Színhely: lakótelepi másfél szobás lakás. Balról a lépcsőház felfelé és felfelé vezető lépcsővel. A hosszú előszobából balról jobbra nyílik: a vécé, a konyha a kamrával, a kisszoba és jobb oldalt a nagyszoba. A nagyszobából jobbra nyílik az erkély, attól jobbra semmi: a fekete ég. A lakás belmagassága 2,60 m. A konyhában szemközt ablak, alatta frizsider, jobbra gáztűzhely mosogató, fölötte konyhaszekrény. Bal oldalt, hátul, kamraajtó. A bal oldali falnál asztal, két hokedli. A kisszobában szemközt kis ablak, alatta radiátor, mellette kis íróasztal székkel, baloldalt ágy jobbra szekrény a kisszoba nagyon zsúfolt. A nagyszobában szemközt szekrénysor, kicsit jobbra nagy képernyős tévé tévéasztalon, jobbra a sarokban virágállvány virágokkal, a jobb oldali falon ablak és erkélyajtó az ablak alatt radiátor, bal oldali falnál kettős ágy, az ágy és a szekrénysor találkozásánál üres sarok, a tévével szemben, a közönséghez közelebb asztal négy székkel. Ez a szoba is nagyon zsúfolt.
A darab játszható mindennap, amikor tévéadás van; adásszüneti napon nem játszható. A televízió a játék alatt mindvégig be van kapcsolva, a műsorok szövege mindvégig hallható és érthető, este hét óra tíz perctől a játék végéig. A televízióban az aznapi, valóságos műsor megy: esti mese, tévétorna, tévéhíradó, főműsor, illetve vasárnap A hét és a főműsor. Rendkívüli műsorok esetén a darab szintén játszható.
A szín sötét. Lépések, baloldalt a lépcsőházban kigyullad a villany, kisvártatva megjelenik Béla, jön fel a lépcsőn, megáll, kulccsal kinyitja az előszobaajtót, belép az előszobába, felgyújtja a villanyt, leveszi a cipőjét, az ajtó mellé készített papucsba bújik, becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot, benne hagyja a zárban. Bemegy a szobába, felgyújtja a villanyt. A lépcsőházban kialszik a villany. Béla bekapcsolja a tévét, amelyben az este hét óra tíz perckor esedékes aznapi műsor megy. Béla bámulja egy darabig, körülnéz.
BÉLA
Hol vagy? Csönd. Itthon vagy? Csönd.
Béla kimegy az előszobába, bemegy a vécébe, becsukja maga után az ajtót, kis szünet, vízöblítés, Béla kijön, becsukja a vécéajtót. Kinyitja a konyhaajtót, felgyújtja a villanyt, Bella a konyhaasztalnál ül, kezében kés és pucolandó krumpli, előtte tálon felszeletelt kolbász és kemény tojás, ül.
BÉLA
Minek ülsz itt a sötétben?
Csönd. Béla bemegy a szobába, bevágja maga mögött az ajtót. Bella kimegy az előszobába, leoltja a villanyt, visszamegy a konyhába, leül, pucolja és szeleteli a krumplit. Béla nézi a tévét, közelebb megy, állítja a fényt és a hangot, nézi. Körülnéz, leül egy székre, ül, feláll, kimegy az előszobába, benyit a kisszobába, felgyújtja a villanyt, a kisszoba üres.
Csönd Béla kijön a kisszobából, bemegy a konyhába.
BÉLA
Azt kérdeztem, hol van a kölyök?
BELLA
Honnan tudjam? Elment.
BÉLA
Folyton elmegy. Hova ment?
BÉLA
Mért nem tudod? Biztos koncertre ment. Mindig oda megy.
BÉLA
Te vagy az anyja. Nem te vagy az anyja?
Csönd. Bella pucolja a krumplit. Béla leül a másik hokedlira, kezébe vesz egy kanalat, dobol vele az asztalon.
BÉLA
Nem dobolok. Leteszi a kanalat, feláll, benyit a kamrába, kivesz egy megkezdett pálinkásüveget.
Béla meghúzza az üveget, visszaül a hokedlira, csönd. Bella pucol.
BELLA
Oltsd el a villanyt a kisszobában.
Csönd. Béla feláll, kinyitja a konyhaszekrényt, nézeget befelé, becsukja. Benéz a kamrába, kivesz egy befőttesüveget.
BELLA
Ne egyél, mindjárt kész a vacsora.
