Levél Csoóri Sándornak^*

Kedves Sándor!

Legutóbbi telefonbeszélgetésünk tárgyára visszatérve, ígéretem szerint a következőket mondhatom:

1. Jó lenne részt vennem a Magyarok III. Világkongresszusán, amely 54 év után, oly hosszadalmas és keserves advent végén bizonyára fölemelő lesz, és nemzeti ügyünk közös érdekeinek ellenére is szellemi vagy érzelmi csatározásoktól hangos. Ez utóbbiak miatt maradék látásom zsengén kapaszkodó retináját féltve szemorvosom a frontra vonulást nem engedélyezi. Egyelőre ideghártyát is kímélő, nyugalmas helyre parancsol engem, ki az effélét sohasem szerette, mivel a konfliktustalan csönd a temetők bánata s a holtak jutalma.

Így van! Tudomásul veszem.

2. Kérdésedre, hogy közóhaj esetén elvállalnám-e az MVSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét, válaszom a következő: ha azok az aggasztó jelek, amelyek engem tavaly a mostanihoz hasonló kérdésben nemleges válaszra kényszerítettek, e mostani világkongresszuson lecsillapodnak: bizonyos, hogy a személyemet megtisztelő közösségi bizalomra csakis bizalommal válaszolhatok. Mondom ezt azzal a reménnyel, hogy e mostani világkongresszus uralkodó eszmeiségében a magam személyes emberi-írói hitvallása is megfér békében és cselekvő szolidaritásban az egyetemes magyarság javára.

3. Válaszom velejét pedig így fogalmaznám meg: előzetes baráti kérdésedre választ csak utólagosan adhatok; azzal, hogy ezt mondom, nem feltételt szabok, hanem törvényt veszek figyelembe, mégpedig azt, hogy minden kongresszus folyamat, eszmét, tervet, politikai meggyőződéseket ütköztet, majd összegez, s a végeredmény követelményei szerint választ magának vezetőséget, és nyilván tiszteletbeli elnököt is. Nem tudhatom tehát, hogy jómagam helyt kaphatok-e a végeredményben. Amiként a végeredmény sem tudhatja, hogy egymásnak teremtett-e minket az Isten, a sors és a közös álom.

Kérlek tehát, kedves Sándor, gondolataimnak ilyen összefüggésében értelmezd, és ha szükségesnek látod, közöld másokkal is a kérdésedre adott válaszomat. S tedd még hozzá, amit neked már többször is elmondtam: minden fáradozástokban veletek vagyok, abban is tehát, hogy a törvényszerű gondolati változatosság soha ne kerüljön szembe a nemzet érdekeit szolgáló kötelező egységgel a cselekvésben. E nélkül még esőre sem számíthatunk, nemhogy jobb jövendőre.

Baráti öleléssel:

 

Sütő András