Ünnepi éjszakák^*

A karácsonyi éjszakát betöltik a szeretet és a gyűlölet hangjai. Mert ez nem a hajdani karácsony már, s még nem a jövendő ünnepe! Óesztendő éjszakáit betöltik a szeretet és a gyűlölet, az emberek közötti béke s az uszítás hangjai. Mert ez már nem a hajdani, s még nem a remélt szilveszter. Nem az a békés éjszaka, midőn éjfélkor a reformátusok eléneklik a templomban: Tebenned bíztunk eleitől fogva…

Nem, ezek az ünnepek már nem a régiek s még nem a békés megállapodottság kalácsillatú órái. Rendkívüli ez a mostani állapot, amikor átlépünk az új esztendőbe. Ha színjátéknak vélem, azt kell mondanom: a díszlet a régi, a hajdani, a régmúlté. A dráma új keletű: arculatán meg sem száradt a vér, a nemzeti gyűlölet ütötte sebei be sem gyógyultak még. A díszlet betlehemi csillagot mutat, Jézuskához imádkozó békés pásztorokat, a szelíd arcú Józsefet mutatja, s a sugárzó Máriát. A dráma – ez a mi mai életünk – kegyelemért sikong a jövendő felé. Megértést könyörög a sorstól: az emberi beszéd, a párbeszéd lehetőségét.

Mert száműzni kell a gyűlölet hangjait, amelyek mesterséges uszítás folytán betöltik az ünnepi éjszakákat is! Remény és kétely váltakozik a szívünkben; vajon sikerül-e lecsillapítani a faji gyűlölet részegségében garázdálkodó fejszés embereket? Van-e mód elnémítani a pennás uszítókat, a gyilkosságra bujtogató, magyarfaló firkászokat; a kivégzett diktátor hullájából elémászó féreglényeket? Vajon karácsony és szilveszter megerősíti-e lélekben, küzdőképességben a humánum hordozóit: az európai szellem bajnokait, legyenek azok magyarok, románok, avagy másajkúak ebben az országban, amely épp eleget szenvedett ahhoz, hogy békére virradjon; alkotómunkára és boldogságra?

Ez a kívánságunk, amelynek beteljesüléséhez nem magunk szabjuk a feltételeket. Hanem Európa, sőt a nagyvilág. A demokrácia egyetemes követelményei. Mert vége a totalitárius rendszerek gyalázatos módszerlehetőségének: a kiszemelt áldozat – például nemzeti kisebbség, politikai ellenzék – titokban való megfojtásának. Vége a kizárólagosan belügyként elkövethető genocídiumnak.

Minden az emberiség szeme előtt zajlik. Életünk is, halálunk is. Ez pedig az életünk reménye. A gyűlölködés „tűzmestereinek” legnagyobb bánatára.