Balkáni gerle1
|
| A menyasszony szép virág,* |
| koszorúja gyöngyvirág, |
| Az a boldog vőlegény, |
| ki azt mondja, az enyém. |
| A menyasszony gyöngykoszorú, |
| csak az én szívem szomorú. |
| A menyasszony szíve tája, |
| boldog minden dobbanása. |
| Virágos a fa teteje, |
| koszorús a leány feje. |
| Hullani kell a virágnak, |
| esküdni kell a leánynak, |
| Gyere rózsám, gyere már, |
| mer’ a szívem téged vár, |
| Téged óhajt, téged vár, |
| téged csókolni nem kár. |
Pista, Csaba, Erzsók és Mercédesz elindul felfelé a lépcsőn, amelynek felső fokán fehér ruhában, fehér fátyolosan megjelenik Amarilla. A két fiú testőrként kíséri majd lefelé, a lányok pedig a fátyolát fogják.
Lent Bendegúz várja, oldalán Zsófika díszpárnácskával, azon a jegygyűrűk, amelyeket a vőlegény jegyesének ujjára húz. Ezután a jegykendő átadása következik: a menyasszony ajándéka vőlegényének.
ZSÓFIKA
Csöndet int.
Tisztelt vőlegény úr! Amarilla jegykendőjének egyik virágját én varrtam, így hát nekem is jogom lesz téged szemmel tartani, hogy miként vigyázol az ő szívére, amelyet madarak és tulipánok között odanyújt most neked, választottjának. Úgy vigyázz! Mozsika!
MÓZES
Ácsi! Némuljon el minden sarkantyú pengése, mert a búcsúzásnak most lészen kezdése. Bármi légyen is a lagzinak vége, a fészkéből kiszáll egy szomorú gerle. Amarilla, mondjad, amit elméd gondol, nehéz a távozás, látom bús orcádról.
AMARILLA
Egy szál hegedű hangja pianisszimóban.
| Kedves édesapám! |
| Ki eddig tápláltál, ruháztál, neveltél, |
| légy mindezért áldott az örök Istennél! |
Ölelkezés.
| Drága édesanyám, mielőtt indulok, |
| miként kiskoromban, kebledre borulok. |
| Bocsánatot kérek, kedves édesanyám, |
| hogyha bántottalak életed folyamán. |
Ölelkezés.
| Egyetlen Zsófikám, fogd meg a kezemet, |
| tetőled elválni tán a legnehezebb. |
| Amely tiszta szívből eddig szerettelek, |
| halálom percéig soha nem feledlek. |
Ölelkezés.
ZSÓFIKA
Csak azt tudom mondani, mit a búsan búgó
| vad gerlice sírdogál a száraz ágon: |
| Társam, társam, édes társam! |
| Sohasem lesz olyan társam, |
| mint te voltál, édes társam! |
AMARILLA
Zsófikám, Zsófikám!
Ölelkezés.
Zene fortéban, majd Demeter bevonulása után csönd.
DEMETER
A mi segedelmünk jöjjön az Istentől, a mi mennyei Atyánktól és az ő szent Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól a Szentlélek közösségében, ámen. Atyámfiai, miután azzal a szent elhatározással jöttetek ide, hogy házastársi kötelességeitek teljesítésére esküvéssel is kötelezitek magatokat: fogjátok meg egymás kezét és mondjátok utánam az esküt. Mondjad elsőbben is, te keresztyén férfiú: én, Lajosházi Bendegúz, esküszöm az élő Istenre, hogy ezt a nőt, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem.
BENDEGÚZ
Szenvedéllyel, az őszinteség hangján.
Én, Lajosházi Bendegúz, esküszöm az élő Istenre, hogy ezt a nőt, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem.
DEMETER
Hozzá hű leszek, véle megelégszem, véle szentül élek.
BENDEGÚZ
Amarillát merőn nézve.
Hozzá hű leszek, véle megelégszem, vele szentül élek.
DEMETER
Véle tűrök, véle szenvedek és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom. Isten engem úgy segéljen.
BENDEGÚZ
Véle tűrök, véle szenvedek és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom. Isten engem úgy segéljen.
DEMETER
Mondjad, te keresztyén nő: Én, Schuller Amarilla, esküszöm az élő Istenre, hogy azt a férfiút, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem.
AMARILLA
Merőn, távolba nézve.
Én, Schuller Amarilla, esküszöm az élő Istenre, hogy azt a férfiút, akinek Isten színe előtt a kezén vagyok, szeretem.
DEMETER
Kis rezzenéssel a választ elfogadja.
Hozzá hű leszek, véle megelégszem, véle szentül élek. Véle tűrök, véle szenvedek és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom… Isten engem úgy segéljen.
AMARILLA
Véle tűrök, véle szenvedek és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom… Isten engem úgy segéljen.
DEMETER
Hallotta a mi mennyei Atyánk, hallottuk mi is esküvésteket. Intelek hát benneteket, tartsátok meg azt, hogy Isten áldása veletek maradjon… Ámen.
El.
MÓZES
Mozsika!
Medárd és Mózes kivételével mindenki feljajdul, mondván az utolsó búcsúmondatot.
MIND
Amarilla! Jaaaj!
Vijjogó vércsesereg hangjaként csap föl az éles, fájdalmas muzsikaszó. A vőlegény a menyasszonnyal jár lassú „bánattáncot”, mely hajdani halotti toron volt szokásos.
| Bánat, bánat, nehéz bánat, |
| Mé raktál szűvemre várat? |
| Hogyha raksz is, tollúból rakj, |
| Mit a szél könnyen elfújhat. |
| Amarilla, drága! |
ELLA
| Én jó istenem, mit adtál, |
| Hogy így megszomorítottál! |
| Mért viszed el a lányomat? |
| Szívemből a nyugodalmat! |
| Amarilla, drága! |
Lassú függöny.
Szín ugyanaz, mint az első részben, de kissé átrendezve, nagyobb tömeg befogadására alkalmasan. Központi helyen kis emelvény, asztalka az esketéshez.
Mózes és Medárd egymást átölelve s énekelve, hajdani falusi legénykorukat, kapatos jókedvet megjátszva jönnek balról.
MÓZES–MEDÁRD
Temetőbe láttalak meg először, éppen akkor másztam ki a gödörből! Úgy néztél kija feketegyász-ruhááádba, mint a fehér liliom, mint a fehér liliom a pohárba.
Asztalnál koccintás, ének.
MÓZES
Temetőbe láttalak meg először!
MEDÁRD
Margitot, ugye?
MÓZES
Hát kit!?
MÓZES–MEDÁRD
Éppen akkor másztam ki a gödörből! Sej mert: úgy néztél kija feketegyász-ruhádba…
MEDÁRD
Margitka!
MÓZES
Hát ki!?
MÓZES–MEDÁRD
Mint a fehér liliom, mint a fehér liliom a pohárba!
MÓZES
Na de te is jó asszonyra találtál, édes ecsém, Medus!
MEDÁRD
Szó se róla! De fordítva!
MÓZES
Hogyhogy fordítva!? Felfordítva?
MEDÁRD
Nem én láttam meg Ellát, ahogy te Margitkát a temetőben, hanem ő látott meg engem és választott férjének. De nem bántam meg így sem.
MÓZES
Én sem bántam, hogy te megnősültél, mert Margitkám egy idő után…
MEDÁRD
Húsz év után minden házasság egyforma – kívül-belül, mint a Samu nadrágja. Te Mózsi! Hol a polgármester demizsonja?
MÓZES
Ehelyt a sarokban. Küküllői királyleánka.
MEDÁRD
Nem túl nagy ez neki?
MÓZES
Nagy a kockázat is. Mert házhoz jön esketni. Ez egy.
MEDÁRD
Pro secundo?
MÓZES
Az ifjú párt magyar nyelven fogja megesketni.
MEDÁRD
Nem tud magyarul.
MÓZES
Ahol nem szabad, ott nem tud! Például bent a hivatalban, ám idekint, magánlakásban, demizsonnal megsegítve tudni fog. Csak arra kért engem, hogy fenn a pártnál meg ne tudják, mert azonmódúlag, helyben seggbe rúgják.
MEDÁRD
Holtbiztos, hogy feljelentik.
MÓZES
Ettől ne fájjon a fejed! Még egy kortyintás, aztán egész nap böjtölünk, hogy józanok maradjunk.
MEDÁRD
Arra, hogy mindez simán menjen!
Isznak.
MÓZES
Még egyet?
MEDÁRD
Böjtölök már!
MÓZES
Nagy kár! Mert sej és haj!
MEDÁRD–MÓZES
Ének.
Úgy néztél kija feketegyász-ruhádba…
MEDÁRD
Adjál még egyet!
MEDÁRD–MÓZES
Mint a fehér liliom, mint a fehér liliom a pohárba!
MARGIT
Hangja kintről.
Mózes! Már berúgtatok, Isten jószágai?!
MEDÁRD
Itt a liliomod!
MARGIT
Hangja kintről.
Mózsi! Hol vagytok?
MÓZES
Az ajtó felé lépő Medárdhoz.
Vigyázz, ne menj szembe vele!
MEDÁRD
Te is légy okos, türelmes, nehogy Margit megsejtse ezt a helyzetet, mert aztán végünk van!
MÓZES
Nem félek én tőle! Azt a fennvaló…
MEDÁRD
Ne berzenkedj az ég felé! A Fennvaló is asszonypárti!
El.
MARGIT
Jön.
Mózsi! Rajtam kívül mindenki tudja, hogy esketni házhoz jön a polgármester. Násznagyasszony vagyok én, vagy mi az Isten vagyok? Csak nézel, még semmi sincs a helyén, és ti már énekeltek.
MÓZES
Én is várom a polgármestert! Hagyjál engem, Margit! Nyakamon az esküvő. Ne haragudj. Neked csak éjfélkor lesz gondod, munkád, aggodalmad kontyolással, menyasszony-fektetéssel, de vigyázz! Elhálás most nem lesz… A fiatalok úgy döntöttek!
MARGIT
Lefeküsznek és nem lesz semmi?
