A békecsászár

 

 

 

 

Hannibál

Tragédia három felvonásban

„Miért nem járok színházba?

I. Az előadott darabok ötlettelenek, unalmasak, más szóval nem tárják fel a kor valóságához kapcsolt formában az igazi szenvedélyeket. Az ún. irodalmi darabok sem mutatnak másra, mint arra, hogy az emberek ma sem mernek szembenézni indulataikkal.

 

2. . . . . . . . . . . .

 

3. Mikor járnék színházba? III. Richárd ezt kiáltja: »Országomat egy lóért!« Emellett igen nevetségesen hangzanék, ha a mai szerző történetesen ezt adná egy hőse szájába: »Állásomat egy taxiért!« Nos, ha egy mai Shakespeare kitalálná, hogy egy ilyen felkiáltás hogyan ne váljék nevetségessé, de hogyan szorítsa el az ember szívét, örömmel áldoznék még az indokolatlanul magas árakat kérő ruhatárra is.”

 

(József Attila, Független Színpad 1937)

 

„Róma és Karthágó háborúja mindkét részről imperialista háború volt.”

 

(Lenin)



Szereplők
HANNIBÁL, Karthágó suffese
MAHARBÁL, numid lovasvezér
Hannibál Hadnagyai
MANNÓ
HIMILKÁR
MARRÓ
RABAR
PUBLIUS CORNELIUS SCIPIÓ AFRICANUS, Hispánia királya
konzulok i. e. 206-ban
QUINTIUS CAERIUS METELLUS
LUCIUS VETERIUS PHILÓ
TITUS QUINCTIUS FLAMININUS, Hellász meghódítója, későbbi konzul
konzulok i. e. 207-ben
GAIUS CLAUDIUS NÉRÓ
MARCUS LIVIUS SALINATOR
QUINTUS FABIUS MAXIMUS CUNCTÁTOR, diktátor i. e. 217-ben
GAIUS LAELIUS SAPIENS
TITUS MANLIUS TORQUATUS, szardíniai győztes
MARCUS VALVIUS LAEVINUS
konzulok i. e. 211-ben
QUINTUS FULVIUS FLACCUS
APPIUS CLAUDIUS PULCHER
MARCUS CATÓ, későbbi konzul
GAIUS SERVILIUS CASCA, néptribun, későbbi szenátor
MÁGÓ, Hannibál öccse
HANNÓ, Karthágó suffese
HIMILKÓ, fiatal pun hadnagy
A Vének Tanácsa tagjai
RIKALBÁL
TENNÓ
PAMELKÁR
TÁGÓ
MARUBÁL
SYPHAX, Numídia királya
MASINISSA, Mauretánia fejedelme
Filozófusok
MANDROSZ
KRITOSZ
POLYBIOSZ
Rabszolgák, parasztok, katonák, zsoldosok, őrök, rómaiak, karthágóiak.

 
Történik i. e. 207-től 202-ig.
 
Színhely: Itália, Róma, Karthágó, Alpok, Cirta.
 

Első felvonás

 

Első jelenet

Hannibál tábora Itáliában. A színen a háttérben vagy oldalt látható Hannibál sátra. A színen két zsoldos őr éppen kockázik, két nagy fakockával. Időszámításunk előtt 207-ben vagyunk. Az őrök közül az egyik guggol, a kockákat nézi. A másik fél szemmel a kockákra, fél szemmel pedig körbe figyel, áll.

 

MÁSODIK ŐR

Mi jött ki?

ELSŐ ŐR

Egy hatos meg egy négyes. Még semmi sincs veszve. Fölszedi a kockákat, összpontosít, reccsenés hallatszik, hirtelen feláll, közben a köpenye alá dugja a kockákat. Mindketten markolják a dárdájukat, figyelnek.

MÁSODIK ŐR

Semmi.

ELSŐ ŐR

Így nem lehet játszani.

MÁSODIK ŐR

Nincs itt senki. Dobhatsz.

ELSŐ ŐR

Ismét leguggol, összpontosít, nagyokat sóhajt, aztán földobja a kockákat. Odaugrik, a másik figyeli, nem ér-e a kockákhoz.

ELSŐ ŐR

Két hatos! Nagyon örül.

MÁSODIK ŐR

Odamegy, megnézi, első őr közben a második helyére áll, fél szemmel körbe figyel. Második őr dühösen belerúg a kockákba.

ELSŐ ŐR

Add ide a kést. Felvésem.

MÁSODIK ŐR

Odaadja neki a kését, első őr a késsel egy rovátkát vés a dárdájára. Második őr visszaveszi a kést, megnézi a dárdát, összeszámolja a rovátkákat.

MÁSODIK

Nem baj. Mehet a következő forduló?

ELSŐ

Mehet.

 

Most a második őr összpontosít, dob, utána ugrik, legyint.

 

ELSŐ

Mi jött ki?

MÁSODIK

Hármas és ötös. Máma nem megy. Te jössz.

 

Most a második visszaáll őrködni, az első leguggol, megnézi a kockákat, megsimogatja őket, aztán dob. Utána ugrik, most ő rúg a kockákba. A második is odamegy, megnézi az eredményt, röhögni kezd.

 

ELSŐ

Mit röhögsz, te barom?

MÁSODIK

Egy meg három. Hát akkor szépen fölvésem.

 

Második vési, az első dühösen figyeli. Második nagyon lassan, kéjjel vés. Elsőnek kiguvadnak a szemei.

 

ELSŐ

Én ilyet még nem láttam. Az előbb háromszor dobtam dupla kettest. Nem lehet így játszani, az ember a legkisebb zajra odavan a félelemtől.

MÁSODIK

Nincs az a pokol, ahol ne lehetne játszani. Mehet a következő?

ELSŐ

Mehet.

 

Első nekikészülődik, hirtelen koppanás. Valamit bedobtak a táborba. A két őr felpattan, a kockák eltűnnek a köpenyek alatt, dárda a kézben, feszült figyelem, csönd.

 

ELSŐ

Mintha valamit bedobtak volna.

MÁSODIK

Meg kéne nézni.

ELSŐ

Lehet, hogy mérges kígyó.

MÁSODIK

Akkor is meg kell nézni.

ELSŐ

Eriggy, nézd meg.

MÁSODIK

Nézd meg te.

ELSŐ

Jó vicc. Félsz, mi?

MÁSODIK

Félek.

ELSŐ

Neked jobb a szemed.

MÁSODIK

Anyád kínja. Nézzük meg együtt.

 

Kis habozás után elindulnak két irányban. Második egyszerre lehajol.

 

MÁSODIK

Hé, gyere ide! Egy fej!

 

Első odamegy, második egy frissen levágott emberfejet tart a kezében. Érdeklődve nézik.

 

ELSŐ

Egészen friss. Két napja sincs, hogy levágták.

MÁSODIK

Nagyon hasonlít valakire.

ELSŐ

Az ám! Fésüld ki a haját a homlokából.

 

Második elsimítja a hajat.

 

ELSŐ

Kire is hasonlít… kire is… talán Hannibálra.

MÁSODIK

Hannibálnak ma reggel még a helyén volt a feje.

ELSŐ

Hiszen ez Hasdrubál!

 

Második ijedten kiejti a fejet a kezéből. Mindketten meg vannak rettenve. Lehajolnak.

 

ELSŐ

Ez Hasdrubál. Ezt a vágást a homlokán Cannae-nál szerezte.

MÁSODIK

Persze, Hannibál nem lehet, az az egyik szemére vak.

ELSŐ

Ez már mind a kettőre. Semmi kétség. Hasdrubál.

MÁSODIK

Hasdrubál Hispániában van.

ELSŐ

Csak a törzse. Nézd ezt az állat. Hannibálnak meg a testvéreinek van csak ilyen. Mágó nem lehet, az fiatalabb.

MÁSODIK

Hasdrubál.

 

Fölegyenesednek.

 

ELSŐ

Ha valaki erre jön… ha Hannibál erre jön… első dühében minket öl le.

MÁSODIK

Mi őrségen voltunk, nem tudunk semmiről. Nem is hallottuk, hogy bejött egy fej. Hagyjuk itt, találja meg más.

 

Visszamennek az előző helyükre, nyugtalanok. Néznek a fej irányába.

 

ELSŐ

Rossz helyen van ott. Csak a vak nem látja.

MÁSODIK

Jelenteni kell. De nem Hannibálnak. Valamelyik hadnagynak. Ha az meg meri mondani Hannibálnak, hát mondja.

ELSŐ

Addig ezt a fejet el kell rejteni.

MÁSODIK

Menjél, rejtsd el. Én nem megyek oda még egyszer. Pont akkor fog jönni valaki.

ELSŐ

Én se megyek.

 

Állnak, néznek a fej irányába. Mögöttük megjelenik Hannibál, közelebb jön, az őrök nem hallják. Hannibál dobbant, az őrök összerezzennek, hátrafordulnak. Az első dárdájához kap, egy kocka kiesik a köpenye alól. Hannibál a lábával odébb pöcköli a kockát.

 

HANNIBÁL

Micsoda őrség ez? Két napig nem kaptok élelmet. Jelentést.

 

Csönd.

 

HANNIBÁL

Mi lesz? Nagyon csodálkozik.

MÁSODIK

Uram… bedobtak egy fejet a táborba. Ott van.

 

Hannibál odamegy, felveszi, szemléli.

 

HANNIBÁL

Másodikhoz. Hívd ide a hadnagyokat. Második, mintha íjból lőtték volna ki, elrohan. Hannibál elsőhöz. Kockáztok őrségben, mi? Nem megtiltottam?

ELSŐ

De igen, uram.

HANNIBÁL

Mi a tét?

ELSŐ

Életben kockáztunk, uram.

HANNIBÁL

Szép. Mióta csináljátok?

ELSŐ

Két hónapja, uram.

HANNIBÁL

Ki a hadnagyod?

ELSŐ

Mannó.

HANNIBÁL

Gondoskodni fogok méltó büntetésről. Hívd ide a sereget.

 

Első tétovázik.

 

HANNIBÁL

Nem hallottad?

ELSŐ

Köszönöm, uram. Elrohan.

 

Hannibál nézi a fejet. Jön Mannó, Maharbál, Himilkár, Rabar, Marró.

 

MARRÓ

Hívattál, Hannibál.

HANNIBÁL

Hívattalak. Megtartjuk azt a haditanácsot, amelyet Cannae előtt is tartottunk.

MARRÓ

Csak Hasdrubál hiányzik.

HANNIBÁL

Az övé a döntő szó. Felmutatja a fejet, a hadnagyok megdöbbennek. Ekkora szava még nem volt soha.

MANNÓ

De hiszen Hasdrubál Hispániában van…

HANNIBÁL

Ezek szerint seregét, amely hozzánk igen közel volt, megverték.

MANNÓ

Mi nem tudtuk, hogy Hasdrubál idejött.

HANNIBÁL

Nem. Elég, hogy én tudtam. Az volt a tervünk, hogy egyesülünk. Hasdrubál is átkelt az Alpokon. Egy hajszálon múlott. De a végső győzelem nem kérdéses. Csak még várni kell rá. Szavazzátok meg nekem a föltétlen bizalmat.

HIMILKÁR

Én megszavazom. Csodálatos, hogy még most sem veszted el a fejed.

HANNIBÁL

Arra én nem vagyok képes. Ti is megszavazzátok?

MARRÓ, MANNÓ, MAHARBÁL, RABAR

Igen.

HANNIBÁL

Helyes. Mannó, a hordót.

 

Miközben jön a sereg, Mannó egy hordót gurít a szín közepére Hannibál sátra mögül. Hannibál feláll a hordóra, a zaj elül.

 

HANNIBÁL

Ez itt Hasdrubál feje. Zaj. Megölték, a seregét megsemmisítették. Ha nem így történik, Róma nincs többé. Fölemeli a kardját. De ez itt az én kardom! Hannibál kardja! Nem volt, nincs és nem lesz római, aki ezt a kardot diadalmenetben mutogathatná. Ez a kard még meghódítja Rómát, esküszöm! Eddig nem sikerült, igaz. De ki a hibás, hogy Róma áll még? Ki a hibás, hogy nincsenek ostromgépeink? Ki a bűnös azért, hogy hosszú évek óta győzelmet győzelemre halmozunk Itáliában, de a végső győzelem késik? Hát ki a bűnös?

MARRÓ

Karthágó!

HANNIBÁL

Karthágó! Karthágó a bűnös! Indulhattunk volna Róma ellen már Cannae után, ha Karthágó küld erősítést. Küldött? Győzhettünk volna véglegesen számtalanszor, ha Karthágó azért, mert érte harcolunk, a kisujját mozdítja értünk. Mozdította? Karthágó még nem tudja, amit tudtok ti és meg fog tudni Róma: ez a kard bosszúálló és szörnyűséges. Karthágó miatt veszett Hasdrubál, testvérem, barátom, bajtársam, akit úgy szerettem, ahogy Karthágó gyűlöl engem. Hasdrubált megölték. Na és? Rossz hadvezér volt, ha megverték. Dögöljön, aki dögölni való. A földre dobja a fejet. Nekünk élnünk és győznünk kell. Nektek ígértem Rómát, minden kincsét, minden asszonyát, Itália minden rabszolgáját. Ígéretemet be fogom tartani. Emlékezzetek Capuára. Hat hónapig fürödtetek tejben-vajban. Ha győzünk, előttetek még szebb élet, mint volt hat hónapig. Capua légypiszok Rómához képest. Követtek-e engem Rómába? Akartok-e sok-sok Capuát?

MIND

Akarunk!

HANNIBÁL

Akkor engedelmeskedjetek. Segítséget nem várunk senkitől. A sereget két részre osztom. Egyik része Maharbál, Marró és Rabar vezetésével délre indul. Velük tart az ibériai és a líbiai gyalogság, a numid lovasok, a taurinusok, a senonok, a cenomanusok, a ligurok és a kelták. A másik sereggel Mannó vezetése alatt a salassusok és az insuberek mennek. A továbbiakat a hadnagyaimtól tudjátok meg, akiknek feltétlen engedelmességgel tartoztok. Indulás holnap hajnalban. Ma este dupla porció.

 

Üdvrivalgás, Hannibál int, hogy elmehetnek. Lelép a hordóról, a sereg elmegy, a hadnagyok körülötte maradnak.

 

HANNIBÁL

Rabar! Hozd ide a foglyokat!

 

Rabar el.

 

HANNIBÁL

Mannó! A két seregben húsz, illetve tíz embert alakíts át Hannibállá. Mindnek kösd be a bal szemét. Nem óhajtom, hogy Róma megtudja, melyikük vagyok én.

 

Mannó el.

 

HANNIBÁL

Himilkár! Hozd ide a bizalmas futárokat.

 

Himilkár el.

 

HANNIBÁL

Marró! A sátramban van egy lepecsételt tekercs. Kérlek, keresd elő és hozd ide.

 

Marró el.

 

HANNIBÁL

Hát így állunk, Maharbál.

MAHARBÁL

Sose álltunk még rosszabbul.

HANNIBÁL

Nem az az igazi hadvezér, aki a győzelmét ki tudja használni, hanem aki a vereséget fordítja a maga javára. Hasdrubál serege nagy volt, de pótolható mindaddig, amíg vannak rabszolgák, leigázott törzsek, parasztok, elnyomottak. Hispániát sajnálom, amelyet Hasdrubál elvesztett. A hátországomat, amely most már csak Scipióé.

MAHARBÁL

Nekem Hasdrubál a barátom volt. Hát ő is elesett, mint annyian már eddig, és hiába. Mintha nem is élt volna. Neked jó, a szíved helyén is pajzs van, még mindig van célod. De engem már kezd megrázni a halál. Nemsokára az én fejemet is így fogja valaki a kezében tartani, és mocskolhatja az életemet, nem tudok majd válaszolni neki. Te mit fogsz válaszolni, amikor csak egy fej leszel egy senki kezében?

HANNIBÁL

Majd csak kigondolok valamit.

MAHARBÁL

Te mindig kigondolsz valamit. Sose tudjuk, mit forgatsz a fejedben. A sereg kettéosztását a jelen helyzetben mindenki őrültségnek tartaná. Ismerlek már annyira, hogy tudom, van vele valami hátsó gondolatod.

HANNIBÁL

Te vagy az egyetlen, akiben megbízhatok. Numid vagy, téged Karthágó nem köt. Amit most elmondok, az maradjon közöttünk. Én Mannóval megyek. Útközben zsoldosokat gyűjtünk. Ki fogjuk használni, hogy azok a városok, amelyek most a római győzelem hírére Róma mellé állnak, félni kezdenek majd Róma növekvő erejétől. Ti délre fogtok menni, Mágó hajóval vár majd egy megbeszélt helyen, felhajóztok, és a Tiberisről veszitek Rómát ostrom alá. Mágó tud a tervről.

MAHARBÁL

Első hallásra nem is rossz.

HANNIBÁL

A ti seregeteket Himilkár fogja a tengerpartra vezetni. Hogy Róma meg ne tudja idő előtt, melyik sereggel mentem, rajtad és Mannón kívül senki nem fogja tudni. Világos?

MAHARBÁL

Világos.

 

Jön Marró, kezében a tekercs.

 

HANNIBÁL

Átveszi a tekercset. Köszönöm, öreg Marró. Maharbálhoz. Ezt a levelet személyesen add át a megbeszélt helyen Mágónak. Senki más el nem olvashatja, csak ő. Olyan kelta nyelvjárásban írtam, amelyet a mi seregünkben maguk a kelták sem ismernek. A rómaiak se értenének belőle egy kukkot sem; mire fordítót szereznének, már késő. De akkor se kerülhet római kezekbe. Világos?

MAHARBÁL

Világos. Rábízom majd egy bizalmas emberemre, még nálam sem találhatják meg.

HANNIBÁL

Tudom, hogy sok kémed van a seregben, ezt csak helyeselhetem. A bölcsesség első foka a bizalmatlanság. Átadja a tekercset, Maharbál a köpenyébe rejti. Ahogy megbeszéltük. Most menj, szervezd meg a tábor lebontását.

 

Kezet fognak, Maharbál el.

 

MARRÓ

Mi lesz most velünk, Hannibál?

HANNIBÁL

Öreg barátom! Te vagy az egyetlen, akiben megbízhatok. Tudom, hogy neked elmondhatom, tőled nem fogják megtudni. Hazamegyünk.

MARRÓ

Haza? Hát hol van minekünk hazánk? A feleségem, ha él még, vén szipirtyó lett azóta, hogy húsz évvel ezelőtt egy fél évre elbúcsúztam tőle. A fiam húszéves lesz nemsokára. A feleségem akkor volt a negyedik hónapban. Sose láttam a fiamat. Hát hol van énnekem hazám?

HANNIBÁL

Lesz, Marró, lesz, ne félj. Hazamegyünk, és otthon maradunk. Mi se tudtuk legyőzni Rómát, Róma se tud majd legyőzni minket. Élünk még néhány évet békességben, aztán mindegy, ki fog győzni, ki fog meghalni semmiért.

MARRÓ

Szóval haza. Meg se fogjuk ismerni Karthágót, a futárok mind mondják, hogy megszépült azóta. Mi lesz ott a miénk? Ki fog ránk emlékezni?

HANNIBÁL

Lesznek majd, ne félj. Karthágó mostani gazdagságát nekünk köszönheti. Úgy tervezem, hogy Mannó lesz a nagyobb sereg utóvédje. A parton Mágó fog várni hajókkal, behajózunk, és irány Karthágó. Én elvegyülök majd a seregben, a többiek nem tudják a tervemet, nem is akarom, hogy megtudják. Nem akarok zendülést. Hazamegyünk, Marró.

MARRÓ

Mióta vágyódom erre, és most nem tudom elhinni.

HANNIBÁL

Hidd el. És jobb lesz így.

 

Jön Mannó.

 

HANNIBÁL

Hát akkor, öreg Marró…

MARRÓ

Jaj, uram…

 

Kezet fognak, Marró el.

 

MANNÓ

Tökéletes másaid. Magam sem tudom, téged látlak-e itt, vagy a harminc közül valamelyiket.

HANNIBÁL

Nagyon jó.

MANNÓ

Csak azt mondd meg, mért bíztál rám egy külön csapatot?

HANNIBÁL

Hogy észak felé vezesd őket.

MANNÓ

Hová?

HANNIBÁL

Azt majd én megmondom.

MANNÓ

Velem jössz?

HANNIBÁL

Veled megyek. Ha Róma egy hétig nem tudja meg, melyik sereggel tartok, nyert ügyünk van.

MANNÓ

De hát hová?

HANNIBÁL

Fel, Róma ellen. A sereg többi része hajón a Tiberishez fog érni. Két tűz közé vesszük Rómát.

MANNÓ

Ennyi emberrel?

HANNIBÁL

Útközben szerzünk.

MANNÓ

Ostromgépek nélkül?

HANNIBÁL

Csinálunk. Nem hiszel bennem?

MANNÓ

Hiszek vagy nem hiszek, már régóta mindegy. Csak azt nem hiszem, hogy valaha beérünk Rómába. Hacsak nem Scipio didalmenetében, megláncolva.

HANNIBÁL

Én pedig hiszek az ellenkezőjében. Soha inkább, mint most. Rómát ez a jelentéktelen győzelem elbizakodottá fogja tenni. Ez lesz a veszte. Már régen vereséget kellett volna szenvednem, hogy Róma az ölembe hulljon. Most jött el az alkalom. A tervemről csak te tudsz, benned bízom a legjobban. Akkor is, ha te nem bízol bennem.

 

Jön Himilkár a futárokkal.

 

HANNIBÁL

A tervről egy szót sem. Most menj, szedd össze a csapatodat.

 

Kezet fognak, Mannó el.

 

HIMILKÁR

Meghoztam a futárokat.

HANNIBÁL

Helyes. A többi futárral közöld a következőt: Siessenek Karthágóba, jelentsék a Vének Tanácsának és Hannó suffesnek, hogy Hasdrubált és seregét megsemmisítették. Hajókra van szükségem, hogy Rómát a Tiberis felől támadjam meg. Mágó vezesse a hajóhadat. Világos?

HIMILKÁR

Világos. Csak azt nem értem, minek ehhez kettéosztani a sereget.

HANNIBÁL

Nagyon egyszerű. Neked elmondom, egyedül benned bízom. A többieknek nem szabad tudniuk róla. Mannó lesz az utóvéd. Amíg mi behajózunk, ő feltartja az esetleg közeledő rómaiakat.

HIMILKÁR

Aztán Róma ellen hajózunk.

HANNIBÁL

Nem. Haza, Karthágóba. Ideje otthon rendet csinálnunk.

 

Csönd.

 

HIMILKÁR

És Róma? Hát nem vesszük be?

HANNIBÁL

Dehogynem. Ha otthon rendet csináltunk, akkora hajóhadat építünk, hogy ne kelljen ismét átkelnünk az Alpokon. Róma egy év alatt a miénk lehet. De csak akkor, ha Karthágó valóban mögöttünk áll.

HIMILKÁR

Ezt előbb is megtehettük volna.

HANNIBÁL

Nem. Kellett hozzá Hasdrubál veresége. Ha előbb megyünk haza, az istenek se mossák le rólunk a gyávaság bélyegét.

HIMILKÁR

Hát ezért kínlódtunk húsz évig? Egek, húsz év! Ki gondolta volna a kezdetén. Volt egy feleségem. Családom lehetne és vagyonom.

HANNIBÁL

Pótolni fogjuk, amit eddig nem tehettünk.

HIMILKÁR

Egy kis nyugalom, egek, de jó lenne.

HANNIBÁL

Egy térképet vesz elő. Itt a térkép. Te fogod a sereget a partra vezetni. Pirossal van jelölve az útirány.

HIMILKÁR

Meglepődve. Mióta tervezed, hogy hazamegyünk?

HANNIBÁL

Tíz éve. A cannae-i győzelmünk óta. Azóta tudom, hogy Karthágó ellenére nem vehetjük be Rómát.

HIMILKÁR

Tíz éve! Tíz éve húzzuk hiába!

HANNIBÁL

Előbb nem indulhattunk haza. Annál szebb lesz most otthon, és utána a végleges győzelem. Tedd el a térképet, a többiek ne lássák meg. Menj, közöld a futárokkal az igazság ellenkezőjét.

 

Kezet fognak, Himilkár el.

 

HANNIBÁL

Futárokhoz. Személyesen küldelek, személyesen Mágóhoz. Itáliában könnyen átcsúsztok, amint átértetek Afrikába, vigyázzatok. Csak Mágóhoz legyetek bizalommal. Az üzenet mindössze ennyi: a hajókkal azonnal induljon a megbeszélt helyre. Aki ezt az üzenetet Mágónak átadja, élete végéig gazdag lesz. Ha másnak mondjátok el, nem fogja tudni, miről van szó. Eladhatatlan titkot bíztam rátok. Ha mind a négyen sikeresen átadjátok az üzenetet, mind a négyen megkapjátok a kijáró jutalmat. A tarifa egységes, van elég pénzünk, nem érdemes útközben leölnötök egymást. Világos?

FUTÁROK

Világos.

 

Jön Rabar a foglyokkal.

 

HANNIBÁL

Vegyetek föl élelmet, pénzt, azonnal indultok.

 

Futárok el.

 

RABAR

Meghoztam a foglyokat.

HANNIBÁL

Helyes.

 

A foglyok elé lép, sorban kérdezi őket.

 

HANNIBÁL

Rómát szolgálod?

ELSŐ FOGOLY

Szeretném Hannibált szolgálni.

HANNIBÁL

Továbblép. Rómát szolgálod?

MÁSODIK FOGOLY

Azt szolgálom, aki megfizet.

HANNIBÁL

Továbblép. Rómát szolgálod?

HARMADIK FOGOLY

Nem szolgálok én már senkit.

HANNIBÁL

Ez mit jelent?

HARMADIK FOGOLY

Hulla vagyok, uram.

HANNIBÁL

Továbblép. Rómát szolgálod?

NEGYEDIK FOGOLY

Igen, uram. Szeretném még sokáig szolgálni.

HANNIBÁL

Rólam mi a véleményed?

NEGYEDIK FOGOLY

Nem tartalak érdemesnek, hogy leköpjelek.

HANNIBÁL

Helyes. Int Rabarnak, Rabar leoldozza a köteleit. Válassz ki még egyet a társaid közül. Életben maradtok.

NEGYEDIK FOGOLY

Válasszak?

HANNIBÁL

Válassz.

 

Negyedik fogoly bizonytalanul végighalad a foglyok sora előtt.

 

NEGYEDIK

A többi?

HANNIBÁL

Meghal.

NEGYEDIK

Nem tudok választani.

HANNIBÁL

Csukott szemmel sem?

NEGYEDIK

Úgy sem.

 

Hannibál bólint, találomra kiválaszt egyet, Rabar leoldozza a köteleit.

 

HANNIBÁL

Rabarhoz. Rabar! Vidd el ezeket. A többi fogolyra mutat. Gyilkoltasd le őket egymással. Hadd szórakozzon a sereg indulás előtt. Az utolsó életben maradottat holnap reggelig lakassátok jól, csak aztán végezzetek vele. Érdemesebb lesz harcolniuk.

RABAR

Kitűnő. Kíváncsi vagyok, melyikük bírja reggelig. Egy dolgot megkérdeznék, mielőtt elviszem őket.

HANNIBÁL

Tessék.

RABAR

Miért Mannó kapott külön sereget? Képtelen önállóan gondolkozni. Többször megverték, amikor egyedül portyázott. Csak parancsot végrehajtani jó. Mi a terved vele?

HANNIBÁL

Amit elmondok, csak ketten tudjuk. Ne add tovább. Te éppolyan kegyetlen vagy, mint én. Neked elmondhatom. Mi felhajózunk Rómáig. Mannó azalatt észak felé gyalogol, ameddig bírja, ezzel időt nyerünk, Róma hatalmas sereget fog küldeni ellene, nem tudván, én melyik sereggel távoztam. Róma így a hajókat későbbre fogja hagyni, Mannó serege pedig teljes egészében el fog pusztulni. Mi időt nyerünk, Mannó elesik. Érte nem kár. Érted kár lenne. Világos?

RABAR

Világos. Jó terv. Méltó hozzád. Viszem a foglyokat.

 

Rabar a foglyokkal el.

 

HANNIBÁL

A foglyoknak, akiket kiválasztott. Mindkettőtök hátába egy üzenetet fogunk égetni. Scipió nemsokára megérkezik Hispániából, neki adjátok át. Tolmácsoljátok Hannibál szívélyes, baráti üdvözletét. Mondjátok el neki, hogy figyelemmel kísértem a Hispániából érkező híreket, és meggyőződtem róla, hogy Scipió jó hadvezér és még jobb politikus. Tetszik nekem, ahogy a maga oldalára állította a bennszülött törzseket. Én ugyanezt műveltem Itáliában. Scipió az én iskolám. Kitünő húzás volt, hogy Hispánia királyaként csak szerény diadaloszlopot emeltetett magának. Jó ízlésre, még jobb politikai érzékre vall. Ismeritek a Rómába vezető legrövidebb utat?

NEGYEDIK

Ismerjük.

HANNIBÁL

Úgy szedjétek a lábatokat, hogy ha valamelyik katonám lovon utolér benneteket, ízenként tépi ki az ujjatokat, egyenként töri össze a bordátokat, és úgy feszít keresztre, hogy napokig kínlódtok. Érthető?

NEGYEDIK

Érthető.

HANNIBÁL

Az üzenet a hátatokban egy kicsit fájni fog.

 

Hannibál és a két fogoly el. Közben már Hannibál sátrát is lebontották.

 

Második jelenet

Róma. A szenátus ülésterme. Jelen van Flaccus, Néró, Livius, Cunctátor, Torquatus, Laevinus, Casca, Metellus, Philó, Pulcher, Laelius.

 

METELLUS

Azt hiszem, nincs értelme tovább várnunk Scipiót. Scipió nekem megígérte, hogy eljön, de Hispániából visszatérve gyalázatos állapotokat talált a birtokán. A rabszolgái Hannibálhoz szökdöstek, a felügyelői és számtartói degeszre lopták magukat. Javaslom, hogy kezdjük.

FLACCUS

Jó, kezdjük. A szenátus ünnepi ülését megnyitom. Üdvözlöm a megjelenteket. Az a megtisztelő feladat jutott részemül, hogy azt a gyűlést vezethetem, melynek feladata Gaius Claudius Néró és Marcus Livius Salinator konzulok kérésének az elbírálása. A konzulok a Hasdrubál felett aratott győzelem tiszteletére diadalmenetet kérnek. Kérem a szenátust, tárgyalja meg a kérelmet. Cunctátor kér szót.

CUNCTÁTOR

Nem Hannibált győzték le ugyan bátor konzulaink, de számításba kell vennünk, hogy ebben a háborúban jelentékenyebb pun sereget még egyáltalán nem sikerült megvernünk. Ez az első eset, amelynek jelentőségét túlbecsülnünk nem szabad, mindazonáltal javaslom a diadalmenetet, mert igen rég nem volt már, és a fiatal nemzedék lelkivilágára jó hatást tenne.

FLACCUS

Torquatus kér szót.

TORQUATUS

Amikor Szardíniáról kizavartam a punokat, én is kértem diadalmenetet. Nem kaptam meg. Most tehát nem esne jól túlságosan, ha Néró és Livius megkapná, mert nem érdemlik meg jobban, mint én annak idején. De ha ők most nem kapják meg, talán jobban elkeserednek, mint én annak idején. Ez pedig nem szolgálná Róma érdekeit. Tehát javaslom.

FLACCUS

Laevinus kér szót.

LAEVINUS

Én csak Szicíliát hódítottam meg néhányszor, tehát nem folytattam sikeres halasztgató politikát, mint Cunctátor, Capuát sem büntettem olyan kegyetlenül, mint Flaccus és Pulcher, emiatt nem kedvel engem a szenátus annyira, hogy rám bízná Hannibált, akit talán el tudnék intézni. Tény, hogy Hannibált bátor konzulaink sem győzték le, még a közelébe sem merészkedtek, nincs okom tehát, hogy az én esetleges Hannibál feletti győzelmem örömének elvételét az ő katonai zsenijüknek tulajdonítsam. Szicíliát mégiscsak én hódítottam meg. Persze Szicília csak sziget, amely stratégiailag fontosabb ugyan, mint Hasdrubál jelentéktelen erőt képviselő hadserege, a fejét viszont nem lehet lenyiszálni. A diadalmenetet javaslom, úgyse láttam még igazit, szeretném megszemlélni, mit szalasztok el azáltal, hogy bennem nem bízik meg a szenátus.

FLACCUS

Casca kér szót.

CASCA

A nép szószólójaként nemes konzulaink kérelmének elfogadását javaslom. Róma népe időtlen idők óta nem tapasztalt lelkesedéssel gyűjt pénzt és embert, hogy zseniális konzulaink vezetése alatt a betolakodókat egyszer s mindenkorra kiűzze Itáliából. A diadalmenet pompája nemcsak a nép lelkesedését emelné, de jutalmazná konzulaink áldozatkész, fáradságot nem ismerő munkáját, ragyogó taktikáját, lélegzetelállító helyzetfelismerését. Kérem a szenátust, vegye figyelembe a szerény személyünkből szóló, sokat szenvedett nép hangját.

FLACCUS

Metellus kér szót.

METELLUS

Scipióval két napja beszéltem, amikor bokros teendői között is volt ideje, hogy Néró és Livius fegyvertényéről tájékozódjék. Scipiónak az a véleménye, hogy hasonló jelentőségű győzelmet Róma ebben a háborúban még nem aratott. Ha Scipió ezt mondja, én csak a diadalmenet mellett szavazhatok.

FLACCUS

Philó kér szót.

PHILÓ

Azt mondják, Metellus meg én Scipió emberei vagyunk, ez biztosan így is van, tehát Scipió útmutatásai szerint kell eljárnunk, hogy így is legyen. Scipió okos ember, úgyhogy mellette szavazok.

FLACCUS

Pulcher kér szót.

PULCHER

Néró barátja vagyok, ezért támogatom a konzulok kérelmét most, az előttem szólók után; ők támogatták, így elfogultsággal nem vádolhat senki.

FLACCUS

Laelius kér szót.

LAELIUS

Mint a jelenlévők között a legfiatalabb, utolsóként támogatom a konzulok kérelmét.

FLACCUS

A diadalmenetet a szenátus egyhangúlag megszavazta. A konzulok előtt Róma utcáin éjszakánként fáklyások járnak majd, nevüket megörökítjük az Annalesban. Megadom a szót a konzuloknak.

NÉRÓ

Köszönjük, barátaink, a bizalmat. Ígérjük, hogy Rómát újabb győzelmekre fogjuk vezetni, konzuli évünk letelte után sem szűnünk meg a punok végleges kiirtását szorgalmazni. A diadalmenetet, tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, igyekszünk minél kevesebb pénzből kihozni. Még egyszer köszönjük.

LIVIUS

Én nem is tudom, mit mondjak. Boldog vagyok. Köszönöm. Nagyon köszönöm. Ez annyira szép, hogy nem is merek hinni benne.

FLACCUS

A mai gyűlés elnökeként elsőnek gratulálok. Kezet fog a konzulokkal, utána sorban a többiekkel. Közben belohol Scipió.

SCIPIÓ

Hát mégis elkéstem.

 

A figyelem azonnal felé fordul.

 

SCIPIÓ

Megszavaztátok, ugye? Nagyon örülök neki. Néróhoz lép. Remekül csináltátok, nagyszerű fickók vagytok. Kezet ráz Néróval. Szerencse, hogy elcsíptétek Hannibál futárait, de a szerencse a bátrakat segíti. Liviusszal is kezet ráz. Köszöntöm Hasdrubál legyőzőit.

NÉRÓ

Köszönöm az elismerő szavakat Scipiónak, Hispánia királyának.

SCIPIÓ

Nem vagyok király, csak imperátor.

LIVIUS

Képzeld, Scipió, azon a napon győztünk, amikor én voltam a soros parancsnok. Néró ugyanis átengedte nekem a sereg vezetését, pedig ő következett volna. Boldogan nevet. Biztosan arra gondolt, hogy ha győzök, ő is győzött, ha meg vesztek, csak én vesztettem.

SCIPIÓ

Néró nagylelkűségére vall. Biztos volt a győzelemben. Néróra néz, az visszamosolyog. Kissé kínos a hangulat. Ha ti nem győztök, baj van. Hajóink Korzika partjainál viharba kerültek, ezért nem tudtuk utolérni Hasdrubál seregét. Ha Hannibál egyesül az öccsével, gyászos napok vártak volna ránk. Most is veszélyes a helyzet. Furcsa híreket hallok. Igaz, hogy Mannó észak felé halad egy kisebb sereg élén, a többiek pedig a tengerparton táboroznak?

TORQUATUS

Igaz. Sőt Hannibál eltűnt.

FLACCUS

Egy kém jelentése szerint Mannó seregében van.

CUNCTÁTOR

Egy másik kém a másik seregben látott húsz darab Hannibált.

SCIPIÓ

Nekem tíz Hannibált jelentettek Mannó seregéből.

CASCA

Lehet, hogy eltették láb alól.

SCIPIÓ

Most nem, most szükségük van rá. Ha Hannibál nem élne, nem két, de millió darabra szakadtak volna.

FLACCUS

Szóval van vagy harminc Hannibálunk egyszerre.

NÉRÓ

Jobban félek egytől, mint harminctól.

SCIPIÓ

Nagyon igaz.

NÉRÓ

Egy nagy hadvezér veszélyesebb, mint harminc még nagyobb.

SCIPIÓ

Mert előbb-utóbb egymás ellen fordulnak.

NÉRÓ

És leöldösik egymást.

SCIPIÓ

És egy se marad közülük.

NÉRÓ

Aki az utolsó előttit megöli, az megmarad.

SCIPIÓ

Valóban.

LAEVINUS

Én most is csak azt mondom, amit napok óta hajtogatok: meg kellett volna támadnunk a parton táborozókat. Mannót később is elintézhetjük.

SCIPIÓ

Meg kellett volna?

LAEVINUS

Valószínűleg én szolgálhatok a legutolsó értesüléssel. A nagyobb pun sereg behajózott.

 

Meglepetés.

 

LAEVINUS

Ma reggel érkezett egy futárom. Szicília nyugati partvidékén látták a pun hajókat. Én persze hiába hajtogatom, hogy támadni kell. Nekünk fontosabb egy győzelmet megünnepelnünk, mint újra győznünk.

NÉRÓ

Fenntartom, hogy a táborozókat nem lett volna érdemes megtámadnunk. Szerintem éppen erre vártak. Hannibál arra számított, hogy most ő győzött volna, és ezzel kiköszörülte volna az általunk ejtett csorbát.

LAEVINUS

Hát ez az. Ha egyszer véletlenül sikerült győznünk, az istenek óvjanak attól, hogy újabb csatába bocsátkozzunk, amíg a hadsereg a miénk. El ne rontsuk a jó mérlegünket.

METELLUS

Nekem pedig az a meggyőződésem, hogy Hannibál a kisebb seregben van. Arra számított, hogy a nagyobb sereget nem merjük megtámadni, ő ott van, ő meg azalatt kicsúszik a kezeink közül.

NÉRÓ

De hová? Hová megy Mannó?

TORQUATUS

És hová tartanak a hajók? Szicíliába? Minek?

LAEVINUS

Elszalasztottuk az alkalmat.

NÉRÓ

Inkább menjünk fejjel a falnak. Sokan tették közülünk, ott is hagyták a fogukat.

LAEVINUS

Mert voltak, akik nem féltették az irhájukat.

PULCHER

Tehát a konzulok a felelősek, hogy Hannibál még él.

NÉRÓ

Világos, mire megy ki a játék.

PULCHER

Nem az előző tíz-egynéhány év húsz-egynéhány konzul a felelős, hanem akik az egyetlen nagy győzelmet aratták.

METELLUS

Nem tudom, Scipió hispániai győzelmei nem érnek-e fel a tisztelt konzulok mostani győzelmével.

CUNCTÁTOR

Az is felelős tehát, aki fejjel ment a falnak, az is, aki megpróbálta kikerülni.

LAEVINUS

Engem csak az érdekel, mért nem támadtuk meg a nagyobb sereget. Sík vidék, ők beszorítva a táborba. Furcsa, hogy nem tűnt fel senkinek, hogy ki is lehetne őket éheztetni.

PULCHER

Ha behajóztak, akkor a hajókkal sereg is jött.

LAEVINUS

Ez az, amiről nem vagyok meggyőződve.

SCIPIÓ

A vitának nincs értelme. Behajóztak, kész. Törhetetlenül pesszimista vagyok, a veszély még nem múlt el. Róma azonban annyira meg van erősítve, hogy ostromgépek nélkül bevehetetlen. Itália gyakorlatilag még mindig a punoké, legyen. Javaslom, hogy tegyük át a háború színterét Afrikába.

 

Meglepődés.

 

SCIPIÓ

Javaslatom hivatalos, kérem mielőbbi megtárgyalását. Hannibált kiűzni nem tudjuk. Hannibál Rómát nem képes bevenni. Amíg mi itt tanakodunk, Karthágó erősödik. Hannibál csak Karthágó számára a fő veszély, számunkra nem. Hiába foglaltuk el Hispániát, Szicíliát, Szardíniát és Korzikát, Karthágó kereskedelme ma is zavartalan. Britanniától Ptolemaiosz birodalmáig az övé a kelet-nyugati közvetítő kereskedelem. Mit neki Hispánia vagy Hannibál. Hannibál csak arra jó, hogy ne tudjunk tőle mozdulni. Karthágót csak a saját területén lehet megverni.

 

Csönd.

 

SCIPIÓ

A helyzet kedvező. Amikor Szicíliából kitettük a lábunkat, Karthágó betette. Muttines szicíliai kormányzó követe azonban tegnap fölkeresett, és kijelentette, hogy Hannó suffes megsértette Muttinest, aki most a mi szövetségünket kéri.

 

Meglepődés.

 

SCIPIÓ

Syphax, Numídia királya a szövetségesünk. Hellászban egyelőre Philipposz az úr, őt most megnyerhetjük. Philipposz eddig nem tudott Hannibálnak segíteni, mert a háborúi lefoglalták. Tegyünk róla, hogy ezentúl is így legyen. Javaslatom: kössünk vele örök barátsági szerződést. El fogja fogadni, ha közben a háta mögött szerződést kötünk az aitóliaiakkal, amelyben elismerjük a jogaikat minden görög városra, a zsákmányból csak némi pénzt és rabszolgát kötve ki, így idegenek fogják értünk a vérüket hullatni, másrészt Philipposz kénytelen lesz állandóan hadakozni velük. Philipposz rendelkezésére bocsáthatunk egy gyönge római légiót az aitóliaiak ellen, egy légiót érdemes odadobnunk martalékul. Hannibált pedig hagyjuk békén, már Cunctátor bebizonyította, hogy Hannibált csak a győzelmek kerülésével lehet legyőzni. Tarolja le Itáliát nyugodtan, már úgysincs mit. Mi szálljunk partra Afrikában, és támadjuk meg Karthágót. Végeztem.

 

Csönd.

 

METELLUS

Évek óta az első épkézláb terv.

PHILÓ

Hát ez bizony, mi tagadás, zseniális terv.

PULCHER

Jól hangzik. Érdemes foglalkozni vele.

NÉRÓ

Elég logikus.

CASCA

Tehetünk róla, hogy megtessék a népnek. Népszerűségeddel Rómában kevesen vetekedhetnek, tehetünk róla, hogy még ez a kevés se vetekedhessen. A nép tudja, nemes Scipió, mennyit áldoztál érte Hispániában, apád nyomdokait követvén. Akit a nép támogat, azt az istenek is támogatják, én pedig meghajtom a fejemet az istenek előtt.

SCIPIÓ

A nép harckészségét új típusú áldozatok bevezetésével is növelhetjük. Javaslom, hogy a sereg indulása előtt temessünk el élve két-három pun foglyot a Fórumon.

FLACCUS

Nagy terv, de az indulástól még messze vagyunk. Nincs pénzünk. Emberünk kevés. Egész Itáliát kell magunk mögött tudnunk, Itália azonban részben elpusztult, részben még mindig Hannibált támogatja.

METELLUS

A pillanat kedvező.

CUNCTÁTOR

Egyelőre várjunk. Ne hagyjuk ki Hannibált a számításainkból. Mindig tudta, mit miért csinál, minden bizonnyal most is zseniális húzásra készül. Várjuk meg, mi legyen ez a húzás, keressük meg az okait, csak azután határozzunk.

METELLUS

A halogatás igen ritkán célravezető.

CUNCTÁTOR

Az elhamarkodottság sohasem.

TORQUATUS

Nincs pénz. Tegyük először erőssé Rómát, aztán végezzünk csak Karthágóval.

SCIPIÓ

Róma akkor lesz erős, ha Karthágó nincs többé.

 

Csönd.

 

LAEVINUS

Nem a pénz hiányzik, Scipió. Emberünk is volna elegendő. De ameddig római katonák vesznek tengerbe csak azért, hogy a hajótulajdonosok a ténylegesnél nagyobb kárt vallva be, szédületes összeget vegyenek föl a biztosítótól, addig nem vonulhatunk Karthágó ellen. Mi lesz, ha egész seregünket korhadt hajókra ültetik?

 

Kínos csönd.

 

SCIPIÓ

Ezt nem értem. Miről van szó?

CASCA

Egyelőre folyik a vizsgálat. Felelőtlenség vádaskodni addig, amíg biztosat nem mondhatunk.

NÉRÓ

Megbízható, hű embereket vádolnak rosszindulatúan. Meggyőződésem, hogy tisztázzák magukat.

SCIPIÓ

Tehát a hajótulajdonosok.

PULCHER

Ez így túlzás. Megint oda fogunk kilyukadni, hogy mindent a lovagokra kennek. Csodálom, hogy ezen egyesek nem tudják túltenni magukat.

LAEVINUS

Hát nehéz is. Csupán egyetlen példát említettem.

CASCA

Hamis példát. Scipió, kezeskedem azokért, akiket megvádoltak. A tengerbe veszettek özvegyei csaptak lármát, képzelheted, mire képes néhány újsütetű özvegy. Bűntényt látnak ott, ahol csak az isteneket hibáztathatjuk.

LAEVINUS

Hogyne kezeskednél értük, rokonaid.

FLACCUS

Laevinust rendreutasítom. A néptribunok az istenek által szentesített törvények szerint megvesztegethetetlenek.

SCIPIÓ

Laevinushoz. Szeretném, ha bővebben tájékoztatnál.

LAEVINUS

Majd tájékoztatnak ők. Többet tudnak róla, mint én. Nekem nincsenek hajóim, csak birtokaim. Maradi arisztokrata vagyok, nem akarok kereskedni. Maradiak az erkölcseim is. Én nem rendezek orgiákat és gladiátori játékokat a házamban, nem költök horribilis összegeket egy-egy lakomára, amelyen tisztes matrónák örömlányokat megszégyenítő művészettel táncolnak a serdületlenek kedvére. Csak fölhívom a figyelmedet, Scipió, hogy ez nem az a Róma, amelyet évekkel ezelőtt elmentél megmenteni Hispániába. Ezek itt nem mind rómaiak. Azokat inkább a tengerbe veszejtik.

FLACCUS

Laevinustól megvonom a szót. Egyúttal a tárgyalást bezárom. Scipió, nagyon örülnék, ha a közeli napokban megtisztelnél a látogatásoddal.

SCIPIÓ

Örömmel.

 

Flaccus el.

 

NÉRÓ

Gyere el hozzám is. A terved tetszik nekem.

SCIPIÓ

Elmegyek, Néró.

 

Kezet fognak, Liviusszal Scipió szintén kezet fog, Néró és Livius el.

 

CUNCTÁTOR

Nem szükséges külön mondanom, fiam. Előtted mindig nyitva áll a házam.

 

Scipió tisztelettel meghajol, Cunctátor el.

Torquatus és Pulcher meghajol Scipió előtt, el.

 

CASCA

Kívánod, hogy a nép értesüljön a tervedről?

SCIPIÓ

Köszönöm, egyelőre nem.

CASCA

A nép az egyetlen fórum, amely nyomást gyakorolhat a szenátusra. A nép véleménye pedig könnyen alakítható.

SCIPIÓ

Egyelőre tájékozódni szeretnék.

CASCA

Hívass, ha részleteket akarsz megtudni az úgynevezett színlelt hajótörésekről.

SCIPIÓ

Biztos lehetsz benne, hogy több oldalról fogok tájékozódni.

 

Casca meghajol, el. Laelius kissé ügyetlenül meghajol, el. Scipió utánanéz.

 

SCIPIÓ

Ez kicsoda?

METELLUS

Laelius. Most lett aedilis, meglepően fiatalon. Azt mondják, jó matematikus, egyebekben kissé korlátolt.

LAEVINUS

Nem hívlak, hogy keress föl, ha akarod, megteszed. Meg fogod látni, hogy Rómában már béke van. Nem tudom, hogyan csinálják. Mindenesetre érdekes.

 

Kezet fognak, Laevinus el.

 

SCIPIÓ

Csak Metellus és Philó van a teremben. Gyertek velem. Meghívlak benneteket ebédre.

PHILÓ

Köszönjük, ránk fér.

 

Kifelé indulnak, egy hírnök vágtat be.

 

HÍRNÖK

Scipió, mindenütt kereslek. Jószágfelügyelőd szalajtott utánad. Egy volt embered érkezett. Hannibáltól. Egy üzenet volt a hátába égetve.

SCIPIÓ

Üzenet? Hannibáltól?

HÍRNÖK

Igen, uram. „Karthágót Róma nem győzheti le.”

SCIPIÓ

Ez az üzenet?

HÍRNÖK

Ez, uram. Róma felé jöttömben összeakadtam még egy nyomorulttal. Az is üzenetet hozott Hannibáltól.

SCIPIÓ

Mi volt az üzenet?

HÍRNÖK

Ugyanaz.

SCIPIÓ

Elgondolkozva. „Karthágót Róma nem győzheti le.” Érdekes.

 

Mind el.

 

Harmadik jelenet

A zsoldosok tábora Karthágó falai előtt. A hadnagyok idegesen kockáznak. Himilkár és Maharbál játszik, Marró és Rabar figyeli őket. Himilkár dob, leguggol, feláll.

 

HIMILKÁR

Hatos és ötös.

 

Maharbál dob, odamennek, megnézik.

 

HIMILKÁR

Nyertem. Játsszunk tétbe.

MAHARBÁL

Mi legyen a tét?

HIMILKÁR

A házam itt benn, Karthágóban.

MARRÓ

Ez túl nagy tét.

HIMILKÁR

Túl nagy? Mi oda bejutni nem fogunk. Vagy bejutunk, de visznek.

MAHARBÁL

Ekkora tétben nem játszom.

HIMILKÁR

Akkor játsszunk kisebb tétben. Ha vesztek, elmondok egy titkot.

MAHARBÁL

Rendben van. Ha én vesztek, én is elmondok egy titkot.

 

Himilkár dob, megnézik, Maharbál dob, megnézik.

 

MAHARBÁL

Vesztettem. A titok a következő: nekünk a Tiberis torkolatához kellett volna mennünk. Hannibál így tervezte, de Mágó megváltoztatta a tervét.

MARRÓ

Nekem Hannibál megmondta, hogy hazajövünk.

HIMILKÁR

Persze. Nekem is ezt mondta.

MAHARBÁL

Neked mit mondott?

RABAR

Hogy Róma ellen megyünk.

 

Csönd.

 

MARRÓ

Engem csak az nyugtalanít, hogy mégse jött velünk. Azt mondta, csatlakozik hozzánk.

MAHARBÁL

Nekem meg azt, hogy Mannóval tart.

 

Csönd.

 

MAHARBÁL

Van egy olyan érzésem, hogy valamennyien vesztettünk. Hannibál rám bízott egy levelet, Mágónak kellett átadnom.

MARRÓ

Emlékszem. Én hoztam ki a sátrából.

MAHARBÁL

Hannibál azt állította, hogy ismeretlen kelta nyelvjárásban írta, amelyet csak Mágó meg ő ért.

MARRÓ

Átadtad Mágónak?

MAHARBÁL

Át.

RABAR

El se olvastad?

MAHARBÁL

Nem tudok keltául.

RABAR

Akkor is!

MAHARBÁL

Kinyitottam. Aztán újra lepecsételtem. Tiszta fehér papirusz volt. Teljesen üres.

 

Csönd.

 

MAHARBÁL

Mágó kinyitotta, rápillantott, és azonnal tűzbe dobta. Betűk akkor se tűntek elő. Aztán Mágó átvette a parancsnokságot, és elindultunk. Ide.

RABAR

Akkor ezek jó előre megegyeztek, mi lesz a jel, hogy Mágó Karthágóba hozzon minket.

HIMILKÁR

De hát miért? És miért maradt Hannibál Itáliában? Értitek ti ezt?

 

Csönd.

 

MAHARBÁL

Játsszunk.

HIMILKÁR

Neked könnyű, numid vagy, semmi közöd Karthágóhoz. De mi húsz éve várjuk, hogy visszatérhessünk, tessék, itt vagyunk, és Karthágó már harmadik napja nem enged be minket. Numídiában van egy koszos Cirta, az a porfészek, ott megszületni se érdemes, de nézz oda, a falak fölött csillognak az aranytornyok, idelátszanak a paloták tetőkertjei, a hófehér templomok, hát nézz csak oda, ez Karthágó, a múltunk, a hazánk.

MAHARBÁL

Nekem nincs hazám, de nektek is csak volt. Karthágó fél tőlünk. Gondoljatok a zsoldoslázadásra. A mi seregünk gallokból áll, nekik Karthágó is préda, a nyelvüket a városban kevesen értik, a sereg ránk hallgat. Csodálkoztok, hogy félnek tőletek? A vagyonotokban mások ülnek, a szeretőtöket rég tönkreszerették, marháitokat elherdálták. Mit vártatok ti egyáltalán?

HIMILKÁR

Azt te nem értheted meg. Mert nekünk volt otthonunk. De én bemegyek Karthágóba, ha fene fenét eszik is. Én szétrombolom a várost; ha tőlem elvették, elveszem tőlük.

MAHARBÁL

És még te kívánod, hogy beengedjenek. Az igazság az, hogy nincs itt semmi keresnivalónk. Nektek a legkevésbé. A legjobb lenne, ha elvonulnánk innét.

MARRÓ

Karthágó éppen ezt akarja.

MAHARBÁL

Igaza van.

HIMILKÁR

Én mégis be fogok menni.

MARRÓ

Én is. Szeretnék.

RABAR

Várjuk meg, mit végez Mágó. Ha már harmadik napja tárgyal velük, csak lesz valami eredmény.

MAHARBÁL

Mágó csak azzal fenyegetőzhet, hogy megostromoljuk a várost. De ahogy ezeket a falakat elnézem, hát ezeket mi még a rómaiakkal együtt se vennénk be.

HIMILKÁR

Átvághatjuk a vízvezetéket.

RABAR

Van bent kútjuk.

HIMILKÁR

Megmérgezzük a vizét.

RABAR

Igaz.

 

Csönd.

 

MARRÓ

Karthágó nem adhat Rómának ekkora előnyt. Amíg mi egymással harcolunk, Róma elindul, és ideérve csak a romokra kell a kezét rátennie.

HIMILKÁR

Róma messze van. Képtelenség, hogy Karthágón kívül létezik egy Itália, a közepén egy Rómával. Itt én se hiszek benne, pedig 15 évig ott voltam a közelében. Hogyan hinnék ők?

MAHARBÁL

Hát ezért nem fognak beengedni. Menjünk el Utikába vagy Hasdrumentumba, azok is városok. Olyan életünk lesz, mint Capuában.

HIMILKÁR

Te csak menj. Menjetek mind. Vigyétek a sereget. Én bejutok Karthágóba, ha holtan is. Nekem nem kell Utika vagy Hasdrumentum vagy Leptis vagy Cirta vagy Róma, énnekem Karthágó kell.

MAHARBÁL

Ember, hát mi kell ott neked? Amid volt, már másoké!

HIMILKÁR

Visszaszerzem! És ha nem, egymagam ölöm le Karthágó egész lakosságát.

HÍRNÖK

Be. Egy asszony és két ifjú érkezett Karthágóból. Marrót keresik.

MARRÓ

Jöjjenek.

 

Hírnök el, bejön egy vénasszony és két ifjú. Az egyik húsz, a másik tizenhárom körül.

 

Ti vagytok Hannibál hadnagyai?

MARRÓ

Igen.

Marrót keresem.

MARRÓ

Én vagyok az.

Megnézi. Én vagyok a feleséged. Ez itt a fiad. Fiam, ez itt az apád.

 

Csönd.

 

Hat évre rá, hogy elmentél, férjhez mentem. Úgy hallottuk, ottvesztél az Alpokban. A kisebbik fiú most lesz 13 éves. A férjem beleegyezett, hogy Marrónak nevezzük. Láthatod, nem feledkeztünk meg rólad.

 

Csönd.

 

A Vének Tanácsa küldött. Kérik, menjetek el. Hálásak vagyunk, hogy értünk harcoltatok, ne forduljatok hát ellenünk.

 

Csönd.

 

Valamennyietek szobra ott áll Megara főterén. Ti vagytok Karthágó védőszentjei. Vonuljatok el.

 

Csönd.

 

Ami a tiétek volt, nem tudjuk visszaadni. Seregetek veszélyes. Vonuljatok el, megkapjátok Utikát mindenestül.

HIMILKÁR

Asszony, figyelj rám. Himilkárnak hívnak.

 

A nő nem emlékszik.

 

KISEBBIK FIÚ

Most tanultam rólad. Győztél Líbiában, ott voltál Új-Karthágó megalapításánál, és amikor átkeltetek a Rhodanuson, te arattad az első győzelmet a gallok fölött.

HIMILKÁR

Az Esculapius-templom mellett volt az egyik házam. Dór oszlopai voltak. A másik Tanit templomától délre, a tetejéről látni lehetett a katonai kikötőt.

Bizonytalanul. Emlékszem.

HIMILKÁR

A feleségem Tanit papnője volt. Gisco lánya. Fekete haja volt, ha kibontotta, a térdéig ért.

Emlékszem. Meghalt pestisben. Van egy fia.

HIMILKÁR

Nekem nem volt fiam.

Neki volt.

HIMILKÁR

Beszélj a feleségemről.

Mondom, meghalt.

HIMILKÁR

Apám Hannó szárnysegédje volt az első római háborúban.

Nem ismertem. Hannó még él, ő a suffes, már nagyon öreg.

 

Csönd.

 

Vonuljatok el. Fiam, csókolj kezet apádnak, és kérleld.

IDŐSEBB FIÚ

Kezet csókol. Vonuljatok el.

 

Nő habozik, aztán megfogja a fiai kezét.

 

Éljetek boldogul.

 

Nő a fiúkkal el.

 

MAHARBÁL

Én azt mondom, vonuljunk el Utikába.

RABAR

Várjuk meg Mágót.

MAHARBÁL

Neked nem volt itt se vagyonod, se családod. Te is olyan hazátlan vagy, mint én. Gyere velem.

RABAR

Várjunk még.

MAHARBÁL

Nekem ez az ügy nem tetszik. Ha Karthágó nagyon fél, úgy nagyon el fog minket intézni.

 

Jön Mágó és Himilkó.

 

MÁGÓ

Egyelőre semmi sincs veszve. Karthágó, éppen mert fél, hajlandó engedményekre. Összehívták a Legfelsőbb Bíróságot, egy-két hét alatt határoznak, azalatt megmutathatjuk az erőnket. Ha körülzárjuk a várost, megérzi az ellátásuk. Engedniük kell.

MAHARBÁL

Ezt végezted, Mágó?

MÁGÓ

Többet. Még ma élelmet és vizet kapunk. Minden zsoldosnak küldenek egy aranyat. Sikerült beszélnem a Barkas-párt képviselőivel. Egy részük még mindig Hannibált támogatja.

MAHARBÁL

Amíg Hannibál nincs itt.

MÁGÓ

Ha megjön Hannibál, a Békepárt sem marad egységes. Egy fontos hír: Syphax numid király Róma oldaláról a mi oldalunkra állt. Miután Masinissa mauretán király is Karthágó szövetségese, római veszély nincs.

MAHARBÁL

Syphax átállt…

MÁGÓ

Nem örülsz? A te királyod.

MAHARBÁL

Masinissa nem fog vele megférni.

MÁGÓ

Hát gyilkolják egymást. Még mindig jobb, mintha minket gyilkolnának. Örüljünk, hogy a Vének Tanácsa hajlandó engedményekre.

MAHARBÁL

Mit adtál nekik cserébe?

MÁGÓ

Habozik. Ezt az ifjút itt Himilkónak hívják, rendkívül tehetséges hadvezér, beszéli a gall nyelvjárásokat, tud latinul, görögül, ért néhány hispán dialektust is, tanulmányozta a görögök hadművészetét. Ő a fővezérünk.

RABAR

Micsoda? Fővezér?

MÁGÓ

Nagy eredmény, hogy a Vének Tanácsa zsoldosainkat a magáénak tekinti. Nemhogy meg akarnának semmisíteni, de számítanak a segítségünkre. Ezt jelenti, hogy karthágói hadnagyot küldtek a sereg élére.

RABAR

Hány éves vagy, te taknyos?

HIMILKÓ

Tizennyolc.

MÁGÓ

Megtiltom, hogy ilyen hangon beszélj a feletteseddel.

RABAR

Felettesem? Ez? Nekem? Ennek még azt se engedem meg, hogy a fenekemet kitörölje a praclijával.

MÁGÓ

Üvölt. Megtiltom! Őrség!

 

Az őrség berohan.

 

MÁGÓ

Itt Himilkónak, az új fővezérnek én vagyok a helyettese. Ha őt bárki szidalmazni merészeli, azt én, Mágó, Hannibál öccse és akaratának végrehajtója, keresztre feszíttetem. Világos?

RABAR

Világos.

HIMILKÓ

Kérlek, ne ellenségként fogadjatok. Akaratom ellenére jöttem, tapasztalatlan vagyok, de úgy hiszik, tehetséges, meg akarnak szabadulni tőlem. Éppolyan kitaszított vagyok, mint ti. A Vének Tanácsa azt akarja, hogy Hannibál hívei egymást veszejtsék el. Barátotok és tanítványotok szeretnék lenni, én itt nem parancsolok senkinek. A fővezér természetesen Mágó.

MÁGÓ

Ha megbocsátod, hogy beosztottként tanácsokat osztogatok neked, tudnod kell, hogy az ilyen beszéd nemcsak méltatlan egy vezérhez, de ártalmas is. Nekünk nincs lelkünk, mi csak a vérre hallgatunk. Légy kemény, ne sajnálj senkit.

HIMILKÓ

Ebben a helyzetben ha akarnék, se tudnék kemény lenni. Nem akarom, hogy féljenek tőlem, mert nem akarok félni tőlük. Bevallom a gyöngeségemet, akkor talán nem bántanak. Nem fogok nektek parancsolni, különösen Himilkárnak nem, akinek a felesége szült engem mástól. Én Himilkárt érzem apámnak. Melyiktek Himilkár?

MÁGÓ

Az ott.

 

Himilkó odamegy Himilkárhoz.

 

HIMILKÓ

Fogadj fiaddá.

 

Himilkár elfordul.

 

MÁGÓ

Ráordít. Feljebbvalód azt parancsolta, hogy fogadd fiaddá!

 

Csönd.

 

MÁGÓ

Megkötözni!

 

Az őrség leteperi a nem is ellenkező Himilkárt, megkötözi.

 

MÁGÓ

Itt fegyelem lesz, különben végünk. Itt vér fog folyni, mielőtt Karthágó a vérünket ontja!

HIMILKÓ

Kioldozni!

 

Az őrség habozik, Himilkó odalép hozzájuk.

 

HIMILKÓ

Kioldozni!

MÁGÓ

Fiam, neked sem engedem meg, hogy szétziláld a fegyelmet.

HIMILKÓ

Kivonja a kardját. Pofa be! Az őrséghez. Kioldozni!

 

Az őrség habozik, Himilkó leszúr egy zsoldost, a többi gyorsan kioldozza Himilkárt.

 

HIMILKÓ

Állj föl. Fölsegíti Himilkárt. Bocsássatok meg. Az őrséghez. Vigyétek ezt a hullát.

 

Az őrség elviszi a hullát.

 

RABAR

Szép napok virradtak ránk.

MAHARBÁL

Mágó, figyelj ide. Menjünk el Utikába. Itt cifra dolgok fognak történni.

MÁGÓ

Nem mehetünk. Útközben is utolérhetnek és leölhetnek.

MAHARBÁL

Örülni fognak, hogy elvonultunk.

MÁGÓ

Nem lehet. Mi lesz, ha közben megjön Hannibál? Mihez kezdjen sereg nélkül?

MAHARBÁL

Az a gyanúm, hogy akár elmegyünk, akár maradunk, mire Hannibál megjön, nem lesz már serege.

MÁGÓ

Maradunk. Végeztem.

 

Mágó el. Rabar és Maharbál összenéz. Himilkó Mágó után támogatja Himilkárt. Maharbál és Rabar utánuk indul, egy zsoldos lép eléjük.

 

ZSOLDOS

Uram, a sereg nyugtalan. Nem ezt vártuk. Először meg se mondtátok, hova visztek, azt hittük, Itáliában maradunk. Mégis idehoztatok. Ha ezt tudjuk, nem jövünk. Itáliában félig-meddig otthon voltunk, Karthágó nekünk idegen és ellenséges. Nekünk Rómát ígérte Hannibál, nem Karthágót. Nekünk Róma kell.

RABAR

Nekünk mind a kettő.

ZSOLDOS

Uram, vonuljunk el innen. Ha a punok kitámadnak a városból, nem tudjuk megvédeni magunkat. Ha nem vonulunk el, mért nem építünk legalább földsáncot? Uram, a sereg nyugtalan.

RABAR

Még ma bőséges élelmet kaptok és fejenként egy aranyat.

ZSOLDOS

Teli hassal is meg lehet halni. Uram, hát mit csinálnak a hadnagyok?

MAHARBÁL

A hadnagyok remélnek.

 

Maharbál, Rabar és a zsoldos el, Marró mozdulatlanul áll a szín közepén.

 

Negyedik jelenet

A Fórumon. Többen sétálnak, beszélgetnek, csoportosulnak. Scipió Metellus és Philó társaságában.

 

SCIPIÓ

Süt a nap, és mintha béke volna. Fantasztikus.

METELLUS

Rómában mindig béke volt. Legföljebb megijedtünk néha. Olyankor sokat beszéltünk, és még többet választottunk. Valaha azt hittük, a választások vérre mennek. Balgák voltunk.

SCIPIÓ

Ezért félek, hogy a szenátus még mindig nem határozott a javaslatomról. Ez se megy vérre?

PHILÓ

Afrika messze van. Jól meg kell gondolni. Több szem többet lát, több fej tovább gondolkozik. Különben is, a punok visszatértek Karthágóba.

SCIPIÓ

Hannibál pedig zavartalanul vonul észak felé. Sok mindent nem értek.

METELLUS

Krákog. Mielőtt mástól tudnád meg… még nem említettem…

 

Csönd.

 

SCIPIÓ

Nos?

METELLUS

Hannibál újabban nem perzseli föl a földeket, amelyeken áthalad. Néhány kivételtől eltekintve. Elhallgat, aztán folytatja. Ilyen kivétel Umbriában fekvő birtokod.

 

Csönd.

 

METELLUS

Megkönnyebbülve, hogy Scipió csak álmélkodik. Felgyújtotta erdőid egy részét, a tűz később furcsa körülmények között kialudt.

SCIPIÓ

Furcsa körülmények?

METELLUS

Azt mondják, Hannibál bizonyos idő múltán eloltatta.

 

Csönd.

 

METELLUS

Jövőre az erdő helyén már vetni lehet. Azon a vidéken az erdőtűz többet ér, mint a trágyázás.

 

Csönd, Scipió tűnődik. Odalép hozzájuk Casca.

 

CASCA

Üdvözöllek, Scipió. Lassan dolgozik a szenátus, ha így megy tovább, megfojt minket a bürokrácia. Lehetek valamiben a segítségedre?

SCIPIÓ

Nem, köszönöm.

CASCA

Rám mindig és mindenben számíthatsz. Amíg a szenátus részletkérdésekkel bajlódik, Hannibál legjobbjaink birtokait tarolgatja.

SCIPIÓ

Még mindig jobb, ha a szenátus kellő alapossággal tárgyal, mintsem ha mondjuk hajókat vásárolna, és meglékelné őket.

CASCA

Sajnálom, hogy félrevezetnek, Scipió.

SCIPIÓ

Inkább azt sajnáld, hogy hamarosan letelik néptribunusi megbízatásod, és utána nem fogsz előbbre jutni a szamárlétrán.

CASCA

Biztos vagy ebben?

SCIPIÓ

Ha rajtam múlik, biztos.

CASCA

Szerencsére nemcsak rajtad múlik, Scipió. Üdv. El.

PHILÓ

Mintha megsértődött volna. Érdekes, az utóbbi időben az emberek olyan idegesek. Pedig tavasz van, ilyenkor szeretkezni kell, télre már meg is születnek a kölykök, télen kell idegesnek lenni, amikor bömbölnek, és nem lehet aludni tőlük, és a nők szoptatnak, és nem lehet szeretkezni.

SCIPIÓ

Kirobban. Három hete vagyok itthon, és nem ismerem ki magam! Ebbe a botrányba mindenki bele van keverve! Hajókat lékelgetünk, a lékelgetőket tisztára mosogatjuk, a vádolókat bevádoljuk, hogy buzik, a koronatanúk éretlen kisfiúk, akik egy kis édességért olyat állítanak, amiből egy kukkot se értenek, mi van itt?

METELLUS

Béke.

SCIPIÓ

Lecsillapodik. Szóval Hannibál a birtokaimat trágyázza.

PHILÓ

Persze, ezt így kell fölfogni. Róma amellett reggel óta rajtad röhög, hogy pont a te földed kellett neki, senki másé. Nagyon hálátlanok tudnak lenni az emberek.

METELLUS

Ne törődj velük, Scipió. Ha föliratokat látsz majd, amelyeken téged gúnyolnak, ne indulj föl, a lictorok úgyis leszedik. Némelyik elég szellemes, némelyik nagyon disznó, vannak köztük disztichonok is.

SCIPIÓ

Legalább vannak még Rómában művelt emberek.

 

Jön Flaccus, egy fiatalember kíséri.

 

FLACCUS

Üdvöz légy, Scipió.

SCIPIÓ

Te is, Flaccus.

FLACCUS

Ez itt Marcus Cató. Sokra fogja vinni.

SCIPIÓ

Biccent neki. Vigye.

FLACCUS

Hallottam, hogy Hannibál…

SCIPIÓ

Szóra sem érdemes.

FLACCUS

Mindenesetre jó figyelmeztető. Azon leszek, hogy a javaslatodat elfogadjuk, és te vezesd Rómát Afrikába.

SCIPIÓ

Köszönöm.

FLACCUS

Addig is töltsd kellemesen az idődet. Rászolgáltál. Néha jólesik a közélettől való visszavonulás.

SCIPIÓ

Kár, hogy nem lehet. Azon tűnődöm, mi lesz, ha korhadt hajókra leszek kénytelen szállni.

FLACCUS

Elkomorodik. Sajnálom, hogy ez az eset annyira fölkorbácsolta az érzelmeket. Szerencse, hogy a bírói eljárást Casca megvétózta.

CATÓ

A becstelenek álnok szokása a becsületesek elleni vádaskodás. Le kell rájuk sújtani! Rómát csak az erkölcsök tisztasága teheti naggyá!

SCIPIÓ

Figyelemre méltó megállapítás. Az ilyenektől lesz Róma naggyá.

METELLUS

Mintha egy Marcus nevű egyén is lett volna a bevádoltak között.

CATÓ

Kikérem magamnak!

FLACCUS

Érte én kezeskedem. Nézzétek el a hevességét. Meggyőződésből beszél.

SCIPIÓ

Mint mi valamennyien, Flaccus. Ha mértékünk csupán a meggyőződés, úgy le is gyilkolhatjuk egymást, ki dönti el, ki öl joggal, ki jogtalanul?

FLACCUS

Gyilkosságról szó sem volt.

SCIPIÓ

Ha a vád igaz, mint ahogy természetesen nem igaz, akkor az elsüllyedteket meggyilkolták. Ha a vád igaz volna, én akkor sem a gyilkosság, mint olyan ellen emelnék szót. Emberek vagyunk, élnünk kell egymás halandóságával. De Rómának aligha használ, ha polgárai hiába halnak egyesek korruptsága miatt. Nem a korruptság ellen beszélek én, hiszen ha nem volna hatalmam és pénzem, magam is lefizethetővé válnék. Én a korruptság mellett szavazok, ha az csupán az erkölcsök romlását hozza magával, erkölcseink többé-kevésbé mindig romlottak voltak, hiszen azért erkölcsök, hogy megromoljanak. De ne akkor, amikor Róma veszélyben van.

FLACCUS

A hajóügy hivatalosan le van zárva. Remélem, a szenátus hamarosan dönt a javaslatodról. Üdv. Flaccus és Cató el.

METELLUS

Flaccust kár volt megharagítani. Több súlya van, mint Cascának.

SCIPIÓ

Talán nekünk is van annyi.

METELLUS

Flaccus gazdagodni vágyik, az utóbbi időben a lovagoknak kedvez. A hajóügyekbe is a lovagok voltak belekeverve.

PHILÓ

Istenkém, gyengén ment a kereskedelem az utóbbi időben. A tengeren Karthágó és a kalózok miatt nem biztonságos a közlekedés, Hispánia messze van és szegény, Itália elpusztult, Illíriába csak akkor szállíthatnak fegyvert, ha Philipposz éppen nem szövetségesünk, hát miből csináljanak pénzt? Ha én lovag lennék, a házi szentjeimre mondom, elsüllyeszteném az egész római flottát, és kisemmizném a biztosítókat. Tőled vegyem a földet, Metellus? Vagy tőled, Scipió? Hiszen nem adjátok! A lovagok olcsón csak Afrikában szerezhetnének földet. Nem is tudom, Scipió, mért nem a lovagokkal szövetkezel? Azok boldogan mennének Karthágó ellen. Egyáltalán, mért akarsz te Afrikába menni?

SCIPIÓ

Meglepve. Hogy én?

PHILÓ

Te, te. Van földed, van pénzed. Mit akarsz még?

SCIPIÓ

Nyugodtan gazdálkodni.

PHILÓ

Senki se tiltja. Menj haza, és gazdálkodj. Megyek veled.

SCIPIÓ

Amíg Hannibál itt van…

PHILÓ

Hát hol van Hannibál? Trágyázza a földet, és menekül észak felé. Karthágó, ahogy én látom, föladta Itáliát. Mire újabb sereget küldenek ellenünk, fölkészülve várhatjuk őket. Az Alpokból még egyszer nem fognak meglepni.

METELLUS

Ebben van valami. Ha ügyesen politizálunk, a punok még egyszer nem fogják megnyerni az itáliai népeket.

PHILÓ

Persze. Mondok mást is. Ha hülyeség, szóljatok. Nem kell becsinálni.

METELLUS

Ez még nem hülyeség.

PHILÓ

Ugye? Szóval Szicília a miénk, Dél-Itália szintén, adjuk meg több itáliai városnak a római jogot, adjuk nekik a saját földjeiket, nekünk van elég, a lovagoknak nincs, ne is adjunk nekik, menjenek kereskedni. Mi gondunk vele?

METELLUS

Azt hiszem, ez se hülyeség.

PHILÓ

Mit szóltok hozzá, milyen okos vagyok? Verjék meg Karthágót ők, az övék lesz Karthágó kereskedelme, azzal elszórakozhatnak. De földet nem adunk.

SCIPIÓ

Philó, amit mondtál, az annyira világos, hogy azon csodálkozom, mért nem én gondoltam rá először.

PHILÓ

Boldogan mosolyog. Lehet, hogy életemben először gondolkoztam, és sikerült.

SCIPIÓ

A koncepciód hülyesége eget verő. Hülyékkel vagyok körülvéve.

PHILÓ

Ajkáról lehervad a mosoly. De hát miért?

SCIPIÓ

Megveregeti Philó vállát. Hülyékkel vagyok körülvéve, magamat is beleértve. Nem baj. Addig nincs baj, amíg Rómában hülyék élnek. Elhallgat, eltűnődik.

METELLUS

Persze, nagy hülyeség, Philó. Hát te nem akarsz-e kereskedni?

PHILÓ

Ha akarnék, se lehet, a privilégium a lovagoké. De nem is kívánja se testem, se lelkem. Rettegjek a kalózoktól, a zátonyoktól? Ha rossz az időjárás, a termésemet nagyobb haszonnal adhatom el, ha jó, kevesebbért, de többet. Zabálni mindig fognak az emberek. Ha pénzük lesz, még többet fognak zabálni. Annyit, hogy az elképesztő. Azért fognak hányni a sok zabától, hogy újra zabálhassanak utána. A pénzük meg szépen az én zsebembe csordogál. Veszek rajta rabszolgákat, tőlük. Hódítsanak ők, szerezzenek nekem rabszolgákat, én megveszem tőlük az ő pénzükből.

METELLUS

Megzavarodva. Scipió, talán mégse hülyeség.

 

Scipió föl-alá sétál.

 

PHILÓ

Persze hogy nem. Mikor beszélek én zagyvaságot?

 

Scipió sétál, nézik.

 

PHILÓ

Tisztelettel. Kíváncsi vagyok, mire gondol.

METELLUS

Biztosan nagy gondolatai vannak.

PHILÓ

Én most egészen kifáradtam, pedig nem is tűnődtem sokat, csak úgy jött, magától. Scipió mindig gondolkozik, szörnyen fárasztó lehet. Azt mondják, a gondolkozás nagyon öregít. Meg is lehet bele kopaszodni.

 

Jön Cunctátor és Flaminius.

 

CUNCTÁTOR

Üdvöz légy, Scipió!

 

Scipió ránéz, de nem látja meg. Kínos csönd, Scipió észbe kap.

 

SCIPIÓ

Ó, Cunctátor, bocsáss meg. Eltűnődtem, üdvözöllek.

CUNCTÁTOR

Ez itt Titus Flamininus. Sokra fogja vinni.

SCIPIÓ

Ez is? Vigye.

CUNCTÁTOR

Hogyan áll a javaslatod?

METELLUS

Lassan mozog az ügy. Mint szenátor, ezt éppolyan jól tudod, mint mi.

CUNCTÁTOR

Nyilván azért kérdezem, mert nem tudom olyan jól.

 

Csönd, Scipió hosszasan nézi Cunctátort.

 

CUNCTÁTOR

Itthon vagy már néhány hete, és még nem látogattál meg. Ez az illendőség? Ezen a héten lakomát rendezek, kitűnő falernusi borom van, kérlek, gyere el. Ha kívánod, küldök belőle kóstolót.

SCIPIÓ

Az nagyon jó lesz. Lehet azonnal?

CUNCTÁTOR

Kissé meglepődve. Ha kívánod, azonnal érte küldöm Flamininust.

SCIPIÓ

Nagyon kérlek. Sőt az ifjú mellé adom Metellust és Philót kíséretül, ha már olyan szépreményű. Kérlek, egyezz bele, hogy Metellus és Philó kitűnő neapolisi bort vigyen neked cserébe. Metellushoz fordul. Gondoskodj róla, hogy tíz hordót azonnal Cunctátor házába szállítsanak.

CUNCTÁTOR

Flamininushoz. Menj velük, fiam.

 

Metellus, Philó és Flamininus el.

 

SCIPIÓ

Nagyon komolyan. Cunctátor, öreg vagy, és hamarosan meg fogsz halni, neked már mindegy, mivé válik Róma. Mégis, hajlandó vagy nekem segíteni?

CUNCTÁTOR

Miről van szó?

SCIPIÓ

Óvatosan. Hannibál fölégette néhány erdőmet. Senki másét.

CUNCTÁTOR

Érdekes. Annak idején, amikor Hannibál el akarta érni, hogy számára veszedelmes taktikám Róma előtt gyűlöletessé váljék, számtalan birtokot elpusztított, csak az enyémet hagyta érintetlenül. Hálás honfitársaink bedűltek, megvádoltak, hogy halogató taktikám Hannibálnak kedvez, hogy összejátszom vele, diktátorságomtól megfosztottak, Hannibál elérte a célját.

SCIPIÓ

Pontosan. Egy ember módszerei jelleméből és gondolkozásmódjából fakadnak, a jellem és a gondolkozásmód pedig a férfikorban már nem változik.

CUNCTÁTOR

Így van. Szeretném úgy ismerni Rómát, mint Hannibál.

SCIPIÓ

Kívülről könnyebb pártatlan ítéletet alkotni.

CUNCTÁTOR

Különösen kémhálózat segítségével.

SCIPIÓ

Tehát szerinted sem véletlen.

CUNCTÁTOR

Hannibál semmit sem tesz előzetes megfontolás nélkül.

SCIPIÓ

Egyetértek. Mi a véleményed a színlelt hajótörésekről? Szerintem ez az ügy önmagában figyelmet sem érdemel.

CUNCTÁTOR

Valóban.

SCIPIÓ

A lényeg az, hogy úgy tűnik, Róma felől elhárult egy veszély, hogy átadja helyét egy másiknak.

CUNCTÁTOR

Nagyon valószínű.

SCIPIÓ

Arisztokraták vagyunk, nem kereskedhetünk, amióta érvényben van az az átkozott törvény. Ha most elmúlik a pun veszedelem, jönnek lovagjaink. Ezek egyszer nagyban fognak kereskedni. Szerinted tudunk velük lépést tartani, ha csak a földjeinket műveljük?

CUNCTÁTOR

Elméletileg nehezen. Ez sokban Karthágó erejétől függ.

SCIPIÓ

Pontosan. Ha Karthágó erős marad, a római kereskedelem nem törheti át a korlátokat. Hogy Karthágó erős maradjon, tennünk kell valamit. Szerinted Hannibál tudja ezt?

CUNCTÁTOR

Igen.

SCIPIÓ

És számol is vele. Hannibált egyre jobban becsülöm. Apám csodálatos dolgokat mesélt róla, gyermekkorom Hannibál tiszteletében telt el. Most kezdem őt igazán megérteni. Szerinted a szenátus gazdasági bizottságában el lehet fogadtatni egy olyan törvényt, amely egyrészt kedvezményt biztosít azoknak, akik a hispániai arany- és ezüstbányákba óhajtják fektetni a tőkéjüket, másrészt megadja a jogot a lovagoknak, hogy Hispániában földet is vásároljanak? Ha igen, ezzel megosztjuk őket. Kevesebben maradnak, akik számára Karthágó kereskedelmének megszerzése létkérdés. Karthágó kereskedelme túlságosan hatalmas.

CUNCTÁTOR

Ilyen törvényt el lehet fogadtatni.

SCIPIÓ

Az emberek, tisztelet neked, a kivételnek, megvesztegethetők.

CUNCTÁTOR

Hála legyen érte az isteneknek.

SCIPIÓ

A következő kérdés. A szenátus lassan tárgyalja a javaslatomat. De bármilyen lassan tárgyalja is, egyszer el fogja fogadni.

CUNCTÁTOR

Minden bizonnyal.

SCIPIÓ

És akkor nekem el kell indulnom Karthágó ellen.

CUNCTÁTOR

El bizony.

SCIPIÓ

Mit gondolsz, visszavonhatom ezt a szerencsétlen javaslatot?

CUNCTÁTOR

Nem volna értelme.

SCIPIÓ

Meg lehet akadályozni, hogy a szenátus elfogadja?

CUNCTÁTOR

Nem lehet.

SCIPIÓ

Semmiképpen?

CUNCTÁTOR

Nem tudsz nekik annyit adni, amennyit egy legyőzött Karthágó adhat.

SCIPIÓ

Pedig valamit tenni kell, mielőtt elfogadják. Most már világos, mit akar tőlem Hannibál. Nyilván Róma lehető legjobb ellenlépésével számol, ezt a lépést meg kell tennünk, mert érdekünkben áll. Hannibál számítása eddig bevált, képtelenül parányi sereg élén zavartalanul halad észak felé. Hogy ezzel milyen céljai lehetnek, azt nem érem föl ésszel, de nyilván nem olyan őrült, hogy ne számolt volna azzal, hogy a római seregek egyszer, a huzavona után, mégis meg fogják tudni, hol van, és foglyul ejtik.

CUNCTÁTOR

Próbáljuk magunkat az ő helyébe képzelni. Egyedül ránk számíthat. De most Néró és Livius bármelyik pillanatban megindulhat ellene. Ezt nem tudjuk megakadályozni.

SCIPIÓ

Nem olyan biztos. Próbáljuk magunkat a magunk helyébe képzelni. Én tisztázva vagyok, mert Hannibál fölégette az erdőmet. Nem akarjuk őt elfogni, Hannibál nélkül Karthágó gyengébb lenne, ez nekünk nem jó.

 

Csönd, tűnődnek. Jön Flamininus, hozza a bort.

 

FLAMININUS

Meghoztam a bort, uram.

 

Cunctátor átveszi a korsót, és Scipiónak nyújtja. Az szórakozottan átveszi.

 

FLAMININUS

Metellus és Philó a hordókkal foglalkozik.

CUNCTÁTOR

Legyen Flamininus a futárunk, ha valami bizalmas híradásról lesz szó. Nagyon megbízható.

SCIPIÓ

Azt előbb ellenőriznem kell. Mondd, fiú, megvesztegethető vagy?

FLAMININUS

Bizonyos körülmények között természetesen.

SCIPIÓ

Melyek azok a körülmények?

FLAMININUS

A szegénység és a szolgaság.

SCIPIÓ

Szegény vagy?

FLAMININUS

Igen, uram.

SCIPIÓ

Ha gazdag lennél, megszűnnél megvesztegethető lenni?

FLAMININUS

Nem, uram.

SCIPIÓ

Miért nem?

FLAMININUS

Amíg szegény vagyok, szerezni szeretnék. Amint gazdag, megtartani a vagyonomat.

CUNCTÁTOR

Mondom, nyugodtan megbízhatsz benne.

SCIPIÓ

Itt nagyobb dolgok forognak kockán… Megsimítja a homlokát. Cunctátor! Ettől a pillanattól mi esküdt ellenségek vagyunk!

 

Scipió lecsapja a korsót, és egy emelvényre ugrik. A sétálók felfigyelnek, Cunctátor értetlenül néz Scipióra.

 

SCIPIÓ

Rómaiak! Véreim!

 

Tömeg csődül össze.

 

SCIPIÓ

Róma dicső népe! Hozzád fordulok e vészes pillanatban. Itt a Fórumon mintha béke lenne, a szenátus ülésezik, a gazdagok lakomáznak, közben Karthágó új sereget toboroz. Hannibál még itt van Itáliában, mi pedig tétlenül tespedünk. Hát nem volt elég annyi hosszú év tapasztalata, hogy megtanuljuk: amíg Karthágó áll, halálos ellenségünk? Hát hiába ontotta vérét annyi római? Most, most kell támadnunk, amíg Karthágó nem készült föl a következő csapásra, és mi ahelyett, hogy zúdulnánk Afrikába, tárgyalunk és tárgyalunk, és folyik a szó, ahogy a ti véretek folyik majd, rómaiak! Ki lesz a bűnös, ha Róma elvész, mert elpocsékolta a lehetőséget? Néró és Livius, a két dicső konzul, akik halált megvetve szálltak szembe Hasdrubállal? Indulnának ők a végső győzelemre akár azonnal. Vezéreink, akik annyiszor bizonyították bátorságukat? Én talán, aki Hispániából alig hazaérve követeltem, hogy a háború színterét helyezzük Afrikába? A szenátus lesz a bűnös Róma vesztéért isteneink előtt, kik népük hulltával hazátlanul bolyonganak majd hazánk helyén, a szenátus, ez a kivénhedt csatalovak herélt gyülekezete, a szenátus, amely szabotálja a háborút! Róma népe, hozzád fordulok, te vagy az egyetlen, a szent fórum, amely erősebb még, mint az a szemétláda, amelyet a szemetek még szenátusnak merészelnek nevezni. Róma népe, szavazd meg nekem a hadsereget, és én legyőzöm Karthágót, esküszöm!

 

Üdvrivalgás, éljen Scipió, vesszen a szenátus stb., megszavazzák. Scipió leszáll az emelvényről, a nép körülveszi. Némelyek között nagy hüledezés. Cunctátor Flamininus segédletével fölmászik az emelvényre.

 

CUNCTÁTOR

Rómaiak!

 

Fütty, nevetés. „Mi van, vén csataló?” „Halasztgatunk, halasztgatunk, a temetők meg üresek?”

 

CUNCTÁTOR

Rómaiak!

 

Cunctátor nem tud szóhoz jutni, Scipió csöndet int. „Scipió beszél, pszt, csönd, kuss legyen, hagyjátok beszélni Scipiót.”

 

SCIPIÓ

Róma nemes népe! Az illendőség úgy kívánja, hogy meghallgassuk Cunctátort, a szenátus jobbjainak képviselőjét. Róma népe nagylelkű, szólni engedi a szólni kívánót.

 

Hangok: „Úgy van, jól beszél, hagyjátok Cunctátort, csöndet.”

 

CUNCTÁTOR

Rómaiak! Végzetes lépésre szántátok el magatokat. Könnyelműség hadsereget küldeni Afrikába, amikor Róma még gyönge, és nem tud ellenállni egy váratlan támadásnak. Várnunk kell, amíg megerősödünk.

 

Hangok: „Úgyse soká vársz már, várd csak, hátha megéred stb.”

 

CUNCTÁTOR

Rómaiak! A ti szavatok az istenek szava, megmásítani nem lehet. De tudnotok kell, hogy a szenátus ellenére cselekedtetek. Tudnotok kell, hogy demokráciánkat ti magatok ássátok alá.

 

Kínos mormogás, Cunctátor lemászik az emelvényről, Scipió fellép.

 

SCIPIÓ

Demokráciánkat nem ti ássátok alá, és nem én. Mit ér a demokrácia Róma nélkül? Csatlakozzék temetetlenül bolyongó isteneinkhez? Demokráciánk veszélyben, de a szenátus halogatása miatt.

 

Hangok: „Le a szenátussal!”

 

SCIPIÓ

Nem Cunctátort bántom én. Ő számtalanszor helyesen járt el a múltban.

 

Hangok: „Vette a nyúlcipőt!”

 

SCIPIÓ

A maga idején a helyes taktikát választotta. De elröpült fölötte az idő, ma új tettek kellenek, új taktika, új emberek.

 

Hangok: „Éljen Scipió!” Scipió leszáll, körülveszik.

 

CUNCTÁTOR

Scipió, most igen sok ellenséget szereztél magadnak.

SCIPIÓ

És a hadsereget.

FLAMININUS

Akik az ellenségei lettek most, előbb-utóbb úgyis azok lettek volna.

 

Cunctátor kissé csodálkozva néz Flamininusra.

 

CUNCTÁTOR

Mit gondolsz, Scipió miért fordult a néphez?

FLAMININUS

Sejtelmem sincs. De ügyesen csinálta.

 

Cunctátor és Flamininus el. Scipió kiszabadítja magát a tömeg karjai közül.

 

SCIPIÓ

Álljanak elő a katonai tribunusok.

 

Néhányan előállnak.

 

SCIPIÓ

Rendbe kell szednünk a hadsereget. Első parancsom: megtiltom, hogy a csapatok az engedélyem nélkül portyára induljanak. Mannó seregét sem üldözhetik. Induljanak futárok a provinciákba, az ott állomásozó egységek nem hagyhatják el a támaszpontjukat.

 

Néhányan el, Scipió Laevinushoz fordul.

 

SCIPIÓ

Szükségem van megbízható emberekre.

LAEVINUS

Rám ne számíts.

SCIPIÓ

El akarom foglalni Karthágót.

LAEVINUS

Nem akarod te elfoglalni Karthágót.

SCIPIÓ

Meglepve. Nem?

LAEVINUS

Te király akarsz lenni. És én királyokat nem szolgálok.

SCIPIÓ

Kár, hogy az ember nemcsak az ellenségeit teszi ellenségévé.

 

Scipió a tömeg egy részével el. Futva érkezik Metellus és Philó.

 

METELLUS

Mi történt? Az utcákon óriási a kavarodás! Laevinus! Itt voltál?

LAEVINUS

Scipió átverte a szenátust és a népet. A nép megszavazta neki a hadsereget.

METELLUS

Elképedve. Micsoda?

LAEVINUS

Scipió mellett nyilván ti lesztek a kiskirályok.

PHILÓ

Most retteghetnénk, ha nem volnánk Scipió barátai.

METELLUS

Talán azért kell rettegnünk, mert a barátai vagyunk. Hátha meg akar szabadulni tőlünk.

PHILÓ

Megszeppen. Én sokszor bárgyú vagyok, tőlem nem érdemes.

METELLUS

Menjünk utána, nyilvánítsuk ki töretlen hűségünket.

 

Metellus és Philó el, berobog Néró és Livius.

 

NÉRÓ

Azokhoz, akik kis csoportokban a Fórumon maradtak. Scipió jó szándékában nincs okunk kételkedni. Mégis, egységesen kell föllépnünk, nehogy a kezébe került hatalom rossz útra vigye. Laevinus, feledjük el a viszályokat. Légy barátunk.

LAEVINUS

Nincs okom rá. Te éppúgy király akarsz lenni, mint Scipió. Elegem van belőletek. Hazamegyek a birtokomra, eléldegélek, amíg hagynak. Ha valaki a fejemet akarja, mondd meg neki, a birtokomon keressen. El.

NÉRÓ

Ha segítenek az istenek, még Laevinus is mellénk fog állni. Flaccus, Pulcher, Laelius, Cató, keressük föl Torquatust! Az új helyzetet meg kell tárgyalnunk.

LIVIUS

Olyan szép volt, hogy legyőztük Hasdrubált! Mint egy álom! Róma még soha nem volt ilyen egységes, és mi vezettük ezt a Rómát. Hát lehetséges, hogy egy óra mindent tönkretegyen?

NÉRÓ

Erre a fordulatra nem számított senki. Azt hiszem, tegnap még maga Scipió sem. Valaminek történnie kellett. Gyerünk, a Fórum nem biztonságos. Meg kell találnunk az okot, amiért Scipió a kezébe ragadta a hadseregünket. A demokrácia forog veszélyben.

 

Mind el.

 

Második felvonás

 

Első jelenet

Észak-Itália. Egy öreg kecskéket őriz a mezőn. Későn veszi észre, hogy jön a pun sereg, Hannibállal és Mannóval az élén. El akar futni, elfogják, Hannibál elé vezetik.

 

HANNIBÁL

Értesz gallul, öreg?

 

Csönd.

 

HANNIBÁL

Hát etruszkul? Csönd. Latinul? Csönd, a zsoldosok dárdával egy kicsit csiklandozzák az öreget.

ÖREG

Gallul.

HANNIBÁL

Na végre. Mit reszketsz, nem eszünk meg. Félsz?

ÖREG

Félek.

HANNIBÁL

Fölösleges. Ha felelsz a kérdéseimre, nem történik bántódásod. Ezt én mondom, Hannibál. Hallottál már rólam?

ÖREG

Nem.

HANNIBÁL

Nem tesz semmit. Szeretem mindazokat, akik nem rómaiak. De ha nem felelsz a kérdéseimre, megölünk. Jó? Na. Itt a közelben van egy falu, igaz?

ÖREG

Van.

HANNIBÁL

Sokan laknak benne?

ÖREG

Nem.

HANNIBÁL

Kevesen?

ÖREG

Nem.

HANNIBÁL

Szóval a kettő között. Gallok?

ÖREG

Igen.

HANNIBÁL

Szeretem a gallokat. A zsoldosokra mutat. Ezek itt majdnem mind gallok. Az egyik zsoldosra mutat. Ez is gall. Elhiszed?

 

Csönd.

 

HANNIBÁL

Mondj neki valamit.

ZSOLDOS

Felelj neki, öregapám, különben megjárod.

HANNIBÁL

Elhiszed?

ÖREG

El.

HANNIBÁL

Nahát. Milyen törzs lakik a faluban?

ÖREG

Taurinusok.

HANNIBÁL

Hát ez remek. A boiusokat gyűlölitek, igaz?

ÖREG

Meg szoktak támadni.

HANNIBÁL

Én pedig meg szoktalak védeni titeket, ha nem tudnád. Fiatalok laknak a faluban?

ÖREG

Laknak.

HANNIBÁL

Öregek?

ÖREG

Laknak.

HANNIBÁL

Asszonyok?

ÖREG

Azok is.

HANNIBÁL

Gyerekek?

ÖREG

Azok is.

HANNIBÁL

Fegyverük van?

ÖREG

Nemigen.

HANNIBÁL

Állattenyésztéssel foglalkoznak?

ÖREG

Kecskék vannak.

HANNIBÁL

Hát földművelés?

ÖREG

Zab meg búza.

HANNIBÁL

Mikor raboltak ki titeket legutoljára?

ÖREG

Nemrég.

HANNIBÁL

Kik?

ÖREG

Rómaiak.

HANNIBÁL

Kitűnő. Sokat megöltek?

ÖREG

Sokat.

HANNIBÁL

A többiekhez. Tisztek, hozzám.

 

Mannó és négy tiszt Hannibálhoz lép.

 

HANNIBÁL

Beszéljünk latinul. Az egyik tiszthez. A csapatod elindul a faluba. A falut a földdel teszitek egyenlővé. Az öregeket és a gyerekeket megölni. A fiatal és erős férfiakat elfogni, rajtuk egy karcolás sem eshet. Aki fiatal férfit öl, fejével fizet. Személyesen fogom ellenőrizni. Ha valamelyiken sérülést látok, téged öllek meg. Világos?

TISZT

Világos.

HANNIBÁL

A nőkbe dárda. Először a vastagabb. Aztán a vékonyabbal halálra.

 

A zsoldosok egy része üdvrivalgásban tör ki, a többi irigyen hallgat.

 

HANNIBÁL

Egyetlen nő sem maradhat életben. Világos?

TISZT

Világos.

MÁSODIK TISZT

Nekünk mért nem jut asszony?

HANNIBÁL

Kevés az időnk.

MÁSODIK TISZT

Mindig ők kapják a legjobbat. Mért mindig őket választod ki?

HARMADIK TISZT

Mi is mennénk. Régen öltünk és szeretkeztünk.

ELSŐ TISZT

Az én csapatom, úgy látszik, többet ér, mint a tiétek.

MÁSODIK TISZT

Többet az anyád kínját.

HARMADIK TISZT

Mért nem küldesz minket is, Hannibál?

HANNIBÁL

Mert így parancsolom.

MÁSODIK TISZT

Ez nem igazság. Lázonganak a katonáim.

ELSŐ TISZT

Hannibál, jelentenem kell, hogy a négy század gyakran verekszik. Az én katonáimat verik a többiek. Tégy valamit.

MÁSODIK TISZT

Jó az neked, ha lázonganak a katonáim?

HANNIBÁL

Mutasd meg nekem, ki lázong.

 

Csönd.

 

HANNIBÁL

Az első tiszthez. Végezzenek minél gyorsabban. Kaptok egy félórát.

TISZT

Azalatt nem lehet minden nőt megerőszakolni.

HANNIBÁL

Nem tehetek róla. Ha félóra alatt végeztek, mindenki kap egy aranyat. Indulás.

 

Az első tiszt lelép, egy csomó zsoldossal el.

 

MANNÓ

Minek ez, Hannibál?

HANNIBÁL

Szükség van rá. Nagy út áll előttünk. Az öreghez fordul. Valahol errefelé kezdődnek a nagy mocsarak.

ÖREG

Igen.

HANNIBÁL

Meg lehet őket kerülni?

ÖREG

Meg.

HANNIBÁL

Hány napi kerülő?

ÖREG

Nagyon sok.

HANNIBÁL

Akkor át kell vágnunk rajta. Nincs időnk. Csillagos ég lesz ma éjszaka.

ÖREG

Igen.

HANNIBÁL

Szerencse.

 

Néhány zsoldos két torzonborz fickót hoz be.

 

HANNIBÁL

Ezek már a faluból valók?

EGYIK ZSOLDOS

Nem. Egy mélyedésben találtam rájuk. Nem is gallok.

HANNIBÁL

Latinok vagytok?

ELSŐ SÁSKAEVŐ

Nem.

HANNIBÁL

Mit kerestek itt?

ELSŐ SÁSKAEVŐ

Semmit.

HANNIBÁL

Nem ajánlom, hogy szemtelen légy.

ELSŐ SÁSKAEVŐ

Semmit se keresünk itt. Az ér partján élünk. Két éve. Gyökeret eszünk, és sáskát.

HANNIBÁL

Hol születtél?

ELSŐ SÁSKAEVŐ

Illíriában.

HANNIBÁL

És te?

MÁSODIK SÁSKAEVŐ

Szicíliában.

HANNIBÁL

Hogyan kerültetek ide?

MÁSODIK

Róma alatt szolgáltunk.

HANNIBÁL

Miért vagytok itt?

MÁSODIK

Elegünk volt. A Padus völgyében is éltünk, de ott több a szúnyog.

HANNIBÁL

Összesen hány éve vegetáltok?

ELSŐ

Sok. Nem bántunk senkit. Nem dolgozunk. Errefelé nem jár senki. Nincsen semmink. Nem rabolhatnak ki. Ez a bőr a ruhánk. Nyáron ez se.

 

A zsoldosok közben közelebb jönnek, érdeklődve figyelnek.

 

HANNIBÁL

Nem unalmas?

MÁSODIK

Nem. Szemlélődünk. Az érben kavicsok. A vízben megtörik a fényük. Lehet nézni. Meg a bogarakat. Halljuk a fű növését. Ismerünk minden fát. Ha jönnek a sáskák, mindent letarolnak. Szeretjük a sáska húsát. Eltelik néhány hónap, és minden újra nő.

HANNIBÁL

Nem hiányzik semmi?

ELSŐ

Semmi.

HANNIBÁL

Milyen isteneknek áldoztok?

ELSŐ

Nincsenek isteneink.

HANNIBÁL

Férfiak vagytok?

MÁSODIK

Azok voltunk. Nincs értelme.

HANNIBÁL

Egymást szeretitek?

MÁSODIK

Nem. Nem is beszélünk. Ezért találjuk nehezen a szavakat.

HANNIBÁL

És jó ez nektek?

MÁSODIK

Jó.

HANNIBÁL

Nem kell se nő, se munka, se vágy, se szenvedés?

MÁSODIK

Semmi.

MÁSODIK TISZT

Elismerően bólogat. Nem is rossz élet.

HANNIBÁL

Csinálnád?

MÁSODIK TISZT

Talán. Ezek már rájöttek, hogy semmi értelme.

HANNIBÁL

Mannóhoz. Hát te?

MANNÓ

Talán nekik van igazuk. Értelmesebb, mint állandóan hadakozni. Beszélni se kell, minek? Mit tudhatunk mi mondani? Ezek élvezik az életet. Nem zavarja őket se a gondolkozás, se az érzelmek gyötrelme. Néznek, és tudják, úgyse látnak semmit. Ha meglátnak valamit, annak nincs értelme. Azt hiszem, mindnyájan erre az életre születtünk, ezért az életért hadakozunk. Mert minket nem hagynak vegetálni.

HANNIBÁL

Veszélyes ideológia. A sáskaevőkhöz. Ha most megöllek benneteket, akkor mi lesz?

ELSŐ

Semmi.

HANNIBÁL

Kezd földühödni. Nem szeretitek az életet?

MÁSODIK

Élünk.

HANNIBÁL

Akkor mégis szerettek élni!

MÁSODIK

Az állat is él.

HANNIBÁL

És az állat nem tudja, szeret-e élni. Értem. És ha meghaltok?

MÁSODIK

Meghaltunk.

HANNIBÁL

Nem vagytok ti emberek. Az ember élni akar és védekezik. Az ember nem fogadja el a halált.

MÁSODIK

Az állat se.

HANNIBÁL

És ti azzal vagytok emberek, hogy tudatosan elfogadjátok?

MÁSODIK

Biztosan.

 

A zsoldosok közül néhányan nevetnek, Hannibál tanácstalan.

 

HANNIBÁL

Ti nem ismeritek a szenvedélyt!

ELSŐ

Leszoktunk róla.

HANNIBÁL

Akkor ti halottak vagytok.

ELSŐ

Nem baj.

 

Most már általános a nevetés. Hannibál érzi, hogy őt nevetik.

 

HANNIBÁL

Mit röhögtök?!

 

Nagy csend.

 

HANNIBÁL

Ki akar ezekkel itt maradni?

 

Csönd.

 

HANNIBÁL

Egy dárdát vesz a kezébe. Én most megöllek benneteket. Nem fogtok védekezni?

ELSŐ

Nem.

HANNIBÁL

Nem láttok többé kavicsot a vízben. Nem halljátok többé a fű növését. Nem esztek többé sáskát. Mi lesz akkor?

ELSŐ

Lesz kavics. Lesz fű. Lesznek sáskák.

 

Csönd. Hannibál tehetetlen, mégis ölnie kell. Ledöfi az első sáskaevőt, az egyetlen nyikkanás nélkül elterül a földön. A másik nézi.

 

HANNIBÁL

Meghalt a barátod.

MÁSODIK

Látom.

HANNIBÁL

Te is meghalsz.

 

Csönd. A másik meg se mozdul. Hannibál a zsoldosokra néz, azok mintha meg lennének rendülve.

 

HANNIBÁL

Ha most megöllek, mit gondolsz, mért haltál meg?

MÁSODIK

Mert van halál.

 

Hannibál eldobja a dárdát.

 

HANNIBÁL

Buzik, előállni.

 

Néhányan közelebb lépnek.

 

HANNIBÁL

Vigyétek. Azt csináltok vele, amit akartok.

 

A buzik nagy örömmel megragadják a második sáskaevőt, és kivonszolják, az nem ellenkezik. Néhányan a holttestet is kiviszik. Hannibál nagyon bosszús, legyőzték.

 

HANNIBÁL

Ezek nem is voltak emberek. Halandók, de nem emberek.

MANNÓ

Ki hatalmazott föl, hogy eldöntsd: ki ember és ki nem?

HANNIBÁL

Én. Elegendő magyarázat.

MANNÓ

Savanyúan. Elegendő.

 

Jön az első tiszt, hozza a foglyokat. Csupa erős fiatalember, megkötözve.

 

TISZT

Nem telt le fél óra sem. Elég kevés volt a nő ugyanis. Minden nőt, öreget és csecsemőt megöltünk, a falut fölgyújtottuk.

HANNIBÁL

Ellenállás volt?

TISZT

Valami kevés. Úgy látszik, hozzá vannak szokva.

 

Hannibál a foglyokhoz lép, megszemléli őket.

 

HANNIBÁL

A tiszthez. Nagyon jó. Tegyétek gúlába a fegyvert, Mannó, oszd ki nekik az egy-egy aranyat. Int a többi tisztnek. A ti csapataitok maradjanak itt. Fegyverben. Nehogy megszökjenek ezek itt. A foglyokra mutat.

 

Mannó osztani kezdi az aranyat, nagy öröm a zsoldosok között.

 

HANNIBÁL

Csönd legyen!

 

A zsoldosok csöndben örülnek, Hannibál a foglyok felé fordul.

 

HANNIBÁL

Figyeljetek rám! Én Hannibál vagyok, a nagy hadvezér. A javatokat akarom azzal, hogy idehozattalak benneteket, mert magatok nem jöttetek volna. Lépjetek be a seregembe. Hogyan éltetek ti eddig? Mint az állatok. Túrtátok a földet látástól vakulásig, s mire beért a termés, jöttek a rablók, és nekik arattatok. Dolgoztok, másnak. A rablóknak, Rómának, a boiusoknak, akárkinek. Ha rossz az időjárás, alig van termés, ha nagy termés ígérkezik, elveri a jég, kiönt a Padus, jönnek a sáskák, s mindez azért, hogy néhány fáradt asszonyt, magatehetetlen öreget és vízfejű kölyköt eltartsatok. A kölykeitek közül kevés nőtt föl, hogy segítsen vetni és aratni, télen a farkasok és a fagy, nyáron a hőség, az aszály vette el azt, amit meghagytak nektek az emberek. Nem élet ez, én mondom nektek. A miénk az igazi élet. Learatjuk, amit más termel, dúskálunk a máséban, mert minden a miénk, nézzétek meg a ruhánkat és a fegyverünket, mindet szereztük, ahogy asszonyokat is szerzünk, mert nincs olyan város, amelyet meg ne hódítanánk, és nincs olyan ember, akit szolgálnánk, mert nekünk szolgálnak. Nincs otthonunk, mert mindenütt szerezhetünk magunknak. Álljatok közénk. Mitek van most már? A falunak vége, nem maradt senkitek. Visszamennétek, hogy felépítsétek a putrikat, hogy újra asszonyokat raboljatok kínnal, keservvel, hogy ismét túrjátok a földet, amíg nem jönnek a rablók, nem jön Róma, és elvisz rabszolgának? Ha titeket nem, viszi a fiatokat. Álljatok közénk. Megtanítunk ölni, rabolni, nincs ennél nagyobb élvezet. Annyi jogotok lesz, mint seregemben bárkinek. Elvezetlek titeket Karthágóba, urak lesztek ott mindhalálig. A javatokat akarom. Barátotok vagyok. Csak akkor lesz nagy baj, ha ellenem szegültök. Az egyik vérző fogolyhoz lép. Ki sebesített meg?

FOGOLY

Egyik katonád.

HANNIBÁL

Másik fogolyhoz lép. Ki vágta le a füledet?

MÁSODIK FOGOLY

Egyik katonád.

HANNIBÁL

A tiszthez. Nem megmondtam, hogy épen hozd ide őket?

TISZT

De hát védekeztek!

HANNIBÁL

Ti pedig kegyetlenkedtetek, mi? Ezért lakolni fogtok. Int a többieknek. Fogjátok körül őket.

 

A zsoldosok körülfogják a faluban jártakat.

 

HANNIBÁL

Úgy jár mindenki, aki nem teljesíti a parancsomat, mint ezek itt. Elvinni, leölni.

 

Nagy kavarodás, de a faluban jártak fegyverei gúlában. Kezdik kifelé vonszolni őket.

 

HANNIBÁL

A tisztre mutat. Ezt is.

 

A tiszt üvölteni kezd, kapálódzik, de mégis megragadják. Útközben le kell szúrni, egy zsoldos a vállára veszi a holttestet, és a többi után viszi.

 

HANNIBÁL

A foglyokhoz. Én csak azt parancsoltam nekik, hogy idehozzanak titeket. Ők ezenfelül kegyetlenkedtek is, ezért lakolnak. Láthatjátok, barátotok vagyok, nem ellenségtek. Feloldozni őket.

 

Néhány zsoldos kioldozza a foglyokat, azok tagjaikat dörzsölgetik.

 

HANNIBÁL

Válaszoljatok, beálltok-e hozzánk.

EGY FOGOLY

Értelmesen beszéltél. Nincs más választásunk, ha nem állunk be, éhen halunk.

HANNIBÁL

Nálam nem fogtok éhen halni. Amellett bosszút is álltam azokon, akik oly kegyetlenül megölték a hozzátartozóitokat. A zsoldosaim barátként fognak bánni veletek, utálták a most megölt csapatot valamennyien.

 

Közben jönnek vissza a zsoldosok.

 

MÁSODIK TISZT

Készen vannak.

HANNIBÁL

Sajnálom őket, jó katonáim voltak. Barátaink, akikkel együtt harcoltunk, és szerettünk volna Karthágóba érni. A sors másként akarta. Most helyükbe újak lépnek, akikkel többen leszünk és erősebbek. Elesett bajtársainknak adjuk meg a végtisztességet, temessük el őket vallásuk szerint. Az istenek akarták halálukat, könyörögjünk tehát az istenekhez, könnyítsék meg számukra az öröklétet.

 

Néhány zsoldos ásókkal kiindul, hogy a hullákat eltemesse.

 

HANNIBÁL

A három tiszthez. Új bajtársainkat három egyenlő részre osztva rátok bízom, felelősek vagytok érte, hogy egy hét múlva valamennyi tudjon harcolni. Amíg kiképzésük folyik, dupla fejadagot kapnak. Szoktassátok őket fegyelemre és tisztességtudásra. A foglyok felé fordul. Ezentúl egyetlen összetartó család tagjai vagytok. Életetek ezentúl a bajtársatoké is. Minden ember veszte az egész csapatot sújtja. A régi zsoldosok felé fordul, kiválasztja közülük azt a kettőt, akik az első felvonás első jelenetének elején kockáztak. Mondjátok el, mit műveltetek őrség idején.

 

Azok hallgatnak.

 

HANNIBÁL

Mondjátok el bátran.

EGYIK

Őrségen voltunk…

HANNIBÁL

És?

MÁSIK

Kockáztunk.

HANNIBÁL

Miben kockáztatok?

MÁSIK

Életben, uram.

HANNIBÁL

Tudtátok, hogy megtiltottam az életben való kockázást?

MÁSIK

Tudtuk, uram.

HANNIBÁL

Mégis életben kockáztatok.

 

Csönd.

 

EGYIK

Csak úgy, hogy egy nagy ütközet után lett volna esedékes. Ha mindketten életben maradunk.

HANNIBÁL

A sereghez. Mi lehet értékesebb, mint az emberi élet? Van-e, ami hozzá fogható? Megszületsz hiába, és értelmet adsz a létnek, fölfogod, ami fölfoghatatlan, ami csoda: a születés, a szerelem, a halál, maga az élet csoda, mert csodának érezve fogod föl, gyilkolsz, és gyilkolod magad, mert nagy az élet, szenvedést okozol és szenvedsz, mert nagy az élet, örülsz, mert nagy szenvedés szűnik, és szenvedsz, mert az öröm elérhetetlen, céljaid vannak, és azokat el sosem éred, mert nagy ez az élet, mert nagyon nagy ez az élet, mert soha nem adod föl, mert nem alázkodol, de megérted a törvényt, és meghajtod a fejed; hát van-e, ami az emberi értelemhez fogható, amely a földre idézte a tüzet, és feltalálta a kereket, holott két lábon jár az ember, miként a majom, hát van-e, mely az embert legyőzné, hát van-e oly hatalom, hiszen van-e más érték, mint az ember élete, van-e más mérték, mint az egyes élet? Van-e más gyönyör, mint az emberé, van-e más világ, mint az élet világa, van-e nagyobb viszony, mint az ember és a lét viszonya, van-e szörnyűbb, mint két emberé? Aki életét nem óvja, aki játszik vele, mit érdemelhet? Csakis a legnagyobb büntetést. A legnagyobb érték az élete, el kell venni tőle.

 

Hannibál int, hogy a két kockázót vigyék el.

 

EGYIK

Uram, ne ölj meg, most látom csak, milyen nagy az élet, eddig nem tudtam, honnan tudtam volna? Nem mondta senki! Uram, bocsáss meg, meg fogok javulni!

 

Hannibál még egyszer int, elviszik őket.

 

HANNIBÁL

Hát úgy vigyázzatok az életetekre. Most oszoljatok három csoportra, a tisztek majd választanak. Aki nem teljesíti a tisztek parancsait, meghal, világos?

 

Zúgás.

 

HANNIBÁL

Nem értem.

 

Zúgás, a „világos” már kivehető.

 

HANNIBÁL

Még mindig nem értem.

MIND

Világos!

 

Két tiszt elviszi a maga részét, a harmadik csoport ott marad. A volt foglyok a tiszt köré gyűlnek.

 

HANNIBÁL

Mannóhoz. Mannó, hívd a kuruzslókat. Kenjenek meg, félek a mocsártól. A bal szemem idefelé ebben a mocsárban vesztettem el.

 

Mannó el. A volt foglyok leülnek a tiszt körül, egy öreg zsoldos kezd mesélni nekik. Hannibál fülel, mosolyog.

 

ÖREG ZSOLDOS

Hát tudjátok, volt sok nagy csatánk. Voltunk egyszer egy tónál, hát rajtunk ütött az ellenség. Tusakodunk, tusakodunk, bizony rosszul áll a szénánk. Nézünk Hannibálra, ő csak mosolyog. Verekedjetek, aszongya, és mi verekszünk tovább. Fogy az ellenség, fogyunk mi is. Hull ránk a kő, mint a záporeső, mert felettünk egy domb, azon meg az ellenség. Nézünk Hannibálra, ő csak mosolyog. Verekedjetek, aszongya, és mi verekszünk tovább. Hullnak ám ránk a kövek, véres kövek, akkorák, mint a fejem, ni. És fogyunk rettenetesen. Nézünk Hannibálra, ő csak mosolyog. Verekedjetek, aszongya, és mi verekednénk tovább, de nem lehet, mert szempillantás alatt akkora köd jön ránk, hogy csak na. Na, most mi lesz, mondom a bajtársamnak, most aztán hogyan verekedjünk. Várjál csak, aszongya a bajtársam, Hannibál tudja, mit csinál. Állunk hát ott, állunk, ácsingózunk, le is heveredünk, szép, fényes, puha fű nőtt arrafelé, tele békával, eltelik egy fél nap, felszáll a köd, hát mit látunk? Ott áll fenn a dombon Hannibál, és csak mosolyog lefelé. Nézünk körbe, hát az ellenség a ködben a sajátjaira dobálta a köveket, akkora kövek, mint a fejem, meg is halt mind, nem is kövek voltak azok, fejek bizony, véres fejek törzs nélkül. Hát ilyen ember Hannibál.

 

Közben jönnek a kuruzslók.

 

HANNIBÁL

Kenjetek meg, mondjatok varázsigéket. Csalók vagytok, de félek ettől az átkozott mocsártól. Nem akarok most megvakulni. Nyugtassatok meg, hogy megtettem mindent.

 

Hannibál lefekszik, a kuruzslók kenegetik, körbeugrálják, varázsigéket dünnyögnek. Az öreg zsoldos tovább mesél.

 

ÖREG ZSOLDOS

Voltunk egyszer egy télen át egy szép nagy városban, Rómától szép, széles kövesút vezet odáig, a várost úgy híják, hogy Kappia, az utat meg Vijja Kappiának. Mondják a hadnagyok Hannibálnak: minek nekünk itt maradni, menjünk neki Rómának. Mondja erre Hannibál: nem megyünk mi Rómának, hanem itt maradunk, fáradtak a katonák, pihenjenek szegények. Ott voltunk mi egész télen. Adott nekünk Hannibál akkora palotákat, hogy belefáradt a pillantás, amíg felért a mennyezetre, volt ott víz, meleg víz is, aranyból az ágyak, gyémántból. Ha nem hiszitek, nézzétek meg. Annyit ettünk-ittunk, hogy ma is részegek vagyunk tőle. Ott még a kutyák is húst ettek. Annyi nő volt, fekete, szőke, vörös, barna, meztelen mind, hogy azóta nőre nézni se bírunk. Volt, amelyiknek a csöcse akkora volt, hogy azon járt, nem a lábain. Ott történt, hogy annyira meghíztunk, hogy amikor egyszer disznót vágtak, tévedésből levágták az egyik bajtársamat is, meg is ettük, csak akkor fordult föl a gyomrunk, amikor a leves alján megláttuk az ujjperceket. Annyit rókáztunk akkor, hogy azóta se tudták eltakarítani. Hát ilyen életünk volt nekünk Kappiában.

