Vidám sirató egy bolyongó porszemért
|
| Eszközemberek, végtagemberek! |
| Tagadjátok meg magatok, nyúlványemberek! |
| Kisagyatok, nagyagyatok, nyúltagyatok, |
| Gerincetek és velőtök |
| Csak fűrészpor, szárítsátok, |
| Csak bolhapor, áruljátok! |
| Eszközemberek, végtagemberek! |
| Nyúlványemberek, nyúlványemberek! |
Az énekesek kivonulnak. Fény. Fügedes, Prédikás dúsan terített asztalnál eszik mohón s némán. Fügedes egy literes üvegből az utolsó pohár bort tölti ki, s nézi hosszan az üres üveget.
FÜGEDES
Na, mondd meg, ítéld meg. A meleg máléját a keresztanyjának! Prédikás kérdő pillantására. Az üvegfúvónak! Hát elferdült volna a szája, ha nagyobbra fújja? Most már elé kell vegyük az anyját. Demizsont húz elé az asztal alól.
PRÉDIKÁS
Ebbe már nagyobbat fújt! De finom ez a kolbász, de jó ez a bor! Bár még mindig félek, Fügedes testvér, hogy mezei papként és a te kedvedért túlságosan is megszegem az Istennek tett fogadalmat. Mert nem szabad! Minekünk ez nincs megengedve.
FÜGEDES
Hát kinek van megengedve?
PRÉDIKÁS
Például a kommunistáknak. Mert ők ateisták. Azután a reformátusoknak, mert azok lepaktáltak a kommunistákkal.
FÜGEDES
És a katolikusoknak?
PRÉDIKÁS
Azok még böjtölnek. Gyónnak is. Az Istent komolyabban veszik.
FÜGEDES
Tölt, miközben Prédikás – hogy ne lássa – elfordítja a fejét. Hallgass rám, Prédikás! Ez nem afféle mértéktelenkedés, zabálás, italvedelés, hanem…
PRÉDIKÁS
Hanem?
FÜGEDES
Ahogy említettem volt: részemről az utolsó vacsora. Mert amiként Krisztus urunk azon a fekete napon…
PRÉDIKÁS
Nevét, ha lehetséges, Fügedes testvér, ne keverjük el a fokhagymával, paprikás szalonnával, sátán levével! Hanem inkább vessünk véget a múltnak.
FÜGEDES
Hagyjuk abba?
PRÉDIKÁS
Mit?
FÜGEDES
Ezt a kis falatozást meg a rizlinget…
PRÉDIKÁS
Vess véget a múltnak, azt mondtam.
FÜGEDES
Hogyan lehet a múltnak véget vetni? Úgy értem: baj nélkül.
PRÉDIKÁS
Ezt már a kórházban megbeszéltük. Ha emlékszel még, ott nemcsak azt magyaráztam el neked, hogy kik az adventisták, vagyis akik minden akaratukat arra összpontosítják, hogy nem akarnak semmit, csak a lelkük üdvösségét – hanem azt is számba vettük, hogy mi a teendő. Kilépsz mindenféle egyletből és közületből. A független Isten csak független hívőt vehet figyelembe.
FÜGEDES
Ezt nem mondtad.
PRÉDIKÁS
Mit nem mondtam?
FÜGEDES
Ezt a függetlenségi micsodát.
PRÉDIKÁS
Már hogyne mondtam volna. Amikor a lábadról levették a gipszet, és azt mondtad, hogy erősen viszket a bokád. Nekem akkor cserélték a kötést a karomon, épp szemben ültünk egymással, és akkor magyaráztam…
FÜGEDES
Már hogyne emlékeznék! A református pappal nem összevesztem? Az istennek sem akar nekem elbocsátó cédulát adni. Már ott tartottam, hogy megverem.
PRÉDIKÁS
Mondhatom, szép lett volna. Hogy így mutassalak be az imaházunkban: testvéreim, új testvérrel gyarapodtunk, aki oly nagyon hetednapos és annyira adventista, hogy a saját papját is megverte. Koccint. Ezt még megisszuk Isten segedelmével.
FÜGEDES
Meg bizony, még anélkül is.
PRÉDIKÁS
Mármost a többi: az egyletek és közületek…
FÜGEDES
Azzal, hogy a faluban eladtam a házam és ide kiköltöztem a mezőre: befejeztem a közügyi nyüsletést. Kimásztam a politikából.
PRÉDIKÁS
Szó se róla: nyakig voltál benne.
FÜGEDES
Ezt azért nem lehet mondani. Nem voltam én olyan, aki másokat küldözget és ide-amoda mozgósít. Hanem olyan voltam, testvér, akit a nálánál nagyobbak ide-oda küldtek, mozgósítottak és nyargaltattak.
PRÉDIKÁS
Istenhez méltatlan ügyekben.
FÜGEDES
Azt nem tudom. Hiszen a tagsági díjak beszedésével nagyot nem véthettem. Vagy például a tavaszi vetési kampány ünnepélyes megnyitása pléhzenekarral! A feladatom az volt, hogy – mivel újságírók is jöttek – mindenkit figyelmeztessek az ünneplőgúnyára. A franc a bélükbe! Olyan kitüntetést ígértek, ami által nyugdíjat is kaphatnék majd… A kitüntetést aztán azok kapták, akik engem küldözgettek. Igen? Akkor slussz!
PRÉDIKÁS
Slussz!
FÜGEDES
Slussz! Kezdtem körülnézni. Itt állok özvegyen. Az ember lányai férjhez menendők és férjhezadatlanok…
PRÉDIKÁS
És érintetlenek.
FÜGEDES
Hogy? Igen! A saját üdvössége szanaszerte…
PRÉDIKÁS
Csáki szalmája…
FÜGEDES
Hogy? Igen. És tetejében a pap is kiprédikált, hogy nem fizetem az egyházi adót. Remélem, nálatok nincs ilyesmi.
PRÉDIKÁS
Minálunk a hívek összetartanak. Aki rászorul, segélyt kap. Az elesetteket koszthoz juttatjuk. De kötelezettség itt is van.
FÜGEDES
No persze. Csakhogy itt a bökkenő!
PRÉDIKÁS
Miféle?
FÜGEDES
Itt ez a rengeteg töpörtyű. Ha felveszem az új ingemet és az új vallásomat, ki az isten fogja ezt megenni?
PRÉDIKÁS
Isten nevét hiába fel ne vedd! Elég, ha töpörtyűt mondasz. Ezt még megkóstolom. Mert nem az a bűn, ami a szánkon bemegy, hanem ami kijön azon. Hol az istenbe van a bicskám? Vizet nem kérek belé.
FÜGEDES
Kár a jó bort elrontani. A magunk részéről a szabályt betartottuk. A jó rizlinget eleinte vízzel kóstolgattuk, azután vízzel folytattuk, és most isszuk, mint a vizet. Énekelnek. Piros pünkösd napján… vártalak én téged…
PRÉDIKÁS
Téged, téged. Erről jut eszembe. Mi ketten összetegeződtünk, de csak házi használatra. A tagság füle hallatára, és főleg az imaház előtt ne tegezz engem.
FÜGEDES
Az imaház előtt? Isten őrizzen. Csak mások háta mögött.
PRÉDIKÁS
Kezet rá!
FÜGEDES
Sőt! Azt mondanám, mivel az öregebb én vagyok… azt mondanám, hogy magázódjunk össze. Kedves Prédikás testvér! Az Isten áldja meg magát!
PRÉDIKÁS
Ugyanvalóst magát is, kedves Fügedes testvér.
FÜGEDES
Könnyítse meg…
PRÉDIKÁS
Mit könnyítsek?
FÜGEDES
Azt a poharat.
PRÉDIKÁS
Könnyítse meg az Isten magának az átmenetet…
FÜGEDES
Áldja meg magát a Fennvaló, hogy a lelkem üdvösségével fáradozni tetszik.
KETTEN
Éneklik. Temetőben sejehaj, temetőben láttalak meg először.
FÜGEDES
A kórház közel van a temetőhöz.
PRÉDIKÁS
Egy csorda leányt látok. Az ablakhoz megy.
FÜGEDES
Az enyéim.
PRÉDIKÁS
Hallván, hogy odakint a lányok énekelnek. És milyen vidámak!
FÜGEDES
Majd eltöröm én a derekukat.
A lányok berobbannak. Énekelnek.
| Eszközemberek, végtagemberek! |
| Tagadjátok meg magatok, nyúlványemberek! Stb. |
PRÉDIKÁS
Az ilyen dalokról le kell majd szoktatni őket.
FÜGEDES
Elég legyen a nyúlványokból! Takarodjatok a belső szobába. Befelé! Befelé!
A lányok bemennek.
PRÉDIKÁS
Meg kellett volna ismernem őket.
FÜGEDES
Annak semmi akadálya. Halljátok-e? Kettesével jösztök bemutatkozni. Szépen és kor szerint. Először a kicsik, azután a nagyok.
LENKE
Már mindahányan nagyok vagyunk!
FÜGEDES
Azt nem te mondod meg! Pisisek vagytok! Gyerünk a tisztelendő úrnak bemutatkozni!
Erzsi és Magdus be.
ERZSI
Kezit csókolom.
MAGDUS
Dicsértessék.
PRÉDIKÁS
Egyik sem. A kézcsók pápista szokás. A dicsértessék is. A mi jelszavunk: Égi bárány. Mondjátok ügyesen.
ERZSI, MAGDUS
Égi bárány!
PRÉDIKÁS
Nevetek?
ERZSI
Erzsi vagyok.
MAGDUS
Magdus.
PRÉDIKÁS
És tudjátok-e, hogy apátok mit szándékozik cselekedni?
ERZSI
Hát…
MAGDUS
Említette volt, amikor a faluból ide kiköltöztünk.
PRÉDIKÁS
És ti mit szóltok hozzá?
MAGDUS
Mi semmit.
PRÉDIKÁS
Elmagyarázott nektek valamit advent híveiről?
MAGDUS
Hát… hogy nincs több hús, kolbász és szalonna.
ERZSI
Nem szabad nekünk moziba járni, táncolni. És ha fiúk lennénk: nem fognánk fegyvert a kézbe.
MAGDUS
Azért aztán bezárnának, és az erősen tetszene…
PRÉDIKÁS
Kinek tetszene?
MAGDUS
Jézus Krisztusnak.
FÜGEDES
Ilyen szempontból hála legyen az Istennek.
PRÉDIKÁS
Milyen szempontból?
FÜGEDES
Egy sincs kakas köztük.
PRÉDIKÁS
Apátok a dolgot rosszul magyarázta. Jézusnak egyáltalán nem tetszik, ha valakit letartóztatnak és beraknak a lerbe. Hanem: boldogok, akik érte megszenvednek. Értitek, gyermekeim? Látom, most még nem értitek. Erről majd még beszélgetünk. Templomi éneket tudtok-e? Erzsi, te mit ismersz?
FÜGEDES
Ne kéreltesd magad!
ERZSI
Buzgón énekli. Fel, barátaim, drága Jézus zászlaja alatt! Bátran, bátran! segedelme… segedelme…
PRÉDIKÁS
… diadalmat ad. Ügyes vagy. Magdus?
MAGDUS
Hát…
PRÉDIKÁS
Valami hasonlót.
ERZSI
Zászlósai vagyunk egy új, szabad jövőnek! Megyünk előre, mindig előre!
FÜGEDES
Csöppnyi nosztalgiával s a dallam diktálta sánta ritmusban. Nö-vünk, mint ha-tárbana búza, mely álljaja szélviharááát!
PRÉDIKÁS
Sok a zászlótok, Fügedes!
FÜGEDES
Eddig csak kettő volt! Egyik a Jézusé…
PRÉDIKÁS
És a másik?
FÜGEDES
Tartaléknak.
PRÉDIKÁS
Tartalék nincs! Vagy égi, vagy földi hatalom! Ezt már tisztáztuk ketten a kórházban, mikor a lábadról levették a gipszet.
FÜGEDES
Ne haragudj. A lányokhoz. Küldjétek a többit.
ERZSI, MAGDUS
Kezit csókolom.
PRÉDIKÁS
Égi bárány.
A lányok kimennek.
FÜGEDES
Marika, Terézke!
Marika, Teréz be.
FÜGEDES
Mutatkozzatok be ügyesen a Prédikás testvérnek. Ezek nem énekelnek. Botfülűek.
MARIKA
Marika vagyok.
TERÉZ
Terézia.
PRÉDIKÁS
Hm. Terézia. Ti már nagyobbacskák vagytok.
MARIKA
Nagyobbacskák. De csak imitt-amott.
PRÉDIKÁS
Milyen tájékon?
MARIKA
Hát… a bálban a legények azt mondják, hogy mi már nagy lányok vagyunk, édesapánk pedig itthon azt mondja, hogy…
FÜGEDES
Nana!
PRÉDIKÁS
Csak bátran!
TERÉZ
Azt mondja bátran, hogy: üljetek a seggetekre, és ne viszkessen az a besztercei bigyó-szilvátok, mert ti még pisisek vagytok.
PRÉDIKÁS
Nem fogja többet mondani.
FÜGEDES
Már hogyne mondanám! A derekukat is eltöröm.
PRÉDIKÁS
A mosdatlan beszédet az Úr nem kedveli.
FÜGEDES
És amikor beüt közéjük a becsületvész: tudod te, mi lesz itt? Elég, ha egyik átesik az anyja kínján, a többi megy utána birka módra. Úgy kell vigyázni rájuk, mint a gyertyalángra.
PRÉDIKÁS
A gyertyalángot nem bottal őrizzük! A szeretet legyen tivéletek, gyermekeim, most és mindörökkön.
MARIKA, TERÉZ
Ámen. Keszcsókolom. Ki.
PRÉDIKÁS
Keserű a tűrés, édes a gyümölcse, Fügedes!
FÜGEDES
Ilyeneket ne mondjál a továbbiakban. Lenke! Gyere már, te hétvezér! Vigyázz, hogy beszélsz vele, mert ez sem hagyta az anyjában a nyelvét. Lenke, héé!
LENKE
Be. Parancsára megjelentem.
FÜGEDES
Mutatkozzál be ügyesen a Prédikás testvérnek.
LENKE
Hallotta már, hogy hétvezér vagyok.
FÜGEDES
Hét ördög, ha már így kezded.
PRÉDIKÁS
Hány éves vagy te, lányom?
LENKE
Egy híján húsz. És azonkívül… Énekli. Édesanyám jánya vagyok…
PRÉDIKÁS
No persze, persze.
LENKE
Énekelve. Kerekdinnye-farú vagyok.
A másik szobában a lányok kacagnak.
FÜGEDES
Mi ez a komédia?! Mit kerekdinnyézel itt? Melyik röhincsél ott?
PRÉDIKÁS
Szép fara… hangja van. A gyülekezet szolgálatába kell állítani.
FÜGEDES
Rendesebben nem tudnál bemutatkozni?
LENKE
De. Pukedlit vet. Annak adok, akinek akarok, mégis egészbe maradok.
A lányok kacagása.
FÜGEDES
Huh!
PRÉDIKÁS
A teremburáját! Jut is, marad is.
FÜGEDES
Kinek és mit adsz, te gyehenna?
PRÉDIKÁS
Ezt jó lenne tudni!
LENKE
Én senkinek semmit.
FÜGEDES
Akkor mért mondod, hogy… mégis egészbe maradok?
PRÉDIKÁS
Hát nem is megy kétfelé.
LENKE
No ugye!
FÜGEDES
De miféle beszéd ez?
LENKE
Nem én mondom!
FÜGEDES
Hanem ki mondja? Nem a saját szájaddal…?
LENKE
Azt a nóta mondja. De táti mindent szó szerint vesz, mint a szeplőtelen fogantatást.
FÜGEDES
Micsoda?
PRÉDIKÁS
Az ördög neveltje!
LENKE
Tátit oda csalja ki-ki, ahová akarja. Mint a kicsi kutyát szalonnabőrrel.
PRÉDIKÁS
Micsoda vélekedés! A saját tátijáról!
FÜGEDES
Szalonnabőrrel! Kitakarodj innen! Egészben! Míg fel nem szabdallak! Különben megállj! Hol tanulod ezt? A hétszentséges, kerekdinnyefarú szűzmáriádat! Ki tanított téged ilyen disznóságra? Fülön ragadja.
PRÉDIKÁS
Az ateisták! A materialisták!
LENKE
Jaj szegény fülemnek!
PRÉDIKÁS
Húzd inkább a haját! Abból több van neki!
FÜGEDES
Majd laposra verem én a kerek dinnyédet! Szalonnabőrrel csalogatnak engem? Nem a nyomorúságom viszen minden irányba?
LENKE
Tiltakozom!
FÜGEDES
Nem tiérettetek kellett mindent elvállalnom?
LENKE
Jaj! Tiltakozom!
PRÉDIKÁS
A testi fenyítés tiltva van!
FÜGEDES
Hallj oda! Még ő tiltakozik! A hétvezér! A hétördög! Az Egyesült Nemzetek!
LENKE
Prédikás úr, lépjen közbe az Atyánál!
PRÉDIKÁS
Imádkozva. Add, Uram, hogy ennek az embernek jöjjön meg az esze.
LENKE
Nem a Fentvalónál! A lentvalónál, amelyik a fülemet húzza!
FÜGEDES
Majd nyúlványfület csinálok én neked!
PRÉDIKÁS
Ereszd el a fülét!
FÜGEDES
Eresztem, csak előbb megnevelem.
LENKE
Ne neveljen! Én már elmúltam tizennyolc éves. Táti foglalkozzék az Istennel és Emma nénivel.
FÜGEDES
Emma nénivel. Hát nincs szükségetek legalább egy mostohaanyára? Már ebbe is beleütöd az orrod?
Lenke fölmenekül a létrán a padlásra. A csapóajtót rávágja Fügedes fejére.
FÜGEDES
Híjnye, a dumnyezós döblecét! Az egyetlen szülejét képes főbe ütni. Hát én ezt megnyúzom!
PRÉDIKÁS
Ahány szavad, megannyi kárhozat! Be se kerültél, máris kizáratlak a gyülekezetből.
LENKE
A padlásablakból, melyen át a vackorfára lehet mászni. Tessék a szentek közül kiebrudaltatni!
PRÉDIKÁS
A szeretet parancsa mindenekelőtt, Fügedes!
FÜGEDES
A lánya után mászik föl a létrán, majd eltűnik a csapóajtón. Mindenek előtt a büntetés! Majd kiderítem én: anyád jánya vagy-e, vagy falu kurvája! Prédikás testvér, ne hagyd elszaladni!
Lenke a padlásablakból a fára mászik át. Prédikás a fa alá rohan.
PRÉDIKÁS
Hová mászol? Meg vagy háborodva!
LENKE
Megyek az Atyához, megmondani, hogy táti megbolondult egy nótából kifolyólag.
FÜGEDES
Kidugja fejét a padlásablakon. A szeplőtelen fogantatásból is csúfot mersz űzni, szemtelenje!
PRÉDIKÁS
Ne hitvitázzatok ott! Ereszkedj lennebb, kislányom!
LENKE
Ne tessék bámulni, meg tetszik vakulni.
FÜGEDES
Seprűvel hadonászik. Takarodj le onnan kukoricán térdepelni!
PRÉDIKÁS
Tedd le a te seprűdet, és eredj a fenébe, ne hajkurászd a gyermeket. Még lepotyog a végén. Megvakulok inkább, lányom, de muszáj kifogjalak!
LENKE
Tessék félrehúzódni, mert ugrom!
PRÉDIKÁS
Megverne az Isten, ha mások baja elől félreugranék. Ide, ide, a tolvajlétrára! Kezével tolvajlétrát tart neki, majd az ölébe kapja Lenkét. Jobb itt neked, mint az Atyához vackorfán fölmászni.
LENKE
Köszönöm a jóságát. De tessék már elereszteni!
PRÉDIKÁS
Hogy apád megnyúzzon?
LENKE
Akkor így maradjunk?
PRÉDIKÁS
Így kellene begyalogolni egyenest az örök életbe! Ó, mindenható Isten, miért oly gyors a futó pillanat! Enyhítsük, lányom, apád nagy haragját. Mondd utánam: mindenható Istenünk, nem titkolom, hogy tele vagyok kísértéssel!
LENKE
Tele vagyok kísértéssel!
PRÉDIKÁS
Szent törvényid ellen be sokszor vétettem!
LENKE
Vétettem, vétettem!
FÜGEDES
A padlásról. Ezt már szeretem! Megjön végre az eszed!
PRÉDIKÁS
Vigasztald meg kesergő szívemet!
Emma jön.
LENKE
Vigasztald meg kesergő szívemet. Tessék szíves lenni a fenekemet nem csipkedni, ámen!
PRÉDIKÁS
Görögdinnye kerekséged… Ó, bocsásd meg vétkeimet, és távoztasd el tőlem a bűnt!
LENKE
Távoztasd el tőlem a bűnt!
FÜGEDES
Prédikás, te csodákat művelsz!
PRÉDIKÁS
Nincs érdemem, csak gyarló gerjedelmem!
LENKE
Nincs érdemem, csak gyarló gerjedelmem. Ne legyen nyúlkálás, mert jön a harapás.
PRÉDIKÁS
Ó, szent Kleofás, édes nyúlkálás! Mindjárt megháborodom!
