Üzenet
Levetkőzni a múltat és kivetni minden gondolat-koloncot |
emléktelenné válni puszta szemmé eltűntekért lebegni rezzenetlen |
hid lenni láthatatlanul két parttalanság között a szellem |
mely egyetlen megoldhatatlan képlet káprázatába mindent lebonthat |
|
s ha ráeszmél oldódni szédül máris az öntudatlan tágas tengerében |
íme a cél melyet elérni átkúszván minden anyagon és elmén |
– ahogy a Törvény szól: a legparányibb akadály felé törekedvén – |
nem sikerült nekünk s nektek sem sikerülhet se gyöngéden se szépen |
|
sem belet ontva mert hisz társadalmat emel magának minden élő égnek |
s a benne foganó s beléje hulló hatványozódó tudathasadásban |
nem láthat túl a javakba csapódó észlelhetetlen ösztönáradáson |
|
s az omló csontváz-korall-televényen az áldozatban lelvén okát a teljes vereségnek |
magába váj a gondolat – ott fáj itt nem fáj ugyanaz a távlat |
ne féljetek ínségtől vert sebektől a gondolatok nem sokáig fájnak |
|
|
|