Hazafelé

Ó hölgyem ó királyném örök ékem szemed fényét megtörtem jólesett holdbéli tájon kuncogok fehéren temetőcsőszök gyászhuszárok csörgetnek rendjelet a térképről lesimítom ajkamat ne fejtsd meg soha szótlanságok titkát ne sejtsd meg hogy a zsongó áramok méhedben varjak és hiénák igazát bizonyítják ó hölgyem boldog aki nem tanul s gyilkolván többé nem kotlik a vétken én emléked megőrzöm hogy lesújtson s másféle lényként magamtalanul nyúljak el tébolygásom közegében hazafelé a hosszú-hosszú úton