EMMA
Égi bárány.
PRÉDIKÁS
Égi.
Elejti valósággal Lenkét, aki – összeszedve magát – a belső szoba felé menekül. Szembejön vele Fügedes, egy kaptafát lóbálva.
FÜGEDES
A nyakára hágtál Isten szolgájának! Ó, sátán küldötte!
LENKE
Hát én hágtam, azt gondolja?
PRÉDIKÁS
Tedd el a te kaptafádat, és nyughass, jó ember! Emmára bámulva hosszan s rettegéssel, majd azután az ég felé szólva. Láthattad, Uram, hogy ártatlan vagyok. Kísértésed a vackorfáról szállott alá. Hogyan és mi végett? Szent szándékaidat én, gyarló ember, nem merem firtatni.
EMMA
Ugyancsak az égre föl. Hagyjad, Atyám, hogy én firtassam. Én beszéljek a fejével. Mi volt ez?
PRÉDIKÁS
Azt is csak ő tudja. Beszéljétek meg ketten, addig én utánanézek, nehogy Fügedes a kaptafával…
EMMA
Szakállon ragadja. Gyuluci, mi volt ez?
PRÉDIKÁS
Hát nem láttad, Emma? Életmentés volt. A leányka majdnem leesett a fáról.
EMMA
És még? Még mi volt? Mi volt? Halljam!
PRÉDIKÁS
Csillapodj, Emma! Csillapodj! Már te is áthágod az elveinket? Ez már tettlegesség! Az Úr nem engedélyezi…
EMMA
Én majd utólag tisztázom vele. Mit csináltál itt a leánykával?
PRÉDIKÁS
Az irháját… a bundáját mentettem! Az apja meg akarta nyúzni. Hééé! A teremburáját! Kimenti a szakállát.
EMMA
Pedig téged kellene megnyúzni, Gyuluci!
PRÉDIKÁS
Gyuluci! Gyuluci! Megszólításod a szívem bizsergeti!
EMMA
És az irhabundán túlmenőleg mi volt még?
PRÉDIKÁS
Mi volt! Mi volt! Nevelés!
EMMA
Nevelés! Mi a nyavalyára?
PRÉDIKÁS
Bűnbánatra!
EMMA
Bűnbánatra? A leányka fenekének csipkedésével?
PRÉDIKÁS
Emma, te féltékeny vagy!
EMMA
Szent Kleofás? Édes a nyúlkálás? Hadd poroljam ki a kalapodat! Fejét supákolja a fekete kalappal.
PRÉDIKÁS
Állj meg! Hallgass meg!
EMMA
Nem hallgatlak.
PRÉDIKÁS
Mit akarsz a fejemből kiverni?
EMMA
A szemem láttára folytatott paráználkodást. A garázdálkodást a Fügedes családban.
PRÉDIKÁS
A belső szobából hallatszó visibálásra. Garázdálkodás! Hát nem ti garázdálkodtok? Egyik odabent a kaptafával, másik a saját kalapommal, saját szakállammal! Még szerencse, hogy megvilágosodott az elmém. Kitörő örömmel. Hála, hála, hála neked, Uram!
EMMA
Lecsendesedve. Miért hála?
PRÉDIKÁS
Emma, Emma! Ó, Emma! Féltékeny vagy, és akkor talán mégis ragaszkodol hozzám. Mert én tehozzád változatlanul… az örökmécses lobogásával…
EMMA
Elérzékenyülten, Prédikás kalapját simítva. Istenem! Már megint olyan szépet mondtál. Az örökmécses lobogásával! Megejtesz a szavaiddal. Ilyenkor felejteni kezdem a hitvány tetteidet.
PRÉDIKÁS
Hitvány?
EMMA
Akár az imént is. Ragaszkodom az álomhoz, mit a reménységem égő csipkebokra megjelentetett nékem, és úgy hívják: Emma. Így kezdted. És mi lett a folytatás?
PRÉDIKÁS
Hűségpróba. Midőn a kislány az ölembe ugrott, s észrevettem, hogy te látsz bennünket, az incselkedés ördöge biztatott föl: Gyuluci, ugraszd ki Emmából a féltékenységet. Hehe! És kiugrott!
EMMA
Ennek jó lenne együtt örvendezni. Csakhogy én már…
PRÉDIKÁS
Nehogy valami szörnyűséget mondjál!
EMMA
Én már félig-meddig anya vagyok.
PRÉDIKÁS
Anya. Félig-meddig! Az imént csak féltékeny volt, most meg már anya is. Tudnom kell: ki által?
EMMA
Fügedes.
PRÉDIKÁS
Kiáltva. Fügedes?! Ó, Fügedes!
EMMA
Az Istenre kérlek, ne szólj neki róla, mert aztán elhiszi magát.
PRÉDIKÁS
Ezt nem garantálhatom. A teremburáját, Fügedes!
FÜGEDES
A belső szobából. Jövök azonnal, csak rendet csinálok!
PRÉDIKÁS
Fügedes rendet csinál, Fügedes gyereket csinál, Fügedes boldog ember. A tanítványom voltál, Emma. Én hintettem el benned az igét, a termést pedig Fügedes takarítja be.
EMMA
Az még nem biztos. Csak félig-meddig.
PRÉDIKÁS
Mert csak félig-meddig vagy meganyahodva? Mosolyog a lelkem titokzatosan. Sohasem tudtam rajtad eligazodni. Pedig boldogok lehettünk volna.
EMMA
Talán-talán. De ha lenne szíved emlékezni: mit műveltél a kórházban azzal a bibircsókos ápolónővel…
PRÉDIKÁS
Ugyan mit műveltem? Meg akartam téríteni.
EMMA
Letéríteni a szüzesség útjáról. Mert az is ilyen zsenge Lenke volt.
Fügedes jön, kezében a kaptafával.
PRÉDIKÁS
Hivatásomnál fogva minden rágalmat el kell szenvednem.
FÜGEDES
Jókor jöttél, Emma! Testileg a lányainkat már előkészítettem. Te folytasd velük a lelki gyakorlatot.
EMMA
Lelki kaptafával? Megmondtam neked, Károly, hogy jó szóval él az ember, de még a szamár is: nem bottal.
FÜGEDES
Testi fenyítésnek ez volt az utolsó lehetőségem. Megkeresztelkedem, és aztán jön a sábesz.
EMMA
Nem keresztelkedem. Keresztelkedünk, vagyis: te és az öt lányod, együtt és egyszerre. Különben a kettőnk egyezsége nem érvényes.
FÜGEDES
Szigorú feltételeket szabtál, Emma. Prédikás testvérem is láthatta csak az imént is: megújulásunkban a dolgom nem könnyű. Bocsásson meg nekem, Prédikás testvérem.
PRÉDIKÁS
Mit bocsássak meg?
FÜGEDES
A lányaim neveletlenségét. Lenkének kiváltképpen a fara jártatását. Helytelen volt ő mindig, de valahol valaki rontja is: görögdinnyézni tanítja. Ez a külvilág, ettől kell nekünk megszabadulni. Meg aztán, hogy Prédikás testvérnek egyenest a nyakába ugorjék… Ekkora szégyent én még nem éltem meg!
EMMA
Prédikás testvér azóta sem bír magához térni.
PRÉDIKÁS
Hogy másfelé terelje a szót. Nem rossz lányok ezek, csak egy kicsit sokan vannak. Hogy sikerült ez éppen ilyenformán?
FÜGEDES
Milyen formán?
PRÉDIKÁS
Hogy mind szoknyás az egész família.
FÜGEDES
Úgy, hogy mindig fiút szerettünk volna. Mondogattuk folyton szegény megboldogult feleségemmel: no még egyet! Még egyet! Hátha megsegít az Isten. Az ötödikhez jutva mondom az asszonynak: nézd, megint fiunk született, s megint nem sikerült, hát ez mi az isten? Erzsi és Magdus. Mert ezek már ikrek voltak. Valami azt súgta nekem, hogy a következő fordulóban hármas ikrek jönnek, azok is leányban. Meg kellett állni.
PRÉDIKÁS
Meg kellett volna. De te, vagyis maga, jó testvérem, nem álltál meg.
FÜGEDES
Hogyhogy nem álltam meg? Leálltam, uram, rögtön az ikrek után. Én csak jobban tudom!
PRÉDIKÁS
Miért van akkor útban a hatodik?
FÜGEDES
Miféle hatodik?
PRÉDIKÁS
A hatodik gyerek.
FÜGEDES
Kinek a hatodik gyereke?
PRÉDIKÁS
Hát a kettőtöké. Önnek nincsen erről tudomása?
EMMA
Hány pohárral ivott, Prédikás testvér? Kacag.
FÜGEDES
Emmuska. Miről beszél az Istennek szolgája?
PRÉDIKÁS
Amiről Emmuska beszél. Csak nem valami szeplőtlen fogantatás!?
EMMA
Annyi bizonyos, hogy mi ketten ártatlanok vagyunk.
FÜGEDES
Egyéb nincs köztünk, csak az örökös egyezkedés.
PRÉDIKÁS
Miért mondtad akkor, hogy izé vagy már… Félig-meddig.
FÜGEDES
Félig-meddig se nyúltam hozzá, becsületatyaúristenemre!
PRÉDIKÁS
Hát akkor?
EMMA
Lennebb a hanggal, Gyuluci!
FÜGEDES
Gyuluci?
EMMA
Én azt mondtam: gondolja meg, hogyan viselkedik a lányokkal, ne szaglásszon körülöttük…
PRÉDIKÁS
Szaglásszon?
EMMA
…mert én ebben a házban anyának tekintem magam, az árva gyermekek nevelőanyjának! Ki amit félremagyaráz, vesszen a maga dögibe!
PRÉDIKÁS
Dögibe!
EMMA
De ha semmi közöm se lenne Károlyhoz, akkor se tűröm itt a latorkodást, a nyúlkálást, a fiatalok megrontását.
PRÉDIKÁS
Elvette Isten az eszedet!
EMMA
Ez itt nem a mócsi kórház, a Fügedes lányok nem bibircsókos ápolónők!
PRÉDIKÁS
Innen, onnan fúj tehát a szél! A bibircsókból.
EMMA
Csak félig-meddig tekintettem itt magam a lányok nevelőanyjának. De láttam, mit műveltél! Ettől a perctől kezdve a kotló sem védené jobban a csirkéit. Aki szemet vet rájuk, annak a szemét kaparom ki. Bevágja maga mögött az ajtót.
FÜGEDES
Egy szavát sem értem. Mi ütött belé?
PRÉDIKÁS
Vallomás volt ez tulajdonképpen.
FÜGEDES
Vallomás?
PRÉDIKÁS
Mivel a leánykát leszedtem a fáról, úgy teszen, mintha őt féltené. De valójában tudtodra akarta adni, hogy milyen nagyon ragaszkodik hozzád.
FÜGEDES
Vajon?
PRÉDIKÁS
Mondd meg őszintén, légy őszinte hozzám, hisz nem vagyunk itt ateista tanfolyamon: semmi közötök egymáshoz? Már olyanformán…
FÜGEDES
Ártatlanok vagyunk. Két özvegy: két liliom. A lelkem üdvösségére mondom.
PRÉDIKÁS
Ahogy mondani szokás: a kezét se fogtad meg?
FÜGEDES
Fogtam, de csak indirekte…
PRÉDIKÁS
Harapófogóval?
FÜGEDES
A lábán keresztül. Az is véletlenül történt.
PRÉDIKÁS
Nincs véletlen. Az Úr keze volt benne.
Nézik egymást. Poharat emelnek. Egyszerre kezdik a nótát: – Szép asszonynak kurizálok, de kurizálok, de kurizálok. A lányokra fittyet hányok, de fittyet hányok, de fittyet hányok, de fittyet hányok! Stb. Emma jön megbékélten.
EMMA
A lányokra fittyet hányok, s én kell oda ültessem őket a Bibliát olvasni! Ti részegek vagytok! Prédikás testvér! Károlyunkat így tetszik fölkészíteni a keresztelőre?
PRÉDIKÁS
Utolsó világi kívánsága volt, hogy rendezzünk egy utolsó vacsorát.
FÜGEDES
Ezentúl én már keresztre vagyok feszítve. Se hús, se bor, se káromkodás. Eltiltatik a testi fenyítés, valamint a testi érintkezés. Emmát derékon kapja.
EMMA
Nyughass! Szerencséd, hogy az Úr fenn van, különben kikaparnám a szemedet. Az utolsó vacsorát pedig befejeztük. Pogányok és tévelygő keresztények italát és eledelét a megfelelő helyre vetjük. Az asztalt kezdi eltakarítani.
FÜGEDES
A hasunkba.
PRÉDIKÁS
Következésképp hát ne zabáljatok, és ne terheljétek meg gyönge testeteket, és ne szennyezzétek be hússal, nehéz zsiradékkal, mivel azok a test szunnyatagságát hozzák magukkal.
FÜGEDES
Látván, hogy Emma a bort a vederbe kezdi önteni. Megbolondultál? Eladjuk a katolikus papnak. Iszik a korsóból.
EMMA
És a bendődben a parókia?
PRÉDIKÁS
A reformátusnak nem adunk! Az kiprédikálta Fügedest!
EMMA
Aki sokat eszik és iszik, elálmosodik, és az álmos lélek nem kedves teremtmény az Úrnak szemében. Fügedeshez. Tehát jobb, ha most lefekszel, és kialuszod magad.
PRÉDIKÁS
Föl kell készülnöd a keresztelkedésre.
FÜGEDES
De hogy az istenbe csináljuk? A Maros be van fagyva.
PRÉDIKÁS
Vis maior esetében kádban is lehet.
EMMA
A kádat én már megrendeltem.
FÜGEDES
Nem úgy szól a rendelkezés, hogy a Marosban kell…? Folyóvízben?
PRÉDIKÁS
Tanuld meg, barátom: a törvény is olyan, mint a vasúti sorompó.
FÜGEDES
Sorompó.
PRÉDIKÁS
A nagyok átlépnek fölötte, a kicsik átbújnak alatta, az ostobák pedig a fejükkel rohannak neki. Ezért kell most a kád. Hogy bele ne fagyjál a Marosba.
FÜGEDES
Emmuska! Egy pohár bort még utoljára.
EMMA
Hagyd az italt! A lányaidon gondolkozzál! A keresztelés ellen berzenkednek.
PRÉDIKÁS
Mert senki se foglalkozik velök! Csak odakint! A kultúrforradalomban! A görögdinnye-felelősök!
FÜGEDES
Majd te foglalkozol velük! Ide hallgass, Prédikás, te kutyafülű!
EMMA
Hogy mersz ilyen ocsmányul beszélni? Fügedes testvér, bocsássa meg neki, hogy letegezte, lekutyafülezte.
FÜGEDES
Te meg legyuluciztad. Hallottalak!
EMMA
Akkor is! Hogy beszélsz így?
FÜGEDES
Mert összemagázódtunk, a szakramentumát!
PRÉDIKÁS
Meg van bocsátva.
EMMA
A bor beszél belőled, te részeg református! Bújj be már az ágyba! Mellényét kezdi kigombolni. Segítsen, testvérem!
FÜGEDES
Bújok, bújok, ha te is mellém bújsz.
EMMA
Tetszik hallani? A sátán hangja szól belőle.
PRÉDIKÁS
Mert te biztattad föl a szerencsétlent! A sátán farka kunkorodik most a parázna hajlamaiban!
EMMA
Ez nem igaz! Nem biztattam. Én csak a házasság szentsége szerint…
PRÉDIKÁS
Hagyjuk most a szentségeket. A nadrágját kellene levetni, hogy lefeküdjék.
FÜGEDES
Énekel. …hogy én a más feleségét szeretem! De hát te nem vagy a másé!
EMMA
Senkié se vagyok, egyedül az Úré.
PRÉDIKÁS
Ehhez tartsd magad, testvérem!
EMMA
Szájkosarat, béklyót, lábvasat minden bűnös szándékodra! A tízparancsolat szerint.
FÜGEDES
Azzal én nem kerülök szembe. Mert a kilencedik azt mondja: ne kívánd a te felebarátodnak feleségét. Ki az én felebarátom? Az uradat az árvíz nem elvitte? Ha pedig én az özvegyet kívánom, aki már nem a felebarátomé, Isten nyugosztalja, hol itt a vétség veszedelme? He? Mindjárt elszakítjátok a nadrágomat!
EMMA
Nadrág akad még! Üdvösség csak egy van. Lefeküdni!
FÜGEDES
Ha te is jössz! Gyere na! Gyere már!
EMMA
Meg vagy háborodva! Engedd, Uram, hogy a testnek rendetlen vágyait ne csak kerüljem, hanem, hogy azokat teljesen utáljam, utáljam és megvessem.
FÜGEDES
Az ágyat vesd meg, Emma.
PRÉDIKÁS
Hallatlan. Nem a bűnt veti meg, az ágyat! Ezt máskor is gyakoroljátok?
EMMA
A suj a nyakadba! A fogadalmi szöveget gyakorold, Károly!
FÜGEDES
Miközben beviszik a belső szobába. Utolsó napjainkat éljük!
EMMA
A férfiésznek utolsó napjait!
FÜGEDES
Fáj a fejem! Hozd az ecetet is!
Emma vissza gyorsan. Prédikás utána.
PRÉDIKÁS
Mondd, melyik lábadat szokta fogdosni?
EMMA
A középsőt. Hol az ecet?
FÜGEDES
A bölcsességnek feje: az Úrnak félelme.
EMMA
Hogy Prédikás ne faggassa. A mi életünk törvénye ez legyen: Az Úr így mondotta, az Úr úgy mondotta.
PRÉDIKÁS
És a lábfogásról semmit se szólott?
FÜGEDES
Dániel nem evett a király asztaláról. Hozod már azt az ecetet?
EMMA
Viszem, hogyha megtalálom! Addig légy ügyes, mint Dániel…
PRÉDIKÁS
Mit művelnétek ti, ha nem lennék itten!
EMMA
Ügyes, mint Ananiás, Mikáel és Azariás! A harmadik angyal üzenetét hallottad-e? Prédikáshoz. Nem vagyok bibircsókos ápolónő!
FÜGEDES
Hallottam és beadom a deftert! Hozod már azt az ecetet?
EMMA
Viszem, viszem!
PRÉDIKÁS
Keresgéli, keresgéljük! Emmát fogdossa.
EMMA
Nem vagyunk a mócsi kórházban! Mindjárt kijöhet.
PRÉDIKÁS
Fügedes, feküdj hanyatt az ágyban, és mondd utánam a fogadalmi szöveget!
FÜGEDES
Úgy vagyok! Jaj! Ecetet!
PRÉDIKÁS
Emmát ölébe ülteti. A földnek lakói a szodomabeliek sorsára jutnak. Nem szerethetjük az ügyet, ügyünket…
EMMA
…nem szerethetjük teljes szívünkből…
FÜGEDES
…teljes lelkünkből…
PRÉDIKÁS
Teljes elménkből!
EMMA
…és minden erőnkből…
PRÉDIKÁS
…valameddig…
FÜGEDES
Valameddig, valameddig, valameddig, valameddig…
EMMA
Beakadt.
PRÉDIKÁS
…valameddig a bűnhöz ragaszkodunk, és ajtónkon az örök éj kopogtat, a végtelen sötétség… És valameddig új tagokat nem toborzunk advent gyülekezetének!
FÜGEDES
Mind álmosabban. …a bűnhöz ragaszkodunk, és ajtónkon az örök éj kopogtat. Adod már azt az ecetet! Prédikás, kérlek, Emmát rúgd farba!
PRÉDIKÁS
Nincs testi fenyítés! Nem rúghatom farba!
EMMA
Ádámnak fiai és leányai vagyunk. Súgva Prédikásnak. A bűnre hajlamosak.
FÜGEDES
Az ige legyen legfőbb táplálékunk, a győzelmes tanítás… Az ige, az ige…
EMMA
Segíts neki. És a manna! Az Úr mannát hullajtott az égből Izrael fiainak! Te! Te! Nálam is édes a nyúlkálás?
PRÉDIKÁS
Tűzben égek, Emma!
EMMA
Az a baj, hogy én is!
FÜGEDES
Valameddig új tagokat nem toborzunk, toborzunk! És lőn Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő. Séth, amidőn meghalt… Prédikás! Emmácska! Hány éves volt Séth, amikor meghalt?
PRÉDIKÁS
Ezen még gondolkozni kell. Aludjál!
Csönd. A föntebb elhangzott fogadalmi szöveg közben Prédikás helytelenkedő mozdulatait Emma hárította is, meg nem is. Most, hogy a csöndben Fügedes horkolása hallik, a tiltakozása is abbamarad. Csók.
EMMA
A csók után Prédikás üstökét rázva. Ó, te, Szodoma fia!
PRÉDIKÁS
Szodoma lánya. Te csak játszol velem. És hitegetsz.
EMMA
Nem játszom. Csak magamat őrzöm. Te mondád, és be szépen és okosan: befelé, befelé forduljatok, magatokba vonuljatok, magatokat megőrizzétek!
PRÉDIKÁS
Én azt a külvilágra mondom. De én teneked nem vagyok külvilág.
