Only

Nem értették, mitől kezdtek harapni a kutyák.

Jó, rácsok mögött tartották őket, de ennivalót kaptak, és azért a kutyák annyira nem voltak intelligensek, hogy rájöttek volna, kísérletezésre használják majd őket. Észlelhették, hogy a társaik, akiket elvisznek, a legritkább esetben térnek közéjük vissza, de kutyaésszel is gondolhattak volna bármit, például hogy új gazdát találtak nekik, vagy ilyesmit.

De a kutyák szemmel láthatólag megőrültek, és valamennyit el kellett altatni.

Nem volt könnyű újabb kísérleti kutyákat szerezni, a kóbor kutyákat ugyan, magasabb jutalékért, befogták a sintérek, de jöttek a természet- meg kutyavédők, botrányokat csaptak, szóval a kísérletezés megnehezült. Olyan eset is volt, hogy természetvédő harapott meg sintért és viszont; állítólag a kutyák ilyenkor vihogtak, de ezeket az eseteket eltussolták, volt a sajtónak egyéb dolga is.

Pár nap múlva az új kutyák is harapni és őrjöngeni kezdtek, azokat is el kellett altatni.

Őrjöngött a kísérletek vezetője, ezek alapkísérletek, emberéleteket akarnak megmenteni, és akkor már kutya sincs! Nem mintha pénz lett volna, egyre kevesebb pénzt kaptak, a kutatók felét elbocsátották, ideges volt mindenki, kivándorlásra készülő kutatók lettek öngyilkosok, egyikük felpofozta a tudományos akadémia elnökének titkárát, meg ilyenek.

Máshonnan a kísérleti egerek meg a kísérleti macskák megőrülését jelentették.

Meghallották ezt a halbiológusok, és felfigyeltek. Ők azt tapasztalták, hogy a halak tébolyultak meg mostanában, a folyókban meg tavakban éppúgy, mint a mesterséges halneveldékben, összevissza ívnak, nem oda fészkelik be magukat télire, ahova szokták, évmilliós szokásokat hagynak oda. Igen? kérdezték az ornitológusok, akik meg azt tapasztalták, hogy a költöző madarak újabban nem akkor és nem arrafelé költöznek, amerre szoktak, megfigyeltek például a Balkán felett egy nagy fecskecsapatot, amely ősszel annak rendje és módja szerint útra kelt, de nem dél felé, hanem északnak, és a hulláikat a lappok meg a norvégok fogták ki odafönt a tengerből, néhány Közép-Európában meggyűrűzött gólyát pedig Észak-Afrika helyett Murmanszk környékén találtak meg a jégbe fagyva októberben.

Idegesek voltak a kutatók nagyon, persze főleg a leépítések miatt, mert mi a fenét kezdjen egy tudós a pályája delén, amikor egyszerre azt mondják neki, válasszon új hivatást magának, menjen el adószakértőnek, ahogy egy cinikus államtitkár bizalmasan javasolta, vagy vándoroljon ki oda, ahol még folynak alapkutatások – ugyan hol folynak még alapkutatások a világban?! s ahol folynak is, tele vannak állástalan diplomásokkal.

Írtak erről néhány rövid cikket, és csönd lett.

Csakhogy az egyik szociológusnak kezébe került az egyik ilyen cikk, és elgondolkozott.

