Az ugató madár

Első jelenet

BOLOND

Jobbról jön az úton, kollégiumi tanárhoz illő öltözékben, énekelve, mögötte a három zenész lelkesen működve. Ácsi! Ti kísértek engem vagy én benneteket? Nahát akkor! Da capo! Újból kezdi a dalt, a cigányok kísérik.

Leinti a zenészeket, s kiáltva kérdi föl az égre. Sajnál-e még engemet valaki? Nem sajnál senki. Zsebéből lapos pálinkásüveget húz elő, odanyújtja a Prímásnak. Ez a tiétek. Köszönöm, hogy elkísértetek. Kérlek: ugyanúgy a koporsómat is!

BOLOND

A zajtól ingerülten, körbefigyelve és erős kiáltással. Ruhe! Ruhe, verfluchte Hunde! Csönd. Na! Hogy nyelne el a pokol benneteket! A padra roskadva félig magának, félig képzelt hallgatóságnak szavalva.

SZÉKELY

Aki mindezt az őrbódéból hallgatta, csípőjén hosszú csövű stukkerrel és fenyegetőleg jőve. Mit csinált az öreg, tanár úr? Lenne szíves megismételni?

BOLOND

Ismétlés a tudás anyja. Megőszült.

SZÉKELY

Az Isten.

BOLOND

A fennvaló. Bánatában ősz lett, s én azt kérdem tőle éjjel és nappal: hová tevé boldogtalan fiait? Nem a boldogokat persze, amilyen magad is vagy, Székely Lajos.

SZÉKELY

Kissé röstelkedve. Már hogy lennék!

BOLOND

Székely létedre, dupla székelyként, originaliter is, neved szerint is, azzal a stukkerrel… Magyar rabokat őrizni…

SZÉKELY

Tanár úr, én már megkértem önt…

BOLOND

Hová tevé boldogtalan fiait az Isten?

SZÉKELY

Megkértem önt… szépen kértem… Ne tessék annyit pofázni. Tessék megérteni: a szabadságharcot elvesztettük.

BOLOND

De te azért ne jártasd a szádat, stukkeres foglár! Véred nem hullott, csak az orrod folyt a szabadságért.

SZÉKELY

Hektikás voltam…

BOLOND

És már nem vagy az!

SZÉKELY

Istennek hála. De kérem önt, tanár úr, tessék már a helyzetet, a helyzetünket figyelembe venni.

BOLOND

Melyiket, te töksi? Minden helyzetben egy másik helyzet is benne foglaltatik.

SZÉKELY

Mondom. Ezek ötvenegyben jöttek be, tehát már két esztendeje, hogy Erdélyben állomásoznak a következő osztrák gyalogezredek…

BOLOND

Tudom.

SZÉKELY

Nem tetszik tudni, mert államtitok.

BOLOND

És te kifecseged.

SZÉKELY

Csak önnek mondom el, tanár úr! A huszonnégyes Párma stájerországai, a negyvenegyes Sivkovich bukovinai, meg aztán: negyvenhatos Jellasics, ötvenegyes Károly Ferdinánd, ötvenötös Bianchi galíciai…

BOLOND

Fejét az ég felé emelve, homlokán kopogva. És betéve tudja!

SZÉKELY

Továbbá: nyakunkon a dzsidások, a tüzérezred… Az ágyú felé mutat. …meg a nyolcas csendőrezred.

BOLOND

Legyint. Potomság!

SZÉKELY

Potomság! Ezt mondta Petőfi is Fejéregyházán! Potomság.

BOLOND

Erős dühvel. Ruhe! Nyomorult hektikás! Petőfi nevét ne vedd a szádra!

SZÉKELY

Ne tessék rám kiabálni. Én eltűröm önnek, tanár úr, ám a parancsnokom…

BOLOND

Kérdezd meg Ujfalussy Ferenc, pardon, Franz úrtól: mitől őszült meg az Isten?

SZÉKELY

Ne tessék haragudni…

BOLOND

Attól őszült meg, fiam, hogy édes öcsémet, Károlyt is börtönbe vetették. És fel fogják akasztani. Ordítva. Tudod te ezt? Tudjátok, ti, hitvány janicsárok?

SZÉKELY

Megszeppenten, könyörgő hangon. Janicsárok, de halkabban. Tessék innen odébbállni… Léptek zaja. …jönnek is már! Tessék elvonulni. Bizalmasan. És máskor tessék meggondolni, mit muzsikáltat ön a cigányokkal. Jaj, Istenem, ki húz ki… azt mondják: politikai kérdés.

BOLOND

Hitvány janicsárok! Hitvány janicsárok!

Második jelenet

PÉ VENCZEL

Miután Németh Jánossal együtt megáll Ujfalussy előtt. Megkezdjük, Ferikém?

UJFALUSSY

Kezdjük, ha te is jónak látod.

PÉ VENCZEL

Jónak látom.

UJFALUSSY

Achtung! Csönd. Pé Venczel és Németh előtt tisztelegve. Kegyelmes főbíró uram, excellenciás elnök úr! Tartsa Isten császárunk s a közhazát!

NÉMETH

Tartsa is, óvja is!

UJFALUSSY

Őrség! Rabság! Tiszte-legj!

UJFALUSSY

Tiszteleg. Ítélőmester és ülnök úr! Ujfalussy börtönparancsnok…

DÓZSA

Tudjuk.

UJFALUSSY

Tartsa Isten! Óvja Isten csá…

NEUMANN

…szárunk s a közhazát! Szervusz!

UJFALUSSY

Őrség, rabság! Tisztelegj!

UJFALUSSY

Tiszteleg, majd miután beállt a csönd. Főügyész úrnak alázatosan jelentem…

MIKES

Fölösleges. Bizalmasan Ujfalussyhoz. Csapolt sört ittunk. Most nekem is csapolni kellene. Direkciót mondjál.

UJFALUSSY

Az akasztófától jobbra, húsz méterre. A meszelt árnyékszék. Őrség, rabság! Tiszte-legj!

NEUMANN

Ünnepélyesen fölállva. Uraim! Vádlottak és elítéltek! Azok számára, akiknek újdonság vagyok, engedtessék meg bemutatkoznom. Doktor Neumann Sámuel elmeorvos vagyok, és egyben a királyi tábla ülnöke. Ülnöki mivoltomban az elnöknek, Gernyeszegi Németh János prezidens urunknak adom át a szót. A szavakat, amelyek az örömnek sugarait lövellik javuló sorsunk egére.

SZENTGYÖRGYI ÁBEL

A rabok közül, rabként. Halljuk, halljuk a sugarak lövellését!

UJFALUSSY

Ruhe! Szentgyörgyi Ábel szerkesztő urat fölkérem, szíveskedjék a lövellés dolgában…

SZENTGYÖRGYI ÁBEL

Fölemelkedve. Meá kulpá! Meá kulpá!

NÉMETH

Hangját ünnepélyesen rezegtetve, az immár talpra emelkedett társasághoz. Nos, Josephus Franz Dei gratiae imperator Austriae, rex Hungariae, dux Transsylvaniae etc. az Úrnak 1853. esztendejében mai napon elhatároztuk: a felségáruló, szökött Kossuth Lajos külföldi ügynökei által létrehozott összeesküvésnek utolsó erdélyi fészkeit is mihamarabb meg kell semmisíteni. Mindazok, akik a császári országlásnak Magyarországon és Erdélyben tervezett megbuktatásával és ezen koronaországoknak a monarchia kötelékétőli elszaggatásával egy Kossuth Lajos alatt működendő uralkodást kívántak megvalósítani, méltó büntetésben fognak részesülni. Világos?

SZENTGYÖRGYI ÁBEL

Nagyon is Világos!

PÉ VENCZEL

Ingerülten. Szentgyörgyi Ábel rabtársunkat… Kacagás. …bocsánat, honfitársunkat fölszólítom a tiszteletteljes viselkedésre.

SZENTGYÖRGYI ÁBEL

Meá kulpá!

PÉ VENCZEL

Mikes Mihály főügyész urat hallgassák meg kellő tisztelettel. Misikém, gyere már.

MIKES

Az árnyékszék felől érkezve, hatásnövelő körültekintéssel. Kegyelmi rendelet!

MIKES

Nos, Josephus Franz, Dei gratiae legmagasabb kegyosztó hatalmunk szerint elhatározzuk. Törvényes bizonyítékok híján az összeesküvés vádja alól fölmentetik Zeyk László és nyolcszázhetven társa Marosvásárhelyt, Csíkszeredában, Kolozsvárott et cetera. Így tehát a jelenlévők mindahányan szabad madarakká lettek. Minekünk pedig, akik városunk ügyeit rendezzük, nem kicsiny szerepünk volt a kegyelmi rendelet kieszközölésében. Nem érdem ez! Kötelességünket teljesítettük!

SZENTGYÖRGYI ÁBEL

A rabok közül kiváltan, harsányan. Tisztelt főbíró úr, főügyész úr, elnök úr és ülnök urak! Szabadulásom és szabadulásunk örömére, a császár őfelsége tiszteletére, kérem tisztelettel, hallgattassék meg rövid versezetem, amely hangzik ekképpen…

NÉMETH

Örömmel, örömmel!

SZENTGYÖRGYI ÁBEL

Az igazi poéta tömlöcben is népének lángoszlopa marad, így a szent fát félre nem teheti, szögre nem akaszthatja, hanem elharsogja kelettől nyugatig:

BODOR PÉTER

Jól hallható sakkfigura-koppantással a ketrecben. Matt! Legyőztem magamat!

UJFALUSSY

Csönd legyen ott, Bodor úr!

SZENTGYÖRGYI ÁBEL

Hála-gálaműsorunk címe: Ferencünk és Józsefünk, vivát, crescat, floreat! Éljen a magyar szabadság!

UJFALUSSY

Őrség, rabság, sorakozó! Eskütétel és újabb kegyelmi rendelet következik!

PRÍMÁS

Zimmermannhoz. Nagyságos ezredes úr!

ZIMMERMANN

Ezredes az apád fajankó fia, te vaksi!

KONTRÁS

Nekünk is vége van a háromnapos áristomnak?

NAGYBŐGŐS

Nekünk is megkegyelmezett a császár?

SZÉKELY

Nektek is, de ha még egyszer azt húzzátok, hogy Vásárhelyi halastó, jaj, istenem, ki húz ki…

ZIMMERMANN

Kossuth Lajos, ugyebár!

PRÍMÁS

Soha többet, amíg élünk! Becsületszavamra, mert úgy szép a magyar, ha becsületszavát is adja…

ZIMMERMANN

Az akasztófára mutatva. Ott lesztek szépek, ott fenn, az akasztófán!

ZENÉSZEK

Mind. Jajistenem, ne hagyj el bennünket! Halállal fenyegetnek a muzsikálásért! Hallod, Jézus? Mivel fenyegetnek?

SZÉKELY

Ácsi!

PRÍMÁS

Nagyságos tábornok úr, vakuljak meg mind a négyen mind a nyolc szemünkre, ha még egyszer efféléket muzsikálunk annak a bolondikus tanár úrnak. Essünk elé vásárhelyi halastóba, gödörbe, szakadékba vagy akár a budiba is nyakig, tekintetes uram! Úgy fogunk hallgatni, mint szar a fűbe, süket disznó a búzába, mert némaságban, hallgatásban szép a magyar, hát akkor a cigányprímás, kontrás, nagybőgős, ezredes jóuram?!

ZIMMERMANN

Abtreten! Lelépni!

DÓZSA ISTVÁN

Kérem Bodor Péter elővezetését.

UJFALUSSY

Székely, Zimmermann!

UJFALUSSY

Némán inti, hogy a rabot vezessék ki ketrecéből.

ZIMMERMANN

A ketrechez lépve. Tizenhetes! Kilépni!

BODOR

A sakktábla fölé hajolva rá sem hederít a fölszólítóra.

SZÉKELY

Aki szabály szerint a ketrec ajtajának másik oldalán állt meg. Bodor úr! A kegyelmi rendeletek napján bár tessék ide figyelni.

BODOR

Mit akartok?

ZIMMERMANN

Önt elővezetni!

BODOR

Nem óhajtom.

ZIMMERMANN

Parancsot teljesítünk, nem az ön óhaját.

SZÉKELY

Várja önt az egész atyaistenség, Bodor úr.

ZIMMERMANN

Mi az, hogy Bodor úr? Tizenhetes! Vigyázz! Stillstand!

BODOR

Ezen a nyelven az agaraddal beszélj. Mert én nem értem.…

ZIMMERMANN

Három éven át megértette.

BODOR

Mostantól kezdve nem értem.

SZÉKELY

Akkor magyarul mondom. Tessék már kijönni abból a ketrecből!

UJFALUSSY

Türelmetlenül a bírósági asztaltól. Mi lesz ott már?

ZIMMERMANN

Jelentem alássan, nem akar kijönni!

BODOR

Az én ketrecem az én váram.

UJFALUSSY

A ketrec felé jőve. Megbolondult? Először nem akart bemenni. Most meg nem akar kijönni. Heraus! Int a két őrnek, hogy tűnjön el. Azok elhúzódnak. Bizalmas, baráti hangon. Péter, ne szamárkodj. Gyere ki. Szabadlábra helyeztetel.

BODOR

Miért nem ezzel kezdtétek?

UJFALUSSY

Mert e pillanatban ez még államtitok. No, gyere már!

BODOR

Nem kell a szabadláb.

UJFALUSSY

Az Istenre kérlek, Péter!

MIKES

Mi az? Nem kezdjük még?

UJFALUSSY

Újból hivatalosan. Tizenhetes fegyenc! Kivonulni!

BODOR

Se ki, se be! A magam részéről befejeztem a vonulásokat. Befejeztem az ugrándozást a nyelvtan grádicsain: én, te, ő, mi, ti, ők, de főleg Ti – nem érdekeltek. Egyedül csak Én maradtam, solo solissimo.

UJFALUSSY

Urak! Segítsetek! Azt hiszem, megzavarodott.

MIKES

Igyekszik elsőként a ketrechez. Bodor úr, az Istenre kérlek!

BODOR

Tizenhetes! Így szólítsatok!

MIKES

Akkor legyél tizenhetes, de könyörgök, ne marháskodj!

DÓZSA

Ha nem érdekel a sorsod: a te bajod, Péter. De kötelességed meghallgatni a bíróság végzését.

NEUMANN

Olvassátok be neki a rácsokon keresztül.

PÉ VENCZEL

Lehetetlenség.

NEUMANN

Nem hallja meg?

PÉ VENCZEL

Tiltott eljárás. Az elítéltnek a hadbírósági döntést tiszteletteljes álló helyzetben és szabadon kell meghallgatnia.

BODOR

Szabadon! Az ítélethallgatás a szabadság legszebb állapota!

DÓZSA

Nem akarsz hát a rácsokon kívül kerülni?

BODOR

Honnan tudod, hogy én vagyok belül?

NEUMANN

Mert a kint és bent fogalma egy papagájnak is evidencia.

BODOR

Én úgy látom innen, hogy ti vagytok a rácsok mögött. Be akartok engem csalogatni magatok közé. Rosszat sejtek, sehova se megyek!

MIKES

Ez becsavarodott!

DÓZSA

Megháborodott!

PÉ VENCZEL

Rács mögött képzeli magát szabadnak!

BODOR

Szabadnak – hozzátok képest.

NEUMANN

Hozzánk viszonyítod.

BODOR

Nullát nullához!

NEUMANN

Vigyázz, Péter! Ez nem matematika, hanem politika!

MIKES

Szépen kérlek, Péter…

BODOR

Tizenhetes!

MIKES

Tizenhetes, de ha megkutyálod magad, leszel te még tizennyolcas is. Enyhülten, rábeszélő hangon. Péter, jer oda már elibénk, hallgasd meg a fölmentésedet. Mi könyörögtük ki neked, jóember!

DÓZSA

Jó az, amit csinálsz? Itt és most és nekünk jó lesz ez?

PÉ VENCZEL

A szabadság dupla nulla? Miként fogják ezt Bécsben értelmezni?

BODOR

Ha nem hülyék, úgy, ahogy én is…

NÉMETH

Az asztalról ordítva. Ne könyörögjetek neki! Vesszen a maga dögibe! Én ezt a kutyakomédiát mindjárt berekesztem! Ne élj vissza az elnök urak türelmével!

TÖBBEN

Könyörgő és ijedt hangon. Péter! Szánd meg magad és szabadságodat! Ne élj vissza az elnök urak türelmével!

BODOR

Hat ökörrel se húztok ki!

PÉ VENCZEL

Mi ütött beléd? Csúfot űzöl a bíróságból? A feljebbvalóságból?

BODOR

Álmot láttam.

PÉ VENCZEL

Álmot!

BODOR

Üzent a Fennvaló.

PÉ VENCZEL

Mit üzent?

BODOR

Hogy el ne mozduljak innen. Értem küld valakit.

PÉ VENCZEL

A többihez. Valóban megháborodott!

UJFALUSSY

Székely! Zimmermann! Őrség! A szólítottak mind berohannak és parancsot várnak. Vigyétek innen ezt a ketrecet!

ZIMMERMANN

Rabostul, kapitány úr?

UJFALUSSY

A ketrec megy, a rab helyben marad.

ZIMMERMANN

Parancsként a többihez. A ketrec megy, a rab marad. Az őrök „leemelik” Bodor feje fölül a ketrecet. Hátraviszik. Székely Bodor lábairól leoldja a láncos vasgolyót, kiszedi alóla a széket, s egy visszatérő társával elcipeli a sakkasztalkát is.

DÓZSA

Isten hozott, barátom, közibénk! Ki van most a rácson belül? Ki a rácson kívül? He?

UJFALUSSY

Zimmermann!

NÉMETH

Mi volt ez, doktor?

NEUMANN

Extrovertált állapotából a fogoly átcsapott introvertált letargiába, miből kifolyólag ellentétébe fordult át a korábban tapasztalt Minderwertigkeitsgefühl érzete, amelynek ugyanis…

NÉMETH

Magyarul, doktor, a kutya mindenségit, ha el is veszett Magyarország, magyarok maradtunk!

NEUMANN

Magyarul a fogoly azt mondta, hogy mindannyian megcsókolhatjuk az északi fertályát.

NÉMETH

Ezért huszonöt botütés járna, nem a jóindulatú szolidaritás részünkről. Hát ezért könyörögtük ki neki a kegyelmet a szebeni katonai bíróságnál? Hát megérdemelte? Mikeshez. Főügyész úr, fegyelmezze meg a rakoncátlan foglyot! Tétesse le vele a fogadalmi esküt! Mert ára is van a szabadulásnak, nem csak haszna és öröme!

MIKES

Tizenhetes fogoly! Térdre! Aztán, hogy az nem mozdul. Ismétlem a törvényes szabályt: térdre!

BODOR

Ó, mily fölemelő és csodálatos a térden kivívott szabadság! Sapkáját levéve fél térdre ereszkedik.

MIKES

Mondja utánam: én, Bodor Péter, esküszöm az élő Istenre, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre, Isten dicsőséges szülőanyjára, Szűz Máriára és Isten minden szentjeire és kiválasztottaira…

BODOR

Én, Bodor Péter, esküszöm az élő Istenre, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre, Isten dicsőséges szülőanyjára, Szűz Máriára és Isten minden szentjeire és kiválasztottaira…

MIKES

…hogy mindazt, amit csak megtudtam az ellenem indított pörnek tárgyát képező tényekről…

BODOR

…hogy mindazt, amit csak megtudtam az ellenem indított pörnek tárgyát képező tényekről…

MIKES

…a velem szemben tanúsított börtönbeli…

BODOR

…bánásmódot szigorúan titokban fogom tartani, soha senkinek azt föl nem fedem.

BODOR

A fentiek magabiztos folytatásaként. Istennek, királynak, hazának, bár utóbbi kettővel nem nagyon dicsekszünk, megjegyzés tőlem, B. P., töretlen hitet, hűséget fogadok, minden felségsértő szándékot magamban megsemmisítek. Kötelezem magamat, hogy eskümnél fogva kész vagyok s leszek fölfedni és megelőzni, szóban és írásban följelenteni minden szándékot és veszedelmet, amely az államot… Pillanatnyi kihagyás.

MIKES

Úgy véli, megint szerepébe kerül. A királyt!

BODOR

Ne-ne! A trónt és a királyt fenyegetné, mivel a királynak nemcsak arra van szüksége, ahová maga is egyedül jár, hanem emellett a trónjára is, kiegészítés újból tőlem, B. P., Isten engem úgy segéljen!

MIKES

Tizenhetes fogoly! Mi volt ez?