MÓZES
Nem tetszik nekik a környezet. Lárma, leskelődés, paraszti szokások. Majd máskor, jobb helyen…
MARGIT
Nekem csak ne kényeskedjenek! Én tudom a feladatomat, mióta létezik a világ, kötelező a menyasszonyfektetés! Menyasszony lett Amarillából? Feküdni fog! Ez az ő dolga, nem hogy ősi törvényeken módosítson! Násznagyasszony vagyok, nem engedem ezt meg neki. Az a hogyhívják pedig…
MÓZES
Lajosházi…
MARGIT
Lajoska pedig vegye tudomásul, hogy egy vőlegénynek feladatai vannak. Egy lakodalom nem kuglipálya. Ha akarom, dobok, ha nincs kedvem, szivarozok. Mit képzel ő rólunk?! Székelyekről, Schullerekről! A nyavalyás!
MÓZES
Jól van, jól…
MARGIT
Nincs jól! Úgy volt, hogy templomban lesz az egyházi esküvő!
MÓZES
Amarilla meggondolta magát!
MARGIT
Mert nem tiszta a lelkiismerete. Mert fél az Istentől! Gyanús dolog ez, Mózsi! Valami nincs rendjén! Valami bűzlik, nyisd ki jól a szemed!
MÓZES
Jól van, nyugodjál meg, asszony! Mindent tudok. Még azt is, amit nem kellene!
MARGIT
Valami a fejedre gyúl, a nyakadba szakad, meglásd!
MÓZES
Nem gyúl, nem szakad… húzd ki magad! Büszke násznagyasszony legyél itt – az oldalamon!
Kezdjük, Margitkám!
Ének, zene: „Áll a hajó…”
Zsófikával az élen bevonulnak énekelve és táncolva a nyoszolyólányok és a vőfélyek. Mögöttük hófehérben a menyasszony, sötét öltönyben a vőlegény, aztán Medárd, Ella, a szorgalmasan működő zenészek, végül a népes rokonság.
ÉNEK
| Áll a hajó a tenger közepében,* |
| Megakadt a csipkebokor tövében! |
| A hadihajónak meg kell állni, |
| ||:csipkebokrot ki kell vágni, |
| Hadd tudjon a kisangyalom beszállni!:|| |
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
A hadihajónak meg kell állni,
| csipkebokrot ki kell vágni, |
| Hadd tudjon a kisangyalom beszállni! |
MÓZES
Tisztelt vendégsereg! Egy kis csendet kérek!
Csönd.
Utat a polgármester úrnak!
POLGÁRMESTER
Be, hóna alatt az államelnök színes arcképe.
Jó nápot! Jó nápot!
Kézfogások, köszöntések. Kis időre leül, majd föláll. Államelnök képét Mózes kezébe adja, fenntartás végett.
Törvénynek előtte felállom magamat. Nem beszélni jól magyar, de törvény generális: Román, magyar, török, görög… csinálni szerelem, én csinálni udvart szép lejányoknak, ezért vállalni kötelességet.
Papírból olvassa. Lazsoházi…
BENDEGÚZ
Lajosházi!
POLGÁRMESTER
Bendeguzu…
BENDEGÚZ
Bendegúz!
POLGÁRMESTER
Bendeguru?
BENDEGÚZ
Mindegy!
POLGÁRMESTER
Sajnálok hibámat.
Olvassa folyékonyan.
Bendegúz polgár és állampolgár saját elhatározásábul, senkitetül forszírozva, öröltetve feleségnek teszed-veszed Schuller Ámárillá állampolgárnét… nőt? Igen?
BENDEGÚZ
Igen. Igenis.
POLGÁRMESTER
Kettő igen nem jó igen. Egy igen kell törvénynek angazsamantba. Uno! Solo solissimo!
BENDEGÚZ
Szólóba veszem el!
POLGÁRMESTER
Igen? Nem igen?
BENDEGÚZ
Igen!
POLGÁRMESTER
Ámárillá Schuller, alias moghior ul… ul fordítva, felfordítva Schuller Amarilla polgárné privát hatarszásudbul, senkitetül forszírozva, megöröltetve házasságba teszed-veszed Lázsoházi Bendeguzi polgárállampolgárokat…
AMARILLA
Igen.
POLGÁRMESTER
Egyet igen… uno, szóló igen, legszebb igen! Gátá! Finitá!
Int, hogy üljenek le. Államelnök képét átveszi Mózestől, asztalra helyezi.
Summa summarum… állapítom meg aztat… házassági kötetési kritériumok végének lettek vitetve, mineknek után én mint… munipici… umi mesterpolgár közleményezem veleteknek, miket mondja Familiáris Kód és Kodex… Állam véddelmezi házasságot, familiát. Támogatja multilateral ekonomikusan szociálisan sokoldalúan konszolidálásban… specialista gondot manifesztál fiatal generáció produkálásban, virágoztatásban. Familia-bázist hívják liberál-konszenzusnek… nak… házi társak a relációkban minden… mint férfi, maszkulin, mint asszony, feminin, egyformát élveznek garanciális egálban. Családi jogok fundamentuma baráti vonzolódás reciprocitására lettek bazirozva. Házastárnak… párnak összes tagjai in genere közös akkomodációban planifikálnak minden közössülést… érteni szexuális relációkat… Gátá. Finitá! Szabadon exprimált együttérzésben kinyalvánítalak tikteket társasház… házastársaknak! Írod alá!
Bendegúz és Amarilla ír, közben zene szól.
Még válámi! Élvtársak és nők! Nem megyek el magamat perszonál kívánságnak nélküle: fámíliáris nexusban szeretve csókolni, csókolva szeretni, így jön ki belőle hazának sok kicsi kátona, így lenni hős anya, Mámmá eroiná! Vivat Lájos, vivat Ámárillá, örömápá, örömányá, örömlányoknak!
Taps.
Vivát, Lájos, Ámárillá! Vivát, Lájos, Ámárilla!
Éljenzés, taps, zene. Polgármester kezében az államelnöki képpel távozik. Mózes a demizsont Pista kezébe adja, aki kikíséri a polgármestert, majd gyorsan visszatér.
CSABA és mások
| Akinek most kedve nincs, |
| annak egy csepp esze sincs! |
PISTA, CSABA
| Tedd rá, tedd rá, |
| most tedd rá! |
| Tedd rá, tedd rá, hopp, tedd rá! |
| Haj mert: |
| Úgy el vagyok keseredve, |
| mint a ficka tekeredve! |
MÓZES
Tekeredjetek, de hallgassatok reám!
MERCÉDESZ, ERZSÓK, ZSÓFIKA
| A menyasszony szép virág, |
| kaszarúja gyöngyvirág! |
| Baldag az a vőleginy, |
| ki azt mangya, az enyim! |
| Ijú-ju-ju, ju-ju, júúúú! |
MÓZES
Int. Csönd.
Nem lesz baldag, mert nem hagyjátok a cél felé haladni, mely nem egyéb, mint a menyasszony felkontyolása! Ennek érdekében indulni kell! Innen, ez emlékezetes helyről, kart karba öltve átvonulunk a Traján és Decebállusz vendéglőbe. Falusiak, akik nem tudjátok: megyünk, megyünk, énekelünk, ki lesz írva: Resztaurant, oda bémegyünk. Díszebéd kezdete tizennégy órakor, majd rövid szünet után következik a vacsora és a menyasszonytánc. Vigyázat! Sokan vagyunk magyarok, ilyenkor szaporodik az éberség a rendőrök formájában. Ha ezek a karhatalmiak benéznek oda hozzánk, nem kell kinézni őket! Jelenlétüket ne vegyük észre, legföljebb egy jó adag töltött káposztával, borjúszelettel, borral, lojális mosollyal. Kerülni kell velük a szóváltást, ne jártassuk a szánkat, ne énekeljen senki tiltott nótákat.
MEDÁRD
Mózsi! Közöld, kérlek, hogy melyek a tiltott nóták!
MÓZES
Tiltott nótának számít minden, amit nem szabad énekelni. És hogy mit nem lett volna szabad énekelni, az mindig pofozás után derül ki – a rendőrségen. És ami a legfontosabb: kihűl a tyúkleves! Zenészek! Induljon a hadihajó!
Ének, zene. A násznép kivonulása.
ÉNEK
Áll a hajó a tenger közepébe,
Megakadt a csipkebokor tövébe!… stb. …
Sötét, csend.
AMARILLA
Be, cigarettára gyújt, fény.
ELLA
Be.
Amarilla!
AMARILLA
Nem, nem, nem bírom tovább! Fújd le a menyasszonytáncot! A köszöntőket! Légy könyörületes hozzám! Nem bírom már! Nehéz nekem ez a szerep!
ELLA
Légy erősebb, drága gyermekem. Csodálnak és irigyelnek az emberek.
AMARILLA
Aztán vége lesz mindennek, és megtudják az igazságot.
ELLA
Hogy ELVÁLTOK, hát Istenem! A világ csak azon csodálkozik, ha valaki nem megy férjhez. A válásokon már senki nem akad fenn.
AMARILLA
Megértelek, anyám, de könyörgöm, a piacos kikiáltásomat fújd le, kíméljetek engem!
ELLA
Ősi szokásokból, erkölcsi követelményből semmit lefújni nem lehet. Mindig példás család voltunk, és ebből nem engedek. Te elmész tőlünk, de mi itt maradunk. Ami velünk marad: az a jó hírneved. Erre gondolj, és nem lesz nehéz a szereped. Csak azt sajnálom, hogy minden kísérletem, keserves anyai igyekezetem hiábavaló volt. Attól a felelőtlen, toronyhágó csibésztől nem tudtalak elfordítani!
AMARILLA
Nem fordulok, anyám!
ELLA
Javadra lenne.
AMARILLA
Örök bánatomra. Halálomig! Szívszakadásig! Hányszor mondjam el neked?
ELLA
Megint eltűnt! Mégis áltatod magad?
AMARILLA
Újból keresni fogom.
ELLA
Budapesten hozzád illő partira találhatsz.
AMARILLA
Ahhoz túl sokat lestem az ablakot, Balogh Ábel jövetelét éjjel és nappal, Istenem! Hány éve!
ELLA
És ha már elfelejtett? És úgy lenne boldog, ha te is elfelejtenéd őt?
AMARILLA
Hosszú szembenézés után.
Akkor én a bibliai Ruthnak szavaival mondom neki: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem. Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled.
Csönd, zene.
| „Bánat, bánat, nehéz bánat, |
| miért raktál szűvemre várat?”* |
Medárd belép.