 

A tiszt int, a volt foglyok felállnak, el.

Hannibál fölkel, int a kuruzslóknak, azok elkotródnak.

Hannibál kifelé indul néhány testőre kíséretében.

 

EGYIK TESTŐR

Az öregre mutat, aki a kecskéket őrizte. Megöljem?

HANNIBÁL

Visszanéz az öregre, aki egyedül maradt ott. Nem muszáj.

 

Mind el, az öreg a szín közepén a földön ül és nyüszít.

 

Második jelenet

Lakoma Cunctátor házában, Scipió, Flamininus, Cunctátor, Metellus, Philó, Laelius, Néró, Livius, Flaccus, Torquatus és Pulcher heverészik és zabál.

 

CUNCTÁTOR

Nagyra becsült vendégeim, miután a többség már alig piheg, most falernusit és neapolisit fogunk felszolgálni. Az utóbbi szeretett Scipiónk ajándéka, akinek nagylelkűségénél csak meggondolatlan erőszakossága nagyobb. Köszönjük, Scipió, a bort. Egyúttal házigazdaként is, a szenátus legidősebb tagjaként is köszöntöm Metellust és Philót, az újonnan megválasztott konzulokat. Felemeli a poharát. Sok sikert, még több józanságot kívánok nekik. Isznak.

METELLUS

Köszönjük a bizalmat, Cunctátor. Igérjük, hogy erőnkből telhetőleg mától, konzulságunk első napjától szeretett barátunk, Scipió afrikai hadjáratáért fogunk küzdeni. Adják az istenek, hogy mi okozzuk Karthágó vesztét.

PHILÓ

Én is köszönöm a bizalmat. Szerencsére úgy hozta a sorshúzás, hogy Metellus kapta a hadsereget, amellyel Scipió rendelkezik ugyan, de mégis veszélyesebb, mint az én pontifex maximusi hivatásom. Majd olyan áldozatokat igyekszem bemutatni, amelyek jó sok esőt hoznak, meg persze Karthágó bukását is, mivelhogy esedékes.

NÉRÓ

Természetesen én is köszöntöm az új konzulokat. Hallatlan dolog ugyan Róma történelmében, hogy a konzuloknak nincs hadseregük, de újdonsült konzulaink szerencséje is egyben: a katonai ballépéseket más fogja elkövetni helyettük. Nekünk ez a szerencse nem adatott meg, ezért kényszerültünk legyőzni Hasdrubált. Egyszóval, gratulálok.

LIVIUS

Én is gratulálok. Kívánom, hogy tartsatok diadalmenetet ti is, meg az is remek érzés, ha az ember éjszaka csak azért mászkál Rómában, hogy előtte fáklyások haladjanak, és mindenki tudja, hogy ott megy a győztes konzul. Én nagyon élveztem, élvezzétek ti is.

METELLUS

Köszönjük. S ha már ilyen szépen összejöttünk, azok számára, akik még nem tudnának róla: a színlelt hajótörések ügyében perújrafölvételre került sor.

 

Nagy meglepődés, zúgás.

 

FLACCUS

Furcsa, hogy a szenátus tagjai nem tudnak róla.

METELLUS

Sajnos, ilyen szépséghibák mostanában gyakrabban fognak előfordulni. Sok a munkánk, nincs időnk huzavonára. A kérdést a praetorok megvitatták…

FLACCUS

Mikor, könyörgöm?

METELLUS

Ma délelőtt, mialatt a szenátus megválasztott bennünket, és Scipiónak megszavazta az afrikai hadjáratot.

FLACCUS

De hiszen te is a szenátus ülésén voltál.

METELLUS

A praetorok attól még összeülhettek. Úgy határoztak, hogy Róma békéje érdekében, nem pedig a vádlottak bűnössége miatt, valamennyiüket száműzzük.

 

Nagy fölzúdulás: „csalás, lefizették őket” stb.

 

METELLUS

A vádlottakat az elszenvedett sérelmek miatt a száműzetés szó mellőzésével kolóniavezetővé tettük Itáliában. A gazdagabbakat Hispániába szólította a kötelesség, valamennyien értékes ezüstbányákat kaptak.

 

Meglepődés, zúgás.

 

FLACCUS

Hát ez meg micsoda?

TORQUATUS

Újabban nem tudom, hányadán is állnak a dolgok.

METELLUS

Célunk Róma békéjének megőrzése és gazdasági helyzetének megszilárdítása. Karthágó meghódítása mellett legfontosabb feladatunk a belső építés. Csak ennyit akartam mondani.

FLACCUS

Most vagy Róma gazdaságát hozzuk rendbe olyan intézkedésekkel, amelyek számomra érthetelenül szolgálják a mondott célt, vagy Karthágó ellen vonulunk. Szeretném tudni, hány vonalon futnak a dolgok. Mintha egyre kevesebb betekintésünk lenne az ügyek folyásába.

PHILÓ

Hagyni kell, Flaccus, hadd folyjanak a dolgok. Én se tudom, mi minden történik, engem felelősségre is vonhatnak érte, mégse izgatom magam. Iszik.

CUNCTÁTOR

Úgy látszik, a véletlenek összejátszanak. Ha valaki nem tudná: ma délelőtt összeült a szenátus gazdasági bizottsága is.

 

Meglepetés.

 

FLACCUS

Erről se tudtam. Kezdek hozzászokni.

CUNCTÁTOR

Az informálás ezen tűrhetetlen állapotának sürgősen véget kell vetni, ajánlom a konzulok figyelmébe. Mint ismeretes, a szenátus a gazdasági bizottságot már évtizedekkel ezelőtt felhatalmazta gazdasági rendszabályok meghozatalára. Délben közölték velem, hogy ma délelőtt hoztak egy ilyen rendszabályt.

NÉRÓ

Álljon meg a menet. Eddig ilyen rendszabályt a gazdasági bizottság még soha nem hozott. Hogyhogy most egyszerre mindenki tudta nélkül?

CUNCTÁTOR

Én is meglepődtem, Néró, de utánanéztem a jogszabályok között, vajon a gazdasági bizottság rendelkezik-e ilyen hatalommal.

NÉRÓ

És rendelkezik?

CUNCTÁTOR

A rendelet idestova százéves, a szövegezése homályos, de annyi bizonyos, értelmezhető úgy is, ahogy azt a gazdasági bizottság tette.

 

Zúgás.

 

NÉRÓ

Idegesítő, ha mindent így is meg úgy is lehet értelmezni. Mintha némelyeket közülünk valaki dróton rángatna a színfalak mögül. Scipióra néz, a többiek is odanéznek, bár többen el is kapják a pillantásukat. Scipió nyugodtan heverészik. Mellette a földön Flamininus ül.

PULCHER

Nem lennék meglepve, ha a rendelet a lovagok jogaiba vágna.

CUNCTÁTOR

Én is így gondoltam, a rendelet azonban a következő: A lovagságé maradván a kereskedelem privilégiuma, lehetőség biztosíttatik, hogy a lovagság Galliában, Szicíliában és Hispániában korlátlan mennyiségben vásárolhasson földet…

 

Általános elképedés.

 

CUNCTÁTOR

…továbbá a fenti területeket érintő közvetítő kereskedelem lebonyolításával is a lovagság bízatik meg. Az arisztokrácia továbbra sem kereskedhet, Rómában és Itáliában viszont csak ő kaphat földet.

 

A meglepetés tart.

 

CUNCTÁTOR

Igazat kell neked adnom, Néró, hogy ezek a dolgok kissé váratlanok. Különösen, hogy e rendeletek következménye az lesz, hogy senki sem fog Afrika birtoklására törekedni, anyagi érdekeltsége más területek felé szólít minden épeszű embert. Fájdalom, a szenátus ma délelőtt még nem tudott ezekről az újdonságokról, mert valószínűleg nem szavazott volna Scipió javaslata mellett. Még most sem késő azonban, hogy Scipiót esztelen szándékától eltérítsétek. Arisztokrata létemre most a lovagokban szeretném látni Róma megmentőit.

FLACCUS

Önmagammal kerülnék ellentmondásba, ha a szenátus jóváhagyó határozata után most Scipió ellen beszélnék. A szenátus azonban képtelen lesz megadni azt az összeget, amit követel. Ezzel tisztában kell lenned, Scipió.

SCIPIÓ

Pedig muszáj. Nem érzitek a pun veszély nagyságát.

CUNCTÁTOR

Sőt nagyon is érezzük. Sose volt nagyobb a veszély.

SCIPIÓ

Egyetértünk, Cunctátor.

CUNCTÁTOR

Csakhogy te hülyének nézed a punokat, Scipió. Ha Róma főereje Afrikában lesz, a punok pillanatok alatt a védtelen Róma alatt teremhetnek.

SCIPIÓ

Egyszer s mindenkorra meg kell akadályoznunk, hogy Karthágó bárhol is ott teremjen.

CUNCTÁTOR

De nem most! Nem ez az a pillanat!

SCIPIÓ

Neked soha nem fog eljönni az a pillanat!

CUNCTÁTOR

Lehet, hogy nem érem meg. Öreg vagyok, de szenilis még nem.

SCIPIÓ

Ki tudja? Talán irigyled, hogy Karthágót én fogom legyőzni.

CUNCTÁTOR

Nem irigyellek én semmiért. A legkevésbé azért, hogy Rómát tönkretenni téged szemeltek ki az istenek.

SCIPIÓ

Örökös óvatosságod a nyulakéhoz hasonló.

CUNCTÁTOR

Sajnos, nekem van meggyőződésem.

SCIPIÓ

Nekem pedig céljaim.

CUNCTÁTOR

Hogy fejjel rohanj a falnak. Eriggy, lesz egy hőzöngővel kevesebb. De menj magad, és ne vidd Rómát. Róma élni akar.

SCIPIÓ

Róma élni akar, de nem egy szűk lyukban, ahogy azt a nyulak tanácsolják.

CUNCTÁTOR

De nagy bika lettél Hispániában!

SCIPIÓ

Kiből nyúl, kiből bika.

CUNCTÁTOR

A bikák legrosszabbika.

SCIPIÓ

Halljátok ezt? És még neki van meggyőződése! Délelőtt mellette szavaz, délután ellene beszél!

CUNCTÁTOR

Megszavaztam, de miért? Ti mind, akik itt vagytok, ti mind azzal győzködtetek, hogy Scipió hatalma túl nagy, hogysem szólni lehetne ellene. Ha én ellene szavazok, ti úgyis meghamisítjátok a szavazás eredményét. Ha Róma elvész, csak azért vész, mert ti mind be vagytok csinálva.

SCIPIÓ

Hát be vagytok ti csinálva? Tőlem féltek? Tőlem, akinek csakis Róma java lebeg a szeme előtt? Jelentkezzék, aki fél tőlem!

 

Síri csönd.

 

FLACCUS

Mi tudjuk, nemes Scipió, hogy téged csakis a meggyőződés vezérel. Ezért szavaztunk igennel. De azt a horribilis összeget, amit kértél, képtelenek leszünk megadni.

SCIPIÓ

Róma létéről van szó, és pár arany miatt tétlenkedünk! Én beleadom minden vagyonomat, de több kell, sokkal több, sürgősen! Gondoljatok bele, egymillió ember pusztult el csak Itália részéről, egymillió ember! És hány római? Tízezrek! És minden római legalább öt itáliait ér! Van-e valaki Rómában, aki ne siratná férjét, apját, fiát, van-e valaki a római jogú városokban, aki ne gyászolná megbecstelenített lányát, anyját, nővérét, aki ne gondolna borzalommal az iszonyatosan megcsonkított holttestekre? Minden elesett római élete megfizethetetlen! Az itáliaiaké ötödrészt megfizethetetlen, az is szörnyű összeg. Mi vár ránk, ha most tétlenkedünk? Hát hiába táplálta farkas Romulust és Remust? Bárányok, nyulak az utódaik?

PULCHER

Ez mind szép, Scipió, igazad van, de erősödjék meg Róma legelőbb, hiszen ha a gazdaság rendben, lesz annyi pénz, mint a pelyva. Karthágó visszavonulóban, használjuk ki a lélegzetvételnyi időt arra, hogy kiaknázzuk a hispániai bányákat, a szicíliai földeket, lesz aztán pénz, pusztulhat Karthágó.

SCIPIÓ

Mintha délelőtt te is mellette szavaztál volna.

NÉRÓ

Azóta megtudtunk egyet s mást. Amellett Cunctátor aggályait sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az összeg pedig valóban túl nagy. Hidd el, ettől függetlenül mi melletted állunk.

PULCHER

Bizony, túl nagy az összeg.

SCIPIÓ

Ki állítja még ezt?

FLACCUS

Én már kijelentettem.

TORQUATUS

Csatlakozom.

LIVIUS

Néró noszogatására. Rendkívül nagy.

LAELIUS

Nagynak tűnik, utána kéne számolni.

METELLUS

Talán kevés is. Ekkora vállalkozásnál csak biztosra mehetünk.

PHILÓ

Bizony, így van ez: minden nagy dolog apróságokon bukik meg.

NÉRÓ

Melletted vagyunk, Scipió, de számolnunk kell Róma gazdasági helyzetével.

 

Egy katonai tribunus jön be.

 

TRIBUNUS

Scipió, bocsáss meg.

 

A tribunus felé fordulnak.

 

TRIBUNUS

Mediolánumból jövök lóhalálában. Majdnem elfogtuk Hannibált.

 

Zúgás, Scipió kissé megrémül.

 

SCIPIÓ

Micsoda?

TRIBUNUS

Majdnem elfogtuk Hannibált.

SCIPIÓ

És nem?

TRIBUNUS

Nem.

SCIPIÓ

Megkönnyebbülve. Hallgatlak.

TRIBUNUS

Váratlanul tűnt fel a közelünkben, nagyobb sereggel, mint a kémek állították, Hannibál a közvetlen közelünkben táborozott le, nem tudta, hogy a parancsnokságom alatt álló csapat a terepen tartózkodik gyakorlaton. Egy pásztortól megtudtuk, hol vert tábort Hannibál. Az éjszaka leple alatt váratlanul megtámadtuk, Hannibál két domb között egy völgyben táborozott, nyilván, hogy még közelről se lássák. A sötétben a magaslatokon csendben megöltük az őreit, a baj csak az volt, hogy Hannibál hamar feltalálta magát, fáklyákat gyújtatott, és kezdett elvonulni. Mi a fáklyák után vetettük magunkat, amikor utolértük őket, akkor derült ki, hogy Hannibál egy ökörcsordával táborozott együtt, a fáklyákat az ökrök szarvára köttette, és mi az ökröket üldöztük. Mire visszafordultunk, Hannibál és serege fölszívódott. Másnap este hallottuk, hogy Hannibál kiért Itáliából.

SCIPIÓ

Te ökör, a te szarvaidra kell fáklyát kötözni! Ki fogja el most már Hannibált?

TRIBUNUS

Uram, hiszen te parancsoltad, hogy ne üldözze senki!

SCIPIÓ

Még visszapofázol, te ökör? Én a katonáimat féltettem Hannibáltól! Visszapofázol, és még el se tudod fogni Hannibált?

NÉRÓ

Ne haragudj rá, csak jót akart, és nem olyan könnyű elfogni Hannibált.

SCIPIÓ

Ez az ökör akart jót? Hát ki volt még ilyen helyzetben Hannibállal szemben? Tapsol, néhány katona beront, a jelenlevők megrémülnek. Vigyétek, magánzárka, kenyér és víz.

TRIBUNUS

Uram, vedd úgy, hogy nem is mentünk Hannibál ellen!

SCIPIÓ

Te ökör, hiszen mentetek! Megszegted a parancsomat, és még csak el se tudtad fogni!

 

A katonák elviszik a katonai tribunust.

 

SCIPIÓ

Hülyékkel vagyok körülvéve, még ti is ellenem fordultatok. Legyen. Róma veszvén, egyetlen római nézhet majd farkasszemet az istenekkel, az én leszek.

 

Scipió dühöngve el, kis csönd, Flamininus Scipió után el.

 

FLACCUS

Nagyszerű, most már Hannibál sincs Itáliában. Cunctátorhoz. Ez a fiatalember valaha a te titkárod volt, ugye?

CUNCTÁTOR

Flamininus? Igen. Ekkora Scipió rontó hatása. Az ifjúságot minden durrbele ideológiával meg lehet szédíteni. Scipió ezért is veszélyes.

NÉRÓ

És túl nagy a szarva. Ha nem vigyázunk rá, nem lehet majd letörni.

FLACCUS

Mert nagy a hatalma. Egyet tapsol, és huss, berontanak a katonái.

NÉRÓ

Igen, ez már túlzás.

PULCHER

Nem merhetünk tenni ellene. És nem is biztos, hogy rossz nekünk Scipió. Úgy tűnik, eddig nekünk kedvez, még nagyobb kiváltságokat adott, mint adnia kellett volna. Karthágót nehéz legyőzni. Évekig tarthat, amíg a miénk lesz a kereskedelme, addig nem is járunk rosszul.

NÉRÓ

Metellushoz. Szép kis konzulok vagytok ti. Hadsereg nélkül? Csodállak benneteket.

METELLUS

Scipió busásan fizeti a híveit, Néró. Nem irigyelsz te minket?

NÉRÓ

Amíg ti vagytok a kegyeltjei, feltétlenül. De láthatjátok, máris új kegyence van, ez a tejfölösszájú hogyishívják. Én a ti helyetekben féltékeny lennék.

PHILÓ

Igaz. Miért nem vagyunk mi féltékenyek?

METELLUS

Mert nincs rá okunk. Téged is megfizetne Scipió, Néró, ha támogatnád.

NÉRÓ

Hiszen támogatom! Csak óvni akarlak benneteket.

METELLUS

Cunctátor, köszönjük a vendéglátást. Szólítanak Róma ügyei. Ég veletek.

 

Metellus és Philó el.

 

NÉRÓ

Hát elment a slepp is. Cunctátor, sajnálom, hogy Scipió ilyen tiszteletlenül beszélt veled. Most teheti. De mi, akik itt vagyunk, nem vagyunk gyengébbek nála, csak félünk tőle. A hadsereg az ő kezében van, de még egyszer aligha fordulhat a néphez. Cascát ugyan Scipió ügyesen befeketítette a nép előtt a hajóüggyel kapcsolatban, de azért valamit Casca szavára is adnak. Még többet a tiétekre. Csak rád nem hallgatnak, Cunctátor, kérlek, ne beszélj többet Scipió ellen, ez csak neki használ. Sajnálom, de ki kell mondanom: téged a hülye nép kiröhög.

CUNCTÁTOR

Sajnálom, hogy így van, még jobban sajnálnám, ha Róma azért szenvedne, mert ügyetlenül fejezem ki magam.

FLACCUS

Erről szó sincs, csak éppen most kedvezőtlen a közhangulat, a közhangulattal pedig mindig számolni kell. Arról azonban biztosíthatlak, hogy a kért összeget soha nem fogom megszavazni.

CUNCTÁTOR

Én sem fogom megszavazni. Akkor sem, ha ti meggyávultok.

FLACCUS

Talán nem kerül rá sor. Hogy Scipió nincs itt, be kell vallanom, van benne valami nagyság. Mi itt valamennyien többé-kevésbé a magunk érdekeit nézzük, téged kivéve, Cunctátor, nincs is semmid ebből kifolyólag. Scipió Karthágó lerontásának megszállottja, pedig neki alig hozna hasznot.

TORQUATUS

Legföljebb a királyságot.

 

Kis csönd.

 

NÉRÓ

Nincs ma olyan ember, aki király lehetne. Szálljunk magunkba, hány csoportra oszlunk mi? Ha Scipió nem kényszerítene minket egyetlen táborba, nem őt próbálnánk szurkálni, de egymást marnánk.

LAELIUS

Hogy annyira kapálódzol a lehetősége ellen, mondd csak, Néró, nem akarsz te király lenni?

 

Csönd.

 

PULCHER

Nem ez a kérdés. A kérdés végül is az, hogy Scipió ezzel az összeggel a markában valóban Karthágó ellen indulna-e.

TORQUATUS

Erről van szó, végre valaki kimondta. Ezért nem szabad megadni.

CUNCTÁTOR

Én, amíg élek, nem szavazom meg, esküszöm.

 

Csönd.

 

NÉRÓ

Azért mégiscsak furcsa. Scipiónak tudnia kell, hogy félünk tőle, tehát ekkora összeget nem merünk a kezébe adni. Miután igen nagy összeget kért, van hivatkozási alapunk, mért nem adjuk meg. Ha kevesebbet kér, nem tudunk kibújni.

FLACCUS

Scipió elvakult ember. Nem néz se istent, se embert, se hasznot. Az utóbbi a borzasztó.

NÉRÓ

Mi az, hogy nem néz hasznot? Minden ember egyforma. Gyanús nekem ez a nagy összeg. Nem értem Scipiót, amit nem értek, attól félek. Scipiót a legjobb lenne eltávolítani Itáliából. Amíg ő esetleg évekig távol van, meg oda is veszhet, hasonlók, mi itthon nyugodtan sütögethetjük a pecsenyénket. Nem lehetséges, hogy Scipió azért szabott ekkora összeget, hogy Rómában maradhasson, közel a tűzhöz?

FLACCUS

Ezt nem hiszem. Mihelyt hazaért Hispániából, azonnal előállt ezzel a tervvel. Még mi nem akartuk megszavazni.

CUNCTÁTOR

Azt hiszem, nagyon tévedsz, Néró. Nem ismered Scipiót. Őt nem lehet a mi mértékünkkel mérni. Igaza van Flaccusnak, Scipió mániákus.

NÉRÓ

Talán mégsem. Adjuk meg neki a pénzt, aztán meglátjuk, mi lesz.

FLACCUS

Hogy még nagyobb hatalma legyen? Én nem adom meg. Későre jár, köszönjük a vendéglátást, Cunctátor. Egyelőre az a legjobb, ha várunk, és vigyázunk magunkra.

 

Lassan elindulnak kifelé, Néró Cunctátorhoz húzódik.

 

NÉRÓ

Akárki akármit mond is, te vagy itt az egyetlen észlény. Nem hiszem, hogy ne fordult volna meg a fejedben, amit én itt pedzegetni kezdtem. Ha te az összeg megadása mellett szavazol, a többi, mint a csorda, megy utánad. Szavazd meg!

CUNCTÁTOR

Nem teszem. Róma érdeke előbbre való, mint az, hogy egy időre megszabadulhassunk Scipiótól. Meggyőződésem ellenére nem cselekszem. Ég veled, Néró.

NÉRÓ

Ég veled, Cunctátor!

CUNCTÁTOR

Ég veletek!

 

Mind el, csak Cunctátor marad.

 

Harmadik jelenet

Tanácsteremnek használt palotaszoba Karthágóban. Jelen van Mágó, Maharbál, Himilkár, Marró, Rabar, Himilkó. Himilkár a teremben járkál, a falakat és a berendezést vizsgálgatja. Valamennyien idegesek.

 

MAHARBÁL

Könnyelműség volt a fejünket az oroszlán szájába dugnunk.

MÁGÓ

Nem térhettünk ki a hívás elől.

HIMILKÁR

Ezek ma biztosan nem tudják, hogy ez az én palotám volt valaha. Alig hagytak valamit a helyén. Disznók.

MAHARBÁL

Nagyon erősek ezek a falak.

HIMILKÁR

Jó kis épület ez, én mondom nektek.

 

Bevonul a Vének Tanácsa: Tágó, Marubál, Pamelkár, Tennó és Rikalbál. Mögöttük Syphax. Kis csönd, méregetik egymást. Maharbál Syphax elé térdel, és megcsókolja a kezét.

 

MÁGÓ

Hannibál hadnagyai nevében köszöntöm a Vének Tanácsa megjelent képviselőit. Örömmel üdvözlöm Syphaxot; Numídia királyát. A többiek nem jönnek?

TÁGÓ

Mi vagyunk a Vének Tanácsa.

MÁGÓ

Tudtommal a Vének Tanácsa 300 tagból áll. Amikor a Vének Tanácsa előtt a legutóbb egymagamban megjelentem, még 106 tagja volt. Hol vannak a többiek?

TÁGÓ

A Vének Tanácsa jelenleg 17 emberből áll. Mi vagyunk az agytröszt, a többi nem érdekes. A Vének Tanácsát ezek szerint átszerveztük, a jelen helyzetben a nagy létszám célszerűtlennek bizonyult.

MÁGÓ

Mégis meg kell kérdeznem: illetékesnek érzitek-e magatokat, hogy Karthágó nevében beszéljetek?

TÁGÓ

Karthágót egyedül mi képviseljük. Hannó suffes jóváhagyta a Vének Tanácsa új névsorát. Tessék.

 

Átnyújt egy papiruszt, Mágó tanulmányozza, aztán visszaadja.

 

MÁGÓ

A meghatalmazás szabályos, mégis furcsa, hogy a Vének Tanácsa évszázados működése után ekkora változást szenvedjen.

TÁGÓ

Karthágó még soha nem volt nagyobb veszélyben. Várhatjuk a nyakunkra Rómát, mert Hannibál Itáliából szégyenletesen megfutott.

 

Hannibál hadnagyai fölhördülnek.

 

MAHARBÁL

Mi az, hogy szégyenletesen megfutott?

MARUBÁL

Tágó nem a helyes kifejezést használta. Hannibál elárulta Karthágót.

MÁGÓ

A Barkas-párt nevében tiltakozom!

PAMELKÁR

A Barkas-párt nevében itt egyedül én tiltakozhatom.

MÁGÓ

Mióta vagy te pártvezér?

PAMELKÁR

Nemrég. Az ellen tiltakozom, hogy Hannibál áruló, azt azonban nem tagadhatom, hogy megfutott. Indok nélkül kivonult Itáliából, és ezzel Karthágót válságos helyzetbe hozta.

MÁGÓ

Szép. Akkor mondjátok meg: kit képviselek én?

TÁGÓ

Mint Himilkó helyettese, a Karthágó falai alatt táborozó zsoldosokat.

HIMILKÓ

Ha ez itt a Vének Tanácsa, akkor én ezennel lemondok a zsoldossereg vezetéséről.

TÁGÓ

A Vének Tanácsa a lemondást elutasítja.

HIMILKÓ

Úgy vezéri hatalmamnál fogva a vezéri címet ezennel Mágóra ruházom át. Hivatkozom gyenge egészségi állapotomra. Mindamellett továbbra is a zsoldossereghez tartozónak érzem magam. A vezéri címet kézfogással adom át.

 

Himilkó kezet nyújt Mágónak.

 

MÁGÓ

Karthágó miatt el kell fogadnom. Kezet ráz Himilkóval. A Vének összesúgnak.

TÁGÓ

A változást kénytelenek vagyunk elfogadni.

MÁGÓ

Mint Hannibál seregének az ő távollétében főparancsnoka, Hannibál érdekeit a pártjával szemben is én képviselem. Vádjaitokra kár szót vesztegetni, csak az időt akarjátok húzni. Amiért hívásotoknak eleget tettünk, az az: engedjék be a seregünket a városba. Hónapok óta táborozunk itt, hadnagyaink csak most léphettek be a város területére. A sereg ellátása rendszertelenül folyik, fegyelme lazulóban. Eddig csak hitegettetek minket, türelmünk fogytán. Mi velünk a tervetek?

TÁGÓ

Karthágó egységének megőrzése céljából ismét csak azt javasolhatjuk: vonuljatok el Leptisbe. Ha jön Róma, majd hívunk.

MAHARBÁL

Leptisbe? Nemrégen még Utikáról volt szó. Mért pont Leptisbe? Utika stratégiailag kulcsfontosságú helyen fekszik.

MÁGÓ

Világos beszéd, erre vártunk. Tehát nem engedtek be Karthágóba.

TÁGÓ

Nincs elég pénzünk, hogy a zsoldosaitokat ellássuk.

MAHARBÁL

Nincs elég pénzetek?

HIMILKÁR

Ekkora gazdagságot az se képzelhet el, aki mindössze húsz éve látta Karthágót utoljára. Ha csak egyetlen templom tornyáról levakarjátok az aranyat, hogy ne kelljen a tiétekhez nyúlni, a sereg élelme akkor is évekre megvan.

MARUBÁL

A papi testület tagjaként tiltakozom az ilyen szentségtörő beszéd ellen. Az istenek kincseihez nem nyúlhatunk.

HIMILKÁR

Szentségtörés? A mi szobraink a főtereken állnak, szentségek vagyunk magunk is. Karthágó nekünk köszönheti a gazdagságát, nekünk, Hannibálnak.

TENNÓ

Karthágó a gazdagságát egyedül szorgalmas kereskedőinek köszönheti. Nem Hannibál tette naggyá Karthágót, hanem fordítva.

MÁGÓ

Nem a pénzetekről van szó, féltek tőlünk. Hannibálnak is azért nem segítettetek. Hannibál azért hagyta ott Itáliát, mert Cannae óta tűrhetetlen volt a helyzete. Karthágó segítsége nélkül Rómát nem vehette be.

TÁGÓ

Éppen veled küldtünk neki hajókat, hogy Róma ellen hajózzon.

MÁGÓ

Akkor most elmondom, amit ti tudtok, Tágó, de Hannibál hadnagyai még nem. Amikor Hannibál futárai megérkeztek, és a Vének Tanácsa megszavazta neki a hajókat, éjjel-nappal a hajók mellett kémkedett néhány emberem. Aztán baj nélkül átértünk Itáliába, a sereg beszállt, visszafelé azonban két hajónk elsüllyedt. Senkinek sem tűnt fel, hogy arra a két hajóra csak pótolható muníciót pakoltattam néhány őr kíséretében, és nem tűnt fel, hogy a két legjobb hajót érte valamilyen szerencsétlenség. Amelyek egyikére Hannibál szállt volna, ha annyira korlátolt lenne, mint azt ti szeretnétek. Hannibál megfutott, azt mondjátok. Megfutott-e hát?

 

Csönd.

 

MAHARBÁL

Mágó, ezt velünk előbb is közölhetted volna.

TENNÓ

Ez a vád bizonyíthatatlan. A hajók elsüllyedtek, megvizsgálni őket nem lehet. Sürget az idő, ezzel most nem foglalkozhatunk. Tartsuk szem előtt a város érdekeit.

MÁGÓ

Én is így gondolom. De talán a városnak más lesz a véleménye, ha elébe tárom a bizonyítékaimat.

TÁGÓ

Eddig nem tetted. Miért nem?

MÁGÓ

Mert reméltem, hogy jobb belátásra juttok. Mert ha most Karthágóban megoszlás jön létre, akkor vége, és én ezt nem akarom. Ha a nép ellenetek fordul, akkor olyan vérfürdőt rendez, hogy nekünk is végünk. Akkor aztán a rabszolgákat se fékezi meg senki. Róma akár ide se jöjjön, mehetünk oda önszántunkból rabszolgának. Az még mindig jobb lesz az itteni állapotokhoz képest. Bizonyítékaim vannak szép számmal, tanúim vannak, és bármely pillanatban tájékoztathatják Karthágót.

TÁGÓ

Valóban, áldatlan állapot ez a mostani. Össze kell fognunk, közösek az ellenségeink. Róma és ez a keverék népség itt meg a rabszolgák. Az a baj, hogy vannak, akiknek Hannibál is az ellenségük. Mágó, te értelmes ember vagy, választanod kell. Hannibál vagy Karthágó. Hannibál egyeduralomra tör, mi ezt nem akarjuk. Karthágó a számodra legalább olyan drága, mint a mi számunkra. Tehát Hannibál ellen kell fordulnod. Nektek is, hadnagyok. Gondoljátok meg, nem valami rossz beidegződés tesz-e titeket hűségessé? A város nyitva áll előttetek, ha a város érdekeit nézitek. Karthágó többet nyújthat, mint a világ bármely más városa. Ezt adnátok oda egy emberért, akinek nincsen semmije, aki csak egy név, egy fantom? Forduljatok ellene, és az öletekbe hull, amit megérdemeltek. Mágó! Hannibál árnyékot vet rád, mert nem hiszel a magad erejében. Ha nincs Hannibál, most te lennél helyette Karthágó nagyságának szimbóluma. Az ő helye ma üresen áll. Tagadd meg őt, te vagy a méltó helyét betölteni.

MÁGÓ

Megijedtetek, mi? Igazad is lenne, Tágó, ha módszereitek nem volnának a mi módszereink is. Ha a seregünk Leptisben, mi pedig itt sereg és hatalom nélkül, halálra ítéljük magunkat. Mi nem azért tartunk Hannibállal, mert annyira szeretjük, hanem mert nála biztonságban vagyunk. Szüksége van ránk, és megfizet. Ti nem fogtok osztozni abban, amitek van. Túl sokan vagyunk. Hannibál neve pedig hatalmasabb, mint a tiétek, jobban élhetünk vele. Hannibál nem vet ránk árnyat, mi vagyunk az árnyai. Amíg ő van, addig vagyunk mi is.

RABAR

Mindketten okosan beszéltek. De ha mindenkinek igaza van, igaza lesz Rómának is, ha legyőz minket. Nem tudjuk, hol van Hannibál, lehet, hogy egy halott árnyának árnyai vagyunk. És mégiscsak a várost kell megvédenünk elsősorban, nem pedig Hannibált.

TENNÓ

Esetleg megtehetjük, hogy a sereget Tuniszban szállásoljuk el, tehát itt maradnak a közelben, ti pedig itt bent, nálunk laknátok.

TÁGÓ

Igen, ez eléggé kézenfekvő.

MÁGÓ

Ezt elfogadjuk. Kár, hogy nem hisztek igazán a római veszély nagyságában. Fenyegetőznöm kell, hogy valami kis egységet összehozzak Róma ellen. Még szerencse, hogy senki sem tud arról, hogy bizonyítékaim vannak a hajólékeléseitekről. Ha rajtam kívül ezt tudná valaki, nem tudnánk már szövetkezni. A fő ellenség pedig ebben a percben Róma, bármennyire messzinek tűnik is.

 

Kis csönd.

 

SYPHAX

Tévedsz, Mágó. Rómát belső ellentétek marcangolják, Karthágó helyzete szilárd. Mellette áll Masinissa, Mauretánia királya, mellette állok most már én, Syphax, Numídia királya, Philipposz görög király hallgatólag támogatja. Rómát nem támogatja senki.

MÁGÓ

De fogja, kedves királyom, mihelyt szorul a hurok.

SYPHAX

Én elég hosszan szolgáltam Rómát, hogy belássam: végleg Karthágó mellett a helyem.

MÁGÓ

Mert országod Karthágóval határos, és amíg Karthágó erős volt, félvén tőle, Rómához fordultál. De ha baj lesz, futni fogsz te is.

TÁGÓ

Tiltakozom. Szövetségeseinket senki sem sértegetheti. Veled több beszédünk nincsen, Mágó. Határozatunk végleges: vagy elvonultok Leptisbe, vagy nem kaptok élelmet.

MÁGÓ

Micsoda?

SYPHAX

Elvonultok Leptisbe. De Maharbál nélkül. Tudomásunkra jutott, hogy összejátszik Rómával. Tapsol, bejön két ember. A ti seregetekből valók. Beszéljetek.

EGYIK

Maharbál már Itáliában kémjelentéseket küldött Rómának. Egyik kéme bevallotta nekem. Amióta visszajöttünk, Masinissa embereivel tart kapcsolatot. Egy éjjel Maharbál sátrából elloptam egy Masinissának címzett levelet, a levélben a város gyenge pontjai vannak felsorolva.

MÁGÓ

Ki hiszi el ezt a baromságot?

SYPHAX

Én. Tovább.

MÁSIK

Maharbál engem is be akart szervezni. Nagy jutalmat ígért, ha segítek neki Karthágót Róma kezére juttatni. Előleget is adott: ezt a gyűrűt.

MÁGÓ

Szemenszedett hazugság, ez a gyűrű sose volt Maharbálé.

SYPHAX

Gyanúnk megalapozott, kérem Maharbál letartóztatását.

TÁGÓ

Súlyos vádak, súlyos a helyzetünk, ébernek kell lennünk. Ha Maharbál ártatlan, bocsánatot kérünk tőle. Ha nem, lesújtunk rá.

 

Syphax tapsol, katonák jönnek be, megragadják Maharbált, és elviszik.

 

SYPHAX

Utánanézek, nehogy megkínozzák. Ég veletek. El.

MÁGÓ

Mi ez? Nyílt terror?

TÁGÓ

Elővigyázatosság.

MÁGÓ

Hát ebből elég. Jelentem Hannónak, mi folyik itt. Elrohan.

TÁGÓ

Az árulókra lesújtunk. Csatlakozzatok hozzánk. Többet fizetünk, mint Hannibál, és ha véletlenül mégis kevesebbet, legalább az életetek biztonságban lesz.

RABAR

Belátom, hogy a Vének Tanácsának igaza van. Mágó nem a város érdekeit nézi. Csatlakozom hozzátok.

TÁGÓ

Örömmel vesszük. Szép palotát kapsz, megfelelő számú rabszolgával.

RABAR

Tekintettel a nehéz helyzetre, nem várok jutalmat.

TÁGÓ

Tudjuk, tudjuk, éppen ezt értékeljük. Marró, Himilkár, gondoljátok meg ti is.

HIMILKÁR

Adjatok gondolkodási időt. Találhatunk áthidaló megoldást.

TÁGÓ

Sürget az idő.

HIMILKÓ

Beszélnünk kell előtte Mágóval és a Békepárt képviselőivel.

RIKALBÁL

A Békepártot Tennó és én képviseljük. Kérlek, ne tégy most felelőtlen kijelentéseket, a Békepárt számít rád, de nem tudna megvédeni, ha most meggondolatlannak bizonyulnál.

HIMILKÁR

Feltétlenül beszélnem kell Mágóval. Ha egységesen lépünk föl mellettetek, nagyobb lesz a hatása.

TÁGÓ

Rendben van. Marró?

 

Mind Marróra néz, Marró hallgat, oda se figyel.

 

HIMILKÁR

Őt hagyjátok, az utóbbi időben búskomorságba esett. Nehéz az új helyzethez alkalmazkodnunk.

TÁGÓ

Igen keveset kívánunk tőletek busás ellenértékért. Tagadjátok meg Hannibált.

HIMILKÁR

Erre már gondoltunk, miután mi is úgy véljük, hogy Hannibál hibázott. Azt egyelőre nem állítjuk, hogy elárulta Karthágót…

RABAR

Meggyőződésem, hogy elárulta. Bevehettük volna Rómát, de ő lepaktált vele.

HIMILKÁR

Ezt Mágóval meg kell beszélnem. Gondolom, ő is úgy véli, hogy Hannibál többször hibázott.

 

Néhány ember egy véres zsákot hoz be.

 

EGYIK

Mágót megölték.

 

Kavarodás, zaj, a zsákhoz ugranak. Valaki sípol, fegyveresek rontanak be, és elállják a kijáratot.

 

EGYIK

Mi csak a kiáltozásra siettünk oda, az utcán támadtak rá. Mágó hatalmas ember volt, öten se bírtak vele, egy zsákot borítottak rá, és úgy szurkálták agyon. A gyilkosok elmenekültek.

TÁGÓ

Az nem olyan biztos. Int, néhány katona kifelé tereli a megrémült embereket.

EGYIK

Uram, nem mi voltunk! Személyleírást is adhatunk! Hiszen elfutottunk volna!

 

Egyik katona szájon vágja, kituszkolják őket.

 

TÁGÓ

Miután meggyőződött róla, hogy valóban Mágó van a zsákban. Ez korán jött.

RIKALBÁL

Bárki parancsára történt is, ezentúl mindent szabad. A bűnösöknek bűnhődniük kell, különben senki sem lehet biztonságban.

TENNÓ

Te éppúgy megölethetted, mint én.

TÁGÓ

Itt senki nem vádol senkit. Mindnyájan itt voltunk, ártatlanok vagyunk.

MARUBÁL

Az istenek akarták, senki nem vonható felelősségre.

TENNÓ

Senki.

PAMELKÁR

Legkevésbé a Barkas-párt.

RIKALBÁL

Még leginkább a Barkas-párt. Nektek állt utatokban.

TÁGÓ

Mindenkinek útjában állt.

TENNÓ

A népnek mondanunk kell valamit.

TÁGÓ

Mágó nagy hazafi volt, Maharbál áruló, Maharbál emberei ölték meg.

MARUBÁL

Úgy van, ez az egyetlen magyarázat.

TÁGÓ

Azonnal induljunk, tétessük ezt közhírré. A hadnagyokhoz. További intézkedésig itt maradtok.

 

A Vének és Rabar el, néhány katona kiviszi a zsákot. Több katona az ajtóban marad.

 

HIMILKÁR

Igen, ezt így kell csinálni. Hiába mondtam Mágónak, hogy ne jöjjünk be a kelepcébe. Nem hagytunk a sereggel senkit, mi őrültek. Marróhoz. Marró, figyelj rám. Ha a palotát nem építették át, kijuthatunk. Hallod, Marró?

 

Marró nem válaszol.

 

HIMILKÁR

Marró, könyörgök, figyelj rám. El kell menekülnünk. Most még lehet.

MARRÓ

Mindig azt akartam, hogy a feleségem fiatalon temessen el engem. Sikerült.

HIMILKÁR

Szerencsétlen. Himilkó, gyere velem. A tenger felől visszajuthatunk a sereghez.

HIMILKÓ

És aztán?

HIMILKÁR

Aztán iszonyú bosszút állunk.

HIMILKÓ

Gyengék vagyunk mi hozzá.

HIMILKÁR

Ha Masinissa meghallja, mi történt, azonnal Rómához áll. Értelmes fickó, eddig is volt annyi sütnivalója, hogy a városba nem tette be a lábát egy ideje. Ismeri Syphaxot. Egyesülünk Masinissa seregével.

HIMILKÓ

Nem mehetek. Nem szövetkezem Rómával.

HIMILKÁR

Megölnek minket ők is? Igazad van. De előtte megbosszuljuk magunkat.

HIMILKÓ

Te megteheted, van rá alapod. Nekem nincs.

HIMILKÁR

Mit fogsz tenni, ha én Róma oldalán jövök ellened?

HIMILKÓ

Örülni fogok, hogy megölhetem magam.

 

Csönd.

 

HIMILKÁR

Ég veled, fiam.

HIMILKÓ

Ég veled, apám.

 

Kezet fognak. Himilkár eltűnik, a katonák nem veszik észre. Himilkó és Marró ott marad.

 

Negyedik jelenet

Az Alpokban. Jön Hannibál, Mannó és a sereg. Egy zsoldos egy holttestet cipel a vállán. Hannibál odalép hozzá.

 

HANNIBÁL

Tedd le ezt a hullát.

 

Csönd, a zsoldos nem teszi.

 

HANNIBÁL

Tedd le!

 

A zsoldos nem teszi le. Hannibál ledöfi, a zsoldos elterül, a hulla leesik.

 

HANNIBÁL

Kiált. Megállás! Pihenő!

 

A sereg megáll, néhányan körülveszik a hullákat.

 

HANNIBÁL

Semmi kifogásom a szeretet ellen, ha az nem lépi túl a határokat. Hajítsátok le a szakadékba.

 

Nem mozdul senki.

 

HANNIBÁL

Nem hallottátok?

 

Ellenséges morgás. Hannibál Mannóhoz fordul.

 

HANNIBÁL

A pihenő alatt beszélni akarok veled. Röviden végzünk.

 

Mannó egy pillanatig habozik, aztán bólint. Hannibál a szín egyik sarkába indul, Mannó utána. A zsoldosok nagy része fáradtan lerogy.

 

HANNIBÁL

Tudomásomra jutott, hogy a vezetéseddel összeesküvés készült ellenem. Mannó közbe akar vágni, Hannibál leinti. Kémeim jelentették, hogy a sereg többsége melletted áll. Ezzel számoltam, mikor lázadjatok, ha most nem. Nincs vizünk, a zsoldosok betegek és gyengék, az út célját nem látják. Az ő lázadásuk érthető. De miért lázadsz te?

MANNÓ

Mert elegem van belőled. Megmondom a szemedbe, nem félek, ha most megölsz, neked is véged.

HANNIBÁL

Tudom, ezért nem öllek meg. Mondd, ami a bögyödben van.

MANNÓ

15 éve vándorolok melletted veszélyből veszélybe. Az életem java pocsékban. Soha otthonom nem volt, soha nyugovásom, a szenvedésre soha nem jött nyugalom, barátaim sorra elestek, nincsen senkim, célom is elveszett. Te vagy az oka, Hannibál. Te ígértél beteljesülést, örömöt, hatalmat, nyugalmat. Hittünk neked, és elindultunk. Ezen az úton jöttünk hiába annyi éve, és ezen az úton megyünk most vissza hiába. Amit ígértél, nem adtad meg. Hazudtál, Hannibál.

HANNIBÁL

Tovább.

MANNÓ

Nem volt értelme! Azt sem adtam, amit adhattam volna. Elmélkedésre és szemlélődésre születtem, nem hiábavaló csatákra. Őrültség volt minden tettem. Undorodom tőled, mert nem adtál, csak követeltél. Utállak, mert kihasználtál, semmire. Nem azért lázadok, mert nélküled kiutat találhatnék. Azért lázadok, mert nincs kiút, de egyszer bosszút kell állni mindenért.

HANNIBÁL

Ennyi az egész?

MANNÓ

Nem elég?

HANNIBÁL

Talán. Adj nekem tíz percet. Soha senkihez nem voltam őszinte, de most muszáj. Meghallgatsz?

MANNÓ

Igen.

HANNIBÁL

Köszönöm. Az elején kezdem. 26 éves koromban véletlenül megadatott a lehetőség, hogy naggyá tegyem magam. Apám vejét megölték, én lettem Hispánia ura. A tervem zseniális volt: Rómát Itáliában kell legyőznöm. Elindultunk, győztünk, újra győztünk, Cannae-nál arattuk a legnagyobb győzelmet. Akkor jöttem rá, hogy a háborút elvesztettem: Karthágó nem támogat. Ez a törvényszerűség csak a hadjárat alatt tárulhatott fel. Karthágó okosan tette, hogy nem támogatott. Ha elfoglalom Rómát, a háború az uralmam alatt álló Róma és Karthágó között indul meg, és Karthágó el is veszti, mert belülről is szétrobbanthattam volna. Ezt több mint tíz éve tudom, azóta várok az alkalomra, hogy visszatérhessek. A Békepárt engem soha nem támogatott, a saját pártomra, a Barkas-pártra is csak addig számíthatok, amíg nem vagyok otthon. A nagyság veszélyes, meg kell semmisíteni. Tíz éve ámítok sikerrel mindenkit. Utálom az emberek vakságát, mert csodálatos, hogy nem tudják, amit tudniuk kellene, ha már én tudom, de kihasználtam a vakságukat, hogy fenntartsam magam. Úgy intéztem, hogy miután én nem szenvedhettem vereséget, Hasdrubálhoz indított követeimet a felvonulási tervvel együtt Róma elfogja. Hasdrubált a külső veszély miatt megerősödött Róma megverte, és én elindulhattam haza. Hasdrubállal Hispániát is elvesztettem, ezentúl nem vagyok önellátó, de ha valamikor visszavonultam is Hispániába, túlságosan nagy lett volna a hatalmam, Róma és Karthágó előbb-utóbb összefogott volna ellenem. Kettejükkel nem mérkőzhettem, az egyiket szolgálnom kell. Mindkettő joggal tör világuralomra, végül is nem én vagyok az oka a második római-pun háborúnak, a háború szült engem. Visszanézve nem állíthatom, hogy bárhol is hibáztam volna. Ha kényszerítem a háború elején Rómát, hogy megverjen, Karthágó megijed, és több segítséget ad ugyan, de későbbi sikereim mindenképpen ellenem fordítják. Ebben a háborúban úgyis minden a visszájára fordul. Karthágó száz évvel előzi meg Rómát, a kereskedelem teszi gazdaggá, Rómában még az önellátás dominál. Ezért annyira egységes Róma, és ezért ismerem olyan jól. Rómában most kezdődik az a hatalmi harc, ami nálunk a kereskedőréteg győzelmével ért véget. Ha Róma most győz, hamarosan Karthágóvá válik, és valószínűleg néhány évszázaddal hamarább pusztul, mintha most vereséget szenvedne. Miután Rómát ismerem, Karthágó érdekében megoszthatom. Rómának nem feltétlenül érdeke, hogy Karthágó elpusztuljon. Scipióra számítok, kitűnő tanítvány, neki éppúgy szüksége van a maga hatalmához Karthágóra, mint nekem Rómára. Idegesítő, hogy megtámadtak bennünket, mintha Scipió nem értett volna meg, de valószínűnek tartom, hogy elszigetelt akcióról van szó. Arra számítok, hogy Scipió soká tudja húzni a Karthágó elleni hadjárat megindítását, Karthágóban pedig remélhetőleg már tombol az anarchia. A hadnagyaim közül már kevesen lehetnek életben, a zsoldosaimhoz azonban nemigen merhetnek nyúlni Róma miatt. Karthágóban az eszeveszett öldöklés addig fog tartani, amíg Róma partra nem száll Afrikában, akkor megijednek, és miután minden valamirevaló pun kompromittálta magát néhány gyilkosság erejéig, úgy fognak engem várni, mint egy megváltót. Mihelyt megérkezem, Karthágó az ölembe hull. Meggyőződésem, hogy Syphax már átállt Karthágó oldalára, ez hatalmas sereget jelent, s mire Róma Karthágóhoz ér, már én is ott leszek. A háború döntetlen lesz, a hatalom pedig a miénk. Ez a tervem, a bizonytalan csak az idő. Jobb lenne valahonnan Numídiából figyelni az eseményeket, onnét Karthágó közel van, de Numídiába először el kell érnünk. Kénytelenek vagyunk ismét átkelni az Alpokon, ezúttal elefántok nélkül, de legalább nyáron, mert azt azért már nem kívánhatjuk Rómától, hogy a tengerparton hagyjon minket sétafikálni. Mihelyt Massiliába érünk, elfoglalunk néhány hajót, és Cirtába hajózunk. Ennyit a tervről, amelyet évekig hánytam és vetettem magamban még Itáliában. Hogy következő generációk idején mi lesz, az az ő dolguk. Messze látó politika nem létezik. Hogy tervem sikerül-e, abban csak reménykedhetem. A gondolkozásnak mindig vállalnia kell a tévedés rizikóját, de biztos, hogy nincs ember, aki nálam jobban gondolkozna. Ami téged illet, azért vettelek magam mellé, mert a tehetséges hadvezéreimre kellett bíznom a sereg Afrikába való szállítását. Ők ebbe belepusztulnak, téged megment a tehetetlenséged. Az életedet köszönheted nekem. Arról nem tehetek, hogy tehetetlennek születtél, költői alkat vagy alkotóerő nélkül, ebben a korban nincsen rád semmi szükség. Elismerem, hogy az életed pocsékba ment, de minden életnek ez a sorsa. Éltél, amíg győztél, végül is nagyobb sorsod volt, mint nyugalmas időkben lehetett volna. Ne engem hibáztass, hanem a sorsot, és inkább köszönd meg neki. 15 éve aratjuk a győzelmeket, mert győznünk kell ahhoz, hogy életben maradhassunk, folyton győznünk, tudván, hogy a végén nincs győzelem. Ha reménykedünk, csak abban reménykedhetünk, hogy utolsó győzelmünk nem volt egyben a legutolsó is. A győzelmeink értéke csak az, hogy életben maradtunk. Mi valamennyien egy óriási kerék küllői vagyunk, számtalanszor végig kell nyújtózkodnunk a kerékagytól az abroncsokig, hogy a kerék kerék maradjon, és arra forogjon, amerre egykor az istenek, akik uralkodnak a dolgokban, az emberekben és a lehetséges viszonyokban, elindították. Minden nyújtózásunk egy győzelem, értéke az, hogy ismét küllők lettek a küllők. Vesztesnek még sose volt igaza. Mire jó ez? Semmire. Ezen az úton jöttünk 15 éve, és ezen megyünk vissza. Akkor két szemem volt, ma egy van. Akkor a kettővel kevesebbet láttam, mint ma ezzel az eggyel. Mire jó, hogy van Róma és van Karthágó, és az egyikért harcolni kell? Semmire. Mire jó, hogy a zsoldosaim többsége itt vész az Alpokban? Semmire. Legföljebb arra, hogy amíg élhettek, éltek. Mi ellen lázadsz hát? Nem mondom, hogy nem menekülhetnél el innét Galliába, valahol meghúzhatnád magad az életed végéig. Én csak azt mondom, hogy nincs okod lázadni. Azt ok nélkül is korábban kellett volna elkezdened, de ti sose mertek ráébredni valaminek a reménytelenségére. Ti nem tudtok kétségbeesni soha. Ha valamikor mégis, már késő. A végzettel nekem is volt vitám. Volt idő, hogy törvényeit kiismervén úgy képzeltem, én vagyok a végzet. Ez eltartott néhány évig, és segített elviselnem az elviselendőt. Csak azt sajnálom, hogy a végzettel való egyesülés pillanata soha többé nem ismétlődött meg. Aztán leszoktam róla, hogy én legyek a végzet. Most éppen az tart életben, hogy Itália után Karthágót is meg akarom hódítani. A végzetben csak az szörnyű, hogy az ember a kilátástalan helyzetekben öntudatlanul is a legjobb megoldást választja. Nincs hát ember, aki ne volna kevesebb végzeténél. Én csak nagy akartam lenni, mint a nagyok kivétel nélkül, de nem lehetek több, mint egy ember. Idefelé télen jöttünk, most nyár van, és elszorult a torkom, amikor megpillantottam az első sziklát, amelyet valaha mi robbantottunk szét ecettel és tűzzel, mert az utat, amit mi vágtunk, már benőtte a növényzet. Ez a látvány jobban megdöbbentett, mint számítottam rá. Mire volt jó az egész? De akárhogy nézem is, akkor sem voltam hülye, bár jó lenne fejlődést látni ott, ahol csak változás van. Bal szemem világát visszaadta az idő és a tapasztalat, az idő megnöveszti a növényzetet, és ezt most tapasztalnom kell. Reményeket koholnék én is, hogy füstbe szálljanak, de nem megy már. Hát ennyi az egész. Annyi csak, hogy nem lehet tökéleteset alkotni a Földön.

 

Csönd.

 

HANNIBÁL

Ez az igazság. Ezt nem mondhatjuk el az embereknek. Magunk sem ismerjük teljesen. Amit ismerünk belőle, az túl sok, semhogy elmondhatnánk. Hazudnunk kell tehát, de önmagunknak nem hazudhatunk. Ha nem így teszünk, talán igazat hazudunk, és az igazság ellenünk fordul. És hol az igazság? Minden út addig járható, amíg meg nem állapítjuk róla, hogy járhatatlan, és ehhez végig kell járnunk. Amelyik útról kiderül, hogy nincs vége, az járható. El kell indulnom, és most vissza kell térnem. Rajtam kívül álló erők döntenek.

 

Csönd.

 

MANNÓ

Csak volna egy pont, ahol én voltam én, volna egy ház, ahol otthon voltam, ma itt vagyok, és mintha sehol sem lettem volna, sehol nem voltam otthon, és mindenüvé visszavágyom, mindenütt gyűlöltem lenni, és ma egy fára, egy arcra, egy csillagos éjszakára gondolok, és ott van még a fa, ahol volt, valahol megvan még az arc, és itt van fölöttem az ég, de hol vagyok én?

HANNIBÁL

Ha a siránkozást abbahagyod, akkor befejeztük. Mannó bólint. Most vagy elismered az igazamat egyszer s mindenkorra, vagy rosszul beszéltem.

 

Hannibál visszamegy a pihenő sereghez, Mannó mögötte kullog. A zsoldosok felállnak, a fegyverük készenlétben.

 

HANNIBÁL

Nehéz út áll előttünk. Kevesen érünk le Massiliába, de akik leérnek, azoknak megéri. Úgy határoztam, hogy az út megkönnyítése végett Mannót, aki a hegymászást illetően kiváló tehetség, és rajtam kívül az egyetlen, aki ezt az utat egyszer már megjárta, ezennel magammal egyenrangú vezérré teszem. Intézkedéseim az ő intézkedéseit nem keresztezhetik és személyét nem érinthetik. Ugyanez fordítva nem áll. Erre a sereg egységének megőrzése miatt került sor. Hallgassátok meg, mit mond Mannó.

 

Kis csönd, a zsoldosok feszülten figyelnek.

 

MANNÓ

Egyetlen dolgot tehetünk. Kibírjuk, ami előttünk áll, és lejutunk Massiliába. Hannibál zsenije vezessen minket továbbra is. Amíg Hannibál velünk van, velünk vannak az istenek. Indulás.

 

A zsoldosok sorba állnak, mind el.

 

Ötödik jelenet

Szép, kissé romos palota Capuában. Scipió görög filozófusaival, Polybiosszal, Kritosszal és Mandrosszal beszélget.

 

KRITOSZ

Látod, Scipió, sose becsülték ugyan a szellem embereit, de még soha olyan kevéssé, mint most Rómában. Örülünk, hogy a klienseid lehetünk, de nagylelkűséged a rómaié: annyira becsülsz minket, mint a katonáidat. Holott harcolni mindenki tudhat, gondolkodni viszont igen kevesen.

SCIPIÓ

Szóval fizetésemelést kérsz.

KRITOSZ

Dehogy. Csak több megbecsülést. A kutyáid vagyunk: magadban gyönyörködsz, hogy gondolkozó emberek vesznek körül. Nekünk ez jó, mert más lehetőségünk nincs, de ha jó is, nem elég.

MANDROSZ

A görögöt kötelező tantárggyá kéne tenni. Nekünk munkánk lenne, a rómaiaknak pedig végre valami kis műveltségük.

SCIPIÓ

Mit szólsz ehhez, Polybiosz?

POLYBIOSZ

A görög nyelv ismerete veszélyes. A görög történelem nihilizmusra nevel, tehát Róma számára időszerűtlen.

KRITOSZ

A görög történelem ismerete bölcseket nevel.

POLYBIOSZ

Az ugyanaz.

KRITOSZ

Korántsem. Nézd meg ezt a palotát, még így, romokban is gyönyörű. Ha Róma bölcs, és tudja, hogy Capuát úgyis föl kell építenie, nem rombolja le csak azért, mert egy télen át szállást adott Hannibálnak. Mire való volt a megtorlás? Pulcher és Flaccus kivégeztetett 70 szenátort, láncokban vittek el 300 előkelőt, és mindenkit rabszolgává tettek. Ennek 7 éve, Capua azóta se tért magához, a Via Appia kihasználatlanul hever. Ez nevel a nihilizmusra.

SCIPIÓ

Nem volt az a megtorlás célszerűtlen. Az iparosok pedig szabadok maradtak, tehát háborús időkben nagyon érdemes iparosnak lenni.

MANDROSZ

Háború van, a végtelen világ végessé vált. A háború nevel a nihilizmusra. Itália olyan síkság, hogy belénk szűkültek a szélei: minden pillanatban várható, hogy némely hadak megjelennek, és a nyakunkra hozzák a horizontot.

POLYBIOSZ

Itália végtelen, ha annyi ideig Róma a punokkal együtt is elfért rajta.

KRITOSZ

Kátyúban a történelem kereke.

POLYBIOSZ

Az mindig kátyúban van.

KRITOSZ

De most ki kell húzni onnan.

POLYBIOSZ

Mindig is ki kell húzni. A kerék elé lejtőt ásnak, a kerék meglódul, legázolja azokat, akik kihúzták a kátyúból, aztán jön az újabb kátyú.

KRITOSZ

A klasszikusok nem így írták.

POLYBIOSZ

A klasszikusok így is írták.

MANDROSZ

Nincsenek klasszikusok. Semmi sem érvényes, amit valaha kigondoltak.

POLYBIOSZ

Minden érvényes. Nézz alá az égből, belátod a múltat és a jövőt. A mának nincsen kitüntetett helye az időben.

SCIPIÓ

Klasszikusok, nem klasszikusok, érvényes, nem érvényes, ti ezen rágódtok, a katonáim a húson, a kutyáim a csontokon. Különb-e a ti vegetálástok a katonákénál?

KRITOSZ

Aki megkerüli az általunk felvetett problémákat, nem cselekedhet helyesen.

POLYBIOSZ

A problémákat nem mi vetjük fel, mi csak megfogalmazzuk.

KRITOSZ

Ez is olyan probléma, amit meg kell oldanunk, mielőtt felvethetnénk a megoldás problémáját.

POLYBIOSZ

Ezt már régen megoldottuk azzal, hogy felvetjük azt, ami felvethető.

MANDROSZ

Talán nincsenek is problémák, csak mi találjuk ki őket.

POLYBIOSZ

Talán mi nem is vagyunk, és csak a problémák vetnek föl minket.

KRITOSZ

Ellentmondasz magadnak, Polybiosz.

POLYBIOSZ

Én csak nektek mondok ellent, a szintézis vagyok, amely megtagadja a téziseit.

KRITOSZ

Én pedig újabb tézisként használva megtagadom a szintézisedet.

MANDROSZ

Én pedig mindkettőtöket tézisnek tekintelek, és levonom belőletek a magam szintézisét. Az én tagadva tagadásom nagyobb állítás, mint a tiétek.

SCIPIÓ

Szórakoztató, amit műveltek.

KRITOSZ

Ez nem szórakoztatás. Ha a filozófusaidra hallgatsz, még nagy lehetsz.

SCIPIÓ

Hát akkor mondjátok meg, lehet-e valaki Rómában király.

KRITOSZ

Rómában most anarchia van, olyan királyra van szüksége, mint amilyen te vagy.

SCIPIÓ

Neked meg pénzre van szükséged. Nem azt kérdeztem, én legyek-e király.

MANDROSZ

Király mindaz, ki önmaga ura. Rómában nem dívik az önteremtés, Rómában nincsen király.

SCIPIÓ

Te hallgatsz, Polybiosz?

POLYBIOSZ

Megvárom, amíg megértem, mit akarsz tőlünk hallani.

SCIPIÓ

Mindazt, amit én úgyis tudok. Látni akarom, más is tudja-e már.

KRITOSZ

Rómában anarchia van, az anarchia mindig diktatúrában végződik. Ki gondol a köz érdekére a demokráciában? A konzulok és a tisztségviselők egy évre választván, egy év alatt kénytelenek összerabolni maguknak az egy életre valót. A provinciákban a prokonzulok után a halálra rablott uradalmon úgy kénytelen ültetni az utód, hogy a gyümölcsöt úgysem ő fogja már leszedni. A principátus egy életre szól, ezalatt nem lehet csak rabolni.

POLYBIOSZ

Az úgynevezett demokráciában kisebb a hibalehetőség. Róma nehezen vergődik előre, de mégiscsak elvergődik valahogy. Hol a biztosíték, hogy nem őrült kerül a trónra, aki egy csapásra mindent tönkretehet?

MANDROSZ

Oly mindegy, ki a király. Az alattvalók legyenek érettek önmagukra.

 

Bejön Laelius.

 

LAELIUS

Scipió, a szicíliai küldöttség nagyon zúgolódik. Második napja váratod őket, kérdeztetik, akarod-e őket egyáltalán fogadni.

SCIPIÓ

Hogyne, csak megvárakoztattam őket, hadd lássák, milyen erős vagyok. Maradj itt, éppen szórakoztató vitát folytatunk a királyság előnyeiről és hátrányairól.

LAELIUS

Szerintem a lehetőségéről kellene vitatkoznotok.

SCIPIÓ

Helyes. Szerinted ma Rómában van rá lehetőség?

LAELIUS

Nem tudom. Az kell hozzá, hogy egy kézben legyen a hadsereg.

POLYBIOSZ

Méghozzá zsoldos hadsereg.

LAELIUS

Igen. Azé lennének a zsoldosok, aki jobban megfizetné őket.

POLYBIOSZ

Rómában ma senki sem sokkal gazdagabb, mint bárki a többiek közül.

SCIPIÓ

Ez a kérdés. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Rómában még zsoldosok sincsenek.

LAELIUS

Valamilyen csodafegyvert kéne föltalálni.

SCIPIÓ

Hol találok ilyet?

LAELIUS

Amikor Marcellus elfoglalta Siracusae-t, sajnos engedte, hogy Arkhimédészt meggyilkolják. Arkhimédész a város eleste előtt összetörette a csodafegyvereit, és valamennyi tervrajzát elégette, pedig állítólag olyan is volt közöttük, amelyet ugyan a gyakorlatban nem valósított meg, de azt állította róla, hogy a fegyver egyetlen lövedékével Róma nagyságú várost is meg lehetne semmisíteni. Arkhimédész sohasem hazudott, csak nem akart milliók halálának oka lenni.

SCIPIÓ

Ez őrültség. Ha ő kitalálta, ki fogja találni más is.

LAELIUS

Ezért érdekel engem a matematika. Hátha vagyok olyan zseni, mint ő.

SCIPIÓ

Ha feltalálod a csodafegyvert, eladod nekem?

LAELIUS

Azt hiszem, én is elégetném a tervrajzokat. Túlságosan értékes emberré válnék, nincs hozzá kedvem, hogy meggyilkoljanak.

SCIPIÓ

Na, elegem van belőletek. Laelius, küldd be a delegációt.

 

Scipió kivételétel mind el. Bejön a delegáció, meghajolnak.

 

SCIPIÓ

Elégedetlenséggel vettem tudomásul, hogy a delegációt nem Muttines vezeti.

DELEGÁCIÓ VEZETŐJE

Ő nem jöhetett, mert megölték.

SCIPIÓ

Hallottam, és nem tetszett. Szicíliában vége a könnyű gyilkosságok idejének. Szicíliának meg kell értenie, hogy már nem élvezi az ütközőpont kedvező helyzetét. Nem fogunk Karthágóval versengve fizetni a kegyeiért.

VEZETŐ

Ezt én értem, mert engem Róma fizet. De hogyan értse meg, akit Karthágó pénzel?

SCIPIÓ

Olcsó kifogás. Karthágó sokkal gyengébb, mint Róma. Ezt Szicíliában is láthatja, akinek szeme van. Akinek nincs, annak rá kell nyitnotok. De ne gyilkosságokkal, könyörgöm, mert a vér csak vért szül. Ha énnekem most megbosszuljátok Muttines halálát, az istenek legyenek hozzátok irgalommal. Ha pedig ti tettétek el láb alól, ez legyen az utolsó gyilkosságotok.

VEZETŐ

Nem mi öltük meg, de bizonyítani nem tudjuk.

SCIPIÓ

Nem is kérem.

VEZETŐ

Azt értsd meg, Scipió, hogy ezzel a néppel nehéz dolgozni. Nincs ideálja, nem vallásos, vagyonra se tör már, mert úgyis elvész. A fiatalok tömegesen követnek el öngyilkosságot. Aki a zavarosban akar halászni, annak zavaros is akad bőven meg fognivaló is. Mit lehet ezekkel tenni?

SCIPIÓ

Ügyesen kell politizálni.

VEZETŐ

Karthágó közel van, és nagyon erős.

SCIPIÓ

Karthágó nagyon gyenge. Róma már nem is szorul rá Szicília megvesztegetésére. Én nektek egy árva sestertiust se fizetek ezentúl. Ha Karthágó mellé álltok, megszálljuk a szigetet. Értsétek meg, Róma már azt tesz veletek, amit akar. Közlöm veled, hogy hoztunk egy határozatot, miszerint Szicíliában földet csak római vehet.

VEZETŐ

Hát ez piszokság!

SCIPIÓ

Az, mert megtehetjük. Ha ellenálltok, leszámolunk veletek. De nekünk is kellemetlen, ha katonaságot kell odaküldenünk, ha meg kell szerveznünk a rendőrséget, és hóhérunk sincs elegendő. Ha nem álltok ellent, Szicília lényegében a tiétek marad, vérontásra nem kerül sor, s miután nekünk nemcsak a kénetekre, hanem a gabonátokra is szükségünk van, megengedjük, hogy Szicília gazdag legyen. Szicíliát csak akkor zsákmányolhatjuk ki, ha van mit. Nektek is jut belőle valami. Több, mint amitek most van. Világos? Szicília Karthágó bukása után úgyis beleolvad Rómába.

VEZETŐ

Az még messze van.

SCIPIÓ

Néhány évtizednyire.

VEZETŐ

Karthágó még nem bukott meg. Hiába akarsz te Afrikába menni, nincsen rá pénzed. Lehet, hogy előrelátsz, mi csak azt látjuk, ami most van. Most pedig még mindig Róma és Karthágó között fekszünk, és még mindig elég erős mind a kettő, hogy akkor igázzon le minket, amikor akar. Én titeket támogatlak, mert az ellenségeim Karthágót. De ha ők támogatnák Rómát, én habozás nélkül Karthágó oldalára állnék. Aki az elmúlt évtizedekben túlságosan előrenézett, azt hátulról kólintotta főbe a jelen.

SCIPIÓ

Örülök, hogy értelmes vagy. Rómában ritkaság az ilyen a vezető pozíciókban.

VEZETŐ

Nálunk is ritkaság, éppen mert túl sok az értelmes emberünk. A háború a hülyéből is bölcset csinál. Aki nem bölcs, az nem éli túl, mert nem éli túl még a bölcs se. Csak örülhetünk, hogy Muttinest eltették láb alól, tökkelütött hülye volt.

SCIPIÓ

Kevesebbet gyilkolt, mint tehette volna, mert félt is az okosaktól, de szüksége is volt rájuk. Amellett majdnem mindegy, ki ül vezető pozícióban. Ha ott meg is akar maradni, úgyse tehet mást, mint amit a bölcseknek is tenniük kéne az ő helyében. Ha az illető mégis hülyébb a kelleténél, előbb-utóbb úgyis menesztik. Nem vagyunk helyettesíthetetlenek. Ezért hagyjátok végre a belvillongást, Rómának mindegy, milyen személyeket támogat, mert nekünk Szicília kell és nem egyesek.

VEZETŐ

Rendben van, de akkor küldj hadsereget és lictorokat.

SCIPIÓ

Nem őrültem meg. Hogy nekem lázongjanak a megszálló miatt. Építsétek ki magatok az államhatalmat.

VEZETŐ

Akkor legalább adj pénzt.

SCIPIÓ

Majd meglátom.

 

Közben belép Flamininus, Scipió int neki, az bent marad.

 

SCIPIÓ

Ha már a közeljövőben fel tudtok mutatni némi eredményt, akkor korlátlan mennyiségben kaptok pénzt. Ellenkező esetben kénytelenek leszünk más személyek után nézni.

VEZETŐ

Ha így beszélsz velünk, akkor nagyon erősnek tarthatod Rómát.

SCIPIÓ

Mikor indultok vissza?

VEZETŐ

Még ma. Zavaros az otthoni helyzet.

SCIPIÓ

Ég veletek.

VEZETŐ

Ég veled, Scipió.

 

A delegáció el.

 

SCIPIÓ

Hol késtél ennyi ideig? Lovon egy nap ideérhettél volna.

FLAMININUS

Nem jöhettem előbb. Cunctátortól jövök.

SCIPIÓ

Mit üzent?

FLAMININUS

Meghalt.

SCIPIÓ

Szegény. Okos ember volt, és tisztességes. Megölték?

FLAMININUS

Nem hiszem. Öreg volt, és beteg.

SCIPIÓ

Nem üzent semmit?

FLAMININUS

Meghalt, uram.

SCIPIÓ

Ja, persze. Furcsa. Akarsz a szolgálatomban maradni?

FLAMININUS

Akarok.

SCIPIÓ

Nem engedhetlek át másnak, túl sokat tudsz. Különben is szükségem van egy ügyes titkárra.

FLAMININUS

Amellett hű vagyok. Cunctátor is mondta.

SCIPIÓ

Mit gondolsz, elhittem?

FLAMININUS

Nem? Cunctátor sose hazudott… neked.

SCIPIÓ

Ő se volt tévedhetetlen. Lenyomoztattalak.

FLAMININUS

Igen? Hogyan?

SCIPIÓ

Valaki többször csábított, hogy árulj el engem. Az én emberem volt.

FLAMININUS

Persze, rögtön tudtam.

SCIPIÓ

Valóban? Hányan csábítottak téged?

FLAMININUS

Sokan.

SCIPIÓ

És mindig tudtad, hogy provokáció?

FLAMININUS

Nem.

SCIPIÓ

Nahát. Vannak más előnyeid is, amióta mellettem vagy, Metellus és Philó hűségesebb. Mi van velük?

FLAMININUS

Ügyködnek. Már közröhej tárgya, hogy hiába szorítják a szenátust, az nem ad pénzt. Cunctátor halála semmit sem változtatott a helyzeten. Az atyák fukarak és félnek.

SCIPIÓ

Nagyon jó. Mi van Néróékkal?

FLAMININUS

Úgy hallottam, nagyon örülnek, hogy sikerült rád bízniuk Szicíliát, most azt hiszik, nincs időd Róma ügyeivel foglalkozni. Annak is örülnek, hogy eljöttél Rómából. Jelenleg üdülnek, többet nem tudtam meg.

SCIPIÓ

Üdülnek?

FLAMININUS

Kivették a szabadságukat, és vidéken utazgatnak…

SCIPIÓ

Mit keresnek azok vidéken?

FLAMININUS

Kérdezd a kémeidet, rólam mindenki tudja, hogy előttem nem szabad beszélni.

SCIPIÓ

A kémeim se tudnak semmit. Egyéb újság?

FLAMININUS

Rómában mindenki fél a felelősségtől, tehát semmi sincs. Cunctátorról kiderült, hogy szegény volt, mint a templom egere, nem maradt utána semmi. Róma most azon csemegézik, hogy közköltségen kell majd eltemetni.

SCIPIÓ

Szegény. Nagy összeggel fogok hozzájárulni a temetéséhez, jól fog hatni.

FLAMININUS

Mi is szegényen fogunk meghalni?

SCIPIÓ

Sose tudhatod. Mi van még?

FLAMININUS

Valahonnan keletről csodálatos szövetet hoztak be, puha, fényes, áttetsző, néhány nő már hordja, olyan, mintha meztelenek lennének.

SCIPIÓ

Persze most mennydörögnek ellene.

FLAMININUS

Nyilván. Főleg Cató… Ekkora erénycsőszt még nem láttam.

SCIPIÓ

Cató? Nem emlékszem rá. Ki az?

 

Bejön Laelius.

 

LAELIUS

Scipió! Néró, Pulcher és Cató kér bebocsáttatást…

 

Scipió meglepődik, ideges lesz.

 

FLAMININUS

Most megláthatod Catót.

SCIPIÓ

Jöjjenek. Laelius el. Mi az ördögöt akarnak ezek? Idegesen járkál.

 

Bejön Néró, Pulcher és Cató.

 

SCIPIÓ

Szívélyesen üdvözöllek benneteket. Hallom, a szabadságotokat utazgatással töltitek. Örülök, hogy hozzám is elvetődtetek…

NÉRÓ

Üdvöz légy, Scipió. Te is, Flamininus. Erre jártunk, gondoltuk, beugrunk hozzád. Jó híreket hozunk.

SCIPIÓ

Tudom, Cunctátor meghalt.

 

Azok megdöbbennek.

 

SCIPIÓ

Nem tudtátok?

PULCHER

Nem. Szegény öreg. Mindig árral szemben úszott.

 

Kis csönd.

 

PULCHER

Egész szépen rendbe hoztad ezt a palotát.

SCIPIÓ

Igen, annak idején alapos munkát végeztetek.

 

Csönd.

 

NÉRÓ

Hát hogy a tárgyra térjünk, jobb híreket hozunk szegény öreg halálánál. Nemes szíved erősebben fog dobogni a hallatukra, Scipió. Időt és fáradságot nem kímélve ügyed szolgálatába fogtuk magunkat, és erőfeszítéseinket siker koronázta. Szembefordultunk a tisztelt atyákkal, akik remek tervedhez szűkkeblűen nem voltak és ma sem hajlandók megadni az anyagi támogatást, és Itália városaiban ügyed mellett beszéltünk. Szerény tehetségünk lelkesedésünkkel párosulva elérte, amire oly régen és oly hevesen áhítoztál. Az itáliai városok összeadták az általad megjelölt összeget. A pénz odakint áll a ládákban. Most már mehetsz Afrikába, Scipió, és menjél is minél előbb, mert te vagy a hivatott, hogy legyőzd Karthágót. El ne mulaszd a kedvező pillanatot. Tiszta szívünkből örülünk győzelmednek, amelyet biztosan ki fogsz vívni, és amelyhez valami kevéssel mi is hozzájárulhattunk.

SCIPIÓ

Meghatottan szorongatja Néró és Pulcher kezét. Drága barátaim, örömömet szavakkal kifejezni lehetetlen. Amit értem tettetek, az a hazafiság és barátság szent könyveibe aranybetűkkel fog bekerülni késő koroknak gyönyörű tanulságul. Amire vágytam, elkövetkezett: egész Rómát tudván hátam mögött, Róma történelmének legnagyobb és legigazságosabb győzelmére indulok. Köszönöm, drága barátaim, elfúl a lélegzetem, csak egyet tudok dadogni: köszönöm, köszönöm.

 

Kezet fog velük még egyszer, Catóval nem.

 

NÉRÓ

Örülünk, Scipió, hogy ekkora örömet okozhatunk neked, hazánk dicső és önzetlen fiának. Mikor indulsz?

SCIPIÓ

Mihelyt mindent rendbe raktam, drága barátom.

NÉRÓ

Az már nem fog soká tartani, ugye?

SCIPIÓ

Nem, nem, a legnehezebbet ti már elintéztétek.

PULCHER

Amíg te Afrikában időzöl, mi itthon rendbe hozzuk Rómát.

SCIPIÓ

Egy pillanatig sem kételkedem benne.

PULCHER

Mire visszatérsz, Róma békehangulatban fogja várni nagyszerű diadalmenetedet.

SCIPIÓ

Csodálatos pillanat lesz.

CATÓ

Róma pedig hatalmasabb lesz, mint volt állam valaha is a Földön. Róma lesz az örök város.

SCIPIÓ

Remek, remek. Még ma el kell kezdenem a hadjárat szervezését.

NÉRÓ

Úgy van. Kívánod, hogy segítsünk?

SCIPIÓ

Nem, köszönöm, ti már úgyis többet tettetek értem, mint bárki más. Ég a lábam alatt a talaj, alig várom, hogy indulhassak.

NÉRÓ

Mi is indulunk vissza Rómába, csak átadjuk a pénzt.

SCIPIÓ

Tartóztatnálak benneteket, ilyen kedves vendégeim még úgyse voltak, de itt mától fogva hadiállapot van, és a kényelmetekkel nem törődhetünk. Laelius majd átveszi a pénzt, kitűnő matematikus.

NÉRÓ

Cató pedig átadja neki, nála tisztább kezű ember alig akad Rómában.

SCIPIÓ

Elhiszem.

NÉRÓ

Hát akkor, Scipió, kedves barátunk, abban a boldog tudatban távozunk, hogy kivételes meglepetéssel szolgálhattunk.

SCIPIÓ

Minden kétséget kizáróan.

NÉRÓ

Ég veled, drága barátom.

SCIPIÓ

Ég veled, Néró, drága barátom.

 

Megölelik egymást.

 

PULCHER

Ég veled, Scipió.

SCIPIÓ

Ég veled, drága barátom.

 

Megölelik egymást.

 

CATÓ

Ég veled, Scipió.

SCIPIÓ

Ég veled.

 

Kezet fognak.

 

NÉRÓ

Ég veled, Flamininus. Te is Scipióval tartasz Afrikába, igaz?

FLAMININUS

Igaz. Ég veletek.

 

Néró, Pulcher, Cató el.

 

SCIPIÓ

Hogy a bosszúálló istenek pattintott kődarabokban rogyasztanák a mocskos eget ezekre az átkozott rókákra! Hát nem kibabráltak velem? Győzelemre indulok, ez az első vereségem. Na, Flamininus, ebből tanulhatsz. Nincs ember, akinek a gondolatait ne lehetne utánagondolni. Fuccs a halasztgatásnak. Nem baj, ha Afrikában Hannibállal kerülök szembe, még szenvedhetek vereséget. Ha nem, akkor nem lesz irgalom, hatalmas leszek, és eltaposnak. Mozgósítsd a hadsereget, küldj futárokat Rómába, Metellus és Philó azonnal jöjjön, itt mától haditörvénykezés lép életbe. A fejadagot 40 napra előre add ki: dupla adag kenyérmag, lepény, kétszersült és ecetes víz. Gályaraboknak tripla adag.

FLAMININUS

Más utasítás?

SCIPIÓ

Egyelőre nincs. A disznók. Hát így van ez, ha egy egyensúlyi helyzet megbomlik.

FLAMININUS

Az egyensúlyra az a jellemző, hogy megbomlik.

 

Scipió kissé csodálkozva néz Flamininusra, aztán bólint. Mindketten el.

 

Harmadik felvonás

 

Első jelenet

Tér Karthágóban. Szemben palota, erkélyén, amelyről lépcső vezet a térre, megjelenik: Tennó, Marubál, Hannó, Rikalbál, Pamelkár és Tágó. Lent tömeg.

 

TENNÓ

Karthágóiak! Hazánk veszélyben! Scipió hatalmas sereggel szállt partra Afrikában, szívünket pedig árulók mérgezik. Erőnk feltámasztása, vérünk megtisztítása a feladat. A Vének Tanácsa minden hatalmat nagy vezérünk, Karthágó legnagyobb suffese, Hannó kezébe adott. Hannó szava számunkra parancs. Karthágóiak, Hannó beszél!

 

Zúgás, éljen Hannó stb.

 

HANNÓ

Az öregségtől alig tud beszélni. Karthágó, én népem. Meghatottan állok itt, vén szememből könnyek potyognak alá. Tudom, hogy mint eddig is, Karthágó kerül ki győztesen a nagy bajból. Karthágó odacsap, ahol fű nem nő többé. Én csak annyit mondhatok, arccal a sírnak, hátam mögött minden győzelemmel: igen, érdemes volt, igen, megérte, igen, szép volt! Könnyezik. Én városom! Én kegyetlen, de én szép, de én nagy, de én gazdag városom, vén kezeim alatt felnőttek a fiatalok, akik elérik mindazt, amire mi áhítoztunk. Ők készen kapják, amiért nekünk meg kellett küzdenünk: mint rothadt gyümölcs, hull ölükbe a világ. Új idők, új fiatalok, új öregek jönnek utánunk, a mi nevünket elfelejtik, gondoljatok hát ránk, amikor már nem leszünk, mert azt, ami elkövetkezik, nekünk köszönhetitek, fiatalok. Öreg vagyok már, még élni szeretnék, átadom a hatalmat az új Vének Tanácsának, Hannibált pedig megfosztom suffesi címétől, a magaméról pedig lemondok. Új suffesnek javaslom Marubált és Tennót, egyikük a papi testület érdemes, fiatal tagja, a másikuk a Békepárt vezetője. Karthágóiak, fogadjátok őket szeretettel.

 

Zúgás, taps.

 

MARUBÁL

Hannó minden szava parancs számunkra. Lemondását elfogadjuk. Mint új suffes, ígérem, hogy Karthágó istenei a világ istenei lesznek. Karthágó eddig is a világ közepe volt, ezentúl még inkább az lesz. Éljen Karthágó!

 

Éljenzés.

 

TENNÓ

Karthágóiak! Hannibál, az átkozott kutya elárult minket. Isteneink átka sújtsa, ahol van. Masinissa, az átkozott kutya elhagyta örök szövetségeseit, és Scipió mellé állt. Leszámolunk vele! Himilkár, az átkozott kutya megszökött őrizetünkből, és Masinissa szolgálatába állt, meggyalázva isteneit, téged, Karthágó népe! Leszámolunk vele! Mágó, drága, nagyszerű barátunk szembefordult átkozott kutya bátyjával, akinek áruló, tetves, rühes, gennyes, koszos hívei megölték őt. Mágó halálát megbosszuljuk, esküszöm! Scipió nem áll sokáig hazánk földjén. Karthágó lesz Róma temetője, esküszöm! Scipió hullájából itt, ezen a téren fogunk lakmározni! Csontjaiból fogpiszkálót csinálunk, a bőréből lábbelit, esküszöm! Esküdjetek, hogy így lesz!

 

Esküsznek.

 

MARUBÁL

Az előző kormányzat bűnösen hanyagul kezelte belső ellenségeinket. Nem tűrhetjük, hogy hitetlen jövevények rohasszák isteneinket. Hol vagytok, punok, hol a véretek ereje, sűrűsége? Hannó a vén, vaksi, csipás szemeivel meg se látta már, hogyan gyalázzák bennünk azt, ami szent, ami minket mindenek fölé emel. Hannónak mennie kell. Így múlik minden, ami rohadt, ami pusztulásra érett, hogy a vad, vérivó istenek szörnyű igazsága beteljesedjék!

 

Lelkesedés.

 

MARUBÁL

Leszámolunk, mert elérkezett a leszámolás ideje: Hannó levitézlett. Levitézlett Tágó is. Tágó az erkélyen megijed. A régi iskola neveltje, beszari alak. Menjen a mezőgazdaságba, trágyázzon ott, így még hasznunkra is lehet.

 

Nevetés, Tágót néhány fegyveres lekíséri a térre, a tömeg kiröhögi.

 

MARUBÁL

A Barkas-párt szétesett. Legjobbjai, megértve az új idők szavát, csatlakoztak hozzánk.

TENNÓ

Úgy van!

MARUBÁL

Aki belátja, hogy Hannibál áruló, aki meg akarja bosszulni Mágó halálát, aki önkritikát gyakorol, annak köztünk a helye.

TENNÓ

Úgy van! Híveinket tárt karokkal fogadjuk.

MARUBÁL

De kegyetlenül lesújtunk a visszahúzó, az áruló, az ellenséggel paktáló, a gyáva, az átkozott elemekre! Lesújtunk Rikalbálra!

 

Az erkélyen megragadják Rikalbált.

 

MARUBÁL

Nézzétek ezt a rongyot, nézzétek, hogy reszket, érzi már, érzi, hogy beteljesedett fölötte a végzet. Nézzétek, milyen nevetséges. Ennek a rongynak adtatok ti hatalmat? Ennek a koszos líbiainak? Hol volt a szemetek, hogy egy líbiai kutyát, egy Hannibál nevű líbiai dögöt választottatok suffesnek? Hol volt a méltóságotok, hogy a pun vérbe ilyen romlott, poshadt, bagzásra se jó vért engedtetek? Ezek a koszosak beültek a zsíros hivatalokba, övék a pénz, a jószág, a rabszolga, titeket meg, akiket megillet, kitúrtak belőle, titeket, akiké volt és akiké maradnia kell, mert így rendelték az istenek! Gondoljatok ezeknek a koszosoknak hízott pofájára, ha rút vigyorra torzították, amikor kértetek tőlük, ti, akiknek nem kérniük, de követelniük kell!

 

Helyeslő zúgás, a tömegben levő líbiaiak menekülni szeretnének, de nem lehet.

 

MARUBÁL

Tulajdon városotokban nem volt otthonotok ezek miatt, akiket azért teremtettek kutyának az istenek, hogy a kezeteket nyalják hűségesen. Hol a pun büszkeség, a pun öntudat, a pun felsőbbrendűség?

 

Nagy zúgás.

 

MARUBÁL

Elég volt! Elég volt belőlük! Tiétek a líbiaiak minden vagyona!

 

Éljenzés.

 

MARUBÁL

A tiétek a hatalmuk!

 

Éljenzés.

 

MARUBÁL

Minden líbiai – rabszolga!

 

Óriási éljenzés. A líbiaiakat leteperik, Rikalbált letaszítják a tömegbe.

 

MARUBÁL

Így jár, aki nem pun, vagy nem szolgál nekünk!

TENNÓ

Hadiállapot van! Új sereg kell, mindenki adózni fog! A gazdagabbak többet!

 

Éljenzés.

 

MARUBÁL

Isteneink vért kívánnak, hogy megadhassák a győzelmet. Mint eddig is, most is embert fogunk áldozni!

 

Éljenzés.

 

MARUBÁL

Minden hat évnél fiatalabb líbiai kölyköt feláldozunk!

 

Éljenzés.

 

MARUBÁL

Áldozat holnap, ezen a téren. Ekkora máglyát még nem láttak az istenek! Aki akarja, elhozhatja a saját gyermekét is!

 

Éljenzés.

 

MARUBÁL

Én a feleségemet ajánlom az isteneknek!

 

Éljenzés.

 

MARUBÁL

Rég hallottuk a haldoklók jajszavát! Régen hallottunk vérigéket! Kegyetlen isteneink elpuhultak, nő a hájuk, halljuk hát az emberi háj sistergését! Söpredék, előre! Söpörd el, ami rothadt. Vallásunk a gyűlölet! Gyűlölet, védd meg Karthágót! Tisztítsd meg a vizenyős vért, felszabadított lappangó gyűlölet! Üvöltés. Törjétek össze Hannibál szobrait!

 

Még nagyobb üvöltés, lent behoznak néhány Hannibál-szobrot, összezúzzák. Lent egy emelvényre felviszik Maharbált, többen állnak mögötte, egy hóhér is köztük. Maharbál kissé össze van törve. Tennó csendet int.

 

TENNÓ

Hallgassátok meg az áruló kutya Maharbál vallomását!

 

Üvöltözés, de aránylag csend lesz.

 

HÓHÉR

Elismered-e, Maharbál, volt numid lovasvezér, Hannibál hadnagya, hogy összejátszottál Rómával?

MAHARBÁL

Elismerem.

HÓHÉR

Elismered-e, hogy összejátszottál Masinissával, Mauretánia királyával?

MAHARBÁL

Elismerem.

HÓHÉR

Elismered-e, hogy összeesküdtél Mágó, Karthágó nagy fia halálára?

MAHARBÁL

Elismerem.

HÓHÉR

Mondd el, hogyan történt.

MAHARBÁL

Hannibál lepaktált Rómával, hogy Róma győzelme után király lehessen Karthágóban. Masinissa volt a beépített embere. Visszaérkezésem után Masinissával és Karthágó belső ellenségeivel összejátszottam, hogy Mágót és másokat eltegyük láb alól. Az volt a terv, hogy én leszek Mágó seregének parancsnoka, titkos utakon, amelyeket csak Himilkár ismert, bevezetem a sereget Karthágóba, és ott az árulók seregével megkaparintom a hatalmat.

HÓHÉR

Mennyi pénzt kaptál az árulásért?

MAHARBÁL

Húszmilliót.

 

Zúgás.

 

HÓHÉR

Kitől kaptad?

MAHARBÁL

Rikalbáltól.

 

Zúgás.

 

HÓHÉR

Minden vádpontot elismersz?

MAHARBÁL

Igen.

HÓHÉR

Bűnösnek érzed magad?

MAHARBÁL

Nem.

 

Zúgás. Fent az erkélyen Rabar csendet int.

 

RABAR

Saját szemeddel láthatod, Karthágó népe, mekkora is ellenségeid elvetemültsége! Ilyenekkel éltem én együtt, amíg föl nem fedtem piszkos üzelmeiket, és hozzád nem menekültem előlük, Karthágó dicső népe! Nézzétek a pofátlant, még ki is kerekedett a fogságban. Cinizmusa példátlan!

 

Zúgás.

 

TENNÓ

Kérdezd még egyszer.

HÓHÉR

Utoljára kérdezem tőled, te áruló bitang: elismered-e az ellened fölhozott vádpontokat?

MAHARBÁL

Elismerem.

HÓHÉR

Vétkeztél Karthágó ellen?

MAHARBÁL

Vétkeztem.

HÓHÉR

Bűnösnek érzed magad?

MAHARBÁL

Nem.

 

Zúgás.

 

MARUBÁL

Lássátok hát, mire nem képes az ellenség átkozott, pofátlan, áruló megátalkodottsága! Karthágó népe, felszólítalak: azonnal végezd ki Maharbált!

 

Ordítás, odarohannak az emelvényhez.

 

MARUBÁL

Üvölt. Állj! Ne egyszerre, ne hirtelen, ne fegyverrel! Kínlódjék napokon át, ahogy még nem kínlódott senki! A körmötökkel szedjétek le a csontjáról a húsát! De lassan! Ha elájul, locsoljátok fel! A szemét ne bántsa senki, hadd lássa a körmötöket, amint vékony rétegekben mászik alája a tulajdon húsa! Aki fegyvert használ, vagy meg próbálja fojtani, bűnhődjék úgy, ahogy ő bűnhődött volna!

 

A tömeg üvölt, elsodorja az emelvényt a hóhérokkal és Maharbállal együtt, mind kirohan, csak néhány karthágói marad a színen. A Vének Tanácsa megmaradt tagjai lejönnek az erkélyről, és a tömeg után kimennek. Hannó öregesen utánuk botorkál.

 

ELSŐ KARTHÁGÓI

Rég volt ekkora pezsgés Karthágóban. Ez a Marubál, vagy hogy is hívják, ez tudja a módját.

MÁSODIK KARTHÁGÓI

Azért furcsa, hogy ilyen fiatalok a suffesek. Nem is hallottam eddig a nevüket. Kinek dolgoznak ezek?

ELSŐ

Hát nekünk, kinek másnak? Ezt már régen el kellett volna intézni, ezt a líbiai bandát. Éppen ideje volt, most megszerezhetjük a líbiaiak sókereskedelmét is. Elmegy a tömeg után.

MÁSODIK

Nem tudom, annyira jó-e ez nekünk. Mi lesz, ha Scipió ilyen Karthágót talál? Ezer szerencse, hogy Utika alatt vesztegel.

HARMADIK

Karthágó most a tulajdon száját eszi. Honnan bújt elő ez a söpredék? Azt hittük, Tágó és Pamelkár lesz a két suffes, Tágó száműzve, Pamelkár szólni sem mer. Mi lesz ebből?

MÁSODIK

Kordában kell őket tartani, akkor nem lesz baj. Ezek az újak, ezek is csak belőlünk bújtak elő. Ha csintalankodni kezdenek, menesztjük őket.

HARMADIK

Félek, hogy ennek a nagy vérivásnak vérhányás lesz a vége. Ha most Hannibál megjön, még rendet teremthet.

MÁSODIK

Azt mondják, Hannibál áruló.

HARMADIK

Na persze, Hannibál áruló. De ha nem lenne az, egyedül ő lenne képes rendet teremteni. Kár, hogy áruló.

MÁSODIK

Átkozott áruló.

HARMADIK

Persze, átkozott áruló.

MÁSODIK

Ha visszajönne, véget vetne az aranyéletnek.

HARMADIK

Persze, persze. De mi lesz, ha jön Scipió?

MÁSODIK

Ugyan, gyenge ahhoz Scipió, hogy Karthágót bevegye.

HARMADIK

Persze, gyenge hozzá. De mi lesz, ha mi még gyengébbek leszünk?

 

Tűnődve állnak egy darabig, aztán elmennek a tömeg után.

 

Második jelenet

Scipió tábora Záma mellett. Az i. e. 202. október 19-ére virradó éjszaka. Scipió sátra előtt Scipió és Cató veszekszik. Flamininus a sátor bejáratánál áll. Scipió dühöng.

 

SCIPIÓ

Na mondd csak tovább, gyerünk, pofázz.

CATÓ

Mit mondjak még? A pénz folyik, te a filozófusaiddal tréfálkozol, táncosnőket fizetsz, görög verseket olvasol, a sereg meg részeg, fegyelem semmi. Ez nem katonai tábor, ez kupleráj.

SCIPIÓ

Színvonalas kupleráj.

CATÓ

Róma pénzén! Eszed ágában sincs Karthágó ellen vonulni. Kiraboltál néhány falut, és kész. Üdülni jöttél Afrikába, Scipió? Én ezt Rómának megjelentem.

SCIPIÓ

Hát jelentsd! Eriggy a pokolba. Mit tudod te, hogy egy női testet, egy szép mozdulatot, egy dalt, egy görög verset élvezni is lehet? Eriggy, jelentsd, főj a tulajdon gyűlöleted levében, téged úgy teremtettek, hogy az ember egyik fele kimaradt belőled, mit tudod te, mit is veszítesz. Ezért is gyűlölsz mindent, ami számodra megfoghatatlan, pondró létedre azért veted meg az embert, mert magad emberré nem válhatsz. Görög vers? Nem tudsz te még görögül se, honnan tudhatnád, milyen rétegei vannak a léleknek, amelyek megrezdülhetnek. Gyűlölsz? Gyűlölök én is, gyűlöllek, mert megértelek, mert ismerem és megvetem az okaidat, amelyeket te sose fogsz feltárni magadnak, de én gyűlölni is teljesebben gyűlölök nálad, mert nekem a gyűlölet az élet egy része, de a te számodra csak pótlék az élet helyett. Tudod te egyáltalán, minek élsz? Eriggy Rómába, pofázz, vádaskodj, pusztulj a szemem elől!

CATÓ

Ezt még megkeserülöd, Scipió!

SCIPIÓ

Meg fogom keserülni, mert én tudok szenvedni. Te még arra se lennél képes. Takarodj!

 

Cató sértetten elvonul.

 

SCIPIÓ

Hülyék, barmok, olyan kevés, amit megélhetünk, még ettől is eltiltanának.

FLAMININUS

Erős ellenséget szereztél magadnak.

SCIPIÓ

Fütyülök rá.

FLAMININUS

Catót sokan támogatják, hamarosan konzul is lehet. Hol van a taktikád?

SCIPIÓ

Konzul? Ez? És ha lesz? Meddig lehet az embereket eltiltani az élettől? A szabadságtól? Ezt a pondrót elsöprik, hogy nyoma sem marad.

FLAMININUS

És ha vele söprik el Rómát?

SCIPIÓ

Söpörjék! Pusztuljon Róma, ha az életet fojtogatja!

 

Jön Metellus.

 

METELLUS

Megint jön valami pun küldöttség, beszélni akarnak veled.

SCIPIÓ

Micsoda forgalom, ez már a második ma éjjel. Ezek is hülyék.

METELLUS

Jöhetnek?

 

Scipió legyint, Metellus el.

 

SCIPIÓ

Ha nem jön meg reggelig a kedvezőtlen madárjóslat, meg kell ütköznöm. Magasságos istenek, mért nekem kell elpusztítanom Karthágót?!

 

Rabarral és Pamelkárral az élen bejön a pun delegáció.

 

SCIPIÓ

Mi a fenét akartok?

PAMELKÁR

Tárgyalni jöttünk, Scipió.

SCIPIÓ

Kinek a nevében?

PAMELKÁR

Karthágó jobbjai nevében.

SCIPIÓ

Az imént dobtam ki egy jókora delegációt, azok is Karthágó jobbjai voltak.

RABAR

Hidd el, Scipió, mellettünk áll a város nagyobb része.

SCIPIÓ

Igen?

RABAR

Elegünk van a belharcokból. Karthágó magamagát emészti, egy elviselhető béke ellenében átadjuk neked.

SCIPIÓ

Átadjátok?

PAMELKÁR

Át. Híven fogunk téged szolgálni. A mostani Vének Tanácsa elvetette a sulykot, most már mindenki gyűlöli. Mi adózni fogunk neked, ha akarod, magunk semmisítjük meg a flottát, átadjuk az összes harci elefántot, megígérjük, hogy Afrikán kívül háborúzni sehol sem fogunk. Ha kívánod, leromboljuk Karthágó falait. Vérveszteség nélkül hull öledbe a város.

SCIPIÓ

Gyönyörű.

RABAR

Az adót lelkiismeretesen be fogjuk hajtani.

SCIPIÓ

Kedves.

PAMELKÁR

Talán Rómának se volna jó, ha Karthágónak egy csapásra vége lenne.

SCIPIÓ

Érdekes gondolat.

RABAR

Biztosítalak, hogy ha Hannibál megjön, a te kezeidbe fogjuk átadni.

SCIPIÓ

Figyelmesek vagytok.

PAMELKÁR

Gondold meg, a város egy kardvágás nélkül a tied. Csak a tied.

SCIPIÓ

Barmok, hát mit képzeltek, alkudozni küldött engem Róma? Hát mitől alkudozzam én most? Ki fogja rólam lemosni a hazaárulás vádját, ha elfogadom a javaslatot?

PAMELKÁR

A legnagyobb hadvezérek gyakorta tárgyalások útján jutnak célhoz. Holnap napfogyatkozás lesz, ezt a veled szemben álló zsoldosok nem tudják. Ha a tieiddel közlöd, azok nem fognak megrémülni tőle, és a győzelmed biztos.

SCIPIÓ

És így nem biztos, ti marhák? Nem kell ide semmiféle napfogyatkozás, ezt a csürhét nem tartja össze senki. Ha már ennyire okosak vagytok, van erőtök? Van seregetek? Ha van, akkor tárgyalok. Van?

 

Csönd.

 

SCIPIÓ

Három hónapig vesztegeltem Utika alatt. Nem tudtam volna bevenni? Azon imádkoztam, hogy Karthágó küldjön felmentő csapatokat, hogy elvonulhassak. Küldött? Amikor Utika lakói az éhhalál küszöbén fel akarták gyújtani magukat, csináltattam gyorsan egy kedvezőtlen jóslatot, és sürgősen elvonultam a város alól. Karthágó nem kapcsolt. Földúltam néhány várost, a katonáimnak megengedtem, öljenek és raboljanak, ahogy nekik tetszik. Elküldtem néhány hírmondót Karthágóba, tudassák, hogy rettenetesek is tudunk lenni. Karthágó – semmi. Hát nem furcsa, hogy utána, Karthágót nagy ívben kikerülve, idevonultam? Erre Hasdrumentumból ideküldik ezt a nyavalyás sereget, hogy én intézzem el, mert Karthágó még erre se volt képes. Ha Hannibál áll velem szemben, én megyek hozzá, és térden állva könyörgök neki, hogy verjen meg. Hannibál ezt úgyis előre tudná. De mért nem tudtok ti a másik fejével gondolkozni? Akkor jöttök, patkányok, amikor a hajótok már elsüllyedt, és ti most kegyeskedtek észrevenni, hogy már süllyedőben? Miért nem szedtetek össze egy erős sereget, amellyel legalább döntetlenre mérkőzhettem volna?

 

Csönd.

 

SCIPIÓ

Eriggyetek a fenébe, ti hülyék. Nektek adjak én valamit Karthágóban, amikor még megtartani se voltatok képesek? Mit képzeltek, olyan könnyű egy épen maradt várost az ellenség nevében kirabolni? Mennyi furfang kell hozzá, hogy elhitessétek: mindez a város érdekében történik! Na, kotródás, patkányok.

 

A delegáció elkotródik.

 

SCIPIÓ

Az a hülye jóslat még mindig megjöhet.

FLAMININUS

Tudnak a mieink arról, hogy holnap napfogyatkozás lesz?

SCIPIÓ

A mieink ehhez hülyék. Felcsattan. Hát éppen ez az! Micsoda kultúra megy majd itt veszendőbe! Hol vagyunk mi ettől? Micsoda erő lehet a kezükben, hát mért nem használják föl ellenünk? Mért nem látok a szemben álló seregben egyetlen elefántot sem? Mért nem használták ki, hogy a mieink féltek az afrikai szörnyektől? Mért nem dobtak be a táborunkba legalább egy kosár mérges kígyót?

 

Jön Masinissa.

 

MASINISSA

Üdvöz légy, Scipió.

SCIPIÓ

Üdvöz légy, Masinissa.

MASINISSA

Megütközünk holnap?

SCIPIÓ

Egyelőre úgy néz ki. Mesélj nekem Karthágóról, te ismered.

MASINISSA

Mit meséljek róla?

SCIPIÓ

Nem tudom. Gazdag?

MASINISSA

Mérhetetlenül. És a karthágóiak igen sokat tudnak. Ha meg nem sértelek, többet, mint a rómaiak.

SCIPIÓ

Nem sértesz meg, mi alig tudunk valamit.

MASINISSA

Karthágóban olyan tudósok élnek, amilyeneket még a görögök se láttak. Olyan palotáik vannak, hogy olyat évszázadokig építeni nem fognak. Van vízvezetékük, hideg-meleg fürdőik, szebbek, mint az Akropolisz. Láthattad az Utika és Karthágó közötti országutat, jobb, mint a Via Appia. Olyan gépeik vannak, hogy hadihajókat emelgetnek velük. Olyan szobrászaik, hogy Pheidiász tanulhatna tőlük. Orvosaik koponyát lékelnek, műlábat csinálnak, még az öregedés ellen is van gyógyszerük.

SCIPIÓ

És ezeket kell nekem elsöpörnöm. Érthetetlen.

MASINISSA

Vigyázz, Scipió, a győzelmed még nem biztos. Syphax csatlakozott Himilkó seregéhez.

SCIPIÓ

Na, ez érdekes. Honnan tudod?

MASINISSA

Jelentették, hogy Syphax a kísérete élén Záma felé tart.

SCIPIÓ

És a serege?

MASINISSA

Egyelőre maradt, ahol van. De az éjszaka folyamán még az is ideérhet. Lehet, hogy hátba akarnak támadni.

 

Jön Laelius.

 

LAELIUS

Scipió, szedelőzködik Syphax serege. Most jött egy kémünk.

SCIPIÓ

És, és?

LAELIUS

Furcsa, állítólag még távolabb vonulnak. Biztosan csel.

SCIPIÓ

Miből gondolod?

LAELIUS

Mi mást gondolhatnék?

SCIPIÓ

Ugyan, hát mit is tudnál te gondolni? Ez nem matematika.

LAELIUS

Ez nem. Mert a matematikához logikusan kell gondolkozni.

SCIPIÓ

Ezért nem vagyok én matematikus, mi? Mert a politikában már a logika se érvényes, mi?

LAELIUS

Ne ferdítsd el a szavaimat, én ezt nem mondtam.

SCIPIÓ

Szóval érvényes?

LAELIUS

Persze.

SCIPIÓ

Kirobban. De nem érvényes!

 

Csönd.

 

SCIPIÓ

Eriggy a fenébe.

 

Laelius sértődötten elvonul.

 

MASINISSA

Úgy látom, rosszkedvedben vagy ma éjjel.

SCIPIÓ

Én? Sose voltam vidámabb.

 

Csönd.

 

MASINISSA

Talán a melegtől van. Itáliában ilyenkor hűvösebb van.

SCIPIÓ

Ott igen.

MASINISSA

Itt viszont az éjszakák is forróak.

SCIPIÓ

Itt igen.

 

Csönd.

 

FLAMININUS

Forró és hosszú ez az éjszaka. Kívánod, hogy felolvassak neked valamit görögül?

SCIPIÓ

A görögök se tudtak semmit. Mit tudták azok, hogy Didó városának tűnnie kell?

 

Csönd. Jön Philó.

 

PHILÓ

Scipió…

SCIPIÓ

Olvastál te Homéroszt?

 

Philó zavarba jön.

 

PHILÓ

Valami rémlik… régen lehetett. Valamit írt a mezőgazdaságról is, igaz?

SCIPIÓ

Hogyne. Ő találta ki, hogy a káposztából tököt lehet csinálni.

PHILÓ

A káposztából tököt?

SCIPIÓ

Illetve fordítva.

PHILÓ

Fordítva? Segélykérően Masinissára és Flamininusra néz. Persze, fordítva már inkább… de nem, ez lehetetlen.

SCIPIÓ

Homérosz megcsinálta.

PHILÓ

Hát ha megcsinálta, akkor ügyesen csinálta. Mi volt ez a Homérosz?

SCIPIÓ

Költő volt. Ő mindent megtehetett.

 

Csönd.

 

PHILÓ

Valamiért jöttem, de most kiverted a fejemből.

SCIPIÓ

Nem baj, öregem. Nem lehetett fontos.

PHILÓ

Persze. Tulajdonképpen semmi se fontos. Nem igaz?

SCIPIÓ

De igaz.

PHILÓ

A fontos az, hogy jó legyen a termés, és élhessünk, amíg engedik az istenek. Ne haljunk meg, mielőtt megérik bennünk a halál. Ezek a punok, ezek ezt nem tudják. Parlagon hevernek itt a földek. Jó földek ezek. Főleg arra, északon. Kár, hogy énnekem ezekből a földekből már nem jut. Pedig milyen szép, milyen forró ez az éjszaka. Talán még sose volt ilyen.

SCIPIÓ

Itt forróak az éjszakák.

PHILÓ

És nagyon fényesek a csillagok.

 

Csönd.

 

SCIPIÓ

Bocsánatkérően. Ne haragudj, öregem. Homérosz se tudott a tökből káposztát csinálni.

 

Csönd.

 

PHILÓ

Hát persze. Nem lehet, amit nem lehet. De ezek a csillagok, ezek nagyon fényesek. És forró ez az éjszaka. Mért van az, hogy még sose volt ilyen?

 

Csönd. Bejön Metellus.

 

METELLUS

Syphax már türelmetlenkedik. Miért nem fogadod, Scipió?

SCIPIÓ

Philóra néz, aki méláz. Jöjjön. Metellus el, Scipió Philó vállára teszi a kezét. Menjél, öregem, aludd ki magad.

PHILÓ

Nem fekszem le. Elvirrasztok holnap éjjelig. Hátha az is lesz ilyen.

 

Philó el.

 

MASINISSA

Ha Syphax jön, én megyek.

SCIPIÓ

Maradj.

MASINISSA

Nem tudom elviselni a pofáját.

SCIPIÓ

Én sem.

 

Jön Syphax.

 

SYPHAX

Itt az ideje, hogy visszaálljak Róma mellé. Rendelkezz a csapatommal, Scipió.

SCIPIÓ

Nocsak. Ilyen kurtán?

SYPHAX

Értelmes emberek között így szokás.

SCIPIÓ

Hátha én hülye vagyok.

SYPHAX

Nem hiszem. Ha melléd állok, Karthágó sorsa meg van pecsételve.

SCIPIÓ

Így is. Mit tudsz adni még?

SYPHAX

Fenyegethetlek, hogy reggel ellened fogok harcolni.

SCIPIÓ

Azt te nem fogod megtenni, királyom.

SYPHAX

Hátha hátba támadlak.

SCIPIÓ

Megtennéd?

SYPHAX

Kis hallgatás után. Nem.

SCIPIÓ

Most már nem tanácsos Róma ellen harcolni.

SYPHAX

Nézd, Scipió, én voltaképpen mindig Róma mellett álltam. Több kárt okoztam Karthágóban, mintsem képzeled.

SCIPIÓ

Tudom. Csakhogy távlatokban illik gondolkodni, jó királyom. Mire való egy mauretán meg egy numid király? Rómának egyszerűbb csak egyet fizetni.

SYPHAX

Nem jók a tanácsadóid, Scipió. Ne higgy jobban annak, aki csak egyszer váltott gazdát, mint nekem, akinek már megvan a szükséges politikai gyakorlata. Én kiszámíthatóbb vagyok, tehát veszélytelenebb.

SCIPIÓ

Ide figyelj. Ha én most arra kérnélek, hogy reggel támadj hátba engem, megtennéd?

SYPHAX

Természetesen nem. Ilyenkor már muszáj hűnek lennem.

SCIPIÓ

Légy hű Karthágóhoz.

SYPHAX

Nem áll módomban.

SCIPIÓ

Hát ez a baj.

SYPHAX

Nem értem. A helyedben minden józan ember örömmel fogadná szövetségemet. Numídia elég erős ahhoz, hogy egy ideig még Rómának is ellentálljon. Ez fölösleges kiadásokat jelentene.

MASINISSA

Nem vagy eléggé kétségbeesve, Syphax.

SYPHAX

Köszönöm a figyelmeztetést, de éppen a helyzetem súlyossága miatt jöttem ide. Amellett nekem barátaim is vannak Rómában.

MASINISSA

C-c-c. Ne mondd.

SYPHAX

Nézd, Masinissa, kössünk egymással békét. Te is csak egy betervezett falat vagy, én is az vagyok. Ha szövetkezünk, egy ideig nyugalomban élhetünk.

MASINISSA

Én veled nem szövetkezem. Te disznó.

SYPHAX

Le kell nyelnie. Amit ajánlok, az a te érdekeidet is szolgálja. Tegyük félre a régi dolgokat.

MASINISSA

Te herélt disznó.

SYPHAX

Le kell nyelnie. Scipió, barátként jöttem hozzád.

MASINISSA

Térdelj le előtte.

 

Csönd.

 

MASINISSA

Térdelj le előtte.

 

Csönd.

 

MASINISSA

Vagy előttem. Az még jobb lesz.

 

Csönd.

 

SYPHAX

Scipió, ha letérdelek, elfogadsz szövetségesednek?

 

Csönd.

 

MASINISSA

Te disznó. Na, térdepelj le.

SYPHAX

Elengedtek élve, ha el akarok menni?

MASINISSA

Előfordulhat. Te disznó.

 

Syphax féloldalt araszolva, félve kimegy.

 

MASINISSA

Megöljük?

SCIPIÓ

Talán később. Hátha mégis hátba támad.

MASINISSA

És jó az nekünk?

SCIPIÓ

Emelheti a győzelmünk értékét.

 

Jön Metellus.

 

METELLUS

Hajnalodik, Scipió. Már látni a hadrendjüket.

SCIPIÓ

Milyen?

METELLUS

Olyan, mint Hannibálé szokott lenni. Csak éppen rendezetlenebb. Himilkó nem lehet buta ember.

SCIPIÓ

Kár, hogy ilyen fiatal, talán Hannibál lehetett volna belőle.

METELLUS

Mikor indulunk ellenük?

SCIPIÓ

Akár azonnal. Mondj egy lelkesítő beszédet a seregnek, említsd meg, hogy lehet, hogy napfogyatkozás lesz, ez Karthágó bukását jelenti, ne lepődjenek meg.

METELLUS

Nem jössz velünk?

SCIPIÓ

Minek, úgyis győzünk. Ne most találjon telibe egy buta dárda. Masinissa, te is menj. Ha végeztetek, várlak.

 

Metellus és Masinissa el.

 

FLAMININUS

Kérsz reggelit?

SCIPIÓ

Nem vagyok éhes.

 

Scipió a sátorhoz megy, felhajtja a lapját, a sátorban a három filozófus alszik.

 

SCIPIÓ

Ébresztő, álomszuszékok, ezt a napot meg kell örökítenetek.

POLYBIOSZ

Felébred. Nekünk is részt kell vennünk a csatában?

SCIPIÓ

Ki fogja akkor a tetteimet elzengeni, ha nekem elestek? Inkább kockázzunk.

POLYBIOSZ

Én benne vagyok, de ezeket nehéz lesz felébreszteni. Az igazat megvallva, kissé beszívtunk az este.

SCIPIÓ

Ezért kötél jár.

POLYBIOSZ

Persze, kötelet érdemlünk.

SCIPIÓ

Na jó, akkor kettesben játszunk. Flamininus, mégis hozz reggelit.

 

Flamininus el.

 

SCIPIÓ

Mibe játszunk?

POLYBIOSZ

Hogy melyikünk történelemszemlélete igazabb.

SCIPIÓ

Mit kap a győztes?

POLYBIOSZ

Elismerést az utókortól.

 

A színfalak mögött kiáltozás, csatazaj.

 

POLYBIOSZ

Figyelj csak!

SCIPIÓ

Kiabálnak a fiúk, ők még nem tudják, hogy a történelem egyik legnagyobb csatáját vívják. Tudod mit, játsszunk abban, megmarad-e Karthágó. Ha én győzök, megmarad. Ha te, akkor vége.

POLYBIOSZ

Hány dobás?

SCIPIÓ

Mondjuk tíz.

POLYBIOSZ

Részemről mehet.

 

Dobálnak, kint újabb üvöltözés, a filozófusok felriadnak.

 

KRITOSZ

Mi ez a zaj?

MANDROSZ

Biztosan gyilkolják egymást.

KRITOSZ

Disznóság, már aludni se hagyják az embert. Miért gyilkolják ezek egymást?

MANDROSZ

Ki tudja?

KRITOSZ

És ilyen korán? Hol van az megírva, hogy csatázni csak reggel lehet?

MANDROSZ

Szerintem hamar abba fogják hagyni.

KRITOSZ

Akkor is megbocsáthatatlan, hogy kiverték az álmot a szememből.

 

Közben bejön Flamininus a reggelivel.

 

MANDROSZ

Hallgasd, már csendesednek.

 

A zaj alábbhagy, berohan Laelius.

 

LAELIUS

Győztünk, Scipió!

SCIPIÓ

Két dobás még hátravan, majd nyugalmasabb időkben folytatjuk.

 

Jön Metellus és Masinissa. Metellus int Flamininusnak.

 

MASINISSA

A zsoldosok közül alig maradt valaki életben, Syphax nem vett részt a csatában, most menekül.

SCIPIÓ

Syphaxot rád bízom.

MASINISSA

Köszönöm, Scipió.

 

Masinissa el.

 

SCIPIÓ

Minthogy győztünk, kergessük magunkat győzedelmi mámorba. Polybiosz, a mai napról azt fogod írni, hogy nagy és kegyetlen csatában győztünk, amelyben nemcsak Syphax vett részt ellenünk, hanem Hannibál is, úgyse tudja ellenőrizni senki. Hannibált vertük meg, ez méltó hozzánk. Hannibál a csata előtti éjjel nálunk járt és könyörgött, de mi nem hajlottunk. Hát ilyen a római jellem. Milyen sötét van.

FLAMININUS

Megjött az ígért napfogyatkozás.

 

Mind az égre néz.

 

SCIPIÓ

Hát még erre se volt szükségünk. Ha visszatérünk Rómába, majd a papok körmére nézünk, van még mit tanulniuk. Na, szedjük a sátorfánkat, most már muszáj Karthágó ellen vonulnunk.

FLAMININUS

A reggeli, Scipió.

SCIPIÓ

Majd máskor. Most már gyorsan kell győzni, méghozzá nagyon.

 

A filozófusok pillanatok alatt lebontják a sátrat. Scipió kifelé indul.

 

SCIPIÓ

Mekkora a veszteségünk?

METELLUS

Ahhoz képest, hogy egy zöldfülű vezette a zsoldosokat, elég nagy.

SCIPIÓ

Hát legalább ez.

 

Scipió el, utána Metellus meg a három filozófus a sátorral. Polybiosz a kockákat is viszi. Flamininus a földre teszi a reggelit.

 

FLAMININUS

Laeliushoz. Gyere, ha éhes vagy. Beletelik néhány óra, amíg ezek fölcihelődnek.

 

Leülnek a földre a reggeli köré.

 

FLAMININUS

Jó étvágyat. Rosszkedvűnek látszol.