BODOR

Fölmondtam a lojalitás-leckét. Annyit tanították itt már, hogy a könyökömön jő ki, meg másutt is, tisztesség ne essék szólván.

MIKES

Tessék fölemelkedni! Bodor nem mozdul. A szebeni törvényszék fölmentő ítéletét tiszteletteljes vigyázzállásban kell meghallgatni. Bodor föláll. Úgy! Fölmentő végzés! Bodor Péter marosvásárhelyi építész-műszerész-geométra és tüzér őrnagy…

UJFALUSSY

Jön, mögötte Komisszár. Achtung! Őrség! Vigyázz! Rabság! Abtreten! Lelépés! In-dulj! A rabok kivonulnak. Csönd.

KOMISSZÁR

Főbíró úr! Tisztelt bíróság! Báró Heyerle ezredes, a Mozgó Büntető Bizottmány elnökének személyes megbízásából hozom átadás végett ő császári felségének saját kezűleg jegyzett jóváhagyását azon ítélet ügyében, amely a szebeni törvényszék Bodor Pétert fölmentő végzéseként nullifikáltatva a büntető eljárás ötödik haditörvénycikke alapján módosult.

PÉ VENCZEL

Módosult!

KOMISSZÁR

Módosult! Az iratokat leteszi az asztalra. Senki nem nyúl érte. Csönd. Komisszár távozik. Az urak kézről kézre adják az ítéletet, de senki nem tekint bele. Végül Mikeshez kerül.

MIKES

Nos, Josephus Franz, Dei gratiae imperator Austriae, Dux Transsylvaniae etc. elhatároztuk: minekutána Bodor Péter marosvásárhelyi építész-műszerész-geométra és tüzér őrnagy fegyveres részvétele 1849-ben a császári országlás ellen törvényes bizonyítást nyert, a szebeni haditörvényszék végzését, amelynek alapján kötél általi halálra ítéltetik: jóváhagyjuk. Kelt Bécsben, anno Domini… Vádlott megértette?

BODOR

Értette a nagy nyavalya, hogy mindnyájatokat kitörne! Ezért tettem le a pofabefogási esküt? Hát nem jól sugallta nekem az Isten, hogy maradjak ott a rácsok mögött? Hogy jobb odabent a rabság biztonsága, mint idekint a szabadság veszedelme? Kutyára bízott szalonna lett a szabadságunkból, kuvaszok!

MIKES

Szívemből sajnálom, Bodor Péter, hogy minden segítő szándékunk dugába dőlt. Csönd, csizmakopogás.

Harmadik jelenet

CLAUDIA

Be, majd megáll Bodor előtt. Lajos, mi történik itten?

BODOR

Tőlük kérdezd. Ők tudják.

PÉ VENCZEL

Kérem jegyzőkönyvbe venni: Rhédey Claudiától először nekem kell megkérdeznem: kinek az engedélyével teszi föl kérdését a kegyelmes grófnő?

CLAUDIA

A belügyminisztérium engedélyével jöttem ide megkérdezni: mi történik itten?

PÉ VENCZEL

Az történik, méltóságos grófnő, hogy ez az ember nem Lajos, hanem Péter. Bodor Péter.

CLAUDIA

Bodor, de nem Péter, hanem ahogy mondom: Lajos. Te miért nem figyelmeztetted őket? Miért nem mondtad, hogy Bodor Lajos vagy?

BODOR

Bosszantott volna, hogy bolondnak néznek.

CLAUDIA

Annyira nem bírják az igazat elviselni?

BODOR

Aki csak most kezd a grófnővel egy húron pendülni. Talán elviselték volna, de nélküled nem tudtam azt bizonyítani. Nélküled én itt Bodor Péter vagyok, akit most fognak akasztani.

CLAUDIA

Megbolondultak az urak?

MIKES

Kegyelmes grófnő! Méltóságodnak, családjának és fejedelmi ősének tisztelőjeként mondom: nem bolondultunk meg. Minekünk, a nemes város magyar vezetőinek nem öröm magyart akasztatni. Mi a felséges császár és a király döntését vagyunk kötelesek végrehajtani, miután Bodor Péter szebeni fölmentését őfelsége nem fogadta el.

CLAUDIA

De tudják önök, hogy akit elítéltek: nem létezik?

MIKES

Mi lennénk a legboldogabbak…

PÉ VENCZEL

Minekünk nem öröm magyart akasztatni!

NEUMANN

Nemzeti gond és lojalitás malomkövei között őrlődünk, méltóságos grófnő!

CLAUDIA

De tudniok kellene, hogy Bodor Péter, a híres-nevezetes székely ezermester, aki hadi tudományokban Gábor Áront is meghaladta, immár nincsen az élők sorában!

BODOR

Nincs!

MIKES

Honnan tudtuk volna, mikor…?

CLAUDIA

Az a Bodor Péter tehát, aki Bem József altábornagy tüzéreinek orgonaágyút, láncos golyót gyártott, és gyutacsüzemet létesített… az a csodálatos férfiú…

BODOR

Na-na!

CLAUDIA

…akinek templomi orgonái szólnak Erdély-szerte… a művészi és tudós képzeletnek ez a hatszárnyú angyala…

BODOR

A csipogóját!

CLAUDIA

…ez a ritka képességekkel megáldott ember 1849. augusztus hatodikán Kolozsvárott Bem Józsefre várván, annak hivatali előszobájában meghalt.

BODOR

Isten nyugtassa meg!

PÉ VENCZEL

Nyugtassa, de akkor ki ez az ember?

BODOR

Hát éppen ez az!

CLAUDIA

Egyszerű, kérem! Bodor Péternek az ikertestvére, Lajos.

NÉMETH

Lajos! Hát ilyet én még… Lajos! Dózsa csitítja.

CLAUDIA

Mindkettőnek az iratai, melyek a halott halotti mivoltát, az élőnek eleven mivoltát törvényesen igazolják, íme, itt vannak, uraim! Átadja Mikesnek.

MIKES

Megvizsgáljuk, méltóságos grófnő. De nem lesz kissé hihetetlen… odafönt?

CLAUDIA

Onnan jövök… odaföntről, nem idelentről, a Tyúkszer utcából.

NEUMANN

Engem ez megnyugtat, és minden kételyt el kell majd oszlatnunk… Ha van rá bizonyíték! Ha vágyaink a kegyelmes grófnő bizonyítékaival kiegészíttetnek…

CLAUDIA

Ebben az országban ma minden hihető és minden hihetetlen. Él-e Petőfi? Meghalt-e Petőfi? Hinni szeretnők, hogy köztünk bujdosik valahol, és rettegünk attól, hogy mégis elesett. De miért ne élne, mikor a fejére vérdíjat tűztek ki? Hol van Kemény Zsigmond? Jókai! Élnek-e még a Telekiek? Sándor és László! Élnek mind a bujdosók, akik álnéven próbálják menteni magokat? Nos, uraim: ha nehezen hiszik el önök is, hogy egyesek élnek még, miért nem tudják elhinni, hogy Bodor Péter meghalt?

MIKES

Mi csak azt mondjuk, hogy esetleg… odafönt… a kétely…

CLAUDIA

Odafönt boldogok, ha valaki, akit ma halálra kellene ítélni, már korábban meghalt.

BODOR

Énekel. Megyek síromba, nyugodalomba…

CLAUDIA

Ne menj sehová! Az urakat pedig fölkérem, kísérjenek el engem Kolozsvárra, hogy megmutassam önöknek a Házsongárdban Bodor Péter sírját. Mikor indulunk?

NÉMETH

Az Úr csodásan működik, és titkát csak az asszonyokkal osztotta meg. Kalapácsütés. Mindent berekesztek.

UJFALUSSY

A fegyőrökhöz. Abtreten!

CLAUDIA

Bodor karjaiban. Te Péter! Majdnem elpatkoltál!

BODOR

Tavaly ősz óta várlak. Csak álmaimban láttalak! Feltámadásom és gyehennám! Nevetés.

Negyedik jelenet

BOLOND

Megjelent, megjelent, bár a szomszéd följelent, megjelent a Székely Gyutacs! Szabadlábon szerkeszti lapját újból mártír főszerkesztőnk, Szentgyörgyi Ábel! A báró Heyerle katonai bírósági ezredes lett az erdélyi Mozgó Büntető Bizottmány elnöke! Éljen és mozogjon ellenünk báró Heyerle! Halálos ítélet árnyékában a Székelyföld hősei, Kossuth Lajos lelki gyermekei! Gálfi Mihály unitárius ügyvéd, Török János református tanár, Horváth Károly… Horváth Károly, édes öcsém, földbirtokos, életének tavaszi virágzásában, huszonöt évesen…! Megjelent a Székely Gyutacs! Alulírott Horváth Csongor, a császárhoz folyamodom! Horváth Károly helyett engem akasszanak föl, hogy édes öcsém a gyermekeit fölnevelhesse!

Ötödik jelenet

BOLOND

Petőfi Sándort láttam álmomban. Halljátok, emberek? Éjszakára hagyjatok nyitva ajtót, ablakot! Sándor kérhet menedéket minden magyartól, minden pillanatban.

KOMISSZÁR

Háta mögött Káplárral megáll Bolond előtt. Milyen Sándor jöhet? Melyik Sándor?

BOLOND

Bach Sándor belügyminiszter úr, kiváló barátom.

KOMISSZÁR

Akkor most velünk jössz, domine!

BOLOND

Hozzá tetszett lódítani, mert én már nemigen.

KOMISSZÁR

Nemigen? Mi ez az öszvérszó?

BOLOND

Se nem szamár, se nem ló.

KOMISSZÁR

Káplár! Pofátlankodásért előszó gyanánt ülepen rúgni!

BOLOND

Miközben a Káplár nekihuzakodik a rúgásnak. Az Istenért, jóemberek! Ne veszítsétek el a fejeteket! Nem elég, hogy elvesztettük a szabadságharcot? Egy rúgás után. Jaj! Jaj, ne! Ne! A második rúgás maradjon nehezebb időkre, mert itt az igazolványom. Káplár felé nyújtja, ám az csak inti, hogy a Komisszár urat illeti. Komisszár úr… tessék ezt gyorsan megnézni, még mielőtt az ön vadszamara tovább rugdosódna!

KOMISSZÁR

Hogy mersz így beszélni? Börtönbe csukatlak.

BOLOND

Ott Magyarországtól már nincs több hely.

KOMISSZÁR

A papírját átveszi. Akasztás után a nyelvedet külön kell majd agyonverni. Ez tehát Neumann doktor hivatalos igazolása.

BOLOND

Tudományosan számon tartott hivatalos hülye vagyok. Így mondják – a nálamnál hülyébbek.

KOMISSZÁR

Horváth Csongor volt magyartanár… labilis idegrendszere, extrovertált hysteroid pszichopata… szülei s a többi… apa moráldebilitása következtében az anya szenzitív schizoid, valamint adaptációs… izé-mizé… doktor Neumann Sámuel. Szabályos és hivatalos diliflepni. Sajnos. Ilyenformán, kedves tanár úr, menjen a fenébe, fogja be a száját, míg nem leszek magam is labilis. Nekem ne politizáljon, ne Petőfi Sándorozzon itt, a schizoid csillagát, mert én úgy rúgom seggbe, hogy extrovertáltan az édes anyukájának az ivartáskájába repül, értem?

BOLOND

Ha meg tetszene ismételni…

KOMISSZÁR

Magából kikelten. Elég! Lelépni!

BOLOND

Oly gyönyörű körmondat volt, akár egy glória… csodás fénykoszorú a nemzeti bölcsesség tar feje fölött. Szalutálva. Gratulálok! Tessék! Székely Gyutacs.

KOMISSZÁR

Haját tépve. Azt a hétfájdalmú, szentséges…

BOLOND

Gyorsan el.

Hatodik jelenet

CLAUDIA

A börtönudvarról jövet, a börtönkapuban megállva, s a még mindig rabruhás Bodort vizsgálgatva. Akkor tehát így hagyod el a fogvatartási helyet? Díszmagyarban? No! Azért snájdig vagy! Így is tetszel nekem.

BODOR

Meglátod majd a kolozsvári díszegyenruhámat! Zimmermann hozza.

CLAUDIA

Te Péter… Azon a napon, mikor Kolozsvárott… Hamiskásan. …meghaltál, mi volt a rangod? Őrmester?

BODOR

Őrnaszád!

CLAUDIA

Hátba üti. Üresen jár a szád! Hadiférfiú vagy te, de nem hadihajó. Szóval? Leülnek a padra.

BODOR

Őrnagy, mint Petőfi Sándor. De ekkora csatát, mint te mostan: sohase nyertem. Mitől lettél ilyen erős? Ilyen találékony?

CLAUDIA

Kuncog. Emlékszel? Amikor mireánk, feredőző lányokra leselkedtetek fickó legények, a térdem láttán akkorát ugrottál, mint egy baknyúl a hajtásban! Mitől szökkentél akkorát, Péter? Mély hangon. Szerelemből kifolyólag! Hát így.

BODOR

Hm. Akkor még nagyokat tudtam ugrani!

CLAUDIA

Ó, szegény elaggult, kivénhedt és megélemedett…

BODOR

…szenes csutak…

CLAUDIA

…és göcsörtös, pókos lábú…

BODOR

…öreg ló…

CLAUDIA

Öreg lóra könnyebb terhet rakni, márpedig én, tudhatja kend, jó kis terű vagyok… édesanyám jánya vagyok… hogy énekeltük ezt Bözödön? Énekli. Édesanyám jánya vagyok, kerekdinnyefarú vagyok! Annak adok, akinek akarok, mégis egészbe maradok!

BODOR

Halt! Osztozni, pontosabban: osztódni, mégis egészben maradni: matematikai lehetetlenség. Contradictio in adiecto.

CLAUDIA

Asszonyról szólván: tévedni tetszik, Maestro! Az ön matematikája tehát megbukott, a dolog ugyanis: probatum est!

BODOR

Válaszát, kegyelmes grófnő, csak úgy fogadhatom el, ha kerekdinnyefarú énekünkben az a sok mindenki – egyedül én vagyok.

CLAUDIA

Kacagva. Egyedül ti!

BODOR

Mert ők én vagyok, én pedig ők voltunk. Így kell az öreg legénynek belenyugodnia Isten akaratába.

CLAUDIA

Még szerencséd, hogy az örökzöldfélékhez tartozol.

BODOR

Kaktusz, amely hetvenéves korában virágzik… De lesz aztán haddelhadd! Játék, kacagás.

CLAUDIA

Azt is várom, te! Te puszpáng és ébenfa, mely se meg nem vénül, se meg nem pudvásodik.

ZIMMERMANN

Jön a börtönudvaron át.

BODOR

Jön a hülye smasszer, hozza a díszegyenruhámat. Claudia! Azt tudjam legalább, hol vagyok eltemetve? Sokan fogják ezt kérdezni.

CLAUDIA

Suttogó hangon. Kolozsvár, Házsongárd, 849, srégvizavi Szenci Molnár Albert. Nehogy elfelejtsed!

BODOR

Soha, míg élek! A már megérkezett Zimmermannhoz. Üres kézzel, Zimmermann?

ZIMMERMANN

Tisztelettel jelentem, Bodor úr, az ön nevén beraktározott leltári holmi teljes egészében eltűnt. Eltűnt az ugató madár is.

BODOR

Eltűnt vagy ellopták?

ZIMMERMANN

A raktárnok részéről tisztelettel fölajánlom az utóbbi időben kivégzettek vadonatúj vagy alig hordott ruhadarabjait, úgymint: fekete pantalló, sujtás nélkül, de vitézkötéses búzakék atilla, sajnos, föveg nélkül… továbbá…

BODOR

Claudia nevetése közben. Mondd meg a fölötteseidnek, hogy a nekem fölajánlott ruhadarabokat rájuk hagyakozom, és főleg a pantallót. A fekete a színek királynője. Mindenhez megy, de leginkább az akasztófához.

ZIMMERMANN

Jelenteni fogom, jelentem alássan! El.

BODOR

Utánanézve. A madaramat is ellopták.

CLAUDIA

Indulást jelezve. Antreten zum Appel!

BODOR

Teljes létszámban itt vagyok, parancsot várok!

CLAUDIA

Bodor Péter tüzér őrnagyot az én Mozgó Büntető Bizottmányom életfogytiglani szabadságra és szerelmi rabságra ítélte. Fogvatartási helye: Marosvásárhely, Claudia magánzárka!

BODOR

Játékos-rémülten. Atyaságos Isten! Állami közketrecből asszonyi magánzárkába! Cseberből vederbe, vöderből csebörbe, eső elől tóba, miután eben gubát cseréltem, és ott vagyok, ahol a mádi zsidó, bevágok az egy ló közé, cú föl, lovam, Brassóba!

CLAUDIA

Cú föl! Nóta!

Hetedik jelenet

DÓZSA

Helyéről kelve a cigányok ketrecéhez megy, elveszi a létrát, és lefekteti a fal mellé. Visszalép, s egy intéssel elhallgattatja a bandát.

PRÍMÁS

Kihajolva a fülkéből. Ítélőmester úr! Ki a nótagenerális?

DÓZSA

Nem látod? Én vagyok. Ide fülelni! Mikor a kegyelmes grófnő és Bodor Péter… Lajos megjelenik, abban a szent minutumban: Vásárhelyi halastó, halastó!

DÓZSA

Világos?

PRÍMÁS

A dolognak az eleje világos.

DÓZSA

Mi nem világos?

PRÍMÁS

A nótarendelésnek a hátulja nem világos, ítélőmester úr.

DÓZSA

Vagyis?

PRÍMÁS

Vagyis nekünk már az elején tudni kell: áristomot hány napot kapunk az önök által betiltott és megrendelt nótáért?

PÉ VENCZEL

Miután Dózsa őrá vetett kérdő pillantást. Azzal ti ne foglalkozzatok! Nem lesz áristom. Ha, ne adj’ Isten, mégis előfordulna… Meleg étel, húsétel, borocska. Előre tehát ne óbégassatok!

PRÍMÁS

Ez már tiszta beszéd! Mi is művészek vagyunk. A célt nekünk is látni kell!

DÓZSA

Most már elég legyen ott fenn! Nem Kossuth Lajosnak fogadtunk fel benneteket, hogy szüntelen szónokoljatok!

Nyolcadik jelenet

MIND

Vivat! Crescat! Floreat!

ENYEDI

Imára, testvéreim! Köszönjük néked, Atyánk, hogy a te oltalmadban s a nemzet gondjában együtt lehetünk. Áldott legyen a te neved ama csodatételben, minek folytán Bodor atyánkfia, kiszabadulván a halál szakadékából, immáron boldog hitvestársként is körünkben lehet az ő hitvesével. Áldd meg, Urunk, Rhédey Claudiát, akit mentőangyalként küldtél az ő szerelmes társának segítségére, hogy legyen élet és fény a halálnak sötét hatalmával szemben, ámen!

MIND

Ámen!

DÓZSA

Méltóságos grófnő és kedves… ezek után miként szólítsalak?

BODOR

Vitéz kóterfái, kis- és nagydutyilaki, lerben hűsölt, császári és királyi sittes vagyok, mindközönségesen Bodor Lajos, alias tizenhetes, néhai akasztófavirág-jelölt, asszonyom oldalán pedig a közügymentes magánboldogság kandidátusa, szolgálatjára!

DÓZSA

Hosszú név… Kobakjára ütögetve. …rövid ész, hadd mondjam inkább: kegyelmes grófnő, kegyelmes gróf úr, gavallériánk virágos szekerét fogadjátok szeretettel!

BODOR

Polgárként fölzüllöttem ugyan az arisztokráciába, s nőmmel egymás terhét hordozzuk immár, de főnemesi rangokon nem osztozkodtunk, nem tudjuk, melyikünké legyen a nagyobbik rész, mivelhogy énnekem éppen semmim sincs, szolgálatjára.

CLAUDIA

Hé, barna hangászok! Vásárhelyi halastó, ne búbánatosan, hanem táncolhatólag!

BODOR

Köszönjük a fogadtatást! Mi következik?

NÉMETH

A nemzet létének sine qua nonja az individuális közbátorléti cselekvések permanenciája!

CLAUDIA

Nevet. Püff neki, Lajos!

DÓZSA

Püffre, paffra nem tusolunk, csókák, azt a hétszentségit!

NÉMETH

E fényes igazság alapján és annak következtében, hogy sajnálatos akasztás folytán elnöki hely üresedett, fölkérem Bodor Lajost, legyen ő mostantól a Közbátorléti Nemzeti Védegylet örökös elnöke. Vivat!

MIND

Vivat! Crescat! Floreat!

