Csirkefej

Első jelenet

VÉNASSZONY

Cicamica, cicamica, macskuszka, kssz, kssz! Gyere szépen, kssz, kssz! Lakásajtaja előtt leteszi a földre a szatyrot, táskájából kulcsot keres. Macskuszka, macskuszka, merre tekeregtél? Kinyitja az ajtót, visszafordul. Gyere szépen, meghoztam a macskakaját! Beviszi a szatyrot, kis szünet, kijön. Felolvadt a csirkefej – nem volt rendesen mélyhűtve – de még nem rohadt, macskuszka, megszagoltam, és nem zöld még – most legalább tíz napig nem kell a gazdinak elmenni – Kis csönd. Ha tudnád, mekkora sor állt – majdnem nem is jutott – de éppen jutott még – imádkoztam végig, hogy jusson még – nagyon vitték, ilyen nagy zsákokban volt a csirkefej – húsz kilót is vittek – aszittem, nem fog jutni – de jutott. Szerencsénk van, macskuszka, tudod? Csak ez a hosszú út – és közben felolvad, folyik a vér – ez a hosszú út – pedig két nejlonba tettem – nézik a villamoson, folyik a vér – Na gyere szépen, adok belőle, ebből a frissből – aztán nekiállok, széttrancsírozom – berakom a mélyhűtőbe – hogy legyen neked finom csirkefejed – nincs is ilyen dolga senkinek, meg se érdemled – cicamica, kssz, kssz!

Elindul az udvarban, keresi a macskát.

Nem is ettél reggel – hol a francba tekeregsz – biztos éhes vagy már – most az egészet beraktam a mosogatóba – adok belőle – aztán szétverem a baltával – mert belül fagyott – berakom a mélyhűtőbe – lesz finom macskapapi – elég lesz két hétre – de tizenkét napra biztos – legalább tizenkét napra – jó dolga van a kis szőrállatnak – hova lettél, cicamica?

Második jelenet

SRÁC

Bazmeg.

HAVER

Mi? Nincs még?

SRÁC

A rohadt életbe.

HAVER

Nincs itthon, mi?

Nincs itt senki, mi?

SRÁC

Mér nincs itthon? Bazmeg. Mér nem jön?

HAVER

Korán van.

SRÁC

De mér nincs itthon? Hazajövök, akkor mér nincs itthon? Dörömböl, rugdossa az ajtót.

HAVER

Mér nincs kulcsod.

SRÁC

Honnan lenne? Mi? Hülye.

HAVER

Mér nem adtak?

SRÁC

Mert nem adtak. Csába.

HAVER

Nekem adott a fater.

SRÁC

Jó van, bazmeg, neked adott. Leszarom, bazmeg.

HAVER

Mér nem adott neked a faterod.

SRÁC

Csába. Kussoljá má, bazmeg.

HAVER

Na jó, akkor menjünk.

SRÁC

Mi a francnak.

HAVER

Most itt fogsz maj szobrozni, bazmeg?

SRÁC

Zavar, bazmeg?

HAVER

Maj visszajövünk.

SRÁC

Csába! Én elképzeltem! Hazaérek, itthon van, elképzeltem bent az egészet – jövök haza, és itt van Apu – egy csomószor láttam, bazmeg, és jó volt – kurva jó volt, bazmeg – elképzeltem, érted? Kimegyünk meccsre, sört iszunk, minden.

HAVER

Ma nincs is meccs, bazmeg.

SRÁC

Elképzeltem, bazmeg, érted?

HAVER

De ma sehol sincs meccs.

SRÁC

Leszarom, bazmeg. Én elképzeltem – egy csomószor – én mindenre emlékszek, bazmeg – mindenre – mér nincs itthon?!

HAVER

Maj visszajövünk.

SRÁC

Üljél le a seggedre, bazmeg. Menjél a francba.

HAVER

Most mi van? Most mi van? Mi a franc van?

SRÁC

Semmi, bazmeg. Hülye fasz.

HAVER

Mér, hát maj megjön.

SRÁC

Fogjad be a pofádat, hülye.

A többiek aludtak, bazmeg – én meg láttam, hogy jövök haza, és akkor má itt is voltam – és az volt, amit akartam – és ez volt – ez volt nekem külön – mindig tudtam ezt látni – ezt az udvart – horkolnak – nem lehet aludni – éjjel bejön az ügyeletes, hogy rejszol-e valaki –

Tilos rejszolni – de attól még van minden, bazmeg – mindig ég egy lámpa, hogy lásson az ügyeletes – ez nem mindenhol van – most nekem jó, alsó ágyon vagyok – nem süt a pofámba –

HAVER

Én fölső ágyra mennék, ha már.

SRÁC

Hát menjél, bazmeg.

HAVER

Az a jobb, szerintem, a fölső ágy.

SRÁC

Jó van, bazmeg, az jobb. Te tudod. Ágyazzál meg a fölső ágyon – lerugdalnak, ha az ágyukra állsz – én is lerúgom, aki az én ágyamra áll – ágyazzál meg két perc alatt – mer jön az ügyeletes, bazmeg, és ha nem elvágólag van, akkora frászt kapsz, hogy beszopod a protkót, bazmeg. Csak menjél a fölső ágyba.

De nem ám, hogy te választod, bazmeg. Hogy te mondd meg, mit akarsz. Úgy pofán vágnak, hogy kihányod a dobhártyádat, bazmeg. Nem úgy van. Ha elszakad, bazmeg, a cipőfűződ, hopp egy frász. Ebéd van, kilötykölöd a levest, hopp egy frász. És meglökik a könyöködet, bazmeg, amikor viszed a tálcát, meg a kanalat emeled – naná – és nem ám, hogy beköpöd őket, bazmeg, éjjel jön a pokróc, keresheted a vesédet reggelig.

HAVER

Hú bazmeg, kemény.

SRÁC

Ellopják a reszelődet, bazmeg, bekenik zsírral – nem tudod ám, kicsoda – ők. Aztán te is kened, bazmeg, két hét múlva úgy kened, mint a kurva isten – és leokádják a ruhádat bazmeg – aztán te is holtpicsarészegen leokádod nekik – nem ám úgy van.

HAVER

Mit kennek?

SRÁC

A reszelőt bazmeg. Micsodát! A töködet!

HAVER

A reszelődet?

SRÁC

Az övékét. Ilyen egy hülyét. Az övékét.

HAVER

Ja.

SRÁC

Mindegy, bazmeg, kinézel egy gyöngébbet, és azt baszogatod – ez kell – akkor befogadnak. Mer ha nem – akkor kibasznak veled. Mer ha te nem olyan vagy – hát nézheted, bazmeg – nézheted.

HAVER

Azér jó lehet.

SRÁC

Micsoda?

HAVER

Hát ott.

SRÁC

Kurva jó, bazmeg.

HAVER

Az ott valami – mégis – valami, bazmeg – itt mi van? Ott mégis valami.

SRÁC

Mindent lehet nekik, bazmeg. Mindent. Melózunk a gyárba, feketén, mi lopjuk az anyagot, bütyköljük nekik, amit eladnak – ez van, mi visszük ki azt is – mer ha nem, kicsinálnak – a kurva anyjukat – és megy a szöveg – legyünk hálásak – van ám szöveg, bazmeg – egy nagy család, ők a miazisten – az izénk – hogy ők a szüleink, a nevelőink, minden – és örüljünk, hogy luk van a seggünkön, érted, bazmeg.

HAVER

Mér, mindenhol szövegelnek – nekünk is – ez megy.

SRÁC

És akkor nekem ez van – ez az udvar, bazmeg egy csomószor láttam – ilyen, csak nagyobb volt – nem tom – de nagyobb volt minden, magasabb – csak Apu lenne itthon!

HAVER

Mér, mit akarsz tőle, mér, hát írt?

SRÁC

Kussoljál, bazmeg, hülye.

HAVER

Mér, te mondtad, hogy nem is írt – te mondtad.

SRÁC

Szájon váglak, bazmeg, aztán összevarrhatod bazmeg.

HAVER

Mér, mit akarsz a faterodtól – asse tudja, hol vagy.

HAVER

Most mér? Most mér?

SRÁC

Fogod má be.

Hülye. Örüljé, hogy ennyit kaptá, bazmeg – mit pofázol hülye. Ha benn lenné – akkor megtanulnád bazmeg – én még szóltam is –azok nem is szólnak bazmeg – piál a nevelő bazmeg – nem tudják kirúgni, mer kevés van – és nem ám hogy tudod, miér kapod – mert utál minden kölyköt – csak a lakásér van ott – mer adnak nekik lakást benn – és piál. Na. – Ez mi?

HAVER

Mi?

SRÁC

Garázsra mutat. Ez mi a franc?

HAVER

Hát garázs. Nem? Garázs.

SRÁC

Hogyhogy garázs?

HAVER

Hát az.

SRÁC

Itt nem volt garázs! Ez itt nem volt!

HAVER

Nem tom, most van.

SRÁC

Mér van itt garázs?! Pont itt? Mér van?!

HAVER

Jó van, most itt fogunk szobrozni, bazmeg? Menjünk  már el. Menjünk ki. A térre.

SRÁC

Mér, ott mi van, bazmeg? Mi? Mi van ott?

HAVER

Hát semmi – ülünk – nézünk – én ott ülök, nézek – hátha jön valaki – szoktak jönni – te is jöttél most, nem? Nézem, ez olyan, mondom, majdnem olyan, bazmeg, jön közelebb, nézem, hát majdnem olyan. Mi? És örültem, bazmeg, mit kell pofozkodni, örültem bazmeg, hogy jössz. Hogy lesz akkor valami balhé. Végre lesz valami – sose szokott lenni semmi – csak ülök ott, nézek – mit kell akkor? Soha nem volt, hogy beköpjelek, soha – mér – volt?

SRÁC

Mi volt? Micsoda?

HAVER

Mér, én emlékszek! Én mindenre emlékszek! Elvittek, itt maradtam bazmeg haver nélkül, asse tudtam, mér vittek el, és azóta semmi, jöttem, bazmeg, kérdeztem, senkise tudta, de attól én még emlékszek!

SRÁC

Rég volt bazmeg. Én azóta – ez a nyolcadik intézet bazmeg nekem azóta – a nyolcadik bazmeg – nekem már jöhetnek – tudok én mindent – jöhet nekem akárki bazmeg – nehéz engem átverni bazmeg. Engem már nehéz. Én rögtön látom, kinek kell pitizni – és nekem is pitiznek bazmeg rögtön, én már kiszúrom. Voltak bazmeg hülye nevelők, szeretik a kölköket, bazmeg, nyalnak-falnak, cöcögnek, bazmeg, együtt éreznek, aztán kihúzzák a lábukat bazmeg és nézheted. Én már nem dőlök be – az van, öregem – ami van, az van – hiába a nagy szöveg bazmeg – látom, még a keményebb nevelők is be vannak szarva, apukám, és nem mernek ám akármit akárkivel – hát velem se lehet már mindent bazmeg.

HAVER

Hol a macska, az a kurva macska?

SRÁC

Mi?

HAVER

Lemászott bazmeg! Nevet. Leugrott bazmeg, mi? A macska! Mutatja az elszakított madzagot.

SRÁC

Leszedték.

HAVER

Leszedte, mi? Nevet. Odavolt, mi? Bazmeg. Biztos odavolt. Kár, hogy nem láttuk. A kurva macska. Hogy kalimpált! Meg akart karmolni, a dög. Nevet. Rángott neki a négy lába. Hülye macska. Megnéztem volna, ahogy leszedi.

Mi van, közben megjött a faterod, vagy mi az isten?

SRÁC

Mér nincs itt, a kurva életbe, egyszer jövök haza, mérnincs itt?!

HAVER

Gyere már bazmeg, maj visszajövünk.

SRÁC

Mér lehet velem mindent? Az isten bassza meg! Mér lehet velem mindent?!

HAVER

Na gyere már bazmeg.

SRÁC

Csókolom.

NŐ

Szervusz.

NŐ

Visszafordul, Sráchoz. Mi az. Te vagy az?

Kis szünet.

Hazaengedtek?

SRÁC

Haza.

NŐ

Szépen megnőttél.

SRÁC

Hát–

NŐ

A nővéred nem jött?

SRÁC

Nem tom.

NŐ

Mért, ő hol van?

SRÁC

Nem tom.

NŐ

Mert őt se láttuk évek óta.

SRÁC

Én se.

NŐ

És most már itt is maradsz?

SRÁC

Nem – ez csak három nap – nem tetszik tudni, Apu hol van?

NŐ

Nem.

Felveszi a szatyrokat.

Hogy megnőttél. Ragadnak rád a csajok, mi? Hát igen.

SRÁC

Csókolom.

HAVER

Hú bazmeg.

SRÁC

Mi van?

HAVER

A csöcsei, mi? Bazmeg.

SRÁC

Á, vén csaj ez.

HAVER

Mér, nem is vén.

SRÁC

Á, ez nem is jó nő. Ez?

HAVER

Azér elég jó. Mér, te nem vágnál be neki? Nem?

SRÁC

Hát akkor bazd meg, bazmeg. Köszönni se mersz neki, bazmeg.

HAVER

Mit köszönjek neki, bazmeg, sose köszöntem neki, nem is ismerem.

SRÁC

Itt mászkálsz évek óta, hogyhogy nem ismered, bazmeg.

HAVER

Mér köszönjek neki? Mi? Mér köszönjek? Le van szarva.

Menjünk má a francba, most minek itt – Itt nincsen semmi – maj visszajövünk – vagy menjé be hozzá és bazd meg – na gyere má bazmeg.

SRÁC

A kurva életbe hogy nincs itt – mér nem úgy van, ahogy kéne – soha semmi – a kurva életbe.

HAVER

Na gyere má bazmeg.

Harmadik jelenet

TANÁR

Háziköntösben, papucsban kijön az ajtaján, megáll, nézi. Kezicsókolom.

TANÁR

Valami baj van?

VÉNASSZONY

Még meleg volt! Még meleg volt! – Ha csak tíz perccel hamarabb hazaérek – ha jön a villamos – Most én mihez kezdjek a napjaimmal?! Sír.

TANÁR

Elnézést kérek –

VÉNASSZONY

Jövök haza, tanár úr – hozom neki a piacról – hozom neki a csirkefejet – fél órát álltam sorba – és nem jött a villamos – aszittem, már nekem nem jut – álltak sorba – és vártam – és kiolvadt a csirkefej – nézték – akkor hazaérek, hívom, szólítom, nem jön – aszittem, eltekergett pedig nem is evett reggel – és akkor meglátom – Zokog. ott lóg – felakasztották – a porolón – minek van itt ez a poroló – minek van itt – a kicsi, vékony nyakán – a nyakán – spárga a nyakán – tanár úr – a vékony, kis nyakán – Zokog.

TANÁR

Borzasztó.

De legalább szép élete volt.

Mindent meg tetszett érte tenni, ez a legfontosabb – Igen – Nehéz ilyenkor bármit is mondani – Nagyon szép cica volt, egészséges, kedves, csinos kis állat – én is igen kedveltem.

Én szundítottam, hogy még az óra előtt kipihenjem magam – nagyon sajnálom, hogy ilyesmi – elítélem – de hát most már nincs mit tenni –

De igen szép élete volt, ez a legfontosabb, egy macskának nem is lehetett volna szebb élete – mint neki volt –

VÉNASSZONY

Aljas – utolsó gyilkosok – mind –

TANÁR

Ne tessék haragudni, nekem fel kell készülnöm az órára – délelőtt öt órám volt – egyetlen lyukasórával – nagyon sajnálom –

VÉNASSZONY

Mennyit vártam – a csarnokban – az orvosnál – mennyit vártam, amikor beteg volt – fohászkodtam érte – amikor bent tartották, vittem neki csirkefejet – és ha nem volt – nem lehet mindig kapni – mer bedarálják – takarmánynak – amikor nem volt, májat vittem – marhamájat – mer disznómájat nem szabad – szereztem neki nyugati gyógyszert – amikor kellett – mer nekik ott bent nem volt – mennyit törődtem vele – szép fényes volt a szőre – vittem oltásra – és akkor megfogják – megfogják azt a kis állatot megfogják – azt az ártatlan kis állatot – és felhúzzák – a nyakába spárga – felhúzzák – biztos engem hívott – amikor – és én nem voltam – nem segíthettem rajta – mit gondolhatott akkor – mit gondolhatott – Zokog.

TANÁR

Hát ha nem tetszett itthon lenni – el tetszett menni – éppen neki tetszett vásárolni –

VÉNASSZONY

Pedig még reggel is – eszembe jutott – még lett volna neki két napra – nem kellett volna – éreztem valami hang mondta, hogy van még neki két napra – hogy ne ma – akkor most is élne – de én nem hallgattam – a hangra –

NŐ

Megdöglött a macskája?

TANÁR

Meg.

NŐ

És mi volt, felakasztották?

TANÁR

Úgy látszik. – Elnézést, hogy én csak így –

Még rosszul lesz.

NŐ

Hova húzták fel?

TANÁR

Hát valahova – a porolóra – Elnézést, még nem vagyok felöltözve. Vénasszonyhoz. Hozok valami nyugtatót – tetszik engem hallani?