Béla leül, leteszi az üveget az asztalra, nem vesz belőle. Nézi, hogyan pucolja Bella a krumplit.
Bella pucol.
BÉLA
Ma nem vittem mankót. Csönd. Körbejártam a tömböt. Néztem az ajtók üvegében, ahogy megyek. Nem is sántítok.
BELLA
Ezért nem gyógyul a lábad. Folyton mászkálsz vele.
BÉLA
A doktor azt mondta, használjam. Az jót tesz.
BELLA
Ha már lementél, bevásárolhattál volna.
BELLA
Nem is voltam itthon. Mert cipeltem a szatyrokat. Én folyton szatyrokat cipelek.
BÉLA
Tehetek én róla? Én tehetek róla? Mivel cipeljek én? A lábammal? Mi? Azzal?
Csönd, Bella pucolja a krumplit.
BÉLA
Nem is látszik, hogy sántítok. Ha valaki nem tudja, nem veszi észre.
Csönd, Bella pucolja és szeleteli a krumplit. Béla fogja a pálinkásüveget, bemegy a szobába, leül egy székre, iszik az üvegből, nézi a tévét, ül, leteszi az üveget a szék mellé, feláll, a szekrény és az ágy közötti sarokból előveszi a lefektetett padlókefét, a korongok helyére ventilátorok vannak szerelve, bedugja a konnektorba, felemeli a padlókefe fejét, bekapcsolja, nagy zúgással forogni kezdenek a ventilátorok. Béla a sarokban álló virágokhoz megy, a levelek lebegnek a széltől, Béla nézi, közelíti távolítja a padlókefét.
BELLA
Zárd el! Zárd már el! Szétmegy a fejem!
Közelít a padlókefével a belógó csillár felé, de az nem mozog. Zúg a padlókefe. Kopogás fentről, még egyszer, Béla kisvártatva elzárja a padlókefét, lefekteti a földre. Leül, nézi a tévét, ül, feláll, kimegy a konyhába.
BÉLA
A Maszákék dörömböltek. Nevet. Megüti őket a guta.
Csönd, Bella jénaiba önti a felszeletelt krumplit, Béla nézi, leül a hokedlira.
BÉLA
Mikor jön haza a kölyök?
BÉLA
Majd kap két nagy frászt, amikor megjön.
Bella a felszeletelt tojást és kolbászt is a jénaiba rakja, lefedi, berakja a sütőbe, meggyújtja a gázt, kis lángra teszi, leveszi a kötényt, az ablakkilincsre akasztja, bemegy a szobába, megáll, nézi a tévét, leül egy székre. Csönd. Bella feláll, kihúzza a konnektorból a padlókefe dugóját, a sarokba állítja a padlókefét. Áll, az ablakhoz megy, kinéz, bámul, kifelé. Visszaül a székre, bámulja a tévét. Csönd. Béla feláll, benéz a kamrába, kivesz még egy befőttesüveget, leteszi az asztalra, nézi. Kezébe veszi a kanalat, a két üveget ütögeti. Bella feláll, kimegy az előszobába, bemegy a kisszobába, eloltja a villanyt. Áll, felgyújtja a villanyt, kinyitja a kis íróasztal fiókját, turkál benne. Béla feláll, kimegy az előszobába, bemegy a kisszobába, nézi, mit kutat Bella.
Bella pár kazettát, tollakat, szemetet, papírokat rak az asztalra, turkál bennük.
BÉLA
Van neki valahol egy pornólapja.
Béla kinyitja a szekrényt, turkál benne. Az egyik kabát zsebéből fényképet húz ki, nézi.
BÉLA
Fénykép. Valami zenekar. Csupa hülye szakállas buzi.
Bella feláll, odamegy kiveszi a képet Béla kezéből, nézi.
BELLA
Melyik zsebben volt?
BÉLA
Ebben.
Bella visszateszi a fényképet, más zsebekben turkál, nem talál semmit.
Pedig volt neki egy pornóújságja. A fiókban tartotta.
Bella felhajtja a díványt, az ágynemű tartóban kutat, nem talál semmit.
Tudnám, hova dugja.
Bella visszasöpri az asztalról a fiókba a holmikat, becsukja a fiókot, ül. Béla áll. Csönd.
BELLA
Mit állsz itt? Hetek óta könyörgök, hogy javítsd meg a vízcsapot!