ELLA
Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy én teneked, lányom, mindenkor, mindennel csak javadat akartam. Hallja ezt az Úr?
Csönd, zene.
MEDÁRD
Be.
Hallja, hallja! Az úr mindent hall!
ELLA
Akkor mondja meg a lányának, hogy térjen észhez.
MEDÁRD
Mi baj, Amarilla? Bice-bóca gyermekem. Még egy kis türelem, kegyes képmutatás, aztán mindennek vége, hazamennek a legények, Lajosházi Bendegúzt is elviszi az ördög, te meg szabad leszel, kiszállsz ebből a rabságból és megtalálod… akit keresel. Ejnye, no! Föl a fejjel, Amácska! Ki bántott?
AMARILLA
Senki, csak mamus…
ELLA
A menyasszonytánc alól ki akarja vonni magát… és tudod, mit fognak suttogni? Hogy bántja már a kicsi a nagyot és… és neki már nem szabad táncolni. Ó gyalázatos népek! Hitvány pletykagyártók!
AMARILLA
Hallod, apus?
MEDÁRD
Amácska, légy megértéssel anyád iránt!
ELLA
Úgy kellene!
MEDÁRD
Szegény sárkányt etet, ha kell, maga is besétál a torkába! Ezt a sárkányt úgy hívják, hogy közvélemény, közvélekedés, általános jó vélemény a Székely és a Schuller család erkölcsiségéről…
ELLA
Ironikus mellékzöngét ne merészelj belévegyíteni, Medárd!
MEDÁRD
Isten őrizzen, Ellácska! Hiszen azért jöttem! A menyasszony ne búslakodjék itthon az örömszülőkkel!
ELLA
Indulás! Amarilla, szedd rendbe magad! Gyönyörűségem! Olyan szép vagy, minden lányos anyát megöl a sárga irigység!
AMARILLA
Ó, te mamus! Hideget, meleget, egyszerre tudsz fújni!
ELLA
Siess! Megszökik az a Bendegúz!
AMARILLA
Előlem? Negyvenezerért? Nem bolond az, mamus! Csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy kacagnom kell, mikor sírni akarok, táncolni kell, pedig semmi kedvem hozzá. Milyen élet ez? Milyen világ ez? Megmondanátok? Mit műveltetek? Ti csináltátok!
El.
MEDÁRD
Amarilla, hogy beszélhetsz így?… Zsófika meg eltűnt!
ELLA
Micsoda?!
MEDÁRD
Mózsival közölte, hogy elmegy Ciprián után.
ELLA
Megtiltottam neki! Megháborodom! Itt helyben üt meg a guta!
MEDÁRD
Ne-ne-ne! Semmi baja nem lesz!
ELLA
Megőrülök! Halálba kerget engem az a kölyök! Hátra kapirgálja a parancsomat, és elindul a saját tyúkesze után!
MEDÁRD
A tyúkész tizenöt éves már! Shakespeare Júliája például csak tizennégy éves volt!
ELLA
Mennyit ittál, hogy Shakespeare-rel jössz elé nekem? Zsófika vesztébe rohan, és te Júliázol itt nekem!
MEDÁRD
Ne pörgesd be magad, kérlek!
ELLA
Nem tudtál a seggére verni?
MEDÁRD
Örömapának nem az a feladata!
ELLA
Hányszor mondjam, Medárd? Maga fejétől, kicsi eszével, saját gyenge akaratából egy leánygyermek meg nem őrizheti magát, csak ha megőrzi valaki, valami! Ez pedig a szülő és a tiltás.
MEDÁRD
Intelmedet már régen az agyamba véstem, valamiként annak második bekezdését is. Ahol nincs tiltás, kórusban bőgnek a zabigyerekek, az elhagyott, küszöb elé rakott porontyok, fattyak.
ELLA
Ne gúnyolódj velem!
MEDÁRD
Se kedvem, se bátorságom hozzá!
ELLA
Megőrülök, ha baja esik Zsófikának! Konyhakéssel megyek utána, latrok tanyájára, és azután a börtönbe, Szamosújvárra.
MEDÁRD
Kényszerképzeteid vannak! Eluralkodott rajtad a Ciprián-fóbia.
ELLA
Gyerünk, gyerünk!
Zene.
Hagyd az elmeklinikai diagnózisokat! Kihűl a leves.
MEDÁRD
Leves? Kihűl a násznép!
Villanyt olt. Zene: „Lakodalom van a mi utcánkban…”
Ella, Medárd el.
Lakodalmi hangok a bálteremből. Ének, zene, Mózes hangja: „Eladó a menyasszony!” Éljenzés! „Hogy adod? Mennyiért?” stb… „Egy borjúért táncol a menyasszony!” „Bikaborjú!” Mózes hangja: „Bika, berbécs, berke, koca, malac, kecske az ifjú pár javára felajánlható!” Zene, tánc, majd csend. Ajtót, ablakot becsuktak.
ZSÓFIKA
Jön óvatosan, üveg bort helyez el asztalkán. Gyertyát gyújt. Ciprián belép.
Szűz Máriám!
A fiú nyakába ugrik.
De megijesztettél! De nagyon rám ijesztettél!
Zene.
CIPRIÁN
Nyugodj meg, és szállj le szépen a nyakamról. Nádpálca van-e a háznál?
Csönd.
ZSÓFIKA
Lenne valahol, de már kivonták a forgalomból.
Földre huppan.
CIPRIÁN
Papírt húz elő zsebéből.
Hallgasd: miért érdemelnéd a nádpálcát!
ZSÓFIKA
Erős, nagy bánatomban írtam, ne vedd figyelembe!
CIPRIÁN
„Ciprián, Cipri, te hűtlen kutya!”
ZSÓFIKA
Tiltakozom! A hűtlen kutya ellen tiltakozom!
CIPRIÁN
Nem te írtad?
ZSÓFIKA
Figyelmeztettelek, hogy nagy bánatomban írtam, ne vedd figyelembe!
CIPRIÁN
Felejtsük el! Van itt vastagabb is! „Ha Amarilla lakodalmán ma este nem táncolunk együtt, én többet soha nem fogok táncolni! Soha már ebben az életben – se veled, se mással. Isten veled!” Ezt is felejtsük el, Zsó?
ZSÓFIKA
Ha lehetne…
CIPRIÁN
Nem lehet. Megfagyott bennem a vér, amikor elolvastam.
ZSÓFIKA
Bocsáss meg nekem.
CIPRIÁN
Mire megyek én azzal, ha neked megbocsátok? Ide kellett jönnöm a házatokba, holott nem lett volna szabad. Nem tudhatom, még tán az Isten se látja, mi van a szívedben meg egy ilyen üzenetben!
ZSÓFIKA
Miért hazudtál nekem, Ciprián?
CIPRIÁN
Soha nem hazudtam, Zsó.
ZSÓFIKA
Azt ígérted, eljössz velem a lakodalomba, és nem jöttél! Mivel bántottalak meg?
CIPRIÁN
Miért kívánod, hogy idejöjjek, ahová rajtad kívül senki más nem hívott engem?
Szomorkás hegedűszóló.
ZSÓFIKA
Énekel.
Társam, társam, édes társam,
Sohasem lesz olyan társam,
mint te voltál, édes társam.
CIPRIÁN
Társam, társam, édes társam!
ZSÓFIKA
Semmi sem igaz abból, mit az első nap meséltél. Mért hagysz magamra? Mért fordulsz el tőlem?
CIPRIÁN
El kell innen mennem, de soha nem hagylak el, soha nem fordulok el tőled. Ha egyszer te is menyasszony leszel, a világ végéről is eljövök az esküvődre…
ZSÓFIKA
Ne gyere! Ne igyekezzél! Soha nem megyek férjhez!
CIPRIÁN
Csacsiságokat beszélsz! Ha majd te is menyasszony leszel, a világ végéről is eljövök az esküvődre és föliratom a falra nagy betűkkel: A MENYASSZONY NEM ELADÓ! SE BORJÚÉRT, SE PÉNZÉRT NEM TÁNCOLTATHATÓ! Bolond az öreg tengerész a pipája mögött – fogják mondani. Hé, te szürkeszakállú! Ne üsd az orrodat a mi szokásainkba! Ki vagy? Mi vagy? Honnan kerültél közibénk? Barátaim! Közületek való voltam én is, de messzire kergettek innen. Visszavárt engem valaki, de hiába várt, mikor nem jöhettem. Mit ad Isten a vándornak, hiába jöttem, mikor eljöhettem.
ZSÓFIKA
Jöhetsz majd tőlem a szürke szakálladdal… én elfogyok, mint a holdvilág.
CIPRIÁN
Tudod, mit? Visszajövök egy év múlva, Zsó! Kezet rá!
ZSÓFIKA
Mondjuk, hogy tárgyalási alapnak ez már valami…
Kezet fognak. Zsófika újból Ciprián nyakában.
CIPRIÁN
Hamis Maris, huncut Zsó! Megint a nyakamba varrtad magadat.
Kacagás.
Brutális dörömbölés az utca felőli ajtón.
ZSÓFIKA
Leugrik Ciprián karjából.
KÉMELHÁRÍTÓ
Hangja, dörömbölés közben. Kinyitni! Kinyitni!
ZSÓFIKA
A nagy hegyi tolvajok! Az ajtót nyitva felejtettem.
KÉMELHÁRÍTÓ
Politikai rendőrség!
Belép, a nyomában két fegyveres.
Zene. Kossuth-nóta.
Senki nem mozdul! Senki se mozdul!
Cipriánhoz.
Fegyver?
CIPRIÁN
Marhaság!
KÉMELHÁRÍTÓ
Káplár! Kontroll!
Fegyveres rendőr villámgyorsan megmotozza Cipriánt, majd Zsófika felé indul hasonló szándékkal.
A kislányt nem motozzuk.
ZSÓFIKA
Felkapván a még kidugaszolatlan borospalackot.
De! Jöjjön csak! Fejébe száll majd a rizling.
KÉMELHÁRÍTÓ
Kijáratokat elállni!
A két rendőr a bal és jobb oldali ajtó előtt kezd őrködni.
ZSÓFIKA
Csak úgy bejönnek ide, mint a kocsmába?
KÉMELHÁRÍTÓ
Senki nem pofázik! Kislány oda leülni, vallomást megírni.
