Szentséges éj^*

Szent karácsony éjszakája! A szeretet és a békességbe öltözött remény csillagos órái! Megindultan, az imádságos beszéd puha szavaival írtam róluk hajdan. A szenvedésből fogant írás különös metamorfózisának örömét, könnyedségét éreztem akkor, a kolozsvári Világosság munkatársaként.

Mindez a múlté.

Megindultság helyett idén felindultan, fájdalmas aggodalommal szólhatok csak szent karácsony éjszakájáról, amelynek betlehemi csillagát felhők borítják Erdélyben. Tavaly bizony, ama forradalmas karácsonyi napok idején bizodalom és reménység töltötte el a szívünket. Rövid időre! Néhány napig csudalátó székelyekké lettünk valamennyien. Virágos mezőknek örvendeztünk a havas tájakon, és rügyfakadást kiáltottunk az erdélyi kék hegyeken.

Aztán jött február, lefagyasztotta a reménység virágos mezőit s a hegyek között elnémultak az örömkiáltások.

A jogainak tudatára ébredt, szavát hallató romániai magyarság a megdöntött diktatúra fasisztoid örökségével találta szemközt magát. Véres napok zúdultak rá mindenütt, ahol emberi jogait kezdte követelni. Pogromok, halálos áldozatok árán jutott ama felismeréshez, hogy kemény küzdelem nélkül a lélegzethez való jogát sem nyerheti el.

Így tekintünk most szent karácsony éjszakájába. Így kénytelen a krónikás följegyezni 1990 decemberében: a háborús évek riadalmához hasonló rettegést hozott ránk ez a karácsony. Advent heteiben is vérontások sorozata jelezte Erdély-szerte fasisztoid csoportok magyarellenes garázdálkodását. A diktatúra pribékjei titokban gyilkoltak. A kivégzett diktátor szellemi fattyai a demokráciának nevezett felfordulás közepette nyíltan szedik áldozataikat. S egyelőre semmi jele annak, hogy karhatalmi erővel bárkinek is szándékában állna végét vetni az uszításban, félrevezetésben, hazugságban fogant garázdálkodásnak.

Ilyen körülmények között borul ránk karácsonynak szent estéje. S még nem tudni, hogy békés magyar kántálók, betlehemesek közül hányan buknak majd véresen a hóra; hogy hol és miként lobban fel újból a mesterségesen szított gyűlölet. Adja az ég, hogy ez az éjszaka bár csöndes maradjon és szentséges, miként a zsoltár hirdeti. Romániában az idei szent karácsony éjszakáján a szeretet óráiban békességért, csöppnyi nyugalomért imádkozik Istenhez a március óta pogromrettegésben élő magyarság.

Békességet kíván magának és másnak; a román népnek is, amely istenfélő fiainak hangján ugyancsak a betlehemi csillag felé küldi karácsonyi imáját a krisztusi szeretet uralmának eljövetele végett.

Az aggodalom, amelynek sötét párját nem találjuk a század vérzivataros történetében, még önáltatólag is csodát remél az idei karácsonytól: a megnyugvás vigaszát az általános vigasztalanságban.

Hogy három napra bár, beköltözhessünk Európába.