Ő persze nem állatokkal, hanem emberekkel, illetve nem is emberekkel, szociológushoz az méltatlan, hanem embercsoportokkal foglalkozott, de feltűnt neki, hogy újabban az emberek is határozottan a téboly jeleit mutatják. Egész csoportok kezdtek nem úgy viselkedni, ahogyan korábban, ami persze jó is lehetne, a csoportok a nagy társadalmi változáskor szükséges alkalmazkodóképesség is tanúsíthatnák ezzel, de történetesen pont az ellenkezőjét tették, mint ami a csoport számára előnyös lett volna, például egészséges fiatal nők tömegesen váltak leszbikussá, cigányok tömegei felejtettek el hegedülni, neves írók elfelejtettek alanyt és állítmányt egyeztetni, közgazdák beleugrottak kifejezetten ideológiai vitákba, kormánytisztviselők őrültek meg és operáltatták át magukat nővé, százötven kilós operaénekesek kezdtek túlsúlyosan és túlkorosan balettórákra járni, tehetséges matematikusok vallási szektákat alapítottak, hírneves zenészek kalapáccsal verték szét nyilvánosan a zongorájukat meg a hegedűjüket, bár ez már korábban kezdődött, festők kft-ket alakítottak, és pártok választási imázsát tervezték tömegével, többgyermekes családanyák apácarendekbe vonultak, mert éppen alakultak ezek a régi-új rendek, a gyerekeket állami gondozásba kellett venni, tehetséges, írni-olvasni-számolni tudó gyerekek egyik pillanatról a másikra diszlexiássá váltak és összeadni meg kivonni elfelejtettek, a nyomdákból helyesírási hibáktól hemzsegő könyvek kerültek ki és első lapozásra szétestek, rendőrök másodállásban kasszafúrókká lettek, ez volt még a legnormálisabb társaság, de aztán ezek a pályát váltott kasszafúrók a börtönben kivételes művészi és vallási érzékenységről tettek tanúbizonyságot, többen közülük a még hiányzó börtönlelkészek funkcióját is el tudták látni ihletetten prédikálva – egyszóval felfigyelt ez a szociálpszichológus arra, hogy az állatvilág és a társadalom megtébolyodása eléggé hasonlóan zajlik.

Elment egyik barátjához, az Amerikából nemrég hazatért génsebészhez, aki odakint kivételes karriert futhatott volna be, marasztalták is és nagy fizetést ígértek neki, meg a családjának azonnali zöldkártyát, de a génsebész, az őrültje, hazajött, mert azt mondta, ez az ő hazája.

Előadta a szociológus a saját megfigyeléseit, meg amit az állati viselkedésről olvasott, és megkérdezte, vajon ez nem kutatásra érdemes téma-e.

Az, mondta a génsebész komoran.

Hallgattak egy sort.

És? – kérdezte a szociológus.

Fel van találva egy különös neutronbomba, mondta a génsebész, csak éppen nem mi találtuk ki, hanem a Természet.

Ezt a szociológus nem értette.

Államtitok, mondta a génsebész, majd némi hezitálás után hozzátette: egyesült nemzetekbeli, még inkább biztonsági tanácsi titok. Top secret.

Jó, mondta a szociológus sértetten, ha nem akarod, ne mondd el.

Inni kezdtek, whiskyvel kezdték, konyakkal folytatták, aztán söröztek, boroztak, pálinkáztak, a végén marihuánás cigarettát szívtak, mert tényleg jól ment a génsebésznek Amerikában.

Amikor már harmadszor is kezdtek berúgni, a génsebész elmesélte a következőket:

Találtak odakint egy vírust, amelyik fura egy izé, nem áll egyébből, mint pontosan olyan molekulákból, mint amilyenek az emberi génekben is megtalálhatók, méghozzá döntő kapcsolódási helyeken. Ezt nem részletezte, a szociológus úgyse értette volna. Mármost ez a fránya vírus, vagyis ez a csak emberi génekben található fehérje, elkezdett önállóan létezni. Korábban csak emberi génekben tudott meglenni, de valahogy elszabadult, és most már képes önállóan is ténykedni. Odakint minden ilyen micsodát kutatnak, ott még van rá pénz, leírták, elemezték, nevet is adtak neki, OHMV a böcsületes neve, ami annak a rövidítése, hogy Only Human Madness Virus, azazhogy Kizárólag Emberi Téboly Vírus. Sehol máshol nem fordul elő, csak az emberben. Legalábbis így volt, vagy azt hitték, hogy így volt, pár évvel ezelőttig. Ez a fehérje az emberben kifejezetten az alkotóképesség kifejlődését szolgálja, vagyis hát szolgálta, feltehetőleg évmilliókon át. Akiből ez a fehérje hiányzik, az garantáltan debil marad. Csakhogy, és ez a probléma, ha ebből a fehérjéből eggyel több lánc másolódik az emberi génbe a kelleténél, akkor az illető garantáltan megőrül. Ez az a bizonyos kerék, amiből akár eggyel több van, akár eggyel kevesebb, a szekér nem megy. Ez se lenne baj, mert ritkán fordul elő mind a hiánya, mind a többlete, mindkét eset csak ezrelékekben mérhető statisztikailag, de hát, mint kiderült, ez a kis lánc valakiben, valahol leszakadt, és elkezdett önálló életet élni, és az illető szervezetéből már mint vírus került ki, ez ugyan csak hipotézis, de más magyarázat nemigen képzelhető el, és nekiállt mások szervezetében is szaporodni, sőt, ezt mutatják mind a laboratóriumi, mind a megfigyelési kísérletek, ez a vírus most már állatokra is átvihető, és az állatokat is kifejezetten emberi viselkedésre készteti. Valami megfordult. Immár nem az emberben van meg az állati, hanem az állatban is az emberi, legalábbis ennek az egyetlen, vírussá vált fehérjeláncnak hála.