Papírt, golyóstollat helyez az asztalkára.
ZSÓFIKA
Vallomást? Kinek és miről?
KÉMELHÁRÍTÓ
A politikai rendőrségnek – ma esti találkozásról az úrral. Hogy került ide? Mit kér tőled? Milyen információkat adtál? Mit kaptál – ajándékot? Hogy jött létre ismeretség?
ZSÓFIKA
Biciklin.
KÉMELHÁRÍTÓ
Bicikli nem érdekel! Mióta ismered?
ZSÓFIKA
Öt napja.
KÉMELHÁRÍTÓ
Biztos? Egészen biztos?
ZSÓFIKA
Nem! Nem biztos.
KÉMELHÁRÍTÓ
Na ugye!
ZSÓFIKA
Egyszer-egyszer úgy érzem, hogy mindig ismertem őt, amióta csak élek, mióta tudom az eszemet.
KÉMELHÁRÍTÓ
Tréfára nincs idő! Seggeden elhelyezkedni! Írjad, amit parancsoltam!
ZSÓFIKA
Úriember nem így szokott…
CIPRIÁN
Ő csak így szokott!
KÉMELHÁRÍTÓ
Itt csak én beszélek. Senki nem pofázik!
Ének a lakodalomból: „…Kossuth Lajos kalapjára! Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája!”
Már megint Kossuth! Már megint! Ezek mindent Kossuth Lajos kalapjától várnak.
„…Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
Na jó! Az iratokat kérem!
CIPRIÁN
Átnyújtja útlevelét.
KÉMELHÁRÍTÓ
Republica Federativa do Brasil. Neve?
CIPRIÁN
Ott olvasható az útlevelemben.
KÉMELHÁRÍTÓ
Ábel Ciprián Balogh.
ZSÓFIKA
Vigyázz, vigyázz, Ciprián! Balogh Ábel szökevény! Te nem vagy szökevény, Ciprián!
KÉMELHÁRÍTÓ
Neve?
CIPRIÁN
Balogh Ábel Ciprián!
ZSÓFIKA
Nem lehet! Nem lehetséges!
KÉMELHÁRÍTÓ
Pofa be! Utolsó figyelmeztetés! Születési hely és dátum?
CIPRIÁN
Székelyvásárhely, 1956.
KÉMELHÁRÍTÓ
Mikor hagyta el az országot?
CIPRIÁN
Ezerkilencszázhetvenhárom.
KÉMELHÁRÍTÓ
Törvényesen? Szökés útján?
CIPRIÁN
Szökés.
KÉMELHÁRÍTÓ
Miért éppen akkor?
CIPRIÁN
Mert éppen szökőév volt.
KÉMELHÁRÍTÓ
Ilyenkor a viccelődés árt az egészségnek. Magyar zászlót, piros-fehér-zöldet maga tűzte ki a városháza toronyának tetejére?
CIPRIÁN
Én tűztem ki.
KÉMELHÁRÍTÓ
Román trikolórnak a helyébe rakta zászlótartóba.
CIPRIÁN
Úgy volt.
KÉMELHÁRÍTÓ
Bűntettének motivációja?
CIPRIÁN
Kitűztem az egyik lobogót, hogy pihenjen kissé a másik.
KÉMELHÁRÍTÓ
És ezt hogy képzelte?
CIPRIÁN
Úgy tanultam valakitől, hogy az igazságot is meg lehet szokni.
KÉMELHÁRÍTÓ
Ki bérelte fel az irredenta provokációra?
CIPRIÁN
Senki.
KÉMELHÁRÍTÓ
Ki bízta meg?
CIPRIÁN
Senki.
KÉMELHÁRÍTÓ
Mennyit fizetett?
CIPRIÁN
Senki csak semmit fizethet! Magamat vittem kísértésbe és fel a magosba.
KÉMELHÁRÍTÓ
Ki volt az ördögöd?
CIPRIÁN
Saját magam ördöge voltam. A kísértő és a megkísértett egy személyben.
KÉMELHÁRÍTÓ
Balogh Ábel Ciprián…
ZSÓFIKA
Takarodjatok ki a házunkból! Nagy hegyi tolvajok!
KÉMELHÁRÍTÓ
Schuller Zsófia száját ne jártassa!
ZSÓFIKA
Zsiványok! Útonállók vagytok!
CIPRIÁN
Zsó! Csillapodj, drága Zsó! Nem fognak bántani.
ZSÓFIKA
Én hívtalak ide, Ciprián! Akaratlanul tőrbe csaltalak…
CIPRIÁN
Nem hívtál! Ne vádold magad! Saját akaratomból jöttem!
ZSÓFIKA
És ők már az ablak alatt leskelődtek.
KÉMELHÁRÍTÓ
A hatóság nem leskelődik. A hatóság figyel! De volt ott még valaki, Balogh Ábel Ciprián! Volt ott valaki. Ott, a torony alatt. Aki felbiztatott.
Csönd.
És a nőnek nem volt több esze?
CIPRIÁN
A NŐ TIZENÖT ÉVES VOLT. Iskolatársam.
KÉMELHÁRÍTÓ
Neve?
CIPRIÁN
Szerelem.
KÉMELHÁRÍTÓ
A nevét kérdeztem!
CIPRIÁN
Úgy hívták őt: szerelem, és így szólított ő is engem. Mit akar még, uram?
KÉMELHÁRÍTÓ
Miért jött most vissza Brazíliából? Ki küldte? Mi céllal?
CIPRIÁN
Magánügy volt. De már szertefoszlott.
KÉMELHÁRÍTÓ
Balogh Ábel miért lett Ciprián?
CIPRIÁN
Brazíliai jótevőm, atyai barátom, Cyprianus Teodoro tiszteletére vettem föl e nevet huszadik születésnapomon, São Paulóban.
KÉMELHÁRÍTÓ
Köszönöm. Minden világos, de nem annyira, hogy búcsút vehessünk egymástól. Ön velünk jön. Kislány! A vallomását kérem!
ZSÓFIKA
A papírlapot összetépi, szerteszórja.
Vallomást? Éntőlem? Sohanapján!
KÉMELHÁRÍTÓ
Jártasd csak a szájadat!
ZSÓFIKA
Belekapaszkodik Cipriánba.
Nem hagylak! Ne menj el!
CIPRIÁN
Visszajövök!
KÉMELHÁRÍTÓ
Hisztérikus kölyke!
Nagy erővel a szoba közepéig penderíti.
CIPRIÁN
Zsó, az Istenre kérlek! Maradj itthon! Ne menj sehová! Aki mulat, mulasson, menyasszony táncoljon, vőlegény viruljon, ne zavard meg a boldogságukat! Mi ketten még találkozunk!
KÉMELHÁRÍTÓ
Nem végrendelkezünk! Kifelé! Kifelé! Kifelé!
A kémelhárítók Cipriánt maguk előtt tuszkolva távoznak.
ZSÓFIKA
Bocsáss meg nekem, Ciprián!!
KÉMELHÁRÍTÓ
Kifelé!
ZSÓFIKA
Mit cselekedtem, Úristen? Gyilkosok kezére juttattalak, pedig csak látni szerettelek volna! És mit fog csinálni szegény Amarilla?
Fiókban kutat.
Micsoda ház! Micsoda népség! Sehol egy pisztoly! Sehol egy bomba! Nyuszifül társaság! Ezek mindent Kossuth Lajos kalapjától várnak! De majd szétverek én az emberrablók között! Nem hagylak én téged cserben, Ciprián!
Seprűvel indul kifelé. A bálteremben harsány zene.
ELLA
Be.
Zsófi! Zsófika!
MEDÁRD
Be.
Pánikba hajszolod magad, Ellácska! Zsófi! Zsófika!
ELLA
Hű, de lepofozom!
MEDÁRD
Csillapodj már!
Meglátva a borosüveget.
Nézd meg a szobában, hátha elálmosodott…
ELLA
Az italozástól, ugye? Mi ez? Ki dorbézolt itten? A gyertyák is égtek! Mi volt itt, Medárd?! Megölöm azt a Cipriánt!
MEDÁRD
Ella, ne veszítsd el a fejedet. Most hová mész?
ELLA
Amarillától megkérdem, hol lakik az a Ciprián! Addig te hívd a rendőrséget!
Ella ki.
MEDÁRD
Rendőrséget? Még éppen az hiányzik nekünk!
MEDÁRD
Elébújhatsz már, Zsófika! Csak én foglak elnadrágolni!
ZSÓFIKA
Kintről óvatosan jön, és ujjával csöndet int.
MEDÁRD
Jaj, te gyermek! Anyád megnyúz és felnégyel! Mi történik?
ZSÓFIKA
Emberélet: Ciprián.
MEDÁRD
Gondoltam. Mi baja?
ZSÓFIKA
Az a baja, hogy ő nem Ciprián.
MEDÁRD
Hanem kicsoda?
ZSÓFIKA
Hanem az én drágalátos nővérem nagy szerelme. Balogh Ábel Ciprián. Mert ugyanis…
MEDÁRD
Állj meg, állj meg! Ábel is, meg Ciprián is? Biztos vagy benne?
ZSÓFIKA
Ábel annyi, mint Ciprián, később elmondom! Siessünk! Innen, e helyről vitték el megbilincselten az emberrablók, miután kihallgatták, és minden elékerült: a torony, a zászló, hadbíróság, szökés, meg az a diáklány, akinek a nevét, láttam rajta, el nem árulta volna, ha felnégyelik is… akit úgy hívnak, mondta nekik, úgy hívnak: Szerelem… Érted már, apa? Utána eredtem, amikor elhurcolták… A politikai rendőrség kapujából elkergettek. Hívd azonnal a brazil követséget.
MEDÁRD
Mit mondjak nekik? Mit mondjon Schuller Medárd Brazíliának? Bizonyos, hogy ez a mi Ábelünk, a te Cipriánod már brazil állampolgár?
ZSÓFIKA
Az útlevelét bogarászták. Republica Federativa do Brasil. Ettől berezeltek a fülesek.
MEDÁRD
Fölveszi a kagylót.
Ez máris süket.
Leteszi a kagylót.
