Csak egyszer

ezen a tájon éltek s élnek majd emberek s ahogy én idejöttem majd éppúgy elmegyek itt megteszi az ember ha van mit megtehet s ha nem teszi hát istenem akkor is elmehet ezen a tájon szél fújt s ha nem, honolt a szélcsend itt büntették a vétkest és bűnhődtették a vétlent itt sok nagy bűn volt bűn volt a bűn a szerelem a szép a szebb a mégszebb bűn volt a kegyelem ó vándor te ki élsz még s lehet hogy énhelyettem gondold meg hogy e tájon tán én is vándoroltam s mások helyett mint illik voltam gyűlölt s kegyetlen s ahogy szokás megéltem bizonyos rút időket s amennyit megtehettem hát én se tettem többet s bár volt mit megbocsátanom lehet hogy megtoroltam ó gondold meg hogy mindig nagyon nagy volt az élet ahogy erről a szélcsend s a hallgatás beszélnek s ha nem volt eddig alkalom ó nézd mily oszthatatlan a gyász ezen a tájon mely nem rossz csak gondolatlan és most az egyszer mindegy kifulladt inhalált vagy éppen kapát ásót vagy kardot kalapált csak most az egyszer mindegy mi volt ha volt a vétke s hogyan bűnhődött ha magát valahol tettenérte s mindegy hogy luk fogadta be vagy szertelen verem így is meg úgy is pocsékba ment az aznapi élelem s itt nő bár fű is nőnek fák és nőnek az egek levél a fán felhő az égen én meg elmegyek ó kapd le fejtetődet és úgy nézd e határt mert mindazt itt temették ki egyszer errejárt