Balassi Menyhárt
Tragédia három felvonásban
BALASSI MENYHÁRT, időnként Magyarország főkapitánya
THURZÓ ANNA, Balassi Menyhárt felesége
BALASSI BOLDIZSÁR, Menyhárt és Anna fia
BALASSI ZSIGMOND, Menyhárt öccse
IBRACHIM, későbbi temesvári pasa
SVENDI LÁZÁR, császári generális
ZAY FERENC, kassai kapitány
SZÉNÁSI ISTVÁN, prédikátor
HEVESI MIHÁLY, prédikátor
Végváriak, törökök, németek
Történik Szatmár várában, az 1500-as évek derekán.
Színhely: a felsővár. Baloldalt kapu. A szín mélyén, baloldalt egy bástya, alatta egy terem. A nem túl magas bástyáról lejtős út vezet a szín előterébe. A szín jobb oldalán a palota egy része, földszintjén egy terem, emeletén két szoba. A bal oldali szobából a bástyára lehet jutni. A jobb oldali terem mélyéből a palota színen kívüli helyiségeibe nyílik bejárat. A kaputól a szobákig a szín hátterében félkörben magas fal húzódik.
Megjegyzés: Hevesi mindkét éneke az Eger históriájának summája című Tinódi-dallamra énekelendő, az előjáték utolsó szakasza recitativo.
Az előfüggönyön Magyarország térképe 1560-ban. A három részre szakadt ország részei különböző színűek. A nagyobb városok feketék, Szatmár vörös. Az előfüggöny előtt Hevesi áll, kezében lant.
HEVESI
| |
|
Halljátok, népek, van egy kis ország, |
| |
|
Ott a világot feldarabolják, |
| |
|
Tengerek, folyók egymásba folynak, |
| |
|
Hegyek és völgyek egymásra tolulnak. |
|
| |
|
Földindulások, nagy hadak vannak, |
| |
|
Gyümölcsös fákba kardokat oltnak, |
| |
|
Hol a szegény nép lappangó jószág, |
| |
|
Bitangol, árvul, ott van Magyarország. |
|
| |
|
Szegény magyarok! Öröm tinéktek |
| |
|
Török kezébe, ha foglyul estek, |
| |
|
Töröknek lánca, az német rabság |
| |
|
Bírhatóbb, mint az magyari szabadság. |
|
| |
|
Magyarországban sokszor van ínség, |
| |
|
Magyarok miatt pusztaság, éhség, |
| |
|
Siralom sorsa sokféle népnek, |
| |
|
Élőnek, holtnak, satnyának és épnek. |
|
| |
|
Lássatok, népek, megkötött tulkot, |
| |
|
Hentes markában fölötte sulykot, |
| |
|
Kétfejű birkát lássatok, népek, |
| |
|
Egyszerre hódol Budának és Bécsnek. |
|
| |
|
De mert nagy az isten, sem siet, se késik, |
| |
|
Bizony minden ínség majd csak elenyészik, |
| |
|
Uralkodik fennen majd szívbéli jóság, |
| |
|
Lesz majd nagy vigalom, nem lesz Magyarország. |
|
1558. szeptember elseje, délután. Bejön Józsa és Tamás, kezükben kard, gyorsan átkutatják a színt, a jobb teremből előrángatják a fegyvertelen Hevesit, aki szó nélkül engedelmeskedik. Tamás lefogja Hevesit, Józsa kimegy a bal kapun, Kisvártatva bejön Menyhárt, Józsa, Kendy, Zsigmond, egy csapat fegyveres, mögöttük szekeret húznak, a szekéren Anna, ölében egy csecsemő, mellette udvarhölgyek és szolgák, a szekéren ládák, hordók. A szekér megáll a bal terem előtt, a fegyveresek és a szolgák leugrálnak, és szétoszlanak a színen. Menyhárt és kísérete megáll a szín közepén, körülnéznek.
JÓZSA
Hát ez itt a felsővár. Hevesire mutat. Mást nem találtunk.
Menyhárt Hevesi elé lép.
MENYHÁRT
Én Balassi Menyhárt vagyok, a híres, az istentelen, a lókötő, az anyaszomorító, én vagyok az áruló, a vitéz, az átkozott, egyszóval köztudomású, hogy én vagyok a legnagyobb gazember és a legjobb hadvezér Magyarországon. Ami Báthoryé volt, az most mind az enyém. Szatmár a népével együtt. Te is. Velem nem lehet kibabrálni, engem nem lehet átejteni, mert én vagyok Balassi Menyhárt. Igaz, hogy elkotródott az egész Báthory-pereputty?
HEVESI
Itt születtem. Nem megyek el innét.
MENYHÁRT
Nem akarsz megölni?
MENYHÁRT
Hát úgy vigyázz magadra, hogy én vagyok… ki vagyok én?
MENYHÁRT
A többihez. Hol a kulcs?
Kis csönd. Tamás elengedi Hevesit.
HEVESI
Kulcs, az nincsen.
MENYHÁRT
Mi az, hogy nincs?! Üvölt. Olyan nincs, hogy nincs! Át akarom venni! Díszes párnán hozzátok elébem! Józsa!
JÓZSA
Elvittek mindent… a kulcsot is…
MENYHÁRT
Nem érdekel! Csináljatok! Estére meglegyen!
MENYHÁRT
Most pedig birtokba vesszük a palotát.
Menyhárt bemegy a jobb terembe, Kendy és Zsigmond követi. Anna leszáll a szekérről, és a nők és a szolgák egy részének kíséretében a jobb terembe viszi a csecsemőt. Józsa, Tamás és Hevesi a színen marad. Józsa a bal teremhez lép, Hevesi és Tamás utána.
HEVESI
Itt vannak a kínzóeszközök. Talán van itt kulcs is.
JÓZSA
Nem érdekes, van egy csomó kulcsunk. Díszes párnánk is. Ha megérkezünk valahová, mindig átadjuk. De ha rögtön adnánk, gyanús lenne, honnan szereztük. Hátha magunkkal hoztuk. Viszont úgy nézem, csak két kaloda van. Nagyon kevés.
HEVESI
Inkább a karó vagy a deres járta. Szerették a csigát meg a kereket is.
TAMÁS
Ezt mindet használták?
HEVESI
Sértődötten. Persze hogy használták.
JÓZSA
Azt beszélik, a jezsuiták kifundáltak valamilyen csizmát. Beledugják a delikvens lábát, és addig szorítják, amíg elpépül a csontja.
JÓZSA
Amikor eljöttünk, még nem volt. A magyarok még ehhez se értenek igazán.
TAMÁS
Mi találtuk fel a tüzes trónt.
JÓZSA
Nem jó az. Mire megvallanál, porhanyóssá sültél. Kínlódol, de csak egyszer. A csizmának jobb a hatásfoka. Hevesihez. Ez a terem nem is nyirkos. Se penész, se bogarak, se patkányok, se sötétség.
HEVESI
Az igazi börtön az alsóvárban volt. Aztán hordókat raktak oda. Most elvitték.
JÓZSA
Akkor pedig újra börtön lesz.
A jobb teremből kijön Zsigmond és Kendy.
ZSIGMOND
Hát nem elvitt mindent?! Hogy lehet valaki ennyire kishitű? Ha engem kifüstölnének, itt hagynék mindent, hátha visszatérek. Az anyja istenit! A földön fogunk aludni? A bal terem előtt álldogálókhoz. Tamás, eridj az alsóvárba, Menyhárt várja a generálist. Tamás el. Józsa, te meg kajtass föl valahol néhány széket, nincs mire ülnünk. Józsa Hevesivel el a jobb terembe.
Nahát, ez a Báthory! Udvariatlan egy állat.
KENDY
Mondd csak, Zsigmond: honnét csöppent ide ez a német generális? Ez a hogyishívják.
KENDY
Az. Honnan került ide?
KENDY
Elvégre béke van. Arra számítottunk, hogy Báthoryt fegyverrel kell kivernünk, erre ideérünk, Báthory sehol, viszont a németek bent vannak az alsóvárban. Miért?
KENDY
Nem értem. Ha Szatmárra Ferdinánd is igényt tart, akkor Izabella, imádott királynőnk, hiába ajándékozza Menyhártnak.
ZSIGMOND
Svendi itt van, de nincs abban semmi. Elvégre béke van. Még köszönettel is tartozunk neki. Kiűzte Báthoryt. Helyettünk.
KENDY
És ha itt marad a nyakunkon? Menyhárt mit szólt?
ZSIGMOND
Nem szólt semmit.
KENDY
Ha Menyhárt józanul mérlegel, márpedig van neki sütnivalója, én egyetértek vele, és feltétlenül támogatom.
ZSIGMOND
Egy pillanatig se kétlem.
KENDY
Tudhatjátok, mennyire lényegtelen, hogy Izabellától birtokot kaptam.
KENDY
Tudjátok, mennyire imádom a Balassiakat.
ZSIGMOND
Mi is nagyon-nagyon szeretünk téged.
KENDY
Végül is Menyhárttal együtt árultam el Ferdinándot… Izabella is elárulható.
ZSIGMOND
Izabelláról csak a legmélyebb tisztelet és szeretet hangján beszélhetünk.
KENDY
Imádott királynőnk. Éljen soká.
ZSIGMOND
Izabellának, Erdély jóságos nagyasszonyának köszönhetjük, hogy megkaptuk Báthory birtokait. Holott Báthory az ő régi, hűséges híve.
KENDY
Megérdemeltétek Szatmárt, én mondom neked: megérdemeltétek.
ZSIGMOND
Izabellát halálunkig híven fogjuk szolgálni.
A bal kapun át jön Svendi, Tamás kíséretében.
ZSIGMOND
Tamáshoz. Szóljál Menyhártnak. Tamás bemegy a jobb terembe. Szívélyesen üdvözöllek várunkban, kedves barátunk, nemes Svendi Lázár.
Svendi meghajol.
ZSIGMOND
Én Balassi Zsigmond vagyok, Menyhárt öccse. Ez pedig Kendy Ferenc, testi-lelki jó barátunk, hűséges cimboránk.
SVENDI
Örvendezek nagyon.
Kis csönd.
KENDY
Nagy öröm lehet Ausztria szolgálata. Erőt ad, és lelkesedéssel tölt el. Bécs hamarosan világhatalommá válik.
ZSIGMOND
Ez így van, mindamellett a generálist talán fárasztja, ha túl sok magyar mondatot hall egymás után.
Kis csönd. A jobb teremből kijön Menyhárt, mögötte Tamás és Hevesi egy-egy sámlit hoz. Józsa is kijön néhány vitéz kíséretében. A szekérről leemelnek egy hordót.
MENYHÁRT
Üdvözöllek, Svendi! Gyere föl a bástyára, onnét szebb a kilátás.
Menyhárt és Svendi fölmegy a bástyára, Tamás és Hevesi utánuk viszi a sámlikat, Józsa emberei a hordót gurítják föl. A bástyán Menyhárt hellyel kínálja Svendit, aki leül az egyik sámlira, majd Menyhárt is helyet foglal a másik sámlin. Tamás és Hevesi lemegy a bástyáról, és eltűnik a jobb teremben. Józsa megtölt két kupát, átnyújtja, aztán Menyhárt intésére a vitézekkel együtt lemegy a bástyáról, és leül a jobb terem előtt. Zsigmond és Kendy néz fölfelé. Menyhárt és Svendi koccint, isznak, Menyhárt újra tölt, isznak, gyönyörködnek a tájban.
KENDY
Azon tűnődöm: ha valaha érdemes volna visszaállnunk Ferdinánd oldalára, ez a kedvező pillanat. Kétlem, hogy Menyhárt Erdély oldalán tartósan bírhatná Szatmárt. Furcsállom, hogy Izabella éppen a hozzá huzamosan hű Báthory birtokát adományozta Menyhártnak. Báthory lázongani fog, és a főurak támogatni fogják. Mit tesz akkor Izabella? Megvédi Menyhártot, vagy áldozatul dobja? Gondol erre Menyhárt?
ZSIGMOND
Azt én nem tudhatom, de bizony könnyen meglehet.
ZSIGMOND
Meglehet. Ne törd a fejed, öregem. Ezek odafönt eliszogatnak egy darabig. Gyere, igyunk mi is.
Zsigmond intésére pár vitéz egy hordót gurít a jobb terembe. Zsigmond és Kendy utánuk megy.
MENYHÁRT
Na, mit szólsz, te német, micsoda táj ez, micsoda dús föld, és micsoda erdők nyúlnak egész a hegyekig. Na és micsoda hegyekig! Látod, te generális, itt még a mocsarak is mások. A legkisebb pocsolya is az enyém. Nézz körül. Ha a tiéd lenne, hagynád, hogy elvegyék? Mert én nem. Én nem adnám semmiért.
SVENDI
Hőség. Por. Nagyon hőség van.
MENYHÁRT
Nagyon hőség, mi? Igyál még, Svendi. Igyál csak.
Svendi iszik.
SVENDI
Az, az. Fulladt hőség. Por. A fej zümmög. Ide vagyok küldve, koszos vidékbe. Mert én a legifjabb generál Bécsben. Más nem akart jönni, Bécsben maradni, dőzsölni. Én meg itt rohadni. Kutyának való. Mert talentum vagyok. Itt háború se, kultúra se, semmi. Itt kell rohadni. Á!
MENYHÁRT
Igyál, te szegény generális.
Svendi iszik.
MENYHÁRT
Mit hoztál nekem, Svendi?
SVENDI
Itt van a pénz. Árulásért. Ferdinánd bőkezű. A barom. Nem császár az. Dögvész. Zacskót vesz elő. Nesze. Húszezer. Meg Szatmár, amit a nőstény adott. Az is a tiéd. Diploma van róla.
SVENDI
Valami embered hozza Bécsből.
SVENDI
Nincs, nincs. De hozva lesz.
Menyhárt elteszi a zacskót.
MENYHÁRT
Ne búsulj, Svendi, nem utolsó hely ez a Magyarország, lesz itt mit tanulnod. Vitézlő iskola ez, majd meglátod. Errefelé sose tudhatod, mit hoz a holnap. Nem tudhatod, honnan, miért, kik vágnak kupán. Például azt mondom én neked, Svendi Lázár: én most elfogatlak téged, tömlöcbe záratlak, váltságdíjat követelek érted. Mit szólsz hozzá?
SVENDI
Nevet. Zsoldosok alsóvárban.
MENYHÁRT
Az enyimek is ott vannak.
SVENDI
Nevet. Zsoldosok váron kívül is.
MENYHÁRT
Tudom, Svendi. Van vitézem a környező tanyákon.
SVENDI
Nevet. Zsoldosok, vitézek körül, tanyákon kívül is. Bizony.
MENYHÁRT
Nevet, körbemutat a tájon. Az enyimek négy gyűrűt vontak a vár köré. A külső gyűrű ott kezdődik, azoknál a jegenyéknél. Látod? Van azon kívül katonád? Mi? Be vagy ám kerítve, Svendi.
SVENDI
Nevet. Nem tudni, hányszor te vagy kerítve be.
MENYHÁRT
Nevet. Egészségedre, Svendi.
Koccintanak, isznak.
MENYHÁRT
Mennyire taksálod magad? Mennyit ad érted Ferdinánd? A dögvész? Tízezer? Húsz? Van akkora az elherdálandó tehetséged?
SVENDI
Húszezer. Talán érek. Remélem. Disznóság, ha ennyit sem.
MENYHÁRT
Ennek nagyon-nagyon örülök. Ennyit fogok kérni, jó? És visszaállok Izabella mellé.
SVENDI
Jó. Aztán jön vissza Báthory.
MENYHÁRT
Nem jöhet vissza.
SVENDI
De, de. Kell neki.
MENYHÁRT
Láttad az imént Kendy Ferencet odalent, az öcsém mellett. Hát az ő birtokait kapja meg Báthory. Jó cimborám Kendy, együtt árultuk el nemrég Ferdinándot.
SVENDI
Jó cimbora, nem jó cimbora. Kendy nem fogja adni birtokot Báthorynak.
MENYHÁRT
Oda fogja adni. Egészségedre, Svendi!
Koccintanak, isznak.
MENYHÁRT
Mert hiszen mért ne adná.
SVENDI
És az? Megint másét?
MENYHÁRT
Hát nem kap újat.
SVENDI
Nem adja Kendy. Nem.
SVENDI
Nem. Nem. Nem szabad.
MENYHÁRT
Dehogynem. Egészségedre, Svendi.
Koccintanak, isznak. Menyhárt int, Józsa a vitézekkel felrohan a bástyára, meragadják Svendit, akinek cigányútra szalad a bor, kalimpál, kiabál: „Schweinerei! Last mich los! Was für ein Scherz ist das!”
Valaki a vitézek közül fejbe veri egy doronggal, Svendi elájul, lecipelik a bal terembe, és az egyik kalodába zárják. Menyhárt iszogat, gyönyörködik a tájban. A jobb teremből kijön Anna és Hevesi.
ANNA
Az egyik láda oldalára rózsák vannak festve, abban vannak a szőnyegek, a másik kék, abban vannak a cipőim, és lehet, hogy odapakoltam a függönyöket is, de lehet, hogy egy másikba. Lehet, hogy a függönyök a harmadik szekéren vannak, nézz utána, de a kulcsot ki ne add a kezedből, érted? Mert ezek a népek olyanok, hogy mindent széthordanának. De nem, mégiscsak az a legjobb, ha ki se nyitod, majd én. A legjobb, ha oda se mégy. Mit is akartam… Szűzanyám, ezek a némberek összegyűrik az alsószoknyáimat! Mit állsz itt? Lódulj! Hozd a ládát!
Anna visszarohan, Hevesi habozik, aztán a bal kapu felé indul.
JÓZSA
Hevesihez. Ezek a csavarok annyira berozsdásodtak, hogy az valami botrányos.
HEVESI
Megáll, nézi a kalodálást. Azelőtt inkább a karó meg a kerék járta.
Hevesi kimegy a kapun. A jobb teremből kijön Zsigmond, Kendy és Tamás, Tamás kezében zászló, rajta a kétfejű sas.
KENDY
Ismerem Menyhárt észjárását, eleget raboltam és árultam vele. Egyívásúak vagyunk mi mind. Ha Menyhárt elárulta Izabellát, igaza volt. Messzemenően támogatom. Persze ha már együtt árultuk el Ferdinándot, most se kellett volna kihagynotok a játékból. Bennem aztán igazán megbízhattok.
ZSIGMOND
Ki tudná megmondani, mit hoz a holnap. Menyhárt se tudja. Néha maga se tudta, hogy a következő órában elárul valakit. A sors hozta úgy magával mindig.
TAMÁS
Jé! Itt az előbb még nem volt senki.
KENDY
Megdöbbenve. Hiszen ez Svendi!
Zsigmond elképed.
KENDY
Józsához, kételkedve. Svendi?
JÓZSA
Kiabált, fejbe vertük, elájult. Megölni nem volt szabad.
Kis csönd.
KENDY
Mégse árultuk el Izabellát.
ZSIGMOND
Nem lehet. Ez tévedés.
Csönd. A bal kapun bejön Hevesi és néhány ember, három ládát cipelnek, az egyikre rózsák vannak festve, a másik kék, a harmadik szürke.
ZSIGMOND
Hevesihez. Fiam, állj meg egy pillanatra.
Hevesi megáll, a többiek leteszik a ládákat.
ZSIGMOND
Mondd meg nekem, fiam: ül itt valaki ebben a kalodában?
HEVESI
Nézetem szerint olyasformán.