Megint kivontak minket a forgalomból. Az Ábel-effektus. Valahol egy fülkében ott ül egy fejhallgatós patkány, és valahányszor Ábel-ügyünk-bajunk-nyomorúságunk van: elrágja a telefondrótot! Nem igaz, hogy Isten tudta nélkül egyetlen hajunk szála sem görbülhet meg. Ezek a patkányok megelőzik az Istent is minden tekintetben! Mi célja lehet velük az Úrnak, hogy hagyta őket így elszaporodni!
Megcsörren a telefon. Medárd riadtan kapja föl.
Halló! Micsoda? Hogy ne jártassam a számat? És te ki vagy, ha szabad érdeklődnöm? Hátrább az agarakkal és a patkányokkal! Én is azt mondom! Ne rágcsáld a telefondrótomat!
Lecsapja a kagylót.
Lehallgattak.
Próba.
Már megint süket.
ZSÓFIKA
Nyakába ugrik Medárdnak, arcon csókolja.
Vitézségi kitüntetés! Te aztán megmondtad nekik!
MEDÁRD
Balogh Ábel miatt bonyolult és nehéz helyzetbe keveredtünk, Zsófi!
ZSÓFIKA
Bocsáss meg, apa. Semmi egyebet nem akartam én, csak Cipriánnal táncolni – egyszer az életben, Amarilla esküvőjén. Ez minden bűnöm. Ezért küldtem neki üzenetet… Bocsássatok meg nekem…
ELLA
Jön fentről.
MEDÁRD
Várj meg odakint. Anyád bármelyik pillanatban jöhet. Gyorsan! Kapd magad! Kint várjál! Siess!
Zsófika el.
ELLA
Be.
Amarillának fogalma sincs, hol lakik az a lator Ciprián! Beszéltél a rendőrséggel?
MEDÁRD
Nem működik a telefon. De Zsófika megkerült!
ELLA
Miért nem ezzel kezded? És hol van?
MEDÁRD
Hát… Itt van… itt volt…
ELLA
Mi az, hogy van és volt?
MEDÁRD
Kiküldtem, csípjen el egy taxit.
ELLA
Taxit?
MEDÁRD
Sürgősségi eset!
ELLA
Nincs mentőszolgálat?
MEDÁRD
Telefonon ideszóltak.
ELLA
Amely nem működik?
MEDÁRD
Akkor működött. Muszáj mennem! Emberélet!
ELLA
Te vagy az egyetlen népszaporulati számadó juhász a városban?
MEDÁRD
Zsófikát magammal viszem.
ELLA
Mielőtt felpofoznám?
MEDÁRD
Nyugodj meg, életem. Ha velem van, jó helyen van! Te vigyázz a lakodalom jó menetére!
El.
ELLA
Medárd!
MÓZES
A kert felőli ajtón be.
Medárd, Ella! Mindjárt úgy mulatunk, mint kutya a kútban.
ELLA
Medárdot meg sürgősségire hívták!
MÓZES
Akkor mi az ördögöt csinálunk?
ELLA
Amit kell! Azt csináljuk, Mózsi. Mi a gondod?
MÓZES
A menyegző vége felé járunk. Úgy illik, hogy aminek feje volt, farka is legyen. Margit azt mondja, hogy a következő aktuális futam…
ELLA
Semmi sem aktuális abból, ami Margitnak a ringlispíl fejében forog és futamodik! Te döntesz, aki mindenbe belé vagy avatva.
MÓZES
Mi hárman tudjuk, mi a helyzet. Negyedik a vőlegény, az ötödik Amarilla. Margittal most mit csinálunk? Násznagyasszonyként mindent halálosan komolyan vesz, szó szerint értelmez… Az ifjú párt az örömszülők házába akarja átvezényelni.
ELLA
A te tyúkod! Ne kukorékoljon! Ne vezérkedjék! Mit képzel magáról? Dózsa György? Pugácsov?
MÓZES
Ragaszkodik a menyasszonyfektetéshez. Ősi szokást megszegni nem lehet, azt mondja, és kérdi: te vajon felrúgtál valamit a saját menyegződön?
ELLA
Semmit.
MÓZES
Na látod! Akkor most hogyan gondolod?
ELLA
Elejét vesszük a dolognak. Nem lesz idevezényelhető ifjú pár!
Mózes kalapját saját fejére veszi.
Margitkám, fogod mondani: viseld mostantól a násznagyi kalapot és gyakorold a vele járó hatalmat!
MÓZES
Margitkám? S én akkor mit csinálok?
ELLA
Ügyesen, okosan, feltűnés nélkül hazaszállítod a vőlegényt a szállodába.
MÓZES
És ha nem lesz kedve?
ELLA
Pénztárcát nyújt neki.
Negyvenezerért?
MÓZES
Hát így esetleg…
ELLA
Gratulálj neki! A boldog vőlegényt nagy színész sem alakította volna hitelesebben.
MÓZES
Remélem… És Amarilla?
ELLA
Nem érzi jól magát! Agyontáncoltatták, le kell pihennie.
MÓZES
Menyasszonyfekvés – pihenés végett!
ELLA
Úgy!
A kalapot Mózes fejére vissza.
Légy ügyes! Szegény Medárdomat is helyettesítened kell.
MÓZES
Nem lesz könnyű! De mindent megpróbálok.
El.
ELLA
Nem féltelek, Mózes! Oda veted mindig a vasmacskát, ahol a feneket éri!
MEDÁRD
Be.
Te mit csinálsz itt egymagadban?
ELLA
Zsófika?
MEDÁRD
Semmi baja nincsen!
ELLA
Hol nincs semmi baja? Hol hagytad Zsófikát?
MEDÁRD
A rendőrségen.
ELLA
Miféle rendőrség?
MEDÁRD
Politikai!
ELLA
A politikai rendőrség volt az a szülőasszony, akihez téged sürgősségileg kihívtak?
MEDÁRD
Az úgy volt, tudod…
ELLA
Nem érdekel, mi volt! És tovább ne hazudozz! Hol a leánka? Mit keres a rendőrségen?
MEDÁRD
Nyilatkozatot ír…
ELLA
Miről? Miért?
MEDÁRD
Nyugodj meg, nem bántja senki! Cipriánt letartóztatták.
ELLA
Hál’ Istennek! És vele Zsófikát is?
MEDÁRD
Zsófika nincs letartóztatva. Ciprián, a szerencsétlen, ártatlanul a kóterben…
ELLA
Zsófikát botrányba, tragédiába sodorta, és te védeni merészeled?
MEDÁRD
Ciprián valójában nem Ciprián…
ELLA
Tudtam, tudtam, mondtam, hogy gyermekrontó, figyelmeztettelek téged is, a hülye kölyköt is, de hiába jártattam a számat! Hiába koptattam a nyelvemet…
MEDÁRD
A helyzet egy kicsit elbonyolódott.
ELLA
Hogy merted a gyermeket magára hagyni?
MEDÁRD
Csak miattad futottam haza, hogy megnyugtassalak!
ELLA
Sikerült! Sikerült!
MEDÁRD
Mózes vessen véget a lakodalomnak!
ELLA
Intézkedtem!
MEDÁRD
Mózes számoljon el még ma este Lajosházival.
ELLA
Intézkedtem.
MEDÁRD
Többet nem is mondok az esetről.
ELLA
De tudni akarom…
MEDÁRD
Elmondom, ha visszajöttem!
ELLA
Zsófikával és minél hamarább!
Zene kint: „Örömanya…”
MEDÁRD
Még csak ez hiányzott!
Ének, zene.
|
|
MARGIT
Fején Mózes kalapjával.
Ácsi! Adjon e háznak az Isten békességet, végre megtaláltuk az örömszülőket!
ELLA
Éppen most akartunk átmenni hozzátok folytatni veletek a szép mulatságot!
MEDÁRD
Éljen s uralkodjék a kalapos násznagyasszony!
MIND
Éljen!
Tus.
MARGIT
Boldogok vagytok-e?
ELLA
Már attól tartottunk, hogy soha nem jőtök el, de hiába reméltük, mégis megjöttetek!
MEDÁRD
Annyi csupán a baj, hogy énnekem el kell menni! Sürgős!
MARGIT
Az örömapát először megtáncoltatjuk!
ELLA
Margit! Már úgy összerázták a lányok, mint a kakast a rostában!
MEDÁRD
Lesántultam!
MARGIT
Helyrehozunk. Kezünkben az örömapa! Hargat vetni reá!
ELLA
Majd, ha visszajön!
MARGIT
Most!
MEDÁRD
Ördög és az anyja!
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
Tedd rá, tedd rá, most tedd rá! Hopp! Hopp! Hopp!
Zene.
Örömapa gagyája, kilyukadatt a szára!
||: Aggya ide, fóggyam bé,
Vagy kukucskáljak belé! :||
MARGIT
Medárdot táncoltatja.
ELLA
Margit! Leszakad a hátpecsenyéje! Medárd! Medárd! Ne produkáld magad!
MEDÁRD
Ő produkáltat engemet! Nem látod? A produkciója vagyok!
VŐFÉLYEK
Ének.
Ha nincs fúró, kalapács,
A rajkónak nincs kalács!
Ha van fúró, kalapács,
A rajkónak van kalács!
Ha van fúró, kalapács,
A rajkónak van kalács!
Medárd kiszabadul.
ELLA
Eredj, Medárd, siess, Medárd!
MEDÁRD
Násznagyasszony! Táncoltasson téged Belzebub!
Gyorsan elsántikál.
MARGIT
Ácsi!
Csönd.
Cigánymuzsikának szűnjen meg zengése, némuljon el minden sarkantyú pengése! Örömanya, ne lógasd az orrodat! Ősi szokásaink szerint következik a második futam!
Közben külső intésre a zenészek Rupival együtt kihúzódnak az ajtón, a bejárathoz.
ELLA
Ácsi! Téged látván a násznagyi hatalomban, Margit, a legörömtelibb örömanyává lettem. Ó, ha tudnád, miként futkos bennem az örömök öröme, gyönyörök gyönyöre attól a perctől kezdve, hogy ide bevonultatok!
Erős muzsika és ének. „Nyisd ki, babám, az ajtót!”
MARGIT
Örömeid, gyönyöreid fokozódnak, Ella!
Az ajtó kivágódik, és láthatókká lesznek az új vendégek.
Az ifjú pár! A második futam!
