Ősök virága

Midőn már nem is látszó messzeségig tűntek a végső árnyak is előlem agyamban új gond űzte el a régit amelyből újat s újra újat szőttem csüggedtem volna lankadt képzelettel de öngörgő kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet mely mozgat napot és minden csillagot s bár mélybe tűnt kövület-nyelvemen nem szólhatok s nem győzök semmi módon s felfogható tanulságom a NEM bolondul és pompázva folytatódom ősök virága én amíg hiszem hogy a semmin kívül nincsen semmi sem