ZSIGMOND
Láttad már ezt az embert valahol?
HEVESI
Hogyne láttam volna. Ez a német generális.
HEVESI
Hát ha úgy hívják…
Kis csönd.
TAMÁS
Hova tűzzem a zászlót?
ZSIGMOND
Egyelőre sehová.
Állnak, nézik a kalodába zárt, ájult Svendit. A bal kapun bejön Zay, fáradt, poros.
JÓZSA
Hiába raboltad ki az erdélyi főurakat. Menyhárt visszaáll, és te is mindent visszaadsz.
Csönd. Zay odaért hozzájuk.
ZAY
Megjöttem, hé! Legalább tárt karokkal fogadjatok.
Mindenki Zayra néz.
JÓZSA
Nahát, Zay! Rég nem láttalak.
Zay kezet fog Józsával.
ZAY
Jöttem volna előbb is, de megfújták a lovamat. Végigjöttem a németek és a törökök között, nem bántott a kutya sem. Végre ideérek, erre a magyarok nekem jönnek, és elveszik a lovamat.
JÓZSA
Így van ez mifelénk.
ZAY
Az istenit neki! Különben ott egye meg a fene, legalább gyalogoltam. Kár, hogy már ideértem, el kéne menni valahová. Zsigmondhoz. Mi van, Zsigmond? Ezer éve. Hogy Zsigmond komoran hallgat, Kendyhez fordul. Ennek mi baja? Részeg?
Kendy a kalodára mutat.
ZAY
Él még? Leguggol, Svendi pulzusát fogja, aztán a fejét tapogatja. Nem tört be. Ki ez a fickó?
Zay meglepődik, fölegyenesedik, Józsa a bástyára mutat. Zay fölnéz, Menyhárt iszogat, és gyönyörködik a tájban. Kis csönd.
ZAY
Én Ferdinánd adománylevelét hozom Szatmárról.
KENDY
Zayhoz. Kezdem belátni: itt kívülem mindenki tudott Menyhárt legújabb árulásáról.
ZAY
Ahogy elnézem, ennek most már nincsen különösebb jelentősége.
KENDY
Menyhárt talán el se árulta Izabellát.
ZAY
Dehogynem. Titkos szerződést kötött Ferdinánddal.
KENDY
Menyhárt? Személyesen?
ZAY
Nem egészen. Történetesen én kötöttem. Zsigmond megbízásából.
ZSIGMOND
Kendyhez. Menyhárt ugyanis…
Kis csönd. Kendy mosolyogni kezd.
KENDY
Értem. Nem értitek? Óriási! Menyhárt nyilván pénzt is kapott…
Zsigmond bólint.
KENDY
Hát most váltságdíjat is fog kapni, Svendiért! Ez igen! Dupla haszonért marad hű Izabellához. Ezt így kell csinálni! Kinek jutott volna közülünk eszébe? Inasok vagyunk mi még az árulásban. Az árulás: palota. Hogy mestermű legyen, ki kell faragni a legutolsó kőrózsáig. Engem fölemel az emberi szellem találékonysága. Büszke vagyok Menyhártra, és mindenben messzemenően támogatom.
Zsigmond savanyúan hallgat.
TAMÁS
Ezek szerint visszavihetem a zászlót.
KENDY
Vissza. Izabelláét tűzd ki.
TAMÁS
Csak tudnám, hová pakoltuk. Morfondírozva bemegy a jobb terembe.
ZAY
Vidáman. Jól van, hiába fáradtam, de legalább csináltam valamit. Döglesztő egy kánikula van, de oda se neki, legalább jöttem valahonnan valahová. Most kéne valami jó ötlet, mivel üssem el az éjszakámat, hátha már reggel odébbállok.
HEVESI
A másik kaloda még kiadó.
Hevesi int, a vitézek fölemelik a ládákat, és bemennek a jobb terembe.
ZSIGMOND
Ez a hőség, ez valóban szörnyű. Izzadok, mint egy ló. Zayhoz. Ültél te már kalodában?
ZAY
Még nem volt szerencsém. De ki fogom próbálni.
ZSIGMOND
Kendyhez. Ha most azonnal visszaküldöm, amit elraboltam, nem történt semmi. Tévedtem, belátom, megkövetem őket. A lelkem mélyén mindig Izabella híve maradtam, csak ez az átkozott természetem, ez nem hagy nyugodni…
KENDY
Természeted! Menyhártot utánzod. Kell is neked a rablás! Mint gatya a tehénen. Ne izgasd magad, Zsigmond. Úgyse tudni, mit hoz a holnap. Izabella egyébként nagy királynő.
KENDY
Gyere, Zsigmond, igyunk még. Zayhoz. Gyere te is.
ZAY
Mindjárt. Előbb magamhoz térek, elkábított a hőség.
Kendy vállat von, int a vitézeknek, Zsigmonddal együtt bemegy a jobb terembe. Józsa emberei még egy hordót leemelnek a szekérről, utánuk viszik. Menyhárt odafönt feláll, és belenyújtózkodik a lehanyatló napba.
ZAY
Józsához, Menyhártra mutatva. Mint egy farkas. Kölyökkoromban láttam ilyet, falkában csaptak le a tengerpartra, télen a városokba is betörtek. Figyeld csak: minket is elborít az árnya.
Menyhárt leballag a bástyáról.
ZAY
Üdvözöllek, Menyhárt. Meghoztam Ferdinánd diplomáját.
MENYHÁRT
Isten hozott, Zay. Megjutalmazlak: neked adom Szamosújvárat.
ZAY
De hiszen Szamosújvár nem is a tiéd!
MENYHÁRT
Csak nem képzeled, hogy a magaméból adok? Foglald el a tulajdonosától, áldásom rá. Józsához. Józsa fiam, az éjjel odakint fegyverezzék le a németeket, és eresszék szélnek őket. Várjál. A másik dolog: a kaput éjszakára be kell csukni. Jó erősen. Érted?
JÓZSA
Az igazat megvallva, én félek ettől az éjszakától.
Józsa habozik. Anna kijön a jobb teremből.
ANNA
Menyhárt! Nem találom a szalagjaimat! Hol vannak a szalagjaim?
MENYHÁRT
Józsához. Lódulj már!
Józsa kimegy a bal kapun.
ANNA
Menyhárt, édesem, csinálj már valamit, én nem bírom! Teljesen kimerültem. Minden után nekem kell szaladgálnom! Ezek a némberek úgy mozognak, mint a lajhár. Menyhárt, én mindjárt sírva fakadok! Ezek a némberek képesek, és a zsírosbödönbe rakták a szalagjaimat!
MENYHÁRT
Úgysincs benne zsír.
ANNA
Toppant. De a zsírosbödönt útközben eldobtuk! Mert úgysincs benne zsír! Hátha benne voltak a szalagjaim! Menyhárt, édesem, én nem bírom ezt a cigánykodást! Engem nem így neveltek! Itt nincsen semmi! A puszta földön fogok hálni? Menyhárt, én azonnal sírva fakadok!
Menyhárt nevet, és a karjába kapja Annát, aki átkarolja a nyakát.
ANNA
Nahát, hogy végre eszedbe jutott! Te ronda, szőrös medve! Te rusnya vadállat!
MENYHÁRT
No, Anna, megkeressem a szalagjaidat? Mi?
ANNA
Te buta! Te vadállat! Te! Megpofozza Menyhártot. Az előbb szoptattam Boldizsárt, egészen úgy harapdálta a mellemet, mint te szoktad. Tudod, mindig megőrülök, ha valaki a mellemet harapdálja. Lévay Gábor sose harapdálta a mellemet. Meg is halt szegény.
MENYHÁRT
Nem is volt neki foga, így nyámnyogott fölötted: nyám-nyám-nyám, és csorgott a nyála.
ANNA
Te csak ne bántsd az én első férjemet, légy neki hálás, hogy rád hagyta Lévát – és engem! El se vettél volna, ha nem tudom előre, hogy Léva boldog özvegyeként foglak megkaparintani. Te mafla. Ugye, hogy nem vettél volna el, te hülye, ha semmim se lett volna? Menyhártot pofozza. Felelj, te álnok, te képmutató rusnya vadállat, te kéjelgő disznó! Légy őszinte legalább egyszer az életben!
MENYHÁRT
Hát bizony eszembe se jutott volna.
ANNA
Megsértődve. Hát ez aztán pofátlanság! Bebocsátom a birtokomba és a testembe, kielégítem ezt a ronda szőrös hájtömeget, és ez a hála. Tegyél le! Itt hagylak! Kapálódzik, rugdos. Eressz el, ez így nem igazság, azonnal tegyél le! Thurzó Annával így nem lehet eljárni! Karmol, harap, Menyhárt egész testében rázkódik a nevetéstől. Tessék engem letenni!
Menyhárt nevet, aztán beviszi a rúgkapáló Annát a jobb terembe. Zay egyedül marad a színen, nézi az ájult Svendit. Alkonyodik. A bal kapun bejön Szénási, jókora batyuval a vállán. Zay rugdosni kezdi Svendit, de az nem reagál. Szénási közelebb megy, szemléli.
SZÉNÁSI
Meg lehet itt szállni?
Zay megfordul, megszemléli.
SZÉNÁSI
Lekeríti válláról a batyut. Lehet itt szállást kapni éjszakára? Meg tudom fizetni.
ZAY
Egy jó tanácsot adhatok. Errefelé tagadd le a pénzed, a tudásod és a tehetséged.
SZÉNÁSI
A pénzemet el is szedheted, előbb-utóbb úgyis elrabolnák. Legalább egyszer kapjak érte valamit. És nekem itt muszáj megszállnom, mert odakint nem biztonságos. Ez itt Báthory vára, nem?
SZÉNÁSI
Igen? Nem baj. Én akkor is fáradt vagyok. Leül. A pénzemet egyébként nem is loptam, becsületes cserével szereztem. Útközben eladtam a feleségemet egy töröknek. Ezek a törökök állandó nőhiányban szenvednek. Szegények.
ZAY
Ronda egy némber volt a nejed, mi?
SZÉNÁSI
Az enyém? Mit képzelsz! Ízletes volt, fiatalka, kerek farú, az tetszett meg a töröknek. Ropogós volt a húsa, és imádta a szerelmet. Megéri a pénzét. Sóhajt. Az igazság az, hogy meguntam. Én nem tudom egyetlen nővel leélni az életem. Sajnálnom kéne szegényt, mert igen jó volt hozzám, de isten látja lelkemet: előbb-utóbb úgyis megfojtottam volna.
ZAY
Nevet. És hová ilyen sietve?
SZÉNÁSI
Erdélybe. Új életet kezdek. Muszáj. Ez itt már Erdély, nem? Sose vagyok tisztában a napi politika állásával.
ZAY
Amennyire meg tudom ítélni, ez itt már inkább Erdély.
SZÉNÁSI
Az jó. Sokat tűnődtem, merre induljak, talán Bécset kellett volna választanom. Három napja indultam Kassáról. Habozva. Biztosan nem kéne elmondanom: ha engem elfognak, fellógatnak az első jegenyére.
ZAY
Gyilkoltál, raboltál, csaltál…
SZÉNÁSI
Még ha öltem volna! De csak megvertem valakit. Habozva. Ezt mégse kellett volna elmondanom. De hát akárki vagy is, meg kell értened: nem lehet Kassán megmaradni. Jártál már Kassán?
SZÉNÁSI
Rohadt népség lakja. Zsírjába fúló, civakodó polgárnépség. Nem lehet elviselni az önelégült pofájukat, a cicomás kurváikat, a megveszekedett korlátoltságukat. Ha én a kassai kapitány volnék, kicsapnám egész Kassát a végekre, hadd verekedjenek korgó gyomorral. Alázatoskodó hívők, nagypofájú papok, imádságot mormoló disznók gyülevésze. Fuj! Mostanában valami reformátorok is megjelentek, az is éppolyan rohadék népség, mint a többi. Pofáznak összevissza, nekik is csak Isten az isten, halásznak a maguk és mások zavaros fejében. Akinek van egy kis sütnivalója, leszarja az egészet. Azt prédikálják nekünk: a hit nemesít, fölemel, magasztos a mi célunk: küzdeni, hogy ez meg az. Na hiszen! Aki hisz, az vagy félkegyelmű, vagy megél belőle. Ha jártál arra, tudhatod.
SZÉNÁSI
Nem is az a baj, hogy meg kellett lépnem, a magamfajta értelmes egyénre abban a posványban úgyse virrad holnap. Még jó is. Ha nem üldöznének, még ott maradtam volna. Megtörték volna bennem, akivé lennem muszáj. Most boldog is lehetek, mert megtalálom a végső értékrendet, és vissza fogok térni, és a pofájukba vágom majd magam: nesztek, itt vagyok én, Szénási István, leköptetek, ti disznók, hát most háremet csinálok a kurváitokból, és a lányaitokba törlöm a képetektől mocskos kezemet, és jobban fogtok tisztelni, mint a kassai kapitányt. Különben méltóságom tiltja, hogy erről a népségről nyilatkozzam. Én nem vagyok akárki, én különb latin hexametereket írok, mint Janus Pannonius, tudok egy csomó nyelvet, értek az asztrológiához és a logikához. Húszéves múltam, még semmit se vittem véghez, hát ez így nem mehet tovább, mert belevénülök. Eddig hülye urak magyartalan diktátumait rakosgattam tisztába, de most nekivágok a dolognak, és tudom: rajtam áll, találkozom-e félúton azzal, akivé lehetek. Ezért haboztam, hogy talán Bécsbe kéne mennem, ott vannak még humanisták, és nagyobbak a lehetőségek.
ZAY
Nem hiszem. Éppen Bécsből jövök, elvinnének katonának.
SZÉNÁSI
Jól beszélek németül.
ZAY
Pláne. Na és ha feljebb vinnéd, mi lenne akkor?
ZAY
Ugyanaz, mint Kassán.
SZÉNÁSI
Az nem lehet, mert Kassán semmi sincs.
ZAY
Máshol sincs. Hidd el nekem, ismerem Bécset. Sehol sincs semmi. Mindenütt csak emberek élnek. Bécsben is.
SZÉNÁSI
Nem ismered Kassát.
SZÉNÁSI
Nekem ne mesélj, én ott élek születésem óta.
ZAY
Viszont én vagyok a kassai kapitány.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Az istentelen Zay Ferenc.
Kis csönd.
ZAY
Kassát gyűlölöm, undorító pocsolya, sose vagyok otthon. De hát mindenki úgy indul, mint te, aztán belátja, hogy nagynak lenni nemcsak lehetetlen, hanem mi a frásznak. Élni lehet így is, úgy is, minden különbség csak előítélet. Majd rájössz.
SZÉNÁSI
És ha lehántod a szemedről a hályog valamennyi rétegét, megláthatod: megvakultál. Ha kidobálod az agyadból a koloncokat, marad a kongó koponyád. Tudom én. Ezért menekülök Kassáról. Olcsó kifogás, hogy üldöznek.
Kis csönd.
ZAY
Maradj itt éjszakára, keress magadnak egy zugot. A palotába ne menj, ott sincs fekhely, és jobb a szabad ég alatt.
Zay a jobb terem felé indul.
Zay megáll, Szénási feláll.
SZÉNÁSI
Csak azt akarom mondani: maradj itt. Hallgass meg. Holott nincs mit mondanom. Az apám lehetnél. Te is érzed, nem?
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Még azt is mondhatnám: te nagy vagy és erős, pedig csak arra vágyom, hogy meghallgasson valaki. Akárki. Na, menjél, elengedlek.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Mért nem mész? Mélyen csalódol, ha azt várod: kitálalom neked az élettörténetemet. Érzed, hogy én meghallgatnám a tiédet, mi? Érzed, hogy olyan a természetem: mindenkit meg tudnék vigasztalni. Érzed, mi? Mért nem mész? Most elveszítenél, ha mennél. Ezért nem mész?
Kis csönd. A bal kapun megjelenik Józsa, egy hatalmas kulccsal bezárja maga mögött, majd a szín közepére jön.
JÓZSA
Beszédem van veled, Zay. Szénásira mutat. Ez kicsoda?
ZAY
A szolgám. Ügyes fiú, bár némileg beképzelt.
Szénási a kapu felé húzódik, megint leül.
JÓZSA
Úgy ismerlek, mint aki nem fél az ördögtől sem.
JÓZSA
Ma éjszaka el kell intézni valakit.
JÓZSA
Akkor nem mondanám.
ZAY
Föl is köthetném magam. De azért jó, hogy nem rólam van szó. Így azonban semmi közöm az ügyhöz.
JÓZSA
Nézd, Zay, én nem szívesen gyilkolok. Rajtam a legkönnyebb bosszút állni. Én nem kaptam bárói címet Bécstől, és nem vagyok független Menyhárt személyétől. Neked viszont nem kell tisztára mosnod magad.
JÓZSA
Az neked nincsen. Ismerem az ügyeidet. Kevesen tudnak róluk. Egyelőre.
ZAY
Embert nem szoktam irtani.
JÓZSA
Csalni és rabolni annál inkább.
JÓZSA
Mihelyt van róluk bizonyíték.
JÓZSA
Van. Találékony ember vagyok.
Csönd.
JÓZSA
Vállalom az előkészítést. A végrehajtást akárkire ráfoghatjuk, akit megölünk, mielőtt vallani kezdene.
Csönd.
ZAY
És azt hiszed, engem lehet zsarolni? Engem? Te giliszta! Mindig voltam annyira körültekintő, hogy a bűneim ne legyenek kijátszhatók ellenem. Engem kár lenne fenyegetni, drága barátom, nincs mivel, na és ha volna is, én akkor se félem a halált. Én a semmitől félek, ami az életben kísér, én attól félek, hogy húsz év múlva és holnap és ma éjszaka nem lesz mit tennem, én a tétlenségtől rettegek, mert mindent elviselek, csak az unalmat nem. Érted?
Józsa hallgat.
ZAY
Hülye vagy, Józsa. Te akarsz engem fenyegetni? Te pondró. Pöccintek egyet a kisujjammal, és nem vagy többé. Volna, akit érdekel, hogy ki rabolta ki a felvidéki sírokat.
Csönd.
ZAY
Még te akarsz erőszakkal rábírni arra, amit önszántamból, vidáman, élvezettel is megtennék? Csönd. Nem érted? Énnekem mindegy, mit cselekszem, csak tegyek valamit. És jól tegyem. Tökéletesen. Én kívánom a munka örömét.
Csönd.
ZAY
Báthorynak ide nem szabad visszajönnie. Így van?
Kis csönd.
ZAY
Nagy barom vagy, drága barátom. Kendy?
ZAY
Na látod. Rendben van.
JÓZSA
Hálás leszek, meglátod. Nem köplek be.
ZAY
Korlátolt ökör. Magas ez a bástya?
ZAY
Le lehet ugrani róla?
ZAY
Kitűnő. Állíts két őrt a kapuhoz.
ZAY
Tudom. Te csak tedd, amit mondok. És hordd el magad.
JÓZSA
Te Zay… te tényleg megteszed?… Nem versz át?
ZAY
De igen, biztosan. Na, menj a fenébe.
Józsa kissé megzavarodva el. Szénási visszajön a szín közepére.
SZÉNÁSI
Ne haragudj, nem akartalak megsérteni. Ha bántok valakit, csak azért teszem, mert engem az emberek viszonzatlan szeretetre ösztönöznek. Erről persze le kell szoknom, és le is fogok szokni róla, mert csak magamat gyilkolom vele, és ezt nem tehetem, mert értékes vagyok. Különben mit akart tőled ez az alak? Tenyérbemászó képe van. Soká beszéltél vele. Akit én a bizalmammal tüntetek ki, az mással ne legyen bizalmas. Örüljön, hogy velem, énvelem törődhet. Engem ugyanis nagyon lehet szeretni.
