Ál
| Állat vonunk, álca áltat, |
| felrakjuk az álszakállat, |
|
|
?
| Szemelgetni konkolyból a búzát? |
| Kigombolni – kinek is – a blúzát? |
|
|
Magángyom
| Szerét ejtem, eltörik. Szám a számon. |
| A szer fölött füstöl a fészer. |
| Elégett kényszerből elégszer. |
|
| Várok a bárdok kard-dalára. |
|
| Szerszámon szóvirág, letépem. |
| Vízbe teszem, kortyintok. |
| Enyhül az éhem szomjúsága. |
|
| Nem feledek, csak harmadok. Közben |
| szekercével csámcsog mögöttem |
|
|
Kedves Petrovics elvtárs!
| Néhány versét átnéztem, s miután a tehetség |
| némi jelét látom, legalábbis a lírai részben, |
| reflektálok a műveire. Legelőször a rosszak. |
| Kérem, nem művészet a szóvicc és a laposság. |
| Izzadtságszagú és vacak ötletek úgy sorakoznak |
| abban az úgynevezett Fejenagyról írt micsodában, |
| hogy rossz nézni. Mit is figuráz ki? Az ötvenes évek |
| himnuszait? Vagy a téeszesítést? Vagy mi az istent? |
| Azt hiszi, korszerű még az elődöket így kicsinálni? |
| Téved, Petrovics elvtárs, mert ez a csont leszopott már. |
| Aztán itt van a hosszú, unalmas népmeseféle. |
| Néhol a rímei jók, néhol meg szépek a képek, |
| mégis, hogy jut eszébe olyan hülyeségeket írni, |
| mint az, hogy Magyarország most, itt és ma határos |
| Franciaországgal?! Na de kérem! Ön fiatal bár, |
| tudnia kell, hogy voltak ilyen hangok, nem is oly rég. |
| Súlyos adót fizetett országunk már a hasonló |
| jelszavakért! Aztán mit is óhajtott kifejezni |
| azzal, hogy hőséül nem munkásfiatalt vett? |
| Mért ne lehetne a hőst Reszelőnek vagy Kalapácsnak |
| hívni? S mért álljon be betyárnak? Rosszízű tréfát |
| mégse csináljunk, Petrovics elvtárs! És a hatások! |
| Egzisztencialista a griff, a boszorka, az óriás, |
| rózsaszínűre van lakkozva a francia udvar, |
| s rendkívül borúlátóan végződik a vége. |
| Nem hihetem, hogy ilyen passzív a magyar fiatalság. |
| Nézze, családom van, fiam és lányom, s nem a mennyben |
| próbálják a szerelmet elérni, de rögtön a földön. |
| Ezt tegye, kedves ifjú barátom, menni fog, érzem, |
| mégha lakásproblémák is nehezítik a dolgot. |
| Persze javítsa ki, mondjuk húzza meg egytizedére, |
| aztán majd maga is meglátja, Petrovics elvtárs, |
| legjobb, hogyha kidobja, bármily szépek a képek. |
| Térjünk át a rövid versekre. Persze az élmény, |
| mely táplálja a lírát, szűkös még, hiszen ön csak |
| húsz éves, de ne féljen, majd csak múlnak az évek. |
| Mindenesetre van érzéked – most már tegeződjünk, |
| ifju barátom, mégiscsak sok időt szakítottam |
| rád, s ez ritka dolog, befutott költőkre szakítok |
| ennyi időt, vagy még kevesebbet – szóval, az érzék |
| megvan benned, hogy konkrétan lásd meg a korban |
| önmagadat meg a problémákat. Ezért az a versed, |
| melyben rágyújtottál volna, de nem sikerült, mert |
| ott ült egy kislány, az kedves. Írj sok ilyet még! |
| Ebben a versben nincs önhittség, sőt, türelem van. |
| Ezt szeretem. De a nagymellényü üres fecsegést nem! |
| Édesanyádnak örök híredről írsz. Te, a kezdő! |
| Írd meg előbb az örökbecsü műveidet, fiatal ba- |
| rátom, valljon a mű, ne a költő. És a szabadság, |
| melyről folytonos ömlengéseket írsz, hogy az ember |
| hányingert kap tőle, kinek kell és mi a frásznak? |
| Közlésről még szó sincs. Dolgozzál sokat, aztán |
| meglátjuk. Harminc éves korodig be is érhetsz, |
| úgy, mint én, aki bájos zsengéim tömegét már |
| művészetpolitikkai-lektori rangra emeltem. |
|
Béke
| A vice viccén, mint hal a horgon, |
| ficánkol a házbizalmi Bódog. |
| Sört vedel a házsártos zsörtölő, |
| a zsémbes Zsámboki ilyenkor boldog. |
|
| Porontyát pátyolgatja Pinna Panna, |
| gőgicsél az orgyilkos-jelölt. |
| Pufók pofiján gödröcskék görögnek, |
| sima kis segge szobakonyhát betölt. |
|
| Alulkerült az albérleti Julcsa, |
| a szája szürcsöl és matat a karja. |
| A szomszédban az exdoktor Vigécy |
| jutányos áron fogát is kikaparja. |
|
| Ficuri úr épp gázt ereszt magára |
| és fejszámolja, hány gázszámla lenne |
| alvó anyósa temetése ára. |
|
| A költő vers helyett nagy cikket izzad, |
| sunyítva húz (Sunyókának becézik) |
| és rádöbben, hogy mennyire veszélyes |
| a szótár Á-tól egészen a Zé-ig. |
|
|
Valahogy
| Valahogy minden ház mellett ház van, |
| lázrózsa bimbóz lichthófban, kertben. |
| Valami készül, valami gáz van, |
| valami marhára nincsen rendben. |
|
| Egykoron apám hasára másztam, |
| szótlanul ülünk ma egymással szemben. |
| Valami készül, valami gáz van, |
| valami marhára nincsen rendben. |
|
| Hinnék én vakon a vak csillagászban, |
| dehát a csillagok hulltak le csendben. |
| Valami készül, valami gáz van, |
| valami marhára nincsen rendben. |
|
| Nincsen igazság, de beletrafáltam, |
| nincsen kinek, de megjelentem: |
| valami készül, valami gáz van, |
| valami marhára nincsen rendben. |
|
|
Győzött a középkor?
| Győzött a középkor? Mondja már! |
| A csontjait legföljebb mélyebbre ássa |
| e mái időknek szorgos krónikása, |
|
| Mi ez a furcsa itt a földön? |
| Barátom szerint elszórt petefészek. |
| Továbbmegyünk. Barátom fütyörészik, |
| én pedig halkan heherészek. |
|
|
Kertünkben
| Kertünkben ültünk pompáz, |
| dilinyós dália, velőtlen bodza, |
| Kertünkben hordszék caplat, |
|
| Kertünkben másunk ücsörög: |
| Kertünkben szöszmöt tébolyog, |
| s ki reng a fán a lomb helyén? |
|
| Kertünkben slattyog a csámpa, |
| hőscincér elnyugodott már. |
|
|
Amulett idusra
| egy a jelszó: lőre, lőre, |
| jó gyomorbaj lesz belőle, |
|
|
Emőke
| fodrász néni van egy sereg |
| mindenkinek könnye csepeg |
|
| jönnek érte szól a csengő |
|
| Van egy szobánk a konyhában |
| holnapra is van mit ennem |
|
| akasztott jég aszik a fán |
|
|
|