LAELIUS

Nem szeretem, hogy Scipió állandóan hülyének néz.

FLAMININUS

Az bizony kellemetlen.

LAELIUS

Mindig mellőz.

FLAMININUS

Igen, én is észrevettem.

LAELIUS

Mit vétettem én neki?

FLAMININUS

Túl okos vagy.

LAELIUS

Na, azért nem kell túlozni.

FLAMININUS

Az istenekre, így van. Scipió abszolúte nem konyít a matematikához. Ő is csak ember, féltékeny mindarra, aki valamit jobban tud nála.

LAELIUS

Hát ez meglehet.

FLAMININUS

Ez így van. Scipió nem szent.

LAELIUS

Hát szentnek nem szent, annyi biztos.

FLAMININUS

Ha valaki egyszer elveszti a bizalmát, az sose szerzi vissza.

LAELIUS

Ha ez így van, akkor ez nagyon kellemetlen.

FLAMININUS

Bizony kellemetlen. Elég régen vagyok a titkára, nekem elhiheted.

LAELIUS

Mit tegyek?

FLAMININUS

Scipió nagyon kegyetlen tud lenni, ha akar. Mindenkit elmar maga mellől, akire féltékeny.

LAELIUS

Hát nekem pechem van. Ki gondolta volna, hogy egy békés tudomány fordul rám csapásul?

FLAMININUS

Bizony, nem irigyellek. Scipió amellett hazaáruló is.

 

Laeliusnak cigányútra szalad az étel. Flamininus hátba veregeti.

 

FLAMININUS

Nemcsak ő, elég sokan. Scipió egész éjjel egy futárt várt, aki kedvezőtlen jóslatot hozott volna neki az auguroktól. Akkor ma nem kellett volna megütköznie.

LAELIUS

Ezt már nem hiszem. Honnan tudta volna előre, hogy a jóslat kedvezőtlen?

FLAMININUS

Ne légy naiv, ő íratta a jóslatot.

LAELIUS

Ez tiszta hazugság.

FLAMININUS

Kikérem magamnak. Itt van, olvasd. Elővesz egy tekercset, Laelius orra alá dugja, de nem adja oda. Laelius álmélkodik, Flamininus szájába veszi a tekercset, megeszi, iszik rá, Laelius bambán bámulja. Nem volna célszerű, ha fölfedeznék nálam. A futár először hozzám jött, elvettem tőle, őt meg Metellus gondjaira bíztam, mert megígérte, hogy beveti az első vonalban.

LAELIUS

És?

FLAMININUS

Bevetette. Intett most, amikor megjött a csatából. Ezt a győzelmet nem Scipió vívta ki, hanem mi. Néhányan. Róma érdekében. Érted?

 

Laelius lassan bólogat. Flamininus összepakolja a reggeli maradványait.

 

FLAMININUS

Na, gyere, segítsünk Scipiónak, hogy lerombolja Karthágót.

 

Mindketten el. A színen megjelenik néhány zsoldos, keresztre feszítik Himilkót, aki nem ellenkezik.

 

Harmadik jelenet

A harmadik felvonás első jelenetében látott karthágói tér romokban. A színen keresztek, rajtuk felfeszített emberek. Az egyik kereszt egyik szárnyán ráadásul egy akasztott ember is himbálózik. Valahol tűz ég, lárma, kiáltások stb. A színre az egyik oldalról befut egy ember, a szín közepén habozik, aztán a másik oldal felé indul, de összeütközik egy arról jövővel.

 

EGYIK

Arra is rabszolgák?

MÁSIK

Nem. Rómaiak.

EGYIK

Most merre?

MÁSIK

Nevet. Semerre. A keresztek elé megy, nézi őket. Szép munka. Ezt itt fölakasztották, vagy öngyilkos lett?

EGYIK

Szintén odamegy. Szerintem öngyilkos lett.

MÁSIK

Hogy mászott fel oda?

EGYIK

Hát a romokon.

MÁSIK

Á, nem hiszem. Ezt először leütötték, aztán ketten fölakasztották.

EGYIK

Miért ütötték volna le?

MÁSIK

Egészen békés a képe. Hátulról üthették le.

EGYIK

Én leszúrtam volna.

MÁSIK

Hátha nem volt késük.

EGYIK

Az igaz.

 

Tűnődnek, bejön Pamelkár, a hátán egy kereszttel.

 

PAMELKÁR

Feszítsetek meg, emberek! Feszítsetek meg!

MÁSIK

Aztán miért?

PAMELKÁR

Én hadvezér vagyok, kereszten kell meghalnom. Könyörüljetek rajtam!

MÁSIK

Az nem jó, ha megfojtunk?

EGYIK

Vezér vagy? Hol a sereged?

PAMELKÁR

Két napja szereztem egy sereget, de rám küldték Karthágó főerőit. Nem akartam, hogy megütközzenek, ott álltunk a tengerparton, kinyújtottam a karomat: arra van Róma, túl a tengeren, irány Róma, megyünk Rómába. Parancsolom, hódítsátok meg Rómát! Gyalog kelünk át, és meghódítjuk Itáliát! Róma a miénk! A seregem belement a tengerbe, jó katonák voltak, de nem történt csoda. Most nincs, aki fölfeszítsen. Feszítsetek meg, emberek!

MÁSIK

Ez megőrült, ennek sose volt serege.

EGYIK

Hátha volt. Minden valóság.

MÁSIK

Ez mind őrület.

EGYIK

Akkor ez még az élet.

PAMELKÁR

Könyörüljetek rajtam!

EGYIK

Feszítsük meg.

MÁSIK

Megfeszítsük?

EGYIK

Miért ne?

PAMELKÁR

Feszítsetek meg, emberek!

MÁSIK

Nincsen szögünk meg kalapácsunk.

EGYIK

Van tégla. Csak éles tárgyakat kell találnunk.

MÁSIK

Nekiálljunk keresgélni?

PAMELKÁR

Feszítsetek meg!

MÁSIK

Ejnye, hát légy már türelemmel!

EGYIK

Én majd keresek téglát.

 

Keresgélni kezdenek, Pamelkár a kereszttel a hátán támolyog a szín közepén, beront egy csapat rabszolga, rávetik magukat Pamelkárra meg a két emberre, fojtogatják őket.

 

MÁSIK

Róma alatt is csak rabszolgák lesztek!

 

Miután már nem élnek, a rabszolgák levetkőztetik őket, hátha találnak valamit. Morgáshoz és makogáshoz hasonló nyelven érintkeznek. Az egyik talál valamit, összeröffennek, ketten verekedni kezdenek, a többi tovább kutat. Jön egy csapat római katona, gyorsan leölik a rabszolgákat, ledöntik a kereszteket, átkutatják a hullákat. Jön Scipió és a kísérete, a római katonák egy része menekülni akar, a többi vigyázzba vágja magát, Scipió kíséretének egy része a menekülők után ered, azok ellenállnak, erre leölik őket. Hozzák a rablott holmit.

 

SCIPIÓ

Metellus, itt az ideje, hogy összeszedjük a sereget. Ez így nem mehet tovább.

METELLUS

Az most nem fog menni. Ha kitombolták magukat, majd összeszedjük tőlük a zsákmányt. Csak marad nekünk is valami.

SCIPIÓ

Hát jó. Akkor tomboljunk. Ne maradjon semmi.

 

A színen a háttérben néhányan át akarnak rohanni, a rómaiak rájuk vetik magukat, Scipió is leöl valakit, zsákmányol egy aranyszobrocskát.

 

SCIPIÓ

Milyen szép szobor. Philó, neked adom emlékbe.

 

Philónak adja, az nem szól, bámulja a szobrot.

 

SCIPIÓ

Úgy őrizd, hogy én szereztem a tulajdon kezemmel.

 

Jön egy csapat római, rabokat hoznak. Sok közöttük az öreg, az asszony és a gyerek.

 

TRIBUNUS

Scipió, ezek bezárkóztak az Esculapius-templomba, ostromoltuk őket, nem akarták megadni magukat, aztán magukra gyújtották a templomot, de nem bírták és kirohantak.

SCIPIÓ

Hányan vannak?

TRIBUNUS

Valami ezren.

SCIPIÓ

Az öregeket és a súlyos sérülteket öljétek meg. A többi rabszolga, úgy vigyázz rájuk, hogy már értékek. Karthágót pedig romboljátok földig. Ezeket is fogjátok be.

TRIBUNUS

A rabszolgák már úgyis több helyen a mieinkkel együtt rombolnak.

 

Az új rabszolgák és a római katonák a háttérbe mennek, és együtt rombolnak. Jön néhány pun, római fegyveresek kíséretében.

 

EGY RÓMAI

Ezek önként megadták magukat, és veled akarnak beszélni. Már kifosztottuk őket. Nem tudom, jól tettem-e, hogy idehoztam őket.

SCIPIÓ

Mit akartok?

EGYIK

Scipió, Karthágó nincs többé. A nagyobb afrikai városokra még szükségetek lesz. Mind a tiétek, ne romboljátok le őket.

RABAR

Talán most már megbízol bennünk.

SCIPIÓ

A jövő úgyis az lesz, hogy az afrikai városok rendes jogot kapnak.

RABAR

Nektek is jobb, ha nem pusztítotok el mindent.

SCIPIÓ

Sokan vagytok ilyenek?

RABAR

Többen biztos helyen rejtőznek.

SCIPIÓ

Szálljatok be Karthágó rombolásába.

RABAR

Kész örömmel.

SCIPIÓ

Kő kövön nem maradhat. Ezt nem én parancsolom, ezt már nem lehet megakadályozni. Itt búza fog nőni. Beszántjuk Karthágó egész területét. Persze meg is átkozzuk.

RABAR

Tiltsd meg a katonáidnak, hogy továbbra is válogatás nélkül öljenek. Nem kell nektek rabszolga meg helytartók?

SCIPIÓ

Nem tilthatom meg, nem áll módomban. Aki túléli, túléli. Bízzatok a szerencsében.

 

Scipió int, a küldöttséget elviszik.

 

SCIPIÓ

Nem én tehetek róla, ha ilyen szobrokat nem alkotnak többé. De dühöngjünk, ha dühöngeni kell. Lássuk, mire képes az ember, ha hagyják. Menjetek rombolni ti is. Ha győzelem, hát legyen szörnyű. Indulás.

 

Scipió hátramarad, a többi kifelé indul.

 

SCIPIÓ

Flamininushoz. Fiam, maradj még.

 

Flamininus marad, a többi a katonák jó részével el.

 

SCIPIÓ

Ez itt az őrület. Ezt ember előre nem láthatta. Ha ekkora pusztulás lehetséges, akkor lesz még nagyobb is. Ez őrület. Én is csikorgatom a fogaimat, és Rómát akarom még nagyobb romokban látni, hogy még jobban csikorgathassam a fogaimat, és az enyém legyen a pusztítás. Fiam, te vagy az egyetlen, akit a magaménak érzek. Mondd meg nekem: bűnös vagyok? Flamininus meglepetten hallgat. Te vagy a tanúm, hogy én ezt nem akartam. Ezt Hannibál sem akarhatta. Rosszul számítottunk. Hannibál nem ismerhette úgy Karthágót, mint Rómát. De talán mégis tehettem volna valamit ellene. Tehettem volna valamit, fiam?

FLAMININUS

Nem.

SCIPIÓ

Ez szörnyű. Mi lesz Rómával, ha nagy lesz? Mit Róma, mi lesz az emberekkel? Mért kell ennek így mennie?

FLAMININUS

Ez a végzet.

SCIPIÓ

Megtehettem volna, hogy másra bízom a hadjáratot.

FLAMININUS

Nem segített volna.

SCIPIÓ

Legalább én tiszta maradok.

FLAMININUS

A dolgokon az nem változtat.

SCIPIÓ

Hát mi változtat a dolgokon, fiam?

FLAMININUS

A dolgok maguk, Scipió.

SCIPIÓ

Hát eszközök vagyunk, fiam? Hol a nagyságunk?

FLAMININUS

Az nincsen sehol.

 

Scipió sóhajt, Flamininusszal és a kísérettel el. A háttérben rombolják Karthágót.

 

Negyedik jelenet

Terem Cirtában. Masinissa és Tágó.

 

TÁGÓ

Magad is tudod, Karthágó falai erősek, és azok a hülyék otthon a végveszélyben mégiscsak észbe fognak kapni. Hónapok telhetnek el, és Scipió nem jut előbbre. Ha te most az egyesült mauretán és numid seregekkel fölmented a várost, mert fölmentheted, Scipiónak el kell vonulnia, és mire visszaér, Karthágó erősebb, mint valaha.

MASINISSA

Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán ellenállnak-e.

TÁGÓ

Mégiscsak logikusabb, hogy ellenállnak, nem? Bármennyire is gyűlölöm őket, azért megvan a magukhoz való eszük.

MASINISSA

Várok egy hetet.

TÁGÓ

Az nagyon sok. Most kéne indulnod.

MASINISSA

Nem tehetem.

TÁGÓ

Most képzeld el, mi lesz, ha elszalasztod a kedvező alkalmat. Soha többé nem leszel olyan helyzetben, hogy Karthágó urává tedd magad.

MASINISSA

Ekkora kockázatot vállalni azért egy kicsit sok.

 

Masinissa járkál, bejön egy katona.

 

KATONA

Masinissa, egy hajó jött a tengerről a folyón felfelé, megtámadtuk, védekeztek, mindet leöltük, csak a góréikat hagytuk életben. Veled akarnak beszélni.

MASINISSA

Jöjjenek.

 

Bevezetik a megkötött Hannibált és Mannót.

 

TÁGÓ

Felkiált. Ez Hannibál!

MASINISSA

Biztos?

TÁGÓ

Megismerem a szobrairól!

MASINISSA

A katonához. Az ajtón se ki, se be. Hannibálhoz. Tényleg te vagy Hannibál?

HANNIBÁL

Én.

 

Masinissa kioldja a kötelékeiket, azok a tagjaikat dörzsölik.

 

MASINISSA

Milyen nyelven beszélhetünk? Pun, görög, latin, kelta, gall?

HANNIBÁL

A görögöt javaslom, az a legszebb. Te ki vagy?

MASINISSA

Masinissa.

HANNIBÁL

Ezek szerint Róma mellé álltál.

MASINISSA

Persze.

HANNIBÁL

Syphaxszal mi van?

MASINISSA

Itt van Cirtában a tulajdon várbörtönében, nemsokára kivégezzük.

HANNIBÁL

Ez kicsoda?

TÁGÓ

Tágó vagyok, a legutolsó Vének Tanácsa egyik tagja. Néhány disznó száműzött hazulról.

MASINISSA

És ez itt?

MANNÓ

Mannó vagyok, Hannibál hadnagya.

MASINISSA

Hallottam rólad. Erről jut eszembe, amikor még Karthágó pártján álltam, a városból hozzám menekült egy hadnagyod, Himilkár. Amikor Róma mellé álltam, meg kellett ölnöm. Ez volt az obulus.

HANNIBÁL

Nyilván. Mi most a helyzet? Régen kaptam híreket.

MASINISSA

Scipió Zámánál megverte a hazaküldött seregedet.

HANNIBÁL

Ez nem valami jó hír. Mi van még?

MASINISSA

Scipió a város ellen vonult. Nem tudom, hogyan áll az ostrom. A városban… nincs rend. Erről Tágó többet tudna mondani.

HANNIBÁL

Martátok egymást, mi? A híveim közül van még életben valaki?

TÁGÓ

Új Vének Tanácsa van. Hannót letették, és amennyire én tudom, a híveiddel elbántak. Velem is. Még Mágót is megölték. Nem tudtam tenni ellene.

HANNIBÁL

Helyes. Masinissához. Mi a véleményed Scipióról?

MASINISSA

Rendkívüli ember. Olyan ember formája van. Bár nem tudom, jó hadvezér-e, néha egészen érthetetlen húzásai vannak. Mintha nem is akarna győzni.

HANNIBÁL

Kár, hogy sose találkoztunk, egyetlen barátom lehetett volna. Meghódítottuk volna a világot, aztán azé a világ, aki gyorsabb. Szóval te most éppen Rómát szolgálod.

MASINISSA

Nem tehetek mást.

TÁGÓ

Masinissa állandóan megfeledkezik arról, hogy ő akkor is Karthágó született csatlósa, ha éppen Rómát szolgálja.

MASINISSA

Tudom, de most nem állhatok vissza.

TÁGÓ

Most nem? Most, hogy megjött Hannibál? Nem vagy magadnál. Ha most fölmentjük a várost, erősebb lesz, mint valaha.

HANNIBÁL

Nekem az volt a tervem, hogy Syphax seregei élén vonulok be Karthágóba. Syphax mellékes, a sereg a fontos. Neked pedig van sereged.

 

Csönd.

 

TÁGÓ

Hannibál, én Masinissát már napok óta győzködöm, hogy élete legnagyobb lehetőségét szalasztaná el, ha nem indulna azonnal a város felmentésére. Eddig alig tudtam mire hivatkozni, de most már itt vagy te is, ennél nagyobb ütőkártyát még nem adott kezembe a sors. Masinissa azt hiszi, hogy Karthágó ellenállás nélkül behódol Scipiónak. Én ezt nem tudom elképzelni még a történtek után sem. Tudniillik történt egy s más, ezért vagyok itt.

 

Csönd.

 

MASINISSA

Nem adhatok sereget. Téged szabadon engedlek, ezzel szolgálatot teszek neked, amit még visszafizethetsz. Végül meg is ölhetnélek. Ha Karthágó erős lesz, visszaállok. Mindig számíthatsz a segítségemre, ha nem vagy rászorulva. Adok nektek egy-egy kiselejtezett harci elefántot, adok élelmet, ha a rómaiak elfognak, hihetik, hogy az elefántokat loptátok, az élelem úgyis elfogy, nem lesz bizonyíték ellenem. De sereget nem adhatok. Meg kell várnom a híreket.

HANNIBÁL

Igazad van, Masinissa, nem vagy te buta ember. Elfogadom. Mikor indulhatunk?

MASINISSA

Akár azonnal, ha úgy kívánod.

HANNIBÁL

Úgy kívánom.

TÁGÓ

Veled mehetek, Hannibál?

HANNIBÁL

Hogy velem?

 

Kis csönd.

 

MASINISSA

Ebédre még itt láthatlak vendégül?

HANNIBÁL

Nem, mert sietünk, köszönöm. Hogy is hívnak…

TÁGÓ

Tágó.

HANNIBÁL

Nem jöhetsz velem. Nem tudom, milyen gyilkosságok terhelik a lelkedet, ami még a kisebbik baj, de nem tudom, kiknek állt érdekében, hogy száműzzenek. Úgy akarok visszatérni, hogy előre senki mellett nem köteleztem el magam. Van valami fontos mondanivalód a számomra?

TÁGÓ

Elmondhatom, mi történt Karthágóban addig, amíg engem ki nem ebrudaltak.

HANNIBÁL

Jó, amíg az elefántokat előkészítik, meghallgatlak. A történteket úgyis sokféle változatban lesz szerencsém meghallani, valamikor el kell kezdenem a hazugságaitok gyűjtögetését. Indulhatunk, Masinissa?

MASINISSA

Sajnálom, hogy nem maradhatsz tovább. Örülök, hogy a vaksors az utadba vetett. Legalább a tulajdon szememmel láthattam, milyen nem lehetek én. Bőséges élelmet kaptok.

HANNIBÁL

Induljunk.

 

Mind el.

 

Ötödik jelenet

A szenátus ülésterme Rómában. Laevinus, Casca, Pulcher, Torquatus, Flaccus és Cató van jelen, várnak.

 

CASCA

Azt mondják, nagyon megrázta Philó halála. Egy hétig ki se mozdult a házából.

CATÓ

Philó fecsegő, vén bolond volt.

CASCA

Scipiót mégis megrázta. Még sírt is.

CATÓ

Hogy neki mekkora szíve van. Ismerjük az ilyet. Most meg késik. Hát persze. Scipió késhet. Megteheti.

PULCHER

A saját ünnepléséről késik.

CATÓ

A vén bitang.

 

Csönd.

 

TORQUATUS

Azért mégis nagy szerencse, hogy visszautasította az örökös konzulságot. Ha elfogadja, akkor mi valahol Itálián kívül bámuljuk a köldökünket.

PULCHER

Első dolga mégis az volt, hogy Nérót megfúrja.

FLACCUS

Néró ügyes politikus volt, de ügyetlen csaló. Csalni jobban kell nála.

CATÓ

Scipió is csalt.

FLACCUS

Legalább ügyesen.

TORQUATUS

A legnagyobb baj, hogy amíg az emberei hűek maradnak hozzá, nincs értelme bevádolnunk. Az embereit kellene megfőznünk.

FLACCUS

Amióta visszatértek Afrikából, egyebet se teszek, mint őket környékezem. A hűségük minden képzeletet fölülmúl. Se Metellus, se Flamininus, se Laelius nem hajlik a jó szóra.

TORQUATUS

Azt hiszem, megvárják a legkedvezőbb ajánlatot.

FLACCUS

Hogyhogy a legkedvezőbbet?

TORQUATUS

A még nagyobb baj tudniillik az, hogy valamennyien magunknak szeretnénk őket megkaparintani. Scipió dicsőségéből ugyanis rájuk is sugárzik valami. Van itt valaki, aki ezt ne tudná?

 

Csönd.

 

CATÓ

Ha valakinek itt szolgalelkek nem kellenek, az én vagyok.

CASCA

Te se nagyon kellesz nekik.

CATÓ

Köpök mindenkire.

CASCA

Mindenki rád.

FLACCUS

Ne kezdjétek újra, könyörgöm.

 

Csönd.

 

CATÓ

Ez azért már több a soknál.

 

Jön Scipió, Metellus, Flamininus és Laelius kíséretében. Scipió nagyon megöregedett.

 

FLAMININUS

Elnézést a késésért. Üdvözöljük a szenátorokat.

FLACCUS

Akkor kezdhetjük. Üdvözlöm a megjelent szenátorokat és tisztségviselőket. Az a megtisztelő feladat jutott részemül, hogy a Publius Cornelius Scipió zámai győző kérését megvitató ünnepi ülést vezethetem. Karthágóval vívott sok évtizedes háborúskodásunk egyszer s mindenkorra véget ért. Kérem a szenátorokat, szíveskedjenek Scipió diadalmenete mellett vagy ellen szólani. Csönd. Laevinus kér szót.

LAEVINUS

Sokáig úgy gondoltam, Scipió egyeduralomra tör. Most, hogy a nép által felajánlott örökös konzulságot háromszor is visszautasította, kellemesen csalódtam benne. Akkora győzelmet, mint ő, római még nem aratott. A diadalmenetet meg kell kapnia. Amellett javaslom, hogy adományozzuk neki a megtisztelő Africanus melléknevet.

FLACCUS

Torquatus kér szót.

TORQUATUS

Csatlakozom Laevinus javaslatához: Scipió legyen Africanus. A diadalmenet azonban túl sokba kerülne, számolnunk kell Róma háborús veszteségeivel. Ha Róma gazdaságilag rendbe jön, beszélhetünk róla. Addig nem.

FLACCUS

Pulcher kér szót.

PULCHER

Scipió legyen Africanus, nagyszerű tetteivel kiérdemli. Kaphat-e ember nagyobb megbecsülést, mint hogy nevét századok múlva is Afrikával együtt fogják emlegetni? A diadalmenet korántsem jelent akkora megbecsülést, mint egy melléknév, tehát nem javaslom.

FLACCUS

Casca kér szót.

CASCA

Tökéletesen egyetértek az előttem szólókkal. Scipió legyen Africanus, a diadalmenetet nem javaslom.

FLACCUS

Cató kér szót.

CATÓ

Tény, hogy Scipió győzött. Tény, hogy erélyesen fellépett az itthoni állítólagos visszaélésekkel szemben. Tény, hogy Rómának morálisabb nagyja látszólag még nem volt. Mindamellett szükségesnek látom, hogy a szenátus elé tárjam ama vizsgálatok eredményét, melyek szerint Scipió a rendelkezésére bocsátott összegek jelentős részét elsikkasztotta.

METELLUS

Tiltakozom!

FLACCUS

A tiltakozást visszautasítom.

CATÓ

Amíg a vádakról be nem bizonyítja valaki, hogy valótlanok, Scipió nem tarthat diadalmenetet. Az Africanus melléknevet megadhatjuk, valaki ilyen melléknévvel is lehet csaló. Szerencse, hogy Laevinus nem a római melléknevet javasolta, mert azt elutasítanám.

 

Kis zaj, Flaccus kopog.

 

FLACCUS

Metellus kér szót.

METELLUS

Scipióról sok mindent el lehet mondani. Többek között azt, hogy meghódította Hispániát, lecsapott a hajótulajdonosokra, lecsapott Néróra, és a római seregek akkor foglalták el Karthágót, amikor ő volt a vezérük. Azt azonban senki nem merészelheti állítani, hogy Scipió sikkasztott, éppen abból az összegből, amelyből már az átadásnál lecsípte a maga részét Néró.

PULCHER

Szemenszedett hazugság! Cató Laelius kezébe leszámolta a teljes összeget.

METELLUS

Pár napja mégis bebizonyosodott, hogy Néró nem a teljes összeget adta át Catónak. A Scipió ellen fölhozott vádak egyetlen célja Néró tisztázása.

CATÓ

Vagy fordítva, Scipió érezte szükségét, hogy tisztázza magát.

METELLUS

Scipió bizonyítékokkal szolgált, hogy Néró lopott. Ez lezárt ügy, nincs értelme fölmelegíteni.

 

Zaj, Flaccus ismét kopog.

 

FLACCUS

Térjünk vissza a tárgyhoz.

METELLUS

Javaslom, hogy Scipiónak adjuk meg az Africanus melléknevet. Ebben úgyis egyetértett mindenki. Miután a diadalmenetet a többség nem javasolja, csatlakozom a többséghez.

 

Csönd, meglepődés.

 

METELLUS

Zámánál ugyanis nem Scipió győzött.

FLACCUS

Elképedve. Nem?

METELLUS

Nem.

 

Csönd.

 

FLACCUS

Akkor itt néhány dolog tisztázásra szorul. Scipió, kívánsz szólni?

 

Scipió hallgat.

 

FLACCUS

Laelius kér szót.

LAELIUS

Scipió hetekig rostokolt Utika alatt, majd Karthágót megkerülve délre tartott, ahol váratlanul szembekerült a zsoldosokkal. Az ütközet elől ki akart térni, ezért az augurok testületétől kedvezőtlen jóslatot csikart ki, amit azok el is küldtek neki. Erről az egyik papjuk tegnap aláírt egy vallomást. A jóslat objektív nehézségek folytán nem került Scipió kezébe. Ha odakerül, Karthágó ma is áll. Scipió tehát szabotálta a háborút.

 

Nagy zaj, a szenátorok kis csoportokban tanakodnak. Scipió nem szól, Flamininusra néz, Flamininus nem néz Scipióra.

 

CATÓ

Ha ez így van, akkor Scipiót hazaárulás vádjával hadbíróság elé kell állítani.

PULCHER

A vád igen súlyos, és ha igaz, Scipiónak vesznie kell.

FLACCUS

Tartsunk sort. Scipió, kívánsz szólni?

 

Scipió hallgat.

 

FLACCUS

Flamininus kér szót.

FLAMININUS

A hazaárulás vádja igen súlyos. Ezért mindenekelőtt hazaárulással vádolom Catót és Pulchert.

 

Nagy zaj.

 

FLACCUS

Csönd legyen már, az istenit!

 

Csönd lesz.

 

FLAMININUS

Néró a jelen pillanatban a házamban tartózkodik.

 

Meglepetés.

 

FLAMININUS

Száműzetésébe csak két hét múlva indul, addig sok minden történhet. Néró bizalmas adatokat szolgáltatott nekem néhány római üzelmeiről. Ahogy az itt ülőket elnézem, Catót és Pulchert csak találomra említettem közülük.

 

Halálos csend.

 

FLAMININUS

Tagadom, hogy Scipió hazaáruló. Metellus és Laelius ügyetlenül fejezték ki magukat. Az a pap, akiről Laelius beszélt, valóban aláírt egy vallomást, miután azonban ez a vallomás az auguri testület egészének becsületét sérti, a testület egy nyilatkozatában (Elővesz egy tekercset.) kijelenti, hogy említett tagja évekkel ezelőtt megerőszakolt egy Vesta-szüzet, tehát kijelentései a valóságnak nem felelhetnek meg, továbbá ki kell végezni.

METELLUS

Mi ez, Flamininus? Árulás?

FLACCUS

A közbeszólót rendreutasítom.

FLAMININUS

Metellus és Laelius úgy beszélnek, mintha valamely összeesküvő csoport tagjai lennének. Ettől a csoporttól elhatárolom magam, és kérem a szenátust, igyekezzék őket fölgöngyölíteni. Ami Scipió csalásait illeti, én, mint Scipió titkára, tanúsíthatom, hogy ezek a csalások megtörténtek.

 

Nagy zaj.

 

FLACCUS

Ha most napvilágra hozzuk, kit milyen bűn terhel, talán jobb, ha azonnal a Tiberisnek megyünk. Célszerűbb ezeket most békében hagyni. Nyilván képesek vagyunk valamilyen kompromisszumra. Tartsuk magunkat az eredeti napirendhez. A szenátus elveti a diadalmenetet, viszont megszavazza az Africanus melléknevet. Kérem az ünnepeltet, szíveskedjék szólásra emelkedni.

 

Csönd. Scipió lassan feláll.

 

SCIPIÓ

Az emberi aljasság mérhetetlen. Férgek vagytok egy rohadt gyümölcsben, amelynek Róma a neve. Az én csontjaimat Róma nem fogja bírni.

 

Scipió magába roskad.

 

FLAMININUS

Azért vagyok tanítvány, hogy megtagadjam a mesterem. Ma Scipiót ünnepeljük, és megtartom fölötte a gyászbeszédet. Megtehetem, mert a tegnapi veszélyek múltával hullnak a tegnapi csillagok, s ha volt, aki úr volt, mert nem szolgált senkit, lesz, aki úr lesz, mert szolgál mindenkit. Ha volt, aki nem akart eszköz lenni a vaksors kezében, lesz, aki hajlandó rá. Ha volt, aki kínlódott és nagy lett, lesz, aki lemond a kínlódásról, ha csak a nagysága az ára. Ha volt, aki erős volt, de nem erősebb, mint a többiek összesen, lesz, aki gyönge, de általa kiegyezhetnek az erősek. Volt, aki számolt a ronda emberi aljassággal, s mert megvénült bele, már bántja, s mert bántja, vén lett. Lesz, aki undorodva a förtelmes undokság fölött, ismét számolni fog vele. Ha volt tiszta ember Rómában, lesz, aki elköveti majd azokat a becstelenségeket, amelyeket előde is elkövetni lett volna kénytelen. Róma nagy lett, s kit érdekelhet, akaratunk szerint-e vagy kívüle. Róma nagy lett, és lesz, aki ezt a borzalmas Rómát el fogja fogadni. Kereskedelmünk megsokszorozódik, új rabszolgáink száma milliókra tehető, hódítanunk kell, hogy fennmaradjunk, és fennmaradunk, amíg hódítunk. Philipposz régóta szövetségesünk, itt az ideje, hogy fölrúgja örök barátságunkat, és hitszegő ellenségünkké váljék. S mert voltak emberek, akik megtették, amit meg kellett tenniük, és most ismét olyan emberek jönnek, akiknek meg kell tenniük, amit meg fognak tenni, válasszatok engem konzullá, és meghódítom Hellászt.

LAELIUS

Flamininushoz lép. Értelek, Flamininus. A balgák is bölcsekké válnak, ha fenn akarnak maradni. Fogadd hűségemet. Kezet fognak.

CATÓ

Mi ez? Csak nem akarunk egy ilyet konzullá választani? Még 30 éves sincs, hivatalt se viselt!

TORQUATUS

Érzem, hamarosan ki fog derülni, hogy Zámánál nem Scipió, de Flamininus győzött, aki nagy hadvezér, csak Scipió eddig csúnya árnyat vetett rá.

FLACCUS

Örüljünk, hogy Rómában vannak Flamininusok.

LAEVINUS

Itt semmi se változott, ez most már örökké így fog menni. Én ebből kiszállok. Ha valaki a fejemet akarja, a birtokomon keressen.

 

Laevinus kifelé indul, Metellus is csatlakozik hozzá, mindketten el. A szenátorok Flamininus körül tömörülnek, Flamininus győztesen kifelé indul. Cató Flaccusszal kissé hátramarad.

 

CATÓ

Ez nem fog olyan simán menni.

FLACCUS

Azt még meg lehet kártyázni, hogy te légy a másik konzul.

 

Flamininus elhalad Scipió előtt, megáll.

 

FLAMININUS

Sajnálom, Scipió. A többiekhez. Janus templomát soha többé nem fogjuk bezárni.

 

Scipiót kivéve mind el Flamininusszal. Scipió áll egy darabig a színen, aztán ő is kiballag.

 

Hatodik jelenet

Síkság. Fáradtan begyalogol Hannibál és Mannó.

 

MANNÓ

Nem bírom már sokáig.

HANNIBÁL

Pihenünk egy kicsit. Megállnak. Ne ülj le, nem tudsz majd felállni. Tarts ki, már meg kellett volna érkeznünk. Fáradtan minden lépés kettőnek tűnik, lehet, hogy elszámoltuk magunkat, de állítom, hogy legkésőbb holnap megérkezünk. És akkor minden a miénk lesz.

MANNÓ

Minden a miénk?

HANNIBÁL

A miénk lesz a harc. 22 éve nem voltam Karthágóban. Akiknek akkor, amikor apám orgyilkos ellenségei elől szöknöm kellett, meg akartam mutatni, hogy leszek én még úr felettük, azok már halottak. De ha nem nekik, hát megmutatom az élőknek. Minden a miénk lesz, Mannó. Kezdődik a harc elölről.

MANNÓ

Nyugalom legyen végre, békesség, ne harc.

HANNIBÁL

Nem lesz nyugalom. Nézd ezt a búzamezőt, ez már Karthágónak terem. Ahogyan évente újranő a búza, nőnek újra a harcok is, a harcokban pedig újranövünk mi. Ma nem vagyok Hannibál, de holnap újra az lehetek. A halottak megszöktek a harc elől, de az élők, akik olyanok, mint voltak az élők mindig, az élőket még elérhetem.

MANNÓ

Ha megérkezünk, ha egyszer megérkezünk, hát nagyon furcsa lesz.

HANNIBÁL

Még egy nap, Mannó, és megérkeztünk.

 

Egy alak közeledik feléjük, Mannó veszi észre.

 

MANNÓ

Hé, te!

 

Hannibál is odanéz.

 

ŐR

Punok vagytok?

MANNÓ

Azok hát! Messze még Karthágó?

ŐR

Karthágó itt van.

MANNÓ

Itt?

ŐR

Körbemutat. Ez itt Karthágó. Messziről jöttök?

MANNÓ

Hol van itt Karthágó?

ŐR

Nem tudjátok? Karthágó nincs többé. A helyét bevetették. Szépen nő a búza, vérrel van trágyázva a föld. Engem Róma fizet, őr vagyok itt, föl ne építse valaki újra. A földre mutat. Éppen itt volt Hamilkár Barkas palotája. Ha megkaparjátok a földet, találhattok alatta edényeket. Megveszik a rómaiak, most már adnak érte pénzt, mert csak mi tudjuk, hol kell keresni.

 

Csönd, az őr egy ideig nézi őket, aztán elmegy. Hannibál a földbe szúrja a dárdáját, a tetejébe akasztja a sisakját. Lehet, hogy alatta megőszült. Lassan letérdel, térdel mozdulatlanul. Mannó kétségbeesve néz rá, az őr után iramodik, megáll, visszafordul, tesz néhány lépést Hannibál felé, aztán kirohan. Hannibál mozdulatlanul, lehajtott fejjel térdel.

 

(1968. június – 1969. február)

 

 

 

Balassi Menyhárt

Tragédia három felvonásban


Szereplők
BALASSI MENYHÁRT, időnként Magyarország főkapitánya
THURZÓ ANNA, Balassi Menyhárt felesége
BALASSI BOLDIZSÁR, Menyhárt és Anna fia
BALASSI ZSIGMOND, Menyhárt öccse
MELKÓCS, temesvári pasa
IBRACHIM, későbbi temesvári pasa
SVENDI LÁZÁR, császári generális
ZAY FERENC, kassai kapitány
DOBÓ DOMONKOS, főúr
KENDY FERENC, főúr
FORGÁCS FERENC, püspök
SZÉNÁSI ISTVÁN, prédikátor
HEVESI MIHÁLY, prédikátor
JÓZSA, deák
TAMÁS, deák
Végváriak, törökök, németek

 
Történik Szatmár várában, az 1500-as évek derekán.

 

Színhely: a felsővár. Baloldalt kapu. A szín mélyén, baloldalt egy bástya, alatta egy terem. A nem túl magas bástyáról lejtős út vezet a szín előterébe. A szín jobb oldalán a palota egy része, földszintjén egy terem, emeletén két szoba. A bal oldali szobából a bástyára lehet jutni. A jobb oldali terem mélyéből a palota színen kívüli helyiségeibe nyílik bejárat. A kaputól a szobákig a szín hátterében félkörben magas fal húzódik.

 

Megjegyzés: Hevesi mindkét éneke az Eger históriájának summája című Tinódi-dallamra énekelendő, az előjáték utolsó szakasza recitativo.

 

Előjáték

Az előfüggönyön Magyarország térképe 1560-ban. A három részre szakadt ország részei különböző színűek. A nagyobb városok feketék, Szatmár vörös. Az előfüggöny előtt Hevesi áll, kezében lant.

 

HEVESI

    Halljátok, népek, van egy kis ország,
    Ott a világot feldarabolják,
    Tengerek, folyók egymásba folynak,
    Hegyek és völgyek egymásra tolulnak.
    Földindulások, nagy hadak vannak,
    Gyümölcsös fákba kardokat oltnak,
    Hol a szegény nép lappangó jószág,
    Bitangol, árvul, ott van Magyarország.
    Szegény magyarok! Öröm tinéktek
    Török kezébe, ha foglyul estek,
    Töröknek lánca, az német rabság
    Bírhatóbb, mint az magyari szabadság.
    Magyarországban sokszor van ínség,
    Magyarok miatt pusztaság, éhség,
    Siralom sorsa sokféle népnek,
    Élőnek, holtnak, satnyának és épnek.
    Lássatok, népek, megkötött tulkot,
    Hentes markában fölötte sulykot,
    Kétfejű birkát lássatok, népek,
    Egyszerre hódol Budának és Bécsnek.
    De mert nagy az isten, sem siet, se késik,
    Bizony minden ínség majd csak elenyészik,
    Uralkodik fennen majd szívbéli jóság,
    Lesz majd nagy vigalom, nem lesz Magyarország.
 

Első felvonás

1558. szeptember elseje, délután. Bejön Józsa és Tamás, kezükben kard, gyorsan átkutatják a színt, a jobb teremből előrángatják a fegyvertelen Hevesit, aki szó nélkül engedelmeskedik. Tamás lefogja Hevesit, Józsa kimegy a bal kapun, Kisvártatva bejön Menyhárt, Józsa, Kendy, Zsigmond, egy csapat fegyveres, mögöttük szekeret húznak, a szekéren Anna, ölében egy csecsemő, mellette udvarhölgyek és szolgák, a szekéren ládák, hordók. A szekér megáll a bal terem előtt, a fegyveresek és a szolgák leugrálnak, és szétoszlanak a színen. Menyhárt és kísérete megáll a szín közepén, körülnéznek.

 

JÓZSA

Hát ez itt a felsővár. Hevesire mutat. Mást nem találtunk.

 

Menyhárt Hevesi elé lép.

 

MENYHÁRT

Én Balassi Menyhárt vagyok, a híres, az istentelen, a lókötő, az anyaszomorító, én vagyok az áruló, a vitéz, az átkozott, egyszóval köztudomású, hogy én vagyok a legnagyobb gazember és a legjobb hadvezér Magyarországon. Ami Báthoryé volt, az most mind az enyém. Szatmár a népével együtt. Te is. Velem nem lehet kibabrálni, engem nem lehet átejteni, mert én vagyok Balassi Menyhárt. Igaz, hogy elkotródott az egész Báthory-pereputty?

HEVESI

Igaz.

MENYHÁRT

Hát te?

HEVESI

Itt születtem. Nem megyek el innét.

MENYHÁRT

Nem akarsz megölni?

HEVESI

Nem hiszem.

MENYHÁRT

Mi a neved?

HEVESI

Hevesi Mihály.

MENYHÁRT

Hát úgy vigyázz magadra, hogy én vagyok… ki vagyok én?

HEVESI

Balassi Menyhárt.

MENYHÁRT

A többihez. Hol a kulcs?

 

Kis csönd. Tamás elengedi Hevesit.

 

ZSIGMOND

Hol a kulcs?

KENDY

Hol a kulcs?

JÓZSA

Hol a kulcs?

HEVESI

Kulcs, az nincsen.

MENYHÁRT

Mi az, hogy nincs?! Üvölt. Olyan nincs, hogy nincs! Át akarom venni! Díszes párnán hozzátok elébem! Józsa!

JÓZSA

Elvittek mindent… a kulcsot is…

MENYHÁRT

Nem érdekel! Csináljatok! Estére meglegyen!

JÓZSA

Estére meglesz.

MENYHÁRT

Most pedig birtokba vesszük a palotát.

 

Menyhárt bemegy a jobb terembe, Kendy és Zsigmond követi. Anna leszáll a szekérről, és a nők és a szolgák egy részének kíséretében a jobb terembe viszi a csecsemőt. Józsa, Tamás és Hevesi a színen marad. Józsa a bal teremhez lép, Hevesi és Tamás utána.

 

HEVESI

Itt vannak a kínzóeszközök. Talán van itt kulcs is.

JÓZSA

Nem érdekes, van egy csomó kulcsunk. Díszes párnánk is. Ha megérkezünk valahová, mindig átadjuk. De ha rögtön adnánk, gyanús lenne, honnan szereztük. Hátha magunkkal hoztuk. Viszont úgy nézem, csak két kaloda van. Nagyon kevés.

HEVESI

Inkább a karó vagy a deres járta. Szerették a csigát meg a kereket is.

JÓZSA

Tüzes vas?

HEVESI

Van belőle.

TAMÁS

Ezt mindet használták?

HEVESI

Sértődötten. Persze hogy használták.

JÓZSA

Azt beszélik, a jezsuiták kifundáltak valamilyen csizmát. Beledugják a delikvens lábát, és addig szorítják, amíg elpépül a csontja.

HEVESI

Erdélyben is van?

JÓZSA

Amikor eljöttünk, még nem volt. A magyarok még ehhez se értenek igazán.

TAMÁS

Mi találtuk fel a tüzes trónt.

JÓZSA

Nem jó az. Mire megvallanál, porhanyóssá sültél. Kínlódol, de csak egyszer. A csizmának jobb a hatásfoka. Hevesihez. Ez a terem nem is nyirkos. Se penész, se bogarak, se patkányok, se sötétség.

HEVESI

Az igazi börtön az alsóvárban volt. Aztán hordókat raktak oda. Most elvitték.

JÓZSA

Akkor pedig újra börtön lesz.

 

A jobb teremből kijön Zsigmond és Kendy.

 

ZSIGMOND

Hát nem elvitt mindent?! Hogy lehet valaki ennyire kishitű? Ha engem kifüstölnének, itt hagynék mindent, hátha visszatérek. Az anyja istenit! A földön fogunk aludni? A bal terem előtt álldogálókhoz. Tamás, eridj az alsóvárba, Menyhárt várja a generálist. Tamás el. Józsa, te meg kajtass föl valahol néhány széket, nincs mire ülnünk. Józsa Hevesivel el a jobb terembe. Nahát, ez a Báthory! Udvariatlan egy állat.

KENDY

Mondd csak, Zsigmond: honnét csöppent ide ez a német generális? Ez a hogyishívják.

ZSIGMOND

Svendi Lázár.

KENDY

Az. Honnan került ide?

ZSIGMOND

Nem tudom.

KENDY

Elvégre béke van. Arra számítottunk, hogy Báthoryt fegyverrel kell kivernünk, erre ideérünk, Báthory sehol, viszont a németek bent vannak az alsóvárban. Miért?

ZSIGMOND

Nem tudom.

KENDY

Nem értem. Ha Szatmárra Ferdinánd is igényt tart, akkor Izabella, imádott királynőnk, hiába ajándékozza Menyhártnak.

ZSIGMOND

Svendi itt van, de nincs abban semmi. Elvégre béke van. Még köszönettel is tartozunk neki. Kiűzte Báthoryt. Helyettünk.

KENDY

És ha itt marad a nyakunkon? Menyhárt mit szólt?

ZSIGMOND

Nem szólt semmit.

KENDY

Ha Menyhárt józanul mérlegel, márpedig van neki sütnivalója, én egyetértek vele, és feltétlenül támogatom.

ZSIGMOND

Egy pillanatig se kétlem.

KENDY

Tudhatjátok, mennyire lényegtelen, hogy Izabellától birtokot kaptam.

ZSIGMOND

Hogyne tudnánk.

KENDY

Tudjátok, mennyire imádom a Balassiakat.

ZSIGMOND

Mi is nagyon-nagyon szeretünk téged.

KENDY

Végül is Menyhárttal együtt árultam el Ferdinándot… Izabella is elárulható.

ZSIGMOND

Izabelláról csak a legmélyebb tisztelet és szeretet hangján beszélhetünk.

KENDY

Imádott királynőnk. Éljen soká.

ZSIGMOND

Izabellának, Erdély jóságos nagyasszonyának köszönhetjük, hogy megkaptuk Báthory birtokait. Holott Báthory az ő régi, hűséges híve.

KENDY

Megérdemeltétek Szatmárt, én mondom neked: megérdemeltétek.

ZSIGMOND

Izabellát halálunkig híven fogjuk szolgálni.

 

A bal kapun át jön Svendi, Tamás kíséretében.

 

ZSIGMOND

Tamáshoz. Szóljál Menyhártnak. Tamás bemegy a jobb terembe. Szívélyesen üdvözöllek várunkban, kedves barátunk, nemes Svendi Lázár.

 

Svendi meghajol.

 

ZSIGMOND

Én Balassi Zsigmond vagyok, Menyhárt öccse. Ez pedig Kendy Ferenc, testi-lelki jó barátunk, hűséges cimboránk.

SVENDI

Örvendezek nagyon.

 

Kis csönd.

 

KENDY

Nagy öröm lehet Ausztria szolgálata. Erőt ad, és lelkesedéssel tölt el. Bécs hamarosan világhatalommá válik.

ZSIGMOND

Ez így van, mindamellett a generálist talán fárasztja, ha túl sok magyar mondatot hall egymás után.

 

Kis csönd. A jobb teremből kijön Menyhárt, mögötte Tamás és Hevesi egy-egy sámlit hoz. Józsa is kijön néhány vitéz kíséretében. A szekérről leemelnek egy hordót.

 

MENYHÁRT

Üdvözöllek, Svendi! Gyere föl a bástyára, onnét szebb a kilátás.

 

Menyhárt és Svendi fölmegy a bástyára, Tamás és Hevesi utánuk viszi a sámlikat, Józsa emberei a hordót gurítják föl. A bástyán Menyhárt hellyel kínálja Svendit, aki leül az egyik sámlira, majd Menyhárt is helyet foglal a másik sámlin. Tamás és Hevesi lemegy a bástyáról, és eltűnik a jobb teremben. Józsa megtölt két kupát, átnyújtja, aztán Menyhárt intésére a vitézekkel együtt lemegy a bástyáról, és leül a jobb terem előtt. Zsigmond és Kendy néz fölfelé. Menyhárt és Svendi koccint, isznak, Menyhárt újra tölt, isznak, gyönyörködnek a tájban.

 

KENDY

Azon tűnődöm: ha valaha érdemes volna visszaállnunk Ferdinánd oldalára, ez a kedvező pillanat. Kétlem, hogy Menyhárt Erdély oldalán tartósan bírhatná Szatmárt. Furcsállom, hogy Izabella éppen a hozzá huzamosan hű Báthory birtokát adományozta Menyhártnak. Báthory lázongani fog, és a főurak támogatni fogják. Mit tesz akkor Izabella? Megvédi Menyhártot, vagy áldozatul dobja? Gondol erre Menyhárt?

ZSIGMOND

Azt én nem tudhatom, de bizony könnyen meglehet.

KENDY

Könnyen, ugye?

ZSIGMOND

Meglehet. Ne törd a fejed, öregem. Ezek odafönt eliszogatnak egy darabig. Gyere, igyunk mi is.

 

Zsigmond intésére pár vitéz egy hordót gurít a jobb terembe. Zsigmond és Kendy utánuk megy.

 

MENYHÁRT

Na, mit szólsz, te német, micsoda táj ez, micsoda dús föld, és micsoda erdők nyúlnak egész a hegyekig. Na és micsoda hegyekig! Látod, te generális, itt még a mocsarak is mások. A legkisebb pocsolya is az enyém. Nézz körül. Ha a tiéd lenne, hagynád, hogy elvegyék? Mert én nem. Én nem adnám semmiért.

SVENDI

Hőség. Por. Nagyon hőség van.

MENYHÁRT

Nagyon hőség, mi? Igyál még, Svendi. Igyál csak.

 

Svendi iszik.

 

SVENDI

Fulladt hőség.

MENYHÁRT

Fülledt.

SVENDI

Az, az. Fulladt hőség. Por. A fej zümmög. Ide vagyok küldve, koszos vidékbe. Mert én a legifjabb generál Bécsben. Más nem akart jönni, Bécsben maradni, dőzsölni. Én meg itt rohadni. Kutyának való. Mert talentum vagyok. Itt háború se, kultúra se, semmi. Itt kell rohadni. Á!

MENYHÁRT

Igyál, te szegény generális.

 

Svendi iszik.

 

MENYHÁRT

Mit hoztál nekem, Svendi?

SVENDI

Itt van a pénz. Árulásért. Ferdinánd bőkezű. A barom. Nem császár az. Dögvész. Zacskót vesz elő. Nesze. Húszezer. Meg Szatmár, amit a nőstény adott. Az is a tiéd. Diploma van róla.

MENYHÁRT

Hol van?

SVENDI

Valami embered hozza Bécsből.

MENYHÁRT

Nincs nálad?

SVENDI

Nincs, nincs. De hozva lesz.

 

Menyhárt elteszi a zacskót.

 

MENYHÁRT

Ne búsulj, Svendi, nem utolsó hely ez a Magyarország, lesz itt mit tanulnod. Vitézlő iskola ez, majd meglátod. Errefelé sose tudhatod, mit hoz a holnap. Nem tudhatod, honnan, miért, kik vágnak kupán. Például azt mondom én neked, Svendi Lázár: én most elfogatlak téged, tömlöcbe záratlak, váltságdíjat követelek érted. Mit szólsz hozzá?

SVENDI

Nevet. Zsoldosok alsóvárban.

MENYHÁRT

Az enyimek is ott vannak.

SVENDI

Nevet. Zsoldosok váron kívül is.

MENYHÁRT

Tudom, Svendi. Van vitézem a környező tanyákon.

SVENDI

Nevet. Zsoldosok, vitézek körül, tanyákon kívül is. Bizony.

MENYHÁRT

Nevet, körbemutat a tájon. Az enyimek négy gyűrűt vontak a vár köré. A külső gyűrű ott kezdődik, azoknál a jegenyéknél. Látod? Van azon kívül katonád? Mi? Be vagy ám kerítve, Svendi.

SVENDI

Nevet. Nem tudni, hányszor te vagy kerítve be.

MENYHÁRT

Nevet. Egészségedre, Svendi.

 

Koccintanak, isznak.

 

MENYHÁRT

Mennyire taksálod magad? Mennyit ad érted Ferdinánd? A dögvész? Tízezer? Húsz? Van akkora az elherdálandó tehetséged?

SVENDI

Húszezer. Talán érek. Remélem. Disznóság, ha ennyit sem.

MENYHÁRT

Ennek nagyon-nagyon örülök. Ennyit fogok kérni, jó? És visszaállok Izabella mellé.

SVENDI

Jó. Aztán jön vissza Báthory.

MENYHÁRT

Nem jöhet vissza.

SVENDI

De, de. Kell neki.

MENYHÁRT

Láttad az imént Kendy Ferencet odalent, az öcsém mellett. Hát az ő birtokait kapja meg Báthory. Jó cimborám Kendy, együtt árultuk el nemrég Ferdinándot.

SVENDI

Jó cimbora, nem jó cimbora. Kendy nem fogja adni birtokot Báthorynak.

MENYHÁRT

Oda fogja adni. Egészségedre, Svendi!

 

Koccintanak, isznak.

 

MENYHÁRT

Mert hiszen mért ne adná.

SVENDI

Nem bolond.

MENYHÁRT

Megkapja másét.

SVENDI

És az? Megint másét?

MENYHÁRT

Hát nem kap újat.

SVENDI

Nem adja Kendy. Nem.

MENYHÁRT

Muszáj neki.

SVENDI

Nem. Nem. Nem szabad.

MENYHÁRT

Dehogynem. Egészségedre, Svendi.

 

Koccintanak, isznak. Menyhárt int, Józsa a vitézekkel felrohan a bástyára, meragadják Svendit, akinek cigányútra szalad a bor, kalimpál, kiabál: „Schweinerei! Last mich los! Was für ein Scherz ist das!”

Valaki a vitézek közül fejbe veri egy doronggal, Svendi elájul, lecipelik a bal terembe, és az egyik kalodába zárják. Menyhárt iszogat, gyönyörködik a tájban. A jobb teremből kijön Anna és Hevesi.

 

ANNA

Az egyik láda oldalára rózsák vannak festve, abban vannak a szőnyegek, a másik kék, abban vannak a cipőim, és lehet, hogy odapakoltam a függönyöket is, de lehet, hogy egy másikba. Lehet, hogy a függönyök a harmadik szekéren vannak, nézz utána, de a kulcsot ki ne add a kezedből, érted? Mert ezek a népek olyanok, hogy mindent széthordanának. De nem, mégiscsak az a legjobb, ha ki se nyitod, majd én. A legjobb, ha oda se mégy. Mit is akartam… Szűzanyám, ezek a némberek összegyűrik az alsószoknyáimat! Mit állsz itt? Lódulj! Hozd a ládát!

 

Anna visszarohan, Hevesi habozik, aztán a bal kapu felé indul.

 

JÓZSA

Hevesihez. Ezek a csavarok annyira berozsdásodtak, hogy az valami botrányos.

HEVESI

Megáll, nézi a kalodálást. Azelőtt inkább a karó meg a kerék járta.

 

Hevesi kimegy a kapun. A jobb teremből kijön Zsigmond, Kendy és Tamás, Tamás kezében zászló, rajta a kétfejű sas.

 

KENDY

Ismerem Menyhárt észjárását, eleget raboltam és árultam vele. Egyívásúak vagyunk mi mind. Ha Menyhárt elárulta Izabellát, igaza volt. Messzemenően támogatom. Persze ha már együtt árultuk el Ferdinándot, most se kellett volna kihagynotok a játékból. Bennem aztán igazán megbízhattok.

ZSIGMOND

Ki tudná megmondani, mit hoz a holnap. Menyhárt se tudja. Néha maga se tudta, hogy a következő órában elárul valakit. A sors hozta úgy magával mindig.

TAMÁS

Jé! Itt az előbb még nem volt senki.

KENDY

Megdöbbenve. Hiszen ez Svendi!

 

Zsigmond elképed.

 

KENDY

Józsához, kételkedve. Svendi?

JÓZSA

Kiabált, fejbe vertük, elájult. Megölni nem volt szabad.

 

Kis csönd.

 

KENDY

Mégse árultuk el Izabellát.

ZSIGMOND

Az nem lehet.

KENDY

De hát látod!

ZSIGMOND

Nem lehet. Ez tévedés.

 

Csönd. A bal kapun bejön Hevesi és néhány ember, három ládát cipelnek, az egyikre rózsák vannak festve, a másik kék, a harmadik szürke.

 

ZSIGMOND

Hevesihez. Fiam, állj meg egy pillanatra.

 

Hevesi megáll, a többiek leteszik a ládákat.

 

ZSIGMOND

Mondd meg nekem, fiam: ül itt valaki ebben a kalodában?

HEVESI

Nézetem szerint olyasformán.

ZSIGMOND

Láttad már ezt az embert valahol?

HEVESI

Hogyne láttam volna. Ez a német generális.

ZSIGMOND

Svendi Lázár?

HEVESI

Hát ha úgy hívják…

 

Kis csönd.

 

TAMÁS

Hova tűzzem a zászlót?

ZSIGMOND

Egyelőre sehová.

 

Állnak, nézik a kalodába zárt, ájult Svendit. A bal kapun bejön Zay, fáradt, poros.

 

ZSIGMOND

Hát ez meglepő.

JÓZSA

Hiába raboltad ki az erdélyi főurakat. Menyhárt visszaáll, és te is mindent visszaadsz.

KENDY

Ez igaz? Zsigmond!

ZSIGMOND

Hazugság.

 

Csönd. Zay odaért hozzájuk.

 

ZAY

Megjöttem, hé! Legalább tárt karokkal fogadjatok.

 

Mindenki Zayra néz.

 

JÓZSA

Nahát, Zay! Rég nem láttalak.

 

Zay kezet fog Józsával.

 

ZAY

Jöttem volna előbb is, de megfújták a lovamat. Végigjöttem a németek és a törökök között, nem bántott a kutya sem. Végre ideérek, erre a magyarok nekem jönnek, és elveszik a lovamat.

JÓZSA

Így van ez mifelénk.

ZAY

Az istenit neki! Különben ott egye meg a fene, legalább gyalogoltam. Kár, hogy már ideértem, el kéne menni valahová. Zsigmondhoz. Mi van, Zsigmond? Ezer éve. Hogy Zsigmond komoran hallgat, Kendyhez fordul. Ennek mi baja? Részeg?

 

Kendy a kalodára mutat.

 

ZAY

Él még? Leguggol, Svendi pulzusát fogja, aztán a fejét tapogatja. Nem tört be. Ki ez a fickó?

JÓZSA

Svendi. Generális.

 

Zay meglepődik, fölegyenesedik, Józsa a bástyára mutat. Zay fölnéz, Menyhárt iszogat, és gyönyörködik a tájban. Kis csönd.

 

ZAY

Én Ferdinánd adománylevelét hozom Szatmárról.

ZSIGMOND

Hiába hozod.

KENDY

Zayhoz. Kezdem belátni: itt kívülem mindenki tudott Menyhárt legújabb árulásáról.

ZAY

Te nem tudtad?

KENDY

Nem én.

ZAY

Ahogy elnézem, ennek most már nincsen különösebb jelentősége.

KENDY

Menyhárt talán el se árulta Izabellát.

ZAY

Dehogynem. Titkos szerződést kötött Ferdinánddal.

KENDY

Menyhárt? Személyesen?

ZAY

Nem egészen. Történetesen én kötöttem. Zsigmond megbízásából.

ZSIGMOND

Kendyhez. Menyhárt ugyanis…

KENDY

Értem.

 

Kis csönd. Kendy mosolyogni kezd.

 

KENDY

Értem. Nem értitek? Óriási! Menyhárt nyilván pénzt is kapott…

 

Zsigmond bólint.

 

KENDY

Hát most váltságdíjat is fog kapni, Svendiért! Ez igen! Dupla haszonért marad hű Izabellához. Ezt így kell csinálni! Kinek jutott volna közülünk eszébe? Inasok vagyunk mi még az árulásban. Az árulás: palota. Hogy mestermű legyen, ki kell faragni a legutolsó kőrózsáig. Engem fölemel az emberi szellem találékonysága. Büszke vagyok Menyhártra, és mindenben messzemenően támogatom.

 

Zsigmond savanyúan hallgat.

 

TAMÁS

Ezek szerint visszavihetem a zászlót.

KENDY

Vissza. Izabelláét tűzd ki.

TAMÁS

Csak tudnám, hová pakoltuk. Morfondírozva bemegy a jobb terembe.

ZAY

Vidáman. Jól van, hiába fáradtam, de legalább csináltam valamit. Döglesztő egy kánikula van, de oda se neki, legalább jöttem valahonnan valahová. Most kéne valami jó ötlet, mivel üssem el az éjszakámat, hátha már reggel odébbállok.

HEVESI

A másik kaloda még kiadó.

 

Hevesi int, a vitézek fölemelik a ládákat, és bemennek a jobb terembe.

 

ZSIGMOND

Ez a hőség, ez valóban szörnyű. Izzadok, mint egy ló. Zayhoz. Ültél te már kalodában?

ZAY

Még nem volt szerencsém. De ki fogom próbálni.

ZSIGMOND

Kendyhez. Ha most azonnal visszaküldöm, amit elraboltam, nem történt semmi. Tévedtem, belátom, megkövetem őket. A lelkem mélyén mindig Izabella híve maradtam, csak ez az átkozott természetem, ez nem hagy nyugodni…

KENDY

Természeted! Menyhártot utánzod. Kell is neked a rablás! Mint gatya a tehénen. Ne izgasd magad, Zsigmond. Úgyse tudni, mit hoz a holnap. Izabella egyébként nagy királynő.

ZSIGMOND

Éljen soká.

KENDY

Gyere, Zsigmond, igyunk még. Zayhoz. Gyere te is.

ZAY

Mindjárt. Előbb magamhoz térek, elkábított a hőség.

 

Kendy vállat von, int a vitézeknek, Zsigmonddal együtt bemegy a jobb terembe. Józsa emberei még egy hordót leemelnek a szekérről, utánuk viszik. Menyhárt odafönt feláll, és belenyújtózkodik a lehanyatló napba.

 

ZAY

Józsához, Menyhártra mutatva. Mint egy farkas. Kölyökkoromban láttam ilyet, falkában csaptak le a tengerpartra, télen a városokba is betörtek. Figyeld csak: minket is elborít az árnya.

JÓZSA

Alkonyodik már.

 

Menyhárt leballag a bástyáról.

 

ZAY

Üdvözöllek, Menyhárt. Meghoztam Ferdinánd diplomáját.

MENYHÁRT

Isten hozott, Zay. Megjutalmazlak: neked adom Szamosújvárat.

ZAY

De hiszen Szamosújvár nem is a tiéd!

MENYHÁRT

Csak nem képzeled, hogy a magaméból adok? Foglald el a tulajdonosától, áldásom rá. Józsához. Józsa fiam, az éjjel odakint fegyverezzék le a németeket, és eresszék szélnek őket. Várjál. A másik dolog: a kaput éjszakára be kell csukni. Jó erősen. Érted?

JÓZSA

Értem.

MENYHÁRT

Mit állsz itt?

JÓZSA

Az igazat megvallva, én félek ettől az éjszakától.

MENYHÁRT

Na, eridj.

 

Józsa habozik. Anna kijön a jobb teremből.

 

MENYHÁRT

Nem hallottad?

ANNA

Menyhárt! Nem találom a szalagjaimat! Hol vannak a szalagjaim?

MENYHÁRT

Józsához. Lódulj már!

 

Józsa kimegy a bal kapun.

 

ANNA

Menyhárt, édesem, csinálj már valamit, én nem bírom! Teljesen kimerültem. Minden után nekem kell szaladgálnom! Ezek a némberek úgy mozognak, mint a lajhár. Menyhárt, én mindjárt sírva fakadok! Ezek a némberek képesek, és a zsírosbödönbe rakták a szalagjaimat!

MENYHÁRT

Úgysincs benne zsír.

ANNA

Toppant. De a zsírosbödönt útközben eldobtuk! Mert úgysincs benne zsír! Hátha benne voltak a szalagjaim! Menyhárt, édesem, én nem bírom ezt a cigánykodást! Engem nem így neveltek! Itt nincsen semmi! A puszta földön fogok hálni? Menyhárt, én azonnal sírva fakadok!

 

Menyhárt nevet, és a karjába kapja Annát, aki átkarolja a nyakát.

 

ANNA

Nahát, hogy végre eszedbe jutott! Te ronda, szőrös medve! Te rusnya vadállat!

MENYHÁRT

No, Anna, megkeressem a szalagjaidat? Mi?

ANNA

Te buta! Te vadállat! Te! Megpofozza Menyhártot. Az előbb szoptattam Boldizsárt, egészen úgy harapdálta a mellemet, mint te szoktad. Tudod, mindig megőrülök, ha valaki a mellemet harapdálja. Lévay Gábor sose harapdálta a mellemet. Meg is halt szegény.

MENYHÁRT

Nem is volt neki foga, így nyámnyogott fölötted: nyám-nyám-nyám, és csorgott a nyála.

ANNA

Te csak ne bántsd az én első férjemet, légy neki hálás, hogy rád hagyta Lévát – és engem! El se vettél volna, ha nem tudom előre, hogy Léva boldog özvegyeként foglak megkaparintani. Te mafla. Ugye, hogy nem vettél volna el, te hülye, ha semmim se lett volna? Menyhártot pofozza. Felelj, te álnok, te képmutató rusnya vadállat, te kéjelgő disznó! Légy őszinte legalább egyszer az életben!

MENYHÁRT

Hát bizony eszembe se jutott volna.

ANNA

Megsértődve. Hát ez aztán pofátlanság! Bebocsátom a birtokomba és a testembe, kielégítem ezt a ronda szőrös hájtömeget, és ez a hála. Tegyél le! Itt hagylak! Kapálódzik, rugdos. Eressz el, ez így nem igazság, azonnal tegyél le! Thurzó Annával így nem lehet eljárni! Karmol, harap, Menyhárt egész testében rázkódik a nevetéstől. Tessék engem letenni!

 

Menyhárt nevet, aztán beviszi a rúgkapáló Annát a jobb terembe. Zay egyedül marad a színen, nézi az ájult Svendit. Alkonyodik. A bal kapun bejön Szénási, jókora batyuval a vállán. Zay rugdosni kezdi Svendit, de az nem reagál. Szénási közelebb megy, szemléli.

 

SZÉNÁSI

Meg lehet itt szállni?

 

Zay megfordul, megszemléli.

 

SZÉNÁSI

Lekeríti válláról a batyut. Lehet itt szállást kapni éjszakára? Meg tudom fizetni.

ZAY

Egy jó tanácsot adhatok. Errefelé tagadd le a pénzed, a tudásod és a tehetséged.

SZÉNÁSI

A pénzemet el is szedheted, előbb-utóbb úgyis elrabolnák. Legalább egyszer kapjak érte valamit. És nekem itt muszáj megszállnom, mert odakint nem biztonságos. Ez itt Báthory vára, nem?

ZAY

Báthoryt elűzték.

SZÉNÁSI

Igen? Nem baj. Én akkor is fáradt vagyok. Leül. A pénzemet egyébként nem is loptam, becsületes cserével szereztem. Útközben eladtam a feleségemet egy töröknek. Ezek a törökök állandó nőhiányban szenvednek. Szegények.

ZAY

Ronda egy némber volt a nejed, mi?

SZÉNÁSI

Az enyém? Mit képzelsz! Ízletes volt, fiatalka, kerek farú, az tetszett meg a töröknek. Ropogós volt a húsa, és imádta a szerelmet. Megéri a pénzét. Sóhajt. Az igazság az, hogy meguntam. Én nem tudom egyetlen nővel leélni az életem. Sajnálnom kéne szegényt, mert igen jó volt hozzám, de isten látja lelkemet: előbb-utóbb úgyis megfojtottam volna.

ZAY

Nevet. És hová ilyen sietve?

SZÉNÁSI

Erdélybe. Új életet kezdek. Muszáj. Ez itt már Erdély, nem? Sose vagyok tisztában a napi politika állásával.

ZAY

Amennyire meg tudom ítélni, ez itt már inkább Erdély.

SZÉNÁSI

Az jó. Sokat tűnődtem, merre induljak, talán Bécset kellett volna választanom. Három napja indultam Kassáról. Habozva. Biztosan nem kéne elmondanom: ha engem elfognak, fellógatnak az első jegenyére.

ZAY

Gyilkoltál, raboltál, csaltál…

SZÉNÁSI

Még ha öltem volna! De csak megvertem valakit. Habozva. Ezt mégse kellett volna elmondanom. De hát akárki vagy is, meg kell értened: nem lehet Kassán megmaradni. Jártál már Kassán?

ZAY

Jártam.

SZÉNÁSI

Rohadt népség lakja. Zsírjába fúló, civakodó polgárnépség. Nem lehet elviselni az önelégült pofájukat, a cicomás kurváikat, a megveszekedett korlátoltságukat. Ha én a kassai kapitány volnék, kicsapnám egész Kassát a végekre, hadd verekedjenek korgó gyomorral. Alázatoskodó hívők, nagypofájú papok, imádságot mormoló disznók gyülevésze. Fuj! Mostanában valami reformátorok is megjelentek, az is éppolyan rohadék népség, mint a többi. Pofáznak összevissza, nekik is csak Isten az isten, halásznak a maguk és mások zavaros fejében. Akinek van egy kis sütnivalója, leszarja az egészet. Azt prédikálják nekünk: a hit nemesít, fölemel, magasztos a mi célunk: küzdeni, hogy ez meg az. Na hiszen! Aki hisz, az vagy félkegyelmű, vagy megél belőle. Ha jártál arra, tudhatod.

ZAY

Jártam.

SZÉNÁSI

Nem is az a baj, hogy meg kellett lépnem, a magamfajta értelmes egyénre abban a posványban úgyse virrad holnap. Még jó is. Ha nem üldöznének, még ott maradtam volna. Megtörték volna bennem, akivé lennem muszáj. Most boldog is lehetek, mert megtalálom a végső értékrendet, és vissza fogok térni, és a pofájukba vágom majd magam: nesztek, itt vagyok én, Szénási István, leköptetek, ti disznók, hát most háremet csinálok a kurváitokból, és a lányaitokba törlöm a képetektől mocskos kezemet, és jobban fogtok tisztelni, mint a kassai kapitányt. Különben méltóságom tiltja, hogy erről a népségről nyilatkozzam. Én nem vagyok akárki, én különb latin hexametereket írok, mint Janus Pannonius, tudok egy csomó nyelvet, értek az asztrológiához és a logikához. Húszéves múltam, még semmit se vittem véghez, hát ez így nem mehet tovább, mert belevénülök. Eddig hülye urak magyartalan diktátumait rakosgattam tisztába, de most nekivágok a dolognak, és tudom: rajtam áll, találkozom-e félúton azzal, akivé lehetek. Ezért haboztam, hogy talán Bécsbe kéne mennem, ott vannak még humanisták, és nagyobbak a lehetőségek.

ZAY

Nem hiszem. Éppen Bécsből jövök, elvinnének katonának.

SZÉNÁSI

Jól beszélek németül.

ZAY

Pláne. Na és ha feljebb vinnéd, mi lenne akkor?

SZÉNÁSI

Mi lenne?

ZAY

Ugyanaz, mint Kassán.

SZÉNÁSI

Az nem lehet, mert Kassán semmi sincs.

ZAY

Máshol sincs. Hidd el nekem, ismerem Bécset. Sehol sincs semmi. Mindenütt csak emberek élnek. Bécsben is.

SZÉNÁSI

Nem ismered Kassát.

ZAY

Talán mégis.

SZÉNÁSI

Nekem ne mesélj, én ott élek születésem óta.

ZAY

Viszont én vagyok a kassai kapitány.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Az istentelen Zay Ferenc.

ZAY

Személyesen.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Kassát gyűlölöm, undorító pocsolya, sose vagyok otthon. De hát mindenki úgy indul, mint te, aztán belátja, hogy nagynak lenni nemcsak lehetetlen, hanem mi a frásznak. Élni lehet így is, úgy is, minden különbség csak előítélet. Majd rájössz.

SZÉNÁSI

És ha lehántod a szemedről a hályog valamennyi rétegét, megláthatod: megvakultál. Ha kidobálod az agyadból a koloncokat, marad a kongó koponyád. Tudom én. Ezért menekülök Kassáról. Olcsó kifogás, hogy üldöznek.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Maradj itt éjszakára, keress magadnak egy zugot. A palotába ne menj, ott sincs fekhely, és jobb a szabad ég alatt.

 

Zay a jobb terem felé indul.

 

SZÉNÁSI

Ne menj még el!

 

Zay megáll, Szénási feláll.

 

SZÉNÁSI

Csak azt akarom mondani: maradj itt. Hallgass meg. Holott nincs mit mondanom. Az apám lehetnél. Te is érzed, nem?

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Még azt is mondhatnám: te nagy vagy és erős, pedig csak arra vágyom, hogy meghallgasson valaki. Akárki. Na, menjél, elengedlek.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Mért nem mész? Mélyen csalódol, ha azt várod: kitálalom neked az élettörténetemet. Érzed, hogy én meghallgatnám a tiédet, mi? Érzed, hogy olyan a természetem: mindenkit meg tudnék vigasztalni. Érzed, mi? Mért nem mész? Most elveszítenél, ha mennél. Ezért nem mész?

 

Kis csönd. A bal kapun megjelenik Józsa, egy hatalmas kulccsal bezárja maga mögött, majd a szín közepére jön.

 

JÓZSA

Beszédem van veled, Zay. Szénásira mutat. Ez kicsoda?

ZAY

A szolgám. Ügyes fiú, bár némileg beképzelt.

JÓZSA

Küldd el.

ZAY

Hallod, fiú? Ugrás.

 

Szénási a kapu felé húzódik, megint leül.

 

JÓZSA

Úgy ismerlek, mint aki nem fél az ördögtől sem.

ZAY

Ez így is van.

JÓZSA

Tisztellek érte.

ZAY

Térjünk a tárgyra.

JÓZSA

Ma éjszaka el kell intézni valakit.

ZAY

Engem?

JÓZSA

Akkor nem mondanám.

ZAY

Föl is köthetném magam. De azért jó, hogy nem rólam van szó. Így azonban semmi közöm az ügyhöz.

JÓZSA

Nézd, Zay, én nem szívesen gyilkolok. Rajtam a legkönnyebb bosszút állni. Én nem kaptam bárói címet Bécstől, és nem vagyok független Menyhárt személyétől. Neked viszont nem kell tisztára mosnod magad.

ZAY

Hát a lelkiismeret?

JÓZSA

A lelkiismeret?

ZAY

Az.

JÓZSA

Az neked nincsen. Ismerem az ügyeidet. Kevesen tudnak róluk. Egyelőre.

ZAY

Embert nem szoktam irtani.

JÓZSA

Csalni és rabolni annál inkább.

ZAY

Förtelmes bűnök.

JÓZSA

Mihelyt van róluk bizonyíték.

ZAY

Na és van?

JÓZSA

Van. Találékony ember vagyok.

 

Csönd.

 

JÓZSA

Vállalom az előkészítést. A végrehajtást akárkire ráfoghatjuk, akit megölünk, mielőtt vallani kezdene.

 

Csönd.

 

ZAY

Zsarolsz?

JÓZSA

Kényszerűségből.

ZAY

És azt hiszed, engem lehet zsarolni? Engem? Te giliszta! Mindig voltam annyira körültekintő, hogy a bűneim ne legyenek kijátszhatók ellenem. Engem kár lenne fenyegetni, drága barátom, nincs mivel, na és ha volna is, én akkor se félem a halált. Én a semmitől félek, ami az életben kísér, én attól félek, hogy húsz év múlva és holnap és ma éjszaka nem lesz mit tennem, én a tétlenségtől rettegek, mert mindent elviselek, csak az unalmat nem. Érted?

 

Józsa hallgat.

 

ZAY

Hülye vagy, Józsa. Te akarsz engem fenyegetni? Te pondró. Pöccintek egyet a kisujjammal, és nem vagy többé. Volna, akit érdekel, hogy ki rabolta ki a felvidéki sírokat.

 

Csönd.

 

ZAY

Még te akarsz erőszakkal rábírni arra, amit önszántamból, vidáman, élvezettel is megtennék? Csönd. Nem érted? Énnekem mindegy, mit cselekszem, csak tegyek valamit. És jól tegyem. Tökéletesen. Én kívánom a munka örömét.

 

Csönd.

 

ZAY

Báthorynak ide nem szabad visszajönnie. Így van?

JÓZSA

Azt nem tudom.

ZAY

Dehogynem.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Nagy barom vagy, drága barátom. Kendy?

JÓZSA

Igen.

ZAY

Na látod. Rendben van.

JÓZSA

Vállalod?

ZAY

Megmondtam.

JÓZSA

Tényleg?

ZAY

Hülye.

JÓZSA

Hálás leszek, meglátod. Nem köplek be.

ZAY

Korlátolt ökör. Magas ez a bástya?

JÓZSA

Nem.

ZAY

Le lehet ugrani róla?

JÓZSA

Talán.

ZAY

Kitűnő. Állíts két őrt a kapuhoz.

JÓZSA

Be van zárva.

ZAY

Tudom. Te csak tedd, amit mondok. És hordd el magad.

JÓZSA

Te Zay… te tényleg megteszed?… Nem versz át?

ZAY

De igen, biztosan. Na, menj a fenébe.

 

Józsa kissé megzavarodva el. Szénási visszajön a szín közepére.

 

SZÉNÁSI

Ne haragudj, nem akartalak megsérteni. Ha bántok valakit, csak azért teszem, mert engem az emberek viszonzatlan szeretetre ösztönöznek. Erről persze le kell szoknom, és le is fogok szokni róla, mert csak magamat gyilkolom vele, és ezt nem tehetem, mert értékes vagyok. Különben mit akart tőled ez az alak? Tenyérbemászó képe van. Soká beszéltél vele. Akit én a bizalmammal tüntetek ki, az mással ne legyen bizalmas. Örüljön, hogy velem, énvelem törődhet. Engem ugyanis nagyon lehet szeretni.

 

Csönd.

 

SZÉNÁSI

Ne nézz így rám. Ne hallgass. Azt fogom hinni: én rontottam el a barátságunkat. Mondj valamit. Szidj meg. Néha sokat beszélek, tudom, és mindig elmondom, amit nem kéne. Parancsolj rám, hogy ne legyek őszinte.

 

A jobb teremből kijön Tamás egy zászlóval.

 

TAMÁS

Zayhoz. Megtaláltam Izabella zászlóját. Kicsit összegyűrődött. Kitűzöm.

 

Zay nem szól, Tamás habozik, fölmegy a bástyára, kitűzi a zászlót, lejön.

 

TAMÁS

Kitűztem.

 

Zay nem szól, Tamás visszamegy a jobb terembe. Éjszaka van.

 

ZAY

Szénásihoz. Nem haragszom rád, Szénási. Ellenkezőleg, megkedveltelek. Aludj a szekéren, kívánom: nyugodt legyen az álmod. De azért a késedet, ha van, tedd a fejed alá. Nem tudhatod, nem követtek-e. Ismerem, jóllehet nem értem a bosszú természetét, vigyázz ma éjszaka, ez itt Szatmár, és Kassa közel van.

 

A jobb teremből kijön két markos legény, és leül a bal kapunál.

 

ZAY

Aludj tehát nyugodtan. Fülledt éjszaka lesz, kívánom: ne kísértsenek véres álmok. Kassa ugyan közel van, de aludj nyugodtan. Mocsaras vidék ez, úgyhogy ha lidércet látsz, vágd bele a késed, és szét fog oszlani. Aludj nyugodtan, de kéznél legyen a késed.

SZÉNÁSI

Kijössz majd?

ZAY

Nem.

SZÉNÁSI

Ki fogsz jönni. Nem bírod ki nélkülem.

ZAY

Nem fogok kijönni.

SZÉNÁSI

Úgyse tudok aludni. Hetek óta nem alszom, félálomban hentergek, fertelmes állapot, de vonzó: ilyen lehet az őrület. Képzelegni szoktam, eszembe jut, amit ébren már elfelejtettem, rám suhannak a tiltott gondolatok, felborzolják az agyamat, kimondhatatlan az ismeret, amit félálomban szerzek magamról. Kijöhetsz, úgyse tudok aludni.

ZAY

Én nem fogok kijönni, de éjszaka bútort fognak szállítani, útban lesz a szekér. Talán a bástyán nem fog zavarni.

 

Szénási a bástyára húzza fel a szekeret, Zay segít neki, tolja. Szénási felmászik a szekérre.

 

ZAY

Jó éjszakát.

 

Zay elindul.

 

SZÉNÁSI

Hát elmégy? Én értek az asztrológiához, és a csillagok járásából megjósolom, mi történt a múltban és miért. Megmutatom a csillagképeket. Pedig felhős lesz az éjjel.

 

Zay lemegy a kapuhoz. Szénási sóhajt, hanyatt fekszik, nézi a csillagokat. Zay a két őrhöz ér, azok felállnak.

 

ZAY

Na, legények, valakit megtréfálunk az éjjel. Ha benne vagytok, megjutalmazlak. Benne vagytok, mi? A fene essék belétek, mohó fajta. Na, szóval valaki kijön majd levegőzni, ti meg bezárjátok a kalodába. Azért ne nagyon ordítson. Fenyegessétek. Ne féljetek, nem komoly, vártok egy kicsit, összeszarja magát, aztán kieresztitek. Utána azonnal bejöttök a palotába. De kuss legyen ám! Reggel elszámolunk. Megveregeti az őrök vállát, és bemegy a jobb terembe.

EGYIK ŐR

Nem tetszik ez nekem.

MÁSIK ŐR

Nem lehet belőle semmi.

EGYIK ŐR

Akkor se tetszik.

MÁSIK ŐR

Ha nem tesszük meg, baj lesz.

EGYIK ŐR

Hát ez az.

 

A jobb teremben gyertya ég, besüt a hold is. Zsigmond, Kendy, Józsa, Tamás és Hevesi a teremben ül, mindenki a falnak veti a hátát, mellettük a földön egy-egy kard. Hold süt a palota emeletére is, ahol senki sincsen. Zay leül közéjük, kihúzza a kardját, maga mellé teszi, hátát a falnak támasztja.

 

ZAY

Különös vidék ez. Talán a mocsártól van, talán attól, hogy errefelé az ember halhatatlanabb, mint másutt, de tény: ezen a vidéken gyakoriak a szellemek. Van, aki lidércnek hívja őket, van, aki mocsári lángnak, de annyi szent: éjjelente előmásznak a holtak, és csuda dolgokat visznek végbe. Nem először járok Szatmárban, tudom, hogy így van.

 

Kis csönd.

 

ZSIGMOND

Hevesihez. Láttál már lidércet?

HEVESI

Nem is tudom.

ZAY

Furcsa históriákat regélnek az itteniek.

HEVESI

Regélnek.

ZAY

Azt mondják: az itteni kísértetek egészen élő benyomást keltenek. Néha gyilkolni is szoktak. Állítólag késsel ontják az élők belét. Hallottál ilyet?

HEVESI

Nem nagyon.

ZAY

Némelyik szellemnek négy feje van, és mint a patáján, a négy fején jár, a feje helyén meg láng van. Aztán olyan kísértet is van, hogy alul férfi, felül nő. Vijjognak az ember feje fölött, belekapaszkodnak a hajába, a fejbőrrel szállnak tovább, beleakad a karmuk. Akkora karmuk van, mint a sasnak. A karmukról mindig belek lógnak. Láttál ilyet?

HEVESI

Én még nem láttam.

ZAY

Azt mondják: aki rájuk gondol, annak meg is jelennek.

 

Kis csönd.

 

KENDY

Baromi egy fantáziád van.

ZSIGMOND

Inkább hallgass.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Hallgassátok?

 

Nagy csönd.

 

ZAY

Valami suhog.

 

Csönd.

 

JÓZSA

Én már láttam ilyen szellemet.

ZSIGMOND

Hagyjátok abba!

 

Csönd.

 

TAMÁS

Tudnak beszélni?

ZAY

Azt mondják, van, aki érti a vijjogásukat.

TAMÁS

Az biztos az ördöggel cimborál.

ZAY

Egészen biztos.

 

Csönd.

 

ZAY

Ismerem én Báthoryt, azt hiszem, tudom, mért vonult el békében. Ennek csak egy oka lehet: nem bírja a szellemeket. Különben nem adta volna Szatmárt, hiszen alig van szebb vidék a három hazában. De nem is küzdött érte. Nem furcsa? Én azt mondom: nagyon is különös.

ZSIGMOND

Hát én is elmennék innét, annyi szent.

JÓZSA

Nem lehet elmenni.

ZSIGMOND

Mért nem?

JÓZSA

Menyhárt éjszakára bezáratta a kaput.

 

Csönd.

 

KENDY

Zay, menj a fenébe a rémmeséiddel. Mit fonnyadunk itt potyára? Anna hölgyei egyedül alszanak.

ZAY

Ilyen hőségben egészségtelen.

KENDY

Hőség? Szerintem hűvös van.

ZAY

Itt? Meg kell dögleni a hőségtől. Fúj egy nagyot. Odakint még elviselhető, de itt kibírhatatlan. Leveszi a kabátját. Nem értem, hogy bírjátok, én teljesen átizzadtam. Beleszagol a levegőbe. És ez a bűz! Dögletes. Alig kapok levegőt, ráül a mellemre. Megtörli a homlokát. Itt szellő se mozdul. Pokoli a hőség.

 

Tamás leveszi a kabátját, és megtörli a homlokát.

 

ZAY

Micsoda kánikula! Kigombolja az ingét. Ez a pára!

 

Zsigmond megtörli a homlokát.

 

ZAY

Azon tűnődöm, izzad-e Svendi a kalodájában?

 

Csönd.

 

JÓZSA

Nemsokára megvirrad.

ZAY

Pedig érzem: ma éjjel valaminek történnie kéne.

 

Csönd.

 

ZSIGMOND

Minek kéne történnie?

 

Csönd.

 

ZSIGMOND

Hallod, Zay? Csönd. Mi az, hogy nemsokára megvirrad?

ZAY

Azon tűnődöm: különös volna, ha most valaki kiengedné Svendit. Merre menekülne? A kapu zárva. Nyilván nem tudja, hogy a bástyáról le lehet mászni. Azon tűnődöm: eszembe jutna-e, hogy kötél nélkül lemásszam egy ismeretlen bástyán, ha végveszély fenyeget.

 

A palota emeletén megjelenik Anna, karján a csecsemő. Leül egy sámlira, ringatja a csecsemőt, dúdolni kezd.

 

ZAY

Pokoli ez a hőség.

KENDY

Hallgassátok?

 

Csönd.

 

TAMÁS

Anna.

 

Kis ideig a dúdolást hallgatják. Zsigmond leveszi a kabátját. Tamás és Hevesi a homlokát törülgeti.

 

JÓZSA

Nemsokára megvirrad.

ZAY

Bizony. És az egyik éjszaka, akár a másik. Nem történik semmi, csak unalom, csak tétlenség, csak álmatlanság, csak unalom, velőtlen napok és évek, ismétlődés, így van ez.

 

Kendy feláll.

 

KENDY

Na, én kimegyek. Sétálok egyet.

ZSIGMOND

Várjál, megyek én is.

 

Zsigmond feláll.

 

ZAY

Az nagyon jó lesz, Kendy amúgy is fél egyedül. Hátha jönnek a lidércek.

KENDY

Jönnek a fenét.

ZAY

Jönnek, nem jönnek, félsz kimenni egyedül. Te se vagy más, mint a többi.

KENDY

Zsigmond, maradj itt. Majd kimész utánam.

ZSIGMOND

Dehogy maradok.

KENDY

Zsigmond, nagyon kérlek.

ZSIGMOND

Melegem van.

ZAY

Menjél csak, Zsigmond, Kendy hálás lesz, akárhogy is tagadja.

KENDY

Ülj le. Nagyon szépen kérlek.

 

Zsigmond visszaül, Kendy kimegy az udvarra. Anna énekelni kezd.

 

Kendy megáll az udvar közepén, nyújtózkodni kezd. A két őr rárohan, bevonszolják a bal terembe, és a kalodába zárják Svendi mellé.

 

EGYIK ŐR

Meg ne mukkanj!

 

Kendy ül a kalodában, meg van lepve. A két őr arrébb húzódik és vár. Anna közben énekel.

 

ZAY

Úgy gondolod, Józsa, hogy közeleg a hajnal?

 

Csönd.

 

ZAY

Lám, lám, te itt ültél egész éjszaka, Menyhárt pedig rád bízott valamit. Mit is bízott rád?

 

Józsa hallgat.

 

ZAY

Nem kellett volna Svendit megkínoznod?

TAMÁS

A rabokat meg szokták kínozni.

 

Csönd.

 

ZAY

Figyeljétek meg: Kendy csak azért se fog visszajönni. Nehogy Zsigmond kimehessen.

 

Csönd.

 

ZAY

Nincs is hőség. Mégiscsak jön a hajnal. Akkor van a leghidegebb…

 

Csönd. Az őrök kiengedik Kendyt. Kendy a bal teremben marad, elzsibbadt tagjait dörzsölgeti, a két őr bemegy a jobb terembe, és eltűnik a jobb terem mélyén. Az üldögélők szótlanul néznek utánuk. Kendy a kapuhoz siet, az zárva. Kendy egy pillanatig habozik, a jobb terem felé indul, de megtorpan, aztán fölsiet a bástyára. Beleütközik a szekérbe, Szénásira támad, aki leszúrja Kendyt. Kendy elterül, és legurul a bástyáról. Szénási a kapuhoz rohan, a kapu zárva, erre Szénási a hátát a kapunak veti és késsel a kezében vár.

A szín elsötétedik, csak Kendy tetemére és a palota emeletére esik holdfény, ahol Anna énekel, majd befejezvén eltűnik.

ANNA ÉNEKE

 

  Szél hátán szél szállj
  a széllel
  Nyargalásszál
  szerteszéjjel
  Gyia ló
  Hintaló
  Ha ki bánt én
  kiherélem
  Ékességem
  Pisze nózid én
  kihúzom
  Sasorr legyen, addig
  nyúzom
  Magyar orr
  Nemes orr
  Orrod legyen
  ékességed
  Ékességem
  Kicsi lelkem
  gőgicséjét
  Sasmadarak
  döngicséljék
  Pici kard
  A fakard
  Vaspengére
  kicserélem
  Ékességem
  Lábikódon kis
  kalimpa
  Kerüljön rá nagy
  kalimpa
  Nagyra nőj
  Hamar nőj
  Szeretnélek látni
  vénen
  Ékességem
  Harapdálj
  a nagyvilágba
  Mintha női farba
  vállba
  Szuszikálj
  Szopikálj
  Szád csöcsömbe
  csücsörítsen
  Ékességem
  Popsikád ha orkánt
  szellent
  Ne állhasson senki
  ellent
  Felcsinálj
  Megzabálj
  Isten adja még
  megérem
  Ékességem
  Kis fütyülőd nőjön
  nagyra
  Kőkeményre
  bozontosra
  Szundikálj
  Alukálj
  Kicsi húsom kicsi
  vérem
  Ékességem.

 

Reggel van. Anna eltűnt. Svendi már magához tért, riadtan pislog a bal terem elé gurult hullára. Szénási még mindig a kapunál áll, késsel a kezében. A jobb teremből kijön Zay, Józsa, Zsigmond, Tamás, Hevesi. Álmosak, kissé támolyognak. Körülveszik a hullát. Tamás letérdel, Kendy mellére teszi a fülét, aztán feláll.

 

JÓZSA

Vége van?

 

Tamás bólint.

 

ZAY

Szegény Kendy! Milyen vidám, életrevaló gyerek voltál! Istenem, istenem, hogy egy fatális véletlen végezzen veled! A többiekhez. Kijött levegőzni, nyilván lidércnek vélte a szolgámat, megijedt, nekitámadt, és a lidérc ijedtében leszúrta. Nincs bűnös. Végtelen a véletlen hatalma. Megint a holttest felé. Igaztalan a balsors. Valamennyien szerettünk, becsültünk, tiszteltünk, és most itt fekszel, mert mindig a legjobbat ragadja el a halál. Sírás fojtogatja torkomat, de nem tudok sírni és nem jönnek enyhítő könnyek a szememre.

 

Zay a hulla mellé térdel, és lehajtja a fejét.

 

ZSIGMOND

Cimborám, pajtásom, fájó szívvel búcsúzom tőled. Nagyon fogsz hiányozni. Hiányozni fog a Balassiak ügyébe vetett szilárd hited, vidám, bizakodó tekinteted, amelyet esküszöm, soha nem felejtünk, és mely kötelez. Fájdalmas az itt maradóknak, mardos a szenvedés, amely hozzád már nem ér föl, Kendy Ferenc, barátom, kedves cimborám.

 

Zsigmond letérdel, és lehajtja a fejét.

 

TAMÁS

Borzasztó, mennyire meg tud halni az ember. Hát nem szörnyű?

HEVESI

Előfordul.

 

Mindketten letérdelnek.

 

JÓZSA

Én is búcsúzom tőled, Kendy Ferenc. Meg vagyok döbbenve, el vagyok keseredve. Szomorú hír ez. Megyek, jelentem Menyhártnak.

 

Józsa bemegy a jobb terembe.

 

ZAY

Feláll. Hát akkor most már nyugovóra térhetünk.

ZSIGMOND

Feláll. Éppen ideje. Ne zavarjon senki, aludni akarok.

 

Feláll Tamás és Hevesi is. Zsigmond a jobb terem felé indul.

 

TAMÁS

A zászló… Izabella zászlója… leszedjem?

 

Zsigmond és Hevesi bemegy a jobb terembe, Szénási Zay után ered, és maga felé fordítja. Tamás topog, fölmegy a bástyára, habozik.

 

ZAY

Szénásinak. Véletlen volt, nem hibáztat senki. Babonás éjszakánk volt, a palotában holtan találtak két embert. Megfojtották egymást. Nyilván ők is lidércet láttak.

SZÉNÁSI

Engem nem ráz meg, hogy öltem. Semmi közöm ehhez a hullához. Csak azt akarom mondani: még bosszút állok rajtad, mert kihasználtál, mert visszaéltél a bizalmammal; talán nem is vagy ellenségem, de annál rosszabb, én szerettelek, és éppen te bántottál, akitől valaha megértést koldultam. Most leszúrhatnálak, de azt akarom: egyszer te koldulj megértést tőlem, és én utasítsalak el. Nélkülözhetetlen leszek a számodra, és aztán kiröhöglek, elárullak, megcsallak, és szenvedni fogsz miattam. Nem bírsz majd közömbös maradni irántam, nem bizony. Most a fogaimat csikorgatom, és bevallom: bőgni volna kedvem, de nem számít: el fogom érni, hogy szerepet cseréljünk. Ezt azért mondom, hogy védekezhess ellenem, mert ha védtelen vagy, nem tudlak legyőzni. Ezt jegyezd meg magadnak.

ZAY

Mit vagy oda? Nem kell már Erdélybe menned… Itt öltél embert, itt van a hazád. Minek mennél tovább? Mindenütt csak magyarok élnek. Hátha azt akartam, hogy itt maradj. Nekem. Itt aztán kínlódhatsz kedvedre, itt aztán megvan a végső értékrend. Úgyis az érdekel.

SZÉNÁSI

Ez már az én győzelmem, de nem érem be ennyivel.

ZAY

Állok a bosszúd elébe. Addig is legyünk jóban. Van bor.

SZÉNÁSI

Mehetünk.

 

Szénási és Zay bemegy a jobb terembe. Tamás végül is lehozza a zászlót a bástyáról.

 

SVENDI

A kalodából. Tűzzed kifele vissza zászlót. Amíg én kuksolni pénzért, tűzzed vissza kifele.

 

Tamás Svendi felé fordul, és tanácstalanul nézi.

 

Második felvonás

Pár évvel később. A vár havas. A szín közepén üres hordó. A bal bástyán osztrák zászló. A színen Zsigmond és Tamás.

 

TAMÁS

Szénási emberei délben összeverték Hevesit, azóta rosszul van.

ZSIGMOND

Szénási gyógyul?

TAMÁS

Lassan. Bal kézzel ír, panaszkodik miatta.

ZSIGMOND

Más újság?

TAMÁS

A püspököt is összeverték.

ZSIGMOND

Már azt is?

TAMÁS

Persze.

ZSIGMOND

Kinek az emberei tették?

TAMÁS

Nem tudom. Azt hiszem, Szénási és Hevesi is benne volt a dologban.

ZSIGMOND

Mi az, összedolgoznak?

TAMÁS

Nem hiszem, inkább véletlen.

ZSIGMOND

A püspöknek mi baja?

TAMÁS

Sántít.

ZSIGMOND

Más újság?

TAMÁS

Az alsóvárban kupacba hordták a havat, és levitték a Szamosra. Utána visszahordták, szétteregették. Aztán megint kupacba hordták. Egészen addig, amíg a hó útközben elfogyott.

ZSIGMOND

Hányan vettek részt a munkában?

TAMÁS

Majdnem a teljes őrség.

ZSIGMOND

És a többiek?

TAMÁS

A konyhán lebzseltek. Józsa kitalálta, hogy vizet kell forralni. Fölforralták a vizet, aztán a hóra öntötték. Aztán megint. Úgyhogy egész nap forralták a vizet.

ZSIGMOND

Hangulat?

TAMÁS

Mindenki fáradt.

ZSIGMOND

Helyes. Takaríttasd ki a szobámat, kiderült, hogy összehánytam. Hol maradnak a többiek? Nézz utánuk.

 

Tamás a jobb terem felé indul, útközben találkozik a kijövő Szénásival, Hevesivel, Józsával és Domonkossal. Szénásinak a jobb keze, Hevesinek a feje van bekötve.

 

ZSIGMOND

Késtetek.

SZÉNÁSI

Úgy tudtuk, dolgod van.

ZSIGMOND

Fáj a fejem, végezzünk röviden. Józsa!

JÓZSA

Felmosattam a tömlöcöt, a kalodákat átpingálták, a bilincseket kifényesítették. Jelen voltam a főzésnél. Ebéd után Annának olvastam fel a szentek életéből. Úrnőnk meg volt hatva, egyébként gyengélkedett, délelőtt rosszul aludt, a felolvasás után meg álmatlansággal küzdött.

ZSIGMOND

Fájdalmai?

JÓZSA

Nincsenek, de ápolásra szorul. Úgyhogy én vissza is mennék hozzá.

ZSIGMOND

Máris mehetsz.

 

Józsa visszamegy a jobb terembe.

 

ZSIGMOND

Tovább.

DOMONKOS

Délelőtt fájt a gyomrom. Délután Szénásival levelet hamisítottunk.

ZSIGMOND

Megy a dolog?

DOMONKOS

Lassan. Majdnem teljesen egyedül maradtam. Mindenki száz egyéb ügyben futkos, Szénási lassan ír bal kézzel, én pedig nem vagyok hozzászokva az íráshoz.

ZSIGMOND

Én se olvasni jöttem a világra. Hevesi!

HEVESI

Megírtam a holnapi prédikáció szövegét, itt van. Egész nap ezen dolgoztam.

ZSIGMOND

Sokat fogok húzni belőle?

HEVESI

Ahogy tetszik. Egyre kevésbé tudom, mit érdemes leírnom. Ha erős, úgyis kihúzod. Talán jobb volna csupa vadat írnom, hátha úgy mégis benne maradna valami.

ZSIGMOND

Szénási!

SZÉNÁSI

Láthatod. Nemsokára a lábammal fogok írni.

ZSIGMOND

Mi történt a kezeddel?

SZÉNÁSI

Elestem. Csúszik a hó.

ZSIGMOND

Máskor nézz a lábad alá.

 

A bal kapun bejön Svendi.

 

SVENDI

Zsigmond, jön a török. Egy csomó rabot hajtanak. Úgy nézem, nálunk akarnak megszállni.

ZSIGMOND

Szálljanak meg, béke van.

SVENDI

Ezek szerint járhatók az utak. A püspök mehet a fenébe.

SZÉNÁSI

Éppen itt az ideje.

HEVESI

Menjen Menyhárt után, térítse át, ha ez a mániája.

SVENDI

Egyszerűen ki kell rúgni.

ZSIGMOND

Majd elmegy magától. Tamás!

TAMÁS

Felügyeltem az alsóvárban, a munka rendesen folyt. Kifényeztem a dísztárgyakat. Svendi szobájában rendet raktam, kipucoltam a csizmáit.

SVENDI

Méghozzá nagyon szépen.

TAMÁS

Gondoskodtam a német csapatok ellátásáról.

ZSIGMOND

Zúgolódnak még?

SVENDI

Megmondtam nekik, hogy hamarosan nőszállítmány érkezik.

ZSIGMOND

Tamáshoz. Ígérd meg a mieinknek, hogy ők is kapnak majd. Addig mindennap elmennek fát vágni. Nézz a vacsora után.

 

Tamás kimegy a bal kapun.

 

ZSIGMOND

Mi van még?

 

Kis csönd.

 

ZSIGMOND

Hát ez így nem megy. Hevesi álló napot veszkődik egy vacak prédikációval, Szénási állítólag bal kézzel körmöl… Arra persze van időtök, hogy a püspököt összeverjétek. Ezentúl Hevesi és Szénási közösen írja a napi prédikációt…

 

Hevesi és Szénási felmordul.

 

ZSIGMOND

…és Hevesi beszáll a hamisításba.

SZÉNÁSI

Azt nem lehet!

HEVESI

Tiltakozom!

ZSIGMOND

Egyedül lazsáltok. Így majd serkentitek egymást.

SZÉNÁSI

Zsigmond, nem tudod, mit teszel. Ha énnekem Hevesivel kell dolgoznom, abból miatta nem lesz semmi, esküszöm.

HEVESI

Egyetértek.

ZSIGMOND

Annához menjetek panaszra. Holnapra várom a leveleket és a közös prédikációt. Végeztem.

 

Szénási és Hevesi letörten megy a jobb terem felé, ahol közben már ott ül Forgács. Szénási és Hevesi elhúzódik Forgácstól és egymástól, leülnek, hallgatnak. Zsigmond és Domonkos Svendivel a kapu közelében marad.

 

DOMONKOS

Ha ezek a munkában is marni kezdik egymást, abból nem jön ki semmi.

ZSIGMOND

Nem hát.

DOMONKOS

Ezt akarod?

ZSIGMOND

Érdekel is engem, elkészülnek-e a levelek, vagy milyen lesz a prédikáció.

DOMONKOS

Hát akkor?

ZSIGMOND

Hevesi a szentbeszédeiben a magáét hajtogatja, én kihúzom. Szénási is a magáét mennydörögné, azt is kihúznám. Most majd kihúzzák egymás hülyeségeit helyettem.

DOMONKOS

És én? Nekem a bátyám, neked az öcséd birtokaira van szükséged. Neked is érdeked, hogy elítéljék azokat a felségárulókat!

ZSIGMOND

Dobó István ügyéhez semmi közöm. Balassi János birtokaira Menyhárt foga fáj, nem az enyém.

DOMONKOS

Sose fogom megérteni, mért nem túrod ki Menyhártot is innét. A tiéd most Szatmár, a legtöbb katonája is a tiéd, Menyhárt isten tudja, merre jár, más nem inná magát naponta a sárga földig.

ZSIGMOND

Én csak lefelé vagyok okos. Ha Menyhártot kitúrom, rám özönlik az egész, most még tőle rettegő Balassi csürhe. Én nem vagyok hadvezér, jobban járok, ha a jószágait igazgatom.

DOMONKOS

Szép kis igazgatás. Mindenkit Annára eresztesz.

ZSIGMOND

Unom őket. Nyaggassanak mást.

DOMONKOS

Anna tönkremegy bele.

ZSIGMOND

Hadd játsszék. A többiek meg hadd siránkozzanak valakinek. Ha befognám a szájukat, megőrülnének.

SVENDI

Én csak azt mondom: a püspököt ki kell rúgni. Nem bírom nézni a pofáját.

ZSIGMOND

Hagyd a fenébe. Különben is a te vallásod: pápista.

SVENDI

Könnyelmű vagy, Zsigmond. Elönt az epe, hogy egy magyar, egy magyar! Miksa mellett agitál. Féreg. Ráadásul meggyőződésből csinálja.

ZSIGMOND

Te Miksát utálod, mellőzött, közöttünk kell senyvedned, jól van. De mit fáj neked Forgács? Nem is tud prédikálni.

SVENDI

Ahogy te tévedsz.

ZSIGMOND

Hát tudjon. Két prédikátorunk eddig is volt, mióta meg hárman vannak, könnyebben bírni velük. Á, piszlicsáré tökölődés az egész. Ide Báthory kéne, mindenhova Báthory kéne, ő még rendbe hozhatná a szénánkat. De persze ő se. Beletörnénk mi a gerincét.

 

A kapuban megjelenik két turbános török, leborulnak. Négy másik török egy díványt hoz be, Melkócs a díványon fekszik. A négy török leteszi a díványt, leborulnak. Zsigmond és Domonkos is leborul, Svendi mélyen meghajol. Zsigmond és Domonkos aztán fölegyenesedik, de térden marad. Melkócs végigméri őket, aztán visszanyúlik a díványra.

 

ZSIGMOND

Nemes szövetségesem, kedves pártfogóm, drága bátyám, dicsőséges Melkócs, a hatalmas szultán, Szulejmán kegyelméből temesvári basa! Örömmel üdvözöllek Szatmárban. Repesünk a boldogságtól, hogy pihenődül szerény várunk szolgálhat. Allah adjon neked hosszú életet és sikerekben gazdag munkálkodást. Soroljam-e hőstetteidet, amelyektől visszhangos a Kárpát-medence? A temesvári piac és kereskedelem gazdagítását? A magyar végvárak magyar iga alól való felmentésében elért múlhatatlan érdemeidet? Erdélynek, jelenleg történetesen ellenségünknek bőkezű támogatását? Nem sorolom, hiszen bárki többet mondhatna nálam e fölemelő pillanatban. Csak annyit mondhatok meghatottan és megtisztelve: rendelkezz velünk, hatalmas basa, remélem, kényelmedről a körülményekhez képest megfelelően gondoskodhatunk. Most pedig engedd meg, kiváló basa, hogy bemutassam Svendi Lázár császári generálist, drága barátomat, szeretett szövetségesemet, Miksa császár bizalmasát, a magyarországi császári hadak fővezérét, valamint Dobó Domonkost, kitűnő barátomat, a törökverő Dobó István öccsét és esküdt ellenségét…

 

Melkócs horkol. Zsigmond kissé megzavarodik, elhallgat.

 

SVENDI

Fáradt.

ZSIGMOND

Mit csináljak vele?

 

Svendi a díványhoz lép, megcsiklandozza Melkócs talpát, aki felriad.

 

MELKÓCS

Szervusz, fiam, Svendi. Régen láttalak… nagyon… rég…

 

Melkócs megint elalszik. Svendi megcsiklandozza a talpát. Melkócs ismét felriad.

 

ZSIGMOND

Gyorsan. Ha megfelel a palota vendégszobája…

MELKÓCS

Hogyne. Hoztam nektek egy hordó tokajit, hoztam volna többet is, de Balassi Menyhárt a Hegyalján járt, és letarolta előlem. Fogyasszátok egészséggel… odakint van… jó bor… tüzes… isteni…

 

Melkócs elalszik.

 

ZSIGMOND

Hálásan köszönöm, nemes Melkócs basa, hogy ilyen ajándékkal tiszteled meg szerény, szerető vendéglátód háza táját…

 

Melkócs horkol.

 

SVENDI

Fejezd be.

ZSIGMOND

Megsértődik.

 

Melkócs horkol.

 

ZSIGMOND

Engedd meg, nemes Melkócs basa, hogy Szatmár egész népe nevében tolmácsoljam forró jókívánságaimat remélhető kényelmed és kellemes pihenésed tekintetében…

 

Melkócs horkol.

 

SVENDI

Nehezen bírja az utazást. Mit gondolsz, eladná a rabokat?

ZSIGMOND

Nem tudom. Viszont Menyhártot máshol tudtam. Megint a szövetségeseit fosztogatja.

 

Melkócs horkol.

 

DOMONKOS

Fel kéne vinni a vendégszobába.

ZSIGMOND

Neki kell parancsot adnia.

 

Svendi megcsiklandozza Melkócs talpát, az felriad.

 

MELKÓCS

Ez a hó! Hamar jött. Egészen váratlanul. Lepihenek.

 

Melkócs int, a törökök megragadják a díványt, és a bástyán át felviszik a palota emeletére. Zsigmond és Domonkos feláll.

 

SVENDI

Menyhártnak az a baja, hogy azt hiszi: szerfelett agyafúrt. Pedig amíg ő portyáz, addig Szatmár omladozik, fegyelem nincs, vége az ősznek, és alig vetettek. Zsigmond, én megint azt mondom: tatarozzuk ki a várat, fizetem.

ZSIGMOND

Hagyd a fenébe, béke van. Hol az a hordó? Gyerünk.

 

Zsigmond, Svendi és Domonkos kimegy a kapun. Szénási feláll, járkálni kezd, Hevesi és Forgács továbbra is ül.

 

HEVESI

Ha idejött a török, akkor el is lehet menni.

SZÉNÁSI

Hallod, püspök?

 

Forgács hallgat.

 

HEVESI

Ráér a püspök. Megvárhatná, amíg beszélünk Annával.

SZÉNÁSI

Azt hiszi, ő érkezett elsőnek. Könnyű neki, nem csinál semmit, nem kell beszámolnia naponta, persze hogy elsőnek érkezett.

HEVESI

Lehetne valamivel udvariasabb, püspök. Azt hiszed, neked mindent szabad, mert te vagy a vendég?

SZÉNÁSI

De nem az enyém.

HEVESI

Az enyém se.

SZÉNÁSI

Ha rajtam állna, püspök, réges-rég kizavartalak volna a hóba.

HEVESI

Ha meg rajtam állna, fát vágnál az alsóvárban.

SZÉNÁSI

Örvendezzél, püspök, hogy nem rajtunk áll.

HEVESI

Ide se bagózik.

SZÉNÁSI

Fáj a térde, attól süketült meg.

HEVESI

Szegény püspök, elcsúszott, beverte a térdét.

 

Józsa megjelenik a jobb terem bejáratában.

 

JÓZSA

Úrnőnk még öltözik. Nemsokára készen lesz.

 

Józsa visszamegy a jobb terembe. Szénási is leül.

 

SZÉNÁSI

Be kéne kenni békahájjal. Az jót tesz, attól elmúlik a fájdalom.

HEVESI

Domonkos gyomrának használ.

SZÉNÁSI

Jó az térdre is.

HEVESI

Az imádság is segít.

SZÉNÁSI

Csakis a latin nyelvű.

HEVESI

Te tudsz latinul imádkozni, nem? Hallod, püspök? Mondjál egy szép latin imát a térdfájás ellen.

 

A kapuban megjelenik Zay.

 

ZAY

Jó estét.

 

Zayra néznek.

 

ZAY

Micsoda idő van! Hallatlan. Ilyen korán még sose havazott. Most jövök a Felvidékről, derékig áll a hó. Gondoltam, beugrom hozzátok. Megöl az unalom, muszáj mászkálnom. Muszáj mennem valahová, és csak megérkeznem nem szabad. Mi újság?

SZÉNÁSI

Semmi.

ZAY

Így van ez. Menyhárt?

SZÉNÁSI

Ki tudja?

ZAY

Zsigmond?

SZÉNÁSI

Megvan.

 

Csönd.

 

ZAY

Rég jártam erre.

SZÉNÁSI

Volt közben egy pestis. Sokan meghaltak. A feleségem is. Meg a három fiam.

ZAY

Örülsz neki?

SZÉNÁSI

Hogyne. Nehezen bírtam őket.

ZAY

Amikor utoljára kódorogtam erre, éppen Bécset árultátok el.

SZÉNÁSI

Most is megtehetnénk. Itt van Svendi.

ZAY

Úgy hallom, Melkócs is.

SZÉNÁSI

Az is.

 

Csönd.

 

ZAY

Lángolsz még?

SZÉNÁSI

Nem nagyon. Elcsöndesül, megnyugszik az ember.

ZAY

És üldögéltek.

SZÉNÁSI

Kihallgatásra várunk.

ZAY

Zsigmond?

SZÉNÁSI

Anna. Lelki patika. Minden este.

 

Csönd. A bal kapuban megjelenik Tamás.

 

ZAY

Ni csak, Tamás!

TAMÁS

Jé, Zay! Mi szél hozott?

ZAY

Északi.

TAMÁS

Zsigmond megint részeg.

ZAY

Szokott?

TAMÁS

Hetente hétszer. Egyébként nehezen élünk.

SZÉNÁSI

Nehezen és hiába.

HEVESI

Én azt hittem: belehalnék, ha el kéne hagynom Szatmárt. Most már nem hiszem.

SZÉNÁSI

Átkozott vidék ez. Itt semmi se változik, és semmibe se lehet belehalni.

ZAY

Ti csak fogjátok be a szátokat. Kevés ilyen nyugalmas hely van a három hazában.

 

Csönd.

 

TAMÁS

Melkóccsal jött egy csomó magyar rab. Legalább kétezren vannak.

ZAY

Láttam.

TAMÁS

Domonkos elvitette őket a Szamosra. Óbégatnak, még behallatszana.

ZAY

Nekem útközben azt mesélték, hogy harminc janicsár indult Melkóccsal rabokat szedni. Most már van vagy félezer janicsár. Törökül se tudnak. Egytől egyig magyarok.

 

Csönd.

 

ZAY

Na látjátok.

 

Józsa kijön a jobb teremből.

 

JÓZSA

Jöhet az első.

 

Józsa visszamegy, Forgács feláll, és besántikál a jobb terembe.

 

ZAY

Ez kicsoda?

TAMÁS

Forgács Ferenc. Valami püspök a Dunántúlról.

ZAY

Új szerzemény?

HEVESI

Látogató. Véres szájú gazember.

SZÉNÁSI

Menyhártot jött áttéríteni.

HEVESI

Ő hívta be az országba a jezsuitákat.

SZÉNÁSI

Veszedelmes akarnok.

TAMÁS

Kijár az alsóvárba, már hívei is vannak.

SZÉNÁSI

Lázadást szít.

HEVESI

Az ilyet csak ki kell irtani. Hogy egy ilyen rohadék jöjjön ide hittérítőbe!

ZAY

Ide?

HEVESI

Mi ugyanis reformátusok vagyunk.

ZAY

Mióta?

SZÉNÁSI

Nemrég.

ZAY

Te is, Szénási?

SZÉNÁSI

Én igen.

ZAY

Nahát! Nem ismerek rád.

SZÉNÁSI

Tévelyeg az ember. Bűnhődik is érte eleget.

ZAY

Te hívő vagy?

SZÉNÁSI

Nem. Én prédikátor vagyok.

ZAY

Prédikátor? Te?

SZÉNÁSI

Én. Mélyen és tartósan hatni csak hittel lehet. Az érvek elévülnek, a tudás megkopik, az emberek meghalnak, a világ változik. Csak a gyökeret vert hitet nehéz kiirtani.

TAMÁS

Nekünk nagyon jó, két papunk is van. Máshol egy is elvétve akad.

SZÉNÁSI

Hevesi felé mutat. Ez itt a másik.

ZAY

Te is?

HEVESI

Én igen.

ZAY

Megáll az eszem.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Persze mit csodálkozom? Mért éppen itt volna másként? Kassán a polgárok Kálvin és Luther tanairól fecsegnek, és persze gőzük sincs, ki kicsoda, ki mit állít, minek mi a lényege. Kálvinról azt tartják, hogy Mátyás király unokája. A prédikátorok úgy nőnek ki a földből, mint eső után a gomba. Elképesztő, mit össze nem zagyválnak. Hallottam egyet, aki azt fejtegette, hogy a Szentlélek a folyók mélyén lakik, tehát azonos a kaviccsal. Ezt egy másik azzal cáfolta, hogy ezt a tételt Luther nem szögezte ki. Ezen aztán hajba kaptak. Kiszögezte-e Luther vagy nem szögezte ki. Nektek mi a véleményetek? Szénási! Kis csönd. Hevesi!

 

Csönd.

 

TAMÁS

A püspök szerint Szénási kálvinista, Hevesi meg lutheránus. Kis csönd, Tamás elbizonytalanodik. Lehet, hogy fordítva.

 

Csönd. A jobb teremből kijön Forgács. Hevesi fölpattan és besiet. Fogács leül.

 

SZÉNÁSI

Ez a Hevesi egy őrült.

TAMÁS

Az a mániája, hogy folyton prédikál. Arra hergeli az alsóvárat, hogy az legyen a felsővár. Mi pedig menjünk az alsóvárba. Nem szörnyű?

SZÉNÁSI

Ő persze maradna. Nevetséges. Azért kap enni-inni, hogy azok ellen prédikáljon, akik enni-inni adnak neki.

FORGÁCS

Szerencsétlen hitbolond. Egyetlen értelmes szót se lehet váltani vele. Ha az ember érvekkel bizonyítja neki az isten hármasságát, az érveket képtelen megcáfolni. Neki mindez baromság és ködösítés. Vitatkozni nem hajlandó, csak áskálódik.

SZÉNÁSI

Azt nem tudom, hogy a fenébe lett belőle prédikátor. Írni-olvasni alig tud, műveltsége semmi, vallási és politikai kérdésekben tájékozatlan. Nem tudom, honnan veszi magának a bátorságot, hogy egyetlen sort is leírjon.

FORGÁCS

Nemhogy latinul nem tud, de a mai európai eszmei irányzatokról sincs halvány tudomása. A spanyol valláskritika fejlődéséről harangozni se hallott. Azt se tudja, kik a legújabb szentek. A humanizmus tudományos kritikáját meg se értheti. Honnan is tudná, mi fán terem az istentelen humanizmus?

ZAY

Nem volt az rossz.

FORGÁCS

Zay felé fordul. Tévedés. Figyelj rám, most meg foglak győzni. A humanizmus legfőbb bűne, hogy megingatta az egyetlen lehetséges vallásba vetett hitet, amelyet most nekünk kell visszaállítanunk évezredes jogaiba. Ezek a jogok évezredes társadalmi tapasztalaton alapulnak, és nem lehet, nem szabad felrúgni az emberi gyakorlat eredményeit. Előre lehetett látni, hogy a humanizmus következménye erőszak, erkölcsi fertő, cinizmus, szóval a reformáció lesz.

ZAY

Elgondolkoztató.

FORGÁCS

Egy népet csak szilárd, kipróbált valláson alapuló erőszak tarthat össze. Ahol az államvallás egysége hibádzik, ott demokrácia van, széthúzás, romlás, pusztulás. Azt mondhatnád, hogy a reformáció is egységre törekszik, de én erre azt felelem: a kipróbált dogma hatásosabb, mint a születő. A vallás ugyanis független az aktuális társadalomtól, vallásra minden társadalomnak szüksége van, és a vallás dogmáinak éppen az a lényegük, hogy merevek, sérthetetlenek és értelmetlenek. Minden új értékrend valláscsírák, dogmák keletkezésével jár, idővel ezek valódi dogmák lesznek, de nagy szerencse, hogy rendelkezésünkre áll a katolikus dogmarendszer, mert az új tabuk vallássá érése az egyház nélkül igen lassan menne végbe. A dogmák annál inkább serkentik a fejlődést, minél merevebbek és anakronisztikusabbak…

ZAY

Minél ósdibb valami, annál modernebb.