EMMA
Újból az üstöke után kapdosva, miközben Prédikás az előtérbe menekül, a konyha elé. Esőcseppek. Esernyőt nyit. Emma is alája áll. Belső világom is lehetnél, ha csapodár nem lennél, te, Istennek elkényeztetett, rossz fia! Zene. Énekelnek.
|
|
PRÉDIKÁS
Advent hű fiaként mégis azt mondom: nagy sietve fölkeljetek, egybe, egybe most keljetek! Egybekelünk már, Emmuskám?
EMMA
Véglegesen és hivatalosan? Mert ilyenformán téged megnyernélek, ám az Urat és a gyülekezetünket megkárosítanám.
PRÉDIKÁS
Hivatalosan most még nem lehet. Hanem csak úgy…
EMMA
Aha!
PRÉDIKÁS
Mivel károsítanád az Urat?
EMMA
Az egész famíliával. Összesen hat megnyert lélek lehetne. Ha mi ketten elsietjük a dolgot, ők mindahányan elhagynak bennünket.
PRÉDIKÁS
Vigye el őket az ördög! Nagy az Isten állatkertje. Találunk majd másokat a megtérítésre.
EMMA
De ők már a belépés küszöbén állanak! A kádat is megrendeltem. Az egyházügyi hivatalnak jelentettem. Szentbeszédében az esperes már a nevemet fölemlegette.
PRÉDIKÁS
Miért kellett neked a keresztelőkádhoz házassági ígéretet mellékelni? Hová tetted az eszedet?
EMMA
Akkor még megvolt. Azután veszítettem el, hogy téged megismertelek. Ó! Aranyszájú Szent János!
PRÉDIKÁS
Ebből is kiderül, drágám: egyáltalában kedves lehet-e Istennek az asszonyok útján toborzott tagság?
EMMA
Istent is az eredmény érdekli.
PRÉDIKÁS
És a módszer talán hidegen hagyná? Hazug ígéretet tettél Fügedesnek.
EMMA
Amikor tettem: őszinte voltam. Mondom, hogy nem ismertelek.
PRÉDIKÁS
De most már ismersz. Most lehetne valamit…
EMMA
Ne siessük el a dolgot. Annál mennyeibb lesz az örömünk.
PRÉDIKÁS
Könnyű azt neked mondani. No, szólj hozzá, Atyám! A mennybe is, pokolba is asszonyokon keresztül vezet az út. Ó, Emma! A gyehenna tüze ég az ereimben. Mióta megláttalak, nem ismertem asszonyt, a római pápát lepipáló szüzességben élek, hűséges szeretnék maradni hozzád, de csak általad lehetek hűséges! Ha lecsillapítasz!
EMMA
Énekelve. Az ideje mindennek eljön, ne siessetek!
PRÉDIKÁS
Csillapítsál, de ne szóval, hanem tenmagaddal, egész mivoltoddal!
EMMA
Egész lelkemmel.
PRÉDIKÁS
És egész testeddel. Vagy ha nem is az egésszel éppen…
EMMA
Szent Jánoskám, ki tanít bennünket a tiszta szerelem imádságára? Engedd, Uram, hogy tisztán és érintetlen testtel járuljunk elibéd…
PRÉDIKÁS
Minden részletében ez ránk nem vonatkozik. Nemcsak igével él az ember.
EMMA
Akkor böjtölsz még egy keveset, míg az öreg és a leánysereg belé nem búvik a vízbe.
PRÉDIKÁS
Erzsi, Magdus, Marika, Teréz vagy hogy hívják… szentséges atyaúristen… én addig temiattad megbolondulok!
EMMA
Segíts nekünk a lányok megtérítésében, de nem úgy! Lenkénél nem kajtárkodunk, édes nyúlkálással nem latorkodunk!
PRÉDIKÁS
Kegyetlen vagy. Beteggé teszel. Ám ha ragaszkodol ahhoz, hogy nem bújsz velem ágyba, míg ezek mindahányan nem bújnak vízbe… éjt nappallá teszek és… és…
EMMA
Énekel.
| Magatokat őrizzétek, |
| Kerteteket műveljétek! |
PRÉDIKÁS
Ó, tenyérnyi kertecském!
EMMA
Az ideje mindennek eljön, ne siessetek!
PRÉDIKÁS
Az idő mindent elhoz. De csak ha segítünk neki.
EMMA
S éppen szoknyababrával?
PRÉDIKÁS
Énekel.
| Hová tűnt Ninive s Alexándria? |
| Nagy Sándor, Caesar, Krőzus és Hannibál? |
| Ha nem is tülekedtek: tudnotok kell – |
| A nagy szakadékban mindennek helye van. |
EMMA
Ó, szépen szóló mezei prófétám!
Együtt énekelnek.
| Hová tűnt Ninive s Alexándria? stb. |
Tangóznak.
PRÉDIKÁS
Egyelőre még nem lehetsz a Fügedesé! A szerelmét különben is majd próbára teszem.
EMMA
Nem szabad őt megkínozni.
PRÉDIKÁS
És ha nem szerelem? Ha csak istentelen kandúrgerjedelem?
EMMA
A gerjedelem is Isten adománya. Szerelem és gerjedelem: a tű és a foka. Mit ér a tű, ha nincsen foka, hogy a cérnát átaldugjuk rajta?
PRÉDIKÁS
Emma! Tanítványom voltál és mesterem leszel.
Fügedes a hosszú szárú alsónadrágjában a belső szoba ajtajából figyeli őket.
FÜGEDES
Prédikás testvérem! Hány éves volt Séth, amikor meghalt?
PRÉDIKÁS
Úgy emlékszem, kilencszáz.
EMMA
És tizenkettő.
FÜGEDES
Isten nyugtassa meg. De ti mit csináltok?
PRÉDIKÁS
Gyakoroljuk a lemondást.
FÜGEDES
Az önmegtartóztatást?
PRÉDIKÁS
Azt mutattam, hogy ezután mit nem szabad Emmának megengednie. Sem nekem, sem neked, sem magának, sem saját magának.
FÜGEDES
Hát én gyakorolhatom-e?
EMMA
Mit akarsz te gyakorolni?
FÜGEDES
Iszik a korsóból. Amit ti ketten. Megmutatom én is a torkomnak, hogy mit nem szabad ezután bevennie. Glu-glu! Vége!
EMMA
Mindörökre. Búcsúzz el tőle.
FÜGEDES
| Már elhagylak, drága, kedves szállásom. |
| Nehéz nekem tőled való válásom. |
| Nem lehet több mulatásom, |
| Mert készen van mennyben már a lakásom. |
EMMA
A lakásod kész! A nadrágod hol van? Öltözz fel, és hozd a keresztelőkádat!
FÜGEDES
A boroskorsóhoz. Hát te mit mondasz nekem búcsúként?
EMMA
Azt, hogy ne gatyáskodj itten!
PRÉDIKÁS
Tőlem is el akar búcsúzni!
EMMA
Tessék szíves lenni okosabbnak lenni!
FÜGEDES
Várjatok, mert az én korsóm azt mondja. Halljátok csak! Azért szeretem én mostani gazdámat, mert gyakran csókolja körül az én számat.
PRÉDIKÁS
Egy puszit bár én is adnék neki!
EMMA
Mindjárt megmondom én, hogy mit csókoljatok, pusziljatok! Elszedi a korsót. Körbe-körbe! Károlyka, te felöltözöl, és indulsz a kádért! Míg jössz, elbeszélgetünk egy kicsit a lányokkal.
PRÉDIKÁS
Nagyon fontos, nagyon sürgős!
EMMA
Az előleget én már kifizettem, de nézd meg jól, milyen munkát végzett az a kádár, mert amikor engem kereszteltek, szálka ment a fenekembe.
FÜGEDES
Nélküled nem megyek.
EMMA
Nekem pedig a lányokkal van dolgom.
FÜGEDES
A lányokat bízzuk csak Prédikás testvérünkre.
EMMA
Ennyi káposztát egy ilyen kecskére?
PRÉDIKÁS
Kecske? Én kecske?
EMMA
Fügedes nadrágjával a kézben. Bocsánatot kérek, ez csak szólásmondás. No, bújj belé, s indulás!
FÜGEDES
De csak veled. Nélküled, a kád láttán csúfolkodni fognak velem az emberek. Ha te ott vagy, megmondod nekik a magadét.
EMMA
Te is megmondhatod!
FÜGEDES
Nem, nem megyek. Nélküled sehova sem!
PRÉDIKÁS
Ezen most ne múljék a dolog, Emma!
FÜGEDES
Emma, ide hallgass!
PRÉDIKÁS
A kofferjében keresgélve. Hol vannak, hol vannak a tanítások? Böngész. Hétköznapjaink keserveinek levében forgó atyámfiai… és leányai…
FÜGEDES
Félrevonva Emmát. Itt maradnál, ugye? Tovább gyakorolni a lemondást.
EMMA
Ne szamárkodj! Felügyelet nélkül a lányokat nem szabad rábízni.
FÜGEDES
Őket igen, de téged nem. A tű marad, a foka velem jön.
EMMA
Te még nem józanodtál ki?
FÜGEDES
Ez az egyik kérdés. De van egy másik is. Milyen cérnát akarsz te átaldugni a tű fokán?
EMMA
Mondom, hogy részeg vagy!
FÜGEDES
Prédikás testvérem! A tű fokáról mi a tanításod?
PRÉDIKÁS
Hogy könnyebb a tevének átalbújni rajta, mint a gazdagnak bejutni a mennyországba. Erről volt szó.
FÜGEDES
És a cérna?
PRÉDIKÁS
Ne cérnázzon, barátom! Hagyja hátra parancsait a lányoknak. Én a lelkigyakorlatra készen állok.
FÜGEDES
Emma, szólj nekik, hogy legyenek szelídek, mint a galambok! Én addig a lovat befogom. El.
EMMA
Hát akkor úgy legyen. Ide hallgass, Gyuluci. Tudom, hogy több benned a jó, mint a rossz.
PRÉDIKÁS
A rossz csak puszta látszat.
EMMA
Adja Isten, hogy úgy legyen. A lányokkal nem dévajkodol. Rossz híredet viszik a faluban. És terád szüksége van az egész gyülekezetnek. Mindenkinek föl kell néznie rád. Olyan szépen beszélsz, hogy a kövek is megmozdulnak. Te csak beszélj, egyebet ne csinálj. Ha elfelejted, hogy bűnre hajlamos férfi vagy: a lányokat is megnyerjük magunknak. Ügyünknek. Az Ő ügyének.
PRÉDIKÁS
Az Ő ügye mindenekelőtt!
EMMA
Így görbülj meg.
PRÉDIKÁS
Görbén aztán mire megyek veled?
EMMA
Javíthatatlan Szent János! Megcsókolja. Lányok! Tubicáim! Készüljetek az igét meghallgatni! Amelyik rossz lesz, kaptafára kerül!
FÜGEDES
Kintről. Jössz-e már, Emma, vagy mit gyakorolsz ottan? Lónyerítés.
EMMA
Megyek már, ne nyeríts! Égi bárány! El.
PRÉDIKÁS
Nehéz helyzetbe hozol engem, Atyám. A kettő közül most már melyiket válasszam? Világosan megmutattad, hogy az egyik nyíltan ragaszkodik hozzám. De titkos jeleket küldött a másik is. A görögdinnye domborulatát csakis a kedvemért emlegette föl. Határozottan fölismertem benne az édenkerti megkísértést, Uram. Éva almával kínálta Ádámot, és Ádám evék az almából. Lenkének nem volt kéznél almája, de föltalálta magát, és görögdinnyével hajtotta végre ellenem az incselkedést. Az nem téveszt meg engem, hogy képletes dinnye volt. Az isteni szándékot az almánál is nyilvánvalóbban közvetítette: menjetek és sokasodjatok. Én megyek, Uram, ha küldesz. De melyikkel? Ez itt a bökkenő. Míg nem segítesz a választásban: maradok mind a kettővel. Kínkeserves egy állapot. Aztán szólj, ha megsajnáltál…
A lányok berobbannak a belső szobából. Lenke nadrágban, fején lepedővel az élen gitározik. Ének.
| Eszközemberek, végtagemberek, |
| Tagadjátok meg magatok, nyúlványemberek! Stb. |
Közben Prédikás Lenkét veszi számba. Megpróbálja föllebbenteni a lepedőt, de nem sikerül. Elszigorodva s imára kulcsolt kézzel várja meg az ének végét.
PRÉDIKÁS
A mi nyúlványunk jöjjön az Istentől… Fene a nótátokba! A mi segedelmünk jöjjön az Istentől, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság… És hagyjátok abba a kuncogást, ámen! Üljetek le.
A lányok letelepszenek.
Idegeneknek pedig nem jár a tanítás. Ki van ott a lepedő alatt? Mutassa meg magát. Nem mutatja? Ateista, materialista, befurakodott lenne?
ERZSI
Ne tessék megijedni tőle.
MAGDUS
Nem harap.
PRÉDIKÁS
Ti vagytok az ikrek, ugye? A zászlósok.
ERZSI
Nem vagyunk zászlósok!
PRÉDIKÁS
Hanem mik vagytok?
MAGDUS
Mi tettük be édesapánknak az ajtót.
PRÉDIKÁS
Ezt nem értem.
ERZSI
Miattunk hagyta abba a gyerekcsinálást.
PRÉDIKÁS
Kár volt. Az Úrnak öröme telik a bőséges gyermekáldásban. Tehát melyik az ottan? Ha nem szeded le a fejedről azt a lepedőt, Fügedesnek szólok, és majd elkaptafáz.
LENKE
Arcát fölfedve. Hiszen épp a kaptafa miatt fogok ezután így járni. Szemérmesen és rejtőzve.
PRÉDIKÁS
Ó, Lenke! Tán szemérmetlen voltál?
LENKE
Én csak fára másztam, és nem volt bugyi rajtam. Tetszik emlékezni.
PRÉDIKÁS
Te kis ravasz. Minden apró-cseprőségre nem emlékszem.
LENKE
Hát… Nem volt az olyan nagyon apró-cseprő esemény, mert a végén édesapám a kaptafával mondott véleményt róla.
PRÉDIKÁS
De hát miért nem volt rajtad az a micsoda?
LENKE
Mert hogy Prédikás úrnak olyan hirtelen be kellett mutatkozni.
PRÉDIKÁS
Megdobbant a szíved!
LENKE
Dobogott is, melegem is volt meg reszkettem is…
PRÉDIKÁS
Reszkettél!
LENKE
Már amikor apám hangját hallom: mozgás, te hétördög, akkor az ilyesmiről megfeledkezem.
PRÉDIKÁS
Pedig nem lenne szabad. És miért viselsz most nadrágot?
LENKE
Hogy tudjak fára mászni. Ha szükséges.
TERÉZ
Mert azt mondta róla édesapám, hogy kurvapalánta.
PRÉDIKÁS
Jaj! Kezdjük el a lelkigyakorlatot. Gyülekezetünk alapelveiről ti csak annyit tudtok: már ezután semmi kolbász, semmi hús, nem vigadunk, nem táncolunk, a testi kívánságnak kuss! Ha jól emlékszem: az ikrek mondották.
ERZSI–MAGDUS
Emma néni tanítása.
PRÉDIKÁS
Ez csak tiltás, nem tanítás! Tudnotok kell, atyámfiai vagy leányai, hogy az Úr így szólt az édenbeli párhoz: Néktek adok minden maghozó füvet és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van, az légyen tinéktek eledelül. Ismétlem: az légyen tinéktek eledelül. Nos! Szó van itt kolbászról? Szalonnáról és egyéb disznóságról? Mi a véleményed, Lenke?
ERZSI
Mondjad, mert tudod!
MAGDUS
Amit Emma néninek is mondtál!
MARIKA
Énekszóval. Kendermagot adnék annak a madárnak!
TERÉZ
Tököt etetne velünk a tökagyú! Így mondtad!
PRÉDIKÁS
Tökagyú? Kire mondtad ezt, Lenke?
LENKE
Egy tökfejre, mert erősen tökkelütött volt.
PRÉDIKÁS
Csöndet kérek! Továbbmegyünk. A nagy szakadékban mindennek helye van! Kerteteket műveljétek, s a bűnös világtól elforduljatok! Amit én tinéktek hirdetek, az nem egyéb, mint az egyszemélyes üdvösség megszerzésének biztos módozata. A kint és bent közötti szakadék fölismerése. Mert odakint: csődület és politika, kísértések pokoltánca, netán anyagi jólét, fölkapaszkodás a mulandóságok lépcsőjén! Ám idebent: a béklyótlan szabadság, a személyes magány az Úrnak fénykörében. Elhagyjuk, mert el kell hagynunk az aranyborjú legelőjét! A befelé fordulás, befelé figyelés… Lenke, te most merre figyelsz?
LENKE
Felfelé.
PRÉDIKÁS
Miért nem befelé?
LENKE
Mert olyan szép szakálla van Prédikás úrnak.
PRÉDIKÁS
…testvérnek. Hallottátok Diogenész hírét?
LENKE
Nem a környékünkről való…
PRÉDIKÁS
Diogenész egy hordóban meghúzódva találta meg a lélek zavartalanságát, a tulajdonképpeni boldogság forrását. Diogenészre vessétek szemetek, aki meglátván az egyszerű pásztort, amint a tenyeréből forrásvizet ivott, elhajította kancsóját. Eldobta!
LENKE
Bolond volt?
PRÉDIKÁS
A két tenyerünk nem elég a boldogsághoz? Rejtőzve élj! Rejtőzve gyújtsatok magatokban gyertyát.
LENKE
Már egy éve kifogyott a boltból. Arcát elfedi.
PRÉDIKÁS
Mit művelsz már megint?
LENKE
Rejtőzöm. Az igét gyakorolom.
A lányok kuncognak.
PRÉDIKÁS
Ne kuncogjatok! Lányom, bújj elé a te lepledből, sőt a nadrágot is cseréld át szoknyára. Tudom jól, csak apád bosszantására vetted föl.
LENKE
Ez parancs vagy tanítás?
PRÉDIKÁS
Nem parancsolhatok tenéked.
LENKE
Akkor a tanítás szerint cselekszem. Leveti a nadrágot, amit szoknyára vett föl. Így a kertemet jobban művelhetem?
A lányok énekelnek.
| Magatokat őrizzétek, |
| kerteteket műveljétek! |
PRÉDIKÁS
Velük énekel.
| Advent hű lányai! |
| Az ideje mindennek eljön, |
| Ne siessetek! |
LENKE
Gyuluci bácsi! Be gyönyörű hangja van!
PRÉDIKÁS
Hová tűnt Ninive s Alexándria? Nagy Sándor, Caesar, Krőzus és Hannibál? Kislányaim! Szépek és okosok vagytok! Amit magyaráztam, jól megjegyezzétek! Melyikőtöknek lenne még valami kérdése? Nos? Erzsi? A keblét bibirkélve. Téged is megrúgott már a csikó.
ERZSI
Laposan én se maradhatok.
PRÉDIKÁS
Magdus, a szemed kárbunkulus.
MAGDUS
Hát a magáé? Kopogós.
PRÉDIKÁS
Marika? Szemedben a huncutka.
MARIKA
S a lábam nem karika. Né!
PRÉDIKÁS
Jaj, meg ne rontsatok! Hát a szép fogú Terézke?
TERÉZ
A fogára való lennék, ugye?
PRÉDIKÁS
Szándékom csak a térítés. Mondjad, Lenke: mi a kérdés?
LENKE
Az édeni emberpárról, Ádámról s Éváról ha tetszene mondani valamit… Hogyan is jöttek ők létre?
PRÉDIKÁS
Lenkét cirógatva. Így szeretlek, látod. A komoly érdeklődés, a lelki tisztulás vágya szól tebelőled. Apád azt mondja: hétördög, én pedig úgy látom: a szemedben angyalok fésülködnek.
ERZSI–MAGDUS
Jaj!
PRÉDIKÁS
Na csuda! Mi volt ez a jaj?
ERZSI–MAGDUS
Tessék ilyen szépeket nekünk is mondani.
MARIKA
Ajnározzon egy kicsit bennünket is.
TERÉZ
Ránk fér egy kis ciróka-maróka!
PRÉDIKÁS
Az is lesz majd, ciróka-maróka, de hallgassátok a tanítást. És megformálta Jáhvé Elohim az embert, a port a földből, belefújta orrába az élet leheletét, és az ember élőlény lett. Ádám. Genezis kettő per hét.
LENKE
Hát az asszony? Éva hogy lett?
PRÉDIKÁS
Ugyancsak Jáhvé Elohim álmot bocsátott Ádámra, kivette egyik bordáját, asszonnyá formálta, mondván: no, menjetek, szaporodjatok és sokasodjatok.
LENKE
De miként lett az egyik férfi és a másik asszony?
PRÉDIKÁS
Elohim akaratából.
LENKE
De nem bizony.
PRÉDIKÁS
Hanem?
LENKE
Cérnahiányból kifolyólag.
LÁNYOK
A cérnát, a cérnát mondjad.
MARIKA
Úgy, ahogy Laji bá meséli!
PRÉDIKÁS
Már te is cérnázol?
MAGDUS
Mondjad, Lenke!
