Az ünnep vértanúi

Mi láttuk: istenbendő a tömeg és minden utca áldozati oltár embervért ittál vidáman ha szóltál s ha nem – bárányát benned lelte meg a mindig kétfelé kegyetlen ünnep: émelygést habzsol csordában a fönti étvágyat mímel s túl szépen köszönti a tálon reszkető szerény letűntet s mint két korszak a két vad meztelen egymás ajkába köp a hosszú csókban úgy lesz a pazar díszítmény valótlan és lesz a végeredmény újra kezdet s mi látjuk csak túlnan az ünnepen az ünnep él az ünnep éhesebb lett