Töredéksorok^*

Nincs fületek hozzá? Először is azt ugatja, hogy nem énekel. Hiábavaló a költő biztatása: fiaim, csak énekeljetek. A szerelem erdőkerülői hiába kínálnák gyöngyharmattal, fenyőmaggal és hasztalan a kérdés: „száraz ágon, hallgató ajakkal / Meddig ültök, csüggedt madarak?” Meddig? Meddig? Az elvágott torkok válaszát várjátok? Avagy nincs szemetek a metszett gégékhez? A mészárláshoz? A bitórengeteghez? Megannyi dicsőséges korszak után e mai …félkorszakban, mikor engem egy asszony térít vissza a halálnak útjáról: nem ugat a madár? És ha kertjeinkben, muskotályfürtök helyett sírbogarak, pondrók csüngenek szőlővesszőként: nem ugat a madár?

És ha elgondoljuk, mivé lett Erdélyország a reánk uszított nemzetiségek gyújtogatásában és fejszés bosszúhadjáratában: Árpád-kori templomaink, Mátyás látta könyvházaink hamuja fölött nem ugat a madár? Széchenyi Kassandra-látomásaiban, amelyek történelmi végzetünket jelzik: nem ugat a madár? Talpra, magyar! – fölegyenesedni a nemzeti függetlenségben! Aztán kiegyenesedtek fiaink ezrei a bitófákon, ti meg azt kérdezitek, miért ugat a madár? Hát nem vagytok idevalósiak? Átutazóban vagytok? – hullabűztől messzi édenkertek felé? Talpig gyászba roskadt országot faggatva kérditek: mit ugat a madár? Vérének ontásával, törött szárnyakkal is ezer évig rakta fészkét, amelyet széjjelvert újból a túlerő – ti meg csak ámultok, s kérdezitek: miért ugat a madár?…