Őbenne élünk

Kulisszák között félrehajtott fejjel csöndet fürkész tűnődik céltalan lélekkel lát nem szemmel és ha van baljós üresség ő mardosva meglel nagyobbat annál s újabb fájdalommal minden előzőt gyógyítón tetéz s a mérhető idő e könnyű géz lefoszlik róla mert ki sose rombol sem öl szándéktalan és tiszta kézzel másokkal mint sebekkel vértezetten iránytalan mélység mely mérhetetlen ahol káprázat és miazma vész el – halálfegyelmünk benne hatja át a lehetőség buja látszatát