A békecsászár

Dráma


Szereplők:
INSANUS
ANONYMUS
IGNOTUS
PRAEFECTUS
HASTATUS
MERCENARIUS
MILES
NEBULO
PRUDENS
PEREGRINUS
PUGNATOR
ULLUS
SOLLERS
PERITUS
PIUS
ARDENS
FERVIDUS
CIVIS
FUR
PUER
VENDITOR
ANUS
OCCULTATOR
CARNIFEX
TIMIDUS
ARUM
CAVERNA
COLONA
NOBILIS
ACTOR
IOCULATOR
FICTOR
SCURRA
RECTOR
USURPATOR
PASTOR
LIBERATOR
HARIOLUS
INFERIOR
FATIDICUS
DRUIDA
CONDITUS
ESURIENS
FABULATOR
MORIBUNDUS
NARRATOR
RUSTICUS
INTERDICTUS
DALMATICUS
FILIUS
CENTURIO
BARBARUS
DUX CHORI
SENEX
SENILIS
GRANDAEVUS
PONTIFEX
NATANS
IUVENIS
DOMINUS
SACERDOS
SUBIECTUS
LITTERATUS
PRAECO
SCYTHICUS
PUELLA
INDICA
ADVENA
MARTYR
VIDUA
MATER
HOMICIDA
CASSIUS
PERSICUS
CAECUS
INFELIX
IMMOLATOR
INNOCENS
ANTONIUS
OCTAVIUS
BRUTUS
CAESAR
CASCA
MANCUS
MISER
Szenátorok:
I. SZENÁTOR
II. SZENÁTOR
III. SZENÁTOR
IV. SZENÁTOR
V. SZENÁTOR
VI. SZENÁTOR

A dráma három felvonásban játszható. Első szünet Pius kő-monológja után, Praeco jövetele előtt, második szünet Hariolus éjszakát záró monológja után.

A dráma kb. 4300 sor, játszva maximum négy óra, húzni nem lehet.

Az ideális, ha minden szerepet más játszik. A szerepek egy része azonban összevonható, ha másképpen nem lehet előadni. Maximális összevonás esetén az előadáshoz öt nő és 49 férfi kell, bár előadható 9 nővel és 45 férfival is az alábbiak szerint:

Egy szerepet játszik: Insanus, Anonymus, Ignotus, Praefectus, Hastatus, Mercenarius, Miles, Nebulo, Prudens, Peregrinus, Pugnator, Ullus, Sollers, Peritus, Pius, Ardens, Fervidus, Civis, Fur, Puer, Venditor (lehet nő), Anus (nő), Occultator (lehet nő), Carnifex, Timidus (lehet nő), Arum, Caverna (nő), Colona (nő), Nobilis (lehet nő), Actor, Ioculator, Fictor, Scurra, Rector, Usurpator, IV. szenátor, V. szenátor, VI. szenátor.

Több szerepet játszik: Pastor – Liberator, Hariolus; Inferior – Fatidicus, Druida; I. szenátor – Conditus, Esuriens, Fabulator; II. szenátor – Moribundus, Narrator; III. szenátor – Rusticus, Interdictus, Dalmaticus, Filius; Centurio – Barbarus, Dux chori; Senex – Senilis, Grandaevus; Pontifex – Natans; Iuvenis – Dominus; Sacerdos – Subiectus, Litteratus; Praeco – Scythicus; Puella – Indica (nő); Anvena – Martyr; Vidua – Mater (nő); Homicida – Cassius, Persicus, Caecus, Infelix, Immolator; Innocens – Casca, Mancus, Miser.

A fenti szereplők egyben a statisztéria szerepét is elláthatják.

A díszlet kemény és könnyű, tiszta fehér műanyag. A süllyesztőbe egy lejárat feltétlenül kell, de ha több van, jó. Legalább egy magasabban fekvő hely szükséges, de több is lehet. Ne lehessen eldönteni, hogy szeszélyes sziklákat vagy romhalmazt látunk-e. A kiemelkedésektől függetlenül a díszlet hátrafelé enyhén emelkedik.

Lábbeli saru vagy az sem. Minden szereplő rongyokban van; a különböző népek rongyai elütőek, de rongyok. A rongyok színesek, az éjszakában nappali színeiknek megfelelően fekete-szürke-fehérek.

 

INFERIOR

Hangja, sötétben.

    Fehér kövek! Vakító törmelékek!
    Ez Róma, Róma! Róma a világ!
    Holdbéli táj! Hát ez lett a világból!
    Kőmorzsalék! Romhalmaz! Térdig ér csak
    a legmagasabb oszloptöredék is!
    Szikrázik itt a rom, vakít,
    szemembe vág, fáj, éget, megérdemeltem,
    mert nem döglöttem meg a háborúban.
    Az volna jó: nem lenni, nem rohadni
    e rothadásban, emléktelenül
    oszlani, más orrát facsarni bölcsen!
    De így: embert színlelve, vad lidércként
    bolyongok étlen-szomjan városomban,
    az űr neszére járom lepketáncom,
    a reményteli hontalanság múltán
    az otthontalanságba hazatérvén!

 

Világos. Mindenütt fehér romok, hátul fekete körfüggöny. Jön Pastor kecskebőrben, ősemberszerű, haja hosszú, bottal kecskéket hajt be, Inferior nézi.

 

PASTOR

Üvölt.

Rómába, fel! Veri a kecskéket. Tovább, lusta dögök! Messze még Róma! Tovább! Tovább! Veri a kecskéket, kihajtja őket.

INFERIOR

    Itt hulla-lárvák hemzsegnek fehéren,
    itt elvetélt az összes újrakezdés!
    A helyrehozhatatlan tévedések
    romkertje Róma! Minden förtelemnek
    tökélye, példaképe, őrhelye!
    Ez itt a béke. Mert nagyon akartuk.
    A legmegölhetetlenebb halál
    városa hívott, szívott, hazudott,
    hát itt vagyok, felőröl, szétrohaszt.
    Jól van: morzsolja, szívja szét, szabdalja össze
    mindazt, ki mint én, hívőn, elvakultan,
    szerelmesen vágtat a messzi tájak
    tudatlanságából, Rómám, feléd!

 

Hátul gyalog, kecskén, szamáron, hason csúszva vonulnak a kétségbeesettek, a reménykedők.

 

    Rohantunk hordákban, magányosan,
    mert Róma hívott, Róma, a világ,
    a hajdanvolt, a soha-nem-lesz,
    gyalogoltunk gyalog, a nyomorékok
    hason csúszva lihegtek, a vakok
    feltartott ujja Rómát bizsereg,
    vért szimatol az elátkozott kanca,
    és vágtat, hátán éhen halt lovas,
    hegyeken tűz gyúl, kérdez, tűz felel rá,
    és azt lobogják: Róma! Róma! Róma!,
    és mind a négy égtáj felől a szél
    az elhalt múlt erdeiből sodorja
    száraz levélként, zsíros pernyeként
    semminek Rómába az embert!

 

Hátul vonulás. Háromfelől bejön Anonymus, Ignotus, Insanus.

 

INFERIOR

    Minden fehér! Megőrjít, mert fehér!
    A csontvelőmbe mászik, fogaim
    mint homokot őrlik meg; rút, fagyos
    fehérség tombol fehér koponyámban,
    a számnak temetőíze van!

INSANUS

    Barátom…

INFERIOR

    A jelen téboly! Nincs kiút belőle!
    A múlt hazugság! Jövőt nem hiszek!

INSANUS

    Barátom, nézz rám! Emlékezz! Mi együtt
    már annyi vészt kibírtunk! Most is így lesz!

INFERIOR

    Mit mondhatsz te, a névtelen,
    nekem, a másik névtelennek?
    Mióta hazajöttem – hazajöttem!!! –,
    szipirtyók véltek gyermeküknek,
    kurvák férjüknek, gyászolók
    ismertek föl, mint apjuk, gyermekük
    gyilkosát, jó barátaim
    letagadtak engem, magukat, a hangjukat
    elváltoztatva, rettegés
    homálya szállt szemükre, és
    a hangsor, ami voltam valaha,
    a név, nevem, már értelmetlenül
    koppan, ha hangosan kimondom!

INSANUS

    Jó társam…

INFERIOR

    Pusztulj! Sose láttalak!

INSANUS

    Már meg sem ismer. Szörnyűség.
    – Én nem vagyok bölcs. Ismertek olyat?
    Biztosan élnek bölcsek itt!
    Rohanok, idehívom őket,
    ti nyugtassátok addig is! El.

INFERIOR

    Azt hittük, közjáték a háború!
    Súlyos, heveny, de gyógyuló betegség!
    És reméltük, hogy egyszer, majd! Reméltünk!
    Reménykedtünk! És életben maradtunk!
    És vánszorogtunk fel, Rómába, fel!

A földet püföli.

    Álmaink városába! Otthonunkba!
    Hát minden tévedés volt! Tévedés!
    Új tévedés nincs, elfogyott a tévedés.
    Röhögjetek, mert én is röhögök már,
    és megfontoltan lépek ki a mából!

ANONYMUS

    Mondani könnyű.

IGNOTUS

    Nehezebb csinálni.

INFERIOR

Késsel hadonászik.

    Leöldösték a családomat, néztem!
    Lerombolták az otthonomat, láttam!
    Éheztem. Öldököltem. Az álmaimban
    mégis volt Róma! Megvolt! Élesen!
    Kisemmiztek belőle! Fájdalom
    így soha, senkit, senkit sem gyötört!

ANONYMUS

    A fájdalmunk hasonló méretű,
    mert egyikünk sem pusztult még bele.

IGNOTUS

    Mindent kibír az ember. Többet is.

ANONYMUS

    Valahogy rettentően komikus
    az öngyilkosjelöltek fecsegése.
    Én tisztelem a hullák némaságát,
    csak hát ez itt nem éppen hallgatag.

INFERIOR

    De az leszek.

IGNOTUS

    Mikor?

INFERIOR

    Most. Nemsokára.

ANONYMUS

    Menjünk, unalmas.

INFERIOR

    Ne hagyjatok itt!

ANONYMUS

    Túl hosszú szónoklatba kezdtél,
    nem érsz a végére soha.

INFERIOR

    Nem félek. Mért félnék? Mitől?
    A bőröm úgyis álruha, szorít,
    de bővebb lesz, amint kivágom.

Megszúrja az oldalát, vérzik.

IGNOTUS

    Szájhős. Ez nem seb. Ez csak karcolás.

ANONYMUS

    Menjünk. Unalmas. Hagyjuk a fenébe.

INFERIOR

    Ne menjetek még! Nincs gyakorlatom!
    De sikerülni fog, ha itt maradtok!

Hasba szúrja magát.

IGNOTUS

    A nyaki ütőér elérhetőbb,
    azt kéne inkább elmetélnie.

INFERIOR

    Sakál! Hiéna! Itt végzed te is!

Ráugrana, nem bír.

IGNOTUS

    Na nézd, még mocskolódik is.

ANONYMUS

    Reméli tán a kerge férge,
    hogy mi cincáljuk ki belőle
    a gordiuszi csomót: a belét.

INFERIOR

    Gyilkosok!

IGNOTUS

    Ez már nem lesz ép soha.

ANONYMUS

    Lassan csöpög a vére,
    éhen fog halni inkább.

IGNOTUS

    Szép, kínos, hosszú haláltusa vár rá.
    Láttam ilyet már. Gyáva az ilyen,
    nem képes könnyed, méltó mozdulattal
    verni csapra a vérét. Ilyenek.

INFERIOR

    Barátaim! Vegyétek, itt a tőröm,
    váratlanul, hátulról szúrjatok le!

ANONYMUS

    Barátaid vagyunk, vagy gyilkosok?

INFERIOR

    Dögöljetek meg úgy, ahogyan én!
    Mikor a legjobban szerettek élni,
    mikor szeretnek éppen és imádnak,
    mikor vagyont, családot, szeretőket
    bőven bírtok, mikor a szerveitek
    összhangja épp tökéletes,
    akkor dögöljetek meg átkozódva,
    ádámcsutkátok akadjon a torkotokon,
    egyenként váljon le a karotok,
    a lábatok, az orrotok, a szátok,
    a beletek a földre kiömölve
    végezze rángva bűzös küldetését,
    a gyomrotokba vágott hasadékon
    bámuljátok az emésztés csodáit,
    és lássátok meg lassan közeledni
    a táguló pupilla feketéjét,
    mely lassan, lassan, lassan fal magába,
    nézzétek szűkölve a semmit
    elrohadóban, hűlőfélben,
    évezredeken át!

Elvágja a torkát, bugyborékol, meghal.

IGNOTUS

    Hülyék az emberek.

ANONYMUS

    Vagy aljasok.
    Ez jó ember volt. Hite volt neki.
    A jó emberek jók akarnak lenni,
    s épp lényegüket leplezi előlük
    a jóra való ostoba törekvés.
    Maguknak azt hazudják, hogy az embert
    menteni kell, és azt hiszik a gyávák,
    hogy mások őket mentik meg.

IGNOTUS

    Hülyék.

ANONYMUS

    Jó érzés látni, hogy szemük kifordul.
    Szégyelltem eleinte. Különös.
    Pedig már háború volt. Néztem őket,
    és szégyelltem, hogy tetszik a haláluk.
    Az ember lassan nő fel, azt hiszem.

IGNOTUS

    Biztosan filozófus vagy. Ma jöttél?

ANONYMUS

    Én nem kérdeztem, hogy kiféle vagy.

IGNOTUS

    Mi lesz itt?

ANONYMUS

    Ami volt és ami van.
    Káosz van. Jó dolog a káosz.

IGNOTUS

    Ilyenkor mindig akad egy szenátus.
    A vezetője pedig én leszek!
    – Bocsáss meg. Mi leszünk a vezetői.

 

Katonák jönnek, a háttérben szünetel a vonulás.

 

PRAEFECTUS

    Elfogni őket. Gyilkosok.

 

Katonák lefogják őket.

 

IGNOTUS

    Hozzá sem értem! Ő gyilkolta meg!

PRAEFECTUS

Anonymushoz.

    Akkor te tiszt leszel.

Ignotushoz.

    Te pedig tisztiszolga.
    Zsoldosok vagytok ezentúl. Kaja van.
    A rendet biztosítjuk. A szenátus
    betiltotta a gyilkolászást.
    A szenátus a főparancsnokunk.
    Rekvirálunk. Mindent. Nincs kivétel.
    Vakfegyelem. A vétkesnek kötél.
    Kérdezni nem lehet. Fegyvert nekik.

 

Fegyvert adnak nekik. Jön három szenátor csapattal.

 

PRAEFECTUS

    A szenátusnak tisztelegj!

 

Tisztelegnek.

 

I. SZENÁTOR

    Szedett-vedett népség.

II. SZENÁTOR

    A híveink.

I. SZENÁTOR

    Nem volna jó, ha éjjel, egyedül
    találkoznék velük.

III. SZENÁTOR

    Nem volna jó.

Félrevonja a másik kettőt.

III. SZENÁTOR

    Egy csomó emberemet valakik
    lemészárolták.

II. SZENÁTOR

    Mert lopták a húst!

I. SZENÁTOR

    Milyen húst?

II. SZENÁTOR

    Amit tőled vittek el.

I. SZENÁTOR

    Elloptátok a birkáimat? Hogyhogy?
    Nem így egyeztünk meg!

III. SZENÁTOR

    A hús közös!
    Eldugtad! Mielőlünk! Szép dolog!

II. SZENÁTOR

    Jó kis triumvirátus. Az a baj,
    hogy rajtunk nem segít a bölcs szenátus,
    mert mi vagyunk az. Jó lenne vigyáznunk.
    Értsétek meg: mi nem civódhatunk!

I. SZENÁTOR

    Nekem nagyobb hadam volt, mint neked!
    Nekem több hús jár!

III. SZENÁTOR

    Szerződésszegő vagy!
    A mi kettőnk serege még nagyobb volt!

II. SZENÁTOR

    A hatalmat csak megszerezni könnyű.
    Szenátorok vagyunk, mert seregünk volt,
    de bárki jöhet még nagyobb sereggel,
    s a miénk átáll, mert kevés a kosztja.
    Hogy zabálhassunk, rabok kellenek!
    Rend kell! Erőszak! Állam! Hány napig
    rabolhatunk még abból, ami nincs?

 

Kis csönd.

 

II. SZENÁTOR

    Közhírré tettük, hogy minden halottat
    el kell kaparni!

Inferior hullájába rúg.

    Nem volt foganatja.
    Járvány, az lesz. De nem lesz fegyelem.
    Kihirdettük, hogy minden élelemnek
    a szenátus a gazdája. Mi történt?
    A katonáink maguknak rabolnak!
    Nincsen erőnk az érkezők fölött!
    Tekintélyt kell szereznünk. Mindenáron.
    Míg nincs törvény, a törvény mi vagyunk!
    Kívülünk más bírájuk nem lehet!
    Szervezni kell! Dolgozni! Fáradozni!

I. SZENÁTOR

    Én nem azért vagyok a fővezérük,
    hogy fájdítsam a fejemet helyettük.

III. SZENÁTOR

    Egész nap nőkkel fetrengsz, azalatt
    mi Róma sorsát intézzük. Elég volt!

I. SZENÁTOR

    Szerezz magadnak nőt. Én nem adok.

II. SZENÁTOR

    A nőket közmunkára kell befogni.
    Temessenek a nők is. Sok a hulla.

I. SZENÁTOR

    Most mit tegyek, ha jönnek csapatostul?

III. SZENÁTOR

    Ha sok a hulla, adjuk azt a népnek.
    Nem mindegy, mit zabálnak?

II. SZENÁTOR

    Mosolyogni!
    Mindenki minket néz! Vigyorogjatok!

 

Vigyorognak, visszamennek a sereghez.

 

II. SZENÁTOR

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy seregünk többé nem rabol,
    a nép bizalmát elnyerendő,
    csak a rendre ügyel fel, közmunkákban
    példát mutatva. Meg kell kezdeni
    az újjáépítést. A temetésre
    külön csapat megy. Lépjenek elő
    az önkéntes sírásók.

 

Csönd, mozgolódás.

 

II. SZENÁTOR

    Rómát akartok, nem? Hatalmas,
    virágzó várost! Rendet! Államot!
    Dolgozzatok meg érte, tolvajok,
    orgyilkosok, csalók és buzeránsok!

USURPATOR

Előlép, ledöfi II. Szenátort, mindenki mozdulatlan.

    Nem jó vezér volt. Ellopta a húst,
    és leölette társainkat.
    Most én vagyok szenátor.

III. SZENÁTOR

    Így legyen.

USURPATOR

    Véget vetek az önkényeskedésnek.
    Nem mi vagyunk Rómáért. Róma van értünk!

 

Tetszésnyilvánítás.

 

I. SZENÁTOR

    A hullákat sürgősen eltemetni.

III. SZENÁTOR

    Kecskékkel érkeztek ma népek,
    ideje üdvözölni őket.

 

Elvonulnak a csapatokkal, csak Mercenarius és Miles marad.

 

MERCENARIUS

    Ásó nélkül nehéz lesz. Csupa kő.
    Ne ácsorogjunk. Nem tesz jót a testnek. Leül.

MILES

    Gyorsan mennek a dolgok.

II. Szenátor mellé térdel.

    Az előbb még teljhatalma volt.

MERCENARIUS

    Így végzi mind. Bogyókat vesz elő. Egyél. Bogyó.

MILES

    Most nincs étvágyam.

MERCENARIUS

    Nem baj. Megszokod majd.
    Embert is ettem egyszer.

MILES

    Borzalom.

MERCENARIUS

    Miért? Nem élt már, amikor megettem.
    Édeskés, rágós húsa volt neki.

Rágcsálja a bogyót.

    Mesélik: egykor, Capuában
    kétszáz aranyért adtak egeret,
    aki eladta, éhen döglött,
    aki megvette, megmaradt.
    Nagy éhezés volt Capuában.

MILES

    Az előbb még ő parancsolt. Nekem is.
    De ha leszúrhatták, mégse volt hatalma!
    Mi mégis hittük: van neki.

MERCENARIUS

    Volt is neki, mert ő volt a vezér.

MILES

    Most hulla.

MERCENARIUS

    Most már nem vezér.

MILES

    Miért nem szúrták le előbb?

MERCENARIUS

    Vezér volt. Vezért nem lehet.

MILES

    De hulla most! Hát mégis lehetett?

MERCENARIUS

    Így végzi mind.

MILES

    Mért nem szúrtam le én?
    – Mert nem jutott eszembe. – De miért nem?
    Most szenátor lehetnék! Én! Szenátor!

MERCENARIUS

    Egyél, amíg van. Az a tiéd,
    amit megettél. Így van ez.

 

Jön Insanus, Prudens.

 

INSANUS

    Elkéstünk! Vége!

Letérdel Inferior mellé.

PRUDENS

    Két halott van.

INSANUS

    Megölték! Mért is hagytam itt!
    Ha itt maradok, most is élne!
    Meleg még!

PRUDENS

    Estére kihűl.

INSANUS

    Azt mondták, bölcs vagy. Feltámasztanám!
    Áruld el, mit tegyek!

PRUDENS

    Semmit se tégy. Bármit teszel,
    rosszat teszel. Bármerre lépsz,
    tévútra tévedsz. Tenni, jó fiam,
    badarság. Szemlélődni jó.

INSANUS

    A kétségbeesés a gyomromat,
    a torkomat metéli! Öldökölnek,
    csalnak, hazudnak! Nincsen ember,
    nincs ember itt, csak vérengző vadak!

PRUDENS

    Őszinte pillanat, fiam.
    Becsüld meg. Ritkán adatik ilyen.
    Most nincs hazugság. Fényes pillanat:
    nincs hagyomány, mely elvakítja látnod
    a létezést; nincsen király,
    ki létét vakhívőitől nyeri;
    nincs istened, kihez fohászkodol,
    könnyekkel mosván el a tűrhetetlen
    dolgok látványát; nincsen eszmerendszer,
    mely magyarázhatatlant magyaráz;
    nincs túlvilág, nincs cél, amely hazug,
    nincs mesterkélt város, nincs benne zug,
    hol meghúzhatnád gyáván magadat,
    remélve, hogy a kölyködre marad,
    csak vinnyogás van. Az van, ami van.
    Csak ember van, sajgó és hontalan.

INSANUS

    Ezt nem lehet kibírni!

PRUDENS

    Nem muszáj.

INSANUS

    Barátom volt! A társam! Mindenem!
    Ha már nem halt meg csecsemőkorában,
    ha már felnőtt, és értelemre tett szert,
    miért pusztult el most, hogy béke lett?!
    Még itt a teste, amely szinte él,
    forró és lelkes volt pár perce még:
    csodáknak hordozója! Zseni volt!
    Nézzétek! Okos tekintete van!
    Még szinte lát, csak hunyorogni nem tud!
    Nem halhatott meg! Nincsen olyan törvény,
    hogy élni tudó elfeledjen élni!

PRUDENS

    Most minden fájdalom palástolatlan.
    Most jó. Most őszinte a létezés.

INSANUS

    Ki visel gondot rám ezentúl?
    Apámként tisztelem, de ő csak fekszik
    és nem felel! Szeretlek, hulla, te!
    Szeress viszont! Belerúg. Szeress, te dög, ha kérlek!

PRUDENS

    Egész világot nem tudsz elsiratni.

INSANUS

    Te nem ismerted őt! Te hallgass!
    Méltó a gyászra! Én tudom!
    A nevét is tudom! Ő volt a Méltó!
    Ő volt az, és ha kétségbe vonod,
    megöllek!

PRUDENS

    Elhiszem, már hogyne hinném.

INSANUS

    Megbosszulom a halálát, meg én!
    Felelni fogtok érte, mind!
    A gyász erőt is adhat. Erős vagyok.
    Egész Rómát feldúlom, romba döntöm.

PRUDENS

    Hogy körbenézek, úgy látom: nehéz lesz.

INSANUS

    Ha bosszút állok, ő is él tovább!

 

Elrohan, kis csönd.

 

MERCENARIUS

    Furák az emberek.

MILES

    Kaparjuk el, hisz úgyis az a dolgunk.

MERCENARIUS

    Nem kell sietni. Majd ha beígérik
    a külön porciót is, úgy talán.

MILES

    Azt mondják, járvány is kitörhet így.

MERCENARIUS

    Olyankor kiadós a fejadag.

 

Jön Peregrinus.

 

PEREGRINUS

    Melyik út vezet Rómába?

MILES

    Róma itt van.

PEREGRINUS

    Hülye vicc.

PRUDENS

    A Fórumon állsz, fiam.

PEREGRINUS

    Barom.
    Rómában paloták vannak, fényesek,
    és minden ember gazdag.

MERCENARIUS

    Izmos vagy. Beállhatnál katonának.

 

Peregrinus elfut.

 

MILES

    Most elfutott.

MERCENARIUS

    Nem baj. Majd visszajön.
    Rabszolga lesz. Vagy úr lesz. Így van ez.

 

Jön egy csapat katona, Mercenarius felugrik.

 

MERCENARIUS

    Százados úr, a hullákat temetjük.

CENTURIO

    Folytatni.

MERCENARIUS

    Igenis.

CENTURIO

    Melyik út vezet Rómába?

 

Csönd.

 

CENTURIO

    Kérdeztem valamit!

 

Csönd.

 

CENTURIO

    Ki a parancsnokod?

MERCENARIUS

    Százados úr, bocsánatot kérek,
    a nevét nem tudom.
    Nálunk nincs neve senkinek.

CENTURIO

    Remek csapat lehet.

 

A katonái nevetnek.

 

CENTURIO

    Hol táboroztok?

MILES

    Itt. Mindenfelé.
    Egész Rómában.

CENTURIO

    Hol? Nem hallom.

MILES

    Rómában. Tetszik tudni, ez a Fórum.

CENTURIO

    Hülye.

 

Jön nagyobb csapat Praefectus vezetésével.

 

CENTURIO

Tiszteleg.

    Üdvöz légy. Százados vagyok.
    Rómába tartunk. Úgy hallottuk,
    Rómában béke van.

PRAEFECTUS

    Rómában nagy-nagy béke van.

 

A katonái nevetnek.

 

CENTURIO

    Ti is Rómába mentek?

 

Nevetés.

 

CENTURIO

    A kérdésemre tessék megfelelni!
    Majd tisztességre tanítalak én!

PRAEFECTUS

    Rómában béke van.
    Ha nem tudnád, mi őrizzük a békét –

Ordít.

    tűzzel-vassal, ha kell!

CENTURIO

    Mi nem ismerünk tréfát, igaz, fiúk?
    Mi derekasan hadakoztunk,
    a seregünk, az odalett,
    mi nem tartunk már senkitől.
    Nekünk Rómában jó nevünk van,
    megillet a diadalmenet.

PRAEFECTUS

    Rómában múltja nincsen senkinek.
    Nincs név. Sem érdem. Minden bűn elévült.
    A bölcs szenátus így határozott.

CENTURIO

    Rómából jöttök? Láttátok a várost?
    Valóban olyan csodaszép?

PRAEFECTUS

    Ez itt a Fórum.

CENTURIO

    Nem lehet!
    Hogy hívnak?

PRAEFECTUS

    Nem mindegy? Sehogy.
    Menjetek arra, ott osztják az ételt.

CENTURIO

    A nevedet! A nevedet!

 

Dárdával meg akarja szúrni Praefectust, lefogják.

 

CENTURIO

    Nekem Rómában diadalmenet jár!
    Én százados vagyok! Én százados vagyok!

PRAEFECTUS

    Én pedig ki vagyok? A gyilkosod.

 

Int, Centuriót ledöfik, az elnyúlik.

 

PRAEFECTUS

A Centurio katonáihoz.