NÉMETH

Boroskancsóink fülének megragadására fölszólíthatom-e honfitársaimat? Isznak. Elnökünk leszel hát?

BODOR

Az ajánlat megtisztelő. Claudia kedves: jól meggondoltuk magadat? Leül.

CLAUDIA

Ó, de mennyire, drága férjemuram és kalaphordó felettesem, gyémánttal, zafírral kirakott koronája a teremtett világnak.

BODOR

Nűűű?

CLAUDIA

Észbeli gyarapodás jele nála, ha már oldalbordára, csontra bíz valamit szép szerénységgel. Én pedig azt mondom, uraim! Arról van legenda, hogy a kis Jézussal együtt nőtt a szent gyermek ruhácskája, köntöse, kis köpönyege – azt ellenben sose tapasztaltam, hogy az örökös álmokat kergető kicsi Bodornak a meggondoltsága, önérdekének felismerése, magamegőrző készsége együtt nőtt volna az esze tokjával… Szegénykém.

NEUMANN

Mindig csak mások, az elesettek érdekeit nézte!

BODOR

Úgy van! Vivát! Tus, éljenzés.

CLAUDIA

Minden baja abból támad, hogy nem az eszével, hanem a szívével gondolkozik. Még ez is hagyján, ha a szíve belül nyíló ajtó lenne, hogy ő válogassa meg, kit ereszt azon be, és kinek mondja: odakint tágasabb! De mivel erre képtelen, kopogtatás nélkül nyit rá és szakad a nyakába minden népámító futóbolond, minden hazafisággal házaló hitvány kucséber… uraim! Akkor tehát azt mondja most Bodor Lajos: akasztás folytán megüresedett közbátorléti tisztségbe azt dobják fel önök, akinek mindegy, hogy vivát után még visszaesik-e, vagy fennmarad a nemes város népi motívumokkal díszített bitófáján!

PÉ VENCZEL

Méltóságos grófnő! Oly szépen és találóan mondta ezt kegyelmed, hogy meg is sértett minket! Helyeslés. De meg ám! Mert sajnálatos, hogy volt elnökünket, Váradi Józsefet kivégezték Háromszéken, csakhogy nevezett atyánkfia összeesküvőként nyerte el méltó büntetését. Titkos ténykedéséről sajnos nem tudhattunk, különben másra ruháztuk volna közbátorléti bizodalmunkat. Egyletünk ugyanis a magyar nemzetre jellemző királyhűség, a Kossuth által megtagadott monarchia védelmének jegyében működik.

BODOR

Azanyját!

DÓZSA

Miazisten ott már megint?! Csönd. Ezek úgy politizálnak ott a ketrecben, mint valami kabinetirodában.

SZENTGYÖRGYI

Claudia elé penderülve. Kegyelmes grófnő! Egressy Béni barátommal és Petőfi Sándorkával tudnám csak állapotunkat lefösteni. Énekli: „Ereszkedik le a felhő, hull a fára őszi eső…” Kész! Nem sírunk. Ne ereszkedjék felhő: az ég szakadjon ránk, akkor sem sírunk. Börtöntitkokat fogok elárulni.

TÖBBEN

Ilyen nincs, hogy börtön! Fogvatartási hely van. Államtitok. A börtönélet: államtitok.

SZENTGYÖRGYI

Párdon! Én nem tettem le a titoktartási esküt.

NEUMANN

Bírósági ülnök, mint magam is, nem piszkolhat a saját ülnöki fészkébe, kegyelmes asszonyom, de ilyen abszurdumot! A törvényesített paranoiának egy ilyen rettegéssel hizlalt kacsacsőrű emlősét látni – hihetetlenség! Tessék elképzelni: az elítélt megfogadja… Kacag. …fölesküszik a Szentháromságra… Atyára, Fiúra s a többi… hogy az égadta világon senkinek el nem árulja, el nem fecsegi… Kacagás. …hétpecsétes lakat alatt fogja tartani a titkot, miszerint… Kacag. miszerint őt… őt magát felakasztották… Kacag. szitává lőtték… Kacag. kerékbe törték… felnégyelték… ezt titkolni kell neki. Kacag és tikog.

CLAUDIA

Jöjjön, doktor, ne tikogjon! Hátba üti. Csönd.

SZENTGYÖRGYI

Én láttam és hallgattam a hajnali derengésben Bodor testvérünk ugató madarát.

PÉ VENCZEL

Milyen volt?

SZENTGYÖRGYI

Madár formája volt! De nem! Hanem inkább… Mint egy deszkaládikó, aminek nyaka nőtt… Kuncogás. De mégsem! Hanem inkább koporsó kürtővel… Nevetés. Bár ez is hozzávetőleges! Hoppá! Heuréka! Tudjátok, milyen volt? Olyan volt, mint amikor tüsszenteni akar az ember, és nem sikerül neki. Ilyen volt!

MIKES

És mit tüsszentett…? Azaz, mit énekelt?

BODOR

Nem énekelt. Ugatott.

DÓZSA

Mit ugatott?

BODOR

Van kutyád?

DÓZSA

Magyar vizsla.

BODOR

Mit ugat?

DÓZSA

Engem például, örömében, amikor meglát.

BODOR

Az egy oligofrén kutya. Az én madaram ilyet nem csinálna. Már ha nem lopták volna el a smasszerek.

NÉMETH

Ugató madár! Éneklő kutya! Kacsacsőrű emlős! Mi történik egy normális agyban, amikor efféléket koncipiál?

NEUMANN

Komplexus! Egy bizonyos alkotási komplexus, ne firtassuk. Nevetés.

DÓZSA

Látván Bodor ingerültségét. Gádzsók! A nyomomba! Énekel, a zenészek kísérik. „Ugat a kutyám, a Rajna, / Jön a szeretőm, a barna, / Ha barna is…”

BODOR

Öklével az asztalra csap. De firtassuk csak! Mert alkotási komplexus a keresztanyátok kecskebukás ördögűzése nehéznyavalyával komplikálva. Az én madaram azt ugatta, amit a ti szátokból is hallott a börtönudvaron. Nincs fületek hozzá? Némán, elképedten bámulnak rá. Claudia könyörgő tekintetére szelíd hangon folytatja. De hadd mondom el nekik! Azon az őszi éjszakán, amikor a madarat juharfából kifaragtam, és amikor már-már a lélegzetét is hallottam, veszettül ugató kutyák vágódtak neki a börtöncella ablakrácsainak. Úgy láttam, az égből potyognak azok a kutyák! Ne guvadjon a szemetek! Nem háborodtam meg! Akkor sem! Hanem hosszú időbe tellett, amíg káprázatomból magamhoz térve megpillantottam az égen vonuló vadludakat. Azok vonultak délnek és – ugattak, uraim, vakkantottak szabályszerűleg, ahogy annak a napnak a hajnalán már az én juharfa madaram is ugatni kezdett. Boldog mélakórban, csöndes lojalitásban öregedő nemes gyülekezet: a szátok sarkán vigyorgó, csúfondáros mosolyt nem veszem rossz néven tőletek. Nehéz nektek megérteni a vonuló vadludak égi ugatását. Nekem se volt könnyű. Mert csak akkor kezdtem igazi értelme szerint érzékelni a világot és benne magamat: a tizenhetes számú rabot, aki hat hónapja várta már a szebeni katonai törvényszék ítéletét, aztán az utolsó vacsorát a siralomházban, meg a hajnali kivégzést, reménye szerint golyóval, sok-sok fényes lövedékkel a szívében. Golyóban reménykedtem, mert egész testem remegni kezdett, valahányszor a bitó s a kötél eszembe jutott. Bevallom, reszkettem, a fogam is vacogott… hadd kérdezzem hát tőletek: ilyenkor nem ugat a madár?

NEUMANN

De!

BODOR

Hanyatló reménnyel már, Claudiát vártam, akár egy fölmentő sereget. Claudia helyett pedig szív küldte, könnyű kis csomag érkezett számomra, hőn szeretett városomból: a kötélkorszak prosperáló kötélverőinek szép ajándéka! Derék honfitársaim, kényes nyakamra való tekintettel és együttérzésből kötelet küldtek nekem, a hóhér kötelénél puhábbat, selymesebbet… méltóztassatok megtekinteni! Zsebéből előveszi a hóhérkötelet, és annak hurkát a nyakába veti. Egy álomszerű, közös fellobbanás után ugye, milyen példátlan újból a magyar összefogás?! Hát ne ugasson akkor az a madár? Mikes elé lép. Főügyész úr! Szíveskedjél e finom anyagot önkezeddel meggusztálni. Ne félj tőle! Nem tekeredik a nyakadra! Ezzel ugye már gyönyörűség az akasztás?

MIKES

De kérlek…!

BODOR

Be kár! be kár! Nem sikerült! Ez a csodálatos asszony elrontotta az ünnepeteket… egy újabb hűségnyilatkozat hóhéros alkalmát… A kötelet Mikes nyakába veti. Be csodálatos inkarnáció!

MIKES

Miért vagy igazságtalan velem? És velünk?

PÉ VENCZEL

Mindannyiunkkal!

BODOR

Ítéleteitek záró mondatát figyeljétek megvalósultan, oly formában, ahogyan igazságos ajkidról, Mikes Mihály, két magas hangzó szárnyán – kö-tél – tovaröppenve direkt a delikvens nyakába szakad! Ott – azaz itt és ilyen formán materializálódik… Rángatja. – méltóztatol érzékelni?

MIKES

Ez kérlek, dehonesztáló!

BODOR

Úgy van! Minden kötél minden embernek a nyakában dehonesztáló. Ezért kérdem: ilyenkor nem ugat a madár?

PÉ VENCZEL

Ne játssz velünk!

BODOR

A kötelet Pé nyakába veti. Főbíró úr! Engem nem vitt el az ördög, de mivé lett az ország? Kertjeinkben muskotályfürtök helyett sírbogarak és pondrók csüngenek a szőlővesszőkön! Bujdosó magyarok fölött hollók kerengenek a postaréti bitók közelében. A szemünkre, húsunkra várnak, friss eledelre. Főbíró uram, ha már így megkrétázott bennünket a halál: nem ugat a madár?

PÉ VENCZEL

Elismerem, de hagyd abba!

BODOR

Németh nyakában a kötél. Táblaelnök uram! A ránk uszult nemzetiségek a szabadságharc frontjai mögött asszonyokat, gyerekeket és aggokat mészároltak le, s égettek meg elevenen a rájuk gyújtott templomokban. Hát akkor földi hajlékait az Úristen maga sem védelmezi: ugat a madár? Nem csahol az égen a vadlúd? A pacsirta? Nem ugat az egész kurva hétszentséges világ?

NÉMETH

Eszelős kérdések!

BODOR

Dózsát is elkapva. Talpig gyászba roskadt országot faggattok arról, hogy mit ugat a madár? Ezer évig rakta fészkét, hullatta vérét a Kárpátok karéjában, és íme, leverte, talán örökre már a túlerő – ti meg azt kérditek: mit ugat a madár? Ti nem vagytok idevalósiak? Átutazóban vagytok boldogabb országok felé? A kötelet rángatva. Nektek csak boldogan énekel és vidáman fütyül? Nem ugat a madár?

NÉMETH

Könyörgök! Sorstársaid vagyunk!

BODOR

Akkor miért nem ugat nektek is a madár?

NÉMETH

Ne gyalázz bennünket!

BODOR

Miért nincs szamárfületek bár egy lezuhanó élet hangjait meghallani?!

CLAUDIA

Elég! Csillapodj, kedvesem! Nem ők az ellenségeink!

PÉ VENCZEL

Ez már vért kíván!

BODOR

Se jaj, se baj, se romlás? Egyedül a magángyarapodás? A süket isteneket is hiába kérdem: nem ugat a madár?

CLAUDIA

Elég volt! Lefogja. Imádkozva kérlek! Csillapodj, kedvesem.

BODOR

Mondd meg, Claudia, hová valósiak ezek, hogy ilyeneket kérdeznek tőlem? Mit ugat a madár? Mit énekel a kutya és a kacsacsőrű emlős?!

CLAUDIA

Kérem, ne haragudjanak rá! Aki nem érti meg őt: vegye magára az ő börtönemlékeinek súlyát. Drága, jó uram, csillapodj már, ülj vissza mellém!

BODOR

Leverték már a fészket, és talán örök időkre megsemmisítették, és ott borong a tébolydában Széchenyi, és elborult elmével is többet lát nálunknál…

CLAUDIA

Senkit se mérjünk az ő mértékével!

BODOR

Előre látta mindazt, ami megesett velünk, és ez csak kezdete a végnek, a felnégyeltetésnek.

CLAUDIA

Nyugodj meg, drága jó emberem! – az ugató madár elnémult már és a te szabadságodban úgy szólaljon meg minden… a reménység is, ahogyan azt ketten megálmodtuk…

BODOR

Istenem, úristenem… amikor egyszerre szólalt meg itt Magyarországnak minden harangja… Minden beolvasztott harangja a hajdani hazának!

CLAUDIA

Felejtsd el mindazt, ami történt, ami volt…

BODOR

Magyarország harangjait?

CLAUDIA

A lelkedre szakadt iszonyatokat! Mert aki nem felejt, elpusztul! Nem érted? Elpusztul!

BODOR

Majd élnek a kövek és a gutgesinnt magyarok…

CLAUDIA

Ha nem felejtesz, megsemmisülsz, vagy megsemmisítenek!

BODOR

Halálunk az emlékezet… Pusztulásunk a felejtés.

CLAUDIA

Ide azt az átkozott kötelet! Elszedi Némethtől. Nyissatok ablakot! El! Ki vele! Ki innen az ugató madárral, a szívet roncsoló beszéddel! Zene szóljon itt, ne ugató madár! Dózsa intésére a cigányok játszani kezdenek. „Vásárhelyi halastó…” Claudia halkan énekelve vigasztalja Bodort. Az urak döbbenten hallgatnak. Beleestünk lovastól, kocsistól… Ezen gondolkozzál! Jaj, Istenem, ki vesz ki, hej, de ki vesz ki? Bántani senki nem akart, ne haragudj hát senkire. Bodor megértő bólintása. Sajnál-e még engemet valaki? Nem hullatunk befelé sem könnyet, Bodor úr! Megtaláltam az elveszett rézsarkantyút! Eredj, rózsám, keresd meg, sej haj, keresd meg, ha megleled, pengesd meg, pengesd meg. Hát nem ezzel bíztál meg? Vásárhelyi kertek alá nem azért küldted a rózsádat? Nem azért küldtél engemet? Én édes jó uram és Jóistenem!

Első jelenet

BOLOND

Jön, újságokkal koldusnak öltözve. Megjelent, megjelent, bár a szomszéd följelent! „Talpra magyar!”, jelentsd föl a másik magyart! – megjelent a Székely Gyutacs! Szentgyörgyi Ábel legújabb költeményével! Újabb odamondás önkény szeme közé! Megjelent a Székely Gyutacs! Árulás, besúgás juttatta törvénykézre a székely összeesküvőket!

BOLOND

Hé! Mi volt ez?

KÁPLÁR

Meghallgattam a versedet!

BOLOND

Irodalomkritikus vagy?

KÁPLÁR

Ne gyalázz, hallod, mert újabbat kapsz! Csak pihenek egy kicsit.

BOLOND

Vidulj, magyar! Árkádiában pihen az önkény! Káplár! Áldjon meg az Isten mind a két lábával!

KÁPLÁR

De többet a türelmemet ne tedd próbára!

BOLOND

De hát mivel…

KÁPLÁR

Ruhe! Gondolj, amit akarsz, de mondd azt, amit kell! Oszolj!

BOLOND

Oszlásnak indult hajdan…

KÁPLÁR

Megmerevedik, szalutál.

KOMISSZÁR

Kezében a Székely Gyutacs egy példányával. Megállás, hé!

BOLOND

Megállás végett lassítám lépteim, szolgálatjára!

KOMISSZÁR

A poéta úr versét olvasd abból a Székely… kapszliból…

BOLOND

Csak gyutacsom van. A kapszli elfogyott!

KOMISSZÁR

Rúgást jelezve. Káplár!

BOLOND

Megjelent a Székely Kapszli!

KOMISSZÁR

Olvasd a verset!

BOLOND

KOMISSZÁR

Tehát mentett, nem taszított, miként a Tyúkszer utcában már elszavaltad.

BOLOND

Hű! A Tyúkszer utcából indulok, s a Töhötöm téren már fel vagyok jelentve! Ez aztán egy dinamikus társadalom!

KOMISSZÁR

Papírt kérek!

BOLOND

Már mutattam néhányszor. Remélem, nem tetszik érvényteleníteni. Sajnálatos lenne. Tetszik tudni, milyen fáradságos hülyének születni? Ön is tapasztalhatta, kérem, két alkalommal: először, amikor megszületett Toldi Zsigmondnak, kicsi Zsigának…

KOMISSZÁR

Pofa be, tanár úr! Személyét illetőleg folyvást nő bennem a gyanakvás.

BOLOND

Gyanakvás! Jézusom, hát az meg mi lehet?

KOMISSZÁR

Kicsoda ön tulajdonképpen?

BOLOND

Attól tartok, hogy Petőfi Sándor.

KOMISSZÁR

Ne tarts tőle! Hülyéből nem lesz üstökös.

BOLOND

Csak Marosvásárhely komisszárja lehet?

KOMISSZÁR

Káplár!

BOLOND

Jaj, ne! Menekül. Éljen Schwarzenberg Félix és Haynau! Hajnalban húzzák fel őket!

KOMISSZÁR

Hallottuk ezt, Káplár?

KÁPLÁR

Ahogy tetszik gondolni.

KOMISSZÁR

Nem értettem egészen pontosan, de ettől én egyszer gutaütést kapok.

KÁPLÁR

Nem érdemes.

KOMISSZÁR

Gondolod, hogy megannyi álcázott formájában Petőfi lenne?

KÁPLÁR

Mivelhogy Petőfi tekintetes úr biztosan nincs bezárva, álcázott föltűnése nem lehet kizárva. Ha Komisszár úr ezt a kérdést…

KOMISSZÁR

Ruhe! Senkiről nem lehet tudni, kicsoda-micsoda, még arról sem, akiről tudjuk, hogy kicsoda-micsoda, azt a csillagos lángoszlopát! Gyerünk!

Második jelenet

PÉ VENCZEL

Minden rendben, Nyárádi?

NYÁRÁDI

Minden, főbíró úr!

PÉ VENCZEL

Mi a válasz, Nyárádi, akárki keresne?

NYÁRÁDI

A nemes magisztrátus tagjai jöttek volna, de nem jöttek, vis maior! – itt voltak, de már elmentek, második verzió, és ha minden kötél szakad: itt vannak, de csak maguknak, senki másnak, torozás, halotti, nem disznó, szűk családi körben, kácc ki!

PÉ VENCZEL

Borok?

NYÁRÁDI

Mázas kancsókban kitöltve, igényesebb vigalom esetén…

PÉ VENCZEL

Nem lesz vigalom.

NYÁRÁDI

…a kisebbik hordó, félszáraz enyedi leányka, kármentő, bal sarok.

PÉ VENCZEL

Más egyéb?

NYÁRÁDI

Ujfalussy börtönparancsnok úr korábban itt járt, méltóságos uraimék felől érdeklődött, mentében annyit mondott: baj van.

PÉ VENCZEL

Baj?

NYÁRÁDI

Hozzátette még: lehetséges, hogy nagy baj.

PÉ VENCZEL

Minden gyanús mozgást jelenteni. A szeme s a bejárat, Nyárádi. Köszönöm.

Harmadik jelenet

PÉ VENCZEL

Méltóztassatok helyet foglalni és tudomásul venni, hogy Ujfalussy nem jöhet, aggasztó hírek várhatók tőle.

SZENTGYÖRGYI

Él magyar, áll Buda még!

DÓZSA

Mindennek és mindenkinek állunk elébe!

PÉ VENCZEL

Mert benned megint több a bátorság, mint amennyi járna beléd! Nevetés.

BODOR

Egy kis figyelmet kérek! Most fog megszólalni, hallgassátok azt az órát, a toronyóránkat. Csönd. A toronyóra ötöt üt, Bodor az ujján számolja, majd előveszi zsebóráját. Lássuk csak? Szerkesztő úr, hányat ütött?

SZENTGYÖRGYI

Négyet. Négyet?

BODOR

Főbíró úr?

PÉ VENCZEL

Talán hatot. Nem áll oda az eszem.

BODOR

Ítélőmester úr?

DÓZSA

Mérget veszek rá, hogy hetet.

BODOR

Doktor úr?