Ettől őrülnek meg az állatok, amelyek az emberrel kapcsolatba kerülnek.

Mi több, a kutatás jelenlegi, szigorúan titkos eredményei szerint, ez a vírus emberről emberre is átvihető, és át is viszik. Noha a titkosság miatt erre irányuló, központilag irányított nemzetközi kutatás nem indulhatott meg, azért, az ipari kémkedésnek köszönhetően, világszerte foglalkoznak vele, elsősorban a hadsereg költségvetéséből, ami, mint tudjuk, mindenütt a legmagasabb költségvetés, talán azért, mert ez a vírus okozza ezt is, csak eddig nem láthattuk be. Az tehát a helyzet, és ezért is nehéz felderíteni és kezelni, hogy olyanok kutatják e vírus mibenlétét, akikben már sok van belőle, s a vírus ténykedése miatt az eredményeket vagy nyilvánosságra se hozzák, még száz példányos tudományos folyóiratokban sem, vagy valamit publikálnak, de az olyan, mintha a vírus diktálta volna védekezésül, vagyis merő hazugság. Állítólag, bár ezt sehol nem publikálták, a vírusból valami hordozóanyag segítségével puskagolyókat is készítettek, hogy így vigyék át a tébolyt emberről emberre; ez vagy igaz, vagy nem, mindenfélével kísérleteznek a titkos laboratóriumokban, sose lehet tudni.

Érdekes, mondta erre a szociológus.

Na ja, mondta a génkutató büszkén. De van még valami, teljes újdonság, amiről végképp nem fognak írni semmit, ezt ő a kinti legjobb barátjától hallotta, akinek esze ágában sincs publikálni, mert noha hírnevet szerezhetne magának, de nekitámadnának mindenféle tudósok, és, ami rosszabb, fundamentalista papok is: hogy ugyanis ő az egyik piramisból előbányászott fáraó-múmiában is fölfedezte ugyanezt a vírust, vagy nevezzük fehérjének, de multiplikálódva, vagyis tébolyt okozó formájában, ami vagy magában szegény fáraóban fejlődött ki, vagy már megfertőzte valaki. Ez a kutató szlovákiai magyar félzsidó és félruszin, ráadásul a nagypapája illegális kommunista volt, az egyik nagyanyja meg grófi származék, és alig bírt ösztöndíjat kapni az USÁ-ba, úgyhogy minden oka megvan arra, hogy féljen. Egyelőre azon tűnődik, ne csatlakozzék-e a mormonokhoz, az alkoholtilalom taszítja, a többnejűség vonzza, és a mormonokat ennek okából nem is akarja megvizsgálni az OHMV szempontjából soha; sok pénzük van a mormonoknak, és egymást a világon mindenütt támogatják, és valóban vezetik a valaha élt összes ember kartonját; lehet, hogy már ez is az a téboly, amit a vírus okoz, szóval bennük is megvan, ki tudja.

Ami a legfurább, folytatta a génkutató, egy exszovjet félazeri, félörmény orosz, aki szintén ösztöndíjjal van most odakint, kicsempészett az aktatáskájában egy pici csontocskát, húsz éve ásta ki valahol a szibériai tundrában, és azóta jegelte, az egy mamutcsontocska, és abban is benne van. Ennek a szintén félős kutatónak az a meggyőződése, hogy nem valami éghajlatváltozás, sem egy kisbolygó becsapódásának következményei okozták a dinoszauruszok meg hasonló nagydarab állatok kihalását, hanem az ember, aki korábban jelent meg a földön, mint eddig bárki is gondolhatta volna, az ember ki is halt egy időre, de addig megfertőzte a kedves dinókat meg a mamutokat meg a hasonló emlősöket, és amikor azok belehaltak, akkor megint kifejlődött.