NŐ

Felhúzták a porolóra?

TANÁR

Vénasszonyhoz. Tessék rám figyelni – Ez így nem lesz jó, ki tetszik fulladni – ez megviseli a szívet – nem szabad ennyire –

NŐ

Biztos a kölök volt.

TANÁR

Milyen kölök?

NŐ

Hát ő – hazaengedték – az előbb találkoztam vele, jöttem haza – fél órát álltam sorba a közértben – fel voltam pakolva – jövök be – egy nagydarab srác – hát ő az –

TANÁR

Tessék szíves lenni megnyugodni egy kicsit. – Hoznék valami nyugtatót, ha meg tetszik engedni –

NŐ

Erre a porolóra? Ide? Ez volt?

TANÁR

Vénasszonyhoz. Kérem szépen, tessék rám figyelni –

VÉNASSZONY

Mocskos banda – utolsó gyilkosok – az egész fajtájuk –

TANÁR

Kérem szépen –

NŐ

Biztos ő volt – jövök haza – fel voltam pakolva – egyszerre látom, hogy itt őgyelegnek – ő meg a haverja – fel se ismertem, de aztán eszembe jutott, hogy mióta nem láttam nem is tudom, mióta – jó régen – nagyon megnőtt, de azért ő volt – amikor nyitottam az ajtót, akkor jutott eszembe, hogy kerül ide – amikor intézetbe van – biztos megszökött.

TANÁR

Itt folyton mászkálnak, mindenféle idegenek.

NŐ

Nem tudom, nem mászkál itt senki.

TANÁR

Itt mindenféle férfiak szoktak mászkálni.

NŐ

Nem tudom, én nem szoktam látni senkit.

VÉNASSZONY

Egy védtelen kis állatot – egy kis állatot – hogy lehet ilyet – ezek így születtek – nem is emberek –

TANÁR

Kérem szépen, ne tessék így beszélni, nem szabad, hogy ilyen indulatok támadjanak az emberben, az teljességgel helytelen.

VÉNASSZONY

Nekem maga nem mondja meg, micsináljak!

TANÁR

Bocsánatot kérek, talán nem –

VÉNASSZONY

Nekem maga nem mondja meg, hiába tanult ember, mégse mondja meg! Maga nem fogja nekem megmondani, hogy én mit érezzek!

TANÁR

Kérem, én távolról sem erről – Én csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy gyilkosnak nevezni – mindenkit – egy macska miatt – bár igen kedves állat volt – az mégsem helyénvaló.

VÉNASSZONY

Meggyilkolni egy védtelen kis állatot – azt lehet?! Az egyetlen lény volt – az egyetlen – Zokog.

NŐ

Nem kell bántani. Minek bántja?!

TANÁR

Én nem bántom. A macskát se bántottam, kérem. Igen kedves állat volt. És igen sajnálatos, hogy – nagyon sajnálom, de mégis –

NŐ

Maga látta? Lógott? Fel volt akasztva?

TANÁR

Nem láttam, kérem.

Nagyon sajnálom, én, úgy látszik, nem tehetek semmit – Ha nyugtató kell neki, tessék szíves lenni szólni – nekem föl kell készülnöm az órára. Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.

VÉNASSZONY

Ez is itt – csak azt tudja mondani, hogy nem kell – mit nem kell? Nem kell! Lett volna az övé – most micsinálna? Micsinálna?

NŐ

Én nem is merek sötétedés után hazajönni – de hogy jöjjek én folyton taxin? – Hol keresek én annyit? – Cipelem haza a munkát, de annyit nem lehet keresni – borzasztó alakok mászkálnak –

VÉNASSZONY

Mit pofázik bele? Mindenbe belepofáznak. Mer egy tanult ember? Attól még nem kell belepofázni!

NŐ

Az ember mást se csinál, csak fél –

VÉNASSZONY

Mi az, hogy nyugtató – állok sorba a csarnokba – piacon – tülekednek, lökdösődnek – én is ott állok, hogy hozzak neki valamit – erre megjövök, itt lóg felakasztva, és akkor még én vegyek be nyugtatót! Semmi részvét nincs az emberekben! Semmi!

NŐ

A nyakánál volt felkötve? És úgy lógott?

VÉNASSZONY

Mi?

NŐ

A macska. A cicus. Fel volt kötve?

Most hol van? Ott van bent? Bent van?

Rondán néz ki? – a szeme – ki van neki guvadva?

Tessék elásni. Minél gyorsabban. Nem jó, hogy ott van – elkezd rohadni – el kell ásni.

VÉNASSZONY

Annyira jó cica volt – lehetett vele –beszélgetni lehetett – ha inni akart, bemászott a kádba – nem is mászott bele, csak elindult arra – a kád felé – és akkor már tudta, hogy én ebből tudom – és először megköszönte az ételt – ha éhes volt, akkor is – odajött, dörgölődzött – és csak aztán esett neki – akkor is, ha nagyon éhes volt – és hogy meg tudott sértődni – ült a falnak fordulva – akár fél napig is – és nem állt velem szóba akkor – és hálás tudott lenni – hálás – ahogy senki – annyi évig éltünk együtt – tizenkét évig – tizenkét évig – és ebből kilencet csak ővele – kilencet – odamászott az ágyba – oda a lábamhoz – befészkelte magát – és aludt – és olyan, olyan – olyan bizalom volt benne – igen, bizalom – ha mélyen aludt, a hátára feküdt – az egyik kezével eltakarta a szemét – mint egy gyerek – ott feküdt védtelenül, mer tudta, hogy bennem meg lehet bízni – soha nem bántottam – soha senki – egy ilyen kis állatot – és erre most – és erre most –

NŐ

Igen – jó, hogy a néninek volt macskája – talán egy macska – az jó.

APA

Csókolom.

NŐ

Nézze meg, micsinált a kölke, nézze meg!

APA

Mi?

NŐ

Teljesen ki van borulva, nézze meg!

A maga hülye kölke! A magáé! Arról beszélek!

APA

Mi?

NŐ

Felakasztotta a macskáját! Ide, a porolóra! Felkötötte! A fia, igen, a fia! Még jó, hogy csak egy macskát! Még jó!

APA

Hol van macska? Mit akar? Hol a fiam? Mi? Mit akar? Már megint mit akarnak? Mi az istent akarnak már megint?

NŐ

Nem látja, hogy sír?

APA

Mi? Sír. És?

NŐ

Hát én nem is csodálom. Én nem csodálom. Persze hogy ez lett a kölkéből, egy szadista állat, az lett.

APA

Most mi kell? Mi az isten kell? A kurva isten haragja kell? Hol a fiam, mi? Hát hol van? Intézetbe van, nem? Hát nem ott van? Mit akar? Mi a kurva istent akar? Mindig hazudoznak. Össze-vissza. Mindig. De most mit akarnak? Nem ő vitette el? Mi? Nem ő? Nem volt elég? Mér, nem keresek? Keresek vagy nem keresek? Én dolgozok. Nem dolgozok? Mi kell még, mi? Micsináltam én? Kivel? Milyen macska? Mit akarnak folyton! Micsinálok én? Nem csinálok semmit! A rohadt életbe már!

NŐ

A maga fia megölte a macskáját, érti? Megölte.

APA

Jól tette. Nagyon jól tette. Nincs is itt! Mér, itt van? Már mióta nincs itt! Hol van? Itt van?

Kinyitja a lakásajtaját, kitárja.

Itt van? Igen? Tessék megnézni, ha itt van. Hát hol van? Tessék idejönni. Maga. Jöjjön ide, nézze meg. Mi? Hol van? Jöjjön ide a vénasszony is. Nézze meg. Hol van? Mi? A kurva életbe?

TANÁR

Kilép az ajtaján, ingben, zakóban van, de még nyakkendő nélkül, papucsban. Kérem szépen, ha lehetséges, ne üvöltsön. Nagyon, kérem.

APA

Hogy ne üvöltsek? Folyton baszogatnak! Folyton engem baszogatnak! Miért! Mi? Maga tanult ember, az istenit, mondja meg, micsináltam én?

TANÁR

Kérem szépen, legyen szíves, ne üvöltsön. Így nem tudok dolgozni.

APA

Azér, mer ő tanult ember? Azér kell? Mindig engem? Mit ártottam neki? Egy hülye. Egy barom. Hiába tanult ember. Ő is csak itt lakik. Egy fasz.

NŐ

Ha nekem egyszer lesz pénzem, én elmegyek innét a francba. Mér kell nekem itt élnem?

Tessék már abbahagyni. Tessék bemenni – tessék elásni valahova – jó? Tessék bemenni. Úgy. Tessék vigyázni. És tessék elásni – minél hamarabb – el kell ásni.

Negyedik jelenet

TÖRZS

Kurva hosszú ez a kocsibejáró.

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

E olyan régi izé. Amikor még lovas kocsik jártak.

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

Az ilyenbe be tudnak jönni. Este. Mer sötét. Úgyhogy bejönnek.

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

Nappal nem érdekes, mer nappal van. Csak este. Mer villany nem szokott lenni. Az nincs. Kurva sötét.

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

Ha éjjel bejössz – a hátad vesd az egyik falnak – érted?

KÖZEG

Melyiknek?

TÖRZS

Mi?

KÖZEG

Melyik falnak?

TÖRZS

Falnak?

KÖZEG

Hát van itt – meg van ott. Fal.

TÖRZS

Mindegy, bazmeg, az egyiknek. Nem mindegy? Mindegy. Az egyiknek. Hogy ne jöhessenek hátulról. Érted? És úgy menjél. Lassan.

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

De nem muszáj bejönni. Látod – kurva sötét. És hagyod a francba.

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

Bemész a kocsmába– bemész – bementek – mindig ketten vagy – bemész – nem csinász semmit. Úgyis félnek tőled bazmeg. Bent vagy, aztán kimész. Érted. Piát ne fogadj el – mindig akarnak itatni – hogy ez meg az – haverkodnak – mer félnek. Érted. Te nem mutatod bazmeg, hogy, be vagy szarva. Mer félnek. Ha igazoltatsz, akkor másoka. Érted. Akik nincsenek ott folyton.

KÖZEG

Honnan tudom?

TÖRZS

Mi?

KÖZEG

Hát hogy nincsenek ott.

TÖRZS

Kicsodák?

KÖZEG

Hát akik nincsenek ott folyton. Honnan tudom, hogy nincsenek ott folyton?

TÖRZS

Mert te ott vagy folyton, és látod, hogy kik vannak ott folyton.

KÖZEG

Ja.

Itt micsinálunk?

TÖRZS

Itt vagyunk bazmeg. Nem kell csinálni semmit.

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

Körülnézünk, mer ez a körzetünk ez itt, ez is, hadd lássanak, és elmegyünk.

KÖZEG

Nem is lát senki.

TÖRZS

Mer nincsenek itt. Vagy bent vannak. Körülnézünk, és elmegyünk.

KÖZEG

És most micsinálunk?

TÖRZS

Itt vagyunk. Ez a munka bazmeg.

KÖZEG

Jé egy poroló.

TÖRZS

Ja.

KÖZEG

Volt nálunk poroló.

TÖRZS

Volt?

KÖZEG

Ja. Ez olyan.

TÖRZS

Hát, poroló.

KÖZEG

Nem is tudom, hova lett.

TÖRZS

Micsoda?

KÖZEG

Hát a poroló. Ottan nálunk. A micsodámnál. A mostohaanyámnál. Még az elsőnél. Ilyen volt nálunk. De aztán nem volt. Nem is tudom, mikor – nem is figyeltem – csak úgy elvitték – de mikor?

APA

Szevasztok.

TÖRZS

Szevasz.

APA

Ki vagyok bukva, bazmeg. Folyton valami.

TÖRZS

Mér, mi van?

APA

Jövök haza – jó szar melóm volt – mindig ez van – nem lehet befogni se – rohangálok a két gép között – szar a tokmányom – akkor jövök a buszon – állati tömeg, minden – és akkor jövök haza – és nekem esnek – üvöltenek – asse tudom, mi bajuk – mindig csak engem baszogatnak – mindig ez van – a kurva anyjukat.

TÖRZS

Ja.

APA

Nincs is itt – már mióta – mer elvitték mind a kettőt – nővére is volt neki, azt is – és rám fogják bazmeg – teljesen ki vagyok bukva. Nem isztok?

TÖRZS

Most nem lehet.

APA

Egy kicsit, na.

TÖRZS

Nem lehet.

APA

Jó van, azér még lehet.

TÖRZS

Most nem.

APA

Komolyan mondom – ezt így nem – hogy a francba lehet kibírni – csába – jövök haza, és akkor ez van. Tényleg nem isztok? Házi.

TÖRZS

Kösz, nem.

APA

Érted, jövök haza – elegem volt már kurvára – és akkor ez. Nem elég nekem, hogy úgyse, soha – és akkor ez is.

VÉNASSZONY

Nem tudom – el kell ásni.

KÖZEG

Macska. Meg van dögölve.

TÖRZS

Meg.

VÉNASSZONY

Nem tudom – én nem is – még meleg volt – most el kell ásni – nem tudom…

APA

Ezt fogja rám bazmeg. A macskáját.

TÖRZS

Mi?

APA

Hogy a kölköm – amikor nincs is idehaza – már mióta. Vén kurva.

VÉNASSZONY

El kell temetni. Körülnéz.

APA

Ide nem. Ez kert – itt nem fognak dögök rohadni – itt nem.

Olyan nincs – hogy ide dögöket – aztán majd jönnek a legyek.

VÉNASSZONY

Aszonták, el kell temetni – most hova? –

TÖRZS

Szerintem nem tudom, de el lehet.

APA

Kaparja el – nekem nyolc – csak ne ide – ez az én kertem.

TÖRZS

Mér, ez nemcsak a tied – ez egy közös belső udvar.

APA

Nem érdekel – hozzon engedélyt – a tanácstól – mittudomén.

TÖRZS

Na ugorjál, ássál neki.

KÖZEG

Na, mama, adja ide, majd én.

VÉNASSZONY

Nem! Menjen innét! Menjen innét!

KÖZEG

Koporsó nincs? Nevet.

KÖZEG

Halkabban. Ez imádkozik?

TÖRZS

Kuss.

APA

Hát ez bolond – nem? – ez teljesen bolond – sirat egy szar macskát – ez hülye.

TÖRZS

Közeghez. Nem kell pofázni. Gyászol, bazmeg. Van olyan.

KÖZEG

Jó, én –

TÖRZS

Te emberekkel foglalkozol bazmeg, ez a legszarabb. Úgyhogy tudjál kussolni.

VÉNASSZONY

Micsináljak ezzel? Most ezzel micsináljak? A sírhoz megy, megáll. Két hétre – két hétre elég – sorba álltam – cipeltem haza – nem jött a villamos – micsináljak most vele? Benn a tálkája – a konyhába – a mosogató előtt – az ő kis tálkája –

KÖZEG

Ez mi?

TÖRZS

Hát a kajája, vagy mi.

VÉNASSZONY

Ez volt a tálkája – most micsináljak vele –

Nézem – a konyhába – látom a tálkáját – és sírok. Nem lehet, hogy nézzem – nem lehet – az ő tálkája – nem lehet, hogy ott  hagyjam. Tizenkét éve – végig ebből – ez volt a tálkája. Ott volt  mindig – a mosogató alatt – végig – kiráncigálta az ételt – végighurcolta a kövön – mindig fel kellett hogy mossak utána – tizenkét évig – mindennap – mit szentségeltem –

APA

Hát ez hülye. Komolyan mondom – ilyen nincs – és erre hallgatnak – nemhogy rám, csak erre – följelent – és akkor ennek hisznek, ennek! Ezt mér nem látja a tanács?! Ezt mér nem?!

VÉNASSZONY

Nesze – itt a kajád – nesze – a tied – nesze –

VÉNASSZONY

Az ásóval és a lábával nyomkodja a földbe a törmeléket. Sose volt hely az én kajámnak – a mélyhűtőbe – most lesz – az én kajám lesz benne – a mélyhűtőbe – cipeltelek doktorhoz – amikor meggyűlt a lábad – vettem gyógyszert – nyugati gyógyszert – soha többet senkiért – soha többé – elegem van – Tapossa a földet. Nesze – nesze – Liheg, ádázul körülnéz, levágja az ásót a balta mellé, berohan a lakásába, bevágja maga mögött az ajtót. Csönd.

APA

Ez egy őrült – ezt be kell zárni – mi? – teljesen hülye – és följelent – kijönnek – szaglásznak – hogy nincs rend – nem adok neki enni – pedig ők nem adtak lakást – semmit – és akkor még ők jönnek – mer a vénasszony –  a hülye – hogy ő veszi őket magához – ez itt – ki kérte rá? Mi köze hozzá? – és akkor jönnek bazmeg – leég a bőr a pofámról – micsináljak én velük egyedül – táppénzen voltam, nem? Mondja meg a tanár úr! Nem? – és akkor jönnek – szaglásznak – nálam – a rohadt életbe – csóválják a hülye fejüket – amikor az ilyet be kéne zárni – egy őrült –

TÖRZS

Na. – Hát akkor mi megyünk – maj visszanézünk.