FORGÁCS

Ezt nevezik dialektikának.

ZAY

Érdekes.

FORGÁCS

Tudom, ez így elmondva csupán érdekes. Érvekkel hatni nem lehet. De ha volna itt egy díszes, magas templomom, alaposan meggyőznélek benne. Nagyon tudok hinni visszhangosan szálló szavamban, és az én hitem a hallgatókban megtöbbszöröződik. Ha ketten volnánk ama díszes, hűvös templomban, én a szószéken és te odalent, minden szavamat mennyei mannaként volnál kénytelen befogadni. Különösen ha latinul beszélnék hozzád; a mondottak értelmére nem figyelhetnél, elragadna az ismeretlen szavak ritmusa, dallama, titokzatossága, ódon illata. Elsápad a magyarul hirdetett, ünnepélyességétől fosztott isteni igazság, velőt nem ráz, nem sújt a földre. De ha volna itt egy templomom, meggyőznélek benne.

ZAY

Kötve hiszem.

FORGÁCS

Én tudom, hogy áttérítenélek. Az isten igéje mindenható.

ZAY

Nagy kár, hogy már katolikus vagyok. Sajnálom, püspök.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Vigyorogva. Ez bizony kellemetlen.

FORGÁCS

Akkor is áttérítem Menyhártot. Aztán majd nézhetsz.

SZÉNÁSI

Menyhártot! A többihez. Menyhártot akarja megdumálni!

ZAY

Gyermetegség.

FORGÁCS

Csak a vak nem látja, hogy egyetlen utunk van, hogy vallásban, gazdaságban, hadseregben Bécset kell követnünk, különben elveszünk.

SZÉNÁSI

Hál istennek Bécs és a magadfajták ellen megvéd minket a török.

FORGÁCS

Micsoda vakság!

SZÉNÁSI

Részedről a szűklátókörűség.

FORGÁCS

Felelőtlen könnyelműség.

SZÉNÁSI

Eszeveszett talpnyalás.

FORGÁCS

Fajtalan vallásgyalázás.

SZÉNÁSI

Reakciós mesterkedés.

FORGÁCS

Erkölcsi fertő.

SZÉNÁSI

Még te mersz pofázni? Te, aki gyáván és aljasul éjjel a kalodában élnéd ki a ferde ösztöneidet? Te szadista, mazochista féreg!

FORGÁCS

Én? A szennyes vágyaidat még nekem mered tulajdonítani? Szégyelled? Fáj a mellőzöttség? Éhes a rühes tested? Kecskére fanyalodnál? Vagy más kell? Kéne, mi ?

 

Szénási és Forgács farkasszemet néz, Zay szórakozik rajtuk, amikor a jobb teremből kijön Hevesi és Józsa. Szénási besiet a jobb terembe, Józsa kimegy a bal kapun, Forgács a bal terem elé sétál, Tamás követi, ott ácsorognak a bal terem előtt. Besötétedett. Hevesi leül Zay mellé. A jobb teremben gyertyák égnek, besüt a hold is, Anna egy karosszékben ül, mozdulatlan.

 

SZÉNÁSI

Anna, tudom, hogy engem mindenki befeketített, de nem is lehet másképp. Forgács és Hevesi utálják ugyan egymást, de titokban ellenem szövetkeznek, és persze én is szövetkezem velük ellenük. Hogy Zsigmond mit mondhat rólam, azt nem tudom, bár furcsállom, hogy közeledési kísérleteimet visszautasítja, holott ő isteníti Báthoryt, én pedig Bécs ellen akár az ördöggel is szövetkeznék, úgyhogy a nézeteink nem zárják ki egymást. Mégse hajlandó elfogadni a segítségemet, biztosan telehazudták a fülét. Segíthetnél, Anna, hogy Zsigmond jobb szívvel viseltessék irántam. Inkább bennem bízzék, mint Svendiben, aki mégiscsak német.

 

Anna nagyot ásít.

 

SZÉNÁSI

Gyorsan. De nem ezért jöttem.

 

Kis csönd. Józsa bejön a bal kapun egy kecskével, és bemegy a bal terembe. Forgács és Tamás követi. Józsa beköti Forgács és Tamás száját, bekalodálja őket, aztán a falhoz köti a kecskét.

 

SZÉNÁSI

Anna, az előbb Hevesi és Forgács azt mondták, amit mondhattak, és most én is csak azt mondom, amit mondhatok, amit tegnap mondtam, és amit holnap is mondani fogok. Azt mondom el, ami kimondatik általam, ami éppúgy az isten igéje, mint akármilyen emberi szó. De tudva tudván, hogy az én igazságom nem igazabb, mint a többieké, én kétségbeesem emiatt, és az elkeseredés nekem több erőt ad, mint amennyit isten egyetlen részigazság kimondásához osztogatni szokott. Így válik általam a nekem rendelt igazság az egyetlen igazsággá, így vagyok én a szellem lobogása, így vagyok több, mint az anyag véletlensége és a történelem sodrása. Anna, én vagyok a szellem, és én tudom, hogy a lélek minden lelket bírni akar, minden új lélek áhítása bennem a legnagyobb, ezért vagyok én az egyetlen, aki megérthet, és segíthet rajtad.

 

Kis csönd. Józsa a bal teremben kínozni kezdi Forgácsot és Tamást.

 

SZÉNÁSI

Anna, mibennünk közös a lélekbírás vágya, te befogadni, én besugározni törekszem, ezért értem egyedül én, hogy mennyire szenvedsz. Vissza kell hódítanod Menyhártot és Boldizsárt, mert nem bírod ki nélkülük. Beleőrülsz, hogy egyedül maradtál. Hidd el nekem, hogy beleőrülsz. Szép vagy, Anna, nagyon szép, még visszaszerezhetnéd Menyhártot, anya vagy és okos vagy, még Boldizsárt is visszakaparinthatod. Olyan fiatal még, és eddig úgy fejlődött, ahogy szerettük volna, fogékony, érzékeny legényke, van neki lelke, hátha nem fog rajta Menyhárt, aki most fosztogatni tanítja valahol. De Boldizsárt a kísértésektől is meg kell óvnunk, építenünk kell a jámborságát, és ezt neked kell elérned. Anna, fertőzd meg Boldizsárt akár babonával, akár tündérmesékkel, bármilyen rettegéssel, fertőzd meg gyöngédséggel, hogy visszaszerezd és uralkodhass rajta. Emberen uralkodni, Anna, a földi örömök egyetlen igazi, kiapadhatatlan forrása. Emberi lelket leigázni, emberi akaratot irányítani nagyobb gyönyör, mint országnyi birtokot szerezni. Neked magyarázzam, Anna? Tudni, hogy valaki elpusztul a hozzád való hűség, idomulás, engedelmesség nélkül, érezni, hogy erősebb vagy annál, aki nálad menedéket keres, hatalmat gyakorolni azok fölött, akik szeretetére te voltál rászorulva, ez mind a győzelem, a kielégülés, a cél. Bosszút állni azokon, akik nem szerettek, azzal, hogy arra kényszeríted őket: őszintén imádjanak – ezért érdemes élni. Neked magyarázzam, a nyomorultnak, én, aki magam is nyomorult vagyok? Nem bízol magadban, de hidd el: a lélek tartaléka kimeríthetetlen, isteni és tragikus adottsága, hogy szerelme letörhetetlen, kiválthatja ellenségünk, gyűlölt barátunk, közömbös ismerősünk is, és olyan váratlanul tör fel belőlünk, hogy öklendezni sincs erőnk, kitörése ellen nincs védelem, szeszélye szelidíthetetlen és értelmetlen. Menekülni nem tudunk előle, valljuk be hát, és számoljunk vele. De birtoklásunk szellemi legyen, Anna, testünk nyáladzó réseinek védtelen csámcsogása ne nyomja el szellemünk korgását! Anna, én hetek, hónapok óta óvlak a bujálkodás ördögétől, ópiumába nem nyugodhatok bele, és fölháborít, hogy Józsa ördögi alamuszisága álörömet okozhat neked, és fáj, hogy alantas emberek részesülnek belőled, jobban fáj, mint amikor állatokkal szeretkezel, mert állatokkal nem vagyok összemérhető. Nem veszed észre, hogy téged igáznak le, és nem te őket? Őrjöngsz a tömlöcben, kék-zöld foltok lepnek az állati harapásoktól, öntudatlan hústömbök falatoznak belőled, karmolnak véresre, feszítik szét a combjaidat, te sikoltva, kéjelegve, lihegve fetrengsz éjjelente a verejtékes, kígyózó, rángatódzó izmok alatt önleved förtelmében – hol van a fenséged, a gőgöd, az ellenállás tisztasága? Anna, erőd arra hivatott, hogy nélkülözhetetlenné tegyen. Nem mondom már, hogy rábírd Menyhártot: szövetkezzék a törökkel minden főúr kiirtására, ez politikai kérdés, de váltig állítom, hogy kezedben van fiad és valamennyiünk jövője, és Boldizsárt raboddá téve mindenkit leigázhatsz, aki ma méltatlanul uralkodik fölötted. Adj célt és hivatást magadnak…

 

Józsa belép a jobb terembe.

 

JÓZSA

Kész van minden.

 

Anna feláll, és Józsa után megy a bal terembe. Szénási utánuk ballag az udvarra. A bal teremben Anna körülnéz.

 

JÓZSA

Alaposan megkínoztam őket. A vért felmostam.

ANNA

Elmehetsz.

 

Józsa kimegy az udvarra. Zay és Hevesi a hordó mellett ül, Szénási áll.

 

ZAY

Szénásiboz. Mi az, prédikátor, belehabarodtál? Ki akarod elégíteni?

SZÉNÁSI

Leül. Fogd be a pofádat.

ZAY

Mit művelnek odabent? Lelki tömlöc? Seggrepacsi?

 

Kis csönd.

 

ZAY

Úgy hallom Hevesitől: minden éjjel szórakoztok vele.

SZÉNÁSI

Lehet.

ZAY

Voltál már odabent?

SZÉNÁSI

Nem.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Minek ez az egész?

SZÉNÁSI

Nem tudom. Én csak azt teszem, amit úrnőm parancsol. Bent még nem voltam.

ZAY

Mit keres ott a püspök?

SZÉNÁSI

Meggyőz.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Halálosan fáradt vagyok. Egész nap rohangálok, estére pedig úgy szétbitangolnak a piszlicsáré ügyek a fejemben, hogy az agyam is belezsibbad. Ilyenkor aztán aludni se tudok, dolgozni se.

HEVESI

Minket a semmittevés csigáz el. Könyörögtem Zsigmondnak: engedjen ki az alsóvárba fát vágni, földet túrni, de nem hagyott. Így aztán megírom a magam napi dörgedelmét, úgyis hiába, mert amit muszáj kimondani, azt nem lehet, amit meg lehet, attól a bőr sülne le a képemről, és döglődöm az unalomtól.

ZAY

Jól van, fiúk, így kell ezt csinálni.

 

Kis csönd, üldögélnek. A bal kapuban megjelenik Svendi és Domonkos, a tökrészeg Zsigmondot támogatják.

 

SVENDI

Végighányta az alsóvárat. Rá akartam bírni, hogy vegye meg a rabokat, erre leitta magát. Én megvenném őket, de magyarok, és kalamajka lenne belőle. Ti üzletelhettek a törökkel, legföljebb évekig húzódó vizsgálat követné, amíg el nem évül ez a mostani béke.

 

Zsigmond el akar dőlni, gyorsan elkapják. Zsigmond halkan hörög.

 

SVENDI

Na, ebből elég volt. Beviszem. Jó éjszakát.

 

Domonkos Svendi hátára segíti Zsigmondot, Svendi beviszi a jobb terembe. Domonkos leül.

 

DOMONKOS

Nem kellett volna innom. Jön a savam. Görcsöm lesz.

 

Kis csönd.

 

ANNA

A szenvedőket vigasztalni kell, és ti szenvedtek, és vigasztalni itt vagyok én. Hidegben, fagyban fázik az ember, és melegre vágyik, ti fáztok, mert itt hideg van, és melegíteni itt vagyok én. Rátok terítem a köpenyemet, és nem fogtok fázni, én fázni fogok, és rám terítitek a köpenyemet.

 

Kis csönd.

 

DOMONKOS

Dolgozni kéne. Ma nem végeztünk semmit.

SZÉNÁSI

Nem értünk rá.

DOMONKOS

Valami jó súlyos bűnt kéne kitalálnunk.

ZAY

Minek?

DOMONKOS

Hamis vádakat gyártunk, de én már kifogytam az ötletekből. Ha volnának hamis tanúink, könnyebben menne. Apropó: Zay, nincs kedved hamis tanúskodni?

ZAY

Miért ne volna?

DOMONKOS

Hát akkor Pozsonyba kell menned.

ZAY

Jó. Útközben történhet valami. Még meg is ölhetnek. Kit fogok bemártani?

DOMONKOS

Dobó Istvánt és Balassi Jánost.

ZAY

Te kis hamis. A bátyád birtokaira fanyalodnál?

DOMONKOS

Persze. Balassi János árukapcsolásként jön számításba, ha őt is bemártjuk, a többi Balassi hálás lesz nekem.

ZAY

Világos.

 

Kis csönd. Anna ölébe veszi a kecskét, simogatja.

 

ANNA

Akinek fájnak a sebek, az némán szenved, és ti hallgattok, mert a szátok betömve, és fájnak a sebeitek. Aki ember, az tehetetlen, és szenved tőle, a ti kezetek megkötve, fejetek kalodában, ti szenvedtek, ti emberek vagytok, ti hallgattok, ti emberek vagytok, vigasztalásra szorultok, és vigasztalni itt vagyok én, fáztok, és én szomorú vagyok, a szomorúság melegít, elkábít, és nem fogtok fázni. Én simogatni foglak benneteket, mint ezt a gidát becézem, és olyan vagyok már, mint a régi Madonnák a régi képeken, akik már értették az állatok beszédét, mert emberi nyelven már nem tudtak szeretni. Ti szenvedtek, és én vigasztalni jöttem, virrasztok fölöttetek, mert szánalmasak vagytok, és itt hideg van, és melegíteni itt vagyok én. Mert hidegben fázik az ember, és itt hideg van.

 

Anna a kecskét simogatja.

 

DOMONKOS

Mondjatok nekem bűnöket.

 

Kis csönd.

 

HEVESI

Hazaárulás.

ZAY

Ahhoz haza kéne.

HEVESI

Hittörés.

ZAY

Melyiké?

SZÉNÁSI

Felségárulás.

ZAY

Hol az a felség?

DOMONKOS

Az mindig akad. De már megírtuk.

HEVESI

Államellenes összeesküvés.

DOMONKOS

Megvan már.

HEVESI

Lopás.

DOMONKOS

Az nem bűn.

SZÉNÁSI

Gyilkosság.

DOMONKOS

Nincsen áldozat.

JÓZSA

Csináljunk.

 

Kis csönd.

 

DOMONKOS

Nehézkes.

SZÉNÁSI

Marhaszöktetés.

DOMONKOS

Ez jó! Úgyis mindenki csinálja. Nagyon jó! Írd föl.

 

Szénási felírja.

 

DOMONKOS

Erről jut eszembe: Zay, ha úgyis elmész, egyúttal hajts el egy marhacsordát. Megkapod a haszon harmadát.

ZAY

Kié a marha?

DOMONKOS

Nem mindegy? Loptuk.

ZAY

Jó. Adjatok tíz embert. De értsenek hozzá.

DOMONKOS

Meglesz.

 

Kis csönd.

 

JÓZSA

Bujálkodás.

DOMONKOS

Ne röhögtesd ki magad.

HEVESI

Levélhamisítás.

DOMONKOS

Nagyon jó! Szénási, írd föl.

 

Szénási fölírja.

 

ZAY

Hamis tanúzás.

DOMONKOS

Kitűnő.

 

Szénási felírja.

 

SZÉNÁSI

Rablás. Fosztogatás.

DOMONKOS

Menyhárt meg fog sértődni.

ZAY

Ugyan már!

DOMONKOS

Nem is tudja, mit művelünk. Alulról jövő kezdeményezés, neki talán eszébe se jutna.

ZAY

Meg lesz veletek elégedve.

DOMONKOS

Jó, föl lehet írni.

 

Szénási felírja.

 

ZAY

Császári javak felelőtlen kezelése.

DOMONKOS

Az nagy bűn?

ZAY

Hát hogyne. Gyakorta csináltam.

DOMONKOS

Csakhogy ahhoz nyugtát is hamisítanunk kell.

SZÉNÁSI

Azt nem vállalom. Erdélyben már csináltam, pokoli munka.

HEVESI

Én se vállalom.

DOMONKOS

Elejtve.

 

Kis csönd.

 

ZAY

A legutóbbi pozsonyi országgyűlésen egy nemes levágott karjait himbálta a nyakában, és rútul megvádolta Menyhártot, hogy ő gyalázta meg. Ilyen tanú kéne nektek.

DOMONKOS

De annak tényleg Menyhárt vágta le a karjait.

ZAY

Hát ez az. Ezért nehéz a dolgotok.

 

Töprengenek. A palota emeletén megvilágosodik a vendégszoba. Melkócs a díványon fekszik, két turbános török a dívány előtt ül törökülésben. Svendi a dívány szélén ül. A vendégszobába vezető ajtó, amely nyilván Svendi szobájából nyílik, nyitva van.

 

MELKÓCS

Értsd meg: ebben az évben 50 ezer rabot kellett volna szállítanom. Az általam felajánlott százezerhez hiányzik még ötezer. Jó néven veszik, ha szorgalmas valaki, különösen hogy idén évforduló van. Ez az utolsó szállítmányom, ez is elkésett.

SVENDI

Mit számít már ez a kétezer?

MELKÓCS

Csak ezer.

SVENDI

Pláne.

MELKÓCS

Ezek útközben meg fognak fagyni.

SVENDI

Na látod. Fejenként egy aranyat adok értük. Nos?

MELKÓCS

Az erkölcsi siker többet ér. Megfagynak, levágom a fülüket, és elküldöm a portára. Ezernek van kétezer füle, ami többnek tűnik. Aztán kipreparáltatok néhány fejet és elküldöm a főméltóságoknak. A nagykutyáknak persze többet, csorbát ne szenvedjen a protokoll. A szultánnak küldök néhány zsugorított hullát, népviseletben. Ismerem az ízlését, örülni fog neki.

SVENDI

Szóval nem. De akkor minek hajtod őket? Vágd le a fülüket, aztán menjenek isten hírével.

MELKÓCS

Kezdő basa koromban a magyarok fölvilágosítottak, hogy Magyarországon másfajta logika érvényes. Ahogy a rabokkal vonulok az országban, úgy nő a janicsárok száma. Utánpótlásuk a magyar falvakból kimeríthetetlen. A rabokért nem kapok semmit, de ha nem szállítom őket, a felső körökben kimegy a nevem a forgalomból, és ez a vég. A janicsárokat viszont megveszi János Zsigmond, Erdélyben is szükség van munkaerőre, ezen lehet keresni valamit. Ne izgasson pár ember sorsa, fiam. Az a fontos, hogy nyugalmunkat ne háborítsa hit, becsvágy, részvét, gyűlölet, a politikát műveljük szerényen, a magunk gyarapítására, a többit hagyjuk a sorsra.

SVENDI

Értem, csak úgy gondoltam.

MELKÓCS

Fölösleges. Bele fogsz tanulni. Ahogy magyarul is megtanultál.

SVENDI

Istenkém, itt élek közöttük. Te azért szebben beszélsz nálam.

MELKÓCS

Az anyanyelvem.

SVENDI

Te magyar vagy?

MELKÓCS

Hát persze. Szóval azt tanácsolom: Menyhárt legyen a példaképed. Nagy ember. Most is a legjobbkor árulta el Miksát.

SVENDI

Mit csinált Menyhárt?

MELKÓCS

Visszaállt János Zsigmondhoz. A napokban beszéltem vele a Hegyalján, ahol barátként fogadták, ő meg letarolt mindent. Így kell ezt csinálni. Jön a tél, elmarad a megtorlás. Nem tudtad?

SVENDI

Nem én!

MELKÓCS

Zsigmond se tudja?

SVENDI

Nem hát. Jézus Mária! Tudod, mit jelent ez?

MELKÓCS

Mit jelentene? Nyárra visszaárul.

SVENDI

De én pucolhatok innét! Pedig itt télen olyan élet van, hogy nem vágyom én már Bécsbe.

MELKÓCS

Előbb-utóbb visszajössz. Megtorlóként vagy szövetségesként.

SVENDI

Ajjaj. Szedhetem a sátorfámat.

MELKÓCS

Sajnálom. Tudod mit, ha egyfelé megyünk, útközben elszopogatunk egy hordóval.

SVENDI

Hát akkor reggel együtt indulunk. Feláll. Ez bizony kínos. Jó éjszakát.

MELKÓCS

Jó éjszakát.

 

Svendi visszamegy a szobájába, Melkócs szobája elsötétedik.

 

JÓZSA

Spionkodás.

ZAY

Ugyan már.

SZÉNÁSI

Gondoljunk inkább a magunk bűneire.

HEVESI

Megvesztegetés. Csalás. Árulás. Visszaélés.

SZÉNÁSI

Valami újat.

 

Kis csönd. Domonkos összegörnyed.

 

DOMONKOS

Bajok lesznek… Kezdődik…

 

Domonkos rosszul van, a többiek szemlélik.

 

ZAY

Gyakran van neki?

SZÉNÁSI

Naponta. Rémeket szokott látni. Ilyenkor vércsék és keselyűk röpködnek a feje körül.

HEVESI

Volt neki egyszer egy hollója is.

ZAY

Hollója.

HEVESI

Az. Lángokból volt szőve.

 

Kis csönd, Domonkos nyöszörög.

 

SZÉNÁSI

Reggelre mindig jobban van.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Az ilyen görcs olyan, mintha kést forgatnának az ember gyomrában.

HEVESI

Maró folyadékkal telik meg a mellkas, a torok, a száj.

SZÉNÁSI

Ebbe csak bele lehet hülyülni. Mindenbe. A hamisításba is. Mert nem érdemes jól, szépen, gondosan megcsinálni, mert csak a ténye és nem a tartalma vagy a stílusa fontos. Én még így se tudok tökéletlen fogalmazványt kiadni a kezemből. Tegnap ötször írtam át egy primitív hazugságot. Most már gyönyörű, lendületes a stílusa.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Abba is bele lehet hülyülni, hogy én vagyok itt az egyetlen, aki meggyőződésből hamisít, mert meg vagyok győződve róla, hogy az ártatlan főurakat is ki kell irtani mind egy szálig, mert főurak. De milyen emberekkel kell dolgoznom? Nézz körül. Szent az én célom, de olykor elfog a kétely, mert mi lesz, ha minden aljas féreg ugyanazt akarja, amit én?

 

Csönd. Zay közben elaludt, Domonkos fetreng a földön, Józsa bambul. A jobb teremből kitántorog Zsigmond, leül Domonkos mellé.

 

ZSIGMOND

A szívem… megint szörcsög… és zubog… borzasztó…

SZÉNÁSI

Abba is bele lehet hülyülni, hogy rád sütik a címkét, meg vagy ítélve, és lassan magad is elhiszed, hogy rád illik a címke. Rám sütik: kálvinista. Hevesire meg hogy lutheránus. Mi az? Ha Forgács ellenem a lutheránussal szövetkezik, akkor ő micsoda? Lutheránus? Vagy a lutheránus lesz katolikus? De a lutheránus meg én, mi reformátusok vagyunk? Miért? És ha nekem kedves egy lutheránus hóhér, attól az már kálvinista angyal lesz? Nézz oda, Domonkos a legszívesebben fohászkodna, de nem mer az istenadta, nem tudja, milyen nyelven, melyik istenhez, miféle szavakkal. Kinek jó ez így?

 

Zsigmond feláll, odébb vánszorog, megint leül.

 

SZÉNÁSI

Mit keresek én itt? Mi közöm ehhez az egészhez? Zsigmond néha egész Szatmárt bejárja, és nincs egy zug, ahol a szívét kivethetné magából, és lehet, hogy éppen arra gondol, amire én, de soha nem mondhatom el neki, amit ő is érez. Nézz oda, Józsa ül, és nem gondol semmire, és hiába mondanék neki akármit, és néha úgy érzem már: az én fejemben is csak ez a közös űr van. Prédikátor vagyok, nincs kinek prédikálnom, nincs miről és nincsen minek a nevében.

 

Zay feje leesik, Szénási nevetni kezd.

 

SZÉNÁSI

Alszol, Zay?

 

Szénási Zayba rúg, Zay felriad.

 

SZÉNÁSI

Alszol, öregem?

ZAY

Mit röhögsz?

SZÉNÁSI

Lehet, hogy Zsigmond meg fog halni.

 

Zay Zsigmond felé néz, Zsigmond a szíve táját kaparássza.

 

ZAY

Na és?

SZÉNÁSI

Semmi. Le merném fogadni, hogy Józsa nem gondol semmire.

ZAY

Én se gondolok.

 

Zsigmond feláll, odébb megy, megint leül.

 

SZÉNÁSI

Nem vagy kíváncsi, mit álmodik Hevesi?

ZAY

Nem érdekel.

SZÉNÁSI

Ébreszd föl. Rúgj bele.

 

Zay belerúg Hevesibe.

 

HEVESI

Nem is aludtam.

ZAY

Nem baj.

HEVESI

Azon tűnődöm: megvan-e Menyhártnál Szatmár kulcsa.

SZÉNÁSI

Miféle kulcs?

HEVESI

Nem tudom. Egyszer elkérte.

 

Kis csönd. Zsigmond feláll, odébb megy. Domonkos is feláll, odébb megy, megint összegörnyed.

 

SZÉNÁSI

Tamásra nem haragszom. Tökkelütött hülye.

HEVESI

Persze hogy hülye.

SZÉNÁSI

Szerencsétlen állat.

HEVESI

Félnótás.

 

Hevesi feláll, odébb megy, leül.

 

HEVESI

Mért nem lehet itt aludni? Az isten verje meg. Olyan a fejem, mintha kibelezték volna az agyvelőmet.

 

Hevesi a karjára hajtja a fejét.

 

SZÉNÁSI

Hamarosan megöregszem. Nemsokára. És valamitől egyre messzebb vagyok.

HEVESI

Na, elég volt.

 

Hevesi feláll, és bemegy a jobb terembe. Szénási is bemegy, majd Zay, Józsa felfigyel, bemegy a bal terembe. Domonkos feláll, betámolyog a jobb terembe, Zsigmond utána. Józsa kiszabadítja a kalodából Tamást és Forgácsot, az alvó Annától elveszi a kecskét, és kiviszi a bal kapun. Hajnalodik. Anna betámolyog a jobb terembe.

 

TAMÁS

Ez nem olyan volt. Ez nem is volt jó. Tele vagyok sebbel. El fognak gennyedni.

 

Forgács rábámul.

 

TAMÁS

Ezt így szokták? Így kell kínozni?

FORGÁCS

Tudod a miatyánkot?

TAMÁS

Tudom.

FORGÁCS

Hát akkor kuss legyen.

TAMÁS

Neked nem fáj a hátad?

FORGÁCS

Fogd már be a szádat!

 

A jobb terem felé imbolyognak.

 

TAMÁS

Mért kellett minket megverni?

FORGÁCS

Kuss legyen márl

 

Bemennek a jobb terembe. Józsa bejön a bal kapun, ő is bemegy a jobb terembe. Aztán reggel van. A vendégszobából lehozzák Melkócsot a díványon a bástyán át, és leteszik a bal terem előtt. A jobb terem előtt megjelenik Svendi, majd Zsigmond. Zsigmond kialvatlan, mogorva.

 

MELKÓCS

Jó reggelt, nemes Balassi Zsigmond! Jó reggelt, Svendi fiam! Hálásan köszönöm a vendéglátást, soha nem felejtem el, és mondhatom rég volt ilyen nyugodt éjszakám, legkevésbé a porta közelében. Allah adjon nektek hosszú életet és sikerekben gazdag munkálkodást népeink felvirágoztatására.

 

Zsigmond morog valamit.

 

SVENDI

Hát akkor én is köszönetet mondok a páratlan vendéglátásért és a példátlan kényelemért. Mivelhogy odébbállok, emlékül itt hagyom a kardomat, amelynek értékét emeli, hogy a nagy Ferdinándtól kaptam, és a szintén nagy Miksa verette ki arannyal a markolatát.

 

Svendi Zsigmondnak nyújtja a kardot, Zsigmond nem érti.

 

ZSIGMOND

Te hova mégy?

SVENDI

El.

ZSIGMOND

Minek?

SVENDI

Menyhárt elárulta Miksát, aki nekem tudvalevőleg imádott császárom.

ZSIGMOND

Mi a fene.

 

Zsigmond átveszi a kardot, nézegeti.

 

SVENDI

Jó volna itt maradni télire, de hát nem lehet.

 

Kis csönd. A jobb teremből előjön Szénási, Hevesi, Forgács, Józsa, Tamás, Zay, Domonkos.

 

DOMONKOS

Valamit suttognak. Kit kell most imádni?

ZSIGMOND

Minden idők leghatalmasabb szultánját, Szulejmánt, valamint János Zsigmondot, kegyes fejedelmünket.

TAMÁS

Tegnap még…

 

Kis csönd.

 

ZAY

Megjegyzem: Szulejmánt kár imádni. Meghalt Szigetvárnál. Különben ottpusztult Zrínyi Miklós is.

MELKÓCS

Jézus Mária! Ki az új szultán?

ZAY

Valami Szelim.

MELKÓCS

Nagy szultán volt Szulejmán, minden idők legnagyobb hadvezére. De az új szultán még nagyobb lesz, és ő lesz minden idők legnagyobb hadvezére. Halljátok? Én megmondtam: Szelim a legnagyobb. Allah engem úgy segéljen!

ZAY

Ámen.

 

Kis csönd.

 

JÓZSA

Zsigmondhoz. Eszembe jutott valami. Ki kéne cserélni a rabokat.

ZSIGMOND

Hogyhogy kicserélni?

JÓZSA

Megszabadulnánk a hőbörgőktől. Melkócs elvinné őket.

ZSIGMOND

Jó… Nagyon jó! Melkócs, hagyd itt a rabjaidat, kapsz helyettük újakat. Frissek, erősek, hamarább célhoz érsz velük.

MELKÓCS

Adjál kétszer annyit.

ZSIGMOND

Adok én többet is, csak vidd őket. Tamás! Hozd a feketelistát.

 

Tamás berohan a jobb terembe. Melkócsot kiviszik a bal kapun, Zsigmond utána megy, Józsa követi.

 

SVENDI

A többiekhez. Isten veletek. Ha visszaárultattok, majd visszatérek.

 

Svendi kimegy a bal kapun. A jobb teremből kijön Tamás, kezében egy tekercs, és a távozók után lohol.

 

HEVESI

Mi nem vagyunk rajta?

SZÉNÁSI

Nem vagyunk rá méltók.

 

Kis csönd.

 

FORGÁCS

Na végre. Svendi elment a fenébe. Mindjárt tisztább a levegő.

SZÉNÁSI

Mész ám az anyádba te is. Kéjelgő, álszent gazember. Bitang. Kotródj innét!

 

Forgács Hevesire néz.

 

HEVESI

Nem hallottad?

 

Kis csönd, Forgács lassan kimegy a bal kapun.

 

SZÉNÁSI

Domonkoshoz. Na, most benne vagy nyakig. Ha Erdélyhez állsz, fújtak a vagyonodnak. Hogy érzed magad?

HEVESI

Hiába hamisítottatok. Kár volt annyira törni az okos fejeteket.

DOMONKOS

Zayhoz. Te is elmégy?

ZAY

Minek maradjak?

DOMONKOS

Vidd el magaddal a hamisítványokat.

ZAY

Jól van.

 

Zay a hordóról felveszi az irományokat, és kimegy a bal kapun.

 

DOMONKOS

Azt hiszem, én maradok. Olyan mindegy.

 

Kis csönd, Domonkos bemegy a jobb terembe. Szénási felmegy a bástyára, lenéz.

 

SZÉNÁSI

Viszik már a népünket.

HEVESI

Megláncolva.

SZÉNÁSI

Megláncolva.

 

Szénási lejön a bástyáról, kis csönd, visszajön Zsigmond.

 

ZSIGMOND

Hevesi, eridj Erdélybe Báthoryhoz, nyálazd be a talpát, mondd meg neki, hogy Erdély trónján szeretnénk látni satöbbi. Írjál Szénásival egy szép, rajongó, ékesszóló levelet, majd aláírom.

SZÉNÁSI

Nem is örülsz? Nem ezt akartad?

ZSIGMOND

De. Éppen ezt akartam. Az isten verje meg. De én hiába akartam. Mit számít, mit akarok én… Most már örülök. Nem látod? Kiugrom a bőrömből.

HEVESI

Zsigmond, én inkább nem megyek el innét… szeretnék Szatmárban maradni.

SZÉNÁSI

Elmegyek helyette.

ZSIGMOND

Szó sem lehet róla.

SZÉNÁSI

Akkor hadd menjünk ketten.

ZSIGMOND

Toll a fületekbe. Hevesihez. Ebéd után indulsz.

 

Zsigmond bemegy a jobb terembe. Szénási Hevesi vállára teszi a kezét, a hordóhoz mennek, és inni kezdenek.

 

Harmadik felvonás

Pár évvel később. Április vége. A vár romokban. A kapu teljesen összerontva, átjárni nem lehet. A bal bástya lerontva, most már ott van a bejárat. A palota emeleti része romokban, kiégve, csak néhány fal meredezik a helyén. Az ég vörös, odakinn tűz van. Az udvaron szekerek, ágyúk, lövedékek, roncsok, a végváriak nagy része az udvaron hever, sok a sebesült. A napi harc az előbb ért véget. Hevesinek a karja van bekötve, Szénásinak az egyik térde, Forgácsnak a feje. A szín jobb oldalán, elöl, hullahalom. Tamás a szín közepén ül törökülésben, két-két vitéz egyesével hordja elébe a hullákat, Tamás meghallgatja a szívverésüket, int, a hullát felviszik a bástyára, és ledobják, ki a várból. Hallani a tompa puffanást. Szünet nélkül folyik a hullák kidobálása. Zsigmond a szín közepén üldögél, fejét a kezébe temeti. Domonkos a szín közepén áll.

 

DOMONKOS

Hevesihez. Képzeld: ma se fájt. Két hónapja nem fáj a gyomrom. Nem óriási? Amióta éhezünk, egyszerűen fogja magát, és nem fáj. Ha ez így megy tovább, a végén még meg is gyógyulok.

HEVESI

Ha ez így megy tovább, makkegészségesen fogsz éhen dögleni.

 

Az egyik puffanás után a színen túlról üvöltés. Mindenki fölfigyel, az egyik vitéz, aki a testet lehajította lenéz a bástyáról, összenéz a párjával, aztán lejönnek a következő hulláért. Tamás az éppen ellenőrzött következő hulla után néz, a két következő vitéz felviszi a bástyára, meglódítják, mindenki figyel, ledobják a hullát, várják az üvöltést, de az elmarad. Folytatódik a hullák ledobálása.

 

DOMONKOS

Régen olyan volt, mintha fogak nőttek volna a gyomromban, és a tulajdon nyelvüket őrölték volna. Most meg olyan, mintha valami meleg macska fészkelne benne. Ki hinné, hogy ilyen szép lehet a nyugalom, amikor az ember nem akar szerezni, se megtartani, csak úgy él bele a vakvilágba, és bármelyik pillanatban kupán trafálhatja egy eltévedt golyóbis. Ha túléljük, talán megint fog fájni…

SZÉNÁSI

Holnapután hullát eszünk.

TAMÁS

Abbahagyjam?

SZÉNÁSI

Folytasd. Lesz itt friss hús bőven.

FORGÁCS

Erőtlenül. Tiltakozom… Krisztus nevében… éhes vagyok…

 

Csönd, dobálják a hullákat.

 

ZSIGMOND

Kitekerem Báthory nyakát. Elevenen nyúzom meg. Szíjat hasítok a hátából.

FORGÁCS

Muszáj valami élelemnek lennie… olyan nincs, hogy ne legyen… Csak utána kell nézni…

SZÉNÁSI

Emberhúst a keresztények is ettek. Benne van a Bibliában.

FORGÁCS

Hol van benne?

SZÉNÁSI

A Bibliában minden benne van. Te mondád.

 

Gyönge röhögés.

 

FORGÁCS

Utánanézek…

 

Forgács bemegy a jobb terembe.

 

ZSIGMOND

Nem lehet józanul kibírni… Menyhárt nyakát is kitekerem. Megnyúzom. Szíjat hasítok a hátából…

 

Dobálják a hullákat. Az egyik dobáló vitéz felkiált.

 

EGY VITÉZ

Jön a török!

 

Kelletlen mozgolódás. Hevesi is feláll, kihúzza a kardját, erre Szénási is kihúzza.

 

EGY VITÉZ

Fehér zászló alatt!

MÁSIK VITÉZ

Melkócsot hozzák!

 

A vitézek, már akik tudnak, feltápászkodnak. A bástyán megjelenik négy török, hozzák a díványt, rajta Melkócs. Senki nem szól és nem hajbókol. A törökök leteszik a díványt a bástya tetején. Melkócs fektében lenéz, de fel se könyököl. A hulladobálás abbamarad.

 

MELKÓCS

Ahogy az már lenni szokott, kegyetlen kínok között fogtok kimúlni, keselyűk lakmároznak majd a beletekben, utánatok nem marad semmi, mintha sose lett volna se a vár, se a harcotok érte. Szomorú és sajnálatos. Hiába hajtogattam: mentsétek az irhátokat, mivelhogy utálok hadakozni, minthogy a békességet és a lustálkodást kedvelem, de hát pusztulni akartok. Énnekem persze majdnem mindegy, mikor lesz az enyém a vár, holnap-e vagy holnapután, én jóban vagyok az idővel, csak azt nem értem, minek pusztultok potyára. Porfészek ez, nem az otthonotok. Higgyétek el nekem, a vénnek: a béke az életnek és a halálnak egyaránt értelme, a józan ember természetesen, előítélettől mentesen, lelki görcseitől szabadon csusszan át egyikből a másikba. Nincsen harc, amelyet bármely érdekszövevény igazolna. Nincsen vallás, amely okkal törhetné kerékbe az egyes életét. A jelen áldozata mindörökre hiábavaló…

 

Csönd, közben Melkócs elalszik. Kínos mocorgás, végül Domonkos fölmegy a bástyára, és megcsiklandozza Melkócs talpát. Melkócs felriad.

 

MELKÓCS

Domonkoshoz. Köszönöm, fiam… Ott tartottam, hogy… ott hagytam abba… Menyhártban úgyse bíztok, Bécsben dőzsöl, árulni is lusta. Rudolf császár őrjöngve hányja magára a keresztet, Szatmárról nincsen tudomása, és tudjuk mi jól: Szatmárral kezdődik a világ vége. Svendi Lázár nem bolond, ő majd csak az üszökre dugja ide az orrát. Báthory pedig nem kegyelmez. Én az ő parancsait kedvetlenül, ám teljesítem, őneki nyilván szüksége van Menyhárt vagyonára, hogy aztán ellenünk, örök szövetségesei ellen fordulhasson. Én tehát beveszem neki Szatmárt, és aztán harcolni fogok ellene. Magatokban bíztok? Csodában? Nekem ugyan ne meséljetek, én is magyar vagyok, így vagyok a szentséges és legnagyobb szultán leghűbb alattvalója. Bízzatok már bennem, na.

 

Csönd.

 

MELKÓCS

Hajnalig rágódhattok, aztán ha muszáj lesz, kaszabolunk.

 

Melkócs int, a törökök fölemelik a díványt, és leviszik a bástyáról, ki a várból.

 

SZÉNÁSI

Tovább!

 

Folytatódik a hulladobálás.

 

ZSIGMOND

Báthoryt miszlikbe vágom. Átharapom a torkát. A beleit az ujjamra tekerem. Kiégetem a szemét. Mért nem várta meg, amíg Menyhárt melléje áll? Menyhárt torkát is átharapom.

HEVESI

Ezek szerint adjuk meg magunkat.

SZÉNÁSI

Azt nem.

HEVESI

De igen.

SZÉNÁSI

Nem.

HEVESI

Melkócs megígérte.

SZÉNÁSI

Én is megígérném.

HEVESI

Itt nem te fogsz dönteni.

SZÉNÁSI

Hát akkor fegyverbe.

 

A vitézek kelletlenül ismét feltápászkodnak, és kivonják a kardjukat.

 

SZÉNÁSI

Most nekilátok, és szépen sorjában újra elmondom, miért kell nekünk állandóan az ellenkező végletet prédikálnunk. Köztudomású, hogy közös népen ketten nem lovagolhatunk. Ismeretes, hogy nincs is közös népünk. Ami volna, az is elfogyott. Ha én a maradék vitézeket ámítom, te a maradék jobbágyokat – lehetne fordítva is. Úgy véljük ezért, hogy gyűlöljük egymást, holott tévedünk: mi egymást dacból, unalomból, egyéb cél híján, csak azért is marjuk, ezt véljük politizálásnak, és nyugtalanul alszunk, ha napi gyűlölködésünk tökéletlenre sikerült. Mindez nincs ellenemre. De most az egyszer szüntessük be magunkat, azzal a szent céllal, hogy megmaradásunk után hersegve haraphassunk egymás torkába. Egyébként kíváncsi vagyok, kinek óhajtasz parancsolgatni. Hol van a nyájad? Hol vannak a rajongóid, híres prédikátor? Ledöfhetnélek. Nézz körül. Nem moccan senki.

 

Hevesi hallgat, valóban nem mozdul senki. Szénási int, a vitézek leeresztik a kardjukat, leheverednek.

 

SZÉNÁSI

Látod, prédikátor, nem vagy mindenható. Hiába jártatjuk a szánkat. Hidd el nekem: osztozom bánatodban.

DOMONKOS

Hagyjátok abba, unalmas.

SZÉNÁSI

Szórakozni akarsz? Fordulj Zsigmondhoz.

ZSIGMOND

Menjetek a fenébe.

SZÉNÁSI

Nem baj, Zsigmond, Báthorynak átharapod a torkát.

DOMONKOS

Menyhártnak is.

SZÉNÁSI

Persze, mind a kettőnek.

DOMONKOS

Lehetőleg egyszerre.

SZÉNÁSI

Úgy finom.

ZSIGMOND

Menjetek a fenébe!

 

Folytatódik a hulladobálás. Forgács kitántorog a jobb teremből.

 

FORGÁCS

Emberi orrok! Teli zsák orr! Másznak! Mint a patkányok!

ZSIGMOND

Röhög. Rábukkant a püspök! Másznak? Patkányok? Patkány van a képed közepén! Levágjuk! Kihúzza a kardját, és Forgács felé közeledik.

FORGÁCS

Elugrik, Szénási elé veti magát, a vitézek egy része röhög. Adjuk meg magunkat, Szénási, könyörgök, elrohadunk, szétmállunk, lefoszlik az orrunk, hallod? Emberek! Szénásira mutat. Ez itt maga az ördög! Ő hozta ránk a törököt! Nem tágít, amíg egy is él közülünk… testvéreim… öljétek meg a gonoszt! Testvéreim!

 

Szénási int, Forgácsot megragadják, és a bal terembe kalodálják.

 

TAMÁS

Megkínozzam?

SZÉNÁSI

Hagyd a fenébe.

 

Kis csönd.

 

HEVESI

Én kimegyek. Jöjjön, aki élni akar.

SZÉNÁSI

Aki élni akar, azt levágom.

 

A vitézek egy része lassan Szénási, másik része Hevesi mögé sorakozik. Zsigmond ülve marad, Tamás felfigyel, a hulladobálás abbamarad, Domonkos aggódva figyel. Kis csönd.

 

HEVESI

Meg fogunk halni. Nem érzed? Azért, mert én meg akarok menekülni, neked feltétlenül meg kell halnod? Presztízskérdés a halálunk, vagy mi az isten? Csak hogy neked legyen igazad. Nehogy a más akarata érvényesüljön. Örül a kis lelked, hogy most végre lettél valaki, és elfog a rettegés, hogy ez a helyzet megszűnik, mihelyt elmúlik az ostrom. Annyira se vagy ép, hogy legalább a halálfélelem kijózanítson. Már az ösztöneid is hazudnak.

SZÉNÁSI

Én nem vagyok képes lehajtott fejjel, szabadon vonulni a mészárszékre. Kényszerítsenek rá! Legalább álljak ellent!

HEVESI

Mikor ötölted ki ezt a szép kis teóriát? Ebben a hónapban ez a filozófiád van műsoron? Na és már bebeszélted magadnak annyira, hogy hiszel is benne? Amíg a török belehúz a karóba, te majd kifejted neki legújabb, mélyenszántó megfigyeléseidet, a Korán értelmezésének morális összefüggései kapcsán.

SZÉNÁSI

Kínos lehet műveletlen baromnak lenni. Te ökör. Olvastad a Koránt?

HEVESI

Meg fogunk halni.

SZÉNÁSI

Olvastad a Koránt? Te csodaváró ökör!

HEVESI

Csodaváró? Én? Hiszen te színleled, hogy hiszel a csodákban! Hogy pár nap múlva történik valami. De semmi se fog történni! Csak meghalunk!

 

A bástyán megjelenik Zay.

 

ZAY

Adjon isten, emberek!

 

Mindenki megkövül, Zay lassan lesétál.

 

ZAY

Most jövök a portáról, megkötöttem a drinápolyi békét. Mi újság?

 

Csönd.

 

ZAY

Erre jártam, gondoltam, benézek. Látom, itt semmi se változott. Folytassátok a civakodást, ne zavartassátok magatokat.

DOMONKOS

De hát minket ostromolnak!

ZAY

Hát persze. Odakint hallatlanul kedvesen figyelmeztettek, hogy a várba csak befelé van út. Szervusz, Szénási. Kezet fognak. Hogy vagy? Á, Hevesi! Kezet fognak. Acsarkodtok, mi? Gondolom, éheztek. A török is éhezik.

SZÉNÁSI

Megmondtam. Én megmondtam. Tudsz még valamit?

ZAY

Hogyne. Nemsokára itt a május. Odakint kissé távolabb meg gabonát égetnek.

HEVESI

Kicsoda?

ZAY

A török.

HEVESI

Mégse éheznek annyira.

ZAY

Szerintem nagyon.

HEVESI

De van gabonájuk.

ZAY

Hogyne volna, ha égetik.

DOMONKOS

Nem értem.

ZAY

Én se. A török már csak ilyen. A delegációval Sztambulban és Konstantinápolyban is jártam. Mi mindenről tudnék én mesélni!

SZÉNÁSI

Hát mesélj! Nincs más dolgunk, hallgatunk. Ülj le. Mesélj.

ZAY

Leül, kényelmesen elhelyezkedik. Képzeljétek: a delegáció minden tagja kapott egy háremet. Én hatvan nőt és három eunuchot. A fejesek persze többet. Érdemes volt élnem. Annyi mindent láttam, nem is tudom, mivel kezdjem.

SZÉNÁSI

Mindegy. Mesélj.

ZAY

Hát kérlek szépen… Van nekik egy fenomenális besúgóhálózatuk. Az is spicli, aki nem tud róla. Fülelnek szekrényben, ágy alatt, ajtó mögött, ruharedőben, homlokráncban, füljáratban. Többször bukkantam rájuk, hol a függöny mögött üldögéltek, hol szőnyegnek álcázták magukat, aztán kellemesen elcsevegtünk erről-arról. Minden második szavuk idézet a Koránból, minden harmadik a szultán örök dicsőségét zengi, egyébként Mohamed próféta ünneplése foglalja le a gondolataikat, miután ottjártamkor volt valamilyen évforduló. Sztambulban a házam előtt minden éjjel történt néhány politikai gyilkosság, az utcán kísérettel jártunk, nehogy töröknek nézzenek minket, mert az életveszélyes. A szultánt nem láttam, azt mondják, szegényebb, mint egy átlaghivatalnok, hát el is hiszem. Hetekig vánszorogtunk egyik hivataltól a másikig – de legalább láttunk fényűzést, a javából. A tömeg persze viskókban él, némelyikben a kecskéket leszámítva húszan is, szennyvizet isznak, dinnyehéjat esznek, a vének fényes nappal halnak éhen a csecsemők csontjaival a szájukban. Görögök, szlávok, grúzok, örmények, emberi hús, ragály, őrület, és persze burjánzik az elnyomott gondolat.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Az utcán a gyerekek a szemem láttára nyiszálták le az ujjukat, árulják, a külföldiek veszik, mint a cukrot. A Korán néhány korszerűbb magyarázatáért örökös rabszolgaságot és horribilis összeget adnak. Ellenőrizhetetlen birodalom. Maguk is csodálják, hogy vannak még, és nem hiszik, hogy lesznek, mert széthullás után ordítanak a koldusok, a szennycsatornák és az ürülék a városok szívében, pusztulás után sivalkodnak a puffadt hasú csecsemők, és hallgatnak az éhen halni akaró vének, szétmállás után csikorognak a viskók és a paloták omló díszei, a zsugorított emberfejek a kerítések tetején, a félbemaradt dzsámik; a zuhanni készülő minaretek, csönd után üvöltenek a müezzinek, elnyúlás után görnyednek a hivők, megbékélésért gajdolnak a hitetlenek, makognak az épségről lázálmodó nyomorékok és a tagjaikat veszteni fogó épek… Egymás hegyén-hátán tülekednek a pártharcok, a dinnyehéjak, az ékszerek, az idézetek, a kopár hegyek, a gondolatok, a hitek, az álérdekek, darabokra törik az egyetlen vallás, amelynek nevében holnap levágott fejjel, bezúzott koponyával, kilógó belekkel ébredhetsz, ki tudja, miért és ki által, mert arrafelé a véletlen is bizonytalan, mert barátod ellen csak ellenséged barátja véd meg, ha időt szakíthat rád a céltalan rohanásban, mert rohan az élő, hogy meghúzhassa magát a semmiben, előtte futnak a holtak, egymás vállára másznak a feltörekvő öngyilkosjelöltek, a láncok cserélődő rabszolgák ezreit csörgetik, a lehulló fejekben pedig újra és újra megérik az egyetlen gondolat: hogy ebben az egyre gyorsabb sehova rohanásban, az emberi halál e hanyatt-homlok bővülő újratermelésében van az értelme annak, amit lehet sejtve tagadni és meggyőződés nélkül hirdetni: az istennek, aki kényszerű rádöbbenéseinkből hízik bennünk a céltalanság szellemévé, és akit visszavonni akkor se tud majd senki, amikor ez a részegen burjánzó testi-lelki televény belefagy az űrbe.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Én ott maradtam volna. Életemben először, valahol. Kár, hogy a németek jó előre elintéztek volna, nem látván be, hogy nem vagyok árulójuk. Így hát most itt vagyok, és már nem is igaz, hogy valaha délen jártam, ahol az égen is elhasal a félhold, és megint nem hiszem, hogy itt vagyok, nem vagyok jelen, távol vagyok, és úgy nézek körül a mában, mint aki holnap elmegy. Nézem a várat, és helyette az emlékképet látom, amely színtelen, mint az álom.

 

Csönd.

 

ZAY

Egyszóval, ti meg a véretek ontjátok. Ez is valami. A török odakint Báthoryt ócsárolja, nem akaródzik háborúzniuk érte. Na és mikor koncolnak föl? Vagy inkább éhen vesztek?

HEVESI

Szénási éhen vész.

SZÉNÁSI

Hevesit felkoncolják.

ZAY

Nagyon helyes.

HEVESI

Te kintről jössz, hallhattad, hogy elvonulhatunk.

ZAY

Ezt meg ki állítja?

HEVESI

Melkócs.

ZAY

Vagy úgy!

SZÉNÁSI

Melkócsnak nem hiszek, annál inkább neked, Zay. Csak nem akarsz elpatkolni! És bejöttél hozzánk. Tudod te jól: éhezik a török, nem bírja sokáig.

ZAY

Mért ne bírná? Hetekre való gabonát égettek.

SZÉNÁSI

De égették.

ZAY

Égették.

HEVESI

Maradt még.

ZAY

Lehet.

SZÉNÁSI

Ezt mivel magyarázod?

ZAY

Semmivel.

SZÉNÁSI

Hát akkor minek jöttél?

ZAY

Minek jöttem! Minek! Muszáj valami célomnak lenni? Á, hülyék vagytok, és ezen úgyse lehet segíteni. Meg fogtok dögleni. Én is. A kalodához sétál; meglátja bent Forgácsot. Jé, a püspök! Üdvözöllek. Jövök hozzád, nehogy már unatkozzál. Beül a másik kalodába. Csukja rám valaki.

 

Értetlen csönd, aztán Tamás odalép, rácsukja.

 

TAMÁS

Rácsuktam… Szénásihoz. Ő kérte… Hevesihez. Ő kérte…

SZÉNÁSI

Közveszélyes öngyilkos. Még az is lehet, hogy Melkócs küldte.

TAMÁS

Megkínozzam?

 

Csönd.

 

TAMÁS

A püspököt is meg kéne. Most melyiket? Csak egy csigánk van.

 

Csönd.

 

HEVESI

El kell menni innét, mert nem lehet itt maradni, és mert el kell menni akkor is, ha nem muszáj. El valahová, ahol nincsen Szatmár, ahol nem vagyunk mi sem, ennél az erdőkben is jobb, mezítláb a hóban is jobb, hontalanul, bujdokolva is jobb. Ha elbujdosik egész Magyarország, hátha nem lesz magyar, aki üldözőbe venné. Innét csak elmenni lehet, mert nem lehet itt maradni, ide visszatérni se lehet, és ezért, csak ezért érdemes elmenni valahová, mindegy, hová, mert el kell menni innét, akkor is, ha nem muszáj.

 

Szénási a bal terem elé megy, leguggol, Zayt bámulja. Hevesi váratlanul hátulról ráveti magát, mire a vitézek szempillantás alatt kaszabolni kezdik egymást. Zsigmond és Tamás értelmetlenül bámul, Domonkos a vagdalkozók közé veti magát.

 

DOMONKOS

Vissza! Erre számít Melkócs! Vissza!

 

Heves csata, Domonkost hasba szúrják, eldől. A csata, amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelenül abba is marad. Szénási és Hevesi a földön, mindkettő vérzik. Több friss hulla hever a földön. Hevesi nagy nehezen föltápászkodik, többen támogatják, intésére Szénásit a bal terembe húzzák, és kaloda híján a falhoz bilincselik. Tamás visszaül törökülésbe, de a hullákat, köztük Domonkost, most már szívhallgatás nélkül hajigálják le a bástyáról. Közben leszáll az éj. Tamás munka nélkül lévén, feláll, Hevesihez lép, a bal teremre bök.

 

TAMÁS

Megkínozzam?

HEVESI

Nem kell.

 

Kis csönd.

 

HEVESI

Tamás. Eridj a törökhöz. Mondd meg Melkócsnak: megadjuk a várat.

TAMÁS

Küldjél mást.

HEVESI

Nem mégy?

TAMÁS

Inkább nem.

HEVESI

Mi az, hogy nem?

TAMÁS

Hát úgy. Én megkínozom a rabokat, elkönyvelem a veszteséget, levelet írok, hallgatózom, besúgok, kipucolom a csizmádat, de küldjél mást. Ugyanis levágnak, mielőtt a basáig érnék.

HEVESI

A többiekhez. Na, emberek, ki hajlandó?

 

Csönd.

 

HEVESI

Emberek, hogy megadjuk magunkat, ahhoz előbb… meg kell adnunk magunkat!

 

Csönd.

 

HEVESI

Rábök az egyik vitézre. Te mért nem mégy?

EGY VITÉZ

Megüt a guta, ha túlél a többi.

HEVESI

Vessétek tömlöcbe!

 

Kis csönd.

 

TAMÁS

Gondterhelten. Tele van.

 

Kis csönd.

 

HEVESI

De hát muszáj beszélnünk Melkóccsal!

EGY VITÉZ

Beszélj vele magad.

TAMÁS

Bocsánatkérően. Tele van.

HEVESI

Zsigmondhoz. Zsigmond, téged ismer a török.

ZSIGMOND

Én menjek? Túsznak? Énnekem meg kell ölnöm Báthoryt.

HEVESI

Mire vártok? Csodára? Nekünk még meghódolni se sikerül?

EGY VITÉZ

A fehér zászló csak reggel látható.

 

Hevesi meglepődik, elhallgat, néhányan kuncognak.

 

HEVESI

Hát akkor parancsba adom: dobjátok ki a várból a fegyvereket. Mindet. Nem szabad ellenállnunk, és hajnalra meginoghatunk. Jó éjszakát.

 

Hevesit betámogatják a jobb terembe. A vitézek szétoszlanak, nagyobb részük bemegy a jobb terembe, kisebb részük az udvaron heveredik le. A hold a bal teremre süt.

 

SZÉNÁSI

Menyhárt egyébként rögtön az ostrom első napján lelépett.

ZAY

Ne hagytátok volna.

SZÉNÁSI

Nevet. Segítségért ment ki. Vele ment Józsa is.

FORGÁCS

Az ostrom kezdetén még erős volt a vár. Svendi emelte föl. Még Báthory első támadása után.

ZAY

Szóval ez a második.

SZÉNÁSI

Az első támadáskor jött a pestis.

ZAY

Sokan meghaltak…

SZÉNÁSI

A harmadik feleségem meg a fiam…

 

Kis csönd.

 

ZAY

Forgácshoz. Hát te?

FORGÁCS

Erdélybe készültem, reggel érkeztem Szatmárba, délben körülzárt a török.

ZAY

Pech.

FORGÁCS

Olyasformán.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Nevet. A pestisért is magamat okoltam. Aztán egyik éjjel belopóztam Menyhárthoz, és belevágtam a késemet. Persze páncélingben aludt.

ZAY

Mit szólt hozzá?

SZÉNÁSI

Nevet. Kiröhögött. Pedig most is megölném… Talán. Menyhárt ugyan nem oka semminek, de azért megölném.

ZAY

Forgácshoz. Püspök vagy még?

FORGÁCS

Nem sokáig. Meg fogok nősülni.

ZAY

Mi a fene.

FORGÁCS

Komolyan.

SZÉNÁSI

Mindenki megőrül néha.

 

Kis csönd.

 

FORGÁCS

Nagyon röstellem az orrokat.

SZÉNÁSI

Mondd már.

FORGÁCS

De úgy másztak, mint a patkányok.

SZÉNÁSI

Nekem az ördög szokott megjelenni.

FORGÁCS

Szégyellem magam.

ZAY

Miféle orrok?

SZÉNÁSI

Jámbor csalás. Van egy zsák orrunk, Melkócstól kaptuk ajándékba hajdanán. A felét már elküldtük Bécsnek, hadd higgyék, hogy harcolunk. A másik felét szűkösebb időkre tartogattuk. Nyakláncnak is jó, kapuéknek is.

FORGÁCS

Én nem tudtam róla. Hónapok óta harcolok velük, és nem volt időnk fecsegni. Szénásihoz. Pedig én régóta meg akarom neked mondani: rájöttem, hogy neked volt igazad.

SZÉNÁSI

Ez dicséretes.

FORGÁCS

Azért is indultam Erdélybe, hogy tárgyaljak a törökkel.

SZÉNÁSI

A törökkel nincs mit tárgyalni.

FORGÁCS

Már hogyne volna! Megnősülök, áttérek, protestáns leszek.

SZÉNÁSI

Minek ahhoz megnősülni?

FORGÁCS

Nem érted? Éveken át rágódtam a szavaidon, és beláttam: minket a növő hatalom zabál meg. A német ellen minket csak a török véd meg.

SZÉNÁSI

Hülyeség. A töröknél még a német is jobb. Annak idején tévedtem. Mint ahogy jó néhányszor.

FORGÁCS

Pálfordulás?

SZÉNÁSI

Nálad is?

FORGÁCS

Ha tudnád, mennyire kínos nekem a nősülés. Belehugyozni egy tisztátalan nőstény kloakájába. Éppen nekem, a szellem emberének. Azt hiszed, könnyű megtagadnom a vallást, amely embert faragott belőlem, és amelyben hinni soha nem szűnök meg? Azt hiszed, öröm lesz ellene prédikálnom? Súlyos okom lehet, ha mindezt vállalom.

SZÉNÁSI

Ha nem tudnád, szellem: a török rohadt és önző és kapzsi.

FORGÁCS

Bécs is.

SZÉNÁSI

Nyilván. De megvan az az előnye, hogy idővel még rohadtabb, még önzőbb és még harácsolóbb lesz, és minket mindenképpen leigáz. Tegye hát úgy, hogy legalább azt hihessük: mi akartuk.

FORGÁCS

Jártál te már Bécsben? Mert ott születik a pokol.

SZÉNÁSI

Nem jártam, nem is érdekel. Majd ha nálunk is lesz új pokol, új emberek új érvekkel fognak küszködni ellene. De ahhoz a pokolnak előbb meg kell lennie.

FORGÁCS

Én inkább imádom Mohamedet, mint a megvalósuló krisztusi igéket.

SZÉNÁSI

A politika nem imádat és nem világnézet kérdése. Ne hidd, nősülő püspököm, hogy én nem látom: két hatalom közül egyik sem lehet emberséges. Világos, hogy két rossz között nincsen kevésbé rossz. Ami embertelen, az nem lehet többé vagy kevésbé az. Isten előtt a rossz semmilyen indokkal sem menthető. Isten nem állít minket morális választás elé, hitehagyó püspököm, mert választani csak jó és rossz között lehet, és isten a jót megvonta tőlünk.

FORGÁCS

Ez nem ment föl a felelősség alól.

SZÉNÁSI

Nem hát. De isten próbatétele másban van. Ő minket a múltról és a jövőről kérdez, és mi csak múltat vagy csak jövőt válaszolhatunk neki. Mivel isten ideje a múltból rohan a jövőbe, és megfordítani egyelőre nincs erőnk, a helyes válaszadó akkor is jövőt mond, ha ez a jövő, mai fogalmaink szerint, a múlt rossznál is rosszabb lesz.

FORGÁCS

Ez a jövő kilátástalan.

SZÉNÁSI

De még mennyire. Én istennel nem jutottam egyezségre soha. Lázadtam, és lázadni fogok önkénye ellen, amellyel kizárólagos jogot formál a kérdezésre, és engem mindössze válaszra érdemesít. Ez végül is a legnagyobb pofátlanság, ami isten részéről elképzelhető. De azzal nyugtatom magam, hogy istennek ezzel talán magas célja van. Isten érzésem szerint meg akar halni, de tudja, hogy őt csak az ember ölheti meg, akkor, amikor végre az ember fog kérdezni, és isten lesz kénytelen válaszolni. Hogy ez a kérdező ember egyszer megszülessen, őseinek túl kell élniük a halált.

FORGÁCS

Ezt nem értem. Zagyvaság. Rosszabb a misztikánál. Ez a kiválasztott ős te volnál?

SZÉNÁSI

Mindenki az. Legföljebb én tudok is róla.

FORGÁCS

Hát nem értem.

SZÉNÁSI

A viaszba pecsétet nyomnak, a pecsét nyoma ott marad. Mi lesz, ha fellázad a viasz? Belenyomódik a pecsétbe, és ott marad a nyoma.

 

Kis csönd.

 

FORGÁCS

Akkor én megnősülök, te pedig katolizálsz.

SZÉNÁSI

Elvileg. Gyakorlatilag nem egészen, mert a nyájamat, ha van, nem akarom elveszíteni.

FORGÁCS

Mit fogsz hát prédikálni?

SZÉNÁSI

Ami van, az mindig elég iszonyú ahhoz, hogy prédikáljak ellene. Valami mellett ezért soha nem fogok prédikálni. Sőt. Támadni fogom a saját, Bécset támogató reálpolitikámat is. Nyomdát nyitok ugyanis, és az írott szó tovább hat, csínján kell bánni vele. Kígyót-békát fogok kiabálni magamra, és igazam lesz.

FORGÁCS

Érdekes, én is nyomdát nyitok. És úgy tűnik, ellened fogok ágálni.

SZÉNÁSI

Én pedig mindkettőnk ellen.

FORGÁCS

Én hívtam be a jezsuitákat. Most röpiratokban fogom leleplezni a jezsuiták piszkos és istentelen üzelmeit.

SZÉNÁSI

Én pedig ostorozni fogok mindenkit, aki élt és él és élni fog. A pápistákat különösen, lévén, hogy titokban velük fogok szövetkezni.

FORGÁCS

Kénytelen leszek az általam utált Hevesikkel paktálni ellened.

SZÉNÁSI

Majd én is szövetkezem velük ellened.

FORGÁCS

Én téged nem is gyűlöllek. Én tulajdonképpen szeretlek téged. Most majd az irántad való gyűlöletre nevelem magam.

SZÉNÁSI

Én is kedvellek, magamfajta őrült vagy. Majd megpróbállak gyűlölni.

 

Csönd.

 

ZAY

Fejetlenül prédikálni legalább olyan nehézkes, mint töketlenül megnősülni. Beláthatnátok, hogy Szatmárnak addig van miből pusztulnia, amíg Bécs a portával huzakodik. Erős udvarért és éppen olyan erős portáért imádkozzanak az életben maradók, akik nem mi leszünk.

 

Kis csönd.

 

ZAY

Csak ez a dühítő. Hogy lesz, aki túléli.

 

Csönd.

 

ZAY

Útközben hallottam, hogy Annát Báthory elfogatta.

SZÉNÁSI

Tömlöcben is halt meg szegény.

ZAY

Szép asszony volt.

SZÉNÁSI

Csodálatos asszony. Fél Erdély végigment rajta. Terhesen halt meg.

ZAY

Kecskét szült volna.

SZÉNÁSI

Az is lehet. Csodálatos asszony volt.

 

Kis csönd.

 

SZÉNÁSI

Nem így van, nősülő püspököm?

 

Csönd. A beszélgetés alatt a jobb teremből előszivárogtak a vitézek, bolyonganak az udvaron. Néhányan ülnek, maguk elé merednek. Tamás és Zsigmond is kijön, már csak Hevesi nincs a színen.

 

EGYIK

Nem lehet aludni.

MÁSIK

A hőségtől van.

EGYIK

Reggelre nyár lesz. Érzem az illatát. Elmegyünk?

MÁSIK

Ha isten adja.

EGYIK

Hová?

MÁSIK

Mindenütt ég van.

HARMADIK

Én megtartottam a késemet. Még jól jöhet, ha lesz mit ennünk.

EGYIK

Én is megtartottam. A kés nem is fegyver.

MÁSIK

Azt mondják, Hevesi is megtartotta.

TAMÁS

Hazamegyek a Drávához. Van ott egy mező, azt nem lehet összerontani.

HARMADIK

Mifelénk volt egy kovács, lovat patkolt, ekét kalapált, én kezeltem a fújtatót.

EGYIK

Nálunk mocsarak voltak, de szebb kísértetek laktak benne, mint a Szamosban. A népek igen féltek, csak én nem, énnekem a lidércek még meséltek is, jó szívvel voltak hozzám.

NEGYEDIK

Én még Budán is jártam. A Duna széles, olyan széles, hogy szélesebb még a Szamosnál is. Budán a tornyok magasabbak, mint errefelé a jegenyék. A magyarok is bugyogóban járnak, és minden héten fürdőbe mennek. A török úgy beszél magyarul, mint te vagy én. Lovat vittünk a vásárra, megdöglött, a gazdám felkötötte magát. Szép ló volt, szerettem.

 

Kijön Hevesi.

 

EGYIK

Lengyelországba kéne menni.

MÁSIK

Vagy Erdélyen túlra.

HARMADIK

Azt mesélik, Törökországban kezdődik a tenger, és a tenger másik partján boldog magyarok élnek. Csak egy királyuk van, magas hegyek veszik körül a birodalmat, nem háborgatja senki. Az ottani magyarok szép, erős emberek, sok lovuk van, és mindenkinek ugyanannyi lova van.

 

Csönd.

 

EGYIK

Énekelj valamit, Hevesi!

HEVESI

Nem tudok én már énekelni.

 

Másik bemegy a jobb terembe.

 

EGYIK

Próbáld meg.

HEVESI

Nem tudok énekelni.

EGYIK

Énekelj a magas égről. Az árvaságról. A vashegyekről.

 

Másik kijön, hozza a lantot. Hevesi átveszi.

 

HEVESI

    Volt egy királyfi, húzták és vonták,
    Kegyes és jó volt, ezért utálták,
    Nem is számított barátra, társra,
    Csupán hűséges, hollószín lovára.
    Útnak is indult holló lovával,
    Rosszakaróktól egyetlen társsal,
    De hát lovát is megvesztegették,
    Elcsábították, cukorral etették.
    Vitte királyfi hátán a nyergét,
    De hát a nyergét lekenyerezték,
    Így ment kifosztva, maradt a zabla,
    Királyfi sokszor, de sokszor harapta.
    Egy helyütt aztán megállt pihenni,
    Megállt pihenni, tovább se menni,
    Azóta ott áll, valahol erre,
    Nem lép se arra, sem pedig emerre.
    Foszló torkában bazalt a láva,
    Ami lehet még: sziklaszirt, árva,
    Áll csak, és dermed, se bűn, se érdem:
    Változik minden, minden, csupán ő nem.
    Nyakára roppan ég kalodája,
    Ujjai indák, hernyó a szája,
    Nagy halak, cápák vergődnek ajkán,
    Idővizeknek fenekén és alján.
    Idővizeknek förtelmes alja
    Beszakad, elnyel, ne menj át rajta,
    Idővizeknek felszíne nyílna,
    Lelátna Isten, sírna csak és sírna.

 

Csönd.

 

HEVESI

Találkozik Musztafa a nádorral. Mennek, mendegélnek, az Alföldön fakeresztek nőnek. Musztafa megbotlik, lehajol, hát egy kéz áll ki a földből, mozog. Azt kérdi Musztafa: „Mi az, itt élőket is temetnek?” Mire a nádor: „De még milyen rosszul!”

ZSIGMOND

Ha reggelig sikerül egy selyemzsinórt küldenünk Melkócsnak, akár meg se adjuk magunkat. Állítólag sok basa kötötte fel magát tévedésből.

 

Csönd.

 

HARMADIK

Újra kezdődött a történelem, és úgy alakult, hogy Magyarországon találták föl a puskaport. A feltaláló magyar ember volt, fehér inge volt, lobogó gatyája, pörge kalapja, azon árvalányhaj. Feltalálta a puskaport, tarisznyába tette, útnak indult. Megy, mendegél, találkozik egy rókával. A koma éppen tehenet hajtott a vásárra. A ravaszdi illedelmesen köszön, az ember viszonozza. Megállnak. „Add el nekem ezt a tehenet – mondja az ember. – Szomjas vagyok – mondja az ember –, és egyetlen kút sincs ezen a pusztaságon.” „Mit adsz érte?” – kérdi nagy furfangosan a róka. Erre az ember azt kérdi: „Szereted a kapor ízét?” „Attól függ, mihez” – válaszolja a koma agyafúrtan. „Uborkához” – mondja az ember. „Uborkához szeretem” – így a koma dörzsölten. „Az enyém jófajta mondja az ember –, puskapor.” A róka megszagolja, aztán nagy megátalkodottan a tarisznyát is hozzákéri, és az embernek adja a tehenet. Megy, mendegél az ember a tehénnel, hát nem szembejön egy medve? A medve bal fülében egy kisegér cincog. Az ember elcseréli a tehenet a kisegérért. Megy, mendegél az ember a kisegérrel. Aztán a kisegér fogja magát, és meglóg. Megy, megy, mendegél az ember egyedül. Aztán nélküle.

 

Csönd.

 

MÁSIK

Száll a szép Szabadság az ég alatt, elfárad, nézi, hol pihenhetne meg. Meglát egy darab földet, fölülről szép zöld mezők, erdők, hegyek meg völgyek, termékeny síkságok, kanyargó folyók, na, gondolja a Szabadság, ide érdemes leszállnom. Leszáll, csupa virág a mező, a fű bokáig ér, örvendezik a Szabadság nagyon. Egyszerre elővágtat három sovány vitéz három göthös paripán, rávetik magukat a Szabadságra, megkötözik. „Mit akartok tőlem – kérdi a Szabadság –, én a szép Szabadság vagyok.” „Én magyar vitéz vagyok – mondja az egyik –, Rudolfot szolgálom.” „Én magyar vitéz vagyok – mondja a másik –, Báthoryt szolgálom.” „Én magyar vitéz vagyok – mondja a harmadik –, én mindenkit szolgálok.” „Mért kötöztök meg engem? – kérdi a Szabadság. A három vitéz összenéz. – Parancsot kaptatok rá?” A három vitéz hallgat. Aztán megszólal a harmadik: „Nem kaptunk rá parancsot, de bennünk él a Rabság, ezért megölünk téged.” És megölik a Szabadságot. A Szabadság persze nem hal meg, fölrepül, száll tovább az ég alatt, mint a költöző madarak a télből, és nem tér vissza soha többé.

 

Csönd. Hevesi feláll.

 

HEVESI

Minden fegyvert kidobáltatok?

 

Csönd.

 

HEVESI

Hajnalodik.

 

Csönd.

 

HEVESI

Különben mindegy. Egy kicsit meginogtam. Csak nehéz bénán várni… Mért éppen most legyen a török szavatartó…

 

Csönd.

 

HARMADIK

Nekem van egy késem.

EGYIK

Késem, az nekem is van.

MÁSIK

Neked is, Hevesi.

HARMADIK

Komoly mulasztás terheli a lelkemet: én a kardokat elfelejtettem kihajítani.

ZSIGMOND

Én leguríttattam a puskaporos hordókat.

MÁSIK

Homok volt bennük. A puskapor a pincében van. Tévedésből.

 

Csönd, Hevesi bólogat. Hajnalodik. A vitézek egy része fegyvert hoz ki a jobb teremből. Néhányan felballagnak a bal bástyára.

 

TAMÁS

Hozzam a fehér zászlót?

HARMADIK

A bástyán. Elment a török.

 

Egymást taposva a bástyára rohannak. Néhányan leugrálnak róla, ki a szín mögé. Hangok: „Elvonultak! Csoda! Túléltük! Győztünk!” Néhányan az örömtől elnyúlnak a földön, mások ülnek, vigyorognak, megint mások imádkoznak, valaki kiszabadítja a bal teremben levőket, azok is felimbolyognak a bástyára. Forgács térdre esik, imádkozik, Zay ácsingózik, Szénási rohangál. Egyesek sípot, dobot kerítettek, hangzavar. Páran örömükben a palotát kezdik bontani csákánnyal, nem szól rájuk senki, mások ágyúgolyókat hajigálnak ki a várból, páran dísztárgyakat hoznak ki a palotából, és osztogatják. Valaki egy hullát talál, többen megragadják, és nagy hórukkolás közepette ledobják a bástyáról. Általános ölelkezés. Zsigmond, Szénási, Hevesi, Forgács egy kupacban, egymást ölelgetik, Zay kissé odébb álldogál.

 

ZSIGMOND

Megfojtom Báthoryt! Karóba húzom! Felnégyelem!

ZAY

Hát most se sikerült megdögölnünk. Majd máskor.

SZÉNÁSI

Mégse lehetetlen! Mégse! Mégse!

HEVESI

Mért volna lehetetlen?

SZÉNÁSI

Ha mi nem érnénk be félgyőzelmekkel… ha volna türelmünk egészen győzni…

HEVESI

De most sikerült…

FORGÁCS

Csodákat művelhetnénk együtt, mi hárman…

SZÉNÁSI

Isten neki, műveljünk. Csinálunk csodát, Hevesi?

HEVESI

Mért ne.

FORGÁCS

Ha egyszer összefogunk mindenki ellen… ha egyszer mi összefogunk…

HEVESI

Megcibáljuk az isten szakállát.

SZÉNÁSI

Ráülünk a szájára, és akkor kap levegőt, ha engedünk!

 

Szénási és Hevesi összeölelkezik.

 

ZSIGMOND

Báthoryt meg kerékbe töröm. Ezzel a két kezemmel.

 

Tamás kijön a jobb teremből, nagy listával a kezében. Szénásihoz lép.

 

TAMÁS

Miután győztünk, Melkócs pedig egy jegenyén himbálódzik, és kilóg a nyelve, most találtak rá, én összeállítottam a veszteséglistát. A törökkel szembeni követelésünk tekintélyes összegre rúg, a halottakért egyetlen fityinget se számítva. A követelésbe bevettem a falrongálást, a gyümölcsfák pusztulását és a Szamos vizének bemocskolását, ami a lovak hullását tekintve súlyos pénzt jelent…

 

A bástyán megjelenik Boldizsár és Józsa. Eleinte nem veszik észre őket, aztán fokozatosan elcsendesednek, néznek föl a bástyára, ahol már csak Boldizsár és Józsa maradt. Csönd. Boldizsár kiköpött az apja, csak valamivel fiatalabb, mint Menyhárt az első felvonásban. Boldizsár győztesen, nagy méltósággal kitárja a karját.

 

BOLDIZSÁR

Testvéreim! Magyarok! Győztünk! Hála érte istennek és néktek, örök hála és örök dicsőség. Soha nem felejtem el, milyen vitézül verekedtetek. Én, Balassi Boldizsár, ígérem nektek: a Balassi-címer soha többé nem követel ekkora áldozatot. Testvéreim! Amikor Szatmárba indultam, nem reméltem már, hogy valakit is életben találok közületek. Ki gondolta volna akkor, hogy meghallhatjátok az örömhírt: soha többé nem háborúzunk a törökkel. Halljátok hát: megbékéltem Báthoryval. Erdély a szövetségesünk! A nagy török birodalom a pártfogónk! Az imént találkoztam a szégyenszemre elkullogó török sereggel, és Ibrachim basa, az átkos emlékű Melkócs utóda felajánlotta, hogy a mi számunkra is prédálnak élelmet. Testvéreim! A török jóvoltából vége az éhezésnek! Éljen Erdély, nagyszerű fejedelmével, Báthoryval az élén! Vesszen Bécs, le a németekkel, talpnyalóikkal és csatlósaikkal! Testvéreim! Szövetségesünk csapatait fogadjátok hálás szeretettel!

 

Csönd. Boldizsár és Józsa lejön a bástyáról, ahol megjelenik a török, és hosszú, tömött sorokban, fáradtan, elkeseredetten, megkínzottan, rongyosan, lehajtott fővel bevonul a várba, és végeláthatatlanul ömlik a jobb terembe. Sok közöttük a sebesült, a nyomorék, állatokat is terelnek. A török a felvonás végéig folyamatosan vonul befelé. Tamás közben bemegy a jobb terembe.

 

BOLDIZSÁR

Testvéreim! Balassi Menyhárt az ostrom idején meghalt Bécsben. Mint egyetlen fia, én lépek örökébe. Apám jó hadvezér volt, de szemét ember. A három hazában nincs, aki ne ismerné förtelmes tetteit és becstelen árulásai történetét. Alig van köztetek, aki ne szenvedett volna kegyetlen önkényétől. Ezért ígérem nektek: nem követem apám példáját, én nyugalmat hozok Szatmárra. Azt akarom, hogy rettegés nélkül, alkotó munkában töltsétek napjaitokat. Soha többé apám bűneit! Megvalósítjuk az emberarcú feudalizmust!

 

Kis csönd.

 

JÓZSA

Menyhártot nincs miért gyászolnunk. Örüljünk, hogy vége.

BOLDIZSÁR

Most pedig következzék a békés építőmunka.

JÓZSA

Ki fogjuk vizsgálni, hogyan viselkedtetek az ostrom alatt. A többség becsülettel helytállt, aki azonban nem viselte szívén Szatmár érdekeit, lakolni fog.

BOLDIZSÁR

Tudomásunkra jutott, hogy Balassi Zsigmond szabotálta a harcot, és a vagyonomat herdálta. Ügyében alapos vizsgálatot rendelek el.

 

Boldizsár intésére két török megragadja Zsigmondot, és a bal terembe kalodálja.

 

BOLDIZSÁR

A vizsgálat során minden visszaélésre fényt derítünk. Nehéz szívvel tesszük, hiszen jutalmazni jöttünk, és fogunk is, ígérem, kinek-kinek érdeme szerint.

 

A bástyán négy török jelenik meg, a díványt cipelik, amelyen a köpcös Melkócs helyett most a nyurga Ibrachim fekszik. A törökök az udvar közepén leteszik a díványt, Ibrachim fekve marad. Boldizsár a dívány elé lép, leborul. A magyarok lassan valamennyien leborulnak.

 

BOLDIZSÁR

Nemes szövetségesem, kedves pártfogóm, drága bátyám, dicsőséges Ibrachim, a hatalmas szultán, Mohamed kegyelméből az átkozott Melkócs helyére méltán kinevezett új temesvári pasa! Örömmel üdvözöllek váramban. Bizton remélem, hogy együttműködésünk mind a porta, mind az udvar számára gyümölcsöző lesz. Érezd magad otthon minálunk. Tudom, sokat tettél az átkozott Melkócs ellen, hiszen te érted el, hogy az éhes tömeg felkösse, végre is te semmisítetted meg a gabonaszállítmányokat. Köszönjük ezt neked, nemes Ibrachim basa, mert ezzel megmentetted a védők életét.

 

Ibrachim int, beviszik a jobb terembe. Boldizsár feláll. A török vonul befelé. A magyarok egy része feláll, más része térden marad, és maga elé bámul. Forgács Boldizsárboz lép.

 

FORGÁCS

Kedves Boldizsár, drága uram, segítségedre leszek soraink megtisztításában. Bizonyítékaim vannak, hogy Szénási Béccsel paktál, és a török ellen lázít.

BOLDIZSÁR

Köszönöm.

 

Boldizsár intésére megragadják Szénásit, és Zsigmond mellé kalodálják.

 

JÓZSA

Kedves barátom, Zay, jó, hogy itt vagy. Segíthetnél a szükséges adatok összegyűjtésében.

ZAY

Rendben van. Ki ellen?

JÓZSA

Mindenki ellen.

ZAY

Jó.

BOLDIZSÁR

Gondterhelten. Zay, te hű maradtál Bécshez, nem?

ZAY

Azt hiszem.

BOLDIZSÁR

Akkor a segítségedtől, sajnos, el kell tekintenem.

ZAY

Persze, persze, mi most ellenségek vagyunk. Hiába, az évek. Akkor én most elmegyek. Fél év múlva visszajövök. Ha megérem. Addigra visszaállsz.

BOLDIZSÁR

Jó utat, Zay. Svendi Lázárt szívélyesen üdvözlöm.

ZAY

Átadom.

 

Zay a bal kapu felé indul, aztán észbe kap, és kimegy a bástyán keresztül, ahol még mindig ömlik be a török. Tamás egy listával a kezében kijön a jobb teremből, és Boldizsárhoz lép.

 

TAMÁS

Boldizsár, amikor ilyen pici voltál, ni, én a térdemen hintáztattalak.

BOLDIZSÁR

Jól van, öreg, majd később.

TAMÁS

Ki gondolta volna, hogy ilyen szép nagy ember lesz belőled? Egészen parányi voltál.

BOLDIZSÁR

Bizony, bizony.

TAMÁS

Úgyhogy én most benyújtom a számlát. Minthogy a szövetségesünket győztük le, tekintélyes összeggel tartozunk neki. Az emberéletben esett pusztítást nem számítva, kárt okoztunk a töröknek fegyverben, lóban, ruházatban…

BOLDIZSÁR

Jól van, öreg, erre majd később visszatérünk.

TAMÁS

Összecsavarja a listát. Megkínozzam a rabokat?

BOLDIZSÁR

Majd később. Hevesihez. Hevesi! Úgy értesültem, hogy te már jártál Báthorynál. Rád bízok egy levelet, elviszed neki. Estére indulsz. A többiekhez. Emberek! Délben ökörsütés! Éljen a győzelem!

 

Néhányan utána kiáltják: „Éljen!”

Boldizsár és Józsa bemegy a jobb terembe. Hevesi áll, bámul. A török vonul befelé. A magyarok szétszélednek, egy részük bemegy a jobb terembe. A bal teremben Zsigmond lehorgasztja a fejét. Szénási feléje fordul, amennyire a kaloda engedi.

 

SZÉNÁSI

Most úgy tűnik: mindig szerettem Menyhártot, annyira fáj a halála. Pedig még megölni se tudtam. Most elsiratnám, és nagyon elsiratnám, és összekeverném, hogy érte vagy ellene hadakoztam-e, elfeledném a tetteit, el a jót és el a rosszat, és nem is tudom, miért, de gyászolom. Nem mi akartuk, de hozzá volt közünk, és inkább, mint bárki máshoz, és máshoz nem is lehet már. Elmosódnak a lényeges különbségek. Elmosódunk.

 

Kis csönd. A magyarok már mind bementek a jobb terembe. A török vonul befelé.

 

SZÉNÁSI

Ne búsulj, Zsigmond, egykor Báthoryval akartál szövetkezni, látod, előbb-utóbb minden, minden sikerül. Meglehet, Boldizsár nem páncélban alszik. Nem késik és nem siet az isten.

 

Zsigmond nem válaszol.

 

SZÉNÁSI

Hallod, Zsigmond? Ne búsulj.

 

Zsigmond nem válaszol.

 

SZÉNÁSI

Hé! Alszol?

 

Zsigmond nem válaszol.

 

SZÉNÁSI

Meghaltál?

 

Zsigmond nem válaszol.

 

SZÉNÁSI

Meghalt. Kis csönd. Az isten verje meg, akkor itt büdös lesz. A kurva életbe!

 

A török vonul befelé.

 

(1963–1970)

 

 

 

Káró király

Mesejáték

Karácsonyi ajándékul Marinak



Szereplők
FEKETE TÜNDÉR
KÁRÓ
HADNAGY – JAKAB
KIRÁLYNÉ – NÉNE
PÜSPÖK – PALIBÁ
BÖLCS – SZUTYKOS
PORKOLÁB
PRIBÉK
FOGDMEG
TUDÓS
LEDÉR
PÁLINKÁS
ŐR

 

Első felvonás

A színen középen hatalmas boltív, mögötte fekete körfüggöny. Az előtérben egy ásó van a földbe ütve. Káró a boltív előtt a földön fekszik, alszik. Jön a Fekete Tündér.

 

FEKETE TÜNDÉR

    Káró király glédában áll,
    Káró király glédában áll,
    kiáll a nagy király,
    s kiált:
    – hol vagytok, katonáim?
    – Káró király, te nagy király,
    Káró király, te nagy király,
    keresünk, nem találunk,
    szalutálj,
    keresünk, nem találunk,
    nagy király.
    S halálba mennek ők bizony,
    halálba mennek ők bizony.
    Káró király, a nagy király
    glédában áll,
    glédában áll,
    keresi, mindhiába keresi,
    keresi katonáit.*

 

Jön Hadnagy. Fekete Tündér el.

 

HADNAGY

Uram, királyom, ébredj!

KÁRÓ

Felébred. Mi az, mi történt?

HADNAGY

Elaludtál, felséges uram.

KÁRÓ

Elaludtam?

HADNAGY

Úgy van, felséges uram.

KÁRÓ

Kihez beszélsz?

HADNAGY

Hozzád, felséges úr.

KÁRÓ

Miért szólítasz felségnek?

HADNAGY

Mert az vagy. Felség. Te vagy a király.

KÁRÓ

Összetévesztesz valakivel. Te ki vagy?

HADNAGY

Hadnagy vagyok, és felséged nevelője, testőre, atyai barátja és szolgálója egy személyben.

KÁRÓ

Kedves tőled. Ám itt valami tévedés történt. Lehet, hogy elaludtam, de nem itt. Ez nem is bérház! Itt lépcsőház sincs, és nincsenek málló vakolatú, nyomasztó, sötét szobák, ahol egymás hegyén-hátán tengődnek az emberek.

HADNAGY

Ez a palota, felség. Pokoli álmod lehetett.

KÁRÓ

Most álmodom.

HADNAGY

Nem, felség. Ez az álomnál is nyomasztóbb valóság.

KÁRÓ

Memóriakiesésem lehet. Mondd, hol vagyok? Milyen korban? Ki vagyok én?

HADNAGY

Érthető a zavarod, felséges uram, túl sok szörnyűség történt az utóbbi időben. Hogy emlékeztesselek: ellentmondásoktól terhes korban élünk, és bármelyik pillanatban meghalhatunk. Kormányválság van, interregnum, az ellenzék az ellenséggel szövetkezve palotaforradalomra készül, akár mindjárt a fejünkre szakadhat a mennyezet. Épp most temetik felséged atyját. Már hozzák a koporsót.

 

A boltív mögött szétválik a függöny, nyitott koporsót hoznak, mögötte menet a Királynéval, a Püspökkel és a Bölccsel az élén.

 

KÁRÓ

A koporsóhoz lép. Ez az én atyám?

HADNAGY

Személyesen, felség. A néhai nagy király.

KÁRÓ

Rondán fest.

HADNAGY

A halál teszi, felség. Más alkalmakkor szebb szokott lenni.

 

Királyné felzokog.

 

KÁRÓ

Ő kicsoda?

HADNAGY

Felséged édesanyja.

KIRÁLYNÉ

Édes fiam, árvák vagyunk!

 

A koporsót az ásóhoz viszik, leteszik.

 

KÁRÓ

Most mi lesz?

HADNAGY

Leeresztik a koporsót.

KÁRÓ

És én mit csináljak?

HADNAGY

Gyászolj, felséges uram.

 

A többiek zsoltárt énekelnek, Püspök imádkozik, a koporsót leeresztik a süllyesztőbe. Királyné zokog.

 

KÁRÓ

Az kicsoda?

HADNAGY

Psszt! A püspök. Az ellenzék vezére.

KÁRÓ

Akkor minek gyászol?

HADNAGY

Politikai megfontolásból.

KÁRÓ

Utálom.

HADNAGY

Ne mutassa ki felséged.

KÁRÓ

Miért ne?

HADNAGY

Politikai megfontolásból.

 

Földet lapátolnak a koporsóra. A boltív mögül behozzák a trónszéket. Püspök megint imádkozik.

 

HADNAGY

Kérem felségedet, lépjen a trónra. Megkoronázzuk, mielőtt kitör a lázadás.

KÁRÓ

De én nem akarok király lenni! Nekem dolgom van! Most nem jut eszembe, mi a dolgom, de tudom, hogy nem holmi királynak születtem!

PÜSPÖK

Felséged nem akar király lenni?

KÁRÓ

Nem!

HADNAGY

Dehogynem! A gyász vette el az eszét. Felséges uram, gondolj ránk, akiknek egyedül benned van minden bizodalmuk! Mi lesz velünk, ha nem védesz meg minket?

KÁRÓ

Védjétek meg saját magatokat.

HADNAGY

Uram, királyom!…

PÜSPÖK

Csak trónörökös!

HADNAGY

Felség! Mi szeretünk téged, mi, itt, valamennyien, és könyörgünk, te is szeress minket! Légy a királyunk!

KÁRÓ

Na, jó, szeretetből megteszem.

 

A Püspök érthetetlen szöveget mormol, a kezébe nyomják a koronát, ő tovább mormol.

 

HADNAGY

Tedd már a fejére!

PÜSPÖK

Majd a szertartás után! Tovább mormol, a nép zsong.

HADNAGY

Gyerünk már!

PÜSPÖK

Rögtön. Mormol.

 

A királyné elájul. A nép zsong. Hadnagy kitépi Püspök kezéből a koronát, és Káró fejére teszi.

 

MIND

Éljen Káró király! Káró király éljen!

KÁRÓ

Kicsoda éljen?

MIND

Káró király!

HADNAGY

Te élj, uram, királyom.

KÁRÓ

Szóval nevem is van. Furcsa. Mintha eddig más nevem lett volna, de nem emlékszem rá. Mindegy. Ez is megteszi.

 

A boltív mögül fegyveresek törnek be. Hadnagy kirángatja Kárót a trónszékből, és a függöny mögé bújtatja. Csata, majd mindenki elmegy, csak az ájult Királyné marad. Hadnagy és Káró előbújik.

 

KÁRÓ

Mi volt ez?

HADNAGY

A szokásos palotaforradalom. Koronázás előtt, alatt és után szokott kitörni.

KÁRÓ

Na és győztünk?

HADNAGY

Mindjárt kiviláglik.

 

A boltív mögül mozgás hallatszik, Hadnagy és Káró visszabújik a függöny mögé. Bejön Őr, Porkoláb, Pribék, Fogdmeg, összefoglaló néven az Őrök.

 

ŐRÖK

Káró király! Káró király! Hol vagy, Káró király?

KÁRÓ

Engem keresnek.

HADNAGY

Psszt! Hogy megöljék felségedet.

KÁRÓ

De hát miért?

HADNAGY

Szokás.

ŐRÖK

Urunk, királyunk, győztünk, gyere elő!

KÁRÓ

Kimegyek.

HADNAGY

Meg ne tegye felséged! Ez csak cseles ámítás!

ŐRÖK

Káró király, hol vagy?

KÁRÓ

Kilép. Itt vagyok!

 

Őr, Porkoláb, Pribék, Fogdmeg a lábai elé veti magát.

 

KÁRÓ

Előjöhetsz!

 

Hadnagy nem jön elő.

 

ŐR

Kit szólít felséged?

KÁRÓ

Valami hadnagyot, aki elbújtatott.

 

Őrök előhúzzák a függöny mögül a reszkető Hadnagyot.

 

ŐR

Ő az?

KÁRÓ

Ő.

ŐR

Az áruló! A lázadás vezére!

KÁRÓ

Ő mentette meg az életemet!

HADNAGY

Uram, királyom, kegyelmezz szegény fejemnek!

KÁRÓ

Miért kegyelmezzek? A barátom vagy.

ŐR

Csak színleg. Politikai megfontolásból.

KÁRÓ

Ő is? Nem hihetem. Eresszétek el.

HADNAGY

Száműzzön felséged valahova messzire, csak az életemet hagyja meg!

KÁRÓ

Miért, hát tényleg áruló vagy?

HADNAGY

Dehogy vagyok, felség, de ha ezek egyszer valakire rásütik a bélyeget, én is elhiszem.

ŐR

Még tagadod, te lázadó? Egyetlen szavát se higgye felséged.

KÁRÓ

De hát megmentette az életemet!

HADNAGY

Bár ne tettem volna! Ezért fogsz utálni igazán!

ŐR

A koronázás előtt kicserélte felségedet valaki mással. Felséged aludt, és ő mást csempészett felséged ágyába. De mi kiebrudaltuk a királyi ágyból azt a nyomorultat!

KÁRÓ

Hova lett az a nyomorult?

ŐR

Hja, akit mi egyszer elűzünk, az el van űzve.

KÁRÓ

Hadnagyhoz. Igaz ez?

HADNAGY

Szemenszedett hazugság.

KÁRÓ

Nem értem én ezt az egészet. Király vagyok, vagy nem vagyok király? És egyáltalán: hol vannak ma már a királyok? Elvégre a huszadik században élünk! Vagy talán mégsem? Hányadik századot írjuk?

ŐR

Hogy micsodát?

KÁRÓ

Századot. Évszázadot.

ŐR

Nem is tudom… te tudod?

PORKOLÁB

Tizenhetedik.

PRIBÉK

Huszonegyedik.

FOGDMEG

Kilencedik.

ŐR

Nem mindegy, felség?

KÁRÓ

Lehet, hogy mindegy? Hol élünk? Hogy hívják ezt az országot?

ŐR

Bergengócia.

PORKOLÁB

Magyarország.

PRIBÉK

Kína.

FOGDMEG

Kuala Lumpur.

ŐR

Mindegy. Nagyhatalom vagyunk, és felséged az uralkodónk.

MIND

Éljen Káró király!

KÁRÓ

Menjetek szépen. Őt hagyjátok békén, a barátom.

ŐR

Az kevés.

KÁRÓ

A főpecsétőröm.

ŐR

De felséged ellensége!

KÁRÓ

Annál inkább. Uralkodásomat azzal kezdem, hogy szövetségre lépek az ellenségeimmel.

ŐR

Bölcs király, nagy király!

MIND

Éljen a király!

 

Őrök el.

 

HADNAGY

Köszönöm, felséges uram! A lábait csókolja.

KÁRÓ

Na! Nem illik ez egy főpecsétőrhöz. Van egyáltalán pecsétünk?

HADNAGY

Lesz, uram, királyom, lesz, amilyet csak parancsolsz!

 

Királyné feléled, nyöszörög.

 

KÁRÓ

Jé, az anyám.

KIRÁLYNÉ

Kicsi fiam, édes kicsi fiam, hadd pusziljalak meg.

KÁRÓ

Muszáj?

HADNAGY

Illendő.

 

Királyné megcsókolja a homlokát.

 

KIRÁLYNÉ

Szegény apád, ha élne… hogy örülne szegény, hogy király lettél!

HADNAGY

Egyáltalán nem örülne.

KIRÁLYNÉ

Na mindegy, úgyis én fogok uralkodni helyetted. Mars a szobádba, tanulni! Így leszel örökre az én pici, pici fiacskám!

KÁRÓ

Micsoda?

KIRÁLYNÉ

Azt mondtam, mars tanulni! Beleül a trónba, tapsol, bejönnek az Őrök, elvonszolják az ellenkező Kárót, és rácsokat állítanak köréje. Püspök és Bölcs mosolyogva szemléli az eseményt. Jön Tudós egy csomó könyvvel, belép a rácsok közé.

KÁRÓ

Tiltakozom!

 

Királyné förtelmesen vihog.

 

HADNAGY

Semmit sem tehetek érted, felség, de majd a tankönyvekben becsempészek egy ráspolyt. El.

 

Királynét a trónnal együtt kiviszik a boltív függönye mögé, a színen csak Káró és Tudós marad.

 

TUDÓS

…Felséged atyja tehát, a nagy Káró király, e néven a hetedik, megnemtámadási szerződést kötött a keltumokkal, majd a tuslákokkal kötött előbbi békeszerződést hadüzenet nélkül felbontva először őket rohanta le, majd velük együtt bevette a keltumok fővárosát, Hamdarát.

KÁRÓ

Hamdarát?

TUDÓS

Úgy van. Ezzel megnyílt az út a Távol-Dél gazdag pismánlelőhelyeihez…

KÁRÓ

Pismán?

TUDÓS

Úgy van. Ennek következtében államháztartásunk mérleghiányát, mit ránk hagytak az elmúlt századok, sikeresen felszámoltuk, és megszereztük a kandeláber-monopóliumot.

KÁRÓ

Hála isten! Reszeli a rácsot.

TUDÓS

Végtelenül boldog vagyok, hogy felséged, az oktatás folyamán első ízben, érdeklődést tanúsít a tananyag iránt. Ismételjem el a történelmi leckét?

KÁRÓ

Tovább reszel. A világért sem!

TUDÓS

Akkor áttérek az asztrofizikára. Mint legutóbb említettem, a pulzáló fekete asztridok magméhében hatalmas energia termelődik kvantumokban, hasonlóképpen az oltottmész-bombák működési elvéhez… Felséged megint nem figyel. Mit ügyködik felséged?

KÁRÓ

Az oroszlánkörmeimet próbálgatom.

TUDÓS

Könyörgöm, felség, mindjárt jön a Királyné asszony a vénekkel, és ha felséged megbukik a vizsgán, én állás nélkül maradok! Mit állás nélkül?! A fejemet veszik!

KÁRÓ

Abbahagyja a reszelést. Jól van na, figyelek.

TUDÓS

…Egyetlen oltottmész-bomba robbanása akkora hőt termel, mint az elmúlt összes világháborúban ledobott karbid-, halogén- és génbombák együttvéve. Ha például a palotára pottyan egy ilyen bomba, körös-körül egyenlítői átmérőben minden elpárolog… Jönnek.

 

A boltív mögül bejön Királyné, Püspök, Bölcs, belépnek a rácsok közé.

 

TUDÓS

Legmélyebb tiszteletem. Földig hajol. Tanítványom készen áll a vizsgára. Összeesik.

KIRÁLYNÉ

Mi van ezzel?

KÁRÓ

Kiverte a lámpaláz. Felrázza Tudóst. Tessék, kérdezzenek.

BÖLCS

Mit kérdezzünk, fiam?

KÁRÓ

Nekem mindegy. Bármelyik könyvet felüthetik, ahol akarják, mondják meg, hányadik oldal és hányadik bekezdés, aztán figyeljenek.

BÖLCS

Ejha. Tudóshoz. Kipróbálhatjuk?

 

Tudós lemondóan int, a nyakát tapogatja.

 

KÁRÓ

Ha nem felelek, felakasztják?

PÜSPÖK

Kénytelenek leszünk. Felvesz egy könyvet. Goethe. Faust. Felüti. Ötvenhatodik oldal, tizedik sor. „Mefisztó…”

KÁRÓ

„Mefisztó: E zöld-arany birtok sosem tiéd!

Faust: Kétség, el innét! Hah, szívembe ék fúr,

dolgos tekintetemben századok

örök-harc lélek-lebegénye zümmög:

föl, föl, megintcsak és föl, egyre följebb!”

 

Kis csönd.

 

BÖLCS

Nagyon szeretheted ezt a művet, fiam.

KÁRÓ

Halálosan unom. Olyan… okos meg fennkölt.

BÖLCS

Felvesz egy könyvet. Dante.

KÁRÓ

Az jobb.

BÖLCS

Paradicsom, huszonharmadik ének, nyolcvanhetedik és a következő terzina…

KÁRÓ

    „Hol minden bűnös vétkét gyakorolván
    magába és a társaiba mar,
    ott biztosan haladunk Isten útján
    és csontvázunkhoz eljutunk hamar;
    e váz a célunk, művünk, és bejutván
    a hullaságba, egyőnk sem komor.”

 

Kis csönd.

 

KIRÁLYNÉ

Felkap egy könyvet. Hegel. Etika. Nyolcadik kötet, négyszázhatvanhetedik oldal, lap aljától a harmadik bekezdés.

KÁRÓ

„Az epizodikus élethierarchia önmagát falja fel. Az utolérhetetlen totalitású ok-teremtő semmi tehát, létrehozván s egyúttal minőségi ugrásként megszüntetve önnön nembeli látszatbirodalmát, megszüli a még nagyobb, a még tökéletesebb totalitást: a cél-semmit.”

 

Nagy csönd.

 

TUDÓS

A tanítványom!

KÁRÓ

Na. Szabadon engednek végre?

PÜSPÖK

Azt javaslom, maradjon még a cellában. Veszélyes elem. Túl sokat tud. Jobb, ha elfelejti.

KIRÁLYNÉ

Hajlok rá.

TUDÓS

Az én tanítványom!

PÜSPÖK

Ezt a fickót mindenképpen föl kell akasztani. Mi lesz, ha mindenkit mindenre megtanít?

KIRÁLYNÉ

Egyetértek.

 

Királyné int, Pribék és Fogdmeg elvonszolja Tudóst.

 

KÁRÓ

Hé! Hova viszik? Mégis megölik?

TUDÓS

Isten veled, fiam! Boldogan halok meg!

 

Tudós eltűnik a boltív mögött.

 

KÁRÓ

Hallatlan! Mit képzelnek?

 

Királyné, Püspök és Bölcs kimegy a rácsok közül.

 

PÜSPÖK

Azt javaslom, vitessük magánzárkába, húsz méterrel a föld alá.

KIRÁLYNÉ

Jó. De azért mégiscsak a fiam. Te nem szólsz semmit?

BÖLCS

Gondolkozom.

KIRÁLYNÉ

Te mindig csak gondolkozol.

BÖLCS

Azért vagyok bölcs.

 

Királyné, Bölcs, Pribék és Fogdmeg átviszi Kárót a szín jobb oldalára, és egyedül hagyják. Egyetlen vékony függőleges fénycsík világítja meg Kárót.

 

KÁRÓ

Hé, a fenébe! Hát mit vétettem én? – Másfél lépés jobbra, másfél balra. Nem sok. Hűha, micsoda csend van! – Nem is élek. Álom ez. Lidérces álom. Nem is itt vagyok, de túl minden határon, ahol célom van, és vannak emberek. – Megharapom az ujjamat. Felébredek. Felébredek. És mindent újra kezdek. – Hogy fáj a szomjúság! Mennyire éget! – Hát élek én még? És ha igen, vajon mivégre élek? – Erre tanítsátok a nebulókat, jó tanárok: hogyan lehet a börtönt elviselni. Csak erre a tudásra van szükség. A többi szabály, elmélet, igazság, törvény mind semmi, semmi, semmi! – Másfél lépés ide, másfél meg oda. Nem is szűk ez a tágas kaloda. Bezártak? Nem. Hiszen ők vannak kizárva! Nem tudják, szegények: nem én vagyok az árva. – Egy repedés. Nézzük csak, tapogassuk: repedés. Támpont. Figyelnem kell, hogyan reped. Dolgoznom kell. Alkotnom. Úgy van. Itt. Alkotnom kell a túl szilárd fal csenevész repedéseit. – Jé! Lábnyomok! Milyen mély lábnyomok! Tehát már álltak itt előttem is. De hányan! Az ő sorsuk vár engem is. Meg másokat utánam. Milyen jó! Mégsem vagyok egyedül! Az ember, hogy is mondjam… az ember előbb-utóbb valami naggyá és széppé lényegül. Elájul.

ŐR

Fentről kiált. Káró király! Káró király! – Nem felel. Talán már meghalt. Lemászom hozzá.

 

Őr egy fentről ledobott kötélen lemászik, mesterségesen lélegezteti Kárót.

 

ŐR

Fölfelé. Él! Dobjatok le még egy kötelet! Még egy kötelet eresztenek le. A nyakára hurkolom, aztán húzhatjátok. – Káró! Éledj!

KÁRÓ

Felébredtem végre!

ŐR

Fel bizony! Odafent győzött a forradalom!

 

Fentről hangok: „Éljen Káró király! Sokáig éljen!”

 

KÁRÓ

A fene egye meg!

 

A szín elsötétül, majd rögtön kivilágosodik. A kötelek eltűntek. Királyné, Püspök, Bölcs, Hadnagy a boltív előtt, a trón mellett áll, földig hajolva köszöntik az Őr által támogatott Kárót.

 

KÁRÓ

Azt mondtad, győzött a forradalom.

ŐR

Úgy is van. Győztünk. Éljen Káró király! El.

HADNAGY

Kérem felségedet, üljön be a trónba.

 

Káró beleül, zordan méregeti őket.

 

KÁRÓ

Szóval győzött a forradalom.

KIRÁLYNÉ

A te neveddel indultunk a harcba, édes fiam.

PÜSPÖK

A te méltatlan, keserű szenvedésed adott erőt nekünk.

BÖLCS

Célunkat elértük: kiszabadultál.

HADNAGY

Az ellenséget pedig megint tönkrevertük.

KÁRÓ

Úgy. És én most uralkodom.

HADNAGY

Te most uralkodol.

KÁRÓ

Azt csinálok, amit akarok.

HADNAGY

Azt.

KÁRÓ

Akkor hát tegyétek közhírré: jelentkezzék az a Káró nevű trónörökös, akivel engem kicseréltek.

 

Felzúdulás.

 

PÜSPÖK

Hallatlan.

BÖLCS

A hosszú szenvedéstől van. A magánzárkában mindenki megőrül, és lemond a királyságról.

KIRÁLYNÉ

El kell törülni a magánzárkát.

BÖLCS

Ellenkezőleg.

KÁRÓ

Uralkodom vagy sem?

HADNAGY

Uralkodol.

KÁRÓ

Azért mondom. Tegyétek közhírré: én csak addig bitorlom a trónt, amíg az igazi király megkerül. Menjetek.

 

Káró kivételével mind el. Jön Ledér.

 

LEDÉR

Káró király?

KÁRÓ

Tessék.

LEDÉR

Tetszel nekem. Ne mondj le a trónról.

KÁRÓ

De lemondok. Attól még kamatyolhatunk.

LEDÉR

Ahogy te azt elképzeled! Ha lemondasz, bevágnak egy gyárba, egy hivatalba, halálra dolgozod és halálra unod magad, megcsúnyulsz, megöregszel, nem teljesítheted férfiúi kötelességedet, és csúnyán, öregen még nekem se kellesz.

KÁRÓ

Tudom, mi ez. Zsarolás. Manipuláció. Csak politikai megfontolásból tetszem neked.

LEDÉR

Nehogy azt hidd. Hát szerinted itt már senki sem igaz ember?

KÁRÓ

Senki.

LEDÉR

Te sem?

KÁRÓ

Amíg király vagyok, én sem.

LEDÉR

Sajnállak, Káró király. Így hát tévedtem. Ég veled. El.

 

Jön Királyné, Püspök, Bölcs, Hadnagy.

 

HADNAGY

Közhírré tettük. A palota előtt nagy a tolongás.

KÁRÓ

Ugyan?

PÜSPÖK

Százával jönnek a trónkövetelők.

BÖLCS

Mint ez várható volt.

KIRÁLYNÉ

Mit százával? Ezrével! Nem is jönnek: rohanvást seregülnek! Az egész birodalom útra kelt!

KÁRÓ

Mit óbégatsz, termékeny anyám? Engedjétek be őket.

PÜSPÖK

Csak egyesével.

 

Őrök beengedik az első trónkövetelőt Tudós személyében.

 

KÁRÓ

Elugrik a trónról. Tanárom! Hát mégsem öltek meg?

TUDÓS

Ez kicsoda?

HADNAGY

A király.

TUDÓS

A király én vagyok.

KÁRÓ

Nem ismersz meg? A tanítványodat!

TUDÓS

Sose láttalak.

KÁRÓ

Ti akasztottátok föl!

PÜSPÖK

Mi ugyan nem.

 

Káró visszaül.

 

HADNAGY

Mit kívánsz a királytól?

TUDÓS

Hogy én? Inkább ez a mitugrász mit kíván tőlem, a királytól. Mert engem csecsemőkoromban kicseréltek a bölcsőben.

KIRÁLYNÉ

Téged?

KÁRÓ

Ő az anyád, kedves úr.

TUDÓS

Emlékszem rád, kedves édesanyám.

KIRÁLYNÉ

Én fiatalabb vagyok nálad!

TUDÓS

Mindig ilyen kortalan voltál. Örülök, hogy jó színben látlak.

HADNAGY

Honnan veszed, hogy téged kicseréltek a bölcsőben?

TUDÓS

Emlékszem.

KÁRÓ

Dobjátok ki.

 

Őrök kidobják Tudóst. Bejön Ledér.

 

KÁRÓ

Mit kívánsz már megint?

LEDÉR

Én vagyok a király.

KÁRÓ

Te lány vagy.

LEDÉR

Amikor a bölcsőben kicseréltek, a nememet is elcserélték. Nem hallottál még nőkirályról?

KÁRÓ

Dobjátok ki.

LEDÉR

Azt hittem, kitalálod; miért akarok király lenni. Hogy magam mellé emelhesselek a trónra. De te buta vagy. El.

 

Bejön Pálinkás.

 

KÁRÓ

Mit óhajtasz?

PÁLINKÁS

Hallottam, királyfelvétel van. Gondoltuk az asszonnyal: eljövök. Ezt még nem próbáltam.

KÁRÓ

Hogy hívnak?

PÁLINKÁS

Pálinkás.

KÁRÓ

Mi a foglalkozásod?

PÁLINKÁS

Szegény vagyok.

KÁRÓ

Ő sem az igazi. Eredj, jóember, nem te vagy a király.

PÁLINKÁS

Megjegyzem, előre sejtettem. Nekem soha semmi se sikerül. El.

KÁRÓ

Sokan várnak még odakint?

ŐR

Néhány százezren.

KÁRÓ

Megtekintem őket.

 

Széthúzzák a boltív mögötti függönyt, ahonnan fény csap szembe. Káró a közönségnek háttal kinéz.

 

KÁRÓ

Egek! Hát ennyi sánta, béna, vak, fekélyes, megégett, bélpoklos, leprás, kolerás nyomorék van a világon?

ŐR

A nagybetegek otthon maradtak.

KÁRÓ

Mit keresnek ezek itt?

ŐR

Mind azt hiszi, ő a király.

PÜSPÖK

Tessék. Itt a könnyelműséged eredménye. Ki fogja őket lecsendesíteni?

KÁRÓ

Majd én.

 

Kilép a boltív mögé, mintha balkonra lépne, és a szín mélye felé szónokolni kezd.

 

KÁRÓ

Emberek!

 

Nevetés.

 

KÁRÓ

Emberek, menjetek szépen haza!

 

Zaj.

 

KÁRÓ

Az igazi király nincs közöttetek.

 

Lárma.

 

KÁRÓ

A gondjaitokat orvosolni fogom. Mindenki boldog lesz, egészséges és gazdag!

 

Hangok: „Vesszen az ál-Káró! Le a trónbitorlóval!” Kövek repülnek be, Káró visszaszalad a boltív mögé, a függöny bezárul.

 

HADNAGY

Kellett ez neked?

KÁRÓ

Kellett. Úgy döntöttem, amíg az igazi király nem jelentkezik, a kezembe veszem a dolgok irányítását. Kimegyek a nép közé, felmérem a szükségleteket, és minden igényt kielégítek.

BÖLCS

Az államkassza üres.

HADNAGY

Mint mindig.

KÁRÓ

Majd megtöltöm. Hol kezdjem?

HADNAGY

Ha javasolhatok valamit: a palota előtti téren. Előremegyek, intézkedem. El.

KÁRÓ

Én pedig álruhát öltök, és idegenként fogok érdeklődni. Voltaképpen tényleg idegen vagyok. El.

KIRÁLYNÉ

Amíg ő kint jár, palotaforradalmat csinálunk.

BÖLCS

Éppen ideje.

PÜSPÖK

Őt pedig bérgyilkosok gondoskodására bízzuk.

 

Mind el. A boltív előtti tér megtelik néppel, a boltív mögül előjön Tudós, Ledér, Pálinkás, valamennyi új, díszes ruhában, mögöttük Hadnagy jön páncélingben és bukósisakban.

 

HADNAGY

Bármit kérdez, ti mindenre azt felelitek…

LEDÉR

Hogy mindennel nagyon meg vagyunk elégedve.

HADNAGY

Úgy van.

PÁLINKÁS

Szűk ez a szmoking, a fene beléje.

HADNAGY

Frakk. Tartsd vissza a lélegzetedet.

 

Jön Káró egyszerűen öltözve, mögötte Porkoláb és Pribék a palota kapujába: a boltív két oldalára áll.

 

PÁLINKÁS

Mit kapok, ha jól viselem magam?

HADNAGY

Megkapod a frakkot. Örökbe.

PÁLINKÁS

Kell a fenének. Káróhoz. Öcskös, megkapod ezt a micsodát, ha azt mondod a királynak, hogy mindennel meg vagy elégedve.

KÁRÓ

Úgy. Ez a te műved?

HADNAGY

Miről beszélsz?

PÁLINKÁS

Ja, a király őfelsége. Mindennel meg vagyok elégedve.

TUDÓS

Mindennel tökéletesen meg vagyok elégedve.

LEDÉR

Mindennel fölöttébb meg vagyok elégedve.

KÁRÓ

Kötelező ez az egyenvigyor?

PÁLINKÁS

Csuda szűk ez a frakk. Leveszem.

 

Pálinkás leveszi a frakkot, alatta trikó és klottnadrág van.

 

KÁRÓ

A te délutáni nagyestélyid alatt is ez van?

LEDÉR

Semmi sincs alatta.

KÁRÓ

Kettesben óhajtok maradni a hölggyel.

HADNAGY

Hát a nép szükségleteinek felmérése?

KÁRÓ

Az várhat még, ha eddig várhatott. De nem. Persze. Ez is csak a rohadt manipuláció része. Politikai megfontolás. Ne menj messzire, látni óhajtalak.

LEDÉR

Az estélyi ruhában?

KÁRÓ

Nélküle. Lenéz a saját köldökére, felsóhajt. Kemény dolog ez. Milyen nehéz lett a lelkem. Zsebre vágja a kezét. Miért születik az egyik ember férfinak, a másik meg nőnek? Micsoda misztérium! Semmit sem értek. Kiveszi a zsebéből a kezét. Most már mehetünk.

 

Jön I. Tömeg táblákkal: „Éljen Káró király!”

 

I. TÖMEG

    Káró király, Káró király,
    halálba megyünk érted,
    halálba, boldogan, király,
    királyunk, szalu-szalutálj!

 

Jön II. Tömeg táblákkal: „Vesszen Káró, a kárhozott!”

 

II. TÖMEG

    Vesszen Káró, a kárhozott,
    a kákán is csak kárt hozott,
    halál reá, mert hej, halál,
    halál reá, mert huj, halál.

 

Kavarodás, jön Őr és Fogdmeg, ketten szétverik a tüntetést, a tömeg szétoszlik. Káró rongyos és piszkos, vérzik az orra. Jön Bölcs koldusként.

 

BÖLCS

Éljen Káró! Röhög. Vesszen Káró! Röhög. Ezek nem tudják! Röhög. Azok nem tudják! Röhög. Én nem tudom! Röhög, el.

 

Jön Királyné mint Néne, kofaként.

 

NÉNE

Földimogyorót tessék! Suttogva. Amerikai mogyorót tessék! Üvölt. Szerecsendiót tessék! Hurkapálcikába göngyölt szotyolát tessék!

KÁRÓ

Kérek szépen mogyorót.

NÉNE

Van pénzed?

KÁRÓ

Pénz?

NÉNE

Kárópeták.

KÁRÓ

Nincs.

NÉNE

Hordd el magad. Szotyolában pácolt naspolyát tessék! Fél káró a naspolya, kedveli a kis pulya! El.

KÁRÓ

Nem érek sokat. Vajon az alsó vagy felső felemért adnak naspolyát? Naspolya! Sose láttam, de gyönyörű állat lehet.

TUDÓS

Liheg. A hídnál folyik a tüntetés, néhány lázadót agyonlőttek!

KÁRÓ

Borzasztó! Ki lövette őket agyon?

TUDÓS

Az a disznó Káró király! Legyen áldott a neve mindörökre.

KÁRÓ

Ő nem tehette!

TUDÓS

Minden tőle függ, kisöreg.

PÁLINKÁS

Jó király az, a kolera vinné el.

LEDÉR

Mit szidod? Kedves kölyök. Nem tud semmiről, az anyja meg a tanácsadók kormányoznak helyette.

PÁLINKÁS

Mert engedi.

LEDÉR

Fiatalka még. Tizenhat éves.

PÁLINKÁS

Akkor se engedje! Tizenhat éves ember rég megérett arra, hogy kezébe vegye a dolgok irányítását. Tizennyolc éves korában az ember manapság már szenilis.

LEDÉR

Te is az lehetsz.