BENDEGÚZ, MÓZES
Énekelnek zenekísérettel.
| ||: Nyisd ki, babám, az ajtót :|| |
| Csendesen, mert meghallják a szomszédok. |
BENDEGÚZ
Szólóban énekel kissé részegen, az ölében Amarillával.
Ha meghallják, hadd hallják, úgyis tudja már a világ, hogy én téged szeretlek, Amarilla, soha el nem feledlek!
MÓZES
Nem bírok vele! A vőlegény beleszeretett a menyasszonyba! Hát ilyen még nem volt!
ELLA
Mafla Mózsi! Mit ígértél?
MÓZES
Bendegúz megkutyálta magát!
MARGIT
Örömeid, gyönyöreid fokozódnak, Ella! Ácsi! Segítsünk a vőlegénynek szerelmet vallani!
Beinti a nótát.
Ha meghallják!
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
Ének.
Ha meghallják, hadd hallják, úgyis tudja már a világ, hogy én téged szeretlek, Amarilla, soha el nem felejtlek!
BENDEGÚZ
Megjöttünk, anyuka!
ELLA
Anyuka?
BENDEGÚZ
Itt vagyunk, apuka!
ELLA
Apuka?
MÓZES
Én a bátyja vagyok, de értesíteni fogom, hogy újból apuka lett!
ELLA
Hát nincs magának édesanyja, szüleje, rendes anyukája?
BENDEGÚZ
Ilyen még sose volt! Ilyen drága, kedves. Jól mondom, Amarilla?
AMARILLA
Jaj! Törik a bordám! Jaj!
BENDEGÚZ
Amarillát eleresztve, ordítva énekli.
Úgyis tudja már a világ, hogy én téged szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
MÓZES
Ellához.
Szépen mondja!
ELLA
Csak meg ne vaduljon!
MARGIT
A menyasszony viszont hallgat, mint a prücsök a lyukban!
ELLA
Bernyákoljon talán macska módjára?
MARGIT
Cirpeljen bár szerelmesen! Most kötelessége!
MIND
Bizony!
AMARILLA
Én erősen meg vagyok illetődve, néném!
MARGIT
Úgy illik! Legyél is megilletődve! Következik a harmadik futam! Kontyolás! A felkontyolás!
ELLA
Semmi felkoncolás!
MARGIT
Kontyolást mondtam! A nász órája közeleg.
ELLA
Mire mi jön és mi nem jön: az urad jobban tudja! Mózes, dugd vissza okos fejedet a kalapod alá.
MARGIT
Mióta világ a világ, ezt a futamot a násznagyasszony felügyeli.
BENDEGÚZ
Miféle futam? Zene, ének.
MARGIT
Lányból lesz az asszony, bimbóból a rózsa!
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
Boldag az a vőlegíny,
ki azt mangya: az enyim!
MÓZES
Tiszta beszéd! Tust rá!
Zenészek tust húznak.
Vőlegényi beszédnek leszünk részesei.
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
Halljuk! Halljuk!
BENDEGÚZ
Senki ne csodálkozzék! Az igazat fogom mondani!
MÓZES
A jóságos Fennvalóját! Mit akar ez?
Ellához.
Le fogjuk itatni.
BENDEGÚZ
Schuller apuka sajnos nem hallja szómat, amikor megvallom nyíltan, bátran, őszintén: minden úgy van a szívemben idebent, ahogy énekeltem odakint: Amarilla, szeretlek, soha el nem feledlek! Tudom pedig, nem veszélytelen dolog ez. Korán házasodol, korán bánod meg, későn házasodol meg, későn bánod meg! De jaj nekem egyedül, senki nem hegedül… gondold meg, Amarilla! Ketten hegedülnénk… mit szólsz hozzá?
AMARILLA
Még mindig erősen meg vagyok illetődve.
ELLA
A hegedülés Rupi prímásnak és bandájának dolga.
BENDEGÚZ
Nem úgy gondoltam, anyuka! Szavaimat megértette korábban Mózes násznagy urunk, a násznagyok legnásznagyobbika!
MÓZES
Nyilván ugyancsak időhúzás végett.
Szép szavait a vőlegénynek sisakos őseink kakastáncával kell igazolnia.
BENDEGÚZ
Mindent vállalok! Mindent végrehajtok!
MÓZES
Bendegúz fejére tarajos sisakot helyez, miközben a produkció résztvevőit mozgósítja.
Amarilla! Vigyázz, mert ez téged jércének fog nézni! Ügyes legyél, különben elkapja a bóbitádat! Rupi fiam! Én a kakas, kend a tyúk!*
Kakastánc, amely azzal végződik, hogy Bendegúz teljesen kimerülten, hasmánt elterülve piheg.
AMARILLA
Ó, te szegény! Úgy elfáradtál, hogy nekünk mostan kétfelé kell menni!
BENDEGÚZ
Nem!
AMARILLA
Egymagadban lefekszel. Holnap reggel megbeszéljük, mi leszel.
BENDEGÚZ
Sok a duma! Merre van a hálóhely? Hol az istenben a menyasszonyi fekhely?!
ELLA
Mózes! Válaszolj neki!
BENDEGÚZ
Nászágyat! Vagy összeakad a bajuszunk!
AMARILLA
Te a kakastáncban megháborodtál!
MÓZES
Lassan siess, tovább jutsz!
Hirtelen ötlettel.
Hé! Vőfélyek, nyoszolyók! Itatás következik! Poharakat, kancsókat és Margitomat! Itatás, de szabályosan. Ne igyunk keveset, hanem igyunk sokszor!
PISTA, CSABA
Ne igyunk keveset, hanem igyunk sokszor! Mozsika!
MARGIT
A vőlegényt ne itassátok! Neki kötelességei vannak! Nagyon jól tudja Bendi, a menyegző nem kuglizás…
ELLA
Úgy cselekszik, ahogy kedve tartja! Hadd igyék kedvére!
BENDEGÚZ
Ácsi! Azt a máriapócsi hétszentségit! Meddig szaporítjuk itt a népi szokásokat?
MERCÉDESZ, ERZSÓK
Csujogatnak.
Jaj istenem, mindjárt virrad,
A menyasszony szűzen marad!
Ujju-ju-ju-júúú!
ELLA
Nyakon vágja Mercédeszt.
Ne hergeljétek!
MERCÉDESZ
Kit hergeljünk? A plébánost?
I-II-III. BANYA
Itt a leánybecsületi banyabanda!
MARGIT
Ellához.
Boldog vagy, ugye?
MÓZES
Örömre való hálákat adunk az Úrnak, hogy megjöhettetek! Mozsikát a lábuk elé!
Erős muzsikaszó, induló, amelynek ütemére bevonul libasorban a háromtagú banyabanda.
Ének.
I. BANYA
Lányból lesz az asszony…
II. BANYA
Bimbóból a rózsa…
I-II-III. BANYA
Erről tanúskodik
Most a Banyabanda!
I. BANYA
Ácsi! Menyasszonyfektetést ellenőrző és számadó bizottság!
MÓZES
Int.
I. BANYA
Kezében csengős karika. Megrázza.
Amarilla! Tudod-e, mi ez?
AMARILLA
Nem tudom… Bizonyistenemre mondom!
I. BANYA
Kakascsengő, nászi ágyba való.
AMARILLA
Ja-ja-jaj!
II. BANYA
Hogy kedves szólásával tanúskodjék az isteni parancsolat betöltéséről. Hallgassátok!
Rázza.
I. BANYA
És mitől fog csengetni?
II. BANYA
Szerelemnek játékától.
III. BANYA
Hoppla-hopp!
I. BANYA
Aztán majd jelentést adnak a világnak.
EGYÜTT
Az ifjú pár gyermekcsináló igyekezetéről. Szaporodjatok és sokasodjatok!
Csengőrázás.
II. BANYA
Menyasszonyfektetésre föl, derék magyar!
BENDEGÚZ
Ezek után ki merészeli vitatni a jogaimat? Anyuka! Ki veti meg azt a csengős nászi ágyat?
MARGIT
A menyasszony veti meg, taréjos, kicsi kakasunk!
MÓZES
Nem úgy, Margit! Előtte kontyolni kell! Kontykarika és főkötő! Amarilla! A kispárnára térdepelni!
AMARILLA
Letérdel.
I-II-III. BANYA
||: A menyecske béköti a fejét,
Boldogan tölti egész életét! :||
I. BANYA
Amarilla fejére köti a kontykarikát.
MARGIT
Feltétetik a korona Lajosházi Bendegúz és Schuller Amarilla nevezetes menyegzőjére! Ének és mozsika szóljon, násznagy búcsúztasson!
MÓZES
A mi menyasszonyunk, tudom, hogy így szólna, szíve érzelmitől ha szavakhoz jutna! Én mondom el tehát, mit elméje gondol. Ilyenformán tenne, látom bús arcáról!
Ének.
Ez a leány béfonta a haját,
Fújta a szél piros pántlikáját.
Menyecske lesz, béköti a fejét,
Boldogan tölti egész életét.
MÓZES
Zeng búcsúzó szavam, hullnak a könnyeim,
Mert tőletek válok, kedves jó szüleim.
ELLA
Ne mondjad, ne mondjad, mert soha sem válunk el!
MÓZES
Drága édesanyám, tehozzád fordulok,
Én szerelmes dajkám, tetőled búcsúzok.
ELLA
Jaj, nem hagylak elmenni! A Trabant elé vetem magamat!
MÓZES
Trabanttal mennek!
Ó, jaj, hogy is kezdjem, annyira zokogok…
Kedves édesanyám, mielőtt indulok,
Könnyező szemekkel kebledre borulok.
Odaborul Ellára.
ELLA
Megbolondulok, Mózes! Tégy már valamit!
MÓZES
Margit visszaél a kalapom hatalmával, a koszorús szentségit!
MARGIT
Íme a menyasszony frissen felkontyolva!
AMARILLA
Feláll.
MARGIT
Még ma délben láttuk hajadon lányfővel,
Most pedig asszonyos konttyal, főkötővel.
Tus!
Tust húznak.
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
Boldag az a vőlegíny,
Ki azt mangya, az enyim!
Dal: „Megüzentem a menyasszony anyjának…”
MARGIT
Amarillát, Bendegúzt, mint két babát, egymáshoz közelítve.
Ácsi!