    A zsoldosaim lettetek.
    Nem szabad gyilkolászni,
    csak ha parancsolom.
    Az ellátás egész jó.
    Vezéreink a bölcs szenátorok.

PUGNATOR

    Engedd, uram, hogy eltemessük
    szokásaink szerint.

PRAEFECTUS

    A többiekkel egy verembe.
    Külön temetni nincs idő.

PUGNATOR

    Évekig együtt harcoltunk vele.
    Hadd üssük dárdáját fölé a földbe.

PRAEFECTUS

    Ellopják. Itt mindenki lop.
    Abból élünk mi is. Eléldegélünk,
    míg van mit lopni. Nem lesz már soká.
    – Minek is öltük meg a századost?

 

Csönd.

 

PRAEFECTUS

    Unalmas. Azt kell mondanom: unalmas. Leül.
    Tudom jól, ha majd egyszer nem ölök,
    hát ti öltök meg engem. Öljetek meg.

 

Csönd.

 

PUGNATOR

    Uram, nők vannak?

PRAEFECTUS

    Hogy nők? Vannak. Úgy van.
    Mászkálnak csapatostul, csapatostul
    ütünk rajtuk, ha kell. De nem muszáj.
    A hadnak saját matrónái vannak.
    Jut fejadag. Közös a kondér.
    Születnek majd a katonák.
    Sokasodjunk! Legyen kit leölni!
    Egészségünkre!

 

A katonák tanácstalanul állnak.

 

PRAEFECTUS

    Megfoghatatlan. Itt ülök,
    bárki megölhet, tiszt lehet.
    És nem teszik meg. Nem teszik meg.
    Mi van a fejetekben?
    A tökkelütött, sötét fejetekben?
    Mi van az én fejemben? Istenek,
    mi van az én fejemben?

 

Jön nép: vének, férfiak, asszonyok, gyerekek, fegyvertelenek, megállnak.

 

MERCENARIUS

    Jövevények, uram.

PRAEFECTUS

    Látom.

MERCENARIUS

    Be kell sorozni őket.

PRAEFECTUS

    Igazán?

MERCENARIUS

    Ez így szokás, uram.

PRAEFECTUS

Feltápászkodik.

    Igen.
    Ha így szokás, hát így szokás.
    A véneket nem kell mindet leölni,
    majd éhen vesznek úgyis. Így szokás.
    A férfiak ezentúl zsoldosok.
    A béke őrei.
    A nők a közösbe kerülnek.
    Elvezetni őket.

 

Katonák körülveszik a népet.

 

SENEX

    Tisztelt katonák, meg kell vallanom,
    hogy népünk eddig sosem háborúzott,
    ez népünk sajátlagos jellemvonása,
    mely minket más népektől elhatárol,
    és hagyományainkban gyökeredzik.
    Így rendelték egykor az őseink,
    isteneink adták nekik e törvényt.
    Ha áthágjuk, nemcsak a hagyományunk,
    de népünk sajátlagos léte is
    végéhez ér. Ámde az istenek
    végzése más. Mi nem hadakozhatunk.

PRAEFECTUS

    Úgy hát legyilkolunk.

SENEX

    Miért?
    Mi célja ép, szép, erős emberek
    népét kiirtani? Hasznodra válhat,
    amit tudunk. Ti háborúztatok,
    mi békés ipart űzve okosodtunk.
    A béke eljött. Ez a mi időnk.
    Megyünk Rómának hasznot hajtani.
    Miért kellene kiirtani minket?

PRAEFECTUS

    Mert így szokás, öreg.
    Mert nem tudunk mást. Mert ez a mi szakmánk.
    Az a mi hagyományunk, amit itt látsz.
    Így rendelték a mi isteneink.

SENEX

    Népünk huzamos tapasztalata,
    hogy sok isten is jól megfér, ha hagyják.

PRAEFECTUS

    Léteznek diadalmas istenek,
    a vérengzés övék.

SENEX

    Most béke van.

PRAEFECTUS

    A győztes istenek békéje van most.

SENEX

    Te nem hiszel a győztes istenedben.
    Ha hinnél, rég megöltél volna már.

PRAEFECTUS

    Abban hiszek, hogy rosszat rossz követ,
    ínséget újabb ínség orvosol,
    abban hiszek, hogy öldöklés az élet,
    és nem hiszem, hogy elpusztul a rossz,
    mi én vagyok, ha hátulról ledöfnek.
    Válasszatok. Zsoldoslét vagy halál.

SENEX

    Te nem hiszed, hogy ölni kell, uram.

PRAEFECTUS

    Én nem tudok már mást. Hát gyilkolok.
    Ha bárki jön majd új koncepcióval,
    irigyen szabdalom szét bölcs fejét,
    mert feltalálta, amit én akartam.

SENEX

    Így érthetőbb már. Adj időt, uram.
    A főpapunkkal hadd tanácskozom.
    – Fohászkodjék a nép, míg tárgyalunk.

 

Praefectus int, a katonái félrehúzódnak. A nép a mellét veri, halkan jajong. Pontifex és Senex odébb megy.

 

SENEX

    Ezek megölnek.

PONTIFEX

    Én is azt hiszem.

SENEX

    Be kell zupálnunk.

PONTIFEX

    Istenünk nem enged.

SENEX

    Népünk istene. Nem kívánja,
    hogy népe kivesszen.

PONTIFEX

    Nem kívánja.
    Csakhogy Békeisten!

SENEX

    Jóságos és megértő.

PONTIFEX

    Békeisten.

SENEX

    Rómában béke van. Ha béke van,
    Rómában máris ő uralkodik.

PONTIFEX

    Remélnünk kell, hogy így van.

SENEX

    Ám ha így van,
    a Békeistent szolgálja a had,
    melynek mi katonái lehetünk.
    Ez kiváltság, ha úgy veszem.

PONTIFEX

    A törvényeket átfogalmazom,
    de nem lesz könnyű munka, sőt nehéz lesz.
    Kevés a feleségem.

SENEX

    Mennyi kell még?

PONTIFEX

    Most van hét. Mondjuk legyen tizenöt.

SENEX

    Elég lesz tíz is.

PONTIFEX

    Iszonyú a munka.

SENEX

    Vérszemet kap a többi pap.
    Nincs annyi özvegy és lány.

PONTIFEX

    Tizenegy.

SENEX

    Legyen. De máris hirdesd az igét!

PONTIFEX

    Népem! Én népem! Isteneink üzennek,
    figyeljetek!

 

A nép köréje gyűlik.

 

PONTIFEX

Reszket, körbeforog, áhítattal nézik.

    Üzen, üzen a főisten, üzen.
    Rómából üzen ő, hol béke van már,
    ott ül a trónján láthatatlan istenünk
    jóságosan, és vár minket, a népét.
    Siessetek! Ezt kéri ő, a Jó.
    Előttünk jár ő, lépteink előtt.
    Hová igyekszünk, ő már ott lakik,
    s békével áld meg, mert békét teremtett.
    De azt kívánja: ott is mi legyünk
    választott népe. Ügyeljünk a rendre.
    Békét őrizni, őt védeni, fogjunk
    fegyvert, hogy békéjét ne háborítsák.
    Mert választott népe vagyunk. A népe.
    Mi őt őrizzük. Minket pedig ő.
    Így volt ez mindig. Így leszen örökké.
    Főistenünket védjük. Minket ő.
    Választott népe, ragadd meg a fegyvert!
    Övé s általa miénk az idő!

 

Pontifex elszédülve lerogy. Csönd.

 

SENEX

    A főisten üzent. Áldott legyen.
    Daloljatok hát hálaéneket!

 

Morgás, mocorgás, páran a mellüket ütögetik.

 

IUVENIS

    Mi fegyvert soha nem fogunk,
    ez isteneink parancsa. Így tanultuk.
    A fegyver szennyez, fertőz. Fáj a fegyver.
    Mi fegyvert soha nem fogunk.
    A népünk soha nem hadakozott.

SENEX

    Hallottad, mit üzent főistenünk.

IUVENIS

    Ilyet ő nem üzenhetett.

SENEX

    Istentelen! Nem tudod, mit beszélsz!
    A főpap által szólt az isten!

IUVENIS

    Lehet, hogy rosszul hall a főpapunk.

 

Riadalom.

 

SENEX

    Kiátkozunk, fiam, vigyázz!

IUVENIS

    Békét adó főistenünk előtt
    én bűntelen vagyok, akár a népem.

PONTIFEX

    Az ősidőkben, mielőtt
    főistenünk a béke híve lett,
    halált is osztott. Újra törvény
    lehet a halálbüntetés!

 

Felháborodás.

 

IUVENIS

    Én jobban hallom istenünk szavát.
    Ilyen törvényt ő nem kíván mitőlünk.
    Ha fegyvert fognánk érte, mint a többi
    főistenért a népeik, a béke
    főistenünket elhagyná örökre,
    egy lenne ő az istenek között,
    mi nem igázhatnánk le másokat
    szelíd módunkon: szép kereskedéssel!

 

Helyeslés.

 

SENEX

    A lázadást javaslod netalán?
    Békétlenséget? Testvérgyilkolást?
    Mert amit hirdetsz: polgárháború.

IUVENIS

    Én éppenséggel békét hirdetek.
    Amit hirdetnek mind a véneink
    és mind a papjaink, azt hirdetem.
    Csak felmondom a leckét, mint a vizsgán.
    Amit tanultunk nemzedékek óta.

SENEX

    Lázadsz, és lázadónak nincs helye
    közöttünk. Fegyvert fogtál ellenünk,
    szófegyvert! Súlyosabbat, mint az érc!
    Száműzve légy a háborús világba!

SACERDOS

    Ahhoz a papság ítélete kell.

PONTIFEX

    Kiátkozom e lázadó fiút
    és mindazt, aki vele elbitangol.

SACERDOS

    A főpap nem hozhat ítéletet
    a papság és a vének ellenében.

PONTIFEX

    A lázadó pap bűne százszoros.
    Az ősi törvényt újra felidézem.
    Meg kell kövezni! Istentagadó!

SACERDOS

    Törvényeinknek büszke palotáját
    sok nemzedék emelte: kőre kő
    lassan került és verejtékesen!
    Nem döntheted le néhány könnyű szóval!

PONTIFEX

    Elfogni őket!

IUVENIS

    Mi fogjuk el őket!

SACERDOS

    Eladtátok a népet, árulók!

SENEX

    Eszmén rágódó öngyilkos puhányok!
    Vakok! Romlásba döntitek a népet!

 

Verekedés. A zsoldosok kezéből kiragadott fegyverekkel kaszabolják egymást, a zsoldosok nézik. Sok a hulla. Nők sikoltoznak. Hirtelen vége. Nők és gyerekek bömbölnek. Senex, Iuvenis, Sacerdos is hulla. Pontifex kétségbeesve áll.

 

PRAEFECTUS

    A nőket elvezetni.

 

Zsoldosok kihajtják a visító nőket és gyerekeket.

 

PRAEFECTUS

    Megmondtam: győzedelmes istenek
    békéje van most. Kár, hogy igazam volt.

 

Kimegy, a többi zsoldos utána.

 

MERCENARIUS

    Jönnek még hullák. Érzem.
    Ma súlyos déli szél fúj.
    Ilyenkar sok a hulla.

PONTIFEX

    Népem volt. Volt népem. Az ősidőkben.
    Az ősidőkből nyújtózom idáig.
    Lehet, hogy még csak meg se tébolyodtam.
    Engem csak holtak értenek.
    Utolsó vagyok, aki ért e nyelven.
    Ha följegyezném, nincs, aki megértse,
    ha följegyezném kihalt nyelvemen
    késő koroknak okulásul.
    Így végzi minden nép, tudom.
    Hiába szólnék, nincs szavam.
    Minden tanítás hasztalan.
    Hiába halnak ki a népek.
    Hiába látom, amit látok.
    Nagy átok ez, mert ez az átok:
    ki él, beszéde súlytalan,
    s csak súlytalan beszédet ért meg. El.

MILES

    Ezt mindet minekünk kell elkaparni?

 

Jön Rector, emberek.

 

RECTOR

    Ez itt a Fórum. Tessék körbenézni.
    Ez itt a híres kőlap, erre hágott
    Brutus a szörnyű gyilkosság alatt,
    még látni rajta Caesar sűrű vérét.

Körbeállnak egy kőlapot.

    A városnézést ezzel befejeztük.
    Az érdeklődők díjazás fejében
    további részletekről értesülnek.

Páran közrefogják.

    Pénzt, sajnos, nem fogadok el továbbra sem.
    Nem létező királyok képe mit sem ér,
    aranyat enni sincs még gusztusom.

Zsákokból étel kerül elő, Rector turkál, elteszi az iszákjába.

    Menjünk tovább. Ott fönt a Vesta-templom
    páratlan ión oszlopfői álltak,
    s odébb, a Quirinalison
    a nevezetes dór oszlopfők és amott
    a csodálatos korinthosziak.

Emberek nézelődnek.

    A Juno-templom, mint ez köztudott,
    kereszthajós volt, csodás küllemét
    Árkádiából hívott mesterek
    mesteri módon árkolták ki egykor.
    Nem itt, hanem a hídon túl, amott.
    A híd függőív megoldású volt.
    Nehéz volt szétrombolni, tanúsítom,
    de társas, megfeszített ténykedésük
    végül is teljes eredményt hozott:
    a híd ma már sehol sem látható.

 

Emberek bólogatnak. Bekúszik Advena.

 

ADVENA

    Emberi hangok! Hangok! Emberek!
    Segítsetek Rómába eltalálnom,
    Rómában laktam, Rómába igyekszem!

RECTOR

    A Fórum ez, jóember. Hazaértél.

ADVENA

    Ez Róma! Istenek, hogy ezt megértem!
    Itthon vagyok! Látom a Fórumon
    a dolgozó nép gyülekezetét,
    az oszlopcsarnokok közt szobrok és
    virágok, zöld gyep, árnyas ciprusok,
    a házam kies pálmaligetében
    szerelmem int felém derűsen –
    megjöttem hozzád mégis, annyi véren
    és veszedelmen át –
    most boldogságom csúcsán könnyű szívvel
    térek meg őseimhez Róma porába.

 

Meghal.

 

RECTOR

    A római föld befogadja őt.

ULLUS

    Mitől van ennyi hulla itt?

RECTOR

    A háborúban elesettek ők,
    mert Rómában sajátságos a klíma,
    a holtak épen tarthatók sokáig.
    Elmondom annak, akit érdekel,
    és velem jön a Campus Martiusra,
    mert onnét indulnak a főnszelek.

 

Rector az emberek egy részével el.

 

SOLLERS

    Ez itt a kő. Hát itt ömlött a vére
    a híres Caesarnak. Páratlan emlék.
    Értéke is lehet még. Elviszem.

Megragadja, nehéz.

    Ne bámészkodj, segíts elrejtenem!

PERITUS

    Ősi szokás minálunk, hogy az új
    király csak akkor lesz király valóban,
    ha elődjének vérétől sötét
    kövön lép fel a trónusára.
    Rómában is lesz egyszer még király.

 

Ketten kiviszik a követ.

 

PIUS

    Rómát akartam mindig! Látni vágytam!
    Csodáiról hallottam, gyűjtögettem
    a híreket, a porba vonalaztam
    térképét, most is kívülről tudom!
    Lakott világunk központja, az ember
    isteni alkotása, szellemünk
    győzelme volt – már sose láthatom!

PRUDENS

    Jókor jöttél, mert Róma a hazugság
    centruma volt. Pompája, csillogása,
    fejlett kereskedelme, összehangolt
    jogrendszere, szilárd törvénykezése,
    tartósnak hitt szokásai,
    a temetés, a születés, a vallás
    kultusza, kultúránk egésze
    az ember önvakítására szolgált.
    Míg Róma megvolt, azt hitték lakói,
    hogy lehet élni ezen a világon;
    az államiság fényétől hülyén
    azt hittük: nem érvényes már a törvény.
    A törvény az, hogy tévedés az élet.
    A lét bűnös hibájából születtünk,
    minket az őrült anyag álmodik.
    Ideje már, hogy felfalván magunkat,
    e tévedést a feledésnek adjuk.

ARDENS

    Otthon akarok lenni a világban!

PRUDENS

    Akarni, azt lehet. Sokan akartak,
    és terméketlen romhalmazt emeltek.
    Otthon leszel, mihelyt a csontjaid
    sakálok bendőjében melegednek.

ARDENS

    A csontjaimban jégkorszak tanyázik,
    bölcs vagy valóban. Lesújtó a látvány.
    Világégés nagyobb már nem lehet.
    De én a jövőt látom, élesebben,
    mint ezt a pusztát. Átmeneti semmi,
    amiben élünk. Számtalan
    alkotni képes, tettre éhes ember
    rohan Rómába új hazát emelni.
    A rossz hagyomány porba dőlt. Mi tiszta
    tudattal indulunk. Az újat
    könnyebb a semmiből teremteni!

PRUDENS

    Ha lesz valami, az lesz, ami volt.

ARDENS

    A győzhetetlen életvágy sosemvolt,
    hatalmas, boldog államot teremt!

PRUDENS

    Úgy jó, ahogy van! El ne rontsd nekem!
    A baj forrása az, hogy célotok van.
    Addig jó, amíg céltalan az élet!

ARDENS

    Csak az beszél így, aki már evett ma!

PRUDENS

    Most jó. Most semmi el nem ködösíti
    anyagcserélő létünk lényegét.
    Egyébként három napja éhezem.
    Már nem fáj. Mondják: akár hetekig
    eléldegél az ember.

ARDENS

    És ha nem?

PRUDENS

    Ki mondta, hogy sokáig él az ember?

PIUS

    Nem ettem én sem! De hát élni kell!

FERVIDUS

    Én láttam dögvészt, éhezést,
    láttam halált, és láttam járni bénát,
    láttam felkelni tetszhalottat,
    és láttam visszanőni végtagot.
    Csodákat láttam. Láttam, hogy a hit
    a legnagyobb kincs: el nem vehető.
    Én másban nem hiszek, csakis a hitben,
    mindegy nekem, milyen, csak esztelen
    legyen: mennél őrültebb, tébolyultabb,
    annál hitebb, annál mindenhatóbb.
    Ím itt e kő. Lehet, hogy háziisten.
    Kőbálvány. Vagy csak amulett.
    Aminek véled, az. Fölszentelem:
    legyen az őröd. Legyen a tiéd.
    Csak higgy e kőben, s meglesz mindened.
    Ha enni kapsz ma, köszönd meg a kőnek.

 

Nyújtja a követ Piusnak.

 

PIUS

    Edd meg a kövedet, ha van fogad még,
    és ki akarod köpni mindahányat.

FERVIDUS

Leteszi a földre.

    Tessék. Nem bánt. Ne dobd el. Neked adtam.
    Nem lesz barátod nála hűségesebb,
    és nem lesz nála gyöngédebb szeretőd.
    Tapasztalat kell, valódi tudás,
    hogy erőt adjon tudott gyöngeséged,
    és meglásd benne azt, ami a lényeg.

 

Katonák jönnek balról, kondérokat cipelnek, kiviszik jobbra. Mögöttük nép lohol.

 

PRUDENS

Meghozták az ételt!

 

A jelenlevők rohannak a kondér után. Katonák sorbaállásra taszigálják a népet, a sor a szín közepéig húzódik. Lökdösődés.

 

PIUS

Felveszi a követ.

    Ha kapok enni, hiszek majd a kőnek. Beáll a sorba.

NEBULO

Ma húst is osztanak.

LIBERATOR

Maga csak ne tülekedjen, hallja?

CIVIS

Az ilyet ki kell lökni.

FUR

Senkit sem engedünk előre. Mi van ott elöl? Ne engedjenek oldalról!

CIVIS

Liberatorra mutat.

Maga másodszor áll sorba!

LIBERATOR

Hallatlan! Honnan veszi?

CIVIS

Az előbb a Quirinalison osztottak kaját, ott láttam magát is.

LIBERATOR

Ha így lenne, maga is másodszor állna sorba.

FUR

Hátul van a sor vége! Nekünk már nem fog jutni a sűrűjéből!

HASTATUS

Nebulóhoz.

Nyisd ki a szádat.

 

Nebulo kinyitja, Hastatus belenéz, majd megtapogatja a karizmait.

 

HASTATUS

Menj előre, kérj magadnak tripla porciót meg dárdát meg sisakot, és gyere vissza.

NEBULO

Köszönöm, uram! Elrohan jobbra.

 

Civis kitátja a száját, a karizmait mutogatja, Hastatus visszalöki a sorba. Jön Peregrinus.

 

PEREGRINUS

Merre van Róma, emberek?

 

Nevetés.

 

PEREGRINUS

Merre van Róma? Róma! Róma! Róma!

FUR

Állj sorba, különben nem kapsz kaját.

 

Jön Insanus.

 

INSANUS

A barátomat keresem.

CIVIS

Tessék sorba állni.

INSANUS

Mi az, itt ételt osztanak?

FUR

Mit gondol, temetésre várunk?

INSANUS

Akkor hát itt van. Ő osztja az ételt.

Jószívű. Nagylelkű. Az én barátom.

Előreindul.

FUR

Fogják meg! Soron kívül nem lehet!

 

Insanust a sor végére lökdösik.

 

INSANUS

Én ismerem! Régóta!

FUR

Persze. Én is.

CIVIS

Hát nem a szenátustól kapjuk az ételt?

INSANUS

Minden jó tőle származik!

FUR

A rossz is.

INSANUS

Igen! A rossz is! Minden! Ismered?

FUR

Együtt jártunk a rosszlányokhoz.

LIBERATOR

Kit ismer maga?

FUR

Insanusra mutat.

Az ilyeneket. Süsü. Sok ilyen van.

 

Insanus Peregrinust bámulja.

 

PEREGRINUS

Mit nézel? – Mit néz rajtam? – Mi bajod van?

INSANUS

    Próbára tettél! Hulla voltál,
    de tudtam, hogy csak átmenetileg!

 

Peregrinus lába elé veti magát, a lábát csókolgatja, Peregrinus elugrik.

 

INSANUS

    Nézzétek! Ő az! Megtaláltam!

PEREGRINUS

    Segítség! Fogjátok le! Tébolyult!

INSANUS

    Augustus ő! A méltó! Megjelent,
    és visszaadja múltunkat! A várost!

PEREGRINUS

    Nem igaz! Én csak Rómát keresem!

INSANUS

    Megváltó!

LIBERATOR

    Megváltó?! Az én vagyok!

CIVIS

    Mi vagy te?

LIBERATOR

    Isten. Psszt. Ez nagy titok még,
    rangrejtve járok, és megfigyelem,
    hogy kit lesz érdemes megmentenem.

INSANUS

    Ismerj föl! Én vagyok, a híved!

PEREGRINUS

    Nem! Elrohan.

INSANUS

    Ne hagyj itt! Végre megtaláltalak! Utána rohan.

FUR

    Mit mondott, kit keres?

CIVIS

    Valaki méltót. Augustus nevűt.

FUR

    Az augustus, az méltó. Latinul.
    Latin az ipse. Rögtön látni rajta.
    A latinok közt sok a buzeráns.
    – Mi van ott elöl? Éhesek vagyunk!

CIVIS

    Én latin vagyok! Büszke nép vagyok!
    Ne sértegess! Én Rómában születtem!
    Bizonyság rá atyai amulettem!

FUR

    Mutasd, különben nem hiszem.

 

Civis az amulettet keresi, nem találja.

 

CIVIS

    Ellopták! Tolvajok! Segítség!
    Adjátok vissza! Nincs értéke semmi,
    csak az, hogy én viseltem!

HASTATUS

    Fogd be a szádat. Dárdával megböki, Civis sír.

FUR

    Ne bömbölj. Nesze. Itt van.

 

Nyújtja az amulettet, Civis bámul.

 

FUR

    Tolvaj vagyok. Most mit bámulsz? Neked
    csak egy ilyen van, én akármikor
    szerezhetek. Tessék. Vedd vissza, kérlek,
    csak azért loptam el, hogy gyakoroljak.

 

Civis elveszi, elrohan.

 

LIBERATOR

Kiáll a sorból.

    Megjöttem, lássatok meg, emberek!
    A főisten szült engem, és a béke
    olajágából bosszúálló fegyvert
    kovácsolt, hogy a bűnben én legyek
    a fény, az út, a szépség és igazság!…

FUR

Már megint tolakodnak oldalról! Taszigálják el őket! Később jöttek!

 

Lökdösődés. Új sorba állók érkeznek, beállnak a sorba. Jön Nebulo dárdával, sisakban.

 

NEBULO

Hastatushoz.

Itt mindenki azt hiszi, hogy ez meg az, hogy így meg úgy. Hogy majd ilyen jó lesz meg olyan jó lesz. Hogy mindenki úr lesz, azt hiszik. Pedig itt rend lesz. Rend bizony. A cézárok és szenátorok, a próféták és néptribunok csak jönnek-mennek, jönnek-mennek, úrból rab lesz, a rabból úr, kölyökből agg, az aggból hulla, de pribékre mindig lesz igény, a pribékre mindig jó idő jár. Elégedetten megtörli a száját, böfög.

FUR

Ezek itt már másodszor állnak sorba! Ez nem igazság! Ez nem demokratikus!

 

Lökdösődés, Hastatus és Nebulo dárdával bökdös, jajgatás.

 

PUER

Ügyes fiú személyemben gazdát keres, gazdát keres! Tudok írni, főzni, ásni, tudok dárdát hajigálni, megegyezés szerint leszek férfi vagy nő, kövér, keszeg, személyemben ügyes fiú gazdát keres, gazdát keres!

VENDITOR

Háziistenek minden méretben, minden színben, kiárusítás! Van kőbálvány, fa-Jupiter, kavicsisten, házimanó, van szent jáspis, mammutagyar, bölénycsorda ürüléke, megvédenek éhezéstől, lidércektől, szellemektől, kergekórtól, ellenségtől, széltől, fagytól, emberektől, rossz emléket eltörölnek, jó emléket sugalmaznak, gyorsan ölő méreg is van, illatos vagy szagtalan, háziistenek minden méretben, minden méretben, minden színben!…

ANUS

Kitűnő kapcsolataim vannak – enyém a szenátus, enyém az ellenzék – tisztelnek az őslakók – kedvelnek a jövevények – szakmámnak elismerten nagy tekintélyű mesterasszonya vagyok – protekcióval honorálom azon vállalkozó szellemű férfiakat, akik a slampos két heréről, leányőrzés céljából, a biztos jövő reményében lemondani hajlandók!

LIBERATOR

    A megváltó vagyok, s a bűnöket
    kiűzöm lelketekből, lelketlen bűnösök!

FUR

Integet.

Ide hozzám!

OCCULTATOR

Rossz hír: még mindig nincs pénz.

FUR

Valami csereérték csak van!

OCCULTATOR

Semmi. Ehető bogyók, lerágott kecskecsont, párolt kaktusz, ecetes pálmabor. Egyéb semmi.

FUR

Figyeld tovább, mivel fizetnek – lehet, hogy van már pénz, csak mi nem tudjuk.

OCCULTATOR

Halkan, koponyát mutatva.

Elloptam egy bálványt.

FUR

Valami halhatatlan isten koponyája?

OCCULTATOR

Nem tudom. Azt mondták, bálvány.

FUR

Pénz kéne, pénz, pénz! Eriggy a sűrűjébe, figyelj!

 

Occultator elvész a tömegben. Jobbról katonák üres kondérokat cipelnek át a színen, lefelé fordítva, eltűnnek baloldalt, sokan loholnak utánuk.

 

FUR

Mi az, nincs több kaja?!

 

Tömeg átrendeződik.

 

ULLUS

Ne menjünk el, biztosan hoznak még! Olyan nincs, hogy éheztessenek!