APA

Mér, hát nem egy őrült? – és akkor elviszik nekem mind a kettőt – őmiatta bazmeg – mér, én micsináltam?

TÖRZS

Most menjünk.

KÖZEG

Ez a poroló – nálunk is volt ilyen – de hogy hova lett? Nem is értem. Kár, hogy nem tudok már oda hazamenni – hogy megkérdezzem – mikor –

TÖRZS

Na, akkor szevasz.

APA

Szevasz. Szevasztok.

KÖZEG

Viszlát.

APA

Ez egy hülye – én mondom – elkaparja a macskáját – komolyan mondom –

Szevasztok! Kis csönd. Elkaparja a macskáját – komolyan mondom –

Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.

Ötödik jelenet

TANÁR

Kezicsókolom.

VÉNASSZONY

Ne haragudjon, tanár úr – hogy így most – hogy zavarom –

TANÁR

Dehogy, csak éppen órára készülök.

VÉNASSZONY

Ne tessék haragudni, tanár úr – de most valahogy –

TANÁR

Hát persze. Sóhajt. Éppen órára készülök, de – Tessék bejönni.

VÉNASSZONY

Nem, én nem – de ez most olyan, hogy nekem muszáj – mer ne tessék félni, én már megnyugodtam – én nem fogok – én már nem vagyok olyan – hogyhíjják – olyan – olyan zavarodott – amilyen voltam, amikor az előbb – ugye olyan voltam?

TANÁR

Nem, dehogy –

VÉNASSZONY

De én már – tessék elhinni – én már megnyugodtam – tényleg – és most nem is azért – csak nagyon tud fájni – de a tanár úr ne féljen – nem fogok sírni – én már nem – csak úgy tud fájni –

TANÁR

Igen. Hogyne.

VÉNASSZONY

Mer én tudtam ám – mindig féltem – ettől – hogy mi lesz velem, ha egyszer – ha egyszer – Elcsuklik a hangja, kis csönd. Nem fogok sírni, tanár úr – ne tessék félni – mer én féltem, hogy mi lesz akkor – és úgy gondoltam, hogy ha én halok meg előbb – hogy hátha túlél – csúnya dolog volt – csúnya dolog ez tőlem – tudom én – mer mi lett volna akkor ővele – ki etette volna – meg akartam csak úszni – hogy ne kelljen gyászolnom – hogy ő gyászoljon engem – ez nem volt szép tőlem.

TANÁR

Igen – ezzel így vagyunk – egy ideig –

VÉNASSZONY

Mer én elképzeltem – hogy ha ő – akkor mi lesz – ha ő fog előbb – ha – még sírtam is – előre – hogy akkor – hogy mondjam – tetszik érteni – mintha már, pedig élt még – .de sírtam, hogy előre – hogyhívják – hogy legyászoljam – tetszik érteni – de azt nem lehet – nem – én csak sírni akartam akkor – és jó is volt erre gondolni – tényleg – mert akkor tudtam sírni – muszáj sírnia az embernek néha – muszáj – de ez most nem olyan – egészen nem olyan – mint ahogy én akkor – nem is tudom, de egészen más – tessék mondani, tanár úr – ne tessék haragudni de – mer ez most olyan rossz – van Isten?

TANÁR

Miért tetszik kérdezni?

VÉNASSZONY

Mer ha nincs – nem tudom, de ha nincs – akkor én az egészet – az egészet nem értem. Akkor semmit se, tanár úr. De ha van – ha van, akkor – tetszik érteni – mer ha van, akkor engem talán mégis valahogy – Ő – tetszik érteni – Ő büntet – és akkor ez – akkor ez – ez akkor rendben van. Mer ha Ő, akkor én – megérdemlem – még ezt is – megérdemlem. Még ezt is, tessék elhinni.

Kell hogy legyen, tanár úr. És énnekem ez – ez jár, jár ez – mer sokat vétkeztem. Igen. És akkor ez most – akkor ez – hogyhívják – akkor ez – kell – akkor ez – ennek így kellett lennie – és ezt nekem el kell viselnem – ezt is – mer megérdemeltem. Igen. Én nem jártam templomba, tanár úr – csak egészen kicsi koromba – aztán nem – én erről nem is gondolkoztam – csak később – de akkor se – akkor se igazán erről – nem úgy – csak amikor ültem ott a rendelőbe – az ambulancián – sokan voltak – papagájjal, macskával, kutyával, aranyhörcsöggel – tengerimalaccal, fehéregérrel – voltak ott szemét emberek is – kóbor kutyákat fogdostak össze – vitték be – egy húszasért – hogy kísérletezzenek velük – gonosz emberek voltak – ez meglátszik – én rögtön fölismerem – a kutyák meg – szegények – nem sejtették – buták – de a többiek rendes emberek voltak – voltak gyerekek – és öreg nénikék-bácsikák – néztem őket – és fohászkodtam: istenem, csak én ne legyek olyan, mint ők – akinek csak a macskája maradt – így fohászkodtam – azok mind rendes emberek voltak – én meg azon gondolkoztam, hogy miért sújtja ennyire őket a sors. Ezen gondolkoztam. Egyszer – mikor volt – egyszer volt egy kedves néni – nem is tudom, nyolcvan-kilencven éves lehetett – barázdás volt neki az arca – csupa barázda – egy kiscicát hozott – annyi maradt neki, egy kiscica – a cica testvére már meghalt, nemrég – és az is beteg lett – aki megmaradt, az is – és a néni nagyon félt – hát ő mesélte, hogy volt nekik egy csókájuk – nagyon okos csóka volt – és amikor meghalt a férje – a néninek – akkor a csóka pontosan tudta, mi történt – és nem evett – és éhen halt. Nagyon okos csóka volt, mesélte a néni. Nagyon okos csóka.

Én ott sokat ültem – folyton baja volt – meg jó volt – lehetett beszélgetni – folyton panaszkodtak – mindig csak ők – engem nem hallgattak meg – engem nem – de azét jó volt – ültem ott, és gondolkoztam – hogy mitől ilyen szerencsétlenek az emberek – nem mind – csak akinek nincsen családja – de nagyon sok embernek nincsen családja, tanár úr – nagyon sok embernek nincsen – magának sincs már, tanár úr, ugye – például – ne tessék haragudni – hogy mitől van ez így. És megöregszik az ember – és ott marad egyedül – és ez iszonyú – ennél nincs is rosszabb – és nem lesz, aki elsiratná – hogy mitől van ez. De én erről akkor nem is gondolkoztam igazán – ahogy kell – mer nekem ott volt a macskám –

TANÁR

Igen –

VÉNASSZONY

Nem akarom feltartani, tanár úr – de ez most – ez most – Amíg fiatal az ember, asziszi, lehet még valami – akkor is, ha nem reméli, mer nem tud nem remélni – amikor az ostrom alatt meghalt a kislányom – egészen pici volt még – de akkor nem úgy volt – sokan haltak meg akkoriban – és aszittem, lehet még – nem lett – nem volt jó az én házasságom, tanár úr – de akkor is aszittem, lehet még valami – pedig nem lehetett – és amikor rohadt a férjem lába – még nem itt tetszett lakni, tanár úr –

TANÁR

Még nem itt laktam.

VÉNASSZONY

Cukros volt, és kezdett rohadni a lábujja – aztán tovább – levágták neki térdből – mankóval járt ápoltam sokáig – pedig nem is szerettem – de becsülettel ápoltam, mer ha már nem szeretem, legalább ápoljam – és levágták neki tőből – és ápoltam és eltemettem szépen – még akkor se gondolkoztam erről igazán – mer volt dolgom – mer reménység volt bennem, biztosan volt bennem reménység, hogy lesz valami még – aszittem, az nem lehet, hogy ne legyen valami. És az rossz volt, amikor nyugdíjba kellett mennem, az nagyon rossz volt, de akkor meg ott volt a macskám – és bedolgoztam – az jó volt – keveset fizettek, és dühös lehettem – és még akkor se kellett elgondolkoznom – tanár úr, kell, hogy legyen isten – aki a bűneimért sújt engem ennyire!

TANÁR

Hát igen.

VÉNASSZONY

Tetszik tudni, mér sújt engem ennyire az Isten? Mer nem voltam jó. Azér van minden. Nem szerettem az uramat. Ezt így most kimondom, tanár úr, mer muszáj. Nem tudtam szeretni – én erre nem is gondoltam sokáig – csak amikor aszonta, hogy a macskát jobban szeretem nála, már nem volt lába, amikor ezt mondta, akkor jöttem rá, hogy a macskát tényleg jobban szeretem nála – és azt hazudtam neki, hogy hülye, pedig nem volt hülye – ő is tudta – de láttam hogy jólesik neki – ezér is mondtam – tényleg jobban szerettem a macskámat, és őt nem szerettem. Hiába ápoltam – főztem rá – nem szerettem. Ez bűn volt. Ne tessék – tudom én. És hiába járok a sírjához – fizetek nekik külön – de így se gondozzák – És volt nekem nagyobb bűnöm is – Még a nyilas időkbe – pont az ostrom előtt – jöttek, hogy rejtsem el őket – és én féltem – és aszontam, menjenek innét, mer féltem – mindenki félt – el is kapták őket, később mesélték – és nem jöttek vissza. Megtagadtam tőlük – mer féltem, mindenki félt – még élt akkor a kislányom – de ők énmiattam haltak meg, tanár úr, ez történt – ezt nem mondtam el senkinek, de ez történt, tanár úr –

TANÁR

Nem biztos, hogy emiatt –

VÉNASSZONY

Én azt tudom, tanár úr, hogy miattam – én tudom – pedig én ezt akkor rögtön elfelejtettem, és nem is gondoltam rá később, de biztos, hogy ez nagy bűn volt, tanár úr. És ha ennyire sújt engem az Isten – ennyire – akkor ez nagyon nagy bűn volt. És voltak más ilyen bűnök is, amikbe beleestem – volt egy csomó –

TANÁR

Tessék nézni –

VÉNASSZONY

Én negyvenhatban elvetéltem – mer éheztem – mindenki éhezett a városba – de mér nem szereztem kaját? Tessék mondani, tanár úr, mér nem? Lehetett volna, még akkor is, amikor az egész város éhezett. És aztán lett volna egy gyerekem megint, és akkor már tilos volt a kaparás, mégis kikaparták, mer úgy, döntöttünk a férjemmel, hogy muszáj – rosszul keresett – és én is úgy gondoltam – mer akkor rossz volt a világ – de most már tudom, hogy az is bűn volt – nagy bűn – mer a világ mindig rossz úgyis – mindig rossz – tudom én – és akkor nem is tőle akartam gyereket – nem is tudom, kitől –

TANÁR

Tessék nézni, az emberek sok ilyen bűnt elkövetnek, mindenki, és mégsem egyformán sújtja őket az Isten. Én azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga Istene, tetszik tudni. Mindenkinek a magáé. Mert ő belül van, tetszik tudni. És vannak, akik ezt sosem érzik. Azokban nincs Isten. Attól még ők is emberek, csak másmilyenek – egy kicsit – és nekünk nem szabad lenéznünk őket, mert ők is emberek. Éppen, mert nekünk van. Van valakink, aki bennünk van. És mi emiatt képesek vagyunk szenvedni. Igazán mélyen érezni és szenvedni. És ettől mi gazdagok vagyunk, mérhetetlenül gazdagok. És ez jó. Ez adomány, az Úrtól. Velünk ő kivételez, mert szenvedünk. Mi az ő kegyeltjei vagyunk.

VÉNASSZONY

Én nem tudom – de biztos nézi az embert, ha ennyire tud sújtani. És a legapróbb vétek se kerüli el a figyelmét – ennek így kell lennie – mer ha nem így lenne, akkor – akkor hiába kínlódnánk – ilyen nyomorultul – de így talán – valami – hogyhívják – van ennek valami – tetszik tudni –

TANÁR

Tanulsága.

VÉNASSZONY

Az! Tanulsága! Hogy mi történt velünk. Nem, tanár úr? Ne tessék haragudni, hogy feltartom a tanár urat –

TANÁR

Ugyan, dehogy.

VÉNASSZONY

Én most arra gondolok – hogy ideje – hogy ideje jónak lennem – Mit szól hozzá a tanár úr?

TANÁR

Nos – én úgy gondolom, hogy eddig is jó tetszett lenni, és azok a bűnök, amelyekről említést tetszett tenni, azok nem olyan súlyos bűnök –

VÉNASSZONY

De ha nem nagy bűnök, mér sújt engem az Isten?!

TANÁR

Igen – talán mégis bűnök voltak – igazi bűnök – főbenjáró bűnök –

VÉNASSZONY

Ugye? – és énnekem most – nekem most – vezekelnem kell – ez az! – miattuk – most ezt csinálom – de ha jó leszek – még lehetek jó egy ideig – akkor talán valamit helyre lehet hozni – és még nekem is lehet jobb, mint ez –

TANÁR

Hogyne. Semmi sem helyrehozhatatlan.

VÉNASSZONY

Én most nem tudom – fölkelek reggel – és akkor micsinálok, tanár úr? Magamér nem megyek ki a csarnokba – pedig ott olcsóbb – és most már a macskának se kell vennem semmit – fölkelek reggel – akkor micsinálok? De ha most jó leszek – akkor még lehet valami – tetszik érteni, tanár úr. Akkor még lehet.

TANÁR

Hogyne.

VÉNASSZONY

Hogy tegyek valami jót, tanár úr?

TANÁR

Most így hirtelen nem is tudom –

VÉNASSZONY

Olyan kéne, ami soká tart. Ami valahogy – olyan, ami – nehéz.

TANÁR

Igen. Értem.

VÉNASSZONY

Nem tudom – kitakarítanék a tanár úrnál – mindennap – ingyen –

TANÁR

Köszönöm szépen, de én magam szeretek takarítani.

VÉNASSZONY

De én ingyen –

TANÁR

Nem arról van szó, csak én szeretem magam csinálni.

VÉNASSZONY

Értem. Nem tudom – esetleg ezeknek itt – az asszony úgyis majd megint elmegy –

TANÁR

Ezeknek?! Visszafogadja a feleségét, folyton – ahelyett hogy egyszer a sarkára állna – meg is érdemli. Ezeknek kár, de majd kitaláljuk. Minden bizonnyal kitaláljuk. Én itt vagyok, tessék nyugodtan megbízni bennem, és ki fogjuk találni. Most éppen órára készülök, de azután kitaláljuk. És tessék nyugodt lenni, mert már a szándék is felíratik.

VÉNASSZONY

Hogy mi?

TANÁR

A jó szándék már önmagában is számít. És ki fogjuk találni. Nekem most – Kezicsókolom. Kezicsókolom.

VÉNASSZONY

Ne haragudj, hogy zavarlak –

NŐ

Nem, nem –

VÉNASSZONY

Takarítanék nálad – ingyen, ingyen – mindennap – bevásárolok neked – nekem van időm – borzasztó sok időm van nekem – és az jó – bevásárolni – útközben – meg a sorbaállás közben – mindig van valami – vannak arcok – lehet nézni –

NŐ

De nem, köszönöm – én így jól elvagyok –

VÉNASSZONY

De hát mondd meg, micsináljak! Mondd meg! Mondd meg!

NŐ

Jaj istenem.

VÉNASSZONY

Így laksz egyedül – csinos vagy – fiatal – és itt élsz egyedül – neked egy férfi kéne – szerzek neked – tudod, mit, én szerzek neked.

NŐ

Ne tessék. Majd én. Tele vagyok pasikkal.

VÉNASSZONY

Ugyan, a te pasasaid – egyetlen éjszaka után otthagynak – asziszed, nem látom?

NŐ

Mert olyanok. Nem érdekes. Nekem jó így.

VÉNASSZONY

Olyan nincs, hogy neked ne kerüljön – egy jóravaló ember – hogy neked ne legyen – olyan nincs.

NŐ

Van olyan.

VÉNASSZONY

Nem szabad, hogy legyen – én már tudom – én már ebbe tönkrementem – szüljél – akárkitől – minek zabálod azt a hülye óvszert – neked család kell – majd én segítek –

NŐ

Hol tetszik majd keresni?

VÉNASSZONY

Micsodát?

NŐ

Hát azt a pasit. Nekem évente húsz palim van. Minimum. Legalább tizenöt. Hol tetszik majd nekem megtalálni?

VÉNASSZONY

Majd utánajárok – nekem van időm majd – majd találok egyet – itt van a tanár úr –

NŐ

A tanár úr! Tíz évvel akar öregebb lenni, mint amilyen – direkt görnyedten jár – amikor tudja, hogy nézik – a tanár úr! Nekem nem kell segíteni – tessék inkább beszerezni egy új macskát.

VÉNASSZONY

Azt nem! – többé soha – én őt nem csalom meg – akkor se, ha – akkor se, ha már – nem él – nem – valahányszor megcsaltam az uramat – mindig rossz volt – pedig nem is szerettem – mégis rossz volt –

NŐ

Ja, ha van kit megcsalni!

Tessék szépen megnyugodni, most izgatott tetszik lenni, de el fog múlni, és akkor minden rendeződik.

