Határszonett

Egyetlen élő én a legutolsó pillantás arra ami nincs sehol az első ráeszmélő és az első elfogulatlan pártatlan mosoly a legutolsó élő én ki készül hogy meglegyen az összes vére-ontott s még egyszer visszapillant feledésül és felnevet még egyszer én tudom hogy szép volt nagyon szép szinte élni kellett ezer világ sem álmodhatna szebbet mint álmodott a létező az EGY szép volt ám nem kár érte hogy vége lett nem lehetőség volt csupán az álma és szörnyű lenne ha valóra válna