Mivel két szívet ti egymásba tettetek,
Szerelmet kívánok egymáshoz tinektek!
AMARILLA
Az Úristen hallgassa meg néném kívánságát!
BENDEGÚZ
Nekem hagyományosan, az ősök szokása szerint mi a feladatom?
MARGIT
Megmondom, fiam!
MÓZES
E pillanatban leveszi Margit fejéről a kalapot és saját fejébe vágja.
Nem mondod, fiam! Itt ezután én beszélek!
MARGIT
Veszed és viszed a menyasszonyt elhálás végett!
BENDEGÚZ
Készülődő mozdulatok, de közben elkapja figyelmét a csujogatás.
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
A vőlegény ajjan buta,
Azt sem tudja, mi a… he-he!
Kétütemű dobbantás.
BENDEGÚZ
Lehülyéznek, mert nem vagyok idevalósi?
MÓZES
Játék ez, öcsém! Butának mondják, hogy merjen okos lenni. Vegye elé…
BENDEGÚZ
Nem veszem!
MÓZES
Vegye elé!
BENDEGÚZ
Legyen tőlem akármilyen ősi szokás, néphagyomány…
MÓZES
Vegye elé a jobbik eszét és ne vegye magára a játékos csipkelődést, ember!
AMARILLA
Nyugodj meg! Elmondták ezt minden ősömnek! Elmondják neked is. Ne vedd komolyan.
BENDEGÚZ
Mit kell még nekem végrehajtani – hagyományilag?
MÓZES
A legfontosabb teendő most, hogy ne siessünk!
BENDEGÚZ
Egyebet sem csinálunk, csak nem sietünk – reggel óta!
AMARILLA
Kedvesen.
Ó, te Bendeguzi! Nem kerget a tatár, nem ég a ház, nem hajt a török…
MÓZES
És nem énekeltük el mindannyian az örömanyának szóló üzenetet. Hé, muzsikások! Megüzentem a menyasszony anyjának!
BANYABANDA
Ella, Amarilla kivételével mind éneklik zenekísérettel.
Megüzentem a menyasszony anyjának,
Rengő bölcsőt csináltasson lányának,
Rengő bölcsőt, belévaló kispárnát,
Legyen miben rengesse az unokát!
BENDEGÚZ
Ácsi! Üzenetét, ígéretét a magyar betartja!
Amarillát ölbe kapja. Indul a lépcső felé.
AMARILLA
Jaj, a bordám! Fáj a bordám! Ne ficánkolj velem.
MARGIT
Kényeskedik. Ficánkolj csak bátran, Bendi!
BENDEGÚZ
Kötelességemet teljesítem! Ó, de megtéplek, te drága! Be nagyon szeretlek!
ELLA
Mózes! Mózsi! Vesd elébe magad!
MÓZES
Pista, Csaba! Viszik, viszik a várkisasszonyt! A lovagnak hídpénzt kell fizetni!
MIND
Bizony!
A vőfélyek értenek a szóból. Gyorsan elállják Bendegúz útját.
BENDEGÚZ
Szinte lecsapja Amarillát, aki gyorsan szedi össze magát, és az elején négykézláb, majd fölegyenesedve fut, menekül föl a lépcsőn. Bendegúz bömbölve kiáltja.
Állj meg, Amarilla! Állj meg! Őszintén szóltam! A szívemből beszéltem! Állj meg, Amarilla, állj meg!
AMARILLA
Állj meg te! Téged nem akar megtépni senki!
El.
VŐFÉLYEK, NYOSZOLYÓK
A vőlegíny ajjan buta,
Azt se tudja, hol a…
Kettős dobbantás.
BENDEGÚZ
Már megint buta vagyok? Nem anyuka tetszett mondani, hogy belevaló gyerek vagyok?
ELLA
Belevaló! De más alkalomra való!
BENDEGÚZ
Megmondtam őszintén, anyuka! Akkor vagyok belevaló, hogyha belejövök! És ha belejövök, benne leszek, mindenkit a földhöz verek! Az Isten maga sem fog visszatartani!
DEMETER
Be, még mielőtt Bendegúz a fogadkozást befejezné.
BENDEGÚZ
Anyuka, nem arról van szó, hogy Isten elvette volna az eszemet!
MÓZES
Hanem arról, hogy elvette és nem is adta vissza!
BENDEGÚZ
Őszinte vallomásom tehát falra hányt borsó volt? Akkor megmondom az őszintét: egyezkedés alapján, bizonyos összeg ellenében elvállaltam a névházasságot, a tisztességes képmutatást. Nem én tehetek róla, hogy erős, becsületes szándékom elbukott. Ember tervez, a szerelem végez! Bérelt vőlegény voltam, Amarilla férje lettem, ragaszkodom a jussomhoz!
DEMETER
Döbbenten.
Jól hallottam? Bérelt vőlegény? Az erkölcsök bérgyilkosa?
ELLA
Teljes zavarodottsággal.
Édes bátyám, bor beszél belőle!
BENDEGÚZ
Törvényes, hites feleségem fent van! Törvényes, hites férje, aki vagyok, lent van. Jó ez így?!
MÓZES
Filozófiai kérdés.
BENDEGÚZ
Nem filozofálok. Amarillámhoz fölmegyek!
Keresztet vet és fut, vőfélyek lefogják.
DEMETER
Újabb döbbenet.
Láttátok, emberek? Keresztet vetett! Nem is kálvinista, hanem pápista!
BENDEGÚZ
Eresszetek! Jogom van fölmenni hites feleségemhez. Kinek kontyolták föl, ha nem nekem? Kinek?
PISTA
Nem oda Buda!
CSABA
Hátrább az agarakkal!
MARGIT
Hallatlan, amit ezzel a fiúval műveltek, Mózsi!
DEMETER
Reformátusnak adtad ki magad, és hazugságba kevertél engem az Úrnál! Te kálvinista fészekben megbújt kakukkfióka… Az is kedves madara az Úrnak! De csak ha nem hazudik. A kakukk!
BENDEGÚZ
Kakukk?
DEMETER
Nem elég, hogy nem vagy református! Igazi vőlegény sem voltál! Ilyet maga az Úr se pipált odafönt…
BENDEGÚZ
Nem mindegy az Úrnak, hogy én katolikus, feleségem református? Össze lettünk adva! Nem mindegy az önnek, hogy követ vágok a bagolyhoz vagy a baglyot a kőhöz?
DEMETER
Hamis esküt tettél minden tekintetben!
BENDEGÚZ
Eskümet be fogom tartani!
DEMETER
Érvénytelen! A Codex Iuris Canonici 1894/32-es…
BENDEGÚZ
Fütyülök a harminckettesére!
DEMETER
Te pedig, húgom, férjeddel együtt felelsz azért, hogy fölszentelt hivatásomban gyaláztatok meg engem!
ELLA
Bocsánatodat kérem, kérjük mindannyian.
DEMETER
Nincs mentségetek! Mindenki bűnhődni fog, aki részese volt ennek a blaszfémiának, megbotránkoztatván az Urat, aki sokkal kisebb bűnökért bocsátott özönvizet az emberiségre!
Dörgés.
MARGIT
Képmutatás bűnébe hempergettél engemet is, Mózsi! Mikor tanultok meg egyenesen, nyíltan hazudni?
BENDEGÚZ
Nekem azt mondták: vallásomat senki nem fogja itt bogarászni! Azt a máriapócsi hétszentséges rézangyalát!
DEMETER
Szűz Máriát is káromolni merészeli ez a sátáni lélek!
2. dörgés.
ELLA
Ne csinálj belőle Antikrisztust!
BENDEGÚZ
Minden bűnöm, hogy szeretem nőmet és nem kakukk módon! Nagytiszteletű főtiszteletes! Ha kell, sündisznóként is vállalom a vezeklést, csak megnyerhessem Amarilla szívét és szerelmét!
DEMETER
Távozz tőlem, Sátán!
BENDEGÚZ
Elkergetnek?
DEMETER
Vigyen el az ördög! Én távozom!
El.
3. dörgés.
BENDEGÚZ
Anyuka! Tessék megmondani apukának is. Ami hazugság volt az egyezségünkben, azt egyedül én próbáltam meg igazságra változtatni. Ennek ellenére: szavamat betartom, tejbe-vajba fogom füröszteni…
ELLA
Túrót, fiam!
BENDEGÚZ
Nem önök biztattak? Hergeltek? Nem az önök szavalókórusa hülyézett le, hogy azt sem tudom, mi a… mi a… Amarilla, szeretlek…
Ki.
4. dörgés.
I. BANYA
Élesen.
Az utolsó ítélet közelg!
BANYABANDA
Ének.
| Mester, a bősz vihar dühöng* |
| Hullám fölé hullám kél |
| Sűrű a felhő, sötét az ég, |
| Nincs oltalom, nincs segély! |
Mester a bú és a bánat…
MÓZES
Emberek! Egyet se féljetek…
BANYABANDA
Gyötrelmével földre hajt.
Zajgó szívem kínjai mélyek,
Óh ébredj s szüntesd a bajt!
I. BANYA
Bűnös e ház, nagy bűnnek színhelye!
Gyerünk innen mindahányan védett helyre!
MÓZES
Ne bolondozzatok! Tovavonul mindjárt a nagy idő! Ácsi! Mindenkinek ácsi!
Csönd.
Fiúk, lányok! Népi gúnyát, minden celeculát, ami rajtatok van, holnapután, hétfőn reggel nyitáskor leadni a nemzeti népviseleti ruhakölcsönzőbe! Margit!
MARGIT
Ne szólj hozzám! Ezek után egy darabig nem ismerlek!
MERCÉDESZ
De most még táncolunk egyet a Decebálban!
MÓZES
Bűneimet szánom-bánom! Vezessük át a népet a Decebálba! Rupi fiam! És azért is: „Lakodalom van a mi utcánkban…”
RUPI
De megátkozott minket a pap, megnyuvaszt az Isten, özönvízzel!
MÓZES
Bortól fogsz elázni, Rupi! Noé is magyar volt, ő is borissza volt!
Zeneszóra mindnyájan el. Egyedül Ella marad a szobában, egyetlen égő gyertya mellett.
ELLA
A lépcsősor közepén ül.
Istenem, Jézusom! Micsoda szégyen és gyalázat. Mit vétettem, hogy minden összeomlott? Mit vétettem?