LENKE
Hát, hát az úgy vót, hogy az Isten megteremtötte az asszont, meg az embört, egyik es, másik es kiterített formán feküdt, aztán össze kellett őköt varrni. Hát fércelte, varrta az Isten Ádámot, a cérnát nem sajnálta tülle. Annyira, hogy a kődöke alatt nagy jókedviben bunkós gombot kötött…
A lányok visibálva kacagnak. Prédikás eleinte megszeppen, az ablakra és az égre néz, majd elkapja őt is a játék hevülete.
ERZSI
Bunkós gombot! No még ilyet se láttam!
MAGDUS
Jézusom, Szűz Máriám!
MARIKA
A cérnát mind reá pazarolta!
TERÉZ
Bunkósbotot, döngölőt és fütyköst láttunk, de bunkós gombot?!
MAGDUS
Jaaaj!
MARIKA
Elohim, Elohim, nagy a te hatalmad!
PRÉDIKÁS
Szodoma lányai vagytok. Éppen ideje lesz titeket megtéríteni, megkeresztelni! És mi történe ezután?
LENKE
Azután az Isten hezzakezde Évát is összevarrni. Hát varrja, fércelgeti, de mikor a köldökén alul ér, csak felhősödik bé az ábrázattya, és azt mondja: éj, az ántitagadóját! Elfogyott a cérna! S itt ez a kicsi hely, né! Ez nincs megmunkálva.
MIND
Énekelnek.
| Elfogyott a cérna, cérna, |
| Úgy maradt hát Éva, Éva! |
| Cérna volna, karika, karika, |
| Forduljon ki Marika, Marika! |
LENKE
S mondja meg nekünk!
MIND
Énekelve. Hogy maradt hát Éva?
MARIKA
Prédikás előtt pukedlizve. Férceletlen!
PRÉDIKÁS
Így lettetek a teremtés remekművei. Ti férceletlenek!
LENKE
És azóta van köztünk a különbség.
PRÉDIKÁS
Nagy különbség! De bármikor áthidalható. Zsenge, Lenke, tudod, mivel?
LENKE
Bűnbeeséssel.
PRÉDIKÁS
Na csuda! Hát ezt is tudod? Melyik teológián tanultad?
LENKE
Laji bától, az ő teológiáján.
ERZSI
A bűnbepotyogást mondjad!
MAGDUS
A nagy fölfedezést!
PRÉDIKÁS
Szodomára Gomorra! Hogy fogok én rólatok az Úrnak beszámolni?!
LENKE
No hát! Megvolt Ádám, megvolt Éva. Ott éltek a Paradicsomban. De nem láttak. Csak álmukban láttak. Még nem nyílt ki vót a szemük. Sétálgattak, szomorkodtak, hát eccer csak eléfittyen a kégyó egy kívánatos szép almával, s mondja: ebből egyetök, kinyílik a szemetök.
A LÁNYOK
Lenke kivételével. Az almából egyetök, kinyílik a szemetök.
PRÉDIKÁS
Ne zavarjátok! És azután?
LENKE
Beléharap egyik es, másik es, hát kezdenek látni, mindent észrevenni. Néz egy nagyot Éva, s kérdi: te Ádám, mi ez neked itt, ez a fityalék? Mondja Ádám: tudja a fittyfiringős fittyfene. Tovább nézelődik Éva: hát ez micsoda már megint? Mondja Ádám: ha nem egyeb, az egy gomolyag cérna. Hát neked ennyi, én meg férceletlen? Halok meg ebbe a szent helybe, ha nem jut nekem is belőle! Azzal bé ők ketten igyenest a rekettyésbe, bódog óra, vezess jóra, kucorimámi, osztán bűnbe estek.
Megjegyzés: a parasztbiblia szellemiségében fogant történeteket Lenke nem a székely tájnyelv egységes stílusában mondja. Szóhasználata: tájnyelvi keverék. A mesemondót próbálja utánozni, tehát karikíroz.
TERÉZ
De milyen boldogok voltak!
MAGDUS
Jaj, hogy ezt es megérők, kezde nagy hegyesen hiricelni Éva, mikor Ádám a rekettyésben rejaneszült…
PRÉDIKÁS
Úristen! Rejaneszült!
TERÉZ
Azt mond Lenke, hogy Ádámnak a darázs is segített, mivel a fenekét megcsípte.
ERZSI
Megcsípte, hogy ne aludjék, hanem ügyeskedjék!
MARIKA
Bódog óra, vezess jóra. És mit mondott a végén Éva?
MAGDUS
Szinte-szinte meghaltam, Ádám, a gyönyörűségtől. Vajon nem jár-e több darázs errefelé?
A lányok szertegurulnak a nevetéstől. Lónyerítés.
TERÉZ
Jön a tatus! Ki-ki megfagy ott, ahol van.
LENKE
A nadrágját húzva. Aztán semmit se mondtam, hallja!
PRÉDIKÁS
Ezt majd négyszemközt megbeszéljük. Mondjátok utánam a fogadalmi szöveget. Feszítsétek meg a testi kívánságot! Testetek az Úr által épített szerkezet, és egyúttal a lélek temploma.
LÁNYOK
Feszítsétek meg a testi kívánságot. Testetek az úr által épített szerkezet, és egyúttal a lélek temploma.
Fügedes be Emmával. Nagy kádat cipelnek.
FÜGEDES
Gyermekeim, kész a feresztőtekenőm. Mindannyiunk tekenője.
PRÉDIKÁS
Aki engem követni akar: tagadja meg magát.
LÁNYOK
Aki engem követni akar, tagadja meg magát.
PRÉDIKÁS
Vonuljatok ki a világi létből, ne legyetek bábok a nagy bábjátékban.
LÁNYOK
…ne legyetek bábok a nagy bábjátékban!
PRÉDIKÁS
Újra akarunk keresztelkedni!
LÁNYOK
Újra akarunk keresztelkedni!
EMMA
Ezt jólesik a lelkemnek hallani.
FÜGEDES
Csodát műveltél. Művelt a testvér! Így már mégis más pofával kerülünk az Úr színe elé. Lenkére. Hát ez az arab hogy került ide? Föllebbenti a lepedőt. Lenke. Búbánatos az arcod, lányom.
LENKE
Vezekelek.
EMMA
Jól is teszed.
PRÉDIKÁS
A legjobb tanítványom.
EMMA
Csak a nadrágja bomolatlan.
FÜGEDES
Prédikás testvérem! Köszönöm, hogy megreguláztad őket.
Megöleli, csókolja.
PRÉDIKÁS
Ó, nem az én érdemem. Mi csak rekapituláltunk néhány tanulságos eseményt az édeni pár viselt dolgaiból az almától… a darázsig.
EMMA
Darázs? Miféle darázs?
FÜGEDES
Emma, ne szólj bele! Ha volt ott farkas és bárány, majom és oroszlán, miért ne lehetett volna darázs is? Azt mondom, testvér, amit Emma szokott hangoztatni: Aranyszájú Szent János vagy.
Bevonulnak a lányok és a legények. Ének: „Eszközemberek, nyúlványemberek!” Stb. Azután, hogy a függöny felgördül, ócska patefon hangjaira a lányok a belső szobából adogatják ki egymásnak a disznóázalékot, májast, kolbászt, szalonnát. A sor legvégén Erzsi a bűnös eledelt kosarakba rakja.
EMMA
Jön. Mi történik itt, lányok? Az ördög hangjaira váltok meg a bűntől? Leállítja a patefont. Zsoltárt nem lehetne énekelni?
LENKE
Énekel. Az élet csak füst és pára, elenyészünk nemsokára! Nincsen kolbász, nincs szalonna…
EMMA
Ne istentelenkedj! Izráel fiainak az Úr nem kolbászt hullajtott az égből, hanem mannát! Ő jobban tudja, mire van szükségünk. Jól mondja Prédikás: zabáltok, zabáltok, a templomban pedig alusztok és böfögtök, s ámen helyett szamárságokat motyogtok.
MAGDUS
Emma néni, hová visszük a rengeteg eledelt?
EMMA
Ezzel fizetjük ki a kádat. Mozgás, mozgás! Lenke, mért haraptál a kolbászba? Kiköpöd azonnal?! Úgy látom, rajtatok csak az eskü segít. Mondjátok utánam: fulladjak meg az első falattól, ha még hozzányúlok.
LÁNYOK
Fulladjak meg az első falattól, ha még hozzányúlok.
EMMA
Így. Mehetünk. Lenke, te helyben maradsz, a fogadalmi szöveget tanulod. Te vagy itt minden rossznak a kútfeje, rád fér a tanulás! Énekszóval megyünk, Uram, bűnünk sokasága…
Énekelve kimennek.
| Uram! bűnünk sokasága |
| Bizonyára |
| Érdemli haragodat. |
| Méltók vagyunk, hogy ellenünk, |
| Szent Istenünk! |
| Felemeled ostorodat. |
Lenke elindítja a patefont. Táncdallam. Arra illegeti magát. Prédikás jön, az ablakon leselkedik befelé.
PRÉDIKÁS
Félig suttogva. Lenke! Lenke!
LENKE
Ki az?
PRÉDIKÁS
Halok meg ebbe a szent helybe, ha nem jut nekem is belőled. Bódog óra, vezess jóra, kucorimámi.
LENKE
Melyik szamárkodik ottan?
Miklós kidugja fejét a kórékalangyából, a zörgésre Prédikás eliszkol.
MIKLÓS
Lenke!
LENKE
Kilép a házból s fel a dombra, majd elváltoztatott hangon. Miklós, te kandúroltál?
MIKLÓS
Én vagyok. Melyikőtök van benn?
LENKE
Egyikünk. Öt lányból az egyik.
MIKLÓS
Lenke! Te vagy?
LENKE
Nem Lenke!
MIKLÓS
Erzsi, Magdus, Marika, Teréz?
LENKE
Melyiket óhajtanád? Ha már mézesbödön neked ez a família!
MIKLÓS
Ne bolondozz, Lenke! Vagy nem te vagy?
LENKE
Nem én vagyok. Hanem Éva a Paradicsomból!
MIKLÓS
Ó! Akkor itt Ádám. Eressz bé!
LENKE
Ejsze csípnek a darazsak.
MIKLÓS
Kibújik a kalangyából. Dicsértessék.
LENKE
Mindörökké hozzám gyere. Te mit kucorimámizol?
MIKLÓS
Én?
LENKE
Bódog óra, vezess jóra, kucorimámi. Nem te mondtad?
MIKLÓS
Mondtam, de máskor.
LENKE
Azt se mondtad, hogy halok meg ebbe a szent helybe?
MIKLÓS
Én nem aztán.
LENKE
Elég baj, mert én hallottam.
MIKLÓS
Hogy hallottad volna? Mikor én azt csak gondoltam.
LENKE
Gondoltad. Te! Itt van valami. A csoda kerülget bennünket. Jártál-e tegnap szürkületkor a Kálvária hegyén?
MIKLÓS
Jártam.
LENKE
És mit mondtál magadban?
MIKLÓS
Fölveszem az én keresztemet, és megpihenek vele az örömnek mind a tizennégy stációján. Kálvária hegyén kivirágoznak a fehér orgonák…
LENKE
Hát ezt hallottam én is! Szürkületkor. Úgy távolról. Az ég pereméről.
MIKLÓS
A gondviselés játszik velünk. Akkor éppen ideje már!
LENKE
Minek az ideje?
MIKLÓS
Hogy áthágjuk a tilalmakat.
LENKE
Például?
MIKLÓS
Például nekiállunk az almáknak.
LENKE
Ne piszkapeti, mert szikraveti, s a kezed megégeti.
MIKLÓS
Ha meggyulladok, se bánom.
LENKE
Csakhogy új törvények szerint élünk.
MIKLÓS
Újak! Már megint újak!
LENKE
Testetek az Úr által épített szerkezet, és egyúttal a léleknek temploma. Ahol megérintesz tehát, azt a részemet újra kell szentelni.
MIKLÓS
Tetőtől talpig mindennap újraszentelnélek. Csak nem győzöm követni már a törvényeiteket.
LENKE
Feszítsd meg…
MIKLÓS
Mit feszítsek?
LENKE
A testi kívánságot, mely a lélek ellen vitézkedik.
MIKLÓS
Távoztasd el, Uram, tőlem a bűnös húsnak kísértéseit. Kacag. A zsoltáros hétszentségit! Már én is mondom veletek a prédikációt. Mondom, amit te nem akarsz mondani, de mégis mondod, mert mondja apád, akinek mondja Emma, akinek duruzsolja Prédikás. Mert kezdetben apád azt mondta, amit az elvtársak mondtak, de most az elvtársak nem azt mondják, amit apádnak mondtak, s ilyenformán ő is mást mond, hogy Emmát elnyerje, aki viszont Prédikásnak a visszhangja, és nem azt akarja, amit mond, mert apádat csak hitegeti, hogy a gyülekezetbe becsalja veletek, az öt lánnyal együtt, akik mondjátok, amit ők hárman mondanak, miközben mindahányan mást akartok: Erzsi Ilókot; Magdus Mihókot, Marika Szamár Benedeket, Teréz Ludas Matyit, te netalántán engemet, aki viszont tiltakozom az apád követelése ellen, hogy beálljak magam is a hetednapos adventisták közé, s veletek együtt keresztelkedjem meg, miután már egyszer csecsemőként megkereszteltek. Na, most már érted?
LENKE
Elbonyolítottad a dolgot. Sokkal egyszerűbb ez. A fiú nyakába csimpaszkodik. Ne akarj te olyan nagyon tenmagad lenni.
MIKLÓS
Már hogyne akarnék!
LENKE
Késő már. Mert te nem leszel Te, s én nem leszek Én. Csak mi leszünk ketten, a páros Egyszemély. Csók.
MIKLÓS
A márványkapuk pedig hogyha leomlanak: kapud leszek én és kapuőrződ egy személyben, és elfelejtjük, hogy szakadékba hullott Ninive s Alexándria.
LENKE
Prédikást utánozva. Nagy Sándor, Caesar, Krőzus és Hannibál…
Fügedes tűnik föl s hallgatózik.
MIKLÓS
Apád farsang napján sem fog a házba beengedni.
LENKE
Hát a képmutatás mire való? Parókát, álszakállt vesz elé. Nézd, mit készítettem neked farsangra! Ha már így állunk: ahány tiltás, annyi képmutatás. Próbáld csak fel. Ehhez még valami nagy karimájú fekete kalap, fekete pantalló kell, s olyan leszel, mint Prédikás, tisztára Prédikás!
MIKLÓS
Most már indulattal. Ha madárijesztő van az apád fejében, madárijesztőként fogok hozzátok beállítani. Bolond likból bolond szél fú, tehát én is bolondnak öltözöm. Hetednaposnak, mint a barátja, kelekótya szektásnak, imádkozó sáskának, böjtös majomnak, egyebugya félnótásnak.
LENKE
Arra vigyázz, nehogy fölismerjen! Igazi képmutatás legyen.
MIKLÓS
Ha már képmutatás nélkül nem lehet egy lánynak a közelébe jutni, akkor ámen, vagyis úgy legyen! Mennem kell.
LENKE
Az Úr áldjon meg és hozzon vissza téged.
MIKLÓS
Az eszeddel együtt, hogy beszélhessünk normálisan.
LENKE
No, suj edd meg! Aztán boldog leszel, mint bolond a tökivel! Mikor nem beszéltem normálisan, hee?
MIKLÓS
Jaj! Asszonnyal beszélni, lóval imádkozni! Ments meg, Uramisten. Mindketten el.
FÜGEDES
Láttad, Uram? Mennyei Atyám, hallottad ezt a mosdatlan beszédet? Én böjtös majom, kelekótya szektás! Szóval én egy bolond lik vagyok? S a Prédikás testvér a bolond szél? Ha láttad és hallottad, Uram, világosíts föl engem, kérlek: én most mihez folyamodjam? A testi fenyítést megtiltottad volt, egy vesszőcskét sem engedélyeztél bár a lányaimnak. Én akkor most mit tudjak csinálni? Ennek a bakkecskének a hátán furkósbotot, lőcsöt, vasvillát kéne táncoltatni. Nem engedélyezed? Mivel büntessem hát, Uram? A pofozkodástól is eltiltottál, mivel a pofátlan ember képét is a saját képedre és hasonlatosságodra formáltad. De ha már mindentől eltiltasz, miért sózol rám büntetnivalót? Mert ez a kandúr, aki képes lenne a lányomat felcsinálni, büntetlen nem maradhat. Lenke! Héééé! Lenke!
LENKE
Be. Tessék, édesapám!
FÜGEDES
Hol jártál, míg a keresztelőkádat kellett volna mosni?
LENKE
Táti megint mérges…
FÜGEDES
Semmi táti! Hová kámforodtál? Vesszőt suhogtat.
LENKE
Tettem-vettem-rendezgettem.
FÜGEDES
Tettél, vettél, rendezgettél. És mit rendezgettél, mert látom, ég a füled.
LENKE
Mert fúj a szél. S aztán a ház égjen inkább?
FÜGEDES
Fúj a szél. Talán fütyörészik? A távozó Miklós füttye.
LENKE
Nem hallom.
FÜGEDES
Fülön ragadja. Nyisd ki jobban azt a kigyulladt füledet!
LENKE
Jaj! Ez tiltva van!
FÜGEDES
Nem sértés ez, Uram, csak megnyújtom egy kicsit. Érdekes ez a te füled s a nőké általában. Azt hallják, amit akarnak, arra emlékeznek, ami jólesik nekik. Miklós már énekel. Az éneket sem hallod?
LENKE
Azt mintha hallanám. De itt valahol… a szívem tájékán.
FÜGEDES
Nem a szíved alatt? Ha gyerek lesz időnap előtt, vége az üdvösségemnek. Mert akkor én téged megnyúzlak.
LENKE
Nem lesz gyerek időnap előtt!
FÜGEDES
Hanem hogy lesz és mikor lesz? Ide hallgass, te hétördög! Ez a te Lucifered a múltkor is elszalasztott engem az erdő sarkáig, azt kiabálván, hogy kigyulladt a szénám. Amíg én potyára nyargaltam, az Isten tudja csak, mire vetemedtetek.
LENKE
Vetemedés nem volt. Csak néztük a szivárványkaput.
FÜGEDES
Szivárványkapu… az még lehetséges. De hogy ez az istentagadó bakszamár a kezedre pályázzon vagy pláne megrontson… az nem lehetséges! Jól vésd az eszedbe.
LENKE
Nem vésem, mert hozzámegyek.
FÜGEDES
Ha velem, velünk együtt megkeresztelkedik: elvehet.
LENKE
Megvan az már keresztelve. Az Atya, a Fiú, Szentlélek nevében legyen a te neved Miklós…
FÜGEDES
Nem érvényes! Amit öntudatlan állapotában reá loccsintottak, nem érvényes!
LENKE
Csak ha vízbe fekszik, mint a bivalyok?
FÜGEDES
Szemtelen! Istentelen! Húzd be a nyelved! Lenke a létrán menekül fölfelé. Vigyázz, még nem estem át a szent keresztségen, még elverhetem rajtad a port! A keresztségről pedig nekem egy taknyos leánka ne filozofáljon. Elmére megy a dolog, ha nem tudnád! Isten bölcs volt, amikor tudásuk szerint csomózta össze az alattvalóit. A legbutább legalól, a legokosabb legfelül.
LENKE
Én most felül vagyok!
FÜGEDES
A vesszővel porolja Lenkét. Ezt már te se tűrnéd, Atyám!
PRÉDIKÁS
Jön, vesszőcskével a kezében. Fügedes testvér! A testi fenyítés… megmondtam…
FÜGEDES
Tudom, tiltva van.
Lenke elmenekül.
PRÉDIKÁS
Közvetlen módon. De közvetett úton? Gondold csak meg. Úgy egészen más lehet a helyzet.
FÜGEDES
Eddig minden szavadat értettem. Ezt nem egészen…
PRÉDIKÁS
Intésére Fügedes átnyújtja neki a vesszőt. Például: felelős-e a hadügyminiszter egy hülye őrmester viselt dolgaiért? Nem felelős. Valami spárgát. Fügedes a zsebkendőjét nyújtja. Ezért szabad az őrmesternek ütlegelni. Mármost: eme vesszőre egy másik vesszőcskét kötök. Saját zsebkendőjét is ráköti. A második virgácsot, az őrmestervesszőt ilyenformán nem Fügedes testvér, a miniszter kezeli, hanem áttételesen az anyavirgács, apavessző, mindegy, hogy nevezzük. A fontos, hogy elhatároljuk magunkat a tetteinktől.
FÜGEDES
Áááá!
PRÉDIKÁS
A hangyák, méhek ugyebár az ösztöneiket helyettesek útján gyakorolják: anyakirálynővel, herével s a többi. Tanuljunk tőlük! Ma jó napom van, sokat gondolkoztam, és rájöttem: a tetteink sorra visszatérnek, és ezt mondják: jó napot, uram, nem ismerjük mi valahonnan egymást? Nos, ilyen esetben történik a lelki katasztrófa.
FÜGEDES
Azt a csipagólyát!
PRÉDIKÁS
Várj. Ha csak vesszőnyi hatalom van is a kezedben, és nem hosszabbítod meg azt mással, másokkal: vállalnod kell a tetteid következményét. Márpedig csak annak lehet nyugodt az álma és rendes az emésztése, aki mindennap elfelejti a kifogásolható tetteit. A vizek is éjjel tisztulnak meg ugyebár. A Maros…
FÜGEDES
Értem! Nincs, aki beléhugyozzék!
