Lucsokban, télen

Állok hülyén lucsokban, télidőben. Lehet, hogy elterültem. Az is lehet, hogy élek. Lucsokban, télidőben egyhelyben mendegélek. Cuppogj, bakancsom, hétmérföldes, csodára várni jó idő ez. Lesz csoda még? Lehet, lehet. Kézbe veszek, elszitálok egy szürke, lucskos felleget. Ahogyan látok, úgy látni tilos, de minden élő megtörik hirtelen. Szemet hunyok magamra – jó meleg – és hirdetem… a nem-tudom-mit hirdetem.