Sírdogál.
Három árnyalak jön és áll meg Ellával szemközt a szoba közepén.
MEDÁRD
Itt vagyunk, Ella.
ELLA
Minden összeomlott. Hol van Zsófika?
ZSÓFIKA
Itt vagyok, mamus! Meglepetést hoztunk.
ELLA
Föl se nézve.
Lajosházi egy hitvány szószegő! Milyen egyezséget kötöttél vele, Medárd?
MEDÁRD
Jól tudod. Mért kérded?
ELLA
Visszafelé sült el!
MEDÁRD
Hogyhogy visszafelé sült el?
ELLA
Beleszeretett Amarillába!
ZSÓFIKA
Amarillának lesz halleluja!
Énekelve.
Alleluja! Halleluja!
Kigyúl a fény.
ELLA
Meglátván a rabkabátot viselő Cipriánt. Miután körbebámulta.
Úristen! Amit a szemem lát, nem merem kimondani!
MEDÁRD
Mondd csak ki bátran!
CIPRIÁN
Boldog menyegzői napon így köszönök én is: szerencsés jó estét adjon az ég ura! Tizenöt éve nem látott, be kell mutatkoznom.
ELLA
Kitörve.
Balogh Ábel!
ZSÓFIKA
És Ciprián!
ELLA
Ciprián is! Ó, te világgá ment, kámforrá lett, megsiratott, eltemetett, feltámadott, vízbe fulladt…
CIPRIÁN
Ölelkezés közben.
Partra kiúszott!
ELLA
Börtönre ítélt…
CIPRIÁN
Kegyelmet kapott…
ELLA
Hatszor eltűnt…
CIPRIÁN
Hétszer előkerült…
ELLA
Nyavalyás Ciprián!
CIPRIÁN
Aki Balogh Ábel maradt…
ZSÓFIKA
Mert volt, aki megvédje! Republica Federativa do Brasil! Ne bántsd a magyart, pláne, ha brazil!
ELLA
Fölkiált a háló felé.
Amarilla!
AMARILLA
Megjelenik a lépcső tetején.
ZSÓFIKA
Amarilla!
AMARILLA
Istenem! Ábel! Istenem!
Zene. Leveti házi köntösét, kibontja haját stb. Menyasszonyként indul lefelé.
CIPRIÁN
Amarilla! Rilla! Rillácska!
Leveti rabkabátját, fehér ingben megy föl a lépcsőn.
Összeborulnak. Vőlegény s menyasszony.
Mintha csak tegnap szakadtunk volna el egymástól.
AMARILLA
Ábel! Te világgá kergetett, farkaskutyákkal hajszolt Balogh Ábel! Mit vétettem én, hogy hazajöttél értem az Óperencián túli világból, megjöttél a bujdoklásból, és elbujdostál előlem, és Ábelből Ciprián lettél. Ha értem jöttél, miért árultál el engem?
CIPRIÁN
Megérkeztem, és újsághírt olvastam. Hímenhírt, hogy esküvőjét tartja szombaton Schuller Amarilla.
AMARILLA
Ha tudnád, hogy mindent érted eszelt ki anyám. S én mindent azért vállaltam, hogy hozzád eljuthassak! Ha tudnád! Ha tudtad volna, Balogh Ábel!
CIPRIÁN
Tudom már. Bocsáss meg nekem.
AMARILLA
Csak egy nappal előbb jöttél volna, Ábel!
CIPRIÁN
Akkor is először azt kérdeztem volna tőled…
AMARILLA
Mit kérdeztél volna?
CIPRIÁN
Hol a mi gyermekünk, Amácska?
AMARILLA
Örömmel vegyes döbbenettel.
Úgy szeretnéd, hogy legyen egy gyermekünk, Ábel?
CIPRIÁN
Úgy szeretném, Amarilla.
AMARILLA
És mióta szeretnéd, hogy jó lenne, ha gyerekünk lenne?
CIPRIÁN
Hát… amióta van már.
AMARILLA
És ha már ismered is a gyermeket… és ha már beköltöztél a szívébe, Ciprián… Akkor miért kérded tőlem képmutatólag, hogy hol a mi gyermekünk, Ciprián?
CIPRIÁN
Mert annak a gyermeknek az Anyakönyvi Hivatal szerint anyja nem te vagy, apja nem én vagyok, Amarilla.
AMARILLA
Akkor tudd meg, Ábel, amit mindig is tudtál: a mi gyermekünk itt van! Zsófika!
Csönd.
ZSÓFIKA
Mi ez az őrület, anya? Mit beszélnek ezek, apa?
MEDÁRD
Azt beszélik, hogy akit te mamádnak nevezel: az a te nagymamád! Akit apának szólítasz, az a te nagyatyád, mert apád Ábel s anyád: Amarilla.
ZSÓFIKA
Megbolondultatok? Mit csináltatok?
MEDÁRD
Hallgass meg engem…
ZSÓFIKA
Nem hallgatlak! Nem kell az igazatok! Tele vagyok a hazugságaitokkal!
AMARILLA
Ha mostantól kezdve gyűlölni fogsz, megértelek, sohase fogom a szemedre hányni…
ZSÓFIKA
Nem lesz kinek! Én elmegyek innen!
MEDÁRD
Zsófikám, megértelek, de próbáld meg te is fölfogni…
ZSÓFIKA
Soha ne lássalak titeket! Soha, míg élek ebben a kurva életben! Se téged, mama, se téged, apus, téged sem, Lajosházi Bendegúzné!
AMARILLA
Felcsattan.
Tagadj meg engem, de ne büntess egyformán! Közöttünk mamus szenvedett a legtöbbet miattad!
ZSÓFIKA
Ő szenvedett, miközben én vagyok a hamisított Schuller lány! Mai napig Schuller lány voltam, reggel óta Lajosházi vagyok, holnaptól meg Balogh, és aztán mi a nyavalya leszek még? A jó híreteket féltve engem fogtok röhögtetni az egész… szocialista táborral!
AMARILLA
Istenem, Zsófika! Essék meg rajtam a szíved! Nem szánalmat kérek. Csak azt, hogy hidd el: titkon is, nyíltan is mindig nagyon szerettelek. Enyhülj meg, drága gyermekem.
ZSÓFIKA
Hosszas szembenézés után.
Drága gyermekem. Ez a szó tizenöt évig bujkált a torkodban… Legalább neked lett volna több eszed, apus! Nagyapus!
MEDÁRD
Eszem lett volna, Zsófikám, de nem volt bátorságom szembeszállni nagymamád határozatával. Szívem se, hogy cserbenhagyjam őt.
ELLA
Erkölcsi botrányt küldött mireánk az Isten!
ZSÓFIKA
Ez voltam én.
MEDÁRD
Örömteli botrány voltál.
ZSÓFIKA
Örömteli! Ti még álmotokban is hazudtok!
ELLA
Vágd szájon, Medárd!
MEDÁRD
A gyermek az igazat mondja.
ZSÓFIKA
Elment a kedvem, hogy még lássalak titeket!
CIPRIÁN
Engem sem akarsz látni, Zsó? Hazudtam én valaha? Engem sem akarsz látni többé?
ZSÓFIKA
Azt nem mondtam. De te is eltitkoltál engem.
CIPRIÁN
Ki előtt?
ZSÓFIKA
Énelőttem. Megmondhattad volna, hogy nem az vagyok, akinek tudom magam!
CIPRIÁN
Amarilla nélkül ilyet nem tehettem.
ZSÓFIKA
Elegem van a vallomásaitokból!
ELLA
…Te nem érted, nem tapasztalhattad a leányanyák s a törvénytelen gyermekek sorsát, és azt sem tudod, mit jelent egy politikai szökevény gyerekének lenni, Zsófika. Mikor megszülettél, mikor Mózes bátyád tanyai lakásán titokban a világra jöttél, és én magamra vállaltam az anyaságot, éppenséggel téged féltettelek, s Amarillát akartam megvédeni a világ csúf szájától! Kímélni akartam őt az álmatlanság éjszakáitól, a leányanyák gyötrelmeitől, késő bánat fájdalmától, mikor, mikor múlnak az évek és fején elhervad a párta. Honnan tudhattuk volna, Ábel, hogy valaha is visszahoz téged az Isten, és tudhattuk-e, vajon akkor mi lakozik a szívedben? Nem tudhattuk. Így volt ez, Zsófikám. Próbálj megérteni minket! És bocsáss meg nekem! De ha nem tudsz megbocsátani, ha világgá kell menned, én a küszöbön nem fekszem keresztbe.
ZSÓFIKA
Szerencsétek, hogy megszoktalak benneteket. Csak tatust sajnálom valamennyire.
MEDÁRD
Engem?
ZSÓFIKA
Fiad született és nem sikerült, mi az? Zsófikának hívták, de most már annak se, hanem égből pottyant unokának. Örömteli botránynak.
MEDÁRD
Születésed örömteli volt, ám a közvélekedésben mégiscsak erkölcsi kalamitás. Azt kellett kínkeservesen elsimítani. Kényszerállapotunkban az volt az újabb kényszerűség. Akkor lettünk igazán balkáni gerlék.
ZSÓFIKA
Bánatos madarak?
MEDÁRD
A levert fészek helyén száraz ágból, üvegszilánkokból, szögesdrótból összehordott fészekutánzatban forgolódik, kelti ki tojásait a boldogtalan madár, búsan búg és vihogva kacag, akárha minket utánozna. Tán vele is az történik, ami velünk: vivere non est necesse! Mentiri necesse est.
ELLA
Élni nem muszáj – de hazudni kell, kellett!
Zene kintről.
ÉNEK, ZENE
„Vége van már a lakodalomnak, nagy öröme van a menyasszonynak! Forgatja a karikagyűrűjét, öleli a régi szeretőjét.”
Csönd. Mozdulatlanság. Üstdobverővel megszólaltatott nagyméretű cintányér hangjai.
Lassú függöny.
A hivatkozás helye
1 Sütő András Balkáni gerle c. színműve a Nemzeti Színház drámapályázatán 1995-ben Hubay Miklóssal és Páskándi Gézával megosztott első díjat nyert.
A Digitális Irodalmi Akadémia a Nemzeti Színház előadásának szövegét teszi közzé.
Az ősbemutató időpontja: 1998. október 2.