Csönd.
SZÉNÁSI
Ne nézz így rám. Ne hallgass. Azt fogom hinni: én rontottam el a barátságunkat. Mondj valamit. Szidj meg. Néha sokat beszélek, tudom, és mindig elmondom, amit nem kéne. Parancsolj rám, hogy ne legyek őszinte.
A jobb teremből kijön Tamás egy zászlóval.
TAMÁS
Zayhoz. Megtaláltam Izabella zászlóját. Kicsit összegyűrődött. Kitűzöm.
Zay nem szól, Tamás habozik, fölmegy a bástyára, kitűzi a zászlót, lejön.
Zay nem szól, Tamás visszamegy a jobb terembe. Éjszaka van.
ZAY
Szénásihoz. Nem haragszom rád, Szénási. Ellenkezőleg, megkedveltelek. Aludj a szekéren, kívánom: nyugodt legyen az álmod. De azért a késedet, ha van, tedd a fejed alá. Nem tudhatod, nem követtek-e. Ismerem, jóllehet nem értem a bosszú természetét, vigyázz ma éjszaka, ez itt Szatmár, és Kassa közel van.
A jobb teremből kijön két markos legény, és leül a bal kapunál.
ZAY
Aludj tehát nyugodtan. Fülledt éjszaka lesz, kívánom: ne kísértsenek véres álmok. Kassa ugyan közel van, de aludj nyugodtan. Mocsaras vidék ez, úgyhogy ha lidércet látsz, vágd bele a késed, és szét fog oszlani. Aludj nyugodtan, de kéznél legyen a késed.
SZÉNÁSI
Ki fogsz jönni. Nem bírod ki nélkülem.
SZÉNÁSI
Úgyse tudok aludni. Hetek óta nem alszom, félálomban hentergek, fertelmes állapot, de vonzó: ilyen lehet az őrület. Képzelegni szoktam, eszembe jut, amit ébren már elfelejtettem, rám suhannak a tiltott gondolatok, felborzolják az agyamat, kimondhatatlan az ismeret, amit félálomban szerzek magamról. Kijöhetsz, úgyse tudok aludni.
ZAY
Én nem fogok kijönni, de éjszaka bútort fognak szállítani, útban lesz a szekér. Talán a bástyán nem fog zavarni.
Szénási a bástyára húzza fel a szekeret, Zay segít neki, tolja. Szénási felmászik a szekérre.
Zay elindul.
SZÉNÁSI
Hát elmégy? Én értek az asztrológiához, és a csillagok járásából megjósolom, mi történt a múltban és miért. Megmutatom a csillagképeket. Pedig felhős lesz az éjjel.
Zay lemegy a kapuhoz. Szénási sóhajt, hanyatt fekszik, nézi a csillagokat. Zay a két őrhöz ér, azok felállnak.
ZAY
Na, legények, valakit megtréfálunk az éjjel. Ha benne vagytok, megjutalmazlak. Benne vagytok, mi? A fene essék belétek, mohó fajta. Na, szóval valaki kijön majd levegőzni, ti meg bezárjátok a kalodába. Azért ne nagyon ordítson. Fenyegessétek. Ne féljetek, nem komoly, vártok egy kicsit, összeszarja magát, aztán kieresztitek. Utána azonnal bejöttök a palotába. De kuss legyen ám! Reggel elszámolunk. Megveregeti az őrök vállát, és bemegy a jobb terembe.
EGYIK ŐR
Nem tetszik ez nekem.
MÁSIK ŐR
Nem lehet belőle semmi.
EGYIK ŐR
Akkor se tetszik.
MÁSIK ŐR
Ha nem tesszük meg, baj lesz.
A jobb teremben gyertya ég, besüt a hold is. Zsigmond, Kendy, Józsa, Tamás és Hevesi a teremben ül, mindenki a falnak veti a hátát, mellettük a földön egy-egy kard. Hold süt a palota emeletére is, ahol senki sincsen. Zay leül közéjük, kihúzza a kardját, maga mellé teszi, hátát a falnak támasztja.
ZAY
Különös vidék ez. Talán a mocsártól van, talán attól, hogy errefelé az ember halhatatlanabb, mint másutt, de tény: ezen a vidéken gyakoriak a szellemek. Van, aki lidércnek hívja őket, van, aki mocsári lángnak, de annyi szent: éjjelente előmásznak a holtak, és csuda dolgokat visznek végbe. Nem először járok Szatmárban, tudom, hogy így van.
Kis csönd.
ZSIGMOND
Hevesihez. Láttál már lidércet?
ZAY
Furcsa históriákat regélnek az itteniek.
ZAY
Azt mondják: az itteni kísértetek egészen élő benyomást keltenek. Néha gyilkolni is szoktak. Állítólag késsel ontják az élők belét. Hallottál ilyet?
ZAY
Némelyik szellemnek négy feje van, és mint a patáján, a négy fején jár, a feje helyén meg láng van. Aztán olyan kísértet is van, hogy alul férfi, felül nő. Vijjognak az ember feje fölött, belekapaszkodnak a hajába, a fejbőrrel szállnak tovább, beleakad a karmuk. Akkora karmuk van, mint a sasnak. A karmukról mindig belek lógnak. Láttál ilyet?
HEVESI
Én még nem láttam.
ZAY
Azt mondják: aki rájuk gondol, annak meg is jelennek.
Kis csönd.
KENDY
Baromi egy fantáziád van.
ZSIGMOND
Inkább hallgass.
Kis csönd.
Nagy csönd.
Csönd.
JÓZSA
Én már láttam ilyen szellemet.
Csönd.
ZAY
Azt mondják, van, aki érti a vijjogásukat.
TAMÁS
Az biztos az ördöggel cimborál.
Csönd.
ZAY
Ismerem én Báthoryt, azt hiszem, tudom, mért vonult el békében. Ennek csak egy oka lehet: nem bírja a szellemeket. Különben nem adta volna Szatmárt, hiszen alig van szebb vidék a három hazában. De nem is küzdött érte. Nem furcsa? Én azt mondom: nagyon is különös.
ZSIGMOND
Hát én is elmennék innét, annyi szent.
JÓZSA
Menyhárt éjszakára bezáratta a kaput.
Csönd.
KENDY
Zay, menj a fenébe a rémmeséiddel. Mit fonnyadunk itt potyára? Anna hölgyei egyedül alszanak.
ZAY
Ilyen hőségben egészségtelen.
KENDY
Hőség? Szerintem hűvös van.
ZAY
Itt? Meg kell dögleni a hőségtől. Fúj egy nagyot. Odakint még elviselhető, de itt kibírhatatlan. Leveszi a kabátját. Nem értem, hogy bírjátok, én teljesen átizzadtam. Beleszagol a levegőbe. És ez a bűz! Dögletes. Alig kapok levegőt, ráül a mellemre. Megtörli a homlokát. Itt szellő se mozdul. Pokoli a hőség.
Tamás leveszi a kabátját, és megtörli a homlokát.
ZAY
Micsoda kánikula! Kigombolja az ingét. Ez a pára!
Zsigmond megtörli a homlokát.
ZAY
Azon tűnődöm, izzad-e Svendi a kalodájában?
Csönd.
JÓZSA
Nemsokára megvirrad.
ZAY
Pedig érzem: ma éjjel valaminek történnie kéne.
Csönd.
ZSIGMOND
Minek kéne történnie?
Csönd.
ZSIGMOND
Hallod, Zay? Csönd. Mi az, hogy nemsokára megvirrad?
ZAY
Azon tűnődöm: különös volna, ha most valaki kiengedné Svendit. Merre menekülne? A kapu zárva. Nyilván nem tudja, hogy a bástyáról le lehet mászni. Azon tűnődöm: eszembe jutna-e, hogy kötél nélkül lemásszam egy ismeretlen bástyán, ha végveszély fenyeget.
A palota emeletén megjelenik Anna, karján a csecsemő. Leül egy sámlira, ringatja a csecsemőt, dúdolni kezd.
Csönd.
Kis ideig a dúdolást hallgatják. Zsigmond leveszi a kabátját. Tamás és Hevesi a homlokát törülgeti.
JÓZSA
Nemsokára megvirrad.
ZAY
Bizony. És az egyik éjszaka, akár a másik. Nem történik semmi, csak unalom, csak tétlenség, csak álmatlanság, csak unalom, velőtlen napok és évek, ismétlődés, így van ez.
Kendy feláll.
KENDY
Na, én kimegyek. Sétálok egyet.
ZSIGMOND
Várjál, megyek én is.
Zsigmond feláll.
ZAY
Az nagyon jó lesz, Kendy amúgy is fél egyedül. Hátha jönnek a lidércek.
ZAY
Jönnek, nem jönnek, félsz kimenni egyedül. Te se vagy más, mint a többi.
KENDY
Zsigmond, maradj itt. Majd kimész utánam.
KENDY
Zsigmond, nagyon kérlek.
ZAY
Menjél csak, Zsigmond, Kendy hálás lesz, akárhogy is tagadja.
KENDY
Ülj le. Nagyon szépen kérlek.
Zsigmond visszaül, Kendy kimegy az udvarra. Anna énekelni kezd.
Kendy megáll az udvar közepén, nyújtózkodni kezd. A két őr rárohan, bevonszolják a bal terembe, és a kalodába zárják Svendi mellé.
Kendy ül a kalodában, meg van lepve. A két őr arrébb húzódik és vár. Anna közben énekel.
ZAY
Úgy gondolod, Józsa, hogy közeleg a hajnal?
Csönd.
ZAY
Lám, lám, te itt ültél egész éjszaka, Menyhárt pedig rád bízott valamit. Mit is bízott rád?
Józsa hallgat.
ZAY
Nem kellett volna Svendit megkínoznod?
TAMÁS
A rabokat meg szokták kínozni.
Csönd.
ZAY
Figyeljétek meg: Kendy csak azért se fog visszajönni. Nehogy Zsigmond kimehessen.
Csönd.
ZAY
Nincs is hőség. Mégiscsak jön a hajnal. Akkor van a leghidegebb…
Csönd. Az őrök kiengedik Kendyt. Kendy a bal teremben marad, elzsibbadt tagjait dörzsölgeti, a két őr bemegy a jobb terembe, és eltűnik a jobb terem mélyén. Az üldögélők szótlanul néznek utánuk. Kendy a kapuhoz siet, az zárva. Kendy egy pillanatig habozik, a jobb terem felé indul, de megtorpan, aztán fölsiet a bástyára. Beleütközik a szekérbe, Szénásira támad, aki leszúrja Kendyt. Kendy elterül, és legurul a bástyáról. Szénási a kapuhoz rohan, a kapu zárva, erre Szénási a hátát a kapunak veti és késsel a kezében vár.
A szín elsötétedik, csak Kendy tetemére és a palota emeletére esik holdfény, ahol Anna énekel, majd befejezvén eltűnik.
|
|
|
Reggel van. Anna eltűnt. Svendi már magához tért, riadtan pislog a bal terem elé gurult hullára. Szénási még mindig a kapunál áll, késsel a kezében. A jobb teremből kijön Zay, Józsa, Zsigmond, Tamás, Hevesi. Álmosak, kissé támolyognak. Körülveszik a hullát. Tamás letérdel, Kendy mellére teszi a fülét, aztán feláll.
Tamás bólint.
ZAY
Szegény Kendy! Milyen vidám, életrevaló gyerek voltál! Istenem, istenem, hogy egy fatális véletlen végezzen veled! A többiekhez. Kijött levegőzni, nyilván lidércnek vélte a szolgámat, megijedt, nekitámadt, és a lidérc ijedtében leszúrta. Nincs bűnös. Végtelen a véletlen hatalma. Megint a holttest felé. Igaztalan a balsors. Valamennyien szerettünk, becsültünk, tiszteltünk, és most itt fekszel, mert mindig a legjobbat ragadja el a halál. Sírás fojtogatja torkomat, de nem tudok sírni és nem jönnek enyhítő könnyek a szememre.
Zay a hulla mellé térdel, és lehajtja a fejét.
ZSIGMOND
Cimborám, pajtásom, fájó szívvel búcsúzom tőled. Nagyon fogsz hiányozni. Hiányozni fog a Balassiak ügyébe vetett szilárd hited, vidám, bizakodó tekinteted, amelyet esküszöm, soha nem felejtünk, és mely kötelez. Fájdalmas az itt maradóknak, mardos a szenvedés, amely hozzád már nem ér föl, Kendy Ferenc, barátom, kedves cimborám.
Zsigmond letérdel, és lehajtja a fejét.
TAMÁS
Borzasztó, mennyire meg tud halni az ember. Hát nem szörnyű?
Mindketten letérdelnek.
JÓZSA
Én is búcsúzom tőled, Kendy Ferenc. Meg vagyok döbbenve, el vagyok keseredve. Szomorú hír ez. Megyek, jelentem Menyhártnak.
Józsa bemegy a jobb terembe.
ZAY
Feláll. Hát akkor most már nyugovóra térhetünk.
ZSIGMOND
Feláll. Éppen ideje. Ne zavarjon senki, aludni akarok.
Feláll Tamás és Hevesi is. Zsigmond a jobb terem felé indul.
TAMÁS
A zászló… Izabella zászlója… leszedjem?
Zsigmond és Hevesi bemegy a jobb terembe, Szénási Zay után ered, és maga felé fordítja. Tamás topog, fölmegy a bástyára, habozik.
ZAY
Szénásinak. Véletlen volt, nem hibáztat senki. Babonás éjszakánk volt, a palotában holtan találtak két embert. Megfojtották egymást. Nyilván ők is lidércet láttak.
SZÉNÁSI
Engem nem ráz meg, hogy öltem. Semmi közöm ehhez a hullához. Csak azt akarom mondani: még bosszút állok rajtad, mert kihasználtál, mert visszaéltél a bizalmammal; talán nem is vagy ellenségem, de annál rosszabb, én szerettelek, és éppen te bántottál, akitől valaha megértést koldultam. Most leszúrhatnálak, de azt akarom: egyszer te koldulj megértést tőlem, és én utasítsalak el. Nélkülözhetetlen leszek a számodra, és aztán kiröhöglek, elárullak, megcsallak, és szenvedni fogsz miattam. Nem bírsz majd közömbös maradni irántam, nem bizony. Most a fogaimat csikorgatom, és bevallom: bőgni volna kedvem, de nem számít: el fogom érni, hogy szerepet cseréljünk. Ezt azért mondom, hogy védekezhess ellenem, mert ha védtelen vagy, nem tudlak legyőzni. Ezt jegyezd meg magadnak.
ZAY
Mit vagy oda? Nem kell már Erdélybe menned… Itt öltél embert, itt van a hazád. Minek mennél tovább? Mindenütt csak magyarok élnek. Hátha azt akartam, hogy itt maradj. Nekem. Itt aztán kínlódhatsz kedvedre, itt aztán megvan a végső értékrend. Úgyis az érdekel.
SZÉNÁSI
Ez már az én győzelmem, de nem érem be ennyivel.
ZAY
Állok a bosszúd elébe. Addig is legyünk jóban. Van bor.
Szénási és Zay bemegy a jobb terembe. Tamás végül is lehozza a zászlót a bástyáról.
SVENDI
A kalodából. Tűzzed kifele vissza zászlót. Amíg én kuksolni pénzért, tűzzed vissza kifele.
Tamás Svendi felé fordul, és tanácstalanul nézi.
Pár évvel később. A vár havas. A szín közepén üres hordó. A bal bástyán osztrák zászló. A színen Zsigmond és Tamás.
TAMÁS
Szénási emberei délben összeverték Hevesit, azóta rosszul van.
ZSIGMOND
Szénási gyógyul?
TAMÁS
Lassan. Bal kézzel ír, panaszkodik miatta.
TAMÁS
A püspököt is összeverték.
ZSIGMOND
Kinek az emberei tették?
TAMÁS
Nem tudom. Azt hiszem, Szénási és Hevesi is benne volt a dologban.
ZSIGMOND
Mi az, összedolgoznak?
TAMÁS
Nem hiszem, inkább véletlen.
ZSIGMOND
A püspöknek mi baja?
TAMÁS
Az alsóvárban kupacba hordták a havat, és levitték a Szamosra. Utána visszahordták, szétteregették. Aztán megint kupacba hordták. Egészen addig, amíg a hó útközben elfogyott.
ZSIGMOND
Hányan vettek részt a munkában?
TAMÁS
Majdnem a teljes őrség.
TAMÁS
A konyhán lebzseltek. Józsa kitalálta, hogy vizet kell forralni. Fölforralták a vizet, aztán a hóra öntötték. Aztán megint. Úgyhogy egész nap forralták a vizet.
ZSIGMOND
Helyes. Takaríttasd ki a szobámat, kiderült, hogy összehánytam. Hol maradnak a többiek? Nézz utánuk.
Tamás a jobb terem felé indul, útközben találkozik a kijövő Szénásival, Hevesivel, Józsával és Domonkossal. Szénásinak a jobb keze, Hevesinek a feje van bekötve.
SZÉNÁSI
Úgy tudtuk, dolgod van.
ZSIGMOND
Fáj a fejem, végezzünk röviden. Józsa!
JÓZSA
Felmosattam a tömlöcöt, a kalodákat átpingálták, a bilincseket kifényesítették. Jelen voltam a főzésnél. Ebéd után Annának olvastam fel a szentek életéből. Úrnőnk meg volt hatva, egyébként gyengélkedett, délelőtt rosszul aludt, a felolvasás után meg álmatlansággal küzdött.
JÓZSA
Nincsenek, de ápolásra szorul. Úgyhogy én vissza is mennék hozzá.
Józsa visszamegy a jobb terembe.
DOMONKOS
Délelőtt fájt a gyomrom. Délután Szénásival levelet hamisítottunk.
DOMONKOS
Lassan. Majdnem teljesen egyedül maradtam. Mindenki száz egyéb ügyben futkos, Szénási lassan ír bal kézzel, én pedig nem vagyok hozzászokva az íráshoz.
ZSIGMOND
Én se olvasni jöttem a világra. Hevesi!
HEVESI
Megírtam a holnapi prédikáció szövegét, itt van. Egész nap ezen dolgoztam.
ZSIGMOND
Sokat fogok húzni belőle?
HEVESI
Ahogy tetszik. Egyre kevésbé tudom, mit érdemes leírnom. Ha erős, úgyis kihúzod. Talán jobb volna csupa vadat írnom, hátha úgy mégis benne maradna valami.
SZÉNÁSI
Láthatod. Nemsokára a lábammal fogok írni.
ZSIGMOND
Mi történt a kezeddel?
SZÉNÁSI
Elestem. Csúszik a hó.
ZSIGMOND
Máskor nézz a lábad alá.
A bal kapun bejön Svendi.
SVENDI
Zsigmond, jön a török. Egy csomó rabot hajtanak. Úgy nézem, nálunk akarnak megszállni.
ZSIGMOND
Szálljanak meg, béke van.
SVENDI
Ezek szerint járhatók az utak. A püspök mehet a fenébe.
SZÉNÁSI
Éppen itt az ideje.
HEVESI
Menjen Menyhárt után, térítse át, ha ez a mániája.
SVENDI
Egyszerűen ki kell rúgni.
ZSIGMOND
Majd elmegy magától. Tamás!
