Az ivadék

Négy éves lehetett, amikor elsárgult fényképeket dugtak az orra alá, azokon családok voltak láthatók, gyerekek, anyák, apák, nagyszülők, és mondták neki a szülei, hogy azok is az ő rokonai lennének, ha el nem gázosították volna őket.

Nem értette pontosan, mi az, hogy elgázosítani, később olyasmi képzett meg benne, hogy valamitől előbb folyadékká, később meg légneművé válnak az emberek, ahogy olvad a jég, majd forr a víz, és olyan színű a lángjuk, mint a sparhertnek a konyhában. Az ismeretlenekről azt mondták, nagybácsik, unokafivérek, másod- és harmadnagynénik. Titokzatos városnevek hangzottak el, ahonnét azokat elhurcolták, Pápa, Mór, Szentes, meg ilyenek, akkor még nem látott térképet, ezek a városnevek végzetes tartalommal telítődtek, ahol embereket ragadnak meg, és a földön hurcolják őket valamiért, mint a játéklovat madzagon. Azt is hallotta az anyjától, amikor négy-öt éves korában megkérdezte, neki miért nincsen kistestvére, hogy lett volna, de nem bírták volna anyagilag, ezért aztán nem lett, de ha megszületett volna, úgy hívták volna, hogy Éva vagy Sára, mert ilyen nevű kislányok voltak az elhurcolt rokonok között. De ez titok, mondta az anyja bizalmasan, ha megkérdezik, neked nemcsak nincsen, de nem is lett volna kistestvéred.

Volt egy nagybátyja, az nem a fényképeken, hanem tényleg, néha eljött vendégségbe a feleségével együtt, és vasárnaponta egyedül, bricseszbe, bakancsba öltözötten jött, akkor az apja is felöltözött bricseszbe és bakancsba, meg ő is, és elmentek a budai hegyekbe, a nagybátyjának volt botja is, gumivédő a végén, alumínium jelvények körben rászögezve, ezek jó séták voltak azokon a beépítetlen részeken, ahol még kecskék is legelésztek, nemsokára lakóházakat és villákat építettek oda, úgy hívták az egész dimbes-dombos területet, hogy Rózsadomb, és ő lopva nézte a nagybátyját, akinek, mint a szülei mesélték, a két kicsi lányát gázosították el meg az első feleségét, ez a mostani felesége tehát a második, de attól nincsen gyereke, és nem is lesz. Milyen lehet az, ha az embernek megölik a két kicsi lányát? Ha őt megölik, akkor a szülei csinálnának helyette másik gyereket, vagy mégse?

Sokat nevetett a nagybátyja, viccelődött, ő maga sose mondta, hogy megölték a két kicsi lányát, és szép nő volt a második felesége, a lakásuk falán az ebédlőben ott lógott az új feleség képmása, valami neves festő festette nagyon drágán, prémbe volt burkolva félig az új feleség, akitől nem született gyerek, de azt is hallotta az anyjától, hogy nagy kujon a nagybátyja, később megtudta, ez azt jelenti, hogy minden nővel lefekszik. Arról néha említést tett a nagybátyja, hogy talán a legjobb volna kivándorolni Palesztinába, így hívta Izraelt, de ő, a gyerek, ezt nem értette, neki sose mondták a szülei, hogy Palesztina egyáltalán létezik, inkább a kivándorolni szó fogta meg, volt valami mesés íze.

Amikor jött a forradalom, a házmester, aki mindig kedves és szolgálatkész volt hozzájuk, kiállt a ház elé és felváltva szidta részegen a ruszkikat meg a zsidókat. Akkor megtudta, hogy a házmester, aki neki mindig megsimogatta a fejét, egy szemét nyilas, és hogy a háznak egyik fele magyar, a másik fele zsidó, és hogy a ház csillagos ház volt egykor, az ő lakásukban például valamilyen Blanka élt, távoli rokon, akit nem gázosítottak el, csak úgy meghalt az ostrom alatt, de nemcsak ez a Blanka élt az ő lakásukban, hanem rajta kívül még vagy harminc ember. Ezt nehezen tudta elképzelni, abban a két szobában meg a cselédszobában hogy férhetett el harminc ember. A csillagos házat úgy képzelte el, hogy nagy vörös csillagok lehettek a kapu fölé felerősítve, mint a gyárak meg a hivatalok kapui fölé, csak azt nem értette, később ezeket miért vették le.

