Magyarok három felvonásban^*

Északnak úszó jéghegyen a déli irányba menekülő embert régóta észrevettem már – Erdélyben. Szóltam is róla regényben, úti tűnődésben. Itteni életünk történelmi kényszereit véltem fölismerni benne s mindazokban, akik nagyálmú szándékaikban egyfelé tartottak, de másfelé sodorta őket a személyi törekvéseknél nagyobb hatalom: az ár, a jéghegy iránya. Művészet, tehát hivatás és közügy, nemzeti ügy, tehát kötelesség itt mindig élesebben került egymással szembe, mint másutt. Mikes, a hűség embere a száműzött fejedelem oldalán vajon milyen regényt írt volna, ha nem rodostói levelek megírására kényszerül? Csak abból sejthetjük szívfájdalommal, hogy a levelei miniatűr remekművek. De ilyen tűnődésre késztetik az embert az erdélyi emlékírók, sőt maguk a legutóbbi század szépírói is.

Hivatás és kötelesség konfliktusának hordozóját véltem fölismerni legújabb drámám, Az ugató madár főhősében: Bodor Péterben is.

A folklór régiójába költözött székely ezermester Bécsben tanult főiskolán, aztán Marosvásárhelyt épített egyetlen vasszög használata nélkül fahidat a Maros fölé. Erdélyben készített csodás orgonákat a templomainkba; itt találta föl Bolyai Farkassal együtt Stephensonnál hamarabb a gőzgépet; ide, városom főterére építette csodaszámba menő zenélő kútját, kupolájának hegyén a nap után forgó Vénusz-szoborral.

Mindez elegendő volt ahhoz, hogy lekösse figyelmemet, elindítsa képzeletemet. A művészhajlamú mérnök Bem apónak gyártott orgonaágyút, cselekvő részese volt tehát a szabadságharcnak, amely Erdélyben hunyt ki az utolsó, emberfeletti harcok csataterein.

Drámám hőse tehát Bodor Péter, akinek szelleme házam gyakori vendége. Éjszakai időben sokszor megkérdezi tőlem: „Ecsém, nem főz bennünket egyazon fazékban ez a vészterhes magyar történelem? Nem kellett teneked is gyakorta félretenni sok merész álmot az oly gyakori nemzeti kalamitások miatt?”

S én elmondom neki, hogy életem értelme, hajszolt csodaszarvasa a Szépség, az egyetemes áramlatokban megfürdetett Művészet, de mit tehet az ember, amikor anyjára gyújtják a házat? Amikor művészetének esetleges híveit tömegesen kezdik kiirtani? Azt teszi, hogy a veszélyek elhárításának társadalmi gondjához szegődik. Azt teszi, amit az Idő követel mindenkitől; a történelmi idő és a Helyzet, amely meghatározza a művészi sorsot is.

Bodor Péter hányatott sorsa a mi mai sorsunk is Erdélyben.

Így hát ez a munkám sem történelmi dráma, hanem talán az, aminek jelzem: Az ugató madár – Magyarok három felvonásban.