TAMÁS
Felügyeltem az alsóvárban, a munka rendesen folyt. Kifényeztem a dísztárgyakat. Svendi szobájában rendet raktam, kipucoltam a csizmáit.
SVENDI
Méghozzá nagyon szépen.
TAMÁS
Gondoskodtam a német csapatok ellátásáról.
SVENDI
Megmondtam nekik, hogy hamarosan nőszállítmány érkezik.
ZSIGMOND
Tamáshoz. Ígérd meg a mieinknek, hogy ők is kapnak majd. Addig mindennap elmennek fát vágni. Nézz a vacsora után.
Tamás kimegy a bal kapun.
Kis csönd.
ZSIGMOND
Hát ez így nem megy. Hevesi álló napot veszkődik egy vacak prédikációval, Szénási állítólag bal kézzel körmöl… Arra persze van időtök, hogy a püspököt összeverjétek. Ezentúl Hevesi és Szénási közösen írja a napi prédikációt…
Hevesi és Szénási felmordul.
ZSIGMOND
…és Hevesi beszáll a hamisításba.
ZSIGMOND
Egyedül lazsáltok. Így majd serkentitek egymást.
SZÉNÁSI
Zsigmond, nem tudod, mit teszel. Ha énnekem Hevesivel kell dolgoznom, abból miatta nem lesz semmi, esküszöm.
ZSIGMOND
Annához menjetek panaszra. Holnapra várom a leveleket és a közös prédikációt. Végeztem.
Szénási és Hevesi letörten megy a jobb terem felé, ahol közben már ott ül Forgács. Szénási és Hevesi elhúzódik Forgácstól és egymástól, leülnek, hallgatnak. Zsigmond és Domonkos Svendivel a kapu közelében marad.
DOMONKOS
Ha ezek a munkában is marni kezdik egymást, abból nem jön ki semmi.
ZSIGMOND
Érdekel is engem, elkészülnek-e a levelek, vagy milyen lesz a prédikáció.
ZSIGMOND
Hevesi a szentbeszédeiben a magáét hajtogatja, én kihúzom. Szénási is a magáét mennydörögné, azt is kihúznám. Most majd kihúzzák egymás hülyeségeit helyettem.
DOMONKOS
És én? Nekem a bátyám, neked az öcséd birtokaira van szükséged. Neked is érdeked, hogy elítéljék azokat a felségárulókat!
ZSIGMOND
Dobó István ügyéhez semmi közöm. Balassi János birtokaira Menyhárt foga fáj, nem az enyém.
DOMONKOS
Sose fogom megérteni, mért nem túrod ki Menyhártot is innét. A tiéd most Szatmár, a legtöbb katonája is a tiéd, Menyhárt isten tudja, merre jár, más nem inná magát naponta a sárga földig.
ZSIGMOND
Én csak lefelé vagyok okos. Ha Menyhártot kitúrom, rám özönlik az egész, most még tőle rettegő Balassi csürhe. Én nem vagyok hadvezér, jobban járok, ha a jószágait igazgatom.
DOMONKOS
Szép kis igazgatás. Mindenkit Annára eresztesz.
ZSIGMOND
Unom őket. Nyaggassanak mást.
DOMONKOS
Anna tönkremegy bele.
ZSIGMOND
Hadd játsszék. A többiek meg hadd siránkozzanak valakinek. Ha befognám a szájukat, megőrülnének.
SVENDI
Én csak azt mondom: a püspököt ki kell rúgni. Nem bírom nézni a pofáját.
ZSIGMOND
Hagyd a fenébe. Különben is a te vallásod: pápista.
SVENDI
Könnyelmű vagy, Zsigmond. Elönt az epe, hogy egy magyar, egy magyar! Miksa mellett agitál. Féreg. Ráadásul meggyőződésből csinálja.
ZSIGMOND
Te Miksát utálod, mellőzött, közöttünk kell senyvedned, jól van. De mit fáj neked Forgács? Nem is tud prédikálni.
ZSIGMOND
Hát tudjon. Két prédikátorunk eddig is volt, mióta meg hárman vannak, könnyebben bírni velük. Á, piszlicsáré tökölődés az egész. Ide Báthory kéne, mindenhova Báthory kéne, ő még rendbe hozhatná a szénánkat. De persze ő se. Beletörnénk mi a gerincét.
A kapuban megjelenik két turbános török, leborulnak. Négy másik török egy díványt hoz be, Melkócs a díványon fekszik. A négy török leteszi a díványt, leborulnak. Zsigmond és Domonkos is leborul, Svendi mélyen meghajol. Zsigmond és Domonkos aztán fölegyenesedik, de térden marad. Melkócs végigméri őket, aztán visszanyúlik a díványra.
ZSIGMOND
Nemes szövetségesem, kedves pártfogóm, drága bátyám, dicsőséges Melkócs, a hatalmas szultán, Szulejmán kegyelméből temesvári basa! Örömmel üdvözöllek Szatmárban. Repesünk a boldogságtól, hogy pihenődül szerény várunk szolgálhat. Allah adjon neked hosszú életet és sikerekben gazdag munkálkodást. Soroljam-e hőstetteidet, amelyektől visszhangos a Kárpát-medence? A temesvári piac és kereskedelem gazdagítását? A magyar végvárak magyar iga alól való felmentésében elért múlhatatlan érdemeidet? Erdélynek, jelenleg történetesen ellenségünknek bőkezű támogatását? Nem sorolom, hiszen bárki többet mondhatna nálam e fölemelő pillanatban. Csak annyit mondhatok meghatottan és megtisztelve: rendelkezz velünk, hatalmas basa, remélem, kényelmedről a körülményekhez képest megfelelően gondoskodhatunk. Most pedig engedd meg, kiváló basa, hogy bemutassam Svendi Lázár császári generálist, drága barátomat, szeretett szövetségesemet, Miksa császár bizalmasát, a magyarországi császári hadak fővezérét, valamint Dobó Domonkost, kitűnő barátomat, a törökverő Dobó István öccsét és esküdt ellenségét…
Melkócs horkol. Zsigmond kissé megzavarodik, elhallgat.
ZSIGMOND
Mit csináljak vele?
Svendi a díványhoz lép, megcsiklandozza Melkócs talpát, aki felriad.
MELKÓCS
Szervusz, fiam, Svendi. Régen láttalak… nagyon… rég…
Melkócs megint elalszik. Svendi megcsiklandozza a talpát. Melkócs ismét felriad.
ZSIGMOND
Gyorsan. Ha megfelel a palota vendégszobája…
MELKÓCS
Hogyne. Hoztam nektek egy hordó tokajit, hoztam volna többet is, de Balassi Menyhárt a Hegyalján járt, és letarolta előlem. Fogyasszátok egészséggel… odakint van… jó bor… tüzes… isteni…
Melkócs elalszik.
ZSIGMOND
Hálásan köszönöm, nemes Melkócs basa, hogy ilyen ajándékkal tiszteled meg szerény, szerető vendéglátód háza táját…
Melkócs horkol.
Melkócs horkol.
ZSIGMOND
Engedd meg, nemes Melkócs basa, hogy Szatmár egész népe nevében tolmácsoljam forró jókívánságaimat remélhető kényelmed és kellemes pihenésed tekintetében…
Melkócs horkol.
SVENDI
Nehezen bírja az utazást. Mit gondolsz, eladná a rabokat?
ZSIGMOND
Nem tudom. Viszont Menyhártot máshol tudtam. Megint a szövetségeseit fosztogatja.
Melkócs horkol.
DOMONKOS
Fel kéne vinni a vendégszobába.
ZSIGMOND
Neki kell parancsot adnia.
Svendi megcsiklandozza Melkócs talpát, az felriad.
MELKÓCS
Ez a hó! Hamar jött. Egészen váratlanul. Lepihenek.
Melkócs int, a törökök megragadják a díványt, és a bástyán át felviszik a palota emeletére. Zsigmond és Domonkos feláll.
SVENDI
Menyhártnak az a baja, hogy azt hiszi: szerfelett agyafúrt. Pedig amíg ő portyáz, addig Szatmár omladozik, fegyelem nincs, vége az ősznek, és alig vetettek. Zsigmond, én megint azt mondom: tatarozzuk ki a várat, fizetem.
ZSIGMOND
Hagyd a fenébe, béke van. Hol az a hordó? Gyerünk.
Zsigmond, Svendi és Domonkos kimegy a kapun. Szénási feláll, járkálni kezd, Hevesi és Forgács továbbra is ül.
HEVESI
Ha idejött a török, akkor el is lehet menni.
Forgács hallgat.
HEVESI
Ráér a püspök. Megvárhatná, amíg beszélünk Annával.
SZÉNÁSI
Azt hiszi, ő érkezett elsőnek. Könnyű neki, nem csinál semmit, nem kell beszámolnia naponta, persze hogy elsőnek érkezett.
HEVESI
Lehetne valamivel udvariasabb, püspök. Azt hiszed, neked mindent szabad, mert te vagy a vendég?
SZÉNÁSI
Ha rajtam állna, püspök, réges-rég kizavartalak volna a hóba.
HEVESI
Ha meg rajtam állna, fát vágnál az alsóvárban.
SZÉNÁSI
Örvendezzél, püspök, hogy nem rajtunk áll.
SZÉNÁSI
Fáj a térde, attól süketült meg.
HEVESI
Szegény püspök, elcsúszott, beverte a térdét.
Józsa megjelenik a jobb terem bejáratában.
JÓZSA
Úrnőnk még öltözik. Nemsokára készen lesz.
Józsa visszamegy a jobb terembe. Szénási is leül.
SZÉNÁSI
Be kéne kenni békahájjal. Az jót tesz, attól elmúlik a fájdalom.
HEVESI
Domonkos gyomrának használ.
HEVESI
Az imádság is segít.
SZÉNÁSI
Csakis a latin nyelvű.
HEVESI
Te tudsz latinul imádkozni, nem? Hallod, püspök? Mondjál egy szép latin imát a térdfájás ellen.
A kapuban megjelenik Zay.
Zayra néznek.
ZAY
Micsoda idő van! Hallatlan. Ilyen korán még sose havazott. Most jövök a Felvidékről, derékig áll a hó. Gondoltam, beugrom hozzátok. Megöl az unalom, muszáj mászkálnom. Muszáj mennem valahová, és csak megérkeznem nem szabad. Mi újság?
ZAY
Így van ez. Menyhárt?
Csönd.
SZÉNÁSI
Volt közben egy pestis. Sokan meghaltak. A feleségem is. Meg a három fiam.
SZÉNÁSI
Hogyne. Nehezen bírtam őket.
ZAY
Amikor utoljára kódorogtam erre, éppen Bécset árultátok el.
SZÉNÁSI
Most is megtehetnénk. Itt van Svendi.
ZAY
Úgy hallom, Melkócs is.
Csönd.
SZÉNÁSI
Nem nagyon. Elcsöndesül, megnyugszik az ember.
SZÉNÁSI
Kihallgatásra várunk.
SZÉNÁSI
Anna. Lelki patika. Minden este.
Csönd. A bal kapuban megjelenik Tamás.
TAMÁS
Jé, Zay! Mi szél hozott?
TAMÁS
Zsigmond megint részeg.
TAMÁS
Hetente hétszer. Egyébként nehezen élünk.
SZÉNÁSI
Nehezen és hiába.
HEVESI
Én azt hittem: belehalnék, ha el kéne hagynom Szatmárt. Most már nem hiszem.
SZÉNÁSI
Átkozott vidék ez. Itt semmi se változik, és semmibe se lehet belehalni.
ZAY
Ti csak fogjátok be a szátokat. Kevés ilyen nyugalmas hely van a három hazában.
Csönd.
TAMÁS
Melkóccsal jött egy csomó magyar rab. Legalább kétezren vannak.
TAMÁS
Domonkos elvitette őket a Szamosra. Óbégatnak, még behallatszana.
ZAY
Nekem útközben azt mesélték, hogy harminc janicsár indult Melkóccsal rabokat szedni. Most már van vagy félezer janicsár. Törökül se tudnak. Egytől egyig magyarok.
Csönd.
Józsa kijön a jobb teremből.
Józsa visszamegy, Forgács feláll, és besántikál a jobb terembe.
TAMÁS
Forgács Ferenc. Valami püspök a Dunántúlról.
HEVESI
Látogató. Véres szájú gazember.
SZÉNÁSI
Menyhártot jött áttéríteni.
HEVESI
Ő hívta be az országba a jezsuitákat.
SZÉNÁSI
Veszedelmes akarnok.
TAMÁS
Kijár az alsóvárba, már hívei is vannak.
HEVESI
Az ilyet csak ki kell irtani. Hogy egy ilyen rohadék jöjjön ide hittérítőbe!
HEVESI
Mi ugyanis reformátusok vagyunk.
ZAY
Nahát! Nem ismerek rád.
SZÉNÁSI
Tévelyeg az ember. Bűnhődik is érte eleget.
SZÉNÁSI
Nem. Én prédikátor vagyok.
SZÉNÁSI
Én. Mélyen és tartósan hatni csak hittel lehet. Az érvek elévülnek, a tudás megkopik, az emberek meghalnak, a világ változik. Csak a gyökeret vert hitet nehéz kiirtani.
TAMÁS
Nekünk nagyon jó, két papunk is van. Máshol egy is elvétve akad.
SZÉNÁSI
Hevesi felé mutat. Ez itt a másik.
Kis csönd.
ZAY
Persze mit csodálkozom? Mért éppen itt volna másként? Kassán a polgárok Kálvin és Luther tanairól fecsegnek, és persze gőzük sincs, ki kicsoda, ki mit állít, minek mi a lényege. Kálvinról azt tartják, hogy Mátyás király unokája. A prédikátorok úgy nőnek ki a földből, mint eső után a gomba. Elképesztő, mit össze nem zagyválnak. Hallottam egyet, aki azt fejtegette, hogy a Szentlélek a folyók mélyén lakik, tehát azonos a kaviccsal. Ezt egy másik azzal cáfolta, hogy ezt a tételt Luther nem szögezte ki. Ezen aztán hajba kaptak. Kiszögezte-e Luther vagy nem szögezte ki. Nektek mi a véleményetek? Szénási! Kis csönd. Hevesi!
Csönd.
TAMÁS
A püspök szerint Szénási kálvinista, Hevesi meg lutheránus. Kis csönd, Tamás elbizonytalanodik. Lehet, hogy fordítva.
Csönd. A jobb teremből kijön Forgács. Hevesi fölpattan és besiet. Fogács leül.
SZÉNÁSI
Ez a Hevesi egy őrült.
TAMÁS
Az a mániája, hogy folyton prédikál. Arra hergeli az alsóvárat, hogy az legyen a felsővár. Mi pedig menjünk az alsóvárba. Nem szörnyű?
SZÉNÁSI
Ő persze maradna. Nevetséges. Azért kap enni-inni, hogy azok ellen prédikáljon, akik enni-inni adnak neki.
FORGÁCS
Szerencsétlen hitbolond. Egyetlen értelmes szót se lehet váltani vele. Ha az ember érvekkel bizonyítja neki az isten hármasságát, az érveket képtelen megcáfolni. Neki mindez baromság és ködösítés. Vitatkozni nem hajlandó, csak áskálódik.
SZÉNÁSI
Azt nem tudom, hogy a fenébe lett belőle prédikátor. Írni-olvasni alig tud, műveltsége semmi, vallási és politikai kérdésekben tájékozatlan. Nem tudom, honnan veszi magának a bátorságot, hogy egyetlen sort is leírjon.
FORGÁCS
Nemhogy latinul nem tud, de a mai európai eszmei irányzatokról sincs halvány tudomása. A spanyol valláskritika fejlődéséről harangozni se hallott. Azt se tudja, kik a legújabb szentek. A humanizmus tudományos kritikáját meg se értheti. Honnan is tudná, mi fán terem az istentelen humanizmus?
FORGÁCS
Zay felé fordul. Tévedés. Figyelj rám, most meg foglak győzni. A humanizmus legfőbb bűne, hogy megingatta az egyetlen lehetséges vallásba vetett hitet, amelyet most nekünk kell visszaállítanunk évezredes jogaiba. Ezek a jogok évezredes társadalmi tapasztalaton alapulnak, és nem lehet, nem szabad felrúgni az emberi gyakorlat eredményeit. Előre lehetett látni, hogy a humanizmus következménye erőszak, erkölcsi fertő, cinizmus, szóval a reformáció lesz.
FORGÁCS
Egy népet csak szilárd, kipróbált valláson alapuló erőszak tarthat össze. Ahol az államvallás egysége hibádzik, ott demokrácia van, széthúzás, romlás, pusztulás. Azt mondhatnád, hogy a reformáció is egységre törekszik, de én erre azt felelem: a kipróbált dogma hatásosabb, mint a születő. A vallás ugyanis független az aktuális társadalomtól, vallásra minden társadalomnak szüksége van, és a vallás dogmáinak éppen az a lényegük, hogy merevek, sérthetetlenek és értelmetlenek. Minden új értékrend valláscsírák, dogmák keletkezésével jár, idővel ezek valódi dogmák lesznek, de nagy szerencse, hogy rendelkezésünkre áll a katolikus dogmarendszer, mert az új tabuk vallássá érése az egyház nélkül igen lassan menne végbe. A dogmák annál inkább serkentik a fejlődést, minél merevebbek és anakronisztikusabbak…
ZAY
Minél ósdibb valami, annál modernebb.
FORGÁCS
Ezt nevezik dialektikának.
FORGÁCS
Tudom, ez így elmondva csupán érdekes. Érvekkel hatni nem lehet. De ha volna itt egy díszes, magas templomom, alaposan meggyőznélek benne. Nagyon tudok hinni visszhangosan szálló szavamban, és az én hitem a hallgatókban megtöbbszöröződik. Ha ketten volnánk ama díszes, hűvös templomban, én a szószéken és te odalent, minden szavamat mennyei mannaként volnál kénytelen befogadni. Különösen ha latinul beszélnék hozzád; a mondottak értelmére nem figyelhetnél, elragadna az ismeretlen szavak ritmusa, dallama, titokzatossága, ódon illata. Elsápad a magyarul hirdetett, ünnepélyességétől fosztott isteni igazság, velőt nem ráz, nem sújt a földre. De ha volna itt egy templomom, meggyőznélek benne.
FORGÁCS
Én tudom, hogy áttérítenélek. Az isten igéje mindenható.
ZAY
Nagy kár, hogy már katolikus vagyok. Sajnálom, püspök.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Vigyorogva. Ez bizony kellemetlen.
FORGÁCS
Akkor is áttérítem Menyhártot. Aztán majd nézhetsz.
SZÉNÁSI
Menyhártot! A többihez. Menyhártot akarja megdumálni!
FORGÁCS
Csak a vak nem látja, hogy egyetlen utunk van, hogy vallásban, gazdaságban, hadseregben Bécset kell követnünk, különben elveszünk.
SZÉNÁSI
Hál istennek Bécs és a magadfajták ellen megvéd minket a török.
SZÉNÁSI
Részedről a szűklátókörűség.
FORGÁCS
Felelőtlen könnyelműség.
SZÉNÁSI
Eszeveszett talpnyalás.
FORGÁCS
Fajtalan vallásgyalázás.
SZÉNÁSI
Reakciós mesterkedés.
SZÉNÁSI
Még te mersz pofázni? Te, aki gyáván és aljasul éjjel a kalodában élnéd ki a ferde ösztöneidet? Te szadista, mazochista féreg!
FORGÁCS
Én? A szennyes vágyaidat még nekem mered tulajdonítani? Szégyelled? Fáj a mellőzöttség? Éhes a rühes tested? Kecskére fanyalodnál? Vagy más kell? Kéne, mi ?
