A tizedik búcsú

Most újra elviszem kezed   mint három éve sokszor s mikor majd újra felkorog   lelkem és soha jobbkor már nem jöhetne mert enyém   csak az amit megettem kezed megfőzöm s mondhatom   kezedből eszegettem Majd csontvelőd lágyan lecsusszan   a húsod számba omlik majd jóllakom és amikor   a holnap rámkomorlik majd ópiumos csapvizet   hörpintek, hogy a lelkem meggalambuljon teljesen   s kezed bennemrekedjen