NEUMANN

Sose hallgatom. Fejére mutatva. Itt van az én toronyórám.

BODOR

Persze. Mindannyian szentséges individuumok vagyunk, alkat szerint változó fülekkel. A szerkesztő úr négyet hallott, főbíró úr hatot, ítélőmester úr hetet, a meghallgatott toronyóra pedig ötöt ütött, nyolcat mutat, miközben a rendes idő kilenc óra.

NEUMANN

Quod erat demonstrandum!

DÓZSA

Kancsóra magyar! Kortyoljunk bátran!

NÉMETH

Magyar ember borát issza, s jól teszi!

SZENTGYÖRGYI

Helyesbít. Bort megissza magyar ember, / Jól teszi. Mihály bátyám ezt így írta.

NÉMETH

Úgy is jól van!

MIKES

Egy pohár bor a hazáért meg nem árt!

DÓZSA

Kettő sem!

NÉMETH

Nemes magisztrátus! Adja Isten és Bodor Lajos honszeretete, hogy mit a múlt héten elakasztott az ugató madár, annak mostan a végére járhassunk! A Közbátorléti Nemzeti Védegylet elnökének egészségére! Vivát!

MIND

Crescat! Floreat!

BODOR

Előre isztok a medve bőrére!

PÉ VENCZEL

Látván, hogy Bodor nem veszi le szemét a postaréti bitófákról. Kedves Lajos! Megígértem a kegyelmes grófnőnek, hogy háttal ültetlek a bitófás kilátásnak. Az ő kedvéért kérlek… ide ülj!

BODOR

Köszönöm. Az a baj, hogy a hátammal is látok.

NEUMANN

Orvosként ismétlem kedves asszonyod szavait: aki nem felejt, elpusztul.

BODOR

És elpusztít másokat is?

NEUMANN

Te másoknak sosem fogsz ártani. Mindig csak magadnak.

BODOR

Éppen most próbálok leszokni róla. Beköltözöm Claudiával egy csigaházba.

SZENTGYÖRGYI

Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját!

BODOR

Abból, hogy nem cipelek valamit, nem következik, hogy elhajítottam. Meg aztán: csigaházba kibontott zászlóval nem lehet behúzódni. Elakadsz azokon a kis füljáratokon. Vagy a zászlót viszem be, vagy Claudiát! Te melyiket vinnéd?

SZENTGYÖRGYI

Ad absurdum…

DÓZSA

Csigaházi módon megítélve…

PÉ VENCZEL

Szubsztanciális ügyeink vannak! Kedves Lajos! Mi bocsánatot kérünk tőled, ha megbántottunk volna az ugató madár lebecsülésével. De fenntartod, hogy szamárfüleinkkel nem halljuk a nemzet jajszavát? Meggyőződéssel vallod, hogy mi, ennek a meggyötört, fölégetett, szerencsétlen székely városnak a vezetői boldogan füttyögő madarak vagyunk? – és csupán a te ugató szárnyasod híreli a magyarság tragédiáját? Szólj szíved szerint!

BODOR

Szívemből kérlek: ne haragudjatok.

MIKES

Királyi-császári ítéleteket, hadbírósági döntéseket vagyok kénytelen sok esetben kihirdetni. Apám pap volt, engem is annak szánt, végül jogi pályát választottam, de soha egy pillanatra sem lett úrrá rajtam a gyűlölet, a kegyetlenség. Nem mutathatom, mit érzek, amikor netán halálos ítélet szavait továbbítom, ezért megkérdem tőled: felelős a hangszer azért, amit eljátszanak rajta? Hogy mondhattál akkor olyan szörnyűséget, miszerint ünnepünket rontotta el a méltóságos grófnő, amikor téged kiszedett a törvény kezéből? Nincs szavam rá, mennyire örültünk mindannyian, de nem lett volna botorság táncra perdülni? Hogy kidobassuk magunk a hivatalból? Hogy másokat rakjanak helyünkbe? Vérengző és idegen magyargyűlölőket? Fájdalmas, amit rólunk mondtál, Lajos!

BODOR

Bocsássátok meg nekem.

DÓZSA

Fejünkhöz vágtad, hogy talpig gyászban az ország, és mi ezt nem vesszük észre. Talpig gyászban a szívem, de ítélőmesterként nem járhatok feketében, nem provokálhatom a felsőbbséget, mert azonnal kirúgnak. Gutgesinnt magyarok, talpnyalók ugyebár, amiként bennünket neveztél – sokan lesik a helyemet. Majd azokat nézd meg az ítélkezésben! Hát olyan ember vagyok én, hogy még a kutyámat is hülyének tartod? Meglát engem és örömében vakkant, a farkát csóválja… minek nevezted?

BODOR

Oligofrén!

DÓZSA

Oligofrén! Ilyet nem tűrhet el az ember!

BODOR

Ne haragudj rám. A kutyát is megkövetem!

MIKES

Méghogy átutazók lennénk ebben az országban? Hazafisággal házaló kucséberek? Magánhasznot űző jöttmentek Erdélyben? Tudod te, hogy az én családom adta Rákóczi fejedelmünk mellé a hűséges Mikes Kelement? Hogy ott voltunk jóban-rosszban a Báthoryak mellett és Bethlen Gábor szolgálatában is?! Átutazók! Hát igen. Meghatódva. Földi vándorok azon az úton, mely a bölcsőtől a koporsóig vezet, mindannyiunk végső szálláshelyére. Ott majd egyetértünk, és nem fogjuk gyalázni egymást, de már késő lesz…

BODOR

Bocsáss meg nekem.

NEUMANN

A Szentírás tanítása szerint kell most viselkednünk: ki-ki bocsássa meg a másiknak a kínban kimondott szavakat.

PÉ VENCZEL

Akkor hát megemeled te is azt a kancsót, Lajos?

BODOR

Meg. Kivált, hogy ma erősen Péternek érzem magam.

PÉ VENCZEL

Azt ne tedd! Érezz, amit akarsz, bármit, csak azt ne!

BODOR

Pedig muszáj!

PÉ VENCZEL

Muszáj meghalni! Péternek lenni nem kötelező. Pláne, ha nem lehet. Bele kellene nyugodnod már, hogy Péter néhaivá lett, Lajos élővé lett, ügyüket a grófnő az istenek régiójában intézte, rendezte – örök időkre megnyugtatólag. Ne menekülj tehát csigaházba, maradj meg toronygombnak a város életében, a köz javára s a védegylet hasznára!

BODOR

Ki az isten rajong itt egy Bodor Lajosért?

PÉ VENCZEL

Aki kalapot hajigál örömében, ha szóba kerülnek például a Rákócziak, Hunyadiak! Azok is többen voltak, János, Mátyás, Ferenc és György, és első, második!

BODOR

Én vagyok tehát a Bodorok?

PÉ VENCZEL

Visszamenőleg az idők hajnaláig.

BODOR

Akkorákat lódítasz, hogy rezeg a lámpa.

PÉ VENCZEL

Mert íratlan törvény, hogy aki elhíresült a hazában, lobogóvá lett, azt lengetni kell a nép felé!

BODOR

Lobogóval, tehát velem is – a kegyeit keresni?

PÉ VENCZEL

A nép kegye nem szégyen.

BODOR

Ez a kegy némelykor kegyetlen is. Eccer-eccer kötelet küld ajándékba. Ti kaptatok már ilyet?

DÓZSA

Pé Venczel ijedt arcát látva. Igyunk inkább! Hagyjuk az akasztókötelet!

PÉ VENCZEL

Vissza, barátaim! A szubsztanciális dolgokhoz! Ábel! Amit nekünk meséltél, add elé!

SZENTGYÖRGYI

A börtönben tudtam meg, hogy a tizenhetes fogoly, alias Bodor, akkor még Péter, zenélő kutat tervezett a város főterére. Sajnálom, hogy költő létemre, aki még egy marhacédulát is poétikai régióba tudok fölbillenteni, csak gyalogprózai szinten szólhatok erről…

NEUMANN

Bravó! Bravisszimó!

SZENTGYÖRGYI

…a tudós képzeletnek oly merész röptéről, amelyhez foghatót Daidalosz, pardon, Ikarosz óta nem észleltünk Marosvásárhelyt és környékén! Ettől bizony leesne Budának is, Bécsnek is az álla! És kalapot emelne előttünk, a magisztrátus előtt!

BODOR

Aha!

MIKES

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!

NÉMETH

Derék ember! A koporsóból kitör és eget kér!

BODOR

Nyugalmat óhajtok, nem eget!

DÓZSA

Ábel, fiam! Daidaloszt, Ikaroszt említéd okkal! Itt mellettem Neumann doktor Herákloszt és Micelangéloszt teszi hozzá joggal!

PÉ VENCZEL

Pistuka, húzódj el a doktor mellől! Neumann kuncog.

SZENTGYÖRGYI

És mivel e csodálatos férfiú, kedves barátaim…

BODOR

Hagyd már abba!

PÉ VENCZEL

Az elismerés szavai bántanak? Nevezzünk inkább pártütőnek, felségárulónak?

BODOR

Megtettétek már! Ne dicsérjetek! Zászlóként ne lobogtassatok, ne lengessetek!

MIKES

Nem lenget és nem lobogtat senki! Mi a kifogásod?

BODOR

Az, hogy megint pávatollút akartok a seggembe dugni!

PÉ VENCZEL

Micsodát? És hová?

NÉMETH

Hallatlan!

DÓZSA

Pávatollút?!

NEUMANN

Mert ő egy szerény férfiú! Nem akar idegen tollakkal ékeskedni!

SZENTGYÖRGYI

Zenélő kútjának magassága száznegyven lábnyi!

BODOR

Negyven!

SZENTGYÖRGYI

Átmérője cirka hetven…

BODOR

Harminc!

SZENTGYÖRGYI

Mondd te, ha jobban tudod!

BODOR

Alázatosan hallgatlak!

SZENTGYÖRGYI

Aranyozott kupolájának hegyén Vénusz, a szerelem és szépség istennője fog ragyogni életnagyságban, ugyancsak aranyozottan.

DÓZSA

Az egész ruházattyát fogod aranyazni, vagy pediglen…?

BODOR

Semmi ruházattya nem lesz, csak a vagy pediglent fogom aranyozni…

DÓZSA

Az egészet? Atyaságos…

SZENTGYÖRGYI

Az istennő szobra huszonnégy óránként fordul egyet, hatóránként pedig vízi orgona által szép zeneszám produkáltatik.

MIKES

Mit fog játszani?

BODOR

Bachot!

DÓZSA

Bach Sándort? A belügyminiszterünket?

NÉMETH

Franc a bélibe! Szájára üt.

BODOR

Fölösleges aggodalom! Egy belügyminisztert ki lehet nevezni vagy be lehet zárni, le lehet váltani vagy föl lehet kötni – ez népszokás dolga, de nem lehet őt az én víziorgonámon eljátszani!

PÉ VENCZEL

Álljunksza meg! Nyelvünket ne hagyjuk bolond szamárként a józan észnek elébe nyargalni! Belügyminiszterünk ápropójából a felkötés emlegetését, a felhúzatal szóbahozatalát nem helyeslem, sőt ellenzem!

BODOR

Egyetértek! Okosan szólt a főbíró úr! Ellenezni kell mindent, amire csak titokban vágyunk, ha már lehetetlen a véghezvitele!

PÉ VENCZEL

Nem így gondoltam!

BODOR

Egy másik Bachról, másik németről van szó, a sokgyerekes lipcsei Sebestyénről!

NEUMANN

Újrázzuk máris az orgonaművész fúgáit! Bis, bis! Hogy volt?

DÓZSA

Ne higgy magyar a nímötnek! Bis, bis! Nagyapám volt!

MIKES

Mégis, mégis magyarító javaslattal élek!

BODOR

Mifélével?

MIKES

Megmondom! Taliánok, rómaiak Vénusza helyett az aranyozott kupola hegyén Árpád apánkat szeretném látni!

PÉ VENCZEL

Számból vevé ki…

NÉMETH

Csatlakozom!

SZENTGYÖRGYI

Sok a Vénusz – egyetlen a honalapító! Árpád! Szobrot neki!

BODOR

Gyalogosan-e, vagy lovon?

MIKES

Bátorítólag!

BODOR

Hogyanlag?

MIKES

Lelketöntőleg!

BODOR

Milyenleg?

MIKES

Úgy, hogy fordultában a kupola tetejéről a négy égtáj felé kiáltsa némán: ne bántsd a magyart!

PÉ VENCZEL

Hatalmas erővel pedig a Rákóczi-induló szóljon!

DÓZSA

Ne bántsd a magyart! Ihatunk es!

NÉMETH

Ne bántsa senki, hanem telepedjék már az ülepére!

NEUMANN

Különben lészen sírás és fogaknak csikorgatása!

DÓZSA

Emelintsétek már a kancsókat!

Negyedik jelenet

AZ URAK MIND

Vivát!

PÉ VENCZEL

Isten hozta, kegyelmes grófnő!

MIKES

Kedves feleséged előtt kérdem tehát: megcsinálod-é fejedelmünk szobrát?

BODOR

Meg én! Csak hát egy kis baj van!

PÉ VENCZEL

Olyan ne legyen! Mindent elintézünk!

BODOR

Nem is bajnak nevezném azt, hanem különbségnek! Olyannak, mit az Isten maga hozott létre, hogy valami értelme is legyen a világnak.

MIKES

Ó, ha egyszerűbben szólnál!

BODOR

No! A szerelem és szépség szobrának feleségem a modellje, mintája a feje búbjától a kicsi lábujjáig!

DÓZSA

Ruházattya nélkül?!

BODOR

Ahogy tárgyaltuk volt.

NÉMETH

Ő maga valóban a szerelem és szépség!

PÉ VENCZEL

Adjátok meg az asszonynak, ami az asszonyé!

SZENTGYÖRGYI

Feleségek felesége!

NEUMANN

Ez az, amitől így sóhajt fel, uraim, a házasságban puhára pácolódott magyar: nincs igazság e földön, mikor ilyet látok: mindenki a saját feleségével, csak én egyedül az enyémmel!

BODOR

Na mondjátok meg, hogy az istenbe csináljak én ebből Árpád apánkat!

CLAUDIA

Belőlem – apát? És Árpádot?

DÓZSA

Kissé már pityókáson. Szó se volt ilyesmiről, kegyelmes grófnő. Hanem a Vénusz szobrát szerettük volna… Claudia karját simogatja.

BODOR

Szobrot nézni szokás, nem fogdosni!

DÓZSA

Bocsánat!

CLAUDIA

Kancsót inkább nekem is, Pistuka!

DÓZSA

A kék mázas korondi. Tessék! Hiszen azért szálltam ide ki, méltóságos asszony! Semmiképpen sem tárlatlátogatási céllal…

CLAUDIA

Mire iszunk, magisztrátus urak?

NEUMANN

A szépség istennőjére!

SZENTGYÖRGYI

A nagy műre és modelljére!

PÉ VENCZEL

És a második kudarcunkra, kegyelmes asszonyom!

CLAUDIA

A másodikra? Számokban kifejezhetőek a mi kudarcaink?

PÉ VENCZEL

A grófnő kedves férje semmit sem akar vállalni a nemzeti közteherviselésből.

CLAUDIA

Lajos! Megtagadtad az adófizetést?

BODOR

Igen, a véradót! Nincs több vérem politikára és közbátorlétre!

PÉ VENCZEL

Erkölcsi indíttatású hazafias közteherviselés, amire gondoltam.

CLAUDIA

S az én uramat hazafiatlanságban találják vétkesnek?

PÉ VENCZEL

Szó se róla! Hanem a csigaházából szeretnők kicsalogatni.

NEUMANN

Csigabiga, gyere ki…

CLAUDIA

Forró vízbe vele, többször lobbantani, kibújik magától, én ezt így csinálom! Bodor nevet. Most még nevet az öreg csigabiga, de később nagyobb tüzet rakok majd alája. Bodorhoz lép, belekarol. Halljuk az újabb vádiratot!

PÉ VENCZEL

Nem vádirat ez! Mert csak azt mondom, hogy érdemeik szerint ítéljük meg a Bodor testvéreket.

CLAUDIA

Főbíró úr tehát úgy beszél, mintha Heyerle ezredes is köztünk lenne a finom füleivel.

PÉ VENCZEL

Nekünk mindig is úgy kell beszélni. Mert az ezredes úrnak is, meg a falnak is füle van.

DÓZSA

A kancsónak is, hogy ihassunk!

PÉ VENCZEL

Leinti Dózsát. Mit látunk ugyanis? Hogy míg emezt a szerelem kapta el, s a nemzeti ügyet Vénusz-idomokban váltja át testi gyönyörűséggé, addig a másik Bodor…

BODOR

A másik se volt kappan, sem afféle inalágyult salabakter, akinek permanensen fél hatot mutat a palavesszője. Neumann és Dózsa kuncog, Claudia az ujjaival huncutkodik.

PÉ VENCZEL

Hagyjuk a permanens palavesszőket meg a perpetuum mobilét.

NEUMANN

Mobiléról nem volt szó!

PÉ VENCZEL

Ugyanis Pétert, a házsongárdbelit, nem ezek foglalkoztatták! Bem Józsefnek talált föl és gyártott orgonaágyút, az oroszok legnagyobb rémületére!

BODOR

És jómagam ez idő alatt vajon hol lehettem?

PÉ VENCZEL

Ne firtassuk!

NÉMETH

Péter az életét kockáztatta véres csatatereken!

DÓZSA

Pattantyúval és kartáccsal, nem keresztezéssel. Tökbe oltom az almát, kutyába a fülemülét!

BODOR

Ültél-e börtönben?

DÓZSA

A bal fülemre komplett süket vagyok. Nem vittek el katonának.

BODOR

Azért nem tudod, hol kerülnek egy helyre a kutyák és a fülemülék!

SZENTGYÖRGYI

Egyik csillag volt az egen, másik gyalogos ösvenyen, készül máris a versem… He-he!

NEUMANN

Ámuló szemeink előtt halhatatlanság születik helyben!

PÉ VENCZEL

Így nem jutunk semmire!

CLAUDIA

Tisztelt lángoszlop, Szentgyörgyi Ábel! A hazának nem fáj a rossz vers, ahogy a tengernek sem, hogyha beleköpnek. De nekem fáj, ha férjemet pocskondiázza és a fogát akarja kihúzni.

SZENTGYÖRGYI

A fogát?

CLAUDIA

Igen, a rossz rímeivel. Amelyek nem azért kínrímek, mert kínban születnek, hanem mert megkínozzák az ártatlan embert!

MIKES

Nemzeti érzelmeiben Ábel oly vakmerő, hogy költeményei miatt némelykor, saját érdekében áristomba vetjük!

SZENTGYÖRGYI

Nem magyar földön terem a borostyán!

NÉMETH

Elegendő, ha magyar vitéz terem!

PÉ VENCZEL

Megcsappantunk már ebben is! Mert a tegnapi Bodor 48 előtt, a függetlenségi szervezkedés támogatására, horribile dictu! – még bankót is hamisított…

BODOR

Az kellene most nektek?

PÉ VENCZEL

Nem helyeslem, de kérdem: a mi mai Bodorunk nem tagadta-e meg teljesen azt a másikat?

BODOR

Nem tagadta meg!

PÉ VENCZEL

Nem túl hosszú vajon az a damaszkuszi út, mely a közügyi célzatú pénzhamisítástól a csigaházig vezet? Még ha tréfásan mondja is: szomorú, hogy oda zászlót bé nem vihet, hogy a nemzeti gondot, miként a nyitott esernyőt, az ajtón kívül kell letenni.

BODOR

Vigyek be minden közügyet és kormánygondot a hálószobámba? Meg egy müezzint is az ágy alá, hogy á-háillá-hillá-hillá! – folyton felkiabálna rám, amikor éppen gyereket csinálnék!?

MIKES

Blaszfémia!

PÉ VENCZEL

Amikor Bodor Lajos a halál kapujából megtért, a kegyelmes grófnő fölkért bennünket, hogy látogatnánk el Kolozsvárra a Házsongárdba, rójuk le kegyeletünket Bodor Péter fejfájánál. Megvallom, ma már csak erős szégyenérzettel, a csalódás keserűségével tehetnék eleget e fölszólításnak. Mert kérdem én…

BODOR

Ne kérdezz semmit, a máriás Jebuzeusát!

CLAUDIA

Karját fogva. Hagyjad! Beszéljen!

BODOR

De ne mocskoljon engem! Ide hallgass, főbíró! Te jól tudod, mi történt, mi a helyzet, miként maradtam életben!

CLAUDIA

Kérlek, hallgass erről!