Szénási és Forgács farkasszemet néz, Zay szórakozik rajtuk, amikor a jobb teremből kijön Hevesi és Józsa. Szénási besiet a jobb terembe, Józsa kimegy a bal kapun, Forgács a bal terem elé sétál, Tamás követi, ott ácsorognak a bal terem előtt. Besötétedett. Hevesi leül Zay mellé. A jobb teremben gyertyák égnek, besüt a hold is, Anna egy karosszékben ül, mozdulatlan.
SZÉNÁSI
Anna, tudom, hogy engem mindenki befeketített, de nem is lehet másképp. Forgács és Hevesi utálják ugyan egymást, de titokban ellenem szövetkeznek, és persze én is szövetkezem velük ellenük. Hogy Zsigmond mit mondhat rólam, azt nem tudom, bár furcsállom, hogy közeledési kísérleteimet visszautasítja, holott ő isteníti Báthoryt, én pedig Bécs ellen akár az ördöggel is szövetkeznék, úgyhogy a nézeteink nem zárják ki egymást. Mégse hajlandó elfogadni a segítségemet, biztosan telehazudták a fülét. Segíthetnél, Anna, hogy Zsigmond jobb szívvel viseltessék irántam. Inkább bennem bízzék, mint Svendiben, aki mégiscsak német.
Anna nagyot ásít.
SZÉNÁSI
Gyorsan. De nem ezért jöttem.
Kis csönd. Józsa bejön a bal kapun egy kecskével, és bemegy a bal terembe. Forgács és Tamás követi. Józsa beköti Forgács és Tamás száját, bekalodálja őket, aztán a falhoz köti a kecskét.
SZÉNÁSI
Anna, az előbb Hevesi és Forgács azt mondták, amit mondhattak, és most én is csak azt mondom, amit mondhatok, amit tegnap mondtam, és amit holnap is mondani fogok. Azt mondom el, ami kimondatik általam, ami éppúgy az isten igéje, mint akármilyen emberi szó. De tudva tudván, hogy az én igazságom nem igazabb, mint a többieké, én kétségbeesem emiatt, és az elkeseredés nekem több erőt ad, mint amennyit isten egyetlen részigazság kimondásához osztogatni szokott. Így válik általam a nekem rendelt igazság az egyetlen igazsággá, így vagyok én a szellem lobogása, így vagyok több, mint az anyag véletlensége és a történelem sodrása. Anna, én vagyok a szellem, és én tudom, hogy a lélek minden lelket bírni akar, minden új lélek áhítása bennem a legnagyobb, ezért vagyok én az egyetlen, aki megérthet, és segíthet rajtad.
Kis csönd. Józsa a bal teremben kínozni kezdi Forgácsot és Tamást.
SZÉNÁSI
Anna, mibennünk közös a lélekbírás vágya, te befogadni, én besugározni törekszem, ezért értem egyedül én, hogy mennyire szenvedsz. Vissza kell hódítanod Menyhártot és Boldizsárt, mert nem bírod ki nélkülük. Beleőrülsz, hogy egyedül maradtál. Hidd el nekem, hogy beleőrülsz. Szép vagy, Anna, nagyon szép, még visszaszerezhetnéd Menyhártot, anya vagy és okos vagy, még Boldizsárt is visszakaparinthatod. Olyan fiatal még, és eddig úgy fejlődött, ahogy szerettük volna, fogékony, érzékeny legényke, van neki lelke, hátha nem fog rajta Menyhárt, aki most fosztogatni tanítja valahol. De Boldizsárt a kísértésektől is meg kell óvnunk, építenünk kell a jámborságát, és ezt neked kell elérned. Anna, fertőzd meg Boldizsárt akár babonával, akár tündérmesékkel, bármilyen rettegéssel, fertőzd meg gyöngédséggel, hogy visszaszerezd és uralkodhass rajta. Emberen uralkodni, Anna, a földi örömök egyetlen igazi, kiapadhatatlan forrása. Emberi lelket leigázni, emberi akaratot irányítani nagyobb gyönyör, mint országnyi birtokot szerezni. Neked magyarázzam, Anna? Tudni, hogy valaki elpusztul a hozzád való hűség, idomulás, engedelmesség nélkül, érezni, hogy erősebb vagy annál, aki nálad menedéket keres, hatalmat gyakorolni azok fölött, akik szeretetére te voltál rászorulva, ez mind a
győzelem, a kielégülés, a cél. Bosszút állni azokon, akik nem szerettek, azzal, hogy arra kényszeríted őket: őszintén imádjanak – ezért érdemes élni. Neked magyarázzam, a nyomorultnak, én, aki magam is nyomorult vagyok? Nem bízol magadban, de hidd el: a lélek tartaléka kimeríthetetlen, isteni és tragikus adottsága, hogy szerelme letörhetetlen, kiválthatja ellenségünk, gyűlölt barátunk, közömbös ismerősünk is, és olyan váratlanul tör fel belőlünk, hogy öklendezni sincs erőnk, kitörése ellen nincs védelem, szeszélye szelidíthetetlen és értelmetlen. Menekülni nem tudunk előle, valljuk be hát, és számoljunk vele. De birtoklásunk szellemi legyen, Anna, testünk nyáladzó réseinek védtelen csámcsogása ne nyomja el szellemünk korgását! Anna, én hetek, hónapok óta óvlak a bujálkodás ördögétől, ópiumába nem nyugodhatok bele, és fölháborít, hogy Józsa ördögi alamuszisága álörömet okozhat neked, és fáj, hogy alantas emberek részesülnek belőled, jobban fáj, mint amikor állatokkal szeretkezel, mert állatokkal nem vagyok összemérhető. Nem veszed észre, hogy téged igáznak le, és nem te őket? Őrjöngsz a tömlöcben, kék-zöld foltok lepnek az állati harapásoktól, öntudatlan hústömbök falatoznak belőled, karmolnak véresre, feszítik szét a combjaidat,
te sikoltva, kéjelegve, lihegve fetrengsz éjjelente a verejtékes, kígyózó, rángatódzó izmok alatt önleved förtelmében – hol van a fenséged, a gőgöd, az ellenállás tisztasága? Anna, erőd arra hivatott, hogy nélkülözhetetlenné tegyen. Nem mondom már, hogy rábírd Menyhártot: szövetkezzék a törökkel minden főúr kiirtására, ez politikai kérdés, de váltig állítom, hogy kezedben van fiad és valamennyiünk jövője, és Boldizsárt raboddá téve mindenkit leigázhatsz, aki ma méltatlanul uralkodik fölötted. Adj célt és hivatást magadnak…
Józsa belép a jobb terembe.
Anna feláll, és Józsa után megy a bal terembe. Szénási utánuk ballag az udvarra. A bal teremben Anna körülnéz.
JÓZSA
Alaposan megkínoztam őket. A vért felmostam.
Józsa kimegy az udvarra. Zay és Hevesi a hordó mellett ül, Szénási áll.
ZAY
Szénásiboz. Mi az, prédikátor, belehabarodtál? Ki akarod elégíteni?
SZÉNÁSI
Leül. Fogd be a pofádat.
ZAY
Mit művelnek odabent? Lelki tömlöc? Seggrepacsi?
Kis csönd.
ZAY
Úgy hallom Hevesitől: minden éjjel szórakoztok vele.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Nem tudom. Én csak azt teszem, amit úrnőm parancsol. Bent még nem voltam.
ZAY
Mit keres ott a püspök?
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Halálosan fáradt vagyok. Egész nap rohangálok, estére pedig úgy szétbitangolnak a piszlicsáré ügyek a fejemben, hogy az agyam is belezsibbad. Ilyenkor aztán aludni se tudok, dolgozni se.
HEVESI
Minket a semmittevés csigáz el. Könyörögtem Zsigmondnak: engedjen ki az alsóvárba fát vágni, földet túrni, de nem hagyott. Így aztán megírom a magam napi dörgedelmét, úgyis hiába, mert amit muszáj kimondani, azt nem lehet, amit meg lehet, attól a bőr sülne le a képemről, és döglődöm az unalomtól.
ZAY
Jól van, fiúk, így kell ezt csinálni.
Kis csönd, üldögélnek. A bal kapuban megjelenik Svendi és Domonkos, a tökrészeg Zsigmondot támogatják.
SVENDI
Végighányta az alsóvárat. Rá akartam bírni, hogy vegye meg a rabokat, erre leitta magát. Én megvenném őket, de magyarok, és kalamajka lenne belőle. Ti üzletelhettek a törökkel, legföljebb évekig húzódó vizsgálat követné, amíg el nem évül ez a mostani béke.
Zsigmond el akar dőlni, gyorsan elkapják. Zsigmond halkan hörög.
SVENDI
Na, ebből elég volt. Beviszem. Jó éjszakát.
Domonkos Svendi hátára segíti Zsigmondot, Svendi beviszi a jobb terembe. Domonkos leül.
DOMONKOS
Nem kellett volna innom. Jön a savam. Görcsöm lesz.
Kis csönd.
ANNA
A szenvedőket vigasztalni kell, és ti szenvedtek, és vigasztalni itt vagyok én. Hidegben, fagyban fázik az ember, és melegre vágyik, ti fáztok, mert itt hideg van, és melegíteni itt vagyok én. Rátok terítem a köpenyemet, és nem fogtok fázni, én fázni fogok, és rám terítitek a köpenyemet.
Kis csönd.
DOMONKOS
Dolgozni kéne. Ma nem végeztünk semmit.
DOMONKOS
Valami jó súlyos bűnt kéne kitalálnunk.
DOMONKOS
Hamis vádakat gyártunk, de én már kifogytam az ötletekből. Ha volnának hamis tanúink, könnyebben menne. Apropó: Zay, nincs kedved hamis tanúskodni?
DOMONKOS
Hát akkor Pozsonyba kell menned.
ZAY
Jó. Útközben történhet valami. Még meg is ölhetnek. Kit fogok bemártani?
DOMONKOS
Dobó Istvánt és Balassi Jánost.
ZAY
Te kis hamis. A bátyád birtokaira fanyalodnál?
DOMONKOS
Persze. Balassi János árukapcsolásként jön számításba, ha őt is bemártjuk, a többi Balassi hálás lesz nekem.
Kis csönd. Anna ölébe veszi a kecskét, simogatja.
ANNA
Akinek fájnak a sebek, az némán szenved, és ti hallgattok, mert a szátok betömve, és fájnak a sebeitek. Aki ember, az tehetetlen, és szenved tőle, a ti kezetek megkötve, fejetek kalodában, ti szenvedtek, ti emberek vagytok, ti hallgattok, ti emberek vagytok, vigasztalásra szorultok, és vigasztalni itt vagyok én, fáztok, és én szomorú vagyok, a szomorúság melegít, elkábít, és nem fogtok fázni. Én simogatni foglak benneteket, mint ezt a gidát becézem, és olyan vagyok már, mint a régi Madonnák a régi képeken, akik már értették az állatok beszédét, mert emberi nyelven már nem tudtak szeretni. Ti szenvedtek, és én vigasztalni jöttem, virrasztok fölöttetek, mert szánalmasak vagytok, és itt hideg van, és melegíteni itt vagyok én. Mert hidegben fázik az ember, és itt hideg van.
Anna a kecskét simogatja.
DOMONKOS
Mondjatok nekem bűnöket.
Kis csönd.
DOMONKOS
Az mindig akad. De már megírtuk.
HEVESI
Államellenes összeesküvés.
DOMONKOS
Nincsen áldozat.
Kis csönd.
DOMONKOS
Ez jó! Úgyis mindenki csinálja. Nagyon jó! Írd föl.
Szénási felírja.
DOMONKOS
Erről jut eszembe: Zay, ha úgyis elmész, egyúttal hajts el egy marhacsordát. Megkapod a haszon harmadát.
DOMONKOS
Nem mindegy? Loptuk.
ZAY
Jó. Adjatok tíz embert. De értsenek hozzá.
Kis csönd.
DOMONKOS
Ne röhögtesd ki magad.
DOMONKOS
Nagyon jó! Szénási, írd föl.
Szénási fölírja.
Szénási felírja.
SZÉNÁSI
Rablás. Fosztogatás.
DOMONKOS
Menyhárt meg fog sértődni.
DOMONKOS
Nem is tudja, mit művelünk. Alulról jövő kezdeményezés, neki talán eszébe se jutna.
ZAY
Meg lesz veletek elégedve.
DOMONKOS
Jó, föl lehet írni.
Szénási felírja.
ZAY
Császári javak felelőtlen kezelése.
ZAY
Hát hogyne. Gyakorta csináltam.
DOMONKOS
Csakhogy ahhoz nyugtát is hamisítanunk kell.
SZÉNÁSI
Azt nem vállalom. Erdélyben már csináltam, pokoli munka.
Kis csönd.
ZAY
A legutóbbi pozsonyi országgyűlésen egy nemes levágott karjait himbálta a nyakában, és rútul megvádolta Menyhártot, hogy ő gyalázta meg. Ilyen tanú kéne nektek.
DOMONKOS
De annak tényleg Menyhárt vágta le a karjait.
ZAY
Hát ez az. Ezért nehéz a dolgotok.
Töprengenek. A palota emeletén megvilágosodik a vendégszoba. Melkócs a díványon fekszik, két turbános török a dívány előtt ül törökülésben. Svendi a dívány szélén ül. A vendégszobába vezető ajtó, amely nyilván Svendi szobájából nyílik, nyitva van.
MELKÓCS
Értsd meg: ebben az évben 50 ezer rabot kellett volna szállítanom. Az általam felajánlott százezerhez hiányzik még ötezer. Jó néven veszik, ha szorgalmas valaki, különösen hogy idén évforduló van. Ez az utolsó szállítmányom, ez is elkésett.
SVENDI
Mit számít már ez a kétezer?
MELKÓCS
Ezek útközben meg fognak fagyni.
SVENDI
Na látod. Fejenként egy aranyat adok értük. Nos?
MELKÓCS
Az erkölcsi siker többet ér. Megfagynak, levágom a fülüket, és elküldöm a portára. Ezernek van kétezer füle, ami többnek tűnik. Aztán kipreparáltatok néhány fejet és elküldöm a főméltóságoknak. A nagykutyáknak persze többet, csorbát ne szenvedjen a protokoll. A szultánnak küldök néhány zsugorított hullát, népviseletben. Ismerem az ízlését, örülni fog neki.
SVENDI
Szóval nem. De akkor minek hajtod őket? Vágd le a fülüket, aztán menjenek isten hírével.
MELKÓCS
Kezdő basa koromban a magyarok fölvilágosítottak, hogy Magyarországon másfajta logika érvényes. Ahogy a rabokkal vonulok az országban, úgy nő a janicsárok száma. Utánpótlásuk a magyar falvakból kimeríthetetlen. A rabokért nem kapok semmit, de ha nem szállítom őket, a felső körökben kimegy a nevem a forgalomból, és ez a vég. A janicsárokat viszont megveszi János Zsigmond, Erdélyben is szükség van munkaerőre, ezen lehet keresni valamit. Ne izgasson pár ember sorsa, fiam. Az a fontos, hogy nyugalmunkat ne háborítsa hit, becsvágy, részvét, gyűlölet, a politikát műveljük szerényen, a magunk gyarapítására, a többit hagyjuk a sorsra.
SVENDI
Értem, csak úgy gondoltam.
MELKÓCS
Fölösleges. Bele fogsz tanulni. Ahogy magyarul is megtanultál.
SVENDI
Istenkém, itt élek közöttük. Te azért szebben beszélsz nálam.
MELKÓCS
Hát persze. Szóval azt tanácsolom: Menyhárt legyen a példaképed. Nagy ember. Most is a legjobbkor árulta el Miksát.
SVENDI
Mit csinált Menyhárt?
MELKÓCS
Visszaállt János Zsigmondhoz. A napokban beszéltem vele a Hegyalján, ahol barátként fogadták, ő meg letarolt mindent. Így kell ezt csinálni. Jön a tél, elmarad a megtorlás. Nem tudtad?
MELKÓCS
Zsigmond se tudja?
SVENDI
Nem hát. Jézus Mária! Tudod, mit jelent ez?
MELKÓCS
Mit jelentene? Nyárra visszaárul.
SVENDI
De én pucolhatok innét! Pedig itt télen olyan élet van, hogy nem vágyom én már Bécsbe.
MELKÓCS
Előbb-utóbb visszajössz. Megtorlóként vagy szövetségesként.
SVENDI
Ajjaj. Szedhetem a sátorfámat.
MELKÓCS
Sajnálom. Tudod mit, ha egyfelé megyünk, útközben elszopogatunk egy hordóval.
SVENDI
Hát akkor reggel együtt indulunk. Feláll. Ez bizony kínos. Jó éjszakát.
Svendi visszamegy a szobájába, Melkócs szobája elsötétedik.
SZÉNÁSI
Gondoljunk inkább a magunk bűneire.
HEVESI
Megvesztegetés. Csalás. Árulás. Visszaélés.
Kis csönd. Domonkos összegörnyed.
DOMONKOS
Bajok lesznek… Kezdődik…
Domonkos rosszul van, a többiek szemlélik.
SZÉNÁSI
Naponta. Rémeket szokott látni. Ilyenkor vércsék és keselyűk röpködnek a feje körül.
HEVESI
Volt neki egyszer egy hollója is.
HEVESI
Az. Lángokból volt szőve.
Kis csönd, Domonkos nyöszörög.
SZÉNÁSI
Reggelre mindig jobban van.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Az ilyen görcs olyan, mintha kést forgatnának az ember gyomrában.
HEVESI
Maró folyadékkal telik meg a mellkas, a torok, a száj.
SZÉNÁSI
Ebbe csak bele lehet hülyülni. Mindenbe. A hamisításba is. Mert nem érdemes jól, szépen, gondosan megcsinálni, mert csak a ténye és nem a tartalma vagy a stílusa fontos. Én még így se tudok tökéletlen fogalmazványt kiadni a kezemből. Tegnap ötször írtam át egy primitív hazugságot. Most már gyönyörű, lendületes a stílusa.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Abba is bele lehet hülyülni, hogy én vagyok itt az egyetlen, aki meggyőződésből hamisít, mert meg vagyok győződve róla, hogy az ártatlan főurakat is ki kell irtani mind egy szálig, mert főurak. De milyen emberekkel kell dolgoznom? Nézz körül. Szent az én célom, de olykor elfog a kétely, mert mi lesz, ha minden aljas féreg ugyanazt akarja, amit én?
Csönd. Zay közben elaludt, Domonkos fetreng a földön, Józsa bambul. A jobb teremből kitántorog Zsigmond, leül Domonkos mellé.
ZSIGMOND
A szívem… megint szörcsög… és zubog… borzasztó…
SZÉNÁSI
Abba is bele lehet hülyülni, hogy rád sütik a címkét, meg vagy ítélve, és lassan magad is elhiszed, hogy rád illik a címke. Rám sütik: kálvinista. Hevesire meg hogy lutheránus. Mi az? Ha Forgács ellenem a lutheránussal szövetkezik, akkor ő micsoda? Lutheránus? Vagy a lutheránus lesz katolikus? De a lutheránus meg én, mi reformátusok vagyunk? Miért? És ha nekem kedves egy lutheránus hóhér, attól az már kálvinista angyal lesz? Nézz oda, Domonkos a legszívesebben fohászkodna, de nem mer az istenadta, nem tudja, milyen nyelven, melyik istenhez, miféle szavakkal. Kinek jó ez így?