BÉLA
Hogy az istenbe javítsam meg, ha nem lehet elzárni a főcsapot!
BÉLA
Két hete mást se csinálok. Le van betonozva a főcsap, nem lehet elzárni!
BELLA
Akkor is megőrülök. Éjjel-nappal csöpög. Nem hallod? Most is csöpög! Szétmegy a fejem.
BÉLA
Rángassam ki a falból? Az egész lakást elönti a víz! Hogy nem lehet ezt felfogni! Nem lehet, elzárni a főcsapot!
BELLA
Ahelyett, hogy a hülye elektromos micsodáiddal szórakozol.
BÉLA
Zárd el a főcsapot te, jó? Keresd meg a gondnokot. Hívja ki a vízműveket.
BELLA
Még ennyit se várhat el az ember.
Bella kimegy a konyhába, benéz a kamrába, visszateszi a két befőttesüveget a kamrába, leül az egyik hokedlira. Béla leül a kis szobában a székre, kihúzza az asztalfiókot, turkál benne. Csönd.
Béla feláll, kimegy a konyhába.
BELLA
Nincs. Ne üvöltözz folyton, jó? És oltsd el a villanyt a kölyöknél.
BÉLA
Délben is hideget ettem.
BELLA
Mért nem főzöl magadnak? Itthon rohadsz egész nap.
Béla kimegy a konyhából, bemegy a szobába, bevágja az ajtót.
BELLA
Ne csapkodj, jó? Ne csapkodj!
Csönd. Béla áll bámulja a tévét. Bella feláll, bemegy a kisszobába, eloltja a villanyt, visszamegy a konyhába, leül. Béla leül, meghúzza az üveget. Feláll, a sarokhoz megy felemeli a padlókefét, kirohan vele a konyhába.
BÉLA
Megmondtam, hogy ne állítsd fel, tönkremegy a ventilátor! Megmondtam! Igen? Megmondtam, és te felállítod! Hogy képzeled?!
Bella feláll, bemegy a szobába, bevágja az ajtót, leül csönd. Béla a padlókefe alját nézegeti, kihúzza a frizsider dugóját a konnektorból, piszkálja a ventilátort, bedugja a padlókefe dugóját, beindítja, működik. Bella feláll, az öntözőkannával megöntözi a virágokat, a radiátor párologtatójába is önt vizet, a kannát visszateszi a virágállványra, visszaül, nézi a tévét. Csönd. Béla kikapcsolja, majd lefekteti a padlókefét a kőre, kinyitja a sütőt, szagolgat, mosogatóruhával megfogja a jénait, kiveszi, leveszi a fedőjét, nézi.
BÉLA
Nincs benne tejföl.
Csönd.
Nincs benne tejföl! Leteszi a mosogatóruhát, bemegy a szobába. Nincs benne tejföl!
Béla áll, sarkon fordul, bevágja az ajtót, kimegy a konyhába, kinyitja a frizsidert, kutat benne, becsukja.
BÉLA
Nincs itthon tejföl!
Bella ül, nézi a tévét. Béla bemegy a szobába.
BELLA
Vettél volna tejfölt.
BÉLA
Honnan tudjam, mit főzöl? Mért nem vettél te?
BELLA
Mert fel voltam pakolva. Két kezem van, érted? Két kezem van.
BÉLA
Tejföl nélkül rakott krumpli!
BÉLA
Tejfölt! Ilyenkor! Honnan?
BELLA
Akkor megeszed tejföl nélkül.
BÉLA
Rakott krumpli tejföl nélkül!
Béla leül egy másik székre. Csönd. Nézik a tévét.
BELLA
Kérjél a szomszédban.
BELLA
Akkor megeszed tejföl nélkül.
Csönd, nézik a tévét. Bella feláll, kimegy a konyhába, megáll.
Most minek vetted ki? Megmondtam, hogy nincs kész! Minek vetted ki?
Csönd, Béla nézi a tévét. Bella visszateszi a fedőt, a jénait visszarakja a sütőbe. Felegyenesedik, belebotlik a padlókefébe.
Vidd innét ezt a szart, mert kihajítom!
BÉLA
Hozzá ne nyúlj!
Béla kirohan a konyhába, felkapja a padlókefét, beviszi a szobába, megáll. Bella leült a hokedlira. Csönd. Béla a sarokba fekteti a padlókefét, leül, nézi a tévét. Meghúzza az üveget, feláll, kimegy a konyhába, leül a másik hokedlira, csönd.