VÉNASSZONY

Nem érted? – Nem érted. – Nem az, hogy – hogy meghalt – nem az – Nem érted – A tanár úr se érti – hiába művelt ember – ha nem érti –

NŐ

Az nem érti – az semmit – nem ért az semmit. – Hát jó, akkor tessék bejönni, van egy kis konyakom, bent kaptam, az egyik pasitól, le akar fektetni, én meg nem fogok, amíg kapom a konyakot, hát tessék, bejönni, az jót fog tenni –

VÉNASSZONY

Nem tudom – hát nincs egy hely – ahol – úgy ellehet az ember – amíg még van –

NŐ

Mért, én is, hazajövök – hozom a munkát, rajzolok, méretezek, nem egy öröm – de ha nem hozom haza – akkor micsináljak? Hova tudok én menni? Fölmegyek a barátnőmhöz, és leisszuk magunkat. De nem mehetek oda mindennap. Ő jön hozzám, bőgünk, és leisszuk magunkat, de nem jöhet hozzám mindennap nem is győznénk – elmegyek az anyámhoz – minden szombat délután – és akkor a szombat délután le lett tudva – az érettségi találkozón – tavaly – mutogatták a kölykök fényképét – egy csomóan már el is váltak! – ülök itt este – egyedül – az még jobb is – mert biztos, hogy büdösek – gombájuk van – trichomonászuk – csupa idegen – ülök, és fölteszek egy lemezt – iszom – anélkül már el se tudok aludni –

VÉNASSZONY

Nem tudom – ez az egész – én ha ideges vagyok – nem tudom – fát vágok – pedig már annyi okos dolgot kitaláltak – mindenfélét – de azt, hogy hogy kéne élnie az embernek, ha már nem is fiatal –

NŐ

Meg ha fiatal –

VÉNASSZONY

Ha nekem nem esik el a bátyám – biztos lett volna egy csomó haverja – akkor lettek volna udvarlóim egy csomó – de hát – figyelj ide – énnekem van egy kis pénzem – el van dugva a falba – hogy legyen – összespóroltam – még amikor bedolgoztam – hogy majd legyen – meg ha elvettem belőle, mindig visszatettem – még a nyugdíjamból is – inkább csak levest ettem – úgyhogy megvan – mer arra gondoltam, mi lesz, ha valami súlyos baja lesz – és sokba kerül – pedig nem is igaz, hogy sokba került – nem is igaz – vagy hogy elutazunk – hülyeség, nem is engedte, hogy vigyék – vettem olyan kosarat – leszíjaztam – de akkor is fogni kellett, mer fölfeszítette – nagyon erős volt – és úgy sírt, a kosárba – mégis aszittem, elutazunk egyszer – tudnám hová?! – most mihez kezdjek vele?

NŐ

Jól jön az még, ne tessék félni, ahogy mennek föl az árak.

VÉNASSZONY

De az kell nekem – minek az nekem – azt odaadnám – biztos van, akinek nagyon kéne –

NŐ

Nekem ne tessék, nekem van pénzem, tetszik látni, kijövök, még garázsom is van – pár éve nem hittem volna – hogy nekem lesz lakásom, meg garázsom – hát lett – az lett. Elsírja magát.

VÉNASSZONY

De hát nincs baj –

NŐ

Most vegyek egy macskát? Azt abajgassam? És ha megdöglik? Vegyek egy kutyát? Korai az még nekem – Sír.

VÉNASSZONY

Jaj istenem.

NŐ

Hogy lehet az – hogy hazajövök – és rohangálok a szobában – az én szobámban – az enyém – kivártam – nem én tehetek róla, hogy meghalt a bácsi – én ápoltam – olyan büdös volt – feléje se nézett senki.

VÉNASSZONY

Mér, én vettem neki almát –

NŐ

Senki – csak én – én szagoltam – de én nem tehetek róla – hogy az nekem jó volt, hogy ő meghal – mért, én öltem meg? Úgy ápoltam, mintha a lánya lettem volna – és megsirattam – elsirattam – és akkor enyém lett az Ő szobája is – de én maradtam a kicsiben – és éjjel felriadok – recseg a padló – pedig megcsináltattam – egy csomó pénzt kidobtam – nem is térítették az egészet – mégis recseg a padló – a szekrény is recseg – pedig kidobtam az övét – vettem újat – de abban is ott van a bácsi – majdnem minden éjjel – mintha megmérgeztem volna – vagy csak bosszút áll, hogy én még élek – zabálom a nyugtatót – felhozok pasikat, hogy ne kelljen egyedül hallgatnom, ahogy recseg – csak altatóval tudok – pedig az még korai nekem – mér nincs már zárda – olyan jó hűvös – Á, ez az egész – Ne tessék haragudni. Ne tessék rám haragudni.

VÉNASSZONY

Mér – én a konyhába ülök – fűtök a villanyrezsóval – a konyha mégse olyan nagy –

NŐ

Ne tessék haragudni – én úgyis el fogok költözni – én ezt el fogom cserélni – garázzsal együtt – úgy kaphatok két egész szobát – a másfélért meg a garázsért – odaadom a kocsit is – és berendezem az én szobámat – és még egyet berendezek, teljesen – hogy ha jön, legyen neki – csak jó messze legyen innét – az biztos jobb lesz, és meg fog oldódni. Ne tessék haragudni. És tessék elhinni, hogy én szerettem azt a cicát. Tényleg. Úgyhogy – tessék elhinni – amit most megtehetek – én tényleg.

VÉNASSZONY

Ha akarod – én itt alszom éjjel – nálad – és akkor nem fog recsegni –

NŐ

De nem! Nem! Én senkivel se bírok egy szobában! Nem bírom a szagát senkinek! Ez az én lakásom, az enyim!

VÉNASSZONY

Jó – én nem – én nem – vagy lehet, hogy te nálam – ott biztos nincs bácsi –

NŐ

Dehogy megyek – én ezt a lakást berendeztem – minden bútort – én mázoltam – dehogy megyek – hazajövök, becsukom az ajtót, mindenki menjen a fenébe – lehetett volna telefonom – egy pasas azzal akart megdumálni, hogy ő szerez – nekem aztán ne szerezzen – ide nem fognak mászkálni telefonálni – az egész környékről – ide nem – még csak az kéne –

VÉNASSZONY

Jó, én nem –

NŐ

Mert irigyelnek – állati, milyen irigyek az emberek – hogy nekem sikerült – mi a franc sikerült nekem? – de én gürcöltem érte – pedig nekem aztán senki se segített – soha – hát gürizzenek ők is. Mit képzelnek? Ide senki nem fog betelepedni a nyakamra – azt nem –

VÉNASSZONY

Mér – én akarok, én? – édes lányom, én akarlak kitúrni? Nahát rohadjál meg a lakásodban, a garázsodban, fordulj föl a lakásodban, édes lányom!

NŐ

Mindenki menjen a francba! Hagyjanak békén! Elegem van!

Hatodik jelenet

CSITRI

A Laca meg most a Marával jár, de csak smárolnak, az Ildi mondta, hogy csak smárolnak, az Ildi odavan, még mindig bele van zúgva a Lacába, de a Laca le se szarja, pedig csak smárol a Marával, az Ildi szerint még a mellét se fogta meg. Baromi nagy tenyere van a Lacának, mi?

BAKFIS

A jegyzeteiben lapoz. Aha.

CSITRI

Hagyd már a francba, most minek?

BAKFIS

Várjál, mindjárt. Olvas. „A szimbolista jelkép akkor hiteles, hogyha többértelmű, mivel a lényeget ragadja meg, s csak a dolgok felszíne egyértelmű” Felnéz. Csak a dolgok felszíne egyértelmű. Csak a dolgok felszíne egyértelmű. Olvas. „A szimbolizmus elutasítja a pozitivivi… a pozitív… a po-zi-ti-viz-mus egysíkúnak, naivnak érzett oksági magyarázatát…” Felnéz. Oksági magyarázatát. Oksági magyarázatát…

CSITRI

Figyelj? Baromi nagy tenyere van Lacának, mi? Mekkora lehet a fasza?

BAKFIS

Hát nagy. Olvas. „…oksági magyarázatát, de magát a létezést éppúgy adottságként fogja fel, s így olyan világot mutat fel, amely – okok, előzmények híján – titokzatos és elrendelésszerű.” Felnéz. Titokzatos és elrendelésszerű. Titokzatos és elrendelésszerű…

CSITRI

Te a Mara helyében hagynád, hogy megdugjon?

BAKFIS

Most hagyjál, jó? Sokat lapoz, olvas. „Para… paradox módon a partás… a par-ti-ku-laritás motívumán – a személyes, külön az én számára teremtett istenképzeten – át fejeződött ki az anti… antipar… az anti-par-ti-ku-laritás… a nembeli igény…”

CSITRI

Mi?

BAKFIS

Vállat von, olvas. „A beléolvadó nembeli jelleg…” Felnéz. Nembeli jelleg, nembeli jelleg, nembeli jelleg…Olvas. „…az egész emberiségért való felelősségérzés magyarázza… hogy a nembeliségnek oly tipikus motívumaival…” Felnéz. Mi az, hogy nembeli jelleg?

CSITRI

Mi?

BAKFIS

Nembeli jelleg. Mi az?

CSITRI

Faszom tudja. Te nő vagy, a Laca meg férfi, nem?

BAKFIS

Olvas. „…a nembeliségnek oly tipikus motívumaival kapcsolódott egybe az isten képzete, mint a történelmi idő.”

CSITRI

Te, a Marának nincs is melle. Van melle a Marának?

BAKFIS

Most hagyjál.

CSITRI

Nincs is neki melle. Szerinted kinő még neki? Szerintem már nem fog neki kinőni. Nekem lesz egy palim, kocsija lesz, Mazda – vagy Honda – hosszú lesz a hajam – és lobogni fog – majd akkor nézd meg –

BAKFIS

Olvas. „…a nembeliségnek oly tipikus motívumaival kapcsolódott egybe az isten képzete, mint a történelmi idő…” Kis csönd, elsírja magát.

CSITRI

Most mi van?

BAKFIS

A könnyeit törölgeti, szipog. Nem is tudom, minek írtam ki… egy csomó mindent kiírtam… Olvas. „…Valamennyi szimbólum – közvetlenül vagy közvetve – a középpontban álló személyiségre utal. A névszók és igék megke… megkettőzése vagy éppen halmozása pedig azt érzékelteti, hogy ezek külön-külön, sőt együtt sem képesek maradéktalanul kifejezni az alanyt…”

CSITRI

Muti? Elveszi a füzetet, lapozza. Kurva sokat írtál ki. Ez mind a tankönyv?

BAKFIS

Nemcsak. Még valami olyan vastag.

CSITRI

Olvas. „Elkülönült a természeti és a szellemi ember…” Felnéz, sóhajt, olvas. „…Az előbbi biológiai börtönbe, halálba, szexbe…” Felvihog, olvas.„… Az előbbi biológiai börtönbe, halálba, szexbe való zártságát látva istenként tündökölt az ember másik arca, szellemi arca.” Felnéz. Te hülye vagy. Olvas. „Isten szerelmeként fogalmazódott meg az embertisztelet, a magunk szerelme: a prométeszi… a prométe… a pro-mé-the-uszi humanizmus.” Felnéz, fúj egyet, olvas. „Vallásos formában, a feje tetejére fordítva bár…” Felnevet, olvas. „…de egy mélyen evilági érzés – az ant-ro-po-ló-giai optimizmus – fejeződött ki rajta keresztül.”

CSITRI

Semmi, csak azt akarja mondani, hogy van egy létező és szerencsétlen ember, és van egy boldogabb, aki csak el van képzelve, és az az isten. Tovább olvas hangtalanul, felnevet. Figyelj! Olvas. „Tudatosodott az embernek mint történelmi-társadalmi lénynek, mint szellemi lénynek egyik legfőbb vonása: evilágisága, földi halhatatlansága. Közösségi volta. Nembelisége. Egy grammatikai po-é-tikum – a megsűrült középfok…” Megáll, felkiált. Megsűrült! De jó! Kiabálva olvassa. „…a megsűrült középfok – nem utolsósorban ennek volt mintegy hírhozója. A Magunk szerelmé-ben l00 versre mindössze 47,8 középfok esett, a kései költeményekben 56,6-ra ugrott ez a szám. S a megnőtt gyakoriság, mint oly sokszor a lírában, a belső lényegi mondandóval állott itt kapcsolatban.” Felnéz, vigyorog. Na?! Megsűrült középfok! Ez így volt a könyvben?

BAKFIS

Így hát.

CSITRI

Megsűrült középfok! Isteni!

BAKFIS

Menjünk be.

CSITRI

Hova sietsz, te hülye?

BAKFIS

Nekem muszáj, hogy felvegyenek! Nekem muszáj! Én nem bírom – én el akarok menni – és el is fogok – mert engem fölvesznek vidékre – érted? – teneked kinyalják a seggedet – de én nem bírom – érted? – a hülye rohadt apám – a hülye rohadt anyám – én nem bírom!

CSITRI

Ne hisztizz nekem, te hülye barom.

Aki hülye, az hülye. A fejed tetejére állhatsz –

Megsűrült középfok!

CSITRI, BAKFIS

Csókolom, tanár úr!

TANÁR

Kezüket csókolom. Tessék befáradni.

Hetedik jelenet

NŐ

Csókolom.

VÉNASSZONY

Ez itt – kérlek szépen –

NŐ

Ne tessék haragudni – bocsánatot kérek –

VÉNASSZONY

Mi?

NŐ

Ne tessék haragudni – hogy az előbb –

VÉNASSZONY

Á, nem érdekes –

NŐ

Nem akartam – ki vagyok borulva – nem úgy gondoltam –

VÉNASSZONY

Ezt olvasd el, hogy jó-e így –

NŐ

Ez micsoda?

VÉNASSZONY

Végrendelet.

NŐ

Végrendelet?

VÉNASSZONY

Nézd meg – hogy jó-e – kérlek szépen –

VÉNASSZONY

Rajta van a címe is – hogy végrendelet –

NŐ

Aha. Olvassa.

VÉNASSZONY

Ültem bent – megint sírtam – aztán le kellett térdelnem – a konyhában – fura, hogy a konyhában – térdeltem – és akkor fohászkodtam – és akkor is sírtam – és akkor egyszerre – nem tudom – mintha egy hang tényleg – nem is értem – de olyan volt – szóltak hozzám – hogy mit kell – kinek –

NŐ

Tükrös szekrény – fotel – meg az ágy –

VÉNASSZONY

Dupla ágy – epedás – csináltattuk – több mint negyven éve – nagyon jó, erős dupla ágy – tömör fából – akkor még az volt.

NŐ

Hogy mindezt kire tetszik hagyni? Ezt mindet?

VÉNASSZONY

Hát őrá – olyan kedves kisfiú – szegényke – hogy szeretett engem – ahogy ellátta az apját – azt a hülye állatot – és hogy örült, amikor bejöhetett hozzám melegedni – sose ment be a szobába – csak az ajtóban – egész kék volt – de ez így jó lesz – mer ahogy ott térdeltem – akkor történt – mintha valaki – súgták nekem – hallottam – nem is tudom, olyan – hang volt – és olyan világos lett – meg is nyugodtam – és akkor már tudtam, mit kell csinálni. Úgyhogy akkor leültem – összeírtam mindent, amim van – semmit se hagytam ki – végigjártam a lakást, nem maradt ki semmi –

NŐ

Igen – és én most micsináljak?

VÉNASSZONY

Hát mondd meg, hogy jó-e ez így, vagy kell még valami – mer ez tényleg szép dolog – ez szép – és kell, hogy szabályos legyen.

NŐ

Hát biztos jó – csak nem tudom – szerintem a srác volt – aki a macskát –

VÉNASSZONY

Odaírtam címnek, hogy végrendelet – látod – ott van.

NŐ

Ott van. De szerintem – nem pont neki kéne – szerintem –

VÉNASSZONY

A végén ott van a dátum is – máma – meg hogy itt írtam – és aláírtam – nem tudom, valamilyen pecsét, az kell-e rá –

NŐ

Nem tudom – nem hiszem –

VÉNASSZONY

És hogy ez az egy – ez elég-e –

NŐ

Biztos, mert saját kezűleg tetszett –

VÉNASSZONY

Hát akkor írd alá.

NŐ

Én?

VÉNASSZONY

Mer kell két tanú – tudom – hallottam, hogy kell két tanú – mindenhez kell tanú –

NŐ

Jó, én aláírhatom, persze – és akkor mi lesz? Mondjuk, ő örököl mindent, ha meg tetszik halni – de hát remélhetőleg sokáig tetszik még élni –

VÉNASSZONY

Hát pár évet még talán.

NŐ

És majd utána kapja meg?

VÉNASSZONY

Utána hát. Addig kell nekem is, amim van, mert használom.

NŐ

Igen – jó, én aláírhatom – de ilyen sürgős? Még van idő, addig tízszer is meg tetszik majd gondolni.

VÉNASSZONY

Ezt én soha. Ez így lesz. Ott térdeltem a konyhakövön – és egyszerre – úgy lett, hogy így kell lennie. És így lesz.

