Mintha
hogy akarjak még valamit, |
mintha mégis volna mérték, |
lettek volna, akik mertek, |
akik bár szívemet elérték, |
szívemből tovább menetelnek, |
hatalmas, hangtalan hadak, |
felsorakoznak a harsonámra, |
hagyják, hogy higyjem: nem vagyok árva, |
hagyják, hogy mégis megteremtsem |
– csak amíg élek – azt, ami nincsen, |
szememtől kifelé vakság a részem, |
amit így látok, azt is szebbé nézem, |
mint aki van még, úgy menetelek. |
|
|