PERITUS

Itt kell maradni. Ezek szerint ugyanis itt osztják az ételt.

SOLLERS

Álljunk itt holnapig?

PERITUS

Ha elmegyünk, nem találunk vissza. Ezek a romok teljesen egyformák. Sehol egy tájékozódási pont.

SOLLERS

Ők is eltévedhetnek a kondérral. Honnan tudják holnap, hogy ma errefelé osztottak ételt? Ők se találnak ide!

 

A tömeg egy része el, más része marad.

 

LIBERATOR

    Nem hallgattátok intő szózatomat,
    legyetek átkozottak, nyomorultak!

ULLUS

    Mit óbégat ez?

LIBERATOR

    Ím, megjövendölöm: a katakombák
    nyílásain bűzös lé, gennyes ár
    bugyog elő, s a fertőző özönvíz
    megfojtja, elsodorja, aki él még!

ARDENS

Csoportnak magyaráz.

    Egyenlők, társak lévén, olyan Rómát
    építünk, ahol minden háború
    és rabság lehetetlen; nincs tekintély,
    sem pénz, sem vallás, mert a ráció,
    a fegyelmezett életszeretet
    sosemvolt, boldog államot teremt!
    De értsétek meg: ha a bizalom,
    az önzetlenség nem hat át azonnal,
    ha féltékenyen méregetjük egymás
    vékonyka fejadagját: hány dekával
    kapott a másik többet és miért:
    ha bandákba verődünk, és erővel
    raboljuk el a többiek motyóját,
    s így őket szintúgy bandákba szorítjuk,
    a méltatlan kényszer tesz eszközévé,
    s tovább gyötrődünk értelmetlenül!

CARNIFEX

    Figyelj rám, szónok! Hóhér voltam egykor…

TÖBBEN

    Hóhér! Hóhér! Hóhér!

CARNIFEX

    Hóhér vagyok, s a hivatásomat
    lángoló szenvedéllyel szeretem.
    Az akasztás utáni nyaktörést
    segédeim végezték hajdanán,
    a háború előtt, mely korra furcsa
    vigyorba rángva gondolunk, és nem hihetjük,
    hogy romtalan város is létezett,
    benne velünk, aki, lám, megoldhatatlan
    rejtély mai eszünknek. Egykoron tehát
    az elítélttel töltöttem az éjjelt
    az akasztás szép hajnala előtt,
    s megtudtam ezt-azt róluk és magamról.
    Azt mondom, szónok: én repesve várom,
    hogy helyreálljon mindaz, ami volt,
    állam legyen az állam, én pedig,
    mint államlétünk szentje, újrakezdjem
    a siralomház hűvös rejtekében
    az őszinte és mély beszélgetést.
    Hívlak hát, szónok: vitázzunk utolsó
    perceidben, mert addig megzavar
    és kínos füllentésbe kényszerít
    életvágyóan vak természeted.

ARDENS

    Nem félek tőled. Én már senkitől.
    Magamtól félek, amióta téged
    magamban fölismertelek. Ám lehetetlen
    olyan világban lakni, ahol az ember
    nem több, mint puszta törvényvégrehajtó.
    Minél nagyobb a törvény,
    csak annál embertelenebb.
    Nézzünk körül! Mit látnunk adatott,
    azt látjuk-e valóban?
    Ki képes a felfogott világ
    törvényeit belátva holtig élni?
    De van gyakorlatunk, s ki tudja, mért:
    mindenki jobb, mint lennie kellene.
    Jobb vagy te is, mert nem hiszed,
    hiába is darálod, nem hiszed,
    hogy meghalunk.
    A nem-tudásban van minden bizalmam!
    Így bízom én magamban is, mióta
    tudásomat, mert gátolt, elvetettem.
    Ma nincsen múlt, és nincsenek halottak.
    Te hóhér nem vagy: hóhér sose voltál,
    én jó nem voltam, s most sem vagyok az,
    és nem volt Róma. Róma lesz csupán.

TIMIDUS

    Ez nem is Róma! Elvitték előlünk!

ULLUS

    Mondják: megvan még minden palota,
    csak elrejtették. El van ásva mind!

TIMIDUS

    Az sincs kizárva, hogy ez Afrika.
    Csak azért mondják hivatalosan,
    hogy ez itt Róma, nehogy odamenjen
    mindenki. Minket megcsalt valaki,
    minket átvittek Afrikába.

ULLUS

    Hajón? A víz alatt? Mikor? Hogyan?

TIMIDUS

    Ők tudják. Megvannak a módszereik.

LIBERATOR

    Elnyel a föld, és nem ereszt ki többé,
    a rom, hol állunk, fölétek borul égnek!

 

Megnyílik a föld, két férfi és egy nő mászik ki. Elszörnyedés.

 

LIBERATOR

    Megnyílt a föld! Megnyílt a föld! Térdre esik.

 

Csönd, azok hárman hunyorognak, tapogatóznak.

 

ARUM

    Zaj volt. Most csönd. Semmit se látok.

CAVERNA

    Én sem.

CONDITUS

    Hogy fáj a fény!

ARUM

    A fülbe vág, dobog!

CAVERNA

    Emberszag. Mennyi szag! Sokan lehetnek.

CONDITUS

    Tudjuk, hogy láttok minket!

ARUM

    Ne bántsatok!

CONDITUS

    Bámultok ránk? – Én rejtegettem őket.
    Ott lent lapulnak. Évek óta már.
    Sokan. A gyermekek vakok,
    tapintásuk, szaglásuk zseniális.

Feltérdel.

    Már kezdtek látni. Foltokat.
    Csak néha járok le közéjük,
    élelmet hordok, híreket.
    Mondtam nekik, hogy béke van,
    most már jöhetnek. Nem hiszik.

CAVERNA

    Meleg van! Érzed?

ARUM

    Vérszag. Hullaszag.

CONDITUS

    Adjatok ennünk! Éhezünk a mélyben.
    Csak víz van. Tó. Kik lebuktak a tóba,
    fel sose jöttek: kopoltyút növesztve
    élnek a boldog, mély birodalomban.

 

Hastatus a nyílásba döfködi a dárdáját.

 

ARUM

    Még háború van. Korán volt kijönnünk.

CAVERNA

    Hát visszamenjünk?

ARUM

    Vissza, vissza, vissza.

 

Rémülten csúsznak a földön, tapogatózva.

 

ULLUS

    Túl sokan élnek itt! A föld alatt is!
    Törvény kell! Törvény, hogy az őslakókat
    illeti csak az ingyenkonyha, mások
    ne kapjanak, ha nem dolgoznak érte!

NEBULO

    A szenátusnak hírül kéne adnunk,
    hogy odalent is verbuváljanak.

CONDITUS

    Szenátus? Van szenátus? Béke, béke!
    Megmondtam én, itt fönt már béke van!

ANUS

    Lesz étel, minden lesz, a többi nőt is
    hozd fel magaddal, kurvák kellenek,
    élet van, szerelem van, béke van!

 

Megragadja Cavernát, aki sikoltozik, menekülne.

 

ARUM

    Megvédelek! Megvédelek!

 

Hastatus felnyalábolja Arumot.

 

HASTATUS

    Viszünk a szenátushoz vallani.

 

Hastatus, Nebulo el az üvöltöző Arummal.

 

SOLLERS

    Itt állt a házam. Ez a házhelyem.
    Mi alatta van, az is az enyém.

PERITUS

    Tanúsítom. Itt állt a háza. Itt.
    Semmi se szent, csak a háziistenek.

ARDENS

    Minden mindenkié! Ez új világ!
    Miért hagytátok elvinni szegényt?
    Ne bántsátok a nőt!

ANUS

    Mért? Húsa van!
    Élő hús! Érték! Nincs érték nagyobb!
    Önzetlen lévén, nektek hizlalom fel,
    hogy húsából mindenki részesüljön!

 

Anus pár férfival elviszi a sikoltozó Cavernát. Conditus visszamászik a lyukba.

 

ARDENS

    Ezt nem lehet! Emberkereskedők!

 

Őt is lefogják páran.

 

CARNIFEX

Ardenshez.

    Tökéletes az élő. Lehetőség
    szunnyad izmaiban. Szép rajzú csontjai
    a legnagyobb csodáról vallanak:
    ki tudja, honnan, és ki tudja, merre
    áramlik benne vérként az idő,
    mely nélküle nincs, ő szüli meg azt is,
    míg él, s majd megöli, a mérhető
    időt holtában végleg visszavonva.

HANGOK

    A hóhér! Bölcsen szól! Mert ő a hóhér!
    – Szent ember! Nézz meg jól! Azt mondom én,
    hogy jól beszélsz! – Jólelkű ez a hóhér,
    boldog lehet, kit kezelésbe vesz!
    – Folytasd, hóhér! Kíváncsiak vagyunk!

 

Ardens szabadulni akar, nem engedik.

 

CARNIFEX

Ardenshez.

    Tökéletes vagy. Tökéletesebb
    a csontvázad lesz, ama végleges
    tökély, az emlékműved, az életcélod,
    ha minden túlzó mozgás elcsitulván,
    a természet megbékél önmagával.

INSANUS

Berohan.

    Itt vannak! Megjöttek! A gályák
    a Tiberisen úsznak! Élelemmel
    és katonákkal rakva! Fővezérünk,
    Augustus megmenti az éhezőket!

 

Mindenki kirohan Insanus után, csak Pius marad.

 

PIUS

A kezében lévő követ nézi.

    Azt mondta: háziisten. Csak kő. Egy kődarab.
    Őrültek! Tébolyultak! Bolondok! Eszelősek!
    Senkim sincs. Nincsen senkim. Didergek.
    Elveszek. De hátha mégse kő ez. Túl szép.
    Tenyérmeleg.
    Nem én fogom, de ő tart, kézen fog és vezet.
    Talán bűvös erővel anyám vezérel engem,
    s az istenek, sorsomnak örök tudói, bölcsen
    e csöndes kőbe zárták a titkot, hogy megértsem
    csiszolt formája szózatát, mely megvéd, hogyha sejtem:
    mily bűnért és hogyan kell bolyongva
    vezekelnem.
    Ritmikus erezet vonaglik benne, szinte
    lüktet, hiszen talán él, s lehet, hogy őszerinte
    én, én nem élek, vagy csak romlékony mása
    volnék az ő létének – s ő is talán csak tiszta emlék
    valami másról: mélyebb, régenvolt, lassú, álmos,
    dallamos vonulásról, mely ott történt, ahol most
    a Fórum áll – s bár nincs ma Fórum, mégis, ki tudja,
    hátha e kő a lélek görcseit mind megoldja.

El.

 
 Tömeg jön.

PRAECO

Dobol.

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy bandákba verődni nem szabad,
    mert Rómának a rend az érdeke,
    A gyilkolás halállal büntetendő.
    A tolvajlás halállal büntetendő.
    Dolgozni kell. Mindenkinek.
    Mindenkinek. Mindenkinek.

CIVIS

    De mit dolgozzunk? Folyton éhezünk!
    Éhen veszünk, míg megérik a termés,
    mit senki sem vet – ki fog hát aratni?
    Dobold ki, mit tegyünk!

PRAECO

    Nos, erre nézvést
    nem kaptam közhírré-tenni-valót.

Dobol.

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy Rómának a rend az érdeke… El.

CIVIS

    Hát hol az a szenátus? Így meg úgy,
    hogy ezt tegyük meg azt tegyük. De ők,
    bezzeg ők soha, sehol se láthatók!

TIMIDUS

    Ne szidjuk őket. Biztosan
    megtesznek értünk mindent.

CIVIS

    Kicsodák?
    Még azt se tudjuk, hogy nevezzük őket!

TIMIDUS

    A testőreik, jönnek!

 

Jön Nebulo, Mercenarius.

 

VENDITOR

    Nincs víz! A kutak elapadtak!
    Mikor intézkedik a bölcs szenátus?

RUSTICUS

    A kecskéimet elrabolták!

COLONA

    Terhes vagyok, mert megerőszakoltak!

 

Kiabálás. Nebulo és Mercenarius dárdával szurkálja őket.

 

MERCENARIUS

Pofa be! Mindjárt jön a szenátus! De üvöltözve nem lehet! Tessék várakozni, mert jön a szenátus!

HANGOK

Jön a szenátus! A szenátus! Jönnek!

NEBULO

Kuss!

 

Csönd.

 

NEBULO

Mercenariushoz.

Tényleg jön a szenátus?

MERCENARIUS

Valahonnan valahová biztosan.

NEBULO

Lépjünk meg. Ezek itt túlzottan éhesek.

 

Mercenarius és Nebulo indul, tömeg bezárul körülöttük.

 

NEBULO

Hé, emberek! Mit akarnak? Mi csak ide megyünk, pár lépés, mi a szenátust őrizzük, a szenátusi palotát! Ezek a hullák, ezek jelzik, hol vagyunk! A lázadókat közszemlére tette ki a bölcs szenátus! Nézzétek, okuljatok!

 

Tömeg kinyílik, Nebulo és Mercenarius pár lépéssel odébb megáll.

 

NEBULO

Na. Ez itt a palota. Tilos belépni. Tilos háborgatni a szenátust.

 

Tömeg kissé hátrébb húzódik.

 

NEBULO

Ha nem jön a szenátus, ezek ám kinyírnak minket!

MERCENARIUS

Hát igen.

NEBULO

Mit tegyünk?

MERCENARIUS

Őrködjünk.

 

Jön IV., V.,VI. szenátor, katonák, megállnak.

 

IV. SZENÁTOR

Mi ez a tömeg?

V. SZENÁTOR

Ezek is kérelmezők lesznek.

IV. SZENÁTOR

Egek.

VI. SZENÁTOR

Muszáj meghallgatnunk őket.

IV. SZENÁTOR

Ezek se fogják elhinni, hogy nem fosztottuk ki a gályákat, amelyek nincsenek.

VI. SZENÁTOR

Szigorral kell fellépnünk.

 

Kissé előrelépnek.

 

MERCENARIUS

Ne tovább!

NEBULO

Ez a szenátusi palota. Üléseznek odabent.

V. SZENÁTOR

Ülésezünk? Odabent? Hogy mi odabent ülésezünk?

IV. SZENÁTOR

Ezek is a mi testőreink?

MERCENARIUS

Ők a szenátorok. Ezt most megúsztuk.

NEBULO

Ezek újak. Hova lettek a régiek?

MERCENARIUS

Mindegy. Szenátorok, az a lényeg.

NEBULO

Rátok vár a tömeg, szenátorok! Csupa kérelmező. Előszobáznak. Éhesek.

V. SZENÁTOR

Tudjuk. Sóhajt. Lássunk neki.

ANONYMUS

Sorba állni! Csürhe! A szenátorok meghallgatnak kegyesen. De csak halkan, sorban, illedelmesen! Fegyelmezetten!

 

Lökdösődés, katonák dárdával böködik a népet.

 

NOBILIS

    Mi ősi arisztokraták vagyunk,
    miénk a föld, a jog, a születésünk
    révén. Adjatok írást, hogy az állam
    a régi jog szerint fog szerveződni,
    cserében hirdetjük, hogy igenis
    törvényes ez a mostani szenátus.

V. SZENÁTOR

    Adnánk mi írást szívesen. A törvény
    – akármilyen, csak hathatós legyen –
    a leghőbb vágyunk. Jó lenne, ha volna
    erőtök. Majd ha lesz, tárgyalhatunk.

NOBILIS

    Az örökösödés az állam elve!
    A legfőbb jog, mit békesség követ!
    Ha nincs e bölcs jog, úgy hatalmatok
    kétségbe vonható, szenátorok!

 

Eltaszigálják.

 

RUSTICUS

    Parasztok vagyunk. Mindent elraboltak
    tőlünk a katonák!

IV. SZENÁTOR

    Nahát, nahát!

RUSTICUS

    Ti tettétek, szenátorok!

IV. SZENÁTOR

    Ne mondd!
    Erőfeszítést igényel, amíg
    ilyesmi többé nem fordul elő.
    E célból ténykedünk. Ha támogattok,
    ilyesmi többé nem fordul elő,
    s bizonnyal felvirágzik a parasztság.

 

Eltaszigálják.

 

ANUS

    A szajháknak jogot kell adnotok
    és védelmezni őket, hiszen érték
    a női test: az állam támasza,
    uralmatoknak fő garanciája.
    Jelet kérünk, megbízható jelet,
    mit véd a törvény, s barlangunk előtt
    borzongjon meg a férfi, és a város
    szentélyébe, felszentelt szüzeinkhez
    e jel taszítsa, jogos törvény szerint.
    Sürgősen kell a törvény! Pénz a test,
    forgatni kell, míg vannak rá vevők,
    ne várjuk meg a devalvációját,
    mert egy-két év, és kipusztul belőle
    az ifjúság: az aranyfedezet.

VI. SZENÁTOR

    Milyen jelet kérsz?

ANUS

    Mindegy. Parazsat
    vagy tükröt. Ahogy máshol is szokás.
    De legyen minden más jel büntetendő!
    Enyém legyen a monopólium!

VI. SZENÁTOR

    Tiéd. De mindent, amit elkotyognak
    a páciensek részegen, hülyén,
    jelentsd nekünk.

ANUS

    Jelentem, jó uram,
    természetes. Mióta élek, űzöm
    az ipart, van gyakorlatom. De adjatok
    herélteket fegyverrel, élelemmel.

VI. SZENÁTOR

    Intézkedünk.

 

Pár katona el Anusszal.

 

CIVIS

    Az őslakók nevében! Legyenek
    rabszolgák mind a késve érkezők,
    különben túl sokan leszünk!

V. SZENÁTOR

    No persze.
    De ki jön későn, ki jött túl korán?
    Volt már javaslat néhány: legyenek
    szolgák a szőkék – vagy a feketék;
    a kék szeműek – vagy a kopaszok;
    az ifjak – vagy a vének; boldogan
    jelölnénk bárkit rabszolgaszerepre,
    még téged is, ha engednéd.

CIVIS

    Na nem!

V. SZENÁTOR

    Beláthatod, nehéz a helyzetünk.

 

Eltaszigálják Civist.

 

HANGOK

    – Sáskát tenyésztünk! Füstölnivalót!
    Ne várjuk meg, míg jön a sáskahad!
    Domesztikált sáskát nekünk, szenátus!
    – Szöcskét kell nemesítenünk!
    Bivaly nagyságú szöcskéket ajánlok,
    a nemesítés terve eladó!
    – Tápláló bodzát árulok!
    – Csalánlevestől ép, erős az ember!

 

Katonák döfködik őket.

 

VENDITOR

    Standot nekem, hogy árusítsak ott!

IV. SZENÁTOR

    Tiéd a város összes romjai.

OCCULTATOR

    Adjátok nekem bérbe a fügefákat!

VI. SZENÁTOR

    Őrséget állni minden fügefánál!

 

Pár katona eltrappol.

 

IV. SZENÁTOR

    Nem bírjuk óvni mindet. Okosabb,
    ha valamennyi fügefát kivágjuk.

 

Pár katona eltrappol.

 

LIBERATOR

    Bizalmas ügy. Megsúgom: vannak itt,
    kik megváltóként prédikálnak, és
    a szenátust becsmérlik. Adjatok
    pár fegyverest, hogy elfoghassam őket.

IV. SZENÁTOR

    Helyes.

V. SZENÁTOR

    De nem! Még nem vagyunk erősek,
    még nem szabad vérengzenünk!

VI. SZENÁTOR

    Ne ordíts!
    Bizalmasan! Csak nem a nép előtt!

RECTOR

    Rómát egyedül én ismerem úgy,
    hogy barbároknak híven megmutassam,
    az önjelöltek mégis mutogatják.
    Irtsátok ki a szélhámosokat!

SOLLERS

    A katakombák népe az enyém!

USURPATOR

    A törvényes szenátus én vagyok!

FUR

    Hadd nyissak tolvajiskolát!

 

Hangzavar, dárdával böködik őket, csönd.

 

ACTOR

    Tisztelt szenátorok!…

V. SZENÁTOR

    Elég! Elég volt!

ACTOR

    Színész vagyok! Művész! Ez itt a truppom!

 

Előlép Scurra, Ioculator, Fictor és mások.

 

ACTOR

Bohócunk. Scurra meghajol. Amorózónk. Ioculator meghajol. Meg a többi.

 

Meghajolnak.

 

ACTOR

    Játékjogot nekünk, és megígérem
    – ha zsoldot is kapunk, de élelemben! –,
    hogy nem lesz talpnyalóbb, sem hasznosabb
    a számotokra nálunk! Mi az összes
    hatalmat támogatjuk, ami fennáll,
    csak az fontos, hogy fennálló legyen.

Scurra a karjával Actor lába között integet, nevetés.

    Mulattatunk. A nép nem éhez úgy,
    ha közben gyomra korgásán zenélünk.

Scurra böfög.

    Mondunk mesét irányelvek szerint.
    Koholunk múltat. Eljátsszuk a hőst,
    lett légyen az szenátor, néptribun.
    Harmóniát hazudni megtanultunk.
    Zsonglőrködünk szavakkal, fegyverekkel.
    Játékjogot nekünk és kenyeret,
    a cirkusz aztán már magunk leszünk!

 

Actor és Ioculator koponyákkal zsonglőrködik. Fictor az orrán dárdát egyensúlyoz. Scurra cigánykereket hány. A többi bukfencezik, egymásra mászik, szaltózik stb.

 

VI. SZENÁTOR

    A játékjog tiétek. Menjetek,
    a cirkusz ott van, távolabb,
    emitt az állam palotája áll.

 

Actor, Scurra, Ioculator, Fictor és a többi csepűrágó ki, tömeg utánuk, csak szenátorok és katonák maradnak.

 

V. SZENÁTOR

Leül.

    Mit mondjak, döglesztő uralkodás ez.

 

Másik két szenátor is leül mellé. Katonák távolabb állnak.

 

VI. SZENÁTOR

    Pénz kéne. Pénz.

IV. SZENÁTOR

    Jól mondod. Pénz. Na és
    kinek a képét verjük rá? Kiét?
    Mi hárman volnánk, nem? Triumvirátus!
    Az érmének csak két oldala van.

V. SZENÁTOR

    Pénz! Jó is volna! Ezek aranyat sem
    fogadnak el, túl rágósnak találják.
    Értéke annak van, mit megehetsz.
    De az sincs már. Nekünk sincs. Minekünk sincs!
    A vezetőknek, minekünk! Már kiraboltunk
    minden parasztot távol és közel!
    Holnaptól egymást fogjuk megzabálni.

VI. SZENÁTOR

    El kéne menni, aztán visszajönni,
    kivárni, míg az éhínség lezajlik
    és beülni a készbe.

IV. SZENÁTOR

    Hülye ötlet.
    Éhen halunk vidéken. Persze itt is.
    Ki kéne végre valamit találni.

VI. SZENÁTOR

    Lehet, hogy kissé elhamarkodottan
    intéztük el az előző szenátust.
    Várhattunk volna, míg rendet teremt.

IV. SZENÁTOR

    Az most már mindegy.

VI. SZENÁTOR

    Szökjünk meg. Lehet még.
    Nem ismer senki, és az önjelöltek
    nem fognak ujjal mutogatni ránk,
    hogy „ott megy a szenátus, a valódi”!

IV. SZENÁTOR

    Elhullunk, mihelyt nem lesz seregünk.

V. SZENÁTOR

    Vérszomjas minden had, ha nem zabálhat.
    Nem lesz időnk, hogy felforduljunk éhen.
    Munkára kéne kényszeríteni
    mindenkit.

IV. SZENÁTOR

    Hogyan? Miféle erővel,
    ha nincs se pénz, sem élelem?

V. SZENÁTOR

    Törvény kell.

IV. SZENÁTOR

    Nincs se pénz, sem élelem!

VI. SZENÁTOR

    Hárman vagyunk. Félek, hogy sok a három.
    Kinyírta egymást eddig valamennyi
    triumvirátus. De ha összetartunk!…
    Osszuk fel egymás között a hatalmat.
    Legyen tirannus egyikünk,
    a másik ellenzéki néptribun,
    a harmadik meg valami egyéb,
    hogy ne lepődjünk meg, ha úgy adódik,
    és ne dühöngjünk fölöslegesen.
    Sorsoljunk, melyik szerep melyikünké.
    Vessük ki kockán.

V. SZENÁTOR

    Megfontolt javaslat.
    Csak az a kár, hogy hamarabb kinyírnak,
    mintsem mi, egymást.

VI. SZENÁTOR

    Az a baj, hogy ők,
    a nép, a seregünk, túl nagy hatalmat
    tulajdonít nekünk – azért csinálják,
    hogy minél jobban gyűlölhessenek
    majd minket mindazért, mi sújtja őket –
    holott mi nem tehettünk semmiről!

V. SZENÁTOR

    Hit kell nekik, mely többet ér a pénznél,
    hiszen a pénz a hittől valuta!
    Nem volna baj, hogy háború tarolt,
    hogy összeomlott minden épület,
    hogy meghaltak nem tudni, mennyien:
    az itt a baj, hogy mind, ki él, ravasz már,
    mert elvették a hülye hitüket!

IV. SZENÁTOR

    Mitől hinnének? Nem hiszünk magunk sem.
    Mindenfelől, az összes nyelveken
    óbégatva verődtek össze, nincsen
    egyetlen közös istenük se, nincs
    se közös múltjuk, sem közös jövőjük,
    ez csürhe! Csürhe! Csürhe! Csürhe! Csürhe!

 

A háttérben tüntetők vonulnak táblákkal, zászlókkal, jelvényekkel.

 

TÜNTETŐK

    Le a kecskeuzsorával,
    le a kecskeuzsorával,
    éljen az igazság!
    Kenyeret, cirkuszt,
    kenyeret, cirkuszt,
    éljen az igazság!

COLONA

    Aki bátor, nem szenátor,
    vesszen a szenátus!

TÜNTETŐK

    Aki bátor, nem szenátor,
    aki bátor, nem szenátor,
    vesszen a szenátus!

ARDENS

    Az öntudat mutat utat,
    vesszen a szenátus!

TÜNTETŐK

    Az öntudat mutat utat,
    az öntudat mutat utat,
    vesszen a szenátus!
    Kenyeret, cirkuszt,
    kenyeret, cirkuszt,
    vesszen a szenátus!

 

Tüntetők végigvonulnak a szín elején, a szenátorok rémülten szétfutnak, katonák bámészkodva állnak. A tűntetők zavartalanul kivonulnak, szenátorok visszajönnek.

 

VI. SZENÁTOR

    Te jó ég! Mi lett volna, ha észrevesznek?!
    Mindet lefogni! Mindet! Most! Azonnal!

V. SZENÁTOR

    Pihenj! – Csak hadd tüntessenek.
    Nem rossz az ellenzék, ha van.
    Majd bűnbakot találunk köztük. Ő lesz,
    ki elrabolta összes javainkat,
    a gabonát, a kecskéket, miatta
    éhezik Róma. Reszkessen a polgár,
    és védelmünket vállalja magára!
    Ha nincsen étel, lesz per, jó kövér.
    Lakjon jól tőle minden éhező.

 

Jön Hastatus és Miles, két rabot hoznak.

 

HASTATUS

    A szenátust keressük, merre van?

V. SZENÁTOR

    Minek neked szenátus?

HASTATUS

    Mert az ítél
    súlyos ügyekben. Hol van a szenátus?
    Már órák óta hiába keressük.

V. SZENÁTOR

    Mi az a súlyos ügy?

HASTATUS

    Nem fecsegünk,
    de megmondjuk, hogy hol van a szenátus.

NEBULO

    De hiszen ők azok!

