Üzenet Erdélyből^*

Szenteste, karácsonyfa, arcunkon gyertyalobogás.

Új vágy a szívben a megtisztulásra.

A betlehemi csillag alatt született Gyermek nem puszta metafora.

Jézus szeretete, áldozata élő és ható erkölcs, szellemiség az emberben, akiről Herder hitte még, hogy ami isteni benne: az maga a humánum.

Most csend van, szeretetvágy, javulásra, békére hajló szelídség az emberek között.

Most kellene úgy szólni, hogy az ige kisarjadjon, sziklevelet hajtson a lelkekben.

Erdély, Farkaslaka felé fordulva kérdem tehát a holtában is élő Tamási Árontól: miként szólna hozzánk, mai magyarokhoz?

Lelki fülem hallja máris odatúlról a figyelmeztetést: úgy szóljunk és cselekedjünk, hogy el ne veszítsük végleg a megváltás reményét.

Mert aki köztetek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.

Úgy legyen!

Boldog felvirradást!