A házukat a forradalom alatt nem lőtték, mert előtte fel volt ásva az úttest éppen, melegvizes csöveket fektettek, és a tankok nem bírtak bejönni, de az emberek lementek a pincébe, amelyet bokáig borított a talajvíz, rajcsúroztak a patkányok, és ott aludtak légitámadástól tartva. Ők nem mentek le aludni a pincébe. Nem értette, miért jönnek fel napközben az emberek a pincéből, ha már annyira félnek és lementek, miért gondolják, hogy csak éjjel lehet a repülőkből bombákat dobálni. Aztán visszajöttek a megszállók, többé nem kellett attól félni, hogy jönnek és a Dunába lövik őket, ahogy szokták, de attól megint lehetett félni, hogy a megszállók, akik eszerint őket megmentették, gyűjtik majd össze az embereket, ahogy meg ők szokták, és viszik el valahová, Szibériába, ahonnét nemigen lehet visszajönni.

A házból, hatemeletes bérház, sokan disszidáltak, zsidók is, magyarok is. Nem értette, egyforma emberek közül ki miért magyar és ki miért zsidó, mindnek két füle volt, két szeme, mind magyarul beszélt. Neki azt mondták a szülei, ő csak nyugodtan tagadja le, ezért is nem metéltették körül, mert az a bizonyíték. Rajtuk semmi se látszik, nyugtatták meg a szülei, pont olyanok, mint az árják, és tényleg, szőkék voltak meg barnák, az anyja még pisze is, és hogy ezért tudták túlélni, az anyja svábnak adta ki magát és cseléd volt egy úri háznál, az apja megszökött a munkaszolgálatból és béres lett, és róluk soha senki nem gondolja, hogy zsidók, nem látni rajtuk.

Egy éjjel, pár év múlva, azt álmodta, hogy valami úszómedencében a százhúsz kilós, randa házmesternővel úszkál, folyton mögötte, és arra ébredt, hogy bepisilt. Szégyellte magát. Nem tudta, hogy ez volt az első magömlése. Azt sem értette, miért mered fel neki, ha olyan filmet lát, ahol hullák vannak csontig fogyva, vagy rabok, akik még élnek csonttá fogyva a konclágerban. Elég sok ilyen film volt akkoriban. Titokban csontsovány nőket rajzolt magának, nézte a képeket, és a nemi szervét ráncigálta, amíg elsült. Olvasta valahol, hogy Hitler együtt élt egy Eva Braun nevű nővel, pedig az első világháborúban ellőtték a nemi szervét. Illetve a fél heréjét. Kíváncsi lett, hogy akkor Hitler le tudott-e feküdni azzal a nővel, vagy nem bírt vele lefeküdni. Addigra már a nemiségen kívül semmi másról nem beszéltek az osztályban, nyolcadikosok voltak, ő az osztálytársait faggatta, melyik tanárnőjüket basznák meg leginkább, napi listát készítettek, aznap melyik tanárnő kapta a legtöbb szavazatot, hét végén összesítették, valamelyik tanárnő nyert.

Olvasta valahol azt is, kérdéses, vajon az az összeégett hulla, amit a berlini bunkerban találtak, tényleg Hitleré-e. Lehet, hogy csak egy közönséges hulla, és Hitler valahol él.

Sokat gondolt Hitlerre, Eva Braunra, nem szeretett a Duna-parti parkban játszani, az alsó rakparton tudta a helyet, ahol őket a vízbe szokták lőni, az anyja egyszer megmutatta, lehetőleg sose nézett arra, és ha kapus volt, mindig csak háttal a Dunának, hogy ne lássa, és a második félidőben, ha térfelet cseréltek, kiállt.

Egyik nap megvilágosodás érte, egyik pillanatról a másikra.

Ő nem a szülei gyereke. Ő Hitler fia.

Hitler biztos helyre akarta rejteni az újszülött fiát, Németország már nem volt biztos, ott rátaláltak volna, de megvoltak még neki a magyarok, az utolsó csatlósai, és még jobb, ha zsidó családhoz, ott aztán nem keresi senki. Hitler maga terjesztette el magáról, hogy ő nem tud gyereket nemzeni, ezzel a legendával őt védte, a titokban született és a magyarokhoz mentett fiát. Ezért mondta hát neki az anyja sokszor, hogy őt nem akarták, csak úgy lett. Célozgatott az anyja valamire, csak nem merte kimondani.

