Folytatni fogom, amit eddig tettem^*

Sütő András vasárnap reggel érkezett vissza az Egyesült Államokból, New Yorkból Budapestre. A Ferihegyi repülőtéren barátai és tisztelői fogadták. Néhány órával később exkluzív interjút adott a Népszabadság-nak.

– Az időkülönbség hét óra, és jószerivel ki sem alhatta magát… Hadd kérdezzem e vasárnap délután először ezt: melyek a tervei a legközelebbi jövőre?

– Többféle dolog az, ami most itt a legközelebbi jövőben rám vár. Először a műtétet követő további kezelés, pontosabban most már az utókezelés. [Sérült szeme tovább él, de nem lát vele, mivel a retina nem tapadt meg. – A szerk.] Másodszor pedig személyesen is találkozni kívánok azokkal, akik szolidaritásukkal lehetővé tették, hogy innen kijuthattam Bostonba, ahol megműtötték sérült szememet. Szeretném személyesen kifejezni köszönetemet Németh Miklós volt miniszterelnöknek és munkatársainak is. Az ő segítőkészségük akkor meghatározó volt. Utána következik a hazatérés Marosvásárhelyre. A visszatérést megelőzően azonban természetesen fel akarom venni a kapcsolatot az otthoniakkal, hogy tárgyszerűen tájékozódjam a helyzetről. De természetesen a tájékozódás eredményétől függetlenül mindenféleképpen hazamegyek. Emberként és íróilag is segítségére akarok lenni Tőkés Lászlónak, Domokos Gézának.

– Melyek azok a problémák, amelyekről előzetesen tájékozódni kíván?

– Többek között arról, a romániai igazságszolgáltatás mennyire vette komolyan Iliescu elnök ígéretét, hogy a marosvásárhelyi pogrom szervezőit és irányítóit felelősségre fogják vonni. Azt, hogy összességében mi történt, innen még nem tudom megítélni. Mindenesetre eljutottak hozzám bizonyos riasztó hírek. Ezek szerint inkább az áldozatokat büntették meg a Marosvásárhelyen történtek után, mint a gyilkosokat.

– Az amerikai tartózkodás végén tett körútnak mi lehet a sommázata?

– Erre ott-tartózkodásom utolsó periódusában került sor, hiszen először, hogy úgy mondjam, japán fogadtatásban részesültem Bostonban. [Ez utalás a műtétet végző japán származású orvosprofesszorra. – A szerk.] A kórházi tartózkodás után is még problémát jelentett, hogy hetente, majd kéthetente el kellett menni a bostoni felülvizsgálatra, bárhol is tartózkodtam az országban. Mindenesetre ottlétem utolsó harmadában, amikor már fizikailag is valamennyire jobban éreztem magam, találkozhattam amerikai magyarokkal, továbbá képviselőkkel és szenátorokkal. Eszmecserét folytathattam Lantos képviselő úrral, továbbá Hutchings úrral, aki a Nemzetbiztonsági Tanács vezető munkatársa, s Bush elnök tanácsadói közé tartozik. Ottawában parlamenti képviselőkkel találkozhattam. Az észak-amerikai politikusokkal, a sajtó embereivel való beszélgetéseimen olyan benyomást szereztem, hogy az utóbbi események hatására másképp látják a romániai kisebbségek problematikáját, mint korábban. Ugyanis azóta, hogy gyalázatos módon belügynek nyilvánították ezt a kérdést, vagyis azt, hogy ki miként fojtogatja a kisebbségeit, mégiscsak végbement egy fordulat. Ennek az a lényege, hogy ezt már nem tekintik olyan értelemben magánügynek, ahogyan azelőtt. Azt is meg tudtam állapítani, hogy jó néhány politikus önbírálóan vizsgálja meg a Ceauşescu-jelenséget. Ez a kelet-európai szélhámos, mint ma már ők is látják, igen sok tekintetben átejtette az amerikai vezetést. Többek között arról győzte meg őket, hogy emberi jogokat biztosít Romániában, illetve olyan „független politikát” folytat, amelyet nekik támogatni kell. Akikkel én találkoztam, most már az emberi jogok fogalomköréből nem felejtik ki a kisebbségi jogok biztosítását sem.

– Várható-e ön szerint, hogy az amerikai illetékesek erőteljesebb nyomást fognak gyakorolni Romániára a kisebbségi jogokat biztosítandó?

– A kérdés persze az, mit lehet nyomásgyakorlásnak nevezni. Valószínű azonban, hogy akármilyen segítségről lesz szó, gazdaságiról vagy politikairól, annak feltételei lesznek. Alighanem, vagy remélhetően, e feltételek között, amelyeket miniszteriális vagy elnöki szinten támasztanak, szerepel majd az a követelmény, hogy biztosítsák a romániai kisebbségek jogait.

– Jogosnak tűnhet némelyek részéről az a kérdés: azok után, amik önnel történtek, nem fél-e visszatérni Marosvásárhelyre?

– Természetesen Trianon óta félelemben telik el a romániai magyarság egész élete. A vásárhelyi pogrommal azt akarták megvalósítani, amit a Vâtra Romănească azóta ismertté vált titkos programja célul kitűzött. E Vâtra-program lényege az, hogy minden lehetséges módon félre kell állítani a romániai magyarság vezetőit. Tehát, hogy a személyemet érintő kérdésre válaszoljak: nyilvánvaló, hogy a lincselési kísérlet után visszamenni oda, arra a helyre, ahol ezek a gyilkosok március 19-én órákon át skandálták, hogy hozzátok ki és akasszuk fel őket, mármint bennünket, az RMDSZ vezetőit, nos, oda nem lehet úgy visszatérni, hogy az ember ne találkozzon önnönmagában is a félelemmel. A félelem viszont arra való, hogy az ember legyőzze, és saját lelkiismerete szerint cselekedjen. Én folytatni fogom, amit eddig is cselekedtem, a kisebbségek egyenjogúságáért fogok küzdeni. Ami azt illeti, hogy mi lesz velem, a romániai magyarság a maga küzdelmét a jogaiért, velem vagy nélkülem, folytatni fogja. Hiszen nincs más lehetősége.

Vajda Péter