Zsigmond feláll, odébb vánszorog, megint leül.
SZÉNÁSI
Mit keresek én itt? Mi közöm ehhez az egészhez? Zsigmond néha egész Szatmárt bejárja, és nincs egy zug, ahol a szívét kivethetné magából, és lehet, hogy éppen arra gondol, amire én, de soha nem mondhatom el neki, amit ő is érez. Nézz oda, Józsa ül, és nem gondol semmire, és hiába mondanék neki akármit, és néha úgy érzem már: az én fejemben is csak ez a közös űr van. Prédikátor vagyok, nincs kinek prédikálnom, nincs miről és nincsen minek a nevében.
Zay feje leesik, Szénási nevetni kezd.
Szénási Zayba rúg, Zay felriad.
SZÉNÁSI
Lehet, hogy Zsigmond meg fog halni.
Zay Zsigmond felé néz, Zsigmond a szíve táját kaparássza.
SZÉNÁSI
Semmi. Le merném fogadni, hogy Józsa nem gondol semmire.
Zsigmond feláll, odébb megy, megint leül.
SZÉNÁSI
Nem vagy kíváncsi, mit álmodik Hevesi?
SZÉNÁSI
Ébreszd föl. Rúgj bele.
Zay belerúg Hevesibe.
HEVESI
Azon tűnődöm: megvan-e Menyhártnál Szatmár kulcsa.
HEVESI
Nem tudom. Egyszer elkérte.
Kis csönd. Zsigmond feláll, odébb megy. Domonkos is feláll, odébb megy, megint összegörnyed.
SZÉNÁSI
Tamásra nem haragszom. Tökkelütött hülye.
HEVESI
Persze hogy hülye.
SZÉNÁSI
Szerencsétlen állat.
Hevesi feláll, odébb megy, leül.
HEVESI
Mért nem lehet itt aludni? Az isten verje meg. Olyan a fejem, mintha kibelezték volna az agyvelőmet.
Hevesi a karjára hajtja a fejét.
SZÉNÁSI
Hamarosan megöregszem. Nemsokára. És valamitől egyre messzebb vagyok.
Hevesi feláll, és bemegy a jobb terembe. Szénási is bemegy, majd Zay, Józsa felfigyel, bemegy a bal terembe. Domonkos feláll, betámolyog a jobb terembe, Zsigmond utána. Józsa kiszabadítja a kalodából Tamást és Forgácsot, az alvó Annától elveszi a kecskét, és kiviszi a bal kapun. Hajnalodik. Anna betámolyog a jobb terembe.
TAMÁS
Ez nem olyan volt. Ez nem is volt jó. Tele vagyok sebbel. El fognak gennyedni.
Forgács rábámul.
TAMÁS
Ezt így szokták? Így kell kínozni?
FORGÁCS
Tudod a miatyánkot?
FORGÁCS
Hát akkor kuss legyen.
TAMÁS
Neked nem fáj a hátad?
FORGÁCS
Fogd már be a szádat!
A jobb terem felé imbolyognak.
TAMÁS
Mért kellett minket megverni?
Bemennek a jobb terembe. Józsa bejön a bal kapun, ő is bemegy a jobb terembe. Aztán reggel van. A vendégszobából lehozzák Melkócsot a díványon a bástyán át, és leteszik a bal terem előtt. A jobb terem előtt megjelenik Svendi, majd Zsigmond. Zsigmond kialvatlan, mogorva.
MELKÓCS
Jó reggelt, nemes Balassi Zsigmond! Jó reggelt, Svendi fiam! Hálásan köszönöm a vendéglátást, soha nem felejtem el, és mondhatom rég volt ilyen nyugodt éjszakám, legkevésbé a porta közelében. Allah adjon nektek hosszú életet és sikerekben gazdag munkálkodást népeink felvirágoztatására.
Zsigmond morog valamit.
SVENDI
Hát akkor én is köszönetet mondok a páratlan vendéglátásért és a példátlan kényelemért. Mivelhogy odébbállok, emlékül itt hagyom a kardomat, amelynek értékét emeli, hogy a nagy Ferdinándtól kaptam, és a szintén nagy Miksa verette ki arannyal a markolatát.
Svendi Zsigmondnak nyújtja a kardot, Zsigmond nem érti.
SVENDI
Menyhárt elárulta Miksát, aki nekem tudvalevőleg imádott császárom.
Zsigmond átveszi a kardot, nézegeti.
SVENDI
Jó volna itt maradni télire, de hát nem lehet.
Kis csönd. A jobb teremből előjön Szénási, Hevesi, Forgács, Józsa, Tamás, Zay, Domonkos.
DOMONKOS
Valamit suttognak. Kit kell most imádni?
ZSIGMOND
Minden idők leghatalmasabb szultánját, Szulejmánt, valamint János Zsigmondot, kegyes fejedelmünket.
Kis csönd.
ZAY
Megjegyzem: Szulejmánt kár imádni. Meghalt Szigetvárnál. Különben ottpusztult Zrínyi Miklós is.
MELKÓCS
Jézus Mária! Ki az új szultán?
MELKÓCS
Nagy szultán volt Szulejmán, minden idők legnagyobb hadvezére. De az új szultán még nagyobb lesz, és ő lesz minden idők legnagyobb hadvezére. Halljátok? Én megmondtam: Szelim a legnagyobb. Allah engem úgy segéljen!
Kis csönd.
JÓZSA
Zsigmondhoz. Eszembe jutott valami. Ki kéne cserélni a rabokat.
ZSIGMOND
Hogyhogy kicserélni?
JÓZSA
Megszabadulnánk a hőbörgőktől. Melkócs elvinné őket.
ZSIGMOND
Jó… Nagyon jó! Melkócs, hagyd itt a rabjaidat, kapsz helyettük újakat. Frissek, erősek, hamarább célhoz érsz velük.
MELKÓCS
Adjál kétszer annyit.
ZSIGMOND
Adok én többet is, csak vidd őket. Tamás! Hozd a feketelistát.
Tamás berohan a jobb terembe. Melkócsot kiviszik a bal kapun, Zsigmond utána megy, Józsa követi.
SVENDI
A többiekhez. Isten veletek. Ha visszaárultattok, majd visszatérek.
Svendi kimegy a bal kapun. A jobb teremből kijön Tamás, kezében egy tekercs, és a távozók után lohol.
HEVESI
Mi nem vagyunk rajta?
SZÉNÁSI
Nem vagyunk rá méltók.
Kis csönd.
FORGÁCS
Na végre. Svendi elment a fenébe. Mindjárt tisztább a levegő.
SZÉNÁSI
Mész ám az anyádba te is. Kéjelgő, álszent gazember. Bitang. Kotródj innét!
Forgács Hevesire néz.
Kis csönd, Forgács lassan kimegy a bal kapun.
SZÉNÁSI
Domonkoshoz. Na, most benne vagy nyakig. Ha Erdélyhez állsz, fújtak a vagyonodnak. Hogy érzed magad?
HEVESI
Hiába hamisítottatok. Kár volt annyira törni az okos fejeteket.
DOMONKOS
Zayhoz. Te is elmégy?
DOMONKOS
Vidd el magaddal a hamisítványokat.
Zay a hordóról felveszi az irományokat, és kimegy a bal kapun.
DOMONKOS
Azt hiszem, én maradok. Olyan mindegy.
Kis csönd, Domonkos bemegy a jobb terembe. Szénási felmegy a bástyára, lenéz.
SZÉNÁSI
Viszik már a népünket.
Szénási lejön a bástyáról, kis csönd, visszajön Zsigmond.
ZSIGMOND
Hevesi, eridj Erdélybe Báthoryhoz, nyálazd be a talpát, mondd meg neki, hogy Erdély trónján szeretnénk látni satöbbi. Írjál Szénásival egy szép, rajongó, ékesszóló levelet, majd aláírom.
SZÉNÁSI
Nem is örülsz? Nem ezt akartad?
ZSIGMOND
De. Éppen ezt akartam. Az isten verje meg. De én hiába akartam. Mit számít, mit akarok én… Most már örülök. Nem látod? Kiugrom a bőrömből.
HEVESI
Zsigmond, én inkább nem megyek el innét… szeretnék Szatmárban maradni.
SZÉNÁSI
Elmegyek helyette.
ZSIGMOND
Szó sem lehet róla.
SZÉNÁSI
Akkor hadd menjünk ketten.
ZSIGMOND
Toll a fületekbe. Hevesihez. Ebéd után indulsz.
Zsigmond bemegy a jobb terembe. Szénási Hevesi vállára teszi a kezét, a hordóhoz mennek, és inni kezdenek.
Pár évvel később. Április vége. A vár romokban. A kapu teljesen összerontva, átjárni nem lehet. A bal bástya lerontva, most már ott van a bejárat. A palota emeleti része romokban, kiégve, csak néhány fal meredezik a helyén. Az ég vörös, odakinn tűz van. Az udvaron szekerek, ágyúk, lövedékek, roncsok, a végváriak nagy része az udvaron hever, sok a sebesült. A napi harc az előbb ért véget. Hevesinek a karja van bekötve, Szénásinak az egyik térde, Forgácsnak a feje. A szín jobb oldalán, elöl, hullahalom. Tamás a szín közepén ül törökülésben, két-két vitéz egyesével hordja elébe a hullákat, Tamás meghallgatja a szívverésüket, int, a hullát felviszik a bástyára, és ledobják, ki a várból. Hallani a tompa puffanást. Szünet nélkül folyik a hullák kidobálása. Zsigmond a szín közepén üldögél, fejét a kezébe temeti. Domonkos a szín közepén áll.
DOMONKOS
Hevesihez. Képzeld: ma se fájt. Két hónapja nem fáj a gyomrom. Nem óriási? Amióta éhezünk, egyszerűen fogja magát, és nem fáj. Ha ez így megy tovább, a végén még meg is gyógyulok.
HEVESI
Ha ez így megy tovább, makkegészségesen fogsz éhen dögleni.
Az egyik puffanás után a színen túlról üvöltés. Mindenki fölfigyel, az egyik vitéz, aki a testet lehajította lenéz a bástyáról, összenéz a párjával, aztán lejönnek a következő hulláért. Tamás az éppen ellenőrzött következő hulla után néz, a két következő vitéz felviszi a bástyára, meglódítják, mindenki figyel, ledobják a hullát, várják az üvöltést, de az elmarad. Folytatódik a hullák ledobálása.
DOMONKOS
Régen olyan volt, mintha fogak nőttek volna a gyomromban, és a tulajdon nyelvüket őrölték volna. Most meg olyan, mintha valami meleg macska fészkelne benne. Ki hinné, hogy ilyen szép lehet a nyugalom, amikor az ember nem akar szerezni, se megtartani, csak úgy él bele a vakvilágba, és bármelyik pillanatban kupán trafálhatja egy eltévedt golyóbis. Ha túléljük, talán megint fog fájni…
SZÉNÁSI
Holnapután hullát eszünk.
SZÉNÁSI
Folytasd. Lesz itt friss hús bőven.
FORGÁCS
Erőtlenül. Tiltakozom… Krisztus nevében… éhes vagyok…
Csönd, dobálják a hullákat.
ZSIGMOND
Kitekerem Báthory nyakát. Elevenen nyúzom meg. Szíjat hasítok a hátából.
FORGÁCS
Muszáj valami élelemnek lennie… olyan nincs, hogy ne legyen… Csak utána kell nézni…
SZÉNÁSI
Emberhúst a keresztények is ettek. Benne van a Bibliában.
SZÉNÁSI
A Bibliában minden benne van. Te mondád.
Gyönge röhögés.
Forgács bemegy a jobb terembe.
ZSIGMOND
Nem lehet józanul kibírni… Menyhárt nyakát is kitekerem. Megnyúzom. Szíjat hasítok a hátából…
Dobálják a hullákat. Az egyik dobáló vitéz felkiált.
Kelletlen mozgolódás. Hevesi is feláll, kihúzza a kardját, erre Szénási is kihúzza.
EGY VITÉZ
Fehér zászló alatt!
MÁSIK VITÉZ
Melkócsot hozzák!
A vitézek, már akik tudnak, feltápászkodnak. A bástyán megjelenik négy török, hozzák a díványt, rajta Melkócs. Senki nem szól és nem hajbókol. A törökök leteszik a díványt a bástya tetején. Melkócs fektében lenéz, de fel se könyököl. A hulladobálás abbamarad.
MELKÓCS
Ahogy az már lenni szokott, kegyetlen kínok között fogtok kimúlni, keselyűk lakmároznak majd a beletekben, utánatok nem marad semmi, mintha sose lett volna se a vár, se a harcotok érte. Szomorú és sajnálatos. Hiába hajtogattam: mentsétek az irhátokat, mivelhogy utálok hadakozni, minthogy a békességet és a lustálkodást kedvelem, de hát pusztulni akartok. Énnekem persze majdnem mindegy, mikor lesz az enyém a vár, holnap-e vagy holnapután, én jóban vagyok az idővel, csak azt nem értem, minek pusztultok potyára. Porfészek ez, nem az otthonotok. Higgyétek el nekem, a vénnek: a béke az életnek és a halálnak egyaránt értelme, a józan ember természetesen, előítélettől mentesen, lelki görcseitől szabadon csusszan át egyikből a másikba. Nincsen harc, amelyet bármely érdekszövevény igazolna. Nincsen vallás, amely okkal törhetné kerékbe az egyes életét. A jelen áldozata mindörökre hiábavaló…
Csönd, közben Melkócs elalszik. Kínos mocorgás, végül Domonkos fölmegy a bástyára, és megcsiklandozza Melkócs talpát. Melkócs felriad.
MELKÓCS
Domonkoshoz. Köszönöm, fiam… Ott tartottam, hogy… ott hagytam abba… Menyhártban úgyse bíztok, Bécsben dőzsöl, árulni is lusta. Rudolf császár őrjöngve hányja magára a keresztet, Szatmárról nincsen tudomása, és tudjuk mi jól: Szatmárral kezdődik a világ vége. Svendi Lázár nem bolond, ő majd csak az üszökre dugja ide az orrát. Báthory pedig nem kegyelmez. Én az ő parancsait kedvetlenül, ám teljesítem, őneki nyilván szüksége van Menyhárt vagyonára, hogy aztán ellenünk, örök szövetségesei ellen fordulhasson. Én tehát beveszem neki Szatmárt, és aztán harcolni fogok ellene. Magatokban bíztok? Csodában? Nekem ugyan ne meséljetek, én is magyar vagyok, így vagyok a szentséges és legnagyobb szultán leghűbb alattvalója. Bízzatok már bennem, na.
Csönd.
MELKÓCS
Hajnalig rágódhattok, aztán ha muszáj lesz, kaszabolunk.
Melkócs int, a törökök fölemelik a díványt, és leviszik a bástyáról, ki a várból.
Folytatódik a hulladobálás.
ZSIGMOND
Báthoryt miszlikbe vágom. Átharapom a torkát. A beleit az ujjamra tekerem. Kiégetem a szemét. Mért nem várta meg, amíg Menyhárt melléje áll? Menyhárt torkát is átharapom.
HEVESI
Ezek szerint adjuk meg magunkat.
HEVESI
Melkócs megígérte.
SZÉNÁSI
Én is megígérném.
HEVESI
Itt nem te fogsz dönteni.
SZÉNÁSI
Hát akkor fegyverbe.
A vitézek kelletlenül ismét feltápászkodnak, és kivonják a kardjukat.
SZÉNÁSI
Most nekilátok, és szépen sorjában újra elmondom, miért kell nekünk állandóan az ellenkező végletet prédikálnunk. Köztudomású, hogy közös népen ketten nem lovagolhatunk. Ismeretes, hogy nincs is közös népünk. Ami volna, az is elfogyott. Ha én a maradék vitézeket ámítom, te a maradék jobbágyokat – lehetne fordítva is. Úgy véljük ezért, hogy gyűlöljük egymást, holott tévedünk: mi egymást dacból, unalomból, egyéb cél híján, csak azért is marjuk, ezt véljük politizálásnak, és nyugtalanul alszunk, ha napi gyűlölködésünk tökéletlenre sikerült. Mindez nincs ellenemre. De most az egyszer szüntessük be magunkat, azzal a szent céllal, hogy megmaradásunk után hersegve haraphassunk egymás torkába. Egyébként kíváncsi vagyok, kinek óhajtasz parancsolgatni. Hol van a nyájad? Hol vannak a rajongóid, híres prédikátor? Ledöfhetnélek. Nézz körül. Nem moccan senki.
Hevesi hallgat, valóban nem mozdul senki. Szénási int, a vitézek leeresztik a kardjukat, leheverednek.
SZÉNÁSI
Látod, prédikátor, nem vagy mindenható. Hiába jártatjuk a szánkat. Hidd el nekem: osztozom bánatodban.
DOMONKOS
Hagyjátok abba, unalmas.
SZÉNÁSI
Szórakozni akarsz? Fordulj Zsigmondhoz.
ZSIGMOND
Menjetek a fenébe.
SZÉNÁSI
Nem baj, Zsigmond, Báthorynak átharapod a torkát.
SZÉNÁSI
Persze, mind a kettőnek.
DOMONKOS
Lehetőleg egyszerre.
ZSIGMOND
Menjetek a fenébe!
Folytatódik a hulladobálás. Forgács kitántorog a jobb teremből.
FORGÁCS
Emberi orrok! Teli zsák orr! Másznak! Mint a patkányok!
ZSIGMOND
Röhög. Rábukkant a püspök! Másznak? Patkányok? Patkány van a képed közepén! Levágjuk! Kihúzza a kardját, és Forgács felé közeledik.
FORGÁCS
Elugrik, Szénási elé veti magát, a vitézek egy része röhög. Adjuk meg magunkat, Szénási, könyörgök, elrohadunk, szétmállunk, lefoszlik az orrunk, hallod? Emberek! Szénásira mutat. Ez itt maga az ördög! Ő hozta ránk a törököt! Nem tágít, amíg egy is él közülünk… testvéreim… öljétek meg a gonoszt! Testvéreim!
Szénási int, Forgácsot megragadják, és a bal terembe kalodálják.
Kis csönd.
HEVESI
Én kimegyek. Jöjjön, aki élni akar.
SZÉNÁSI
Aki élni akar, azt levágom.
A vitézek egy része lassan Szénási, másik része Hevesi mögé sorakozik. Zsigmond ülve marad, Tamás felfigyel, a hulladobálás abbamarad, Domonkos aggódva figyel. Kis csönd.
HEVESI
Meg fogunk halni. Nem érzed? Azért, mert én meg akarok menekülni, neked feltétlenül meg kell halnod? Presztízskérdés a halálunk, vagy mi az isten? Csak hogy neked legyen igazad. Nehogy a más akarata érvényesüljön. Örül a kis lelked, hogy most végre lettél valaki, és elfog a rettegés, hogy ez a helyzet megszűnik, mihelyt elmúlik az ostrom. Annyira se vagy ép, hogy legalább a halálfélelem kijózanítson. Már az ösztöneid is hazudnak.
SZÉNÁSI
Én nem vagyok képes lehajtott fejjel, szabadon vonulni a mészárszékre. Kényszerítsenek rá! Legalább álljak ellent!
HEVESI
Mikor ötölted ki ezt a szép kis teóriát? Ebben a hónapban ez a filozófiád van műsoron? Na és már bebeszélted magadnak annyira, hogy hiszel is benne? Amíg a török belehúz a karóba, te majd kifejted neki legújabb, mélyenszántó megfigyeléseidet, a Korán értelmezésének morális összefüggései kapcsán.