BODOR

Nem hallgathatok! Magisztrátusbeli közbátorlétiek, ide figyeljetek! Sajnálatból-e, vagy miből, szolidaritásból, avagy szolgalelkűségből a fejedelmi leszármazott… Claudiára mutat. …követelésére és felelősségére elfogadtatok egy okmányokkal körültámasztott látszatot! Elfogadtátok, jól tudva, hogy amit Claudia elintézett, idelent a szolgák nem merik kétségbe vonni. Ti sem mertétek!

MIKES

Nem akartuk!

CLAUDIA

Péterhez. Hálával nyugtázom!

MIKES

Meg is érdemeljük!

NÉMETH

Magyar nem vész el csak magyar által, halljuk attól a bolond tanártól! Ezt cáfoltuk, amikor megjelent a kegyelmes grófnő. Az igazság helyett megelégedtünk annak tökéletes látszatával!

CLAUDIA

Aki megsemmisíti ezt a látszatot, a férjemet öli meg!

NEUMANN

Neki tessék mondani, könyörgöm, ne nekünk!

BODOR

Megőriznék én minden látszatot! Ha lenne még erőm az önáltatáshoz! Ha szikráját is látnám a szolidaritásnak! Ha nem zsarolnák az élő embert a holttá nyilvánítottal! Ha nem tanulták volna el a bécsi kamarillától a magyar lázongók ellen használt módszert: Utilisieren, oder aufhängen! Hasznosítani, vagy felakasztani! Bámulhatok tehát jobbra és balra, mint Buridán szamara! Az egyik oldalon felkötni, a másikon hasznosítani akarnak!

CLAUDIA

Nem fognak!

BODOR

Főbíró uram! Tessék engem fölakasztatni!

CLAUDIA

Mit beszélsz?!

BODOR

Nem vállalom, hogy a halál hírében bujdosó Bodor Péter magasztalásával az élőt mocskolják és megalázzák!

NEUMANN

Ez önmagára lett féltékeny!

BODOR

Jól rendelte azt az Isten, hogy a legnyugalmasabb állapot a halottak státusa! Ez jól fogott volna nekem is az üldöztetésben! Tessék tudomásul venni, kilépek ebből a státusból!

CLAUDIA

Nem tudod, mit beszélsz! Istenem, nem tudja, mit művel!

BODOR

Gernyeszegi Németh János táblaelnök úr! Szenci Molnár Albert sírjának szomszédságából mondom: önök hullarablók! A holttá nyilvánított Bodor Pétert akarják az érdekeik szekerébe fogni, befelé röhögvén azon, hogy a jó bolondot Lajosnak hívják! Önök ezt a Lajos nevű bujdosót a becsületében mocskolják, így a halottnak immáron semmi kötelezettsége!

CLAUDIA

Kinek beszélsz te most? Kinek beszélsz? Nem látod, hogy vesztedbe rohansz?

BODOR

Az álhalott ezek után visszakövetelheti jogát…

MIKES

Az élethez? Nem követelheti! Mi nem ismerjük azt, aki halott. Mi csak ismertük néhai Bodor Pétert!

BODOR

Bodor Péter követelheti jogát – a felakasztáshoz! Tiszta vizet a pohárba! Nincs szükségem hitványság kegyeire, ám ha más jogom nincs is Magyarországon, annyi van még, hogy újból bezárassatok és elítéljetek! Vissza tehát a csuklómról ellopott bilincset! Vissza a lábvasat, aztán a bitót is, mert akármilyen áron, nemes gyülekezet, sem élőnek, sem halottnak lenni nem érdemes! Csönd.

CLAUDIA

El kell felejtened, amit mondtál, kedves!

BODOR

Csöndesen. Folyvást szűkebbre vonod a menekülés helyét, ahol meghúzódhatom. Felejtsem el a kötélverőket, a bitót, az ugató madarat, az összes fúriákat – és felejtsem el ezután a saját szavaimat is.

NEUMANN

Sátáni kacagással. Még ilyet se hallottam a pácienseim szájából. Az ő joga, hogy felakasztassék – a mi kötelességünk, hogy nyilvánítsuk őt újból vádlottnak!

MIKES

Még hogy mi loptuk le kezéről a bilincset! Kacag.

NÉMETH

Új dilemmába hajszol bennünket: hasznosítani, vagy élőnek nyilvánítani…

PÉ VENCZEL

Most már baj-e, vagy szerencse számodra, Péter, hogy nincs aufhängen, csak utilisieren? Nem akasztunk: hasznosítunk – a köz javára, a nemzet érdekében!

DÓZSA

Hát annyira kibírhatatlan, sőt undorító neked a köz javára élni?

SZENTGYÖRGYI

Élet és halál! A szőnyeg színe és visszája! Kényszerűleg most a visszáját mutatod, Péter, de milyen öröm tudni, hogy színeiben fog újból pompázni az a szőnyeg!

BODOR

Amelynek mind a két oldalát lábbal tapodjátok!

CLAUDIA

Több olajat senki se öntsön a tűzre! Hazamegyünk.

MIKES

Csak azt ajánlanám figyelmébe, méltóságos grófnő, hogy egy tökéletes jogi látszatot megzavarni: életveszélyes. E kényszerű helyzetben pedig nekünk az a Bodor kell, aki „meghalt”, hogy a nemzeti talpraállás ügyében maximális hasznunkra legyen az, amelyik nem halt meg. Saját érdekedben nem hagyhatunk téged halottaidból feltámadni, Péter! Ilyenformán szabadulsz csak meg a kivégzéstől is. Tőlünk ne követelj bilincset, bitót! – nem kapsz! Neked a becsületedre van szükséged – minekünk kizárólag tereád!

BODOR

És azt gondoljátok, hogy meghátrálok? Hát vegyétek tudomásul, hogy bár Nagymajtény után Világosnál törött le a zászló, én ennek az asszonynak a ragaszkodása előtt tettem le a fegyvert. Véle maradok, véle megelégszem. Vigyen el mindenkit és titeket az ördög! Vénusz szobrát befejezem, ha rám szakad az ég, akkor is!

NÉMETH

Ha Bem apó jönne? És ágyút kérne?

BODOR

Meghalt Törökországban!

SZENTGYÖRGYI

Ha Petőfi jönne?

BODOR

Csigaházat álmodott magának ő is a harcok után Háromszéken – Júlia mesélte. Neumannhoz. Doktor úr, hiába somolyogsz! Nem tékozló fiúként térek meg Claudiához és a szobros… álmaimhoz! Nem könnyelmű és iszákos tekergésből jövök! Isten a tanúm rá, hogy mindig minden, ágyú és orgona, gőzmasina és márványszobor, szabadságharc és Claudia egyidejűleg emésztett engem. Isten a megmondhatója, hogy miként kínlódtam én az evezőimmel egyfelé, miközben vitte, sodorta csolnakomat a víz árja másfelé! Sárkányos világ ez a mienk, nem Árkádia! De magamnak azt mondom: elég volt! Közbátorléti Nemzeti Védegylet helyett kétszemélyes Magánbátorléti, családi és művészi védegyletet alapítottunk Rhédey Claudiával – áldja meg az Isten! Jegyezzétek meg hát: magatok ügyében akkor se számítsatok rám, ha lábamnál fogva akasztotok föl, miként a teknősbékát a szakácsné, hogy védőpáncéljából a fejét kicsalva hurokra kapja és torkát elmetssze. Vérét veszi a magányából kiragadottnak, de velem ilyet nem fogtok csinálni! Nem! Megértettétek?

CLAUDIA

Kérem az urakat, hagyjanak egy kicsit magunkra!

DÓZSA

Gyerünk a kármentőbe új hordót csapolni!

Ötödik jelenet

CLAUDIA

Péter! Bodor Péter! Én megkínzott és haragra lobbant, drága emberem! Csillapodj! Ki sem mehetünk így az utcára. Az Istenre kérlek, mondd: mi történt veled? Miért hagytál engem cserben? Kétesztendei fáradozásomat, lótásomat-futásomat, megalázó könyörgéseimet Bécsben, Budán és Szebenben, miért vetetted el?

BODOR

De hiszen tudják…!

CLAUDIA

És tudták elejétől fogva! Tudták, hogy mindenkit megvesztegettem és láthattad: velünk együttérző cinkosainkká lettek a veszélyes játékban! El tudtam hitetni velük, hogy nem csak Jókai vészelhet át nehéz időket Sajó név alatt, bár mindenki tudta, ki rejtőzik e kutyanév mögött. Nem csak besúgás van itt, Péter! Embermentés is!

BODOR

Senki ne mentsen engem, ha közben megaláz!

CLAUDIA

Visszaélhetnek a beismerő szavaiddal!

BODOR

Miként, ha eddig is tudták a valót?

CLAUDIA

Tudták, de nem akarták tudni! Most arra kényszerítetted őket, hogy felrúgják a játékot, amelynek tétje az életed! Nem ostobaság ez?!

BODOR

Elfajzott hitvány másolata vagyok önmagamnak? Nem látod, nem hallod, milyen cinikusan alkudoznak a bőrömre?

CLAUDIA

Ha életed a kezükre jutott, nem viselkedhetsz úgy, mint egy Wesselényi a mágnáskaszinóban!

BODOR

Nem! Főleg, mert nem vagyok egy Széchenyi, egy Wesselényi! Megesett papleánynak törvénytelen gyereke vagyok, így hát arcul köphet minden nyavalyás fiskális!

CLAUDIA

Hozzád méltatlan válasz ez, Bodor Péter! Nem emlegettem a származásodat!

BODOR

Nem tűrhetek sértést!

CLAUDIA

Ó, Petur bán, vészesen dagadozik már megint a nyakere! Üsd az orrát, magyar, ki bántja a tied! Üsd, ha csak megfricskáztak is!

BODOR

Csúfolkodol?

CLAUDIA

Tükröt tartok a vérbe borult szemed elé!

BODOR

Harag és szégyen égeti az arcom, te meg oktatsz engem, mint egy iskolás gyereket! Pirongatsz, mint agarat?!

CLAUDIA

Ostoba módon a kezükre játszod magad! Amikor megint lecsapnak rád: talán csak pirongatni fognak?

BODOR

A megaláztatás határát én tudom… én érzem!

CLAUDIA

Mert a szíved ajtaja kívülről nyitható, ám az eszed tokjának belül a retesze, dörömbölhetek én azon! Önérzete, hiúsága dagadozik, mint a tüdő a fazékban!

BODOR

Hiúság? Bujasággal, gyávasággal vádolnak, sőt nemzetárulást emlegetnek! És mert ügyemben terád hallgattak, legyek én most a gutgesinnt magisztrátus törülközője? Az önkény szolgálatában mocskolódott pofájukat szeretnék velem, a nevemmel és becsületemmel a város népe előtt tisztára törülni?

CLAUDIA

Nem oltári szentek ők sem! Gyerünk haza. Vénusz vár!

BODOR

Fölugrik az asztalra. Földicsérik bennem a halálra ítélt bujdosót, hogy aztán megzsarolják az én kisajátított, szerencsétlen életemet? Álhalál – álélet! Kibírhatatlan ez, Claudia!

CLAUDIA

Minden replikáját az asztalnak más irányából mondja. Élsz! Élünk! Emeljen ez mindenek fölé!

BODOR

Egy-egy kancsót is félrevágva mászkálás közben. A szégyenletes türelem árán is?

CLAUDIA

Ó, te Bánk! Te Bánk bánnak soha magyar földön ki nem vesző mása, magyar sértettsége! Hiúsága, gőgje és idétlensége!

BODOR

Idétlenség? Nem tűröm!

CLAUDIA

Buzogj vér! Csak buzogj!

BODOR

Az idétlenséget is a fejemhez vágod? Sértegetésben versenyre kélsz a nemes magisztrátussal!

CLAUDIA

No jöjjön, fiam, buzogjunk haza, míg a szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi. Csönd. Azt a koszorús Jebuzeusát!

BODOR

Leugrik az asztalról. Én veled a vitát befejeztem. Hívatni tetszett, méltóságos asszony! Mi célból?

CLAUDIA

Igyekezzünk! El.

Hatodik jelenet

DÓZSA

Ácsi! Ácsi! Csönd. Pi-há-nisszi-mó! A falnak is, a kancsónak is, a besúgónak is, a komisszárnak is, a szebeni bíróságnak is füle van. És nekem is fülem van! Halkabban! Kezdik halkan: „Kossuth Lajos azt üzente…” Közben valósággal rájuk szakad hatalmas hangerővel, a három zenész kíséretével az asszonyok hada.

Hetedik jelenet

UJFALUSSYNÉ

Kárikittyom, édes tyúkom! Kárikittyom, hopp! Csönd.

PÉ VENCZEL

Hát ez mi vala?

UJFALUSSYNÉ

A Közbátorléti Nemzeti Védegylet Honleányai Tagozatának öröme Bodor Lajos házasságának hallatán! Kerestük őt otthonában, nem találtuk, aztán feleszméltünk: ott keressük, hol férjeink domborulnak. Jó helyre jöttünk?

NÉMETHNÉ

Bodor urat és hitvesét fel akarjuk köszönteni!

PÉ VENCZEL

Bodor úr leköszönt.

DÓZSA

Méghozzá duplán. Először leköszönt, mint Lajos, aztán leköszönt, mint Péter, és hárman elmentek! Ők és a grófnő.

PÉ VENCZEL

Ne jártasd a szádat!

DÓZSA

A kezemet inkább. Igyanak a hölgyek!

MIKESNÉ

A grófnőt fel akartuk kérni, hogy lenne fővédnöke a védegyletünknek, és kapcsolódjék be honleányi küzdelmünkbe, a megszállók ellen!

PÉ VENCZEL

A megszállók ellen! A Bach-huszárok bálján! Ahol a piperkőc Heyerle ezredes táncoltatja harcos feleségeinket! Hölgyeink ugyebár, ellágyultan omlanak az önkény karjaiba…

UJFALUSSYNÉ

Megjátsszuk az ellágyulást, de célunk egészen más!

ASSZONYOK

De mennyire más! Huncutkás! Észrevétlen kitolás!

MIKES

Közbátorléti Honleányi Egyletünk nem gyümölcsfát, hanem bolhát telepít mostanság! Tudjátok-e?

MIKESNÉ

Olyan csak egy volt: a Bianchi kaszárnyát rakattuk teli bolhával, ám ez a harci modor igen sokba kerül.

DÓZSÁNÉ

Öt veder bort vitt el a cigányvajda egyszeri telepítésért.

PÉ VENCZEL

A Bach-huszárokkal küzdeni édesebb és eredményesebb!

NEUMANN

Szupécsárdás közben szuperélvezet a tüsszentőpor hatásának élvezete.

UJFALUSSYNÉ

Csúfolkodik doktor az aktivitásunkkal?

NEUMANN

Távol álljon tőlem a lebecsülés gondolata. Mert hiszen jól tudjuk, hölgyeim! – ha Görgeynek, Bem Józsefnek a kegyedékéhez hasonlatos pora nem lett volna, az oroszokat Szibériáig kergettük volna. A magam részéről rendkívüli módon becsülöm a hölgyek erőfeszítését: ha nincs más puskapor – legyen tüsszentőpor a megszállók orrába! Jelszavuk, amely általánossá lett, félelemmel tölti el a megszállókat. Aki minket lebecsül, tüsszögni fog, ce-ce-hapci!… cefetül, bocsánat.

PÉ VENCZEL

Nem kellene táncolni ve… hapci!

MIKES

A Bianchi ezred sok szép fiút ho… ho… hapci! Miazisten, asszony?

DÓZSA

Ellenünk indul ezután a harci… hapci! Melyik szórta itt reánk a port?

PÉ VENCZEL

Amiért nem tudok szupécsárdást…ha-ha-hapci! Ki lehet velem ba-babrálni?

NEUMANN

Saját állásaikat lövik az asszonyok tüsszentőporral!

PÉ VENCZEL

Amiért én nem tudom a szupécsárdást?

MIKES

Dali pár pisztolyom ha lenne…

NÉMETH

Az egri csillagokban is föltűntek…

DÓZSA

Amazonok, lóval! Szóval…

NEUMANN

Az orrukat amúgy magyarosan…

Nyolcadik jelenet

PÉ VENCZEL

Abbahagyni! Csöndet! Mi van, Nyárádi?

NYÁRÁDI

Bocsánatot kérek! Hogy is mondjam…

NEUMANN

Ex abrupto, Nyárádi!

NYÁRÁDI

Bujdosó magyar kér bebocsáttatást!

PÉ VENCZEL

Megmondta neki?

NYÁRÁDI

Csak annyit, hogy a Tyúkszer utcában is van csárda, szálláshely…

PÉ VENCZEL

Hogy mi a helyzet, közölte vele?

NYÁRÁDI

Bambán mered Pére.

PÉ VENCZEL

Megtücskösödött, Nyárádi? A nemes magisztrátus tagjai jöttek volna, de nem jöttek, vis maior! – itt voltak, de már elmentek, második verzió, és ha minden kötél szakad: itt vannak, de csak maguknak, senki másnak, torozás, halotti, nem disznó, szűk családi körben, kácc ki! Nem ezt kell mondani, Nyárádi?

NYÁRÁDI

Csakhogy kérem…

PÉ VENCZEL

Ne tojóskodjék itt! Rúgja ki, menjen a Tyúkszar-szer utcába, az is jó fogadó! Mondja meg neki, hogy mi is bujdosók vagyunk, ám annyi bujdosó magyar nem fér meg egy helyen. Mondja meg neki, akárki légyen az!

NYÁRÁDI

Méltóságos főbíró úr, én ezt nem mondhatom annak az embernek, mert az nem akárki.

PÉ VENCZEL

Hanem ki?

NYÁRÁDI

Rövid bizonytalankodás után. Petőfi Sándor.

PÉ VENCZEL

Petőfi Sándor! Ezt akárki mondhatja. Hogy néz ki a bujdosó?

NYÁRÁDI

Úgy néz ki, mint Petőfi Sándor.

PÉ VENCZEL

Jó! És Petőfi Sándor hogy néz ki?

NYÁRÁDI

Tisztára, mint a költeményei!

SZENTGYÖRGYI

Jól beszél!

PÉ VENCZEL

Például?

NYÁRÁDI

Például fejből emlegetjük a feleségemmel: a Szerelem és pipadal, Mihaszna, hogy a csoroszlya, kopott ló Matildhoz, Carmen lugubre, meg a többi: Est, Pest, Hír, Fütty, Pinty úrfi…

PÉ VENCZEL

Tökéletes személyleírás, a kutyaságos hétszentségit!

SZENTGYÖRGYI

Kidobni! Kihajítani!

NYÁRÁDI

Ezeket nem ismerem!

SZENTGYÖRGYI

Majd én megtanítom rájuk, ha magának így néz ki Petőfi!

NYÁRÁDI

Mit vétettem én, kérem?

PÉ VENCZEL

Nem vétett semmit. Ültesse le a bujdosót, aztán majd kiszólunk.

NYÁRÁDI

Én és Petőfi a konyhában várunk. El.

Kilencedik jelenet

NEUMANN-NÉ

Befordultam a konyhára! Ezzel fogadjuk, asszonyok!

PÉ VENCZEL

Csendet kérek!

NEUMANN

A pipás nemjóját, asszony! Fogd be a szátokat! Csönd.

PÉ VENCZEL

Ismeri-e valamelyikőtök személyesen a költőt? Nem ismeri. Közös véleményre kell jutnunk a dologban.

MIKES

Ha az a bujdosó valóban Petőfi, nem szabad itt köztünk mutatkoznia. Bármennyire fáj is: juridice nem szabad őt látnunk.

UJFALUSSYNÉ

De miért? Mi okból?

MIKES

Mert körözött egyén. Az egész országban és azon túl is: Ausztriában, Moldovában, Havasalföldön, Bukarestben nyomoznak utána. A fejére vérdíjat tűztek ki.

UJFALUSSYNÉ

Azért nem szabad most neki ide belépni?

MIKES

Saját érdekében, asszonyom! Hányan vagyunk itt? Hány tanú előtt igazolódna be, hogy él, köztünk megjelent, mi valamennyien felismertük őt és…

PÉ VENCZEL

És ha felismertük, a törvény szigorával kell azonnal lecsapni rá. Nem én üldözöm, nem mi üldözzük, hanem a törvény! Örömünk és vigaszunk lenne, befogadni és megünnepelni őt. Fáklyászenével kísérnők a szálláshelyére, és ünnepi lakomát rendeznénk, de mi lesz a törvénnyel? Igen, a törvénnyel!

NEUMANN-NÉ

De hát nem isteni parancs a bujdosót megszánni és megsegíteni?

