Séta

Éppen Szlovátzky Gyula Úrral cseréltem eszmét, amikor a drámák – huss – felrepültek és mi ott maradtunk a dagadó apályban. Így szóltam: „Minél odvasabb az elmém, annál mélyebben rágok a gyökérben. Valami nagyon gömbölyű halálnak vagyok termeszként tapasztó bolondja. Szlovátzky Úr! Bevalljam, hogy sosemvolt barázdát vágtam ajándék agyamban, de csak árokkal gazdagult a semmi?” Ő pedig így szólt: „Ne féljen, utódom. Az üzenetét nem analfabéták értik meg, így hát nincs része a bűnben.” A Szentszövetség árnyai suhantak és minden húrjuk zümmögött. Sőt zengett.