NŐ

Igen – nem is tudom – én még ilyenben nem tanúskodtam. Ha most aláírom, és valaki megtámadja – és én aláírtam –

VÉNASSZONY

Hogyhogy megtámadja? Micsodát?

NŐ

Jó, mindegy, csak eltűnődtem –

VÉNASSZONY

Mér nem írod már alá?

NŐ

Alá fogom írni – úgyis két tanú kell –

VÉNASSZONY

Ha kettő, akkor kettő.

NŐ

Talán lehetne a tanár úr is. Bekopog Tanár ajtaján, kis szünet, megint kopog.

TANÁR

Kinyitja az ajtót. Tessék.

NŐ

Tanár úr, van itt egy probléma –

TANÁR

Most órát tartok. Tessék utána.

NŐ

Igen, de ha meg tetszene mondani, hogy kell-e két tanú, ilyenek.

TANÁR

Kérem, én most dolgozom. Tessék majd utána. Tanár becsukja az ajtót.

NŐ

Ne zavarjuk a tanár urat. Addig még át tetszik gondolni – és ha majd akkor is így tetszik gondolni – majd akkor –

VÉNASSZONY

Én nem értem! Soha semmit nem lehet egyszerűen! Soha semmi se akkor, amikor kellett volna! Mér van ez így?

NŐ

De hát jó lesz kicsit később is –

VÉNASSZONY

Nem lesz jó! Én annyi mindent akartam, és később sose lett semmi! Nekem nincs annyi időm! Nekem nincs időm!

NŐ

Jaj istenem, most mér tetszik –

VÉNASSZONY

Te ezt nem érted – én se tudtam soká – nem is lehet tudni, amíg van idő – hogy nincs idő –

NŐ

Nagyon jó egészségnek tetszik örvendeni.

VÉNASSZONY

Hát ez az – hogy semmi bajom – mégis el kell menni – Sír.

NŐ

Jaj istenem, ne tessék, most miért?

VÉNASSZONY

Végig nem volt semmi – és nem lehetett érteni semmit az egészből – hosszú volt és unalmas – mégis valahogy – csak egy-két perc volt – amikor álmodok – akkor látom – hogy mennyire most volt – sokszor álmodok – ott futkosok a kertbe – régen – ott az anyám – az apám – és akkor azt hiszem – még az álomba – hogy lehet még bármi – csak közben félek, félek, hogy meghalnak – az anyám az apám – és nézem, hogy beteg már az anyám – mer tudom, hogy az lesz – de még nem beteg – de nagyon félek, hogy az lesz – és az apám egész fiatal – nem is értem – még nem esett el – hogy erre én hogy emlékezhetek – lehettem mennyi – négyéves – de már tudom előre – amit nem szabad előre tudni – és akkor nem tudom – mikor felébredek – hogy örüljek, mer láttam őket – vagy hogy borzasztó az egész –

NŐ

Nem tudom – tessék bejönni, van konyakom –

VÉNASSZONY

Dühösen. Mér nem írod alá? Ennyit se kérhet az ember – hogy odafirkantsák a nevüket – ennyit se!

NŐ

Nem arról van szó –

VÉNASSZONY

Az ember soha semmi rosszat nem tesz – egész életében – csak segít – másokon – és akkor ez van – ha neki kell valami!

NŐ

De nem így van –

VÉNASSZONY

Mér, fárasztó? Letörik a kezed?

NŐ

Úgyis két tanú kell –

VÉNASSZONY

A tanár úr is, művelt ember, de ha segíteni kell, ő se!

TANÁR

Ne zavarjanak! Micsoda dolog ez!

VÉNASSZONY

Igen! Micsoda dolog! Az ember segítségért könyörög, és akkor – és akkor –

VÉNASSZONY

Mer mindegy, hogy valaki ott rohad meg – maguk mellett! Pedig egy szó – de mindenkinek mindegy! Ez az igazság!

VÉNASSZONY

Végigkínlódtam – jó – végig – jó – de ez már! Mikor volt – az én életemben – mikor? Mondják meg! Mikor? És akkor az ember megírja – későn – de végre – megteszi – valamit – jót – és akkor még ezt is – míg ezt se egy aláírást nem képesek – az is sok nekik –

NŐ

Megírta a végrendeletet, alá kéne írni – két tanú –

TANÁR

Tessék ideadni.

Ezt mindet rá tetszik hagyni? Őrá?

Jó, ebben nem találok semmi kivetnivalót. Szépen aláírjuk, és akkor minden rendben lesz. Tollat keres a zsebében.

BAKFIS

Nyújt egy tollat. Tessék, tanár úr, kérem.

TANÁR

Köszönöm. Aláírja a papírt, nyújtja a Nőnek.

NŐ

Nem tudom – személyi szám is kell, ilyenek.

TANÁR

Kérem szépen. Visszaveszi a papírt, ír.

NŐ

Én nem tudom kívülről. Mingyár. Bemegy a lakásába, kis csönd.

TANÁR

Nahát akkor, tetszik látni, meg lehet oldani mindent. Szépen megoldódik minden. És igazán nem kell dörömbölni.

VÉNASSZONY

Ott térdeltem – bent a kövön – és fohászkodtam – a konyhában – hogy segítsen meg az isten – és tetszik látni, megsegített. Ő sugallta ezt nekem. Biztos, hogy ő volt.

TANÁR

Igen. Akkor szépen megoldódott minden.

VÉNASSZONY

Köszönöm szépen, tanár úr.

TANÁR

Nincs mit.

VÉNASSZONY

Jó, hogy vannak jó emberek. Én mindig tudtam, hogy a tanár úr ilyen.

TANÁR

Igen. Most ne tessék haragudni, de órám van.

VÉNASSZONY

Mégis jó – hogy vannak jó emberek –

NŐ

Kinyitja az ajtót, áll. Nem tudom, hova raktam –

VÉNASSZONY

Mindegy, majd ha megkerül, ráírod.

NŐ

Jó, majd akkor.

VÉNASSZONY

Tessék. Nyújtja a papírt.

NŐ

Talán jobb lenne – ha még meg tetszene gondolni – pont őneki – mire jó az –

VÉNASSZONY

Mi?

NŐ

Úgyis elveszik tőle – elisszák – üvöltöznek – ezek meg se fogják várni – hogy majd még tetszik – ezek ilyenek –

És én ezt nem bírom. Jobb lenne, ha ki tetszene maradni belőle. Énnekem már volt ügyem a bíróságon – hát attól mentsen meg az isten – egy aláírás, és aztán olyan bonyodalmak – Jobb, ha nem tetszik, én mondom. Vagy tessék elmenni – hova is – hogyhívják – ha el tetszik menni a micsodához – a közjegyzőhöz, ez az, van olyan, hogy közjegyző, az ráüti a pecsétet – az a legjobb, és akkor nem keveredik bele az ember. Különben én mindenben, bármikor, tessék elhinni.

VÉNASSZONY

Összetépi a papírlapot, Nő ajtaja elé szórja. Nesze, te féreg – nesze – nesze – takarítsad el! Berohan, bevágja az ajtót.

Nyolcadik jelenet

SRÁC

De lóvét nem adnak – csak ha valamelyik hülye szaki helyett – az addig megy a vécére rejszolni – egyszer volt, hogy adott a fasz egy ötvenest – van egy ilyen bőrszar – hogyhívják – nyakba tud lógni – egy olyan bőrizé –

HAVER

Erszény?

SRÁC

Ja. Akkor felváltottam csupa bélásra – hogy tele legyen – mer szerettem volna, hogy telt legyen – akkor tele volt –

HAVER

Ez jó bazmeg.

SRÁC

Mer ahogy adnak valamit – mindjár elpiáljuk – piálnak ám keményen – az egy milliárdos bazmeg – ott az a maszek – van neki két mercije bazmeg – kettő – de rendes tag – mer ha kérjük, nyitva van tizenegyig – tovább is – két mercije van bazmeg – a kurvák faszát.

HAVER

Ez jó bazmeg. Nevet. Ez jó. A kurvák faszát! Ez jó!

SRÁC

Az egy jó hely – odamegyünk bazmeg – és elsöpörnek – pedig kemény hely – és akkor elkezdi a Karesz – elkezd üvölteni – és nem mer szólni senki bazmeg – mer mi vagyunk a farkasok – olyan is volt, hogy egyedül mentem – és elkezdtem üvölteni – valami számot – és nem mertek szólni – pedig egyedül voltam –

HAVER

Ez jó. Ez jó.

SRÁC

Meg lehet szökni éjjel – sokszor megszöktem bazmeg – összecsavartam egy csomó lepedőt – és úgy le – a harmadikról –

HAVER

Mint egy krimibe?

SRÁC

Látod bazmeg – most is kijöttem – fogtam magam és kisétáltam – az őr csak nézett bazmeg – ezt se meri akárki –kiscsajok is – ott várnak lent – ketten-hárman – és akkor bazmeg ami belefér – egész éjjel – és akkor amikor vége van, akkor fel a lepedőn bazmeg –

HAVER

Jó –

SRÁC

Leszopnak bazmeg – aztán kapnak egy frászt – és kész –

HAVER

Hú bazmeg –

SRÁC

Mer jó vagyok náluk. Kurvára bírnak. És csak velem.

Van ott minden – van egy titkos alagút – mindenki tudja egy csomó géppuska is van odalenn – csak még nem találjuk – de meglesz – és akkor – akkor bazmeg – hú –

Kilencedik jelenet

HAVER

Halkan. Vigyázz bazmeg – a vén csaj –

SRÁC

Csókolom –

SRÁC

Csókolom – nem tetszik megismerni?

VÉNASSZONY

Mi?

SRÁC

Én vagyok – nem tetszik megismerni?

VÉNASSZONY

Kicsodát?

Mi?

Te – te?

SRÁC

Hát persze –

VÉNASSZONY

Jézusmária – nem igaz – ez nem is igaz –

SRÁC

Köszönjél má bazmeg –

HAVER

Csókolom.

VÉNASSZONY

Te nagyobb vagy, mint – az apádnál is – uramisten –

SRÁC

Erős is vagyok – szoktam edzeni – van olyan, hogy eltolni a falat – az egy edzés – nem tolom el, de attól erős leszek –

VÉNASSZONY

Ennyit nőni – ilyen rövid idő alatt –

SRÁC

Nem olyan rövid –

VÉNASSZONY

Ez valami – én aszittem – olyan vékony kis nyakad volt – olyan kis vézna fiú voltál – olyan értelmes, szomorú szemed – olyan riadt kis pofád – hogy lehet ilyet – hogy lehet –

SRÁC

Hát nem tom – de jó, mer most má nem tudnak megverni – most má nem mernek szemétkedni –

VÉNASSZONY

Nem tudom – emlékszel? – bejöttél hozzám amikor kizártak – bejöttél melegedni – emlékszel?

SRÁC

Hát igen.

VÉNASSZONY

Adtam neked kaját – de te nem akartál enni, csak fáztál – emlékszel?

SRÁC

De nem, én ettem – volt olyan izé – tészta – valamivel –

VÉNASSZONY

Tészta?

SRÁC

Ja. Az jó volt.

VÉNASSZONY

Túrógombóc?

SRÁC

Hát lehet – olyan tészta –

VÉNASSZONY

Mi lehetett – túrós csusza? De mikor csináltam én túrós csuszát?

SRÁC

Kicsit olyan hogyhíjják volt – olyan – na – paprikás. Az volt. De jó volt.

VÉNASSZONY

Akkor grenadírmars volt!

SRÁC

Nem tom –

VÉNASSZONY

De, akkor grenadírmars volt! Nem emlékszel?

SRÁC

De – de –

VÉNASSZONY

Hát persze! És hogy szeretted – persze, hogy grenadírmars volt!

VÉNASSZONY

Haverhoz. Úgy ette – úgy falta szegényke – pedig tiltakozott, hogy nem is éhes –

HAVER

Ez jó! Vihog.

VÉNASSZONY

Mer volt úgy, hogy az apja nem adott neki három napig – ő meg étlen-szomjan –

SRÁC

De nem, csak úgy volt, hogy – mer éppen nem volt pénze – azér nem –

VÉNASSZONY

Ugyan, volt annak pénze!

SRÁC

De nem – tényleg – nem!

VÉNASSZONY

Téged küldött, hogy lopjál kaját, nem? Ő meg feküdt – hogy a feleségét gyászolja – aki elment kurválkodni!

SRÁC

De nem! Beteg volt! Ki volt írva!

VÉNASSZONY

Beteg! Ahogy téged elvittek az intézetbe –rögtön talpra állt – mer nem volt, aki etesse! Még ő volt beteg!

HAVER

Vihog.

SRÁC

Kussoljá, te hülye barom állat!

Nem úgy volt – most hiába tetszik mondani – nem úgy volt – láza is volt – rendesen ki volt írva – ki az isten gondozta volna – hát kicsoda?

VÉNASSZONY

Most mit véded – nem is fűtött – át voltál fagyva – tiszta kék voltál – nem emlékszel?

SRÁC

Jó, mer hideg volt –

VÉNASSZONY

De azért ő fűtött – amikor te elmentél az iskolába – mi az hogy – csak délutánra hűlt ki – hogy te sajnáld – láttam én – hogy te sajnáld –

SRÁC

De nem – de nem –!

VÉNASSZONY

Hogyhogy nem? Láttam!

SRÁC

De nem!

VÉNASSZONY

Sapkád se volt – én kötöttem – én adtam kölcsön a lábost – és akkor könyörögtem, hogy adják vissza – és ki se mosták – súrolhattam a mocskot – még az anyád, amikor itt volt –

Hát most itt vagy – ez jó – hogy éppen most – de én ezt tudtam – kértem – és megadta az Úr – Nem tudom, ha éhes vagy – most főzhetek valamit – Ez olyan – hogyhívják az ilyet – ez kegy – az Úrtól –

SRÁC

Aput nem tetszett látni?

VÉNASSZONY

Hát most itt vagy – Haverhoz. Olyan kedves, okos kisfiú volt – hát akkor én most bemegyek, és írok még egyet – hogy jó legyen neki, tudod?

HAVER

Hát –

VÉNASSZONY

Nem tudom – majd nem fér be az ágyba – de majd veszek egy hosszút – ezt nem gondoltam – és te még nőni fogsz?

SRÁC

Hogy mit?

HAVER

Vihog. Fogsz még nőni, bazmeg?

SRÁC

Kussoljá má bazmeg!

VÉNASSZONY

Hogy beszélsz? Ne beszélj így!

SRÁC

Én nem –

VÉNASSZONY

Én most megmondom neked – hogy én ezt éreztem – és még régen – vettem mindent – csecsemőholmit is – meg gyerekholmit – olyan szépeket – mer láttam a kirakatban, és tetszettek – jó volt megfogni – az anyagot – én mindent vettem – és elrejtettem – nehogy megtudja a férjem – lent van a pincébe – naftalinba – majd nem tudom –, lehet, hogy kinőtted – pedig te mindig kisebb voltál – amikor én ezeket vettem – de milyen jó lesz neked, ahogy megnősülsz – a gyerekednek – akkor ezeket is hozzáírom – most bemegyek, és megírom újra – istenem – az ember már egészen odavan – és akkor hirtelen – a csoda – Mosolyog, bemegy becsukja az ajtót.

Tizedik jelenet

HAVER

Hát ez teljesen dilis, a vén csaj –

SRÁC

Nem is igaz – én csak azér mentem be, mer hideg volt – nem is igaz, hogy ettem – hazudik a szemét vén kurva – mivel fűtött volna apu – mi a kurva istennel fűtött volna – mivel!

HAVER

Nem vette észre, a macskát –

SRÁC

Kussoljá má, mert szétverem a fejed bazmeg!

HAVER

Most mi van?

SRÁC

Mér, nincs itt senki – a kurva életbe –

HAVER

Mér, hátha megjött –

SRÁC

Ne pofázz bazmeg – ne pofázz –

HAVER

Jó, én nem –

APA

Üvölt. A kurva életbe! –

SRÁC

Apu –

APA

Mi van –

SRÁC

Apu –

APA

Te vagy az?

HAVER

Csókolom.

APA

De nagy vagy.

Megszöktél? Megszöktél, vagy mi van?

SRÁC

Nem szöktem meg! Nem szöktem meg! Elengedtek!

APA

El?

SRÁC

Három napra!

APA

Mi? Három napra?

SRÁC

Három napra! Elengedtek!

APA

Szóval elengedtek. Csönd. Nahát – szia. – Elengedtek – és papír is van? Hogy elengedtek? – Mer aztán jönnek – szaglásznak – aztán még én leszek a hibás – érted.

SRÁC

Van – mér nem hiszed – mér nem hiszed –

APA

Jó, én elhiszem – csak érted – Nahát akkor kiengedtek?

Hány napra, mit mondtál?

SRÁC

Három napra,

APA

Az jó, három napra, az jó. Mi ez? Szünet? Vagy micsoda?

Azér írhattál volna – előre – megírhattad volna – hogy jössz. Meg kellett volna írnod – hogy mikor jössz – máskor írd meg előre – hogy mikor jössz. Mi? Mondjál valamit.