Kicsoda?

Hát az ember, akiből ezek a vírusok el tudnak szaporodni. Elvégre a dinók intelligensebbek voltak az embernél, nem egy agyuk volt, hanem kettő, a második valahol a medencéjükben, a veséjük tájékán, és pompásan funkcionáltak egészen addig, amíg a hülye ember meg nem jelent és meg nem fertőzte őket.

Mert az már be van bizonyítva, hogy ezek a vírusok csak és kizárólag az emberi génláncban tudnak kialakulni, és az önállósulásuk is csak onnét képzelhető el.

Ez biztos? – kérdezte a szociológus.

Semmi sem biztos, csak éppen az eddigi kutatások kimutatták: állatról állatra csak a szabad vírus terjed át, de maguk az állatok a saját fehérjéikből ezt a vírust felszabadítani nem képesek. Próbálták, erre állt rá az amerikai vegyi fegyvereket gyártó teljes potenciál, leálltak az összes ideggázzal, baktériumfegyverrel, egyebekkel, ott ez gyorsan megy, ha befolyásos szenátorokat meg tudnak etetni, és meg tudták, de kiderült, hogy ezt a fajta fehérjét az állatok, beleértve a lehető legemberszabásúbb majmokat is, nem, vagy csak részlegesen tudják produkálni, megkettőzni pedig soha, be van nekik építve egy bonyolult gátrendszer, talán az atyaúristen ajándéka, amitől belőlük ez a dolog vírusként soha a büdös életben elszabadulni nem tud. Kizárólag az ember annyira védtelen, hogy erre képes.

És akkor ez mit jelent?

Hát, fene tudja, a kutatók hajlanak arra, hogy az ember a legkártékonyabb élőlény a földön, aki valaha megjelent. Az ember az egyetlen, aki a tébolyt magában felnevelni és aztán tovább fertőzni képes. Ezért is OHMV, vagyis Only. Akik be vannak avatva, nem is hívják ezt a vírust másképp, csak úgy, hogy ONLY.

A szociológus elgondolkozott.

Akkor hát, vonta le a következtetést, aki az emberi nemből nem teljesen őrült, az voltaképpen deviáns, mert ezt a fehérjét valamitől nem termeli a megfelelő mennyiségben, és nem okádja ki magából, hogy fertőzzön.

Meglepődött a génsebész, kicsit hallgatott, majd bevallotta: az utóbbi időben erre páran már rájöttek, és most pontosan ez irányban kutatnak. Mert mind biológiailag, mind társadalmilag ez a valódi probléma. Azt még nem tudják, tekintve, hogy a kutatás titkos, vajon statisztikailag az emberek hány százaléka nem termel ilyen elszabadulni képes ONLY-vírust, és arról sincs sejtelmük, vajon ezek az emberek azonosnak tekinthetők-e azokkal, akiket az emberiség, már amelyik része, valamilyen szempontból zseniként tisztel, mert elképzelhető, valóban, hogy ezek a nemfertőző emberek, ezek a mindenkor abszolút kisebbséget alkotók, valamiért nem képesek ezt a fehérjét szintetizálni, sem tovább adni, de arra már van jópár bizonyító erejű kísérlet, hogy ez a bizonyos fehérje nemcsak közvetlen testi érintkezés útján terjed, sőt, ez a közvetlen terjedés egyelőre nincs is tudományosan bizonyítva.

Hanem?

Hallgatott egy sort a génsebész.

Hanem?!

Beszéd útján, ami írás is lehet.

Hogyhogy?

Csönd.

Hogyhogy?!

Hááát… a West Pointon… az az amerikai híres katonai akadémia, a főterén Kosciuszko Tádé szobra áll… nekiálltak átlagos, a történelemben garantáltan járatlan pasadenai meg denveri meg texasi farmergyerekeknek felolvasni a Mein Kampfot, persze ékes amerikai fordításban… megvizsgálták előtte az ONLY-jukat, és utána megint… és akinek előzőleg nem volt, abban kialakult, és akinek megvolt előzőleg, de csak egyetlen láncként, abban megszaporodott, amitől csak egyetlen véletlen lépés, hogy el is szabaduljon.

