Szerelmes vers

Világgá mennünk nem lehet, utunk egymásba van csak. Fejünket vesztve engedünk a nem-égi parancsnak. A haragomhoz felnövök – súgom füledbe kéken és elárasztom langyosan löttyeteg menedékem. Jaj, mi lesz, ha pudvás öledből e lucskos tréfa kölyke kimászik és rokonná tesz kettőnket mindörökre? Nem gondolok, nem gondolunk Becézlek, én, a gyáva és ölelkezünk (mintha kéne) egymásba kalodálva.