HASTATUS

    Ezek?
    Ezek a satnyák? Csönd. Elnézést. Bocsánat. Csönd.
    Nem tudhattam. Itt folyton változékony
    a helyzet. Szóval, ezek gyilkosok,
    mi tetten értük őket. Ítéljetek,
    ha szenátorok vagytok. De ha nem,
    tessék ítélni akkor is. Ez itt
    egy asszonyt ölt meg, nem tudni, miért.

V. SZENÁTOR

    Mentséged van?

HOMICIDA

    Van. Megbűnhődtem én már
    a tettemért előre. Vezekeltem.
    A háborúban. Sok sebet szereztem.
    És tegnap is. Nem ettem. Odacsaptam
    a fejemet a kőbe. Nézd. A sebhely.
    És marcangoltam, nézd, a kezemet.
    Előre büntettem magam, hogy aztán
    ölhessek végre. Öltem. Ez a helyzet.

VI. SZENÁTOR

    Nem értem. Megfontoltad jó előre?

HOMICIDA

    Meg én, hiszen fajom vallása tiltja,
    hogy ismeretlent semmiért leöljünk.

VI. SZENÁTOR

    Az áldozat… ki volt az áldozat?

HASTATUS

    Egy nő.

HOMICIDA

    Egy nő. Véletlen. Arra jött,
    mikor már ölni tudtam. Peche volt.

V. SZENÁTOR

    Nem ismerted?

HOMICIDA

    Nem. Most sem ismerem.

VI. SZENÁTOR

    Akkor miért? Mert nő volt?

HOMICIDA

    Nem. Dehogy.
    Nem értitek? Én csak megláttam ezt…
    ezt itt… a romokat… hát nem elég?!
    Itt nem lehet mást! Itt gyilkolni kell!

V. SZENÁTOR

    Vágjátok ki a máját és a szívét.

 

Katonák elviszik Homicidát.

 

HASTATUS

    Gyilkos ez is.

INNOCENS

    Hazugság. Tévedés.

HASTATUS

    Azt mondták, gyilkos.

V. SZENÁTOR

    Ki mondta?

HASTATUS

    A szemtanú.

V. SZENÁTOR

    Nem láttad ölni?

HASTATUS

    Nem.

V. SZENÁTOR

    Vigyétek őt is,
    vágjátok ki a szívét.

INNOCENS

    Tévedés!
    Én ártatlan vagyok!

V. SZENÁTOR

    Lehet. – Vigyétek.
    Nem származott még abból baj sosem,
    ha ártatlanul pusztult valaki.

 

Katonák elviszik Innocenst.

 

MILES

    Ez jó szenátus. Bölcs. Határozott.

HASTATUS

    Bár lennének hatalmon jó soká!

V. SZENÁTOR

    Gyerünk. Országolunk, mert ez a dolgunk,
    mert jólesik hatalmat gyakorolnunk.
    Bírák vagyunk. Ezt ne feledjük el.

VI. SZENÁTOR

    Rájöttem: volna hús itt dögivel.
    Etessük meg a hullákkal a népet!
    Majd ráfogjuk, hogy rágós kecskehús.

IV. SZENÁTOR

    Megfontolandó. – Zsoldosok, vigyázz!
    A hullákat is hozzátok utánunk.

Miles, Mercenarius, Hastatus, Nebulo felé.

    Ti itt maradtok, vigyázni a rendet.

 

Katonák összeszedik a hullákat, elviszik a szenátorok után. Jön Actor, Scurra, Ioculator, Fictor, csepűrágók, nép.

 

ACTOR

    Csöndet! Figyelmet! Kezdődik a játék!

 

Csönd lesz, színészek magasabb romok közé mennek.

 

ACTOR

    Csak néhány éve történt, a hatalmas
    világégés előtt, ezen a téren,
    a Fórumon, hol emlékezetünk
    még ma is palotákat lát, s kezünket
    még hűsíti a márvány simasága,
    hogy itt állt Caesar,

Fictorra mutat, az meghajol.

    s nem fogadta el
    a nép által felkínált koronát.

 

Ioculator „Caesar” felé nyújt egy tányért, az eltolja magától.

 

HANGOK

    Nem kell neki! – Én bezzeg elfogadnám!
    – Fogadd el, Caesar! Fogadd el, különben
    kitör a szörnyű háború! – Fogadd el!

ACTOR

    Antonius (Ioculator meghajol.) háromszor is kínálta,
    de Caesar háromszor is nemet intett,
    majd lerogyott, és hab verte ki száját.

Megtörténik, „Caesar” a földön rángatózik.

    Nem sokkal később Cassius és Casca

„Cassius” -ra és „Cascá”-ra mutat, azok meghajolnak.

    Caesar halála mellett szavazott.

„CASSIUS”

    Senkit se bántsunk, csak Caesart magát?

„CASCA”

    Jól emlékeztetsz, mert Antoniusnak,
    kit Caesar úgy szeret, nem volna jó
    túlélni Caesart, túl nagy a hatalma,
    és bajba hozhat.

ACTOR

    Így gondolta Casca.
    De Brutus gyáva volt, és nem akarta
    megölni őt is. Brutus tőrt ragad most,

Felmutat egy tőrt.

    és lévén márciusnak idusa,
    a Fórumon Caesar felé lopakszik.

 

„Caesar” felé lopakszik, aki feláll.

 

„CAESAR”

    A gyáva többször hal meg sír előtt,
    a bátor egyszer ízli a halált.
    Minden csodák közt, melyeket tudok, legrendkívülibbnek találom azt,
    hogy ember félni tud.
    Holott a kényszerű vég, a halál
    eljő, ha jőnie kell.
    Ím, eljött márciusnak idusa.
    Ma reggel ezt az írást kaptam.

Előhúz egy tekercset, olvassa.

Caesar, őrizkedjél Brutustól, ódd magad Cassiustól, ne közelíts Cascához, ha halhatatlan nem vagy, nézz jól körül.

 

Sorban a nevezettek szemébe néz, azok lassan közelednek hozzá.

 

HANGOK

Caesar, vigyázz! Caesar, ne hagyd magad!

 

Actor és a többiek leszúrják „Caesart”, „Antonius” nézi.

 

HANGOK

    Megölték! Nem megölték? Gyilkosok!

ACTOR

Ez játék! Mi a múltat imitáljuk!

IOCULATOR

    Figyeld tovább, közönség, hogy a múltban
    mi történt. Csöndet! Csöndet!

HANG

Kuss legyen!

„ANTONIUS”

    Nem kétlem bölcsességetek,
    mindenki nyújtsa most véres kezét.
    Szeretlek mind, s barátotok vagyok.

HANGOK

Fuj, áruló! A cinkosuk! Gazember!

„BRUTUS”

    Antonius, vedd Caesar tetemét,
    és szólj a néphez. Szépen tudsz beszélni.
    Vádat ne mondj beszédedben reánk,
    de ami jót csak bírsz Caesar felől.

„ANTONIUS”

    Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.
    A rossz, mit ember tett, túléli őt,
    a jó gyakorta sírba száll vele.
    Ez legyen Caesar sorsa is.
    Barátom volt ő, hozzám hű s igaz.
    De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
    s Brutus derék, becsületes férfiú.

HANGOK

Gyilkos! Brutus gyilkos!

„ANTONIUS”

    Háromszor nyújtám a koronát neki,
    s ő visszatolta. Ez a nagyravágyás?
    De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
    s bizonnyal ő derék egy férfiú.

HANGOK

    Csaló! Orgyilkos! Miatta van az egész!

ACTOR

    Ez játék! Játék! Színészek vagyunk!

HANGOK

    Ezek pojácák! Csönd legyen! Leülni!

„ANTONIUS”

    Békével lesztek? Vártok egy kicsinyt?
    Meggondolatlanság volt róla szólanom.
    Kell tartanom, hogy a derék férfiak,
    kiknek ledöfte Caesart fegyverök,
    meg lesznek bántva általam.

HANGOK

    Az árulók! A derék férfiak!

„ANTONIUS”

    Szabad leszállnom? Engedelmet adtok?

HANGOK

    Szálljon le. Jöjj le. Álljátok körül.
    Helyet Antoniusnak. Nemes Antonius!

„ANTONIUS”

    Nem, álljatok félrébb: ne nyomuljatok
    mind úgy felém. Vonuljatok tovább.

HANGOK

    Hátrébb! Helyet! Helyet!

„ANTONIUS”

    Hírt mondok most. Octavius Rómába érkezett.

Scurrára mutat, az meghajol.

    Legott megyek meglátogatni őt,
    hogy Caesar veszte meg legyen torolva.
    Azoknak ott mind meg kell halniuk!

HANGOK

    Úgy van! Jól beszél! Bosszút!

„ANTONIUS”

    Tehát ezeknek meg kell halniuk.

„OCTAVIUS”

    Helyeslem. Haljanak meg.

„ANTONIUS”

    Most pedig
    nagy dolgokat hallj. Brutus s Cassius
    hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
    mennünk; tartsunk tanácsot, mint lehessen
    a bajjal legbiztosabban dacolni.

HANGOK

    Éljen Antonius! Éljen Octavius!

 

„Antonius” és „Octavius” odébb megy, előrejön „Brutus”, „Cassius”.

 

„CASSIUS”

    Jer hát, Antonius, s jer, Octavius!
    Elvesztünk! Vedd a tőrömet, szívembe
    döfd, mint döféd Caesart, szeretve!

„BRUTUS”

    Ó, Cassius, nagy az én bánatom,
    míg távol voltam, lángot nyelt az én nőm,
    imádott nőm, és így halt.

„CASSIUS”

    Istenek!

HANGOK

    Úgy kell neki! Megérdemelte!

„BRUTUS”

    De mit látok? Ki jő itt? Közelít!

„Caesar” megy feléje.

    Isten vagy angyal, ördög vagy mi vagy,
    mitől fagy vérem, felborzad hajam,
    mondd meg, mi vagy?

HANGOK

    Caesar feltámadott!

„BRUTUS”

    Mondd meg, mi vagy?

„CAESAR”

    Rossz szellemed.

„BRUTUS”

    Miért jössz?

HANGOK

    Bosszút állni! Bosszút állni! Öld meg a gyilkost,
    Caesar!

ACTOR

    Nyughassatok már! Mindjárt vége lesz,
    nekem kell bosszút állnom magamon,
    ő nincs, csak én látom, mert ő kísértet,
    nem öl meg engem, azt majd én teszem meg!

HANGOK

    Öld meg, Caesar! Öld meg! Öld meg!

FICTOR

    Inkább megöllek, akkor végre csönd lesz.

 

Mintha leszúrná Actort, az eldől.

 

HANGOK

    A többit is! A többit is!

FICTOR

    A többit nem lehet! Szellem vagyok,
    nem látjátok? De jön Antonius
    meg Octavius, ők majd bosszút állnak.

 

Fictor odébb megy, jön „Antonius” és „Octavius”.

 

„OCTAVIUS”

    Reményem, íme, teljesedve van.

„ANTONIUS”

    Legyőztük őket. Brutus már kinyúlt.

HANGOK

    A többit is! A többit is!

„OCTAVIUS”

    Jer, Casca, jer hát, Cassius,
    a bosszú nem kerülhet el.

 

„Cassius” és „Casca” odamegy, „Octavius” és „Antonius” mintha leszúrná. Üdvrivalgás.

 

„OCTAVIUS”

    Most pedig felosztjuk a nagyvilágot.
    Te Egyiptomba mégy, hogy ott uralkodj,
    én pedig hű Rómámba indulok.

„ANTONIUS”

    Járj békével. Kérlek, majd értesíts,
    ha Róma ismét nagy lesz és dicső.

„OCTAVIUS”

    Rómánál szebbet nem láthat az ember,
    páratlan város, centruma a Földnek,
    lakói büszkék, nemesek, tudásban
    és gazdagságban verhetetlenek.
    Rómába, fel! S ím, megjövendölöm:
    uralmam Róma boldog népe által
    Rómának egész világot szerez.
    Nézzétek! Lám, az ég is kiderült!
    Az enyhébb végzet híradása ez:
    Rómában hosszú, tartós béke lesz!

 

Nagy taps, éljenzés, Scurrát a levegőbe dobálják.

 

HANGOK

Éljen Octavius!

SCURRA

Rómában hosszú, tartós béke lesz!

 

Éljenzés. Dobálják a vigyorgó Scurrát.

 

SCURRA

Senki se hal meg ezentúl!

 

Éljenzés.

 

SCURRA

Mindenki száz évig él!

 

Éljenzés.

 

SCURRA

Soha többé férfi nem lesz impotens!

 

Éljenzés.

 

SCURRA

Soha többé asszony nem marad frigid!

 

Éljenzés. A tömeg egy része el Scurrával.

 

FICTOR

Én sokkal jobban játszottam nála. Buta pojáca. Azért van sikere, mert közönséges. Bohóc. Mégis ő kapja a leghálásabb szerepet! Holnap én leszek Ocvtavius!

ACTOR

Ezt nem adjuk többé. Hülye banda. Ezek nem értik a művészetet! Még képesek és meglincselnek. Korlátolt, gyermeteg népség.

IOCULATOR

Mit akartok? Egész jó a bevétel! Van mit ennünk holnapig.

FICTOR

Ha nem lehetek Octavius, itt hagyom a truppot.

ACTOR

Buta, értelmetlen, műveletlen horda! Szörnyűség. – Ti pedig nem tudjátok a szöveget! Hablatyoltok összevissza! Amit én gonddal, vesződséggel megírtam, az nektek semmi! Ronggyá megy az én selymes, választékos, míves szövegem a büdös szátokban! Én nem ehhez szoktam! Engem a legnagyobb tekintélyek tekintettek a tanítványuknak! De kivágok én mindenkit, aki belerondít a szövegembe! Ki én! Ha addig élek is! Majd csinálok színházat egyedül!

 

Színészek el.

 

ULLUS

    Jól megadta nekik Caesar!
    Jól beszélt Antonius!
    Ez mind így történt, tanúsíthatom.
    Én harcoltam velük.
    Antonius kiváltképp szeretett
    a bátorságomért.

CIVIS

    Caesar halott volt,
    hogyan lehet, hogy Caesar újra él?

VENDITOR

    Szerintem meg sem ölték. Aki meghalt,
    az hulla. Láttam hullát eleget.
    Aki meghalt, az meg van halva végképp.
    Másnapra minden hulla szétrohad.

ULLUS

    Csak nyáron. Télen tartósak a hullák.

VENDITOR

    Nekem beszélhetsz: nincs feltámadás.

NEBULO

    Ha Caesar él, most hol van? Hova lett?

CIVIS

    Lehet, hogy elrejtették jobb időkre?

TIMIDUS

    Mikor jön már Octavius? Siessen!
    Éhes vagyok! Hozzon már eleséget!

ULLUS

    Szerintem nem jár messze. Nagy vezér.
    Minden csatába jókor érkezik.
    Övé lett Róma, Antoniusé
    meg Afrika. Így szól a titkos záradék.

TIMIDUS

    Mindegy, kié a város, csak siessen.

MILES

    Lehet, hogy itt van Rómában, akárcsak
    Caesar, és csak az alkalomra vár.
    Lehet, hogy elbújtak a föld alatt.
    Azt mondják, sokan élnek odalent.
    Királyságuk van. Élelmük. Amíg
    mi fönt kiirtjuk egymást, ők alant
    kibírnak mindent. Ezt mondják a népek.

ULLUS

    Még nincsenek Rómában. Ismerem
    Caesart is, láttam, amikor megölték.

CIVIS

    Brutus gazember. Őmiatta tört ki a háború.
    Ha élne, megkövezném.

ULLUS

    Caesar megölte Brutust. Bosszút áll ő
    a többin is, egyet se féljetek.

CIVIS

    Csak rend legyen. Csak rend legyen.

HASTATUS

    Octavius sereggel érkezik majd.
    Mi lesz, ha ránk támadnak? Semmi kedvem
    elpatkolni egy álszenátusért!

MERCENARIUS

    Ha jönnek, jönnek. Ők is zsoldosok.

NEBULO

    És addig?

MILES

    Őrködünk itt?

MERCENARIUS

    Őrködünk.

 

Jön Praefectus, Pugnator, katonák.

 

PUGNATOR

    Civilek. Koncoljuk fel őket?

 

Katonák körülzárják a civileket.

 

PUGNATOR

    Vagy közlegények lesznek? Szólj, uram!

PRAEFECTUS

    Hagyjátok őket.

 

Katonák odébb mennek, civilek eliszkolnak.

 

PRAEFECTUS

    Azt hiszem, elég volt.
    Fogd. Itt a dárdám. Itt a sisakom.
    Lehet, hogy elvergődne még a testem,
    de vén a lelkem, élő nem cipelt még
    ilyen koloncot. Katonák, lemondok.
    Már nem vagyok tiszt.

PUGNATOR

    Éhes vagy, uram?
    Szomjas vagy? Nő kell? Szólj és megkapod.

PRAEFECTUS

    A lelkem éhes. Nem hallod? Korog.

PUGNATOR

    Urunk fáradt. Őrizzétek az álmát.

PRAEFECTUS

    Aludni! Az se jó. Dühödt lidércek
    látogatnak. De ébren is. Csak én,
    csak én vagyok. Nincs más. Ezt nem lehet
    kibírni. Én vagyok csak! Senki sincs
    fölöttem! Főisten vagyok! Gyalázat!

 

Csönd.

 

PRAEFECTUS

    Lemondok.

PUGNATOR

    Nem fogadjuk el, uram.

PRAEFECTUS

    Magamról mondok le. Az engedélyed
    nem kell. Csak egyszer tudnék szabadulni a
    rémeimtől! Üresek a rémek!
    Üresek ők is! Rettegve figyelnek, és menekülnek
    tőlem álmaimban!

PUGNATOR

    Urunk didereg. Bundát rá.

PRAEFECTUS

    A csontomat
    melengesd! Csontvelőmet, mely kiszikkadt!
    Hullára bundát? Égessetek el!
    Nem kell a dárda, nem kell a sisak,
    nem kell köpeny, bőröm is túl szoros!

Ledobja a dárdát, a sisakot, a köpenyét, kapkodva vetkőzik.

    Szakállam, körmöm nő tovább. Gyalázat.
    Tépjétek ki a körmömet! Ne nőjön!

PUGNATOR

    Felöltöztetni. A sisakot. A dárdát.
    Ruháit rá. A köpenyét.

 

Katonák teljesítik a parancsot.

 

PRAEFECTUS

    Minek ez? Gondold meg! Minek?

PUGNATOR

    Uram, lehet, hogy nem kellünk neked.
    Rosszul szolgálunk. Hűtlenül. Bután.
    De te, uram, te kellesz minekünk.
    Nekünk vezér kell. Nem gondolkodunk,
    uram, mi nem vagyunk elég erősek,
    hogy elviselni képesek legyünk,
    mit gondolnunk muszáj. Nem gondolunk
    mi semmit. Itt vagy gondolni helyettünk
    te, uram, te. Vezér vagy. Ne avass be
    kétségeidbe. És ha beavatsz is,
    mi úgyse halljuk. Süketek vagyunk.
    Így jó nekünk, mert élni akarunk.
    Lenned kell, értünk. Élni kényszerítünk.

PRAEFECTUS

    Mért éppen engem? Bárki megteszi!

PUGNATOR

    Lusták vagyunk. A csecsemő az anyját miért
    imádja? Puszta kényelemből.
    Megszokta már. Keressen új anyát?
    Sokáig kóborol, míg megleli,
    ha közben fel nem falják más anyák.

PRAEFECTUS

    Én rossz vezér vagyok. Bizonytalan.
    Hatalmat, vért már rég nem élvezek.
    El fogtok veszni, hogyha én vezetlek.

PUGNATOR

    Elveszni mindenképpen elveszünk, ha
    belegondolok, de nem teszem.
    Veszítsem el még azt is, ami lenne?
    Hiába jobb neked, ha látva látok,
    énnekem az a jobb, ha vak vagyok.

PRAEFECTUS

    A jeges téboly lassan elborít.
    A combomon mászik már. Araszol
    fölfelé. Lassan mászik, biztosan.
    Egy tébolyult földönfutó. Vezéretek
    megőrül. Ez kell? Boldogtalanok!

PUGNATOR

    Nem vesszük észre, uram, ha megőrülsz.
    A tébolyban hasznos az őrület.
    Normális. Kelj fel. Mondd meg, merre menjünk.

 

Praefectus feltápászkodik.

 

PUGNATOR

    Vezérünk kipihente fáradalmát.

PRAEFECTUS

    Különös. Soha semmit befejezni
    nem lehet. Mindig minden folytatódik,
    kudarc kudarcra halmozódik, csőd
    előző csődre épül, így megy ez,
    mióta világ a világ.
    És játszották és játsszuk és majd játsszák
    ugyanezt mindig, ezt a szakadatlan,
    elképesztő komédiát.
    Az élőiket rángatják a hullák,
    a múltat sose lehet kicserélni,
    löknek a hullák, lökdösnek előre,
    mert ők már gyávák, így nekünk muszáj,
    pedig mi sem tanultuk, élni.
    – Menjünk, fiúk. Hogy merre? Hja bizony.
    Arra, amerre én parancsolom!

 

Praefectus, Pugnator, katonák el.

 

NEBULO

    Ki volt ez?

MERCENARIUS

    Tiszt.

NEBULO

    Még sose láttam.

MILES

    Lehet, hogy ő Augustus hadsegéde.

NEBULO

    Kié?

MILES

    Augustusé.

NEBULO

    Az kicsoda?

MILES

    Hát aki jön Rómába. Élelemmel.
    Azt mondják, jön már. Vannak nagy hajói
    meg serege meg mindene. Bizony.

HASTATUS

    Fecsegnek összevissza.

NEBULO

    Igazán? És mit fecsegnek?

HASTATUS

    Hát hogy jön. Ilyesmit.
    Octaviustól jobban tartok. Ő
    lehet, hogy tényleg jön. Mert létezik.
    De Augustust még sose látta senki.

MILES

    Mégis mesélnek róla. Bosszút áll majd,
    és minden bűnöst keresztre feszít.

NEBULO

    Engem soha. Én ártatlan vagyok.
    Ezt bárki tanúsítja.

HASTATUS

    Én ugyan nem!
    Honnan tudjam, hogy mit tettél a múltban?

MILES

    Már eltörölték mind a bűnöket!
    Közhírré tették.

HASTATUS

    Igen, a szenátus.
    De folyton új az összetétele.
    Lehet, hogy új törvény van már azóta.
    S ha megjön majd Octavius, a törvény
    semmit sem ér.

NEBULO

    Nehéz idők ezek.
    Boldog, ki már vagy még nem él.

MILES

    Sötétben, bevallom, félek. Megint jön az alkony,
    megint csak éj jön. Borzasztó. Nem értem,
    nem értem, mitől követi a nappal
    az összes éjszakát? Ki érti ezt?
    Ez nem természetes. Korántsem az.
    Éhes miért vagyok, ha nem eszem?
    A szomjamat miért oltja a víz?
    Mitől van az, hogy nőt kelljen kívánnom?
    Miért van éjjel minden éjszaka?

 

Kis csönd.

 

HASTATUS

    Azt mondják, éjjel élnek a halottak.
    Mert két világ van. Egyik az övék.
    A másik a miénk. És éjszakánként,
    amíg mi alszunk, ők virrasztanak,
    s ha álmodunk, beszélhetünk velük.

NEBULO

    Ez így igaz. De miért álmodom
    olyat is, ami nem volt?

HASTATUS

    Mert övék
    a jelen mindkét partja. A jövő is.

MILES

    Én nem merek aludni éjszaka.
    Az alvó ember védtelen, akárki
    megölheti. De látni szörnyű éjjel!
    Mindenki őrült éjszaka! Hidegből,
    barlangsötétből, veszedelmes árkok
    mélyéből, félelmes rikoltozásból
    mászik elő az éjszakai ember,
    ki hulláknál is vérengzőbb, vadabb!
    Azok a hangok! Hiénasüvöltés!
    Azok a neszek! Tigriscsámcsogás!
    Itt minden éjjel őserdő rikoltoz!
    Bendő az éjjel, hunyorgó fogakkal:
    a gyöngét felfalják a csillagok.

MERCENARIUS

    Majd megszokod.

MILES

    Ha túlélem.

MERCENARIUS

    Csakis akkor.

 

Mind el. A világítás változatlan, de a szereplők most csak fehér, fekete és szürke színben vannak, az arcok is. Jön Anus nőkkel.

 

ANUS

    Ébresztő, lányok, itt van már az éj,
    a látás által gátolt mirigyek
    zümmögni kezdenek most, mint a dongók,
    bőrötöket csak testpára borítsa,
    buzogjanak fel testnedveitek,
    szóródjatok szét, tiétek a város,
    a hasznot reggel hiánytalanul
    hozzátok barlangunkba, osztozunk majd.
    Ki önállósul, áldásom reá,
    de védelmet, azt nem kap, úgy vigyázzon.
    Szóródjatok szét. Főzetem receptjét,
    mely vént ifjít és ifjat elbutít,
    ne adjátok meg senkinek!

Nők el.

    Átok sújtotta föld, megáldalak!
    Romba szökkennek itt a házfalak,
    a téboly embert szül, hogy sokasodjék,
    tébolymagból csírázik tébolyemlék,
    az emberből csak tébolycsont marad,
    átok sújtotta föld, megáldalak! El.

 

Jön Fur, Occultator, Peritus, Sollers.

 

PERITUS

    Szóródjunk szét!

SOLLERS

    Füleljünk! Jegyzeteljünk!

FUR

    A fődolog a pénz! Hogy van-e már!

OCCULTATOR

    A jelszó: szimat! Itt találkozunk! El.

 

Jön Actor, Scurra, Fictor, Ioculator.

 

ACTOR

    Szóródjatok szét! Jegyzeteljetek!
    Most jó színház lesz. Képlékeny ma még
    minden szerep, még semmi sem kövült meg,
    most játszhatunk. Ha megdermed az ember,
    és körforgássá silányul a mozgás,
    csinálja más a színházat – lemondok
    a játékról a stiliszták javára.
    Figyeljetek, mert amit ők csinálnak
    ma éjjel, holnap azt játsszuk nekik!
    A siker titka: utánozni őket!
    Tudni csak azt, mit ők tudnak magukról.
    Mit nem tesznek meg, nem is érthetik!

 

Actor, Fictor, Ioculator el, Scurra marad. Jön Pugnator, katonák.

 

PUGNATOR

    Rómában van, hisz nem régen szökött meg!
    Szóródjatok szét! Meg kell őt találnunk!
    Leölnek minket, hogyha nincs vezérünk!
    Muszáj még éjjel megtalálnotok!

Katonák el.

    Társat nekünk! Legyen forró a bőre,
    s borítsa ránk, mert dermesztő az ég,
    miként apánktól, hadd reszkessünk tőle,
    nyújtsa felénk anyánk meleg kezét,
    verjen, öleljen, öljön meg, ha kell,
    szenvedni jó, ha van kitől,
    de így a kór, az éhhalál visz el
    a semmibe a semmiből!

 

Jön Ardens.

 

ARDENS

    Jól látok? Csak nem? Te vagy az? Te vagy!

PUGNATOR

    Egek! Hány éve is nem láttalak?!

 

Összeölelkeznek.

 

ARDENS

    Hat éve!

PUGNATOR

    Hét is már!

ARDENS

    Igen!

PUGNATOR

    Hát, jó, hogy látlak.

ARDENS

    Mi az, nem örülsz?

PUGNATOR

    Nos, mit is mondjak. Sok történt azóta.
    Én más vagyok már. Te is más lehetsz.

ARDENS

    Tudtam, hogy lesz Rómában ismerős!
    Nem halhatott meg mindegyik barátom!
    Emlékszel? Tervezgettünk, iddogáltunk,
    még éltek ők – bocsáss meg.

PUGNATOR

    Megbocsátok.