SRÁC

Nem tudtam.

APA

Micsodát?

SRÁC

Hogy kiengednek –

APA

Mér nem tudtad – nem mondták vagy micsoda?

SRÁC

Nem.

APA

Jó van – nem baj – nem mondták, nem mondták – jó van – akkor nem is tudhattad – mikor jössz – látod semmi baj – itthon vagyok – még jó – hogy itthon vagyok. Kis csönd. Voltál már itt – amíg én nem – voltál már? Máma?

SRÁC

Voltam.

APA

Te, figyelj ide – mondjad – hozzányúltál te ahhoz a macskához? Mi? A vénasszony macskájához – de ne hazudjál nekem!

SRÁC

Nem.

APA

Nem?

SRÁC

Nem.

HAVER

Nem is láttunk semmilyen macskát.

APA

Megdöglött neki és rám fogja – de biztos?

SRÁC

Biztos.

HAVER

Biztos.

APA

Nekem megmondhatjátok – hülye vénasszony – úgy kell neki – mi? Na. Nyugodtan – nem hallja senki – hozzányúltatok?

SRÁC

Nem.

HAVER

Nem.

APA

Nem? Jó van – na jó – akkor jó van.

APA

Hát akkor hazajöttél – három napra – érezd jól magad – nem?

HAVER

Jó, akkor én most elmegyek – maj visszanézek.

SRÁC

Nem tom – megyek én is –

APA

Most hova mész?! Mit kell folyton elmászkálni?! Nem mész sehova!

HAVER

Te csak maradjál – maj visszanézek – szia, csókolom. Kiszalad, csönd.

APA

Csak menjél utána – ha ez neked ennyi – hogy végre hazajöhetsz – annyi idő után – és akkor nem bírod ki az apáddal – hát csak menjél.

Azér ha írtál volna – akkor lett volna kaja – valami – minden –  mégis jobb lett volna – máskor azér próbáld meg –

SRÁC

De hát nem lehetett – nem akartak – mer kell az a  baszás – a izé – a tanácsi papír – de a tanácsi izé – a gyámügyes – nem adja – ha nem kéri a szülő – nem kérte – nem kérted – anélkül tilos – de aztán a dirihelyettes – már nem bírta – hogy folyton járok a nyakára – egy rendes tag – az engedett el – tanácsi papír nélkül – amit nem is szabad neki –

APA

Igen? Hát én nem tudtam – nékem nem mondták –

SRÁC

Én megírtam – még régen – hogy hívjál haza – és akkor a tanácsi faszi kiszáll –

APA

Ide? Ide nem száll ki senki – eleget mászkáltak itt nekem – a kurva anyjukat – Kis csönd. Mér – nem is írtál – nem is kaptam meg – tényleg – mér, mikor?

SRÁC

Hát rég – nem tom már – másfél éve – nem tom

APA

Én nem kaptam meg – semmit – biztos elveszett – ide nem is jár postás – nem kaptam semmit –

Na és – milyen ott lent – ?

SRÁC

Hát jó.

APA

Jó?

SRÁC

Jó.

APA

Mit mondtál, hol van?

SRÁC

Ez a mostani?

APA

Ja.

SRÁC

Hát a francba – ahol az üzem. Mi egy tanya mellett.

APA

De először nem oda vittek –

SRÁC

Nem – itt voltam – egy olyan gyűjtőbe – a gyivibe – úgy hívják – aztán meg mindenfelé – nem tom – dobálják az embert valahogy –

APA

Kaja? Jó szar, mi?

SRÁC

Nem szar, jó.

APA

Jó?

SRÁC

Jó. Olyan is volt – olyan hely – hogy nem jó – de inkább jó. Lehet repetázni – minden.

APA

Nekem ne mondd – biztos éheztetnek a rohadtak – lopják a kaját –

SRÁC

De nem – tényleg – lopnak – de kaját nem – ha kaját, akkor is elég –

APA

Na és micsináltok?

SRÁC

Hát nem tom. Ami kell – lógunk.

APA

És?

SRÁC

Hát semmi.

APA

És mi van – szakmát tanulsz – ?

SRÁC

Ja. De az nemigen van – sorjázunk – ilyenek – lógunk – lehet lógni –

APA

Az a hülye nővéred – az már biztos keres –

SRÁC

Nem tom – mer a testvéreket szétdobálják – úgy hogy nem tom hovalett –

APA

Á, az már biztos keres – egyszer se írt – kurva lett, mi?

SRÁC

Nem tom.

Egyszer állati balhé volt – békát raktak be – a nevelőnek az ágyába –

APA

Mi? Békát?

SRÁC

Ja – de nem tudták, ki volt.

APA

Kicsoda?

SRÁC

Hát a fafejű – volt egy olyan – egy barom – arénázott egész éjjel – kizavartak – ott álltunk vigyázzba – de nem köpött senki – állati balhé volt –

Sok béka volt – ott sok a béka – cigarettáztattuk őket – be kell dugni a szájába – szívja, szívja – feldagad – és szétpukkad –

APA

A béka?

SRÁC

Ja.

APA

Te ne cigizz nekem – hallod? Nehogy má cigizzél –

SRÁC

Á.

APA

Nem cigizel?

SRÁC

Nem.

APA

Hát itthon nincs semmi – a Feró elment –

SRÁC

Feró?

APA

Ja – akinek volt az a totókulcsa – tudod –

SRÁC

Feró?

APA

Ja – elment maszekolni – egyszer visszajött – aszongya, ötször annyit keres – biztos hazudik – de biztos, hogy keres – öltönyben jött vissza – még jó, hogy nem volt rajta olyan izékesztyű – kesztyű – meccsre se jár ki – jó, mi?

SRÁC

Egyszer azt álmodtam – naon szar volt – azt álmodtam – hogy levágták a lábad – a gép – nem tom – és szaladtál felém – valahogy egy lábon – és ömlött a véred a másikból – ami nem volt – és én szaladtam előled – te meg egy lábon –

APA

Hogy a lábamat – levágták –?

SRÁC

És futottál –

APA

Melyiket vágták le?

SRÁC

Nem tom – azt így nem tom – nem volt semmi? – a lábaddal.

APA

Á – nekem – á!

SRÁC

Én meg – az is volt – féltem – hogy spén megy a szemembe – és kiveszik – a szememet – kivették – az egészet – láttam azzal amelyikből kivették – hogy mit vettek ki – de sose megy bele semmi.

SRÁC

Garázsra mutat. Ez itt micsoda – ez nem volt – ez micsoda?!

APA

Garázs – azé a hülye csajé – van neki kocsija – bent áll – mer nem tudja vezetni bazmeg – ötször megbukott bazmeg – jó, mi? Nevet.

SRÁC

De mér garázs – hogyhogy ide –

APA

Hát garázs.

SRÁC

Ott volt a fészer –

APA

Ja.

SRÁC

Az olyan jó volt – a fészer – mindig oda lehetett – a fészer –

APA

El volt korhadva – szétment – mér?

Hogyhogy ilyen nagy vagy bazmeg –

SRÁC

Zsebéből papírzacskót vesz ki, kibontja. Apu – nézd –

APA

Mi ez?

SRÁC

Én csináltam – lemezből – fűrésszel – állatok – nézd – előrajzolás nélkül –

APA

Kezébe vesz egy-két kis figurát, nézi. Ez mi?

SRÁC

Melyik? Az tehén.

APA

Ez?

SRÁC

Fordítva kell tartani – tehén –

APA

Tehén. Tényleg.

SRÁC

Mindenféle állatok – csak úgy elkezdem és állat lesz – először odaadtam a csajoknak – mer tetszett nekik – aztán egy tízesér egyet – jó mi?

APA

Jó.

SRÁC

Kurva jól tudok köszörülni – képzeld – nem tudtam hogy tudok – modták hogy ilyen nehéz, olyan nehéz – egész apró fúrófejet is tudok – a mester is velem csináltatja – képzeld –

APA

Az jó.

Egy kicsit ledőltem – az előbb – olvastam –

SRÁC

Apu – én már farkas vagyok.

APA

Mi vagy?

SRÁC

Farkas – mert amíg ott a nevelő – vagy a szakik – addig kussolnak – de elmennek – és éjszaka mindenkit a farkasok – állati erősek – aki nem nyal be nekik, azt kurvára szétbasszák –

APA

Hogyhogy farkasok?

SRÁC

Hát a banda – nem lehet meglógni, – szétvernek amíg kicsi voltam aszittem hogy lehet ugrálni – egyszer kórházba is vittek – emiatt – itt ez a két fogam, ezt is kiverték. Mutatja.

APA

A kurva anyjukat.

SRÁC

De most már én is farkas vagyok – mindegy ha új hely – én már ott is tudom – hogy kell rögtön farkas lenni – már amikor nyolcadikba jártam már akkor – azóta rögtön kinézem ki a főnök – meg lehet érezni – én megmondom neki hogy oké – én nem akarok kibaszni vele – pedig nem is mindig a legerősebb – de azt lehet látni –

APA

Akkor jó.

APA

Én a legjobb korba vagyok – ez a legjobb kor – még nem is vagyok negyven – mi? – tizenhattól negyvenötig most hozzám minden nő passzol – de én már nem ám úgy – én válogatós lettem – a kurva anyád elvitte a legjobb éveimet – kifacsart – mint egy rongyot – de soha többé – megtanulja az ember mit lehet és mit nem lehet – jönnek a kiscsajok bent is – vannak ilyen kiscsajok – csak a köpeny van rajtuk – kombiné se – semmi – vigyorognak ám kurvára – de én vigyázok magamra – én már megtanultam – mit lehet és mit nem lehet –

SRÁC

És apu – jól vagy?

APA

Én? Jól. Mér – hogy lennék – semmi különös – melózok – én napközbe melózok – délelőtti műszak – de majd kitaláljuk – mi legyen – arra a három napra – nem tom – majd elmegyünk – ide–oda – minden –

SRÁC

És – nem tom – ellát valaki?

APA

Engem? Nem kell – minek engem ellátni –

SRÁC

Nem tom – mint én – régen –

APA

Á – nem kell – hol van az má – á –

Nagyon rendes voltál – tényleg – hogy amikor én kivoltam – akkor olyan rendes voltál – hogy pont akkor vittek el –amikor én ki voltam – rohadt dögök – a hülye nővéred le se szart – csak te – és akkor fogtak és elvittek –

Jó, hát majd – bent egy kupleráj van – mindegy – nem minden van ott ahol volt – de majd rendet rakunk –

SRÁC

Én kitakarítok.

APA

Á – minek – majd meglesz –

Te – arra gondoltam – micsoda fasság – hogy ott valami hülye szakmát tanulsz – mér nem mész el melózni – keresnél.

SRÁC

Hát nem tom – mindenki oda jár –

APA

Egy fasság. Nézz meg engem – én ha akarom – bazmeg az öreg szakik nem keresnek annyit – mint én – ha akarnám – csak mi az istennek – te – mi lenne – ha mondjuk kijönnél – vissza – és elmennél melózni – ilyen nagy darab kölök – nem is tudom – minek szakma – te is keresnél – én is – az már lóvé, mi? – ha kiengednének – mer így mit kapsz – évekig melózol nekik – nem adnak semmit – csak ha felszabadulsz – és akkor is megnézheted – nem tom – gyere haza – megdumáljuk őket – jó, kijönnek szaglászni megint – a kurva anyjukat – de megdumáljuk őket – van nekünk dumánk bazmeg – mi ketten, mi? Nevet.

SRÁC

Apu – itt akarok maradni – apu – Elsírja magát.

APA

Ne bőgj – mér – én mit mondok – na –

SRÁC

Olyan szar – kurva szar – Sír.

APA

Na – mondom – el lesz intézve –

SRÁC

Nem akarok visszamenni!

APA

Nem akarsz, nem akarsz – jó – én is ezt mondom – maj megcsináljuk – most itt vagy – mit mondtál, mennyi? Meddig maradsz?

SRÁC

Nem akarok vissza –

APA

Hogy mikor mész el? – holnap?

SRÁC

Holnapután.

APA

Jó – akkor ez néked három nap – mi? – az jó – ne bőgjél má – az előbb mondtad hogy jó ott – nem mondtad? – a kaja – a farkasok – Mér, én mit mondtam – hogy majd hazajössz – és egy kalap pénzt fogunk keresni – de most majd menjél vissza – mer jönnek hogy megszöktél – jönnek a nyakamra – és megin én iszom meg a levét – tudom én – akkor hiába – nem érted?

Jó, ez most három nap – hát mit akarsz csinálni? – Micsináljunk?

SRÁC

Szipog. Nem tom.

APA

Mér nem tudod? – én tudjam? – én a te korodba tudtam – csajokat hajkurásztam – moziba mentem – ilyenek – akkor nem volt tévé – fociztunk – a haverokkal – ti ott lent – fociztok?

SRÁC

Nincs pálya –

APA

Mér nincs? – ezér nem lesz nekünk aranycsapatunk – mindig mondom – mert nincsenek grundok – az újág is megírja, még sincs – mér nincs ott pálya?

SRÁC

Nem tom – pingpongasztal volt – elvitték – egy nevelő – nála van –

APA

A pingpongasztal? És nem az övé, mi? – a tiétek – és elvitte – mi?

SRÁC

Én már nem láttam – mesélték –

APA

Ilyenkor ki kéne állni – hogy vigye vissza – mér nem álltok ki? – nem kell hagyni – így vesznek el mindent – mert hagyjátok –akkor kurva isten hogy elveszik – mond hogy én mondtam –

Jó – most mondjuk elmegyünk – jó? – mászkálunk – vagy menjél moziba – nem tom mit adnak – adok pénzt – kapsz egy húszast – jó? – én addig olvasok – mer szoktam olvasni – meló után – kapsz egy húszast –

Meg addig rendet rakok – nem volt időm – de most hogy itt vagy – ez mégis jó – hogy hazajöttél – rendet rakok –

Tizenegyedik jelenet

ELŐADÓNŐ

Jó napot kívánok. Ez a negyvennégy?

APA

Ez.

ELŐADÓNŐ

Nem értem, nincs kint a házszám. Itt bolyongok félórája, se házszám, se utcanév…

APA

Mer leesett – én akkor csináltam egyet – kiraktam – fel volt rakva – mer a régi már teljesen – olyan izé volt – lekopott – de jött a tanács – hogy nem izé – szabvány – leszedették – hogy majd ők – azóta nincs.

ELŐADÓNŐ

Nem értem, a szomszéd telekre, arra a fakerítésre huszonnyolc van kiírva… Kérdeztem, senki se tudta.

APA

A postás is – nem jön be – mert aszongya nem kötelező – ha nincs szám – lakik itt egy vénasszony – az kiáll oda ki – amikor várja a nyugdíjat – mer a postás nem jön be – mi nem is vagyunk. Nevet.

ELŐADÓNŐ

Leteszi a cekkereket a földre, aktatáskájából kivesz egy tervrajzot, kibontja, nézegeti. Nem értem… itt nem ez van.

APA

Mit tetszik keresni?

ELŐADÓNŐ

A tanácstól vagyok.

APA

A tanácstól?

ELŐADÓNŐ

Onnan.

APA

Kérem szépen – itt a fiam – elvitték állami gondozásba – de rossz neki ott – tessék kiengedni.

ELŐADÓNŐ

Gyámügy. A rajzot nézegeti.

APA

Elvitték – teljesen jogtalanul a nővérét is – tessék bejönni – nálam rend van – tisztaság – én dolgozok – és akkor elveszik a gyerekeimet!

ELŐADÓNŐ

Mondom, hogy a gyámügy. Van gyámügyi előadó. Tessék hozzá fordulni. Körülnéz. Nem értem.

APA

Tessék őt kiengedni – és engem kijelölni – a izének – a hogyhívjáknak – aki neki a – tetszik tudni –

ELŐADÓNŐ

A gyámjának.

APA

Az az! Mer lehet – tudom én –

ELŐADÓNŐ

Gyámügy. A garázsra mutat. Ez mi?

APA

Garázs.

ELŐADÓNŐ

Ez nincs.

APA

Azé a nőé – aki ott lakik –

ELŐADÓNŐ

Nem lakóépület?

APA

Ez? Mondom – garázs – azé a nőé –

SRÁC

Fészer volt ott – fészer – az enyém –

APA

Majd én kihívom – ne tessék fáradni – Kopog Nő ajtaján, csönd, megint kopog.

NŐ

Kinyitja, de csak résnyire, a lánc nem engedi. Mi az?

APA

Jöjjön ki – a tanács jött a garázs miatt.

NŐ

Hogyhogy a tanács? Megkaptam az engedélyt, az az enyém.

APA

A tanács aszongya lakóház.

NŐ

Az elvtársnő a tanácstól?

ELŐADÓNŐ

Onnan.

NŐ

Ez az én garázsom. Megkaptam az engedélyt – bent van, ki tudom hozni. Itt nem volt semmi, egy bódé, korhadt fából. Én csináltattam.

ELŐADÓNŐ

Ezen a rajzon nem szerepel.