EMMA
Törlőronggyal, felgyürkőzve jön s áll neki a kádat tisztogatni. A kádba?
FÜGEDES
A filozófiába, asszony, ne szólj bele!
EMMA
Még mindig tele van szálkával.
PRÉDIKÁS
Mert lefekszünk, mint bűnösök, és fölkelünk, mint bűntelenek. Egyesek lefeküsznek cédák módjára, és fölkelnek a mezőknek liliomaiként. Érted, Fügedes? Ahogy magatokról mondtad: két özvegy, két liliom.
EMMA
Lenkével csináljatok valamit. Úgy látom, megint megszaladt az esze.
PRÉDIKÁS
Bízzátok csak rám!
EMMA
Magára bíztuk, és mi az eredménye? Az apja beszéljen a fejével. El.
FÜGEDES
Majd az apja. Tudom már, tudom a teendőm.
PRÉDIKÁS
Az eszmédet halljam.
FÜGEDES
A fontos tehát, hogy kezünk, lábunk tiszta maradjon, sőt érintetlen.
PRÉDIKÁS
Úgy van, barátom. A nyelvünk is lehetőleg. Másokkal mondassuk el a következményes dolgokat.
FÜGEDES
Előszedve a kaptafát. Mit szólsz ehhez a csizmakaptafához?
PRÉDIKÁS
Kaptafa. Mi célod vele?
FÜGEDES
Szerkeszteni fogok belőle egy seggbe rúgó gépet.
PRÉDIKÁS
Csak nem a lányok nevelése végett?!
FÜGEDES
Nem. Azoknak itt a vesszőcske az anyavesszővel. Ezt másvalakinek az ülepe végett találtam föl.
PRÉDIKÁS
Mondja valaki, hogy nem ezermester a székely!
FÜGEDES
Sitty!
PRÉDIKÁS
De hát mégis, kinek az ülepéről van szó?
FÜGEDES
Közös ellenségünk. Engem bolond liknak nevezett, téged bolond szélnek és tetejébe másnapos… hetednaposnak.
PRÉDIKÁS
Hogy fulladna meg! Én megbocsátok neki.
FÜGEDES
A lányomra fáj a foga. Sutty!
PRÉDIKÁS
Lenkére! Elzavard innen a pogányt! Lenkét csak közülünk valóhoz adhatjuk! Csakis gyülekezeti férfiúhoz! Similia similibus curantur. Az elképedt Fügedes láttán. Vagyis: úgy tisztulunk, ha nem vegyülünk.
FÜGEDES
Fidibusz. Sitty-sutty!
PRÉDIKÁS
Tedd le már azt a kaptafát és ide hallgass. Mit gondolsz, hány éves vagyok?
FÜGEDES
Mit mondjak, hogy ne tévedjek, meg se bántsalak: harminc és ötven között.
PRÉDIKÁS
Harminchárom éves vagyok, mint Krisztus volt, amikor megfeszíttetett. Ilyenformán magam is nősülni szeretnék.
FÜGEDES
Nősülni! Még jó, hogy az utolsó pillanatban eszedbe jutott. Erre máris ihatnánk valamit.
PRÉDIKÁS
Ha nem tiltaná a fogadalmunk.
FÜGEDES
Azt mondtuk: nem iszunk. Azt semmiképpen sem, hogy másokat nem itatunk, szeretettel meg nem kínálunk. Ha én elhatárolom a lábamat egy seggbe rúgó géppel a bűntől, nem tehetem ugyanezt az ivással – itatás útján? Te engemet, én tégedet! Tölt, karöltés, koccintás. Egymást itatják. Így valahogy.
PRÉDIKÁS
Ilyen tehetséges tanítványom se volt még! Egyik találmányod jön a másik után. Isten éltessen.
FÜGEDES
Tenéked szerencsét az asszonyválogatásban.
PRÉDIKÁS
Mármost kérdeznék valamit, drága testvérem, de kérlek, a válaszodba ne légy elhamarkodott, ne légy oktondi és falusi előítéletek rabja, hanem légy bölcs, és gondolj a magad előhaladására is. Téged a kommunisták fölkaptak és elejtettek, már-már vezető ember lehettél volna, hála Istennek, hogy nem lettél, a nagy Moloch torkából kimenekültél, és jó helyre kerültél a gyülekezetünkben.
FÜGEDES
Remélem.
PRÉDIKÁS
Én nemcsak remélem: bizonyos vagyok benne, hogy oda kerülsz rövidesen a vezető tanácsba.
FÜGEDES
Nem, nem, nem! Hallani sem akarok róla. Hanem ahogy mondod: befelé fordulás! Végeztem.
PRÉDIKÁS
Ezen majd még gondolkozol.
FÜGEDES
Kérdezni akartál valamit.
PRÉDIKÁS
De újrakérnélek: ha megtisztelsz és válaszolsz, ne légy elhamarkodott, az előítéletek rabja…
FÜGEDES
Mondtad már! Ez ne legyek, az ne legyek, amaz ne legyek. Hanem mi az isten legyek?
PRÉDIKÁS
Az apósom.
FÜGEDES
Te meg vagy bolondulva!
PRÉDIKÁS
No ugye, hogy elhamarkodtad?
FÜGEDES
Az a hétvezér a fáról a nyakadba ugrott. Tán csak nem lenne hajlandóság benne…
PRÉDIKÁS
Talán. Isten és az atyja segedelmével.
FÜGEDES
Vesszőt ragadva. Az atyja segedelmét megkapja most tőlem.
PRÉDIKÁS
Megállj! Ezzel már nem segíthetsz rajta. A bajnak mélyebb a gyökere. Nem haragszol, ha figyelmeztetlek: kissé romlott már az a lány, és ezen csak én segíthetek. Ha romlik a befőtt: gyorsan meg kell enni. Ha romlik a lány, hamar férjhez adni. Régi törvény ez. És ha nem tudod elképzelni magad apósomnak, fordíts egyet a dolgon: képzelj el engem vődnek, vejednek.
FÜGEDES
Erre most nincs időm. De felelsz az állításodért. Mivel igazolod az én gyermekem romlottságát?
PRÉDIKÁS
Bizonyos Laji felől érdeklődj nála.
FÜGEDES
Laji? Nem Miklós?
PRÉDIKÁS
Laji, Miklós, mindegy nekem! A romlottság beütött a lányaid közé. Nem azt mondom, hogy mindenik gyereket vár…
FÜGEDES
Hijjj, a dumnyezós…
PRÉDIKÁS
Ne vétkezz!
FÜGEDES
Nem mindenik, hanem csak minden hányadik? Mondd, amit tudsz, azt se bánom, ha helyben megüt a guta!
PRÉDIKÁS
Kérlek, nyugodj meg. Itt most a szavak és a tettek kölcsönösségéről van szó. A könnyelmű és dévaj gondolkodás erkölcsi kisiklásokhoz vezethet. Hol tart ebben Lenke például? Csak az Isten tudja.
FÜGEDES
Majd nekem megmondja. Kifelé rohantában. Lenke, hééé! Hol vagy, Lenke?
PRÉDIKÁS
Úgy vélem, Uram, hogy elpuskáztam a dolgot. Ezen már csak te segíthetsz, és ha tőlem, nyomorult földi szolgádtól a sugalmazást nem vennéd rossz néven, alázatosan kérlek: támassz benne Emma testvérnőnk iránt erősebb szenvedélyt. Csak ezt tedd meg, Uram, a többit bízd reám, gyarló prédikátorodra. Jól tudod, Uram, élvet nem hajszolok a magam számára: veszendő lelkeket szeretnék a te ügyedre téríteni. Ámen.
FÜGEDES
Jön a fülön fogott Lenkével. Gyere, gyere, gyere csak, gyere, mondd meg a mi testvérünknek: ki az a Laji, aki megront benneteket?
A háttérben a többi lány óbégat: „Ó, Fügedi Károly, mi atyánk vagy nékünk! Esedezve kérünk, bocsáss meg minékünk.”
LENKE
Az nem Laji! Hanem Laji bácsi! Laji bá!
FÜGEDES
Mondd meg a testvérnek: ki az a Laji bá?
LENKE
Megmondom, ha elereszti a fülemet! Prédikás testvérnek töredelmesen bevallom: Laji bácsi a mi mezei bakterünk! Ő szokott nekünk répaszedés közben Ádámról s Éváról történeteket mesélni.
FÜGEDES
Hány éves? Azt is mondd meg!
LENKE
Nyolcvanhét éves, jelentem alázatosan.
FÜGEDES
Majdnem annyi, mint Séth és Ábrahám! Kacag. Adja Isten, hogy csak ilyenek rontsák a lányaimat. Lenke gyorsan kimegy a többi lány után. No de így is köszönöm neked a figyelmeztetést. Jobb félni, mint megijedni. Erre ihatnánk egyet.
PRÉDIKÁS
Nem. Hadd fordítsam a szót komolyra, testvérem. A harmadik angyal azt üzeni nekem, hogy bármi történjék is: imitt-amott visszautasítás – nekem nősülnöm kell.
FÜGEDES
Ahogy elnézlek: ez már tény és való. Nem erre ittunk?
PRÉDIKÁS
A legeslegjobb eszedre lenne hát szükségem.
FÜGEDES
Állok rendelkezésedre. De nem a lányaimmal. Mert né… A legnagyobb csak tizenkilenc, a két legkisebb csak tizenhat éves. Mármost te Krisztus urunkkal egyidős lévén valahogy úgy kellene vedd a direkciót, hogy… Na szóval mégis kire gondoltál?
PRÉDIKÁS
A dolgot elölről kezdve: én rád gondoltam.
FÜGEDES
Megfagyva. Reám?! Éppen rám?
PRÉDIKÁS
A harmadik angyal üzenetére…
FÜGEDES
Ilyeneket üzen neked a harmadik angyal? Hát meg van az az angyal háborodva?
PRÉDIKÁS
Sőt nagyon is eszénél van. Míg Lenke fülét ráncigáltad, tőle tudtam meg, hogy mi a teendőm. Téged is ő ajánlott.
FÜGEDES
Mi… mi… minek és mi végett?
PRÉDIKÁS
Mivelhogy a legjobb hívőtársam vagy az egész gyülekezetben.
FÜGEDES
Akad bizonyára jobb is, én csak kezdő vagyok, még meg sem kereszteltél.
PRÉDIKÁS
Úgy gondoltam, hogy rögtön a keresztelkedés után.
FÜGEDES
Meg se szárítkozzam?
PRÉDIKÁS
Megszárítkozol, felöltözöl szépen, és nevemben s az érzeményeimmel, de saját szavaiddal Emma elejébe állasz.
FÜGEDES
Az elejébe. És mit csináljak ott az elejében?
PRÉDIKÁS
Megkéred nekem a kezét. A kezét, amit csak indirekte szoktál fogdosni, a lábán keresztül.
FÜGEDES
Hogy én kérjem meg a kezét?!
PRÉDIKÁS
S mindent, ami velejár.
FÜGEDES
De hát ez borzasztó.
PRÉDIKÁS
Mi a borzasztó?
FÜGEDES
Téged másodszor is visszautasítani.
PRÉDIKÁS
Miért ugyanbizony?
FÜGEDES
Hiszen én is erre akartalak kérni.
PRÉDIKÁS
Hogy vegyem el Emmát feleségül?
FÜGEDES
Hogy te kérd meg nekem! Hogy én vegyem el feleségül.
PRÉDIKÁS
Ugyancsak a harmadik angyal sugallatára?
FÜGEDES
A nyomorúságom sugallatára! Itt van ez az öt gyermek, mindahány nőszemély. Öt zsák bolhát könnyebb lenne kordában tartani.
PRÉDIKÁS
Hát ilyenformán tudd meg, testvérem: énnekem borzasztó.
FÜGEDES
Mi borzasztó?
PRÉDIKÁS
Emmáról a javadra lemondani. De lemondok. Öt zsák bolhával Emma téged illet. És hogy csak négy zsák maradjon a nyakatokon: Lenkét elviszem. Erre iszunk… ihatunk egyet?
FÜGEDES
Nem, nem! Gyakoroljátok csak ti ketten tovább a lemondást.
PRÉDIKÁS
Annyira szeretem őt, hogy javadra, javára, lemondok róla, de hadd mentsem meg azt a hétördögöt.
FÜGEDES
Az első szó jogán mégis téged illet.
PRÉDIKÁS
A te nyugalmad és házasságod nekem mindennél fontosabb.
FÜGEDES
De minekünk a tied még fontosabb.
PRÉDIKÁS
A harmadik angyal összezavarta az üzeneteket.
FÜGEDES
A harmadik angyal sohasem tévedhet.
PRÉDIKÁS
Emmának is előnyösebb, ha kettőnk közül téged választ. Lenkét nevelni szeretném.
FÜGEDES
Sír a lelkem az árvaságod láttán.
PRÉDIKÁS
Mindenről lemondhatsz, ami bűnös gyönyör: az asszonyról nem lehet. Örömest megkérem neked a kezét.
Emma jön és figyel. Prédikás, Fügedes már a dombon egyezkedik.
FÜGEDES
Hagyd, hogy örömöt szerezzek neked. Ha tudná Emma, mennyi jót mondhatok róla!
PRÉDIKÁS
De én is őneki terólad. Az erényeidet bearanyozhatom.
FÜGEDES
Hivatásod fontosabb az én nyomorúságomnál.
PRÉDIKÁS
Bajaidat csökkenteném, ha Lenkét elvihetném.
FÜGEDES
Lenke még csirke, vigyed a kotlót! Énekelve. Emma tiéd, odaadom neked.
PRÉDIKÁS
Amint vagyon, magadhoz úgy vegyed. Észreveszi Emmát, s az épp keze ügyébe kerülő esernyővel döfködi Fügedest, figyelmeztetésként. Az nem veszi észre.
KETTEN
Éneklik.
| Fáj szíved szörnyű árvasága, |
| Emma legyen vigasztalása. |
PRÉDIKÁS
Fügedest figyelmeztetve. Emma!
FÜGEDES
Emmát néked adom!
PRÉDIKÁS
Új dalba kezd. Ref. Énekeskönyv, 259. Amint vagyok, sok bűn alatt…
KETTEN
Amint vagyok, sok bűn alatt…
FÜGEDES
Amint vagyok… Észreveszi Emmát. Csönd. Akkora nagy marha vagyok.
Gyors függöny
A Fügedes lányok és a farsangos legények a függöny elé vonulva éneklik a végtagemberek, nyúlványemberek dalát. Egyedül Miklós van civilben. A dallam végén:
MIKLÓS
Merre, merre, Fügedes testvér? Merre megy a szekér?
FÜGEDES
A függöny mögött. A lelkiismereti szabadság nevében arra veszem az irányt, amerre akarom. Amerre Tordán immár négyszáz esztendeje meghirdették. Legelőször a híres Európában!
MIKLÓS
Torda! Torda! Háttal a vályúnak, mint a tordai malac! Hét isten, hét templom és hétszer hétfelé szaladó szekér. Hét mennyország, hét pokol, csak tessék! Válasszatok, és az istenért! össze ne tartsatok! Hová, hová, testvéreim? Egymás felé? Mindig csak másfelé, mint ahová kéne! Befelé, befelé, hogy ne lássunk kifelé. Elfelé, lefelé, dongahullásba, abroncstalanságba, ott vár bennünket Ninive s Alexándria! Dal. Eszközemberek, végtagemberek.
Amikor a függöny felmegy, a hatalmas keresztelőkádat négy Fügedes lány állja körül. Lenkét nem látjuk. Ének.
| Ó, Fügedes Károly, |
| Ki atyánk vagy nékünk, |
| Ím leborulva, esedezve kérünk, |
| hogy újszülöttként |
| Megbocsáss minékünk, |
| Akik ellened |
| Semmit se vétettünk! |
ERZSI
Hogy te vagy az Atyánk, csak annyit vétettünk! Lányok, minden időben táncolhatnékom van!
TERÉZ
És még mid van?
Erzsi Teréz fülébe súg.
TERÉZ
Kacagva. Te vagy a kicsi, és már te is kezded?
ERZSI
Hát csak Lenkének szabad?
MARIKA
Nekem foxolhatnékom és tangózhatnékom van.
MAGDUS
Ahhoz bálba kéne menni, de mit mond Prédikás? Akár a gyümölcs: az ember is tömegében romlik.
ERZSI
Mert az ember embernek farkasa.
MARIKA
Mert egyik ember a másiknak a bűn pecsétjét üti a hátára.
TERÉZ
Emma néninek ilyen pecsét van a hátán?
MARIKA
Amitől odaveszett Szodoma és Gomorra. Vizet melegítsünk, lányok, különben a kádból náthásan fogunk kimászni!
LENKE
Fölegyenesedik a kádban, kezében étkeskosárral. Szodomában nemcsak pecsételtek, hanem ettek és ittak is! Bevágjuk ezt a kis kóstolót.
MAGDUS
Jézusom! Honnan került ez ide?
LENKE
Ilók, Mihók, Szamár, Ludas Matyi és Miklós küldi, hogy lenne nekünk is utolsó vacsoránk.
MARIKA
Be jó! Be jó! Torkig vagyok már fehér fuszulykával!
TERÉZ
Sárgarépával!
ERZSI
És mindenféle kecskének való zöldséggel.
MAGDUS
Apánk fülébe… orrába jut ez a disznóság, és végünk van!
LENKE
Étket osztogatva. Szűk szoknyája reped a farán! Megszöktetem magam. Mit gondoltok? Meg lehet már engem szabályszerűleg szöktetni?
MAGDUS
Mi kell hozzá?
LENKE
Egy jó szöktető. Csak ennyi. Mert a többi később elékerül.
ERZSI
Milyen többi?
LENKE
Ehhez te még kicsi vagy.
MAGDUS
Minden szöktetés szabálytalan.
LENKE
Szabálytalan körülmények között a legszabályosabb!
TERÉZ
Füstölt kolbász, édes jó Istenem!
ERZSI
Abált szalonna, szent Habakuk!
MARIKA
Szűzanyám! Májas!
MAGDUS
Atyaisten! Be gyönyörű sódar!
LENKE
Magdus, te leszel az őrszem. Ha táti jönne, tüsszentesz egyet.
MAGDUS
Persze, mindig csak Magdus! Akkor én hogy eszem?
LENKE
A száddal.
TERÉZ
Fogjad! Faljad! Be ne kapd! Megesküdtünk, hogy fulladjunk meg az első falattól. Köpd ki!
LENKE
Folytatjuk a második falattal. Jól figyelj, Magdus, nehogy meglepjen a tatus. Mind esznek. Ettől akar minket megfosztani. Ha nem egyébért, ezért a finom kolbászért is megszöktetem magam.
TERÉZ
Ahol érem, ott eszem. És ha te szöksz, én is megteszem.
ERZSI
Akkor szökjünk valamennyien!
MARIKA
Kati ángyoméknál tegnap pulykahúst ettek. Akkora combok, mint egy-egy döngölő…
MAGDUS
Prédikás! Prédikás!
A lányok megfagynak.
LENKE
Az apja fakanala! Eredj ki, mondd meg neki, hogy a keresztelőre készülünk, mosakodunk, mindahányan csurdék vagyunk.
MAGDUS
Hogyne, hogy a falakat ledöntse.
LENKE
Akkor mondd, hogy Miklós egy nagy bottal várja, féltékenységi nyavalyatörésben!
PRÉDIKÁS
Kintről a ház sarkából. Lenke! Lenke! Jer ki egy cseppet!
LENKE
Hát ez mit akar?
TERÉZ
Téged külön akar ott kinn megkeresztelni.
ERZSI
Ne menj ki!
LENKE
Egyetek nyugodtan. Én majd lecsillapítom. Ki. Hívást hallottam. Íme kirohantam.
PRÉDIKÁS
A szíved hozott, ugye?
LENKE
És a kíváncsiság. Mit kell most itt nekünk csinálni?
PRÉDIKÁS
Megegyezni valamiben.
LENKE
Egyezzünk, de hamar.
PRÉDIKÁS
Keresztelésedre meglepetést hoztam, de most még senkinek sem szabad tudni róla, egyedül neked és a Fennvalónak.
LENKE
Őt is megkereszteljük?
PRÉDIKÁS
Ó, te pogány angyal! Jól figyelj rám. Elmélyülten olvasd majd egymagadban a zsoltárocskát, amit neked, hozzád írtam. Ha szíved is rábólint, a válaszodat várom. Később visszajövök, és ugyanitt megmondod: igen vagy nem? E szerint rukkolok majd elő szavaimmal az ünnepi vacsorán. Amikor jövök, titkos jelt adok neked. Úgy lépjél ki, hogy senki ne vegye észre.
LENKE
Mi lesz a titkos jel?
PRÉDIKÁS
No várj… Mi légyen az…
LENKE
Tudom már. Tessék macskamód nyávogni, de kandúr legyen, mert a mienk is bakmacska. Akkor én azt mondom odabent: kiviszek a nyavalyásnak egy kis nyalni-falnivalót.
PRÉDIKÁS
Megcsókolja. Okos vagy. Aranyos. Ó, te édenkertnek férceletlen lánya!
