Reggel

Valamit álmodhatott, nyugtalanul ébredt.

Megnézte a vekkert, még nem kellett szólnia. Odakint ragyogó napsütés. Szép tavaszunk lesz, gondolta. Eszük vesztve rügyeztek a fák, felettük makulátlan ég. Rég ébredt ennyire tökéletes reggelre, rég nyújtózott ilyen egészségeset.

Felült, lábát a papucsba dugta, ült és bámult ki az ablakon. Azon tűnődött, mit is álmodhatott. Beugrott neki, hogy talán rossz a sorrend. Lehet, hogy már lefekvés előtt is ezt gondolta. Eltűnődött. Igen, fel kell cserélnie az óra két felét, hogy a gyerekek jobban megértsék, mi is történt valójában. Tovább tűnődött, az ötletet egyre ésszerűbbnek találta. Fura, hogy a történelem taníthatósága ilyen apróságokon múlik. Ha vezető tanár lenne, felhívná erre a gyakorlók figyelmét, de sose lesz vezető tanár, vidéki gimnáziumba sose fognak egyetemistákat irányítani.

Pompás reggel! Még arra is van ideje, hogy a kávét nyugodtan tegye fel, semmi kapkodás. Felállt, nyújtózott még egyet, megint kinézett az ablakon, és ott maradt állva.

Valami nem stimmelt.

Ragyogva sütött a nap, eszüket vesztve rügyeztek a fák, felhő sehol, és mégis. Átsuhant valami az emlékezetén. Mintha éjszaka a szomszédokat kicserélték volna. Ezt álmodta? Közelebb lépett az ablakhoz. A szemközti meszelt falú ház nem változott, az agyagos talaj barna csíkot hagyott az oldalán az alap fölött, ilyen volt tegnap is, meg rég, amióta a földet a kertben újra feltöltötték. Kinézett jobbra, annak a családi háznak a tetőcserepeit tavaly cserélték, azóta nem is ázik be. Nem volt a szomszédokkal semmi baj, köszönt, visszaköszöntek. Egy kissé távolabbi házban magára szoktak hagyni napközben egy kutyát, álló nap üvöltözik szegény, most éppen nem, rendes szomszédok ezek, miért költöztek volna el?

Gondosan, élvezkedve tömte meg a kávéfőzőt, valami mégse hagyta nyugodni. Megpróbálta ismét átgondolni az első óráját, igen, a csere logikus. Mégsem tudott már örülni neki.

Szórakozottan itta a kávét, mintha úgy kellene sietnie, mint rendesen. Pedig még arra is lett volna ideje, hogy a zsömlére vajat kenjen, de kinyitván a fridzsidert, a fagyott vaj látványa elkedvetlenítette. Álldogált a fridzsider előtt, aztán becsapta az ajtaját, majd eszik bent a nagyszünetben. Azt mondják az öreg, negyvenes kollegák, hogy így lehet gyomorfekélyt kapni. Nem baj.

Kapkodva öltözött, közben szólalt meg a vekker. Mit is akart? ja igen, felcserélni az óra két részét, hogy a gyerekek jobban értsék. Tulajdonképpen persze mindegy, így is, úgy is az történt, ami. Ha figyelnek a kölykök, valamit fognak kapiskálni, ha nem, mindegy.

Mintha vereséget szenvedett volna. Pedig ugyanúgy sütött a nap, eszüket vesztve rügyeztek a fák. És a kutya is felvonított.

Kilépett a fénybe, hunyorgott, kinyitotta a kertkaput, visszafordult, hogy kulcsra zárja, úgy kaszálta le a sorozat.