NŐ

Hogyhogy nem szerepel? Én bent voltam a tanácsnál, megvan másfél éve.

ELŐADÓNŐ

Mikor szálltak ki ide tőlünk?

NŐ

Nem tudom… Apához. Kiszálltak?

APA

Amikor elvitték a gyerekeimet – a fiamat is – jogtalanul – mer a vénasszony följelentett – pedig őrült – most ásta el a macskáját – most mondja meg, elásta – nem? Nem elásta?

NŐ

Hát el.

ELŐADÓNŐ

Ez mi, ez kert? Mert nálam kert van.

APA

Ez kert.

ELŐADÓNŐ

Nem belső udvar?

APA

Ez kert?

NŐ

Én nem tudom. Mért, van különbség?

A tanár úr biztos tudja – és ő megmondhatja, hogy ez garázs – Tanár ajtajához megy, kopog, szünet, megint kopog, Tanár kinyitja.

TANÁR

Könyörgök, hagyjanak már dolgozni!

NŐ

Bocsánat, de az elvtársnő a tanácstól – tessék mondani, ez kert vagy udvar? És az ott az én garázsom, tessék neki megmondani!

TANÁR

Kérem – én százszor kértem önöket – hogy ne zavarjanak tanítás közben –

NŐ

De a tanácstól vannak!

ELŐADÓNŐ

Tanárhoz. Ez a negyvennégy?

TANÁR

Ez, kérem.

ELŐADÓNŐ

Itt semmi se úgy van. Le kell ellenőriznem, a gázbekötés miatt, de a szomszéd telek a huszonnyolc, és nincs rajta szám. Ez a garázs nincs is.

TANÁR

Egy pillanat. Milyen gázbekötés?

ELŐADÓNŐ

Hát bekötik magukhoz a gázt.

TANÁR

Most?

ELŐADÓNŐ

A következő negyedévben.

TANÁR

Kérem, én úgy tudom, hogy ezt az egészet szanálni fogják.

ELŐADÓNŐ

Persze.

TANÁR

Ha szanálják, minek bekötni a gázt? Jó lett volta, ha korábban kapjuk, de ha itt úgyis az egészet lebontják, minek most már bevezetni?

ELŐADÓNŐ

Benne volt a tervben, hogy itt gáz lesz. Nem volt kapacitás. Most lett.

TANÁR

Ez a tanácsnak egy csomó pénzébe kerül.

ELŐADÓNŐ

Így van. Úgyhogy örüljenek, hogy ezt kapják.

TANÁR

Ha most bevezetik, mi használjuk pár hónapig, félévet, egy évet, aztán jön a buldózer, és eltakarítja ezt az egészet. A közműveket áthelyezik. Egy csomó költség. Építenek olyan tízemeletes kaszárnyát, mint amilyen itt a környéken már van. Új csöveket fektetnek…

ELŐADÓNŐ

Így van.

TANÁR

Nem lenne ésszerűbb, ha most már nem kötnék be?

ELŐADÓNŐ

Ezzel maga ne törődjön. Jóvá van hagyva.

NŐ

Ne tessék akadékoskodni, tanár úr, ha van gáz, akkor jobb lakást kell felajánlaniuk cserébe.

TANÁR

Ez akkor is pazarlás, kérem. Az állam kidob egy csomó pénzt hiába.

ELŐADÓNŐ

Így van. Biztos, hogy ez a negyvennégy?

TANÁR

Ez a negyvennégy.

ELŐADÓNŐ

Ahogy nézem a méretek se stimmelnek.

TANÁR

Kérem szépen, ha már bevezetik a gázt – jó, vezessék be. De akkor talán mégsem kéne szanálni. Nincs ez rossz állapotban, meg a többi ház sem a környéken – egy csomót rendbe  hozattak nem is, olyan rég – egy, olyan magas házba, alig férnek többen, mint ahány házat le fognak bontani. És itt vannak szép kertek is, gyümölcsösök, azt mind meg kell majd semmisíteni. Kár értük.

ELŐADÓNŐ

Határozat van. Maga örüljön, hogy mindent megkapnak ingyen.

TANÁR

Ezek az épületek téglából épültek – alá vannak pincézve, az állaguk megfelelő, ezek még kibírnak negyven-ötven évet, többet, mint egy előre gyártott lakótelep.

ELŐADÓNŐ

Kérem szépen, tessék engem békén hagyni. Én megkapom a feladatot, és tisztességgel végrehajtom. Tessék a panaszirodához fordulni. Hétfőn hosszú félfogadás.

APA

Tessék papírt adni, hogy itt nálam rend van, én nem iszok, én dolgozok, ő is keres, tessék megnézni, mekkora!

ELŐADÓNŐ

Magyarázzák meg neki, hogy a gyámügy.

APA

Maga a tanácstól van – én most a tanácshoz fordulok – tessék tanúsítani, – hogy mi volt – amikor elment a feleségem – itt maradtam – én ki voltam facsarva – és a fiam látott el – mer én nem tudtam felkelni – igen – és ő hozott nekem kaját – mindent – takarított – mosott – mer a nővére is elkóborolt – ha nincs a fiam – akkor én ott döglök bele – egész kicsi gyerek volt még – de szerzett mindent – és akkor följelentettek – és a tanács elvitte – így volt? Mondják meg! Így volt?!

NŐ

Így, mer a néni segíteni akart, hogy magához veszi, és akkor szálltak ki, és akkor figyelt fel az állam – de nem lehetett a nénihez, mert veszekedtek volna – úgyhogy elvitték –

ELŐADÓNŐ

Sóhajt, a Srácra néz. És?

APA

Vissza akar jönni – mer nem jó ott neki – miér nem jöhet vissza?!

SRÁC

Hadd maradjak itt – én nem tom – én bent mindig elképzeltem – hogy visszajöhetek – és akkor apuval – itt – pedig nem is írt – de én szeretnék itt – ővele – Elsírja magát.

ELŐADÓNŐ

Tessék bemenni a gyámügyre.

APA

Kinyitja a lakásajtaját. Tessék jönni – itt rend van – tisztaság – tessék megnézni – itt van neki helye –

ELŐADÓNŐ

Majd kijön a gyámügyes, érti? Visszarakja a tervrajzot az aktatáskába, felveszi a cekkereket.

NŐ

Kérem szépen, ez a garázs, erre van engedély – meg tudom mutatni – bent van – én ezért a garázzsal együtt – nekem jár egy kétszoba-összkomfort – tessék felmérni –

ELŐADÓNŐ

Majd még kijönnek.

VÉNASSZONY

Ordít. Maga menjen onnan!

ELŐADÓNŐ

Ijedten elugrik.

VÉNASSZONY

Letapossa a sírt! A sírt! Menjen onnan!

NŐ

Tessék várni – ez csak egy macska – felakasztották neki –

APA

Ez a rohadt vénasszony – most följelentem – mer elvitette a fiamat – ez volt –

ELŐADÓNŐ

Engedjen el!

APA

Nem volt joga! Nem volt joga! Egy őrült – elássa ide a macskáját – őrült – és ennek hisz a tanács!

NŐ

Vénasszonyhoz. A tanácstól jött –

VÉNASSZONY

Előadónőhöz. Tessék ezt nekem aláírni – végrendelet – mer csak a tanár úr hajlandó – senki más – tessék nekem aláírni –

ELŐADÓNŐ

Engedjen el!

VÉNASSZONY

Mindent erre hagyok – erre a fiúra itt – mindent – a bútort – mindent – a pénzemet is – tízezer forint – azt is – újra megírtam – tessék aláírni –

ELŐADÓNŐ

Nem írok alá semmit – eresszenek – maguk meg vannak veszve – adok én maguknak gázt –

APA

Elvitette a fiamat – hogy ő akar a gyámja lenni – ismerjük ezt – mer akkor ő kapja a pénzt – mint a gyámja – persze –

VÉNASSZONY

Nem érti, maga barom, hogy a fiára hagyom mindenemet?! Nem érti?!

APA

Mi?

VÉNASSZONY

Ez végrendelet – rá hagyok mindent – a pénzemet – tízezer forint – azt is – és magamhoz fogom venni – majd írok kérvényt –

APA

Van pénze mi? De az én zsebemből kilopja – én azt kiszámoltam – mer a gyámsági segély minimum havi négyszáz – én azt tudom – nem vagyok hülye – asziszi én nem tudom? Eddig 9600 forintot lopott ki a zsebemből – ennyit – 9600-at – kiszámoltam!

VÉNASSZONY

Hogy mit? – én loptam, magától?

APA

Mer ha én lettem volna a izéje – a gyámja – a kölöknek – ennek, a lányomat nem is számolom – akkor ez annyi idő alatt ennyi! – Ez ki lett számolva! – Ennyivel tartozik!

VÉNASSZONY

Hát ez – hát ez –

APA

Maga feljelentett – hogy csak fekszek – Előadónőhöz. Ez jelentett fel – hogy csak fekszek – mer ki voltam nyírva – mer ez itt – ez akarta megkaparintani a pénzt – a kölök után – jól kiszámolta! Nahát nem kapta meg – mer jött a gyámügyes – az látta mi van – de én se kaptam meg – a kurva életbe – én se! Vénasszonyhoz. Mer ha maga nem olyan rohadt szemét – akkor megkapom!

NŐ

Az úgy volt, hogy jött a gyámügyes – és látta, hogy itt balhé lenne – azér nem akarta, hogy a néni – aki igazán csak jót akart – tessék elhinni.

APA

Hát én ki is tekertem volna a nyakát – ki én –

NŐ

Szegény fiú olyan rendes volt – ápolta az apját – lógott az iskolából, melózott – hogy legyen pénz – kirúgták az iskolából, hogy pénzt lop –

SRÁC

Nem is loptam! Csak a nővéremtől! Nem is loptam!

NŐ

Az apja csak feküdt – kiírták – a fiú főzött is rá, takarított, minden – elég szerencsétlen dolog volt, hogy akkor jött a tanács – én tudom, hogy a tanács jót akart –

ELŐADÓNŐ

Kiszabadítja magát. Menjenek a gyámügyre! Kiszalad a kocsibejárón.

VÉNASSZONY

Utánakiált. Legalább írja alá – kell két tanú – írja alá!

APA

A kocsibejáróban Előadónő után kiált. Nem is vertem – soha! Mindenki veri a kölkét – én soha! Kis csönd, Srác felé. Mér – vertelek?

SRÁC

Nem.

APA

Nahát! Egy-két frász, de verni –azt soha! Onnan kell elvinni, ahol agyonverik – de onnét soha – csak tőlem – amikor nagyok – amikor már keresnek – ez azér is van –mer ha nincsenek itt – akkor nem adnak nagyobb lakást – erre megy ki – tudom én! Mer a tanács is – mér kell beleszólni az ember életébe – mér kell – amikor úgyis kurva nehéz – akkor mér kell belepofázni – mér kell!

NŐ

Jót akartak – higgye el, hogy jót akartak – az egy nagyon rendes gyámügyes volt.

APA

Akkor is mit szólnak bele – az életbe – mit szólnak bele – Vénasszonyhoz. Rohadt spicli.

VÉNASSZONY

Magával nincs mit beszélnem. A fiára hagyom mindenemet, érti? De magával nincs mit beszélnem. Nőhöz. Veled se – gyáva szemét – egy ilyet nem tud aláírni – de nem baj – mert az Úr nem akarja, hogy a rossz uralkodjon a világon – Sráchoz. majd meglátod –

NŐ

Hogy én vagyok szemét! Én itt védem a nénit – és akkor – és akkor – mindig be tetszett tenni – mindig – el tetszett űzni az egyetlent – a mérnököt – aki evezett –

VÉNASSZONY

Mi? Én? Kicsodát?

NŐ

Az egyetlen pasas volt – de rá tetszett szállni – hogy jöjjön kávézni – itt tetszett lesni, mikor jön – és nem bírta – az egyetlen pali volt – aki –

VÉNASSZONY

Te meg vagy őrülve.

NŐ

Én? Én? Miket tetszett mondani a bácsinak – rólam – végig – tudom én – elmondta a bácsi – hogy én csak a lakásért – végig ez ment – mert én fiatal vagyok és szép – aljas tetszett lenni – féltékenységből – tudom én –

VÉNASSZONY

Mi? Én? Az egy vénember volt!

NŐ

Fiatalabb volt a néninél!

VÉNASSZONY

Egy rozoga vénember! Csak megszántam – mer te csak amit muszáj volt – és itt rohadt egyedül egész nap – hát addig én behívtam – vettem neki almát – te meg féltél hogy én akarom a lakását – mer csak az aljasság ami a fejetekbe van – csak az –

NŐ

Itt tetszik leskelődni – amikor én a tanár úrral beszélgetek, rögtön ki tetszik rohanni – hogy nehogy énvelem –

VÉNASSZONY

Hát ez –

NŐ

De igen!

APA

Nevet, Sráchoz. Hallod? Tépik egymást – jó, mi? Nevet.

NŐ

Maga fogja be – csak leskelődni tud!

APA

Hülye kurva – lefekszik mindenkinek – asziszi nem látom – mindenkivel – folyton kint a csöcse hogy lássam – rohadt kurva –

NŐ

Majd én mindenkit – mindenkit –

VÉNASSZONY

Mer neki kellett volna a macskám – el akarta édesgetni – és az a hülye dög – még dörgölődzött is hozzá –

APA

A macskája. Nevet. A hülye macskája! Megdöglött a macskája, néni drága! Kifingott a cicus! „Macskuszka, macskuszka, ksssz, kssz, cicmic!” Nevet, ugrálni kezd a mankó körül, indiánüvöltést hallat, Srácnak integet.

SRÁC

Nevet. Apu – apu – Csatlakozik hozzá, ő is körbeugrálja vele a mankót, indiánüvöltéssel.

VÉNASSZONY

Nézi az ugrálókat, kihúzza magát, mozdulatlanul áll. Istenem – hála néked istenem hogy újra – hogy figyelmeztetsz engem istenem –

VÉNASSZONY

Te tudod istenem hogy mért kell ezt – te tudod istenem –

VÉNASSZONY

Szétmaszatolja a könnyeit, szétmázolja a rúzsát. Nem baj, istenem – semmi se baj – akkor is – akkor is – Bemegy a házba, behajtja az ajtót.

APA

Liheg. Na bazmeg – mi? Nevet, liheg. Hej bazmeg – jaj!

SRÁC

Nevet. Apu – hú bazmeg –

APA

Krákog. Kéne mozogni – mi? Focizni – fejelni – vagy valami – Fújtat.

ANYA

Mi van?

APA

Semmi bazmeg – semmi – itt a kölköd – nem látod?

APA

Na menje má be – rakjál rendet az istenit – még kaját  se tudok neki adni – hol a picsába tekeregsz – amikor hazajön – és rakjál rendet bazmeg – kiviszed az ágyadat a konyhába – mer ő ott fog bent aludni – velem – érted bazmeg? – ne nézz nekem – ne nézz – és pakold el a rohadt cuccaidat érted –

Az anyád most itt van – már elég rég visszajött – most itt van – visszajött – és itt van – legalább főz, nem? – most rúgjam ki? – akkor mi van? – legalább amíg itt van – főz, nem? – Most mi van? Most mi van bazmeg? Mér nem mondasz neki valamit – az anyád neked – az istenit.

Nincs is semmi – közöttünk – visszajöhet, micsináljak – hova menjen – folyton kirúgják – hát hova menjen – főzzön – nem érdekel – csináljon amit akar – menjen férjhez – ha akad olyan állat – de folyton visszajön – nem jön össze neki. Nevet. Kinek kell egy ilyen vén csaj? – Nem megy az úgy – ő csak hiszi – hát én nem szólok bele – férfiba még nem öreg az ember – ha ennyi idős – még nem is vagyok negyven – én még akármit – mi? Ez a legjobb kor. – Hozzám most tizenhattól negyvenötig minden nő passzol – de én már vigyázok – én már megtanultam – mit lehet és mit nem lehet.

Most mit ülsz – anyád főz – bemegyek. Kis csönd. Majd gyere be – biztos kell kaja, mi? – Hát majd gyere. Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.

Tizenkettedik jelenet

HAVER

Mi van?

Ültem kint – vártam, hogy jöjjön valaki – nem jött senki.

Mi van?

SRÁC

A kurva anyját –

HAVER

Mi van?

SRÁC

Feláll, fölveszi a baltát. Szétverem a fejét – szétverem –

Szétverem a fejét! Nekiesik a garázsajtó lakatjának, leveri, közben ordít.

HAVER

Elvisszük a kocsit?

SRÁC

Liheg, ledobja a baltát. A kurva anyját –

NŐ

Kijön. Jesszusom! Micsináltok! Miért! Visszamenekül, az ajtót résnyire nyitva hagyja, ráteszi a láncot, rémülten bámul kifelé.

HAVER

Kispolszki.

NŐ

Könyörgök – ne!

HAVER

Nem mer kijönni bazmeg – Nevet.

NŐ

Ne csináljátok – kérlek szépen – ne!

HAVER

Elvisszük?

SRÁC

Üljé má le a seggedre.

HAVER

Nem tudsz vezetni?

SRÁC

Nem. Üljé le a seggedre!