PÉ VENCZEL

Szánjuk, segítsük, de azáltal, hogy felismerjük, ne juttassuk bitófára, a szállásadóit pedig Kufsteinba! Szóljon közületek, amelyik statáriális törvénnyel dacolva börtönbe kívánkozik!

NEUMANN

Börtönbe manapság nem kell kívánkozni: amúgy is bekerül oda az ember, főbíró úr. Más itt a kérdés. Történetesen, hogy Petőfi Sándor, aki örök időkre szóló lelkiismereti válságba sodorta nemzetét…

SZENTGYÖRGYI

Ugyan miért, kedves doktor?

NEUMANN

Mert az általa megszabott erkölcsi magasugrásban a lécet mindig le fogjuk verni! Ezért! Meg azért, hogy íme, azt se tudjuk, itt van-e, ő-e? – máris erkölcsi hibába estünk valamennyien.

UJFALUSSYNÉ

Ne dilemmázzatok! Az én uram börtönparancsnok, minekünk igazán van féltenivalónk, mégis azt mondom: ha Petőfi Sándor kér bebocsáttatást, és tőletek azt kapja válaszul, hogy odakint tágasabb: akkor a bőr süljön le kinek-kinek a közbátorléti magyar pofájáról!

DÓZSA

Eresszük be! Lesz, ami lesz!

MIKES

Mámoros meggondolatlanság!

PÉ VENCZEL

Hát ez meg kicsoda?

NEUMANN

Zrínyi Miklós a két Rákóczival.

Tizedik jelenet

NYÁRÁDI

Be.

PÉ VENCZEL

Pillanatnyi helyzetünk a tréfát nem bírja, Sámuel! Mi van, Nyárádi?

NYÁRÁDI

A bujdosó a konyhából is elbujdosott!

PÉ VENCZEL

Mért nem marasztaltad?

NYÁRÁDI

Viharosan távozott.

PÉ VENCZEL

Kár. Nagy kár.

NYÁRÁDI

Ha visszajönne, mit mondjak neki?

PÉ VENCZEL

Későre jár az idő.

NYÁRÁDI

Megértettem, főbíró úr! El.

Tizenegyedik jelenet

PÉ VENCZEL

Énekeljetek, asszonyok!

UJFALUSSYNÉ

Visszacsaljuk! Hé, zenészek!

Tizenkettedik jelenet

BOLOND

A zenészek ketrecéből. Petőfire emlékeztető ruházatban. Dicsőséges nagyurak! Csönd. Dicsőséges nagyurak, hát / Hogy vagytok? / Viszket-e úgy egy kicsit a / Nyakatok? / Újdivatú nyakravaló / Készül most / Számotokra… nem cifra, de / Jó szoros.

PÉ VENCZEL

Riadtan. Ha nem csalódom, megtért a bujdosó!

MIKES

Aki ugyancsak ámulva figyeli a közeledő Bolondot. Visszhangos csizmakopogás. Így tehát, így tehát abból az alkalomból, hogy a másvilágról hál’ istennek rendre minden nagy bujdosónk visszatér: mindannyiunknak szent esküvéssel titoktartást kell fogadnunk. Petőfi Sándort senki sem látta! Átkozott legyen örök időkre, aki a fejére kitűzött vérdíjat Júdásként megkívánná! Tehát senki sem látta!

PÉ VENCZEL

Hát így állunk, Durumó? Ördögi tréfát űzöl a fejéregyházi mártírból? Avagy a bujdosóból?

BOLOND

Rövid kacagás.

PÉ VENCZEL

Ne kacagj, mert itt helyben nyúzlak meg és csinálok dobot a bőrödből, hogy azon kihirdessük a magyar játékszabályokat! Oltáriszentséggel, nemzeti tragédiával nem játszunk, nem élcelődünk, nem figurázunk! A talpra magyar nem farsangolás, nem ugrabugra!

BOLOND

Készülhetek a nyúzásra? És elevenen?

PÉ VENCZEL

Elevenen – a keblemre! Isten hozott, öcsém! S mivel boldog, hogy nem Petőfi érkezett meg, a cigányokhoz fordul. A magyarok Istenére esküszünk! Szakadjon az a húr!

BOLOND

Kissé az urak és a hölgyek fölé magasodva kezd szavalni. Aztán valahányszor újból megszólal, mind magasabbról, végül egy asztalról harsogja a verseket. Láttátok már? Láttátok már a hazatérő gólyákat? Olvastátok a költő sorait? Az örömből fájdalomba hanyatló szavait? Ne maradj Erdélyben, fordulj vissza dél szigetjére, jó gólyamadár!

BOLOND

AZ ASSZONYOK

Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

FÉRFIAK

Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

SZENTGYÖRGYI

Hatalmas Úristen! Mért tetted ezt velünk?

ASSZONYOK

Éneklik. Jaj, Istenem, ki vesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki? Sajnál-e még? Sajnál-e még? A teremnek más-más pontjáról hangzik a dalfoszlány: Sajnál-e még? – majd együttes, közös akkordban: „…engemet valaki?”

BOLOND

ASSZONYOK

PÉ VENCZEL

Gróf Rhédey Claudia és gróf Bodor Lajos Péter nem tudja, hogy pusztulunk, veszünk? Csigaházba húzódva nem félnek ők attól, hogy magukra maradnak? Mire kibújnak onnan, nem lesz már sehol az ország! Sehol a nemzet!

MINDNYÁJAN

Ének. Jaj, Istenem, ki vesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki?

SZENTGYÖRGYI

Nem engemet! Nem tégedet! Hanem bennünket!

FÉRFIAK

Ének.

BOLOND

MINDNYÁJAN

NÉMETH

Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

MIKES

Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

SZENTGYÖRGYI

Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

NEUMANN

Sem győzelem, sem vereség nem örökké tartó! Egyedül az Isten örökkévaló!

DÓZSA

De ha lenne még reményünk: hallja ezt az Úristen odafönt? Hallja szavunkat odafönt az Isten?

BOLOND

Üzenjük a gólyamadárral minden bujdosó magyarnak: „Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél: / Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!”

UJFALUSSYNÉ

Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!

MIKES

Lelket cseréljen az, aki hazát cserél!

SZENTGYÖRGYI

Szívet, lelket cseréljen az, aki hazát cserél!

Tizenharmadik jelenet

UJFALUSSY

Nem lehettem köztetek, üzentem, hogy baj van. Csendőrségnek, hóhérnak rabokat kellett kiadnom. A tisztelendő és tiszteletes urak az elítéltekkel virrasztottak a siralomházban. Gálfi Mihályt, Török Jánost és Horváth Károlyt, Kossuth és Makk ezredes által irányított összeesküvőinket egy órával ezelőtt kivégezték. Nem vettétek észre, hogy véres hajnal pirkad ránk a Postarét felől.

BOLOND

Szívet cseréljen az, aki hazát cserél? Van ennél rosszabb állapot is. Átkozott legyen, aki veletek, a nemesi magisztrátussal elkeveredik! Kivégeztétek az öcsémet…

PÉ VENCZEL

Hazugság!

BOLOND

Hóhérkézre adtátok a testvéremet… azt a gyermeket, hisz nem is volt még nagykorú! Ujfalussy vállát rázza. Hogy tudtatok ilyet tenni! Gyermekgyilkosok!

UJFALUSSY

Tanár úr! Csongor! Ne vádolj igazságtalanul! Horváth Károlyt a szebeni hadbíróság végeztette ki császári jóváhagyással, hát ennyit sem tudsz? Kofák, vénasszonyok módjára vélekedel? Rabtartó létemre magam is nyomorult rab vagyok a szolgálati alávetettségben.

BOLOND

Láttad őt? Ott voltál, amikor…?

UJFALUSSY

Láttam. Ünnepi ruhát öltött… olyan bátran halt meg, hogy mindenkit megszégyenített. Kerestettelek. Nem gondoltam, hogy itt vagy.

BOLOND

Eljöttem újból, bolondként szavalni mindazt, amit öcsém az életével és a halálával mondott el. Doktor úr! Fölmondom az egyezséget! Nem kell a bolondcédulája! A papírját összetépi.

NEUMANN

Rosszul teszed, Csongor!

MIKES

A törvény retroaktív! Visszamenőlegesen is büntet!

BOLOND

Legalább megszabadít a szégyenérzettől.

PÉ VENCZEL

Vigyázz, Csongor! Könnyű a szó, nehéz a só – odalent a sóbányában!

NEUMANN

Mi ütött beléd is? Mi ez a büszkeségjárvány? Az öngyilkosságnak ez a hulláma?

BOLOND

Kifelé indul. A büszkék ott vannak az akasztófákon! Az öngyilkosok sírva vigadoznak. El.

Tizennegyedik jelenet

UJFALUSSY

A hullastrázsák le fogják lőni!

NEUMANN

Állj meg, Csongor! Ne rohanj a vesztedbe! Őt is elkapta Bodor betegsége! Semmi veszélyérzet, hanem csak mámoros önérzet és őrült rohanás a puskacső elé! Senki sem vállalja már az óvatos küzdelmet, a Bethlen Gábor-i kényszerű képmutatást, az életmentő, álorcás ténykedést. Forró, büszke fejét lám, Bodor Péter is rövid ideig hajlandó volt elkendőzni, ám a hiúság és a kivagyiság, az igazi természete, mint vér a kötésen, újból kiütött belőle. Különös kegyelme lész az Istennek, ha ezek a puskapor-emberek elkerülik a halált, amely minden magyarnak ott leselkedik az ablaka alatt.

ENYEDI

Imádkozzunk.

BERCSÉNYI

Istenünk, Jóatyánk, könyörülj rajtunk, és vedd oltalmadba a mi fiainkat, halálra kiszemelt bátor testvéreinket.

ENYEDI

Bocsásd meg gyarlóságunkat, szívünkben az erős indulatot, amely az egekig kiált föl: miért, Uram? Miért pusztítható, üldözhető és irtható a vérözön után is nemzetünk színe-virága? Fogd le, Uram, a népirtó kezeket, könyörülj rajtunk, mert nemzetünk gyökerére vettetett a fejsze!

BERCSÉNYI

Adoremus in aeternum – sanctissimum sacraméntum – Laudate Dominum omnes géntes – laudáté éum omnes populi… Ámen.

MIND

Ámen.

ENYEDI

Istenünk, hozd el a mi békességünket, a mi reménységünket a megmaradásban, ámen.

MIND

Ámen.

Első jelenet

BODOR

Fuvolázva és táncosan robban be a színre, görög kecskepásztornak – a Longosz regényéből ismert Daphnisznak öltözve. Ruházata tunikaszerű, rövid ujjas, övvel leszorítva. Lábán saru. Letáncol egy kört, majd szól, kiált. Hol vagy, oh, hol vagy szerelmem, Chloé, te gyönge pásztorlányka? Újból ugrál, fuvolázik. Hol vagy, oh, hol vagy szerelmem?

CLAUDIA

Váratlanul a még hideg idő szerint öltözve, bundában. Látni sem akarlak! Akit én kihúzok folyton a csávából és szántszándékkal újból vesztébe rohan; látni nem akarom. Mi ez a…?

BODOR

Nem ismered föl a te Daphniszodat, gyönge pásztorlányka? Szerelmem, Chloé! Hűs árnyékban is tűzben ég a testem, vágyik teutánad! Fuvola, ugrabugra, megállás.

CLAUDIA

Magadnak űzd a régi játékunkat, ha vénségedre sem nőtt be a fejed lágya! El a spanyolfal mögé.

BODOR

Fuvola, ugrabugra, hirtelen megállás. Vénségemre? Így mondtad?

CLAUDIA

Hangja. Úgy!

BODOR

Így csak én beszélhetek magamról! Te azt nem mondhatod!

CLAUDIA

Nem a vénséged, hanem a fejed lágya ellen támadt kifogásom!

BODOR

Akkor az más! Fuvola, ugrabugra. Ó, nimfák, segítsetek! Enyhüljön irántam a kecskepásztor-lányka! Úgy szenvedek, majd meghalok, pedig se bárányom, se gidám nem veszett el! Claudia! Nagy meglepetés vár ma tereád! Fuvola. Chloé, Chloé, te muzsikalányka! Mindegyre tovatűnő alakja vágyamnak! Jer elé, hogy megcsókolhassalak! Mit tegyek már? Nem bírok magammal.

CLAUDIA

Hangja. Játssz a fuvoládon!

BODOR

Nélküled nem fuvolázok!

CLAUDIA

Kilép Chloénak öltözve, azaz inkább Chloénak vetkőzve. Hol vagy, te fuvolás kecskepásztor? Ó, Daphnisz!

BODOR

Chloé! Chloé! A szíve megenyhült irántam!

CLAUDIA

Ha majd benő a fejed lágya!

BODOR

Magához kapja. Szép szemei szelídek, mint a gesztenye, haja hullámjáték, arca fehérebb, mint a frissen fejt kecsketej!

CLAUDIA

Ne kecskézz már! Mi a meglepetés?

BODOR

Sort kerítünk reá, de menjünk egyszer végig a három stáción! Csók, ölelés, lefekvés.

CLAUDIA

Türtőztesd magad!

BODOR

Megesküszöm a kecskékre…

CLAUDIA

Már megint a kecskék!

BODOR

Vénusz tüze éget, hevít, és ha csak meglátlak, keresem folyton a szerelmi megnyugvás végső állomását. Derékon kapja.

CLAUDIA

Nincs mászkálás rózsaágyra, fehér liliomra! Eressz!

BODOR

Na! Visszakarattyolást ne halljak!

CLAUDIA

Karattyol a keresztanyád! Ha görög vagy, beszélj szebben! Ne-ne-nene! Nem oda Buda! Mit akarsz?

BODOR

Ha kérded, akkor már tudod! Reménnyel. Gyerünk, gyerünk, amíg nem késő!

CLAUDIA

Futva menjünk?

BODOR

Nincs orvosság, nincs ital, nincs varázs, sem ének, szózat, imádság, amely meggyógyítaná a szerelmi fájdalmat, egyedül a csók, ölelés, meg a harmadik stáció!

CLAUDIA

Nincs orvosság, ital, varázs, ének és szózat…

BODOR

Be szépen beszélsz, míg én szépen cselekednék!

CLAUDIA

Huzakodásban. Estétől reggelig szeressük egymást és ne hunyjuk le szemünket, miként a baglyok?

BODOR

Miként a fülesbaglyok, hu-hu!

CLAUDIA

Uhu! Uhu! Be jó! Szállj le rólam!

BODOR

Szállj le rólam! Ilyet Chloé Daphnisznak nem mondott! Dühösen. Ilyet csak te mondasz! Mert úgy teszel, mintha játszanál, de te nem játszol! Te csalsz! Hazudsz! Képmutatóskodol!

CLAUDIA

Csalok, csalok és képmutatóskodom! Mert minden kedvem összetörted! Rémületbe taszítottál engem! Térdig koptatom érted a lábam, elviselek minden megaláztatást, csak kimentselek valamiképpen, és te mindezt a gőgöddel… Az ostoba büszkeségeddel hiábavalóvá teszed…

BODOR

Elég! Ne folytasd. Bocsáss meg. Bocsáss meg! Tudod, kedvesem, van valami az emberben… mindenkiben, ha gyávaság, hitványság ki nem ölte a lelkéből… van valami, valaki… Az parancsol. Ő az, aki nem hallgat rád… rám se!

CLAUDIA

Fejét keblére vonja. Igen. Nem hallgat az érdekeinkre sem. Ez a magyarok Istene. Fejedben a konokság istene. Tájékozatlan isten. Nincs tudomása a halálról. Nem ismeri. Akár a gyermek. Nem ismeri a tüzet sem. Játszani akar vele.

BODOR

Hosszú hallgatás után. Mi muzsikál itt a szíved táján, te muzsikalányka?

CLAUDIA

Csitt! Megszólalt a kedves. Fecskétől űzött tücsök menekült ide a rétről.

BODOR

Jézusmárjám! Keblébe nyúl. Szabadítsalak meg tőle! A nyavalyás tücsöktől.

CLAUDIA

Ne-ne! Hadd cirpeljen itt nekem!

BODOR

Hallgassam legalább.

CLAUDIA

De csak szép szelíden!

BODOR

Mint a harmathullás. Fejét Claudia keblére hajtja. Halk zene. Nem tücsök ez! Valami más! Valami más. Csönd.

CLAUDIA

Erősen Péternek érzed magad?

BODOR

Erősen és mindörökre Péternek.

CLAUDIA

Én meg anyának.

BODOR

Hogy?

CLAUDIA

Anyának érzem magam.

BODOR

Anyának? Ugrik egyet. Heuréka! Heuréka! Mellét döngetve. Bravó, Bodor Péter szobrász-építész-műszerész-geométra! Ezt ügyesen megszerkesztetted! Bravisszimó!

CLAUDIA

Nevet. Be biztos a dolgában!

BODOR

Mint az Úr a teremtésben! Cirpel még?

CLAUDIA

Már csak növöget.

BODOR

Táncos ugrabugrálásba kezd Claudiával. Nem tücsök a gyermek! Nem tücsök a gyermek! Muzsikások, gyertek! Táncolni kell! Ismétlés, néhány zongoraakkorddal fölerősítve. A játékot Claudia végigneveti, Bodor énekli, közben lerántja a leplet a szoborról. Íme, a meglepetés!

CLAUDIA

Vénusz! Vénusz! Jó dolgod lesz ott fenn a nap után forogni! Bodor Péter nevét messzire hirdetni! Ó!

CLAUDIA

Ki ez a neveletlen?

BODOR

Miközben a pamlagra veti magát és magához húzza Claudiát is, aki takarót vet magára. A Jebézeusát!

Második jelenet

MAKK

Be nagy sebbel-lobbal, kezében kis virágkoszorú. Adjon Isten!

BODOR

Adjon, mert van neki honnan! Fölkiált. Makk Jóska! De nem kelhet föl a pamlagról.

MAKK

Kolozsvárott kereslek a házsongárdi temetőben, de látom, itt nyugszol. A virágkoszorút a fejére helyezi. Jó hely! Sőt jobb!

BODOR

Nem tagadom! Claudiával egymás koszorúját nézik.

CLAUDIA

Mért nem szóltál nekem, hogy be fog ide vágódni ez a neveletlen ágyúgolyó?

MAKK

Makk József tüzér ezredes vagyok, parancsolatjára!

CLAUDIA

Ád! Pattantyús!

BODOR

Claudia! Kezet kéne fogni!

CLAUDIA

Bodor kezét fogja. Hát nem fogod? És nem fogom?

BODOR

Ezzel az emberrel kéne…

MAKK

Maradj még. Ha muszáj…

CLAUDIA

Kikelve Bodor öléből, s a repkénykoszorút is félretéve. Megbocsátom magának a hiányos öltözékemet.

MAKK

Köszönöm, grófné!

CLAUDIA

Játékos iróniával. Forduljon el, míg ahajt a firhang megé bésírülök.

MAKK

Katonásan. Parancsára, grófnő! Kehrt euch! Hátraarcot csinál.

BODOR

Máris ugrik elébe, s átöleli. Drága barátom! Élsz, hála Istennek!

CLAUDIA

Hirtelen magára vetett köntösben. Ezredes! Ön bizonyára politikai ügyekkel is tele fogja tömni most az uramnak a fejét, amelyben üres hely nemigen akad már.

BODOR

Aki maga is fölkap gyorsan valamilyen ruhadarabot. Ne-te-né!

MAKK

Csak ifjúkori bécsi szép napokkal traktáljuk egymást!

CLAUDIA

Ismeri ön a kettőbe vágott pecsétnyomókat?

MAKK

Természetesen, grófnő.

CLAUDIA

Akkor jegyezze meg, hogy Bodor Péter olyan fél bélyegző, amely csak velem együtt képezhet kerek egészet. Nélkülem tehát használhatatlan. Gyorsan el.

BODOR

Sőt nem is létezik! Grimasz.

Harmadik jelenet

MAKK

Hm. Csakhogy téged nem fél bélyegzőnek hagyott meg az Isten.

BODOR

Hanem minek? Aradi tizenháromnak? Batthyánynak? Martinovicsnak?

MAKK

Körülkémlelve. Mindent újrakezdünk.

BODOR

Repetát a vérözönből? Meg vagy háborodva?

MAKK

Nem az elveszett harcot kezdjük el újból, hanem egy másikat indítunk a Habsburgok ellen!

BODOR

Kacag. Fenomenális! Nem a réginek folytatása, hanem egy újnak a kezdete! Keserű kacagás. Nem a követ vágjuk a bagolyhoz, hanem a baglyot a kőhöz!