SZÉNÁSI
Kínos lehet műveletlen baromnak lenni. Te ökör. Olvastad a Koránt?
SZÉNÁSI
Olvastad a Koránt? Te csodaváró ökör!
HEVESI
Csodaváró? Én? Hiszen te színleled, hogy hiszel a csodákban! Hogy pár nap múlva történik valami. De semmi se fog történni! Csak meghalunk!
A bástyán megjelenik Zay.
ZAY
Adjon isten, emberek!
Mindenki megkövül, Zay lassan lesétál.
ZAY
Most jövök a portáról, megkötöttem a drinápolyi békét. Mi újság?
Csönd.
ZAY
Erre jártam, gondoltam, benézek. Látom, itt semmi se változott. Folytassátok a civakodást, ne zavartassátok magatokat.
DOMONKOS
De hát minket ostromolnak!
ZAY
Hát persze. Odakint hallatlanul kedvesen figyelmeztettek, hogy a várba csak befelé van út. Szervusz, Szénási. Kezet fognak. Hogy vagy? Á, Hevesi! Kezet fognak. Acsarkodtok, mi? Gondolom, éheztek. A török is éhezik.
SZÉNÁSI
Megmondtam. Én megmondtam. Tudsz még valamit?
ZAY
Hogyne. Nemsokára itt a május. Odakint kissé távolabb meg gabonát égetnek.
HEVESI
Mégse éheznek annyira.
ZAY
Hogyne volna, ha égetik.
ZAY
Én se. A török már csak ilyen. A delegációval Sztambulban és Konstantinápolyban is jártam. Mi mindenről tudnék én mesélni!
SZÉNÁSI
Hát mesélj! Nincs más dolgunk, hallgatunk. Ülj le. Mesélj.
ZAY
Leül, kényelmesen elhelyezkedik. Képzeljétek: a delegáció minden tagja kapott egy háremet. Én hatvan nőt és három eunuchot. A fejesek persze többet. Érdemes volt élnem. Annyi mindent láttam, nem is tudom, mivel kezdjem.
ZAY
Hát kérlek szépen… Van nekik egy fenomenális besúgóhálózatuk. Az is spicli, aki nem tud róla. Fülelnek szekrényben, ágy alatt, ajtó mögött, ruharedőben, homlokráncban, füljáratban. Többször bukkantam rájuk, hol a függöny mögött üldögéltek, hol szőnyegnek álcázták magukat, aztán kellemesen elcsevegtünk erről-arról. Minden második szavuk idézet a Koránból, minden harmadik a szultán örök dicsőségét zengi, egyébként Mohamed próféta ünneplése foglalja le a gondolataikat, miután ottjártamkor volt valamilyen évforduló. Sztambulban a házam előtt minden éjjel történt néhány politikai gyilkosság, az utcán kísérettel jártunk, nehogy töröknek nézzenek minket, mert az életveszélyes. A szultánt nem láttam, azt mondják, szegényebb, mint egy átlaghivatalnok, hát el is hiszem. Hetekig vánszorogtunk egyik hivataltól a másikig – de legalább láttunk fényűzést, a javából. A tömeg persze viskókban él, némelyikben a kecskéket leszámítva húszan is, szennyvizet isznak, dinnyehéjat esznek, a vének fényes nappal halnak éhen a csecsemők csontjaival a szájukban. Görögök, szlávok, grúzok, örmények, emberi hús, ragály, őrület, és persze burjánzik az elnyomott gondolat.
Kis csönd.
ZAY
Az utcán a gyerekek a szemem láttára nyiszálták le az ujjukat, árulják, a külföldiek veszik, mint a cukrot. A Korán néhány korszerűbb magyarázatáért örökös rabszolgaságot és horribilis összeget adnak. Ellenőrizhetetlen birodalom. Maguk is csodálják, hogy vannak még, és nem hiszik, hogy lesznek, mert széthullás után ordítanak a koldusok, a szennycsatornák és az ürülék a városok szívében, pusztulás után sivalkodnak a puffadt hasú csecsemők, és hallgatnak az éhen halni akaró vének, szétmállás után csikorognak a viskók és a paloták omló díszei, a zsugorított emberfejek a kerítések tetején, a félbemaradt dzsámik; a zuhanni készülő minaretek, csönd után üvöltenek a müezzinek, elnyúlás után görnyednek a hivők, megbékélésért gajdolnak a hitetlenek, makognak az épségről lázálmodó nyomorékok és a tagjaikat veszteni fogó épek… Egymás hegyén-hátán tülekednek a pártharcok, a dinnyehéjak, az ékszerek, az idézetek, a kopár hegyek, a gondolatok, a hitek, az álérdekek, darabokra törik az egyetlen vallás, amelynek nevében holnap levágott fejjel, bezúzott koponyával, kilógó belekkel ébredhetsz, ki tudja, miért és ki által, mert arrafelé a véletlen is bizonytalan, mert barátod ellen csak ellenséged
barátja véd meg, ha időt szakíthat rád a céltalan rohanásban, mert rohan az élő, hogy meghúzhassa magát a semmiben, előtte futnak a holtak, egymás vállára másznak a feltörekvő öngyilkosjelöltek, a láncok cserélődő rabszolgák ezreit csörgetik, a lehulló fejekben pedig újra és újra megérik az egyetlen gondolat: hogy ebben az egyre gyorsabb sehova rohanásban, az emberi halál e hanyatt-homlok bővülő újratermelésében van az értelme annak, amit lehet sejtve tagadni és meggyőződés nélkül hirdetni: az istennek, aki kényszerű rádöbbenéseinkből hízik bennünk a céltalanság szellemévé, és akit visszavonni akkor se tud majd senki, amikor ez a részegen burjánzó testi-lelki televény belefagy az űrbe.
Kis csönd.
ZAY
Én ott maradtam volna. Életemben először, valahol. Kár, hogy a németek jó előre elintéztek volna, nem látván be, hogy nem vagyok árulójuk. Így hát most itt vagyok, és már nem is igaz, hogy valaha délen jártam, ahol az égen is elhasal a félhold, és megint nem hiszem, hogy itt vagyok, nem vagyok jelen, távol vagyok, és úgy nézek körül a mában, mint aki holnap elmegy. Nézem a várat, és helyette az emlékképet látom, amely színtelen, mint az álom.
Csönd.
ZAY
Egyszóval, ti meg a véretek ontjátok. Ez is valami. A török odakint Báthoryt ócsárolja, nem akaródzik háborúzniuk érte. Na és mikor koncolnak föl? Vagy inkább éhen vesztek?
HEVESI
Szénási éhen vész.
SZÉNÁSI
Hevesit felkoncolják.
HEVESI
Te kintről jössz, hallhattad, hogy elvonulhatunk.
SZÉNÁSI
Melkócsnak nem hiszek, annál inkább neked, Zay. Csak nem akarsz elpatkolni! És bejöttél hozzánk. Tudod te jól: éhezik a török, nem bírja sokáig.
ZAY
Mért ne bírná? Hetekre való gabonát égettek.
SZÉNÁSI
Ezt mivel magyarázod?
SZÉNÁSI
Hát akkor minek jöttél?
ZAY
Minek jöttem! Minek! Muszáj valami célomnak lenni? Á, hülyék vagytok, és ezen úgyse lehet segíteni. Meg fogtok dögleni. Én is. A kalodához sétál; meglátja bent Forgácsot. Jé, a püspök! Üdvözöllek. Jövök hozzád, nehogy már unatkozzál. Beül a másik kalodába. Csukja rám valaki.
Értetlen csönd, aztán Tamás odalép, rácsukja.
TAMÁS
Rácsuktam… Szénásihoz. Ő kérte… Hevesihez. Ő kérte…
SZÉNÁSI
Közveszélyes öngyilkos. Még az is lehet, hogy Melkócs küldte.
Csönd.
TAMÁS
A püspököt is meg kéne. Most melyiket? Csak egy csigánk van.
Csönd.
HEVESI
El kell menni innét, mert nem lehet itt maradni, és mert el kell menni akkor is, ha nem muszáj. El valahová, ahol nincsen Szatmár, ahol nem vagyunk mi sem, ennél az erdőkben is jobb, mezítláb a hóban is jobb, hontalanul, bujdokolva is jobb. Ha elbujdosik egész Magyarország, hátha nem lesz magyar, aki üldözőbe venné. Innét csak elmenni lehet, mert nem lehet itt maradni, ide visszatérni se lehet, és ezért, csak ezért érdemes elmenni valahová, mindegy, hová, mert el kell menni innét, akkor is, ha nem muszáj.
Szénási a bal terem elé megy, leguggol, Zayt bámulja. Hevesi váratlanul hátulról ráveti magát, mire a vitézek szempillantás alatt kaszabolni kezdik egymást. Zsigmond és Tamás értelmetlenül bámul, Domonkos a vagdalkozók közé veti magát.
DOMONKOS
Vissza! Erre számít Melkócs! Vissza!
Heves csata, Domonkost hasba szúrják, eldől. A csata, amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelenül abba is marad. Szénási és Hevesi a földön, mindkettő vérzik. Több friss hulla hever a földön. Hevesi nagy nehezen föltápászkodik, többen támogatják, intésére Szénásit a bal terembe húzzák, és kaloda híján a falhoz bilincselik. Tamás visszaül törökülésbe, de a hullákat, köztük Domonkost, most már szívhallgatás nélkül hajigálják le a bástyáról. Közben leszáll az éj. Tamás munka nélkül lévén, feláll, Hevesihez lép, a bal teremre bök.
Kis csönd.
HEVESI
Tamás. Eridj a törökhöz. Mondd meg Melkócsnak: megadjuk a várat.
TAMÁS
Hát úgy. Én megkínozom a rabokat, elkönyvelem a veszteséget, levelet írok, hallgatózom, besúgok, kipucolom a csizmádat, de küldjél mást. Ugyanis levágnak, mielőtt a basáig érnék.
HEVESI
A többiekhez. Na, emberek, ki hajlandó?
Csönd.
HEVESI
Emberek, hogy megadjuk magunkat, ahhoz előbb… meg kell adnunk magunkat!
Csönd.
HEVESI
Rábök az egyik vitézre. Te mért nem mégy?
EGY VITÉZ
Megüt a guta, ha túlél a többi.
HEVESI
Vessétek tömlöcbe!
Kis csönd.
TAMÁS
Gondterhelten. Tele van.
Kis csönd.
HEVESI
De hát muszáj beszélnünk Melkóccsal!
EGY VITÉZ
Beszélj vele magad.
TAMÁS
Bocsánatkérően. Tele van.
HEVESI
Zsigmondhoz. Zsigmond, téged ismer a török.
ZSIGMOND
Én menjek? Túsznak? Énnekem meg kell ölnöm Báthoryt.
HEVESI
Mire vártok? Csodára? Nekünk még meghódolni se sikerül?
EGY VITÉZ
A fehér zászló csak reggel látható.
Hevesi meglepődik, elhallgat, néhányan kuncognak.
HEVESI
Hát akkor parancsba adom: dobjátok ki a várból a fegyvereket. Mindet. Nem szabad ellenállnunk, és hajnalra meginoghatunk. Jó éjszakát.
Hevesit betámogatják a jobb terembe. A vitézek szétoszlanak, nagyobb részük bemegy a jobb terembe, kisebb részük az udvaron heveredik le. A hold a bal teremre süt.
SZÉNÁSI
Menyhárt egyébként rögtön az ostrom első napján lelépett.
SZÉNÁSI
Nevet. Segítségért ment ki. Vele ment Józsa is.
FORGÁCS
Az ostrom kezdetén még erős volt a vár. Svendi emelte föl. Még Báthory első támadása után.
SZÉNÁSI
Az első támadáskor jött a pestis.
SZÉNÁSI
A harmadik feleségem meg a fiam…
Kis csönd.
FORGÁCS
Erdélybe készültem, reggel érkeztem Szatmárba, délben körülzárt a török.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Nevet. A pestisért is magamat okoltam. Aztán egyik éjjel belopóztam Menyhárthoz, és belevágtam a késemet. Persze páncélingben aludt.
SZÉNÁSI
Nevet. Kiröhögött. Pedig most is megölném… Talán. Menyhárt ugyan nem oka semminek, de azért megölném.
ZAY
Forgácshoz. Püspök vagy még?
FORGÁCS
Nem sokáig. Meg fogok nősülni.
SZÉNÁSI
Mindenki megőrül néha.
Kis csönd.
FORGÁCS
Nagyon röstellem az orrokat.
FORGÁCS
De úgy másztak, mint a patkányok.
SZÉNÁSI
Nekem az ördög szokott megjelenni.
FORGÁCS
Szégyellem magam.
SZÉNÁSI
Jámbor csalás. Van egy zsák orrunk, Melkócstól kaptuk ajándékba hajdanán. A felét már elküldtük Bécsnek, hadd higgyék, hogy harcolunk. A másik felét szűkösebb időkre tartogattuk. Nyakláncnak is jó, kapuéknek is.
FORGÁCS
Én nem tudtam róla. Hónapok óta harcolok velük, és nem volt időnk fecsegni. Szénásihoz.
Pedig én régóta meg akarom neked mondani: rájöttem, hogy neked volt igazad.
FORGÁCS
Azért is indultam Erdélybe, hogy tárgyaljak a törökkel.
SZÉNÁSI
A törökkel nincs mit tárgyalni.
FORGÁCS
Már hogyne volna! Megnősülök, áttérek, protestáns leszek.
SZÉNÁSI
Minek ahhoz megnősülni?
FORGÁCS
Nem érted? Éveken át rágódtam a szavaidon, és beláttam: minket a növő hatalom zabál meg. A német ellen minket csak a török véd meg.
SZÉNÁSI
Hülyeség. A töröknél még a német is jobb. Annak idején tévedtem. Mint ahogy jó néhányszor.
FORGÁCS
Ha tudnád, mennyire kínos nekem a nősülés. Belehugyozni egy tisztátalan nőstény kloakájába. Éppen nekem, a szellem emberének. Azt hiszed, könnyű megtagadnom a vallást, amely embert faragott belőlem, és amelyben hinni soha nem szűnök meg? Azt hiszed, öröm lesz ellene prédikálnom? Súlyos okom lehet, ha mindezt vállalom.
SZÉNÁSI
Ha nem tudnád, szellem: a török rohadt és önző és kapzsi.
SZÉNÁSI
Nyilván. De megvan az az előnye, hogy idővel még rohadtabb, még önzőbb és még harácsolóbb lesz, és minket mindenképpen leigáz. Tegye hát úgy, hogy legalább azt hihessük: mi akartuk.
FORGÁCS
Jártál te már Bécsben? Mert ott születik a pokol.
SZÉNÁSI
Nem jártam, nem is érdekel. Majd ha nálunk is lesz új pokol, új emberek új érvekkel fognak küszködni ellene. De ahhoz a pokolnak előbb meg kell lennie.
FORGÁCS
Én inkább imádom Mohamedet, mint a megvalósuló krisztusi igéket.
SZÉNÁSI
A politika nem imádat és nem világnézet kérdése. Ne hidd, nősülő püspököm, hogy én nem látom: két hatalom közül egyik sem lehet emberséges. Világos, hogy két rossz között nincsen kevésbé rossz. Ami embertelen, az nem lehet többé vagy kevésbé az. Isten előtt a rossz semmilyen indokkal sem menthető. Isten nem állít minket morális választás elé, hitehagyó püspököm, mert választani csak jó és rossz között lehet, és isten a jót megvonta tőlünk.
FORGÁCS
Ez nem ment föl a felelősség alól.
SZÉNÁSI
Nem hát. De isten próbatétele másban van. Ő minket a múltról és a jövőről kérdez, és mi csak múltat vagy csak jövőt válaszolhatunk neki. Mivel isten ideje a múltból rohan a jövőbe, és megfordítani egyelőre nincs erőnk, a helyes válaszadó akkor is jövőt mond, ha ez a jövő, mai fogalmaink szerint, a múlt rossznál is rosszabb lesz.
FORGÁCS
Ez a jövő kilátástalan.
SZÉNÁSI
De még mennyire. Én istennel nem jutottam egyezségre soha. Lázadtam, és lázadni fogok önkénye ellen, amellyel kizárólagos jogot formál a kérdezésre, és engem mindössze válaszra érdemesít. Ez végül is a legnagyobb pofátlanság, ami isten részéről elképzelhető. De azzal nyugtatom magam, hogy istennek ezzel talán magas célja van. Isten érzésem szerint meg akar halni, de tudja, hogy őt csak az ember ölheti meg, akkor, amikor végre az ember fog kérdezni, és isten lesz kénytelen válaszolni. Hogy ez a kérdező ember egyszer megszülessen, őseinek túl kell élniük a halált.
FORGÁCS
Ezt nem értem. Zagyvaság. Rosszabb a misztikánál. Ez a kiválasztott ős te volnál?
SZÉNÁSI
Mindenki az. Legföljebb én tudok is róla.
SZÉNÁSI
A viaszba pecsétet nyomnak, a pecsét nyoma ott marad. Mi lesz, ha fellázad a viasz? Belenyomódik a pecsétbe, és ott marad a nyoma.
Kis csönd.
FORGÁCS
Akkor én megnősülök, te pedig katolizálsz.
SZÉNÁSI
Elvileg. Gyakorlatilag nem egészen, mert a nyájamat, ha van, nem akarom elveszíteni.
FORGÁCS
Mit fogsz hát prédikálni?
SZÉNÁSI
Ami van, az mindig elég iszonyú ahhoz, hogy prédikáljak ellene. Valami mellett ezért soha nem fogok prédikálni. Sőt. Támadni fogom a saját, Bécset támogató reálpolitikámat is. Nyomdát nyitok ugyanis, és az írott szó tovább hat, csínján kell bánni vele. Kígyót-békát fogok kiabálni magamra, és igazam lesz.
FORGÁCS
Érdekes, én is nyomdát nyitok. És úgy tűnik, ellened fogok ágálni.
SZÉNÁSI
Én pedig mindkettőnk ellen.
FORGÁCS
Én hívtam be a jezsuitákat. Most röpiratokban fogom leleplezni a jezsuiták piszkos és istentelen üzelmeit.
SZÉNÁSI
Én pedig ostorozni fogok mindenkit, aki élt és él és élni fog. A pápistákat különösen, lévén, hogy titokban velük fogok szövetkezni.
FORGÁCS
Kénytelen leszek az általam utált Hevesikkel paktálni ellened.
SZÉNÁSI
Majd én is szövetkezem velük ellened.
FORGÁCS
Én téged nem is gyűlöllek. Én tulajdonképpen szeretlek téged. Most majd az irántad való gyűlöletre nevelem magam.
SZÉNÁSI
Én is kedvellek, magamfajta őrült vagy. Majd megpróbállak gyűlölni.
Csönd.
ZAY
Fejetlenül prédikálni legalább olyan nehézkes, mint töketlenül megnősülni. Beláthatnátok, hogy Szatmárnak addig van miből pusztulnia, amíg Bécs a portával huzakodik. Erős udvarért és éppen olyan erős portáért imádkozzanak az életben maradók, akik nem mi leszünk.
Kis csönd.
ZAY
Csak ez a dühítő. Hogy lesz, aki túléli.
Csönd.
ZAY
Útközben hallottam, hogy Annát Báthory elfogatta.
SZÉNÁSI
Tömlöcben is halt meg szegény.
SZÉNÁSI
Csodálatos asszony. Fél Erdély végigment rajta. Terhesen halt meg.