ARDENS

    A kocsmáros – hogy hívták?

PUGNATOR

    Nem tudom már.

ARDENS

    Dehogynem! Bíbor bibircsója volt…
    Emlékszel? Mindig énekelt!

PUGNATOR

    Lehet.

ARDENS

    Hogy elfelejt az ember neveket!

PUGNATOR

    Mást is.

ARDENS

    Mesélj! Hát mi történt veled?

PUGNATOR

    Átéltem némely furcsa éveket.

ARDENS

    Mondd, mi van oktatónkkal? Megmaradt?

PUGNATOR

    Én dobtam házára a parazsat.

ARDENS

    Mit mondasz?

PUGNATOR

    Semmit. Vicc volt. Viccelődöm.

ARDENS

    Most mit csinálsz?

PUGNATOR

    Mit is? Hát, nézelődöm.
    Ég áldjon.

ARDENS

    Mégy már? Ennyi év után, hogy végre látlak?

PUGNATOR

    Eltemettelek.

ARDENS

    Te, engem?

PUGNATOR

    Nemcsak téged. Többeket.

ARDENS

    De megbocsáss!…

PUGNATOR

    Én mindent megbocsátok.
    A szépet is, a jót is megbocsátom.

ARDENS

    Én úgy ismerlek, úgy emlékezem rád…

PUGNATOR

    Nem ismersz. Dolgom van. De nem veled. El.

ARDENS

    Én visszafordítom az éveket!
    Én visszaszerzem mind a szépeket!
    A holtakat is mind, mind visszaorzom!

 

Jön Carnifex.

 

CARNIFEX

    Na nézd csak, az én halandó bolondom!

ARDENS

    Barátom légy! Ember vagy! Jó az ember!
    Rendelkezik a készséggel, amellyel
    nem bír sem állat, sem az istenek:
    a kegyelemmel!

CARNIFEX

    Élőt imádni nem szabad:
    elvész, elcsillan, mint a hab,
    elvész, ha él, elvész, ha nem,
    báját nem őrzi semmi sem,
    s az imádóját, míg marad,
    roncsolja emlék és harag,
    hiányt vonszolva megszakad.

ARDENS

    Te nem vagy hóhér! Ismersz bánatot!

CARNIFEX

    Honnan tudod, hogy én – vagyok?

 

El, Ardens utána. Kondért cipelnek be, leteszik a szín jobb oldalán, fehér tüzet gyújtanak.

 

HARIOLUS

    Halott városban holtak élnek,
    a holtak mindig visszatérnek,
    halott városban holtan élni,
    de mintha élve, úgy remélni.

FATIDICUS

    Talán nem is volt itt soha város,
    talán nem is lesz itt soha város,
    romjait már a gaz benőtte,
    jövőjét meddő földbe vetjük.

 

Kavarja a kondérban a vizet.

 

HARIOLUS

    Szólítlak, múlt! A tűzből lépj elő!
    Halottaink, szólítlak! Jöjjetek,
    segítsetek rajtunk, segítsetek
    élnünk, ahogy vadak közt vad lapul,
    kibírnunk azt, hogy élni nem lehet,
    segítsetek, mert jelen az idő,
    jövő belőle nem tárul sehol!

 

Jön nép, kondér köré sereglik.

 

FATIDICUS

    Ebből a tűzből illat árad,
    titkos szereknek füstje száll,
    jöjjön, ki beteg, gyönge, fáradt,
    gyógyító álomra talál.
    Álmában rémek vívnak érte,
    ijesztik szörnyen, súlyosan,
    ő azt üvölti, amit a rémek,
    s mi abból, amit a rémek beszélnek,
    higgadtan, bölcsen jósolunk.

HARIOLUS

    A kóros ember akár az ép,
    sötét májában sorsot szőnek
    hallgatagon a rémei,
    önnön énjének énjei,
    de látni sose látja őket,
    mert látni őket nem meri.

FATIDICUS

    Gyertek mind! Tűz ég, illat árad,
    titkos szereknek füstje száll,
    oldjátok lélek mocsarának
    görcsét a máj tudóinál!

 

Filius taligán hatalmas, kövér nőt tol be, a nő leveleket zabál.

 

FILIUS

    Adjatok ételt, éhes az anyám!
    Borzalmas, mennyit éhezett,
    falja most, amit nem lehet,
    zabál gyökeret, levelet,
    mozdulni nem tud, béna, néma,
    de mégiscsak az én anyám!

MATER

Böfög, krákog, csámcsog.

NOBILIS

    Mi nem eszünk. Mi éhezünk.
    Mindenki éhes és zabál,
    mikor mit és ahol talál,
    gilisztát, bogyót, gyökeret,
    fakérget, gumót, férgeket,
    de minket a lét urának szültek,
    hogy élvezzük az étetet!
    Ha nincs mit ennünk, nem eszünk,
    de megmaradunk, aki voltunk.
    Nem eszünk többé sohasem.
    Övék az élet, a förtelem.
    Miénk a tiszta értelem,
    a bűntelen, a vértelen.

FILIUS

    Az én anyám! Ha elhagyom,
    éhen vész! Nagy az én bajom,
    átok, hogy ő az én anyám!
    Ha törvényt hoznának a vének,
    hogy többé nincs vérség, talán
    szabad lehetnék tőle végre,
    de addig ő az én anyám,
    és hurcolom a taligán!

MATER

Böfög, csámcsog, krákog.

ESURIENS

    A combomon maradt még némi hús,
    zöld már és szaga van, de ehető még.
    Elásom hát a szűkösebb időkre,
    megöntözöm a földet, s fogaim
    ha újra nőnek, kertemben a munkát
    a hű természet megfizeti bőven:
    sok húsos comb nő ebből a talajból,
    comberdő, árnyas, kies ligetekkel,
    mert áldott föld ez, drága föld,
    én művelem, és termést is nekem hoz.
    Jó gazda voltam mindig, és a föld
    hálás volt hozzám, az lesz ezután is.

 

Belekaparja magát a földbe.

 

CONDITUS

Kibújik a földből másokkal.

    Most éj van, hűvös, éji pára.
    Tapintjuk, amit ők soha,
    szagoljuk, amit ők soha,
    miénk a fönti vacsora.
    Szóródjatok szét. Szagjelet
    raktam a barlang bejáratára,
    majd vissza oda térjetek,
    ha langyosodni kezd a pára.

 

Szétmásznak.

 

MORIBUNDUS

    Érzem, hogy mindjárt meghalok,
    legalább kezet adjatok!

INTERDICTUS

    Azt nem lehet, mert nem lehet.

MORIBUNDUS

    Sokáig ti se éljetek!

INTERDICTUS

    Tilalmas nékünk, tudhatod,
    érintenünk a kíntól szentet.

MORIBUNDUS

    Felfaltok engem! Én is faltam
    hullákat, amíg volt fogam.

INTERDICTUS

    A hulla jó szokásnak enged.
    Türelmes légy és jó halott,
    hisz meghaltak már annyian,
    s kibírták szépen, bölcsen, halkan.

PEREGRINUS

    Én jártam Babilonban. A szenvedőt
    keresztúthoz viszik, hogy az arra járók
    adjanak bölcs tanácsot gyógyulása,
    felépülése érdekében.

INTERDICTUS

    Ő nekünk hal meg. Értékes a húsa.
    Népét táplálja. Ez a mi szokásunk.

MORIBUNDUS

    A homlokomra egyetlen kezet!

SCURRA

    A derbixek csak hetven éven túli
    véneket esznek.

INTERDICTUS

    Pazarló szokás.
    A massagéták ellenben, akárcsak
    mi szoktuk, vénjeiket összevágják,
    és birkahússal tálalva fogyasztják.
    De hol van birka Rómában, de hol?!

MORIBUNDUS

Nyög.

INTERDICTUS

    Másutt a hulla trágya lesz. De Rómát
    hiába trágyázod meg általunk,
    leölve minden élőt, nem segít
    e terméketlen sziklákon a hullánk.

MORIBUNDUS

Nyög.

INTERDICTUS

    Tilalmas nékünk enyhíteni kínod,
    tilalmas nődnek veled halni meg,
    tilos a gyász, a jós érted se vinnyog,
    mert így rendelték el az istenek.
    De könnyebb így neked. Mert tilalomfák
    szegélyezték az életutadat,
    s bár többé te már nem kapsz hullasonkát,
    az összes nagy tilalom megmarad.
    Ez tartja össze népedet. Az emlék,
    mely megmarad utánad, nem a nemlét!
    Nem halsz egészen! Enyhítse tusádat,
    hogy kihörpintjük velős koponyádat!

 

Moribundus meghal.

 

INTERDICTUS

    Az új halottnak, miként a törzsnek,
    új név jár most. Ha lelke majd
    az ősapáktól ártani jön meg,
    nem hozza ránk a bosszú-bajt:
    meg sem talál a régi néven,
    elévül bűn, elévül érdem,
    ha új nevünk, ha neve új:
    kísért majd ártalmatlanul.

 

Interdictus többekkel elviszi Moribundus hulláját. Jőn Pugnator katonákkal.

 

PUGNATOR

    Keressétek tovább. Micsoda éjjel!
    Ha hinnék még, most azt hihetném:
    találkám van a szenvedéllyel!

 

El katonákkal. Jön Fur, Peritus.

 

FUR

    Szimat! Szimat! Mit füleltél?

PERITUS

    Szimat! Szimat! Van hír! Jó hír!
    Caesar él, és jön sereggel!
    Azt beszélik, ideér reggel!

FUR

    A kék szeműek összebeszéltek,
    a más szeműekre rút idő vár!

PERITUS

    Szimat!

FUR

    Szimat! Pénz nincs?

PERITUS

    Nincs pénz.

FUR

    Fülelj tovább. Szimat!

PERITUS

    Szimat!

 

El. Jön Barbarus, megkötözve vezeti Dominust.

 

BARBARUS

    Örvendjetek, mert hozom a királyt!
    Az új királyt bilincsben és jogarban!

 

Köréjük gyűlnek sokan.

 

DOMINUS

Érthetetlenül, riadtan karattyol.

BARBARUS

    Nehéz volt megtalálnom. Sokan értik
    nyelvünket itt, de végre rátaláltam,
    szólok hozzá, nem érti,
    szólok megint, nem érti, csak brekeg
    a saját nyelvén. Hódoljunk előtte!

 

Letérdelnek Dominus előtt, aki elképedve karattyol.

 

BARBARUS

    Uram, királyom, törvénykezz felettünk,
    sok peres ügy, vitás pont halmozódott
    fel aktáinkban, mert elődödet,
    ki nem beszélte nyelvünket, akárcsak
    te sem beszéled, hanyagul vigyáztuk,
    s ő megszökött, bilincsét szétharapva.
    Ím itt az akták, bennük életünk
    sorsdöntő, nagy kérdései. Igennel
    vagy nemmel válaszolj, s ne mérlegelj,
    hisz írásunkat úgysem ismered.
    Királyunk légy, kit hizlalunk,
    találomra bólints igent,
    találomra bólints nemet.
    Szilárd, bölcs jog a mi jogunk,
    erős állam az államunk.
    Bólints igent, úgy, ahogy én.

 

Dominus bólint.

 

BARBARUS

    Okos király vagy. Most nemet.

 

Dominus nemet int.

 

TÖBBEN

    Ez jó király! Ez nagy király!

 

Dominus karattyol, vigyorog, bólogat és nemet int felváltva. Barbarus könyveket rak Dominus elé, az hol igent, hol nemet int, a nép hol felhördül, hol ujjong.

 

PEREGRINUS

    Másutt a királyt megverik,
    csak aztán kaphat koronát.
    Mert bűnös mind, aki trónra lép.
    Jogosan bünteti a nép.

PERSICUS

    Ha volna király itt; király ha volna,
    lerészegülne, úgy országolna.
    Szigorúbb minden király, ha részeg,
    szent a király, ha nincsen magánál,
    jó törvény, mit a részeg király hoz.

INDICA

    Ha részeg királyt gyilkol meg a nő,
    utódaival együtt hálhat.
    Nappal nem alszik egy király sem,
    éjszaka folyton felriad,
    más-más rejtekbe költözik.
    Sok ám a nő, ki hálni vágyik.
    Sok ám a szörnyű cselvetés.
    De van király, nem is kevés.

SCYTHICUS

    Arikiában, szép ott a templom,
    pappá teszik, ki papot öl.
    Kardot viselnek ott a szentek,
    szent ember szentül öldököl.
    Igaz szokás, mert nagy szokás.
    Bevallják ott, ami sehol se más.

SUBIECTUS

    Az új királynak sebes a lába!
    A lábfeje, a lábfeje hiányzik!

 

Jajgatás.

 

SUBIECTUS

Barbarushoz.

    Miért nem fogtál más királyt?!

BARBARUS

    Szekercét!
    Már nincs mit tenni, ő lett a királyunk.

 

Barbarus szekercét kap, lecsapja a lábfejét, üvölt. Subiectus átveszi a szekercét, lecsapja a lábfejét, üvölt. Dominus bámul, karattyol, nevet. Kivezetik őt is meg a fél lábon ugráló Barbarust és Subiectust is, útközben páran még lecsapják a lábfejüket. Jön Actor.

 

ACTOR

    Mi újság?

SCURRA

    Van egy csomó lábfejem,
    nem kell?

ACTOR

    Pojáca, unlak!

SCURRA

    Nesze, itt van!

 

Átnyújt pár lábfejet, Actor megszemléli az egyiket.

 

ACTOR

    Lábfejnek lábfej. Más nincs?

SCURRA

    Nincs. De lesz.
    Akad majd orr, fül, far, hát, mell, here,
    kar, láb, kéz, fej, has, szív, máj, szem, vese.

ACTOR

    Hogy itt mi van! Ahonnét most jövök,
    fülcimpát nyújtanak súllyal serényen.
    „A hosszú cimpa – így ők – emberi,
    a tiétek meg – mármint a miénk –
    ahogy nőtt: kurta, ronda, állati!”
    Ahány nép, annyi őrület. Nehéz lesz
    egyetlen műbe írnom az egészet!
    Hány nép van itt?!

SCURRA

    Mind itt van, azt hiszem.
    – Hol vannak a henetosok?

HENETOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak a karnosok?

KARNOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak a kenomanosok?

KENOMANOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak a medoakosok?

MEDOAKOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak az insuberek?

INSUBEREK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Több nép most nem jut az eszembe.
    – Hol vannak a krokodilok?

KROKODILOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Ez mind közönség.

ACTOR

    Jó ég!

SCURRA

    De bizony!
    – Kívánom, legyetek boldogok!

SOKAN

    Legyünk! Vezess minket!

SCURRA

    Nem lehet, egy nép még hiányzik.

TÖBBEN

    Melyik?

SCURRA

    A római!

 

Elégedetlen moraj.

 

ACTOR

    Figyelj tovább, én másutt figyelek.

 

Actor el, Scurra elvegyül.

 

FATIDICUS

    Gyertek mind! Tűz ég, illat árad,
    titkos szereknek füstje száll,
    oldjátok lélek mocsarának
    görcsét a máj tudóinál!

MANCUS

    Mi végre él az ember itt?
    Jó, hogy a kín is létezik!
    Jó, hogy van éhség, van ragály,
    hogy még az életben van halál!
    Szenvedőt lát meg a szenvedő,
    ami fáj: szép; a szép: erő;
    az épek gyöngék és vakok!
    Erős vagyok, mert roncs vagyok!

INFELIX

Bekúszik.

Nyomorultak vagyunk valamennyien – nagy sötétjében tart minket az élet – tart minket válságban, testünket emészti kínban, szükségünkből utat nem találunk – pusztulunk görcsökben, förtelmes nyavalyákban – ám örvendezzetek – a lélek fekélye orvosolható – mibennünk vagyon a fény, a béke, a méltóság – mibennünk vagyon az áldozat, a szeretet, a rajongás – bennünk vannak az istenek, és istenekké leszünk mindahányan – jótékony eszköz a fog és a köröm – az értetlenek érdekében tudtukra adjuk, beléjük harapjuk, mert mi értjük, mi tudjuk – az épek sarkát, véknyát átharapjuk –

 

Többen földön csúszva távoznak. Bekúszik Conditius, Arum.

 

CONDITUS

    Remélem, látsz már.

ARUM

    Látok csontokat
    hunyt szemmel is. Itt minden törmelék,
    márványrom, szénné égett épületfa
    az én szememben csontváz, koponya!

CONDITUS

    Ilyet nem látok.

ARUM

    Látom az időt!
    A munkát látom, szenvedésüket:
    emésztve önnön húsukat, elődök
    csontvázára falazzák csontjukat,
    koponya minden tégla, mit a vér köt,
    itt minden: ember! Csontkorall-sziget
    a város! Csontmű! Csontrom! Csontfehér!

 

Elmásznak.

 

GETAE

A nők cimbalmot verve.

    Kihaltak már az oszkoszok,
    de nyelvük él, a nyelvük él,
    nem érti senki. Szép csak az,
    mit értelmetlen nyelv zenél.
    Ünnep van, ünnep. Koponyából
    isznak a szkíták. Ránk szakad
    a mennybolt. Fel mind, aki él még!
    Tapossátok a parazsat!
    Pheróniában izzó szénen
    sértetlenül megy át a szent,
    kit istennője ihletett.
    Parázson át, parázson át
    táncoljatok, táncoljatok!
    Királyunk lesz, ki nem sajog!
    Örvendjetek, az éghetetlen
    ha megjelent, ha megjelent!

 

Néhányan átmennek a tűzön.

 

NATANS

    Az élet láng, a csontokat
    belül hevíti, kitörni vágyik,
    a húst belülről falja fel.
    Hűvös a tenger, szelíd a tenger,
    oltja a lángot, az életet.
    Fürdőzzetek! Fürdőzzetek!

FATIDICUS

    Gyertek, a tűzbe nézzetek!
    Gyertek, a múltba nézzetek!
    Rejtély a múlt, mert változó,
    parázsló, sosem hamvadó,
    lángot lobbant a holt parázs,
    csak a lángnak martaléka más,
    a láng sem új, se régi: láng.
    Falánk, falánk, falánk, falánk.

HARIOLUS

    Ég az élő, vakít a fénye,
    a fény az égő élő reménye,
    óvja a lángot, meggyújtja újra,
    nézi, nézi lángba borulva.

IMMOLATOR

    Ki hatvan nyarat és telet
    látott már, boldogan feled
    hatvan nyarat, hatvan telet.
    Ki ma született, nem feled,
    nem lát se nyarat, sem telet.
    Égjetek értünk, égjetek!

 

Öregeket és csecsemőket dobnak a tűzbe.

 

MARTYR

    Kínoz a kínom. Nincs szavam
    kínomra más, csak én magam.
    Az egyetlent, mi szólhat helyettem:
    az életemet feláldozom.
    Lássák az istenek, kik sosem éltek,
    lássák az emberek, kik úgy reméltek,
    hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet élni.
    Lássák az érvemet égni, elégni.
    Ha énem ég, győz a magam.
    Igazam így lesz, igazam!

 

A tűzbe rohanna, Fervidus elkapja.

 

FERVIDUS

    A kétségbeesésed nem lehet
    oly nagy, hogy eldobd érte életed!
    Én ismerem a kétség borzadalmát,
    én ismerem az élők fáradalmát,
    én ismerem a semmi csábjait,
    hiszen az élet nem lenni tanít,
    de nézd: sokan vagyunk, akik a tűzből
    mentettük egymást, mert valami készül:
    életcsodákat alkotnak a tettek,
    mert számosak a kétségbeesettek.

MARTYR

    Mért éljek boldogabban, mint a szépek,
    kik nincsenek már? Létem csúcsa ez.
    Mocsarak mélyén fuldoklik az élet.
    Utánam hosszú, boldog béke lesz.

FERVIDUS

    Gyere közénk: már szektánk van, hasonló
    gondolkodású tépettek bizalmas,
    önkéntesen vállalt szövetkezése.
    Erőszak nélkül, egyenrangú társak
    testvérisége révén szerveződünk,
    s mind többen jönnek hozzánk, mert a hitben
    megingott hívők számosak. Erőnk
    növekszik. Aki itt tolong a jósok
    kondérja körül enyhületre vágyva,
    hozzánk talál előbb-utóbb, hiszen mi
    az elgyöngítő bódulat helyett
    a gyógyulást: a tettet javasoljuk.
    – Örvendjetek: új ember lép közénk.

TIMIDUS

    Üdvöz légy.

FERVIDUS

    Találj otthonra közöttünk.
    Légy testvérünk. Nem kérdezzük, mi voltál,
    mert szenvedő vagy. Bőség vár miránk –
    most meghívunk a bodzavacsorára.

 

Fervidus, Martyr, Timidus és páran el. Jön Anus, nők kondérral, leteszik a szín bal oldalán, fehér tüzet gyújtanak.

 

ANUS

    Átokföld, emberemésztő romvidék,
    áldoztunk néked sok nagy népeket,
    áldoztunk bölcseket és szépeket,
    és áldozunk majd, áldozunk
    mindenkit, akit anya szült,
    kit anya szült és apa nemzett,
    áldozzuk szebb emlékezetnek,
    csak áldozat van, áldozat,
    átokföld, szent, megáldalak!

HARIOLUS

    Csak próba ez, méltatlan és hiányos.
    Nagyon nagy próba, megbukott kísérlet.
    Nem város ez, mert ez csak próbaváros.
    Nem élet ez, mert lesz még csak az élet.

ANUS

    Gyertek, már forr a pálmabor,
    készül a mákony-álom.
    Merítsetek, merítsetek,
    s kik itt maradtok, lelketek
    túlszáll minden határon!
    Gyertek, már forr a főzetünk,
    zeller van benne, bodza, mák.
    Merítsetek, merítsetek,
    mert élni kell, ha nem lehet,
    mi mondjuk ezt, az ősanyák.

 

Jön Puer, Puella.

 

PUER

    Hogy megláttalak, történt valami.
    Valami szörnyű görcsbe ránt.

PUELLA

    Velem is történt. Hallgasd: hallani,
    a testem testedért kiált.

PUER

    Nem értem. Némán is kiáltok.

PUELLA

    Nem értem én sem. Biztosan átok. El.

ANUS

    Már nehezülnek, részegülnek.
    Figyeljetek, már közösülnek.
    Szent asszonyok, résen legyünk,
    már hatni kezd a főzetünk.

 

Jön Praefectus, Caverna.

 

PRAEFECTUS

    Csak öldöklés van. Hadak rációja,
    emberfölötti. Mégis megfogannak
    a nők, amíg az öldöklés tarol.
    Hát bölcs az ember mégis valahol?

CAVERNA

    Beszélj, mert zeng a hangod. Hogy mit beszélsz, nem értem.
    Teremtményed vagyok már, én eddig nem is éltem. Mozgásod ritmusát, mert szép, oszd meg velem. Szemöldöködnek ívét becézze két kezem.

PRAEFECTUS

    Eszünket vesztve hempergünk a földön,
    a takarónk az ég, a másik ember
    az ágyunk, ösztön rángat, és mi hagyjuk:
    mást, jobbat nem tudunk,
    jövőt nemzünk tudatlanul,
    a szellemünk a nedveinkbe süllyed,
    és készületlen ér minket a holnap.
    Idegen, ismeretlen, jéghideg szél
    süvít belőlünk. Süvít az idő,
    mely nem miénk, és nem lehet miénk.

CAVERNA

    Azt hittem, ismerlek egészen.
    Most idegen vagy. Szörnyű. Vad.

PRAEFECTUS

    Ne hallgass végig. Megriaszt
    és kedves évek hímporát rabolja el
    az oldatából kipárolt tudás.

CAVERNA

    Megint más lettél! Mindig valaki más!

PRAEFECTUS

    Tőled vagyok most mindaz, ami lennék.
    Bár semmi ez, és az lesz majd belőle,
    mi lesz és volt mindenből: semmi, emlék,
    vedd úgy, hogy ez szerelmi vallomás. El.

ANUS

    Füstöljetek! Füstöljetek!
    Borítsa füst a testeket,
    az izzadókat, lüktetőket,
    borítsa el a szeretőket,
    oltár a föld, hol áldozunk,
    anyák vagyunk, anyák vagyunk!

 

Jön Filius, a hátán egy nő, aki püföli és vihog.

 

FILIUS

    Szépségnél alább mért nem adhatom?
    Jobb, ha meg sem születik az ilyen!
    Vagy szülessen meg lelkileg vakon,
    ne legyen szépérzéke, vagy – hiszen
    az is megoldás – farka ne legyen,
    vagy ne oly virgonc, mint az én kis árvám,
    mely előbb ébred, mint én, és eszem
    fulladva fújtat, utána loholván.
    Úgy teszek, mintha nem is venném észre,
    mintha belőlem ki se kandikálna,
    holott rohanunk: ő mered előre,
    s én, függeléke, részegen utána!

 

Ki a nővel.

 

ANUS

    Gyertek ölelni! Gyertek, újak!
    Anyák vagyunk mi, szentek, szentek!
    A testek egymásra borulnak,
    a testek részegen énekelnek!

 

Jön Carnifex, Colona.

 

COLONA

    Gyere már! Pálmabort igyál,
    attól feláll, attól feláll!

CARNIFEX

    Nem! Nem akaroml Ne érints! Hideg,
    csúszós a bőröd, fülembe lihegsz
    izzadtan, bűzösen, lyukas fogadban
    felbomló szennyet kotorász a nyelved,
    irtózatos, ha ember érint embert!

 

Elrohan, Colona utána. Jön Senilis.

 

SENILIS

    Tőlem terhes az összes asszony!
    Vénségem tőlem el ne riasszon!
    Zubog a vérem, alvadni nem tud,
    én vagyok az, aki mindenkit meg tud! El.

ANUS

    Szent asszonyok, résen legyünk,
    hat már, hat már a főzetünk!

 

Jön Colona, Prudens.

 

PRUDENS

    Világégés volt. Vagy csak az idő
    torpant meg, fordult vissza. Egyre nő
    elmémben az, mi nem enyém: a nemlét.
    Így nyerem el a múlt idő kegyelmét.

COLONA

    Olyan vagy, mint a hüllő! Nem szeretsz!
    Ha nem nekem, hát mondd: miféle úrnak
    s mivel adózol? Rajtad a kereszt:
    te nem tanultál szeretni, se lenni!

PRUDENS

    Gondolkodásom tejfogai hullnak,
    tátong helyükben rághatatlan semmi.

COLONA

    Átok van rajtad, átok.

PRUDENS

    Igen. Átok.
    Emberfejekkel labdázik a tenger,
    a tudat hab, tünékeny, szertefoszló,
    testünk maga a tenger, és mi még
    a felkorbácsolt őselem fölött
    úrrá lenni igyekszünk, habmagunknak
    márványidőt tulajdonítva gyáván.
    Holott csak éhség van, csak szomjúság van,
    csak fázom, és csak nemzeni törekszem,
    hogy legyen fázó, éhező utódom,
    így állok rajta bosszút én, az őse:
    élőtől kínt is irigyel a hulla.

COLONA

Anushoz.

    Csak bölcseket mond. Nem szeret.

ANUS

    Biztosan rossz a módszered.
    Remélem, fizetett. Ha nem,
    könyvelj magadnak, édesem.

PRUDENS

    Csak én halok meg! Mások húsa márvány!

 

El. Colona utána. Jön Rector másokkal.

 

RECTOR

    A mondabeli oszlopok
    rejtőznek. Rajtuk a világ.
    Tovább, tovább.
    Loholjatok.
    Mélyen vannak, vagy magasan
    a mondabeli oszlopok. El.

ANUS

    Vagyunk az éj, a mákony, a bor.
    Papnői vagyunk az újszülöttnek.
    Jön már a titkos, messzi kor.
    Jönnek az újak, jönnek, jönnek!