NŐ

Kérlek szépen – ne –

HAVER

Odavan a csaj – Nevet.

SRÁC

Kuss legyen.

Tizenharmadik jelenet

TANÁR

Hát akkor a jövő héten.

CSITRI

Igen, tanár úr. Papírpénzt vesz elő.

NŐ

Tanár úr!

TANÁR

Odanéz. Tessék.

NŐ

Nem, semmi – csak elnézést – hogy zavartam – óra közben –

TANÁR

Semmi baj – semmi baj –

Még annyit szeretnék mondani – hogy ez a fohász, ez a szépséges, mélyről fakadó, emberi fohász, ez a kétségbeesett fohász, ez, kérem, nemcsak azért a század magyar költészetének és nemcsak magyar költészetének talán legnagyobb költeménye, mert ugyanazzal az élménnyel küszködik, mint ugyanebben a korban a legnagyobbak, például Dosztojevszkij és Nietzsche, mint már mondtam, és nemcsak azért, mert azóta sem, ahogy mondják, azóta sem veszített az aktualitásából, minthogy azóta is pontosan ebben a  helyzetben van a világ, az egész világ, kérem. Hanem ez a szépséges, emberi, kétségbeesett, mélyről fakadó fohász, ez a rettenetes, önkínzó kiáltás, kérem, a hitetlenül hívő lélek páratlanul pontos és szépséges feltárulkozása, és merem állítani, hogy ebben még a legnagyobbakat is fölülmúlja. Mert ebben a versben nem azért menekül az Úrhoz, mert megtért, mert az Úristen van, mert hiszi, hogy létezik, mint egy másik versében mondja, egy öreg isten, ez nem a gyönge ember menekülése, hanem olyan felnőtt, komoly emberé, aki felméri, mi történik, ha erről a már soha többé fel nem támasztható istenről lemondunk, kérem.

S hogy ez a komoly ember mennyire tisztában van gyöngeségével, s hogy emiatt ez az ember mégse gyönge, hiszen bevallja, azt világosan kifejezi, amikor azt írja:

Tessék megfigyelni, hogy eddig Istennek szólította, és most egyszerre Kísértetnek hívja, nagy betűvel természetesen. A Kísértet rossz szellem is lehet, kérem. Tehát ezzel azt mondja a költő: akár van ilyen Isten, akár nincs, akár jó, akár rossz, mindenképpen kell hogy létezzen, akkor is, sőt főleg akkor, amikor „nincs már semmi hinnivaló”. Ez a komoly, kétségbeesett ember hallatlanul mély gondolata. Azt mondja ezzel a költő: bármi legyen is az a valami, az a szellemi természetű az ember fölött, lehet akár végzetes, ellenséges is az emberrel szemben, az még mindig jobb, mint ha nincs. És ezt fejezi ki olyan gyönyörűségesen az utolsó szakaszban, a magyar költészet legszebb négy sorában, amit kérek megtanulni kívülről:

Tessék megfigyelni, kérem, hogy ez az akár jó, akár rossz Kísértet itt „legjobb Kísértetként” aposztrofáltatik. Mindegy tehát, milyen, csak létezzen. S a magyarázat: szörnyűséges és lehetetlen, hogy először is senkié az élet – tessék megfigyelni a paradoxont, hogy a költőtől független szörnyűséges jelző hogyan keveredik a költő lelkének kétségbeesett felkiáltásával, a lehetetlennel; s hogy utána először az következik: senkié az élet. És csak azután jön az igazán mély, nagy gondolat, amelyet azóta sajnos az élet igazolt mindmáig, a legszörnyűbb prófécia, amit valaha költő kimondott, a legsúlyosabb kasszandrai jóslat, amely beteljesedett:

Mert az ember nem méltó az életre, mert az ember, ha az élet fölött hatalmat nyer, tönkreteszi.

Úgyhogy tessék megtanulni, nem is csak  utolsó szakaszt, hanem az utolsó kettőt. Kis csönd. És majd ha erre maguk is rájönnek, akkor ez a nyolc sor felidéződik magukban, akkor is, ha most nem értik még egészen.

BAKFIS

De értjük, tanár úr.

TANÁR

És ha felidéződik, akkor, bármily különös, meg fognak nyugodni. Meg fognak nyugodni, mert úgy érzik majd, hogy maguk is valami nagynak a részei, valami olyan szörnyűségnek, amelyben, maguk előtt már olyan gyönyörű lelkű emberek is szenvedtek, mint amilyen Ady Endre volt. És akkor maguk megérzik majd a szépséges nagy közösséget, amelybe az emberek tartoznak – azok az emberek, akik az Életet csak tönkretenni képesek – de ha ezt megérzik, akkor megjelenik magukban az a Szellem, az a Kísértet, amelyről Ady Endre beszél – megjelenik magukban Úr.

TANÁR

Krákog. Úgyhogy, kérem, az utolsó nyolc sort kívülről megtanulni – Nekem most el kell mennem –

CSITRI

Köszönjük szépen, tanár úr. Nyújtja a pénzt.

TANÁR

Igen – Elveszi. Köszönöm. Úgyhogy egy hét múlva.

CSITRI

Psszt!

BAKFIS

Psszt!

TANÁR

Elfelejtettem bevásárolni – amikor jöttem haza az iskolából, és nem volt nálam szatyor – sietek – kezüket csókolom. Nőnek. Kezit csókolom.

CSITRI, BAKFIS

Csókolom, tanár úr!

HAVER

Nézz oda bazmeg –

BAKFIS

Na gyere.

CSITRI

Hova rohansz?

BAKFIS

Gyere már!

CSITRI

Milyen helyes fiú.

BAKFIS

Gyere.

HAVER

Nézz oda bazmeg –

SRÁC

Hagyjál.

HAVER

Néznek. Mi? Néznek.

BAKFIS

Nőnek. Csókolom.

NŐ

Halkan. Szervusz. Szervusztok.

BAKFIS

Na gyere.

CSITRI

Helyes srác – amelyik ül. Mi?

CSITRI

Úgy látszik, nem tud felállni.

BAKFIS

Ne – most minek –

CSITRI

Mint komor bikáé, olyan az ülése.

BAKFIS

Felnevet, aztán abbabagyja. Nem kell ezekkel.

CSITRI

Visszanéz. Nem tud jönni.

HAVER

Sráchoz. Gyere már bazmeg –

SRÁC

Szemét kurvák.

CSITRI

Dühösen. Gyere már.

HAVER

Ezt most minek kellett bazmeg – minek – nem láttad hogy fasz kell nekik? – nem láttad bazmeg?!

SRÁC

Kussoljál a kurva anyádat.

HAVER

Visszamegy Sráchoz, leül. Most mi van – mi?

Jó kis csajok – minek kellett –

Mi van – a faterod elment? – vagy mi van?

Mér nincs kulcsod bazmeg – mondtam neked hogy legyen – nekem van –

Figyelj – néz – a csaj – néz –

SRÁC

Fogd be a pofádat te hülye barom állat –

Elszedte aputól a pénzt – tízezer forintot – rohadt vén dög –

HAVER

Mi?

SRÁC

Rohadt vén dög – miatta van minden –

HAVER

Mi? az a vén csaj – akinek a macskája – ?

SRÁC

Nőhöz. Mit néz?! Most mit néz?! Mit néz?!

NŐ

Ne – kérem –

SRÁC

Elvette a fészert – az enyém volt – mér vette el?! Elsírja magát, csönd.

HAVER

Ne – na –

NŐ

Én nem tudtam – ne haragudj – nem tudtam –

HAVER

Most mi van –

NŐ

Mit adjak neked – ha akarsz valamit – én szívesen –

SRÁC

Menjen a francba! – ne nézzen!! – szétverem a kocsiját, ha néz!!

NŐ

Ne – azt ne – nem nézlek – de azt ne –

SRÁC

Menjen a francba!!

HAVER

Szétverjük – a kocsiját – ? Mi?

SRÁC

Hülye barom állat –

HAVER

De most mér –

NŐ

Csókolom, tanár úr.

TANÁR

Nem vittem szatyrot reggel – elfelejtettem – úgyhogy most kellett bevásárolnom – öt órám volt, elfelejtettem. És óra után el kellett mennem – még délután – mert nem lehet NDK-füldugót kapni – pedig az a legjobb – csak hiánycikk. Az a legjobb. A fiúk felé. Szervusztok. Nőhöz. Folyton a tévé – úgyhogy altató is kell –

NŐ

Igen, már sokszor tetszett mondani.

TANÁR

De az altató még mindig kevésbé – Csáth Géza ópiumot szívott – tetszett olvasni? Majd mesélek róla – nagyon szép novellái vannak – Hát, kezicsókolom.

NŐ

Csókolom, tanár úr.

HAVER

Figyelj – néz.

SRÁC

Ellopta aputól – a pénzét –

HAVER

A vén csaj? Jó, hogy legalább a macskáját kinyírtuk – mi?

Mit vagy oda – semmi – bemegyünk, és visszaadja bazmeg –

Naná hogy visszaadja bazmeg – nem mer az nyikkanni – bemegyünk és visszaadja –

HAVER

Felveszi a baltát. Maj meglátja ezt – kurvára beszarik bazmeg – aztán öregem ott a pénz –

SRÁC

Négyszáz az enyim.

HAVER

Mi?

SRÁC

Mer kilencezer-hatszázat lopott – és van neki tízezer. Úgyhogy négyszáz az enyim.

HAVER

Mér – én is megyek – Nem?

SRÁC

Nem kértelek.

HAVER

Maj neked egyedül odaadja – hülye.

SRÁC

Akkor kétszáz a tied.

HAVER

Mér kétszáz – ötezer.

SRÁC

Lófasz. Apué kilencezer-hatszáz.

HAVER

Hát tudod – a te apád bazmeg –

SRÁC

Vigyázzál a pofádra – kaphatsz még bazmeg –

HAVER

Nem tom – kéne izé – zokni – amit a fejünkre –

SRÁC

Csába! Minek!

HAVER

Hát az kell – nem?

SRÁC

Csába.

Tizennegyedik jelenet

HAVER

Csókolom.

TÖRZS

Szia. – Ez kicsoda?

HAVER

Hát a izé – hát ő az.

TÖRZS

Személyi igazolványt.

TÖRZS

Jé, te vagy az? Meg se ismerlek. Közeghez. A fia.

KÖZEG

Ja.

SRÁC

Igen.

TÖRZS

De te intézetbe vagy – nem?

HAVER

Megszökött! Nekem mondta! Megszökött!

TÖRZS

Szabályos eltávozási engedély?

SRÁC

Szabályos.

TÖRZS

Nem téged kérdeztelek.

KÖZEG

Hát – engedély.

TÖRZS

Pecsét, dátum van?

KÖZEG

Pecsét van. Dátum van.

TÖRZS

Fejléces?

TÖRZS

Visszaveszi. Ez egy szabályos eltávozási engedély. Hány napra?

SRÁC

Három.

TÖRZS

Nem téged kérdeztelek.

KÖZEG

Három.

TÖRZS

Ez egy szabályos eltávozási engedély három napra. Visszaadja a papírt Srácnak, az elteszi. A személyi igazolványba nem szabad semmit se tartani.

SRÁC

Nincs benne semmi.

TÖRZS

Én nem azt mondtam, hogy van benne, hanem hogy nem szabad benne tartani semmit. Ezt mondtam?

Ezt mondtam?

SRÁC

Ezt.

TÖRZS

A személyi igazolványt mindig magánál kell tartsa az ember.

SRÁC

Nálam volt – nem volt nálam?

TÖRZS

Nem azt mondom, hogy nem volt nálad. Azt mondtam, hogy nem volt nálad? Közeghez. Ezt mondtam?

KÖZEG

Nem.

TÖRZS

Sráchoz. Ezt mondtam?

SRÁC

Nem.

TÖRZS

A személyi igazolvány nem lehet gyűrött.

Ez nem gyűrött. Elveszítését azonnal jelenteni kell az illetékes rendőrhatóságnál.

Na. Tessék.

Apáddal már találkoztál?

SRÁC

Igen.

TÖRZS

Na jó. Hát csak folytassátok.

Mi van? Mér? Micsináltatok eddig?

HAVER

Hát úgy dumáltunk.

TÖRZS

Na. Folytassátok.

NŐ

Jó napot kívánok.

TÖRZS

Jó napot.

KÖZEG

Ez egy nő volt –

TÖRZS

Ja.

KÖZEG

Kurva, mi? – biztos kurva – picsán kéne rúgni – minek baszik folyton – Nevet.

TÖRZS

Ez vicc volt bazmeg? Hülye vicc!

KÖZEG

Én nem – nem – én tényleg – én egyenruhába alszok – olyan jó – csak mikor nappal – amikor néznek –

TÖRZS

Na. – Az ilyen kis krapekok ráhamisítanak egy másik dátumot – kikaparják a régit – vagy hipóval – azt nézni kell – meg azt hazudják, hogy volt csak elveszett – a vonaton –

KÖZEG

Ja.

TÖRZS

De ez egy rendes srác – amikor kivolt neki az apja – akkor ellátta – ápolta – pedig kivolt az apja – amikor másodszor hagyta ott az asszony – akkor még jó nő volt – a nővére meg csavargott – üzletszerűen kéjelgett – szóval rendes srác.

Kivagy, mi?

KÖZEG

Nem, csak úgy –

TÖRZS

Én nem mondtam – hogy ez könnyű – egész nap mászkálni – ide – oda – fáj a lúdtalpad bazmeg – mi?

KÖZEG

Nem – csak a hátam –

TÖRZS

Hát ez az – ez van – hidegbe – melegbe – nyeled a port – a füstöt – hogy rend legyen – hát ez az.

Maj megszokod – meg hogy vigyázni kell – figyelni – de maj megszokod.

TÖRZS

Idegesen. Mi van – beszartál?

KÖZEG

Mi volt ez?

TÖRZS

Semmi bazmeg – biztos a tévé – valami krimi. Csönd, fülelnek.

TÖRZS

Na jó – itt is voltunk – akkor menjünk –

HAVER

Mér kellett neki – mér –

SRÁC

Az agya – az agya –

TÖRZS

Közeghez, Srácon és Haveron térdelve. Nézd meg –

KÖZEG

Felderített cselekmény! Felderített cselekmény!

Tizenötödik jelenet

Tizenhatodik jelenet

APA

Hol ez a kölök –

ANYA

Jött ma az izé – hülyék – én egész nap csak – én nem – egész nap rohangáltak – én meg – annyi időm se – hogy kimenjek szarni – és az a tudod – meghalt mi? – nekem ez gyanús – bemonta a rádió – gyanús – tízkor – de nem tudtam kimenni –  a többiek – le se szartak – az Erzsi – naná – megfájdult a fejem – de azok is kinyiffannak – ja és jövök haza – a templomnál – tényleg a szívébe? – mi? azzal a izével – azzal a – na – olyan fa – durung – na – a végén – kampó – vas – mi? – nem értem – de hát ez izé – szörnyű – azok meg ott mászkálnak – folyton – annyi időm se hogy szarjak – még nekik nagy a pofájuk –

APA

Jó – most ne –

ANYA

Mér – elegem van – jönnek – Az Erzsi is – hülye csaj – jön nekem – dumája az van neki – közben én – de én megmondtam  – mér ne – amikor a górék is – mi? – maj meglátod –

APA

Kussoljá, a kurva anyádat!

APA

Már vannak nála – hallod?! – már vannak nála!

Na. Itt a kölök – rakjál rendet bazmeg – mer az neki rossz – ha látja hogy átrendeztük a szobát – maj te kimész a konyhába – amíg itt van –

ANYA

Mér menjek ki – hova? – és monta a rádió – hogy a – na – tudod –

APA

Mer kimész bazmeg – azér – és majd hazajön bazmeg és akkor is úgy lesz –

ANYA

Hogyhogy hazajön?

APA

Hazajön – és akkor én leszek kijelölve – én leszek a izéje – na – én leszek neki – én leszek a gyámja – ez az – és az legalább havi négyszáz – érted – mer engem jelölnek ki – mert most azt lehet – erős kölök – jó erős kölök – majd elmegy melózni – francnak kell a szakma – ez megkeres rögtön legalább négy rongyot – ötöt – erős kölök bazmeg – érted – mennyit eszik egy ilyen – mondd hogy ezret megeszik maj kap még nem tudom – egy rongyot – marad kettő – marad három – érted – úgyhogy most menjél a kurva anyádat – rakjál rendet –

ANYA

Rendet rakok neked – kihajítom a hülye könyveket –

APA

Na csak azt próbáld meg te szemét – csak azt próbáld meg –

ANYA

Kihajítom – mesék – hetvenhét magyar népmese – egy ilyen vén állat – és meséket olvas –

APA

Mer azok szépek bazmeg – és semmi közöd hozzá – hogy én micsinálok – verd a seggedet a földhöz hogy itt lehetsz – úgyhogy most takarodjá be – és az lesz amit én mondok!

Na. – Mer itt az lesz – ahogy én akarom.

Befelé indul a lakásába.

Mi megy abba a kurva tévébe?

Bemegy, bevágja az ajtót.