MAKK

Ki kell egyenesednünk!

BODOR

Esmég Talpra magyar! Hol az a bagoly?

MAKK

Mennykövet hajítunk oda, Péter! Istennyilát egy általános népfelkelésben!

BODOR

A felkeléseinket elpackáztuk! A tartalék lázadásainkat is kimerítettük! Én most kiveszem a szabadságomat.

MAKK

Semmi nincsen kimerítve! Rövid időn belül milliós hadsereg vár Kossuth intésére, meg az én parancsomra!

BODOR

A tömegsírokban.

MAKK

Az országon belül és kívül, a hegyekben és az alföldön, titkos rejtekhelyeken.

BODOR

Minden egyes magyar főre kilenc császári katona jut.

MAKK

Nohát annyi kell is!

BODOR

Kell is! Illendő is! Ha nincs elsöprő túlerő a magyarral szemben: orcája pirul a szégyentől. A veszély fölmérése meg egy kis matematika a kirohanásban jeleskedő magyarhoz méltatlan dolog.

MAKK

Ha most nem cselekszünk, örökre lekéstünk.

BODOR

Már megint itt az idő? Már megint most vagy soha?

MAKK

Most vagy soha!

BODOR

Kicsiben és nagyban így megy Mohács óta.

MAKK

Mert lyukas bárkába kerültünk itt, a Kárpát-medencében. Lehetetlenül védtük magunk, mert lehetséges módon sosem lehetett! De most? Bukásunkra kapta fel a fejét Európa. Ezután áll csak mellénk!

BODOR

Mellénk! Hogy lehet egy kidöntött oszlopnak melléje állni? Szerinted az állapotunk vertikális?

MAKK

Katonailag, lelkileg horizontális, de fölegyenesedünk!

BODOR

Föl, föl a bitóra balettozni, spiccelni.

MAKK

Hallgass meg engem, te összehuttyant vitorla. Ülj oda le és hallgass! Bodor leül.

MAKK

Peripatetikusan. Kossuth köztársasági pártja kiépült már az egész országban, fél Európában. Egy magyarra nem fog már kilenc labanc jutni. Az új szabadságharc magja mi leszünk, de velünk együtt ragadnak fegyvert a lengyelek, a románok…

BODOR

Kicsodák?

MAKK

Mondom: románok, szerbek…

BODOR

Na – neee! Fuldoklásig kacag és veti magát a földre. Meghalok. Szünet. Ég, mondd tovább! A szerbek is!

MAKK

Meg a horvátok! És egész Nyugat-Európa. Megmozdul a föld, oly sokan kelnek fel!

BODOR

Megmozdul. Kacag. A nyugati ágyúzástól! Leül a padlóra.

MAKK

Jönnek a franciák!

BODOR

A franciák!

MAKK

Átkelnek a Rajnán, egyesülnek a német seregekkel.

BODOR

A németekkel!

MAKK

Ők felénk tartanak, mi feléjök, aztán egyesülünk.

BODOR

Kacag, fülét a padlóra támasztja. He-he! Hallom az ágyúzást! A Jebézeusát! Be régi vágyak teljesülnek! Akik ellenünk voltak, együtt indulnak a segítségünkre! Ide-oda gurul a padlón, s hallgatózik. Itt is lőnek! Ha! Amott is! A vereségünk fölverte a nyugatiak lelkiismeretét!

MAKK

Kacagjál csak! A Duna-táji népeket fel fogjuk szabadítani.

BODOR

Az oroszok?

MAKK

Azok többet nem mozdulnak.

BODOR

Fölülve, térdére könyökölve. Hát Amerika jön-e?

MAKK

Természetesen.

BODOR

Kína?

MAKK

Ne csúfolkodj!

BODOR

Felkavaró volt, amit mondtál. Hatalmas elgondolás, de marhaságnak sem kicsi.

MAKK

Kossuth elgondolása.

BODOR

Bocsánat, akkor nem így kell mondani.

MAKK

Hanem?

BODOR

A mi nagyálmú kormányzónk újból saját hóna alá dugta a termométert, aztán leolvasta róla a nyugati nemzetek lázas lelkesedését a magyar ügy iránt. Forrpont!

MAKK

Te Péter! Hol gyávultál így el?

BODOR

Mintha megütötték volna. Ezt most visszavonod.

MAKK

Melegen. Bocsáss meg. Ügyünkből kiábrándult, bitóra szánt, űzött barátom, Péter! Nem lehetünk többé eszmetársak?

BODOR

Csak az ábrándozásból ábrándultam ki. Amiért az ágyúinkat megszólaltattuk, abból nem! Kossuthból sem. Mert amit elindított Petőfivel, Széchenyivel: titánok hada sem kezdhette volna jobban. De rosszabbul azután az Isten maga sem folytathatta volna.

MAKK

Nézzük tehát az eget halálra bénultan?

BODOR

Tudom, nem az pusztul el, akit levernek, hanem aki meg se mer moccanni a vereségtől való félelmében!

MAKK

Most meg úgy szólsz, mintha én beszélnék!

BODOR

Köszönöm. Mivel tartozom az elismerésért?

MAKK

Szükségünk lesz a bankóprésedre.

BODOR

Bankóprés?!

MAKK

Bankóprés! Pénz! Pénz, pénz kell! Háromezer koszos piasztert küldött legutóbb is Kossuth.

BODOR

Nincs bankóprés!

MAKK

Kell!

BODOR

Nincs!

MAKK

Szánd meg ügyünket és segíts!

BODOR

Házsongárd, srégvizavi, Szenci Molnár Albert. Ott beszéld meg velem. Itt ugyanis mással vagyok elfoglalva.

MAKK

Dőzsölés a magánélet örömeiben. Mézeshetek…

BODOR

Halt!

MAKK

…násznapok édes óráiban Vénusszal enyelegni?

BODOR

Még egy ilyen sértő szóra negyvenkettős ágyúként úgy lőlek ki innen, hogy Törökországba csapódol be Kossuthnak jelenteni…

MAKK

Mit jelentsek én neki terólad? Hogy nem vagy már az, aki voltál? Hogy az áruló Görgeyvel téged is elveszítettünk?

BODOR

Robbanva. Elég! Nevezd meg a párbajsegédeidet! Válaszd meg a fegyvert is. Pisztolyt, kardot, puskát, ágyút! Mindegy nekem. Végeztem!

MAKK

Nevet. Az ágyút választom.

BODOR

Zavartan. Azt is mondtam?

MAKK

Tüzér vagy.

BODOR

Elhagy már az eszem. Nem vagyok én már a régi legény, Jóska. Konfirmándus lánykák módjára némelykor új, fehér szárnyakat óhajtanék az Istentől. Fogadalommal persze: foltot, Uram, többé nem ejtek rajtuk.

MAKK

A szépen kivasalt szárnyakat nem rakjuk a sifonérba! A szárnyakkal szárnyalni kell, barátom! Jégesőben, hóban, mocskos viharban is!

BODOR

Börtönben is?

MAKK

Bárhol! Mert akinek anyját erőszakolják, míg ő szűzi szárnyacskáival boldogan művészkedik: tudd meg, Péter! az ilyen anyámasszony katonája cégéres gazember, férfiúnak pedig szajha!

BODOR

Szerencséd, hogy ebből semmit sem vehetek magamra.

MAKK

Nem vagy te gutgesinnt magyar! Szünet. Ha győztünk, ne felejtsük majd el!

BODOR

Mit?

MAKK

Felakasztani ezt a városi magisztrátust. Ezeket a hitvány kollaboránsokat! Tehát nincs bizodalmad a Kossuth terveiben?

BODOR

Mondtam már: hévmérővel nem lehet Európa helyzetét fölmérni.

MAKK

Badarság!

Negyedik jelenet

CLAUDIA

Hallja, ezredes! Szellemileg alultáplált, egye-bugya tajdak töksinek azért ne tekintse az uramat! Ő nem szokott badarságokat beszélni.

BODOR

Egyszemélyes fölmentő seregem! Claudia! Épp most figyelmeztettem magamat: vigyázat, Bodor úr, Makk Jóskára vigyázz! Szó szót húz, aztán behúz és csapdába léptet!

MAKK

Kőhöz legyen mérve! Nevetés.

BODOR

Légy eszednél, Péter! Csak az ostobák kötnek mindent a nyelvük harangjára, mert igaz ugyan: nyelvén akad fenn a hazug, ám ugyanúgy az igazmondó, hiszen azt is úgy fogják, miként a halat: amikor kitátja a száját.

CLAUDIA

Hát akkor úgy vigyázz!

MAKK

Titkot az igaz barátság el nem visel.

CLAUDIA

No-no!

MAKK

Grófnő! Megtisztelő figyelmét kérném. Kossuth Lajosnak e mostani szervezkedése, amelynek élére engem állított: minden idők legeredetibb, gigantikus összeesküvése. Kint léptek zaja. Zsandárok?

BODOR

Járőrök. Mi vagy te, ha kérdik?

MAKK

Bukaresti zsidó kereskedő. Csé vrej domnulé? Nos! Százezrek már a tagjai egy olyan titkos szervezetnek, amelyben egyszerűen nem lehet lebukni.

CLAUDIA

Közülök nemrég hármat akasztottak Marosvásárhelyt.

MAKK

Árulás folytán. A helyi börtönben besúgó rabot raktak közéjük.

BODOR.

Én is köztük voltam. Folytasd.

MAKK

Legyint. Kivételes szerencsétlenség volt. A mi köztársasági pártunkban legföljebb ketten köphetnek egymás ellen, ugyanis tagságunk százezrei közül ki-ki csak egyetlenegy személyt ismer: csak annak a nevét tudja.

CLAUDIA

Tehát senki nem ismer senkit, ezeridegenek alkotnak olyan hadsereget, amely egy emberként rohan csatába.

MAKK

Az Évszaki Rendszer – Kossuth–Mazzini! – a tökéletes személyi biztonság formája. Az esztendő: a láthatatlan kormány; az év tizenkét hónapja: tizenkét földrajzi kerület, ebből három hónap a tietek, ez a Székelyföld. A hónapok hetekre, azaz járásokra, a napok órákra, illetve községekre és falvakra oszlanak, s mindezen belül személyek működnek percek formájában számon tartva – a főparancsnok által.

CLAUDIA

És te, Péter, egyetlen perc leszel e roppant ketyegésben? Bocsánat, ezredes, hogy beléketyegtem…

BODOR

Ez merész és eredeti. Tovább!

MAKK

Ez volt a keret. Mit mond a matematika? A székelyföldi három hónap annyi mint háromszor négy hét, tizenkettő szorozva héttel…

BODOR

Nyolcvannégy nap!

MAKK

Szorozva huszonnéggyel, minden napnak huszonnégy órájával…

BODOR

Kétezer-tizenhat!

MAKK

Szorozva hatvannal…

BODOR

Aki kezd már belemelegedni a matematikai álmodozásba. Százhúszezer-kilencszázhatvan!

MAKK

Csak így? Fejből? Fantasztikus! Grófnő! Ez az ember félelmetes!

CLAUDIA

Egyedül csak tőlem reszket.

BODOR

Mondd a következőt!

MAKK

Az előző végeredményt szorozd meg néggyel. A négy évszakkal!

BODOR

Csak néggyel? Hát az vékonyan számolva félmilliós hadsereg.

MAKK

A nőket nem számítva. Az ő titkos szervezetük: a Flóra nevezetű. Ennek felépítése szerint a nők mint virágszirmok: virágba…

CLAUDIA

Rózsa, bazsalikom…

MAKK

A virágok csokrokba, a csokrok koszorúkba…

CLAUDIA

S a koszorúk a sírjainkra!

MAKK

A győzelem diadaloszlopára, Claudia! Amikor a kivívott szabadság ege alatt felismerik valamennyien egymást az együvé tartozók! Apa a fiára, haragos a haragosára, alperes a felperesére fog rácsodálkozni: hát lehetséges ez? Nem egymásra lőttünk, hanem együtt – a közös ellenségre? Akik most egy kanál vízben megfojtanák egymást, azt fogják kérdezni: hát neked is fényesebb a láncnál a kard? Külön-külön és együtt is újból bizonyítani fogjuk: sem gyáva faj, sem törpe lelkek gyülekezete nem vagyunk! Péter! Kegyelmes asszonyom! Törökországból jövök, a nyomomban csendőrök, császári nyomozók! Minden pillanatban elfoghatnak s menten kivégeznek… ám ha elesnék is, emlékezzetek rám, aki Jézus szavait a haza segélykérő szavaiként fogta föl egész életében: magyarok, ti legüldözöttebb lelkei Európának! Ahol ketten-hárman az én nevemben összegyűltök, ott én is veletek vagyok.

BODOR

Meghatottan. Ne mondd tovább! Sebre sót ne hintsünk magunk is!

CLAUDIA

Szép ösvény ez. Álomösvény. Kár, hogy bitófához vezet.

MAKK

Álom a fészke, kiröptetője minden nagy tettnek!

BODOR

De számoljunk is abban a fészekben!

MAKK

Számoljunk!

BODOR

Félmilliónyi székelyből, a keresztanyámat is beleszámítva, miként varázsoltunk elő félmilliós magyar hadsereget?

MAKK

Mert tévedésből időegységet szoroztunk időegységgel, holott személyeket kellett volna. Ettől az Évszaki Rendszer nem omlik össze! Magam vigyázok rá! És nem leend kegyelem, nem leend irgalom az árulóknak! Megsemmisítem családostul, megöletem, főbe lövetem, felakasztatom, bunkósbottal üttetem le az árulót, koldusbotra juttatom apját, anyját, testvéreit, gyermekeit. Meztelenül kergetem ki az országból! Meztelenül, miként az Isten… Bodorra mutatva. …Ádámot. Claudiára. …és Évát űzte ki a Paradicsomból! Mert az is bűn és honárulás, hogy amidőn ég az ország, hűs lugasban a szerelem fésülködjék, tollászkodjék az ő nemzettársainak jajgatása közepette!

BODOR

Bűn és honárulás a kettőnk részéről?

CLAUDIA

Hogy mer ön árulást emlegetve miránk ujjal mutogatni?

MAKK

A francia forradalmárokkal vallom, asszonyom: nemcsak az árulókat, hanem a közönyösöket is meg kell büntetni!

BODOR

Máris elveszett az ügyed – és az ügyünk!

CLAUDIA

Iszonyatos, amit hallok, ezredes! Elfelejti, hogy az ember mindenekelőtt önmagáé, csak azután bármi másé, legyen az akár oltáriszentség is!

MAKK

Az istentelen áruló is önmagáé? Az országpusztító ellenség is önmagáé?

CLAUDIA

Legyen a törvényé, s az ön forradalmi szigoráé, de ha Respublika és magyar szabadság nevében bármikor leölhető szarvasmarhaként leltározza föl az egyént: kérem, számítson a legfagyosabb közönyünkre!

MAKK

Az elnézés: bűn! Országok vesztek már el a magánközöny és a tömeges élvhajhászat következtében.

CLAUDIA

Magánközöny? Célzás ez?

MAKK

Remélem, találat is.

BODOR

Játékosan. Ezek nem tudják, hogy te férjhez mentél? Később. Azt sem tudják, hogy én megnősültem, és netán kitör belőlem a féltékenység?

CLAUDIA

Égő gyertyával a gyertyatartót ablak elé tartja. Ismeretlen hódolóm! Fogadd meghatottságomat!

BODOR

Kinyitja az ajtót, amely hátravágódik, majd egy virágos kicsi szekér gurul be a műterembe. Hát ez meg micsoda? Agyonütni való gavallér sehol! Becsukja az ajtót. Ezek elfutottak. Kocsizaj, aztán csönd.

MAKK

Boldog város, boldog nép! Romok közt éjjeli zene.

CLAUDIA

Az úr a pokolban is úr!

BODOR

Hát még a Bömböldében! Makkhoz. Claudia ott is kapott egy ökrösszekérnyi virágot.

MAKK

A virágcsokrokat Bodorral együtt fölkapva és Claudiát körülkedveskedve. Grófnő! Ez hatalmas szerelem!

CLAUDIA

Kisebbet el sem fogadnék! Nevetés.

BODOR

Mindent letarolt a kedvedért az a kupcihér!

CLAUDIA

Bőkezű Don Juan!

BODOR

Kitör belőlem a féltékenység!

MAKK

Mi már nem párbajozunk!

CLAUDIA

Uram, Othello, te Maros menti mór! Ölj meg holnap! Hadd élek reggelig! Szentséges Isten!

BODOR

Nézd meg, benne vagyok? Kötél után koporsó!

MAKK

A koporsóra tűzött papírlapot olvassa. Bodor Péter erkölcsi halottunk. Elhunyt árulás következtében. Hazafiak egy csoportja. Sötét város ez, nem boldog város.

CLAUDIA

A dühroham előjeleit látva. Péter! Ne vedd a szívedre. Patkányok ezek, nem hazafiak!

MAKK

Nem a nyíltság vakmerő bajnokai!

CLAUDIA

Éjszakai sakálok. Üregi nyulak! Poloskák! Csótányok!

BODOR

Akkor ez most a hányadik halálom?

CLAUDIA

Dögevők! Nem emberek!

BODOR

Semmi sem elég nekik! Utánad nyúlnak, akárhova rejtőznél is a földön, a föld alatt, a tenger fenekén! Az anyád méhéből is kiszakítanak és átváltozhatsz akár teknősbékává: kikényszerítenek a nyugalom s a magány páncélvédelme alól, és torkodat metszik, a véredet veszik, hogy felzabálhassanak!

CLAUDIA

Ideget, haragot ne pazarolj rájuk! Nyugodj meg, Péter!

MAKK

Nem méltó ellenfeleid!

BODOR

Mindegy az, ha a becsületemet megsemmisítik! Nevemet a gyávasággal, besúgással, árulással azonosítják!

CLAUDIA

Senki sem hiszi el! Mindenki tudja, hogy ez a rágalom nem igaz.

BODOR

Nem érted, asszony? Így is végem van! Nem elég, hogy mondják? Még igaz is legyen?

MAKK

Fütyülj rá! Eb ura fakó!

BODOR

Eb ura fakó! Csakhogy az emberek lusták, lajhárok a rágalom hallatán! A legkényelmesebb azt elhinni! Utána nem nézni! A sakál-hazafiak Erdély-szerte fogják szétugatni, hogy Horváth Károlyt és társait Bodor Péter juttatta hóhérkézre!

MAKK

Balavásáron buktak le, gyermekded óvatlanságból!

BODOR

Azt elfelejtik, engem pedig egy életre megnyomorítanak! A rágalomnak egyetlen ellenszere a párbaj, de kit hívjak én ki párbajra? Sötétben nyüzsgő svábbogarakat?

CLAUDIA

Nyugodj meg! Ígérem neked, kézre kerítjük őket!

BODOR

Tudták! Jól tudták a görények, hogy koporsót lenyelni nem lehet, eltitkolni sem lehet, és jő vele a megvetés, a gyűlölet szennyáradata!

CLAUDIA

Ne fess már annyi ördögöt a falra! Visszavágsz nekik!

BODOR

Visszavágok! Bizonyítékkal! Lássa a világ, hogy ki ebben a városban a hitvány, a gyáva! És ki a férfiszajha, Makk ezredes!

MAKK

Rágalmaztalak én?

BODOR

Te is! Állj oda! Lépj a küszöbre! Bekapcsolja a bankóprést. Nem mered! Majd én csinálom! Küszöbnyomás, pénzkidobás. Hát ez az! A mariskás Jebézeusát! Küszöbnyomás, pénzkidobás. Még egy adagot! Olvassa. Utánnyomás tilos! Pénzt nyomok én? Én a küszöböt nyomom! Kinek mi köze hozzá? Szedjed! Szedjed! Hány millió kell? Mennyit kér tőlem a Duna menti népek fölszabadítása?

CLAUDIA

Döbbenten. Neked nem ment el az eszed! Neked nem is volt eszed!

MAKK

Heuréka! Heuréka! Megtaláltuk egymást!

BODOR

Lelkesen. Nűűű? Látod, nyavalyás? Háromezer piasztert küld neked Kossuth!?

MAKK

Pénz beszél, kutya ugat! Ugassanak a csahosaim! Heuréka!

CLAUDIA

Ugráltok! Őrültek! Hát akkor én is! Ének. Nincsen pénzem, de majd lesz! Komolyan. Nincs már férjem, de majd lesz!

MAKK–BODOR

„Nincsen pénzem, de majd lesz! Mikor Pesten vásár lesz. Eladom a feleségem szoknyáját, még az éjjel mind eliszom az árát!”