SZÉNÁSI
Az is lehet. Csodálatos asszony volt.
Kis csönd.
SZÉNÁSI
Nem így van, nősülő püspököm?
Csönd. A beszélgetés alatt a jobb teremből előszivárogtak a vitézek, bolyonganak az udvaron. Néhányan ülnek, maguk elé merednek. Tamás és Zsigmond is kijön, már csak Hevesi nincs a színen.
EGYIK
Reggelre nyár lesz. Érzem az illatát. Elmegyünk?
HARMADIK
Én megtartottam a késemet. Még jól jöhet, ha lesz mit ennünk.
EGYIK
Én is megtartottam. A kés nem is fegyver.
MÁSIK
Azt mondják, Hevesi is megtartotta.
TAMÁS
Hazamegyek a Drávához. Van ott egy mező, azt nem lehet összerontani.
HARMADIK
Mifelénk volt egy kovács, lovat patkolt, ekét kalapált, én kezeltem a fújtatót.
EGYIK
Nálunk mocsarak voltak, de szebb kísértetek laktak benne, mint a Szamosban. A népek igen féltek, csak én nem, énnekem a lidércek még meséltek is, jó szívvel voltak hozzám.
NEGYEDIK
Én még Budán is jártam. A Duna széles, olyan széles, hogy szélesebb még a Szamosnál is. Budán a tornyok magasabbak, mint errefelé a jegenyék. A magyarok is bugyogóban járnak, és minden héten fürdőbe mennek. A török úgy beszél magyarul, mint te vagy én. Lovat vittünk a vásárra, megdöglött, a gazdám felkötötte magát. Szép ló volt, szerettem.
Kijön Hevesi.
EGYIK
Lengyelországba kéne menni.
MÁSIK
Vagy Erdélyen túlra.
HARMADIK
Azt mesélik, Törökországban kezdődik a tenger, és a tenger másik partján boldog magyarok élnek. Csak egy királyuk van, magas hegyek veszik körül a birodalmat, nem háborgatja senki. Az ottani magyarok szép, erős emberek, sok lovuk van, és mindenkinek ugyanannyi lova van.
Csönd.
EGYIK
Énekelj valamit, Hevesi!
HEVESI
Nem tudok én már énekelni.
Másik bemegy a jobb terembe.
HEVESI
Nem tudok énekelni.
EGYIK
Énekelj a magas égről. Az árvaságról. A vashegyekről.
Másik kijön, hozza a lantot. Hevesi átveszi.
HEVESI
| |
|
Volt egy királyfi, húzták és vonták, |
| |
|
Kegyes és jó volt, ezért utálták, |
| |
|
Nem is számított barátra, társra, |
| |
|
Csupán hűséges, hollószín lovára. |
|
| |
|
Útnak is indult holló lovával, |
| |
|
Rosszakaróktól egyetlen társsal, |
| |
|
De hát lovát is megvesztegették, |
| |
|
Elcsábították, cukorral etették. |
|
| |
|
Vitte királyfi hátán a nyergét, |
| |
|
De hát a nyergét lekenyerezték, |
| |
|
Így ment kifosztva, maradt a zabla, |
| |
|
Királyfi sokszor, de sokszor harapta. |
|
| |
|
Egy helyütt aztán megállt pihenni, |
| |
|
Megállt pihenni, tovább se menni, |
| |
|
Azóta ott áll, valahol erre, |
| |
|
Nem lép se arra, sem pedig emerre. |
|
| |
|
Foszló torkában bazalt a láva, |
| |
|
Ami lehet még: sziklaszirt, árva, |
| |
|
Áll csak, és dermed, se bűn, se érdem: |
| |
|
Változik minden, minden, csupán ő nem. |
|
| |
|
Nyakára roppan ég kalodája, |
| |
|
Ujjai indák, hernyó a szája, |
| |
|
Nagy halak, cápák vergődnek ajkán, |
| |
|
Idővizeknek fenekén és alján. |
|
| |
|
Idővizeknek förtelmes alja |
| |
|
Beszakad, elnyel, ne menj át rajta, |
| |
|
Idővizeknek felszíne nyílna, |
| |
|
Lelátna Isten, sírna csak és sírna. |
|
Csönd.
HEVESI
Találkozik Musztafa a nádorral. Mennek, mendegélnek, az Alföldön fakeresztek nőnek. Musztafa megbotlik, lehajol, hát egy kéz áll ki a földből, mozog. Azt kérdi Musztafa: „Mi az, itt élőket is temetnek?” Mire a nádor: „De még milyen rosszul!”
ZSIGMOND
Ha reggelig sikerül egy selyemzsinórt küldenünk Melkócsnak, akár meg se adjuk magunkat. Állítólag sok basa kötötte fel magát tévedésből.
Csönd.
HARMADIK
Újra kezdődött a történelem, és úgy alakult, hogy Magyarországon találták föl a puskaport. A feltaláló magyar ember volt, fehér inge volt, lobogó gatyája, pörge kalapja, azon árvalányhaj. Feltalálta a puskaport, tarisznyába tette, útnak indult. Megy, mendegél, találkozik egy rókával. A koma éppen tehenet hajtott a vásárra. A ravaszdi illedelmesen köszön, az ember viszonozza. Megállnak. „Add el nekem ezt a tehenet – mondja az ember. – Szomjas vagyok – mondja az ember –, és egyetlen kút sincs ezen a pusztaságon.” „Mit adsz érte?” – kérdi nagy furfangosan a róka. Erre az ember azt kérdi: „Szereted a kapor ízét?” „Attól függ, mihez” – válaszolja a koma agyafúrtan. „Uborkához” – mondja az ember. „Uborkához szeretem” – így a koma dörzsölten. „Az enyém jófajta mondja az ember –, puskapor.” A róka megszagolja, aztán nagy megátalkodottan a tarisznyát is hozzákéri, és az embernek adja a tehenet. Megy, mendegél az ember a tehénnel, hát nem szembejön egy medve? A medve bal fülében egy kisegér cincog. Az ember elcseréli a tehenet a kisegérért. Megy, mendegél az ember a kisegérrel. Aztán a kisegér fogja magát, és meglóg. Megy, megy, mendegél az ember egyedül. Aztán nélküle.
Csönd.
MÁSIK
Száll a szép Szabadság az ég alatt, elfárad, nézi, hol pihenhetne meg. Meglát egy darab földet, fölülről szép zöld mezők, erdők, hegyek meg völgyek, termékeny síkságok, kanyargó folyók, na, gondolja a Szabadság, ide érdemes leszállnom. Leszáll, csupa virág a mező, a fű bokáig ér, örvendezik a Szabadság nagyon. Egyszerre elővágtat három sovány vitéz három göthös paripán, rávetik magukat a Szabadságra, megkötözik. „Mit akartok tőlem – kérdi a Szabadság –, én a szép Szabadság vagyok.” „Én magyar vitéz vagyok – mondja az egyik –, Rudolfot szolgálom.” „Én magyar vitéz vagyok – mondja a másik –, Báthoryt szolgálom.” „Én magyar vitéz vagyok – mondja a harmadik –, én mindenkit szolgálok.” „Mért kötöztök meg engem? – kérdi a Szabadság. A három vitéz összenéz. – Parancsot kaptatok rá?” A három vitéz hallgat. Aztán megszólal a harmadik: „Nem kaptunk rá parancsot, de bennünk él a Rabság, ezért megölünk téged.” És megölik a Szabadságot. A Szabadság persze nem hal meg, fölrepül, száll tovább az ég alatt, mint a költöző madarak a télből, és nem tér vissza soha többé.
Csönd. Hevesi feláll.
HEVESI
Minden fegyvert kidobáltatok?
Csönd.
Csönd.
HEVESI
Különben mindegy. Egy kicsit meginogtam. Csak nehéz bénán várni… Mért éppen most legyen a török szavatartó…
Csönd.
HARMADIK
Nekem van egy késem.
EGYIK
Késem, az nekem is van.
HARMADIK
Komoly mulasztás terheli a lelkemet: én a kardokat elfelejtettem kihajítani.
ZSIGMOND
Én leguríttattam a puskaporos hordókat.
MÁSIK
Homok volt bennük. A puskapor a pincében van. Tévedésből.
Csönd, Hevesi bólogat. Hajnalodik. A vitézek egy része fegyvert hoz ki a jobb teremből. Néhányan felballagnak a bal bástyára.
TAMÁS
Hozzam a fehér zászlót?
HARMADIK
A bástyán. Elment a török.
Egymást taposva a bástyára rohannak. Néhányan leugrálnak róla, ki a szín mögé. Hangok: „Elvonultak! Csoda! Túléltük! Győztünk!” Néhányan az örömtől elnyúlnak a földön, mások ülnek, vigyorognak, megint mások imádkoznak, valaki kiszabadítja a bal teremben levőket, azok is felimbolyognak a bástyára. Forgács térdre esik, imádkozik, Zay ácsingózik, Szénási rohangál. Egyesek sípot, dobot kerítettek, hangzavar. Páran örömükben a palotát kezdik bontani csákánnyal, nem szól rájuk senki, mások ágyúgolyókat hajigálnak ki a várból, páran dísztárgyakat hoznak ki a palotából, és osztogatják. Valaki egy hullát talál, többen megragadják, és nagy hórukkolás közepette ledobják a bástyáról. Általános ölelkezés. Zsigmond, Szénási, Hevesi, Forgács egy kupacban, egymást ölelgetik, Zay kissé odébb álldogál.
ZSIGMOND
Megfojtom Báthoryt! Karóba húzom! Felnégyelem!
ZAY
Hát most se sikerült megdögölnünk. Majd máskor.
SZÉNÁSI
Mégse lehetetlen! Mégse! Mégse!
HEVESI
Mért volna lehetetlen?
SZÉNÁSI
Ha mi nem érnénk be félgyőzelmekkel… ha volna türelmünk egészen győzni…
FORGÁCS
Csodákat művelhetnénk együtt, mi hárman…
SZÉNÁSI
Isten neki, műveljünk. Csinálunk csodát, Hevesi?
FORGÁCS
Ha egyszer összefogunk mindenki ellen… ha egyszer mi összefogunk…
HEVESI
Megcibáljuk az isten szakállát.
SZÉNÁSI
Ráülünk a szájára, és akkor kap levegőt, ha engedünk!
Szénási és Hevesi összeölelkezik.
ZSIGMOND
Báthoryt meg kerékbe töröm. Ezzel a két kezemmel.
Tamás kijön a jobb teremből, nagy listával a kezében. Szénásihoz lép.
TAMÁS
Miután győztünk, Melkócs pedig egy jegenyén himbálódzik, és kilóg a nyelve, most találtak rá, én összeállítottam a veszteséglistát. A törökkel szembeni követelésünk tekintélyes összegre rúg, a halottakért egyetlen fityinget se számítva. A követelésbe bevettem a falrongálást, a gyümölcsfák pusztulását és a Szamos vizének bemocskolását, ami a lovak hullását tekintve súlyos pénzt jelent…
A bástyán megjelenik Boldizsár és Józsa. Eleinte nem veszik észre őket, aztán fokozatosan elcsendesednek, néznek föl a bástyára, ahol már csak Boldizsár és Józsa maradt. Csönd. Boldizsár kiköpött az apja, csak valamivel fiatalabb, mint Menyhárt az első felvonásban. Boldizsár győztesen, nagy méltósággal kitárja a karját.
BOLDIZSÁR
Testvéreim! Magyarok! Győztünk! Hála érte istennek és néktek, örök hála és örök dicsőség. Soha nem felejtem el, milyen vitézül verekedtetek. Én, Balassi Boldizsár, ígérem nektek: a Balassi-címer soha többé nem követel ekkora áldozatot. Testvéreim! Amikor Szatmárba indultam, nem reméltem már, hogy valakit is életben találok közületek. Ki gondolta volna akkor, hogy meghallhatjátok az örömhírt: soha többé nem háborúzunk a törökkel. Halljátok hát: megbékéltem Báthoryval. Erdély a szövetségesünk! A nagy török birodalom a pártfogónk! Az imént találkoztam a szégyenszemre elkullogó török sereggel, és Ibrachim basa, az átkos emlékű Melkócs utóda felajánlotta, hogy a mi számunkra is prédálnak élelmet. Testvéreim! A török jóvoltából vége az éhezésnek! Éljen Erdély, nagyszerű fejedelmével, Báthoryval az élén! Vesszen Bécs, le a németekkel, talpnyalóikkal és csatlósaikkal! Testvéreim! Szövetségesünk csapatait fogadjátok hálás szeretettel!
Csönd. Boldizsár és Józsa lejön a bástyáról, ahol megjelenik a török, és hosszú, tömött sorokban, fáradtan, elkeseredetten, megkínzottan, rongyosan, lehajtott fővel bevonul a várba, és végeláthatatlanul ömlik a jobb terembe. Sok közöttük a sebesült, a nyomorék, állatokat is terelnek. A török a felvonás végéig folyamatosan vonul befelé. Tamás közben bemegy a jobb terembe.
BOLDIZSÁR
Testvéreim! Balassi Menyhárt az ostrom idején meghalt Bécsben. Mint egyetlen fia, én lépek örökébe. Apám jó hadvezér volt, de szemét ember. A három hazában nincs, aki ne ismerné förtelmes tetteit és becstelen árulásai történetét. Alig van köztetek, aki ne szenvedett volna kegyetlen önkényétől. Ezért ígérem nektek: nem követem apám példáját, én nyugalmat hozok Szatmárra. Azt akarom, hogy rettegés nélkül, alkotó munkában töltsétek napjaitokat. Soha többé apám bűneit! Megvalósítjuk az emberarcú feudalizmust!
Kis csönd.
JÓZSA
Menyhártot nincs miért gyászolnunk. Örüljünk, hogy vége.
BOLDIZSÁR
Most pedig következzék a békés építőmunka.
JÓZSA
Ki fogjuk vizsgálni, hogyan viselkedtetek az ostrom alatt. A többség becsülettel helytállt, aki azonban nem viselte szívén Szatmár érdekeit, lakolni fog.
BOLDIZSÁR
Tudomásunkra jutott, hogy Balassi Zsigmond szabotálta a harcot, és a vagyonomat herdálta. Ügyében alapos vizsgálatot rendelek el.
Boldizsár intésére két török megragadja Zsigmondot, és a bal terembe kalodálja.
BOLDIZSÁR
A vizsgálat során minden visszaélésre fényt derítünk. Nehéz szívvel tesszük, hiszen jutalmazni jöttünk, és fogunk is, ígérem, kinek-kinek érdeme szerint.
A bástyán négy török jelenik meg, a díványt cipelik, amelyen a köpcös Melkócs helyett most a nyurga Ibrachim fekszik. A törökök az udvar közepén leteszik a díványt, Ibrachim fekve marad. Boldizsár a dívány elé lép, leborul. A magyarok lassan valamennyien leborulnak.
BOLDIZSÁR
Nemes szövetségesem, kedves pártfogóm, drága bátyám, dicsőséges Ibrachim, a hatalmas szultán, Mohamed kegyelméből az átkozott Melkócs helyére méltán kinevezett új temesvári pasa! Örömmel üdvözöllek váramban. Bizton remélem, hogy együttműködésünk mind a porta, mind az udvar számára gyümölcsöző lesz. Érezd magad otthon minálunk. Tudom, sokat tettél az átkozott Melkócs ellen, hiszen te érted el, hogy az éhes tömeg felkösse, végre is te semmisítetted meg a gabonaszállítmányokat. Köszönjük ezt neked, nemes Ibrachim basa, mert ezzel megmentetted a védők életét.
Ibrachim int, beviszik a jobb terembe. Boldizsár feláll. A török vonul befelé. A magyarok egy része feláll, más része térden marad, és maga elé bámul. Forgács Boldizsárboz lép.
FORGÁCS
Kedves Boldizsár, drága uram, segítségedre leszek soraink megtisztításában. Bizonyítékaim vannak, hogy Szénási Béccsel paktál, és a török ellen lázít.
Boldizsár intésére megragadják Szénásit, és Zsigmond mellé kalodálják.
JÓZSA
Kedves barátom, Zay, jó, hogy itt vagy. Segíthetnél a szükséges adatok összegyűjtésében.
ZAY
Rendben van. Ki ellen?
BOLDIZSÁR
Gondterhelten. Zay, te hű maradtál Bécshez, nem?
BOLDIZSÁR
Akkor a segítségedtől, sajnos, el kell tekintenem.
ZAY
Persze, persze, mi most ellenségek vagyunk. Hiába, az évek. Akkor én most elmegyek. Fél év múlva visszajövök. Ha megérem. Addigra visszaállsz.
BOLDIZSÁR
Jó utat, Zay. Svendi Lázárt szívélyesen üdvözlöm.
Zay a bal kapu felé indul, aztán észbe kap, és kimegy a bástyán keresztül, ahol még mindig ömlik be a török. Tamás egy listával a kezében kijön a jobb teremből, és Boldizsárhoz lép.
TAMÁS
Boldizsár, amikor ilyen pici voltál, ni, én a térdemen hintáztattalak.
BOLDIZSÁR
Jól van, öreg, majd később.
TAMÁS
Ki gondolta volna, hogy ilyen szép nagy ember lesz belőled? Egészen parányi voltál.
BOLDIZSÁR
Bizony, bizony.
TAMÁS
Úgyhogy én most benyújtom a számlát. Minthogy a szövetségesünket győztük le, tekintélyes összeggel tartozunk neki. Az emberéletben esett pusztítást nem számítva, kárt okoztunk a töröknek fegyverben, lóban, ruházatban…
BOLDIZSÁR
Jól van, öreg, erre majd később visszatérünk.
TAMÁS
Összecsavarja a listát. Megkínozzam a rabokat?
BOLDIZSÁR
Majd később. Hevesihez. Hevesi! Úgy értesültem, hogy te már jártál Báthorynál. Rád bízok egy levelet, elviszed neki. Estére indulsz. A többiekhez. Emberek! Délben ökörsütés! Éljen a győzelem!
Néhányan utána kiáltják: „Éljen!”
Boldizsár és Józsa bemegy a jobb terembe. Hevesi áll, bámul. A török vonul befelé. A magyarok szétszélednek, egy részük bemegy a jobb terembe. A bal teremben Zsigmond lehorgasztja a fejét. Szénási feléje fordul, amennyire a kaloda engedi.
SZÉNÁSI
Most úgy tűnik: mindig szerettem Menyhártot, annyira fáj a halála. Pedig még megölni se tudtam. Most elsiratnám, és nagyon elsiratnám, és összekeverném, hogy érte vagy ellene hadakoztam-e, elfeledném a tetteit, el a jót és el a rosszat, és nem is tudom, miért, de gyászolom. Nem mi akartuk, de hozzá volt közünk, és inkább, mint bárki máshoz, és máshoz nem is lehet már. Elmosódnak a lényeges különbségek. Elmosódunk.
Kis csönd. A magyarok már mind bementek a jobb terembe. A török vonul befelé.
SZÉNÁSI
Ne búsulj, Zsigmond, egykor Báthoryval akartál szövetkezni, látod, előbb-utóbb minden, minden sikerül. Meglehet, Boldizsár nem páncélban alszik. Nem késik és nem siet az isten.
Zsigmond nem válaszol.
SZÉNÁSI
Hallod, Zsigmond? Ne búsulj.
Zsigmond nem válaszol.
Zsigmond nem válaszol.
Zsigmond nem válaszol.
SZÉNÁSI
Meghalt. Kis csönd. Az isten verje meg, akkor itt büdös lesz. A kurva életbe!
A török vonul befelé.
|