PÁLINKÁS

Az is vagyok. De tizenhat éves koromban én legalább megcsináltam a forradalmat.

LEDÉR

Én ezzel nem hencegnék.

PÁLINKÁS

Kétszer is megcsináltam. Egyszer oda, egyszer vissza. De ezek a mai kölykök, ezek csak ülnek a fenekükön, magolnak, és egyetlen önálló gondolatuk sincs. Elpuhult nemzedék! Fuj!

LEDÉR

Te ezt hagyod, öcskös?

KÁRÓ

Hogyhogy öcskös? Én vagyok a király!

LEDÉR

Király? Ez jó. Ismételd csak el!

KÁRÓ

Mit nevettek? Én vagyok Káró.

 

Tudós és Pálinkás nevet.

 

LEDÉR

Előbb töröld meg az orrodat.

TUDÓS

Ha ez király, akkor én Einstein vagyok.

PÁLINKÁS

Én pedig János vitéz.

HADNAGY

Berohan. Nem látták a királyt?

TUDÓS

Nem.

HADNAGY

A kavarodásban elhagytam valahol. Álruhában volt.

KÁRÓ

Itt vagyok!

HADNAGY

Eriggy a fenébe. Hova tűnhetett? Csak nem kezdett el országolni nélkülünk?!

KÁRÓ

De hát mondom, hogy én vagyok az!

HADNAGY

Ha nem fogod be a szádat, pofon csaplak! Ha látjátok valahol, el ne eresszétek ám! Elrohan.

 

Jön Őr és Fogdmeg, civilben.

 

LEDÉR

Vigyázat, bérgyilkosok! Tegyünk úgy, mintha beszélgetnénk!

ŐR

Nem láttátok a királyt?

LEDÉR

Amint mondom: a naspolyának felmegy az ára. Három kárót kérnek majd érte.

FOGDMEG

Ezek itt rémhíreket terjesztenek.

ŐR

Mit mondtál az előbb?

LEDÉR

Éppen azt mesélem, hogy a naspolyának lemegy az ára. Negyed káróért, vagyis fél róért fogják árulni.

ŐR

Az előbb is ezt mondtad?

LEDÉR

Ezt hát.

ŐR

Ezt mondta?

PÁLINKÁS

Ezt.

ŐR

Fogdmegnek. Vidd a dutyiba. Hamis tanúzásért karóba húzzuk.

 

Fogdmeg megragadja Pálinkást.

 

ŐR

Szóval mit mondott az előbb a leányzó?

TUDÓS

He?

ŐR

Azt kérdezem, mit hallottál!

TUDÓS

Aha! Mint a rozmár!

LEDÉR

Süket a szerencsétlen.

ŐR

Vagy úgy. Hát te?

LEDÉR

Néma szegény.

ŐR

Csak nem?

KÁRÓ

Hebeg.

LEDÉR

A születése óta.

ŐR

Ismered?

LEDÉR

Az öcsém.

FOGDMEG

Főnök! Ha ezt karóba húzzuk, nem tudjuk a királyt kinyiffantani!

ŐR

Ez igaz. Hányszor adtam be folyamodványt a béralapunk és a létszámkeretünk emelése ügyében, hiába! Ereszd el. Aztán jól vigyázz magadra! Ti nem hallottatok semmit, értem?

TUDÓS

He?

ŐR

Te sem!

KÁRÓ

Hebeg.

NÉNE

Jön. Négy káró a naspolya ára! Négy káró a naspolya! El.

ŐR

A mindenit! Így felment az ára! Nagy baj lehet az inflációban. Ti nem hallottatok semmit, nem láttatok semmit, értem?

TUDÓS

He?

 

Őr és Fogdmeg el.

 

LEDÉR

Amilyen kis gyámoltalan vagy, képes lettél volna fecsegni. Ezek még be is vették volna, hogy te vagy a király, aztán lóghattál volna helyette. Mi az? Megkukultál?

KÁRÓ

Hebeg.

LEDÉR

Na! Már elmentek!

KÁRÓ

De hiszen én vagyok a király! A boltívhez megy. Engedjetek be.

PRIBÉK

Eszünk ágában sincs.

KÁRÓ

Én vagyok a király.

PORKOLÁB

Ezt akárki mondhatja.

PRIBÉK

Én is.

KÁRÓ

Nézzetek rám!

PORKOLÁB

Pusztulj innét!

KÁRÓ

A királyt orgyilkosok űzik. Eresszetek be, meg akarom neki mondani.

PRIBÉK

Hátha éppen te vagy az orgyilkos?

PORKOLÁB

Pontosan úgy nézel ki, mint egy hivatásos orgyilkos.

PRIBÉK

Le vagy tartóztatva.

 

Porkoláb és Pribék bevonszolja Kárót a boltív fütggönye mögé. Jön Hadnagy.

 

HADNAGY

Nem találom sehol. A fejembe kerül a mocskos kis uralkodója. Kellett nekem a bizalmi állás! Maradtam volna éhenkórász parittyahúzogató. Nem láttátok a királyt?

TUDÓS

He?

 

Hadnagy legyint, bemegy a boltív függönye mögé.

 

LEDÉR

Mit akarnak ezek folyton a királytól?

TUDÓS

He?

 

Ledér és Tudós riadtan kétfelé el.

 

NÉNE

Jön. Öt káró a mogyoróval töltött naspolya! Körülnéz. Öt káró a mogyoró nélküli naspolya! Hat káró a naspolya! El.

 

Sötétebb lesz. Jön a boltív mögül Hadnagy és Káró.

 

HADNAGY

Szóval nem felelsz a kérdéseinkre. Nem szép tőled. Mondd el szépen: kik voltak benne az összeesküvésben?

KÁRÓ

Miféle összeesküvésben?

HADNAGY

Hát a király élete ellen.

KÁRÓ

Ártatlan vagyok.

HADNAGY

Jól van, fiam, mind ezt hajtogatjátok egy darabig. Azt már nem állítod, hogy te vagy a király, ugye?

KÁRÓ

Nem állítom.

HADNAGY

Helyes. Adod te még alább is. Tapsol, a boltív mögötti függöny szétnyílik, bepöfög egy úthenger, Porkoláb és Pribék ül rajta. Az úthenger megáll.

KÁRÓ

Ez micsoda?

HADNAGY

A legújabb kínzóeszköz. Egyedi darab. Most importáltuk. Az ipsét aláteszik, rámegyünk, aztán megkeressük a tükörtojásokat, azok a szemei.

KÁRÓ

Ügyes szerkentyű.

HADNAGY

Ügyes bizony.

KÁRÓ

Csak nem akartok elgázolni?

HADNAGY

Mit gondolsz, csak úgy pazaroljuk, herdáljuk az olajat?! Nézz a lábad alá. Mit látsz?

KÁRÓ

Szép, absztrakt mintájú szőnyeget.

HADNAGY

Húsból, vérből, csontpépből. Ezek nem vallottak. Pedig a lábfejnél kezdjük, és lassan haladunk tovább, hogy legyen idő gondolkodni.

KÁRÓ

Örvendetes.

HADNAGY

Micsoda?

KÁRÓ

Hogy mégis van szőnyeg.

HADNAGY

Ne szemtelenkedj! Szóval ki volt benne az összeesküvésben?

KÁRÓ

Mondjak neveket?

HADNAGY

Mondj.

KÁRÓ

Őket is idehozod?

HADNAGY

Ide.

KÁRÓ

És tőlük mit kérdezel?

HADNAGY

Ugyanezt. És hogy hol van a király.

KÁRÓ

Ők honnét tudnák?

HADNAGY

Az ellenség mindig mindent jobban tud nálunk. Érdeke. Mi már elhülyültünk. Na?

KÁRÓ

Nem mondok semmit, nem tudok semmit.

 

Hadnagy int, az úthenger előbbre pöfög, megáll Káró előtt.

 

HADNAGY

Feküdj le szépen, lábbal arrafelé.

KÁRÓ

Nem.

 

Porkoláb leugrik az úthengerről, ráül a mellére.

 

HADNAGY

Tehát?

 

Káró nyög.

 

HADNAGY

Hagyd beszélni.

 

Porkoláb kicsit fölemelkedik.

 

KÁRÓ

Vallok! Mindent bevallok!

HADNAGY

Még ne ereszd el.

 

Hadnagy törökülésbe ül, írógépet vesz elő, a térdére fekteti, papírt fűz be, elővesz egy magnót, és bekapcsolja.

 

PORKOLÁB

Morfondírozva. Ilyen fáradsággal kettőt is foghattunk volna. Vagy hármat. Vagy még többet. Vajon miért mindig utólag jut az ember eszébe a helyes megoldás?

HADNAGY

Mondhatod.

KÁRÓ

A nevüket nem tudom…

 

Porkoláb visszaül a mellére.

 

HADNAGY

Ne játssz az idegeimmel. Int, Porkoláb felemelkedik.

KÁRÓ

De személyleírást adhatok. A nevüket ugyanis nem mondták meg.

HADNAGY

Konspiratív célokból?

KÁRÓ

Politikai megfontolásból.

HADNAGY

Jól van, kölyök, mégse tévedtünk, összeesküvő vagy te, bizony ám. Hogy néznek ki?

KÁRÓ

Az egyiknek fekete körszakálla van és kövér.

 

Pribék az úthenger tetején megtapogatja a fekete körszakállát.

 

HADNAGY

Tovább.

KÁRÓ

A másik nagydarab, kopasz ember.

 

Porkoláb megvakarja a kopasz feje búbját.

 

HADNAGY

Egyéb ismertetőjel?

KÁRÓ

Nincs.

HADNAGY

Hol találkoztál velük?

KÁRÓ

A palota előtt.

HADNAGY

Ejnye. Ilyen közel? Mit mondtak?

KÁRÓ

Hogy elegük van ebből a rohadt királyságból.

HADNAGY

…rohadt királyságból. Tovább.

KÁRÓ

Négy kárót ígértek, ha a király belét ontom.

HADNAGY

Ilyen keveset?

KÁRÓ

Füllentettem. Nyolcat. Mert két naspolyát szerettem volna venni.

HADNAGY

…Két naspolyát. Mogyoróval vagy szerecsendióval pácoltat?

KÁRÓ

Mogyoróval.

HADNAGY

…Mogyoróval. Ilyen drága lett?

KÁRÓ

Felment az ára.

HADNAGY

És te?

KÁRÓ

Elvállaltam.

HADNAGY

Hol a pénz?

KÁRÓ

Milyen pénz?

HADNAGY

A nyolc káró.

KÁRÓ

Csak utána kaptam volna meg.

HADNAGY

Hát persze. Hol történt mindez pontosan?

KÁRÓ

Mondtam már, a palota előtt.

HADNAGY

Pontosabban. Hogy gipszmintát vehessünk a lábnyomokról. Volt lábuk, nem?

KÁRÓ

Négy volt nekik.

HADNAGY

Négy?

KÁRÓ

Kettő-kettő.

HADNAGY

…Két-két lábon jártak… Tehát? Hol történt?

KÁRÓ

A palota kapujában.

HADNAGY

Ott álltak a felbujtóid?

KÁRÓ

Ott. A kapu két szélén.

HADNAGY

Mi volt náluk?

KÁRÓ

Gumibot.

HADNAGY

Gumibot? Hazudsz, kölyök! Gumibotjuk csak a palotaőröknek van!

 

Csönd, Hadnagy felnéz az írógépből.

 

HADNAGY

Fekete körszakáll… Nagydarab, kopasz ember… Megint gépel. Az űrlapot rendesen kell kitölteni, mindent a megfelelő rubrikába. Tehát gumibot és még egyszer gumibot. Dátum, kelet helye, aláírás. Kézzel aláírja. Két tanú is kell. Írjátok alá!

 

Pribék leszáll az úthengerről, Porkolábbal együtt a papír fölé hajol, aláírják hosszasan, kínlódva, Hadnagy lehajol, egyiküknek a jobb, másikuknak a bal lábára csattintja a bilincset.

 

HADNAGY

Ezzel megvagyunk.

 

Pribék és Porkoláb fölegyenesedik, és lépni akar, elesnek. Hadnagy diadalmasan vijjog, szinte szirénázik, majd a boltív felé tuszkolja őket.

 

HADNAGY

Megvagytok, madárkáim, hijj-hijj, nem megyek vissza parittyahúzogatónak, hijj-hijj, máma nyugodtan alszom, hijj-hijj!

KÁRÓ

Szabad vagyok végre?

HADNAGY

Szó sincs róla, te itt maradsz. Hijj-hijj!

 

Hadnagy és a megbilincseltek eltűnnek a boltív mögött. Káró utánuk megy, a függöny visszacsapódik az orra előtt.

 

KÁRÓ

Bezártak.

 

Felül az úthengerre, szöszmötöl, beindítja, tesz vele egy kört, aztán nekikormányozza a boltívnek, az széttörik. Káró diadalmasan kipöfög a színről. Függöny.

 

Második felvonás

A szín ismét olyan, mint az első felvonás elején, a boltív – új, fényesebb – épen áll a helyén. Az előtérben csak az ásó hiányzik, amit még a temetéskor vittek el az első felvonás elején. Jön Hadnagy mint Jakab, Királyné mint Néne, Püspök mint Palibá, Bölcs mint Szutykos, Tudós, Ledér, Pálinkás; hatalmas gumikötelet húznak, aminek a vége kilóg a színről. Őr páncélingben, bukósisakban, gumibottal ösztökéli őket.

 

MIND

Húzd meg! Húzd meg!

ŐR

Sebesebben, henyélő banda!

MIND

Húzd meg! Húzd meg! Húzd meg!

 

Káró bepöfög az úthengerrel, megáll, bámulja a kötélhúzókat, zsebre vágja a slusszkulcsot, lemászik. A többiek abbahagyják a húzást, a kötél a színpadon kívülre csúszik vissza. Bámulják az úthengert.

 

ŐR

Munkára, hé! Szaladgál, de hiába, ő is beáll bámulni és tapogatni az úthengert.

JAKAB

Hathengeres?

KÁRÓ

Úthengeres.

JAKAB

Sokat fogyaszt?

KÁRÓ

Az előbb ettem naspolyát hitelbe, azóta meghíztam. Érdekes, amióta járgányom van, hitelem is van. Nem találkoztunk mi valahol?

JAKAB

Nem hiszem. Jakab vagyok.

 

Kezet fognak, Káró mormog valamit.

 

PALIBÁ

Palibá. Kezet ráz Káróval, aki megint mormog. A harmadik háborúban tengeralattjárót vezettem.

KÁRÓ

Jó lehetett. Hol tetszett harcolni?

PALIBÁ

A Szaharában.

LEDÉR

A tiéd ez az ócskavas?

KÁRÓ

Az enyém.

LEDÉR

Na hiszen, láttam már szebbet is. Van ebben képmagnó?

KÁRÓ

Az nincs.

LEDÉR

Ingyen se kéne. Felmászhatok rá?

KÁRÓ

Persze.

 

Ledér felmászik, röptében elkapja a Káró által feldobott slusszkulcsot, élvezettel túráztatja.

 

ŐR

Botváltós?

PALIBÁ

Ugyan. Gázturbinás.

ŐR

Aha. Na, gyerünk, léhák, ne lopjátok a napot, ha erre talál jönni egy főfelügyelő, még pórul járok.

KÁRÓ

Hajót vontattok ezzel a kötéllel?

PÁLINKÁS

Kötél? Gumiból van az, öcskös!

KÁRÓ

Kollektív expander?

PÁLINKÁS

Expander! Ez jó!

 

Nevetnek.

 

KÁRÓ

Hát micsoda?

TUDÓS

Kilövőszerkezet. Megbízhatóbb és gazdaságosabb, mint a folyékony, magömlős üzemanyag. Mi itt húzzuk, húzzuk, a másik végén bele van hurkolva a rakéta, ott is húzzák, húzzák, aztán megfelelő kilopond terhelésnél ők eleresztik, mi hanyatt esünk, a rakéta pedig eléri a harmadik kozmikus sebességet.

KÁRÓ

Nahát! Akkor ez parittya.

TUDÓS

A csúzli tökéletesített változata.

KÁRÓ

De hát miért emberi erővel?

TUDÓS

Az a legolcsóbb.

KÁRÓ

Vannak mindenféle gépek… az emberi elme szüleményei… hasznos találmányok…

TUDÓS

Hol vagyunk már attól!

ŐR

Na, elég legyen az ácsingózásból, nem szabotálunk tovább, húsz kilométerről integetnek, nem értik, miért nem feszül a gumigurtni.

 

Ismét beállnak húzni, ütemesen, araszolva húzzák, igen lassan haladnak a színpad egyik végétől a másik felé, Káró nézi.

 

KÁRÓ

Van egy ötletem. Fogjuk be a kötél elé az úthengert.

 

A húzás megint leáll, a kötél megint kicsúszik a színpadról.

 

ŐR

Azt nem lehet.

KÁRÓ

Miért nem? Erősebb, mint ti heten.

TUDÓS

Na, Szutykos?

SZUTYKOS

Az előírások tiltják. Elővesz egy könyvet, felüti, lapoz, olvassa. „Úthengerre, helikopterre és négylábú állatra emlékeztető, hasonló és ezekkel azonos erőgéppel az emberi erőkifejtést helyettesíteni nevelési célokból szabálytalan és kerülendő, más szóval hatóságilag tilos.”

TUDÓS

Akkor nem lehet.

 

Tovább húzzák a kötelet.

 

KÁRÓ

Ti addig pihenhetnétek!

SZUTYKOS

Elvesztenénk az állásunkat! Húzd meg! Húzd meg! Vannak úgynevezett realitások, öcskös. Azokkal számolni kell. Nem lehet csak úgy vaktában újítani. Hogy így meg úgy ésszerűbb lenne… Húzd meg! Húzd meg! Hát ésszerűbb lenne, ha gép húzná, minket pedig szükségtelenként felszámolnának, he? Húzd meg! Húzd meg!

MIND

Húzd meg! Húzd meg!

KÁRÓ

Meg fogtok szakadni. Beállok segíteni.

ŐR

Ha nem teszed, amúgy is kényszerítelek.

KÁRÓ

Ja, akkor nem.

ŐR

Állsz be a sorba, rohadt kölyke!

 

Őr ráver, Káró beáll húzni.

 

KÁRÓ

Hova fog repülni ez a rakéta?

TUDÓS

A Galaktikába.

NÉNE

Oda bizony. A hektikába.

PALIBÁ

Á! Az ellenség fővárosát fogja elpusztítani.

KÁRÓ

Csak nem oltottmész-bomba van benne?!

TUDÓS

Hol vagyunk már attól! Az oltott mész mindent fölperzselt. Ez a furnérbomba csak az embereket pusztítja el.

SZUTYKOS

Én úgy tudom, nincs abban a rakétában semmi. Ezt üzenjük a többi lakott bolygó élőlényeinek.

KÁRÓ

Ennek semmi értelme. Sőt. Káros. Abbahagyom.

ŐR

Nem húzod, veszett kölyke?! Ráver, Káró megint húzza.

LEDÉR

Tegyél úgy, mintha dolgoznál. Én eddig egyet se húztam rajta. Csak a kezedet csúsztasd. Mindenki így csinálja.

KÁRÓ

Mégis arrébb húzzuk valahogy!

LEDÉR

Mert a másik végén engedik. Megállapodás.

KÁRÓ

A hajcsárok nem veszik észre?

LEDÉR

Dehogynem. De nem szólnak, mert fellázadunk, és akkor elesnek a dupla mézes mazsolától.

KÁRÓ

És miből élünk?

LEDÉR

Mindenki keres magának csigát, gyökeret, vadon termő sült krumplit a műszak után.

KÁRÓ

Ez ellentmond az ésszerű munkamegosztásnak.

TUDÓS

Hol vagyunk már attól! Ma nincsenek megkövült szakmák. A sokoldalúan fejlett egyéniségek társadalmában mindenki mindent magának kapar. Húzd meg! Húzd meg!

 

Jön Porkoláb, nagy kondért cipel, leteszi, el.

 

ŐR

Gumibottal dobol a bukósisakján. Ebédszünet.

 

Mindenki leheveredik.

 

KÁRÓ

Nem esztek?

LEDÉR

Majd este.

NÉNE

Ha jó leszel, te is kapsz.

KÁRÓ

De most mért nem esztek?

 

Nevetnek, Káró belenéz a kondérba.

 

KÁRÓ

Ebben nincs semmi!

LEDÉR

Hát persze.

KÁRÓ

Akkor minek hitegetnek vele? Disznóság! Éhes vagyok!

TUDÓS

Valaha volt benne valami. Amióta Káró a király, eltörölték belőle az ételt. De szokás az szokás, a kondért mindig hozzák. Ezért fizetik a kondércipelőket.

SZUTYKOS

Egyszer volt egy nagy lázadás. Nem az ételt hiányolták, de aznap elfelejtették kivinni a kondért, amiatt. Azóta nagyon vigyáznak, hogy a kondér mindig kint legyen.

KÁRÓ

Amióta Káró a király? Hát még mindig él?

SZUTYKOS

Már nem sokáig.

 

Nevetés.

 

PALIBÁ

Az a mániája, hogy ő a király!

 

Nevetés.

 

SZUTYKOS

Az előtte heverő vaskos könyvekre csap. Hiába röhögtök. Majd nagyot néztek egyszer!

PALIBÁ

Készül szegény az uralkodásra. Könyvből! Nyelveket bifláz, Machiavellit bújja, Napóleon és Szent Ilona házasságát tanulmányozza, és még micsodát?

TUDÓS

A forradalmak természetrajzát.

KÁRÓ

Nem ismerem. Azt ki írta?

TUDÓS

Én. Fiatalkoromban. Én valaha tudós voltam. Könyveket írtam. Lecsuktak. Kiengedtek.

KÁRÓ

És?

TUDÓS

Megint könyveket írtam. Akkor már sokat tudtam. Megint lecsuktak. Megint kiengedtek.

KÁRÓ

És?

TUDÓS

Akkor már nagyon sokat tudtam, és nem írtam többé semmit.

KÁRÓ

És most?

TUDÓS

Most már túl sokat tudok. Úgyhogy mindent elfelejtettem. Azt is, amit írtam. Így van ez rendjén.

KÁRÓ

Nincs rendjén. Én mindent meg fogok írni.

TUDÓS

Voltál már lecsukva?

KÁRÓ

Voltam.

 

Nevetnek.

 

TUDÓS

Hányszor?

KÁRÓ

Háromszor.

LEDÉR

Csak hazudozol összevissza.

KÁRÓ

Ti rendes mukik vagytok, nektek megmondom: én vagyok Káró király.

SZUTYKOS

Nana. Az én vagyok. Illetve leszek, ha majd mindenki rájön. Lehet, hogy a mostanit már ki is nyírták, csak eltitkolják.

ŐR

Mi van ott, rágalmazunk, rémhíreket koholunk?

NÉNE

Ne lármázz, mert este nem kapsz bundás kenyeret.

ŐR

Nem szóltam egy szót sem.

SZUTYKOS

Tudóshoz. Kérdezz ki.

TUDÓS

Felvesz egy könyvet. Hegel. Etika. Nyolcadik kötet, huszadik oldal, lap aljától a harmadik bekezdés.

SZUTYKOS

Várjunk csak… Mindjárt… Nyivákol, nyüszít, görcsökben fetreng.

KÁRÓ

Mi baja szegénynek?

TUDÓS

Nagyon akar. Ebbe fog belepusztulni.

KÁRÓ

Súg. „Az epizodikus élethierarchia önmagát falja fel…”

TUDÓS

Mi az, te ezt tudod?

KÁRÓ

Ezt mindet fújom könyv nélkül.

 

Csönd, a többiek elhúzódnak tőle.

 

NÉNE

Este mégse kapsz semmit.

PÁLINKÁS

Idejön, aztán tud mindent.

SZUTYKOS

A kis mocsok. Mit képzelsz te, mi?

PALIBÁ

Mi az ilyeneket a Szaharában vízbe fojtottuk.

TUDÓS

Ne bántsátok szegényt, lehet, hogy így született. Majd leszokik róla.

PÁLINKÁS

Ne félj tőlük, majd én megvédelek. Mikor is születtél?

KÁRÓ

Tizenhat éve.

PÁLINKÁS

Ejha! Hát az anyádra emlékszel-e?

KÁRÓ

Nemigen.

PÁLINKÁS

Akkoriban kevés gyerek született. Én csak egyre emlékszem, de azt én csináltam. Láttatok ti tizenhat éve csecsemőket?

PALIBÁ

Én nem. A Szaharában nem volt egy se.

TUDÓS

Én akkoriban magánzárkában ültem, húsz méterrel a föld alatt.

LEDÉR

Én még nem is éltem.

SZUTYKOS

Éppen a mesterséges megtermékenyítést magoltam.

JAKAB

Én meg – hát bizony, olyan idők jártak – éppen kardélre hánytam a csöppnyi csecsemőket. Parancs volt rá. De veled nem találkoztam, öcskös.

ŐR

Én akkoriban pribéktanfolyamra jártam, oda nem vettek föl csecsemőt. A tanáraink között se volt egy sem.

NÉNE

Te Pálinkás! Én akkor még markotányosnő voltam az újjáépítésen, hét hegyen is túl! Kitől van ez a gyerek?

PÁLINKÁS

Hej, kitől is… ne kérdezd, asszony, mert elsírom magam! Nagy dolog a szerelem, öcskös, az útilapulevelek alatt, a szénaboglya tövében, amikor bimbóznak a levelibékák, és minden-minden telis-tele van kakaduillattal! Hej, az a nőstény; amíg élek, nem feledem, csak a nevét ne kérdezd, nem kérdeztem, nem volt rá időnk. Végre rád találtam, öcskös, nesze, egy barack a fejed búbjára!

KÁRÓ

Mit mondjak, én mostanában tele vagyok bizalmatlansággal. De hagyjuk ezt.

ŐR

Dobol a sisakján a gumibottal. Vége az ebédszünetnek!

 

Bejön Porkoláb egy tévével, leteszi, a kondért pedig kiviszi. Valamennyien a tévé elé ülnek – a sámlikat a boltív mögül hozzák be.

 

TUDÓS

Ásít. Későre jár, ideje lefeküdni.

PÁLINKÁS

Tegyük el magunkat holnapra, asszony!

NÉNE

Én még megvárom a híradót.

KÁRÓ

Este van?

LEDÉR

Este van.

ŐR

Ne pofázzatok, nem hallok egy büdös szót sem!

JAKAB

Tegyétek hangosabbra! Palibá! Maga ért hozzá!

 

Palibá hangosabbra csavarja a tévét.

 

JAKAB HANGJA A TÉVÉBŐL

„Genfben, az UNESCO-palotában Metternich kancellár fogadta a sajtó képviselőit, és nyilatkozott a harmincéves, rendkívül súlyos béke után kialakult helyzetről. Mint elmondotta, nagy fontosságot tulajdonít a pápai enciklikának, amely jelentős hozzájárulás a viking és Mekong agresszió következményeinek humánus rendezéséhez. – Most pedig, kedves nézőink, filmösszefoglalót láthatnak a mai békedemonstrációról.”

PÁLINKÁS

Megyünk aludni, asszony?

NÉNE

Az időjárás-jelentést még megvárom.

PALIBÁ HANGJA A TÉVÉBŐL

„A palotatéren összegyűlt tömeg lelkes éljenzése közepette Hetedik Káró nagy beszédet mondott. Idézzük a fontosabb részeket.”

JAKAB

Most jön a fáraó.

PALIBÁ

Mandarin az, te. A legfelsőbb elnök.

NÉNE

Milyen jóképű.

KÁRÓ HANGJA A TÉVÉBŐL

Emberek!

 

Nagy taps a tévében, éljenzés.

 

KÁRÓ HANGJA

A gondjaitokat orvosolni fogom!

 

Ütemes taps, éljenzés.

 

KÁRÓ HANGJA

Mindenki boldog lesz, egészséges és gazdag!

 

Nagy, szűnni nem akaró ováció.

 

KÁRÓ

Ez nem is így volt!

PALIBÁ

Te aztán tudod!

KÁRÓ

Ott voltam, de nemcsak ezt mondtam, és a végén kővel hajigáltak!

 

A tévében tovább tart az ováció.

 

PALIBÁ HANGJA A TÉVÉBŐL

„A pártok, a társadalmi szervezetek és az ellenség képviselői a demonstráció után szeretettel köszöntötték királyunkat, aki fogadást adott a tiszteletükre a népképviseleti márványteremben.”

NÉNE

Látod? Olyan pálmaligeteket vegyél nekem!

PÁLINKÁS

Melegházi vacakok.

KIRÁLYNÉ HANGJA A TÉVÉBŐL

„A holnapra várható időjárás…”

KÁRÓ

Ez mind nem igaz!

NÉNE

Fogd be a szádat, nem hallom!

KIRÁLYNÉ HANGJA

„…általános, teljes szélcsend, helyenként hurrikánokkal…”

JAKAB

Elzárja a tévét. Na, menjünk aludni.

SZUTYKOS

Én még fönt maradok.

JAKAB

Magol az istenadta. Szép álmokat.

 

Szétszélednek a színpadon, lefekszenek. Szutykos olvas. Ledér odakúszik Káróhoz, megpiszkálja.

 

KÁRÓ

Mit akarsz?

LEDÉR

Emlékszel az estélyi ruhámra? Reggel meséltem.

KÁRÓ

Hát te emlékszel?

LEDÉR

Te buta.

KÁRÓ

Hát mégis van valaki, aki ismer? Hát mégis biztos valami.

LEDÉR

Szép estélyi ruha volt. És alatta nem viseltem semmit.

KÁRÓ

És azt mondtad, még találkozunk.

LEDÉR

Álltam a trón előtt az estélyi ruhában…

KÁRÓ

Az nem ott volt.

LEDÉR

És a király belém szeretett. Az első pillantásra.

KÁRÓ

Ez igaz.

LEDÉR

Ugye szép volt?

KÁRÓ

Nagyon szép.

LEDÉR

Ma is erről szeretnék álmodni.

KÁRÓ

Hogyhogy erről szeretnél álmodni?

LEDÉR

Hát úgy. Szép álom.

KÁRÓ

Dehogy álom! Itt vagyok melletted. A többiek alszanak. Gyere, most elveszem a szüzességedet.

LEDÉR

És álmomban újra szűz voltam, és úgy éreztem: még minden szép lehet. Sír.

KÁRÓ

Ne bőgj, hiszen ez így igaz. Simogatja.

LEDÉR

Mit macerálsz? Menj a fenébe. Még álmodozni se hagyják az embert.

KÁRÓ

Most hova mégy?

LEDÉR

Fogd be a szádat.

 

Ledér odamegy Őrhöz, az felkel, együtt elmennek. Jakab Káróhoz mászik.

 

JAKAB

Nem alszol?

KÁRÓ

Nem tudok.

JAKAB

Tudsz titkot tartani?

KÁRÓ

Csak azt tudok.

JAKAB

Mi itt arra készülünk, hogy megdöntsük a király hatalmát.

KÁRÓ

Végre eszetekbe jutott.

JAKAB

Kell nekünk valaki, akit a trónba ültetünk, és a háttérből mi irányítjuk a történelmet.

KÁRÓ

Már megint?

JAKAB

Rád gondoltunk. Gondold el, megtisztelő feladat. Bábkirály lehetsz.

KÁRÓ

Hát csak ez a választás? Királynak lenni, vagy nyomorultnak?

JAKAB

Ez.

TUDÓS

Odamászik. És mindkettő még a jobbik eset. Annak rossz, aki sem egyik, se másik. Se alul nincs, se fölül. Az hánykolódik, annak vágyai vannak, és beledöglik.

PALIBÁ

Odakúszik, csuklya van a fején. Kit kell megölni?

KÁRÓ

Ez kicsoda?

JAKAB

A kijelölt önkéntes hóhér. Vér nélkül nem megy.

KÁRÓ

Tudjátok mit – de nem. Éhes vagyok. Tyúkhúslevest ennék. Adjatok enni, aztán meglátom.

 

Felhördülés.

 

JAKAB

A szent tyúkot megenni!

PALIBÁ

Borzasztó!

NÉNE

Odakúszik. Hova jutottunk!

JAKAB

Mihelyt hatalomra jutunk, betiltjuk a tyúkevést. Ez a mi programunk, amit az elnyomatásból viszünk magunkkal.

KÁRÓ

Ez hülyeség.

JAKAB

Palibához. Szemtelen az öcskös.

PALIBÁ

Magam is úgy nézem.

JAKAB

Lehet, hogy kém.

PALIBÁ

Biztosan.

JAKAB

Füleljük le.

TUDÓS

Inkább tegyük meg királlyá.

JAKAB

Szavazásra teszem föl a kérdést: füleljük-e le, vagy inkább válasszuk meg királlyá? Na! Mért nem szavaztok?

TUDÓS

Most melyikről szavazzunk?

PALIBÁ

Már megint ez a demokratikus játék! Amikor a szent tyúkot meg akarja zabálni!

JAKAB

Nem értem, valahányszor szavazni kell, mindig határozatképtelenné válunk.

NÉNE

Igen, mert Szutykos nélkül nem vagyunk páratlanok.

SZUTYKOS

Én a többséggel szavazok. Olvas.

JAKAB

Nélküled nincsen többség.

PALIBÁ

Lehet, hogy ő a többség? Na, ebből elég volt.

 

Palibá a boltív mögé vonszolja Kárót.

 

PÁLINKÁS

Nem kéne megölni.

TUDÓS

Szerintem sem.

JAKAB

Megérett az idő, ilyenkor nem vacakolhatunk szavazással és ilyenekkel. Hol van Ledérke? Nála vannak a gyújtóbombák.

NÉNE

Hetyeg az őrrel.

JAKAB

Az őr a mi emberünk. Valaha fogdmeg volt, és elérte a pribékfokozatot. Szükségünk van a szakemberekre.

 

Jön Ledér és Őr.

 

LEDÉR

Nagy a mozgás odakint. Valami készül. Hol van Palibá?

JAKAB

A kölyköt mészárolja.

LEDÉR

Jaj, ne! A boltív mögé rohan, előrángatja Palibát. Hol a fiú?

PALIBÁ

Alszik. Előtte mindent bevallott.

LEDÉR

Mit vallott be?

PALIBÁ

Hogy ő nem az, akinek hisszük.

LEDÉR

Hanem kicsoda?

PALIBÁ

Azt vallotta, hogy ő az sem, akinek hiszi magát.

LEDÉR

Felébresztem.

PALIBÁ

Hadd aludjon. Lidérces álma van. Azt motyogja: sok a lábnyom, alkotni kell, építeni, sok a lábnyom. Érthetetlen.

LEDÉR

Furcsa álom lehet. Rólam nem beszél?

PALIBÁ

Nem.

LEDÉR

Pedig néha úgy tűnt, hogy szeret. Hát nem. Nem szeret. Elhagyott! Megcsalt! Én megölöm.

TUDÓS

Hagyjad, lányom.

JAKAB

Most erre nincs idő.

ŐR

Na, mi lesz? Hosszú még az éjjel.

LEDÉR

Mindjárt megyek. Szóval ma éjjel fölkelünk.

JAKAB

Föl.

PALIBÁ

Föl.

ŐR

Előbb lefekszünk.

LEDÉR

Rögtön. Szutykos, hallod?

SZUTYKOS

Tessék?

LEDÉR

Ma éjjel.

SZUTYKOS

Nem lehet. Ezeket a könyveket még nem olvastam.

JAKAB

Ő lesz az utóvéd és a hadtáp.

PÁLINKÁS

Én nem hallottam semmit.

NÉNE

Nem tudok semmiről.

JAKAB

Nélkületek is győzünk. Palibá! Te itt maradsz, mi idehajtjuk őket, és te vérengzést rendezel.

LEDÉR

Micsoda éjszaka! Micsoda éjjel! A teliholdból illat és párzásfény szivárog, a lelkem kitárul, fellebeg, ilyen a forradalom éjszakája!

 

Jakab, Tudós, Őr, Ledér el. Káró előjön a boltív függönye mögül.

 

NÉNE

Már megint égve hagytad a vécében a villanyt.

KÁRÓ

Én?

NÉNE

Vagy az apád.

PÁLINKÁS

Ne zsémbelj.

NÉNE

Ti azt nem tudjátok, mit szenvedek én.

PÁLINKÁS

Már megint házsártos vagy.

NÉNE

Mosok, főzök, takarítok – és ti herdáljátok a villanyt.

PÁLINKÁS

Újságot vesz elő. Érdekes, már megint meghaltak egy csomóan.

NÉNE

Folyton azt a hülye újságot bújod.

PÁLINKÁS

Te nem vagy köztük.

NÉNE

Mindig csak az a sport, az a futball.

PÁLINKÁS

Lapoz. Kikapott a világválogatott.

NÉNE

Úgy kell nekik.

PÁLINKÁS

Mit mondasz?

NÉNE

Gázszagot érzek.

PÁLINKÁS

Vak szimultán száz táblán. Ez igen.

NÉNE

Mindig pazaroltok.

PÁLINKÁS

Így volt ez mindig, így lesz ezután is.

JAKAB

Berohan. Elkezdődött! Kirohan a másik oldalon.

PALIBÁ

Pallost vesz elő, visszahúzza a fejére a csuklyát. Lássunk hozzá.

LEDÉR

Berohan. Fegyverbe! Kirohan a másik oldalon.

ŐR

Berohan. A palotához! Kirohan.

PORKOLÁB, PRIBÉK, FOGDMEG

Berohannak. A palotához! Kirohannak.

 

Palibá csapdos a pallossal, senkit sem talál el.

 

KÁRÓ

Valamit tenni kéne!

NÉNE

Bezártad az ajtót? Kétszer fordítottad rá a kulcsot?

TUDÓS

Berohan. A királyt kell elcsípni! Kirohan.

JAKAB

Berohan. Hé! Őrök! Védjétek a palotát! Kirohan.

ŐR

Berohan. A királyt kell elrejteni! Kirohan.

PORKOLÁB, PRIBÉK, FOGDMEG

Berohannak. Kitört a lázadás! Kirohannak.

NÉNE

Meneküljünk, mentsük a koronaékszereket! Kirohan.

PÁLINKÁS

Mit fecsegsz összevissza? Olvas.

KÁRÓ

Valamit tenni kéne!

SZUTYKOS

Felnéz a könyvből. Kezdem érteni: van valami összefüggés az elemi részek alatti szubsztanciák és a mátrixok között.

TUDÓS

Berohan. Túlerőben vagyunk! Kirohan.

LEDÉR

Berohan. Elveszünk! Kirohan.

NÉNE

Berohan. Hol a püspök, uramisten? Kirohan.

PÁLINKÁS

Olvas. Becsuktad az ajtót?

JAKAB

Berohan. A fővezérüket kell elfogni! Hé, te!

KÁRÓ

Mit tegyek?

JAKAB

A fővezért! Azt kell elkapni! Kirohan, rögtön visszajön. Lázadó vagy?

KÁRÓ

Hát…

JAKAB

Őrizd a királynét!

 

Berohan Néne.

 

JAKAB

Az életeddel felelsz érte! Kirohan.

NÉNE

Hogy föllázadtak ezek a mocskok! Mindet kivégezni!

JAKAB

Berohan. A királynét is meg kell ölni! Itt van!

NÉNE

Leül. Ne rongáld már a szemedet.

PÁLINKÁS

Mit mondasz?

JAKAB

Eltűnt a királyné! Ezt elszalasztottuk. Te mamlasz!

KÁRÓ

Én?

JAKAB

A jobbszárnyon fogynak a mieink, rohanok! Várjatok, jövök segíteni! Kirohan.

LEDÉR

Berohan. Át kell szerveznünk az arcvonalat! Kirohan.

TUDÓS

Berohan. Csak pánik nélkül!

ŐR

Berohan. Ott az egyik lázadó!

 

Berohan Porkoláb, Pribék, Fogdmeg.

 

ŐR

Tudósra mutat. Fogjátok el!

 

Lefogják.

 

TUDÓS

Hé! Mi egy táborban vagyunk!

ŐR

Lázadó!

PORKOLÁB

Mi is!

PRIBÉK

Én is!

FOGDMEG

Én nem!

TUDÓS

Őrre mutat. Fogjátok el!

 

Elfogják.

 

ŐR

Ti marhák! Én felkelő vagyok!

NÉNE

Mit írnak abban a hülye újságban? Felpattan. Megsebesült a fővezérem! Ne hagyd magad, hadnagy!

ŐR

Ott a királyné, fogjátok el!

NÉNE

Káró nevében előre! Kirohan.

ŐR

Utána! Éljen Káró! Éljen a forradalom! Kirohan.

TUDÓS

Éljen a forradalom! Kirohan.

 

Porkoláb, Pribék, Fogdmeg tanácstalanul álldogál.

 

PALIBÁ

Ledöfi Porkolábot. Hoppá! Porkoláb meghal.

PRIBÉK

Szóltál valamit?

FOGDMEG

Én?

PALIBÁ

Ledöfi Fogdmeget. Hoppá! Fogdmeg meghal.

PRIBÉK

Nem szóltál? Körbejár. Ki vagy te? Lázadó?

KÁRÓ

Hát…

PRIBÉK

A király őfelsége! Mit parancsolsz?

KÁRÓ

Hát…

PÁLINKÁS

Olvas. Nahát! Tegnap megint éhen halt ötmillió szuahéli. Hogy nem tudnak vigyázni! Tovább olvas.

PALIBÁ

Ledöfi Pribéket. Hoppá! Pribék meghal.

 

Balról rabszolgák jelennek meg, hatalmas követ görgetnek át a színen, szkafanderbe öltözött őrök ostorozzák őket. A hatalmas kő átgörgetése igen lassan megy.

 

JAKAB

Berohan. Letörjük a lázadást, királyom!

LEDÉR

Berohan. Menekül már az arisztokrácia!

JAKAB

Lázadó vagy? Nesze! Ledér felé szúr, majd elugrik, elkapja az elesni készülő Ledért. Jól van, Ledérke, ne félj, nem talált a bitangja. Megölöm a rohadt talpnyalóját! Kirohan.

TUDÓS

Berohan. Ti mit lazsáltok? Talpra!

 

Porkoláb, Pribék és Fogdmeg felkel.

 

ŐR

Berohan. Utánam!

 

Porkoláb, Pribék és Fogdmeg kirohan az Őr után.

 

TUDÓS

Meg kell tiltani a mieinknek a rablást!

LEDÉR

Semmit se kell megtiltani! Ez a harag napja!

 

Tudós és Ledér két irányban el.

 

JAKAB

Berohan. Megsebesített egy gaz fölkelő! A királyné testőrei leszúrtak, jaj! Előre, Püspök, vágjad a szemetjét! Ott a Püspök, csípjétek el, fiúk! Itt van a királyi fővezér. A mellét veri. Itt van, ide szúrj! A mellét veri. Én fogom leszúrni, én, én! A királyné jön, megmenekült, hála isten! Itt a királyné, most leszúrom!

 

Jön Néne.

 

JAKAB

Most megvagy, te ronda némber! Jaj, a sebem, jaj, a sebem! Éljen Káró király, a fölkelés elfojtója! Éljen Káró, a fölkelés vezére! Elesik, elájul.

NÉNE

Leül, közömbösen. Eldugtam a koronát.

PÁLINKÁS

Olvas. Jól tetted, fiam. Hova zártad?

NÉNE

A sublótba.

SZUTYKOS

Feláll. Zúg a fejem a sok betűtől… valami nagy-nagy támolygást érzek… mintha én volnék… mintha máris én volnék a legtöbb, a legszebb… én vagyok Nyolcadik Káró!

PALIBÁ

Igen? Nesze, te irgalmatlan király, néped sanyargatója! Ledöfi, Szutykos meghal.

PÁLINKÁS

Jól bezártad?

NÉNE

Jól.

SZUTYKOS

Felkel. Én vagyok Káró, a lázadó!

PALIBÁ

Igen? Nesze, te trónbitorló! Éljen a király! Ledöfi, Szutykos meghal.

 

Jön Porkoláb, Pribék, Fogdmeg és Őr.

 

ŐR

Vége a harcnak, fiúk.

 

A színpad két oldalán egy-egy géppuskás osztag foglal helyet, lőni kezdik egymást.

 

LEDÉR

Jön. Vége a harcnak.

TUDÓS

Jön. Vesztettünk.

LEDÉR

Győztünk.

ŐR

Vesztettünk.

PORKOLÁB

Győztünk.

PRIBÉK

Vesztettünk.

FOGDMEG

Vesztettünk.

NÉNE

Bekapcsolom a tévét.

PÁLINKÁS

Megyek aludni. Elteszi az újságot, eltűnik a boltív mögött.

PALIBÁ

Ezt még elintézem. Utána megy.

TUDÓS

Persze mi mást várhattunk volna? Így folynak a dolgok minden hiánygazdaságban… A szájára üt. A fenébe, már megint filozofálok!

NÉNE

Na! Mi van ezzel a rohadt készülékkel?

KIRÁLYNÉ HANGJA A TÉVÉBŐL

„A keserű lecke után fiam, a dicsőséges Káró nevében ígérem: boldog aranykor köszönt ránk!”

 

Nagy taps a tévében.

 

LEDÉR

A mieink! Látjátok? A mieink kerültek hatalomra!

PALIBÁ

Kijön. Na, ez kész.

PÜSPÖK HANGJA A TÉVÉBŐL

„Adjunk hálát a királynak, aki a forradalmi harcot vezette, hogy általa és az ő révén sikerült elsöpörnünk a királyt, Kárót! Éljen Káró király!”

PALIBÁ

A fene egye meg, már megint kimaradtam az uralkodásból! Visszamegy a boltív függönye mögé.

NÉNE

Elzárja a tévét. Semmi érdekes. Megyek aludni.

TUDÓS

Lehet, hogy most le se fognak csukni. Borzasztó. Hova jutottunk?!

 

A rabszolgák csak mostanra gördítették át a követ a színpad másik végébe, eltűnnek a szkafanderes hajcsárokkal együtt. A két géppuskás osztag is abbahagyja a lövöldözést, összepakolnak, és kétfelé elmennek. Káró kivételével mind el.

 

KÁRÓ

Ha volna kihez fordulnom, ha volna egyetlen ember, aki ő maga, aki mosolyogni tud, aki értelmet ad a káosznak, aki irányt mutat, imádkoznék hozzá… Elhallgat, a boltív felé fülel, ahonnan sírást hall.

PALIBÁ

A boltív mögött. Ha volna kihez fordulnom, ha volna egyetlen ember, aki ő maga, aki mosolyogni tud, aki értelmet ad a káosznak, aki irányt mutat, imádkoznék hozzá…

 

Káró a boltívhez ugrik, szétrántja a függönyt, Palibá – fekete csuklyában a feje – térdel, sír.

 

KÁRÓ

A hóhér!

 

Palibá feláll, pallosát maga után vonszolva szomorúan el.

 

KÁRÓ

Vajon hány ember életét oltottam ki én; vajon hány bűnt követtem el tudatlanul; vajon hány embert nem mentettem meg, pedig megtehettem volna; vajon miért nem, miért nem élek; miért nem vagyok én Káró, a felszabadító, Káró, akivé lennem kellene, kellett volna; miért fogynak el az évek, miért hagy el engem a testem is immár…

LEDÉR

Be. Szia, öreg! Mi az, megkukultál?

NÉNE

Be. Hallod-e, éjjel már megint nem hagytál aludni.

KÁRÓ

Én?

NÉNE

Egyre hangosabban hortyogsz. Kérsz tejbegrízt?

KÁRÓ

Utálom. Inkább húst ehetnék.

NÉNE

Húst! A fogatlan ínyeddel! Nyám-nyám, aztán húst akar szopogatni! El.

KÁRÓ

Mi baja van ennek?

LEDÉR

Semmi, viccel. Tetszem?

KÁRÓ

Az estélyi ruha! És alatta nincsen semmi!

LEDÉR

Mit nyúlkálsz, te vén kéjenc? Arról te már lekéstél! Hány éves vagy?

KÁRÓ

Tizenhat.

LEDÉR

Tizenhat? Nevet. Halljátok?

 

Jön Szutykos, Palibá, Pálinkás.

 

LEDÉR

Azt mondja: tizenhat éves!

 

A többi hahotázik.

 

KÁRÓ

Miért? Hány éves vagyok?

SZUTYKOS

Hatvan.

KÁRÓ

Mennyi?

PALIBÁ

Hatvan.

KÁRÓ

Mit hülyéskedtek?

PÁLINKÁS

Öregebb vagy nálam tizenhat esztendővel.

KÁRÓ

Én, az apámnál?

PÁLINKÁS

Megint berúgtál, mi?

NÉNE

Jön. Képzeljétek, húst akar enni!

PÁLINKÁS

Másnapos.

JAKAB

Jön. Meddig várjak rád?

LEDÉR

Kész vagyok.

KÁRÓ

Jakab!

JAKAB

Tessék.

KÁRÓ

Nézz a szemembe.

JAKAB

Dolgom van.

KÁRÓ

Mondd meg igaz lelkedre: öreg vagyok én?

JAKAB

Mint az országút. Jössz már?

LEDÉR

Mit sürgetsz? Úgyis tudod, hogy megyek.

 

Jakab és Ledér el.

 

KÁRÓ

Nem! Ez nem lehet igaz!

SZUTYKOS

Nem lehet könnyű elviselni az öregséget.

KÁRÓ

Az előbb voltam tizenhat éves! Most, az előbb! Lehetetlen, hogy közben eltelt volna az életem! Hiszen még csak most kezdtem el… még nem is éltem semmit! Én tizenhat éves vagyok most is, és bármi lehetek még! Adjatok egy tükröt.

NÉNE

Tükröt?

PÁLINKÁS

Adj neki, ha annyira kéri.

 

Néne eltűnik a boltív mögött.

 

KÁRÓ

Buta játék ez, értelmetlen, kegyetlen játék. Nem szabad gúnyt űzni az emberből.

SZUTYKOS

Én is azt mondom.

NÉNE

Jön egy tükörrel. Nesze, a tükröd.

KÁRÓ

Kézbe veszi, nem néz bele. Ez velem nem fordulhat elő. Akárki mással igen, csak velem nem.

PALIBÁ

Hja, ezt mondták a haldoklók is a Mississippi mocsárvidékén, mielőtt kilehelték a lelküket.

SZUTYKOS

Minden költő erről ír verset. Biztosan így is érzik a boldogtalanok.

PALIBÁ

Nehéz őket megérteni. Ha én megöregszem egyszer, nem lesz egyetlen rossz szavam se. Hál’ istennek, ez még odább van.

NÉNE

Na, nem nézel a tükörbe?

PALIBÁ

Súlyos ütközetek folytak a Mississippi és a Nílus találkozásánál, sok embert vesztettünk.

SZUTYKOS

Azt írja az egyik filozófus, hogy több ember halt meg, mint amennyi él.

PÁLINKÁS

Okos gondolat.

 

Jön Őr, Porkoláb, Pribék, Fogdmeg, helyet foglalnak a boltív előtt, kezükben dárda, kard, karabély és aknavető. Jön Jakab és Ledér, nevetve felmásznak az úthengerre.

 

KÁRÓ

Mindenki hazudik! Földhöz vágja a tükröt.

NÉNE

Na! Tudod, mennyibe került? Nyolc és fél káróba!

 

Jakab és Ledér elpöfög az úthengeren.

 

KÁRÓ

Takarodjatok innen!

NÉNE

Hagyjuk, majd kidühöngi magát.

 

Palibá, Szutykos, Néne el.

 

PÁLINKÁS

Hatvan év még nem a világ…

KÁRÓ

Pusztulj innét!

 

Pálinkás vállat vonva el.

 

KÁRÓ

Tessék engem beengedni! Én vagyok az uralkodó!

ŐR

Itt nem szabad koldulni.

KÁRÓ

Megbánjátok ti még ezt, ígérem!

ŐR

Vén hülye, kiszabadult az elvonókúráról. Lökjétek arrébb.

 

Porkoláb, Pribék és Fogdmeg odébb vonszolja Kárót. A boltív mögötti függöny mögül díszes öltözékben kijön Királyné, Hadnagy, Püspök, Bölcs, Tudós, Ledér.

 

ŐR

A felséges uralkodók sétára indulnak!

 

Kürtök harsannak. Jön Pálinkás.

 

KÁRÓ

Álljatok meg! Itt vagyok! Hozzátok tartozom!

 

Verik Kárót.

 

KIRÁLYNÉ

Mit akarsz, jó hívem?

ŐR

Tébolyult vénember.

LEDÉR

Szegény. Fogadd el ezt a kárót, jó öreg. Pénzt dob neki.

ŐR

Köszönd meg szépen, buta koldus.

KÁRÓ

Nem köszönöm meg! Hát nem ismertek föl?

 

Kárót megint ütlegelik.

 

LEDÉR

Hagyjátok szegényt.

 

Porkoláb, Pribék, Fogdmeg tiszteleg.

 

PÜSPÖK

Kiáltsátok: éljen Káró király!

MIND

Éljen!

ŐR

Ez itt nem kiabál.

KÁRÓ

Nem!

BÖLCS

Káró király megtekinti birodalmát!

MIND

Éljen a jó király!

 

Királyné, Hadnagy, Püspök, Bölcs, Tudós, Ledér el. Megint rávetik magukat Káróra.

 

ŐR

Hagyjátok a fenébe, felfordul ez magától is. Menjünk a király után, elvégre a testőrei vagyunk vagy mifene.

 

Őr, Porkoláb, Pribék, Fogdmeg az előbbiek után el.

 

KÁRÓ

Nem ismertek meg!

PÁLINKÁS

Nyughass. Örülj, hogy nem kötöttek fel.

KÁRÓ

Egyetlen jó szavuk se volt hozzám.

PÁLINKÁS

Miért, mit vártál? Ilyenek ezek mind.

KÁRÓ

Jó, hogy legalább te mellettem maradtál.

PÁLINKÁS

Mit zagyválsz?

KÁRÓ

Köszönöm, barátom.

PÁLINKÁS

Barátod a fészkes nyavalya. Hülye aggastyán. Sose láttalak. El.

 

Káró a boltív mögé lép, szétrántja a függönyt, a háttérben fekete leplek előtt hatalmas, zöld-arany fényben játszó földgömb forog lassan. Jön Hadnagy, Őr, Porkoláb, Pribék, Fogdmeg.

 

HADNAGY

Fordulj meg.

 

Káró megfordul.

 

HADNAGY

Tölts!

 

Őr, Porkoláb, Pribék, Fogdmeg háttal a közönségnek fél térdre ereszkedik, puskákkal megcélozzák Kárót.

 

HADNAGY

Megzavartad a világegyetem nyugalmát.

KÁRÓ

Túlságosan kevéssé.

HADNAGY

Neked semmi sem volt elég jó.

KÁRÓ

Hát nem is.

HADNAGY

Senkinek az igazát nem fogadtad el.

KÁRÓ

Nem én.

HADNAGY

Lázadtál.

KÁRÓ

Nem eléggé.

HADNAGY

Mindenkit gyűlöltél.

KÁRÓ

Túl nagy volt bennem a szeretet. Gyönge voltam.

HADNAGY

Láttad azt a gömböt?

KÁRÓ

Láttam.

HADNAGY

Mit éreztél?

KÁRÓ

Azt nem tudom elmondani.

HADNAGY

Próbáld meg.

KÁRÓ

Lehetetlen.

HADNAGY

A gömbön kívül nincsen semmi.

KÁRÓ

Én tudom. Ti nem tudjátok.

HADNAGY

Nem fogsz újra élni.

KÁRÓ

Tudom.

HADNAGY

Megbántad, amit tettél?

KÁRÓ

Megbántam, hogy semmit se tettem.

HADNAGY

Egyedül voltál.

KÁRÓ

Nem hihetem. Nem kerestem elég kitartóan.

HADNAGY

Magadra maradtál.

 

Csönd.

 

HADNAGY

Itt az ásó, fogd.

 

Káró elveszi az ásót.

 

HADNAGY

Nézz föl.

 

Káró fölnéz. Hátul, a boltív és a forgó földgömb között meredek úton fölfelé kapaszkodik az összes többi szereplő.

 

HADNAGY

Nem fogadtak be maguk közé.

KÁRÓ

Hadd menjek oda hozzájuk. Megpróbálom még egyszer.

HADNAGY

Egyikük sem él már.

KÁRÓ

Nem lehet visszahívni őket?

HADNAGY

Nem lehet. Nincs Isten. Semmi sincs.

KÁRÓ

És nem lehetne újrakezdeni? Nem baj, ha szörnyű. Legyen sokkal rosszabb, mint ez volt. De még egyszer.

HADNAGY

Nem lehet. Elveszi az ásót, beleüti a földbe. Állj a boltív alá.

 

Káró odamegy, visszafordul.

 

HADNAGY

Célozz!

 

Megint megcélozzák Kárót.

 

KÁRÓ

Tűz!

 

Őr, Porkoláb, Pribék, Fogdmeg leereszti a fegyvert, és Hadnaggyal az élükön belefekszenek a gödörbe. A többi szereplő menete már eltűnt. Káró egyedül van. Előrelép, ásni kezd, majd abbahagyja.

 

KÁRÓ

    Egyetlen élő, én, a legutolsó
    pillantás arra, ami nincs sehol,
    az első ráeszmélő és az első
    elfogulatlan, pártatlan mosoly,
    a legutolsó élő, én, ki készül,
    hogy meglegyen az összes vére-ontott,
    s még egyszer körbepillant feledésül,
    és felnevet még egyszer, én tudom, hogy
    szép volt, nagyon szép, szinte élni kellett,
    ezer világ sem álmodhatna szebbet,
    mint álmodott a létező, az EGY,
    szép volt, ám nem kár érte, hogy vége lett:
    nem lehetőség volt, csupán az álma,
    és szörnyű lenne, ha valóra válna.

 

Káró leteszi az ásót, és lefekszik a földre, ugyanoda, ahol a játék elején feküdt. Jön Fekete Tündér.

 

FEKETE TÜNDÉR

    Káró király glédában áll,
    Káró király glédában áll,
    kiáll a nagy király,
    s kiált:
    – hol vagytok, katonáim?
    – Káró király, te nagy király,
    Káró király, te nagy király,
    keresünk, nem találunk,
    szalutálj,
    keresünk, nem találunk,
    nagy király.
    S halálba mennek ők bizony,
    halálba mennek ők bizony.
    Káró király, a nagy király
    glédában áll,
    glédában áll,
    keresi, mindhiába keresi,
    keresi katonáit.

 

Jön Hadnagy.

 

FEKETE TÜNDÉR

Psszt!

 

Fekete Tündér és Hadnagy kétfelé el. Függöny.

 

(1975)

 

 

 

Kőszegők

Dráma három felvonásban

Molnár Gál Péternek



Szereplők
JURISICSNÉ
JURISICS
KLEINITZ
IBRAHIM
AHMED
DIÁK
FEHMIU
GRABEC
MUSZTAFA
KÉZDI
GAZDÁNÉ
GAZDA
I., II., III. LÁNY
FIÚ
ÖZVEGY
ÖREGASSZONY
FELESÉG (előbb Menyasszony)
FÉRJ (előbb Vőlegény)
PARASZTASSZONY
KOVÁCS
SZAKÁCS
KÉZMŰVES
POLGÁR
PAP
VITÉZ
ÖREGEMBER
I., II. KATONA
ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK TOLVAJ
RABLÓ
TEFFEL
KLEINITZNÉ
JÓNÁS

 
Jobbról a török tábor a vezéri sátorral, balról a vár: várfok, alatta ebédlő, hálószoba, várudvar. A várkapu a várfok alatt, a nézővel szemben van, a szín mélyén. A díszlet nem lehet naturális.
 

Prológus

 
A mérhető időben, valaha nemrég,
 
valahol ott, ahonnan nézni kell
 
nektek s nekem, bár szempontunk a külső,
 
(mely szempontot a bölcs nem adja fel),
 
volt két nagy ország. Német- és Török-.
 
És volt közöttük nagy-nagy senkiföldje.
 
És aki ott élt, számkivetve, bénán,
 
csakúgy halt meg, mint bárki más: örökre.
 
A senkiföldjén várak álltak egykor,
 
és köztük állt az egyik – neve: Kőszeg.
 
Más várat, várost, népet is vehetnék,
 
de számomra a magyar ismerősebb.
 
Különben: példa nem köt. Sem személyem.
 
Sem nézet. Sem a történelmi hűség.
 
Egyetlen szempont kínoz, és mosolyra
 
csak ez a szempont késztet: az egyszerűség.
 
Míg írtam, jó volt. Hőseim közé,
 
mert bennük látok, vakon is eltalálnék.
 
Róluk, magamról ezt-azt megtanultam,
 
csak azt nem tudom, miről szól e játék.
 

Első felvonás

 

Első jelenet

Nappal. Jobboldalt megjelenik Ahmed, távcsővel néz a vár felé. A vár fokán megjelenik Jurisics, Jurisicsné, Kleinitz, Kleinitzné, Teffel, Kézdi, Grabec, Kovács és még néhány várbeli. Jurisics távcsővel néz a tábor felé.

 

JURISICS

    Nyüzsögnek. Itt az új pasa.
    Talán szeret vadászni, enni-inni,
    talán egy ember. Én nagyon remélem.
    Az előző, az ember volt, szegény.
    – Nagy kár, hogy máris visszaindulsz Bécsbe,
    pár jó mókáról, azt hiszem, lemondasz.

KLEINITZ

    Szólít a kötelesség. Szabad a lencsét?

 

Jurisics átadja a távcsövet, Kleinitz pásztáz vele.

 

KLEINITZ

    Micsoda bájos környék! Micsoda lankák!
    Hiszed vagy sem, cserélnék veletek,
    és itt maradnék Bécs helyett örökre.
    Csupán a várat kéne kicserélni
    egy pompásabbra, minden más maradhat.

Leengedi a távcsövet, a feleségéhez.

    Aranyom, nem kell velem visszatérned,
    maradj itt, kedves, jót tesz majd neked
    a nyugalom, a csönd, a vidéki élet.

KLEINITZNÉ

    Hogy én? Maradjak, nélküled?

KLEINITZ

    Igen, szívecském, most jutott eszembe,
    és egyre jobban tetszik ez az ötlet.
    Én nemsokára visszatérek. Addig
    minden bizonnyal remekül éldegélsz majd,
    vendéglátóink, látom, megszerettek,
    s örülnek is talán, hogy itt maradsz.

KLEINITZNÉ

    Maradjak Kőszegen? Micsoda ötlet!
    Hát nem úgy volt, hogy mindjárt indulunk?

JURISICS

    Én persze boldog lennék, ha maradna.

JURISICSNÉ

    Csak ezt mondhatom én is, kedvesem.

KLEINITZ

    Remek! Pakolj ki, szívem, én pedig
    azonnal útnak indulok. Hé, Teffel!
    A nyerget csak az egyik lóra tedd fel!

Teffel el.

    Barátaim, köszönök mindent, szép volt
    és nagyszerű volt ez a röpke két nap,
    hálámat nem foglalom nagy szavakba,
    amint lehet, tettekkel bizonyítom.
    Barátaim, vigyázzatok nejemre.
    És nemsokára úgyis visszatérek.

 

Kleinitz kifelé indul, a többiek utána. Jurisics és Jurisicsné kissé hátramarad.

 

JURISICS

    Na, ez bevágott. Bécsben biztosan
    szajhája van a kedves Kleinitz úrnak,
    mi itt édelgünk, ő ott hentereg,
    és jó pofát kell vágnunk a dologhoz.

JURISICSNÉ

    Édelgek én helyetted, drága lelkem.

JURISICS

    Lesz kinek bőgve panaszkodni rám.

JURISICSNÉ

    Lesz, aki válaszol, ha kérdezem.

 

Mindketten el.

 

AHMED

    Ez Kőszeg, és én itt állok előtte.
    Ez Kőszeg, és aki a kapitánya,
    hajdani jó barátom. Azt hiszem.
    Látni kívántam. Azt hiszem.
    Csodálkozom. Csak ámulok. Nem értem,
    minek is jöttem ide. Furcsa. Állok
    egy vár előtt, és valamit szeretnék,
    állandó pontot, termékeny magot
    a véghetetlen, meddő változásban.

 

Ahmed mögött megjelenik Ibrahim, Fehmiu és néhány török. Ahmed hátrafordul, egy törökhöz.

 

AHMED

Eredj, fiam, a magyarokhoz, mondd meg a kapitánynak, hogy ma este a tiszteletemet teszem.

 

Török el. Ahmed Fehmiuhoz fordul.

 

AHMED

Hallom, együtt vadászgattok a hitetlenekkel.

FEHMIU

Az előző pasa így kívánta.

AHMED

Barátkoztok velük.

FEHMIU

Az előző pasa szerette őket.

AHMED

Béke van.

FEHMIU

Béke van.

AHMED

Ha én nem jövök ide, most pasa lehetnél.

FEHMIU

A szultán bizonyára bölcsen választott.

AHMED

Ne gyűlölj érte a kelleténél jobban. Kárpótlásul segíteni foglak, vannak embereim a portán.

FEHMIU

Boldogít a tudat, hogy bölcs pasát szolgálhatok.

AHMED

Remélem, itt, a portától távol nem kell minden szavunkat mérlegelnünk, nem kell mosolyba csomagolnunk a vicsorgásunkat, nem kell kémeket küldenünk egymás nyakára. Amit kívánhattam, azt én már elértem. Szeretnék nyugodtan, a világtól távol kicsikét eltűnődni ötven évem összefoglalásaképpen. Te fiatal vagy, nem akarhatsz elrohadni a világ végén, neked a hatalom közelébe kell vágynod, hogy végigéld a test és lélek céltalan kalandjait. Én nem beszéllek le semmi butaságról a vének szenilis bölcsessége jogán. Nem akarok bosszút állni rajtad, amiért annyi szép csalódás áll még előtted. Eléggé színes életemben csak a lemondásig jutottam el a következtetésben. Kívánok neked az enyémnél gazdagabb életet, hogy a lemondásnál többre vidd.

IBRAHIM

Szép és emelkedett nézeteidért Fehmiu testvérünk csak hálás lehet. Két hónapja utazom veled a portától, kedves Ahmed pasa, együtt keltünk át széles folyókon, gyilkos mocsarakon, égig érő hegyeken, és tanúsíthatom: szép szavaid hitelét egész emberséged szavatolja. Megszerettelek az úton, dicső Ahmed pasa, ezért ne vedd tőlem rossz néven, hogy a fényességes szultán szigorú parancsára csak itt és most közlöm veled a jó hírt: hatalmas sereg érkezik a napokban, hogy a te vezetéseddel lerombolja Kőszeget, majd Bécs ellen vonuljon. A fényességes szultán kegyelméből te veszed be Bécset, dicső Ahmed pasa, kedves nagyvezérünk. Itt van a fényességes szultán írásos parancsa. E rendkívüli kitüntetéshez elsőként gratulálok.

AHMED

Átveszi a levelet. Köszönöm.

FEHMIU

Fogadd őszinte jókívánságaimat.

AHMED

Köszönöm.

FEHMIU

Azt azonban nem értem, hogyan vesszük be Bécset ágyúk nélkül, utánpótlás nélkül, télben, hóban, békeidőben.

IBRAHIM

A szultán így döntött, és mondhatom: jól döntött. A szultán ismeri az alattvalóit. Ahmed pasa az egyetlen, aki képes erre a hőstettre.

AHMED

Köszönöm. Ibrahim, Fehmiu, kérlek, hagyjatok magamban örvendezni.

 

Ibrahim és Fehmiu el.

 

AHMED

    Egyedül. Lerombolni Kőszeget. Hát persze.
    Mi mást akarjon tőlem a végzetem?
    Amire vágyom, soha el nem érem.
    Mit nem akarok: mindig azt teszem.
    Most mérlegelni kell. Mindez valóság.
    Legyen erőm, hogy halkabban beszéljek.
    Mindez valóság. Nekik legalábbis.
    A sorscsapások, melyek eddig értek,
    talán mégiscsak összekalapáltak
    olyan keménnyé, hogy ne hulljak széjjel
    rángó és vinnyogó idegcsomókra.
    Mutass rám, mondd, hogy ő az, aki éljen,
    a szívének még dobognia kell,
    ez nem az őrjöngések ideje.
    Valamit meg kell oldania, aztán
    ha múlik a cél, múljon el vele.

 

Ahmed lassan, óvatosan el.

 

Második jelenet

Este. Terem a várban. Az asztal megterítve. Jurisicsné széken ül, Jurisics fel-alá járkál.

 

JURISICS

    Nem jött el. Hát nem jött el. Na jól van.
    Itt hülyülök el a világ végén
    eme koszfészekben, eme korban,
    nálatok kevésbé hülye lévén.
    Te legalább kötögethetsz, kedves.
    Annyi mindent csinálhatsz! Soroljam?
    Csicsereghetsz. Mit hallgatsz?

JURISICSNÉ

    Mit mondjak?

JURISICS

    Semmit. Csak ne bámulj! Mit meredsz rám?!
    Szegény mártír. Eriggy haza. Bécsben
    bálok vannak, pompa, fény, vigasság,
    minden ott van, és a fő: hogy én nem.
    Persze inkább itt maradsz, hogy lássam:
    hogyan szenvedsz tőlem. Csúnya módszer.

A földhöz vág egy széket, az szétesik.

    Esik itt szét minden. Önmagától.
    – Úgy ülsz, mint egy hulla. Hajigáljunk!
    Erre jó a gombóc! Jövel, hölgyem.

Szilvás gombócokkal hajigálja, Jurisicsné nem mozdul.

    Ha szemernyi élet volna benned,
    felpofoznál vagy visszadobálnál.

A falra dobál, a gombócok odaragadnak.

    Száz év múlva kőkemények lesznek.
    Ágyúgolyóként mutogatja őket
    majd a hálás és kegyes utókor.

 

Jön Kézdi, Jurisics megdobja, nem talál.

 

JURISICS

Hoppá!

KÉZDI

Egy török van kint, látni óhajt.

JURISICS

Lásson.

 

Kézdi el.

 

JURISICS

    Célba fogunk dobálni. Mondjuk: a szádba.
    Te majd kitátod, jó? Így: á-á-á! Egészen!

 

Jön Ahmed, Jurisics megdobja, nem talál.

 

JURISICS

Maradj ott, kedves igazhitű, hadd célozzak még egyszer.

AHMED

    Késtem egy kicsit. Közbejöttek a dolgok.
    És magam is a dolgok között voltam.

JURISICS

    Húsz éve késel! Ó, Nikola Dzsurics!
    De nem. Ez lehetetlen. Épp te állnál
    előttem, akit annyit vártalak?
    Egyetlen emberem a rengetegben?
    Te jöttél el – és éppen pasaként –
    hozzám – a kapitányhoz? Őrület,
    hogy így tér vissza minden fiatalság.
    Húsz éve társalgok veled titokban.
    Agyamban minden kérdést megfeleltél
    bölcsen és tréfálkozva, mert tudásban
    velem változtál, hozzám öregedtél:
    az emlékképet, azt a régi-régit
    én átterveztem és újra faragtam,
    hogy előttem járj és bölcsebb maradj,
    hogy hozzád fordulhassak jó tanácsért.
    Ki bennem élt, már nem volt az a régi,
    de tudtam: bárhol élsz is a világban,
    úgy változtál csak, mint az én fejemben,
    mert kettőnk agya, ez a két elárvult,
    világos agyvelő olyan hasonló,
    mint két szép Himalája – hogyha volna
    a kővilágnak némi fantáziája.
    Ha meghaltál – mert meghalhattál – volna,
    hidd el, hogy nem rendített volna meg:
    élt egyszer szellem-ikrem itt a földön,
    lehetséges volt, így tehát igaz volt
    és lesz is még a természet csodája.
    De mégis jobb, hogy élsz. Most végre bölcsen
    minden kudarcot megtárgyalhatunk
    személyesen s vidáman, mert kifogtunk
    a történelem masinériáján.
    Ó, hányszor elképzeltem ezt a percet!
    Az üdvözlő szavakat bemagoltam,
    mert hosszan, szépen kellene köszönnöm,
    hogy biztonságot adott a tudat:
    van kihez mérnem az emberségemet.
    De most, hogy itt vagy, minek mondanám?
    Elég, hogy itt vagy. Látod? Már mosolygok.

JURISICSNÉ

    Ki ez az ember?

JURISICS

    Akiről meséltem.
    Emlékszel?

JURISICSNÉ

    Nem.

JURISICS

    Dehogynem. Bécs alatt,
    a Duna-parton.

JURISICSNÉ

    Ott másnak meséltél.

JURISICS

    Attól még emlékezhetsz, drágaságom!
    – Ez itt a feleségem. Nős vagyok.
    Ez itt a váram. Némileg szegényes,
    rozoga, ócska. Én ennyire vittem.
    Te persze nyilván célt értél a portán.
    A jóvoltodból, gondolom, a szultán
    görög és latin auktorait bújja,
    s török Firenzét tervez lelkesen.
    Milyen bájos bolondok is lehettünk!
    Landino, Vinci, Sangallo, Burchiello
    nyomán a karsztos dalmát partvidéken
    folytatni kezdtünk néhány kezdeményt,
    és azt hittük, hogy ők csak előfutárok,
    apró gyöngyök csupán a koronánkhoz!
    Hát, erre nincsen tenger. Szellő se rebben.
    Legalább senki sem szól emberi nyelven,
    és nem raknak rám súlyt, hogy fölemeljem.

AHMED

Nikola, kérlek, küldd ki a feleségedet.

JURISICS

Beszélhetsz előtte bármiről, a legpocsékabb oldalamról ismer.

AHMED

Mégis kérem, asszonyom, hagyjon magunkra.

JURISICS

    Kimértebb vagy, mint elképzeltelek.
    Na persze. Húsz álarcos év a portán,
    húsz év lemondás, tilalom, hazugság.
    Ezért nem lettem főkamarás Bécsben.
    Szívem, kérlek, feküdj le. Majd megyek.

JURISICSNÉ

Jó éjszakát.

AHMED

Jó éjszakát.

 

Jurisicsné el.

 

AHMED

Ne vágj a szavamba. Szerettem volna a közeledben lenni, hibáztam. Délben közölték a szultán parancsát. Le kell rombolnom Kőszeget, majd el kell foglalnom Bécset. Kétszázezer török közeledik. Annyi időnk van, amíg ideérnek. Bécset persze nem lehet bevenni, megfagyunk, éhen veszünk, én megkapom a selyemzsinórt, a had feloszlik, a béke tart tovább. Nem szívesen lennék a gyilkosod. Gondolkozzunk. Kevés az időnk.

JURISICS

Ez lázálom vagy tréfa vagy őrület. Hadjárat most, amikor béke van? Hadjárat ősszel? Á, ez tévedés.

AHMED

A hadjáratnak több oka lehet. Az első: viszály van a portán, vesztes hadjárat kell, hogy a szultán kioszthasson néhány selyemzsinórt az állítólag vétkesek között. A második: az ellenségeim így kívánnak megszabadulni tőlem. A harmadik: a szultán gyönge, egy hadjárat az erejét mutatná, és mire a vereségről értesülnek, ő már nyeregben ül megint. A negyedik: a szultán és a császár összebeszélt, a szultán úgy tesz, mintha vicsorogna, a császár a végveszélyre hivatkozva szabadon irtogathat otthon pár napig. Az ötödik: a végveszély nevében meghúzható a gyeplő rajtatok. A hatodik: tőled akarnak szabadulni, vagy éppen Kőszegre fáj a foguk; te hősi halált halsz, aztán, hisz béke van, valaki éppen Kőszeget kapja meg. Hány okot mondjak még? De nincs időnk. A hadjáratnak meg kell lennie, mert így akarják magasabb hatalmak. A porta és az udvar közötti gyűlölködő jó viszony, hadjárat ide vagy oda, nem szenved csorbát néhány nemzedékre. Egyik se gyöngül annyira, hogy az egyensúly túl gyorsan felborulna. Én Bécs alatt majd felkötöm magam, de ez még odébb van, és magam sem hiszem. Most Kőszeg a téma. Az én célom: Kőszeget megkerülni. A te célod: elmenni. Most. Azonnal. Ha nem ment föl a császár, meg kell szöknöd. Mert nem biztos, hogy ostrom nélkül megússzuk.

JURISICS

    Biztosan úgy van minden, ahogy mondod,
    de nem kavar föl. Talán meg sem értem.
    Itt vagy, és húsz év mintha nem lett volna,
    és mégsem úgy beszélünk, ahogy illik.
    Nem érzed, hogy más témát érdemelnénk?
    Hogy ez a hangnem méltatlan és sértő?
    Kiábrándító, mert személytelen?

AHMED

Nekem már volt időm felfogni. Neked is lesz. Csak egyet ne feledj. Te lobbanékonyabb vagy nálam, de őrjöngeni, azt most nem szabad. Most ne szeress. A terhelés alatt a szeretet csak gyűlöletbe csaphat. Feledjük el az Adriát, a terveinket, az ifjúságot. A barátságunk most csak megzavar. Ismerjük be, hogy sosem volt Édent mintáztunk menedékül a múltból. Mítoszt hizlaltunk magunknak gyöngeségből. Bele kell törődnünk, hogy az irhánk mentésének száraz, unalmas témájáról cseréljünk eszmét mostanában szűkszavúan, szürkén, fegyelmezetten. Később talán még elcseveghetünk fontosnak tűnő felfedezéseinkről. Gondolkozz pontosan. Jó éjszakát.

 

Ahmed el.

 

JURISICS

    Gondolkozz pontosan! Ugyan miről?
    Ugyan kiért? Érted, vesztett barátom,
    vagy magamért, ki elhulltam az úton,
    ki negyven éve hánykódom vakon
    és süketen a céltalan világban,
    melyről tűnődöm ébren és álmaimban,
    és tűnődésem tárgyai szétoszolnak,
    új rendbe szerveződnek, mielőtt
    a régi formát meg tudnám ragadni?
    Miről tűnődjem? Kétszázezer török?
    Szultán és császár, udvar, porta, Kőszeg?
    Mit nekem tények, úgynevezett valóság?
    Mit nekem ez a korszak és benne én?
    Gondolkozzék pontosan, aki érez,
    és köze van még ehhez az egészhez!

 

Jurisics néhány gombócot hajít a falra, el. Besurran pár várbeli, lelopják az ételt az asztalról. FIÚ néhány gombócot levakar a falról. Mind el.

 

Harmadik jelenet

Éjszaka. Az emeleten egy szolga jön gyertyatartóval, lemegy az udvarra, ahol Grabec leteperi, és befogja a száját, Kézdi elveszi tőle a gyertyát és a levelet. Diák és Szakács mereng.

 

KÉZDI

Olvas. „Szeretve tisztelt nagy hatalmú császár! Tudomásomra jutott, hogy a török megszegi a békét, és Kőszeget lerombolván Bécs ellen készül kétszázezer emberrel. Kérem felségedet, engedélyezze Kőszeg kettőszáz védőjének az elvonulást. Se fegyverünk, se élelmünk, fél napig sem állhatunk ellent. Nem megfutni akarunk, hanem a császári sereghez csatlakozva kívánunk harcolni felségedért. Felséged hűséges alattvalója, Jurisics Miklós, Kőszeg kapitánya.” Ne fojtogasd a fiút, megfullad a szerencsétlen, mielőtt kinyöghetné, hogy nem akar kiabálni.

 

Grabec elengedi a szolgát. Kézdi a Diákhoz fordul.

 

KÉZDI

Ne álmodozz, te holdkóros, mától komoly időket élünk. Hallottad, mi van a levélben?

DIÁK

Bocsáss meg, nem figyeltem.

KÉZDI

Mindegy. Átadja a levelet. Van még hely alatta, írjad. Diák írja. „Felséges császár, a kapitányunk gyáva, mi azonban bátrak vagyunk” Bizony. Ezt ne írd. A bizonyt ne írd. Nem írtad le? Jó. Írjad: „Ezerszeres túlerő se számít, ha felségedért onthatjuk a vért. Egyébként az egész csak csalafintaság, mert Jurisics nem szereti Kőszeget, és el akar menni, mi azonban, a többiek, a végsőkig kitartunk. Kézdi Gábor hadnagy.” Le van írva? Írd még alá Grabec nevét is.

GRABEC

Az enyémet?

KÉZDI

A tiédet. Megvan? Jó. Szolgához. Kínos halál a fulladás, a választ ezért nekem hozod. Indulj.

 

Szolga el. Kézdi észreveszi Szakácsot.

 

KÉZDI

Szakácshoz. Mi az, te hallgatózol?

SZAKÁCS

    Ilyen finom és olyan remek
    legyen az étel! – így a kapitány.
    Én gürcölök, hogy belegebedek,
    ilyen jót én se főztem még talán.
    És mi történik? Minek remekeltem?
    Hát nem kihűlt a főztöm?!
    Több jót nem főzök, esküszöm,
    bosszúból! – ezen az őszön. El.

DIÁK

    A kicsiny lelkek főznek és zabálnak,
    hogy zsíros étke legyen a halálnak.
    De talán mégis közeleg az élet.
    De nem lehet tévedés, hogy ilyet érzek.
    Az ember talán mégis hős lehet.
    Tán megkínoznak, mint a szenteket,
    ha jól megy minden. Istenem, kívánom,
    add hát, hogy példás legyen a halálom! El.

KÉZDI

    Hülyék. Grabechoz fordul.
    Most aztán megfizethetsz mindenért.
    Hányszor gúnyolt a kapitány, de hányszor!
    Hülyének mondott, és a többiek
    röhögtek rajtad, emlékszel? Csodáltam,
    hogy nem ugrottál rögtön a fejének.

GRABEC

    Gúnyolt a kapitány? Engem?

KÉZDI

    Na persze
    te olyan jó vagy: még csak észre se vetted.
    Éppen a jóságod miatt szeretnek,
    és egyre többen kívánnak kapitányul.

GRABEC

    Engem? Ne mondd. Nem viccelsz?

KÉZDI

    Én? Dehogy.

GRABEC

    Én nem vagyok alkalmas kapitánynak!
    Nem bízik bennem senki. Mert ha bízna,
    talán erőssé válnék, mint ahogy
    álmodtam is, hogy én parancsolok,
    és jól csináltam, jobban, mint akárki.

KÉZDI

    Ha végre mozgás lesz, valami bolydul,
    kitörhetünk ebből a pocsolyából,
    és szebb lesz minden, mint akármely álom.
    Jó éjszakát, jövendő kapitányom!

 

Kézdi el.

 

GRABEC

    Hogy fogok én most elaludni? Jó ég!
    Hogyan lehetnék valaki, aki volnék?
    Erős lehetnék, mint még senki sem,
    csak ne volnék ennyire gyönge, istenem! El.
 

Negyedik jelenet

Hajnalodik. Jurisics a vár fokán áll.

 

JURISICS

    Tíz hasztalan, meddő, unalmas évem
    lesz jóvátehetetlen, ha elmegyek.
    Kisemmizetten, üresen jutottam
    a hanyatlás kietlen küszöbére.
    Bárhova mennék, célt már nem találok.
    Tíz évig azt hihettem: észrevétlen,
    meghúzódva még ápolhatom azt,
    mit máshol kitaposnának belőlem
    a könyörtelen, bősz tülekedésben,
    de most már látom: itt is kitaposták.
    Elhamvadtak a léleklángolások,
    s ha kérhetek még valamit a sorstól,
    hát azt kérem: kerüljön el a tárgyát
    sosem lelő vágy, és a remegések
    az áhított, ám csalódást hozó
    találkozók előtt hagyjanak engem.
    Ha minden törekvés magvába rothad,
    ha különbözni kár és nem lehet,
    sodródjak szépen, engedelmesen,
    halálra készen bárhová, feledjem
    fiatal másomat, kit a téves álmok
    olyan sokáig nem hagytak nyugodni.
    Ne várjak semmit. Hasson át egészen
    a hódoló tudás, tegyen öreggé,
    fonnyassza el képzelgő agyvelőmet.

 

Jön Jurisicsné.

 

JURISICSNÉ

    Le sem feküdtél. Történt valami?

JURISICS

    Az ember gyakran érzi úgy,
    hogy felgyülemlett tévedéseit
    rákényszerítheti az éjszaka
    halottnak, engedelmesnek tűnő világra.
    – Elmegyünk innét. Nem tudom, hová.
    Itt úgyis túl soká időztünk.
    A legjobb lesz, ha reggel útnak indulsz.

JURISICSNÉ

    Elmenjek? Én? Miért? Hová?

JURISICS

    Menj Bécsbe. Úgyis mindig oda vágytál.
    A török lerombolja Kőszeget.

JURISICSNÉ

    Erről mesélt a kedves jó barátod?

JURISICS

    Úgy látszik, más témája nem akadt.

JURISICSNÉ

    Megmondanád, hogy mihez fogjak Bécsben?

JURISICS

    Rád bízom. Neked még vannak vágyaid.

JURISICSNÉ

    Ó, nincsenek. Már kiölted belőlem.

JURISICS

    A magamfajta ember nagyot hibázik,
    ha magány ellen szerzi be a társát.

JURISICSNÉ

    Ó, tudom én, te intettél magadtól.

JURISICS

    Tudtam, hogy nem hihetsz a szavaimnak.
    Az őszinteség a legnagyobb hazugság.
    Elválhatunk. Más hitre térek. Vagy csak
    külön leszünk, pénzt bőven kapsz, akár
    szeretők garmadát is tarthatod.

JURISICSNÉ

    Lám, lám, akár még hálás is lehetnék,
    hogy annyi év után most érett fővel
    a szabadságot jobban becsülhetem.
    Ezt bölcsen kitaláltad, gratulálok.
    Ezentúl annyi vigaszom se lesz,
    hogy átkozhatlak – mert hiszen te jó vagy.
    Majd ujjal mutogatnak rám: kitartják,
    ő meg a férje nevével hentereg.
    Szegény ember, mondják majd rólad akkor,
    mekkora szíve van! Menjek el, most, mivel
    már roncs vagyok, és zavaró a látvány.
    Az ilyet ki kell rúgni, nemde, kedves?
    Még szép, hogy eddig megtűrtél. Köszönöm.
    Szép, hogy elengedsz: Ezt is köszönöm.
    – Ha szabad vagyok, amit köszönök,
    nem megyek sehová. Csak ha elűzöl.
    Tessék engem kirúgni. Összeverni.
    Nem könnyítek a dolgodon, szívem.
    Veled tartok a rosszban és a rosszban.

JURISICS

    Itt ostromolni fognak, ha nincs szerencsém.
    Nem érted? Én sem értem. Mégis így van.

JURISICSNÉ

    Hát azt hiszed, teljesen vak vagyok?
    Szégyellsz engem a barátod előtt,
    ezért kell nekem elpucolni!
    Ti meg majd egymás között röhögve
    kibeszéltek, tudom én. Arra vársz,
    hogy zaftos témává szelídüljek.
    Hát erre várhatsz, kedvesem!
    Én itt maradok veled, és elmarom
    a barátodat, hogy fájjon kicsit az élet.
    Mióta tervezem, hogy kiheréllek!
    Csak a bosszúmra eddig nem nyílott alkalom. El.

JURISICS

    Ezt is neked köszönhetem, barátom.
    Mert nem vagy már, megengeded, hogy fájjon,
    amit veled vértezve föl se vettem.
    Aki bánthat, csak az lehet kegyetlen. El.
 

Ötödik jelenet

Reggel. Az udvaron várbeliek gyülekeznek. A vár fokán megjelenik Jurisics, mögötte Kézdi.

 

JURISICS

Hova mennek, emberek?

KOVÁCS

Disznóra.

JURISICS

A törökkel?

KOVÁCS

Hát persze. Ha a kapitány úr jónak látja, lövünk egy szép szarvast az új pasának, hadd lássa, kivel van dolga. A többihez. Estig tíz hordó bort kell átvinnünk a táborukba, nehogy elfelejtsük.

JURISICS

Az a helyzet, emberek, hogy ma nem lesz vadászat.

 

Morgás.

 

JURISICS

Hadiállapotban vagyunk. A török el akarja foglalni Kőszeget. Úgyhogy vadászat, az nem lesz.

KOVÁCS

Hanem mi lesz?

JURISICS

Felkészülünk az elvonulásra.

 

Csönd.

 

JURISICS

Értették?

 

Csönd.

 

KÉZDI

Én ugyan nem értem. Évek óta béke van. Mit ártottunk nekik?

JURISICS

Tudom én? Mégis baj van. Lássák be, emberek, az ellenséggel nem szokás vadászni.

KÉZDI

A távcsővel pásztáz. Hát én nem tudom, de semmiféle készülődést se látok. Csak egy kisebb csapat jön erre.

KOVÁCS

A hajtók. Így volt megbeszélve.

JURISICS

Majd szépen visszamennek.

KOVÁCS

Azt ígértük, legalább húsz disznót lövünk. Ma náluk lesz a lakoma. Jöjjön a kapitány úr is.

JURISICS

Mennék én szívesen, de értsék meg, baj van. A császár engedélyét várom, de ha késik, elmegyünk anélkül. Kétszázezer török jön Kőszeg ellen. Tudják, mennyi az? Borzasztóan sok. Ezerszer több nálunk. Ezerszer. Az is nagyon sok. Összepakolunk és elmegyünk.

KOVÁCS

Hát az lehet, hogy a kapitány úr elmegy. Én maradok.

JURISICS

Marad?

KOVÁCS

Maradok. Itt vagyok itthon, és máshol nem vagyok itthon.

JURISICS

Nem lesz Kőszeg. Lerombolják. A földig.

KOVÁCS

Apám is itt élt, nagyapám is, dédapám is, szépapám is, itt fog élni a fiam is, az unokám is.

JURISICS

Nem lesz nekik hol.

KOVÁCS

Ha eddig volt, ezután is lesz.

JURISICS

Nem lesz. Itt minden pusztulásra van ítélve.

KOVÁCS

Hát az meglehet.

JURISICS

Mégse akar elmenni?

KOVÁCS

Már hogy mennék el? Itt élt a nagyapám, itt él majd az unokám is.

KÉZDI

Megjöttek a hajtók. Nyissák fel a kaput!

 

Felnyitják a kaput, egy csomó török áll kint.

 

KÉZDI

Békés szándékkal jöttek. Bolondság az egész. Valaki telebeszélte a kapitány úr fejét. De ha támadnak, megvédjük mi magunkat. Nem vagyunk mi olyan gyönge legények.

JURISICS

Mit bohóckodsz?

KÉZDI

Komolyan beszélek. Én hűséget fogadtam a császárnak. Ha nem csalódom, erre esküdtünk valamennyien.

KOVÁCS

Mehetünk, kapitány úr?

JURISICS

Vadászni?

KOVÁCS

Vadászni.

JURISICS

    Igaz. Minek rontsam a kedvetek
    idő előtt, ha később is lehet?
    Miért ne tennénk, ami jólesik?
    Miért ne élnénk vidáman egy kicsit?
    Röhögjünk és zabáljunk. Induljatok.
    Remélem, egyikünk se lő bakot.

 

Üdvrivalgás, a vadászok kimennek a kapun, a kaput lecsukják. Jónás félrehúzódik.

 

JURISICS

Kézdihez.

    Amíg én vagyok itt a kapitány,
    addig te nem pofázol összevissza.
    Menj, nézz be minden házba, és közöld:
    pakoljanak. A legszükségesebbet.
    Ha nem hajlandók, csinálj hozzá kedvet.

 

Kézdi el. Jön Kleinitzné.

 

KLEINITZNÉ

Maga csúnya ember, mit művelt a feleségével? Egyfolytában zokog.

JURISICS

Meg akartam menteni az életét.

KLEINITZNÉ

Maga tönkretett egy asszonyt. Szégyellje magát!

JURISICS

Majd ha jut rá időm.

KLEINITZNÉ

Fuj, micsoda modor! Ha ezt tudom, dehogy maradok Kőszegen!

JURISICS

Ne is maradjon. Menjen, amíg nem késő.

KLEINITZNÉ

Nahát, botrányos! Nem kapok levegőt! Elmondom én Bécsben, hogy maga egy kegyetlen, durva, arrogáns fickó!

JURISICS

Mondja, jó, csak minél hamarább.

KLEINITZNÉ

Nem jutok szóhoz! Gyűlölök itt lenni, tudja? A férjemet is utálom. Az álnok féreg. A legutolsó pillanatban szólt, mert tudta, hogy nem térek magamhoz. Most biztos a kurváival hempereg. Utána is mennék azonnal, de most, hogy maga így küld, ilyen modorban, csak azért is maradok, és kimentem a feleségét a maga ronda karmaiból, maga mocskos disznó!

 

Kleinitzné el. Jónás Jurisicshoz lép.

 

JÓNÁS

Tetszik nekem ez a védtelen nőszemély. Szépen tud ócsárolni. Már tegnap is visszanézett. Nagyon tud nézni. Ha van még néhány napunk, ha vadászgatunk még egy kicsikét, hátha egy kiugrott pap, egy garabonciás csibész nyújthat némi vigaszt e gyönge nőnek. Ha nem tartasz rá igényt, én leveszem a válladról a terhét. Te túlságosan jó ember vagy, álmatag kapitányom. Neked ez a némber úgyse kell, hiszen fejlett lelked nem bírná el, hogy kéjt okozz egy nőnek, aki szent!

JURISICS

Ó, te pokolfajzat!

 

Mindketten el. Jön Kézdi, Polgár, Kézműves, Gazda, Grabec, I. és II. katona.

 

POLGÁR

Majd hülye leszek! Hogyne! Hol lehet ilyen vidáman fegyvert csempészni, kérdem én, hát hol? Nekem fix pogány megbízóim vannak!

KÉZMŰVES

A török nekem is elsőrendű piac. Ha elmegyek, elveszítek mindent. Az anyagot, a műhelyt, a vevőket. Elmenni, csak úgy ukmukfukk, mert a kapitány megőrült?!

GAZDA

Most indítom be a leánykereskedést, minden meg van szervezve, itt az első szállítmány, benne van egy csomó pénzem, hagyjam veszni, semmiért?

POLGÁR

Disznóság.

KÉZMŰVES

Gyalázat.

GAZDA

Nem megyünk sehová, az istenfáját.

KÉZDI

Ne engem szidjanak, a kapitány akarja.

 

Kézdi, Polgár, Kézműves, Gazda el.

 

GRABEC

    Amikor elmentek vadászni,
    én elbújtam, hogy megkeressenek.
    Hát megkerestek? Eszükbe sem jutottam!
    Ahol én vagyok, több van ott egy lukkal.
    Még sörétnek se vittek el magukkal! El.

I. KATONA

Azt mondják, a szultán halálosan beteg.

II. KATONA

Ezt a császárról mondják.

I. KATONA

Arról is mondják.

II. KATONA

Ha meghalnak, lehet, hogy nagyhatalom leszünk.

I. KATONA

Ahhoz a pápának is meg kell halnia.

II. KATONA

Azt mondják, súlyos beteg.

I. KATONA

Ez a pápa – hogy is hívják…

II. KATONA

Nem emlékszem.

I. KATONA

Hasonlít a neve a szultánéhoz.

II. KATONA

Mi a neve a mostani szultánnak?

I. KATONA

Fene se tudja megjegyezni. A császár nevét se tudom.

II. KATONA

Várj csak… Pedig tudtam!

I. KATONA

A lényeg az, hogy a halálukon vannak.

II. KATONA

Igen, ez a lényeg.

I. KATONA

Nekünk csak az a dolgunk, hogy túléljük őket.

II. KATONA

Ez a dolgunk.

 

Mindketten el.

 

Hatodik jelenet

Este. A török táborban várbeliek és törökök lakomáznak.

 

KOVÁCS

Azt mondom én nektek, rosszul teszitek, hogy sátorban laktok. Jön a tél, megint befagy a seggetek. Építsetek házat. Vályogból könnyű. Büdös, de jó meleg. Mi majd segítünk. Vagy költözzetek télire a várba. Befértek valamennyien. Meg kéne beszélni a pasátokkal. A kapitányunk biztosan benne van.

 

Jön Ahmed.

 

AHMED

Jó étvágyat, emberek.

KOVÁCS

Köszönjük. Egyék a pasa úr is.

AHMED

Köszönöm, majd később. Maguk lőtték azt a szarvast?

KOVÁCS

Szép állat, ugye?

AHMED

Csodaszép. Végtelenül boldog vagyok.

SZAKÁCS

    Az íze is jó. Nem azért dicsérem,
    mert én főztem, de jó az, ami jó.
    Bár zordan eltökéltem: ebben az évben
    tétlenkedem, fölkelt az alkotó
    a lelkem sértett, önző része ellen,
    és győzött rajtam. Meg is érdemeltem.

AHMED

    Szenvedj minél több ilyen vereséget,
    nekünk csak annál ízesebb az élet.

Félrevonul Jurisiccsal.

    Nagy hiba volt, hogy engedélyezted a közös vadászatot.
    Vesztettél egy napot.

JURISICS

    Többet vesztettem annál. Hosszú évek
    hamis reményeit vágtam szemétbe.
    Egyéként: nem hiszik, hogy menni kell.
    A tisztjeim hűségről, esküről
    papolnak; és a többi se hitte el.

AHMED

    Lehet, hogy a német rendszer igen rugalmas,
    tartalmaz néhány véletlen kibúvót,
    lehet, hogy a császár felmentést fogalmaz,
    mert megszállta a jóság, mert szeret,
    én mégse bíznék benne oly vakon.
    Itt pár nap alatt komoly bajok lehetnek.

JURISICS

    Csak annak hisznek, amit látva látnak.
    Mit látnak? Azt, hogy béke van.
    Döröghetek borzalmas végveszélyről,
    nincs érvem, és ami volna, hatástalan.
    Bár nem tudom, hogy mit várhatok tőled,
    segíts nekem, hogy meggyőzhessem őket.
    Hajnalban, kérlek, támadd meg a várat.

AHMED

    Te nem vagy észnél!

JURISICS

    Azt hiszik, amit látnak.
    Csak picikét rombolj. Néhány halál
    minden érvemnél szebben kornyikál.

AHMED

    Ha holnap kicsikét neked megyek,
    holnapután a hősi halottakat
    megbosszulandó már nagyobb erővel
    muszáj támadnom addig, amíg a várban
    teremtett lélek nyöszörög, mivelhogy
    vezér vagyok, és rám a játékszabályok
    érvényesebbek, mint egy közhülyére.
    Leváltatnám magam, vagy elpucolnék,
    de akkor majd egy vérgőzös barom
    emelkedik irigylendő helyemre,
    és annak Kőszeg nem fáj, mert a könnyű
    felfújható győzelmet senki sem
    hagyná ki józan ésszel, sem anélkül.
    Ajánlom: gondolkozzunk pontosan.
    Például elfogom őket most, azonnal,
    később esetleg foglyokat cserélünk.

JURISICS

    A császár törököt csak németért ad.
    Ezek magyarok, horvátok és rácok.
    Ha mégis kiváltaná őket a felség,
    kötelet kapnak, mert ők árulók,
    mivel fogságba mertek esni élve.
    Mondd, nagy hatalmú nagyvezér, az őrült
    hadjárat ellen egy szót sem emelhetsz?
    Törökjeid jókedvűen zabálnak
    vitézeimmel együtt. A porta messze.
    Vagytok pár százan. Elpuhult pogányok.
    Mutass egyetlen embert itt közöttük,
    aki telt bendővel vérről álmodik.

AHMED

    Most meséljem el neked a világot?
    Ha nem tudnád, mi egykor a megosztott
    világ két kellemetlen pólusához
    csapódtunk, és őrült törvényeik
    alól nekünk, még nekünk sincs kibúvó.

JURISICS

    Hát igen. Ezt a hibát elkövettük.
    Dalmáciában kellett volna maradnunk.

AHMED

    Mint kecskepásztorok, szelíd örömmel
    kecskékkel nyájaskodnánk és mekegnénk,
    számolgatván a még meleg bogyókat.
    – Na, hagyjuk ezt. Elárulod a császárt,
    ők mennek rabszolgának, és belőled
    szeretve tisztelt, rangos janicsár lesz.
    Az egyik rosszat másikra cseréled.
    Nem mindegy? Sőt! Legyen gazdag az élet!

JURISICS

    Ezt megtehetném. Tenném is. De lassú,
    rút kínhalálra ítélne a lelkem.

AHMED

    Mit gondolsz, én mért nem merlek megölni?
    Mért reszketek, hogy szökj meg végre innét?

JURISICS

    Nem lehet. Bennem van a lelkem. Másrészt
    a császár csak akkor hinné, hogy halálos
    veszélyben voltam, ha a két kezemben
    prezentálnám levágott koponyámat.
    Támadd meg Kőszeget. Ígérem, holnap este
    már nem leszünk itt. Kell egy nagy pofon,
    hogy ők kérjenek engem az elvonulásra.

AHMED

    Veszélyes játék. Menjünk a többiekhez.

JURISICS

    Kész? Ennyi volt a társalgás? Egész nap
    csak erre készültem.

AHMED

    Túl feltűnően
    fecsegtünk máris. Már ez is veszélyes.

JURISICS

    Ha ez is sok volt, úgy ezer bocsánat.

AHMED

    Ma nőies vagy.

JURISICS

    Hát az meglehet.
    Majd megnyugszom. Már el nem vesztelek.
    Most még nehéz, de minden seb beheged.
    Majd rákenem pár hűvös életelved.

AHMED

    Ha ezt érdemlem, nagyon köszönöm.
    De tudd, hogy lázad az életösztönöm,
    s mert minden más hazugság, mert csakis élni szabad,
    iszonyú vágyam éledt, hogy meggyilkoljalak.
    Csúnyán hibázik mindaz, aki, mint mi ketten,
    egészet illető szerelmét aggatja rá a részre.
    Egyetlen lénytől várni a választ: véghetetlen
    könnyelműség és minden akarat előzetes, holtbiztos veresége.
    Emlékezz: húsz éve, mikor a férfi az első, döntő hunyászkodás előtt
    magához emelt valakit, egy kölyköt: téged, hogy bizonyítsa: még erős,
    hogy lássa minden ember, de főleg én magam:
    szemernyi féltékenység, sem irigység nincs bennem,
    tehát el se bukhatom:
    emlékezz vissza: én akkor hazudtam,
    és te is tudtad, mert az elbukóban,
    bennem, kegyetlen fiatal szemeddel
    nem vetélytársat láttál, csak az eszközt.
    Az más dolog, mivé fajult az emlék,
    hogy én is kértem: bárcsak rád találnék,
    és kivénhedvén, végleg összetörten
    oly gárgyult lettem, hogy ide is jöttem.
    Hazugságot hazugsággal tetéztem,
    de bűnöm a tiéd is felerészben.
    Hibás vagy: mert kedvessé válhatott
    az emléked, amelyhez nincs közöd már.
    Vagy azt kívánom: felejtsek el mindent,
    és öljelek meg, vagy: hogy messze volnál.
    Az agyamnak nem parancsolok, belátom.
    Ezért hát menekülj, öreg barátom.

 

Ahmed visszamegy a többiekhez, Jurisics követi.

 

AHMED

    Tíz hordó bort láttam a közelben.

 

Csend lesz.

 

AHMED

    Remélem, egyetlen igazhitű sem ivott belőle.

 

Csend.

 

AHMED

    Remélem, az igazhitűek csak a szarvasból ettek.

 

Csend.

 

AHMED

    A disznóhúst, nem is kell mondanom, a Korán tiltja.

 

Csend.

 

AHMED

    Egészségére váljék mindenkinek minden.
    Mi azt kérjük, hogy Allah megsegítsen.
    Titeket pedig segéljen az Isten.

 

Ahmed a törökökkel el.

 

JURISICS

Indulás.

 

Jurisics a magyarokkal el.

 

Hetedik jelenet

Este. A török vezéri sátor előtt Ahmed, Fehmiu, Ibrahim.

 

AHMED

Kétszer is megadásra szólítottam Jurisicsot, kétszer is hiába.

IBRAHIM

A hitetlen kutya.

AHMED

Bőszít a dolog, ezért hajnalban megtámadjuk őket. Lássuk, kedves fiam, mekkora hadvezér vagy. Te veszed be a várat.

FEHMIU

Kitüntető bizalmadért fogadd hálámat.

AHMED

Kapsz tőlem kétszáz embert.

FEHMIU

Kettőszázat?!

AHMED

Sokallod? Ennek nagyon örülök. A hadvezéri képességeket nem erővel, hanem ötletekkel tanácsos megmutatni. Tehát százötven – vagy inkább száz embert kapsz. A vár gyöngécske, a magyarok részegek, kíváncsi vagyok, mivel leped meg őket. Remélem, fényes győzelmet aratsz a dicsőséges szultán örömére.

 

Ahmed bemegy a sátorba, Fehmiu odébb vonja Ibrahimot.

 

FEHMIU

A szultán bizonyára kedveli nemes vezérünket.

IBRAHIM

Bizonyára.

FEHMIU

Ahmed pasa nyilván kiváló hadvezér.

IBRAHIM

Nyilván.

FEHMIU

Valószínű, hogy Kőszeget is bevenné húsz-harminc nyomorékkal.

IBRAHIM

Valószínű.

FEHMIU

Én azonban, fáj bevallanom, Ahmednek a nyomába sem érhetek.

IBRAHIM

Vigyél magaddal több embert. Esetleg valamennyit. A győzelem majd téged igazol. Ahmed pasa felhatalmazott, hogy légy ravasz. Ügyeskedj vele szemben is, hogy elnyerd a bizalmát.

FEHMIU

Ez a célom, mert nagyon megszerettem, és fiaként viselem a szívemen a hadjárata sorsát, Ha ő, a kiváló hadvezér véletlenül nem volna itt velünk, úgy érzem, egyikünk se lenne képes dicsőséget szerezni fegyverünknek. Megszégyenülten fagynánk be a hóba az erős bécsi várfalak előtt, és nagyvezérünk csontig ható szélben himbálódzna kiguvadó szemekkel.

IBRAHIM

    Örüljünk hát, hogy Ahmed a vezérünk.
    Fortélyait figyelve és tanulva
    a dicsőséges hadjárat után
    az örökébe lépünk.

 

Mindketten el.

 

Nyolcadik jelenet

Éjjel. Jurisics a vár fokán áll.

 

JURISICS

    A parancsot kiadtam. Zúgolódva,
    értetlenül virrasztanak. –
    Ha reggel tényleg lesz csetepaté,
    néhány élőből hullát én csinálok.
    Én, aki nem tudom, hány áldozatra
    kaptam jogot – kitől is? Hát magamtól.
    Hiszen én túlélem a holnapot,
    mert azt mondom magamnak: óvom őket,
    és nélkülem holtbiztos, hogy kinyúlna
    nem néhány, hanem valamennyi. – –
    Meggyőző, szép kibúvó, és ha jó barátnak, jóistennek mondanám,
    felmentenének biztosan, meg is dicsérnének talán.
    Ám egyikükkel sem vagyok sem beszélő, sem haragos viszonyban.
    Bevallhatom hát: én csak a saját
    bőrömet mentem, s nem lehetek süket,
    miként egy jóisten vagy jó barát.
    Ítélnem kell fölötted, kapitány,
    mert gyilkolsz, hogy majd megdögölhess – vénen.
    Mindenki adhat erre feloldozást,
    akárki adhat, bárki más, csak én nem.
    – Barátom, lassan érteni kezdelek.
    Amit nem mertem, kimondtad helyettem.
    Valaha pendítettél, s én rezegtem,
    de tanítványod csak most, késve lettem.

 

Az udvaron jön Kleinitzné és Jónás.

 

JÓNÁS

Ne fusson el, drága hölgyem, úgyis maradni akar.

KLEINITZNÉ

Pimasz briganti! Maradni, én?

JÓNÁS

Hát persze. Jobb, ha tudja. Ha nem maradna, majd én kényszerítem.

KLEINITZNÉ

Hohó, fiacskám, azt adja az isten!

JÓNÁS

Jobb, ha tudja, hölgyem: nem fog bejutni a vendégszobába. Szurkot kentem a küszöb elé, és maga, drága hölgyem, bele fog ragadni, és én majd, mintegy arra járva, szépen kisegítem.

KLEINITZNÉ

Nem fogadom el a segítségét.

JÓNÁS

De megkérdezni megkérdezi persze, ki volt az a marha, aki odakente?

KLEINITZNÉ

Na és ha megkérdezem?

JÓNÁS

Akkor bevallom, hogy én voltam a marha. Ettől, drága hölgyem, meglepődik, és tovább kérdez az indokaim felől. Mire én lángoló szerelmem bizonyítékaképpen azt is bevallom, hogy a vendégszoba kulcsát is elcsórtam, valamint ma kétszer mosakodtam, és megborotválkoztam, és másfél egész napja nem voltam nővel.

KLEINITZNÉ

Mire én mit mondok?

JÓNÁS

Még nem ajánlkozik fel, isten őrizz! De a vallomásom után mint nőszemély már tréfálkozni kezd, a tréfás hangnem kétharmad siker.

KLEINITZNÉ

Csakhogy én finom teremtés vagyok.

JÓNÁS

Pontosan ezt fogja mondani! Mire én biztosítom, hogy minél finomabb a hölgy, annál átlátszóbb gyanútlanságot színlel.

KLEINITZNÉ

Hát ezt honnan veszed?

JÓNÁS

Előző életemben, a lelkiben, törékeny, finom asszonyságok csuda dolgokat gyóntak piruló fülemnek!

KLEINITZNÉ

Gyóntak, neked? Te pap vagy? Ó, de kár!

JÓNÁS

    Csak voltam, drága hölgyem. Valahonnan
    muszáj volt megszemlélnem a lelki tájat,
    hogy el ne szalasszalak, ha rád találok.
    – Önzés volna, ha azt mondom: szeretlek,
    mert edényt keresek a nedveimnek?
    Legyünk bölcsek! Ne fájjon, hogy a holnap
    egymásból minket úgyis kilakoltat!
    Kétfelől jöttünk, kétfelé megyünk
    tovább, ahogy szokás, előre.
    Bukjunk tehát egy jó hatalmasat,
    és legyünk szépek tőle!
    – Bocsáss meg, drága hölgyem, hiszen tudom:
    férjed van, akit szeretsz, a sorsomon
    csak ronthat vad, dühöngő szenvedélyem,
    s téged magammal nem ránthatlak mégsem.
    Bocsásd meg, kérlek, hogy zavartalak,
    de felszakadtak bennem a szavak.

KLEINITZNÉ

    Hová mégy? Ó, te szeleburdi! Most már
    el ne szaladj, ha eddig bátor voltál!

JÓNÁS

    Ó, asszonyom, csak férjezett ne lennél!

KLEINITZNÉ

    Na és ha az vagyok! Téged lohaszt,
    hogy amit látsz majd, más is látta azt?
    Téged csak ne zavarjon, ki a férjem!
    Imádkozz inkább, nehogy visszatérjen!
    Én imádkozom. Érted, kis papom.
    Pimasz pofidnak most leszurkolom
    az álompuszit. Jó éjt, kis lovag.
    Még mindig itt vagy? Ne is lássalak! El.

JÓNÁS

    Nahát! Itt volt és elment. Ó, egek!
    Kis híja, és még beleszeretek!
    Ma milyen nagy az újhold!
    Ó, istenem, ma nyár van!
    Lehet, hogy vártam valamit –
    lehet, hogy erre vártam?
    Ma milyen nagy az újhold!
    Ó, istenem, ma nyár van! El.

JURISICS

    Nagy kedvem lenne bosszút állni rajtuk,
    mert kedvesek, mint én már sohasem,
    de mégis szép, hogy vannak még bolondok.
    Hát mit virrasztok fölöslegesen?
    Háború lesz? Hát aztán? Meghalunk?
    Többen haltak meg, mint ahányan élnek.
    Ha más kibírta, én is kibírom,
    és csontjaimat szétszórom a szélnek. El.
 

Második felvonás

 

Kilencedik jelenet

Hajnal. Jursicsné hálószobája. Jurisicsné és Kleinitzné virraszt.

 

KLEINITZNÉ

    Meg nem foghatom, miért búslakodsz.
    Hiszen ez olyan bájos vár valóban,
    itt minden olyan jó illatot áraszt,
    és mindenkinek pimasz képe van,
    jaj, istenem, az én gazember férjem
    ha tudná, mennyire imádok élni,
    rettegve dugna egy verembe, én meg
    a porkolábot is elcsábítanám!
    Jaj, kedvesem, te nem tudod, milyen jó
    nőnek születni! Vonzani az örvényt,
    halasztgatással bukni egyre mélyebb,
    tisztító szédületbe, és a férfi
    komornak tűnő maszkja mögé hatolva
    lehunyt pillák fedezékéből belátni
    a borzas, álmélkodó gyermekarcra,
    amelyről ő sem sejti, hogy övé:
    nagyobb titkok óvását bízza ránk,
    semhogy valaha eljárhatna szánk.

JURISICSNÉ

    Én nem tudom, mi a jó a férfiakban.

KLEINITZNÉ

    Ami bennünk van, az a jó belőlük.

JURISICSNÉ

    Bennem már ne legyen belőlük semmi.
    Még véded őket? Ahelyett hogy engem
    védenél tőlük, úgy, amint ígérted?

KLEINITZNÉ

    Ha jól emlékszem, nem erre szegődtem.

JURISICSNÉ

    Neked se látom hasznodat, barátném.
    Elég volt három nap, hogy olyan legyél,
    mint ebben a mocsárban valamennyi,
    akikkel én már szót se válthatok,
    mert arra sem méltók, hogy szidjam őket.

KLEINITZNÉ

    Ez nekem szólt?

JURISICSNÉ

    Én már csak egyedül,
    bezárt szobában tengődöm. Ha rám nyit
    közülük bárki, vagy ha én megyek
    közéjük: törni-zúzni vagy kimúlni
    kívánok, és az ájulás kerülget.

KLEINITZNÉ

    Zavartalak? Kérlek, ne vedd zokon.
    A legjobb lesz, ha én most távozom.

 

Kleinitzné ki akar menni a szobából, az ajtó zárva.

 

KLEINITZNÉ

Valaki bezárta. Kívülről. Hallod? A csudába. Ostoba tréfa. Dörömböl. Hé, valaki odakint! Be vagyunk zárva! Csönd. Durmolnak. Dörömböl, abbahagyja. Ki volt az a marha… Hátha Jónás? A pimasz szoknyapecér. De mégsem. Mi célja volna azzal, hogy bezár egy másik nővel? Ki lehetett, mit gondolsz?

JURISICSNÉ

Bármelyik barom, vadállat, sertés, disznó.

KLEINITZNÉ

Aha.

 

Csönd.

 

KLEINITZNÉ

Reggel majd csak kieresztenek: Barátném, sajnálom, ma nálad alszom.

JURISICSNÉ

    Kitől várjak én megváltást, kegyelmet,
    ha te is ellenem vagy, hát kitől?
    A férjem talán általad figyeltet.
    Ő kérte, hogy vidámságról fecsegj,
    mert tudja jól, hogy nekem fáj a mások
    öröme, jobban fáj, mint seb sajoghat.

KLEINITZNÉ

    Hagyd abba, kérlek, mert ha nem, kiáltok!

JURISICSNÉ

    De nem tesz tönkre engem, nem hagyom.
    Lehet, hogy nincs számomra oltalom,
    de számotokra sincs. Eljön az óra,
    és meglakoltok. Gondoskodom róla.
    Még nem tudom, hol, nem tudom, mikor,
    de bűneiért mindenki meglakol.

KLEINITZNÉ

    Miket beszélsz? Hát mi bajod velem?

JURISICSNÉ

    Azt hiszed, elhagyott az ép eszem?
    Átlátok én már rajtatok, szívem,
    sőt túl sokat látok már, azt hiszem.

KLEINITZNÉ

    Most jó? Örülsz, hogy látod: reszketek,
    és nyoma sincs már bennem az örömnek?
    Te zártad be az ajtót! Kitaláltam?
    Meg akarsz engem kínozni, te ördög?

JURISICSNÉ

    Az ajtót? Még hogy én? Micsoda ötlet!
    Csak adna nekem az ég férfiöklöt!

 

Az ablakban megjelenik egy török, bebámul.

 

KLEINITZNÉ

Egy szék mögé bújik.

    Futóbolond! Egek! Hová kerültem!

JURISICSNÉ

    Székkel támad rám! Gyere csak, te dögvész!

 

Jurisicsné széket ragad. A török beugrik az ablakon, körülnéz.

 

JURISICSNÉ

    Gyilkos! Még egy! A férjem küldte rám!

 

A székkel fejbe vágja a törököt, az elterül.

 

JURISICSNÉ

    Gyertek csak, disznók, megkapjátok ám!

 

Újabb török néz be az ablakon.

 

KLEINITZNÉ

Az ajtóhoz rohan.

    Segítség! Emberek! Ébredjetek!

 

A török beugrik, Jurisicsné rátámad, a török elkapja a széket, ellöki Jurisicsnét.

 

KLEINITZNÉ

Felragad egy másik széket, hátulról fejbe vágja a törököt, az elterül.

    Kinyúlt ez is. De furcsa! Fekszenek,
    még csak nem is szuszognak. Alszanak tán?

Pofozza őket.

    Hé, ronda férgek, mi a nevetek?
    Anyátok hogy szólít? Musztafa? Hasszán?
    Nem hallják. Próbáld felültetni őket.
    Jaj, istenem, nem szép e próba tőled!

 

Jurisicsné megpróbálja felültetni az egyiket.

 

JURISICSNÉ

    Megöltük? Mondd! Nem él már soha többé?

KLEINITZNÉ

    Csak élesztgesd, én posztolok a sarkon.

 

Kleinitzné az ablak mellé áll, az ablakon újabb török mászik befelé.

 

KLEINITZNÉ

    Musztafa! Hasszán! Hogy hívnak, galambom?

 

A török rábámul, Kleinitzné leüti a székkel, a török elterül.

 

KLEINITZNÉ

    Még egy delikvens. Milyen szaporák.

JURISICSNÉ

    Nézd, mozog! És az öklei mekkorák!

KLEINITZNÉ

    Most mit tegyünk?

JURISICSNÉ

    Feláll!

KLEINITZNÉ

    Még szédeleg!

JURISICSNÉ

    Ön itt hívatlan vendég, értse meg!

KLEINITZNÉ

    Musztafa! Hasszán! Más pogány nevet
    nem tudok. Ejnye! Hagyja a székemet!

 

Kleinitzné leüti, a török elterül.

 

KLEINITZNÉ

    Jobb lesz talán, ha nem éleszted őket.

 

Kintről lövések hallatszanak.

 

JURISICSNÉ

    Jaj, lőnek!

KLEINITZNÉ

    Lőnek. – Lőnek?!

JURISICSNÉ

    Lőnek!

KLEINITZNÉ

    Lőnek…

 

Dörömbölnek az ajtón, Kleinitzné odafut, ő is dörömböl.

 

KÉZDI

    Kint. Nyissák ki!

JURISICSNÉ

    Nyissák ki!