Holnap benézek.
Csönd.
A mankót is viszem, ne mondják, hogy szimulálok. Heherészik, csönd. Talán a jövő héten már kiírnak.
Csönd.
Téged persze nem érdekel. Mit érdekel ez téged? Béla kinyitja a frizsidert, benéz.
BELLA
Ne egyél vacsora előtt.
BÉLA
Délben is csak valami szar hideget ettem!
Béla becsukja a frizsidert, csönd. Felgyűri a nadrágszárát, a lábszárát nézegeti.
Béla nézegeti a lábát, aztán visszagyűri a nadrágját.
Béla bemegy a szobába, a tévé tetejéről leveszi a rádióújságot, nézi.
Visszateszi az újságot a tévére, felveszi a kannát, megöntözi a virágokat, visszateszi a kannát a padlóra. Csönd. Leül, nézi a tévét, meghúzza az üveget. Ül, feláll, kimegy a konyhába, áll.
BELLA
Akkor se mászkálj itt folyton. Bent is mindenki folyton mászkál. Az agyamra mennek. Folyton mászkálnak.
BÉLA
Neked az lenne jó, ha mindig délutános lennék, mi? Csak ne legyek itthon! Ne is találkozzunk! Te meg azt csinálsz, amit akarsz! Akkor jó neked, ha én a kórházban döglök! Te meg éled világodat!
Bella feláll, bemegy a szobába, bevágja az ajtót, leül, meghúzza az üveget, ül, bámulja a tévét. Csönd. Béla bemegy a szobába, leül a másik székre, nézi a tévét. Csönd.
BÉLA
Menjünk el. Na? Valahova. Moziba.
BÉLA
Hol a moziműsor?
Bella hallgat. Béla feláll, a rádióújság alatt kutat.
Nincs itt a szerdai. Hallod?
Bella hallgat. Béla kimegy a konyhába, kinyitja a mosogatószekrényt, kutat a szemétláda mellett, feláll, bemegy a szobába.
Nincs meg a szerdai.
BÉLA
Ezt is a gyerekre fogod, mi?
BELLA
Mit fogok én a gyerekre? Hadd halljam! Mit fogok én a gyerekre?
Béla kimegy a szobából, bemegy a kisszobába, felgyújtja a villanyt, körülnéz, kihúzza az íróasztal fiókját, turkál benne, becsukja, bemegy a szobába.
Csönd. Béla leül, nézik a tévét.
BÉLA
Mi az, hogy annyit? Nem is iszom!
Bella feláll, fogja az üveget, kimegy a szobából, a kisszobában leoltja a villanyt, bemegy a konyhába, az üveget a kamrába rakja, kinyitja a sütőt, visszacsukja, leül a hokedlira. Csönd.
Tejföl nélkül!
Csönd, Béla feláll, kimegy a konyhába, leül a másik hokedlira. Csönd.
Esetleg kérek egy pohár tejfölt.
BÉLA
A Horváthnénak biztos van. Vagy a Maszákéknak.
Csönd.
Csak nem lenne jó, ha ideszoknának.
Csönd.
A Vereséknek biztos van. De oda nem. Azokhoz nem.
Csönd.
Olyan hülye dolog, beállítani, kérek egy pohár tejfölt. Mert a feleségem képtelen venni egy pohár tejfölt. Szégyen.
Csönd.
BÉLA
Hova tetted az üveget?
Csönd. Béla benyit a kamrába, előszedi az üveget, meghúzza.
BELLA
Egész nap piáltál, mi?
BÉLA
Nem piáltam egész nap. És mi közöd hozzá.
BELLA
Reggel még tele volt.
BELLA
A májad is tönkre fog menni.
BÉLA
Hadd menjen. Érdekel is téged.
BELLA
Mert olyan sokat keresel. Amióta táppénzen vagy, jó sokat keresel.
BÉLA
Én tehetek róla? Mondd meg. Én tehetek róla? Látom én, mintha a fogadat húznák, amikor adni kell az orvosnak. Jó lenne, ha feldobnám már a talpamat, mi? Az lenne a jó! Megint meghúzza az üveget. Még a kórházban is jobb volt. Ennél még az is. Ott legalább törődtek az emberrel. Megkérdezték, mi bajom.
BELLA
Elkártyázhattál négyszáz forintot.
BÉLA
Csak kétszáznegyvenet. Hát aztán? Az is jó volt. Lehetett kártyázni. Voltak mindenféle emberek. Meséltek. És én is meséltem és odafigyeltek.