LENKE
És be tetszik fejezni, mit az Isten férceletlen hagyott?
PRÉDIKÁS
Darazsak nélkül is, te gyehenna, te Szodoma, Gomorra! Nagyot ugrik örömében és elnyargal.
LENKE
Be, kezében a papírtekerccsel, magát illegetve. Keresztajándék.
ERZSI
És csak neked?
MARIKA
Mert te vagy a kedvence!
LENKE
Atyám fiai, akik nem sikerültetek, mindahányan fehérnépek lettetek. Prédikás újabb tanítását hallgassátok meg kellő figyelemmel és alázatossággal.
| Zsenge Lenke! |
| Ha tenéked prédikálok, |
| Se nem élek, se nem halok |
| Görögdinnye fejű vagyok.* |
TERÉZ
Kész! Apostolunk megbolondult.
LENKE
Sicc!
| Ádám s Éva lehetnénk mi, |
| Ha mernél atyádnak szólni. |
| Mert én szóltam, de nem adott, |
| Csak hogy főbe nem kólintott. |
| A szent keresztség után újból megkérlek tőle, |
| ha te is igent mondasz. |
| Gyulus, akit szíven kaptál, |
| Mikor az ölébe potyogtál.* |
Csönd.
ERZSI
Látod, mit művelsz a görögdinnye faroddal?
MARIKA
Annak adok, akinek akarok, ezt ő magára vette, most aztán adj neki választ!
LENKE
Persze, hogy adok. Hol láttál te még ekkora szerelmet? Hogy miattam görögdinnyének érzi magát? Meg pénze is rengeteg van. Szálára se megvetendő, és a lehető legjobb mestersége van. Ha lebénul is: a nyelve megmarad. Aranyszájú Szent János, ahogy Emma néni mondja. Én az ő nyelve mellett úriasszony lehetek. Megélünk a szavaiból. Más gürcöl: ő jóra vezet és idvezít. Mellette még a miatyánkot is módosítani lehet: a mi mindennapi tanításunkat az ő szájából add meg nekünk ma. Hát akkor…
MAGDUS
Jön az öreg! Távolról énekszó. És kapatos.
FÜGEDES
Távolról is kivehető szavai. Ez újszülöttnek földi egész életét karjaid védjék.
MARIKA
Nem kapatos!
LENKE
Áhítatos. Dugjátok el a kosarat!
ERZSI
Az ágy alá!
TERÉZ
Ne, ne! Oda ne, mert amikor a macska az ágy alá csinál, menten észreveszi.
LENKE
Az ágyba dugjátok, a szalmazsák alá! Prédikás papírját is! A tekercset a kosárba rejti.
TERÉZ
Az ágy alá beszagolhat s észreveszi!
LENKE
Töröljétek meg a szátokat; rajta még a bűn jele, boldogtalanok! Ne leheljetek rá, nehogy megérezze!
ERZSI
A maradékot az asztalról! Egy-egy falat kerül a szájukba.
LENKE
Nyeljétek, ne rágjátok! De már nincs idő rá.
Fügedes jön, frissen nyírva, borotválva.
FÜGEDES
Mi az, semmi köszönés? Mi van, sóbálványok? Se hang, se mozgás? Tán bibis az orrotok. Sorakozó! A lányok egymás mellé sorakoznak. Mind itt vagytok? Már nem látok jól a bánattól. Mit eszünk? Sehol semmi terítés! Mit eszünk? Megnémultatok? Lenkéhez. Neked mitől guvad a szemed?
MAGDUS
Sárgarépát evett az imént.
FÜGEDES
És mindannyian répát ettetek? Megmondtam volt: étkezés előtt asztali ima nélkül semmi zabálás, kóstolgatás. Magdus, minden kihágást jelentesz.
MAGDUS
Félre, hogy meg ne érezzék rajta a fokhagymás szalonna. Megértettem.
FÜGEDES
Oszolj! Terítés!
A lányok gyorsan asztalt terítenek. Fügedes nekivetkőzik az étkezésnek. A tükörben nézegeti magát. Gondolom, így már tetszeni fogok az Úrnak.
LENKE
El fog ájulni a gyönyörűségtől.
FÜGEDES
Kácc ki! Asztalhoz ül. Lássuk, mit eszünk?
LENKE
Csupa konzervet, amit a jól konzervált Emma néni hozott.
FÜGEDES
Hol néma vagy, hol szemtelen.
ERZSI
Paszulyfőzelék, fuszulykavagdalék, borsó, tök és padlizsán.
LENKE
Édenkertbeli különlegességek. És látá Isten, hogy jó. Egyetek füvet!
FÜGEDES
Baj lesz, Istenem! Megnyúzom a sátánfajzatját! Ki a soros az asztali imában? Melyikőtök a mai szolgálatos?
LENKE
Jöveljézuslégyvendégünk, a padlizsánt áldd meg, kérünk. Ámen.
FÜGEDES
Ebéd után juttasd eszembe, hogy a padlizsánért megkapd a magadét. A szegen lógó, segédvirgáccsal hosszabbított vesszőre pillant. És huzavonát, fészkelődést az imádkozásban többé ne lássak. Megértettük?
MAGDUS
Megértettük, édesapám.
FÜGEDES
A többinek szóltam. Osszátok be egymást ügyesen. Ez itt nem közgyűlés, hogy biztassuk egymást a felszólalásra. Magdus, készíts nekem listát az imasorosokról, tűzd föl a falra, és aki leimádkozta a normáját, kipipálod, megértetted?
MAGDUS
Kipipálom.
FÜGEDES
És hányszor megmondtam, hogy a legyeket külön szervírozzátok?
MARIKA
Csak az imént esett bele.
TERÉZ
Téli időben már nehezen repülnek.
FÜGEDES
Ne magyarázz! Benne volt.
LENKE
Gondoltuk, lássunk egy kis húst is.
FÜGEDES
Ezt a keveréket melyik keverte?
LENKE
Az élelmiszer-miniszter. Icsálé-pécsélé, sztász nyolcvanhárom.
FÜGEDES
Semmi csálé-pécsálé, sztász nyolcvanhárom! A miniszter nem fogdos legyet, hogy elmenjen a kedvem a hústalan ételtől. Ti találtátok ki, mert lázadoztok! Nem kell nektek az új keresztség! Koppány-ivadékok! A sarokba valamennyien!
LENKE
Táti bizonyára…
FÜGEDES
Semmi bizonyára! Imára! Melyik a soros? Már megint nem tudjátok?
ERZSI
Aki ételt, italt adott…
LENKE
Ettünk, ittunk, ámen.
FÜGEDES
Te megint szabotálod itt az áhítatot! A vesszővel supákolja őket. Egyek vagytok mind az erkölcsi romlottságban! Fáj a fülem a mások vélekedésétől! Az én tisztességes házamban romlik a befőtt? Kifőzöm én belőletek a bacilust!
LENKE
De nagyon elkapta tátit a nevelés! De míg édesanyánk virrasztott velünk, jó volt ugye a tanácsirodában borozgatni? Osztályharcosan!
FÜGEDES
Éltünk, ahogy éltünk, változatos kecsegtetésben. Rossz volt az irányzék. Tudom jól, hogy már-már istentelenné lettem. De tanuljátok meg, hogy az ember, míg él, javíthat magán, ha másokon s a világon nem is. De mi lesz itt, ha már a családomban, utolsó mentsváramban is felüti fejét a világi feslettség? Hol szivárog be? Melyik repedésen? Melyikőtök hurcolja ide a bacilust? Különben sejtem én, te Lenke! Imádkozó sáska, böjtös majom és egyebugya félnótás? Hát nem időszerű már a leszámolás? Féllábra! Féllábra! A lányok állnak, mint a gólyák. Megbeszélhetjük békésen is: mért lázadoztok?
LENKE
Mert például táncolni akarunk.
FÜGEDES
A világ vesztét érezzük minden irányból, és ő dalidózni akar. Majd megtáncoltatom én a vesszőt a hátatokon.
MARIKA
Hát a mozit kinek találták fel?
FÜGEDES
Moziba kívánkozol, a sötétbe, vásott kandúrokkal csókolózni!
LENKE
Csak rendes fiúkkal megyünk…
FÜGEDES
Kandúregyüttes az egész társaság! Majd a gyülekezetben találtok magatokhoz való hívő férfiakat. Megcsöndesedve. Az elhagyott világ éljen, ahogy neki tetszik és purifikáljon, purifikáljon és rugdosódjék. Mi meghúzódunk a magunk csendességében. Eleget tülekedtünk az antiklerikális aranyborjú körül, és az eredmény? Nulla! Szegény anyátokkal szoktam álmodni mostanában. Eleget mondogatta: eredj, Károly, csak meg ne bánd, Károly. Nem hallgattam rá. De most hallom a hangját.
A lányok körbeállják, vigasztalják.
ERZSI
Ne bánkódjék, táti!
MAGDUS
Olyan nagyon ne bánkódjék.
MARIKA
Édesapám nem tülekedett! Mások hívták örökké, s verték az ablakot.
FÜGEDES
Mert a legkevesebb földem s a legtöbb gyermekem volt. Csak ti nem akartok rám hallgatni. Mert én nem tudom nektek a dolgot elmagyarázni. Áh! Míg Prédikás jön, aludni fogok, ne zavarjatok. A belső szoba küszöbén megállva. Mit érzek én itten? Mondjátok, mit érzek?
LENKE
A világ vesztét mondta volt, hogy érzi.
FÜGEDES
Ez nem a világ veszte. Hanem kolbász. Kolbász! Pogányszag. Vagy csak egy régi vacsorának az emléke lehet az orromban? Az ördög kísértése?
MARIKA
Az utolsó vacsoráé.
FÜGEDES
Nem, nem! Innen jön a közelemből. Kutat.
TERÉZ
A légből jön. Ilyenkor mindenütt disznót vágnak.
FÜGEDES
Ne pofázz! Szimatolj! Szimatoljatok! Hát nem érzitek?
A lányok is körbeszimatolnak.
MAGDUS
Padlizsán.
FÜGEDES
Nem padlizsán.
ERZSI
Édesapámnak az orra képzelődik.
FÜGEDES
Az orromat ne gyalázd! Már nemcsak kolbász. Abált szalonna is! Odabentről! Belép a belső szobába.
LENKE
Ide jöjjön, táti, mert itt érzek valamit!
FÜGEDES
Kilép. Pedig innen az ágyból jön. Prédikás megmondta volt: minden az ágyban kezdődik.
LENKE
Hajaj! És mi minden!
FÜGEDES
Azt te honnan tudod? Erről majd még beszélünk, hogy honnan tudod. Mondom, hogy abált és fokhagymás! Az ördög vert itt tanyát. Elsőnek az ágyat szedem széjjel. Be.
TERÉZ
Na, lányok! Készítsük a fenekünket.
LENKE
Nem készítjük! A szegen lógó vesszőt az asztal alá dugja. Kézzel nem lehet, mert az közvetlen és… Az égre mutatva …nem engedélyezi.
FÜGEDES
Felordít. Hőőő! Dumnyezó! Hát itt van! Kirohan, sódart lóbálva. Mi ez? Mi ez, pokolnak bogáncsai?! Ki hozta, ki lopta ezt ide? Erzsi, Magdus, Marika, Lenke, Teréz vagy hogy hívnak! Mi ez?
LENKE
Ha nem egyéb, az ördögnek a lába. Vagy valami cáfolat a kísértésre.
FÜGEDES
És mindannyian ettetek belőle! A hallgatás beismerés. Ki hozta ide?
MARIKA
Mi nem hoztuk!
FÜGEDES
Jött magától, ugye? A kandúrok közül hozta valamelyik. Csak ők járnak a házhoz. Kezdjük azzal, amelyiknek én bolond lik vagyok és imádkozó sáska. Miklós? Lenke!
LENKE
Lehetséges.
FÜGEDES
Akkor a büntetés is lehetséges. Hátra arc! Fel a szoknyát. Hol a vessző? Hová dugtátok el a vesszőt? A nadrágszíját veszi elő. Mit csináljak, Uram? Rendre suhint a lányokra. Lenke közben elmenekül. Nincs ördög? Lesz ördög! Nincs igazam? Lesz igazam! Nem megmondta Prédikás, hogy a testetek Istennek székháza?! Így vigyáztok a székházra? Ni visibálj, Erzsi! Magdushoz. Te húzódj félre, te már kaptál! Hol vagy, Lenke!
LENKE
A belső ház ajtajából. Az Úr megtiltotta! Az Úr megtiltotta!
FÜGEDES
Most az ő parancsára teszem, s az ő érdekében! De várj csak! Nem hullatom én el miattad a nadrágomat. Te vagy itt a kovász, te komolyabb büntetést érdemelsz. Elészedi gyorsan a sarokból az eddig letakart farba rúgó gépet. Ide telepedsz a büntetőszékbe! Ide, ide, ide, sódarvezér! Majd kapsz a sódarodra!
Lenke beül a büntetőszékbe, Fügedes a lábítót kezdi működtetni. A kaptafának minden egyes lendületére följajgatnak a lányok s Lenke is.
Neked elég! Teréz! Neked sem árt. Teréz beül. Ezt az úr nevében!
TERÉZ
Jaj!
FÜGEDES
Marika! Ezt a Fiú nevében.
MARIKA
Jaj, hogy az isten…
FÜGEDES
Ezt a Szentlélek nevében, valamint Szent Margit, Cecília és az én nevemben is! Erzsi, Magdus! A tieteket elnapolom!
LENKE
A lányok nagy jajgató zsivajában. Hát így húzódunk a magunk csendességébe? Ne tülekedjünk az aranyborjú körül, hanem tűrjük és szenvedjük a seggbe rúgó gépet! Hát Isten nem látja, hogy a lábát mivel helyettesíti? Csalással csalja magát az Istent is! Megszökünk innen! Mindahányan elszökünk innen…
EMMA
Be. Károly, Károly, mit művelsz itt?
FÜGEDES
Előkészítem őket a keresztelésre.
EMMA
S éppen ilyenformán?
LENKE
Ott kereszteljen, ahol a kaptafát siratom.
A lányok a fájós feneküket vigasztalva kimenekülnek a házból. Emma, Fügedes hosszan hallgat, kölcsönös szemrehányással.
FÜGEDES
Beszalonnáztak. Besódaroztak.
EMMA
Te miért ajánlottál föl engem Prédikásnak?
FÜGEDES
Hát ő miért kért föl engem, hogy kérjem meg neki a kezed, és mindent, ami vele jár? Mert fölbiztattad, és nem csillapítottad le, mikor olyan hevesen gyakoroltátok a lemondást!
EMMA
Részegnek nincs törvénye. Persze hogy a hangulatához igazodtam egy keveset.
FÜGEDES
Én is kapatos voltam, hozzám is igazodhattál volna.
EMMA
Ezt ne osszuk, szorozzuk! Kárt nem tett bennem.
FÜGEDES
Jó-jó. Benned már a negyvenkettős ágyú sem tehet kárt.
EMMA
Hát akkor egy ilyen flinta?
FÜGEDES
Flinta!
EMMA
Amilyen te is voltál a rengeteg bortól.
FÜGEDES
Ő is flinta, én is flinta! A flintás atyaúristenit!
EMMA
Sír a Fennvaló a mosdatlan szád miatt!
FÜGEDES
Sírjon, bőgjön! Van ideje.
EMMA
Én nem követtem el semmit ellened! Te mégis felcsapsz Ábrahámnak, és odakínálsz áldozatként ennek az úrnak. Hát Izsák vagyok én tenéked?
FÜGEDES
Nem Izsáknak. Egészen másnak néztelek. Megmondjam?
EMMA
Ne mondd! De akkor minden úgy maradjon, ahogy Prédikásnak mondtad: Emmát néked adom.
FÜGEDES
Mérgemben és bánatomban mondtam. Emlékszel? Mikor ti ott tangóztatok, úgy voltatok, én azt kérdeztem: hány éves volt Séth, amikor meghalt?
EMMA
Kilencszáz és tizenkettő.
FÜGEDES
Jó-jó. De én azt akkor csak azért kérdeztem, hogy ne mondjak egyebet.
EMMA
Mit mondtál volna?
FÜGEDES
Kurva-szekér. Megbocsáss. Ez volt a nyelvemen, de szerencsémre Séth jutott eszembe.
EMMA
És ma mit mondanál?
FÜGEDES
Amit sokszor elgondoltam itt magamban, míg álmatlanul forgolódva hallgattam a szél nyargalását odakint, ahol a kutyának is szomorú az ugatása. Te vetted csak észre, hogy tönkremagányosodtam itt a puszta mezőn, a pangó vizek mentén. A lányok is szenvednek, de ők legalább egymás között vannak. A hátsó ajtón legények is be-beszökdösnek, farsangolnak itten. Én csak útjukban vagyok. Visszamennék a faluba, de magad is hallhattad, mennyit csúfolkodnak velem, hogy minden megbízatásból kikoptattak a tanácsirodán. Mert akkor irigyeltek, még meg is süvegeltek. Állami fizetés ugyebár, elnökkel, titkárral parola, miegymás. Akkor jöttél te vigasztalónak s a biztatással is, hogy jobb az adventi gyülekezet, hagyjuk ott az egyház kebelét. A pap kiprédikált, akkor is mellém álltál, és azután is, hogy száznegyvenhét magyar elfordult tőlem, mert ők most eggyel kevesebben énekelik: tebenned bíztunk. Bízhatnak! Én azt gondoltam, kicsit helyre billen bennem a világ, ha reád hallgatok. Te pedig… hát ennyi…
EMMA
Én már nem haragszom rád, Károly. De maradjon minden úgy, ahogy Prédikásnak mondtad.
FÜGEDES
Tehát ő is Ábrahám volt! Mert ő meg nekem ajánlott föl téged.
EMMA
Ezek az ő szeleburdiságai. Fölös esze van, szeret játszani.
FÜGEDES
Nem tudom, mi a fölös benne, de bizonyos, hogy valami pluszba van. Ördögi módon eszelte ki, hogy én kérjelek meg neki, hogy aztán lemondhasson rólad javamra, rólad, a drágáról, de cserében egy másik tálentumért. Ez az!
EMMA
Miféle tálentumért?
FÜGEDES
Lenke lányomat akarja feleségül venni.
EMMA
Megdöbben, majd zavart megértéssel. Ugratott téged.
FÜGEDES
A szóbeli kérés után írásban is megverselve. Kihozza gyorsan a kosarat a belső szobából. Látod, ez itt abált szalonna, és ez itt az okmány. Egy kis szeleburdiság.
EMMA
Hirtelen átfutja. Gyulus, akit szíven kaptál, mikor az ölébe potyogtál. Ó, az átkozott!
FÜGEDES
Estében fölfogja. Emma! Hát már te is potyogsz? Ne halj meg, vehet és vihet!
EMMA
Nem adjuk, nem adjuk! A lányunkat nem adjuk!
FÜGEDES
A lányunkat, a lányainkat! Így mondod?
EMMA
Ahogy mindig is gondoltam.
FÜGEDES
Emma! Megöleli. Már nem is tudom, mihez ragaszkodom jobban: hozzád-e vagy az üdvösségemhez. Mert úgy sejtem: a kettő nem azonos.
EMMA
Babrálva. Károlykám! Ne emlegess engem Isten ajándékai között.
FÜGEDES
Nekem az leszel, Emma! Az Úrnak ajándéka.
EMMA
Nézz oda, hogy nekivadult! Károly! Még nem lehet!
FÜGEDES
A szakramentumát! Már hogyne lehetne…
EMMA
Először a lelkünk.
FÜGEDES
Mit ér a lélek, ha egyéb semmi sincs hozzá?!
EMMA
Először ott lássalak a cseberben! A kádban!
FÜGEDES
Hol az a víz, hogy ugorjam belé, a meleg máléját! Vedret ragadva. Gyerünk a szent vizet behordani!
EMMA
A tekercset fölkapva. Ezt még lenyeled, Gyuluci!
Mindketten ki. Lenke jön. Prédikás érkezését várva az ablakot lesi, és közben az arcát, testét borító fehér leplet próbálja, bemegy a belső szobába.
Prédikás jön, a ház sarkában az ablak alatt elkezd macskamód nyávogni. Kétszer, háromszor. Az ablak kinyílik, fehér leples alak hajol ki rajta.
A FEHÉR LEPLES
Vártalak, Gyulus!
PRÉDIKÁS
Gyulus! Azt mondod! Gyulus. Akkor nem is kérdem, hogy mi a válaszod! A puszta megszólításod: boldogító válasz! Zsenge Lenke! Azzal, hogy hozzám jössz, semmi bűnt nem követsz el, hanem ellenkezőleg: az Úrnak ösvényére léptél. Semmi okod már a vezeklésre! Vesd el szép arcodról azt a leplet.
A FEHÉR LEPLES
Apám haragjától félek, de ha kimenekítesz innen, Ádám és Évaként megyünk, mert kénoz a vágy, bódog óra, vezess jóra, bé igyenest a rekettyésbe!
PRÉDIKÁS
Most is játszik a lelkem! E szent percben is incselkedik, jő, hogy megegye az ember! Egy csókot a keresztelés előtt, előlegbe!
A FEHÉR LEPLES
Ó, ne még! A gyönyörűségtől ne haljak meg ebbe a szent percbe!