KLEINITZNÉ

    Nyissák ki!

GRABEC

    Kint. Nyissák ki!

 

Mindkét oldalon abbahagyják a dörömbölést.

 

JURISICSNÉ

    Be vagyunk zárva!

KLEINITZNÉ

    Be vagyunk zárva !

KÉZDI

    Kint. Be vannak zárva.

GRABEC

    Kint. Be vannak zárva.

JURISICSNÉ

    Nincsen kulcsunk!

KLEINITZNÉ

    Nincsen kulcsunk!

KÉZDI

    Kint. Nekünk sincsen.

GRABEC

    Kint. Senkinek sincsen.

KÉZDI

    Kint. Betörjük az ajtót.

GRABEC

    Kint. Betörjük az ajtót.

 

Betörik az ajtót, egy csomó várbeli puskát cipel, felállítják az ablakban.

 

KÉZDI

    Gyorsabban! Mit piszmogtok? A fenébe!

JURISICSNÉ

    A férjem hozta rám a törököt!
    Meg akart engem öletni, hallja, kérem?
    A barátjával főzte ki az álnok,
    a törökjével! Mondja, hol a férjem?

KÉZDI

    Harcol. Gyerünk már azzal a mordállyal!

 

A puska nagyot dörren, a hölgyek sikoltoznak.

 

JURISICSNÉ

    Árulás! Nem hallják? Árulás!

GRABEC

    Elfutnak! Győztünk! Még egyet utánuk!

 

A puska megint dörren, a hölgyek befogják a fülüket. Kintről örvendező kiabálás. Jön Jurisics és Jónás.

 

GRABEC

    Győztünk! Győztünk! Visszavertük őket!

KLEINITZNÉ

    Jurisicshoz. Durva népség. Fuj. Ez már gyalázat. A törökökre mutat.
    Mennyi szemét! Takarítsa el!

JURISICS

    Hölgyem, én azt reméltem, hogy bezárva
    könnyebben vészelik át az ostromot.

JURISICSNÉ

    Jól tudom én, hogy ki volt ez csinálva!
    De látod: élek! Mégse sikerült! Kirohan.

JURISICS

    Pakoljon, drága hölgyem.

 

Jurisics el a többiekkel, akik a puskát cipelik, csak Kleinitzné és Jónás marad. Kleinitzné lekuporodik, sírni kezd, Jónás átöleli.

 

JÓNÁS

    Ne sírj, már vége van, ne sírj.
    Elmúlt. Na! Kedvesem, ne bőgj!

KLEINITZNÉ

Kiegyenesedik, eltolja Jónást.

    Mit akar tőlem? Hagyjon engem, kérem.
    Vendég vagyok, és maga nem a férjem.
    A férjem nemsokára értem indul,
    hogy elmehessek ebből a pokolból.
    Kérem, ne bántson. Hagyjon engem, kérem.
    Imádkozzék, hogy elvigyen a férjem. El.

JÓNÁS

    Hazudtál éjjel? Nem, az nem lehet.
    Próbára tennél? Jól van. Azt lehet.
    Talán azért vagy fontos, hogy a próba
    rejtett énemet fogja vallatóra.
    Ha túl sok benned az előítélet,
    megtudom talán, milyen korban élek.
    Tatán te vagy, kit annyira kerestem:
    kísérteni való a Lehetetlen.

Felnevet.

    De mit sorolok száz idegen elvet?
    Talán azért vagy fontos, mert szeretlek.

 

Jónás el. Az egyik török feláll, szédeleg, visszaesik.

 

Tizedik jelenet

Nappal. A vár udvara. Nagy felfordulás.

 

PARASZTASSZONY

Ez a dunyha anyámé volt!

GAZDÁNÉ

Akkor te az én húgom vagy!

 

Verekszenek, a dunyha szétszakad, kapkodnak a toll után.

 

FIÚ

Csirkéket kerget. Pi-pi-pi, a fenébe belétek, pi-pi-pi!

ÖREGASSZONY

Egy hulla fölött sír. Kicsi fiam, édes kicsi fiam, ki fog most már feleselni velem, kicsi fiam?

GRABEC

És akkor megragadtam a hajánál, és a török meghalt a rémülettől!

KÉZDI

Megmondtam, hogy a kapitány árulásáról kiabálj, te hülye!

GRABEC

Mire felocsúdtam, négy törököt fojtottam meg. Négyet. A saját kezemmel.

KÉZDI

A katonákhoz. A kapitány eladott minket rabszolgának. Gyertek velem, a kapitányné hirdeti az igazat.

 

Kézdi és I. katona el.

 

VITÉZ

Én hatot öltem.

GRABEC

Én négyet. A saját kezemmel.

II. KATONA

Én hetet öltem. Tessék nekem kitüntetést adni.

DIÁK

Asztalkánál ül, ír. Álljanak sorba, emberek, ne vágjanak egymás szavába, nem tudom jegyezni. Tessék sorba állni! Ne tessék tülekedni! Hallatlan! Feldöntik a tintát! Nekem most történelmet kéne írnom, nem a maguk törökjeit striguláznom, hallják?

II. KATONA

Csak tessék írni.

DIÁK

A nagy nap hiteles történetét! Versben!

II. KATONA

Nyolcat öltem. Le van írva?

VITÉZ

Én hatot öltem, és háromnál segítettem. A kapunál harcoltam, ott volt a legmelegebb. Ezt is bele kell venni.

DIÁK

Ne taszigáljanak! Csőcselék! Eddig már ezer törököt írtam össze! Nincs is ennyi török a világon!

KÉZMŰVES

Berohan. Igazságot! Elvitték az ágyamat alólam! Felébredek, hát mire ébredek? Húzzák kifelé az ágyamat a házból velem együtt! Leugrottam, ők meg az ággyal elszeleltek! Tolvajok, rablók, igazságot! Elrohan.

I. KATONA

Be. Árulás történt. A kapitányasszony éppen erről szónokol az istállóban. A rohadt árulók.

II. KATONA

Eladtak minket, visznek Sztambulba, felhizlalnak, levágnak. Végünk.

I. KATONA

Bújjunk el. Két katona el.

GAZDA

Három egymáshoz kötözött lányt vonszol be maga után, a lányok sikoltoznak. Nem fognak titeket lestrapálni, még csak az kéne. Megőrzöm én az épségeteket. Gyertek már, na, elbújtatlak, megvédelek, kicsikéim. Kihúzza a lányokat.

FIÚ

Pi-pi-pi-pi-pi!

VŐLEGÉNY

Be a Menyasszonnyal. Nem látták a kapitányt?

JÓNÁS

Be. Nem látták a bécsi hölgyet?

VŐLEGÉNY

Nem láttad a kapitányt?

JÓNÁS

Szaladgál, mint egy terelőpuli. Ahonnan elrohan, ott szétszélednek. Nem láttad a bécsi hölgyet?

MENYASSZONY

Mi ugyanis megesküszünk.

 

Jónás el.

 

VŐLEGÉNY

Nincs itt.

MENYASSZONY

Keressük meg, édesem.

 

Mindketten el.

 

DIÁK

Ír. Hat hulla, négy fül, három láb, tovább.

POLGÁR

Be egy székkel. Benne van nyolc pisztoly és három dugóhúzó. Elásom, aztán visszajövök érte. Csak észre ne vegyék. El.

PAP

Be Özveggyel. Ha kórus is lesz, többe fog kerülni.

ÖZVEGY

Nem számít. Azt akarom, hogy pukkadjanak. Olyan temetés legyen, amilyet még nem látott a világ!

PAP

A kórus megdrágult, leányom, nehéz időket élünk.

ÖZVEGY

Vegye minden vagyonkámat, tiszteletes úr.

GRABEC

Tiszteletes úr, gyónni szeretnék.

PAP

Majd később, édes fiam.

 

Pap és Özvegy el.

 

GRABEC

Csak hozzáértem, és elvágódott. A halál sugárzik belőlem. Lehet, hogy ily erős vagyok?

 

Három hordót gurítanak be.

 

ELSŐ

Volt egy baltám, ellopták. Mivel verjük ki a dugót?

MÁSODIK

Három nő állt kipányvázva a templomkertben. Elszaladtam késért, mire visszaértem, eltűntek. Három nő.

HARMADIK

Átlőjük. Megyek a mordályért. Vigyázzatok a hordóra.

 

Harmadik el.

 

MENYASSZONY

Be Vőlegénnyel. Itt akarok megesküdni! Sír. Máshol minden olyan bizonytalan!

VŐLEGÉNY

Azt mondják, el kell mennünk.

MENYASSZONY

Mehetsz, de nélkülem! Toporzékol.

JURISICS

Berohan. A feleségem? Szónokol a lovaknak?

VŐLEGÉNY

Kapitány úr! Legyen a násznagyunk a kapitány úr!

 

Jurisics kirohan.

 

MENYASSZONY

Nem tudnánk elvinni a sublótot!

VŐLEGÉNY

Erre nem is gondoltam.

SZAKÁCS

Berohan. Éppen alágyújtok egy ökörnek, amikor rám törnek, hogy el kell menni! Hol a kapitány? Ebéd előtt elmenni, hát ez több a soknál! Pirult már, és nem elvitték?! Gyalázat! Kirohan.

VŐLEGÉNY

Ha feldarabolnánk a sublótot…

MENYASSZONY

Sír. Nem! Nem és nem!

FIÚ

Pi-pi-pi-pi-pi!

VŐLEGÉNY

Aztán összeraknánk.

MENYASSZONY

Nem és nem!

I., II. KATONA

Be. Pakolni, emberek, mindjárt indulunk. Pakolni, pakolni. El.

KÉZDI

Jön. Minden jól megy. Nekem csak az ellenkezőjét kell tennem annak, amit a kapitány akar. Ez nagy gondolat volt. Eddig minden jól megy. El.

JÓNÁS

Jön Kováccsal. Meg kell veszni. Akinek egy csöpp esze van, hanyatt-homlok menekül innét. Csak tudnám, hova lett a bécsi hölgy. Ki kell mentenem ebből a pokolból. El.

DIÁK

Feláll az asztaltól, amit rögtön ellopnak. Feláll a hordóra, olvas.

    Győzelmünknek napja ez,
    diák mindent versbe vesz.

Kiált. Csöndet!

HARMADIK

Jön a puskával. Vigyázat, félreállni! Céloz.

DIÁK

    Mohács óta, Mohács után
    ez a legszebbik délután.
    Hősök hőse kapitányunk,
    érte vivátot kiáltunk!

 

Harmadik belelő a hordóba, Diák ijedtében leesik, a bort edénybe, kalapba gyűjtik, isszák.

 

PAP

Jön Özveggyel. Koporsó nélkül nem lehet temetni, leányom.

ÖZVEGY

Emberek, nem látták az asztalost?

ELSŐ

Az ostrom alatt belebújt egy szekrénybe, én láttam.

VITÉZ

Nem fért bele, mert te már benne voltál.

 

Első és Vitéz összeverekszik. Páran koporsót cipelnek be, leteszik, az őket követő Öregemberhez fordulnak.

 

ÖREG

Hozzák a másik fiamat is.

 

Cipelők el.

 

VŐLEGÉNY

Tiszteletes úr, mi össze szeretnénk házasodni.

PAP

Nem látod, mennyire ég a kezem alatt a munka?! Özvegyhez. Látod, leányom, ilyen koporsót szerezz.

MENYASSZONY

Tiszteletes úr, hiszen megígérte!

GRABEC

Tiszteletes úr, gyónni szeretnék!

PAP

Nem látod, hogy majd megfeszülök? Add be a gyónásodat írásban. Menyasszonyhoz. Kedvesem, ma nem lehet.

MENYASSZONY

Sír. De én ma akarok!

VŐLEGÉNY

Nem lehetne a temetéssel egyidőben, tiszteletes úr?

PAP

    Gyere, fiam, beszéljük meg a dolgot.
    Lám, lám, a nyájam ismét általam
    nyer vigaszt, hogyha búja-baja van.
    Lám, lám, az Úr végzése, hogy a pap
    szakácsnál, kapitánynál fontosabb!
    Mi voltam eddig?! Székeltem – az ólban,
    a templom – magtár volt! Én – csutakoltam
    a kapitány lovát! Aratnom kellett!
    Vizet cipeltem, ló vagy nő ha ellett!
    Inassá degradálták – a papot!
    De most, a vészben, kiugorhatok!

 

Pap, Vőlegény, Menyasszony el.

 

ÖREG

Három fiam volt, három. Hol vannak most, édes istenem? Leül, sír.

 

Özvegy az iszogatókhoz lép, a koporsóra mutat, Második a markát tartja.

 

ÖREG

Három fiam volt, kettő meghalt, a harmadik is meghalt.

 

Az Öregember mögül ellopják a koporsót, kiviszik. Özvegy utánuk megy.

 

FIÚ

Pi-pi-pi-pi-pi!

POLGÁR

Betol egy szekrényt. Valahol elásom, aztán visszajövök érte. Csak meg ne lássák. Kitolja a szekrényt.

GRABEC

Diákot rázza. Tessék leírni a gyónásomat! Én erős vagyok, és eddig nem tudtam róla! Ezt akarom meggyónni! Ellöki Diákot, a hordóhoz lép, fél kézzel bezúzza a tetejét, a részegek ijedten szétrebbennek. A saját kezemmel öltem, a saját kezemmel! Diákhoz. Írjad!

 

Diák írja.

 

ÖREGASSZONY

Édes kicsi fiam, én egyetlenem!

ÖREG

Nekem három fiam volt, neki csak egy. Az én fájdalmam biztosan nagyobb.

 

Grabec a papírral a kezében kirohan. Kovács a kapuhoz megy.

 

DIÁK

Ír. Győzelmi mámor és fájdalom. Ez fontos lehet. Mindent le kell írni.

TOLVAJ

Be Rablóval. Ha kivisszük a kapun a szajrét, meglátnak.

RABLÓ

Meglátnak.

TOLVAJ

El kell ásni.

RABLÓ

Aztán visszajövünk.

TOLVAJ

El se megyünk. Hogyne! Hogy kiássa valaki! Itt maradunk, ők elmennek, és minden a miénk.

 

Tolvaj és Rabló el.

 

GAZDA

Be. Bedugtam a lányokat a pincébe, és rájuk zártam az ajtót. Hála istennek, nem esett bajuk. De mi lesz, ha felfáznak? Úristen! Erre nem gondoltam! Kirohan.

 

I. és II. katona a kaputól közrefogva hozza Kovácsot.

 

I. KATONA

Megszökni tilos, megmondta a kapitány. Csak együtt mehetünk ki. Őrizd, én hívom a kapitányt. El.

II. KATONA

Ők lopnak, én meg állok, mint az állat. Nincs ez így jól. Van egy kovácsoltvas csillár az emeleten. Kovácshoz. Jól jöhet még valamire, nem? Kovács hallgat. Jól jöhet. Kovácshoz. Ha meglógsz, halál fia vagy. El.

 

Kovács némán áll. Jön Grabec egy tükördarabbal.

 

GRABEC

Én most olyan vagyok, mint a bátyám, pedig nem is volt bátyám. Az arcom egészen megváltozott. Hatalmas lett és szép. Nem is fér az egész a tükörbe. Igen, szép lett az arcom! Halljátok?

 

Diák ijedten jegyez.

 

GRABEC

Nem ismerek magamra! Ez olyan arc, hogy még bármi lehet mögötte! És amit nem látok belőle, az még többet ígér! Ezt is meg fogom gyónni!

 

Diák átnyújtja a papírt, Grabec elveszi, elrohan.

 

VITÉZ

Diákhoz a hordó mellől. Eszembe jutott, hogy még kettőt megöltem. Írd a többihez.

 

Jön Jurisics, Kézdi, I. Katona.

 

I. KATONA

Kovácsra mutat. Ez akar megszökni.

KÉZDI

Minden erőmmel fegyelmezek, hiába.

JURISICS

A lovakról lelopták a nyerget és a patkót. A szekerekről eltűntek a kerekek. Az élelemnek lába kelt. A feleségem ellenem szónokol. Hol éltem eddig, hogy mindez letaglóz? Mióta futkosok, hogy mentsem őket! Hát ezt a népet vezessem új hazába?

I. KATONA

Ez itt még mindig meg akar szökni.

JURISICS

Mert bűntelen akar maradni. Ezért akár halált is érdemelhet.

KÉZMŰVES

Jön. Kapitány úr, ellopták az ágyamat! Egy csomó fontos ékszer volt belevarrva! Kapitány úr!

JURISICS

Nekiesik Kézművesnek, csépeli. Részeg rabló, szemét gazember valamennyi! Főbe lőni mindet! Nadály, hagymáz, métely, beléndek, csajvadék!

I. KATONA

Kapitány úr, ne beszéljen így velünk, mi hősiesen helytállunk!

KÉZDI

Azt beszélik, árulás történt.

I. KATONA

Eladtak minket rabszolgának!

VITÉZ

Részegen. A kapitány áruló!

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK

A kapitány áruló!

 

Jurisics elereszti Kézművest, nevet.

 

I. KATONA

Eladtál minket rabszolgának?

 

Jurisics nevet, I. Katona megüti, többen rávetik magukat Jurisicsra.

 

KÉZDI

Zárjátok be valahová.

 

EIviszik Jurisicsot.

 

KÉZDI

Itt fegyelem lesz, annyit mondok. Mivel is kezdjem? A szökevényt lőjétek főbe.

 

Kovácsot hátraviszik a falhoz. Jön Pap, Özvegy, Vőlegény, Menyasszony, Grabec, kórus, felsorakoznak, hozzák a koporsót. Jön Jónás.

 

JÓNÁS

Nem látták a kapitányt? A hölgyek ugyanis bezárkóztak. El.

ÖREG

Nem láttak egy koporsót? Volt itt egy koporsó. És hol a másik? Három fiam esett el a harcban.

DIÁK

Ír. Most minden fontos. Mindent le kell írni. Mennyi mindent láttam, istenem! Ezt a tudást át kell adnom. Adj erőt, uram!

 

A kórus énekelni kezd. Hátul lelövik Kovácsot.

 

ÖREG

Ellopták a koporsómat! Más hulláját rakták bele! Hullarablók!

PAP

Ejnye, kérem, itt szertartások folynak!

 

Öregembert elrángtják a koporsó mellől.

 

MENYASSZONY

Vőlegényhez. Ha mindenki elmegy, minden a miénk.

VŐLEGÉNY

Nem megy el senki. Már pakolnak kifelé.

PAP

Fájdalomtól megtört szívünk áldása legyen rajtatok…

 

Kórus énekel, a koporsó mögött Özvegy gyászol, mellette az összeadandók ragyognak, a kórus oldalt áll. Néhányan sírt ásnak, a földet a kivégzett Kovácsra lapátolják.

 

SZAKÁCS

Be, Özvegyhez. Megfőztem egy lovat, de a sót ellopták.

KÉZDI

Pssszt!…

 

Szakács el.

 

FIÚ

Pi-pi-pi-pi-pi! Az ünneplők közé szalad.

GAZDA

Behúzza maga után kötélen a három lányt. Csak halkan, drágáim, észre ne vegyenek! Kihúzza őket.

KÉZDI

Folytatni kéne a kivégzést. Hozzátok a kapitányt.

 

I. és II. katona el. Fiú a csirkéket kergetve felszalad a várfokra, megáll, körülnéz.

 

FIÚ

A török! Töménytelen török! Körülvettek!

 

A kórus elhal, csönd. Hozzák a megkötözött Jurisicsot.

 

I. KATONA

Most mi lesz?

FIÚ

Mi lesz most? Jézusom! Ennyi török!

II. KATONA

Most mi lesz?

KÉZDI

Mondja meg a kapitány.

 

Int, leveszik Jurisicsról a kötelet. Jurisics fölmegy a várfokra, szétnéz.

 

JURISICS

Folytassa, tiszteletes úr.

 

A kórus rázendít, mindenki letérdel.

 

FIÚ

Leszalad a várfokról. Pi-pi-pi-pi-pi!

 

Sötét lesz, mindenki elvonul énekelve. Jön Szakács ásóval és Kovács tetemével a vállán.

 

SZAKÁCS

    Vajon ki volt? Már nem tudom meg tőle.
    Élt nappal. Most az éj a szemfedője.
    Belébotlottam. Nézem: egy tetem.
    Nem ásták el. Most elföldelhetem.
    Valahogy mindig enyém a teher,
    engem talál, mit mások vetnek el.
    Kovácsnak hívták. Kovács volt valóban?
    Egyszer láttam, hogyan vizelt az ólban,
    és egyszer megdicsérte a főztömet.
    Istenem! Nem beszéltünk eleget!
    Ki tudja, talán ő volt a barátom.
    – Pallér lehettem volna, de az álmom
    nem vált valóra. Így lettem csak kukta.
    Nem mondtam el neki. Lehet, hogy tudta,
    de nem szólt. Talán értette szegény,
    hogy építeni semmi, semmi remény.
    Hát így végezzük? Hallgat, nem felel.
    Mi lesz velünk? Engem ki földel el?
    Most főzni, főzni! Nyugtasson az illat.
    Míg főzhetünk, halál sem háboríthat. El.
 

Tizenegyedik jelenet

Nappal. A török tábor. Jön Ahmed, Fehmiu, Ibrahim, Musztafa.

 

FEHMIU

Nyolcszáz igazhitűvel támadtam meg a hitvány ólat, a kutya gyaurok azonban valahogy nem voltak részegek, sőt várták a rajtaütést, és úgy küzdöttek, mint a berber oroszlánok. Mintha égő tűzfolyót okádtak volna hatalmas torkukból, négy kezük nőtt, mindegyikben két-két karddal, a fogaik helyén agyarat viseltek…

AHMED

Ezentúl te fogalmazod a leveleket a fényességes szultánnak.

FEHMIU

Százötven igazhitű jutott Mohamedhez. A gyaur kutyák közül ennél is többen döglöttek meg.

AHMED

Alkalmasint valamennyien.

FEHMIU

Biztos, hogy súlyosan hibáztam, de meg kell jegyeznem: nincs ágyúnk, se faltörőink, se létránk, a vár pedig hallatlanul erős.

AHMED

Drága barátaim, ebben az átmeneti kudarcban csak az a nyugtalanító, hogy a gyaur kutyák várták a támadást. Nehéz szívvel mondom ki a kínzó gyanút: lehet, hogy árulás történt. Túl sokáig éltek békében az igazhitűek a gyaurokkal, a tűz a vízzel, az átmeneti kudarcnak ezért kénytelen vagyok jelentőséget tulajdonítani.

MUSZTAFA

Nekik ugrunk, szétaprítjuk őket!

AHMED

Üvölt. Fogd be a pofádat, állat! Ki adott neked parancsot, hogy körülvedd a várat?!

MUSZTAFA

Hebeg. De hiszen ezt egy hülye is megtette volna!

AHMED

Kedvesen. Drága barátom, dicső Musztafa pasa, végtelenül örvendezem, hogy a hatalmas sereggel éppen te jöttél, akinek jóságát, vérszomját, bölcsességét és engedelmességét birodalomszerte imába foglalják az igazhitűek. Üvölt. De itt én vagyok az úr! Kedvesen. Kérlek, dicső Musztafa pasa, rendkívüli helyzetünket alaposan mérlegeld. Fel kell kutatnunk és ki kell irtanunk a sorainkba férkőzött mételyt, máskülönben később; a diadalmas hadjárat során még kellemetlen meglepetés érhet. Nagy szerencse, hogy az egyetlen igaz hit lazulására most és nem később, nehezebb helyzetben került sor. Fehmiu fiam, kutasd fel a mocskos árulókat, és büntess példás szigorral. Még nem vonok le következtetést abból a furcsa tényből, hogy önkényesen hétszer nagyobb erővel támadtál, mint megbeszéltük. Ám ezt a botlást egyelőre nem felejtem el. A gyaur kutyáknak pedig élniük kell, hogy megtudhassuk: dicső seregünkből kivel, vagy – szörnyű kimondanom – kikkel érintkeznek. Érted már, kedves Musztafa pasa?

MUSZTAFA

Hatalmas Ahmed pasa, most már értem.

AHMED

Jól van, kedves barátom. Csak attól tartok: a gyaurok éhen vesznek, és mi semmit sem tudunk meg az árulókról.

MUSZTAFA

Ez kínos lenne.

AHMED

Üvölt. Halál az árulókra!

MUSZTAFA

Üvölt. Halál az árulókra!

FEHMIU

Üvölt. Halál az árulókra!

IBRAHIM

Üvölt. Halál az árulókra!

 

Néhány török rémülten összeszalad mögöttük.

 

MUSZTAFA

Dicső Ahmed pasa…

AHMED

Igen?

MUSZTAFA

Mi lenne, ha táplálnánk őket? Úgy értem: ha eleséget vinnénk a gyauroknak.

AHMED

Még mi hizlaljuk őket?! Üvölt. Az ellenséget?! A gyaur kutyákat?

MUSZTAFA

Bocsáss meg, bocsáss meg, kérlek… én csak… ez csak amolyan ötlet volt… nehogy éhen vesszenek…

AHMED

Dögöljenek rakásra! Rohadjanak meg élve! A hitetlenek! Halkabban. Iszonyatos, hogy a sorainkban felütötte fejét az árulás. Mit szólnak az igazhitűek, ha látják: a hitetlenektől rabolt élelem jó részét az ellenség zabálja fel? Van-e jogunk, hogy híveinket szűkölködésre bírjuk? Százötven hű testvérünk jutott Mohamedhez, és mi még a gyilkosaik bendőjét töltögessük! Életemben nem voltam még ilyen kutyaszorítóban. A rombolás vágya a torkomat szorítja. A legszívesebben feldúlnám Kőszeget, és véget vetnék a komédiának. És nem teszem mégsem. Még mindig megkülönböztetem a valóságot attól, ami más. Életben tartsam őket egy nappal, aztán még eggyel tovább, mialatt ők talán egymást ölik halomra? Mégis, ha ezt kell tennem, ezt teszem. Bocsássátok meg, dicső pasák, hogy az imént emelt hangon szóltam.

 

Ahmed el.

 

IBRAHIM

A dicső Ahmed pasa eddig sose kiabált.

MUSZTAFA

Az árulás zaklatta fel.

IBRAHIM

Bizonnyal.

FEHMIU

Szólhattál volna, hogy az általa parancsolt létszámmal a vereség még súlyosabb lett volna.

IBRAHIM

Nem értelek.

FEHMIU

Hát nem te javasoltad, hogy száz ember helyett vigyem akár az összeset?

IBRAHIM

Szó lett volna köztünk ilyesmiről?

MUSZTAFA

Miről beszéltek?

FEHMIU

Semmiség. Szót sem érdemel.

 

Mindhárman el.

 

Tizenkettedik jelenet

Éjjel. Holdfény. Jön Ahmed.

 

AHMED

    Én, aki bölcs vagyok, mert áttekintem
    a cselvetésben gazdag létezést,
    én, aki reménytelen kalandba már
    soha nem vágok, mert fölismerem
    a folyamatban rejlő korlátokat,
    és nem tagadom őket, de tisztelem,
    és tetteimet rájuk alapítom:
    engem tehát, ki bölcs vagyok s tapasztalt,
    minden tudatlan, zöldfülű kamasznál
    erősebben köt gúzsba a világ:
    a bárgyú lázad, nem sejtvén a törvényt,
    én támogatom azt, amit ismerek
    és gyűlölök, és szétrúgnék, ha bölccsé
    nem váltam volna. Talán az életösztön
    akarja tőlem így? Súghatná ezt:
    rombold le Kőszeget, és állj tovább,
    két-három hónapod marad még
    a számodra már végső vereségig: az is élet!
    Súghatná ezt: rejtőzz a mocsarakba,
    zabálj gyökeret, medvékkel barátkozz,
    éppen az állatok nyelvét ne értenéd?
    Fülelek, hallgatózom, csönd. Az életösztön hallgat.
    Hallgat minden vallás, tapasztalás, nézet és más efféle
    válasz.
    Én, aki vak és engedelmes eszköz
    vagyok, bár nem tudom, kié,
    rángani kezdek, holdfénybeli árnyam
    táncának ritmusára ver a szívem,
    és úgy játszódom el, hogy élvezem,
    sőt azt képzelem: én vagyok a bábos,
    ki minden mozgást mozdít és meghatároz.
    És mégis jó, hogy sejlik még a játék.
    Mintha még egyszer magamra találnék
    a szűkre szabott bohóc-kalodában:
    pojácaként van miért kiabálnom,
    van miért mímelnem az életet,
    mely más minőségemben kivetett.
    Egy életszerepet ha felcserélek
    olyan szerepre, amely csaknem élet,
    magam is újra csaknem élni kezdek,
    s tudáson túli lágy szellő legyezget.
    Most már örökre távoli barátom:
    játékomat emlékednek ajánlom,
    te vagy a néző, mert közönség nélkül
    a játék sem szolgálhat menedékül.
    Tudom, hogy látsz, mert bennem látsz te engem,
    belülről intesz, mire kell ügyelnem,
    és azt akarom: úgy lássalak téged,
    ahogyan látni vágy a gyáva lélek:
    túl minden válságon, földinduláson
    mosolyogj bennem, mértékem: barátom! El.
 

Tizenharmadik jelenet

Reggel. A vár udvara. Besiet Polgár, Szakács, Grabec, Gazda, Diák, Kézműves. Jónás a nyomukban ballag.

 

POLGÁR

    A kapitányunk megment minket, érzem!

SZAKÁCS

    Ha úgy akarja, nem halunk meg éhen!

GRABEC

    Ha úgy akarja, megadjuk magunkat,
    rabszolgának megyünk, mondják, ki lehet bírni,
    csak ő legyen velünk, a kapitányunk!

GAZDA

    Ha úgy akarja, alagutat ásunk:
    a török betör, mi pedig? Elrepültünk
    a föld alatt! Fejre áll a török,
    s mi repdesünk a turbánok fölött!

POLGÁR

    Mindegy, mire, csak adna már parancsot
    a kapitány! Velünk csodát tehet!

DIÁK

    Barátaim, már nem vagyok magányos!
    Ilyennek képzeltem az életet!

SZAKÁCS

    Emberben hinni sose hittek úgy,
    mint én a kapitányban!

DIÁK

    Úgy legyen!
    Mert ennyi hit, remény, közös törekvés
    nem törhet szét a körülményeken!
    Az ember győz, mert rendkívül hatalmas,
    ha testvérlelkek szándéka repíti
    a szűkös létből fel, való honába,
    és messze marad mögötte a vétke,
    mely társak híján megfojtotta volna.

JÓNÁS

    Diákhoz. Rosszul szajkózol, szorgalmas tanítvány,
    mert ami nálam dac volt és a jellem
    folytonos útja kitörni a hitvány
    viszonyok zegzugából, az tenálad,
    buzgó diák, egyszeri céllá szárad.
    Csak az hisz másban, aki maga gyáva,
    és tetteit szétbomlasztja a vágya.
    A kapitány? Jó! De ha a másvilágra
    kerül, mi lesz veled, túlélő árva?

KÉZMŰVES

    Ezt mondom én is! Nyúzd a kapitányt!
    Rohadt, akinek hatalma akadt!
    Mindegy, jó volt-e, kedves azelőtt –
    gyilkold a hatalmasokat!

JÓNÁS

    Kézműveshez. Te hatalomra törsz, tehát kívánom,
    tedd, amit ebben a világban
    lehet, muszáj és túl könnyen szabad:
    uralkodj! – De a mostani eszeddel
    azonnal kösd is föl magad!
    Paphoz.
    Te undorító, sündörgő, ragályos
    lélek-galandféreg, viszketeg ótvar,
    ismerlek. Nemsokára neked áldoz
    szívéből gennyel, szeméből savóval
    a nyájad, ez a hitsóvár tömeg,
    mely bendőjét émellyel tömi meg.
    Méltóságodhoz nem méltó a válasz,
    kussolj hát. – Engem végtelenül fáraszt
    e dögtenyészet, amely oly hasonló
    minden más dögnevelde lényegéhez,
    miként az őrült és a tébolyult,
    bár ennek fáj, mit amaz szörnyen élvez.
    Nektek még új, mit száz hasonló várban
    azonos forma részeinek láttam.
    Érdek, jellem, akarat, előélet
    mögül, homályból osztja ki a végzet,
    ki legyen Ábel és hány száz a Káin.
    Ég óvja küldetésteket, barátim! El.

KÉZMŰVES

    Igaza van! Micsoda őrület
    szeretni azt, aki rám emelt kezet,
    és ütlegelt, engem, semmiért! Utálom!
    A kapitány nem az én kapitányom!

SZAKÁCS

    Nincs igaza, mert nem lehet.
    Jónás is eszi a főztömet!
    Mert mind, aki éhes, azt az étel
    egyenlővé emészti! Nincs kivétel!

PAP

    Hol hit nincs, lehet étel, ám hiány van.
    Egyek vagyunk, de csak a kapitányban.
    Ha nem ő volna lelkünkben a lényeg,
    mivé lennénk? Maradnánk szűk egyének!

DIÁK

    Minden erőnk most egy célra irányul!
    Társak vagyunk, s mint én, ki önmagamnál
    nagyobbra nőttem – hála nektek, társak –,
    úgy lettünk hősök valamennyien,
    csak győzzék feljegyezni a krónikások!

POLGÁR

    Kapitány, hol vagy?

GRABEC

    Keressük – de hol van?

SZAKÁCS

    Itt nincs.

DIÁK

    Tovább!

GAZDA

    Gyerünk!

POLGÁR

    Hé, kapitány!

 

Szakács, Diák, Gazda és Polgár négyfelé szalad.

 

GRABEC

    Érdekes. Milyen sok az útirány!

 

Grabec el az ötödik irányba.

 

KÉZMŰVES

Én fogom megtalálni, de abban nem lesz köszönet.

 

Kézműves el a hatodik irányba. Jön Jurisics.

 

JURISICS

Két erő kényszeríti társas lénnyé az embert – az egyik a birtokvágy: a legtisztább kapocs két gyilkos lélek között –, a másik nem a halálfélelem, nem – a másik a rettegés, hogy a többi elhagy – e két erő között hányódunk életünkben – a halálközelség sem hoz változást – a társas lét megannyi tüneménye e két erő virága – vonzás és taszítás – így vagyunk hab – így vagyunk fodrozódás –

 

Ötfelől berohan Polgár, Diák, Szakács, Grabec, Garda, ordítva Jurisics lába elé esnek.

 

PAP

    Váltson meg, kapitány úr! Nézze őket,
    akik helyett beszélek, mert imádat
    és rettegés bénítja nyelvüket,
    és lelkük atyja, szószólójuk: én
    tudom csak, mily szép kérés száll a szóban,
    mely ajkamat torkukból hagyja el.
    Reményünk és hitünk vagy, ó, uram!
    Nélküled semmi, veled a világ
    a birtokunk. Szeress, és ossz kegyelmet!
    Nézd, híveid mily szépen térdepelnek!

JURISICS

Jólesik a hízelkedés – kezdek is megváltóvá dagadni – simogató kísértés ez a szerep – erőt ad – mámorít – az őrültek erősek igazán – egy százak torkából kitörő Krisztus – egy százak lihegésétől elrévülő sámán – egy százak szemétől látó színész mindent elér – ha én tombolni kezdek – egyetlen szavamra szétfoszlik a korszak – varázserőmtől megnyílik a föld – így vagyok én hatalmas –

GRABEC

A kapitány röhög!

 

Csönd, bámulják Jurisicsot. Jön Kézdi, sokan követik.

 

KÉZDI

Kapitány úr, ezeket a zsákokat a török dobta be a falon.

 

Csönd.

 

JURISICS

Mi van bennük?

KÉZDI

Élelem.

JURISICS

Beleszagol az egyik zsákba. Jól van, hagymát is küldtek. Osszák szét igazságosan. Jónás! Téged teszlek felelőssé.

SZAKÁCS

Kapitány úr! Hátha meg van mérgezve!

JURISICS

Milyen szép is lenne. Beleharap egy hagymába. Gyönge. Mintha fűbe harapnék. Aki bátor, nem hal éhen.

 

Jurisics el.

 

JÓNÁS

Hát akkor osszuk el. Én elviszek egy zsákot a hölgyeknek, a többi a tiétek.

 

Jónás el a zsákkal.

 

DIÁK

Ha most az ellenség kezéből csipegetünk, oda a hősiesség! Miről fogok én krónikát írni? Lezüllünk, ha nem halunk éhen!

POLGÁR

Néhány napja percenként fordul fel a világ. Hát lehet ezt követni? Minden más, mint volt, és nem úgy volt, ahogy van, és nem így lesz, ha lesz egyáltalán. Én azt se tudom, rosszul tudom-e, amit nem lehet tudni!

GAZDA

Most háború van, vagy béke?

SZAKÁCS

Úgy látszik, éhen nem halunk.

VITÉZ

De kimenni, azt nem lehet.

SZAKÁCS

Csak búzát és hagymát küldtek. A disznót ők eszik meg, hogy mi éljünk a vallásuk szerint. A gyomrunkon át kényszerítenek a pogányságba. Pokoli erőszak. Na, segítsetek, vigyük a konyhába.

PAP

Amíg nincs megszentelve, nem szabad ennetek belőle!

SZAKÁCS

Minek ezt megszentelni?

PAP

Pogány kézből való, pogányságot vesztek magatokhoz!

TOLVAJ

Majd mi szépen félrevisszük, tiszteletes úr! Rablóhoz. Mit bámészkodsz?

PAP

Jól van, fiaim, rejtsétek el, én majd megszentelem.

KÉZDI

Álljatok meg, hé! Katonákhoz. Fogjátok le őket.

 

Katonák elcsípik a zsákokat cipelő Tolvajt és Rablót.

 

KÉZDI

Szentelje meg itt a tiszteletes úr.

PAP

Ennyi ételt egyszerre? Nem megy az csak úgy, édes fiam!

KÉZDI

Akkor megesszük anélkül. Katonákhoz. Vigyétek, rejtsétek el, majd én elosztom. Igazságosan.

TOLVAJ

Mégis meg kéne szentelni, én félek enni belőle. Rablóra mutat.Ő is fél.

RABLÓ

Félek?

TOLVAJ

Nagyon.

I. KATONA

Én is félek.

II. KATONA

Hátha meg van mérgezve.

PAP

Én a mérget is ki tudom szentelni belőle.

KÉZDI

Vigyétek már, nem halljátok?

 

Katonák haboznak.

 

PAP

Kézdihez. Édes fiam, jobb lenne, ha nem huzakodnánk. Beszéljük meg a hit és a lélek dolgait szépen, szelíden, bensőségesen. Esetleg csak a felét szentelem meg.

KÉZDI

Katonákhoz. Eresszétek el a tolvajokat. Segítsetek nekik cipekedni. Mi a tiszteletes úrral utánatok megyünk. Mozgás!

 

Tolvaj, Rabló és a katonák kicipelik a zsákokat, Pap és Kézdi utánuk megy.

 

SZAKÁCS

Hé! Hova viszik az ételt? Mikor fogom megfőzni?

 

Szakács utánuk indul, Vitéz hátulról leteremti a földre.

 

VITÉZ

Idejekorán.

 

Vitéz a többiek után el.

 

KÉZMŰVES

A gazemberek! Ellopják az egészet! Ez is a rohadt kapitány műve, neki viszik a szajrét az aljasok! Mi pedig fölfordulhatunk!

GAZDA

Ellopták az ételt? Micsoda? Utánuk rohan.

KÉZMŰVES

Példátlan botrány! Mit szólnak hozzá?

SZAKÁCS

Feltápászkodik. Én semmit. Majd zabálhatják nyersen.

 

Szakács kisántikál.

 

POLGÁR

Azt nem merik megtenni, hogy semmit se hagyjanak.

GAZDA

Véresen betántorog. El tudják képzelni, mi történt? Összevertek! Ezt még megkeserülik. Csak nem hagyjuk, hogy ellopjanak mindent?! Gyerünk rájuk! Mit állnak ilyen szilárdan?

KÉZMŰVES

Menjenek! Verjék össze őket, a kapitánnyal együtt! Ripityára! Mire várnak? Nekem dolgom van. El.

GAZDA

Mi az, nem jön senki?

POLGÁR

Nem lehetnek olyan aljasok, hogy semmit se hagyjanak belőle. Én bízom az emberben, minden keserű lecke ellenére. El.

 

Mindenki szétszéled, Gazda egyedül marad, Diák a háttérben jegyzi a szavait.

 

GAZDA

    A gyáva férgek! Semmi összetartás
    nincs bennük, mind a maga vackát félti,
    és kaparja a földbe, hogy a másik
    semmit se kapjon, és nem veszik észre,
    mert megrontotta őket a tulajdon,
    hogy önfejükre kaparják a földet,
    ha engedik, hogy győzzön az erőszak!
    Testvérietlen, önző, buta lelkek!
    – A lányoknak élelmet hol szerezzek?
    Ha leromlanak, lefogynak egészen:
    még megcsúnyulnak, és oda a pénzem!

 

Gazda el. Beszalad Kleinitzné, mögötte Jónás a zsákkal.

 

KLEINITZNÉ

    Uram, könyörgöm, hagyjon engem,
    miért zaklat? Nem látja? Védtelen
    és szánandó vagyok!

JÓNÁS

    Szerelmem,
    hallgass meg végre, vigyen el az ördög!
    Élelmet hoztam, nem látod? Neked!
    Ki volna, mondd, nálam önzetlenebb?
    Hazudtak már szerelmet őszintébben?
    Ki győz világnagy undorán, ha én nem?
    Nem kérek érte semmit! Csak fogadd el
    az ajándékot attól, aki érted
    és általad lesz széppé a pokolban!

KLEINITZNÉ

    Hát kértem én, hogy áldozd fel magad?
    Ezzel zsarolsz?

JÓNÁS

    Ez önzetlen ajándék!

KLEINITZNÉ

    Minél szebben színlelsz, hitvány alak,
    csak annál mocskosabb a szándék.
    Én nem vagyok oka, hogy itt maradtál!
    A vakságodat ne kend másra, kérlek!
    És ne vedd el a reményt, hogy a férjem,
    aki engem imád, akit imádok,
    már közel jár, hogy végre elvigyen!

JÓNÁS

    Akit imádsz? És aki téged,
    mondhatni, istenit? Mert itt hagyott,
    ki tudja, mért, talán hogy janicsárok
    tömege lássa, amit én sose látok?

KLEINITZNÉ

    Engem a török nem bánt, tudja meg,
    a férjes nőkkel előzékenyek,
    hallottam, és ne mondja, hogy nem így van!
    Én szeretem a férjemet, ezért
    a maga pimasz, borzas képét
    látni se bírom, érti? Gyűlölöm! Elrohan.

JÓNÁS

Nem akarok az érzéseim alá süllyedni – nem akarlak, ha te nem akarod – nem akarlak megkínozni – ne a bosszú legyen a cél, amely megóv –

 

Jónás el. Diák a zsák felé ólálkodik, de visszaugrik: jön Jurisics, Fiú és Özvegy egy zsákkal.

 

FIÚ

Kapitány úr, higgye el, én nem vagyok éhes!

ÖZVEGY

Kapitány úr, szóljon rá erre az engedetlen kölyökre! A tiszteletes úrtól kunyeráltam ezt a zsákot, neki, ennek a kölyöknek, és nem akarja elfogadni!

FIÚ

Nem akarom!

ÖZVEGY

Mi az, hogy nem akarod?! A férjem leszel, és nem akarsz enni? Hogy képzeled ezt?

FIÚ

Nem akarok megnősülni, kapitány úr! Semmi közöm ehhez a némberhez!

 

Jön Öregasszony.

 

FIÚ

Jaj, a vénasszony! Tőle is védjen meg, kapitány úr!

ÖZVEGY

Megőrült a vénasszony, kapitány úr! Azt hiszi, a vőlegényem a fia, pedig a fia elesett. Öregasszonyhoz. Hallod, nyanya? A fiad kinyúlt! Akárcsak a férjem!

ÖREGASSZONY

Tudom, hogy meghalt a kicsi fiam, de nem tudom már gyászolni, hiába, a gyász helyén most semmi sincs, a gyász helyére kell a szeretet, bárkit szeretnék, de a többi foglalt, mert van rokona, ez a fiú árva, hát őt fogom szeretni, ő pedig engem.

FIÚ

Nem vagyok a fia!

ÖZVEGY

Ha beledöglök, akkor is a férjem lesz, és pukkadjanak meg az irigységtől!

FIÚ

Nem leszek a férje! Jurisicshoz. Kapitány úr! Azelőtt észre se vettek! Miért szeretnek hirtelen, ha eddig nem szerettek? Most lettem árva? Eddig is árva voltam! Nem lettem árvább! Az vagyok, aki voltam! Egyszerre minden olyan bizonytalan! Mintha én nem én volnék, hanem arany, és rám vernék a képüket, a rondát. Mondja, kapitány úr, ki az ember? Olyanná lesz, amilyennek mondják?

 

Jön Második.

 

MÁSODIK

Kapitány úr!…

JURISICS

Hagyjatok engem békén megdögölni! Utolsó órámban olvasni akarok!

 

Fiú kiszalad, Öregasszony és Özvegy a zsákkal utána.

 

MÁSODIK

Kapitány úr!…

JURISICS

Hát nem furcsa? A feleségem az egyetlen, aki visszazökkent. Méretet vett rólam. Új ruhát varr. Pedig hát ez is elmebaj.

MÁSODIK

Mélységes titkot árulok el a kapitány úrnak. Van itt valahol három nő összekötve. Hallja, kapitány úr? Három nő! A fele a kapitány úré!

JURISICS

Olvasni akarok!

 

Jurisics kirohan, Második utána. Diák előremerészkedik a zsákhoz, jön Szakács.

 

SZAKÁCS

    Diákhoz. Csak íz és illat nekem a világ.
    Lennék okos és szép, hogy megszeressen,
    aki csak főztjeimből ismer engem,
    próbáltam, nem figyeltek rám. Ki lát
    embert bennem, hisz mondatom a hús
    és szóviccem, ha túlságosan sós?
    Te sem figyelsz? Mit bámulod a zsákot?
    Csak liszt és hagyma! Képzeletemet
    hiába fűszerezik szép fatálak,
    e szűkös kor munkámat fojtja meg.
    – Istenem, adj disznót és bort! Hiányos
    kamránkat töltsd meg – semmi sem maradt!
    Uram, nem téged: csakis engem átkoz
    az éhesen fohászkodó ajak!
    Hadd főzzek jót, Uram, ha ez a sorsom.
    Add, hogy a világot fölszeleteljem
    és illatba borítsam! El.

DIÁK

    Mindenkit szeret valaki,
    mindenki élelmet lop valakinek,
    de kell, hogy legyen, aki éhesen
    és árván, önfeláldozóan,
    pártatlanul az igazat írja meg!
    Én el se fogadnék senkitől
    se szerelmet, se étket,
    pedig mióta éhezem! Reggel óta!
    Leszáll az éj. Ki mindenben csalódott,
    mindent csak önmagához mérhet.
    Így mérek én magammal, aki ember
    lettem, és olcsó szerelemmel
    már nem cserélem fel a hivatásom,
    hogy vétkeiket bűntelenül lássam,
    és rendkívüli, meghatalmazatlan
    követként legyen isteni hatalmam
    ítélni, mint a régi, komoly elmék
    a Kor Szemévé nőve cselekedték.
    Leszállt az éj. Az éhség mardos, ám ha
    e zsákot elviszem, részem a bűnben
    tagadhatatlan lesz! Az éhhalál
    azonban művem szívébe talál!
    Megalkuszom, ha éhen nem veszek,
    de amit én tudok csak, azt más hogy írja meg?
    Ha megalkuszom, ítélni nincs jogom,
    már látni kezdő szemem lecsukhatom,
    Ha nem vakul meg úgyis önmagától,
    hisz látni, amíg élek, megannyi szempont gátol.
    De az istenit, hát mit láthatnék holtan?!
    Az ember mily esendő! Mennyire gyáva!
    Győzött a zsák. Gyöngének bizonyultam.
    Ezt is beleírom a krónikába.

 

Diák el a zsákkal. A vár fokán megjelenik Jurisics.

 

JURISICS

    Leugrom hát. Szétloccsanó fejemben
    ne fájjon többé gondolat.
    Így állok bosszút rajtatok.
    Ki hitte volna, hogy ez lesz a végem?
    Pocsékba ment a mai eleségem,
    de mégsem győzött le a fájdalom,
    mert erősebb vagyok, ha akarom.
    Milyen sokáig éltem úgy, hogy magamat jónak vélve
    a lehetséges szép jövő nevében
    vetettem el a rossz jelent!
    Jó ég, micsoda tévedés volt!
    Amit sürgős teendőnek ítéltem,
    az csak a múlt volt, annak sem valódi:
    néhány magányos művész, filozófus
    őrült, beteg lázálma és csalása.
    Minden szavuknak hittem, és olyan
    morcos lettem, amikor kiderült,
    hogy erre a jövőre várni kell,
    mint minden, lejárt elméletvilágban
    gondolkozó, műveltebb illető,
    aki a múltból kapja céljait,
    s a szüntelen, nagy változás lerontja
    agyának légies építményeit.
    Én múlt vagyok. Szép, archaikus kőzet.
    Ködvezér, léglovas. Pár ósdi nézet.
    Fegyelmezetlen fantazmagóriák
    vonnak fejemre fene nagy glóriát.
    Ó, fennkölt érzemények, jóság, hűség,
    osztozom bennetek a másik öncsalóval!
    A jóság lefegyverez, kiszolgáltat.
    A jóság kannibáli lelemény.
    A jóság vakít: a lehetetlent festi lehetővé.
    A jók a legnagyobb gonosztevők:
    általuk válik öldöklő iszonnyá
    a legbékésebb, egyszerű változás is.
    Mert nincs, mert nincsen támadó,
    csak védekező, csak válaszoló,
    csak gyönge humanizmus.
    A gyilkosok henyén, könnyelműen,
    felelőtlenül ölnek.
    Egy jó kegyetlen nagyvezér, egy aljas kapitány
    olyan vérengzést vihetett volna végbe,
    amit néhányan megúsztak volna –
    legalább az árulók, a gyávák!
    De mi, a jók, ha pusztítunk,
    akkor válogatás nélkül és teljesen.
    Látod, barátom, a tudás késve jön meg,
    mint minden tudás, utólag.
    Mint minden tudás, erőtlen.
    És mindent tudhat, aki tehetetlen.
    Talán virrasztasz. Szinte látom,
    amint azon tűnődsz: miről tűnődöm?
    és félsz, hogy nekem már nem fontos a bőröm.
    De mit tudsz te a lényegről, mondd, jóságos barátom?El.
 

Tizennegyedik jelenet

Reggel. A török tábor. Jön Ahmed.

 

AHMED

    Ki tudja, talán cserélnék vele.
    Közelebb lévén nálam a halálhoz,
    a nem létező lényegről talán
    többet tudott meg, mint a kívülálló,
    kit új tudásra semmi se kényszerít.
    Magamra venném a haláltusáját:
    felettébb érdekel, milyen –
    majd persze gyorsan visszavedlenék
    a magam élő bőrébe, hogy én,
    a túlélő barát temessem őt,
    s a gyásszal én lehessek gazdagabb.
    – Barátom, de jó lenne viccelődni!
    Közös témánk a végtelen komolyság.

 

Jön Fehmiu, Musztafa, Ibrahim.

 

AHMED

Jó reggelt, kedves pasák. Tegnap gyöngélkedtem, ezért nem fogadtam senkit. Mi újság? Mennyi árulónk van?

FEHMIU

Kettőszáz körül.

AHMED

Persze vallott valamennyi.

FEHMIU

Vallott.

AHMED

Szép munka. Mennyi maradt életben?

FEHMIU

Elég sok.

AHMED

Úgy. Gondolom, a nyelvüket kitépted.

FEHMIU

Valaki már elmondta talán?

AHMED

Így hát nekem nem vallhatnak semmit.

FEHMIU

Vallottak nekem.

AHMED

Kedves fiam, ebbe megyünk tönkre. Elismerem, hogy egyszerűbb találomra nyúzni őket, semmint a valódi mételyt fedni fel, ám gondold meg, fiam: ha mindenki a könnyebb utat járná, hová jutna a nagy birodalom? Csönd. Kedves Musztafa pasa, barátom, remélem, elment a mai porció is.

MUSZTAFA

Éppen az imént.

AHMED

Üvölt. Ma mennyit loptál el belőle?!

 

Csönd.

 

AHMED

Csöndesebben. Nyomorult hülyék. Hát ebbe megyünk tönkre. Árulókat csinálunk, és enyves kézzel nyúlunk a világhoz. Így aztán soha-soha nem derül ki, hogy kik rohasztják szét a birodalmat.

MUSZTAFA

Nagyvezérem, kérlek, bocsáss meg, légy kegyes!

AHMED

Igaz hitünkért ilyen emberekkel küzdeni, Allah, mondd, hát érdemes?!

MUSZTAFA

Én nem, én soha többé nem lopok, nem! Kegyelmes nagyvezér, vétkem hatalmas, de hagyd, hogy helyrehozzam! Támadt egy ötletem! Ne menj el, könyörgök, drága nagyvezérem! Engedjük őket kimenni a várból! Ha visszavonjuk a sereget, ők kijönnek, mi barátságot színlelünk, az árulók pedig, a métely, a valódi konkoly kikandikál a sorainkból, mi pedig… huss!… lekaszáljuk!

AHMED

Hogy kiengedjük őket?!… Az emberi gyarlóság oly fárasztó, hogy én már felháborodni se tudok igazán az effajta ötletek hallatán. Félek, hogy egyszer őrjöngeni kezdek, és fej nyakon nem marad.

 

Ahmed el.

 

IBRAHIM

Barátaim, ez nem volt szép tőletek. El.

FEHMIU

Keresek közlékenyebb árulókat. El.

MUSZTAFA

    Kiadom a parancsot, hogy a sereg hagyja ott a várat. –
    Csak azt nem értem, honnan tudta meg.
    Figyeltettem a sátrát, benne ült
    egész nap. Ki se mozdult.
    Senkit se fogadott. Ki ez az ember?
    Ha rám néz, hajam szála az égnek áll.
    Mi ez az ember?
    Látnok?
    Vagy maga a halál? El.
 

Harmadik felvonás

 

Tizenötödik jelenet

Nappal. A vár udvara. Jön Parasztasszony, a kapuhoz megy.

 

PARASZTASSZONY

Szent István elmúlt, és még nem arattunk!

I. KATONA

Mostanában nincs aratás.

PARASZTASSZONY

Lábon rohad el a termés!

I. KATONA

Ne dulakodjunk, jóasszony, mert felaprítjuk, értem?

 

Parasztasszony el. Jön Pap, mögötte Tolvaj és Rabló Öregembert támogatja.

 

PAP

Elkárhozik minden bűnös lélek, aki ellenséges ételt vesz magához. Csakis az önmegtartóztatás segít. Lássátok eme szegény öregembert, három napja böjtöl, és az Úr máris látomásokat bocsátott halhatatlan lelkére. Beszélj, te boldog lélek, mily földöntúli hangok látogatnak?

 

Öregember elájul, Tolvaj és Rabló a lábánál fogva kifelé húzzák, Pap utánuk megy.

 

PAP

Pokoli az ördög csábítása, mert földi javakkal térít le az útról. Lássátok eme szegény öregembert, csakis az önmegtartóztatás segít.

 

Mind el. Jön Kézműves, Diák, Grabec, Gazda, Polgár, Szakács.

 

GAZDA

Grabecra mutat. Őt azért hoztam, mert jó erős, ha verekedni kell.

KÉZMŰVES

Polgárra mutat. Őt azért hoztam, hogy többen legyünk.

SZAKÁCS

Polgárhoz. Mi most összeesküszünk.

KÉZMŰVES

A kapitány úr ellen.

GAZDA

És Kézdi és a többiek ellen.

DIÁK

A tiszteletes ellen.

SZAKÁCS

Mert ellopták az ételt.

POLGÁR

És nem adtak belőle.

KÉZMŰVES

A disznók.

GAZDA

Ez így tovább nem mehet.

GRABEC

Erősek vagyunk.

SZAKÁCS

    Milyen sokáig voltam védtelen!
    Társak helyett csüggtem az ételen!
    Nyűgöztek képzelt illatorgiák,
    új ízeket szimatolgattam veszetten,
    és nem tudtam, hogy húst és gabonát,
    ízlést és célt is tőletek szereztem!
    Szerény vagyok már. Ti teremtitek
    a munkámhoz a feltételeket.
    Mindenki fontos. Finom szerkezet
    a társadalom. Adjatok kezet.

 

Valamennyien kezet fognak egymással.

 

KÉZMŰVES

A felkelés ötlete az enyém volt. Ezt szögezzük le. Esetleg vegyük írásba.

SZAKÁCS

Minek vegyük írásba?

KÉZMŰVES

A győzelem után minden írás fontos.

GAZDA

Hogyhogy a tiéd az ötlet? Hát nem én javasoltam?

KÉZMŰVES

Ne higgyetek neki. A győzelem után a nyakunkra akar ülni. Kapitány akar lenni.

GAZDA

Aljas rágalom! Mindenki magából indul ki!

POLGÁR

Halkabban, még meghallják!

DIÁK

Emelkedjünk önmagunk fölé!

POLGÁR

Persze. Osszuk el a tisztségeket jó előre. Esetleg vegyük írásba, és akkor később nem lehet vita. Legyünk kapitányok valamennyien. Én gazdasági kapitány akarok lenni.

DIÁK

Nem szabad így, rögtön az elején!

KÉZMŰVES

Nekem is van jogom kapitánynak lenni.

GRABEC

Nekem is!

DIÁK

Emberek, térjetek észre!

 

Diák kiszakítja magát a közös kézfogásból, elrohan, a többiek szétrebbennek.

 

GRABEC

Elment.

POLGÁR

Árulástól tartok.

KÉZMŰVES

Mi véletlenül röffentünk össze, értitek?

POLGÁR

Milyen jó, hogy semmit se vettünk írásba, nincs ellenünk bizonyíték.

GAZDA

Ne legyünk már ennyire gyávák!

GRABEC

Én ütök, ha kell, csak mondják meg, hová!

 

Jön Fiú, Férj, Feleség, mögöttük Özvegy, Öregasszony.

 

FÉRJ

Ide hallgass, kölyök, a feleségem azt kívánja,

hogy csábítsd el. Nyilvánosan. Tőlem ne félj, nekem fontos a családi fészkem nyugalma, és ha csak így lehet meg, legyen meg így.

FELESÉG

Toppant. Szebben kérd!

FÉRJ

Szebben kérem. Nagyon szépen kérlek.

FELESÉG

Azt akarom, hogy ez a fekete boszorkány, akinek volt pofája a fülembe szipogni az esküvőmön, pukkadjon meg az irigységtől!

FÉRJ

Ezt akarja.

FIÚ

Azt senki se kérdi, hogy mit akarok én!

FELESÉG

Toppant. Ígérd oda neki a sublótot!

FÉRJ

A sublótot!

ÖZVEGY

A fiú nálam kosztol!

ÖREGASSZONY

Én öltöztetem!

FELESÉG

Ételt is szerzünk! És megkapja a ruháid felét!

FÉRJ

A felét!

FIÚ

    Jószág vagyok? Játékszer? Holmi holmi?
    Csak csóró nem lehetek, aki voltam?
    Nem hagytok békét? Jól van!
    Csak tessék licitálni!

Üvölt.

    És amit mondok, úgy legyen!
    Lehetek én kegyetlen!

Megszeppenve.

    Mi az? Mit féltek? Hátráltok előlem?
    Felnőttem? Észre se vettem!

POLGÁR

Erős ember. Vegyük be a felkelésbe. Ha öten hozzánk állnak, az ellenség öttel megfogyatkozik, és tízzel leszünk többen. Hé, fiú! Csatlakozz hozzánk, a felkelőkhöz!

KÉZMŰVES

A pereputtyot is hozd magaddal.

SZAKÁCS

Mi az, hát mindenki mi vagyunk? Nem kéne mégis válogatni?

FIÚ

    Nektek is kellek? Istenem!
    Mi marad belőlem énnekem?

 

Elfut, Feleség, Férj, Özvegy, Öregasszony utána.

 

KÉZMŰVES

Az ő helyében közénk álltam volna, és én lennék a felkelés vezére.

 

Jön Diák a zsákkal.

 

DIÁK

Ez egy zsák ennivaló. Majdnem érintetlen. Tessék. Osszuk el igazságosan. Legyen ezentúl közös kincsünk minden. Az éhezés is.

 

Grabec kiborítja a zsákot, falatozni kezdenek, Diák áll, nézi, Szakács nem eszik.

 

KÉZMŰVES

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nagy érzés, hogy össze tudunk fogni.

POLGÁR

Egyre derűlátóbb vagyok.

GAZDA

Közös erővel sokra vihetjük.

 

Falnak. Szakács Diákhoz lép.

 

SZAKÁCS

    Ez komoly dolog, ez a zsák.
    Úgy érzem, megismertelek.
    Váratlan, szép ajándék vagy, diák,
    s egyszer talán mindenki szép lehet.

DIÁK

    Egy szakács, véltem eddig, csak szakács.
    Micsoda téveszmék vezettek engem!
    Ha nem teremnek nélkülem a hősök,
    a krónikámba nincsen kit bevennem!
    És mit számít a krónikám?!
    Már csak a harcot kedvelem.
    S a harcban sem a diadal,
    de a találkozás a győzelem.

SZAKÁCS

    Egy fél zsákkal elástam én is.
    Szégyenkezem, mert megmutattad:
    gyengébb vagyok, mint gondolom.

DIÁK

    Erős vagy, mert bevallod.

SZAKÁCS

    Csakis miattad.

DIÁK

    Valami nagy tanulság vidám sejtelme bódít:
    nebulók által tanítja az élet élni a nebulóit.

 

Jön Kleinitzné, mögötte Jónás.

 

POLGÁR

    Tegyünk úgy, mintha éheznénk!

 

Szétszaladnak, a háttérben esznek tovább.

 

JÓNÁS

    Bosszút akartam állni rajtad,
    de ha meglátlak, a gonosz szándék
    lefoszlik rólam, mert a bűntől
    fölmentesz: nem hagyod, hogy elkövessem.
    A hangodtól remegni kezd a lábam,
    gyöngéddé tesz az arcod, hogyha látom.

Kleinitzné sírva elfut.

    A rablás törvényeit támogattam,
    neked lopván az ételt, s folytatom
    a hódolást a rossz előtt: a bosszú
    fajtáiról tűnődöm, szinte látva
    téged, hölgyem, amint már gebedőben
    a kegyelemért térdepelsz előttem.
    A gyűlöletet gyűlölöm. A szerelem többet ér.
    Aki merészen folytatódik, tudatot cserél.
    – Látom, lázadtok. Egy-egy pillanatban
    az igazság az egyik póluson van.
    Most nálatok van. Tudom, nem sokáig,
    de amíg hazugsággá válik,
    közétek űz az értelem.
    Fogadjatok be. Nyerhettek velem.

SZAKÁCS

    Üdvöz légy, testvér! Micsoda világ!
    Most csőstül jön a váratlan ajándék!

DIÁK

    Csak ámulok! Nincs még egy vár a földön,
    hol ennyi értő lélekre találnék!

JÓNÁS

    Folytonos küzdelem, hogy annyit érjünk,
    amennyit hinni szeretnénk önmagunkról.
    A süllyedéstől óv a félelem.
    Jónás, elérhetetlen célom, légy a gyógyszerem!

 

Jön Jurisics.

 

SZAKÁCS

    Nyerjük meg őt is!

JURISICS

    Lidérc vagyok. Beszél
    az ingovány.
    Lenge lidérc. Sovány.
    És fúj a szél.

SZAKÁCS

    Kapitány úr, álljon a felkelés élére!

JURISICS

    Én lidérc. Te lidérc.
    És ő lidérc.
    A szél fúj. Egyre fúj.
    És minden lidérc másképpen lidérc.
    És ez az új.

SZAKÁCS

    Kapitány úr, tenni kell!

DIÁK

    Nekünk magunknak. Ezt már megtanultuk.

JURISICS

    Lidérc lidérctől többé nem tanul.
    És fúj a szél. Fúj. Irgalmatlanul.

 

Jön Jurisicsné, néhányan letakart ládát cipelnek utána, leteszik.

 

JURISICSNÉ

    Miklós, szívem, egyszer be kell fejezni
    mindent, ami kezdődött valaha.
    Fogadd emlékül, amit hoztam,
    és kérlek, bocsáss meg énnekem.
    Én megbocsátok. Ne kössön össze
    többé harag sem. Semmi sem.

Int, leveszik a takarót, alatta fekete koporsó van, oldalán hatalmas arany betükkel a felírás: JURISICS MIKLÓS.

    Boldog vagyok, szívem, ha tetszik.
    Az ízlésednek, remélem megfelel.
    Nem cicomás. A méret pontos.
    Akár azonnal belefekhetel.

Int, felnyitják a koporsót, benne paplan és párna.

    Álmodhat-e szebbet, lakályosabbat
    akármely igényes tetem?
    Ha óhajtod, ezen örök ágyat
    mint jó hitvesed, gondosan megvetem.

JURISICS

    Vidáman. Igen, hitvesem, most szíven ütöttél,
    mint legszebb álmaimban, valaha régen.
    Mert harcolni: az lett volna jó veled,
    veszteni, győzni átmenetileg
    és rögtön újra kezdeni a harcot
    s a maszkok alatt meglelni végre az arcod,
    és soha nem lett volna elegem
    rejtelmeid közt bolyonganom vakon,
    és lett volna otthonom a másik ember,
    a csupa ridegség, csupa tilalom!
    Kedvesem, legyen ez a perc a kezdet!

JURISICSNÉ

    Hát jót tettem veled?
    Jaj, nem ismertelek!
    Valami jön a szándékaim ellen,
    valami jön. Csak álmodni ne kelljen.

 

Leül, maga elé bámul.

 

JURISICS

    Csak fellángolt és ellobbant szegény.
    Hiába, harcra nincsen már remény.
    Nagyon sajnálom, emberek, de így van.
    Volt idő, mikor azt hittem, hogy vívok.
    Ti vagytok mélyen, vagy én magasan?
    Mindenkinek csak egy kérdése van.
    És arra nem jön válasz.
    Csak ember ellen küzdhetek.
    Én helyzet nem vagyok.

 

Jurisics kimegy a kapun, értetlenül bámulnak utána.

 

KÉZMŰVES

    A világ kiürült! Elment a kapitány!
    Hát kit fogok én, kérdem, gyűlölni ezután?
    Az unalom végez velem,
    ha nem halok éhen! Förtelem!

 

Jónás felmegy a várfokra, körülnéz.

 

GRABEC

    Takaros egy koporsó!
    Nekem nem jut ilyen.
    Az enyém biztos olcsó
    deszkából készül, és az oldalán
    apró lesz a nevem.

 

Körülállják a koporsót.

 

POLGÁR

    Ide kerül a feje,
    ide pedig a lába.

GAZDA

    Az ember egész életében él,
    aztán meg, mint a féreg,
    beleszorul a fába.

JÓNÁS

Lejön a várfokról. Elment a török.

GRABEC

Elment a török?

GAZDA

Elment!

POLGÁR

A török!

 

Szakács, Diák, Jónás kivételével felrohannak a várfokra, körülnéznek, örvendeznek.

 

I. KATONA

A kapunál. Ki lehet menni.

 

I. katona kimegy, II. katona utána bámul.

 

II. KATONA

Mi van odakint?

I. KATONA

Semmi. Be lehet jönni.

 

I. katona visszajön.

 

II. KATONA

Ezek szerint szabadok vagyunk. Kipróbálom.

 

II. katona kimegy, visszajön.

 

I. KATONA

Na? Milyen volt?

II. KATONA

Jó volt. Most mit tegyünk?

I. KATONA

Néha kimegyünk, néha meg visszajövünk.

 

Időnként kimennek, időnként visszajönnek.

 

DIÁK

Elmúlt a végveszély. Lehet, hogy vége minden felbuzdulásnak? Mivel szegüljünk szembe ezután? Mielőtt megjött volna, máris búcsúzik a mámor. Másnapos lettem, pedig részeg se voltam.

JÓNÁS

Hát, fegyvertársaim, én most elmegyek. Amíg lehet. Különben is; a rohanásban leli nyugalmát a kóbor értelem. Gyertek velem.

SZAKÁCS

A diák nélkül nem megyek.

DIÁK

A szakács nélkül én sem.

SZAKÁCS

    Valami szép kezdődött. Nem lehet,
    hogy rögtön az elején véget érjen!

DIÁK

    Nem megy sem ő, sem én.
    Maradj te is.

JÓNÁS

    Az ég áldjon meg benneteket, hülyék!
    Nem érzitek, hogy most jön a szörnyűség?
    Ami eddig volt, szelíd tréfa volt csak,
    előétele a nagy étkű nyomornak.
    Ha itt maradtok, emberhúst zabálva,
    öklendezve másztok a másvilágra!

DIÁK

    Én inkább attól tartok,
    hogy béke lesz, bőség és nyugalom,
    a jók nem lesznek jók, minthogy a férgek
    nem lesznek férgek. Győz az unalom.

JÓNÁS

    Még hogy a béke reménye riaszt! – Ó, én barom,
    hát mit győzködlek? Meg nem foghatom. –
    Nézzétek: térden állva kérlek:
    iszkoljatok! Nem értelmes kísérlet
    úgy lenni jónak, ahogy nem lehet,
    és reménytelen helyzetben hiába
    vetni oda az életet.

DIÁK

    Megőrült. Most kezdődött el a béke!

SZAKÁCS

    Még bele se tanultunk az éhezésbe.

JÓNÁS

    Mit örvendeztek? Túl szépen süt a nap.
    Higgyétek el: rondán rohad meg, aki itt marad.
    Nem értitek? – Nem értik.
    Pofázhatok én akár ezer évig.–
    Miattatok nyelek majd kardvasat!
    Csak ne volnátok épp most bájosak!
    Vártatok volna, amíg elfutok!
    Kőszegi marhák, kedves gyilkosok,
    baj van! Még mindig nincs bennem utálat!
    Magam sem értem, miért és miért nem,
    még mindig térden állok.

DIÁK

    Egy kicsit meghülyített a szerelem.

SZAKÁCS

    A bécsi hölgyet én is kedvelem.

 

Jön Kézdi, mögötte – Kleinitzné kivételével – minden várbeli.

 

KÉZDI

Na, ti mocskok, ezentúl én vagyok a kapitány. Innen senki el nem mehet, és csak az kap enni, aki a seggemet nyalja. Hetek óta készülök, hogy elsüssem ezt a viccet. Elsütöttem. Nem tudtok röhögni, mi? Nahát akkor, mivel is kezdjem az uralkodást?

VITÉZ

Szigorral.

KÉZDI

A kaput őrizzétek! Ti pedig álljatok sorba, lázadók!

 

Vitéz Tolvaj és Rabló segítségével lehajtja a várfokról az ott levőket.

 

KÉZDI

A többi is álljon sorba. Nagyság szerint. Mindenki lázadó.

 

Sorba állnak. Kézdi mögött Pap, Vitéz, Tolvaj, Rabló. I. és II. katona a kaput őrzi.

 

KÉZDI

Most pedig tessék panaszkodni, én pedig orvosolni fogok. Aki nem hajlandó panaszkodni, annak úgy ráülök a szájára, hogy csak akkor kap levegőt, ha eresztek. Ez volt a második viccem, ezt is elsütöttem.

 

Jónás a kapu felé lopakodik.

 

POLGÁR

Uram, ne feledd, hogy előre besúgtam minden lázadást!

FÉRJ

Uram, én átengedem a feleségemet!

FELESÉG

Én átengedem magamat.

GAZDA

A feleségem ellopott huszonegy dunyhát, mind a tiéd.

KÉZMŰVES

A bőre alatt is pénz van.

GAZDA

A pénzem is a tiéd.

POLGÁR

A bőrét is kérd, uram!

GAZDA

A bőröm is a tiéd.

KÉZMŰVES

Szép fegyvereket csinálok neked. Lecsatolja Polgár kardját, odanyújtja Kézdinek. Tolvaj rácsatolja a kardot Kézdire.

POLGÁR

Sokan alagutat ástak szökés céljából, előkerült egy csomó kincs, megmutatom.

DIÁK

Mit műveltek, emberek?! Nem erről volt szó!

I. KATONA

A kaputól kiabál, II. katonára mutatva. Ez itt, ez az illető az ostrom alatt lopott egy csillárt. Elásta. Kiásom. El.

KÉZDI

Nahát! Nem is reméltem, hogy ennyire szerettek. Most boldog vagyok, mocskok, mert érzem, hogy szerettek. Mindig erről álmodoztam. Jó leszek hozzátok. Ezt az éhező vénembert felhizlalom. Humanizmusból.

PAP

Vigyétek tömni.

 

Páran a lábánál fogva kihúzzák Öregembert.

 

DIÁK

De hát ez egy őrület! Az előbb valami szép kezdődött! Mi változott meg hirtelen?! Vigyázz, mert megírom minden tettedet!

KÉZDI

Diktálni én fogok. Ki fog derülni, hogy minden másképpen volt. Igen?

GRABEC

Azt ígérted, hogy én leszek a kapitány!

KÉZDI

Na, ez jó. Ez volt a harmadik viccem.

II. KATONA

Nyakon csípi Jónást, aki éppen kisurranna a kapun. Hé! Egy szökevény! Gyere csak a kapitányhoz!

 

Jónás verekszik, Tolvaj és Rabló is ráugrik, Kézdi elé cipelik.

 

JÓNÁS

Diákhoz és Szakácshoz. Mondtam én, ti barmok!

KÉZDI

Mihez kezdjek veled, szökevény?

PAP

Fejhangon visít. Ki kell herélni! Ki kell herélni!

GRABEC

Mondjátok, ez ilyen egyszerű?

FÉRJ

Akaszd föl.

FELESÉG

Fejjel lefelé.

POLGÁR

Fej nélkül.

GRABEC

És én ezt nem tudtam, ó, én barom!

FÉRJ

Fiúra mutat. Ezt is akaszd föl.

FELESÉG

Fejjel lefelé.

ÖZVEGY

Én nem védem a csapodárt!

ÖREGASSZONY

Nem engedem! Kézdi lába elé esik.

GRABEC

Én, aki erős és szép vagyok,

ennyire hülye lennék?

De nem! Már okos és bölcs vagyok,

pedig mily hülye voltam nemrég!

 

Kézdi dühösen Grabec felé fordul, de nem tud mozdulni az Öregasszonytól. Grabec egyetlen ütéssel leteríti, Kézdi elterül, csönd. Grabec mosolyogva áll. Pap Grabechez ugrik.

 

PAP

    Uram, remélem, nem tört a kezed
    e sziklakemény ökörkoponyától!

GRABEC

    Győztem! És abban, hogy jó legyek,
    már senki, semmi se gátol.

POLGÁR

Fiúra mutat. Ő a legalkalmasabb kapitánynak.

FÉRJ

Én is őrá szavazok.

FELESÉG

Ügyes fiú.

ÖZVEGY

Megvédem őt, akár a testem árán!

JÓNÁS

Eresszetek, ti marhák, megdőlt a hatalom!

FIÚ

Grabechez ugrik, a kezét csókolja. Köszönöm, uram!

GRABEC

Mit köszönsz?

FIÚ

Hogy megkegyelmezel!

PAP

Fiúhoz. Ne szopogasd a kapitány kezét, megfázik, és reumát kap.

GRABEC

    Én nem halált, de kegyelmet osztok,
    az igazak útjára léptem,
    szerintem: legyen mindenki boldog,
    és tőlem senki se féljen!

VITÉZ

Sorba állni, szarháziak!

FÉRJ

Grabechoz. Uram, rád száll a feleségem.

FELESÉG

Rád szállok én magamtól is.

POLGÁR

A tervezett alagutakat is kiásom, hogy megmutassam.

GAZDA

A tiéd a pofámról a bőröm.

KÉZMŰVES

Még szebb fegyvereket készítek neked. Lecsatolja az ájult Kézdiről a kardot, átnyújtja, Vitéz Grabecra csatolja.

VITÉZ

Tovább, szarháziak!

DIÁK

    Megírom minden tettünket, uram.
    Csak ami történt, én csak azt írom.
    A fantáziám, bizony, igen szegényes.
    A Téboly Könyvét írom, jó uram,
    mert most már esedékes.

PAP

    Kapitány, büntess! Itt az alkalom!

GRABEC

Kirántja kezét Fiú szájából.

    A fenébe, nedves az alkarom!
    Ó, híveim, tegyétek, ami tetszik,
    a szabadságot hoztam el közétek,
    és végtelenné nőtt a szeretet
    nemrég még üres szívemben, a nagyban.

Jónás őrzőihez fordul.

    Eresszétek! Tudom, hűséges hívem.
    Most vele is csordultig van a szívem.

 

Eleresztik Jónást, II. katona, Tolvaj és Rabló a kapuhoz siet őrködni.

 

I. KATONA

    Be a csillárral. Megvan a csillár. Csinos holmi. Itt van.
    De hol a kapitány?

PAP

    Itt áll, fiam!

I. KATONA

    Nevet. Grabec? Mi ez a tréfa? Nem nevettek?

PAP

    A kérdezőnek igazsága van,
    kapitány úr, mert mostani nevednek
    köznapi, szinte ódon csengése által
    még nem vagy azonos a kapitánnyal,
    vagyis magaddal.

GRABEC

    Én: valaki más?

PAP

    Valahogy így. Nagy úr a megszokás,
    holott, uram, te át vagy már cserélve.

GRABEC

    És nem hallgathatok a régi névre?

 

Pap térdre esik, Diák és Jónás kivételével a többiek is letérdelnek.

 

PAP

    Uram, ki nagy vagy, lásd, mi térden állunk,
    és így kérünk, hogy legyél a királyunk!
    Ezentúl Kőszeg: ország! Kőszegország!
    Kérünk, ne fordítsd el tőlünk az orcád!
    Uram, királyom, foglald el a trónod!
    Ígérd, hogy szegény népedet megóvod!
    Királyunk, bárki légy, hiszünk tebenned,
    és könyörgünk: hozd el közénk a rendet!

GRABEC

    Mindent ígérek, mindent megígérek!

PAP

    Uram, királyom, foglald el a trónod!

 

Grabec zavartan körülnéz. Jónás besurran a várba.

 

POLGÁR

    Trón, az nincsen.

KÉZMŰVES

    Márpedig anélkül nem megy.

 

Polgár a koporsóhoz ugrik.

 

POLGÁR

    Uram, ez éppen megfelel!

 

Beleültetik Grabecet a koporsóba.

 

PAP

    Most pedig meg is koronázunk szépen.
    Légy jó király, és uralkodj a népen.

 

Int, először nem értik, aztán Polgár Grabec fejére teszi a csillárt.

 

GRABEC

    Nem tudom, mit tesz a többi király,
    de mondjátok: ezt éppen így muszáj?

PAP

    Királyom, nem könnyű a hatalom.

GRABEC

    A súlyát mily hamar tapasztalom!

PAP

    Légy teherbíró, hatalmas királyom!

GRABEC

    Ez gyönyörűbb, mint egy lidérces álom!

 

Kézdi magához tér, a fejét tapogatja, Öregasszony simogatja. Kézdi felül.

 

GRABEC

    Sokáig árva voltam. Mennyi rokon
    akadt most, érzem! Nézd, milyen sokan
    térdelnek énelőttem, mintha apjuk
    lennék – pedig hát nincs is feleségem.

 

Kézdi feltápászkodik, bámul.

 

KÉZDI

    A koporsóban ül. Fején a csillár.
    Nem röhög senki. Mi van itt? Nem értem!
    Grabec, te dög! Te hálátlan briganti!
    Szarháziak, tessék sajnálni engem!
    Mit néztek? Ejnye. Valami nincsen rendben.

POLGÁR

    Felségsértő szavak ezek.

KÉZMŰVES

    A király kegyes. Megbocsátja.

VITÉZ

    Királyom, nem tűröm, hogy szidjanak!

FÉRJ

    Az ilyen férget nem kell észrevenni.

GAZDA

    Kiváltképp, ha a hatalom szilárd.

FIÚ

    Megcsavarom az orrodat, barátom.

Megcsavarja Kézdi orrát, többen nevetnek.

    A múlt már nem valóság. Nem is álom.
    Nem akarunk, hát nem emlékezünk.
    Vagyunk és voltunk, amivé ma lettünk,
    és mássá nem leszünk,
    mert jóságos királyunk mától fogva
    a múltban is uralkodik felettünk!

KÉZDI

Az orrát tapogatja, tántorog.

    Jóságos ég, hát elhagy az eszem!
    Ami volt, nem volt, s mégis emlékezem?
    Vagy rosszul látok? Nem is látok talán?
    Meghaltam, feltámadtam? S túl korán?

Szédelegve leül.

PAP

    Úgy nézem, meghibbant szegény. Királyom,
    javaslom: vedd át országod, a várat.
    Illesd minden kövét saját kezeddel,
    s mit nem hagysz nekünk; azt magadnak vedd el.

GRABEC

    Szédelgő hívem, sóhajom feléd száll,
    gyógyulj meg minél hamarább.
    – Emeljetek. Nem mászom ki a trónból,
    ha egyszer belemásztam, és remélem,
    ebben a trónban halok meg kövéren.

 

Kicipelik a koporsót, csak Kézdi, Jurisicsné, Diák és a kapunál I. és II. katona marad.

 

KÉZDI

    Azt hiszed, jó lesz, Grabec, te barom,
    azt hiszed, jó lesz majd a hatalom?
    Én állat! Azt reméltem, megszeretnek
    a rangomért. Hát  ezt  az ilyeneknek!
    Veszett világ! Veszett világ!
    A gazságból túrtak ki, engem!
    Bitang világ! Utálom a jókat,
    s most őket kell szeretnem!

 

Megragadja Jurisicsnét a lábánál, kifelé húzza.

 

JURISICSNÉ

Ne bántson! Mit képzel? Én kapitányné vagyok! Velem ilyet nem lehet!

KÉZDI

    Most mit óbégatsz? Elhagy az eszem!
    Vicsorog rám a szövetségesem!

 

Kivonszolja a sikoltozó Jurisicsnét.

 

I. KATONA

Jó lenne elpucolni, mi?

II. KATONA

Leszúrlak, ha meg akarsz lógni.

I. KATONA

Jól van, na, csak vicceltem.

II. KATONA

Hülye vicc.

 

Csönd.

 

II. KATONA

Mi lenne, ha lelépnénk?

I. KATONA

Előbb miszlikbe váglak.

II. KATONA

Ne hadonássz, csak próbára tettelek.

I. KATONA

Hülye próba.

 

Csönd.

 

I. KATONA

Őrködjünk.

 

Őrködnek.

 

DIÁK

    Sejtek mindent a kezdete előtt,
    és túllátok a végén, ám ítélet
    joga nem illet késve ébredőt:
    a tudatlanság forrásainál
    váratlanul tört miránk az élet,
    és váratlanul tört ránk a halál.

 

Jön Polgár.

 

POLGÁR

Pokoli dolog: a török sehol, a királyt nincs kinek elárulnom, ha éppen úgy adódik. Micsoda létbizonytalanság!

 

Gondolataiba mélyed. Jön Gazda.

 

GAZDA

A lányok egyre többet zabálnak, én egyre kevesebbet. Még éhen halok, mielőtt megszedném magam. Hát nincs ebből kiút?

 

Gondolataiba mélyed. Jön Szakács.

 

SZAKÁCS

Egyre éhesebb vagyok. Mindenki így van ezzel, de valahogy nem illik szóba hozni. Nincs ellenség, aki táplálna. Ilyen a rend? Milyen különös.

 

Gondolataiba mélyed. Jön Kézműves.

 

KÉZMŰVES

Gondolkoznak. Ez rosszat jelent. Ilyenkor mindig én húzom a rövidebbet. Megzavarom őket. Kiált. Éljen a király!

GAZDA

Éljen!

POLGÁR

A király!

 

Egymásra bámulnak, csönd.

 

DIÁK

Szakácshoz.

    Én tiltakoztam. És te? Bölcsen befogtad a szádat.
    Megcsaltál! Irdatlan irántad szívemben az utálat!

SZAKÁCS

    Neked mindegy, mi lesz velünk, megírod.
    Jót írsz-e rólunk? rosszat? – él majd a híred.
    De én annak főzök, aki él, és csak ameddig élek.
    Én függök tőlük. Bűn ez? Bocsáthatatlan vétek?

DIÁK

    Mindegy nekem?! A krónikámról, magamról rég lemondtam!
    Azt hittem, körülöttem csupa rokon van!
    És mi van? Őrület van, és bolondok.
    Hát mi lesz velünk, ha rólatok magamban is lemondok?
    Kinek kotyvasztasz, mondd? Jövendő gyilkosoknak?

SZAKÁCS

    Valami rend kell! Ha vetnek és aratnak,
    az emberségünk gyorsan helyreáll.
    Az új kapitány… a király
    kegyelmes. Megígérte.
    Nézd társainkat. Tűzbe mennek érte.
    Barátok lettünk valamennyien
    a király híveként. A rend ilyen.
    Hiszem és látom: jók az emberek,
    többedmagukban jobbak, mint egy lehet.
    Igen. A szebbért eladtam a szépet.
    De felmentő lesz, tudom, az ítélet.

POLGÁR

Egyszer hozott nekünk egy zsák élelmet.

GAZDA

Szép dolog volt.

KÉZMŰVES

Szép dolog.

POLGÁR

Meg akart vele vesztegetni. Lázadást szított.

KÉZMŰVES

Így volt.

POLGÁR

Mi nem dőltünk be.

KÉZMŰVES

Nem bizony.

POLGÁR

Látszólag ugyan falatoztunk, de szívünkben hívek maradtunk végig.

GAZDA

Hogy hűségesek? Kihez?

KÉZMŰVES

Hát a királyhoz.

POLGÁR

Mit gondoltok, mondjuk el a királynak?

GAZDA

Hogy a diák lázadást szított ellene?

KÉZMŰVES

És hogy mi már akkor is hűek voltunk hozzá.

SZAKÁCS

Mielőtt még király lett volna?

POLGÁR

Akkor.

SZAKÁCS

    De hát hol volt még akkor a király?!
    A helyzet bonyolultabb volt a mainál!
    Grabec is osztozott velünk a zsákban!
    Grabec is senki volt!

POLGÁR

    Király volt, álruhában.
    Hát kiért szálltunk harcba? Csakis érte!

KÉZMŰVES

    Nehéz harc volt, de én mondom: megérte!

DIÁK

    Csak tudnám, mit hazudtok összevissza!

POLGÁR

    Gazdához. A diák képes rá, és meghazudtol.
    Szerszáma is van hozzá. Ez a lúdtoll.
    Mi lesz, ha majd írásban mocskolódik
    rólunk, és urunk hű alattvalóit
    az írás szerint bünteti és dicséri!

GAZDA

    Szörnyű kilátás.

KÉZMŰVES

    Jaj annak, aki megéri.
    Az ilyen fickó, hogy mentse a bőrét,
    akárkit, minket is bemártogat!

POLGÁR

    Életveszélyben élünk, barátaim.
    Jobb, ha nem ő, de mi lövünk bűnbakot.

KÉZMŰVES

    Jobb lesz, ha írni elfelejt.

POLGÁR

    Ne írjon semmit.

GAZDA

    Senkiről.

KÉZMŰVES

    Még összekörmöl kígyót-békát.

POLGÁR

    A késő századoknak.

KÉZMŰVES

    Kezelni kell.

GAZDA

    A kezét?

KÉZMŰVES

    Hogy ne kezeljen
    írószerszámot.

POLGÁR

    A jobbját jobb levágni.

GAZDA

    Mi lesz, ha bal kézzel tanul meg írni?

KÉZMŰVES

    A bal kezének is vesznie kell.

 

Diák nevet.

 

KÉZMŰVES

    Azt hiszi, viccelődünk.

POLGÁR

    Gúnyolódik,
    mert nem becsüli meg bennünk az embert.

GAZDA

    Nem szép dolog a gúnyolódás.

KÉZMŰVES

    Sértő.

DIÁK

    Javaslom: mindkét lábfejem is hulljon,
    mert azokkal is megtanulok írni.

GAZDA

    Ez új szempont.

KÉZMŰVES

    Értékes gondolat.

POLGÁR

    Mindegy, ki mondja ki az igazat.

DIÁK

    Jó, jó, írni már nem tudok, de kinyitom a számat.

KÉZMŰVES

    Valóban.

GAZDA

    Képes rá, és megteszi.

POLGÁR

    Gyalázat.

KÉZMŰVES

    Ha nyelvelni kezd…

GAZDA

    Le kell beszélni róla.

POLGÁR

    Az érveket hiába pazarolnánk.

KÉZMŰVES

    Mert önfejű.

DIÁK

    A nyelvet ki kell tépni.

GAZDA

    Úgy van.

POLGÁR

    Szörnyű az emberi elme
    lomhasága.

KÉZMŰVES

    Már csaknem tragikus,
    mily lassan fogjuk fel az érdekünket!

 

Polgár váratlanul csuklyát borít a fejére, és köpenybe burkolódzik, Kézműves és Gazda követi a példáját. Szakács lassan ugyancsak csuklyát borít a fejére, és köpenybe burkolódzik. A négy alak teljesen egyforma. Keringeni kezdenek Diák körül.

 

DIÁK

    Na nem! Nem jó a tréfa, ha túlfeszítik!
    A zsák tartalmát nektek adtam, és
    higgyétek el: nem volt az hencegés!
    A jóságomra nem hivatkozom,
    hiszen mint jónak, nincsen rá jogom,
    sőt nem vagyok jobb, mint akárki más –
    hess, tűnj el, takarodj már, látomás!
    Tudom, hogy álom. Ez más nem lehet.
    Érjetek hozzám, és felébredek,
    és másként élek, sejtem is, hogyan,
    nem írok soha többé, csak élek, boldogan!

 

Rávetik magukat, elvonszolják.

 

Tizenhatodik jelenet

Nappal. Mező. Jön Jurisics.

 

JURISICS

    Az ősz előtti lankadás
    alig rezzenő illatában
    milyen szelíden hullámzik a mező!
    A túlparton a bólogató füzek,
    lapuló kő a fű alatt:
    milyen szép is a látszat annak,
    aki érzi
    a mezőben, a makulátlan égben,
    a folyókban, a fákban láthatatlan,
    csillámló húrok zsonganak;
    szorgos és áttekinthetetlen háló
    szövi át mélyen azt, ami látható,
    és szemlélőjét, aki most az egyszer
    a létezésben otthonára lelt.
    De látványt nem gyűjtök már. Ez a végső.
    Épülni, gazdagodni az kívánhat,
    akit a cél felé lök még a látszat.
    Az én látszatom velem múlik el,
    nem is kell számot adnom róla,
    mert látni fogja minden élő másom,
    aki, mint én, végigrohant
    az összes állomáson.
    Az idő úgy foszlik le rólam,
    mint halálos sebről a géz.
    Életem, köszönöm neked,
    hogy elbúcsúznom tőled nem nehéz. El.
 

Tizenhetedik jelenet

Nappal. A vár udvara. I. és II. katona változatlanul a kapunál őrködik. Jön Parasztasszony.

 

PARASZTASSZONY

    Aratni kell! Megrohad az élet!
    Nem felelnek. Odamenni félek,
    úgyis visszaűznek. És levágnak.
    Akkor aztán fuccs az aratásnak! El.

 

Jön Jónás egy rakás összecsomózott lepedővel, felfelé lopakodik a várfokra, berohan a csuklyás Szakács, elkapja Jónást.

 

SZAKÁCS

    Valami hányás van a számban,
    valami borzalmas bűz vesz körül!
    Ne menj el! Kit szeressek,
    ha nem leszel? Ki ad nekem tanácsot?

JÓNÁS

    A hallgataggá szerényült barátod.

SZAKÁCS

    Nem ereszti. Gyáva voltam. Ugye, hogy gyáva voltam?
    Bűnös vagyok! Beszari féreg, álnok,
    rohadt kis hitszegő, hitvány gazember!
    Mondd, hogy így van! Köpjél szemen, könyörgök!

Rázza Jónást.

    Ahogyan gyáva voltam, ugyanúgy leszek bátor!
    Ha jó leszek, még minden jó lehet.
    Mindenkit gyűlölök. Minden szem engem vádol.
    De van erőm, és máris mindenkit szeretek!

Fojtogatja Jónást.

    Szörnyű volna, ha nem a gyávaságom
    miatt hallgatna csonkán a barátom!
    Nem hihetem, hogy őt is belefőztem
    az álmaimban fortyogó,
    ínyencségekkel illatozó tálba!
    Ha így lett volna, nem élhet alkotó
    a mai naptól,
    ki gyilkossá ne válna!
    A végtagjait és a nyelvét
    ugye, hogy nem a húslevesbe vágtam?!
    Ugye, hogy nem a mindenség utolsó,
    de én vagyok első a gyávaságban?!

JÓNÁS

    Eressz, te őrült!
    Szökjünk meg együtt, aztán valahol távol
    megfosztalak a lelkifurdalástól.
    Gyere már! Mit vársz? Ha nem jössz, hát eressz!

SZAKÁCS

    Ha lehámlana rólam a kereszt!

 

Szakács belekapaszkodik a lepedőkbe, Jónás hiába rángatja. Jön Kézműves.

 

KÉZMŰVES

    Csuklyát kell varrni, ez jött a divatba.
    Kézműves voltam, szabó lett belőlem.

SZAKÁCS

    Te gyűlölted a kapitányt, igaz?
    Ugye még most is gyűlölöd? Felelj!

KÉZMŰVES

    A kapitányt? A régit? Nem szerettem.

SZAKÁCS

    De gyűlölted is!

KÉZMŰVES

    Lehet. Nem tudom.
    Nem mindegy most már?

SZAKÁCS

    Hogy lehetne mindegy?
    Gyűlölöd most is. Vagy pedig imádod.

KÉZMŰVES

    Mit tudom én! Nem érdekel.
    Most mindenkinek csuklya kell.
    A lepedőkből jó sok csuklya telne.
    Na nézd! Hisz szökni akar őkegyelme!

JÓNÁS

Távol álljon tőlem. A vértől szárítgatom őket, ami majd rájuk ömlik.

 

Kézműves kirángatja Jónás kezéből a lepedőket.

 

KÉZMŰVES

    Kincstári holmi. Minden a királyé.
    A címerét, ha lesz majd, belesütjük.

SZAKÁCS

    Kézműves voltál. Hogy lettél szabó?
    A hivatás, akár a lepedő,
    oly könnyen váltogatható?
    Felelj, mert ettől függ az életem:
    hogyan győztél a szenvedélyeden?

 

Kézműves és Szakács el a lepedőkkel.

 

JÓNÁS

Felmegy a várfokra, megáll.

    Van úgy, hogy menteni kell a menthetetlent,
    és nagyon kell szeretni, aki gyűlöl,
    van úgy, hogy istenért kell megdögölni,
    s magunkból kell engedni, nem az ügyből,
    van úgy, hogy sebre nem gyógyír a sebzés,
    van úgy, hogy meg kell ölni, aki untat,
    s van úgy, hogy forradalmi tett,
    ha átmentjük magunkat.

 

Kifelé leugrik a várfokról, puffanás, csend.

 

I. KATONA

    Zsák volt?

II. KATONA

    Ember?

I. KATONA

    Szemét?

II. KATONA

    Kincstári holmi.

I. KATONA

    Utána kell loholni.

II. KATONA

    Együtt megyünk. Ha megszöksz, itt maradsz!

 

I. és II. katona kimegy a kapun. Jön Gazdáné, a csuklyás Gazda kötélen húzza maga után a három lányt.

 

GAZDA

    Ne sírjatok, ti bőgőmasinák!
    Azért kentelek be korommal,
    azért dugtalak durva és büdösített
    condrákba, és a nyakatok köré
    azért tekertem pállott kapcarongyot,
    hogy senkinek se szúrjatok szemet!
    Kis picinyeim! Meghasad a szívem,
    ha bőgni látlak! Mondjátok: papus!
    Fogjátok fel a szűk kis agyatokkal:
    aggódom, mert szeretlek, és ha kell,
    egész regiment fegyvereivel
    megvívok puszta kézzel, daliásan,
    hogy pofitokat mosolyogni lássam
    a korom alatt. Mondjátok: szerettek?

I. LÁNY

    Hát, részemről imádlak, jó papus.

II. LÁNY

    Szaros gatyád kimosom, ha kakis.

GAZDA

    Na és te? Nem szólsz? Nem szeretsz?

III. LÁNY

    Van, aki nem kúr, más viszont rogyásig,
    az egyik mégis olyan, mint a másik.

I. LÁNY

    Fuj, szajha! Nem szereted apukát?
    Aki a papák között a legpapább?

II. LÁNY

    Papus, ne hagyd, hogy szétrakja a lábát,
    mert franc-ragályban leled a halálod!

 

Az összekötözött lányok összeverekszenek, Gazda igyekszik szétválasztani őket.

 

GAZDÁNÉ

    Te vén, kéjelgő bakkecske, te átok,
    megint a cafkák cicijét cibálod?

GAZDA

    Szeretem őket, pedig meg sem értik
    a háládatlan, ostoba ribancok!

I. LÁNY

    Mit értsünk meg? Csak nagy néha vetettél
    nekünk, papus, valami ócska koncot!

II. LÁNY

    Nekem tetszik a nejed őnagysága
    kendője. Ugye nem kell részleteznem?

GAZDA

    Nehéz ügy. Éppen ez a kendő kell neked?
    Majd kapsz helyette szebbet, kicsi szentem.

II. LÁNY

    De nekem ez kell!

GAZDÁNÉ

    Szebbet adsz neki,
    ennek a riherongynak, mint nekem?

 

Elrohan.

 

GAZDA

    Látod, most megsértettem őt miattad,
    hálátlan, mocskos szájú gyermekem!

II. LÁNY

    Ha nem kapom meg, méghozzá azonnal,
    gondom lesz rá, hogy ne adj el haszonnal!

I. LÁNY

    Ezentúl nem eszünk!

II. LÁNY

    Nem kell az élelem!

I. LÁNY

    Csontig fogyunk!

II. LÁNY

    És még tovább!

I. LÁNY

    Velőig!

III. LÁNY

    Az úgyis elrohadt már.

I. LÁNY

    Istenem,
    hogy a nő nem választhatja meg a vevőit!

GAZDA

    Psszt! Csöndesebben! Lüke kelekótyák!
    Megkaptok mindent, hisz ki lenne drágább
    nekem, csak kérlek, gyertek már velem,
    kevésbé forgalmas a hűs verem!

 

Gazda kifelé húzza a lányokat, jön Gazdáné, mögötte Pap, Vitéz, Diák, Polgár, Kézműves, Szakács, Fiú, Tolvaj, Rabló, valamennyien csuklyában, Grabecet a koporsóban hozzák, fején a csillár. Kleinitzné megjelenik a várfokon, tekintetével Jónást keresi.

 

GAZDÁNÉ

Ők azok! A szajhák!

GAZDA

Senki se merjen közelíteni! Kardot ránt. Magántulajdon! Tilos a belépés!

 

A lányok vihognak.

 

PAP

    Ejnye, fiam, itt minden a királyé!

GAZDA

    Ők nem!

PAP

    Dehogynem. Add át szépen őket.

GAZDA

    Soha!

VITÉZ

    Nem kérni kell, de elkobozni.

GAZDA

    Csak azt próbáld meg!

PAP

    Hüvelybe a karddal!

 

Lányok vihognak.

 

GAZDA

    Táguljatok!

VITÉZ

    Felséged mit parancsol?

GRABEC

    Ez három nő.

VITÉZ

    Úgy van, felség.

GRABEC

    A hárem
    hány nőből áll?

PAP

    Háreme válogatja.

GRABEC

    Háromból állhat?

PAP

    Nem vagyok szakértő,
    de három hölgy, úgy vélem, megfelel.

FIÚ

    Vedd őket háremül, uram, királyom.

PAP

    Az eredeti Kőszegi Királyság
    ily módon egyesítheti a Portán
    s a Bécsben honos szép szokásokat:
    mindenfelől a jót ötvözi össze
    a legjobbá, hogy csodájára járjon
    szultán, császár, és minden utazó.

GRABEC

    Nos, úgy döntöttem: elveszem e nőket.

FIÚ

    Három királyné, hódolva köszöntlek.

GRABEC

    A ceremóniát későbbre hagyjuk,
    az ügy halasztást semmiképp se tűr.

PAP

    Úgy lesz, felség.

GAZDA

    Kotródjatok, bitangok!

 

Nekiesnek Gazdának, vívnak, Gazda sebesülten elesik, a lányok vihognak.

 

GAZDA

    Tudassátok a késő századokkal:
    halandó voltam, s harcban estem el!

I. LÁNY

    Hogy vagy, papus?

II. LÁNY

    Jé, kilóg a beled!

I. LÁNY

    Vallj színt, papus, mielőtt meggebedsz:
    hármunk közül melyiket kedveled?

II. LÁNY

    Gazdába döfi Garza kardját. Engem szeret.

GAZDA

    Szerettem mind a hármat!

III. LÁNY

    Az embert adni-venni nem gyalázat,
    de mégsem szép a kiszolgáltatottól
    adományokkal koldulni szerelmet.
    Ezért, papus, fogadd a megvetésem.

 

Gazda meghal.

 

PAP

    Isten nyugosztalja. Int, kiviszik a hullát.

GAZDÁNÉ

    Mit csináltak az urammal? Utánuk rohan.

GRABEC

    Elhunyt az egyik alattvalóm. Fogy a népem!
    Ha nem kívánok három feleséget,
    mit gondolsz: netalán még most is élne?

PAP

    Saját kezével kereste a vesztét,
    meg is találta.

 

Int, a lánykról leveszik a kötelet, Grabechez kísérik őket.

 

GRABEC

    Jaj, büdösek! A ceremóniát
    mégse halasszuk, hátha közben
    jobb szagra térnek.

PAP

    Vitézhez. Mosd meg őket. A fürdővizet később szentelem meg.

 

Vitéz elvezeti a vihogó lányokat.

 

GRABEC

    Elrabolták a hitveseimet!

PAP

    Felséged ne izguljon, visszajönnek.

 

I. és II. katona bejön a kapun, ölben behozzák Jónást.

 

I. KATONA

    Kiugrott.

II. KATONA

    A lábát törte.

I. KATONA

    Elrejtőzött.

II. KATONA

    Megtaláltuk.

 

Leteszik Jónást, aki nem tud lábra állni.

 

PAP

    Visít. Megtoroljuk!
    Folyjon össze a taknya és a vére!
    Királyom, tiéd mindene,
    de igényt tartok mind a két herére!

 

Berohan Első, Második, Harmadik.

 

MÁSODIK

    Három pucér nő egy dézsában!
    Felséges úr! Három nő! Esküszöm!

GRABEC

    Milyen szaguk volt, mondd? A bűz eloszlott?

MÁSODIK

    Azt nem láttam, csak három nőt pucéran.

PAP

    Higgadtan. Hogy mit láttál, feledd el mindörökre.
    A királynékat láttad, bőrbe kötve!

 

Kleinitzné lejön a várfokról, Grabec elé térdel.

 

KLEINITZNÉ

    Uram, kérlek, segíts! Én férjes asszony
    vagyok, s az ördög csábító alakban
    kísért naponta többször, véremet
    a forráspont fölé hevítve fel!
    Uram, csúfítsd el ezt a kedves arcot,
    hajlékony testét ótvar lepje el!
    Fél hosszú napja már felém se nézett!
    Itt akart hagyni, pedig megigézett!
    Hűségem van csak, és ha elhajítom,
    többet veszítek, mint veszíthet ember!
    Védtelen, hű hitves vagyok, segíts hát,
    hogy ne kívánjam ily gerjedelemmel!

GRABEC

    Egy kedves asszonyt megkísérteni
    bizony bűnös dolog. Nem így van?

PAP

    Így van.

GRABEC

    A kísértőjét többé meg ne lássam.

PAP

    A kísértője többé mit se lásson!

FIÚ

    A szemét ki kell tolni!

KÉZMŰVES

    Mind a kettőt!

POLGÁR

    Hogy egyikkel se lásson.

PAP

    Másodikhoz.
    Te vakítsd meg!

MÁSODIK

    Úristen, éppen én?

PAP

    Ha nem cselekszed,
    hasonló büntetés vár téged is,
    mert amit láttál, azt csak a király
    szemlélheti, alattvalója nem.

JÓNÁS

    Miről fecsegtek? Kit bánt a szemem?
    Hát mi közöd van hozzám?

MÁSODIK

    Nem tudom.

PAP

    Ha nem cselekszed, rögtön kiherélünk.

MÁSODIK

    Úgy érzem, egyre inkább egyszer élünk,
    de ilyesmiben nincs gyakorlatom.
    Bakónak lenni szép. Rátok hagyom.

ELSŐ

    Énrám ne told!

HARMADIK

    Én se vagyok szakember!

KLEINITZNÉ

    Csak nem vakítják meg?

PAP

    Te kérted, asszony!
    A király kegyes: meghallgattatál!

KLEINITZNÉ

    Könyörgök: ne! A szeme volt az őröm!
    Oly szép vagyok, ha benne tükröződöm!

MÁSODIK

    Királyom, lásd: gyöngülök, reszketek,
    énhozzám jobban illik a talpnyalószerep!
    Legyen bakó a tiszteletes úr!

PAP

    A szellemi vezér, a lelkipásztor
    hóhérként vegye ki a részét
    a munkamegosztásból?!
    Személyesen gyilkoljon? Ő? Na nem!
    Ilyen csodát nem látott, nem is láthat
    a történelem!
    Hát nem akad királyt szolgálni férfi?

FIÚ

    Hát senki sem lesz hóhér? Micsoda szégyen!
    Vakítsátok meg együtt! Hárman-négyen!

PAP

    Nagy ég! A gazdát könnyedén megöltük,
    ám egy-két szemtől reszketünk!
    S még azt hittem, hogy egységünk szilárd!
    Ó, istenem, mi lesz velünk?

KLEINITZNÉ

    Hála az égnek, nem vakítanak meg.
    Az előbb valaki más beszélt helyettem,
    hisz nem lehetek éppen én kegyetlen
    hozzád, szerelmem, őröm és tanítóm!

SZAKÁCS

    Asszonyom, húzódj félre. Én megvakítom.
    Kőszeg csak úgy lesz újra otthonos,
    ha meggyőződünk róla, hogy én vagyok a rossz,
    csak én. És ti a jók. Ez szükséges kísérlet.
    Okos szemed van, Jónás. Remélem, ezt is érted.
    Hogy én legyek a rossz, a rosszat én gyakorlom.
    Mert vége a világnak, ha a gonosz kívülem van.

I. és II. katonához.

    Helyet kérek. Egyedül leszek bűnös.

I. KATONA

    Futni hagyjuk?

II. KATONA

    Törve van a lába.

 

Elhúzódnak.

 

JÓNÁS

    A nyugalmadért megvakítanál?
    Te gyáva! Mi van a kezedben? Fakanál?!

 

Jónás röhög.

 

SZAKÁCS

Komolyan, ünnepélyesen.

    A hálámat, mert gyávának becézel,
    engedd lerónom kanalam nyelével.

 

Jónás röhög, majd üvölt, Szakács egymás után kinyomja a szemeit. Jön Vitéz.

 

KLEINITZNÉ

    Ne hagyják, kérem! Mentsék meg! Imádom!
    Megvédem, és gyöngéden ápolom!

Ellöki Szakácsot, meglátja Jónást.

    Iszonytató! Fuj! Nincs hozzá közöm!

 

Kiszalad, csönd.

 

VITÉZ

    Tiszteletes úr, baj van. A bűz sehogy se oszlik.

PAP

    Sikáltad őket?

VITÉZ

    Vakartam is. Dől belőlük.

PAP

    Felséges úr, a nép nevében kérlek:
    ne csak király légy. Kevés ez az egy cím.
    Kérünk, fürödj meg hitveseid vizében,
    és légy kegyelmes Dézsamesterünk is.

GRABEC

    Dézsamester?

PAP

    Királyok jöttek, és királyok mentek,
    ám Dézsamester egy se volt közöttük.
    Te léssz az első.

GRABEC

    Első Dézsamester!
    Jól hangzik. De a hárem az enyém?

PAP

    Ki másé lenne, Mesterem, királyom?

VITÉZ

    Jól hallok? Vagy értelmem a csorba?

PAP

    Aki büdös, nem kényes az orra.

KÉZMŰVES

    Éljen a Dézsamester!

FIÚ

    Éljen!

POLGÁR

    Éljen!

FIÚ

    Kérünk, fürödj meg hitveseid vizében!

PAP

    Uram, királyom, Dézsamesterem,
    óvlak lélekkel, testtel,
    engedd, hogy én legyek
    a Másod-Dézsamester!

GRABEC

    Legyél tehát. Emeljetek.

 

Felemelik a koporsót, kiviszik. I. és II. katona a kapuhoz megy őrködni. Csak Jónás, Szakács, Pap, Fiú, Első, Második, Harmadik marad.

 

PAP

Elsőhöz, Másodikhoz, Harmadikhoz.

    A vak már nem lát, de még mindig férfi.
    Dolgom van, nektek kell hát kiherélni.

FIÚ

    A Másod-Dézsamester szava szent.
    A vonakodás életveszélyt jelent.
    A szakács sem élhet. Egy ilyen szemét!
    Elvette Másod-Dézsamesterünktől
    a személyes bosszú örömét!

PAP

    Vesszen hát, persze. De az indok mélyebb.
    A közösségnek nem nőhet fölébe
    az egyéni ítélet.

FIÚ

    Uram, bölcsen szólsz. Vesszen a szakács
    és vele minden önbíráskodás.
    Picit túl szoros hurkot a nyakára.
    Vagy még jobb ötlet: főzzétek puhára.

 

Pap és Fiú el.

 

SZAKÁCS

    Nézték, csak nézték mozdulatlan,
    és engedték, hogy megvakítsam.
    Hiszen mi rosszak vagyunk mindahányan!
    Hiszen csak ölni szabad a világban!
    Ha így van, nincs értelme élni sem.
    Én nem lehetek mások helyett kegyetlen,
    ha gyilkosok mind. Én hiába ölnék,
    nehogy másnak is gyilkolnia kelljen,
    hisz terheimtől nem lesz másnak könnyebb.
    Már nincs erőm, hogy tovább öldököljek
    e temérdek bakóért és bolondért.
    Főzzetek vízbe. Kitűnő az ötlet.
    És mért ne legyen koporsóm a kondér?

MÁSODIK

    Még ő kéri!

ELSŐ

    Emögött van valami.

HARMADIK

    Csapda.

SZAKÁCS

    Jónáshoz. Te ölj meg, kérlek, mert ők még nem értik.
    Tőrt kérek.

Elveszi Második tőrét, Jónás kezébe nyomja.

    Sokszor üsd belém.

JÓNÁS

Eldobja a tőrt.

    Most látom csak és milyen élesen:
    a látványom te vagy, és te vagy a szemem.
    Ne halj meg! Gondolj rám, aki szegényebb
    lennék, hisz bennem ti vagytok a lényeg!
    A legszebben a vak madár dalol,
    ha tudja: élnek társai valahol!
    Vezess! Tudom, még hasznos lehetek,
    értelmem ép. Fogd meg a kezemet!

MÁSODIK

    Én ezt az embert nem tudom kiherélni!

ELSŐ

    A két herének meg kell lennie.

HARMADIK

    Majd azt mondjuk, hogy hiába kerestük.

ELSŐ

    De ki hallott már elgurult herékről?

SZAKÁCS

    Letérdel előttük. Gyilkolni hiábavaló,
    de nem hagy élni e tudat.
    Nektek még jó, ha öltök.
    Nyissatok bennem kiutat!

 

Első leszúrja.

 

SZAKÁCS

    Köszönöm. Meghal.

JÓNÁS

    Önző vagy! Most először!

ELSŐ

    És mindörökre. Ámen.

MÁSODIK

    Lehet, hogy mindenkiben ennyi vér van?
    Bennem is? Nézd! Milyen sűrű a vére!

ELSŐ

    A lényeg az, hogy szert tettünk herére.

HARMADIK

    Két legyet egy csapásra.

 

Első és Harmadik a lábánál fogva kibúzza Szakács hulláját.

 

JÓNÁS

    Maradjatok! Vigyetek engem is!
    Ti nem tudjátok, mennyire sötét van!
    Én elmesélem! Viccet mondok! Százat!
    Feleljetek! Hát senki sincs velem?

MÁSODIK

    Bocsánat, épp öklendezem.

 

Második el.

 

JÓNÁS

    Mert véletlenül valahol a hártyán
    lobbant a tűz, és árny felelt a lángnak,
    láttunk, és visszanéztek vendégeink, a tárgyak,
    és bőségasztalához hívott minket a látvány.
    Fájdalmas dőzsölés volt, ám legyen újra áldott
    a lüktetés, a mérce, a vércsepp a havon.
    A látó lett a látvány, és a félsztől gazdagon
    egymás szemét vigyázták szerelmes kannibálok.
    A vak már láthat. Látom: valami permet
    szemükre hályogot von, míg rémülten nevetnek,
    és saját szemén túl senki se lát.
    Nem láttam, mert a fény vendége voltam,
    hogy szem a szembe csókol vakon, gúnynál maróbban,
    törnek a tükrök, így búcsúzik szépen a világ.

 

Jónás kitapogatózik.

 

Tizennyolcadik jelenet

Nappal. Mező. Jön Jurisics botorkálva, négykézlábra áll.

 

JURISICS

Hadd lássak magamhoz hasonlót – beszélni elfeledtem – szemhéjamon sziporkázz – törhettek száz egészből, szilánkok – álljatok össze mozaik-egésszé – kietlen látvány, szótlan, gondolattalan, talán belőlem áradsz kísértet, látomás: csalogass magaddal – nincs erőm visszabomlani sem egyedül – a minőség parancsa hatalmasabb – merő seb: én, a pont, ahol a legsűrűbb a semmi, nem hígulhatok –

Feláll.

    A tébolyt felfalja a szükség.
    Légy áldott, éhség, utam légy s a lábam.
    Majd meglátod, barátom, van erőm,
    hogy magam nélküled is megtaláljam.
    Nem szorulok rád, mert nekem hazám van.
    Egyenlők most lettünk, mert én, a gyöngébb,
    nem osztozom veled a gazdagságban.
    Ne hidd, hogy látni vágylak. Nem kereslek.
    Hazámon kívül minden csak felesleg.

A várkapuhoz megy.

    Hazajöttem.

I. KATONA

    Hazajött.

II. KATONA

    A kapitány.

I. KATONA

    A hajdani kapitány.

II. KATONA

    Most mit tegyünk?

 

Csönd.

 

JURISICS

    Hazajöttem.

I. KATONA

    Az nem olyan egyszerű.

II. KATONA

    Beengedjük?

I. KATONA

    Kiengedni nem szabad.

II. KATONA

    De ő be akar jönni.

 

Csönd.

 

I. KATONA

    Erre nincs parancs.

II. KATONA

    Ne engedjük be.

I. KATONA

    Erre sincs parancs.

II. KATONA

    Keressük meg a királyt.

I. KATONA

    Keresd meg.

II. KATONA

    Hogy te közben meglógj. Azt már nem.

JURISICS

    Hazajöttem.

 

Csönd.

 

II. KATONA

    Öljük meg.

I. KATONA

    Lehet, hogy a király megharagszik.

II. KATONA

    Ne mondjuk el neki.

I. KATONA

    Honnan tudjam, tartod-e a szádat?

 

Csönd.

 

JURISICS

    Király?

I. KATONA

    Király.

II. KATONA

    Kőszegország uralkodója.

I. KATONA

    Az Első Dézsamester.

 

Csönd.

 

I. KATONA

    Megvárjuk, amíg jön valaki.

II. KATONA

    Addig őrizzük.

I. KATONA

    Egy lépést se befelé.

II. KATONA

    Egy lépést se kifelé.

 

Közrefogják Jurisicsot. Hason csúszva bemászik Diák.

 

JURISICS

    Ki ez a szerencsétlen?

I. KATONA

    Ne válaszoljunk, hátha kém.

II. KATONA

    Biztosan kém. Ne válaszoljunk.

JURISICS

    Ki vagy?

DIÁK

Széttárja a karjait.

JURISICS

Ismerős a képed.

DIÁK

Vállat von.

JURISICS

Beszélj már, mi van itt? Felelj!

DIÁK

Artikulálatlanul nevet.

JURISICS

Mit röhögsz? Nem ismersz meg?

DIÁK

Mosolyogva bólint.

JURISICS

Megnémultál?

DIÁK

Bólint, kézcsonkjával a szájára matat, motyog.

JURISICS

Kitépték a nyelvedet?!

DIÁK

Mosolyogva bólint.

JURISICS

Te a diák vagy, nem?

DIÁK

Mosolyogva bólint.

JURISICS

Megcsonkítottak? Miért? Nagyon fájt?

DIÁK

Mosolyogva nemet int.

JURISICS

Nem?

DIÁK

Még egyszer nemet int, artikulálatlanul nevet.

JURISICS

Mi van itt? Őrület? Végromlás? Halál?

DIÁK

Nemet int.

JURISICS

Hanem micsoda?

DIÁK

Széttárja a karjait.

JURISICS

Ha nem halál, hát micsoda? Az élet?

DIÁK

Széttárja a karjait, mosolyog.

JURISICS

De hát miért?

DIÁK

Vállat von, mosolyog.

JURISICS

Harcolj! Verekedj! Miért nem teszed?

DIÁK

Először Jurisicsra mutat, röhög, aztán mindkét kezének csonkjait mutatja.

JURISICS

Legalább üvölts! Vagy öld meg magad!

DIÁK

Kérdően magára mutat, széttárja a karjait.

JURISICS

Azt kérdezed, hogyan?

DIÁK

Nemet int.

JURISICS

Még azt kérded: miért?

DIÁK

Bólint.

JURISICS

Hát ki lehet ezt bírni?

DIÁK

Mosolyogva vállat von.

JURISICS

Azt mondod: ez is élet?

DIÁK

Mosolyog.

JURISICS

Rám is ez vár?

DIÁK

Széttárja a karjait.

JURISICS

Még rosszabb?

DIÁK

Széttárja a karjait, hangtalanul hahotázik.

JURISICS

Iszonyatos!

DIÁK

Vállat von, mosolyog.

I. KATONA

Lehet, hogy ezek mégis társalognak?

II. KATONA

A néma mégis beszélhet?

I. KATONA

Nem jól van ez így.

II. KATONA

Még mindig nem jön senki.

I. KATONA

Vigyük a királyhoz.

II. KATONA

Mind a ketten?

I. KATONA

Mind a ketten.

 

I. és II. katona kituszkolja Jurisicsot. Diák a kapuhoz mászik, kibámul, töpreng, visszafordul, mosolyog, aztán kivonszolja magát a kapun.