Ötödik jelenet

KOMISSZÁR

Be, mögötte a Káplár. Bodor Péter! A törvény nevében letartóztatom!

BODOR

Toldy Zsiga, te meg vagy háborodva?

KOMISSZÁR

Az lehet, de te kezdted!

Hatodik jelenet

NÉMETH

Nyílt tárgyalás! Bodor Lajos, alias Péter és gróf Rhédey Claudia, Bodor Lajosné ügyében a vádemelés, vádbeszéd elhangzott. Mikes Mihály főügyész úr súlyos tényeit cáfolni nem lehet. Mentő körülményeket Neumann doktor ülnök atyánkfia fog előterjeszteni.

NEUMANN

Mélyen tisztelt királyi táblabíróság! Bodor Lajos, alias Péter elsőrendű vádlott mentségére: a kiváló képességű tizenhetes volt fegyenc, akiből most tizennyolcas lett, súlyos lelki megrázkódtatásnak volt kitéve. Első idegi katasztrófa: Bodor Lajosként Bodor Péter helyett hajszál híján kivégezték. Második idegi katasztrófa: föltehetőleg családi eredetű hajlam folytán a skizofrénia tünetei mutatkoznak rajta. Lajosként némelykor Péternek érzi magát, ilyenkor a néhai 48-as pártütő és felségsértésben elmarasztalható, úgynevezett szabadságharcos tüzér őrnagy büntetését akarja magára venni. Ez a negatív paranoia föltehetőleg sajátos magyar betegség. Megnyilvánulási formája, hogy a beteg a legkegyetlenebb üldöztetésben sem érzi magát üldözöttnek, hanem fordítva: úton-útfélen szembeszalad a halálos veszedelemmel, harsányan követel csuklójára bilincset, bokájára lábvasat, nyakába kötelet. Kedvenc eszméje, hogy neki ehhez joga van, minekünk pedig kötelességünk az óhaját teljesíteni. Bolondok lettünk volna magunk is, ha követeléseinek eleget teszünk. Más a helyzet sajnos, miután a felségsértés bankóhamisítás révén bekövetkezett. Határozottan kérem viszont gróf Rhédey Claudia fölmentését a cinkosság vádja alól.

CLAUDIA

Neumann Samu!

NEUMANN

Sámuel vagyok.

BODOR

Az nem baj, csak egészség legyen!

CLAUDIA

Ne rágalmazzon engem föltételezett cinkossággal, csakis bevallott és bizonyítható szolidaritással.

NEUMANN

Kérem mindkét vádlottnak a fölmentését.

NÉMETH

Vádlott a börtönben minden jel szerint elmebéli károsodást szenvedett. Kérem jegyzőkönyvbe venni!

PÉ VENCZEL

Egyetértünk!

DÓZSA

A főügyész úr vádiratát utasítsuk vissza!

PÉ VENCZEL

Dózsa István ítélőmester előterjesztése megtárgyaltatik.

Hetedik jelenet

PÉ VENCZEL

Mozgó Büntető Bizottmányi elnök-ezredes úr, szeretve tisztelt honfitársunk, Toldy Zsigmond! Jelentem, hogy a vádlottak ügye letárgyaltatott, a testület visszavonul ítéletet hozni. Döntéshozatalunkat tisztelje meg ön részvételével.

KOMISSZÁR

Csak részvételemmel. Aki még nem tudná, figyeljen! Új megbízatásomat Alexander Bach belügyminiszter úr rendeletére vettem át, miután báró Heyerle ezredest országos főhadbíróvá nevezték ki. Feladatkörét én fogom itt betölteni.

PÉ VENCZEL

Isten áldását kérjük munkájához. Tanúként Ujfalussy Ferencet kell még meghallgatnunk. Börtönparancsnok úr!

UJFALUSSY

Fogságának idején a vádlott különös juharfa madarat fabrikált, amelyet szabadulásakor nem bocsátottam rendelkezésére. Megállapítottam ugyanis, hogy nem sorolható a foglyok úgynevezett művészi alkotásai közé, sőt inkább értelmetlenségnek látszott. Mit mesterkednek általában a rabok? Faragott, rajzolt, festett tárgyak képletes értelmével adják jelét a törvényes hatalom elleni gyűlöletüknek. Bodor faragványa viszont nem képletes, hanem képtelenség! Nem fecseg politikai nézeteiről, a titkát ezért nehéz megfejteni. Alkotójának megrokkant elmebéli állapotáról tanúskodhat, ám lehetséges, hogy gyanús célját épp látszólagos céltalansága hordozza. Tessék megvizsgálni!

KOMISSZÁR

Kérjük a madarat!

NÉMETH

Hol a madár?

ZIMMERMANN

A terem végéből futva jön, hóna alatt a madárral, s átadja Ujfalussynak.

UJFALUSSY

Íme! Felhúzom! Nem énekel, miként a madarak, hanem… A madár megszólal. Ugat.

KOMISSZÁR

Ez a madár kuvasz módra ugat. Tessék újból megfigyelni! Újra megszólaltatja.

UJFALUSSY

Erdélyi kopó? Magyar vizsla?

KOMISSZÁR

Az erdélyi magyar császárgyűlölet kutyája. Távoli, majd egyre közeledő kutyaugatás kintről. Komisszár intésére Ujfalussy a madarat a bírók elé viszi, Pé Venczel veszi át és szólaltatja meg. Hallgatják.

KOMISSZÁR

A fölerősödött és sokirányú kutyaugatás hallatán. Mi ez, kérem? Káplár! Csöndet és rendet teremteni!

PÉ VENCZEL

Őrség! A kutyákat elnémítani!

KOMISSZÁR

Káplár! Eleven kutya maradt még?

KÁPLÁR

Magnak való sem, ezredes úr!

KOMISSZÁR

A közönség felől jövő ugatásra. És ez micsoda? Más-más irányból jövő ugatás. Kutyavásár? Az urak döbbenten hallgatják a terem padsoraiból ugató láthatatlan kutyákat. Meredt szemek, riadt arcok. A közönség némán tátogó szájából szabályszerű, ijesztő kutyacsaholás hangzik.

PÉ VENCZEL

Őrség! A kutyákat elnémítani!

KOMISSZÁR

Ruhe, verfluchte Hunde! Kilőni őket!

EGY HANG

Feuer! Sortűz a közönség irányába. Csönd. Az emberek összeszorított szájjal, mozdulatlanul merednek a fegyveresekre. Láthatatlan sebekből csepegő vér fölerősített hangja. A vércsöpögést erős zenei jajhang, sikoly zárja.

KOMISSZÁR

Aki kutyává lett, ne feledje: jő még kutyára dér! Főbíró úr, olvassa föl a madár szárnyára pingált feliratot. Halljuk!

PÉ VENCZEL

Az ugató császár!

KOMISSZÁR

Hangosabban!

PÉ VENCZEL

Az ugató császár.

KOMISSZÁR

Vádlott adjon rá magyarázatot!

MIKES

Vádlott! Hogy kell ezt érteni?

BODOR

Az ugató császármadár!

MIKES

A kettő nem azonos!

BODOR

Nem azonos.

MIKES

Magyarázat?

BODOR

Elfogyott volt a festékem.

MIKES

Főbíró úr! Elfogadható ez?

PÉ VENCZEL

Nem fogadható el.

NEUMANN

Bocsánat! Judicialiter talán elutasítható, ám logice semmiképpen! Leíratik betűvel a szó: császár, az ugatás tényét azonban a madár valósítja meg. Két ártatlan fogalom párhuzamosságát önök megszüntetik, majd erőszakolt kapcsolással bűnténynek minősítik. Tessék kérem az euklidészi párhuzamossági axiómát figyelembe venni!

PÉ VENCZEL

Kérdem akkor: figyelembe vegyük?

KOMISSZÁR

A bíróság teljesítse feladatát!

Nyolcadik jelenet

BOLOND

Jön, kollégiumi tanárként, osztálynaplóval. Jó reggelt, gyerekek! Üljetek le! Emlékeztek még rám? Horváth Csongor vagyok, professzorotok voltam a református főtanodában. Rég nem láttuk egymást, a nagy viharban mind kiröppentetek a csataterekre. Valamelyikőtök elhagyta Fejéregyházán a honvédsipkáját. Ujfalussyhoz. Nem a tied volt, Ferencke?

UJFALUSSY

Lehetett volna, tanár úr! Elveszi.

BOLOND

Mióta nem láttuk egymást… hogy is mondjam… én a félnótások útját jártam, majd visszatértem a főtanodába, de megint kirúgtak onnan. A sokáig viselt álorca összenő az ember arcával, többé nem tudja levetni. De biztos vagyok benne, hogy emlékeztek még az én igazi arcomra, bár lelkileg elesett vagyok. Milyen nap is van ma?

UJFALUSSY

Ítélethozatali nap, tanár úr!

BOLOND

Ítélethozatal! Szép. Akkor énekkel kezdjük a napot, ahogy régen szoktuk. Gott erhalte helyett Vörösmarty Szózatával. No gyerekek! Kettő-három! Énekli. Hazádnak rendületlenül… Senki nem követi. Istenem! Elfelejtettétek! Szégyen és gyalázat! Elfelejtettétek! Újra kell tanulni! Lássuk, mi a mai lecke? Első őrhöz, majd rendre a többihez. Németh Jánoska? Nem tudod! Szekunda! Pé Venczelke? Ülj le, fiam! Szekunda! Mikes Micike! Te mindig szorgalmas voltál! Hogy leszel te főügyész, ha nem tanulod meg Csokonai Vitéz Mihály versét? Ülj le! Szégyelld magad! Dózsa Pityuka? Miként sóhajtott föl Tempefői Csokonai keserűségével? Nem tudod. Figyelj! Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon! És hogyan vélekednek mások manapság? Az is bolond, aki magyar marad Erdélyben és Magyarországon! Ezek hallatán vigyorog a sátán, ugrándozik örömében a törpeség! Ujfalussy Ferike?

UJFALUSSY

Professzor úr, én készültem volna, de rengeteg a fegyenc, a politikai fogoly, meg az útonálló, sok az akasztás, kevés az idő – tanulásra.

BOLOND

Megnézi hosszan. Nem volt a tied a piros honi védsapka! Hát akkor gyerekek, lássuk, mit tanult mára Bodor Péterke? A szoborhoz lépve. No nézd csak! Hol röpdöstél az éjjel? Letörött a szárnyad! Nem vigyázol a szárnyaidra, gyermekem! Csokonai versének címe? Nagyszerű, nagyszerű! „A magánossághoz.” Meg is tanultad, remélem. Halljam! Halk gyermekhang hegedűkísérettel.

Nagyszerű! Csodálatos volt ez, kicsi Bodor! Magam is az ölemben ringatnálak lelkemnek társaként! De mondd, fiacskám, miért vagy te ma oly nagyon szomorú? Bántalom ért? Túl messzire ragadott el a képzelet, és magadra maradtál? Ne félj az áldott magánytól! Úgy közelebb vagy az Istenhez. Tűnődés. Mikor tizenkét órától kezdve sötétség lett az egész földön, a keresztre feszített Jézus fölkiáltott az égre: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Mi pedig az ő szavait ismételve mondjuk: miért hagytál el bennünket, akik Hétfájdalmú Szűz Máriának, magyarok Nagyasszonyának ajánlottuk föl szép országunkat? De ha mások elhagynának is, kicsi Bodor Péter, én veled maradok. Ölében a szoborral megy kifelé. Az őrök a Szózat két sorát éneklik. Ehhez csatlakoznak a láthatatlan rabok is.

Kétszeri ismétlés.

BOLOND

El.

HANG

Achtung! Urteilsverkündung.

Kilencedik jelenet

UJFALUSSY

Ítélethirdetés!

PÉ VENCZEL

Föláll, intésére csak Claudia áll föl. Gróf Rhédey Claudia ügyében hozott egyöntetű ítéletünk!

NÉMETH

Fölmentő!

MIKES

Fölmentő!

DÓZSA

Fölmentő!

NEUMANN

Fölmentő!

PÉ VENCZEL

Személyem, Pé Venczel: fölmentő! Bodor Lajos, alias Bodor Péter felségárulási ügyében az ítélet…

NÉMETH

Kötél általi halál!

MIKES

Halál!

DÓZSA

Halál!

NEUMANN

Halál!

PÉ VENCZEL

Személyem, Marosszék főbírója: halál! Az utolsó szó jogán az elítélt szólhat.

BODOR

Bíró urak! Mostanáig a biblikus idők homályában támadt és tovatűnt látomásnak véltem János apostol sárkányos világát. És látám, hogy a tengerből feljött egy fenevad: tíz szarva és hét feje volt, és mindahány istenkáromlás. De csak az apostol látta vajon? A fenevad itt garázdálkodik közöttünk! És adatott neki hatalom a cselekvésre száz meg száz éven át, minden nyelv és nemzet fölött. Megadatott neki, hogy elborítsa rettegéssel az emberi életet. Felségárulás egy madár ugatása? Akkor miért nem az a patkányok éneke s a félelem temetőbogarainak nyüzsgése az emberi szemekben? Mindezt nem csekély önáltatással a mások szemében láttam, és elteltem szánalommal az emberek iránt, akik nem úgy cselekszenek, ahogy én cselekszem. Látom azonban, hogy magam is szánalomra méltó lettem. Szánalmat kérek tehát ítélőimtől. Feltaláló terveim közé iktattam a páros egyszemély boldogságát ezzel az asszonnyal, életem megmentőjével, akit önök a bűnrészesség vádja alól fölmentettek. Ezt köszönöm. Bizonyos, hogy ha én nem leszek már, általa mégis itt leszek az élők között. Mindazonáltal Őfelségéhez kegyelemért folyamodom. Ha pedig elutasíttatik, vegyék el tőlem a bitófa kínját – golyó által. Az utolsó szó jogán kérem! Golyó által!

PÉ VENCZEL

Ezt inkább a Komisszárnak szánva. Erdeinkben elegendő fa van az ilyen jómadarak számára!

KOMISSZÁR

Lesz bitónak való fa! Lészen elegendő golyó, puskapor az árulóknak! Távozik, Káplár, Ujfalussy követi.

Tizedik jelenet

BODOR

Azt mondod, főbíró, hogy erdeinkben elegendő fa van a magyarok számára. Mondod ezt magyar létedre, Haynauként, bresciai hiénaként, fölfedve most már igazi arculatodat.

PÉ VENCZEL

A helyzet kényszerében szóltam!

BODOR

Kényszer! Ó, kényszer! Minden gerinctelen csúszómászó mentsége: a helyzet!

PÉ VENCZEL

Nem titkoltad el a törvény előtt magad is nevedet, puszta létedet?

BODOR

Rajtam kívül azzal senki másnak nem ártottam! Istentől adatott jogom kimenteni álmaimat a tűzvészből, a hiúságok vásárának kegyetlen tülekedéséből!

PÉ VENCZEL

A helyzet vaskényszerében szóltam ellened Toldy Zsigmond jelenléte miatt. Szóltam, akár Dániel próféta az oroszlánveremben.

BODOR

Dániel! Nem átallod magad vele párhuzamba vonni!

PÉ VENCZEL

Dániel az oroszlánokkal nem együtt ordibála vala?

BODOR

Együtt ordibála vala, de nem nyala vala! Vadak közt a vadakhoz kell igazodni, nem a madarakhoz. Veremben a verem az úr, nem a csillagos ég!

CLAUDIA

Életem árán is kimentem őt a szakadékból, ahová jóhiszeműség, rágalom és luciferi cselszövés juttatta.

PÉ VENCZEL

Másként szerettünk volna dönteni. A Mozgó Büntető Bizottmány telepedett a nyakunkra. A felségárulást a törvény halállal bünteti. A törvény tisztelete és alkalmazása: császárhűségünk bizonyítéka. A hűségre pedig mindenkor engedékenység a válasz; folyamodványaink megértő kezelése. Azért ítéltünk halálra, hogy életben maradhass.

BODOR

Ó, képmutató szamaritánusok hitvány gyülekezete!

CLAUDIA

Életem árán is megmentem őt a szakadékból, ahová jóhiszeműség, rágalom és luciferi cselszövés taszította!

PÉ VENCZEL

A császár megnősült. A császár meglátogat minket. A császár mézesheteit éli, és kegyelmet fog osztogatni. A császár életadakozó kedvét alattvalói hűséggel táplálni és növelni kell. Papírlapot mutat föl, s olvassa. Én, Bodor Péter, építész-műszerész és szobrász, geométra, Felséged marosvásárhelyi látogatásának alkalmából őszinte rajongással és vezeklésképpen olyan zenélő kutat alkotnék, amely a Gott erhalte zengő hangjaival és kupoláján felséged szobrával magyar népünk királyhűségét, szeretetét hirdetné fennen…

BODOR

És tegyem ezt orcapirulás nélkül? Asszonyom szép arcát cseréljem el a császár pofájával?

PÉ VENCZEL

Egy veszendőbe jutott élet ingyen vissza nem szerezhető. A hűség, a hála és a dicséret borravalója, csúszó-kenőpénze, baksisa, Trinkgeldje feljebbvalóink szívét meglágyíthatja.

BODOR

Ily szégyentelenül apportírozni nem tanulok én meg soha!

CLAUDIA

Segíts magadon és rajtam, Bodor Péter! Az én arcom külsőség! Ami bennünket összeköt, azt semmilyen szobor, sem Énekek Éneke ki nem fejezheti. Dobd oda Vénusz-szobrunkat Őfelségének! Az istenítés éhét csillapítja vele, és mi tovább megyünk ketten Daphnisz és Chloé útján… tücsökcirpelésben.

PÉ VENCZEL

Vesd ki szívedből a hiúságot és gőgöt, Bodor Péter! Az élet és annak megtartása mindenekfölött áll. A halálban, túl jón és rosszon, értelmét veszti minden földi ragaszkodásunk. Mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.

CLAUDIA

Szánd meg a mi kettőnk szép szándékát, Péter! Az én arcom külsőség. Ami bennünket összeköt: sem szobor, sem Énekek Éneke ki nem fejezheti.

BODOR

Délnek futottam úszó jégtáblán, amely észak felé tart a tengerár törvénye szerint. Mindenható Isten, aki az emberi szívekbe látsz, légy tanúm rá, hogy őszinte és tiszta volt bennem a szándék.

CLAUDIA

Magunkra maradtunk. De mintha sokaság lenne már a páros egyszemély is. A csigaház magányára vágytunk mind a ketten, de te nem szóltál nekem az úszó jégtábláról. Nem szóltál…

Tizenegyedik jelenet

HANGOK

Ijesztő brutalitással, későbben kutyaugatással keverten. Achtung! Achtung! A Mozgó Büntető Bizottmány! A Mozgó Büntető Bizottmány!

KOMISSZÁR

Helyéről senki ne mozduljon! Nincs moccanás! Ha bárki ellenáll, Ujfalussy Ferenc teljesítse kötelességét! Kérem bevezetni Horváth Csongor fizetett bolondot!

UJFALUSSY

Megértettem!

KOMISSZÁR

Nemesnek és becsületesnek vélt magisztrátus! Önök a törvény erejével sújtottak le Bodor Péter, alias Lajos bújtatott elítéltre, a felségárulóra! A kényszerű kötelességteljesítés érvényben marad, a bizánci jellegű képmutatásnak pedig végét vetjük! A monarchia megdöntése végett Kossuth Lajos által szervezett széles körű összeesküvés beigazolódott vádjával önöket letartóztatom. Saját érdekük, hogy semmi ellenállást ne tanúsítsanak! A felségárulás felett ítélkező, bőrüket mentő felségárulók napja lehanyatlott! A Mozgó Büntető Bizottmány pedig teljesíteni fogja kötelességét!

UJFALUSSY

Achtung!

KOMISSZÁR

Előbb jön, megáll Pé Venczel előtt. Régóta figyeljük önöket, urak! Bodort, majd újból Pé Venczelt figyelve, annak szeme közé nézve. A párhuzamosok az akasztófán találkoznak.

PÉ VENCZEL

Mély megvetéssel nézi a Komisszárt. Arcul köpi.

BODOR

Az én órám eljött, és nappali fényben az éjfélnek idejét jelzi.

CLAUDIA

Bodorhoz lép. Nem lehetséges ez! Nem tűrheti ezt az Isten. Nem! Nem! Nem! Sírva borul Bodorra.

BODOR

Minden lehetséges. Hiába kértem én új fehér szárnyakat az égtől: kések között, szuronyerdőben nem lehet repülni.

CLAUDIA

Kedvesem! Életem lehanyatlott álma! Minekünk szuronyerdőben is szállani kellett volna! Szállani… együtt… Bodor karjában eszméletét veszti.