Nem volt ez túlságosan célzott vizsgálat? – kérdezte a szociológus.

De igen. Úgyhogy felolvastak nekik más szövegeket is. Platontól az ONLY-juk kifejezetten fejlődött. Shakespeare-től csökkent. Flaubertől visszafejlődött. Csehovtól eltűnt. A korai Szolzsenyicintől visszafejlődött, a későitől szaporodott. Puskintól, ez érdekes, a fehérjelánc megszakadt és mássá alakult, aminek tulajdonságait még kutatják. Meghallgattattak velük mai politikai speecheket is, azoktól nőtt, hasadt, sőt önállósult és elszabadult, tekintet nélkül a politikus pártállására. A petrarcai szonett az ONLY-t szétcincálja, a Homérosz-összes, ezt is megvizsgálták, az ONLY-láncot valami egészen mássá alakítja át, de arról sem tudják még, micsoda. A probléma csak az, hogy, miután katonai kutatásról van szó, az ONLY-láncra kedvezőtlen hatásokat félreteszik, és azokat a szerzőket, írókat és ideológusokat és filozófusokat favorizálják, akik az ONLY-láncot erősítik, szaporodását és elszabadulását elősegítik.

É-é-érdekes, mormogta a szociológus. Én, ha ennyire izgalmas kutatásban vennék részt, kint maradnék és végigcsinálnám.

Na igen, mondta a génsebész.

Hallgattak.

Ezzel azt mondod, tette fel a kérdést a szociológus, hogy bennem megvan, és szaporodik, s netán vírussá is vált már? míg benned még nem?

Meg kellene téged vizsgálni, válaszolta a génsebész kitérőleg, de erre nálunk nincsenek meg a szükséges műszerek.

Magadat megvizsgáltad odakint? – kérdezte a szociológus.

Meg.

És?

Megvolt bennem, de csak egyszer. Még nem szaporodott.

És amióta hazajöttél?

Itthon nincsenek meg a feltételei, hogy egyáltalán kimutassuk.

És ha bennem megvan, és már sokszorozódott, és már kifelé tendál… és ha szavakkal is terjed… lehet, hogy most téged meg is fertőztelek?

Hosszú szünet után szólalt meg a génsebész, emígyen:

Kérdésből nem szokott, én pedig határozottan nem állítottam semmit.

Eltűnődött a szociológus nagyon, aztán megkérdezte:

Hogyhogy beszéd útján terjed? Ha belekerülhet kutyákba, macskákba, egerekbe, dinoszauruszokba, halakba… .

Jó kérdés, mondta a génsebész. Kutatják, ha ez megnyugtat. Valószínűleg az indulattal megy át, és nem grammatikai egységekkel… az indulatot pedig az állatok is átveszik. Ez még, érdekes módon, a növényekre is igaz. Most kezdték el kutatni az indulatátvitelt, amit régen akaratátvitelnek hívtak, meg kézrátéttel való gyógyításnak, ilyeneknek. De az biztos, hogy csak a gyilkos indulat megy át ekkora hatásfokkal. Más indulat is át tud menni, de kevésbé. Erről szól a civilizáció.

Ha mindez igaz – kezdte a szociológus.

Kutatják, és csak hipotézisek vannak – felelte a génsebész kitérőleg.

Ha én most téged valamiért… mondjuk féltékenységből… el akarnálak tenni láb alól…

Nem lehetetlen, felelte a génsebész. De az se lehetetlen, hogy neked részegen előadtam egy minden alapot nélkülöző mesét.

Az újságok halálozási rovatában annyi jelent meg, hogy elhunyt iksz ipszilon, a denveri egyetem professzora, halálának oka teljesen ismeretlen, sem külsérelmi, sem belsérelmi nyomot a hulláján nem találtak, a tetemet a denveri egyetem laboratóriumába szállították vizsgálat céljából. Ugyanaznap jelent meg az is, hogy ipszilon iksz, a neves magyar szociológus, tragikus körülmények között, élete teljében, váratlanul elhunyt, az orvosszakértők szerint halálát akut torokvérzés okozta, aminek egyetlen oka, furcsa módon, csak az lehetett, hogy torka szakadtából üvöltött valamit.