PRÉDIKÁS
De hiszen ezzel kezdődik az örök élet. A leplet félreráncigálva meg akarja csókolni. Miklós képe mered rá. Ábrahámnak istene! Te pogány rablógyilkos! Lenke oson melléje.
LENKE
Gyula bácsi, nem látott itt egy bakmacskát? Cicukám! Cicukám!
PRÉDIKÁS
Hirtelen felháborodással. Sátán macskája! Nem félsz az Istentől?
MIKLÓS
Nono!
PRÉDIKÁS
Hirtelen hangváltással. Hehe! Kedvesek és játékosok vagytok. Hic erat in votis! Ezt akartam tudni! Hogy szeretitek egymást. Örülök, hogy erről meggyőződhettem. Pajkos gyerekek vagytok, a módszerben tehát valamennyire hozzátok is igazodtam, homo ludensként próbáltalak megérteni benneteket, utóvégre semmire se megyünk a hírhedett kálvini zordsággal, gyomorbajos, mordályos kedvetlenséggel, nem igaz?
LENKE
Tátim! Hogy ez hogy tud csatarálni!
PRÉDIKÁS
Az elszaladó Lenke után. Készülj, lányom a keresztelőre. Miklóshoz. Te, fiam, sajnos nem lehetsz ott jelen.
MIKLÓS
Én majd jövök később! El.
Emma egy veder vízzel rohan be, s önti a kádba, majd a belső ház felé sietve odaszól Prédikásnak.
EMMA
Ábrahám úr! A suj a nyakába!
Prédikás sajnálkozva pislog, majd nekiáll a keresztelési előkészületeknek. Palástot ölt. Hosszú, fehér gatyában, ingben Fügedes jön, mögötte Emma, karján törülköző, kezében égő gyertyaszál.
| Az örök Isten, engem, kisdedet |
| mindig úgy segítsen, |
| hogy hitem által lelkem |
| örök üdvöt nyerjen! |
PRÉDIKÁS
Mássz be, testvérem a vízbe, mely a Jordánnak üzenete. Hullámzása meg ne riasszon, sodrása ne rettentsen. Fügedes bemászik a kádba. A vacogás nem illendő. Távozzék tőled minden, ami szennyes, Emma asszony pedig legyen a te keresztanyád.
FÜGEDES
Akkor én a saját keresztanyámat veszem feleségül?
PRÉDIKÁS
A nagy szakadékban mindennek helye van. Mondd el, testvérem, sommásan életed nagy fordulatát, mely téged e szent kádba vezetett.
FÜGEDES
Vallom itt a láthatatlan gyülekezet előtt, hogy a rengeteg tanfolyam. A tanácsi vezetőség azt mondta: Fügedes nagycsaládos szegény ember, esze is van, jó származása is van, nincs semmilyen politikai szemölcse, púpja, a mi részünkről menjen rajoni és tartományi tanfolyamokra, hogy legyen itthon minekünk képzett káderünk. Megírták az életrajzomat, és minden évben küldtek, és mentem. Szülészet, tyúkászat, propaganda, minden, és azt mondták: lesz jó fizetés is. Azután beütött a purifikálás, mindenkit levizsgáztattak és kategorizáltak a nézetei, múltja, rokonság szerint. Tőlem azt kérdezték: Fügedes elvtárs, mit csinálna, ha valamely támadás esetén jönnének az imperialisták? Mondom: én még én, de magik? Hogy értem ezt? Úgy, hogy nekem az USA-ban édes nagybátyám van, adventista főpap. Akkor kipurifikáltak és megbélyegeztek, ámen.
PRÉDIKÁS
A vallomás elfogadható. Mondd utánam. Atyám, két arcom volt…
FÜGEDES
Atyám, két arcom volt…
PRÉDIKÁS
Egyik a te műved, másikat az emberek és a bűnök formálták. Peregjenek le rólam a vízcseppekkel a kísértések, amelyek akár valami szirének…
FÜGEDES
Szirénák…
PRÉDIKÁS
Szirének, a csábítások hangjaival.
FÜGEDES
A csábítások hangjaival.
PRÉDIKÁS
Néked ajánlom föl életemet, Uram!
FÜGEDES
Néked ajánlom föl életemet, Uram, ámen.
PRÉDIKÁS
Az ámen, az rám tartozik. De maradjon. Ámen. Lelki szemeimmel látom tebelőled, kunkori farkával az ördögöt távozni. Másszon ki testvérem a vízből, és vallja meg, ahogy érzi magát.
FÜGEDES
Fázom és reszketek.
EMMA
Erős célzattal Prédikás felé. Majd én megmelegítelek. Isten hozott közibénk. Arcát törli, majd megcsókolja. A hátsó szoba felé vezeti.
PRÉDIKÁS
A lányokat kérem!
Fájdalmas, veszendő értékeket sirató dallam. Prédikás kezében kehellyel, arcát úgy igazítja, hogy minden komikumot nélkülözzön a tartása. A lányok bevonulnak, tartásuk ünnepi, sőt méltóságteljes. Ruházatuk az erdélyi Szék község népi viseletének stilizált formája. Uralkodó szín: a fekete-piros. Kezükben gyászszegélyes zsebkendő. Énekelnek.
A LÁNYOK
| Anyám, anyám, édesanyám, |
| Ne kiálts több átkot reám. |
| Anyám, anyám, édesanyám, |
| Adjad áldásodat reám. |
Megállnak Prédikás előtt. Nem rá néznek, hanem valahová az elszállt dallam után. A következőkben Prédikás – a szertartás idejére – átcsap mintegy saját ellentétébe. Beszédje se nem papos, se nem szónokias. Ünnepi öltözékben bejön Fügedes is, majd azután Emma húzódik melléje. Emma ruházata már nem a régi. Egyszerű, szelíd parasztasszonnyá lett Fügedes mellett. Valóban olyan, mintha a lányok anyja lenne.
PRÉDIKÁS
Fiatal életének sorsfordulóján az új keresztség felvételére megjelent: Fügedes Erzsébet, Fügedes Magdus, Fügedes Mária, Fügedes Teréz, Fügedes Lenke. Fügedes Károly félárvái édesapjukkal együtt vállalják, hogy elfordulnak mindattól, ami gáncsa volt annak, hogy önmaguk lehessenek. Lépjetek be gyülekezetünkbe, testvéreim, és felejtsétek el a lelketekért, gondolataitokért tülekedő külvilág kísértéseit. Odakint: mások számára nevel benneteket nyílt és titkolt érdek; idebent, az önként vállalt lemondásban magatok lehettek. Odakint, akár a törékeny szárnyú pillangók, fénytől fényig röpködve tévelyegtetek; idebent magatokban gyújtsatok gyertyát, hogy annak a fényénél keressétek a jövendőnek ösvényeit. Az új keresztség legyen számotokra felejtés is; feledjétek a múltat, amiként a természet felejti minden tavaszon, hogy lombját, virágját oly sokszor elhullatta. Vak maszkok voltatok odakint. Legyetek látó emberekké a véka alól kiszabadított világosságban. Ámen.
A kehelyből vizet csöppint a lányok fejére. Emma könnyezik. Ének: „Anyám, anyám…” stb. Vonulnak át a belső szobába. Prédikás, Fügedes hátramarad. Kézfogás.
FÜGEDES
Szívesen látjuk majd az ünnepi vacsorára.
PRÉDIKÁS
Később visszajövök. Indul kifelé, Fügedes kíséri.
FÜGEDES
De vissza tetszel… tetszik jönni! Nehogy egymás nélkül maradjunk!
PRÉDIKÁS
Egymás nélkül nem maradunk. El.
Fügedes egyedül marad a színen. Táncos mozdulatokkal énekelve bevonulnak a legények. Ének.
| Égnek a lámpák a függönyös szobában, |
| Barna kislány gondolkodik magában. |
| Ne gondolkodj, barna kislány, hanem gyere ki |
| Ölelésre vár a karom ideki. |
A legények eltáncolnak a ház előtt, majd azután – hogy a lányok is elészaladnak –, a dombon folytatják a farsangolást. Táncolnak.
Fügedes nézi, nyilván Miklóst keresi köztük. Miklós nincs jelen. A fiatalok hátravonulnak.
FÜGEDES
Szóval itt vagytok, legények. De nem jött meg a főkolompos. Az én kedves keresztapám, aki böjtös majomnak, kelekótyának, félnótásnak és imádkozó sáskának keresztelt engemet. No, gyere csak, komám, az álszakállad, papi kalapod nem fog megtéveszteni. Most légy okos, Uram, most adj tanácsot a büntetésre nézve. Azt mondod, legyen sötétség, és a vízzel teli kádat állítsam útjába? Atyám, kitűnő elgondolásaid vannak. Beverem az orrát a gyalázatosnak, beverem anélkül, hogy a kezemmel illetném. Megbüntetem és bűntelen maradok, általam bűnhődik, de én általa nem esem bűnbe. Hogy mondod, Uram? Forró vizet is? Hogy megemlegesse? Kanna vizet önt a kádba. Utána pedig csupa tévedésből lisztes törülközővel fogom az orrát, az ateista képét borogatni. Jobbnál jobbak, Uram, az elgondolásaid. Majd azután hellyel kínálom, a seggbe rugó masinámat működésbe hozom… A lábam jobban örülne az ülepének, de hát aki direkte tisztogat: beszennyeződik. Akkor vállalják az eszközök mindenért a felelősséget, viseljétek a következményeket.
HANG
Kintről, a ház sarkából. A farsangolókat fogadják-e, bátyám?
FÜGEDES
Fogadjuk, fogadjuk! De csak egyenként. Verifikálás! Purifikálás! Hányan vagytok?
HANG
Sokan vagyunk! Ludas Matyi be.
FÜGEDES
Gyönyörű kis felvonulás. Általános képmutatás. Te ki vagy?
LUDAS M.
Ludas Matyi.
FÜGEDES
A képedet lássam a maszk alatt! Jöhetsz és mehetsz. Vigyázz, mert itt egy kád van! De hallod-e, Matyi? Te Mátyás! A leányaim nem tojó ludak, úgy viselkedjél!
LUDAS M.
Én csak kicsi gúnár vagyok, még nem kakasolok.
FÜGEDES
Hát ti? Kik vagytok?
ILÓK
Én vagyok Ilók.
MIHÓK
Én pedig a Mihók.
FÜGEDES
A képeteket lássam.
ILÓK
Farsangi csókot Ilóknak, Fügedes bácsi.
FÜGEDES
Ne fajtalankodjunk! Mihók, vidd innen az Ilókodat, míg farba nem rúgom. Hé! Állj meg! Te ki vagy?
SZAMÁR
Én vagyok a Barát és a Szamár.
FÜGEDES
Ilók, Mihók, Szamár, Barát, ez is dupla. A barátnak, látom, csak a szamarabbik fele jött el. A képedet lássam. Így még nagyobb szamarat mutatsz. Te maszk nélkül is jöhettél volna.
SZAMÁR
Nem akartam kiedhez hasonlítani.
FÜGEDES
Rásózva. Vigyázz, te füles! A leányaimnak nem azért csináltattam szoknyát, hogy ekkora bakszamarak bújjanak alája.
SZAMÁR
I-ááá! I-ááá!
FÜGEDES
Ezen a nyelven az apáddal társalogj. Hát az utolsó farsangos hol van! A vezéretek!
SZAMÁR
Itt valahol, jön valahol!
FÜGEDES
Mifajta képmutatást öltött magára?
SZAMÁR
Nagy haja, szakálla, fekete ruhája.
FÜGEDES
Mehetsz, de vésd eszedbe: a lányaimmal nincs szamaragolás.
SZAMÁR
Nem szamárkodunk, csak cicázunk. El.
FÜGEDES
Nagy haja, szakálla… Fogadjuk hát barátilag a barátot, érdeme szerint a pokolravalót. Ritka öröm, Atyám, az elégtétel gyönyörűsége. A te ügyedért teszem, Uram, csak el ne ügyetlenkedjem a dolgot. Lisztet szór egy törülközőre. Kötelet feszít a kád elé. Így majd fürgébben igyekszik – bele a kádba. Belzebub kölyke a feresztőtekenőbe!
Kutyaugatás.
Ki az?
HANG
Lelki testvér.
FÜGEDES
És még kicsoda?
HANG
Nem elég a lelki testvériség?
FÜGEDES
Gyere hát nyugodtan, ne félj a kutyától!
PRÉDIKÁS
Jön nagy sietve, majd a kötélben megbotolva beesik a kádba. Jajistenem!
FÜGEDES
Az Úr hozott, szamárnak hátulja! Hitványságnak legeleje!
PRÉDIKÁS
Jaj! Az orrom betörött! Le vagyok forrázva!
FÜGEDES
Le vagyunk forrázva? Mindjárt meg is kopasztalak.
PRÉDIKÁS
Maga meg van bolondulva!
FÜGEDES
Ettől gyógyulsz meg, sátán nyargonca! Te töksi tekergő, te mocskolódásban bujálkodó vadszamár, te kelekótya, így mondtad, ugyebár?
PRÉDIKÁS
Mikor mondtam én, hogy mondtam volna? Ne gyilkoljon engem!
FÜGEDES
Már hogy is gyilkolnálak, te böjtös majom, te bolond liknak szellentése, kólikás kankutya!
PRÉDIKÁS
Kankutya, szellentés, majom és kólikás! Jaj! A sátán kezére jutottam! Ez megbolondult a szent keresztségtől!
FÜGEDES
Egyebugya, tajdak és félnótás? A hamis haj pedig itt marad.
PRÉDIKÁS
Hamis haj! Saját hajzatom! Az isten szerelmére!
FÜGEDES
Mindjárt kiderül. Húzza, de tartós. Ezt enyvvel ragasztottad? No majd a szakáll! Az álszakáll!
PRÉDIKÁS
Ne tépdesd, ember! A szakáll is az enyém, saját növesztésem!
FÜGEDES
A lányom szakálla! Nem tőle kaptad? Le vele és ide vele!
PRÉDIKÁS
Oda vele! Jaj! Megbolondult a legjobb tanítvány! Engedd, Uram, hogy legalább hasba rúgjam!
FÜGEDES
Hasba rúgnál, te bakmajom? Hát erőszakoskodom én teveled? Hozzád sem érek. Amit ráncigálok, a szőrzeted, a lányom tulajdona!
PRÉDIKÁS
Miket beszél?! A szőrzetem a lányáé! Borzasztó!
FÜGEDES
No gyere a lámpához, pörköljelek is meg egy cseppet! Mivel ragasztottad fel a szakálladat? Csak a pofátlan pofabőröddel együtt jön le?
PRÉDIKÁS
Segítség! Nézz már le, Uram, az égből!
FÜGEDES
A lámpafényben. Édes jó anyám, ki szültél a világra! Prédikás testvérem! Üdvösségem gondozója! Mit tettem, ó, teremtőm!
PRÉDIKÁS
Berúgtál, te részeges öszvér!
FÜGEDES
Már hogy rúgtam volna be? Kirúgni szerettem volna egy másik szakállas farsangost! Ó, szakadjon rám az ég! Bocsáss meg nekem! Ki fogja megbocsátani nekem a megbocsáthatatlant?
PRÉDIKÁS
Egyedül az Isten, mert én nem tehetem.
FÜGEDES
Itt helyben vakuljak meg, hogy tévedésből tettem! Most már vezekelhetek, míg sündisznóvá nem zsugorodom a bánatban! Ó, bocsáss meg!
LENKE
Gyorsan be. Nem tudom, miről van szó, de bocsásson meg neki, Gyula bácsi!
PRÉDIKÁS
Nem áll módomban. Az Úr legyen véle, tiveletek és kivált énvelem.
FÜGEDES
Lenkéhez. Törülgesd meg szegénynek az orcáját. Csupa víz.
Lenke felkapja a belisztezett törülközőt, és Prédikás arcára nyomogatja.
PRÉDIKÁS
Prüszkölve. Hát ez micsoda már megint?
LENKE
Ó, bocsánat!
PRÉDIKÁS
Hát már te is elmebajos lettél?
FÜGEDES
Lenkéhez. Mért nem nyitod ki azt a nagy szemedet?
LENKE
Tessék itt helyet foglalni, hogy a hibámat helyrehozzam. Hol egy tiszta törülköző? Fordultában a farba rúgó masina lábítóját meglendíti.
PRÉDIKÁS
Auuuu! Mi volt ez? Mi az istennyila? Lába! A kitépett hajam, szakállam után még ez is! Így megcsúfolni valakit felül is, alul is, pont, amikor nősülni akarok! Istenem, hová vezéreltél, hová delegáltál? Már a szemem is káprázik! A belépő Miklóshoz. Ki vagy te? Mit akarsz tőlem saját képmásomként?
FÜGEDES
Prédikás testvérem! Hát te… ketten vagytok?
PRÉDIKÁS
Az ördögöt látom a kunkori farkával nyargalni. Köszönöm az ünnepi vacsorát. A gyülekezetből pedig ki vagy purifikálva! Az ég felé. Purifikálj, Uram, míg meg nem buktatnak a kegyeidbe furakodott ateisták! Gyorsan el.
Lenke gyorsan bemegy a belső házba.
MIKLÓS
Leszedvén álhaját, parókáját. Fügedes bátyám…
FÜGEDES
A farba rúgó székbe ülve. Ne zavarj! Lábít, rugdostatja magát. Ne sajnálj engem, Uram! Úgy! Még egyet! Köszönöm, Uram! Megérdemeltem.
Lenke be, batyuval.
MIKLÓS
Fügedes bátyám. Mi ketten… Lenkével elmegyünk.
FÜGEDES
Szöktetés? Újabb pogánykodás?
MIKLÓS
Kényszerű megoldás. Ha véka alatt van a világosság, legalább a lányok ne maradjanak itt véka alatt.
FÜGEDES
A lányok? Tán a többit is szöktetni akarod!
Erzsi, Magdus, Marika, Teréz jön ugyancsak batyuval, a legényével kézen fogva. A fiúk rendes öltözetben. Maszkjuk a kezükben. Dalukra Fügedes már akkor fölfigyel, hogy a belső szobából elindulnak. Emma követi őket.
| Anyám, anyám, édesanyám, |
| Ne kiálts több átkot reám. |
| Anyám, anyám, édesanyám |
| Adjad áldásodat reám. |
FÜGEDES
Gyermekeim, ne tegyétek ezt velem! Erzsi, Magdus, Marika, Terézke lányom… Nem ezért kerestük a kútból a kiutat. Fiúk! Kiraboltok! Mint a pangó vizet hagytok itt engem! Emma! Beszélj velük!
EMMA
Már nincs kivel, Károly.
FÜGEDES
A gyülekezetből is ki vagyok purifikálva. Kivel maradok én itten?
EMMA
Megleszünk majd ketten.
FÜGEDES
Hullásban vagyok a pokol szakadéka felé. Menjetek, menjetek, de tudjátok, hogy én meghaltam. Sirassatok! Nekem már nincs erőm siratni magamat. A büntetőszékbe roskad.
EMMA
Károly! Károly! Ne hagyd el magad! Te leszel az én prédikásom, és én a te gyülekezeted.
A dombon már a siratóasszonyok Fügedes majdnem életnagyságú rongybábujával.
SIRATÓASSZONYOK
| Ó, Fügedes, Fügedes. |
| Ez a fekete leves. Jaj! |
SIRATÓASSZONY
| Lekaszált a zord halál, |
| Így hát bizony meghalál. |
SIRATÓASSZONYOK
| Jaj! |
SIRATÓASSZONY
| De sok tököt s murkot ettél, |
| Seggbe rúgót szerkesztettél. |
SIRATÓASSZONYOK
| Jaj! |
SIRATÓASSZONY
| Most a tököd az asztalon, |
| Sárgarépád a hasadon. |
SIRATÓASSZONYOK
| Jaj! |
FÜGEDES
Nincs már kiutunk se kifelé, se befelé.
LENKE
Szegény édesanyám, ha látna bennünket a reánk pazarolt éjszakáival. Ha elmondhatnók neki most: köszönjük, hogy felneveltél, pangó vízbe nem vetettél.
MIKLÓS
Pangó vizek vagyunk, Fügedes bátyám, de még azok se leszünk, ha százan százegyfelé vesszük az irányt. Nem kell magának a Tebenned bíztunk, de bízzunk legalább abban, hogy a pangó vizek is elindulnak egyszer…
FÜGEDES
Hová, merre, fiam?
MIKLÓS
Amerre mi megyünk mostan – szabálytalanul, de reménységgel.
Ének
| Anyám, anyám, édesanyám, |
| Ne kiálts több átkot reám! stb. |
Lassú függöny
A darabnak két egyfelvonásos előképe ismeretes. A Fügedes a paradicsomban című egyfelvonásos vidám játék 1965-ben Marosvásárhelyen, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa Művelődési és Művészetügyi Bizottságához tartozó Népi Alkotások Tartományi Házának gondozásában jelent meg. A Fügedes a pokolban, avagy Sáronnak nárcisza című egyfelvonásos „farsangi játék” pedig az Utunk 1975-ös évkönyvében olvasható, majd a Művelődés 1975/4-es száma is közreadta. E két játék motívumai beépültek a Vidám sirató egy bolyongó porszemért című darabba, amely az Igaz Szó drámapályázatára íródott 1976 őszén. A folyóirat mellékleteként 1977 februárjában jelent meg, majd az Alföld 1977/6-os, Sütő András ötvenedik születésnapját köszöntő száma is közölte.
A marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozata Harag György és Hunyadi András rendezésében a petrozsényi előbemutatót (1977. október 6.) követően 1977. október 14-én mutatta be Marosvásárhelyen. Díszlet és jelmez: Tamás Anna; koreográfia: Lőrincz Lajos; zeneszerző: Selmeczi György. Szereposztás: Fügedes Károly – Tarr László; Prédikás – Lohinszky Loránd; Somosiné – Bányai Mária, illetve Szabó Duci; Lenke – Mózes Erzsébet; Marika – Farkas Ibolya; Teréz – Adleff Ingeborg; Erzsi – Borbáth Ottília; Magdus – Bálint Mária; Legények – Ferenczy István, Győrffy András, Hunyadi András, Réthy Árpád, Nagy László; Farsangolók – Lőrinczy Ica, Kovács Kati, Kárp György, Mendel György. Közreműködött: Bámbó Gábor és zenekara.
A szerző az alábbiakat írta az ősbemutató együtteséhez: „Akár egy maréknyi sós tengervizet: úgy merítettem e farsangi játék témáját a Mezőség pangó vizeiből. Hogy ujjaim között a kortyintásnyi, üdítőnek látszó csillámlás szertefolyt: tenyeremen marad a só, a vidámságnak álcázott anyag keserű kicsapódása. Porszemsirató játékomat vidámnak kereszteltem el. Talán ösztönös védekezésként. Hiszen emberi szokásunk: a visszafogott aggodalmat mosolyba göngyölni.”
A szegedi Nemzeti Színház társulata Léner Péter elképzelésében 1978. március 10-én mutatta be a szerző jelenlétében. Díszlet- és jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes; zeneszerző: Selmeczi György. Szereposztás: Fügedes Károly – Paláncz Ferenc, illetve Mentes József; Prédikás – ifj. Újlaky László; Somosiné – Vajda Márta; Lenke – Nagy Anikó; Magdus – Nagy Mari; Teréz – Raszler Ildikó; Erzsi – Rónay Beáta; Marika – London Katalin; Miklós – Rácz Tibor; Ludas Matyi – Nagy Miklós; Szamár – Kerpits Miklós; Ilók-Mihók – Kuti László.
„Reménységgel, sőt bizalommal indítom útjára Vidám siratómat a szegedi színpadra. Reménységgel, hiszen lelkes és kitartó kérés előzte meg az indulást; bizodalommal pedig, mert itthon, az ő szülőföldjén bejárta már a Székelyföld városait és falvait; szavaira rábólintottak a nézők: valóban gondunk ennek a Vidám siratónak a gondja; valóban szembe kell néznünk a mi bolyongó porszemeink omlást jelző tétovaságaival. A szerző úgy gondolja, hogy ha egyebet nem: sorsjelzést küld bár – testvériségének okán – a szegedieknek” – írta Sütő András a magyarországi bemutató alkalmából.
A galaci Drámai Színház 1980. január 13-án Adrian Lupu és Magdalena Klein rendezésében mutatta be. Románra Gelu Păteanu fordította. A szereposztásból: Fügedes – Mitic Iancu; Prédikás – Mihai Mihail; Somosiné – Suchici Codriel.
A műből Kertész László rendező inspirációjára Szőnyi Erzsébet egyfelvonásos énekes játékot írt, melyet 1980. március 7-én a Népszínház operatársulata mutatott be Palotás községben. (A darab egy műsorban szerepelt F. Schubert Asszonyháború című művével.) Rendező: Kertész László, díszlettervező: Csanádi Judit; jelmeztervező: Rimanóczy Yvonne; koreográfus: Móger Ildikó; karmester: László Endre és Dömötör Zsuzsa. Szereposztás: Fügedes – Vajda Dezső; Prédikás – Németh József; Somosiné – Bihari Tóth Zsuzsa, illetve Bagó Gizi; Lenke – Kárpáti Magdolna; Magdus – Jászter Mari; Teréz – Palojtai Zsuzsa; Marika – Bagó Gizi; Erzsi – Bakonyi Ilona; Miklós – Keresztessy Péter; Szamár – Oláh László; Ilók – Szele Margit; Mihók – Virágh Rezső; szólótáncosok – Bognár Éva és Nemes Lajos.
A zenés játékhoz Weöres Sándor dalszövegeket írt, melyeket e helyütt adunk közre.
EGYÜTT
| Finom ez a kolbász, |
| tüzes ez a bor. |
| Lakománk a végső, |
| a torkunkra forr. |
FÜGEDES
| De kár, hogy utolsó, |
| többé semmikor. |
PRÉDIKÁS
| Hál’ isten, utolsó, |
| többé semmikor. |
FÜGEDES
| Sonka, hurka, sült szalonna, |
| sódar, gömböc van elég, |
| nincsen, aki eltilthassa, |
| se anyós, se feleség. |
PRÉDIKÁS
| Önmagunk csak, önmagunknak, |
| mindörökre tiltsuk el, |
| mert a húsban és a borban |
| ördög zabál, énekel. |
EGYÜTT
| Nosza, faljunk utoljára, |
| amíg a torkunkra forr, |
| jaj, de finom ez a kolbász, |
| jaj, de tüzes ez a bor. |
|
|
FÜGEDES ÉS PRÉDIKÁS
| Kapjátok, kapjátok |
| a szent keresztséget. |
NÉGY LÁNY
| Lenke nélkül. |
| Fölvesszük, fölvesszük |
| a szent keresztséget. |
HETEN
| Utána murok és |
| paszuly a lakoma, |
| velünk vacsorázni |
| gyere ide, koma, |
| egyél, keresztapa, |
| egyél keresztanya, |
| suttyó és vén banya, |
| boldog ez a tanya. |
| Tudd meg, ezermester voltam, |
| barkácsoltam, kovácsoltam, |
| kereplőt a ház ormára, |
| mindenkinek más formára, |
| zivatarból fontam gyeplőt, |
| levegőből cirokseprőt, |
| szegecseltem örök-mozgót, |
| föl az égre kilenc bolygót, |
| a napot is én vezettem, |
| melléje a holdat tettem, |
| adtam jeles bizonyítványt, |
| ezerféle hamisítványt, |
| tudd meg, olyan okos voltam, |
| amily hülye vagyok mostan, |
| rád hallgatva, prédikátor, |
| nem vagyok a régi bátor. |
| Egy liter, |
| két liter, |
| megfékez a heveder. |
FÜGEDES
| Se hús, se bor, se káromlás, |
| onnan jő az örök romlás. |
EMMA
| Az utolsó vacsorát |
| mindörökre befejeztük. |
| Kutyák étkét, italát |
| megfelelő helyre vetjük. |
PRÉDIKÁS
| Jaj, eszem a lelkedet, |
| Somosiné, szívem, Emma! |
EMMA
| Lelkemet bíz eheted, |
| itt főbb rontás nem terem ma. |
PRÉDIKÁS
| Aki sokat iszik, |
| elálmosodik. |
FÜGEDES
| Aki sokat papol, |
| megátalkodik. |
EMMA
| Kolbászt, hurkát a szemétre, |
| a bort a vödörbe, |
| onnét a gödörbe. |
| Nyavalyások, adok nektek, |
| ti két részeg görbe, |
| ti két bamba törpe. |
PRÉDIKÁS
| Diogenész, Diogenész, |
| mértékletes lélek – |
LENKE
| Diogenész, kótyagos ész, |
| inkább nem is élek! |
FÜGEDES ÉS PRÉDIKÁS
| Hordóban lakott, |
| bort mégsem ivott – |
| Kivéve, ha nagy titokban |
| pálinkát kortyingatott, |
| ahogy szokták prédikások, |
| jellemes apostolok. |
FÜGEDES
| Elhallgass, te kutya lánya, |
| fáj a fogad pálinkára? |
| Szerencséd, te kis piros: |
| testi fenyítés tilos. |
HÁRMAN
| Diogenész, Diogenész, |
| a józan ész, kótyagos ész, |
| ő volt a nagy életművész, |
| már azóta élni nehéz. |
LENKE
| Benn. Te vagy Miklós? |
MIKLÓS
| Kinn. Melyikőtök van benn? |
LENKE
| Öt lányból az egyik. |
MIKLÓS
| Te vagy, Lenke lelkem? |
LENKE
| Dehogyis a Lenke. |
MIKLÓS
| Teréz, Magdus, Örzse? |
LENKE
| Melyiket óhajtod? |
MIKLÓS
| Ne bolondozz, Lenke. |
LENKE
| A római pápa. |
MIKLÓS
| Szentatyám, jöhetnék? |
LENKE
| Ha szándéka tiszta, |
| bejöhet a vendég. |
EGYÜTT
| Benn. Gyere hozzám mindörökre, |
| össze van a szívünk kötve, |
| mi eddig volt, annak vége, |
| boldogságra fölcserélve. |
FÜGEDES
| Tudom a teendőm. |
PRÉDIKÁS
| Halljam az eszmédet. |
FÜGEDES
| Kezünk, lábunk tiszta maradjon |
| üdvösségünk végett. |
PRÉDIKÁS
| Így igaz, barátom. |
FÜGEDES
| Nyelvünk legyen tiszta, |
| a kényes dolgokat |
| mondassuk el mással, |
| ennek ez a nyitja. |
PRÉDIKÁS
| Látom, már tanultál, |
| szavamból okultál. |
FÜGEDES
| Itt a csizmakaptafám, |
| szerkesztek belőle |
| farba rúgó gépet. |
PRÉDIKÁS
| A leányaidnak |
| nevelése végett. |
FÜGEDES
| Sitty, sutty, |
| reszkess, minden lányom! |
| Ez a legjobb és legújabb |
| találmányom. |
PRÉDIKÁS
| Harminchárom éves vagyok, |
| nősülni szeretnék. |
FÜGEDES
| Erre még ihatnánk! |
| Erre még ehetnénk! |
PRÉDIKÁS
| Felejted a fogadalmad? |
| Fogadtunk: nem iszunk. |
FÜGEDES
| De azt nem fogadtuk, |
| hogy mást nem itatunk. |
PRÉDIKÁS
| Hát itassuk egymást, |
| legjobbik barátom! |
Kart karba öltve isznak.
FÜGEDES
| Asszonyra gondoltál? |
| Talán egyik lányom? |
PRÉDIKÁS
| Emmát kérd meg nékem, |
| egyetlen barátom! |
FÜGEDES
| Elcsapnád kezemről? |
| Jaj, de nagyon bánom! |
EGYÜTT
| Mind a ketten |
| Emmát úgy szeretjük, |
| hogy kettesben |
| meg se beszélhetjük, |
| harmadikul |
| kéne ide Emma, |
| no de hát nem |
| osztozhatunk rajta. |
|
|
|
|
FÜGEDES
| Halljam, miért lázadoztok? |
ÖT LÁNY
| Mert táncolni akarunk. |
FÜGEDES
| Hátatokon már a vessző |
| táncot ropni megtanult! |
| Ejha, még elég se volt? |
ÖT LÁNY
| Mind táncolni akarunk, |
| ugrálás az ünnepünk. |
| Hát a mozit vajon kinek |
| találták ki, nem nekünk? |
FÜGEDES
| Moziba kívánkozol |
| kandúrokkal csókolózni bolondul? |
LENKE
| Én Miklósom nem kandúr! |
ÖT LÁNY
| A többié se kandúr! |
FÜGEDES
| Kandúregyüttes az egész, |
| szerelemért bolondul! |
ÖT LÁNY
| Angyalegyüttes az egész, |
| szerelemért elindul! |
LENKE
| Már mindenünk felajánlva |
| a lemondás oltárára, |
| felajánlva lábunk, kezünk, |
| szabad szívünk, józan eszünk. |
| Mert megmondta Prédikás: |
| ez a helyes felfogás, |
| minden más csak tévedés, |
| nem kicsi és nem kevés. |
SZEXTETT
| Lám, megmondta Prédikás, Prédikás, |
| igazságunk óriás, óriás, |
| hát cipeljük mindenütt, mindenütt, |
| mint cigány a hegedűt, hegedűt. |
| Prédikás: |
| lám, megmondta minekünk, minekünk, |
| óriás |
| igazságot mívelünk, mívelünk, |
| nem pedig csak mímelünk, mímelünk, |
| igazság jár mivelünk, mivelünk. |
A zenés játék ősbemutatóját Marosvásárhelyről küldött soraival köszöntötte Sütő András:
„A vidám játék csak keserűségben foganhat – ha igazán vidám akar lenni. Ez az én Fügedes-játékom is sírással kezdődött, vagyis azzal a lelket csöppet sem vidító tapasztalattal, hogy némely közösségünk mily könnyen válik abroncstalanná.
Ez a sírás most énekkel folytatódik a Népszínház operatársulatának vállalkozásában, Szőnyi Erzsébet zenéjével s a számomra oly kedves meglepetéssel, hogy Weöres Sándor, egyik legnagyobb költőnk írt hozzá verset, dalszöveget.
Ilyenformán a reménységemet a szorongás szálai tarkítják: vajon meghozza-e termését a »nagy befektetés«: a vidám játékból kihajt-e a felszabadult – tehát ítéletet mondó – kacagás termő ágazata? Vajon a mezőségi keserűség érvényes marad-e azokon a tájakon is, ahol viszonylag messzire szakadt vándorként megfordul Kertész László rendező jóvoltából is?
Nem tudhatom, ezért a szorongás.
Amit megpróbálok máris elcsitítatni bizodalommal: talán mégis szót érthet a zenés vidám játék azokkal is, akiktől távol esik a forrása.
Mert közös szavainknak közös forrása is.
Mert közös gondjainknak közös hírnöke is.”
A temesvári Állami Magyar Színház Klein Magdalena elképzelésében 1984. május 8-án állította színpadra. Díszlet-kosztüm: Winterfeld Sándor; zene: Elekes Csaba. Szereposztás: Fügedes Károly – Makra Lajos; Prédikás – Sinka Károly; Somosiné – Ferenczy Annamária; Lenke – Gáspár Imola; Magdus – Pusztai Edit; Teréz – Szász Enikő; Mari – W. Péter Ágnes; Erzsi – Fall Ilona; Miklós – Marosi Péter; Első falubeli – Simon Gábor; Második falubeli – Nemes Péter; Harmadik falubeli – Szabó Károly.
Az említett előadások az Igaz Szó mellékletében, illetve az Alföldben közölt szöveg nyomán születtek. Sütő András művét átdolgozta, e véglegesnek tekinthető szöveg jelenik meg kötetünkben.
A komédiából 1983-ban Mircea Moldovan rendezésében film készült, melyet 1984 februárjában mutattak be a romániai filmszínházak; a Magyar Televízió 1986. március 20-án sugározta. A film főcímében és a Rádió és Televízió Újságban félreérthetően szerepel a közlemény, miszerint: „Írta: Sütő András és Mircea Moldovan.” Valójában a film forgatókönyvéhez, amely a drámához viszonyítva több motívumában módosult (például Fügedest patológiás színben tünteti fel, mert nem választották meg a szövetkezet elnökének), Sütő Andrásnak nincs köze.
A nagyváradi állami színház a darabot 1987. július 14-én mutatta be Varga Vilmos rendezésében. Díszlet és jelmez: Bíró I. Géza. Zene: Hencz József m. v. Koreográfia: Szőlőssy János m. v.
Szereplők:
Hajdu Géza (Fügedes Károly), Miske László (Prédikás), V. Csíky Ibolya (Emma), Fábián Enikő és Molnár Júlia (Lenke), Kovács Enikő (Teréz), Molnár Júlia és Fábián Enikő (Marika), Kiss Törék Ildikó (Erzsi), Körner Anna (Magdus), Medgyesfalvy Sándor (Miklós), László Attila (Szamár), Kőrösi Csaba (Ludas Matyi), Ács Tibor (Ilók), Fekete Károly (Mihók)
A nagyváradi közönséget a szerző az alábbi levélben üdvözölte:
Szavak függöny előtt
Ez a színpadi játékom, amely vidám is, szomorkás is, nem azzal a szándékkal íródott, hogy hitbeli ügyekben ítélkezzék emberek fölött. Azért kell ezt most elmondanom, mert eddigi rendezői között akadtak, akik mondandóját így értelmezték. Vegyes érzelmeket keltve kritikában és közönségben egyaránt.
Aki nem óhajtott külső szempontokat belésulykolni, miként a felejthetetlen Harag György: osztatlan sikert aratott Marosvásárhelyt, ahol a százegyedik előadás hangulata is a bemutatóéhoz volt hasonlatos.
De mindez a múlté már.
A Vidám siratónak most Váradon kell igazolnia, hogy megérdemli a szentséges deszkát, színész és rendező alkotó gondját, a közönség figyelmét.
Ezt reménységgel mondom, s annak láttán, hogy azok a jelenségek, amelyek írásra késztettek, mintha fölerősödtek volna napjainkban. Ahol magánüdvösség-hajszolót régen kettőt láttam, ott most heten tülekednek – elfelé a közösség gondjától.
Világjelenségről van szó. Divatosabb kifejezéssel elidegenedésnek hívják. Sok tudós magyarázat is születik erről világszerte.
Ebből nyilván nem következik, hogy ez a színdarab bárminek is a tételes magyarázatát óhajtaná kiegészíteni. Szülőföldemen bolyongó embereket láttam, látok. Köztük olyanokat is, akikkel épp rokonság folytán osztozom létük gondjaiban.
S hogy osztozkodás közben mi mindenre figyelhettem föl, arról tudósít vidáman is, el-elkomorultan is ez a színpadi játék.
Akinek füle van: meghallja.
Akinek nincs: annak legszívesebben a magamét adnám kölcsönbe. Így bizonyára jobban járnék, bár jól tudom: oka van az efféle lehetetlenségnek. Az írói munka hadd legyen csak kiszolgáltatva a Sokaság ítéletének. Mert végül nem a szerző, s némelykor nem is a kritika, hanem a Nagyérdeműnek tisztelt közönség dönti el valaminek az életrevalóságát.
Sütő András
A kolozsvári Állami Magyar Színházban 1987. november 16-án Tompa Gábor állította színpadra.
Díszlet- és jelmeztervező: T. Th. Ciupe. Koreográfus: Pintér Jenő m. v.
Szereposztás: Barkó György (Fügedes Károly), Keresztes Sándor (Prédikás), Lőrincz Ágnes m. v. (Emma), Panek Kati (Lenke), Váli Zita (Teréz), Albert Júlia (Marika), Adorjáni Zsuzsa (Magdus), Rekita Rozália (Ercsi), Csapó György (Miklós), Bíró József (Ludas Matyi), Jancsó Miklós (Barát–Szamár), Sebesi Karen Attila (Ilók), Farkas Attila (Mihók).
A szerző a közönséget az alábbi levélben köszöntötte:
Jó estét, kedves Nagyérdemű!
Ezt a vidámnak nevezett játékot, amely siratással elegyes, ez idáig csak Harag György vitte sikerre Marosvásárhelyt, ahol telt házat vonzott a százegyedik előadáson is.
Másutt már nem volt ilyen sikere. Hogy mi okból: fölösleges lenne most firtatni és magyarázni.
Örülök, hogy véglegesnek szánt formájában eljutott ide is, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igényes színpadára.
Nem tudom, megéri-e itten is a százegyedik előadást. Ha minden kötél szakad, a szerző megelégedne a századikkal is. Szorongásomat enyhíti, hogy rendezője: a Harag György utáni nemzedék legtehetségesebbje. Jó néhány sikeres munkájával bizonyította már, hogy mestere a színpadi játéknak, a szövegben rejlő gondolati lehetőségek kiaknázásának.
Ez az ifjú rendező: Tompa Gábor, akit a szakmai siker máris a térdére ültetett. Ám ezt úgy értem, hogy nem csupán a kritika, hanem a közönség is. Ez utóbbit semmilyen művészi munka megítéléséből nem lehet kizárni. Fontos, amit mond a hivatásos ítész, ám az sem potomság, midőn a gyergyóiak igyekeznek csapatostul Kolozsvárra megnézni a Hamlet-előadást, melynek országos híre kelt.
Tompa Gábor költő is. Választott műfajait a kivitelezés dolgában nem keveri össze; rendezői mondandóiba fölszivárog mégis a sorsát, sorsunkat minden pillanatával átélő poéta létérzése. Amely bizony nem altatódal.
Azt is el kell mondanom itt elmelegedő szívvel, hogy a kolozsvári magyar színészek ejtettek foglyul a színdarabírás számára. Itt mutatták be legelső zsenge munkámat, melyet fényes tudatlanságban Hajdu Zoltán költőbarátommal írtam volt közel negyven esztendeje.
Ez a színház karolta föl későbben a drámáimat. A színház, vagyis azok a színészek, akik tüzet visznek a jövendő felé.
Köszönet érte mindannyiuknak.
Reményszomjasan hadd osztozzam velük magam is abban a hitben, hogy a színpadi szó nem hal meg a kimondás pillanatával. A sokaság szívkamráiban talál menedékre. Azzal együtt keresi útját a megmaradás irányába.
Sütő András