Így

csöndes szobában csendesen csésze kávé az asztalon kettesben ülök teveled dúdolgatod a versemet és eltűnődünk így legalább ketten magadnál és magamnál nemesebben mert mindig te vagy a célom így vagy velem érted bolyongok bűntelen mert sejtelek s a bennem születő általad lesz igaz és érthető képedre így formálsz s képemre téged én kettőnk viszonya ez a vers így születik a költemény és viszonyunkat nem fertőzi érdek holnapi harcos látod én elérlek cigarettádba beleszívok holnap igazat adva új szempontjaidnak s tudom igazat adsz nekem ki érted voltam bűntelen és én ki utódját lelte meg és te aki az ősét mi vagyunk itt a szebbik lehetőség az egyetlen a folytonos igazság szürcsölöm kávéd szívom cigarettád ha tévelyegnél visszatartalak így fakadnak bennem a szavak ha tévelyegnék arcodba mártom arcom így osztozunk a harcon és kudarcon nem államok közt nem a csatatéren a lényeges határok bennünk húzódnak érzem játszottam én is persze de föl nem adhatom már hogy kettesben éljek példás életet mindazzal aki olvasná versemet