Megnyugvást érzett, életében először. Büszke volt. Annyira biztos volt benne, hogy így történt, hogy eldöntötte, a szüleinek ezzel kapcsolatos kérdést soha nem fog feltenni. Nem kell, hogy megtudják, hogy rájött. Úgyse mondanák meg az igazat. Úgy érezte magát, mint a békakirályfi, akit elvarázsoltak, pedig herceg. Ésszerűnek találta a szülei viselkedését, ha visszajönnek a fasiszták, akkor ott van nekik ő, Hitler fia, és akkor általa ők is megmenekülnek.

Figyelte magát, milyen nők tetszenek neki, és a szőke, kék szemű, magas, csontos nők győztek, amilyenek az NDK-s nők, akik nyaranta jöttek. Ez neki a vérében van tehát. Nem is lehet másképp.

Ő nem szőke, nem kék szemű, de elég magas, csontos is, mint az árják. Nem zavarta, hogy a híradó-felvételeken az apja, Hitler, nem olyan volt, mint az árják. Sok osztálytársa nem hasonlított a szüleire. Kíváncsi volt az anyjára, Eva Braunra, egyszer látott egy magazinban egy homályos képet róla, ő se olyan volt, mint árjához illik, és mégis nyugodtan fasiszta lehetett.

Az ő szülei tehát csak a gyámszülei, és mocskos zsidók.

Elképzelte, hogy visszajönnek a fasiszták, és akkor mi lesz. Őt akkor meg fogják találni, és a vezérükké fogják kikiáltani. Mit fog ő akkor tenni?

Először is el fogja gázosíttatnia a gyámszüleit. Ahhoz képest, hogy ő Hitler fia, nem törődtek vele eléggé, pedig számításból vették magukhoz, hogy általa megmeneküljenek.

Aztán arra gondolt, hogy csak a mostohaanyját fogja elgázosíttatni, mert a mostohaapja dolgozott, mint egy állat, és tényleg nem lett volna ideje többet foglalkozni vele.

A nagybátyjának, illetve hát az se a nagybátyja, a mostohanagybátyjának megkegyelmez, az sose untatta zsidó történetekkel, és egyetlen mondattal se utalt arra, hogy neki Hitler megölte a feleségét meg a két kicsi lányát. Éljen a mostohanagybátyja nyugodtan, és ha akar, vándoroljon ki Palesztinába.

Sorra vette a tanárokat, tanárnőket, a tanárokat nem fogja bántani, de a tanárnőket mind kivégezteti, észre kellett volna venniük, hogy neki mindegyik kellene, mint nő, és nem vették észre.

Az osztálytársai közül a legtöbbnek megkegyelmez, bár barátja nemigen volt köztük, és csak azokat löveti a Dunába, akik hazudtak róla, vagy megverték.

A szülei nem értették, mitől nyugodott meg, mitől javultak a tanulmányi eredményei attól kezdve, mitől múltak el a hisztérikus kitörései. Ő nem mondott semmit. Mosolygott.

Közel egy évig élt abban a tudatban, hogy ő mindentől és mindenkitől védve van, mert az apja, Hitler, aki talán még él valahol, talán bujkál Dél-Amerikában, mint a többi főnáci, megvédi. De ha tényleg meghalt is az apja, akkor is védi, mert valahol az a szerződés megvan. Épp róla, a fiáról ne gondoskodott volna? Biztos, hogy ő az orosz meg az amerikai titkosszolgálatok archívumában szerepel. Ha eljön az ideje, jönnek és elviszik végre attól a véletlen magyar családtól. Nagy szerencséjének tartotta, hogy a gyámszüleit nem szereti, és azok sem őt, ha majd eljön a búcsú pillanata, egyikük se fog meghatódni.

Ez volt élete legboldogabb éve.

Erős volt, kiegyensúlyozott, abban az évben tizenöt centit nőtt és megizmosodott.

Aztán egy nap az jutott az eszébe, hátha a megvilágosodása hazudott.

Hátha mégse Hitler fia, és a gyámszülei a valódi szülei.

Öngyilkos akart lenni azonnal.

Horogkereszteket akart a falakra mázolni, késsel gondolt a szüleire támadni, meg akárkire.

Az ilyesmit vagy kinövi az ember, vagy sem. A lényeg szempontjából nem is érdekes.