Dilettánsok

Midőn a kőtáblányi tévedések és többszáz ellentmondó rendelet között a szikkadt létfeltételek gyökerét rágó katakomba-népet mint másik ura nyomja el az álom – tapogatózva labirintus-hosszan a két nemiszerv végre egybecsusszan egymásba hatol két elemi állam s mielőtt izzadtan és lassú szívvel magukba térnek vissza boldogan egyszerre két halandóság fogan mit félbe bontva egyikük se bír el – vigyorunk ők és ők a mi erődünk mert azt hitték hogy megszöktek előlünk