 

Tizenkilencedik jelenet

Nappal. A török tábor. Ahmed a vezéri sátor előtt áll.

 

AHMED

    Tudom, hogy élni nem lehet megtanulni,
    és tudni kell meghalni valamiért,
    tudom: ha semmi se fontosabb,
    az élet egy hajítófát sem ér,
    de azt is tudom, hogy élni muszáj,
    és ahogyan ötven év alatt
    a szennyben szennyé fejlődve éltem,
    változatlan a feladat:
    tovább rohadni. Úgy, mint azelőtt.
    Bár vénen e cél már egyre sürgetőbb.

 

Jön Fehmiu, Musztafa, Ibrahim.

 

MUSZTAFA

Dicső Ahmed pasa, az imént jelentették, hogy a gyaur kapitány visszament az ólba.

AHMED

Hogyhogy visszament?

MUSZTAFA

Előzőleg ugyanis kijött belőle.

AHMED

Üvölt. Mért nem jelentette senki?

MUSZTAFA

Féltünk bevallani.

 

Csönd.

 

MUSZTAFA

Most már nincs baj, ugyanis visszament. Követtük, figyeltük, nem állt szóba senkivel. Sétált és visszament.

FEHMIU

Sikerült lelepleznem újabb negyvenhárom árulót. Méltóztatol kihallgatni őket?

AHMED

Azt a szöveget szajkózzák, amit a szájukba rágtál. Semmi újat nem tudsz kitalálni?

FEHMIU

De hiszen ők az igazat vallják!

AHMED

Édes fiam, nem volna egyszerűbb abbahagyni a komédiázást? – Igazad van, fiam, én kezdtem, illő tehát elsőként abbahagynom. Tessék. Ereszd szélnek az árulókat, szedjük fel a sátorfánkat, menjünk a fenébe: Bécs alá, ahol tönkrevernek minket, én lógni fogok, ti pedig előléptek.

MUSZTAFA

Ahmed pasa tréfál!

AHMED

Fehmiuhoz. Édes fiam, bocsásd meg, hogy kihasználtalak. Volt némi melegség a szemedben, kioltottam. Hadd lopjam vissza. Benned még pislákol a lehetőség. Hallgass rám, fiam, Őrizkedj a Musztafa-féle tökfejektől és az Ibrahim-féle aljasoktól.

FEHMIU

Ahmed pasa tréfál!

AHMED

Gyilkold őket, ahol éred. Csírájukban taposd el őket.

 

Musztafa idegesen nevet.

 

AHMED

Inkább szenvedj a magányod vackában, de hozzájuk ne közeledj. Taposd el a lelkedet, ha más lélekkel vágyik vegyülni. Rejtőzz üres szavakba, a pillantásod legyen fakó, a tudásodat leplezd, mondj le a hajlamaidról. Hülyülj el inkább, semhogy az eszközük legyél. Magadról soha ne fecsegj. A legparányibb őszinte közlés is fegyverré válik ellened.

FEHMIU

Tehát nem hallgatod ki az árulókat, akik a szultán életére törtek.

AHMED

Kéthónapnyi járásra a portától?

FEHMIU

Ezek az átkozottak mindenre képesek.

AHMED

Akkor mi nagyon gyöngék lehetünk. Ki a vezérük? Musztafa? Ibrahim? Mind a kettő?

 

Csönd.

 

FEHMIU

Felnevet. Életemben nem hallottam ilyen jó viccet.

MUSZTAFA

Nevet. Nahát, még én sem.

IBRAHIM

De jó vicc volt.

AHMED

Fehmiuhoz. Nem okolhatom az utolsó pallót,

hogy a régi, beszakadt hidak helyett

úgy reccsent rám, ahogy egy híd se vallott.

– A legtöbb, ha az igazat kimondod,

de még ezért se végeznek veled

idő előtt a kényelmes bolondok.

 

Ahmed el.

 

MUSZTAFA

Sziszegve. Ezt még megkeserüli!

IBRAHIM

Miről beszélsz?

MUSZTAFA

Vérig sértett! Téged is!

IBRAHIM

A tréfát érteni kell, különben szétesik a nagy birodalom.

MUSZTAFA

Most mi lesz? Megyünk vagy maradunk? Leromboljuk a várat?

IBRAHIM

A döntést bízzuk a dicső Ahmed pasára.

MUSZTAFA

A várat mindenesetre vegyük körül. Ezért még nem dühönghet, igaz?

IBRAHIM

Tégy belátásod szerint. Menjetek, folytassátok vele a tréfálkozást, ne maradjon egyedül.

 

Musztafa és Fehmiu el. Ibrahim magához int egy törököt.

 

IBRAHIM

Diktálom a mai jelentést.

 

Török írásra készen leül.

 

IBRAHIM

Írd. „Ahmed pasa hajnalban kelt, az általam három napja felsorolt tiltott könyveket olvasta, és dühöngött, hogy még mindig nincs görögdinnye. A dinnye iránti vonzalmáról két napja kelt jelentésemben már részletesen szóltam. Ahmed pasa később tréfálkozott. Amikor jelentésemet diktálom, a dinnyék még nem érkeztek meg. Időközben a gyaur kapitány visszament Kőszegbe. Megítélésem szerint ma, de legkésőbb holnap indulunk Bécs felé. Az idő nyárias. Javaslom, hogy a hitetlenek által használt vénasszonyok nyara kifejezést ültessük át nyelvünkre, nekik pedig tiltsuk meg a használatát.” – Készen van? Add át a mai futárnak, azonnal induljon, két hónap múlva Sztambulba kell érnie.

 

Ibrahim és a török el.

 

Huszadik jelenet

Nappal. A vár udvara. Jön I. és II. katona, Jurisicsot hozzák közrefogva.

 

II. KATONA

Mihez kezdjünk most a kapitánnyal?

I. KATONA

A helyzet igen bonyolult.

II. KATONA

A királyt belefojtották a dézsába.

I. KATONA

A három felesége uralkodik.

II. KATONA

A három királyi özvegy.

I. KATONA

Sokan a levetett királynői rongyokba bújtak.

II. KATONA

A csuklya divatja elmúlt, divatba jött a kapcasál.

I. KATONA

Büdösek akarnak lenni. Vajon miért?

II. KATONA

A vicedézsamester életben maradt.

I. KATONA

Habár a felséges asszonyok személyesen herélték ki.

II. KATONA

Közben hangosan mosolyogtak.

I. KATONA

Még jó, hogy a török ismét bekerített. Éhen nem halunk.

II. KATONA

Az alagutakat betömték, akik ásták, ez is megnyugtató.

 

Csönd.

 

I. KATONA

Egyáltalán, fel vagyunk mi fogadva alattvalónak?

II. KATONA

Lehet, hogy már királyok is vagyunk, csak nem tudunk róla.

 

Jön Kézdi.

 

I. KATONA

Van valami újság?

KÉZDI

A fenséges özvegyek a néppel közösülnek.

A férfiak már nem bírják, én közben elszöktem, most a nők vannak soron. A kapitányné folyton alszik, nem lehet vele szövetkezni. Itt mi újság?

II. KATONA

A kapitány folyton hallgat.

KÉZDI

A disznó kapitánya. Miatta van az egész. Ha nem szökik el, ma én vagyok az úr, és én ütném le Grabecet, a barmot, isten nyugosztalja.

 

A kapun bejön Teffel, rábámulnak.

 

TEFFEL

Adjon isten, kőszegiek. Levelet hoztam a kapitány úrnak és egy másikat Kleinitzné őnagyságának. Mondjátok: hogy kerül ide ez a rengeteg török? Bécsben erről nem tudunk. Amikor Kleinitz gróffal hazamentem innét, néhány napja, még nem voltak itt.

 

Csönd. Teffel furcsálkodva átadja a levelet Jurisicsnak, Kézdi elveszi, olvassa.

 

KÉZDI

„Kedves barátom, drága Jurisics! A fenséges császár nevében válaszolok némiképp aggodalmaskodó soraidra. Örömmel értesítelek, hogy a Fenség hűségedért bárói címmel tüntetett ki. Elsőként ezúton gratulálok, és megsúgom: némi szerény részem nekem is van benne. Mélységes megnyugvásunkra szolgál, hogy Kőszeget, Bécs védőbástyáját ilyen kiváló báró őrzi. A Felség továbbá császári dicséretben részesíti Kézdi és Grabec vitézeket. Légy boldog, Jurisics, legkedvesebb barátom, én nemsokára Kőszegen leszek. Hűséges szolgád, Kleinitz grófja.”

 

Csönd.

 

I. KATONA

Báró lett a régi kapitány.

II. KATONA

Az elhunyt királyt csak a harmadik helyen említik.

I. KATONA

Ez jelent valamit.

 

Berohan Kleinitzné.

 

KLEINITZNÉ

    A sarkamban jár! Bámul a két üres
    szemével, mintha látna! Undorító!
    Űzzék el! Felfordul a gyomrom!
    Nem nézek hátra, mert ha hátranézek,
    azonnal itt terem, nyúlkál utánam,
    nem szól, csak néz és jön és szimatol,
    és nyomoréknak tetteti magát!

TEFFEL

Asszonyom, nézzen rám, asszonyom, nem ismer meg? Teffel vagyok, a fullajtár!

KLEINITZNÉ

Teffel?

TEFFEL

Levelet hoztam a férjétől.

KLEINITZNÉ

Nincs mögöttem senki?

TEFFEL

Nincsen asszonyom.

 

Kleinitzné elveszi a levelet, olvassa.

 

KLEINITZNÉ

„Édesem, remélem, jól vagy, és vidáman pergeted a napokat. A friss, vidéki levegő, a nyugalom, a lankák, a kedves népek bizonnyal jót tesznek neked” … Nincs mögöttem senki?

TEFFEL

Nincsen, asszonyom.

KLEINITZNÉ

… „Pici tigrisem, csókollak, ölellek, én nemsokára Kőszegen leszek.” – Az ő keze írása. Hát nem tudja, hogy itt van a török? Kapitány! A férjem nem jön értem! A férjem nem tud semmiről!

JURISICS

Vigyorogva. A férje előbb tudta nálunk.

KLEINITZNÉ

Mit mond? Nem értem.

JURISICS

    A várat összerontják, mert a férje
    egy pompásabbat áhít. Ez a vágya.
    A táj, a bájos lankák
    személyünk terhe nélkül mennek át
    a kedves férje birtokába.
    Meg is szolgálta rendesen.
    Az ön hullája lesz a jogcím,
    az ön hullája, tigrisem.

KLEINITZNÉ

    Azt hiszi, nem tudom? Ó, maga féreg!
    Nem volt joga, hogy bennem is összerontsa
    a mindenséget!
    Az élet minden pillanata szent!
    Az utolsó is szép lenne, ha volna mit remélnem!
    A reményt maga vette el!
    Meglátja: jön a férjem,
    és bosszút áll,
    mert maga miatt könnyek között talál!

 

Kleinitzné elrohan.

 

TEFFEL

    Mit hallok? Úgy értsem, hogy Kőszeget
    a török lerombolja? Velem együtt?
    Talán csak befelé volt út a várba?
    Egyetlen szó, egyetlen mozdulat,
    a gúny óvatlan, visszatarthatatlan
    felvillanása is kapóra jön:
    halálba küldenek szelíd mosollyal,
    s hiába volnál engedelmes, késő,
    hiába ölnél értük, hiába, késő:
    ki vagy pipálva már a zokszó nélkül
    szolgálni képesek, tehát az élők
    sorából, és ne mondd, ne mondd, hogy
    jobb sorsot érdemeltél volna!
    De hát mi volt a bűnöm? Nem lelek rá.
    Egyetlen félreértés volt csupán:
    amikor Kleinitz grófot a ló ledobta,
    én felvihogtam. Halkan. Észre se vette.
    Hát emiatt halálba küldeni
    valakit, bárkit, pláne: éppen engem?
    Á, nem lehet. Valószínűtlen. Persze.
    Mit rettegek? Most szépen távozom,
    máskor jobban vigyázok. Persze. Szépen
    eltávozom, sőt jó, hogy a félelemtől
    helyére billent bennem a világ.
    A török nem számít. Futár vagyok csak,
    ha kedvem szottyan, szépen elmegyek.
    Amíg a helyzet nem túl égető,
    minek siessek? Körbenézek, aztán
    majd elmegyek. Ha jónak látom. Úgy van.
    És távozásra ne szólítson senki!
    Mert még csak az hiányzik, hogy elkergessenek,
    holott én körülnéznék. Körül is nézek!
    Mert engem innét nem lehet kidobni!

 

Teffel el.

 

I. KATONA

    Kíváncsi vagyok, hova lett a csillár.

II. KATONA

    Keressük meg együtt.

I. KATONA

    A dézsa is jól jöhet még.

II. KATONA

    Ne hagyjuk el egymást.

I. KATONA

    Ha király leszel, ne öless meg.

II. KATONA

    Először te ígérd meg.

 

Csönd, aztán más irányban, külön-külön el.

 

JURISICS

    Az ember alkalomra vár,
    mert késlekedő fajta.
    Itt van az alkalom. Szalasszam el?
    Vagy jobb túlesni rajta?
    Egyszer majd megbeszéljük, valami kertben,
    hogyan lehetne ugyanezt, de szebben.

 

Jurisics a kapuhoz megy, visszanéz, bólint Kézdinek, lassan kimegy. Kézdi felrohan a várfokra.

 

KÉZDI

Utat nyitnak – rábámulnak – senki se bántja – ő megáll – megindul – áll, nézik – és neki a töröknek – puszta kézzel – veri őket – bámulnak – szaladnak – csépeli őket – vajon miért? miért? – nem értem, nem értem – most – most rárohannak – egyre többen – már nem látom, csak érzem – újra látom – mozog még – rángatózik – eltakarják – szúrják, vágják, tapossák – vége – vége! Legyőztem, én győztem, mert most is élek! Enyém az élet, élek, és látok még halált, a másokét, a másokét, én látom, én, aki élek – dögöljetek halomra, dögöljetek rakásra, vérezve, cafatokra tépve, lógó tüdővel, bélbe gabalyodva, dögöljetek, hogy lássam, amit csak élő láthat élve, az élő, én a túlélő, a győztes!

 

Kézdi üvöltve el.

 

Huszonegyedik jelenet

Nappal. A török táborban a vezéri sátor előtt Ahmed nagy tálból görögdinnyét eszik és olvas. Ibrahim mellette áll, nézi. A vár ég.

 

AHMED

    Olvas. „Nincs ott hatása távolnak s közelnek,
    e hely közvetlen az Isten kezében
    s a Természet törvényi szünetelnek.”

 

Jön Fehmiu Jurisics levágott fejével, Ahmed felnéz, lapoz, tovább olvas.

 

    „Te szolgaságból szabadságba vontál
    minden eszközzel, mindenféle módon,
    amilyet el se képzel földi kontár.”

 

Fehmiu Jurisics fejét belerakja a tálba.

 

FEHMIU

Jurisics kijött, mi pedig bementünk.

AHMED

Dicsőség a szultánnak. Hívd a kedves Musztafát, előtte óhajtalak előléptetni.

FEHMIU

Köszönöm, dicső Ahmed pasa.

 

Fehmiu el.

 

AHMED

    Olvas. „Bőséged tőlem vissza ne húzódjon,
    hogy általad-gyógyult lelkem előtted
    tetsző legyen, ha testből oldozódom!”

 

Ahmed leteszi a könyvet, és felköti magát a sátorra, Ibrahim nézi. Jön Fehmiu és Musztafa.

 

FEHMIU

Ahmed pasa azzal biztatott…

IBRAHIM

Tárgytalan.

MUSZTAFA

Ki vezeti seregünket Bécs alá, a győzelemre?!

IBRAHIM

Levelet vesz elő. A fényességes szultán parancsára dicső Fehmiu testvérünk. Köszöntlek, nagyvezér!

 

Fehmiu összegörnyed, átveszi a levelet, Ibrahim és Musztafa meghajol.

 

MUSZTAFA

Hány ilyen levél van még a tarsolyodban?

IBRAHIM

Dicső Fehmiu pasa, várjuk parancsaidat.

FEHMIU

Készüljetek az indulásra.

 

Ibrahim és Musztafa el.

 

FEHMIU

Dinnyékkel dobálja Ahmed hulláját.

    Mit bámulsz rám ilyen meredten?
    Mit lógatod a nyelvedet?
    Hóhérom! Voltak hosszú percek,
    amikor szinte szerettelek!

A földhöz vagdossa a dinnyéket.

    Néhány nap szűkös tombolás,
    és szememet kivájják
    a lágyságban zabáló,
    fekete, zsíros varjak!

Abbahagyja a dobálást.

    De hátha képzelődöm? És mi az, hogy halál?
    A fontos az, hogy nyár van. Aki él, talpra áll.
    Vezér vagyok! Kivétel! Ki győzne, ha nem én?
    Remény, ne hagyj el engem! Mutass utat, remény!
    Még nem akarom tudni, amit majd tudni kell,
    s ahová el kell jutnom, már vakon jussak el,
    s ki átkel majd helyettem, az más legyen, ne én!
    Remény, ne hagyj el engem! Vezérelj, vakremény!
    Legyen sötét.

Behunyja a szemét.

    Sötét lesz. Sötét van. Köszönöm.
    Hogy sötétet se lássak, behunyom a szemem.
    Ha akarnám, kinyitnám. De nem akarom. Még nem.
    És máris érzem: győzött és vezet a reményem.
    Oly szép ez így. Te pillanat, kérlek, ne szállj tovább!
    Ne mossa el idő az életem nyomát!
    Sejtelek, látlak is már, örökös jelenlétem!
    Változhat minden, minden más, csak én nem.

 

Behunyt szemmel, tapogatózva el.

 

(1974–1975)

 

 

 

A békecsászár

Dráma


Szereplők:
INSANUS
ANONYMUS
IGNOTUS
PRAEFECTUS
HASTATUS
MERCENARIUS
MILES
NEBULO
PRUDENS
PEREGRINUS
PUGNATOR
ULLUS
SOLLERS
PERITUS
PIUS
ARDENS
FERVIDUS
CIVIS
FUR
PUER
VENDITOR
ANUS
OCCULTATOR
CARNIFEX
TIMIDUS
ARUM
CAVERNA
COLONA
NOBILIS
ACTOR
IOCULATOR
FICTOR
SCURRA
RECTOR
USURPATOR
PASTOR
LIBERATOR
HARIOLUS
INFERIOR
FATIDICUS
DRUIDA
CONDITUS
ESURIENS
FABULATOR
MORIBUNDUS
NARRATOR
RUSTICUS
INTERDICTUS
DALMATICUS
FILIUS
CENTURIO
BARBARUS
DUX CHORI
SENEX
SENILIS
GRANDAEVUS
PONTIFEX
NATANS
IUVENIS
DOMINUS
SACERDOS
SUBIECTUS
LITTERATUS
PRAECO
SCYTHICUS
PUELLA
INDICA
ADVENA
MARTYR
VIDUA
MATER
HOMICIDA
CASSIUS
PERSICUS
CAECUS
INFELIX
IMMOLATOR
INNOCENS
ANTONIUS
OCTAVIUS
BRUTUS
CAESAR
CASCA
MANCUS
MISER
Szenátorok:
I. SZENÁTOR
II. SZENÁTOR
III. SZENÁTOR
IV. SZENÁTOR
V. SZENÁTOR
VI. SZENÁTOR

A dráma három felvonásban játszható. Első szünet Pius kő-monológja után, Praeco jövetele előtt, második szünet Hariolus éjszakát záró monológja után.

A dráma kb. 4300 sor, játszva maximum négy óra, húzni nem lehet.

Az ideális, ha minden szerepet más játszik. A szerepek egy része azonban összevonható, ha másképpen nem lehet előadni. Maximális összevonás esetén az előadáshoz öt nő és 49 férfi kell, bár előadható 9 nővel és 45 férfival is az alábbiak szerint:

Egy szerepet játszik: Insanus, Anonymus, Ignotus, Praefectus, Hastatus, Mercenarius, Miles, Nebulo, Prudens, Peregrinus, Pugnator, Ullus, Sollers, Peritus, Pius, Ardens, Fervidus, Civis, Fur, Puer, Venditor (lehet nő), Anus (nő), Occultator (lehet nő), Carnifex, Timidus (lehet nő), Arum, Caverna (nő), Colona (nő), Nobilis (lehet nő), Actor, Ioculator, Fictor, Scurra, Rector, Usurpator, IV. szenátor, V. szenátor, VI. szenátor.

Több szerepet játszik: Pastor – Liberator, Hariolus; Inferior – Fatidicus, Druida; I. szenátor – Conditus, Esuriens, Fabulator; II. szenátor – Moribundus, Narrator; III. szenátor – Rusticus, Interdictus, Dalmaticus, Filius; Centurio – Barbarus, Dux chori; Senex – Senilis, Grandaevus; Pontifex – Natans; Iuvenis – Dominus; Sacerdos – Subiectus, Litteratus; Praeco – Scythicus; Puella – Indica (nő); Anvena – Martyr; Vidua – Mater (nő); Homicida – Cassius, Persicus, Caecus, Infelix, Immolator; Innocens – Casca, Mancus, Miser.

A fenti szereplők egyben a statisztéria szerepét is elláthatják.

A díszlet kemény és könnyű, tiszta fehér műanyag. A süllyesztőbe egy lejárat feltétlenül kell, de ha több van, jó. Legalább egy magasabban fekvő hely szükséges, de több is lehet. Ne lehessen eldönteni, hogy szeszélyes sziklákat vagy romhalmazt látunk-e. A kiemelkedésektől függetlenül a díszlet hátrafelé enyhén emelkedik.

Lábbeli saru vagy az sem. Minden szereplő rongyokban van; a különböző népek rongyai elütőek, de rongyok. A rongyok színesek, az éjszakában nappali színeiknek megfelelően fekete-szürke-fehérek.

 

INFERIOR

Hangja, sötétben.

    Fehér kövek! Vakító törmelékek!
    Ez Róma, Róma! Róma a világ!
    Holdbéli táj! Hát ez lett a világból!
    Kőmorzsalék! Romhalmaz! Térdig ér csak
    a legmagasabb oszloptöredék is!
    Szikrázik itt a rom, vakít,
    szemembe vág, fáj, éget, megérdemeltem,
    mert nem döglöttem meg a háborúban.
    Az volna jó: nem lenni, nem rohadni
    e rothadásban, emléktelenül
    oszlani, más orrát facsarni bölcsen!
    De így: embert színlelve, vad lidércként
    bolyongok étlen-szomjan városomban,
    az űr neszére járom lepketáncom,
    a reményteli hontalanság múltán
    az otthontalanságba hazatérvén!

 

Világos. Mindenütt fehér romok, hátul fekete körfüggöny. Jön Pastor kecskebőrben, ősemberszerű, haja hosszú, bottal kecskéket hajt be, Inferior nézi.

 

PASTOR

Üvölt.

Rómába, fel! Veri a kecskéket. Tovább, lusta dögök! Messze még Róma! Tovább! Tovább! Veri a kecskéket, kihajtja őket.

INFERIOR

    Itt hulla-lárvák hemzsegnek fehéren,
    itt elvetélt az összes újrakezdés!
    A helyrehozhatatlan tévedések
    romkertje Róma! Minden förtelemnek
    tökélye, példaképe, őrhelye!
    Ez itt a béke. Mert nagyon akartuk.
    A legmegölhetetlenebb halál
    városa hívott, szívott, hazudott,
    hát itt vagyok, felőröl, szétrohaszt.
    Jól van: morzsolja, szívja szét, szabdalja össze
    mindazt, ki mint én, hívőn, elvakultan,
    szerelmesen vágtat a messzi tájak
    tudatlanságából, Rómám, feléd!

 

Hátul gyalog, kecskén, szamáron, hason csúszva vonulnak a kétségbeesettek, a reménykedők.

 

    Rohantunk hordákban, magányosan,
    mert Róma hívott, Róma, a világ,
    a hajdanvolt, a soha-nem-lesz,
    gyalogoltunk gyalog, a nyomorékok
    hason csúszva lihegtek, a vakok
    feltartott ujja Rómát bizsereg,
    vért szimatol az elátkozott kanca,
    és vágtat, hátán éhen halt lovas,
    hegyeken tűz gyúl, kérdez, tűz felel rá,
    és azt lobogják: Róma! Róma! Róma!,
    és mind a négy égtáj felől a szél
    az elhalt múlt erdeiből sodorja
    száraz levélként, zsíros pernyeként
    semminek Rómába az embert!

 

Hátul vonulás. Háromfelől bejön Anonymus, Ignotus, Insanus.

 

INFERIOR

    Minden fehér! Megőrjít, mert fehér!
    A csontvelőmbe mászik, fogaim
    mint homokot őrlik meg; rút, fagyos
    fehérség tombol fehér koponyámban,
    a számnak temetőíze van!

INSANUS

    Barátom…

INFERIOR

    A jelen téboly! Nincs kiút belőle!
    A múlt hazugság! Jövőt nem hiszek!

INSANUS

    Barátom, nézz rám! Emlékezz! Mi együtt
    már annyi vészt kibírtunk! Most is így lesz!

INFERIOR

    Mit mondhatsz te, a névtelen,
    nekem, a másik névtelennek?
    Mióta hazajöttem – hazajöttem!!! –,
    szipirtyók véltek gyermeküknek,
    kurvák férjüknek, gyászolók
    ismertek föl, mint apjuk, gyermekük
    gyilkosát, jó barátaim
    letagadtak engem, magukat, a hangjukat
    elváltoztatva, rettegés
    homálya szállt szemükre, és
    a hangsor, ami voltam valaha,
    a név, nevem, már értelmetlenül
    koppan, ha hangosan kimondom!

INSANUS

    Jó társam…

INFERIOR

    Pusztulj! Sose láttalak!

INSANUS

    Már meg sem ismer. Szörnyűség.
    – Én nem vagyok bölcs. Ismertek olyat?
    Biztosan élnek bölcsek itt!
    Rohanok, idehívom őket,
    ti nyugtassátok addig is! El.

INFERIOR

    Azt hittük, közjáték a háború!
    Súlyos, heveny, de gyógyuló betegség!
    És reméltük, hogy egyszer, majd! Reméltünk!
    Reménykedtünk! És életben maradtunk!
    És vánszorogtunk fel, Rómába, fel!

A földet püföli.

    Álmaink városába! Otthonunkba!
    Hát minden tévedés volt! Tévedés!
    Új tévedés nincs, elfogyott a tévedés.
    Röhögjetek, mert én is röhögök már,
    és megfontoltan lépek ki a mából!

ANONYMUS

    Mondani könnyű.

IGNOTUS

    Nehezebb csinálni.

INFERIOR

Késsel hadonászik.

    Leöldösték a családomat, néztem!
    Lerombolták az otthonomat, láttam!
    Éheztem. Öldököltem. Az álmaimban
    mégis volt Róma! Megvolt! Élesen!
    Kisemmiztek belőle! Fájdalom
    így soha, senkit, senkit sem gyötört!

ANONYMUS

    A fájdalmunk hasonló méretű,
    mert egyikünk sem pusztult még bele.

IGNOTUS

    Mindent kibír az ember. Többet is.

ANONYMUS

    Valahogy rettentően komikus
    az öngyilkosjelöltek fecsegése.
    Én tisztelem a hullák némaságát,
    csak hát ez itt nem éppen hallgatag.

INFERIOR

    De az leszek.

IGNOTUS

    Mikor?

INFERIOR

    Most. Nemsokára.

ANONYMUS

    Menjünk, unalmas.

INFERIOR

    Ne hagyjatok itt!

ANONYMUS

    Túl hosszú szónoklatba kezdtél,
    nem érsz a végére soha.

INFERIOR

    Nem félek. Mért félnék? Mitől?
    A bőröm úgyis álruha, szorít,
    de bővebb lesz, amint kivágom.

Megszúrja az oldalát, vérzik.

IGNOTUS

    Szájhős. Ez nem seb. Ez csak karcolás.

ANONYMUS

    Menjünk. Unalmas. Hagyjuk a fenébe.

INFERIOR

    Ne menjetek még! Nincs gyakorlatom!
    De sikerülni fog, ha itt maradtok!

Hasba szúrja magát.

IGNOTUS

    A nyaki ütőér elérhetőbb,
    azt kéne inkább elmetélnie.

INFERIOR

    Sakál! Hiéna! Itt végzed te is!

Ráugrana, nem bír.

IGNOTUS

    Na nézd, még mocskolódik is.

ANONYMUS

    Reméli tán a kerge férge,
    hogy mi cincáljuk ki belőle
    a gordiuszi csomót: a belét.

INFERIOR

    Gyilkosok!

IGNOTUS

    Ez már nem lesz ép soha.

ANONYMUS

    Lassan csöpög a vére,
    éhen fog halni inkább.

IGNOTUS

    Szép, kínos, hosszú haláltusa vár rá.
    Láttam ilyet már. Gyáva az ilyen,
    nem képes könnyed, méltó mozdulattal
    verni csapra a vérét. Ilyenek.

INFERIOR

    Barátaim! Vegyétek, itt a tőröm,
    váratlanul, hátulról szúrjatok le!

ANONYMUS

    Barátaid vagyunk, vagy gyilkosok?

INFERIOR

    Dögöljetek meg úgy, ahogyan én!
    Mikor a legjobban szerettek élni,
    mikor szeretnek éppen és imádnak,
    mikor vagyont, családot, szeretőket
    bőven bírtok, mikor a szerveitek
    összhangja épp tökéletes,
    akkor dögöljetek meg átkozódva,
    ádámcsutkátok akadjon a torkotokon,
    egyenként váljon le a karotok,
    a lábatok, az orrotok, a szátok,
    a beletek a földre kiömölve
    végezze rángva bűzös küldetését,
    a gyomrotokba vágott hasadékon
    bámuljátok az emésztés csodáit,
    és lássátok meg lassan közeledni
    a táguló pupilla feketéjét,
    mely lassan, lassan, lassan fal magába,
    nézzétek szűkölve a semmit
    elrohadóban, hűlőfélben,
    évezredeken át!

Elvágja a torkát, bugyborékol, meghal.

IGNOTUS

    Hülyék az emberek.

ANONYMUS

    Vagy aljasok.
    Ez jó ember volt. Hite volt neki.
    A jó emberek jók akarnak lenni,
    s épp lényegüket leplezi előlük
    a jóra való ostoba törekvés.
    Maguknak azt hazudják, hogy az embert
    menteni kell, és azt hiszik a gyávák,
    hogy mások őket mentik meg.

IGNOTUS

    Hülyék.

ANONYMUS

    Jó érzés látni, hogy szemük kifordul.
    Szégyelltem eleinte. Különös.
    Pedig már háború volt. Néztem őket,
    és szégyelltem, hogy tetszik a haláluk.
    Az ember lassan nő fel, azt hiszem.

IGNOTUS

    Biztosan filozófus vagy. Ma jöttél?

ANONYMUS

    Én nem kérdeztem, hogy kiféle vagy.

IGNOTUS

    Mi lesz itt?

ANONYMUS

    Ami volt és ami van.
    Káosz van. Jó dolog a káosz.

IGNOTUS

    Ilyenkor mindig akad egy szenátus.
    A vezetője pedig én leszek!
    – Bocsáss meg. Mi leszünk a vezetői.

 

Katonák jönnek, a háttérben szünetel a vonulás.

 

PRAEFECTUS

    Elfogni őket. Gyilkosok.

 

Katonák lefogják őket.

 

IGNOTUS

    Hozzá sem értem! Ő gyilkolta meg!

PRAEFECTUS

Anonymushoz.

    Akkor te tiszt leszel.

Ignotushoz.

    Te pedig tisztiszolga.
    Zsoldosok vagytok ezentúl. Kaja van.
    A rendet biztosítjuk. A szenátus
    betiltotta a gyilkolászást.
    A szenátus a főparancsnokunk.
    Rekvirálunk. Mindent. Nincs kivétel.
    Vakfegyelem. A vétkesnek kötél.
    Kérdezni nem lehet. Fegyvert nekik.

 

Fegyvert adnak nekik. Jön három szenátor csapattal.

 

PRAEFECTUS

    A szenátusnak tisztelegj!

 

Tisztelegnek.

 

I. SZENÁTOR

    Szedett-vedett népség.

II. SZENÁTOR

    A híveink.

I. SZENÁTOR

    Nem volna jó, ha éjjel, egyedül
    találkoznék velük.

III. SZENÁTOR

    Nem volna jó.

Félrevonja a másik kettőt.

III. SZENÁTOR

    Egy csomó emberemet valakik
    lemészárolták.

II. SZENÁTOR

    Mert lopták a húst!

I. SZENÁTOR

    Milyen húst?

II. SZENÁTOR

    Amit tőled vittek el.

I. SZENÁTOR

    Elloptátok a birkáimat? Hogyhogy?
    Nem így egyeztünk meg!

III. SZENÁTOR

    A hús közös!
    Eldugtad! Mielőlünk! Szép dolog!

II. SZENÁTOR

    Jó kis triumvirátus. Az a baj,
    hogy rajtunk nem segít a bölcs szenátus,
    mert mi vagyunk az. Jó lenne vigyáznunk.
    Értsétek meg: mi nem civódhatunk!

I. SZENÁTOR

    Nekem nagyobb hadam volt, mint neked!
    Nekem több hús jár!

III. SZENÁTOR

    Szerződésszegő vagy!
    A mi kettőnk serege még nagyobb volt!

II. SZENÁTOR

    A hatalmat csak megszerezni könnyű.
    Szenátorok vagyunk, mert seregünk volt,
    de bárki jöhet még nagyobb sereggel,
    s a miénk átáll, mert kevés a kosztja.
    Hogy zabálhassunk, rabok kellenek!
    Rend kell! Erőszak! Állam! Hány napig
    rabolhatunk még abból, ami nincs?

 

Kis csönd.

 

II. SZENÁTOR

    Közhírré tettük, hogy minden halottat
    el kell kaparni!

Inferior hullájába rúg.

    Nem volt foganatja.
    Járvány, az lesz. De nem lesz fegyelem.
    Kihirdettük, hogy minden élelemnek
    a szenátus a gazdája. Mi történt?
    A katonáink maguknak rabolnak!
    Nincsen erőnk az érkezők fölött!
    Tekintélyt kell szereznünk. Mindenáron.
    Míg nincs törvény, a törvény mi vagyunk!
    Kívülünk más bírájuk nem lehet!
    Szervezni kell! Dolgozni! Fáradozni!

I. SZENÁTOR

    Én nem azért vagyok a fővezérük,
    hogy fájdítsam a fejemet helyettük.

III. SZENÁTOR

    Egész nap nőkkel fetrengsz, azalatt
    mi Róma sorsát intézzük. Elég volt!

I. SZENÁTOR

    Szerezz magadnak nőt. Én nem adok.

II. SZENÁTOR

    A nőket közmunkára kell befogni.
    Temessenek a nők is. Sok a hulla.

I. SZENÁTOR

    Most mit tegyek, ha jönnek csapatostul?

III. SZENÁTOR

    Ha sok a hulla, adjuk azt a népnek.
    Nem mindegy, mit zabálnak?

II. SZENÁTOR

    Mosolyogni!
    Mindenki minket néz! Vigyorogjatok!

 

Vigyorognak, visszamennek a sereghez.

 

II. SZENÁTOR

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy seregünk többé nem rabol,
    a nép bizalmát elnyerendő,
    csak a rendre ügyel fel, közmunkákban
    példát mutatva. Meg kell kezdeni
    az újjáépítést. A temetésre
    külön csapat megy. Lépjenek elő
    az önkéntes sírásók.

 

Csönd, mozgolódás.

 

II. SZENÁTOR

    Rómát akartok, nem? Hatalmas,
    virágzó várost! Rendet! Államot!
    Dolgozzatok meg érte, tolvajok,
    orgyilkosok, csalók és buzeránsok!

USURPATOR

Előlép, ledöfi II. Szenátort, mindenki mozdulatlan.

    Nem jó vezér volt. Ellopta a húst,
    és leölette társainkat.
    Most én vagyok szenátor.

III. SZENÁTOR

    Így legyen.

USURPATOR

    Véget vetek az önkényeskedésnek.
    Nem mi vagyunk Rómáért. Róma van értünk!

 

Tetszésnyilvánítás.

 

I. SZENÁTOR

    A hullákat sürgősen eltemetni.

III. SZENÁTOR

    Kecskékkel érkeztek ma népek,
    ideje üdvözölni őket.

 

Elvonulnak a csapatokkal, csak Mercenarius és Miles marad.

 

MERCENARIUS

    Ásó nélkül nehéz lesz. Csupa kő.
    Ne ácsorogjunk. Nem tesz jót a testnek. Leül.

MILES

    Gyorsan mennek a dolgok.

II. Szenátor mellé térdel.

    Az előbb még teljhatalma volt.

MERCENARIUS

    Így végzi mind. Bogyókat vesz elő. Egyél. Bogyó.

MILES

    Most nincs étvágyam.

MERCENARIUS

    Nem baj. Megszokod majd.
    Embert is ettem egyszer.

MILES

    Borzalom.

MERCENARIUS

    Miért? Nem élt már, amikor megettem.
    Édeskés, rágós húsa volt neki.

Rágcsálja a bogyót.

    Mesélik: egykor, Capuában
    kétszáz aranyért adtak egeret,
    aki eladta, éhen döglött,
    aki megvette, megmaradt.
    Nagy éhezés volt Capuában.

MILES

    Az előbb még ő parancsolt. Nekem is.
    De ha leszúrhatták, mégse volt hatalma!
    Mi mégis hittük: van neki.

MERCENARIUS

    Volt is neki, mert ő volt a vezér.

MILES

    Most hulla.

MERCENARIUS

    Most már nem vezér.

MILES

    Miért nem szúrták le előbb?

MERCENARIUS

    Vezér volt. Vezért nem lehet.

MILES

    De hulla most! Hát mégis lehetett?

MERCENARIUS

    Így végzi mind.

MILES

    Mért nem szúrtam le én?
    – Mert nem jutott eszembe. – De miért nem?
    Most szenátor lehetnék! Én! Szenátor!

MERCENARIUS

    Egyél, amíg van. Az a tiéd,
    amit megettél. Így van ez.

 

Jön Insanus, Prudens.

 

INSANUS

    Elkéstünk! Vége!

Letérdel Inferior mellé.

PRUDENS

    Két halott van.

INSANUS

    Megölték! Mért is hagytam itt!
    Ha itt maradok, most is élne!
    Meleg még!

PRUDENS

    Estére kihűl.

INSANUS

    Azt mondták, bölcs vagy. Feltámasztanám!
    Áruld el, mit tegyek!

PRUDENS

    Semmit se tégy. Bármit teszel,
    rosszat teszel. Bármerre lépsz,
    tévútra tévedsz. Tenni, jó fiam,
    badarság. Szemlélődni jó.

INSANUS

    A kétségbeesés a gyomromat,
    a torkomat metéli! Öldökölnek,
    csalnak, hazudnak! Nincsen ember,
    nincs ember itt, csak vérengző vadak!

PRUDENS

    Őszinte pillanat, fiam.
    Becsüld meg. Ritkán adatik ilyen.
    Most nincs hazugság. Fényes pillanat:
    nincs hagyomány, mely elvakítja látnod
    a létezést; nincsen király,
    ki létét vakhívőitől nyeri;
    nincs istened, kihez fohászkodol,
    könnyekkel mosván el a tűrhetetlen
    dolgok látványát; nincsen eszmerendszer,
    mely magyarázhatatlant magyaráz;
    nincs túlvilág, nincs cél, amely hazug,
    nincs mesterkélt város, nincs benne zug,
    hol meghúzhatnád gyáván magadat,
    remélve, hogy a kölyködre marad,
    csak vinnyogás van. Az van, ami van.
    Csak ember van, sajgó és hontalan.

INSANUS

    Ezt nem lehet kibírni!

PRUDENS

    Nem muszáj.

INSANUS

    Barátom volt! A társam! Mindenem!
    Ha már nem halt meg csecsemőkorában,
    ha már felnőtt, és értelemre tett szert,
    miért pusztult el most, hogy béke lett?!
    Még itt a teste, amely szinte él,
    forró és lelkes volt pár perce még:
    csodáknak hordozója! Zseni volt!
    Nézzétek! Okos tekintete van!
    Még szinte lát, csak hunyorogni nem tud!
    Nem halhatott meg! Nincsen olyan törvény,
    hogy élni tudó elfeledjen élni!

PRUDENS

    Most minden fájdalom palástolatlan.
    Most jó. Most őszinte a létezés.

INSANUS

    Ki visel gondot rám ezentúl?
    Apámként tisztelem, de ő csak fekszik
    és nem felel! Szeretlek, hulla, te!
    Szeress viszont! Belerúg. Szeress, te dög, ha kérlek!

PRUDENS

    Egész világot nem tudsz elsiratni.

INSANUS

    Te nem ismerted őt! Te hallgass!
    Méltó a gyászra! Én tudom!
    A nevét is tudom! Ő volt a Méltó!
    Ő volt az, és ha kétségbe vonod,
    megöllek!

PRUDENS

    Elhiszem, már hogyne hinném.

INSANUS

    Megbosszulom a halálát, meg én!
    Felelni fogtok érte, mind!
    A gyász erőt is adhat. Erős vagyok.
    Egész Rómát feldúlom, romba döntöm.

PRUDENS

    Hogy körbenézek, úgy látom: nehéz lesz.

INSANUS

    Ha bosszút állok, ő is él tovább!

 

Elrohan, kis csönd.

 

MERCENARIUS

    Furák az emberek.

MILES

    Kaparjuk el, hisz úgyis az a dolgunk.

MERCENARIUS

    Nem kell sietni. Majd ha beígérik
    a külön porciót is, úgy talán.

MILES

    Azt mondják, járvány is kitörhet így.

MERCENARIUS

    Olyankor kiadós a fejadag.

 

Jön Peregrinus.

 

PEREGRINUS

    Melyik út vezet Rómába?

MILES

    Róma itt van.

PEREGRINUS

    Hülye vicc.

PRUDENS

    A Fórumon állsz, fiam.

PEREGRINUS

    Barom.
    Rómában paloták vannak, fényesek,
    és minden ember gazdag.

MERCENARIUS

    Izmos vagy. Beállhatnál katonának.

 

Peregrinus elfut.

 

MILES

    Most elfutott.

MERCENARIUS

    Nem baj. Majd visszajön.
    Rabszolga lesz. Vagy úr lesz. Így van ez.

 

Jön egy csapat katona, Mercenarius felugrik.

 

MERCENARIUS

    Százados úr, a hullákat temetjük.

CENTURIO

    Folytatni.

MERCENARIUS

    Igenis.

CENTURIO

    Melyik út vezet Rómába?

 

Csönd.

 

CENTURIO

    Kérdeztem valamit!

 

Csönd.

 

CENTURIO

    Ki a parancsnokod?

MERCENARIUS

    Százados úr, bocsánatot kérek,
    a nevét nem tudom.
    Nálunk nincs neve senkinek.

CENTURIO

    Remek csapat lehet.

 

A katonái nevetnek.

 

CENTURIO

    Hol táboroztok?

MILES

    Itt. Mindenfelé.
    Egész Rómában.

CENTURIO

    Hol? Nem hallom.

MILES

    Rómában. Tetszik tudni, ez a Fórum.

CENTURIO

    Hülye.

 

Jön nagyobb csapat Praefectus vezetésével.

 

CENTURIO

Tiszteleg.

    Üdvöz légy. Százados vagyok.
    Rómába tartunk. Úgy hallottuk,
    Rómában béke van.

PRAEFECTUS

    Rómában nagy-nagy béke van.

 

A katonái nevetnek.

 

CENTURIO

    Ti is Rómába mentek?

 

Nevetés.

 

CENTURIO

    A kérdésemre tessék megfelelni!
    Majd tisztességre tanítalak én!

PRAEFECTUS

    Rómában béke van.
    Ha nem tudnád, mi őrizzük a békét –

Ordít.

    tűzzel-vassal, ha kell!

CENTURIO

    Mi nem ismerünk tréfát, igaz, fiúk?
    Mi derekasan hadakoztunk,
    a seregünk, az odalett,
    mi nem tartunk már senkitől.
    Nekünk Rómában jó nevünk van,
    megillet a diadalmenet.

PRAEFECTUS

    Rómában múltja nincsen senkinek.
    Nincs név. Sem érdem. Minden bűn elévült.
    A bölcs szenátus így határozott.

CENTURIO

    Rómából jöttök? Láttátok a várost?
    Valóban olyan csodaszép?

PRAEFECTUS

    Ez itt a Fórum.

CENTURIO

    Nem lehet!
    Hogy hívnak?

PRAEFECTUS

    Nem mindegy? Sehogy.
    Menjetek arra, ott osztják az ételt.

CENTURIO

    A nevedet! A nevedet!

 

Dárdával meg akarja szúrni Praefectust, lefogják.

 

CENTURIO

    Nekem Rómában diadalmenet jár!
    Én százados vagyok! Én százados vagyok!

PRAEFECTUS

    Én pedig ki vagyok? A gyilkosod.

 

Int, Centuriót ledöfik, az elnyúlik.

 

PRAEFECTUS

A Centurio katonáihoz.

    A zsoldosaim lettetek.
    Nem szabad gyilkolászni,
    csak ha parancsolom.
    Az ellátás egész jó.
    Vezéreink a bölcs szenátorok.

PUGNATOR

    Engedd, uram, hogy eltemessük
    szokásaink szerint.

PRAEFECTUS

    A többiekkel egy verembe.
    Külön temetni nincs idő.

PUGNATOR

    Évekig együtt harcoltunk vele.
    Hadd üssük dárdáját fölé a földbe.

PRAEFECTUS

    Ellopják. Itt mindenki lop.
    Abból élünk mi is. Eléldegélünk,
    míg van mit lopni. Nem lesz már soká.
    – Minek is öltük meg a századost?

 

Csönd.

 

PRAEFECTUS

    Unalmas. Azt kell mondanom: unalmas. Leül.
    Tudom jól, ha majd egyszer nem ölök,
    hát ti öltök meg engem. Öljetek meg.

 

Csönd.

 

PUGNATOR

    Uram, nők vannak?

PRAEFECTUS

    Hogy nők? Vannak. Úgy van.
    Mászkálnak csapatostul, csapatostul
    ütünk rajtuk, ha kell. De nem muszáj.
    A hadnak saját matrónái vannak.
    Jut fejadag. Közös a kondér.
    Születnek majd a katonák.
    Sokasodjunk! Legyen kit leölni!
    Egészségünkre!

 

A katonák tanácstalanul állnak.

 

PRAEFECTUS

    Megfoghatatlan. Itt ülök,
    bárki megölhet, tiszt lehet.
    És nem teszik meg. Nem teszik meg.
    Mi van a fejetekben?
    A tökkelütött, sötét fejetekben?
    Mi van az én fejemben? Istenek,
    mi van az én fejemben?

 

Jön nép: vének, férfiak, asszonyok, gyerekek, fegyvertelenek, megállnak.

 

MERCENARIUS

    Jövevények, uram.

PRAEFECTUS

    Látom.

MERCENARIUS

    Be kell sorozni őket.

PRAEFECTUS

    Igazán?

MERCENARIUS

    Ez így szokás, uram.

PRAEFECTUS

Feltápászkodik.

    Igen.
    Ha így szokás, hát így szokás.
    A véneket nem kell mindet leölni,
    majd éhen vesznek úgyis. Így szokás.
    A férfiak ezentúl zsoldosok.
    A béke őrei.
    A nők a közösbe kerülnek.
    Elvezetni őket.

 

Katonák körülveszik a népet.

 

SENEX

    Tisztelt katonák, meg kell vallanom,
    hogy népünk eddig sosem háborúzott,
    ez népünk sajátlagos jellemvonása,
    mely minket más népektől elhatárol,
    és hagyományainkban gyökeredzik.
    Így rendelték egykor az őseink,
    isteneink adták nekik e törvényt.
    Ha áthágjuk, nemcsak a hagyományunk,
    de népünk sajátlagos léte is
    végéhez ér. Ámde az istenek
    végzése más. Mi nem hadakozhatunk.

PRAEFECTUS

    Úgy hát legyilkolunk.

SENEX

    Miért?
    Mi célja ép, szép, erős emberek
    népét kiirtani? Hasznodra válhat,
    amit tudunk. Ti háborúztatok,
    mi békés ipart űzve okosodtunk.
    A béke eljött. Ez a mi időnk.
    Megyünk Rómának hasznot hajtani.
    Miért kellene kiirtani minket?

PRAEFECTUS

    Mert így szokás, öreg.
    Mert nem tudunk mást. Mert ez a mi szakmánk.
    Az a mi hagyományunk, amit itt látsz.
    Így rendelték a mi isteneink.

SENEX

    Népünk huzamos tapasztalata,
    hogy sok isten is jól megfér, ha hagyják.

PRAEFECTUS

    Léteznek diadalmas istenek,
    a vérengzés övék.

SENEX

    Most béke van.

PRAEFECTUS

    A győztes istenek békéje van most.

SENEX

    Te nem hiszel a győztes istenedben.
    Ha hinnél, rég megöltél volna már.

PRAEFECTUS

    Abban hiszek, hogy rosszat rossz követ,
    ínséget újabb ínség orvosol,
    abban hiszek, hogy öldöklés az élet,
    és nem hiszem, hogy elpusztul a rossz,
    mi én vagyok, ha hátulról ledöfnek.
    Válasszatok. Zsoldoslét vagy halál.

SENEX

    Te nem hiszed, hogy ölni kell, uram.

PRAEFECTUS

    Én nem tudok már mást. Hát gyilkolok.
    Ha bárki jön majd új koncepcióval,
    irigyen szabdalom szét bölcs fejét,
    mert feltalálta, amit én akartam.

SENEX

    Így érthetőbb már. Adj időt, uram.
    A főpapunkkal hadd tanácskozom.
    – Fohászkodjék a nép, míg tárgyalunk.

 

Praefectus int, a katonái félrehúzódnak. A nép a mellét veri, halkan jajong. Pontifex és Senex odébb megy.

 

SENEX

    Ezek megölnek.

PONTIFEX

    Én is azt hiszem.

SENEX

    Be kell zupálnunk.

PONTIFEX

    Istenünk nem enged.

SENEX

    Népünk istene. Nem kívánja,
    hogy népe kivesszen.

PONTIFEX

    Nem kívánja.
    Csakhogy Békeisten!

SENEX

    Jóságos és megértő.

PONTIFEX

    Békeisten.

SENEX

    Rómában béke van. Ha béke van,
    Rómában máris ő uralkodik.

PONTIFEX

    Remélnünk kell, hogy így van.

SENEX

    Ám ha így van,
    a Békeistent szolgálja a had,
    melynek mi katonái lehetünk.
    Ez kiváltság, ha úgy veszem.

PONTIFEX

    A törvényeket átfogalmazom,
    de nem lesz könnyű munka, sőt nehéz lesz.
    Kevés a feleségem.

SENEX

    Mennyi kell még?

PONTIFEX

    Most van hét. Mondjuk legyen tizenöt.

SENEX

    Elég lesz tíz is.

PONTIFEX

    Iszonyú a munka.

SENEX

    Vérszemet kap a többi pap.
    Nincs annyi özvegy és lány.

PONTIFEX

    Tizenegy.

SENEX

    Legyen. De máris hirdesd az igét!

PONTIFEX

    Népem! Én népem! Isteneink üzennek,
    figyeljetek!

 

A nép köréje gyűlik.

 

PONTIFEX

Reszket, körbeforog, áhítattal nézik.

    Üzen, üzen a főisten, üzen.
    Rómából üzen ő, hol béke van már,
    ott ül a trónján láthatatlan istenünk
    jóságosan, és vár minket, a népét.
    Siessetek! Ezt kéri ő, a Jó.
    Előttünk jár ő, lépteink előtt.
    Hová igyekszünk, ő már ott lakik,
    s békével áld meg, mert békét teremtett.
    De azt kívánja: ott is mi legyünk
    választott népe. Ügyeljünk a rendre.
    Békét őrizni, őt védeni, fogjunk
    fegyvert, hogy békéjét ne háborítsák.
    Mert választott népe vagyunk. A népe.
    Mi őt őrizzük. Minket pedig ő.
    Így volt ez mindig. Így leszen örökké.
    Főistenünket védjük. Minket ő.
    Választott népe, ragadd meg a fegyvert!
    Övé s általa miénk az idő!

 

Pontifex elszédülve lerogy. Csönd.

 

SENEX

    A főisten üzent. Áldott legyen.
    Daloljatok hát hálaéneket!

 

Morgás, mocorgás, páran a mellüket ütögetik.

 

IUVENIS

    Mi fegyvert soha nem fogunk,
    ez isteneink parancsa. Így tanultuk.
    A fegyver szennyez, fertőz. Fáj a fegyver.
    Mi fegyvert soha nem fogunk.
    A népünk soha nem hadakozott.

SENEX

    Hallottad, mit üzent főistenünk.

IUVENIS

    Ilyet ő nem üzenhetett.

SENEX

    Istentelen! Nem tudod, mit beszélsz!
    A főpap által szólt az isten!

IUVENIS

    Lehet, hogy rosszul hall a főpapunk.

 

Riadalom.

 

SENEX

    Kiátkozunk, fiam, vigyázz!

IUVENIS

    Békét adó főistenünk előtt
    én bűntelen vagyok, akár a népem.

PONTIFEX

    Az ősidőkben, mielőtt
    főistenünk a béke híve lett,
    halált is osztott. Újra törvény
    lehet a halálbüntetés!

 

Felháborodás.

 

IUVENIS

    Én jobban hallom istenünk szavát.
    Ilyen törvényt ő nem kíván mitőlünk.
    Ha fegyvert fognánk érte, mint a többi
    főistenért a népeik, a béke
    főistenünket elhagyná örökre,
    egy lenne ő az istenek között,
    mi nem igázhatnánk le másokat
    szelíd módunkon: szép kereskedéssel!

 

Helyeslés.

 

SENEX

    A lázadást javaslod netalán?
    Békétlenséget? Testvérgyilkolást?
    Mert amit hirdetsz: polgárháború.

IUVENIS

    Én éppenséggel békét hirdetek.
    Amit hirdetnek mind a véneink
    és mind a papjaink, azt hirdetem.
    Csak felmondom a leckét, mint a vizsgán.
    Amit tanultunk nemzedékek óta.

SENEX

    Lázadsz, és lázadónak nincs helye
    közöttünk. Fegyvert fogtál ellenünk,
    szófegyvert! Súlyosabbat, mint az érc!
    Száműzve légy a háborús világba!

SACERDOS

    Ahhoz a papság ítélete kell.

PONTIFEX

    Kiátkozom e lázadó fiút
    és mindazt, aki vele elbitangol.

SACERDOS

    A főpap nem hozhat ítéletet
    a papság és a vének ellenében.

PONTIFEX

    A lázadó pap bűne százszoros.
    Az ősi törvényt újra felidézem.
    Meg kell kövezni! Istentagadó!

SACERDOS

    Törvényeinknek büszke palotáját
    sok nemzedék emelte: kőre kő
    lassan került és verejtékesen!
    Nem döntheted le néhány könnyű szóval!

PONTIFEX

    Elfogni őket!

IUVENIS

    Mi fogjuk el őket!

SACERDOS

    Eladtátok a népet, árulók!

SENEX

    Eszmén rágódó öngyilkos puhányok!
    Vakok! Romlásba döntitek a népet!

 

Verekedés. A zsoldosok kezéből kiragadott fegyverekkel kaszabolják egymást, a zsoldosok nézik. Sok a hulla. Nők sikoltoznak. Hirtelen vége. Nők és gyerekek bömbölnek. Senex, Iuvenis, Sacerdos is hulla. Pontifex kétségbeesve áll.

 

PRAEFECTUS

    A nőket elvezetni.

 

Zsoldosok kihajtják a visító nőket és gyerekeket.

 

PRAEFECTUS

    Megmondtam: győzedelmes istenek
    békéje van most. Kár, hogy igazam volt.

 

Kimegy, a többi zsoldos utána.

 

MERCENARIUS

    Jönnek még hullák. Érzem.
    Ma súlyos déli szél fúj.
    Ilyenkar sok a hulla.

PONTIFEX

    Népem volt. Volt népem. Az ősidőkben.
    Az ősidőkből nyújtózom idáig.
    Lehet, hogy még csak meg se tébolyodtam.
    Engem csak holtak értenek.
    Utolsó vagyok, aki ért e nyelven.
    Ha följegyezném, nincs, aki megértse,
    ha följegyezném kihalt nyelvemen
    késő koroknak okulásul.
    Így végzi minden nép, tudom.
    Hiába szólnék, nincs szavam.
    Minden tanítás hasztalan.
    Hiába halnak ki a népek.
    Hiába látom, amit látok.
    Nagy átok ez, mert ez az átok:
    ki él, beszéde súlytalan,
    s csak súlytalan beszédet ért meg. El.

MILES

    Ezt mindet minekünk kell elkaparni?

 

Jön Rector, emberek.

 

RECTOR

    Ez itt a Fórum. Tessék körbenézni.
    Ez itt a híres kőlap, erre hágott
    Brutus a szörnyű gyilkosság alatt,
    még látni rajta Caesar sűrű vérét.

Körbeállnak egy kőlapot.

    A városnézést ezzel befejeztük.
    Az érdeklődők díjazás fejében
    további részletekről értesülnek.

Páran közrefogják.

    Pénzt, sajnos, nem fogadok el továbbra sem.
    Nem létező királyok képe mit sem ér,
    aranyat enni sincs még gusztusom.

Zsákokból étel kerül elő, Rector turkál, elteszi az iszákjába.

    Menjünk tovább. Ott fönt a Vesta-templom
    páratlan ión oszlopfői álltak,
    s odébb, a Quirinalison
    a nevezetes dór oszlopfők és amott
    a csodálatos korinthosziak.

Emberek nézelődnek.

    A Juno-templom, mint ez köztudott,
    kereszthajós volt, csodás küllemét
    Árkádiából hívott mesterek
    mesteri módon árkolták ki egykor.
    Nem itt, hanem a hídon túl, amott.
    A híd függőív megoldású volt.
    Nehéz volt szétrombolni, tanúsítom,
    de társas, megfeszített ténykedésük
    végül is teljes eredményt hozott:
    a híd ma már sehol sem látható.

 

Emberek bólogatnak. Bekúszik Advena.

 

ADVENA

    Emberi hangok! Hangok! Emberek!
    Segítsetek Rómába eltalálnom,
    Rómában laktam, Rómába igyekszem!

RECTOR

    A Fórum ez, jóember. Hazaértél.

ADVENA

    Ez Róma! Istenek, hogy ezt megértem!
    Itthon vagyok! Látom a Fórumon
    a dolgozó nép gyülekezetét,
    az oszlopcsarnokok közt szobrok és
    virágok, zöld gyep, árnyas ciprusok,
    a házam kies pálmaligetében
    szerelmem int felém derűsen –
    megjöttem hozzád mégis, annyi véren
    és veszedelmen át –
    most boldogságom csúcsán könnyű szívvel
    térek meg őseimhez Róma porába.

 

Meghal.

 

RECTOR

    A római föld befogadja őt.

ULLUS

    Mitől van ennyi hulla itt?

RECTOR

    A háborúban elesettek ők,
    mert Rómában sajátságos a klíma,
    a holtak épen tarthatók sokáig.
    Elmondom annak, akit érdekel,
    és velem jön a Campus Martiusra,
    mert onnét indulnak a főnszelek.

 

Rector az emberek egy részével el.

 

SOLLERS

    Ez itt a kő. Hát itt ömlött a vére
    a híres Caesarnak. Páratlan emlék.
    Értéke is lehet még. Elviszem.

Megragadja, nehéz.

    Ne bámészkodj, segíts elrejtenem!

PERITUS

    Ősi szokás minálunk, hogy az új
    király csak akkor lesz király valóban,
    ha elődjének vérétől sötét
    kövön lép fel a trónusára.
    Rómában is lesz egyszer még király.

 

Ketten kiviszik a követ.

 

PIUS

    Rómát akartam mindig! Látni vágytam!
    Csodáiról hallottam, gyűjtögettem
    a híreket, a porba vonalaztam
    térképét, most is kívülről tudom!
    Lakott világunk központja, az ember
    isteni alkotása, szellemünk
    győzelme volt – már sose láthatom!

PRUDENS

    Jókor jöttél, mert Róma a hazugság
    centruma volt. Pompája, csillogása,
    fejlett kereskedelme, összehangolt
    jogrendszere, szilárd törvénykezése,
    tartósnak hitt szokásai,
    a temetés, a születés, a vallás
    kultusza, kultúránk egésze
    az ember önvakítására szolgált.
    Míg Róma megvolt, azt hitték lakói,
    hogy lehet élni ezen a világon;
    az államiság fényétől hülyén
    azt hittük: nem érvényes már a törvény.
    A törvény az, hogy tévedés az élet.
    A lét bűnös hibájából születtünk,
    minket az őrült anyag álmodik.
    Ideje már, hogy felfalván magunkat,
    e tévedést a feledésnek adjuk.

ARDENS

    Otthon akarok lenni a világban!

PRUDENS

    Akarni, azt lehet. Sokan akartak,
    és terméketlen romhalmazt emeltek.
    Otthon leszel, mihelyt a csontjaid
    sakálok bendőjében melegednek.

ARDENS

    A csontjaimban jégkorszak tanyázik,
    bölcs vagy valóban. Lesújtó a látvány.
    Világégés nagyobb már nem lehet.
    De én a jövőt látom, élesebben,
    mint ezt a pusztát. Átmeneti semmi,
    amiben élünk. Számtalan
    alkotni képes, tettre éhes ember
    rohan Rómába új hazát emelni.
    A rossz hagyomány porba dőlt. Mi tiszta
    tudattal indulunk. Az újat
    könnyebb a semmiből teremteni!

PRUDENS

    Ha lesz valami, az lesz, ami volt.

ARDENS

    A győzhetetlen életvágy sosemvolt,
    hatalmas, boldog államot teremt!

PRUDENS

    Úgy jó, ahogy van! El ne rontsd nekem!
    A baj forrása az, hogy célotok van.
    Addig jó, amíg céltalan az élet!

ARDENS

    Csak az beszél így, aki már evett ma!

PRUDENS

    Most jó. Most semmi el nem ködösíti
    anyagcserélő létünk lényegét.
    Egyébként három napja éhezem.
    Már nem fáj. Mondják: akár hetekig
    eléldegél az ember.

ARDENS

    És ha nem?

PRUDENS

    Ki mondta, hogy sokáig él az ember?

PIUS

    Nem ettem én sem! De hát élni kell!

FERVIDUS

    Én láttam dögvészt, éhezést,
    láttam halált, és láttam járni bénát,
    láttam felkelni tetszhalottat,
    és láttam visszanőni végtagot.
    Csodákat láttam. Láttam, hogy a hit
    a legnagyobb kincs: el nem vehető.
    Én másban nem hiszek, csakis a hitben,
    mindegy nekem, milyen, csak esztelen
    legyen: mennél őrültebb, tébolyultabb,
    annál hitebb, annál mindenhatóbb.
    Ím itt e kő. Lehet, hogy háziisten.
    Kőbálvány. Vagy csak amulett.
    Aminek véled, az. Fölszentelem:
    legyen az őröd. Legyen a tiéd.
    Csak higgy e kőben, s meglesz mindened.
    Ha enni kapsz ma, köszönd meg a kőnek.

 

Nyújtja a követ Piusnak.

 

PIUS

    Edd meg a kövedet, ha van fogad még,
    és ki akarod köpni mindahányat.

FERVIDUS

Leteszi a földre.

    Tessék. Nem bánt. Ne dobd el. Neked adtam.
    Nem lesz barátod nála hűségesebb,
    és nem lesz nála gyöngédebb szeretőd.
    Tapasztalat kell, valódi tudás,
    hogy erőt adjon tudott gyöngeséged,
    és meglásd benne azt, ami a lényeg.

 

Katonák jönnek balról, kondérokat cipelnek, kiviszik jobbra. Mögöttük nép lohol.

 

PRUDENS

Meghozták az ételt!

 

A jelenlevők rohannak a kondér után. Katonák sorbaállásra taszigálják a népet, a sor a szín közepéig húzódik. Lökdösődés.

 

PIUS

Felveszi a követ.

    Ha kapok enni, hiszek majd a kőnek. Beáll a sorba.

NEBULO

Ma húst is osztanak.

LIBERATOR

Maga csak ne tülekedjen, hallja?

CIVIS

Az ilyet ki kell lökni.

FUR

Senkit sem engedünk előre. Mi van ott elöl? Ne engedjenek oldalról!

CIVIS

Liberatorra mutat.

Maga másodszor áll sorba!

LIBERATOR

Hallatlan! Honnan veszi?

CIVIS

Az előbb a Quirinalison osztottak kaját, ott láttam magát is.

LIBERATOR

Ha így lenne, maga is másodszor állna sorba.

FUR

Hátul van a sor vége! Nekünk már nem fog jutni a sűrűjéből!

HASTATUS

Nebulóhoz.

Nyisd ki a szádat.

 

Nebulo kinyitja, Hastatus belenéz, majd megtapogatja a karizmait.

 

HASTATUS

Menj előre, kérj magadnak tripla porciót meg dárdát meg sisakot, és gyere vissza.

NEBULO

Köszönöm, uram! Elrohan jobbra.

 

Civis kitátja a száját, a karizmait mutogatja, Hastatus visszalöki a sorba. Jön Peregrinus.

 

PEREGRINUS

Merre van Róma, emberek?

 

Nevetés.

 

PEREGRINUS

Merre van Róma? Róma! Róma! Róma!

FUR

Állj sorba, különben nem kapsz kaját.

 

Jön Insanus.

 

INSANUS

A barátomat keresem.

CIVIS

Tessék sorba állni.

INSANUS

Mi az, itt ételt osztanak?

FUR

Mit gondol, temetésre várunk?

INSANUS

Akkor hát itt van. Ő osztja az ételt.

Jószívű. Nagylelkű. Az én barátom.

Előreindul.

FUR

Fogják meg! Soron kívül nem lehet!

 

Insanust a sor végére lökdösik.

 

INSANUS

Én ismerem! Régóta!

FUR

Persze. Én is.

CIVIS

Hát nem a szenátustól kapjuk az ételt?

INSANUS

Minden jó tőle származik!

FUR

A rossz is.

INSANUS

Igen! A rossz is! Minden! Ismered?

FUR

Együtt jártunk a rosszlányokhoz.

LIBERATOR

Kit ismer maga?

FUR

Insanusra mutat.

Az ilyeneket. Süsü. Sok ilyen van.

 

Insanus Peregrinust bámulja.

 

PEREGRINUS

Mit nézel? – Mit néz rajtam? – Mi bajod van?

INSANUS

    Próbára tettél! Hulla voltál,
    de tudtam, hogy csak átmenetileg!

 

Peregrinus lába elé veti magát, a lábát csókolgatja, Peregrinus elugrik.

 

INSANUS

    Nézzétek! Ő az! Megtaláltam!

PEREGRINUS

    Segítség! Fogjátok le! Tébolyult!

INSANUS

    Augustus ő! A méltó! Megjelent,
    és visszaadja múltunkat! A várost!

PEREGRINUS

    Nem igaz! Én csak Rómát keresem!

INSANUS

    Megváltó!

LIBERATOR

    Megváltó?! Az én vagyok!

CIVIS

    Mi vagy te?

LIBERATOR

    Isten. Psszt. Ez nagy titok még,
    rangrejtve járok, és megfigyelem,
    hogy kit lesz érdemes megmentenem.

INSANUS

    Ismerj föl! Én vagyok, a híved!

PEREGRINUS

    Nem! Elrohan.

INSANUS

    Ne hagyj itt! Végre megtaláltalak! Utána rohan.

FUR

    Mit mondott, kit keres?

CIVIS

    Valaki méltót. Augustus nevűt.

FUR

    Az augustus, az méltó. Latinul.
    Latin az ipse. Rögtön látni rajta.
    A latinok közt sok a buzeráns.
    – Mi van ott elöl? Éhesek vagyunk!

CIVIS

    Én latin vagyok! Büszke nép vagyok!
    Ne sértegess! Én Rómában születtem!
    Bizonyság rá atyai amulettem!

FUR

    Mutasd, különben nem hiszem.

 

Civis az amulettet keresi, nem találja.

 

CIVIS

    Ellopták! Tolvajok! Segítség!
    Adjátok vissza! Nincs értéke semmi,
    csak az, hogy én viseltem!

HASTATUS

    Fogd be a szádat. Dárdával megböki, Civis sír.

FUR

    Ne bömbölj. Nesze. Itt van.

 

Nyújtja az amulettet, Civis bámul.

 

FUR

    Tolvaj vagyok. Most mit bámulsz? Neked
    csak egy ilyen van, én akármikor
    szerezhetek. Tessék. Vedd vissza, kérlek,
    csak azért loptam el, hogy gyakoroljak.

 

Civis elveszi, elrohan.

 

LIBERATOR

Kiáll a sorból.

    Megjöttem, lássatok meg, emberek!
    A főisten szült engem, és a béke
    olajágából bosszúálló fegyvert
    kovácsolt, hogy a bűnben én legyek
    a fény, az út, a szépség és igazság!…

FUR

Már megint tolakodnak oldalról! Taszigálják el őket! Később jöttek!

 

Lökdösődés. Új sorba állók érkeznek, beállnak a sorba. Jön Nebulo dárdával, sisakban.

 

NEBULO

Hastatushoz.

Itt mindenki azt hiszi, hogy ez meg az, hogy így meg úgy. Hogy majd ilyen jó lesz meg olyan jó lesz. Hogy mindenki úr lesz, azt hiszik. Pedig itt rend lesz. Rend bizony. A cézárok és szenátorok, a próféták és néptribunok csak jönnek-mennek, jönnek-mennek, úrból rab lesz, a rabból úr, kölyökből agg, az aggból hulla, de pribékre mindig lesz igény, a pribékre mindig jó idő jár. Elégedetten megtörli a száját, böfög.

FUR

Ezek itt már másodszor állnak sorba! Ez nem igazság! Ez nem demokratikus!

 

Lökdösődés, Hastatus és Nebulo dárdával bökdös, jajgatás.

 

PUER

Ügyes fiú személyemben gazdát keres, gazdát keres! Tudok írni, főzni, ásni, tudok dárdát hajigálni, megegyezés szerint leszek férfi vagy nő, kövér, keszeg, személyemben ügyes fiú gazdát keres, gazdát keres!

VENDITOR

Háziistenek minden méretben, minden színben, kiárusítás! Van kőbálvány, fa-Jupiter, kavicsisten, házimanó, van szent jáspis, mammutagyar, bölénycsorda ürüléke, megvédenek éhezéstől, lidércektől, szellemektől, kergekórtól, ellenségtől, széltől, fagytól, emberektől, rossz emléket eltörölnek, jó emléket sugalmaznak, gyorsan ölő méreg is van, illatos vagy szagtalan, háziistenek minden méretben, minden méretben, minden színben!…

ANUS

Kitűnő kapcsolataim vannak – enyém a szenátus, enyém az ellenzék – tisztelnek az őslakók – kedvelnek a jövevények – szakmámnak elismerten nagy tekintélyű mesterasszonya vagyok – protekcióval honorálom azon vállalkozó szellemű férfiakat, akik a slampos két heréről, leányőrzés céljából, a biztos jövő reményében lemondani hajlandók!

LIBERATOR

    A megváltó vagyok, s a bűnöket
    kiűzöm lelketekből, lelketlen bűnösök!

FUR

Integet.

Ide hozzám!

OCCULTATOR

Rossz hír: még mindig nincs pénz.

FUR

Valami csereérték csak van!

OCCULTATOR

Semmi. Ehető bogyók, lerágott kecskecsont, párolt kaktusz, ecetes pálmabor. Egyéb semmi.

FUR

Figyeld tovább, mivel fizetnek – lehet, hogy van már pénz, csak mi nem tudjuk.

OCCULTATOR

Halkan, koponyát mutatva.

Elloptam egy bálványt.

FUR

Valami halhatatlan isten koponyája?

OCCULTATOR

Nem tudom. Azt mondták, bálvány.

FUR

Pénz kéne, pénz, pénz! Eriggy a sűrűjébe, figyelj!

 

Occultator elvész a tömegben. Jobbról katonák üres kondérokat cipelnek át a színen, lefelé fordítva, eltűnnek baloldalt, sokan loholnak utánuk.

 

FUR

Mi az, nincs több kaja?!

 

Tömeg átrendeződik.

 

ULLUS

Ne menjünk el, biztosan hoznak még! Olyan nincs, hogy éheztessenek!

PERITUS

Itt kell maradni. Ezek szerint ugyanis itt osztják az ételt.

SOLLERS

Álljunk itt holnapig?

PERITUS

Ha elmegyünk, nem találunk vissza. Ezek a romok teljesen egyformák. Sehol egy tájékozódási pont.

SOLLERS

Ők is eltévedhetnek a kondérral. Honnan tudják holnap, hogy ma errefelé osztottak ételt? Ők se találnak ide!

 

A tömeg egy része el, más része marad.

 

LIBERATOR

    Nem hallgattátok intő szózatomat,
    legyetek átkozottak, nyomorultak!

ULLUS

    Mit óbégat ez?

LIBERATOR

    Ím, megjövendölöm: a katakombák
    nyílásain bűzös lé, gennyes ár
    bugyog elő, s a fertőző özönvíz
    megfojtja, elsodorja, aki él még!

ARDENS

Csoportnak magyaráz.

    Egyenlők, társak lévén, olyan Rómát
    építünk, ahol minden háború
    és rabság lehetetlen; nincs tekintély,
    sem pénz, sem vallás, mert a ráció,
    a fegyelmezett életszeretet
    sosemvolt, boldog államot teremt!
    De értsétek meg: ha a bizalom,
    az önzetlenség nem hat át azonnal,
    ha féltékenyen méregetjük egymás
    vékonyka fejadagját: hány dekával
    kapott a másik többet és miért:
    ha bandákba verődünk, és erővel
    raboljuk el a többiek motyóját,
    s így őket szintúgy bandákba szorítjuk,
    a méltatlan kényszer tesz eszközévé,
    s tovább gyötrődünk értelmetlenül!

CARNIFEX

    Figyelj rám, szónok! Hóhér voltam egykor…

TÖBBEN

    Hóhér! Hóhér! Hóhér!

CARNIFEX

    Hóhér vagyok, s a hivatásomat
    lángoló szenvedéllyel szeretem.
    Az akasztás utáni nyaktörést
    segédeim végezték hajdanán,
    a háború előtt, mely korra furcsa
    vigyorba rángva gondolunk, és nem hihetjük,
    hogy romtalan város is létezett,
    benne velünk, aki, lám, megoldhatatlan
    rejtély mai eszünknek. Egykoron tehát
    az elítélttel töltöttem az éjjelt
    az akasztás szép hajnala előtt,
    s megtudtam ezt-azt róluk és magamról.
    Azt mondom, szónok: én repesve várom,
    hogy helyreálljon mindaz, ami volt,
    állam legyen az állam, én pedig,
    mint államlétünk szentje, újrakezdjem
    a siralomház hűvös rejtekében
    az őszinte és mély beszélgetést.
    Hívlak hát, szónok: vitázzunk utolsó
    perceidben, mert addig megzavar
    és kínos füllentésbe kényszerít
    életvágyóan vak természeted.

ARDENS

    Nem félek tőled. Én már senkitől.
    Magamtól félek, amióta téged
    magamban fölismertelek. Ám lehetetlen
    olyan világban lakni, ahol az ember
    nem több, mint puszta törvényvégrehajtó.
    Minél nagyobb a törvény,
    csak annál embertelenebb.
    Nézzünk körül! Mit látnunk adatott,
    azt látjuk-e valóban?
    Ki képes a felfogott világ
    törvényeit belátva holtig élni?
    De van gyakorlatunk, s ki tudja, mért:
    mindenki jobb, mint lennie kellene.
    Jobb vagy te is, mert nem hiszed,
    hiába is darálod, nem hiszed,
    hogy meghalunk.
    A nem-tudásban van minden bizalmam!
    Így bízom én magamban is, mióta
    tudásomat, mert gátolt, elvetettem.
    Ma nincsen múlt, és nincsenek halottak.
    Te hóhér nem vagy: hóhér sose voltál,
    én jó nem voltam, s most sem vagyok az,
    és nem volt Róma. Róma lesz csupán.

TIMIDUS

    Ez nem is Róma! Elvitték előlünk!

ULLUS

    Mondják: megvan még minden palota,
    csak elrejtették. El van ásva mind!

TIMIDUS

    Az sincs kizárva, hogy ez Afrika.
    Csak azért mondják hivatalosan,
    hogy ez itt Róma, nehogy odamenjen
    mindenki. Minket megcsalt valaki,
    minket átvittek Afrikába.

ULLUS

    Hajón? A víz alatt? Mikor? Hogyan?

TIMIDUS

    Ők tudják. Megvannak a módszereik.

LIBERATOR

    Elnyel a föld, és nem ereszt ki többé,
    a rom, hol állunk, fölétek borul égnek!

 

Megnyílik a föld, két férfi és egy nő mászik ki. Elszörnyedés.

 

LIBERATOR

    Megnyílt a föld! Megnyílt a föld! Térdre esik.

 

Csönd, azok hárman hunyorognak, tapogatóznak.

 

ARUM

    Zaj volt. Most csönd. Semmit se látok.

CAVERNA

    Én sem.

CONDITUS

    Hogy fáj a fény!

ARUM

    A fülbe vág, dobog!

CAVERNA

    Emberszag. Mennyi szag! Sokan lehetnek.

CONDITUS

    Tudjuk, hogy láttok minket!

ARUM

    Ne bántsatok!

CONDITUS

    Bámultok ránk? – Én rejtegettem őket.
    Ott lent lapulnak. Évek óta már.
    Sokan. A gyermekek vakok,
    tapintásuk, szaglásuk zseniális.

Feltérdel.

    Már kezdtek látni. Foltokat.
    Csak néha járok le közéjük,
    élelmet hordok, híreket.
    Mondtam nekik, hogy béke van,
    most már jöhetnek. Nem hiszik.

CAVERNA

    Meleg van! Érzed?

ARUM

    Vérszag. Hullaszag.

CONDITUS

    Adjatok ennünk! Éhezünk a mélyben.
    Csak víz van. Tó. Kik lebuktak a tóba,
    fel sose jöttek: kopoltyút növesztve
    élnek a boldog, mély birodalomban.

 

Hastatus a nyílásba döfködi a dárdáját.

 

ARUM

    Még háború van. Korán volt kijönnünk.

CAVERNA

    Hát visszamenjünk?

ARUM

    Vissza, vissza, vissza.

 

Rémülten csúsznak a földön, tapogatózva.

 

ULLUS

    Túl sokan élnek itt! A föld alatt is!
    Törvény kell! Törvény, hogy az őslakókat
    illeti csak az ingyenkonyha, mások
    ne kapjanak, ha nem dolgoznak érte!

NEBULO

    A szenátusnak hírül kéne adnunk,
    hogy odalent is verbuváljanak.

CONDITUS

    Szenátus? Van szenátus? Béke, béke!
    Megmondtam én, itt fönt már béke van!

ANUS

    Lesz étel, minden lesz, a többi nőt is
    hozd fel magaddal, kurvák kellenek,
    élet van, szerelem van, béke van!

 

Megragadja Cavernát, aki sikoltozik, menekülne.

 

ARUM

    Megvédelek! Megvédelek!

 

Hastatus felnyalábolja Arumot.

 

HASTATUS

    Viszünk a szenátushoz vallani.

 

Hastatus, Nebulo el az üvöltöző Arummal.

 

SOLLERS

    Itt állt a házam. Ez a házhelyem.
    Mi alatta van, az is az enyém.

PERITUS

    Tanúsítom. Itt állt a háza. Itt.
    Semmi se szent, csak a háziistenek.

ARDENS

    Minden mindenkié! Ez új világ!
    Miért hagytátok elvinni szegényt?
    Ne bántsátok a nőt!

ANUS

    Mért? Húsa van!
    Élő hús! Érték! Nincs érték nagyobb!
    Önzetlen lévén, nektek hizlalom fel,
    hogy húsából mindenki részesüljön!

 

Anus pár férfival elviszi a sikoltozó Cavernát. Conditus visszamászik a lyukba.

 

ARDENS

    Ezt nem lehet! Emberkereskedők!

 

Őt is lefogják páran.

 

CARNIFEX

Ardenshez.

    Tökéletes az élő. Lehetőség
    szunnyad izmaiban. Szép rajzú csontjai
    a legnagyobb csodáról vallanak:
    ki tudja, honnan, és ki tudja, merre
    áramlik benne vérként az idő,
    mely nélküle nincs, ő szüli meg azt is,
    míg él, s majd megöli, a mérhető
    időt holtában végleg visszavonva.

HANGOK

    A hóhér! Bölcsen szól! Mert ő a hóhér!
    – Szent ember! Nézz meg jól! Azt mondom én,
    hogy jól beszélsz! – Jólelkű ez a hóhér,
    boldog lehet, kit kezelésbe vesz!
    – Folytasd, hóhér! Kíváncsiak vagyunk!

 

Ardens szabadulni akar, nem engedik.

 

CARNIFEX

Ardenshez.

    Tökéletes vagy. Tökéletesebb
    a csontvázad lesz, ama végleges
    tökély, az emlékműved, az életcélod,
    ha minden túlzó mozgás elcsitulván,
    a természet megbékél önmagával.

INSANUS

Berohan.

    Itt vannak! Megjöttek! A gályák
    a Tiberisen úsznak! Élelemmel
    és katonákkal rakva! Fővezérünk,
    Augustus megmenti az éhezőket!

 

Mindenki kirohan Insanus után, csak Pius marad.

 

PIUS

A kezében lévő követ nézi.

    Azt mondta: háziisten. Csak kő. Egy kődarab.
    Őrültek! Tébolyultak! Bolondok! Eszelősek!
    Senkim sincs. Nincsen senkim. Didergek.
    Elveszek. De hátha mégse kő ez. Túl szép.
    Tenyérmeleg.
    Nem én fogom, de ő tart, kézen fog és vezet.
    Talán bűvös erővel anyám vezérel engem,
    s az istenek, sorsomnak örök tudói, bölcsen
    e csöndes kőbe zárták a titkot, hogy megértsem
    csiszolt formája szózatát, mely megvéd, hogyha sejtem:
    mily bűnért és hogyan kell bolyongva
    vezekelnem.
    Ritmikus erezet vonaglik benne, szinte
    lüktet, hiszen talán él, s lehet, hogy őszerinte
    én, én nem élek, vagy csak romlékony mása
    volnék az ő létének – s ő is talán csak tiszta emlék
    valami másról: mélyebb, régenvolt, lassú, álmos,
    dallamos vonulásról, mely ott történt, ahol most
    a Fórum áll – s bár nincs ma Fórum, mégis, ki tudja,
    hátha e kő a lélek görcseit mind megoldja.

El.

 
Tömeg jön.

PRAECO

Dobol.

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy bandákba verődni nem szabad,
    mert Rómának a rend az érdeke,
    A gyilkolás halállal büntetendő.
    A tolvajlás halállal büntetendő.
    Dolgozni kell. Mindenkinek.
    Mindenkinek. Mindenkinek.

CIVIS

    De mit dolgozzunk? Folyton éhezünk!
    Éhen veszünk, míg megérik a termés,
    mit senki sem vet – ki fog hát aratni?
    Dobold ki, mit tegyünk!

PRAECO

    Nos, erre nézvést
    nem kaptam közhírré-tenni-valót.

Dobol.

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy Rómának a rend az érdeke… El.

CIVIS

    Hát hol az a szenátus? Így meg úgy,
    hogy ezt tegyük meg azt tegyük. De ők,
    bezzeg ők soha, sehol se láthatók!

TIMIDUS

    Ne szidjuk őket. Biztosan
    megtesznek értünk mindent.

CIVIS

    Kicsodák?
    Még azt se tudjuk, hogy nevezzük őket!

TIMIDUS

    A testőreik, jönnek!

 

Jön Nebulo, Mercenarius.

 

VENDITOR

    Nincs víz! A kutak elapadtak!
    Mikor intézkedik a bölcs szenátus?

RUSTICUS

    A kecskéimet elrabolták!

COLONA

    Terhes vagyok, mert megerőszakoltak!

 

Kiabálás. Nebulo és Mercenarius dárdával szurkálja őket.

 

MERCENARIUS

Pofa be! Mindjárt jön a szenátus! De üvöltözve nem lehet! Tessék várakozni, mert jön a szenátus!

HANGOK

Jön a szenátus! A szenátus! Jönnek!

NEBULO

Kuss!

 

Csönd.

 

NEBULO

Mercenariushoz.

Tényleg jön a szenátus?

MERCENARIUS

Valahonnan valahová biztosan.

NEBULO

Lépjünk meg. Ezek itt túlzottan éhesek.

 

Mercenarius és Nebulo indul, tömeg bezárul körülöttük.

 

NEBULO

Hé, emberek! Mit akarnak? Mi csak ide megyünk, pár lépés, mi a szenátust őrizzük, a szenátusi palotát! Ezek a hullák, ezek jelzik, hol vagyunk! A lázadókat közszemlére tette ki a bölcs szenátus! Nézzétek, okuljatok!

 

Tömeg kinyílik, Nebulo és Mercenarius pár lépéssel odébb megáll.

 

NEBULO

Na. Ez itt a palota. Tilos belépni. Tilos háborgatni a szenátust.

 

Tömeg kissé hátrébb húzódik.

 

NEBULO

Ha nem jön a szenátus, ezek ám kinyírnak minket!

MERCENARIUS

Hát igen.

NEBULO

Mit tegyünk?

MERCENARIUS

Őrködjünk.

 

Jön IV., V.,VI. szenátor, katonák, megállnak.

 

IV. SZENÁTOR

Mi ez a tömeg?

V. SZENÁTOR

Ezek is kérelmezők lesznek.

IV. SZENÁTOR

Egek.

VI. SZENÁTOR

Muszáj meghallgatnunk őket.

IV. SZENÁTOR

Ezek se fogják elhinni, hogy nem fosztottuk ki a gályákat, amelyek nincsenek.

VI. SZENÁTOR

Szigorral kell fellépnünk.

 

Kissé előrelépnek.

 

MERCENARIUS

Ne tovább!

NEBULO

Ez a szenátusi palota. Üléseznek odabent.

V. SZENÁTOR

Ülésezünk? Odabent? Hogy mi odabent ülésezünk?

IV. SZENÁTOR

Ezek is a mi testőreink?

MERCENARIUS

Ők a szenátorok. Ezt most megúsztuk.

NEBULO

Ezek újak. Hova lettek a régiek?

MERCENARIUS

Mindegy. Szenátorok, az a lényeg.

NEBULO

Rátok vár a tömeg, szenátorok! Csupa kérelmező. Előszobáznak. Éhesek.

V. SZENÁTOR

Tudjuk. Sóhajt. Lássunk neki.

ANONYMUS

Sorba állni! Csürhe! A szenátorok meghallgatnak kegyesen. De csak halkan, sorban, illedelmesen! Fegyelmezetten!

 

Lökdösődés, katonák dárdával böködik a népet.

 

NOBILIS

    Mi ősi arisztokraták vagyunk,
    miénk a föld, a jog, a születésünk
    révén. Adjatok írást, hogy az állam
    a régi jog szerint fog szerveződni,
    cserében hirdetjük, hogy igenis
    törvényes ez a mostani szenátus.

V. SZENÁTOR

    Adnánk mi írást szívesen. A törvény
    – akármilyen, csak hathatós legyen –
    a leghőbb vágyunk. Jó lenne, ha volna
    erőtök. Majd ha lesz, tárgyalhatunk.

NOBILIS

    Az örökösödés az állam elve!
    A legfőbb jog, mit békesség követ!
    Ha nincs e bölcs jog, úgy hatalmatok
    kétségbe vonható, szenátorok!

 

Eltaszigálják.

 

RUSTICUS

    Parasztok vagyunk. Mindent elraboltak
    tőlünk a katonák!

IV. SZENÁTOR

    Nahát, nahát!

RUSTICUS

    Ti tettétek, szenátorok!

IV. SZENÁTOR

    Ne mondd!
    Erőfeszítést igényel, amíg
    ilyesmi többé nem fordul elő.
    E célból ténykedünk. Ha támogattok,
    ilyesmi többé nem fordul elő,
    s bizonnyal felvirágzik a parasztság.

 

Eltaszigálják.

 

ANUS

    A szajháknak jogot kell adnotok
    és védelmezni őket, hiszen érték
    a női test: az állam támasza,
    uralmatoknak fő garanciája.
    Jelet kérünk, megbízható jelet,
    mit véd a törvény, s barlangunk előtt
    borzongjon meg a férfi, és a város
    szentélyébe, felszentelt szüzeinkhez
    e jel taszítsa, jogos törvény szerint.
    Sürgősen kell a törvény! Pénz a test,
    forgatni kell, míg vannak rá vevők,
    ne várjuk meg a devalvációját,
    mert egy-két év, és kipusztul belőle
    az ifjúság: az aranyfedezet.

VI. SZENÁTOR

    Milyen jelet kérsz?

ANUS

    Mindegy. Parazsat
    vagy tükröt. Ahogy máshol is szokás.
    De legyen minden más jel büntetendő!
    Enyém legyen a monopólium!

VI. SZENÁTOR

    Tiéd. De mindent, amit elkotyognak
    a páciensek részegen, hülyén,
    jelentsd nekünk.

ANUS

    Jelentem, jó uram,
    természetes. Mióta élek, űzöm
    az ipart, van gyakorlatom. De adjatok
    herélteket fegyverrel, élelemmel.

VI. SZENÁTOR

    Intézkedünk.

 

Pár katona el Anusszal.

 

CIVIS

    Az őslakók nevében! Legyenek
    rabszolgák mind a késve érkezők,
    különben túl sokan leszünk!

V. SZENÁTOR

    No persze.
    De ki jön későn, ki jött túl korán?
    Volt már javaslat néhány: legyenek
    szolgák a szőkék – vagy a feketék;
    a kék szeműek – vagy a kopaszok;
    az ifjak – vagy a vének; boldogan
    jelölnénk bárkit rabszolgaszerepre,
    még téged is, ha engednéd.

CIVIS

    Na nem!

V. SZENÁTOR

    Beláthatod, nehéz a helyzetünk.

 

Eltaszigálják Civist.

 

HANGOK

    – Sáskát tenyésztünk! Füstölnivalót!
    Ne várjuk meg, míg jön a sáskahad!
    Domesztikált sáskát nekünk, szenátus!
    – Szöcskét kell nemesítenünk!
    Bivaly nagyságú szöcskéket ajánlok,
    a nemesítés terve eladó!
    – Tápláló bodzát árulok!
    – Csalánlevestől ép, erős az ember!

 

Katonák döfködik őket.

 

VENDITOR

    Standot nekem, hogy árusítsak ott!

IV. SZENÁTOR

    Tiéd a város összes romjai.

OCCULTATOR

    Adjátok nekem bérbe a fügefákat!

VI. SZENÁTOR

    Őrséget állni minden fügefánál!

 

Pár katona eltrappol.

 

IV. SZENÁTOR

    Nem bírjuk óvni mindet. Okosabb,
    ha valamennyi fügefát kivágjuk.

 

Pár katona eltrappol.

 

LIBERATOR

    Bizalmas ügy. Megsúgom: vannak itt,
    kik megváltóként prédikálnak, és
    a szenátust becsmérlik. Adjatok
    pár fegyverest, hogy elfoghassam őket.

IV. SZENÁTOR

    Helyes.

V. SZENÁTOR

    De nem! Még nem vagyunk erősek,
    még nem szabad vérengzenünk!

VI. SZENÁTOR

    Ne ordíts!
    Bizalmasan! Csak nem a nép előtt!

RECTOR

    Rómát egyedül én ismerem úgy,
    hogy barbároknak híven megmutassam,
    az önjelöltek mégis mutogatják.
    Irtsátok ki a szélhámosokat!

SOLLERS

    A katakombák népe az enyém!

USURPATOR

    A törvényes szenátus én vagyok!

FUR

    Hadd nyissak tolvajiskolát!

 

Hangzavar, dárdával böködik őket, csönd.

 

ACTOR

    Tisztelt szenátorok!…

V. SZENÁTOR

    Elég! Elég volt!

ACTOR

    Színész vagyok! Művész! Ez itt a truppom!

 

Előlép Scurra, Ioculator, Fictor és mások.

 

ACTOR

Bohócunk. Scurra meghajol. Amorózónk. Ioculator meghajol. Meg a többi.

 

Meghajolnak.

 

ACTOR

    Játékjogot nekünk, és megígérem
    – ha zsoldot is kapunk, de élelemben! –,
    hogy nem lesz talpnyalóbb, sem hasznosabb
    a számotokra nálunk! Mi az összes
    hatalmat támogatjuk, ami fennáll,
    csak az fontos, hogy fennálló legyen.

Scurra a karjával Actor lába között integet, nevetés.

    Mulattatunk. A nép nem éhez úgy,
    ha közben gyomra korgásán zenélünk.

Scurra böfög.

    Mondunk mesét irányelvek szerint.
    Koholunk múltat. Eljátsszuk a hőst,
    lett légyen az szenátor, néptribun.
    Harmóniát hazudni megtanultunk.
    Zsonglőrködünk szavakkal, fegyverekkel.
    Játékjogot nekünk és kenyeret,
    a cirkusz aztán már magunk leszünk!

 

Actor és Ioculator koponyákkal zsonglőrködik. Fictor az orrán dárdát egyensúlyoz. Scurra cigánykereket hány. A többi bukfencezik, egymásra mászik, szaltózik stb.

 

VI. SZENÁTOR

    A játékjog tiétek. Menjetek,
    a cirkusz ott van, távolabb,
    emitt az állam palotája áll.

 

Actor, Scurra, Ioculator, Fictor és a többi csepűrágó ki, tömeg utánuk, csak szenátorok és katonák maradnak.

 

V. SZENÁTOR

Leül.

    Mit mondjak, döglesztő uralkodás ez.

 

Másik két szenátor is leül mellé. Katonák távolabb állnak.

 

VI. SZENÁTOR

    Pénz kéne. Pénz.

IV. SZENÁTOR

    Jól mondod. Pénz. Na és
    kinek a képét verjük rá? Kiét?
    Mi hárman volnánk, nem? Triumvirátus!
    Az érmének csak két oldala van.

V. SZENÁTOR

    Pénz! Jó is volna! Ezek aranyat sem
    fogadnak el, túl rágósnak találják.
    Értéke annak van, mit megehetsz.
    De az sincs már. Nekünk sincs. Minekünk sincs!
    A vezetőknek, minekünk! Már kiraboltunk
    minden parasztot távol és közel!
    Holnaptól egymást fogjuk megzabálni.

VI. SZENÁTOR

    El kéne menni, aztán visszajönni,
    kivárni, míg az éhínség lezajlik
    és beülni a készbe.

IV. SZENÁTOR

    Hülye ötlet.
    Éhen halunk vidéken. Persze itt is.
    Ki kéne végre valamit találni.

VI. SZENÁTOR

    Lehet, hogy kissé elhamarkodottan
    intéztük el az előző szenátust.
    Várhattunk volna, míg rendet teremt.

IV. SZENÁTOR

    Az most már mindegy.

VI. SZENÁTOR

    Szökjünk meg. Lehet még.
    Nem ismer senki, és az önjelöltek
    nem fognak ujjal mutogatni ránk,
    hogy „ott megy a szenátus, a valódi”!

IV. SZENÁTOR

    Elhullunk, mihelyt nem lesz seregünk.

V. SZENÁTOR

    Vérszomjas minden had, ha nem zabálhat.
    Nem lesz időnk, hogy felforduljunk éhen.
    Munkára kéne kényszeríteni
    mindenkit.

IV. SZENÁTOR

    Hogyan? Miféle erővel,
    ha nincs se pénz, sem élelem?

V. SZENÁTOR

    Törvény kell.

IV. SZENÁTOR

    Nincs se pénz, sem élelem!

VI. SZENÁTOR

    Hárman vagyunk. Félek, hogy sok a három.
    Kinyírta egymást eddig valamennyi
    triumvirátus. De ha összetartunk!…
    Osszuk fel egymás között a hatalmat.
    Legyen tirannus egyikünk,
    a másik ellenzéki néptribun,
    a harmadik meg valami egyéb,
    hogy ne lepődjünk meg, ha úgy adódik,
    és ne dühöngjünk fölöslegesen.
    Sorsoljunk, melyik szerep melyikünké.
    Vessük ki kockán.

V. SZENÁTOR

    Megfontolt javaslat.
    Csak az a kár, hogy hamarabb kinyírnak,
    mintsem mi, egymást.

VI. SZENÁTOR

    Az a baj, hogy ők,
    a nép, a seregünk, túl nagy hatalmat
    tulajdonít nekünk – azért csinálják,
    hogy minél jobban gyűlölhessenek
    majd minket mindazért, mi sújtja őket –
    holott mi nem tehettünk semmiről!

V. SZENÁTOR

    Hit kell nekik, mely többet ér a pénznél,
    hiszen a pénz a hittől valuta!
    Nem volna baj, hogy háború tarolt,
    hogy összeomlott minden épület,
    hogy meghaltak nem tudni, mennyien:
    az itt a baj, hogy mind, ki él, ravasz már,
    mert elvették a hülye hitüket!

IV. SZENÁTOR

    Mitől hinnének? Nem hiszünk magunk sem.
    Mindenfelől, az összes nyelveken
    óbégatva verődtek össze, nincsen
    egyetlen közös istenük se, nincs
    se közös múltjuk, sem közös jövőjük,
    ez csürhe! Csürhe! Csürhe! Csürhe! Csürhe!

 

A háttérben tüntetők vonulnak táblákkal, zászlókkal, jelvényekkel.

 

TÜNTETŐK

    Le a kecskeuzsorával,
    le a kecskeuzsorával,
    éljen az igazság!
    Kenyeret, cirkuszt,
    kenyeret, cirkuszt,
    éljen az igazság!

COLONA

    Aki bátor, nem szenátor,
    vesszen a szenátus!

TÜNTETŐK

    Aki bátor, nem szenátor,
    aki bátor, nem szenátor,
    vesszen a szenátus!

ARDENS

    Az öntudat mutat utat,
    vesszen a szenátus!

TÜNTETŐK

    Az öntudat mutat utat,
    az öntudat mutat utat,
    vesszen a szenátus!
    Kenyeret, cirkuszt,
    kenyeret, cirkuszt,
    vesszen a szenátus!

 

Tüntetők végigvonulnak a szín elején, a szenátorok rémülten szétfutnak, katonák bámészkodva állnak. A tűntetők zavartalanul kivonulnak, szenátorok visszajönnek.

 

VI. SZENÁTOR

    Te jó ég! Mi lett volna, ha észrevesznek?!
    Mindet lefogni! Mindet! Most! Azonnal!

V. SZENÁTOR

    Pihenj! – Csak hadd tüntessenek.
    Nem rossz az ellenzék, ha van.
    Majd bűnbakot találunk köztük. Ő lesz,
    ki elrabolta összes javainkat,
    a gabonát, a kecskéket, miatta
    éhezik Róma. Reszkessen a polgár,
    és védelmünket vállalja magára!
    Ha nincsen étel, lesz per, jó kövér.
    Lakjon jól tőle minden éhező.

 

Jön Hastatus és Miles, két rabot hoznak.

 

HASTATUS

    A szenátust keressük, merre van?

V. SZENÁTOR

    Minek neked szenátus?

HASTATUS

    Mert az ítél
    súlyos ügyekben. Hol van a szenátus?
    Már órák óta hiába keressük.

V. SZENÁTOR

    Mi az a súlyos ügy?

HASTATUS

    Nem fecsegünk,
    de megmondjuk, hogy hol van a szenátus.

NEBULO

    De hiszen ők azok!

HASTATUS

    Ezek?
    Ezek a satnyák? Csönd. Elnézést. Bocsánat. Csönd.
    Nem tudhattam. Itt folyton változékony
    a helyzet. Szóval, ezek gyilkosok,
    mi tetten értük őket. Ítéljetek,
    ha szenátorok vagytok. De ha nem,
    tessék ítélni akkor is. Ez itt
    egy asszonyt ölt meg, nem tudni, miért.

V. SZENÁTOR

    Mentséged van?

HOMICIDA

    Van. Megbűnhődtem én már
    a tettemért előre. Vezekeltem.
    A háborúban. Sok sebet szereztem.
    És tegnap is. Nem ettem. Odacsaptam
    a fejemet a kőbe. Nézd. A sebhely.
    És marcangoltam, nézd, a kezemet.
    Előre büntettem magam, hogy aztán
    ölhessek végre. Öltem. Ez a helyzet.

VI. SZENÁTOR

    Nem értem. Megfontoltad jó előre?

HOMICIDA

    Meg én, hiszen fajom vallása tiltja,
    hogy ismeretlent semmiért leöljünk.

VI. SZENÁTOR

    Az áldozat… ki volt az áldozat?

HASTATUS

    Egy nő.

HOMICIDA

    Egy nő. Véletlen. Arra jött,
    mikor már ölni tudtam. Peche volt.

V. SZENÁTOR

    Nem ismerted?

HOMICIDA

    Nem. Most sem ismerem.

VI. SZENÁTOR

    Akkor miért? Mert nő volt?

HOMICIDA

    Nem. Dehogy.
    Nem értitek? Én csak megláttam ezt…
    ezt itt… a romokat… hát nem elég?!
    Itt nem lehet mást! Itt gyilkolni kell!

V. SZENÁTOR

    Vágjátok ki a máját és a szívét.

 

Katonák elviszik Homicidát.

 

HASTATUS

    Gyilkos ez is.

INNOCENS

    Hazugság. Tévedés.

HASTATUS

    Azt mondták, gyilkos.

V. SZENÁTOR

    Ki mondta?

HASTATUS

    A szemtanú.

V. SZENÁTOR

    Nem láttad ölni?

HASTATUS

    Nem.

V. SZENÁTOR

    Vigyétek őt is,
    vágjátok ki a szívét.

INNOCENS

    Tévedés!
    Én ártatlan vagyok!

V. SZENÁTOR

    Lehet. – Vigyétek.
    Nem származott még abból baj sosem,
    ha ártatlanul pusztult valaki.

 

Katonák elviszik Innocenst.

 

MILES

    Ez jó szenátus. Bölcs. Határozott.

HASTATUS

    Bár lennének hatalmon jó soká!

V. SZENÁTOR

    Gyerünk. Országolunk, mert ez a dolgunk,
    mert jólesik hatalmat gyakorolnunk.
    Bírák vagyunk. Ezt ne feledjük el.

VI. SZENÁTOR

    Rájöttem: volna hús itt dögivel.
    Etessük meg a hullákkal a népet!
    Majd ráfogjuk, hogy rágós kecskehús.

IV. SZENÁTOR

    Megfontolandó. – Zsoldosok, vigyázz!
    A hullákat is hozzátok utánunk.

Miles, Mercenarius, Hastatus, Nebulo felé.

    Ti itt maradtok, vigyázni a rendet.

 

Katonák összeszedik a hullákat, elviszik a szenátorok után. Jön Actor, Scurra, Ioculator, Fictor, csepűrágók, nép.

 

ACTOR

    Csöndet! Figyelmet! Kezdődik a játék!

 

Csönd lesz, színészek magasabb romok közé mennek.

 

ACTOR

    Csak néhány éve történt, a hatalmas
    világégés előtt, ezen a téren,
    a Fórumon, hol emlékezetünk
    még ma is palotákat lát, s kezünket
    még hűsíti a márvány simasága,
    hogy itt állt Caesar,

Fictorra mutat, az meghajol.

    s nem fogadta el
    a nép által felkínált koronát.

 

Ioculator „Caesar” felé nyújt egy tányért, az eltolja magától.

 

HANGOK

    Nem kell neki! – Én bezzeg elfogadnám!
    – Fogadd el, Caesar! Fogadd el, különben
    kitör a szörnyű háború! – Fogadd el!

ACTOR

    Antonius (Ioculator meghajol.) háromszor is kínálta,
    de Caesar háromszor is nemet intett,
    majd lerogyott, és hab verte ki száját.

Megtörténik, „Caesar” a földön rángatózik.

    Nem sokkal később Cassius és Casca

„Cassius” -ra és „Cascá”-ra mutat, azok meghajolnak.

    Caesar halála mellett szavazott.

„CASSIUS”

    Senkit se bántsunk, csak Caesart magát?

„CASCA”

    Jól emlékeztetsz, mert Antoniusnak,
    kit Caesar úgy szeret, nem volna jó
    túlélni Caesart, túl nagy a hatalma,
    és bajba hozhat.

ACTOR

    Így gondolta Casca.
    De Brutus gyáva volt, és nem akarta
    megölni őt is. Brutus tőrt ragad most,

Felmutat egy tőrt.

    és lévén márciusnak idusa,
    a Fórumon Caesar felé lopakszik.

 

„Caesar” felé lopakszik, aki feláll.

 

„CAESAR”

    A gyáva többször hal meg sír előtt,
    a bátor egyszer ízli a halált.
    Minden csodák közt, melyeket tudok, legrendkívülibbnek találom azt,
    hogy ember félni tud.
    Holott a kényszerű vég, a halál
    eljő, ha jőnie kell.
    Ím, eljött márciusnak idusa.
    Ma reggel ezt az írást kaptam.

Előhúz egy tekercset, olvassa.

Caesar, őrizkedjél Brutustól, ódd magad Cassiustól, ne közelíts Cascához, ha halhatatlan nem vagy, nézz jól körül.

 

Sorban a nevezettek szemébe néz, azok lassan közelednek hozzá.

 

HANGOK

Caesar, vigyázz! Caesar, ne hagyd magad!

 

Actor és a többiek leszúrják „Caesart”, „Antonius” nézi.

 

HANGOK

    Megölték! Nem megölték? Gyilkosok!

ACTOR

Ez játék! Mi a múltat imitáljuk!

IOCULATOR

    Figyeld tovább, közönség, hogy a múltban
    mi történt. Csöndet! Csöndet!

HANG

Kuss legyen!

„ANTONIUS”

    Nem kétlem bölcsességetek,
    mindenki nyújtsa most véres kezét.
    Szeretlek mind, s barátotok vagyok.

HANGOK

Fuj, áruló! A cinkosuk! Gazember!

„BRUTUS”

    Antonius, vedd Caesar tetemét,
    és szólj a néphez. Szépen tudsz beszélni.
    Vádat ne mondj beszédedben reánk,
    de ami jót csak bírsz Caesar felől.

„ANTONIUS”

    Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.
    A rossz, mit ember tett, túléli őt,
    a jó gyakorta sírba száll vele.
    Ez legyen Caesar sorsa is.
    Barátom volt ő, hozzám hű s igaz.
    De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
    s Brutus derék, becsületes férfiú.

HANGOK

Gyilkos! Brutus gyilkos!

„ANTONIUS”

    Háromszor nyújtám a koronát neki,
    s ő visszatolta. Ez a nagyravágyás?
    De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
    s bizonnyal ő derék egy férfiú.

HANGOK

    Csaló! Orgyilkos! Miatta van az egész!

ACTOR

    Ez játék! Játék! Színészek vagyunk!

HANGOK

    Ezek pojácák! Csönd legyen! Leülni!

„ANTONIUS”

    Békével lesztek? Vártok egy kicsinyt?
    Meggondolatlanság volt róla szólanom.
    Kell tartanom, hogy a derék férfiak,
    kiknek ledöfte Caesart fegyverök,
    meg lesznek bántva általam.

HANGOK

    Az árulók! A derék férfiak!

„ANTONIUS”

    Szabad leszállnom? Engedelmet adtok?

HANGOK

    Szálljon le. Jöjj le. Álljátok körül.
    Helyet Antoniusnak. Nemes Antonius!

„ANTONIUS”

    Nem, álljatok félrébb: ne nyomuljatok
    mind úgy felém. Vonuljatok tovább.

HANGOK

    Hátrébb! Helyet! Helyet!

„ANTONIUS”

    Hírt mondok most. Octavius Rómába érkezett.

Scurrára mutat, az meghajol.

    Legott megyek meglátogatni őt,
    hogy Caesar veszte meg legyen torolva.
    Azoknak ott mind meg kell halniuk!

HANGOK

    Úgy van! Jól beszél! Bosszút!

„ANTONIUS”

    Tehát ezeknek meg kell halniuk.

„OCTAVIUS”

    Helyeslem. Haljanak meg.

„ANTONIUS”

    Most pedig
    nagy dolgokat hallj. Brutus s Cassius
    hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
    mennünk; tartsunk tanácsot, mint lehessen
    a bajjal legbiztosabban dacolni.

HANGOK

    Éljen Antonius! Éljen Octavius!

 

„Antonius” és „Octavius” odébb megy, előrejön „Brutus”, „Cassius”.

 

„CASSIUS”

    Jer hát, Antonius, s jer, Octavius!
    Elvesztünk! Vedd a tőrömet, szívembe
    döfd, mint döféd Caesart, szeretve!

„BRUTUS”

    Ó, Cassius, nagy az én bánatom,
    míg távol voltam, lángot nyelt az én nőm,
    imádott nőm, és így halt.

„CASSIUS”

    Istenek!

HANGOK

    Úgy kell neki! Megérdemelte!

„BRUTUS”

    De mit látok? Ki jő itt? Közelít!

„Caesar” megy feléje.

    Isten vagy angyal, ördög vagy mi vagy,
    mitől fagy vérem, felborzad hajam,
    mondd meg, mi vagy?

HANGOK

    Caesar feltámadott!

„BRUTUS”

    Mondd meg, mi vagy?

„CAESAR”

    Rossz szellemed.

„BRUTUS”

    Miért jössz?

HANGOK

    Bosszút állni! Bosszút állni! Öld meg a gyilkost,
    Caesar!

ACTOR

    Nyughassatok már! Mindjárt vége lesz,
    nekem kell bosszút állnom magamon,
    ő nincs, csak én látom, mert ő kísértet,
    nem öl meg engem, azt majd én teszem meg!

HANGOK

    Öld meg, Caesar! Öld meg! Öld meg!

FICTOR

    Inkább megöllek, akkor végre csönd lesz.

 

Mintha leszúrná Actort, az eldől.

 

HANGOK

    A többit is! A többit is!

FICTOR

    A többit nem lehet! Szellem vagyok,
    nem látjátok? De jön Antonius
    meg Octavius, ők majd bosszút állnak.

 

Fictor odébb megy, jön „Antonius” és „Octavius”.

 

„OCTAVIUS”

    Reményem, íme, teljesedve van.

„ANTONIUS”

    Legyőztük őket. Brutus már kinyúlt.

HANGOK

    A többit is! A többit is!

„OCTAVIUS”

    Jer, Casca, jer hát, Cassius,
    a bosszú nem kerülhet el.

 

„Cassius” és „Casca” odamegy, „Octavius” és „Antonius” mintha leszúrná. Üdvrivalgás.

 

„OCTAVIUS”

    Most pedig felosztjuk a nagyvilágot.
    Te Egyiptomba mégy, hogy ott uralkodj,
    én pedig hű Rómámba indulok.

„ANTONIUS”

    Járj békével. Kérlek, majd értesíts,
    ha Róma ismét nagy lesz és dicső.

„OCTAVIUS”

    Rómánál szebbet nem láthat az ember,
    páratlan város, centruma a Földnek,
    lakói büszkék, nemesek, tudásban
    és gazdagságban verhetetlenek.
    Rómába, fel! S ím, megjövendölöm:
    uralmam Róma boldog népe által
    Rómának egész világot szerez.
    Nézzétek! Lám, az ég is kiderült!
    Az enyhébb végzet híradása ez:
    Rómában hosszú, tartós béke lesz!

 

Nagy taps, éljenzés, Scurrát a levegőbe dobálják.

 

HANGOK

Éljen Octavius!

SCURRA

Rómában hosszú, tartós béke lesz!

 

Éljenzés. Dobálják a vigyorgó Scurrát.

 

SCURRA

Senki se hal meg ezentúl!

 

Éljenzés.

 

SCURRA

Mindenki száz évig él!

 

Éljenzés.

 

SCURRA

Soha többé férfi nem lesz impotens!

 

Éljenzés.

 

SCURRA

Soha többé asszony nem marad frigid!

 

Éljenzés. A tömeg egy része el Scurrával.

 

FICTOR

Én sokkal jobban játszottam nála. Buta pojáca. Azért van sikere, mert közönséges. Bohóc. Mégis ő kapja a leghálásabb szerepet! Holnap én leszek Ocvtavius!

ACTOR

Ezt nem adjuk többé. Hülye banda. Ezek nem értik a művészetet! Még képesek és meglincselnek. Korlátolt, gyermeteg népség.

IOCULATOR

Mit akartok? Egész jó a bevétel! Van mit ennünk holnapig.

FICTOR

Ha nem lehetek Octavius, itt hagyom a truppot.

ACTOR

Buta, értelmetlen, műveletlen horda! Szörnyűség. – Ti pedig nem tudjátok a szöveget! Hablatyoltok összevissza! Amit én gonddal, vesződséggel megírtam, az nektek semmi! Ronggyá megy az én selymes, választékos, míves szövegem a büdös szátokban! Én nem ehhez szoktam! Engem a legnagyobb tekintélyek tekintettek a tanítványuknak! De kivágok én mindenkit, aki belerondít a szövegembe! Ki én! Ha addig élek is! Majd csinálok színházat egyedül!

 

Színészek el.

 

ULLUS

    Jól megadta nekik Caesar!
    Jól beszélt Antonius!
    Ez mind így történt, tanúsíthatom.
    Én harcoltam velük.
    Antonius kiváltképp szeretett
    a bátorságomért.

CIVIS

    Caesar halott volt,
    hogyan lehet, hogy Caesar újra él?

VENDITOR

    Szerintem meg sem ölték. Aki meghalt,
    az hulla. Láttam hullát eleget.
    Aki meghalt, az meg van halva végképp.
    Másnapra minden hulla szétrohad.

ULLUS

    Csak nyáron. Télen tartósak a hullák.

VENDITOR

    Nekem beszélhetsz: nincs feltámadás.

NEBULO

    Ha Caesar él, most hol van? Hova lett?

CIVIS

    Lehet, hogy elrejtették jobb időkre?

TIMIDUS

    Mikor jön már Octavius? Siessen!
    Éhes vagyok! Hozzon már eleséget!

ULLUS

    Szerintem nem jár messze. Nagy vezér.
    Minden csatába jókor érkezik.
    Övé lett Róma, Antoniusé
    meg Afrika. Így szól a titkos záradék.

TIMIDUS

    Mindegy, kié a város, csak siessen.

MILES

    Lehet, hogy itt van Rómában, akárcsak
    Caesar, és csak az alkalomra vár.
    Lehet, hogy elbújtak a föld alatt.
    Azt mondják, sokan élnek odalent.
    Királyságuk van. Élelmük. Amíg
    mi fönt kiirtjuk egymást, ők alant
    kibírnak mindent. Ezt mondják a népek.

ULLUS

    Még nincsenek Rómában. Ismerem
    Caesart is, láttam, amikor megölték.

CIVIS

    Brutus gazember. Őmiatta tört ki a háború.
    Ha élne, megkövezném.

ULLUS

    Caesar megölte Brutust. Bosszút áll ő
    a többin is, egyet se féljetek.

CIVIS

    Csak rend legyen. Csak rend legyen.

HASTATUS

    Octavius sereggel érkezik majd.
    Mi lesz, ha ránk támadnak? Semmi kedvem
    elpatkolni egy álszenátusért!

MERCENARIUS

    Ha jönnek, jönnek. Ők is zsoldosok.

NEBULO

    És addig?

MILES

    Őrködünk itt?

MERCENARIUS

    Őrködünk.

 

Jön Praefectus, Pugnator, katonák.

 

PUGNATOR

    Civilek. Koncoljuk fel őket?

 

Katonák körülzárják a civileket.

 

PUGNATOR

    Vagy közlegények lesznek? Szólj, uram!

PRAEFECTUS

    Hagyjátok őket.

 

Katonák odébb mennek, civilek eliszkolnak.

 

PRAEFECTUS

    Azt hiszem, elég volt.
    Fogd. Itt a dárdám. Itt a sisakom.
    Lehet, hogy elvergődne még a testem,
    de vén a lelkem, élő nem cipelt még
    ilyen koloncot. Katonák, lemondok.
    Már nem vagyok tiszt.

PUGNATOR

    Éhes vagy, uram?
    Szomjas vagy? Nő kell? Szólj és megkapod.

PRAEFECTUS

    A lelkem éhes. Nem hallod? Korog.

PUGNATOR

    Urunk fáradt. Őrizzétek az álmát.

PRAEFECTUS

    Aludni! Az se jó. Dühödt lidércek
    látogatnak. De ébren is. Csak én,
    csak én vagyok. Nincs más. Ezt nem lehet
    kibírni. Én vagyok csak! Senki sincs
    fölöttem! Főisten vagyok! Gyalázat!

 

Csönd.

 

PRAEFECTUS

    Lemondok.

PUGNATOR

    Nem fogadjuk el, uram.

PRAEFECTUS

    Magamról mondok le. Az engedélyed
    nem kell. Csak egyszer tudnék szabadulni a
    rémeimtől! Üresek a rémek!
    Üresek ők is! Rettegve figyelnek, és menekülnek
    tőlem álmaimban!

PUGNATOR

    Urunk didereg. Bundát rá.

PRAEFECTUS

    A csontomat
    melengesd! Csontvelőmet, mely kiszikkadt!
    Hullára bundát? Égessetek el!
    Nem kell a dárda, nem kell a sisak,
    nem kell köpeny, bőröm is túl szoros!

Ledobja a dárdát, a sisakot, a köpenyét, kapkodva vetkőzik.

    Szakállam, körmöm nő tovább. Gyalázat.
    Tépjétek ki a körmömet! Ne nőjön!

PUGNATOR

    Felöltöztetni. A sisakot. A dárdát.
    Ruháit rá. A köpenyét.

 

Katonák teljesítik a parancsot.

 

PRAEFECTUS

    Minek ez? Gondold meg! Minek?

PUGNATOR

    Uram, lehet, hogy nem kellünk neked.
    Rosszul szolgálunk. Hűtlenül. Bután.
    De te, uram, te kellesz minekünk.
    Nekünk vezér kell. Nem gondolkodunk,
    uram, mi nem vagyunk elég erősek,
    hogy elviselni képesek legyünk,
    mit gondolnunk muszáj. Nem gondolunk
    mi semmit. Itt vagy gondolni helyettünk
    te, uram, te. Vezér vagy. Ne avass be
    kétségeidbe. És ha beavatsz is,
    mi úgyse halljuk. Süketek vagyunk.
    Így jó nekünk, mert élni akarunk.
    Lenned kell, értünk. Élni kényszerítünk.