 

Jön Grandaevus, Vidua.

 

GRANDAEVUS

    Miért visellek, miért cipelsz
    még mindig, annyi év után?
    Azt látod bennem, aki voltam?
    Reméled: az leszek talán?
    Hisz untatnak a nyavalyáink,
    én gonosz vagyok, te satrafa.
    Nyűg már nekünk a kettőnk teste,
    mely összefércelt valaha.
    Amit ígértem, nem vált valóra.
    Szép voltál. Ronda vagy ma, vén.
    Épek álmomban sem vagyunk már:
    te szörny vagy, én pedig nem-én.
    Mitől van az, hogy téged unlak,
    téged utállak, sohase mást?
    Hogy rémisztőben sem találok
    nálad rokonabb látomást?

VIDUA

    Nem tudhatjuk. Talán a végzet
    akarta így. Az istenek
    talán így adnak hírt magukról,
    vagy mi akarjuk, hogy legyenek.
    Átéltünk annyi vészt mi ketten,
    megéltünk annyi kurta jót,
    hogy vázunkkal együtt lékeljük át
    a Földet, e süllyedő hajót.
    Már nemsokára. Fejed ölemben,
    nem etetlek már, nincs mivel.
    Nyugodj. Mi megtanultuk: az újak
    mást várva ugyanezt érik el.

ANUS

    Okeanoszban van egy sziget,
    nők laknak ott, a partra kiúsznak,
    szeretkeznek, majd visszaúsznak,
    szülnek, a csecsemőt vízbe dobják,
    nem adják oda senkinek,
    békés a szigetük, szép sziget.
    De itt a tűz a vizet legyőzi,
    a tüzet a szomjas élő vérzi,
    itt föld van, a földön épül a város,
    nincs benne sziget, de van hatalom,
    fogan a gyermek: a jövő: a rom,
    hatalmas benne a halál: halálos,
    de az élet, amíg tart: végleges!

 

Jön Pugnator, katonák.

 

PUGNATOR

    Akinek arca volt még, arctalan lett,
    elmosta vonásait ez az éj,
    e részegítő, gyilkos, testi főzet.
    Ki emlékezni tud még önmagára,
    most úgy remél, ha fél.
    Hol vagy vezérünk? Szólj hozzánk, vezér!

 

El. Jön Venditor.

 

VENDITOR

    Diadalív töredéke,
    holdisten és ősi bálvány,
    kagyló, csiga és szivárvány
    eredeti színezéke,
    nőknek éke,
    jutányosan, csak ma éjjel!
    Csak ma éjjel! Csak ma éjjel!

HARIOLUS

    Köpölyözünk, varázsolunk,
    tüskét a lábból,
    tetvet a fejből,
    vizet a májból,
    mételyt a bélből,
    vöröset a vérből
    eltávolítunk, varázsolunk!

 

Jön Occultator, Sollers.

 

OCCULTATOR

    Szimat! Szimat! Van hír! Nagy hír!
    Caesar vonul a halottak élén!
    Octaviusszal megütközött!
    Tart még a csata, nagy csata!
    Tart még a mai éjszaka!

SOLLERS

    Szimat, szimat! Van hír! Sok hír!
    Antonius még vár Afrikában,
    követet küldött, így üzent:
    „Ne higgyetek az éjszakában!”

OCCULTATOR

    Mit jelent ez?

SOLLERS

    Mit is jelent?

OCCULTATOR

    Menjünk fülelni. Szimat!

SOLLERS

    Szimat! El.

VENDITOR

    Adok-veszek háziistent,
    főistent és szolgaistent,
    árulom élet istenét,
    árulom halál istenét,
    van isten, aki szép, szelíd,
    van isten, aki bosszút áll,
    minden isten kapható,
    van, aki rossz, van, aki jó,
    pár szem fügét vagy datolyát,
    lepényt vagy mákot, bort, vizet
    cserébe minden istenért,
    s a minden-isten megfizet!

 

Jön Praefectus, Puella.

 

PUELLA

    Igyál, igyál még főzetet!

PRAEFECTUS

    Romokat terveznek az élők,
    vetélt magzatot nemzenek,
    hogy legyen kit gyászolniuk,
    mert síni kell, csak nem lehet.

 

El. Jön Ioculator, Fictor.

 

FICTOR

    Én nem tudom, mit látok.

IOCULATOR

    Én tudom?
    – Pojáca, hol vagy?

 

Scurra előtűnik, a behunyt szemmel kavicsot morzsoló Pius, az égre bámulva tempózó Natans, a könyvet bújó Litteratus kíséri.

 

SCURRA

    Itt vagyok.

IOCULATOR

    Pojáca, mit látsz?

SCURRA

Piusra mutat.

    Őt látom, ki nem lát.

IOCULATOR

    Talán vak.

PIUS

    Látok én, csak másfelé,
    mert jobb magamba látnom. Elvakít
    a látvány.

FICTOR

    Ez a hóhér.

IOCULATOR

    Nem.

FICTOR

    Ki vagy?

PIUS

    Jó kérdés. Mint a víz alatt a búvár,
    iszapos üledékemet
    vigyázom, hátha felbukkan a hal.
    Vigyázom csillanó tűnésemet.

FICTOR

Natansra mutat.

    Ez is vak?

SCURRA

    Úszik. Nem kell neki víz sem.

NATANS

    A Hold fürdőzik már a Tiberisben,
    hatalmas híd, ezüstje peng, remeg,
    azon az úton járnak ők, a szépek,
    a híd ezüstje hozzájuk vezet.
    Mártózzatok meg! Hűvös és hatalmas
    az éji tenger, rátok vár a tenger,
    a kölyke vagyunk, hűvös nyelve nyaldos,
    és úgy ölel, mint embert soha ember.

IOCULATOR

    Ez könyvet bújik. – Szerepet tanulsz?

LITTERATUS

    Caesar beszédeit elemzem újra.
    Azok a jelzők! Csípős accuminfek!
    Az ablativus absolutusok
    arbitrálisnak mondható csodái!
    Az ember velős dialektikában
    alkothat mást, de szebbet sohasem!

FICTOR

    Így hát mi kollégák vagyunk, uram.
    A darabunkban Caesart domborítám.
    Bátorkodom magamról megjegyezni:
    én Caesar lelkét ismerem, habár
    bravúrstíljához nem volt még szerencsém.

LITTERATUS

    A lélek semmiség. Csupán a szellem
    küzdhet a lélek megrontása ellen,
    s ha ép a lélek, működhet az elme,
    s beteljesül az alkotás szerelme.
    E könyvet Caesar írta volt valóban,
    az én kezemmel mégis, mert botoltam
    bár gyakran, tűzbe vettetett igéit
    emlékezetből írtam újra végig.
    A műve művem, és míg él e fej,
    a szellem végleg nem süllyedhet el!

 

Jön Actor.

 

ACTOR

    Egy szekta mondja, itt van, följegyeztem:
    „Perzselni, ami megmaradt!
    Túl sok a rom! Vannak romok még!
    Legyen a pusztulás hatalmas,
    csak a pusztulás lehet nagy és ép!
    A szörnyű múltból itt maradt
    sok ember, sok-sok gondolat.
    Irtsuk ki mindazt, aki él még!
    Szüntessük meg a gondokat!”

IOCULATOR

    Kedves szöveg.

ACTOR

    Siessetek!
    Még tart az éj! Füleljetek,
    és mindent jegyzeteljetek!

 

Actor, Ioculator, Fictor háromfelé el; Pius, Natans, Litteratus el. Jön Martyr, korbáccsal ütlegeli magát.

 

MARTYR

    Korbácsom, vájj a húsomba mélyen!
    Bűnös vagyok, mert eladtam őt,
    gyáván kiadtam, éget a szégyen,
    a nagyot, a szépet, az érkezőt!
    Mert érkezik! Már érkezik!
    Vonul a horizont mögött!
    Én vagyok leghívebb híve itt,
    a tudatlan ártatlanok között!

 

El. Jön Sollers, Fur, Peritus, Occultator.

 

FUR

    Szimat! Szimat!

PERITUS

    Sok a hír! Nagy hír!

OCCULTATOR

    Hallgatózzatok! Füleljetek!

FUR

    Van már pénz?

OCCULTATOR

    Nincs pénz. Nincs pénz. Nincs pénz.

SOLLERS

    Helyettünk mások döntenek.
    Úgy hírlik, maguk az istenek.

PERITUS

    Kevés az isten, mi vagyunk többen.

SOLLERS

    Rólunk döntenek ők, felelőtlen.

OCCULTATOR

    De melyikük győz? Szimat, szimat!

PERITUS

    Nem tudni még, szimat, szimat!

OCCULTATOR

    Egyforma mind az összes nemzetisten,
    a háborúnak istenei ők.
    Más nyelveken, de mindig ugyanabban
    a hadjáratban pusztulunk miattuk.
    Másféle mind az összes jellemisten,
    a lehetőség istenei ők,
    valahány hajlamunk van, ők azok.

SOLLERS

    De melyiküknek hihetünk?

PERITUS

    Mesék szólnak mirólunk. Ódonak.
    Hasonlók. Szépek és vadak.
    De mindig mi vagyunk az áldozat.
    És túlélnek az istenek.
    A kegyetlenek és vadak.

FUR

    Holnap ugyanitt! Halkan! Csöndben!

OCCULTATOR

    Szimat! Szimat! A jelszó: szimat!

 

Négyfelé el. Jön Carnifex.

 

CARNIFEX

    Becéztek már az istenek szelíden,
    mert tudnak ilyet is; már ismerem
    ártó hatalmukat, mert öldököltem
    parancsukat követve elvakultan;
    kétségbeejtett közömbös hatalmuk,
    és kigyógyított magamból a létük;
    magamba vájtam, meglelni akartam
    mélyemben azt, mi csakis az enyém;
    vágytam feloldódni a sokaságban,
    de én vágytam, csak én, s így hasztalan;
    s most azt kérdezem, amit évek óta:
    mi jöhet még? – ezt kérdem elcsigázva,
    s a kérdésemre mindig az a válasz,
    hogy jön, valami jön, váratlanul.

 

Jönnek a dalmátok dárdákkal.

 

DALMATICUS

    A fát kivágták földjeinken,
    Rómába hozták háznak: égni,
    miénk a hamu, pernye, rom.
    Miénk a semmi, miénk a minden,
    miénk a perzselt birodalom,
    felosztjuk hát, a nyolc év letelt,
    mert miként az ősi törvény végzi,
    ilyenkor osztjuk újra fel.
    Sorban dárdát hajítsatok!

 

Dárdát hajigálnak, rohannak lemérni. Jön Anonymus, Ignotus.

 

IGNOTUS

    Többségben vannak. Nem jó szekta.
    Kezdjünk egy másikat.

ANONYMUS

    Az is ilyen lesz.
    De jó ez is, csak kell valami bűn,
    mely végleg hozzánk láncolja a többit.

IGNOTUS

    Valami bűn kell.

ANONYMUS

    Nagy bűn. Szörnyű bűn kell.
    A bűntudat kell, lelkifurdalásuk:
    nehéz járású, biztos ló gyanánt.

IGNOTUS

    De hol van itt bűn? Itt mindent szabad!

ANONYMUS

    Én tudom. Ők nem tudják.

IGNOTUS

    Nincs szemük?

ANONYMUS

    Ha volna, rég megöltek volna minket.

 

El. Jön Pugnator fáklyával, arcokba világít.

 

PUGNATOR

    Nem te vagy az. Te sem. Te sem.
    Hogy megvolt, álom. Vágy talán.
    De valahol itt van. Biztosan itt van.
    Érzem: ma éjjel megtalálom.
    Az utolsó éj ez nélküle.

 

Jön tömeg.

 

DUX CHORI

Köpeny van rajta, a köpenyre emberfejek varrva.

    Nekünk ember a totemállatunk,
    hasonlóságot színlelünk vele,
    ha megjelenik, megjő a halál is.

CHORUS

    Addig mi próbának vetjük alá
    méltatlan testünket, és elemésztjük,
    s ha nem leszünk már, méltók úgy leszünk
    hozzá, ki eljő, s ember lesz, valódi.

DUX

Forog, a köpenyre varrt fejek szájában csengettyűk szólnak.

    Ha sebejtőnek kezét olajozzák,
    egyúttal sértettjének sebe gyógyul.
    Kik vétkeztünk az ember ellen eddig,
    táncunkkal éppé, naggyá tesszük őt,
    s majd embersége minket is minősít.

 

Táncolni kezd, chorus követi.

 

CHORUS

    Feltámadunk, ha eljön, és ha nem jön,
    azért nem jön, mert nincs feltámadás.

DUX

    Hisszük csak azt, mit hinni kell ilyenkor,
    mert hinni kell, mert hinni nagy szokás.

PUELLA

Sikít, a köpenybe kapaszkodik.

    Ismerem! Ő az! Az ő feje!

DUX

Forog, a fejek csilingelnek.

    Beszélj vele! Beszélj vele!

PUELLA

    De nem lehet! Már nem lehet!

DUX

    Fülelj, ha ő beszél veled!

PUELLA

    Csengettyű van a nyelve helyén!

DUX

    Mert idegen nyelven szólt szegény.
    Leöltük őt ezért, ezért,
    megnyúztuk őt ezért, ezért,
    most csengettyűzi az égi dalt,
    nem hív se bajt, se viadalt,
    szerény, szerény, szerény, szerény!

PUELLA

    Az ő feje! Az ő feje!

CHORUS

    Beszélj vele! Beszélj vele!
    A fejekkel ékes köpeny övé,
    a jövendő ember dísze, jele!

DUX

    Eljő, ha jő, ha jó, ha más,
    ha vársz, ha jő feltámadás!

 

Kitáncolnak, Puella visítva utánuk. Jön Insanus másokkal.

 

INSANUS

    Mert ő a méltó. Így nevezzük.
    Augustus. Láttam. Ismerem.

FABULATOR

    Ismertem én is, láttam én is:
    dárda hegyére tűzték a szívét,
    fejét levágták, fejét levették,
    dárda hegyére tűzve vitték,
    láttuk, sirattuk mindannyian.
    Másnapra kelve eltűnt a szíve,
    dárda hegyéről feje is elment,
    sehol se volt már neki a teste,
    pedig a teste fel volt négyelve,
    másnapra kelve sehol se volt.
    Keresték akkor, nagyon keresték,
    hiába, ő már sehol se volt.
    De a harmadnapon, a harmadnapon,
    azon a harmadik napon
    megjelent ő, akit elsirattunk,
    akinek véres szívét kivágták,
    akinek látó fejét levágták,
    némán vonult a városon át,
    csókolgattuk a lába nyomát.

INSANUS

    Ez így volt! Minden úgy van, ahogy
    népek mesélik! Minden lerogy,
    de nem fogy a mese, mert sohase fogy!

NARRATOR

    Barlang volt, mély és járhatatlan.
    Tudom, mert jártam benne én is.
    Ott kínlódtak a súlyos vasban.
    Fáj az, tudom, viseltem én is.
    Kovácsoltak. Ki ezt, ki azt.
    Nem látta senki a szomszéd tárnát.
    Sok ott a tárna, sok ott a rab.
    Évek múltak el, emberöltők.
    Sínylődtek ott sokan, soká.
    De kész lett egyszer. Ki tudja, mi lett kész?
    Valami szörnyű. Valami nagy.
    Felfalta őket. Egy se maradt.
    Kínlódtam én is ott a mélyben.
    Hoztam magammal csontokat.

 

Csontokat mutat, nézik, az egyik csonton fuvolázik.

 

INSANUS

    A fény, a fény ha felragyog
    valaki homloka fölött,
    tudjátok: ő az. Megjön a szent,
    mihelyt a glória megjelent.
    Forrástalan fény. Hűvös a lángja.
    Vonzó, sugárzó hatalom.
    Voltam hitetlen én is: nem éltem.
    Most élek: a hitemet hordozom.
    Nem volt még soha ekkora éhség,
    nem volt még ennyi rút ragály.
    Garanciánk ez. Király lesz végképp
    a holnap királya, nagy király.
    Ideje van a förtelemnek,
    ideje van a szépnek, a fénynek.
    Nehéz ez az éj. De érzem: távol
    már fény kel a dombok homlokáról.

TIMIDUS

    Gyöngék vagyunk mi valamennyien,
    gyöngék a számos istenek, de van,
    mert van egy osztatlan, hatalmas ember,
    gyöngéktől ment, és nagyon tud akarni!
    Csodát nekünk! A legnagyobb csodát!
    Már nem remélünk! Érettek vagyunk
    a legnagyobb csodára is! Csodát!

ANUS

    Kihúny a tűz, sötét előzi
    a fényt. A titkos főzetet
    a tűzre öntsétek, szüzek!

 

Nők a tűzre öntik a vizet.

 

HARIOLUS

    Mert másnaponta új és ismeretlen
    világ ez, mert ez új és új világ,
    vakságában az ember tehetetlen
    fürkész, és újra önmagára lát.

FATIDICUS

    Titkos szereknek füstje száll,
    a néma üvöltve kornyikál,
    nem tudni, mely szerek hogyan
    hatnak, de hatnak csakugyan.

 

Ők is a tűzre öntik a vizet.

 

ANUS

    Fáradtak már a testek,
    füstöl a tűz, és lángja nincs,
    az élők elhevernek,
    és hevernek a holtak.
    Elmúlik ez az éjszaka,
    majd felébrednek fázósan az élők,
    mert végleg az tért csak haza,
    kit túlzottan szerettünk.
    Minket barlangok rejtenek,
    alszunk nappal a föld alatt,
    hogy élhessen, ki megmaradt,
    a következő éjjelig.
    Mi álmodunk a föld alatt,
    nyugtalan álom és örök,
    s a virrasztók a föld fölött
    mit álmodunk, azt megteszik,
    rettegve tőlünk megteszik
    véres, komor hadakkal,
    a hadaké a nappal.

PRUDENS

Előrejön.

    Soká, nagyon soká nem éltem,
    s nem élek majd szintén soká.
    Ez közjáték csak: futó szerelem.
    A lét hatalmas, mozdulatlan,
    átjárhatatlan, tudhatatlan,
    a felszínén habzik az énem,
    s tűnődik célján és okán,
    az átmeneti életen.
    Nem méltó hozzám létezésem,
    a léthez sem méltó a létem:
    tűnő, véletlen tévedés.
    Létezni vágyik mégis az énem,
    súlyos tudás, amit megéltem,
    s mit élhetek még, túl kevés.
    Haláltól félek én, holott
    élet előtti létemről semmi,
    semmi rosszat sem mondhatok:
    években kifejezhetetlen,
    hatalmas tapasztalatok
    szunnyadnak bennem, elérhetetlen
    mélyemben, ahol tanultam lenni,
    s ahová mindig indulok.
    Úgy gondolom ezt, mintha a lét
    én volnék, s nézném részvétlenül
    a parányi élőt, ki belém merül,
    vagy mintha bölcsebb lennék magamnál,
    mintha a gondolattalan
    lét magasa volna gondolatom,
    pedig csak fázik bennem az élő
    végleges otthonától, a léttől.
    Soká nem éltem. Soká nem élek.
    Nem ezt gondolni volna jó,
    vagy vélni azt, hogy mit se vélek,
    hogy nem voltam gondolható.

 

Visszamegy a többi közé.

 

HARIOLUS

    Jöjj, napfény, tedd már vissza ránk a maszkot,
    mit nappal viselünk, míg létezünk;
    őszinteségnek éje, húscsomók
    görcsös rángása, távozz végre tőlünk!
    Hadd játsszunk fényedben szerepet ismét,
    hadd legyünk újra mi magunk a fényben,
    hadd tükröződjünk szemekben szilárdan,
    s legyünk, mivé a szem lát: idegen szem!
    Nehéz nekünk a vakság; túl nehéz
    magunkba látnunk! Káprázat, szivárvány,
    tájak látása enyhítse tudásunk!
    Sugározz bőrt az égő húsra lágyan,
    legyen határunk ismét látható,
    jöjj, napfény, megváltónk és éltetőnk,
    mi nem vétettünk ellened soha!
    Könyörgünk, mert csak könyörög az ember,
    mert gúnyolják a túl erős hatalmak,
    könyörgünk, mert csak ez telik mitőlünk,
    mert szánalmas az ember: koldusod,
    napfény és másik ember. Adj erőt
    hitet hazudnunk, életet leélnünk,
    hisz nem lehet a célod csak halál!

 

Mind el. A világítás változatlan, de ezentúl ismét vannak színek. Jön balról IV., V., VI. szenátor, jobbról Miles, Mercenarius, Nebulo, Hastatus.

 

HASTATUS

    Különös nyugtalanságot tapasztalok
    a városban. Az emberek
    valamit várnak, rémekről, csodákról
    és eljövendő életről regélnek,
    karattyolnak a jósok, szájtátva
    nézik mások a madarak röptét, a tébolyultak
    Caesart hívják, és állítják, hogy él;
    Octavius nevét kapták fel egyesek,
    s e furcsa név, egy ismeretlené,
    mint istennév, a holt Caesar nevével
    hitetlen szájról hívő szájra száll.

V. SZENÁTOR

    A romok hullámzanak, mint a tenger,
    egymásba vájnak, egymást lékelik,
    mocsárba süpped lábunk, megtelik
    velünk a rom s a romokkal az ember,
    bizonytalan a látvány és a szem…

VI. SZENÁTOR

    Miről beszélsz?

V. SZENÁTOR

    Ez álom, azt hiszem.

VI. SZENÁTOR

    Az éjjel mély-mély völgyben ültem én,
    hatalmas, zöld páfrányok lágy ölében,
    s figyeltem, hogyan közelít felém
    a sárkánygyík derűsen és szelíden.
    Jó jelnek vélem. Fontosak az álmok.
    Mit álmodunk, az mind valóra válhat.

IV. SZENÁTOR

    Az éjjel barlang mélyén rostokoltam,
    sziklák görögtek rám, és eltemettek,
    de nem haltam meg. Mégis szörnyű volt.
    A derekamon most is kék a folt,
    sziklák okozták éjjel. – Mit nevettek?

VI. SZENÁTOR

    Az álmoskönyv szikláról nem beszél,
    a barlang viszont szép, nagy szerelem.
    Én bízom. Szépen süt a nap. Ilyenkor
    előbb-utóbb minden zűr rendeződik.

HASTATUS

    Már összegeztem szorgos kémeink
    jelentéseit. Előadhatom?

IV. SZENÁTOR

    Csak röviden.

HASTATUS

    Lidérces volt az éjjel.
    Ezt egybehangzóan jelentik. Jó sokan
    pusztultak éhen, öltek és ölettek.
    Halálnak mondta egy őrült magát,
    láttára szörnyethaltak páran. Tolvajok
    javak híján kavicson gyakorolták
    a mesterség fogásait. Egy illető
    az éjjel biztosítótársaságot
    kezdett szervezni. Mások hajszínük
    szerint verődtek hordába. Sokan
    várták vissza a rokonaikat.
    Embert is ettek éjjel. Áldozás volt.
    Sarut, ruhát ástak el télire.
    Rabszolgavásár is volt. Uzsorások
    házhelyet, földet, Róma város földjét
    árulták, adták bérbe. Pénz helyett
    a lekötelezettség volt a váltó.
    Úgy hírlik, ez a csereegyenérték,
    kérdés, beváltható-e valaha.
    Ezt én mondom. Bocsánat. Folytatom.
    Halottaikkal tárgyaltak az élők,
    a holtak egyes kémeink szerint
    valóban hangosan beszéltek éjjel.
    Irtották egymást népek, mert vadak,
    szokásból, nőért vagy mert éhesek,
    mert más az orruk, más nyelven beszélnek.
    Megalakult az ellenkör. Mi ellen,
    nem tudni még, de máris szerveződnek.
    Jött sok-sok feljelentés. Névre szóló.
    Vádaskodások. Három teli zsák.

IV. SZENÁTOR

    Égesd el. Caesarról mi hír?

HASTATUS

    Őrültségeket mondanak.

IV. SZENÁTOR

    Gyerünk,
    hadd halljuk.

HASTATUS

    Mendemondák.

IV. SZENÁTOR

    Add elő.

HASTATUS

    Azt mondják, Caesar él, mert meg sem ölték,
    jön ellenünk hatalmas, nagy sereggel,
    ragályt bocsát a serege előre,
    a kutak máris tőle véresek.

IV. SZENÁTOR

    Tovább.

HASTATUS

    Brutus nem halt meg. Ő a rossz.
    A szörnyűség oka. Hogy Róma vesztét
    Brutus okozta… – Brutus a szenátus.

VI. SZENÁTOR

    Mi, mind a hárman? Vagy csak egyikünk?

HASTATUS

    Ezek csak mendemondák! Hülyeségek!

VI. SZENÁTOR

    „Én úgy hallottam, valakit megöltünk,
    márminthogy mi, a szenátus, megöltük
    az egyetlent, ki megmenthette volna
    Róma lakóit.”

HASTATUS

    Hülyeség, uram.

V. SZENÁTOR

    Miért? Lehet, hogy valódi a hír.
    Bíráskodunk már pár órája. Téved
    az ember, főleg mint okos szenátor.

NEBULO

    Valami Augustusról is mesélnek.

HASTATUS

    Sok név forog közszájon. Egy sem él.
    Biztos, hogy nincsenek.

V. SZENÁTOR

    Ha élne egy,
    örülnék. Aki él, nem él örökké.

IV. SZENÁTOR

    Tiltsunk be minden istent. Sok az isten.

V. SZENÁTOR

    Mit ér ilyenkor egy-egy rendelet?

IV. SZENÁTOR

    Pénz kéne. Pénz.

V. SZENÁTOR

    Úgy látom, csereérték
    ma itt az élet. Legyen pénz az élet,
    és legyen centiélet, deciélet.

VI. SZENÁTOR

    Én nem viccelném el a helyzetet!

IV. SZENÁTOR

    Én sem azért tettem szert hatalomra,
    hogy most a korgó gyomrukat betömjem.
    Hát mit képzelnek? Apjuk vagyok én?!
    Kalóz létemre fejemet töröm,
    hogyan könnyítsek ezrek életén!

VI. SZENÁTOR

    Meglátásom szerint az itt a baj,
    hogy elvesztek a régi jó szokások,
    Rómát most meg kell terveznünk, nagyobb hát
    a hibalehetőség.

IV. SZENÁTOR

    Filozófus!

VI. SZENÁTOR

    Mert te még olvasni se tudsz, te barbár!

 

Egymásra rontanak.

 

V. SZENÁTOR

    Így lesz belőlem szép simán tirannus.

 

IV. és VI. szenátor szétválik.

 

VI. SZENÁTOR

    Meg kell vonnunk a városunk határát,
    temetkezni csak azon túl lehessen,
    és ott legyen a kivégzési hely.
    Sok népnél így szokás.

IV. SZENÁTOR

    Nahát, nahát!

VI. SZENÁTOR

    A nőügyet is meg kell oldanunk.
    Kevés a kurva.

IV. SZENÁTOR

    Tény.

VI. SZENÁTOR

    A massagéták
    között ha tegzét egyikük
    szekérre tűzi, mások feleségét
    szabadon használhatja.

IV. SZENÁTOR

    Massagéták?!

VI. SZENÁTOR

    A tapyroszok pár szülés után
    a feleséget másnak engedik.

IV. SZENÁTOR

    Tapyroszok?!

VI. SZENÁTOR

    Az albánok pedig…

IV. SZENÁTOR

    Az albánok?!

VI. SZENÁTOR

    …az eksztázisban élő
    bölcseket bilincsbe verik, imádják,
    táplálják egész évben,
    azután feláldozzák.

IV. SZENÁTOR

    Na és?

