Split

Nem Diocletianus palotája, de a kopár hegyek a tanúi: itt is éltek emberek. Az erdőket kivágták, a termőföldet elhordta a szél, a csupasz kő aztán itt maradt. A hegyek között az ember, mert van, aki nem menekülhet, a földet kosárban hordja hétnapi járásról, hol parlagon hever, széltől, esőtől kövekkel keríti el a talpalatnyi, vékony réteget, körömmel vájja a sziklát, hogy vizet fakasszon, arcán izzadtság nem csorog, már rég a földnek adta azt is, a karszton a kövek között a sziklák úgy ütköznek ki, mint a pofacsontok.