PRAEFECTUS

    Mért éppen engem? Bárki megteszi!

PUGNATOR

    Lusták vagyunk. A csecsemő az anyját miért
    imádja? Puszta kényelemből.
    Megszokta már. Keressen új anyát?
    Sokáig kóborol, míg megleli,
    ha közben fel nem falják más anyák.

PRAEFECTUS

    Én rossz vezér vagyok. Bizonytalan.
    Hatalmat, vért már rég nem élvezek.
    El fogtok veszni, hogyha én vezetlek.

PUGNATOR

    Elveszni mindenképpen elveszünk, ha
    belegondolok, de nem teszem.
    Veszítsem el még azt is, ami lenne?
    Hiába jobb neked, ha látva látok,
    énnekem az a jobb, ha vak vagyok.

PRAEFECTUS

    A jeges téboly lassan elborít.
    A combomon mászik már. Araszol
    fölfelé. Lassan mászik, biztosan.
    Egy tébolyult földönfutó. Vezéretek
    megőrül. Ez kell? Boldogtalanok!

PUGNATOR

    Nem vesszük észre, uram, ha megőrülsz.
    A tébolyban hasznos az őrület.
    Normális. Kelj fel. Mondd meg, merre menjünk.

 

Praefectus feltápászkodik.

 

PUGNATOR

    Vezérünk kipihente fáradalmát.

PRAEFECTUS

    Különös. Soha semmit befejezni
    nem lehet. Mindig minden folytatódik,
    kudarc kudarcra halmozódik, csőd
    előző csődre épül, így megy ez,
    mióta világ a világ.
    És játszották és játsszuk és majd játsszák
    ugyanezt mindig, ezt a szakadatlan,
    elképesztő komédiát.
    Az élőiket rángatják a hullák,
    a múltat sose lehet kicserélni,
    löknek a hullák, lökdösnek előre,
    mert ők már gyávák, így nekünk muszáj,
    pedig mi sem tanultuk, élni.
    – Menjünk, fiúk. Hogy merre? Hja bizony.
    Arra, amerre én parancsolom!

 

Praefectus, Pugnator, katonák el.

 

NEBULO

    Ki volt ez?

MERCENARIUS

    Tiszt.

NEBULO

    Még sose láttam.

MILES

    Lehet, hogy ő Augustus hadsegéde.

NEBULO

    Kié?

MILES

    Augustusé.

NEBULO

    Az kicsoda?

MILES

    Hát aki jön Rómába. Élelemmel.
    Azt mondják, jön már. Vannak nagy hajói
    meg serege meg mindene. Bizony.

HASTATUS

    Fecsegnek összevissza.

NEBULO

    Igazán? És mit fecsegnek?

HASTATUS

    Hát hogy jön. Ilyesmit.
    Octaviustól jobban tartok. Ő
    lehet, hogy tényleg jön. Mert létezik.
    De Augustust még sose látta senki.

MILES

    Mégis mesélnek róla. Bosszút áll majd,
    és minden bűnöst keresztre feszít.

NEBULO

    Engem soha. Én ártatlan vagyok.
    Ezt bárki tanúsítja.

HASTATUS

    Én ugyan nem!
    Honnan tudjam, hogy mit tettél a múltban?

MILES

    Már eltörölték mind a bűnöket!
    Közhírré tették.

HASTATUS

    Igen, a szenátus.
    De folyton új az összetétele.
    Lehet, hogy új törvény van már azóta.
    S ha megjön majd Octavius, a törvény
    semmit sem ér.

NEBULO

    Nehéz idők ezek.
    Boldog, ki már vagy még nem él.

MILES

    Sötétben, bevallom, félek. Megint jön az alkony,
    megint csak éj jön. Borzasztó. Nem értem,
    nem értem, mitől követi a nappal
    az összes éjszakát? Ki érti ezt?
    Ez nem természetes. Korántsem az.
    Éhes miért vagyok, ha nem eszem?
    A szomjamat miért oltja a víz?
    Mitől van az, hogy nőt kelljen kívánnom?
    Miért van éjjel minden éjszaka?

 

Kis csönd.

 

HASTATUS

    Azt mondják, éjjel élnek a halottak.
    Mert két világ van. Egyik az övék.
    A másik a miénk. És éjszakánként,
    amíg mi alszunk, ők virrasztanak,
    s ha álmodunk, beszélhetünk velük.

NEBULO

    Ez így igaz. De miért álmodom
    olyat is, ami nem volt?

HASTATUS

    Mert övék
    a jelen mindkét partja. A jövő is.

MILES

    Én nem merek aludni éjszaka.
    Az alvó ember védtelen, akárki
    megölheti. De látni szörnyű éjjel!
    Mindenki őrült éjszaka! Hidegből,
    barlangsötétből, veszedelmes árkok
    mélyéből, félelmes rikoltozásból
    mászik elő az éjszakai ember,
    ki hulláknál is vérengzőbb, vadabb!
    Azok a hangok! Hiénasüvöltés!
    Azok a neszek! Tigriscsámcsogás!
    Itt minden éjjel őserdő rikoltoz!
    Bendő az éjjel, hunyorgó fogakkal:
    a gyöngét felfalják a csillagok.

MERCENARIUS

    Majd megszokod.

MILES

    Ha túlélem.

MERCENARIUS

    Csakis akkor.

 

Mind el. A világítás változatlan, de a szereplők most csak fehér, fekete és szürke színben vannak, az arcok is. Jön Anus nőkkel.

 

ANUS

    Ébresztő, lányok, itt van már az éj,
    a látás által gátolt mirigyek
    zümmögni kezdenek most, mint a dongók,
    bőrötöket csak testpára borítsa,
    buzogjanak fel testnedveitek,
    szóródjatok szét, tiétek a város,
    a hasznot reggel hiánytalanul
    hozzátok barlangunkba, osztozunk majd.
    Ki önállósul, áldásom reá,
    de védelmet, azt nem kap, úgy vigyázzon.
    Szóródjatok szét. Főzetem receptjét,
    mely vént ifjít és ifjat elbutít,
    ne adjátok meg senkinek!

Nők el.

    Átok sújtotta föld, megáldalak!
    Romba szökkennek itt a házfalak,
    a téboly embert szül, hogy sokasodjék,
    tébolymagból csírázik tébolyemlék,
    az emberből csak tébolycsont marad,
    átok sújtotta föld, megáldalak! El.

 

Jön Fur, Occultator, Peritus, Sollers.

 

PERITUS

    Szóródjunk szét!

SOLLERS

    Füleljünk! Jegyzeteljünk!

FUR

    A fődolog a pénz! Hogy van-e már!

OCCULTATOR

    A jelszó: szimat! Itt találkozunk! El.

 

Jön Actor, Scurra, Fictor, Ioculator.

 

ACTOR

    Szóródjatok szét! Jegyzeteljetek!
    Most jó színház lesz. Képlékeny ma még
    minden szerep, még semmi sem kövült meg,
    most játszhatunk. Ha megdermed az ember,
    és körforgássá silányul a mozgás,
    csinálja más a színházat – lemondok
    a játékról a stiliszták javára.
    Figyeljetek, mert amit ők csinálnak
    ma éjjel, holnap azt játsszuk nekik!
    A siker titka: utánozni őket!
    Tudni csak azt, mit ők tudnak magukról.
    Mit nem tesznek meg, nem is érthetik!

 

Actor, Fictor, Ioculator el, Scurra marad. Jön Pugnator, katonák.

 

PUGNATOR

    Rómában van, hisz nem régen szökött meg!
    Szóródjatok szét! Meg kell őt találnunk!
    Leölnek minket, hogyha nincs vezérünk!
    Muszáj még éjjel megtalálnotok!

Katonák el.

    Társat nekünk! Legyen forró a bőre,
    s borítsa ránk, mert dermesztő az ég,
    miként apánktól, hadd reszkessünk tőle,
    nyújtsa felénk anyánk meleg kezét,
    verjen, öleljen, öljön meg, ha kell,
    szenvedni jó, ha van kitől,
    de így a kór, az éhhalál visz el
    a semmibe a semmiből!

 

Jön Ardens.

 

ARDENS

    Jól látok? Csak nem? Te vagy az? Te vagy!

PUGNATOR

    Egek! Hány éve is nem láttalak?!

 

Összeölelkeznek.

 

ARDENS

    Hat éve!

PUGNATOR

    Hét is már!

ARDENS

    Igen!

PUGNATOR

    Hát, jó, hogy látlak.

ARDENS

    Mi az, nem örülsz?

PUGNATOR

    Nos, mit is mondjak. Sok történt azóta.
    Én más vagyok már. Te is más lehetsz.

ARDENS

    Tudtam, hogy lesz Rómában ismerős!
    Nem halhatott meg mindegyik barátom!
    Emlékszel? Tervezgettünk, iddogáltunk,
    még éltek ők – bocsáss meg.

PUGNATOR

    Megbocsátok.

ARDENS

    A kocsmáros – hogy hívták?

PUGNATOR

    Nem tudom már.

ARDENS

    Dehogynem! Bíbor bibircsója volt…
    Emlékszel? Mindig énekelt!

PUGNATOR

    Lehet.

ARDENS

    Hogy elfelejt az ember neveket!

PUGNATOR

    Mást is.

ARDENS

    Mesélj! Hát mi történt veled?

PUGNATOR

    Átéltem némely furcsa éveket.

ARDENS

    Mondd, mi van oktatónkkal? Megmaradt?

PUGNATOR

    Én dobtam házára a parazsat.

ARDENS

    Mit mondasz?

PUGNATOR

    Semmit. Vicc volt. Viccelődöm.

ARDENS

    Most mit csinálsz?

PUGNATOR

    Mit is? Hát, nézelődöm.
    Ég áldjon.

ARDENS

    Mégy már? Ennyi év után, hogy végre látlak?

PUGNATOR

    Eltemettelek.

ARDENS

    Te, engem?

PUGNATOR

    Nemcsak téged. Többeket.

ARDENS

    De megbocsáss!…

PUGNATOR

    Én mindent megbocsátok.
    A szépet is, a jót is megbocsátom.

ARDENS

    Én úgy ismerlek, úgy emlékezem rád…

PUGNATOR

    Nem ismersz. Dolgom van. De nem veled. El.

ARDENS

    Én visszafordítom az éveket!
    Én visszaszerzem mind a szépeket!
    A holtakat is mind, mind visszaorzom!

 

Jön Carnifex.

 

CARNIFEX

    Na nézd csak, az én halandó bolondom!

ARDENS

    Barátom légy! Ember vagy! Jó az ember!
    Rendelkezik a készséggel, amellyel
    nem bír sem állat, sem az istenek:
    a kegyelemmel!

CARNIFEX

    Élőt imádni nem szabad:
    elvész, elcsillan, mint a hab,
    elvész, ha él, elvész, ha nem,
    báját nem őrzi semmi sem,
    s az imádóját, míg marad,
    roncsolja emlék és harag,
    hiányt vonszolva megszakad.

ARDENS

    Te nem vagy hóhér! Ismersz bánatot!

CARNIFEX

    Honnan tudod, hogy én – vagyok?

 

El, Ardens utána. Kondért cipelnek be, leteszik a szín jobb oldalán, fehér tüzet gyújtanak.

 

HARIOLUS

    Halott városban holtak élnek,
    a holtak mindig visszatérnek,
    halott városban holtan élni,
    de mintha élve, úgy remélni.

FATIDICUS

    Talán nem is volt itt soha város,
    talán nem is lesz itt soha város,
    romjait már a gaz benőtte,
    jövőjét meddő földbe vetjük.

 

Kavarja a kondérban a vizet.

 

HARIOLUS

    Szólítlak, múlt! A tűzből lépj elő!
    Halottaink, szólítlak! Jöjjetek,
    segítsetek rajtunk, segítsetek
    élnünk, ahogy vadak közt vad lapul,
    kibírnunk azt, hogy élni nem lehet,
    segítsetek, mert jelen az idő,
    jövő belőle nem tárul sehol!

 

Jön nép, kondér köré sereglik.

 

FATIDICUS

    Ebből a tűzből illat árad,
    titkos szereknek füstje száll,
    jöjjön, ki beteg, gyönge, fáradt,
    gyógyító álomra talál.
    Álmában rémek vívnak érte,
    ijesztik szörnyen, súlyosan,
    ő azt üvölti, amit a rémek,
    s mi abból, amit a rémek beszélnek,
    higgadtan, bölcsen jósolunk.

HARIOLUS

    A kóros ember akár az ép,
    sötét májában sorsot szőnek
    hallgatagon a rémei,
    önnön énjének énjei,
    de látni sose látja őket,
    mert látni őket nem meri.

FATIDICUS

    Gyertek mind! Tűz ég, illat árad,
    titkos szereknek füstje száll,
    oldjátok lélek mocsarának
    görcsét a máj tudóinál!

 

Filius taligán hatalmas, kövér nőt tol be, a nő leveleket zabál.

 

FILIUS

    Adjatok ételt, éhes az anyám!
    Borzalmas, mennyit éhezett,
    falja most, amit nem lehet,
    zabál gyökeret, levelet,
    mozdulni nem tud, béna, néma,
    de mégiscsak az én anyám!

MATER

Böfög, krákog, csámcsog.

NOBILIS

    Mi nem eszünk. Mi éhezünk.
    Mindenki éhes és zabál,
    mikor mit és ahol talál,
    gilisztát, bogyót, gyökeret,
    fakérget, gumót, férgeket,
    de minket a lét urának szültek,
    hogy élvezzük az étetet!
    Ha nincs mit ennünk, nem eszünk,
    de megmaradunk, aki voltunk.
    Nem eszünk többé sohasem.
    Övék az élet, a förtelem.
    Miénk a tiszta értelem,
    a bűntelen, a vértelen.

FILIUS

    Az én anyám! Ha elhagyom,
    éhen vész! Nagy az én bajom,
    átok, hogy ő az én anyám!
    Ha törvényt hoznának a vének,
    hogy többé nincs vérség, talán
    szabad lehetnék tőle végre,
    de addig ő az én anyám,
    és hurcolom a taligán!

MATER

Böfög, csámcsog, krákog.

ESURIENS

    A combomon maradt még némi hús,
    zöld már és szaga van, de ehető még.
    Elásom hát a szűkösebb időkre,
    megöntözöm a földet, s fogaim
    ha újra nőnek, kertemben a munkát
    a hű természet megfizeti bőven:
    sok húsos comb nő ebből a talajból,
    comberdő, árnyas, kies ligetekkel,
    mert áldott föld ez, drága föld,
    én művelem, és termést is nekem hoz.
    Jó gazda voltam mindig, és a föld
    hálás volt hozzám, az lesz ezután is.

 

Belekaparja magát a földbe.

 

CONDITUS

Kibújik a földből másokkal.

    Most éj van, hűvös, éji pára.
    Tapintjuk, amit ők soha,
    szagoljuk, amit ők soha,
    miénk a fönti vacsora.
    Szóródjatok szét. Szagjelet
    raktam a barlang bejáratára,
    majd vissza oda térjetek,
    ha langyosodni kezd a pára.

 

Szétmásznak.

 

MORIBUNDUS

    Érzem, hogy mindjárt meghalok,
    legalább kezet adjatok!

INTERDICTUS

    Azt nem lehet, mert nem lehet.

MORIBUNDUS

    Sokáig ti se éljetek!

INTERDICTUS

    Tilalmas nékünk, tudhatod,
    érintenünk a kíntól szentet.

MORIBUNDUS

    Felfaltok engem! Én is faltam
    hullákat, amíg volt fogam.

INTERDICTUS

    A hulla jó szokásnak enged.
    Türelmes légy és jó halott,
    hisz meghaltak már annyian,
    s kibírták szépen, bölcsen, halkan.

PEREGRINUS

    Én jártam Babilonban. A szenvedőt
    keresztúthoz viszik, hogy az arra járók
    adjanak bölcs tanácsot gyógyulása,
    felépülése érdekében.

INTERDICTUS

    Ő nekünk hal meg. Értékes a húsa.
    Népét táplálja. Ez a mi szokásunk.

MORIBUNDUS

    A homlokomra egyetlen kezet!

SCURRA

    A derbixek csak hetven éven túli
    véneket esznek.

INTERDICTUS

    Pazarló szokás.
    A massagéták ellenben, akárcsak
    mi szoktuk, vénjeiket összevágják,
    és birkahússal tálalva fogyasztják.
    De hol van birka Rómában, de hol?!

MORIBUNDUS

Nyög.

INTERDICTUS

    Másutt a hulla trágya lesz. De Rómát
    hiába trágyázod meg általunk,
    leölve minden élőt, nem segít
    e terméketlen sziklákon a hullánk.

MORIBUNDUS

Nyög.

INTERDICTUS

    Tilalmas nékünk enyhíteni kínod,
    tilalmas nődnek veled halni meg,
    tilos a gyász, a jós érted se vinnyog,
    mert így rendelték el az istenek.
    De könnyebb így neked. Mert tilalomfák
    szegélyezték az életutadat,
    s bár többé te már nem kapsz hullasonkát,
    az összes nagy tilalom megmarad.
    Ez tartja össze népedet. Az emlék,
    mely megmarad utánad, nem a nemlét!
    Nem halsz egészen! Enyhítse tusádat,
    hogy kihörpintjük velős koponyádat!

 

Moribundus meghal.

 

INTERDICTUS

    Az új halottnak, miként a törzsnek,
    új név jár most. Ha lelke majd
    az ősapáktól ártani jön meg,
    nem hozza ránk a bosszú-bajt:
    meg sem talál a régi néven,
    elévül bűn, elévül érdem,
    ha új nevünk, ha neve új:
    kísért majd ártalmatlanul.

 

Interdictus többekkel elviszi Moribundus hulláját. Jőn Pugnator katonákkal.

 

PUGNATOR

    Keressétek tovább. Micsoda éjjel!
    Ha hinnék még, most azt hihetném:
    találkám van a szenvedéllyel!

 

El katonákkal. Jön Fur, Peritus.

 

FUR

    Szimat! Szimat! Mit füleltél?

PERITUS

    Szimat! Szimat! Van hír! Jó hír!
    Caesar él, és jön sereggel!
    Azt beszélik, ideér reggel!

FUR

    A kék szeműek összebeszéltek,
    a más szeműekre rút idő vár!

PERITUS

    Szimat!

FUR

    Szimat! Pénz nincs?

PERITUS

    Nincs pénz.

FUR

    Fülelj tovább. Szimat!

PERITUS

    Szimat!

 

El. Jön Barbarus, megkötözve vezeti Dominust.

 

BARBARUS

    Örvendjetek, mert hozom a királyt!
    Az új királyt bilincsben és jogarban!

 

Köréjük gyűlnek sokan.

 

DOMINUS

Érthetetlenül, riadtan karattyol.

BARBARUS

    Nehéz volt megtalálnom. Sokan értik
    nyelvünket itt, de végre rátaláltam,
    szólok hozzá, nem érti,
    szólok megint, nem érti, csak brekeg
    a saját nyelvén. Hódoljunk előtte!

 

Letérdelnek Dominus előtt, aki elképedve karattyol.

 

BARBARUS

    Uram, királyom, törvénykezz felettünk,
    sok peres ügy, vitás pont halmozódott
    fel aktáinkban, mert elődödet,
    ki nem beszélte nyelvünket, akárcsak
    te sem beszéled, hanyagul vigyáztuk,
    s ő megszökött, bilincsét szétharapva.
    Ím itt az akták, bennük életünk
    sorsdöntő, nagy kérdései. Igennel
    vagy nemmel válaszolj, s ne mérlegelj,
    hisz írásunkat úgysem ismered.
    Királyunk légy, kit hizlalunk,
    találomra bólints igent,
    találomra bólints nemet.
    Szilárd, bölcs jog a mi jogunk,
    erős állam az államunk.
    Bólints igent, úgy, ahogy én.

 

Dominus bólint.

 

BARBARUS

    Okos király vagy. Most nemet.

 

Dominus nemet int.

 

TÖBBEN

    Ez jó király! Ez nagy király!

 

Dominus karattyol, vigyorog, bólogat és nemet int felváltva. Barbarus könyveket rak Dominus elé, az hol igent, hol nemet int, a nép hol felhördül, hol ujjong.

 

PEREGRINUS

    Másutt a királyt megverik,
    csak aztán kaphat koronát.
    Mert bűnös mind, aki trónra lép.
    Jogosan bünteti a nép.

PERSICUS

    Ha volna király itt; király ha volna,
    lerészegülne, úgy országolna.
    Szigorúbb minden király, ha részeg,
    szent a király, ha nincsen magánál,
    jó törvény, mit a részeg király hoz.

INDICA

    Ha részeg királyt gyilkol meg a nő,
    utódaival együtt hálhat.
    Nappal nem alszik egy király sem,
    éjszaka folyton felriad,
    más-más rejtekbe költözik.
    Sok ám a nő, ki hálni vágyik.
    Sok ám a szörnyű cselvetés.
    De van király, nem is kevés.

SCYTHICUS

    Arikiában, szép ott a templom,
    pappá teszik, ki papot öl.
    Kardot viselnek ott a szentek,
    szent ember szentül öldököl.
    Igaz szokás, mert nagy szokás.
    Bevallják ott, ami sehol se más.

SUBIECTUS

    Az új királynak sebes a lába!
    A lábfeje, a lábfeje hiányzik!

 

Jajgatás.

 

SUBIECTUS

Barbarushoz.

    Miért nem fogtál más királyt?!

BARBARUS

    Szekercét!
    Már nincs mit tenni, ő lett a királyunk.

 

Barbarus szekercét kap, lecsapja a lábfejét, üvölt. Subiectus átveszi a szekercét, lecsapja a lábfejét, üvölt. Dominus bámul, karattyol, nevet. Kivezetik őt is meg a fél lábon ugráló Barbarust és Subiectust is, útközben páran még lecsapják a lábfejüket. Jön Actor.

 

ACTOR

    Mi újság?

SCURRA

    Van egy csomó lábfejem,
    nem kell?

ACTOR

    Pojáca, unlak!

SCURRA

    Nesze, itt van!

 

Átnyújt pár lábfejet, Actor megszemléli az egyiket.

 

ACTOR

    Lábfejnek lábfej. Más nincs?

SCURRA

    Nincs. De lesz.
    Akad majd orr, fül, far, hát, mell, here,
    kar, láb, kéz, fej, has, szív, máj, szem, vese.

ACTOR

    Hogy itt mi van! Ahonnét most jövök,
    fülcimpát nyújtanak súllyal serényen.
    „A hosszú cimpa – így ők – emberi,
    a tiétek meg – mármint a miénk –
    ahogy nőtt: kurta, ronda, állati!”
    Ahány nép, annyi őrület. Nehéz lesz
    egyetlen műbe írnom az egészet!
    Hány nép van itt?!

SCURRA

    Mind itt van, azt hiszem.
    – Hol vannak a henetosok?

HENETOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak a karnosok?

KARNOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak a kenomanosok?

KENOMANOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak a medoakosok?

MEDOAKOSOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Hol vannak az insuberek?

INSUBEREK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Több nép most nem jut az eszembe.
    – Hol vannak a krokodilok?

KROKODILOK

    Itt vagyunk!

SCURRA

    Ez mind közönség.

ACTOR

    Jó ég!

SCURRA

    De bizony!
    – Kívánom, legyetek boldogok!

SOKAN

    Legyünk! Vezess minket!

SCURRA

    Nem lehet, egy nép még hiányzik.

TÖBBEN

    Melyik?

SCURRA

    A római!

 

Elégedetlen moraj.

 

ACTOR

    Figyelj tovább, én másutt figyelek.

 

Actor el, Scurra elvegyül.

 

FATIDICUS

    Gyertek mind! Tűz ég, illat árad,
    titkos szereknek füstje száll,
    oldjátok lélek mocsarának
    görcsét a máj tudóinál!

MANCUS

    Mi végre él az ember itt?
    Jó, hogy a kín is létezik!
    Jó, hogy van éhség, van ragály,
    hogy még az életben van halál!
    Szenvedőt lát meg a szenvedő,
    ami fáj: szép; a szép: erő;
    az épek gyöngék és vakok!
    Erős vagyok, mert roncs vagyok!

INFELIX

Bekúszik.

Nyomorultak vagyunk valamennyien – nagy sötétjében tart minket az élet – tart minket válságban, testünket emészti kínban, szükségünkből utat nem találunk – pusztulunk görcsökben, förtelmes nyavalyákban – ám örvendezzetek – a lélek fekélye orvosolható – mibennünk vagyon a fény, a béke, a méltóság – mibennünk vagyon az áldozat, a szeretet, a rajongás – bennünk vannak az istenek, és istenekké leszünk mindahányan – jótékony eszköz a fog és a köröm – az értetlenek érdekében tudtukra adjuk, beléjük harapjuk, mert mi értjük, mi tudjuk – az épek sarkát, véknyát átharapjuk –

 

Többen földön csúszva távoznak. Bekúszik Conditius, Arum.

 

CONDITUS

    Remélem, látsz már.

ARUM

    Látok csontokat
    hunyt szemmel is. Itt minden törmelék,
    márványrom, szénné égett épületfa
    az én szememben csontváz, koponya!

CONDITUS

    Ilyet nem látok.

ARUM

    Látom az időt!
    A munkát látom, szenvedésüket:
    emésztve önnön húsukat, elődök
    csontvázára falazzák csontjukat,
    koponya minden tégla, mit a vér köt,
    itt minden: ember! Csontkorall-sziget
    a város! Csontmű! Csontrom! Csontfehér!

 

Elmásznak.

 

GETAE

A nők cimbalmot verve.

    Kihaltak már az oszkoszok,
    de nyelvük él, a nyelvük él,
    nem érti senki. Szép csak az,
    mit értelmetlen nyelv zenél.
    Ünnep van, ünnep. Koponyából
    isznak a szkíták. Ránk szakad
    a mennybolt. Fel mind, aki él még!
    Tapossátok a parazsat!
    Pheróniában izzó szénen
    sértetlenül megy át a szent,
    kit istennője ihletett.
    Parázson át, parázson át
    táncoljatok, táncoljatok!
    Királyunk lesz, ki nem sajog!
    Örvendjetek, az éghetetlen
    ha megjelent, ha megjelent!

 

Néhányan átmennek a tűzön.

 

NATANS

    Az élet láng, a csontokat
    belül hevíti, kitörni vágyik,
    a húst belülről falja fel.
    Hűvös a tenger, szelíd a tenger,
    oltja a lángot, az életet.
    Fürdőzzetek! Fürdőzzetek!

FATIDICUS

    Gyertek, a tűzbe nézzetek!
    Gyertek, a múltba nézzetek!
    Rejtély a múlt, mert változó,
    parázsló, sosem hamvadó,
    lángot lobbant a holt parázs,
    csak a lángnak martaléka más,
    a láng sem új, se régi: láng.
    Falánk, falánk, falánk, falánk.

HARIOLUS

    Ég az élő, vakít a fénye,
    a fény az égő élő reménye,
    óvja a lángot, meggyújtja újra,
    nézi, nézi lángba borulva.

IMMOLATOR

    Ki hatvan nyarat és telet
    látott már, boldogan feled
    hatvan nyarat, hatvan telet.
    Ki ma született, nem feled,
    nem lát se nyarat, sem telet.
    Égjetek értünk, égjetek!

 

Öregeket és csecsemőket dobnak a tűzbe.

 

MARTYR

    Kínoz a kínom. Nincs szavam
    kínomra más, csak én magam.
    Az egyetlent, mi szólhat helyettem:
    az életemet feláldozom.
    Lássák az istenek, kik sosem éltek,
    lássák az emberek, kik úgy reméltek,
    hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet élni.
    Lássák az érvemet égni, elégni.
    Ha énem ég, győz a magam.
    Igazam így lesz, igazam!

 

A tűzbe rohanna, Fervidus elkapja.

 

FERVIDUS

    A kétségbeesésed nem lehet
    oly nagy, hogy eldobd érte életed!
    Én ismerem a kétség borzadalmát,
    én ismerem az élők fáradalmát,
    én ismerem a semmi csábjait,
    hiszen az élet nem lenni tanít,
    de nézd: sokan vagyunk, akik a tűzből
    mentettük egymást, mert valami készül:
    életcsodákat alkotnak a tettek,
    mert számosak a kétségbeesettek.

MARTYR

    Mért éljek boldogabban, mint a szépek,
    kik nincsenek már? Létem csúcsa ez.
    Mocsarak mélyén fuldoklik az élet.
    Utánam hosszú, boldog béke lesz.

FERVIDUS

    Gyere közénk: már szektánk van, hasonló
    gondolkodású tépettek bizalmas,
    önkéntesen vállalt szövetkezése.
    Erőszak nélkül, egyenrangú társak
    testvérisége révén szerveződünk,
    s mind többen jönnek hozzánk, mert a hitben
    megingott hívők számosak. Erőnk
    növekszik. Aki itt tolong a jósok
    kondérja körül enyhületre vágyva,
    hozzánk talál előbb-utóbb, hiszen mi
    az elgyöngítő bódulat helyett
    a gyógyulást: a tettet javasoljuk.
    – Örvendjetek: új ember lép közénk.

TIMIDUS

    Üdvöz légy.

FERVIDUS

    Találj otthonra közöttünk.
    Légy testvérünk. Nem kérdezzük, mi voltál,
    mert szenvedő vagy. Bőség vár miránk –
    most meghívunk a bodzavacsorára.

 

Fervidus, Martyr, Timidus és páran el. Jön Anus, nők kondérral, leteszik a szín bal oldalán, fehér tüzet gyújtanak.

 

ANUS

    Átokföld, emberemésztő romvidék,
    áldoztunk néked sok nagy népeket,
    áldoztunk bölcseket és szépeket,
    és áldozunk majd, áldozunk
    mindenkit, akit anya szült,
    kit anya szült és apa nemzett,
    áldozzuk szebb emlékezetnek,
    csak áldozat van, áldozat,
    átokföld, szent, megáldalak!

HARIOLUS

    Csak próba ez, méltatlan és hiányos.
    Nagyon nagy próba, megbukott kísérlet.
    Nem város ez, mert ez csak próbaváros.
    Nem élet ez, mert lesz még csak az élet.

ANUS

    Gyertek, már forr a pálmabor,
    készül a mákony-álom.
    Merítsetek, merítsetek,
    s kik itt maradtok, lelketek
    túlszáll minden határon!
    Gyertek, már forr a főzetünk,
    zeller van benne, bodza, mák.
    Merítsetek, merítsetek,
    mert élni kell, ha nem lehet,
    mi mondjuk ezt, az ősanyák.

 

Jön Puer, Puella.

 

PUER

    Hogy megláttalak, történt valami.
    Valami szörnyű görcsbe ránt.

PUELLA

    Velem is történt. Hallgasd: hallani,
    a testem testedért kiált.

PUER

    Nem értem. Némán is kiáltok.

PUELLA

    Nem értem én sem. Biztosan átok. El.

ANUS

    Már nehezülnek, részegülnek.
    Figyeljetek, már közösülnek.
    Szent asszonyok, résen legyünk,
    már hatni kezd a főzetünk.

 

Jön Praefectus, Caverna.

 

PRAEFECTUS

    Csak öldöklés van. Hadak rációja,
    emberfölötti. Mégis megfogannak
    a nők, amíg az öldöklés tarol.
    Hát bölcs az ember mégis valahol?

CAVERNA

    Beszélj, mert zeng a hangod. Hogy mit beszélsz, nem értem.
    Teremtményed vagyok már, én eddig nem is éltem. Mozgásod ritmusát, mert szép, oszd meg velem. Szemöldöködnek ívét becézze két kezem.

PRAEFECTUS

    Eszünket vesztve hempergünk a földön,
    a takarónk az ég, a másik ember
    az ágyunk, ösztön rángat, és mi hagyjuk:
    mást, jobbat nem tudunk,
    jövőt nemzünk tudatlanul,
    a szellemünk a nedveinkbe süllyed,
    és készületlen ér minket a holnap.
    Idegen, ismeretlen, jéghideg szél
    süvít belőlünk. Süvít az idő,
    mely nem miénk, és nem lehet miénk.

CAVERNA

    Azt hittem, ismerlek egészen.
    Most idegen vagy. Szörnyű. Vad.

PRAEFECTUS

    Ne hallgass végig. Megriaszt
    és kedves évek hímporát rabolja el
    az oldatából kipárolt tudás.

CAVERNA

    Megint más lettél! Mindig valaki más!

PRAEFECTUS

    Tőled vagyok most mindaz, ami lennék.
    Bár semmi ez, és az lesz majd belőle,
    mi lesz és volt mindenből: semmi, emlék,
    vedd úgy, hogy ez szerelmi vallomás. El.

ANUS

    Füstöljetek! Füstöljetek!
    Borítsa füst a testeket,
    az izzadókat, lüktetőket,
    borítsa el a szeretőket,
    oltár a föld, hol áldozunk,
    anyák vagyunk, anyák vagyunk!

 

Jön Filius, a hátán egy nő, aki püföli és vihog.

 

FILIUS

    Szépségnél alább mért nem adhatom?
    Jobb, ha meg sem születik az ilyen!
    Vagy szülessen meg lelkileg vakon,
    ne legyen szépérzéke, vagy – hiszen
    az is megoldás – farka ne legyen,
    vagy ne oly virgonc, mint az én kis árvám,
    mely előbb ébred, mint én, és eszem
    fulladva fújtat, utána loholván.
    Úgy teszek, mintha nem is venném észre,
    mintha belőlem ki se kandikálna,
    holott rohanunk: ő mered előre,
    s én, függeléke, részegen utána!

 

Ki a nővel.

 

ANUS

    Gyertek ölelni! Gyertek, újak!
    Anyák vagyunk mi, szentek, szentek!
    A testek egymásra borulnak,
    a testek részegen énekelnek!

 

Jön Carnifex, Colona.

 

COLONA

    Gyere már! Pálmabort igyál,
    attól feláll, attól feláll!

CARNIFEX

    Nem! Nem akaroml Ne érints! Hideg,
    csúszós a bőröd, fülembe lihegsz
    izzadtan, bűzösen, lyukas fogadban
    felbomló szennyet kotorász a nyelved,
    irtózatos, ha ember érint embert!

 

Elrohan, Colona utána. Jön Senilis.

 

SENILIS

    Tőlem terhes az összes asszony!
    Vénségem tőlem el ne riasszon!
    Zubog a vérem, alvadni nem tud,
    én vagyok az, aki mindenkit meg tud! El.

ANUS

    Szent asszonyok, résen legyünk,
    hat már, hat már a főzetünk!

 

Jön Colona, Prudens.

 

PRUDENS

    Világégés volt. Vagy csak az idő
    torpant meg, fordult vissza. Egyre nő
    elmémben az, mi nem enyém: a nemlét.
    Így nyerem el a múlt idő kegyelmét.

COLONA

    Olyan vagy, mint a hüllő! Nem szeretsz!
    Ha nem nekem, hát mondd: miféle úrnak
    s mivel adózol? Rajtad a kereszt:
    te nem tanultál szeretni, se lenni!

PRUDENS

    Gondolkodásom tejfogai hullnak,
    tátong helyükben rághatatlan semmi.

COLONA

    Átok van rajtad, átok.

PRUDENS

    Igen. Átok.
    Emberfejekkel labdázik a tenger,
    a tudat hab, tünékeny, szertefoszló,
    testünk maga a tenger, és mi még
    a felkorbácsolt őselem fölött
    úrrá lenni igyekszünk, habmagunknak
    márványidőt tulajdonítva gyáván.
    Holott csak éhség van, csak szomjúság van,
    csak fázom, és csak nemzeni törekszem,
    hogy legyen fázó, éhező utódom,
    így állok rajta bosszút én, az őse:
    élőtől kínt is irigyel a hulla.

COLONA

Anushoz.

    Csak bölcseket mond. Nem szeret.

ANUS

    Biztosan rossz a módszered.
    Remélem, fizetett. Ha nem,
    könyvelj magadnak, édesem.

PRUDENS

    Csak én halok meg! Mások húsa márvány!

 

El. Colona utána. Jön Rector másokkal.

 

RECTOR

    A mondabeli oszlopok
    rejtőznek. Rajtuk a világ.
    Tovább, tovább.
    Loholjatok.
    Mélyen vannak, vagy magasan
    a mondabeli oszlopok. El.

ANUS

    Vagyunk az éj, a mákony, a bor.
    Papnői vagyunk az újszülöttnek.
    Jön már a titkos, messzi kor.
    Jönnek az újak, jönnek, jönnek!

 

Jön Grandaevus, Vidua.

 

GRANDAEVUS

    Miért visellek, miért cipelsz
    még mindig, annyi év után?
    Azt látod bennem, aki voltam?
    Reméled: az leszek talán?
    Hisz untatnak a nyavalyáink,
    én gonosz vagyok, te satrafa.
    Nyűg már nekünk a kettőnk teste,
    mely összefércelt valaha.
    Amit ígértem, nem vált valóra.
    Szép voltál. Ronda vagy ma, vén.
    Épek álmomban sem vagyunk már:
    te szörny vagy, én pedig nem-én.
    Mitől van az, hogy téged unlak,
    téged utállak, sohase mást?
    Hogy rémisztőben sem találok
    nálad rokonabb látomást?

VIDUA

    Nem tudhatjuk. Talán a végzet
    akarta így. Az istenek
    talán így adnak hírt magukról,
    vagy mi akarjuk, hogy legyenek.
    Átéltünk annyi vészt mi ketten,
    megéltünk annyi kurta jót,
    hogy vázunkkal együtt lékeljük át
    a Földet, e süllyedő hajót.
    Már nemsokára. Fejed ölemben,
    nem etetlek már, nincs mivel.
    Nyugodj. Mi megtanultuk: az újak
    mást várva ugyanezt érik el.

ANUS

    Okeanoszban van egy sziget,
    nők laknak ott, a partra kiúsznak,
    szeretkeznek, majd visszaúsznak,
    szülnek, a csecsemőt vízbe dobják,
    nem adják oda senkinek,
    békés a szigetük, szép sziget.
    De itt a tűz a vizet legyőzi,
    a tüzet a szomjas élő vérzi,
    itt föld van, a földön épül a város,
    nincs benne sziget, de van hatalom,
    fogan a gyermek: a jövő: a rom,
    hatalmas benne a halál: halálos,
    de az élet, amíg tart: végleges!

 

Jön Pugnator, katonák.

 

PUGNATOR

    Akinek arca volt még, arctalan lett,
    elmosta vonásait ez az éj,
    e részegítő, gyilkos, testi főzet.
    Ki emlékezni tud még önmagára,
    most úgy remél, ha fél.
    Hol vagy vezérünk? Szólj hozzánk, vezér!

 

El. Jön Venditor.

 

VENDITOR

    Diadalív töredéke,
    holdisten és ősi bálvány,
    kagyló, csiga és szivárvány
    eredeti színezéke,
    nőknek éke,
    jutányosan, csak ma éjjel!
    Csak ma éjjel! Csak ma éjjel!

HARIOLUS

    Köpölyözünk, varázsolunk,
    tüskét a lábból,
    tetvet a fejből,
    vizet a májból,
    mételyt a bélből,
    vöröset a vérből
    eltávolítunk, varázsolunk!

 

Jön Occultator, Sollers.

 

OCCULTATOR

    Szimat! Szimat! Van hír! Nagy hír!
    Caesar vonul a halottak élén!
    Octaviusszal megütközött!
    Tart még a csata, nagy csata!
    Tart még a mai éjszaka!

SOLLERS

    Szimat, szimat! Van hír! Sok hír!
    Antonius még vár Afrikában,
    követet küldött, így üzent:
    „Ne higgyetek az éjszakában!”

OCCULTATOR

    Mit jelent ez?

SOLLERS

    Mit is jelent?

OCCULTATOR

    Menjünk fülelni. Szimat!

SOLLERS

    Szimat! El.

VENDITOR

    Adok-veszek háziistent,
    főistent és szolgaistent,
    árulom élet istenét,
    árulom halál istenét,
    van isten, aki szép, szelíd,
    van isten, aki bosszút áll,
    minden isten kapható,
    van, aki rossz, van, aki jó,
    pár szem fügét vagy datolyát,
    lepényt vagy mákot, bort, vizet
    cserébe minden istenért,
    s a minden-isten megfizet!

 

Jön Praefectus, Puella.

 

PUELLA

    Igyál, igyál még főzetet!

PRAEFECTUS

    Romokat terveznek az élők,
    vetélt magzatot nemzenek,
    hogy legyen kit gyászolniuk,
    mert síni kell, csak nem lehet.

 

El. Jön Ioculator, Fictor.

 

FICTOR

    Én nem tudom, mit látok.

IOCULATOR

    Én tudom?
    – Pojáca, hol vagy?

 

Scurra előtűnik, a behunyt szemmel kavicsot morzsoló Pius, az égre bámulva tempózó Natans, a könyvet bújó Litteratus kíséri.

 

SCURRA

    Itt vagyok.

IOCULATOR

    Pojáca, mit látsz?

SCURRA

Piusra mutat.

    Őt látom, ki nem lát.

IOCULATOR

    Talán vak.

PIUS

    Látok én, csak másfelé,
    mert jobb magamba látnom. Elvakít
    a látvány.

FICTOR

    Ez a hóhér.

IOCULATOR

    Nem.

FICTOR

    Ki vagy?

PIUS

    Jó kérdés. Mint a víz alatt a búvár,
    iszapos üledékemet
    vigyázom, hátha felbukkan a hal.
    Vigyázom csillanó tűnésemet.

FICTOR

Natansra mutat.

    Ez is vak?

SCURRA

    Úszik. Nem kell neki víz sem.

NATANS

    A Hold fürdőzik már a Tiberisben,
    hatalmas híd, ezüstje peng, remeg,
    azon az úton járnak ők, a szépek,
    a híd ezüstje hozzájuk vezet.
    Mártózzatok meg! Hűvös és hatalmas
    az éji tenger, rátok vár a tenger,
    a kölyke vagyunk, hűvös nyelve nyaldos,
    és úgy ölel, mint embert soha ember.

IOCULATOR

    Ez könyvet bújik. – Szerepet tanulsz?

LITTERATUS

    Caesar beszédeit elemzem újra.
    Azok a jelzők! Csípős accuminfek!
    Az ablativus absolutusok
    arbitrálisnak mondható csodái!
    Az ember velős dialektikában
    alkothat mást, de szebbet sohasem!

FICTOR

    Így hát mi kollégák vagyunk, uram.
    A darabunkban Caesart domborítám.
    Bátorkodom magamról megjegyezni:
    én Caesar lelkét ismerem, habár
    bravúrstíljához nem volt még szerencsém.

LITTERATUS

    A lélek semmiség. Csupán a szellem
    küzdhet a lélek megrontása ellen,
    s ha ép a lélek, működhet az elme,
    s beteljesül az alkotás szerelme.
    E könyvet Caesar írta volt valóban,
    az én kezemmel mégis, mert botoltam
    bár gyakran, tűzbe vettetett igéit
    emlékezetből írtam újra végig.
    A műve művem, és míg él e fej,
    a szellem végleg nem süllyedhet el!

 

Jön Actor.

 

ACTOR

    Egy szekta mondja, itt van, följegyeztem:
    „Perzselni, ami megmaradt!
    Túl sok a rom! Vannak romok még!
    Legyen a pusztulás hatalmas,
    csak a pusztulás lehet nagy és ép!
    A szörnyű múltból itt maradt
    sok ember, sok-sok gondolat.
    Irtsuk ki mindazt, aki él még!
    Szüntessük meg a gondokat!”

IOCULATOR

    Kedves szöveg.

ACTOR

    Siessetek!
    Még tart az éj! Füleljetek,
    és mindent jegyzeteljetek!

 

Actor, Ioculator, Fictor háromfelé el; Pius, Natans, Litteratus el. Jön Martyr, korbáccsal ütlegeli magát.

 

MARTYR

    Korbácsom, vájj a húsomba mélyen!
    Bűnös vagyok, mert eladtam őt,
    gyáván kiadtam, éget a szégyen,
    a nagyot, a szépet, az érkezőt!
    Mert érkezik! Már érkezik!
    Vonul a horizont mögött!
    Én vagyok leghívebb híve itt,
    a tudatlan ártatlanok között!

 

El. Jön Sollers, Fur, Peritus, Occultator.

 

FUR

    Szimat! Szimat!

PERITUS

    Sok a hír! Nagy hír!

OCCULTATOR

    Hallgatózzatok! Füleljetek!

FUR

    Van már pénz?

OCCULTATOR

    Nincs pénz. Nincs pénz. Nincs pénz.

SOLLERS

    Helyettünk mások döntenek.
    Úgy hírlik, maguk az istenek.

PERITUS

    Kevés az isten, mi vagyunk többen.

SOLLERS

    Rólunk döntenek ők, felelőtlen.

OCCULTATOR

    De melyikük győz? Szimat, szimat!

PERITUS

    Nem tudni még, szimat, szimat!

OCCULTATOR

    Egyforma mind az összes nemzetisten,
    a háborúnak istenei ők.
    Más nyelveken, de mindig ugyanabban
    a hadjáratban pusztulunk miattuk.
    Másféle mind az összes jellemisten,
    a lehetőség istenei ők,
    valahány hajlamunk van, ők azok.

SOLLERS

    De melyiküknek hihetünk?

PERITUS

    Mesék szólnak mirólunk. Ódonak.
    Hasonlók. Szépek és vadak.
    De mindig mi vagyunk az áldozat.
    És túlélnek az istenek.
    A kegyetlenek és vadak.

FUR

    Holnap ugyanitt! Halkan! Csöndben!

OCCULTATOR

    Szimat! Szimat! A jelszó: szimat!

 

Négyfelé el. Jön Carnifex.

 

CARNIFEX

    Becéztek már az istenek szelíden,
    mert tudnak ilyet is; már ismerem
    ártó hatalmukat, mert öldököltem
    parancsukat követve elvakultan;
    kétségbeejtett közömbös hatalmuk,
    és kigyógyított magamból a létük;
    magamba vájtam, meglelni akartam
    mélyemben azt, mi csakis az enyém;
    vágytam feloldódni a sokaságban,
    de én vágytam, csak én, s így hasztalan;
    s most azt kérdezem, amit évek óta:
    mi jöhet még? – ezt kérdem elcsigázva,
    s a kérdésemre mindig az a válasz,
    hogy jön, valami jön, váratlanul.

 

Jönnek a dalmátok dárdákkal.

 

DALMATICUS

    A fát kivágták földjeinken,
    Rómába hozták háznak: égni,
    miénk a hamu, pernye, rom.
    Miénk a semmi, miénk a minden,
    miénk a perzselt birodalom,
    felosztjuk hát, a nyolc év letelt,
    mert miként az ősi törvény végzi,
    ilyenkor osztjuk újra fel.
    Sorban dárdát hajítsatok!

 

Dárdát hajigálnak, rohannak lemérni. Jön Anonymus, Ignotus.

 

IGNOTUS

    Többségben vannak. Nem jó szekta.
    Kezdjünk egy másikat.

ANONYMUS

    Az is ilyen lesz.
    De jó ez is, csak kell valami bűn,
    mely végleg hozzánk láncolja a többit.

IGNOTUS

    Valami bűn kell.

ANONYMUS

    Nagy bűn. Szörnyű bűn kell.
    A bűntudat kell, lelkifurdalásuk:
    nehéz járású, biztos ló gyanánt.

IGNOTUS

    De hol van itt bűn? Itt mindent szabad!

ANONYMUS

    Én tudom. Ők nem tudják.

IGNOTUS

    Nincs szemük?

ANONYMUS

    Ha volna, rég megöltek volna minket.

 

El. Jön Pugnator fáklyával, arcokba világít.

 

PUGNATOR

    Nem te vagy az. Te sem. Te sem.
    Hogy megvolt, álom. Vágy talán.
    De valahol itt van. Biztosan itt van.
    Érzem: ma éjjel megtalálom.
    Az utolsó éj ez nélküle.

 

Jön tömeg.

 

DUX CHORI

Köpeny van rajta, a köpenyre emberfejek varrva.

    Nekünk ember a totemállatunk,
    hasonlóságot színlelünk vele,
    ha megjelenik, megjő a halál is.

CHORUS

    Addig mi próbának vetjük alá
    méltatlan testünket, és elemésztjük,
    s ha nem leszünk már, méltók úgy leszünk
    hozzá, ki eljő, s ember lesz, valódi.

DUX

Forog, a köpenyre varrt fejek szájában csengettyűk szólnak.

    Ha sebejtőnek kezét olajozzák,
    egyúttal sértettjének sebe gyógyul.
    Kik vétkeztünk az ember ellen eddig,
    táncunkkal éppé, naggyá tesszük őt,
    s majd embersége minket is minősít.

 

Táncolni kezd, chorus követi.

 

CHORUS

    Feltámadunk, ha eljön, és ha nem jön,
    azért nem jön, mert nincs feltámadás.

DUX

    Hisszük csak azt, mit hinni kell ilyenkor,
    mert hinni kell, mert hinni nagy szokás.

PUELLA

Sikít, a köpenybe kapaszkodik.

    Ismerem! Ő az! Az ő feje!

DUX

Forog, a fejek csilingelnek.

    Beszélj vele! Beszélj vele!

PUELLA

    De nem lehet! Már nem lehet!

DUX

    Fülelj, ha ő beszél veled!

PUELLA

    Csengettyű van a nyelve helyén!

DUX

    Mert idegen nyelven szólt szegény.
    Leöltük őt ezért, ezért,
    megnyúztuk őt ezért, ezért,
    most csengettyűzi az égi dalt,
    nem hív se bajt, se viadalt,
    szerény, szerény, szerény, szerény!

PUELLA

    Az ő feje! Az ő feje!

CHORUS

    Beszélj vele! Beszélj vele!
    A fejekkel ékes köpeny övé,
    a jövendő ember dísze, jele!

DUX

    Eljő, ha jő, ha jó, ha más,
    ha vársz, ha jő feltámadás!

 

Kitáncolnak, Puella visítva utánuk. Jön Insanus másokkal.

 

INSANUS

    Mert ő a méltó. Így nevezzük.
    Augustus. Láttam. Ismerem.

FABULATOR

    Ismertem én is, láttam én is:
    dárda hegyére tűzték a szívét,
    fejét levágták, fejét levették,
    dárda hegyére tűzve vitték,
    láttuk, sirattuk mindannyian.
    Másnapra kelve eltűnt a szíve,
    dárda hegyéről feje is elment,
    sehol se volt már neki a teste,
    pedig a teste fel volt négyelve,
    másnapra kelve sehol se volt.
    Keresték akkor, nagyon keresték,
    hiába, ő már sehol se volt.
    De a harmadnapon, a harmadnapon,
    azon a harmadik napon
    megjelent ő, akit elsirattunk,
    akinek véres szívét kivágták,
    akinek látó fejét levágták,
    némán vonult a városon át,
    csókolgattuk a lába nyomát.

INSANUS

    Ez így volt! Minden úgy van, ahogy
    népek mesélik! Minden lerogy,
    de nem fogy a mese, mert sohase fogy!

NARRATOR

    Barlang volt, mély és járhatatlan.
    Tudom, mert jártam benne én is.
    Ott kínlódtak a súlyos vasban.
    Fáj az, tudom, viseltem én is.
    Kovácsoltak. Ki ezt, ki azt.
    Nem látta senki a szomszéd tárnát.
    Sok ott a tárna, sok ott a rab.
    Évek múltak el, emberöltők.
    Sínylődtek ott sokan, soká.
    De kész lett egyszer. Ki tudja, mi lett kész?
    Valami szörnyű. Valami nagy.
    Felfalta őket. Egy se maradt.
    Kínlódtam én is ott a mélyben.
    Hoztam magammal csontokat.

 

Csontokat mutat, nézik, az egyik csonton fuvolázik.

 

INSANUS

    A fény, a fény ha felragyog
    valaki homloka fölött,
    tudjátok: ő az. Megjön a szent,
    mihelyt a glória megjelent.
    Forrástalan fény. Hűvös a lángja.
    Vonzó, sugárzó hatalom.
    Voltam hitetlen én is: nem éltem.
    Most élek: a hitemet hordozom.
    Nem volt még soha ekkora éhség,
    nem volt még ennyi rút ragály.
    Garanciánk ez. Király lesz végképp
    a holnap királya, nagy király.
    Ideje van a förtelemnek,
    ideje van a szépnek, a fénynek.
    Nehéz ez az éj. De érzem: távol
    már fény kel a dombok homlokáról.

TIMIDUS

    Gyöngék vagyunk mi valamennyien,
    gyöngék a számos istenek, de van,
    mert van egy osztatlan, hatalmas ember,
    gyöngéktől ment, és nagyon tud akarni!
    Csodát nekünk! A legnagyobb csodát!
    Már nem remélünk! Érettek vagyunk
    a legnagyobb csodára is! Csodát!

ANUS

    Kihúny a tűz, sötét előzi
    a fényt. A titkos főzetet
    a tűzre öntsétek, szüzek!

 

Nők a tűzre öntik a vizet.

 

HARIOLUS

    Mert másnaponta új és ismeretlen
    világ ez, mert ez új és új világ,
    vakságában az ember tehetetlen
    fürkész, és újra önmagára lát.

FATIDICUS

    Titkos szereknek füstje száll,
    a néma üvöltve kornyikál,
    nem tudni, mely szerek hogyan
    hatnak, de hatnak csakugyan.

 

Ők is a tűzre öntik a vizet.

 

ANUS

    Fáradtak már a testek,
    füstöl a tűz, és lángja nincs,
    az élők elhevernek,
    és hevernek a holtak.
    Elmúlik ez az éjszaka,
    majd felébrednek fázósan az élők,
    mert végleg az tért csak haza,
    kit túlzottan szerettünk.
    Minket barlangok rejtenek,
    alszunk nappal a föld alatt,
    hogy élhessen, ki megmaradt,
    a következő éjjelig.
    Mi álmodunk a föld alatt,
    nyugtalan álom és örök,
    s a virrasztók a föld fölött
    mit álmodunk, azt megteszik,
    rettegve tőlünk megteszik
    véres, komor hadakkal,
    a hadaké a nappal.

PRUDENS

Előrejön.

    Soká, nagyon soká nem éltem,
    s nem élek majd szintén soká.
    Ez közjáték csak: futó szerelem.
    A lét hatalmas, mozdulatlan,
    átjárhatatlan, tudhatatlan,
    a felszínén habzik az énem,
    s tűnődik célján és okán,
    az átmeneti életen.
    Nem méltó hozzám létezésem,
    a léthez sem méltó a létem:
    tűnő, véletlen tévedés.
    Létezni vágyik mégis az énem,
    súlyos tudás, amit megéltem,
    s mit élhetek még, túl kevés.
    Haláltól félek én, holott
    élet előtti létemről semmi,
    semmi rosszat sem mondhatok:
    években kifejezhetetlen,
    hatalmas tapasztalatok
    szunnyadnak bennem, elérhetetlen
    mélyemben, ahol tanultam lenni,
    s ahová mindig indulok.
    Úgy gondolom ezt, mintha a lét
    én volnék, s nézném részvétlenül
    a parányi élőt, ki belém merül,
    vagy mintha bölcsebb lennék magamnál,
    mintha a gondolattalan
    lét magasa volna gondolatom,
    pedig csak fázik bennem az élő
    végleges otthonától, a léttől.
    Soká nem éltem. Soká nem élek.
    Nem ezt gondolni volna jó,
    vagy vélni azt, hogy mit se vélek,
    hogy nem voltam gondolható.

 

Visszamegy a többi közé.

 

HARIOLUS

    Jöjj, napfény, tedd már vissza ránk a maszkot,
    mit nappal viselünk, míg létezünk;
    őszinteségnek éje, húscsomók
    görcsös rángása, távozz végre tőlünk!
    Hadd játsszunk fényedben szerepet ismét,
    hadd legyünk újra mi magunk a fényben,
    hadd tükröződjünk szemekben szilárdan,
    s legyünk, mivé a szem lát: idegen szem!
    Nehéz nekünk a vakság; túl nehéz
    magunkba látnunk! Káprázat, szivárvány,
    tájak látása enyhítse tudásunk!
    Sugározz bőrt az égő húsra lágyan,
    legyen határunk ismét látható,
    jöjj, napfény, megváltónk és éltetőnk,
    mi nem vétettünk ellened soha!
    Könyörgünk, mert csak könyörög az ember,
    mert gúnyolják a túl erős hatalmak,
    könyörgünk, mert csak ez telik mitőlünk,
    mert szánalmas az ember: koldusod,
    napfény és másik ember. Adj erőt
    hitet hazudnunk, életet leélnünk,
    hisz nem lehet a célod csak halál!

 

Mind el. A világítás változatlan, de ezentúl ismét vannak színek. Jön balról IV., V., VI. szenátor, jobbról Miles, Mercenarius, Nebulo, Hastatus.

 

HASTATUS

    Különös nyugtalanságot tapasztalok
    a városban. Az emberek
    valamit várnak, rémekről, csodákról
    és eljövendő életről regélnek,
    karattyolnak a jósok, szájtátva
    nézik mások a madarak röptét, a tébolyultak
    Caesart hívják, és állítják, hogy él;
    Octavius nevét kapták fel egyesek,
    s e furcsa név, egy ismeretlené,
    mint istennév, a holt Caesar nevével
    hitetlen szájról hívő szájra száll.

V. SZENÁTOR

    A romok hullámzanak, mint a tenger,
    egymásba vájnak, egymást lékelik,
    mocsárba süpped lábunk, megtelik
    velünk a rom s a romokkal az ember,
    bizonytalan a látvány és a szem…

VI. SZENÁTOR

    Miről beszélsz?

V. SZENÁTOR

    Ez álom, azt hiszem.

VI. SZENÁTOR

    Az éjjel mély-mély völgyben ültem én,
    hatalmas, zöld páfrányok lágy ölében,
    s figyeltem, hogyan közelít felém
    a sárkánygyík derűsen és szelíden.
    Jó jelnek vélem. Fontosak az álmok.
    Mit álmodunk, az mind valóra válhat.

IV. SZENÁTOR

    Az éjjel barlang mélyén rostokoltam,
    sziklák görögtek rám, és eltemettek,
    de nem haltam meg. Mégis szörnyű volt.
    A derekamon most is kék a folt,
    sziklák okozták éjjel. – Mit nevettek?

VI. SZENÁTOR

    Az álmoskönyv szikláról nem beszél,
    a barlang viszont szép, nagy szerelem.
    Én bízom. Szépen süt a nap. Ilyenkor
    előbb-utóbb minden zűr rendeződik.

HASTATUS

    Már összegeztem szorgos kémeink
    jelentéseit. Előadhatom?

IV. SZENÁTOR

    Csak röviden.

HASTATUS

    Lidérces volt az éjjel.
    Ezt egybehangzóan jelentik. Jó sokan
    pusztultak éhen, öltek és ölettek.
    Halálnak mondta egy őrült magát,
    láttára szörnyethaltak páran. Tolvajok
    javak híján kavicson gyakorolták
    a mesterség fogásait. Egy illető
    az éjjel biztosítótársaságot
    kezdett szervezni. Mások hajszínük
    szerint verődtek hordába. Sokan
    várták vissza a rokonaikat.
    Embert is ettek éjjel. Áldozás volt.
    Sarut, ruhát ástak el télire.
    Rabszolgavásár is volt. Uzsorások
    házhelyet, földet, Róma város földjét
    árulták, adták bérbe. Pénz helyett
    a lekötelezettség volt a váltó.
    Úgy hírlik, ez a csereegyenérték,
    kérdés, beváltható-e valaha.
    Ezt én mondom. Bocsánat. Folytatom.
    Halottaikkal tárgyaltak az élők,
    a holtak egyes kémeink szerint
    valóban hangosan beszéltek éjjel.
    Irtották egymást népek, mert vadak,
    szokásból, nőért vagy mert éhesek,
    mert más az orruk, más nyelven beszélnek.
    Megalakult az ellenkör. Mi ellen,
    nem tudni még, de máris szerveződnek.
    Jött sok-sok feljelentés. Névre szóló.
    Vádaskodások. Három teli zsák.

IV. SZENÁTOR

    Égesd el. Caesarról mi hír?

HASTATUS

    Őrültségeket mondanak.

IV. SZENÁTOR

    Gyerünk,
    hadd halljuk.

HASTATUS

    Mendemondák.

IV. SZENÁTOR

    Add elő.

HASTATUS

    Azt mondják, Caesar él, mert meg sem ölték,
    jön ellenünk hatalmas, nagy sereggel,
    ragályt bocsát a serege előre,
    a kutak máris tőle véresek.

IV. SZENÁTOR

    Tovább.

HASTATUS

    Brutus nem halt meg. Ő a rossz.
    A szörnyűség oka. Hogy Róma vesztét
    Brutus okozta… – Brutus a szenátus.

VI. SZENÁTOR

    Mi, mind a hárman? Vagy csak egyikünk?

HASTATUS

    Ezek csak mendemondák! Hülyeségek!

VI. SZENÁTOR

    „Én úgy hallottam, valakit megöltünk,
    márminthogy mi, a szenátus, megöltük
    az egyetlent, ki megmenthette volna
    Róma lakóit.”

HASTATUS

    Hülyeség, uram.

V. SZENÁTOR

    Miért? Lehet, hogy valódi a hír.
    Bíráskodunk már pár órája. Téved
    az ember, főleg mint okos szenátor.

NEBULO

    Valami Augustusról is mesélnek.

HASTATUS

    Sok név forog közszájon. Egy sem él.
    Biztos, hogy nincsenek.

V. SZENÁTOR

    Ha élne egy,
    örülnék. Aki él, nem él örökké.

IV. SZENÁTOR

    Tiltsunk be minden istent. Sok az isten.

V. SZENÁTOR

    Mit ér ilyenkor egy-egy rendelet?

IV. SZENÁTOR

    Pénz kéne. Pénz.

V. SZENÁTOR

    Úgy látom, csereérték
    ma itt az élet. Legyen pénz az élet,
    és legyen centiélet, deciélet.

VI. SZENÁTOR

    Én nem viccelném el a helyzetet!

IV. SZENÁTOR

    Én sem azért tettem szert hatalomra,
    hogy most a korgó gyomrukat betömjem.
    Hát mit képzelnek? Apjuk vagyok én?!
    Kalóz létemre fejemet töröm,
    hogyan könnyítsek ezrek életén!

VI. SZENÁTOR

    Meglátásom szerint az itt a baj,
    hogy elvesztek a régi jó szokások,
    Rómát most meg kell terveznünk, nagyobb hát
    a hibalehetőség.

IV. SZENÁTOR

    Filozófus!

VI. SZENÁTOR

    Mert te még olvasni se tudsz, te barbár!

 

Egymásra rontanak.

 

V. SZENÁTOR

    Így lesz belőlem szép simán tirannus.

 

IV. és VI. szenátor szétválik.

 

VI. SZENÁTOR

    Meg kell vonnunk a városunk határát,
    temetkezni csak azon túl lehessen,
    és ott legyen a kivégzési hely.
    Sok népnél így szokás.

IV. SZENÁTOR

    Nahát, nahát!

VI. SZENÁTOR

    A nőügyet is meg kell oldanunk.
    Kevés a kurva.

IV. SZENÁTOR

    Tény.

VI. SZENÁTOR

    A massagéták
    között ha tegzét egyikük
    szekérre tűzi, mások feleségét
    szabadon használhatja.

IV. SZENÁTOR

    Massagéták?!

VI. SZENÁTOR

    A tapyroszok pár szülés után
    a feleséget másnak engedik.

IV. SZENÁTOR

    Tapyroszok?!

VI. SZENÁTOR

    Az albánok pedig…

IV. SZENÁTOR

    Az albánok?!

VI. SZENÁTOR

    …az eksztázisban élő
    bölcseket bilincsbe verik, imádják,
    táplálják egész évben,
    azután feláldozzák.

IV. SZENÁTOR

    Na és?

VI. SZENÁTOR

    A hindusoknál
    az adócsaló jutalma halál.
    A szogdianoszok a nyomorékot
    kutyáknak vetik élve, temetkező
    a kutyák neve ott. A hindu bölcs…

IV. SZENÁTOR

    Nem érdekel!

VI. SZENÁTOR

    …a piacon az árut
    ingyen veheti el.

IV. SZENÁTOR

    Mert van piac!
    Ha itt is volna, vinném az egészet!

VI. SZENÁTOR

    Van példa! Sok van! Rómának a törvényt
    megszabni végre: ez a hivatásunk!

V. SZENÁTOR

    Amit majd népünk rögvest szentesít.
    A bölcs nép. Amely élni tudja Caesart!
    A polgárháború csak tévedés volt,
    mondják a népek, nem is volt valódi,
    s hogy Róma rom, nem más, mint öncsalás,
    mert Róma áll, csak látni tudni kell!
    Ezeknek törvényt! Általunk! Szilárdat!
    Caesar palástját árulják banánért!
    Lyuk is van rajta! Brutus tőre által!
    De Caesar közben ellenünk vonul!

HASTATUS

    Ha szólhatok… Hogy Brutus köztetek van,
    azt nem hiszik sokan, mert, mint jelentik,
    van Brutus-szekta már. Így ellenük
    fordítható a népharag, ha kell.

V. SZENÁTOR

    Van Brutus-szekta. Pompás.

NEBULO

    Ugyanis
    Caesart meg Brutust adták a pojácák,
    akkor hallottuk nevüket először.

MILES

    Octaviust is játszották.

NEBULO

    Igen,
    játszották őt is, mint a győzedelmest,
    ki békét hoz Rómának nemsokára.

HASTATUS

    Octavius szektája egyre nő,
    mint kémeink jelentik.

V. SZENÁTOR

    Nagyszerű!
    Törvényt hozunk majd! Octaviusét!

HASTATUS

    Ja igen, csaknem kiment fejemből:
    begyűjtöttük a törzsfőket, de van
    közöttük pár király is.

IV. SZENÁTOR

    Lázadók?

HASTATUS

    Lehet, mert esedékes. Nem tudom.
    Mi összeszedtük őket, addig is.

 

Int. Katonák bevezetik a megkötözött foglyokat. Dominus bilincsben és jogarban, bicegve; Dux emberfejes köpenyben: Dalmaticus; két Druida, nagy szalmabábbal; mások babérkoszorúban, koronában, egyebekkel.

 

VI. SZENÁTOR

    Most mit tegyünk velük?

IV. SZENÁTOR

    Hát tudom én?

VI. SZENÁTOR

    Eresszük szélnek őket?

V. SZENÁTOR

    Nem vidámak.
    Nem élvezik, hogy megkötözted őket.

HASTATUS

    Maguktól jöttek volna, azt hiszed?

V. SZENÁTOR

    Azt nem. De nézd: szemükben bosszúvágy ég.
    Már ellenségeink.

HASTATUS

    Ezt én okoztam?

VI. SZENÁTOR

    Ki más?

HASTATUS

    Már volt szenátus itt, mióta
    Rómába értem, és minden szenátus
    azzal kezdte, hogy leszámolt velük!

VI. SZENÁTOR

    Tegyük mi is?

IV. SZENÁTOR

    Megtettük volna úgyis,
    csak nem jutott eszünkbe. Van hatalmuk!
    Törzsfők! Királyok! Hát hódoljanak
    választott városuk szenátusának!

V. SZENÁTOR

    Nos hát igen. De úgy emlékszem: eddig
    minden előző szenátus letűnt.
    A legutolsót mi tüntettük el.

IV. SZENÁTOR

    És?

V. SZENÁTOR

    Semmi. Csak úgy eszembe jutott.

VI. SZENÁTOR

    Mondjátok el, hogy tőlünk mit kívántok.

HASTATUS

    Beszéljetek, vezérek! Csönd. Nem beszélnek.

IV. SZENÁTOR

    Szedjétek el a jelvényeiket.

 

Katonák elveszik az emberfejes köpenyt, a jogart, szalmabábot, a babérkoszorút, a koronát, egyebeket.

 

V. SZENÁTOR

    Most jobb nekünk?

IV. SZENÁTOR

    Te folyton destruálsz!
    Unlak!

V. SZENÁTOR

    Már nem teszem. – Most jobb nekünk?

VI. SZENÁTOR

Az emberfejes köpenyt nézi.

    Szörnyű, hogy ember babonákban élhet!
    A mi korunkban! Fel nem foghatom!

 

Csönd.

 

HASTATUS

    Beszéljetek, királyok! Csönd. Nem beszélnek.

VI. SZENÁTOR

    Mi ez a báb?

IV. SZENÁTOR

    A belsejében ember
    égethető el. Láttam már ilyet.

VI. SZENÁTOR

    Ja persze, értem. Szép tágas belül.

DRUIDA

    Legfeljebb négy ember, ha éghet.
    Nem sok, de nem nő szalma már itt.
    Dühös az isten, többre vágyik,
    de ő nem ad szalmát nekünk,
    magára vessen az istenünk!

IV. SZENÁTOR

    Na, mit tegyünk velük?

VI. SZENÁTOR

    Feleljetek!

HASTATUS

    Beszéljetek, törzsfők! Csönd. Most sem beszélnek.

IV. SZENÁTOR

    Nem érdekelnek! És különben is,
    ma még semmit sem ettünk. Reggelit!

VI. SZENÁTOR

    Igaz. Hol késik? Bort és birkahúst!

 

Kis csönd.

 

IV. SZENÁTOR

Hastatushoz.

    Mi van?

HASTATUS

    Nem mondtam volna még?

IV. SZENÁTOR

    Mi van?

HASTATUS

    A helyzet az, hogy nem tudom, mi van.
    A barlangot, hol tartottuk az ételt,
    kifosztva leltük reggel.

IV. SZENÁTOR

    Úgy?

VI. SZENÁTOR

    Kifosztva?!

HASTATUS

    De nem mi tettük! Esküszöm, urak,
    ha van még isten esküdni való,
    hogy tegnap este óta éhezünk!

V. SZENÁTOR

    A seregünk, a seregünk is éhes?

HASTATUS

    Mindenki éhes! Nem tudom, mi lesz!
    Felhánytuk már az összes rejteket,
    figyeltetem: ki székel bő sarat,
    de majd csak délutánra lesz eredmény!

V. SZENÁTOR

    Sehol sincs étel?

HASTATUS

    Nincs, uram, sehol!

 

Csönd.

 

IV. SZENÁTOR

Fejhangon.

    Kinyírni őket! Kinyírni őket!

HASTATUS

    Rohanok, uram! Máris, uram!

 

Hastatus katonákkal gyorsan kivonszolja a törzsfőket.

 

V. SZENÁTOR

    Most hozzunk bölcs törvényeket!
    Szavazzunk erről-arról! Győz a többség,
    a kétharmados, demokratikus!
    Uralkodjunk! Előre! Csak vitézül!
    Gyorsan! Míg vér csorog az ereinkben!
    Míg melengeti csontunkat a hájunk!

VI. SZENÁTOR

    Mi lesz velünk, ha éhen pusztulunk?!

IV. SZENÁTOR

    Én megmondtam, hogy hullát kell zabálni!
    Megmondtam én! Megmondtam én előre!

VI. SZENÁTOR

    Az ötlet az enyém volt!

V. SZENÁTOR

    Bizonyítsd be.
    Állíts tanúkat jogszabály szerint!

VI. SZENÁTOR

    És ez még gúnyolódik is! Röhög!

MERCENARIUS

    Nem erre tartjuk önöket, uram.
    Tessék nekünk parancsba adni, kit
    mikor gyilkoljunk, és tessék nekünk
    élelmet adni, nőt és fekhelyet.
    Önök vezérek! Vezérkedjenek!

VI. SZENÁTOR

    Nehéz a kormányzás művészete.

MERCENARIUS

    Csinálni tessék, nem filozofálni!

 

Jön Praefectus, Pugnator, Martyr, katonák.

 

PRAEFECTUS

    Ez itt egy lázadó. És tébolyult.
    A szenátust akarta látni. Tessék.

MARTYR

    Ezek szenátorok?! Gyilkos erőszak
    befoghatja a számat, ám üvöltés
    szakad ki minden pórusomból, holtan
    is ordítják a csontjaim: ezek
    kalózok, rablók, nem szenátorok!

IV. SZENÁTOR

    Nem érünk rá. Elvinni, mint a többit.

MARTYR

    Mellette álltatok, mikor csupán
    egyetlen emberséges szóra vágyott,
    s az megmentette volna, ti azonban
    késsel szemébe, karmos körmötökkel
    a beleibe vájtatok, tudom, mert
    az embert én magamból ismerem:
    csámcsogtatok nyakán, s a körmeit,
    mikor még rángott, kővel ütlegelve
    zúztátok porrá, fülében vizet
    forraltatok, s a szenvedése láttán
    a kangörcs kéje taszította fáradt,
    nyáladzó, petyhüdt hímvesszőtöket
    egymás riszáló seggébe, ti disznók!

 

Katonák tetszést nyilvánítanak.

 

VI. SZENÁTOR

    Ez őrült.

V. SZENÁTOR

    Mondd, fiam, kiről beszélsz?

MARTYR

    Octaviusról! Megöltétek őt,
    a testét, ám a lelke bennem él,
    s ha nem leszek, majd lelke él tovább,
    ki tudja, éppen bennetek talán,
    kik engem most megöltök, gyilkosok!

V. SZENÁTOR

    Megöltünk néhány embert, jó fiam,
    minek tagadnám. Épp Octavius
    nevűt nem öltünk. Mindenkit, csak őt nem.
    Ezt én mondom, a gyilkos, felelősen.

MARTYR

    Számomra biztos érték volt: a mérce!
    Míg élt, mindegy volt, mely komor kulisszák
    közé szorult kétségek marta lelkem,
    tudtam, hogy van, hogy létezik; apám volt,
    vezérem, jobbik énem, csillagom,
    tetteim, szándékom bírája, hús-vér,
    fájó, tünékeny, könnyen pusztuló,
    de példa, ki a mocskos ősözönvíz
    spongyájaként vétket és zűrzavart
    magába szívott, megszorítva mégis
    csak tiszta vér volt, ami dőlt belőle.
    Nem védi meg már roppanó gerincem,
    hol ember volt, most bűzlő húscafat van,
    de épp ezért kell most már énnekem
    gyarló létemre tisztulnom a kínban.

VI. SZENÁTOR

    Meglesz a kínod, megkapod. Vigyétek.

MARTYR

    A kétségbeesés, mit őseink
    tudtak és éltek, ad talán erőt
    nekünk is, ad talán még életet
    annak, ki nem pusztul az áldozattal,
    s az élethez reményt is ad talán,
    hogy nem kell túl soká énünkbe zártan
    időznünk itt, az idő zátonyán.

PRAEFECTUS

    Őrült, de szépen szól. Hagyjátok élni.

V. SZENÁTOR

    Ha hirdeti, hogy nincs Octavius,
    egész szektát zúzunk szét általa.
    Tegyük közhírré. Erős a szenátus,
    hisz fantomokat is képes legyőzni.

MARTYR

A katonák között álló Anonymusra mutat.

    A főhóhér! Lássátok, íme, ő az!
    Nem láttam ölni, mert orozva gyilkol,
    de van titkos, nem látható szemem,
    s az látja benne azt, aki valóban!
    Tagadni mernél? Szólj! Tagadj, ha mersz!
    Az áldozat néz rád a túlvilágról!

 

Csönd, Anonymust nézik.

 

ANONYMUS

    Példátlan! Vigyék már el. Émelyítő!

 

Elfut. Csönd.

 

IV. SZENÁTOR

    Elvinni! Gyorsan! Végezni vele!

PRAEFECTUS

    Hagyjátok futni, hátha igazat szól.

IV. SZENÁTOR

    Kinyírni! Ez parancs!

PRAEFECTUS

    Ha akarom.
    Ha nem akarom, nem parancs, uram.

VI. SZENÁTOR

    Lázadó! Felkoncolni!

PUGNATOR

    Jó uram,
    kérlek, gazdálkodj jól a szavaiddal.
    Ki tudja, hátha nem vagy már szenátor.

V. SZENÁTOR

    Jól van, fiúk. Egy bolondos miatt
    kár lenne ölre mennünk. – Elmehetsz.

MARTYR

    Lesújt, és bosszút áll és megkegyelmez.
    Mert lennie kell jognak és parancsnak.

V. SZENÁTOR

    Az előbb azt mondtad, hogy meg van ölve.

MARTYR

    Őt nem lehet megölni.

V. SZENÁTOR

    Mégis él?
    Ez jó hír. Nem vagyunk hát gyilkosok.

MARTYR

    Veletek nincs beszédem. Öljetek meg,
    halandó voltam. Aki nem halandó,
    majd bosszút áll.

IV. SZENÁTOR

    Azt mondod, nem halandó?

MARTYR

    Mert jönni fog, tudom. Megjött talán már,
    csak rejtezik még. Ő tudja, miért.

V. SZENÁTOR

    Te gyűlölsz minket.

MARTYR

    Így van.

V. SZENÁTOR

    És miért?
    Mi váltotta ki szenvedélyedet?
    Csak nem az, hogy halandót ölt kezünk,
    de, minthogy nem halandó, meg sem öltük?

VI. SZENÁTOR

    Mit társalogsz egy veszett tébolyulttal?

V. SZENÁTOR

    Hallgatsz? Tettünk mi neked bármi rosszat?
    Hallgatsz tovább? Nem látod? Éhezünk
    magunk is! Talán nem célunk az ínség
    megszüntetése? Mit tegyünk, ha senki,
    senki se dolgozik? Ha dúl a káosz?
    Tessék, legyél szenátor, és uralkodj
    helyettem, ám szerezz ételt, ha tudsz.

MARTYR

    Tudom, hogy itt van Rómában, de azt is
    tudom, hogy megtalálni nem fogod.

V. SZENÁTOR

    Miért nem?

MARTYR

    Mert őt nem lehet megölni.

V. SZENÁTOR

    Így hát nem ember.

MARTYR

    Ember.

V. SZENÁTOR

    Gondolod,
    hogy van, akit mi ne tudnánk megölni?

MARTYR

    Őt soha, senki.

V. SZENÁTOR

Praefectushoz.

    Látod, tébolyult.
    Kár volna érte fellázadnotok.

PRAEFECTUS

    Tébolyt csak őrülettel orvosolhatsz,
    az elmeél nem vágja, belecsorbul
    a lágyultnak teremtett agyba, és
    bölcsen belátod: magad is bolond vagy.
    Én már tudom, bár ez sem jó vigasz:
    ha van betegség, józanságom az.

IV. SZENÁTOR

    Nincsen mit ennünk, és ti bölcselegtek!

VI. SZENÁTOR

    Tudsz jobbat? Mondd hát! Fussunk el? Hová?
    Fohászkodjunk? Tegyük. De nincs kihez!

MARTYR

    Így véltem én is egykor, mert sokáig
    forgott hibás körben gondolkodásom,
    és hánykolódtam hit s nem-hit között:
    azt hittem, élnem kell, és tűrhetetlen
    türelmetlenség akadályozott
    a célomat: az életet elérnem.
    De jött a pillanat, sugallatára
    megrázkódtam, levedlettem az évek
    rám kövült gyűrűit, és mint a hályog
    fájó, de látó szemről, úgy szakadt le
    az énem burka rólam. Itt vagyok hát,
    megölhettek, mert az a dolgotok,
    s az én dolgom, hogy haljak boldogan.

V. SZENÁTOR

    Nem lenni könnyű. Azt mondd meg, hogy éljünk!

IV. SZENÁTOR

    Éhes vagyok!

MILES

    Mi szintén éhesek!

PUGNATOR

    Már itt sincs étel.

PRAEFECTUS

    Itt nincs? Érdekes.

VI. SZENÁTOR

    Mi lesz velünk most?

V. SZENÁTOR

    Nem tudom.

IV. SZENÁTOR

    Ki tudja?

MARTYR

    Hát mégsem öltök meg? Hatott a hit!
    Akkor már itt van! Hallom lépteit!

 

Jön Praeco, dobol.

 

PRAECO

    A bölcs szenátus úgy határozott,
    hogy vérdíjat tűz ki az átkozott
    Augustus nevű bandita fejére.
    Ki élve látja, fogja is el élve!
    Augustus holtan feleannyit ér!

PUGNATOR

    Mennyi a vérdíj?

PRAECO

    Szenátusi tagság.

PUGNATOR

    Mennyi a fele?

PRAECO

    Mennyi? Feleannyi. Dobol.
    A bölcs szenátus úgy határozott…

IV. SZENÁTOR

    Elfogni!

 

Katonák elfogják Praecót.

 

PRAECO

    Törvényen kívül álltok, banditák!
    A szenátus tiltott be, rendelettel!

VI. SZENÁTOR

    Milyen szenátus űzi azt a fickót,
    ahogy hívjátok – Augustus nevűt?

PRAECO

    A törvényes szenátus.

V. SZENÁTOR

    És miért?

PRAECO

    Mert Augustus megölte fővezérünk,
    Caesar rokonát, bölcs Octaviust!

VI. SZENÁTOR

    Caesar él?

PRAECO

    Nem. Húgának unokája,
    Octavius jött békét hozni, ám
    Augustus Caesar nevében megölte.

MARTYR

    Az áldozat feltámad gyilkosában!
    Octaviust ő maga ölte meg,
    nevet cserélt, mert Augustus is ő!

PUGNATOR

    Menjünk, uram. Jobb ezt távol kivárni.

PRAEFECTUS

    Nem sürgős. Most már kíváncsi vagyok.

MILES

    Ez nem szenátus. Ezek itt csalók.

NEBULO

    Könnyen lehet.

MERCENARIUS

    Már volt ilyenre példa.

V. SZENÁTOR

Térdre esik Praeco előtt.

    Hajítsd el, kérlek, végre maszkodat!
    Valld be, hogy Augustus vagy! Légy kegyelmes!

IV. SZENÁTOR

    Én álmodom, vagy mindenki megőrült!

V. SZENÁTOR

Martyrhoz.

    Örvendj, a hősöd itt van, elvezet
    Rómánkba újra! Nemhiába vártuk!

PUGNATOR

    Uram, lehet, hogy isten van közöttünk?

IV. SZENÁTOR

    Nem látod? Hallgat! Ő sem hiszi el!

V. SZENÁTOR

    Bólints! Elég nekem, ha bármi jelt adsz,
    én intésedre ugrom, mint kutyád!
    Add meg nekem, hogy célom te legyél,
    szerelmes hitbe pólyálhassam elmém
    éhségnél fájóbb, lüktetőbb sebét!
    Bocsásd meg nekem vétkeim, ha voltak,
    ember vagyok csak: minden áldozat
    és minden hóhér ember – te ne tudnád,
    ki ember nem vagy? Benned párosul
    a jó, mi emberé, s a megbocsátás,
    mit ember soha nem tud gyakorolni!

Feláll, kikapja Praeco kezéből a dobot és a dobverőt.

    Az álcádat most átveszem. A jöttödet,
    ha méltónak vélsz, engedd kidobolnom!
    Erős tüdőmből hallja Róma népe,
    hogy csoda történt: itt a halhatatlan!

 

Dobolva elrohan.

 

IV. SZENÁTOR

    Futóbolond.

PRAECO

    Ne bántsd, hisz ő csak ember.
    Az voltam én is egykor. Tévedés volt.
    Borzongok. Hosszú volt a tévedésem.
    Hol ember állt, ott most a képe van csak.
    Vázában én, az isten jöttem el.

MARTYR

    Őt én látom csak, mert ő láthatatlan!
    Te nem vagy az! Téged akárki láthat!

 

Mercenarius ledöfi Praecót, az eldől. Csönd.

 

PUGNATOR

    Királyok nélkül bóklásznak a népek,
    felnőhetetlen gyermek, aki él,
    árvák a csecsemők, árvák a vének,
    mindenki árva,
    vár a csodára,
    mindenki fél, és mindenki remél.

PRAEFECTUS

    Különös vakság lett úrrá mirajtunk.
    Mióta látunk, így látunk; talán
    a ráció sem más, mint indulat,
    s a fékevesztett, tagolatlan ösztön
    beszél belőlünk szillogizmusokban.
    Lehet, hogy semmi sem igaz, ha látjuk,
    ha értjük. Érzelmünk is csal talán.
    De úgy érzem most – vakság, öncsalás –,
    hogy Augustusnak vagyok hadsegéde.

PUGNATOR

    Esküdjetek föl Augustus nevére!

KATONÁK

    Esküszünk!

PUGNATOR

    Ti is.

MILES, MERCENARIUS, NEBULO

    Esküszünk!

PUGNATOR

    A szenátussal mi legyen?

PRAEFECTUS

    Ássátok földbe őket.
    Talán csak arra jó a hit, hogy újra
    legyen jogunk gyűlölni, öldökölni.

 

Praefectus, Pugnator, katonák el.

 

IV. SZENÁTOR

    Ezt nem szabad! Ezt nem lehet velünk!

 

Miles, Nebulo, Mercenarius földbe dugja a két szenátort, köveket raknak rájuk, csak a fejük van kint.

 

MARTYR

    Kínozzatok meg! Jöjjön kínom által!

MERCENARIUS

    Hadd kínlódjon. Dugjátok oda őt is.

 

Martyrt a két szenátor mellé dugják nyakig.

 

MILES

    Most mi lesz? Kire esküdtünk mi fel?

MERCENARIUS

    Nem mindegy? Biztos lesz majd palotája.
    Elötte őrség. Mi leszünk az őrök.

MILES

    Jó volna enni.

MERCENARIUS

    Jó lenne bizony.

 

Mercenarius, Miles, Nebulo el.

 

IV. SZENÁTOR

    Ez nem fordulhat elő, épp velem!

VI. SZENÁTOR

    Mit óbégatsz, te műveletlen állat?
    Ellent sem álltál, én vitéz kalózom!

IV. SZENÁTOR

    Mert mindig leszavaztatok ti ketten!
    Hogy így meg úgy, hogy megnyerni a népet!
    Hogy korai a véres diktatúra!
    Én megmondtam, hogy ki kell nyírni őket!
    Mindet! A népet! De ti így meg úgy,
    a nyakatekert filozófiákkal!
    Én, ilyenekkel! Ökör vagyok én is!
    De nem baj. Ha ezt megússzuk, ígérem,
    elsőként téged nyírlak ki, azonnal!

MARTYR

    Ez már a szenvedés? Vagy lesz nagyobb is?

IV. SZENÁTOR

    Mért, nem elég ez? – Emberek! Segítség!

 

Jön Actor, Ioculator, Scurra, Fictor, utóbbi néhány kőszobrot húz kiskocsin, csak a testük van kifaragva, a fejük nem.

 

IV. SZENÁTOR

    Segítség!

IOCULATOR

    Ezeket itt földbe ásták.

VI. SZENÁTOR

    Szenátorok vagyunk! Segítsetek!

IOCULATOR

    Szenátorok.

ACTOR

    Jobb békén hagyni őket.
    Biztosan okkal ülnek ott szegények.

VI. SZENÁTOR

    Színész vagy! Emlékszem! Játékjogot
    adtam neked!

ACTOR

    Az arcmemóriám
    csekély. – Pojáca, láttad már?

SCURRA

    Nem én.
    Nézzétek, bölcs szenátorok: a társunk
    színészből, minthogy boltunk veszteséges,
    szobrásznak állt. De szobrai fejét
    még óvakodik kifaragni. Vár,
    hogy felbukkanjon kőbe vésni méltó,
    pénzért kifaragható, eladható arc.
    Míg nincs ilyen, csak testeket farag.
    Bölcsen cselekszi, mert ha rólatok
    készített volna szobrot, amikor még
    szenátorokként tündököltetek,
    most verhetné fejét a szobrotokba.

IV. SZENÁTOR

    Jutalmat kaptok! Róma romjait!
    Minden kövét szobornak! Ássatok ki!

FICTOR

    Igazi mellszobornak látszanak, nem?
    A különbség csak az, hogy jár a szájuk.

MARTYR

    Octavius feltámad, bosszút áll!

SCURRA

    Na nézd, most már a szenátus is őrült!

IV. SZENÁTOR

    Ő nem szenátor! Lázadó!

VI. SZENÁTOR

    Őt nem muszáj kihúznotok!

SCURRA

    A sziklatörmelék nyomása sem
    sajtol ki lelketekből semmi jót?!
    Kuksoljatok tovább e lázadóval,
    és magoljatok szolidaritást!

MARTYR

    Megöltétek a testét, mindhiába!
    A lelke bennünk vándorol!

ACTOR

    Ez jó szerep. Fej van a színpadon,
    nincs neki teste, és beszél, beszél,
    és mellette a hulla, mint ez itt.

IOCULATOR

    Eljátszom.

FICTOR

    Inkább én.

IOCULATOR

    Te gyáva voltál,
    faképnél hagytad szent művészetünket.

SCURRA

    Kőképnél hagyta.

ACTOR

    Nem vitatkozunk.
    A szereposztás joga az enyém.
    Én játszom.

SCURRA

    Így megy ez minálunk,
    tekintetes szenátorok: hatalmi szóval.
    Majd intézkedjetek, hogy Róma népe
    vezesse be a demokráciát.

MARTYR

    Octavius feltámad! Eljön értem!

ACTOR

    Szörnyű a buta, félművelt közönség!
    Hiába mondom, hogy mi fikciót
    tényekkel elegyítünk darabunkban,
    hogy Caesar, Brutus élt, de sosem élt,
    csak játék hőse bölcs Octavius,
    nem hiszik – nekem, aki kitalálta!
    Ha nem játszanánk el nekik a múltat,
    ha nem rágnánk szájukba, hogy kik ők,
    semmit sem tudnának a tébolyultak,
    s nem élnék át, mit élnek, az időt!
    – Ez jó tiráda. Feljegyzem magamnak.

 

Jön a tömeg.

 

CIVIS

    Hiába várunk hajnal óta mind,
    már hadsereg sincs! Nincsen hadsereg!
    Ingyenkosztot sem osztanak! Gyalázat!

IGNOTUS

    A szenátus a vétkes!

VENDITOR

    Nincs szenátus!

RUSTICUS

    Az nem lehet, hogy nincsen felelős!

V. SZENÁTOR

    A földben ülnek! Ők azok!

IV. SZENÁTOR

    Ő is szenátor, aki vádol!

IGNOTUS

    Megölni öket! Kinyírni őket!

RUSTICUS

    Minden kecskémet elrabolták!
    Felfalták! Kövezzük meg őket!

ARDENS

    Így nem szabad! Így nem lehet!

COLONA

    Vájjátok ki a szemüket!

MARTYR

    Augustus eljön, megsegít!

INSANUS

    Augustus nevét ne vedd a szádra!

TIMIDUS

    Augustusért öljük meg őket!

MARTYR

    A gyilkos Brutus álnokul
    megölte! Bűnhődjék meg érte!

ACTOR

    Mit tudsz te Brutusról, akit
    én önlelkemből ismerek?!

OCCULTATOR

    Augustus óvja a szenvedőket!

TIMIDUS

    Öljük meg őket! Öljük meg őket!

FUR

    Augustus eljön, ad kaját!

COLONA

    Tépjük ki körmét, fogát, haját!

MARTYR

    Augustus eljött! Én vagyok!

CIVIS

    Lakoljatok! Lakoljatok!

 

Megkövezik a földben ülőket, fejük is eltűnik a kövek alatt.

 

ULLUS

    Megölni mindazt, aki gyilkos!
    Brutus sem élhet! Halál reá!

VENDITOR

    Brutus! Nézzétek! Ismerem!
    Láttam, amikor Caesart megölte!

ACTOR

    Én színész vagyok! Én művész vagyok!

COLONA

    A szívét, a szívét akarom!

 

Rávetik magukat Actorra, megölik.

 

TIMIDUS

    Brutus is meghalt! Végre! Vége!

ULLUS

    Octavius már vár a hírre!

INSANUS

    Augustus itt van már közel!
    Augustus lépte döng, dübög!

VENDITOR

    Bosszú az elmaradt ebédért!

MIND

    Bosszú! Bosszú! Bosszú! Bosszú!

 

Sokan elrohannak.

 

IOCULATOR

    Megölték! Őt! Mert nagy színész volt!
    Ez őrület! Ez őrület!

PERITUS

    Brutus volt. Ne gyászold, különben
    Caesar, mint cinkost, megölet!

ARDENS

    Téboly!

SOLLERS

    Már véget ér hamar.
    Most állam lesz az állam újra.

CARNIFEX

    Hóhér leszek hát nemsokára.

SOLLERS

    Mint Augustusnak hívei
    és régi fegyvertársai,
    bizottság lettünk most mi ketten,
    megvizsgáljuk, megállapítjuk,
    ki és hogyan viselkedett,
    mikor és mennyit vétkezett,
    mérlegelünk, és döntést hozunk,
    Augustus dönt miáltalunk.

PERITUS

    Kezdjük hát. Sorban jöjjetek.
    Hiszem, hogy vallomásotok
    őszinte lesz, mert tudnotok kell:
    mi vétlent ritkán bűntetünk.

FICTOR

    Szobrász vagyok! Épp őt faragtam,
    de közbejött a csőcselék!

SOLLERS

    A nép, a nép, a nép, a nép!
    – Szobrász.

PERITUS

    Kell szobrász?

SOLLERS

    Kell. – Elég,
    befogadunk a kebelünkbe.
    – Tovább! Mindenki vallani fog!
    Van törvény! Augustusi jog!

PERITUS

    Vallani! Vallani!

SOLLERS

    Valljatok!

 

Jön Praefectus, Pugnator, Miles, Hastatus, Mercenarius, Nebulo, katonák.

 

PUGNATOR

    Augustus szent nevében!

SOLLERS

    Itt a had!
    Augustus katonái! Éljenek!

PUGNATOR

    Kik vagytok?

PERITUS

    Bizottság vagyunk, az isten
    híveit lajstromozzuk éppen.

PUGNATOR

    A híveink! Mindegyre több a hívünk.

SOLLERS

    A szobrász máris faragja a szobrát.

PRAEFECTUS

    Augustus szobra készül?

FICTOR

    Igenis.

PRAEFECTUS

    Mindegyik ő lesz?

FICTOR

    Természetesen.

PRAEFECTUS

    Úgy látom, kész a teste.

FICTOR

    Igenis.
    Már csak az arcát fogom kifaragni.

PRAEFECTUS

    Milyen lesz?

FICTOR

    Úgy vélem, hasonlatos lesz.

PRAEFECTUS

    Őhozzá?

FICTOR

    Hogyne. Jó szobrász vagyok.
    Bár jobb lenne, ha itt állna előttem.
    Modell után készül a jó szobor.

PRAEFECTUS

    Dolgozz tovább, míg nincs itt, addig is.

FICTOR

    Feltétlenül. A nyári palotáját
    díszítik majd a szobrai. A csarnok
    valahol itt lesz.

PRAEFECTUS

    Én is úgy tudom.

PUGNATOR

    Őrök! A csarnok főbejáratához!

 

Hastatus, Miles és Mercenarius kilép.

 

PRAEFECTUS

    Már szobra készül. Augustus-szobor.

PUGNATOR

    Jó jelnek vélem. Egyre több a hívünk.

PRAEFECTUS

    Már csarnok épül. Palotája épül.

PUGNATOR

    Felépül Róma. Most már biztosan.

PRAEFECTUS

    Valahogy újak itt az emberek.
    Lehetek új, más én is még talán.
    – Gyerünk, fiúk! Jótékony szédület
    repítsen új, más, szebb romok közé!

PUGNATOR

    Augustus szent nevében!

SOLLERS

    Éljen!

PERITUS

    Éljen!

 

Praefectus, Pugnator, Miles, katonák el.

 

PERITUS

Fictorhoz.

    Szóval te láttad.

SOLLERS

    Ismered? Mesélj!

PERITUS

    Őszinte légy! A hóhér is figyel!

FICTOR

    Csekély az én tudásom! Kell az arca!
    Emlékezetből oly nehéz faragni!

SCURRA

    Ha szükséges, használd az arcomat.
    Nagyolni jó lesz. Orr, fül, szem, halánték,
    száj, áll, minden van rajta, ami kell.

FICTOR

    Hát, nem tudom. Ezt lehet így, bizottság?

SOLLERS

    Én szobrász nem vagyok.

PERITUS

    Itt ő a szobrász,
    tudnia kell. – Dolgozz! Mert ez a lényeg!
    Ha jó szobor lesz, cézár megjutalmaz.
    – A követ, melyre Caesar vére hullt,
    hozzuk elő. Majd arra lép, ha megjön,
    beiktatása így lesz végleges.

 

Sollers, Peritus el.

 

FICTOR

    Pojáca, megmentettél, köszönöm!
    Most pedig tűnjünk innét, mielőbb!

IOCULATOR

    Temessük el! Segített, és szerettük!

FICTOR

    El innét! Bárhová, csak messzire!

SCURRA

    Én otthon vagyok ebben a világban.

FICTOR

    Megölnek itt!

SCURRA

    Ezért az otthonunk.
    Itt játszani lehet. Még rengeteg
    szép, új szerep vár. Rögtönözhetünk.

FICTOR

    Én félek!

SCURRA

    Nem kell félned. Ismered.
    Szobrásza vagy. Szüksége van terád.

FICTOR

    Megőrültél te is! Hisz nincsen arca!

PIUS

    Faragd meg, szobrász! Legyen szép az arca!
    Életre kel a kő, mint szép mesékben,
    s ha érzi kezed melegét, ha lényed
    egésze őt imádja, megjutalmaz
    az emberarcú kő: felment magadtól.
    Különben vétkes vagy, mert mozdulatlan,
    némán tűrted, hogy megkövezzenek
    élőket élők. Mert a gyilkosok
    cinkosa vagy, s a lelkifurdalás
    az őrületbe hajt, ha nem hiszed,
    hogy cinkosságod mégsem gyávaság volt,
    de áldozat, mit életnél nagyobb
    szentségért hoztál – ez neked a kő.
    Művet faragj, és hidd, hogy izmodat
    lemészárolt ártatlanok vezérlik,
    hogy értük voltál gyáva te, az élő,
    mert holtak vágyát rögzíted a kőben.
    Emlékmű készül szép illúziókról.
    Emlékmű arról, ami lesz talán,
    vagy soha nem lesz, mégis eleven,
    mert életvágy: mert sehol sincs az élet.

FICTOR

    Nem értem.

SCURRA

    Nem baj. Itt az én fejem:
    felfogni és modellnek egyaránt jó.

 

Odébb vezeti Fictort, kezébe adja a vésőt és a kalapácsot. Fictor dolgozni kezd az egyik szoborfejen. Jön Ardens.

 

ARDENS

    Ki látta Augustust közületek?

MILES

    Mit mondjak?

HASTATUS

    Szolgálatban nem beszélünk.

ARDENS

    Ki látta őt, ki látta?!

MILES

    Ő beszélhet?

HASTATUS

    Civil, hát jár a szája. – Menj tovább,
    tilos zavarni. Nem szabad beszélni.
    A palotáját őrizzük, az álmát.

ARDENS

    Palota? Hol van? Álom? Milyen álom?
    Kié? Itt sziklák vannak, és az ég!
    Itt nincsen más! Nincs! Semmi más!

HASTATUS

    Ha így van,
    nincsen parancsunk, hogy ne öldököljünk,
    és akkor téged meg is ölhetünk.

ARDENS

    Miért tennétek?

HASTATUS

    És miért ne tennénk?
    Jóember, menj tovább. Kegyes a cézár,
    a kétkedők is mind, mind hívei.

CARNIFEX

    Egy csillagászt is felkötöttem egyszer.
    Hosszan mesélt utolsó éjjelén.
    Én megkérdeztem: mi a csillagász
    nappal, mikor a csillagok kihunynak?
    Ő azt kérdezte: mik a csillagok?
    És megfelelt. Nem tudja, azt felelte.
    És elmesélte: matematikánk,
    mely csillagok járását jelzi szépen,
    ránk jellemző, és nem a csillagokra.
    Az elvont formulák, így vélte ő,
    agyunk zenéjét kottázzák papírra,
    ha bármit nézünk, önmagunkba nézünk,
    mert látásunk belül van, és a törvény,
    mely értenünk segít, nincs nélkülünk.
    Eretnek volt e gondolata akkor,
    s a kellemes társalgást megszakítva,
    mert jött a hajnal, felkötöttem őt.

ARDENS

    Mért mondod ezt?

CARNIFEX

    Mert ránk vonatkozik.
    S ha mást, netán e tiszta gondolat
    ellenkezőjét mondanám, az is,
    mint csillagászom mondta, ránk hasonlít.
    Mert mi vagyunk az őrület, a téboly,
    és osztozunk a legszebb logikán.
    Mert ránk hasonlít Róma, amilyen volt,
    és ránk hasonlít ez is, ez a rom,
    és ránk hasonlít Róma, amilyen lesz,
    s ha nem lesz, nemlétünkkel lesz rokon.

 

Jön Fervidus.

 

FERVIDUS

    Reménytelen! Reménytelen! Reménytelen!
    Reménytelen illúziókban élni,
    de tisztán látni reménytelenebb,
    reménytelen nem tudni, ám tudásunk
    a nem tudásnál reménytelenebb,
    reménytelen a cél, a céltalanság,
    meghalni sincs remény, míg él az ember:
    mindentudásunk burkát szétrepeszti
    az elfogadhatatlan életösztön.

 

Jön Peregrinus.

 

PEREGRINUS

    Elmenni, el, csak innét el, hová
    emberszem nem lát, ahol messze-messze
    bután, hülyén, éretlen él az ember,
    Rómába, el! Mert létezik valódi,
    hatalmas, gazdag Róma: álmainknak
    városa; létezik, mert romjait
    meglátni, elfogadni nem lehet;
    mert el kell menni térképtelenül,
    menni muszáj, gyűlölve társainkat,
    valódi társakat remélve távol;
    fohászkodni muszáj a messzeséghez:
    légy szép, legyél határtalan,
    hogy kiláthassak abból, ami van;
    hallgass meg engem, messzeség;
    erősítsd meg a lelkemet,
    gyáván és lustán, mint az ember,
    maradni vágyom és remélni,
    remélni gyáván és hülyén,
    de ha gyönge lévén, itt maradnék,
    ha itt maradnék, messzeség:
    hadd szökhessen a képzelet!

 

Jön Liberator, nyomorékok, tömeg.

 

LIBERATOR

    Octavius ha sebre néz, a vérzés
    eláll, a végtag visszanő. A lábamat
    varázsszavával ő helyezte vissza,
    mikor térdből levágták. Érte vívtam
    véres csatában. Reménykedjetek!

MISER

    Octavius! Octavius!

LIBERATOR

    Eljön, mert jön már! Várakozzatok!
    Ez itt a hely, hol orvosolni fog!
    Térdre! Térdre! Kiáltsátok nevét,
    és jönni fog, mert jön már, közelít!

MISER

    Octavius! Octavius!

 

Jön Caverna.

 

CAVERNA

    Az arcomat álmomban láttam én,
    ránc nem volt rajta, láttam a tükörben,
    apám tartotta, vele jártam ott,
    hol rom van most, de hajdan Róma állt,
    és jó volt látnom holt apámat,
    Rómában körbevitt, mesélt,
    és Róma szép volt, ép, egész,
    nem volt még ránc az arcomon.
    Így szólt akkor az én apám:
    Octavius az én nevem.
    Szeretem őt! Szeretem!

MISER

    Octavius! Octavius!

 

Jön Civis.

 

CIVIS

    Augustus itt van, büntet már, a hullák
    püffedten kortyolják a Tiberist!

 

Jön Timidus.

 

TIMIDUS

    A csapatok! A csapatok betörtek!
    Jönnek már Caesar hadai felénk! Kirohan.

 

Berohan Puer, Occultator.

 

PUER

    Itt van már? Itt van?

OCCULTATOR

    Itt kell lennie!
    Mindenki erre száguld, látni őt!

 

Jön Sollers, Peritus, a kőlapot cipelik.

 

SOLLERS

    Ez itt a kőlap, Caesar vére rajta!

PERITUS

    E kőre lép fel új uralkodónk!

 

Berohan Nobilis, Rusticus, Colona, Fur.

 

NOBILIS

    Már földet oszt! Az érdemek szerint!

RUSTICUS

    Hatalmas birkanyájak pásztora!

COLONA

    Répát hoz! Hagymát! Datolyát! Narancsot!

FUR

    Úgy hírlik, drágakövek ezreit
    húzzák utána aranytaligákon!

 

Berohan Rector, utána tömeg.

 

RECTOR

    Ez itt a Fórum! Itt várják a hívők!
    A bűnösökre itt sújt! Itt kegyelmez!

 

Jön Anus kurvákkal és heréltekkel.

 

ANUS

    Fegyelmezetten! Nem kacsingatunk!
    Nem vihogunk, büdös cafkák! Mi szent
    szüzekhez méltóan viselkedünk!
    Az ő papnői vagytok, riherongyok!

MISER

    Az ő papnői! Megjöttek a papnők!

 

Jön Usurpator zenészekkel.

 

USURPATOR

    Itt van a legnagyobb tömeg,
    idejön ő is biztosan.
    Hangoljatok. Ha megjön, azonnal
    fújjátok meg a harsonákat!

 

Zenészek hangolnak. A földből előmásznak a tapogatózó vakok.

 

CONDITUS

    Izzadság. Bűz. Zaj. Nagy tömeg.
    Álljatok sorba. Előre az aprók,
    mögéjük a szálasabbak. Látni fogtok,
    mihelyt megérkezik.

CAECUS

    A magasabbak
    előttem állnak! Nem látom meg őt,
    ha eltakarják!

CONDITUS

    Hátra, szálasabbak!
    Könyöktávolság! Igazodj!

 

Jön Ullus.

 

ULLUS

    Ételt hoz! Palotákat! Szolganépet!
    A hadseregét láttam már!
    Hatalmas, erős hadak! Augustus katonái!

 

Jön Arum farkaskölyökkel.

 

ARUM

    Te szép, te jó, te szőrös és meleg!
    Én éhezem, hogy fölneveljelek!
    Hatalmas vad leszel! Ha meghalok,
    voníts a síromon, voníts, te szép,
    hatalmas, jó, te szőrös és meleg!

CAECUS

    Hatalmas! Szép! Jó! Szőrös és meleg!
    Augustus! Nézz ránk! Itt áll sereged!

CONDITUS

    Én rejtegettem sok-sok éven át,
    tápláltam, óvtam őt a föld alatt,
    és megmaradt és megmaradt
    és eljön! Zúgjanak a harsonák!

MISER

    Jön már! Egyszerre itt terem!

CAECUS

    Látom már! Jön már fényesen!

 

Jön Anonymus, Prudens.

 

ANONYMUS

    Várják.

PRUDENS

    Rajongók. Tébolyultak.

ANONYMUS

    Imádják. Nézd, már térdepelnek.

PRUDENS

    Gyávák.

ANONYMUS

    Hallod? Már énekelnek.

PRUDENS

    Szemükre hályogot növesztenek,
    fülüket énekükkel dugaszolják
    a tudni gyöngék, tudni gyávák.
    Rabnak születtek.

ANONYMUS

    Úgy van. Emberek.

 

Föld alól ének hallatszik.

 

ARDENS

    Gondolni nem! Gondolni nem!
    Az énekük az énekem!

FERVIDUS

    Hagyjon már el az ép eszem,
    tudásom, világnézetem,
    nyeljem le fuldoklásomat,
    hadd öntsem énekükbe én is
    a hangomat, a hangomat!

 

Jön Timidus és V. szenátor, dobol, megáll.

 

TIMIDUS

    Csodát nekünk! A legnagyobb csodát!
    Embert nekünk! Már érettek vagyunk rá!
    Verjen, öleljen, öljön meg, ha kell,
    szenvedni jó, ha van kitől,
    tűnjön elő a semmiből!

MISER

    Octavius! Hatalmas, bölcs vezér!
    Fölöttünk semmi sincs! Egünk legyél!

CAECUS

    Augustus ő, a méltó,
    a sorsunkat vigyázó,
    az életet kiáltó,
    a célunkat kitűző!

 

Jön Puella, Vidua.

 

PUELLA

    Szerelmesem! Szerelmesem!

COLONA

    A terhem ő! A gyermekem!

VIDUA

    A gyászom ő! Az életem!

 

A háttérben népek vonulnak. Jön Insanus.

 

INSANUS

    Augustus lépte döng, dübög,
    vonul a szemhatár mögött!
    Üget felénk a horizont,
    hol összeszűkül, ott a pont!
    Mélyül a színhely, nyílik a méhe,
    méltó fiát megszüli végre!

 

Jön Venditor.

 

VENDITOR

    Megérkezett! Megérkezett!
    Octavius! Megérkezett!

 

Ioculator elé veti magát.

 

IOCULATOR

    Csak játszottam! Nem őt! Antoniust!

TÖBBEN

    Octavius megérkezett!

IOCULATOR

    Nem én játszottam! Ő volt! A pojáca!

VENDITOR

    Én láttalak! Én láttalak!

INSANUS

    Augustus lépte döng, dübög!

TIMIDUS

    Caesar, Caesar feltámadott!

KÓRUS

    Octavius! Octavius!

ELLENKÓRUS

    Augustus! Augustus!

KÓRUS

    Octavius! Octavius!

ELLENKÓRUS

    Augustus! Augustus!

 

Két oldalra rendeződnek, előkerülnek a fegyverek, középen üres tér, V. szenátor odaugrik, dobol.

 

V. SZENÁTOR

    Titkot mondok! Titkosat!
    Feltárom a titkokat!

HANGOK

    Csönd! Csönd! Figyeljetek!

V. SZENÁTOR

    Octavius bölcs, nagy vezér!
    Augustus volt az álneve!
    Rejtezik még, mert arra vár,
    hogy összegyűljön a serege!
    Nem haddal jött, mert Róma népe,
    ti vagytok mind a serege!
    Augustus bölcs és nagy vezér,
    Octavius az álneve!

 

Két druida felgyújtja a szalmabábot, bentről hangok: „Augustusért! Augustusért!”

 

USURPATOR

    Fújjátok meg a kürtöket!

 

Fanfárok szólnak.

 

V. SZENÁTOR

Dobol.

    Hódoljanak a törzsfők!
    Hódoljanak a népek!
    Ibérek, belgák, semnonok,
    vettónok, luzitánok,
    szkíták, ligurok, latinok,
    kantáberek, helvétek, tauriskok,
    kelták, illírek, írek, boiusok,
    umberek, trákok, géták,
    görögök, perzsák, hindusok,
    hódoljatok! Hódoljatok!

KÓRUS

    Megérkezett! Megérkezett!
    Megmenti mind a népeket!

 

Berohan Praefectus, Pugnator, katonák.

 

KÓRUS

    Megérkezett! Megérkezett!

 

Fanfárok, dobok, ének.

 

PRAEFECTUS

    Hol van?

PUGNATOR

    Itt van!

NEBULO

    Megérkezett!

KÓRUS

    Megmenti mind a népeket!

PRAEFECTUS

    Hol van?!

CAECUS

    Megjött! Megérkezett!
    Látjuk! A fénynél fényesebb!

PRAEFECTUS

    Hol van?!

MILES

    Biztos a palotában.

HASTATUS

    Kijönni nem jött. Bemenni láttam.

MILES

    Láttuk bemenni!

CAECUS

    Látjuk, látjuk!

MISER

    Épségünket visszanyerjük!
    Rokonainkat megtaláljuk!

PRAEFECTUS

    Hol van?! Hol van ő, a szent?!

SCURRA

    Itt áll. A méltó megjelent.

 

Csönd. Scurra magasabb kőre lép. Mindenki megbabonázva, mozdulatlanul nézi.

 

SCURRA

    Méltatlanok, ti, haboztam eddig,
    mert bűnösök vagytok ti mind,
    büntetni kellene súlyosan
    mindazt, ki némán térdepel
    a méltó színe előtt, de szíve
    meglágyult mégis, így a méltó
    a büntetéstől eltekint.
    Kegyelmet hoztam. Életet.
    Hozom a békét. A végzetet.
    Vétkeztek ellenem sokan.
    Sokan vétkeztek súlyosan.
    Nem hittek bennem számosan.
    Hazudtak rólam károsan.
    De nem akarom, hogy a nép, népem,
    akár e báb itt, hamuvá égjen.
    Népem, ne fogjon rajtad átok.
    Isten vagyok, hát megbocsátok.
    Csúfak, csonkák vagytok ti mind,
    ti vagytok mégis a híveink.
    Szépségünk felemel magához,
    jóságunk rátok átsugároz,
    erősek lesztek mind, heréltek,
    s míg meg nem haltok, addig éltek!

 

Ének a föld alól. Szereplők egymást bámulják.

 

SCURRA

    Látom, nézitek egymást. Jól van így.
    Nézzétek egymást, városom lakói.
    Fedezzétek fel egymást, érdemes:
    közös jövőbe vagytok összezárva.

A betemetett szenátorok felé megy.

    Emitt a kőhalom alatt
    a vértanúim nyugszanak.
    A cézár hálával fizet.
    Jutalmul annaleseinkben
    megörökítjük a tetteiket.

 

Kiássák a három betemetett fejet.

 

SCURRA

Ioculatorhoz.

    Ölelj meg, hívem. Lásd, uralkodód
    kezét és szívét kitárja feléd.
    Lehettél volna cézárunk te is.
    De nem lettél az. Hóhér légy tehát.

Carnifexhez.

    Hóhérnak mondtak. Légy tehát színész,
    udvari színházamban főpojáca.

Fictorhoz.

    A szobrommal siess, már látni vágyom.

Anushoz.

    Tisztes hölgy, férjhez adlak.

Odavezeti Puert.

    Ez itt a férjed.
    Boldog családi tűzhely a tiétek.

Körbemegy a némán bámulók előtt.

    Ó, híveim, melegség hatja át
    Róma ügyén borongó szívemet!
    Megannyi szép, vidám arc, nyílt tekintet!
    Ily nép enyém! Jól ismerem: szeret!
    A hallgatása is milyen beszédes!
    Tömör a némasága, ünnepélyes!
    Ím, itt a kő, hol Caesar vére folyt.
    Felhág most rá a láb, mely nem botolt.

 

Scurra fellép a Sollers és Peritus által alátett kőre. Felöltöztetik az emberfejes köpenybe, kezébe adják a jogart, fejére babérkoszorút helyeznek. Scurra mosolyog, Praefectus katonái visszanyomják a tömeget.

 

SCURRA

Praefectushoz.

    Köszönöm, jó fiam, hű katonáim.
    A nép hálás. A nép melegszívű.

A föld alól panaszos ének.

    Sokan vannak a föld alatt.
    Aki lent van, már lent marad,
    aki most lent van, lent marad,
    hűvös a mély, a húsukat,
    miként a létet a föld fölött,
    tartósítjuk a föld alatt.

CAECUS

    Mi fönt vagyunk! Mi fönt vagyunk!

 

Köveket hánynak a lejáratra, az ének megszűnik.

 

FERVIDUS

    Ez gyilkosság!

SCURRA

    Ismerlek téged is.
    A haditervem te árultad el.
    Brutus pénzelt. Van rá tanú, ha kell.
    De megbocsátok. Válassz múltat magadnak.
    Ki és mi vagy, fiam? Felelni hagylak.

FERVIDUS

    Ott éltem lent, a mélyben. Oda vágyom.

SCURRA

    Kegyelmünk nem ismer határt, fiam.

FERVIDUS

A lejárathoz megy.

    Hogy itt is éltem, fönt, ma már csak álom.
    Az embernek csak egy élete van.

 

Lemegy, köveket görgetnek föléje.

 

SCURRA

Leszáll, Fictor vállára teszi a kezét.

    Elmékművemnek tervét halld, barátom.
    Ily emlékművet nem bírtak halandók.
    Hatalmas árnyat vet a földre árnyam,
    hatalmas farkas árnyához hasonlót.

Carnifex vállára teszi a kezét, az cigánykereket hány.

    Félre bú és félre bánat,
    válasszon ki-ki párt magának!

V. szenátor vállára teszi a kezét.

    Életrajzíróm, javasoltad a hexametert. Jó.
    Új, nagy korhoz méltó versformát vezetünk be.
    Így legyen. Így akarom. Bölcs mérték. Állami ritmus.
    Tartós, drámaiatlan. Az enyhébb végzetet adván néked
    római nép, neked adtam a hexametert is.

INSANUS

    Augustus lépte döng, dübög!
    Vonul a horizont mögött!

SCURRA

    Nem látod, hogy a méltó itt áll? Itt van az isten!
    Ő, aki Rómát megmentette nekünk, aki ételt,
    gazdagságot ígért, és tudjuk jól: meg is adja!

INSANUS

    Az nem lehet. Te nem vagy az.
    De nincs már messze. Érzem őt.

SCURRA

    Őrült. Hadd fusson Rómából. Száműzetés az.
    Hagyjátok vegetálni akárhol. Az állam erős már,
    nem rendítik meg fecsegők. – Nos, híveim, itt áll
    isteni cézár, és múltjától búcsúzik ő most.
    Megmagyarázni nehéz, de a szívében szomorúság
    lappang isteni cézárnak, mert ő soha többé
    nem lép fel felelőtlen, tréfás, változatos, szép
    játékban, mert isteni cézár önmaga immár.
    Gazdagságát elveti érted, római népem,
    arcán maszk merevül, s mint önmaga szobra,
    halottan éli az isteni cézár sorsát Róma szívében.
    Nem könnyű ez a maszk, mert boldog népe lehet csak,
    mégis az áldozatot meghozza az isteni cézár.

A fekete ég helyén ragyogó kék ég tűnik elő. Fanfárok, dobok. Mindenki térdel.

    Lám, fényesség támadt. Égi jel ez. Ragyogásban,
    kéklő ég ölelésében támad fel az állam,
    embert emberrel békít, törvényt szab, a pénzre
    isteni cézár képmását lebbenti szelíden.
    Gyászoltunk. Sírtunk. Mert van sok hősi halottunk.
    Mind, aki meghalt, isteni cézárt hordta szívében.
    Értünk haltak a hősök, a római nép igazáért.
    El ne feledjük a hősöket, értük az isteni cézár
    Rómának nagy célt szab, népe pedig vele küzd majd.
    Boldog, örök békéért harcol római népünk,
    harcol tűzzel-vassal, amíg csak Róma a Föld lesz!

 

Fanfárok. Dobok. Örömének. Függöny. Taps. Függöny fel, a romok között a szereplők helyén a róluk készült hatalmas torzók állnak fehér gipszből, az utolsó kép szerint elrendezve. A sziklákon zöld szőnyeg. Ragyogás. A föld alól panaszos ének. Szélzúgás. Jön Pastor, bottal, kecskebőrbe öltözve, hosszú hajú, rongyos gyerekeket hajt be.

 

PASTOR

Üvölt.

Rómába, fel! Veri a gyerekeket. Tovább, lusta dögök!

Messze még Róma! Tovább! Tovább!

 

Kihajtja a gyerekeket, a föld alól ének, szélzúgás, sötét.

 

(1963–1981)

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]