VI. SZENÁTOR

    A hindusoknál
    az adócsaló jutalma halál.
    A szogdianoszok a nyomorékot
    kutyáknak vetik élve, temetkező
    a kutyák neve ott. A hindu bölcs…

IV. SZENÁTOR

    Nem érdekel!

VI. SZENÁTOR

    …a piacon az árut
    ingyen veheti el.

IV. SZENÁTOR

    Mert van piac!
    Ha itt is volna, vinném az egészet!

VI. SZENÁTOR

    Van példa! Sok van! Rómának a törvényt
    megszabni végre: ez a hivatásunk!

V. SZENÁTOR

    Amit majd népünk rögvest szentesít.
    A bölcs nép. Amely élni tudja Caesart!
    A polgárháború csak tévedés volt,
    mondják a népek, nem is volt valódi,
    s hogy Róma rom, nem más, mint öncsalás,
    mert Róma áll, csak látni tudni kell!
    Ezeknek törvényt! Általunk! Szilárdat!
    Caesar palástját árulják banánért!
    Lyuk is van rajta! Brutus tőre által!
    De Caesar közben ellenünk vonul!

HASTATUS

    Ha szólhatok… Hogy Brutus köztetek van,
    azt nem hiszik sokan, mert, mint jelentik,
    van Brutus-szekta már. Így ellenük
    fordítható a népharag, ha kell.

V. SZENÁTOR

    Van Brutus-szekta. Pompás.

NEBULO

    Ugyanis
    Caesart meg Brutust adták a pojácák,
    akkor hallottuk nevüket először.

MILES

    Octaviust is játszották.

NEBULO

    Igen,
    játszották őt is, mint a győzedelmest,
    ki békét hoz Rómának nemsokára.

HASTATUS

    Octavius szektája egyre nő,
    mint kémeink jelentik.

V. SZENÁTOR

    Nagyszerű!
    Törvényt hozunk majd! Octaviusét!

HASTATUS

    Ja igen, csaknem kiment fejemből:
    begyűjtöttük a törzsfőket, de van
    közöttük pár király is.

IV. SZENÁTOR

    Lázadók?

HASTATUS

    Lehet, mert esedékes. Nem tudom.
    Mi összeszedtük őket, addig is.

 

Int. Katonák bevezetik a megkötözött foglyokat. Dominus bilincsben és jogarban, bicegve; Dux emberfejes köpenyben: Dalmaticus; két Druida, nagy szalmabábbal; mások babérkoszorúban, koronában, egyebekkel.

 

VI. SZENÁTOR

    Most mit tegyünk velük?

IV. SZENÁTOR

    Hát tudom én?

VI. SZENÁTOR

    Eresszük szélnek őket?

V. SZENÁTOR

    Nem vidámak.
    Nem élvezik, hogy megkötözted őket.

HASTATUS

    Maguktól jöttek volna, azt hiszed?

V. SZENÁTOR

    Azt nem. De nézd: szemükben bosszúvágy ég.
    Már ellenségeink.

HASTATUS

    Ezt én okoztam?

VI. SZENÁTOR

    Ki más?

HASTATUS

    Már volt szenátus itt, mióta
    Rómába értem, és minden szenátus
    azzal kezdte, hogy leszámolt velük!

VI. SZENÁTOR

    Tegyük mi is?

IV. SZENÁTOR

    Megtettük volna úgyis,
    csak nem jutott eszünkbe. Van hatalmuk!
    Törzsfők! Királyok! Hát hódoljanak
    választott városuk szenátusának!

V. SZENÁTOR

    Nos hát igen. De úgy emlékszem: eddig
    minden előző szenátus letűnt.
    A legutolsót mi tüntettük el.

IV. SZENÁTOR

    És?

V. SZENÁTOR

    Semmi. Csak úgy eszembe jutott.

VI. SZENÁTOR

    Mondjátok el, hogy tőlünk mit kívántok.

HASTATUS

    Beszéljetek, vezérek! Csönd. Nem beszélnek.

IV. SZENÁTOR

    Szedjétek el a jelvényeiket.

 

Katonák elveszik az emberfejes köpenyt, a jogart, szalmabábot, a babérkoszorút, a koronát, egyebeket.

 

V. SZENÁTOR

    Most jobb nekünk?

IV. SZENÁTOR

    Te folyton destruálsz!
    Unlak!

V. SZENÁTOR

    Már nem teszem. – Most jobb nekünk?

VI. SZENÁTOR

Az emberfejes köpenyt nézi.

    Szörnyű, hogy ember babonákban élhet!
    A mi korunkban! Fel nem foghatom!

 

Csönd.

 

HASTATUS

    Beszéljetek, királyok! Csönd. Nem beszélnek.

VI. SZENÁTOR

    Mi ez a báb?

IV. SZENÁTOR

    A belsejében ember
    égethető el. Láttam már ilyet.

VI. SZENÁTOR

    Ja persze, értem. Szép tágas belül.

DRUIDA

    Legfeljebb négy ember, ha éghet.
    Nem sok, de nem nő szalma már itt.
    Dühös az isten, többre vágyik,
    de ő nem ad szalmát nekünk,
    magára vessen az istenünk!

IV. SZENÁTOR

    Na, mit tegyünk velük?

VI. SZENÁTOR

    Feleljetek!

HASTATUS

    Beszéljetek, törzsfők! Csönd. Most sem beszélnek.

IV. SZENÁTOR

    Nem érdekelnek! És különben is,
    ma még semmit sem ettünk. Reggelit!

VI. SZENÁTOR

    Igaz. Hol késik? Bort és birkahúst!

 

Kis csönd.

 

IV. SZENÁTOR

Hastatushoz.

    Mi van?

HASTATUS

    Nem mondtam volna még?

IV. SZENÁTOR

    Mi van?

HASTATUS

    A helyzet az, hogy nem tudom, mi van.
    A barlangot, hol tartottuk az ételt,
    kifosztva leltük reggel.

IV. SZENÁTOR

    Úgy?

VI. SZENÁTOR

    Kifosztva?!

HASTATUS

    De nem mi tettük! Esküszöm, urak,
    ha van még isten esküdni való,
    hogy tegnap este óta éhezünk!

V. SZENÁTOR

    A seregünk, a seregünk is éhes?

HASTATUS

    Mindenki éhes! Nem tudom, mi lesz!
    Felhánytuk már az összes rejteket,
    figyeltetem: ki székel bő sarat,
    de majd csak délutánra lesz eredmény!

V. SZENÁTOR

    Sehol sincs étel?

HASTATUS

    Nincs, uram, sehol!

 

Csönd.

 

IV. SZENÁTOR

Fejhangon.

    Kinyírni őket! Kinyírni őket!

HASTATUS

    Rohanok, uram! Máris, uram!

 

Hastatus katonákkal gyorsan kivonszolja a törzsfőket.

 

V. SZENÁTOR

    Most hozzunk bölcs törvényeket!
    Szavazzunk erről-arról! Győz a többség,
    a kétharmados, demokratikus!
    Uralkodjunk! Előre! Csak vitézül!
    Gyorsan! Míg vér csorog az ereinkben!
    Míg melengeti csontunkat a hájunk!

VI. SZENÁTOR

    Mi lesz velünk, ha éhen pusztulunk?!

IV. SZENÁTOR

    Én megmondtam, hogy hullát kell zabálni!
    Megmondtam én! Megmondtam én előre!

VI. SZENÁTOR

    Az ötlet az enyém volt!

V. SZENÁTOR

    Bizonyítsd be.
    Állíts tanúkat jogszabály szerint!

VI. SZENÁTOR

    És ez még gúnyolódik is! Röhög!

MERCENARIUS

    Nem erre tartjuk önöket, uram.
    Tessék nekünk parancsba adni, kit
    mikor gyilkoljunk, és tessék nekünk
    élelmet adni, nőt és fekhelyet.
    Önök vezérek! Vezérkedjenek!

VI. SZENÁTOR

    Nehéz a kormányzás művészete.

MERCENARIUS

    Csinálni tessék, nem filozofálni!

 

Jön Praefectus, Pugnator, Martyr, katonák.

 

PRAEFECTUS

    Ez itt egy lázadó. És tébolyult.
    A szenátust akarta látni. Tessék.

MARTYR

    Ezek szenátorok?! Gyilkos erőszak
    befoghatja a számat, ám üvöltés
    szakad ki minden pórusomból, holtan
    is ordítják a csontjaim: ezek
    kalózok, rablók, nem szenátorok!

IV. SZENÁTOR

    Nem érünk rá. Elvinni, mint a többit.

MARTYR

    Mellette álltatok, mikor csupán
    egyetlen emberséges szóra vágyott,
    s az megmentette volna, ti azonban
    késsel szemébe, karmos körmötökkel
    a beleibe vájtatok, tudom, mert
    az embert én magamból ismerem:
    csámcsogtatok nyakán, s a körmeit,
    mikor még rángott, kővel ütlegelve
    zúztátok porrá, fülében vizet
    forraltatok, s a szenvedése láttán
    a kangörcs kéje taszította fáradt,
    nyáladzó, petyhüdt hímvesszőtöket
    egymás riszáló seggébe, ti disznók!

 

Katonák tetszést nyilvánítanak.

 

VI. SZENÁTOR

    Ez őrült.

V. SZENÁTOR

    Mondd, fiam, kiről beszélsz?

MARTYR

    Octaviusról! Megöltétek őt,
    a testét, ám a lelke bennem él,
    s ha nem leszek, majd lelke él tovább,
    ki tudja, éppen bennetek talán,
    kik engem most megöltök, gyilkosok!

V. SZENÁTOR

    Megöltünk néhány embert, jó fiam,
    minek tagadnám. Épp Octavius
    nevűt nem öltünk. Mindenkit, csak őt nem.
    Ezt én mondom, a gyilkos, felelősen.

MARTYR

    Számomra biztos érték volt: a mérce!
    Míg élt, mindegy volt, mely komor kulisszák
    közé szorult kétségek marta lelkem,
    tudtam, hogy van, hogy létezik; apám volt,
    vezérem, jobbik énem, csillagom,
    tetteim, szándékom bírája, hús-vér,
    fájó, tünékeny, könnyen pusztuló,
    de példa, ki a mocskos ősözönvíz
    spongyájaként vétket és zűrzavart
    magába szívott, megszorítva mégis
    csak tiszta vér volt, ami dőlt belőle.
    Nem védi meg már roppanó gerincem,
    hol ember volt, most bűzlő húscafat van,
    de épp ezért kell most már énnekem
    gyarló létemre tisztulnom a kínban.

VI. SZENÁTOR

    Meglesz a kínod, megkapod. Vigyétek.

MARTYR

    A kétségbeesés, mit őseink
    tudtak és éltek, ad talán erőt
    nekünk is, ad talán még életet
    annak, ki nem pusztul az áldozattal,
    s az élethez reményt is ad talán,
    hogy nem kell túl soká énünkbe zártan
    időznünk itt, az idő zátonyán.

PRAEFECTUS

    Őrült, de szépen szól. Hagyjátok élni.

V. SZENÁTOR

    Ha hirdeti, hogy nincs Octavius,
    egész szektát zúzunk szét általa.
    Tegyük közhírré. Erős a szenátus,
    hisz fantomokat is képes legyőzni.

MARTYR

A katonák között álló Anonymusra mutat.

    A főhóhér! Lássátok, íme, ő az!
    Nem láttam ölni, mert orozva gyilkol,
    de van titkos, nem látható szemem,
    s az látja benne azt, aki valóban!
    Tagadni mernél? Szólj! Tagadj, ha mersz!
    Az áldozat néz rád a túlvilágról!

 

Csönd, Anonymust nézik.

 

ANONYMUS

    Példátlan! Vigyék már el. Émelyítő!

 

Elfut. Csönd.

 

IV. SZENÁTOR

    Elvinni! Gyorsan! Végezni vele!

PRAEFECTUS

    Hagyjátok futni, hátha igazat szól.

IV. SZENÁTOR

    Kinyírni! Ez parancs!

PRAEFECTUS

    Ha akarom.
    Ha nem akarom, nem parancs, uram.

VI. SZENÁTOR

    Lázadó! Felkoncolni!

PUGNATOR

    Jó uram,
    kérlek, gazdálkodj jól a szavaiddal.
    Ki tudja, hátha nem vagy már szenátor.

V. SZENÁTOR

    Jól van, fiúk. Egy bolondos miatt
    kár lenne ölre mennünk. – Elmehetsz.

MARTYR

    Lesújt, és bosszút áll és megkegyelmez.
    Mert lennie kell jognak és parancsnak.

V. SZENÁTOR

    Az előbb azt mondtad, hogy meg van ölve.

MARTYR

    Őt nem lehet megölni.

V. SZENÁTOR

    Mégis él?
    Ez jó hír. Nem vagyunk hát gyilkosok.

MARTYR

    Veletek nincs beszédem. Öljetek meg,
    halandó voltam. Aki nem halandó,
    majd bosszút áll.

IV. SZENÁTOR

    Azt mondod, nem halandó?

MARTYR

    Mert jönni fog, tudom. Megjött talán már,
    csak rejtezik még. Ő tudja, miért.

V. SZENÁTOR

    Te gyűlölsz minket.

MARTYR

    Így van.

V. SZENÁTOR

    És miért?
    Mi váltotta ki szenvedélyedet?
    Csak nem az, hogy halandót ölt kezünk,
    de, minthogy nem halandó, meg sem öltük?

VI. SZENÁTOR

    Mit társalogsz egy veszett tébolyulttal?

V. SZENÁTOR

    Hallgatsz? Tettünk mi neked bármi rosszat?
    Hallgatsz tovább? Nem látod? Éhezünk
    magunk is! Talán nem célunk az ínség
    megszüntetése? Mit tegyünk, ha senki,
    senki se dolgozik? Ha dúl a káosz?
    Tessék, legyél szenátor, és uralkodj
    helyettem, ám szerezz ételt, ha tudsz.

MARTYR

    Tudom, hogy itt van Rómában, de azt is
    tudom, hogy megtalálni nem fogod.

V. SZENÁTOR

    Miért nem?

MARTYR

    Mert őt nem lehet megölni.

V. SZENÁTOR

    Így hát nem ember.

MARTYR

    Ember.

V. SZENÁTOR

    Gondolod,
    hogy van, akit mi ne tudnánk megölni?

MARTYR

    Őt soha, senki.

V. SZENÁTOR

Praefectushoz.

    Látod, tébolyult.
    Kár volna érte fellázadnotok.

PRAEFECTUS

    Tébolyt csak őrülettel orvosolhatsz,
    az elmeél nem vágja, belecsorbul
    a lágyultnak teremtett agyba, és
    bölcsen belátod: magad is bolond vagy.
    Én már tudom, bár ez sem jó vigasz:
    ha van betegség, józanságom az.

IV. SZENÁTOR

    Nincsen mit ennünk, és ti bölcselegtek!

VI. SZENÁTOR

    Tudsz jobbat? Mondd hát! Fussunk el? Hová?
    Fohászkodjunk? Tegyük. De nincs kihez!

MARTYR

    Így véltem én is egykor, mert sokáig
    forgott hibás körben gondolkodásom,
    és hánykolódtam hit s nem-hit között:
    azt hittem, élnem kell, és tűrhetetlen
    türelmetlenség akadályozott
    a célomat: az életet elérnem.
    De jött a pillanat, sugallatára
    megrázkódtam, levedlettem az évek
    rám kövült gyűrűit, és mint a hályog
    fájó, de látó szemről, úgy szakadt le
    az énem burka rólam. Itt vagyok hát,
    megölhettek, mert az a dolgotok,
    s az én dolgom, hogy haljak boldogan.

V. SZENÁTOR

    Nem lenni könnyű. Azt mondd meg, hogy éljünk!

IV. SZENÁTOR

    Éhes vagyok!

MILES

    Mi szintén éhesek!

PUGNATOR

    Már itt sincs étel.

PRAEFECTUS

    Itt nincs? Érdekes.

VI. SZENÁTOR

    Mi lesz velünk most?

V. SZENÁTOR

    Nem tudom.

IV. SZENÁTOR

    Ki tudja?

MARTYR

    Hát mégsem öltök meg? Hatott a hit!
    Akkor már itt van! Hallom lépteit!

 

Jön Praeco, dobol.

 

PRAECO

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy vérdíjat tűz ki az átkozott
    Augustus nevű bandita fejére.
    Ki élve látja, fogja is el élve!
    Augustus holtan feleannyit ér!

PUGNATOR

    Mennyi a vérdíj?

PRAECO

    Szenátusi tagság.

PUGNATOR

    Mennyi a fele?

PRAECO

    Mennyi? Feleannyi. Dobol.
    A bölcs szenátus úgy határozott…

IV. SZENÁTOR

    Elfogni!

 

Katonák elfogják Praecót.

 

PRAECO

    Törvényen kívül álltok, banditák!
    A szenátus tiltott be, rendelettel!

VI. SZENÁTOR

    Milyen szenátus űzi azt a fickót,
    ahogy hívjátok – Augustus nevűt?

PRAECO

    A törvényes szenátus.

V. SZENÁTOR

    És miért?

PRAECO

    Mert Augustus megölte fővezérünk,
    Caesar rokonát, bölcs Octaviust!

VI. SZENÁTOR

    Caesar él?

PRAECO

    Nem. Húgának unokája,
    Octavius jött békét hozni, ám
    Augustus Caesar nevében megölte.

MARTYR

    Az áldozat feltámad gyilkosában!
    Octaviust ő maga ölte meg,
    nevet cserélt, mert Augustus is ő!

PUGNATOR

    Menjünk, uram. Jobb ezt távol kivárni.

PRAEFECTUS

    Nem sürgős. Most már kíváncsi vagyok.

MILES

    Ez nem szenátus. Ezek itt csalók.

NEBULO

    Könnyen lehet.

MERCENARIUS

    Már volt ilyenre példa.

V. SZENÁTOR

Térdre esik Praeco előtt.

    Hajítsd el, kérlek, végre maszkodat!
    Valld be, hogy Augustus vagy! Légy kegyelmes!

IV. SZENÁTOR

    Én álmodom, vagy mindenki megőrült!

V. SZENÁTOR

Martyrhoz.

    Örvendj, a hősöd itt van, elvezet
    Rómánkba újra! Nemhiába vártuk!

PUGNATOR

    Uram, lehet, hogy isten van közöttünk?

IV. SZENÁTOR

    Nem látod? Hallgat! Ő sem hiszi el!

V. SZENÁTOR

    Bólints! Elég nekem, ha bármi jelt adsz,
    én intésedre ugrom, mint kutyád!
    Add meg nekem, hogy célom te legyél,
    szerelmes hitbe pólyálhassam elmém
    éhségnél fájóbb, lüktetőbb sebét!
    Bocsásd meg nekem vétkeim, ha voltak,
    ember vagyok csak: minden áldozat
    és minden hóhér ember – te ne tudnád,
    ki ember nem vagy? Benned párosul
    a jó, mi emberé, s a megbocsátás,
    mit ember soha nem tud gyakorolni!

Feláll, kikapja Praeco kezéből a dobot és a dobverőt.

    Az álcádat most átveszem. A jöttödet,
    ha méltónak vélsz, engedd kidobolnom!
    Erős tüdőmből hallja Róma népe,
    hogy csoda történt: itt a halhatatlan!

 

Dobolva elrohan.

 

IV. SZENÁTOR

    Futóbolond.

PRAECO

    Ne bántsd, hisz ő csak ember.
    Az voltam én is egykor. Tévedés volt.
    Borzongok. Hosszú volt a tévedésem.
    Hol ember állt, ott most a képe van csak.
    Vázában én, az isten jöttem el.

MARTYR

    Őt én látom csak, mert ő láthatatlan!
    Te nem vagy az! Téged akárki láthat!

 

Mercenarius ledöfi Praecót, az eldől. Csönd.

 

PUGNATOR

    Királyok nélkül bóklásznak a népek,
    felnőhetetlen gyermek, aki él,
    árvák a csecsemők, árvák a vének,
    mindenki árva,
    vár a csodára,
    mindenki fél, és mindenki remél.

PRAEFECTUS

    Különös vakság lett úrrá mirajtunk.
    Mióta látunk, így látunk; talán
    a ráció sem más, mint indulat,
    s a fékevesztett, tagolatlan ösztön
    beszél belőlünk szillogizmusokban.
    Lehet, hogy semmi sem igaz, ha látjuk,
    ha értjük. Érzelmünk is csal talán.
    De úgy érzem most – vakság, öncsalás –,
    hogy Augustusnak vagyok hadsegéde.

PUGNATOR

    Esküdjetek föl Augustus nevére!

KATONÁK

    Esküszünk!

PUGNATOR

    Ti is.

MILES, MERCENARIUS, NEBULO

    Esküszünk!

PUGNATOR

    A szenátussal mi legyen?

PRAEFECTUS

    Ássátok földbe őket.
    Talán csak arra jó a hit, hogy újra
    legyen jogunk gyűlölni, öldökölni.

 

Praefectus, Pugnator, katonák el.

 

IV. SZENÁTOR

    Ezt nem szabad! Ezt nem lehet velünk!

 

Miles, Nebulo, Mercenarius földbe dugja a két szenátort, köveket raknak rájuk, csak a fejük van kint.

 

MARTYR

    Kínozzatok meg! Jöjjön kínom által!

MERCENARIUS

    Hadd kínlódjon. Dugjátok oda őt is.

 

Martyrt a két szenátor mellé dugják nyakig.

 

MILES

    Most mi lesz? Kire esküdtünk mi fel?

MERCENARIUS

    Nem mindegy? Biztos lesz majd palotája.
    Elötte őrség. Mi leszünk az őrök.

MILES

    Jó volna enni.

MERCENARIUS

    Jó lenne bizony.

 

Mercenarius, Miles, Nebulo el.

 

IV. SZENÁTOR

    Ez nem fordulhat elő, épp velem!

VI. SZENÁTOR

    Mit óbégatsz, te műveletlen állat?
    Ellent sem álltál, én vitéz kalózom!

IV. SZENÁTOR

    Mert mindig leszavaztatok ti ketten!
    Hogy így meg úgy, hogy megnyerni a népet!
    Hogy korai a véres diktatúra!
    Én megmondtam, hogy ki kell nyírni őket!
    Mindet! A népet! De ti így meg úgy,
    a nyakatekert filozófiákkal!
    Én, ilyenekkel! Ökör vagyok én is!
    De nem baj. Ha ezt megússzuk, ígérem,
    elsőként téged nyírlak ki, azonnal!

MARTYR

    Ez már a szenvedés? Vagy lesz nagyobb is?

IV. SZENÁTOR

    Mért, nem elég ez? – Emberek! Segítség!

 

Jön Actor, Ioculator, Scurra, Fictor, utóbbi néhány kőszobrot húz kiskocsin, csak a testük van kifaragva, a fejük nem.

 

IV. SZENÁTOR

    Segítség!

IOCULATOR

    Ezeket itt földbe ásták.

VI. SZENÁTOR

    Szenátorok vagyunk! Segítsetek!

IOCULATOR

    Szenátorok.

ACTOR

    Jobb békén hagyni őket.
    Biztosan okkal ülnek ott szegények.

VI. SZENÁTOR

    Színész vagy! Emlékszem! Játékjogot
    adtam neked!

ACTOR

    Az arcmemóriám
    csekély. – Pojáca, láttad már?

SCURRA

    Nem én.
    Nézzétek, bölcs szenátorok: a társunk
    színészből, minthogy boltunk veszteséges,
    szobrásznak állt. De szobrai fejét
    még óvakodik kifaragni. Vár,
    hogy felbukkanjon kőbe vésni méltó,
    pénzért kifaragható, eladható arc.
    Míg nincs ilyen, csak testeket farag.
    Bölcsen cselekszi, mert ha rólatok
    készített volna szobrot, amikor még
    szenátorokként tündököltetek,
    most verhetné fejét a szobrotokba.

IV. SZENÁTOR

    Jutalmat kaptok! Róma romjait!
    Minden kövét szobornak! Ássatok ki!

FICTOR

    Igazi mellszobornak látszanak, nem?
    A különbség csak az, hogy jár a szájuk.

MARTYR

    Octavius feltámad, bosszút áll!

SCURRA

    Na nézd, most már a szenátus is őrült!

IV. SZENÁTOR

    Ő nem szenátor! Lázadó!

VI. SZENÁTOR

    Őt nem muszáj kihúznotok!

SCURRA

    A sziklatörmelék nyomása sem
    sajtol ki lelketekből semmi jót?!
    Kuksoljatok tovább e lázadóval,
    és magoljatok szolidaritást!

MARTYR

    Megöltétek a testét, mindhiába!
    A lelke bennünk vándorol!

ACTOR

    Ez jó szerep. Fej van a színpadon,
    nincs neki teste, és beszél, beszél,
    és mellette a hulla, mint ez itt.

IOCULATOR

    Eljátszom.

FICTOR

    Inkább én.

IOCULATOR

    Te gyáva voltál,
    faképnél hagytad szent művészetünket.

SCURRA

    Kőképnél hagyta.

ACTOR

    Nem vitatkozunk.
    A szereposztás joga az enyém.
    Én játszom.

SCURRA

    Így megy ez minálunk,
    tekintetes szenátorok: hatalmi szóval.
    Majd intézkedjetek, hogy Róma népe
    vezesse be a demokráciát.

MARTYR

    Octavius feltámad! Eljön értem!

ACTOR

    Szörnyű a buta, félművelt közönség!
    Hiába mondom, hogy mi fikciót
    tényekkel elegyítünk darabunkban,
    hogy Caesar, Brutus élt, de sosem élt,
    csak játék hőse bölcs Octavius,
    nem hiszik – nekem, aki kitalálta!
    Ha nem játszanánk el nekik a múltat,
    ha nem rágnánk szájukba, hogy kik ők,
    semmit sem tudnának a tébolyultak,
    s nem élnék át, mit élnek, az időt!
    – Ez jó tiráda. Feljegyzem magamnak.

 

Jön a tömeg.

 

CIVIS

    Hiába várunk hajnal óta mind,
    már hadsereg sincs! Nincsen hadsereg!
    Ingyenkosztot sem osztanak! Gyalázat!

IGNOTUS

    A szenátus a vétkes!

VENDITOR

    Nincs szenátus!

RUSTICUS

    Az nem lehet, hogy nincsen felelős!

V. SZENÁTOR

    A földben ülnek! Ők azok!

IV. SZENÁTOR

    Ő is szenátor, aki vádol!

IGNOTUS

    Megölni öket! Kinyírni őket!

RUSTICUS

    Minden kecskémet elrabolták!
    Felfalták! Kövezzük meg őket!

ARDENS

    Így nem szabad! Így nem lehet!

COLONA

    Vájjátok ki a szemüket!

MARTYR

    Augustus eljön, megsegít!

INSANUS

    Augustus nevét ne vedd a szádra!

TIMIDUS

    Augustusért öljük meg őket!

MARTYR

    A gyilkos Brutus álnokul
    megölte! Bűnhődjék meg érte!

ACTOR

    Mit tudsz te Brutusról, akit
    én önlelkemből ismerek?!

OCCULTATOR

    Augustus óvja a szenvedőket!

TIMIDUS

    Öljük meg őket! Öljük meg őket!

FUR

    Augustus eljön, ad kaját!

COLONA

    Tépjük ki körmét, fogát, haját!

MARTYR

    Augustus eljött! Én vagyok!

CIVIS

    Lakoljatok! Lakoljatok!

 

Megkövezik a földben ülőket, fejük is eltűnik a kövek alatt.

 

ULLUS

    Megölni mindazt, aki gyilkos!
    Brutus sem élhet! Halál reá!

VENDITOR

    Brutus! Nézzétek! Ismerem!
    Láttam, amikor Caesart megölte!

ACTOR

    Én színész vagyok! Én művész vagyok!

COLONA

    A szívét, a szívét akarom!

 

Rávetik magukat Actorra, megölik.

 

TIMIDUS

    Brutus is meghalt! Végre! Vége!

ULLUS

    Octavius már vár a hírre!

INSANUS

    Augustus itt van már közel!
    Augustus lépte döng, dübög!

VENDITOR

    Bosszú az elmaradt ebédért!

MIND

    Bosszú! Bosszú! Bosszú! Bosszú!

 

Sokan elrohannak.

 

IOCULATOR

    Megölték! Őt! Mert nagy színész volt!
    Ez őrület! Ez őrület!

PERITUS

    Brutus volt. Ne gyászold, különben
    Caesar, mint cinkost, megölet!

ARDENS

    Téboly!

SOLLERS

    Már véget ér hamar.
    Most állam lesz az állam újra.

CARNIFEX

    Hóhér leszek hát nemsokára.

SOLLERS

    Mint Augustusnak hívei
    és régi fegyvertársai,
    bizottság lettünk most mi ketten,
    megvizsgáljuk, megállapítjuk,
    ki és hogyan viselkedett,
    mikor és mennyit vétkezett,
    mérlegelünk, és döntést hozunk,
    Augustus dönt miáltalunk.

PERITUS

    Kezdjük hát. Sorban jöjjetek.
    Hiszem, hogy vallomásotok
    őszinte lesz, mert tudnotok kell:
    mi vétlent ritkán bűntetünk.

FICTOR

    Szobrász vagyok! Épp őt faragtam,
    de közbejött a csőcselék!

SOLLERS

    A nép, a nép, a nép, a nép!
    – Szobrász.

PERITUS

    Kell szobrász?

SOLLERS

    Kell. – Elég,
    befogadunk a kebelünkbe.
    – Tovább! Mindenki vallani fog!
    Van törvény! Augustusi jog!

PERITUS

    Vallani! Vallani!

SOLLERS

    Valljatok!

 

Jön Praefectus, Pugnator, Miles, Hastatus, Mercenarius, Nebulo, katonák.

 

PUGNATOR

    Augustus szent nevében!

SOLLERS

    Itt a had!
    Augustus katonái! Éljenek!

PUGNATOR

    Kik vagytok?

PERITUS

    Bizottság vagyunk, az isten
    híveit lajstromozzuk éppen.

PUGNATOR

    A híveink! Mindegyre több a hívünk.

SOLLERS

    A szobrász máris faragja a szobrát.

PRAEFECTUS

    Augustus szobra készül?

FICTOR

    Igenis.

PRAEFECTUS

    Mindegyik ő lesz?

FICTOR

    Természetesen.

PRAEFECTUS

    Úgy látom, kész a teste.

FICTOR

    Igenis.
    Már csak az arcát fogom kifaragni.

PRAEFECTUS

    Milyen lesz?

FICTOR

    Úgy vélem, hasonlatos lesz.

PRAEFECTUS

    Őhozzá?

FICTOR

    Hogyne. Jó szobrász vagyok.
    Bár jobb lenne, ha itt állna előttem.
    Modell után készül a jó szobor.

PRAEFECTUS

    Dolgozz tovább, míg nincs itt, addig is.

FICTOR

    Feltétlenül. A nyári palotáját
    díszítik majd a szobrai. A csarnok
    valahol itt lesz.

PRAEFECTUS

    Én is úgy tudom.

PUGNATOR

    Őrök! A csarnok főbejáratához!

 

Hastatus, Miles és Mercenarius kilép.

 

PRAEFECTUS

    Már szobra készül. Augustus-szobor.

PUGNATOR

    Jó jelnek vélem. Egyre több a hívünk.

PRAEFECTUS

    Már csarnok épül. Palotája épül.

PUGNATOR

    Felépül Róma. Most már biztosan.

PRAEFECTUS

    Valahogy újak itt az emberek.
    Lehetek új, más én is még talán.
    – Gyerünk, fiúk! Jótékony szédület
    repítsen új, más, szebb romok közé!

PUGNATOR

    Augustus szent nevében!

SOLLERS

    Éljen!

PERITUS

    Éljen!

 

Praefectus, Pugnator, Miles, katonák el.

 

PERITUS

Fictorhoz.

    Szóval te láttad.

SOLLERS

    Ismered? Mesélj!

PERITUS

    Őszinte légy! A hóhér is figyel!

FICTOR

    Csekély az én tudásom! Kell az arca!
    Emlékezetből oly nehéz faragni!

SCURRA

    Ha szükséges, használd az arcomat.
    Nagyolni jó lesz. Orr, fül, szem, halánték,
    száj, áll, minden van rajta, ami kell.

FICTOR

    Hát, nem tudom. Ezt lehet így, bizottság?

SOLLERS

    Én szobrász nem vagyok.

PERITUS

    Itt ő a szobrász,
    tudnia kell. – Dolgozz! Mert ez a lényeg!
    Ha jó szobor lesz, cézár megjutalmaz.
    – A követ, melyre Caesar vére hullt,
    hozzuk elő. Majd arra lép, ha megjön,
    beiktatása így lesz végleges.

 

Sollers, Peritus el.

 

FICTOR

    Pojáca, megmentettél, köszönöm!
    Most pedig tűnjünk innét, mielőbb!

IOCULATOR

    Temessük el! Segített, és szerettük!

FICTOR

    El innét! Bárhová, csak messzire!

SCURRA

    Én otthon vagyok ebben a világban.

FICTOR

    Megölnek itt!

SCURRA

    Ezért az otthonunk.
    Itt játszani lehet. Még rengeteg
    szép, új szerep vár. Rögtönözhetünk.

FICTOR

    Én félek!

SCURRA

    Nem kell félned. Ismered.
    Szobrásza vagy. Szüksége van terád.

FICTOR

    Megőrültél te is! Hisz nincsen arca!

PIUS

    Faragd meg, szobrász! Legyen szép az arca!
    Életre kel a kő, mint szép mesékben,
    s ha érzi kezed melegét, ha lényed
    egésze őt imádja, megjutalmaz
    az emberarcú kő: felment magadtól.
    Különben vétkes vagy, mert mozdulatlan,
    némán tűrted, hogy megkövezzenek
    élőket élők. Mert a gyilkosok
    cinkosa vagy, s a lelkifurdalás
    az őrületbe hajt, ha nem hiszed,
    hogy cinkosságod mégsem gyávaság volt,
    de áldozat, mit életnél nagyobb
    szentségért hoztál – ez neked a kő.
    Művet faragj, és hidd, hogy izmodat
    lemészárolt ártatlanok vezérlik,
    hogy értük voltál gyáva te, az élő,
    mert holtak vágyát rögzíted a kőben.
    Emlékmű készül szép illúziókról.
    Emlékmű arról, ami lesz talán,
    vagy soha nem lesz, mégis eleven,
    mert életvágy: mert sehol sincs az élet.

FICTOR

    Nem értem.

SCURRA

    Nem baj. Itt az én fejem:
    felfogni és modellnek egyaránt jó.

 

Odébb vezeti Fictort, kezébe adja a vésőt és a kalapácsot. Fictor dolgozni kezd az egyik szoborfejen. Jön Ardens.

 

ARDENS

    Ki látta Augustust közületek?

MILES

    Mit mondjak?

HASTATUS

    Szolgálatban nem beszélünk.

ARDENS

    Ki látta őt, ki látta?!

MILES

    Ő beszélhet?

HASTATUS

    Civil, hát jár a szája. – Menj tovább,
    tilos zavarni. Nem szabad beszélni.
    A palotáját őrizzük, az álmát.

ARDENS

    Palota? Hol van? Álom? Milyen álom?
    Kié? Itt sziklák vannak, és az ég!
    Itt nincsen más! Nincs! Semmi más!

HASTATUS

    Ha így van,
    nincsen parancsunk, hogy ne öldököljünk,
    és akkor téged meg is ölhetünk.

ARDENS

    Miért tennétek?

HASTATUS

    És miért ne tennénk?
    Jóember, menj tovább. Kegyes a cézár,
    a kétkedők is mind, mind hívei.

CARNIFEX

    Egy csillagászt is felkötöttem egyszer.
    Hosszan mesélt utolsó éjjelén.
    Én megkérdeztem: mi a csillagász
    nappal, mikor a csillagok kihunynak?
    Ő azt kérdezte: mik a csillagok?
    És megfelelt. Nem tudja, azt felelte.
    És elmesélte: matematikánk,
    mely csillagok járását jelzi szépen,
    ránk jellemző, és nem a csillagokra.
    Az elvont formulák, így vélte ő,
    agyunk zenéjét kottázzák papírra,
    ha bármit nézünk, önmagunkba nézünk,
    mert látásunk belül van, és a törvény,
    mely értenünk segít, nincs nélkülünk.
    Eretnek volt e gondolata akkor,
    s a kellemes társalgást megszakítva,
    mert jött a hajnal, felkötöttem őt.

ARDENS

    Mért mondod ezt?

CARNIFEX

    Mert ránk vonatkozik.
    S ha mást, netán e tiszta gondolat
    ellenkezőjét mondanám, az is,
    mint csillagászom mondta, ránk hasonlít.
    Mert mi vagyunk az őrület, a téboly,
    és osztozunk a legszebb logikán.
    Mert ránk hasonlít Róma, amilyen volt,
    és ránk hasonlít ez is, ez a rom,
    és ránk hasonlít Róma, amilyen lesz,
    s ha nem lesz, nemlétünkkel lesz rokon.

 

Jön Fervidus.

 

FERVIDUS

    Reménytelen! Reménytelen! Reménytelen!
    Reménytelen illúziókban élni,
    de tisztán látni reménytelenebb,
    reménytelen nem tudni, ám tudásunk
    a nem tudásnál reménytelenebb,
    reménytelen a cél, a céltalanság,
    meghalni sincs remény, míg él az ember:
    mindentudásunk burkát szétrepeszti
    az elfogadhatatlan életösztön.

 

Jön Peregrinus.

 

PEREGRINUS

    Elmenni, el, csak innét el, hová
    emberszem nem lát, ahol messze-messze
    bután, hülyén, éretlen él az ember,
    Rómába, el! Mert létezik valódi,
    hatalmas, gazdag Róma: álmainknak
    városa; létezik, mert romjait
    meglátni, elfogadni nem lehet;
    mert el kell menni térképtelenül,
    menni muszáj, gyűlölve társainkat,
    valódi társakat remélve távol;
    fohászkodni muszáj a messzeséghez:
    légy szép, legyél határtalan,
    hogy kiláthassak abból, ami van;
    hallgass meg engem, messzeség;
    erősítsd meg a lelkemet,
    gyáván és lustán, mint az ember,
    maradni vágyom és remélni,
    remélni gyáván és hülyén,
    de ha gyönge lévén, itt maradnék,
    ha itt maradnék, messzeség:
    hadd szökhessen a képzelet!

 

Jön Liberator, nyomorékok, tömeg.

 

LIBERATOR

    Octavius ha sebre néz, a vérzés
    eláll, a végtag visszanő. A lábamat
    varázsszavával ő helyezte vissza,
    mikor térdből levágták. Érte vívtam
    véres csatában. Reménykedjetek!

MISER

    Octavius! Octavius!

LIBERATOR

    Eljön, mert jön már! Várakozzatok!
    Ez itt a hely, hol orvosolni fog!
    Térdre! Térdre! Kiáltsátok nevét,
    és jönni fog, mert jön már, közelít!

MISER

    Octavius! Octavius!

 

Jön Caverna.

 

CAVERNA

    Az arcomat álmomban láttam én,
    ránc nem volt rajta, láttam a tükörben,
    apám tartotta, vele jártam ott,
    hol rom van most, de hajdan Róma állt,
    és jó volt látnom holt apámat,
    Rómában körbevitt, mesélt,
    és Róma szép volt, ép, egész,
    nem volt még ránc az arcomon.
    Így szólt akkor az én apám:
    Octavius az én nevem.
    Szeretem őt! Szeretem!

MISER

    Octavius! Octavius!

 

Jön Civis.

 

CIVIS

    Augustus itt van, büntet már, a hullák
    püffedten kortyolják a Tiberist!

 

Jön Timidus.

 

TIMIDUS

    A csapatok! A csapatok betörtek!
    Jönnek már Caesar hadai felénk! Kirohan.

 

Berohan Puer, Occultator.

 

PUER

    Itt van már? Itt van?

OCCULTATOR

    Itt kell lennie!
    Mindenki erre száguld, látni őt!

 

Jön Sollers, Peritus, a kőlapot cipelik.

 

SOLLERS

    Ez itt a kőlap, Caesar vére rajta!

PERITUS

    E kőre lép fel új uralkodónk!

 

Berohan Nobilis, Rusticus, Colona, Fur.

 

NOBILIS

    Már földet oszt! Az érdemek szerint!

RUSTICUS

    Hatalmas birkanyájak pásztora!

COLONA

    Répát hoz! Hagymát! Datolyát! Narancsot!

FUR

    Úgy hírlik, drágakövek ezreit
    húzzák utána aranytaligákon!

 

Berohan Rector, utána tömeg.

 

RECTOR

    Ez itt a Fórum! Itt várják a hívők!
    A bűnösökre itt sújt! Itt kegyelmez!

 

Jön Anus kurvákkal és heréltekkel.

 

ANUS

    Fegyelmezetten! Nem kacsingatunk!
    Nem vihogunk, büdös cafkák! Mi szent
    szüzekhez méltóan viselkedünk!
    Az ő papnői vagytok, riherongyok!

MISER

    Az ő papnői! Megjöttek a papnők!

 

Jön Usurpator zenészekkel.

 

USURPATOR

    Itt van a legnagyobb tömeg,
    idejön ő is biztosan.
    Hangoljatok. Ha megjön, azonnal
    fújjátok meg a harsonákat!

 

Zenészek hangolnak. A földből előmásznak a tapogatózó vakok.

 

CONDITUS

    Izzadság. Bűz. Zaj. Nagy tömeg.
    Álljatok sorba. Előre az aprók,
    mögéjük a szálasabbak. Látni fogtok,
    mihelyt megérkezik.

CAECUS

    A magasabbak
    előttem állnak! Nem látom meg őt,
    ha eltakarják!

CONDITUS

    Hátra, szálasabbak!
    Könyöktávolság! Igazodj!

 

Jön Ullus.

 

ULLUS

    Ételt hoz! Palotákat! Szolganépet!
    A hadseregét láttam már!
    Hatalmas, erős hadak! Augustus katonái!

 

Jön Arum farkaskölyökkel.

 

ARUM

    Te szép, te jó, te szőrös és meleg!
    Én éhezem, hogy fölneveljelek!
    Hatalmas vad leszel! Ha meghalok,
    voníts a síromon, voníts, te szép,
    hatalmas, jó, te szőrös és meleg!

CAECUS

    Hatalmas! Szép! Jó! Szőrös és meleg!
    Augustus! Nézz ránk! Itt áll sereged!

CONDITUS

    Én rejtegettem sok-sok éven át,
    tápláltam, óvtam őt a föld alatt,
    és megmaradt és megmaradt
    és eljön! Zúgjanak a harsonák!

MISER

    Jön már! Egyszerre itt terem!

CAECUS

    Látom már! Jön már fényesen!

 

Jön Anonymus, Prudens.

 

ANONYMUS

    Várják.

PRUDENS

    Rajongók. Tébolyultak.

ANONYMUS

    Imádják. Nézd, már térdepelnek.

PRUDENS

    Gyávák.

ANONYMUS

    Hallod? Már énekelnek.

PRUDENS

    Szemükre hályogot növesztenek,
    fülüket énekükkel dugaszolják
    a tudni gyöngék, tudni gyávák.
    Rabnak születtek.

ANONYMUS

    Úgy van. Emberek.

 

Föld alól ének hallatszik.

 

ARDENS

    Gondolni nem! Gondolni nem!
    Az énekük az énekem!

FERVIDUS

    Hagyjon már el az ép eszem,
    tudásom, világnézetem,
    nyeljem le fuldoklásomat,
    hadd öntsem énekükbe én is
    a hangomat, a hangomat!

 

Jön Timidus és V. szenátor, dobol, megáll.

 

TIMIDUS

    Csodát nekünk! A legnagyobb csodát!
    Embert nekünk! Már érettek vagyunk rá!
    Verjen, öleljen, öljön meg, ha kell,
    szenvedni jó, ha van kitől,
    tűnjön elő a semmiből!

MISER

    Octavius! Hatalmas, bölcs vezér!
    Fölöttünk semmi sincs! Egünk legyél!

CAECUS

    Augustus ő, a méltó,
    a sorsunkat vigyázó,
    az életet kiáltó,
    a célunkat kitűző!

 

Jön Puella, Vidua.

 

PUELLA

    Szerelmesem! Szerelmesem!

COLONA

    A terhem ő! A gyermekem!

VIDUA

    A gyászom ő! Az életem!

 

A háttérben népek vonulnak. Jön Insanus.

 

INSANUS

    Augustus lépte döng, dübög,
    vonul a szemhatár mögött!
    Üget felénk a horizont,
    hol összeszűkül, ott a pont!
    Mélyül a színhely, nyílik a méhe,
    méltó fiát megszüli végre!

 

Jön Venditor.

 

VENDITOR

    Megérkezett! Megérkezett!
    Octavius! Megérkezett!

 

Ioculator elé veti magát.

 

IOCULATOR

    Csak játszottam! Nem őt! Antoniust!

TÖBBEN

    Octavius megérkezett!

IOCULATOR

    Nem én játszottam! Ő volt! A pojáca!

VENDITOR

    Én láttalak! Én láttalak!

INSANUS

    Augustus lépte döng, dübög!

TIMIDUS

    Caesar, Caesar feltámadott!

KÓRUS

    Octavius! Octavius!

ELLENKÓRUS

    Augustus! Augustus!

KÓRUS

    Octavius! Octavius!

ELLENKÓRUS

    Augustus! Augustus!

 

Két oldalra rendeződnek, előkerülnek a fegyverek, középen üres tér, V. szenátor odaugrik, dobol.

 

V. SZENÁTOR

    Titkot mondok! Titkosat!
    Feltárom a titkokat!

HANGOK

    Csönd! Csönd! Figyeljetek!

V. SZENÁTOR

    Octavius bölcs, nagy vezér!
    Augustus volt az álneve!
    Rejtezik még, mert arra vár,
    hogy összegyűljön a serege!
    Nem haddal jött, mert Róma népe,
    ti vagytok mind a serege!
    Augustus bölcs és nagy vezér,
    Octavius az álneve!

 

Két druida felgyújtja a szalmabábot, bentről hangok: „Augustusért! Augustusért!”

 

USURPATOR

    Fújjátok meg a kürtöket!

 

Fanfárok szólnak.

 

V. SZENÁTOR

Dobol.

    Hódoljanak a törzsfők!
    Hódoljanak a népek!
    Ibérek, belgák, semnonok,
    vettónok, luzitánok,
    szkíták, ligurok, latinok,
    kantáberek, helvétek, tauriskok,
    kelták, illírek, írek, boiusok,
    umberek, trákok, géták,
    görögök, perzsák, hindusok,
    hódoljatok! Hódoljatok!

KÓRUS

    Megérkezett! Megérkezett!
    Megmenti mind a népeket!

 

Berohan Praefectus, Pugnator, katonák.

 

KÓRUS

    Megérkezett! Megérkezett!

 

Fanfárok, dobok, ének.

 

PRAEFECTUS

    Hol van?

PUGNATOR

    Itt van!

NEBULO

    Megérkezett!

KÓRUS

    Megmenti mind a népeket!

PRAEFECTUS

    Hol van?!

CAECUS

    Megjött! Megérkezett!
    Látjuk! A fénynél fényesebb!

PRAEFECTUS

    Hol van?!

MILES

    Biztos a palotában.

HASTATUS

    Kijönni nem jött. Bemenni láttam.

MILES

    Láttuk bemenni!

CAECUS

    Látjuk, látjuk!

MISER

    Épségünket visszanyerjük!
    Rokonainkat megtaláljuk!

PRAEFECTUS

    Hol van?! Hol van ő, a szent?!

SCURRA

    Itt áll. A méltó megjelent.

 

Csönd. Scurra magasabb kőre lép. Mindenki megbabonázva, mozdulatlanul nézi.

 

SCURRA

    Méltatlanok, ti, haboztam eddig,
    mert bűnösök vagytok ti mind,
    büntetni kellene súlyosan
    mindazt, ki némán térdepel
    a méltó színe előtt, de szíve
    meglágyult mégis, így a méltó
    a büntetéstől eltekint.
    Kegyelmet hoztam. Életet.
    Hozom a békét. A végzetet.
    Vétkeztek ellenem sokan.
    Sokan vétkeztek súlyosan.
    Nem hittek bennem számosan.
    Hazudtak rólam károsan.
    De nem akarom, hogy a nép, népem,
    akár e báb itt, hamuvá égjen.
    Népem, ne fogjon rajtad átok.
    Isten vagyok, hát megbocsátok.
    Csúfak, csonkák vagytok ti mind,
    ti vagytok mégis a híveink.
    Szépségünk felemel magához,
    jóságunk rátok átsugároz,
    erősek lesztek mind, heréltek,
    s míg meg nem haltok, addig éltek!

 

Ének a föld alól. Szereplők egymást bámulják.

 

SCURRA

    Látom, nézitek egymást. Jól van így.
    Nézzétek egymást, városom lakói.
    Fedezzétek fel egymást, érdemes:
    közös jövőbe vagytok összezárva.

A betemetett szenátorok felé megy.

    Emitt a kőhalom alatt
    a vértanúim nyugszanak.
    A cézár hálával fizet.
    Jutalmul annaleseinkben
    megörökítjük a tetteiket.

 

Kiássák a három betemetett fejet.

 

SCURRA

Ioculatorhoz.

    Ölelj meg, hívem. Lásd, uralkodód
    kezét és szívét kitárja feléd.
    Lehettél volna cézárunk te is.
    De nem lettél az. Hóhér légy tehát.

Carnifexhez.

    Hóhérnak mondtak. Légy tehát színész,
    udvari színházamban főpojáca.

Fictorhoz.

    A szobrommal siess, már látni vágyom.

Anushoz.

    Tisztes hölgy, férjhez adlak.

Odavezeti Puert.

    Ez itt a férjed.
    Boldog családi tűzhely a tiétek.

Körbemegy a némán bámulók előtt.

    Ó, híveim, melegség hatja át
    Róma ügyén borongó szívemet!
    Megannyi szép, vidám arc, nyílt tekintet!
    Ily nép enyém! Jól ismerem: szeret!
    A hallgatása is milyen beszédes!
    Tömör a némasága, ünnepélyes!
    Ím, itt a kő, hol Caesar vére folyt.
    Felhág most rá a láb, mely nem botolt.

 

Scurra fellép a Sollers és Peritus által alátett kőre. Felöltöztetik az emberfejes köpenybe, kezébe adják a jogart, fejére babérkoszorút helyeznek. Scurra mosolyog, Praefectus katonái visszanyomják a tömeget.

 

SCURRA

Praefectushoz.

    Köszönöm, jó fiam, hű katonáim.
    A nép hálás. A nép melegszívű.

A föld alól panaszos ének.

    Sokan vannak a föld alatt.
    Aki lent van, már lent marad,
    aki most lent van, lent marad,
    hűvös a mély, a húsukat,
    miként a létet a föld fölött,
    tartósítjuk a föld alatt.

CAECUS

    Mi fönt vagyunk! Mi fönt vagyunk!

 

Köveket hánynak a lejáratra, az ének megszűnik.

 

FERVIDUS

    Ez gyilkosság!

SCURRA

    Ismerlek téged is.
    A haditervem te árultad el.
    Brutus pénzelt. Van rá tanú, ha kell.
    De megbocsátok. Válassz múltat magadnak.
    Ki és mi vagy, fiam? Felelni hagylak.

FERVIDUS

    Ott éltem lent, a mélyben. Oda vágyom.

SCURRA

    Kegyelmünk nem ismer határt, fiam.

FERVIDUS

A lejárathoz megy.

    Hogy itt is éltem, fönt, ma már csak álom.
    Az embernek csak egy élete van.

 

Lemegy, köveket görgetnek föléje.

 

SCURRA

Leszáll, Fictor vállára teszi a kezét.

    Elmékművemnek tervét halld, barátom.
    Ily emlékművet nem bírtak halandók.
    Hatalmas árnyat vet a földre árnyam,
    hatalmas farkas árnyához hasonlót.

Carnifex vállára teszi a kezét, az cigánykereket hány.

    Félre bú és félre bánat,
    válasszon ki-ki párt magának!

V. szenátor vállára teszi a kezét.

    Életrajzíróm, javasoltad a hexametert. Jó.
    Új, nagy korhoz méltó versformát vezetünk be.
    Így legyen. Így akarom. Bölcs mérték. Állami ritmus.
    Tartós, drámaiatlan. Az enyhébb végzetet adván néked
    római nép, neked adtam a hexametert is.

INSANUS

    Augustus lépte döng, dübög!
    Vonul a horizont mögött!

SCURRA

    Nem látod, hogy a méltó itt áll? Itt van az isten!
    Ő, aki Rómát megmentette nekünk, aki ételt,
    gazdagságot ígért, és tudjuk jól: meg is adja!

INSANUS

    Az nem lehet. Te nem vagy az.
    De nincs már messze. Érzem őt.

SCURRA

    Őrült. Hadd fusson Rómából. Száműzetés az.
    Hagyjátok vegetálni akárhol. Az állam erős már,
    nem rendítik meg fecsegők. – Nos, híveim, itt áll
    isteni cézár, és múltjától búcsúzik ő most.
    Megmagyarázni nehéz, de a szívében szomorúság
    lappang isteni cézárnak, mert ő soha többé
    nem lép fel felelőtlen, tréfás, változatos, szép
    játékban, mert isteni cézár önmaga immár.
    Gazdagságát elveti érted, római népem,
    arcán maszk merevül, s mint önmaga szobra,
    halottan éli az isteni cézár sorsát Róma szívében.
    Nem könnyű ez a maszk, mert boldog népe lehet csak,
    mégis az áldozatot meghozza az isteni cézár.

A fekete ég helyén ragyogó kék ég tűnik elő. Fanfárok, dobok. Mindenki térdel.

    Lám, fényesség támadt. Égi jel ez. Ragyogásban,
    kéklő ég ölelésében támad fel az állam,
    embert emberrel békít, törvényt szab, a pénzre
    isteni cézár képmását lebbenti szelíden.
    Gyászoltunk. Sírtunk. Mert van sok hősi halottunk.
    Mind, aki meghalt, isteni cézárt hordta szívében.
    Értünk haltak a hősök, a római nép igazáért.
    El ne feledjük a hősöket, értük az isteni cézár
    Rómának nagy célt szab, népe pedig vele küzd majd.
    Boldog, örök békéért harcol római népünk,
    harcol tűzzel-vassal, amíg csak Róma a Föld lesz!

 

Fanfárok. Dobok. Örömének. Függöny. Taps. Függöny fel, a romok között a szereplők helyén a róluk készült hatalmas torzók állnak fehér gipszből, az utolsó kép szerint elrendezve. A sziklákon zöld szőnyeg. Ragyogás. A föld alól panaszos ének. Szélzúgás. Jön Pastor, bottal, kecskebőrbe öltözve, hosszú hajú, rongyos gyerekeket hajt be.

 

PASTOR

Üvölt.

Rómába, fel! Veri a gyerekeket. Tovább, lusta dögök!

Messze még Róma! Tovább! Tovább!

 

Kihajtja a gyerekeket, a föld alól ének, szélzúgás, sötét.

 

(1963–1981)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]