BELLA
Csak tudnám, miről meséltél.
BÉLA
Akármiről. Mindenről! Amiről neked nem lehet.
Bella feláll, bemegy a szobába. Csönd. Bella leül, nézi a tévét. Béla feláll, vizet iszik a csapból, elzárja, a csap csöpög, próbálja jobban elzárni, nem megy. Bemegy a szobába, áll.
Fel kéne jelenteni őket. Röhej.
BELLA
Ezt mondod évek óta.
BÉLA
Olyan nincs, hogy a csap fölé ne tegyenek elzárót. És nem tettek.
BELLA
Hallgass már, nézem a tévét.
Béla a tévéhez megy, a kontrasztot állítja.
BELLA
Minek nyúlsz hozzá? Az előbb jó volt!
Béla tovább csavargatja.
Hagyd abba! Elrontod!
BÉLA
Mikor rontottam el? Mondd meg! Mikor rontottam el?
Bella feláll, kimegy a konyhába, kinyitja a csapot, iszik, elzárja, csöpög, próbálja jobban elzárni, nem megy.
Soha nem rontottam el semmit! Olyan még nem volt!
Leül, nézi a tévét, Bella bemegy a szobába.
BELLA
Most jobban folyik.
BÉLA
Persze. Mindent csak én rontok el. Meg a gyerek. Nincs is itthon. Ezt is ránk fogod?
BELLA
Mit fogok én a gyerekre? Hadd halljam! Mi?
Béla kimegy a konyhába, Bella utána. Béla szemléli a csapot, kinyitja a mosogató alatti szekrényt, elővesz egy harapófogót, megpróbálja azzal jobban megszorítani.
El fogod törni.
BÉLA
Most mit hisztizel? Feléje fordul. Most mit hisztizel? Mi? Mondd meg! Mit hisztizel?
A lépcsőházban kigyullad a villany. Bella bemegy a szobába, leül, nézi a tévét. Béla próbálja elzárni a csapot. Lépések a lépcsőházban, felülről jön le a lépcsőn Géza és Gizi, mindketten papucsban, Géza kezében pálinkásüveg. Megállnak az ajtó előtt. Kis szünet. Géza becsönget. Csönd.
Csöngettek!
Bella feláll, kijön az előszobába.
Nem nyitod ki?
Béla leteszi a fogót, kijön az előszobába.
Nem vitt kulcsot a kölyök?
Béla kinyitja a kisablakot.
Á-á-á!…
Béla kinyitja az ajtót.
GÉZA
Csókolom. Szervusz. Gondoltuk…
GIZI
Nem akarunk zavarni.
BÉLA
Gyertek. Na, gyertek.
GÉZA
Hoztam egy üveget, hátha.
Géza és Gizi bejön az előszobába, Béla becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot.
BÉLA
Úgyis most fogunk vacsorázni.
GÉZA
Azt hittük, ti már ettetek. Mi már ettünk.
BELLA
Jöjjenek. Mindjárt kész a vacsora.
GIZI
Mi már ettünk. Úgyhogy mi nem.
BÉLA
Ugyan, nem fog megártani.
GIZI
Azt hittük, már ettek. Én nem is tudom.
BELLA
Semmi különös, egy kis rakott krumpli. Azt igazán lehet.
Bemennek a szobába. Béla a kamrából mankót vesz elő, azzal sántikál utánuk.
BELLA
Csavard le a tévét.
GIZI
Csak hagyjátok, nem zavar.
BÉLA
Lecsavarja a hangot. Hallgassátok!
Csönd, a tévéhang tompán, de érthetően hallatszik.
A Maszákék. Mindig bömböl náluk.
GÉZA
Nálunk is hallani. Ez az egész nincsen szigetelve.
BELLA
Üljenek le.
Géza, Gizi leül.
Vedd elő az eszcájgot.
GÉZA
Mi már tényleg ettünk.
Bella és Béla, az utóbbi mankóval, kimegy a konyhába. Béla előszed négy tányért, kést, villát, tálcára teszi, mankóval beviszi. Bella kiveszi a sütőből a jénáit, tálcára rakja, beviszi. Béla mankóval kimegy.
GIZI
Béla után. Üljön le, majd mi segítünk!
BELLA
Nem kell. Tud az járni.
BELLA
Csak rakott krumpli van.
Béla mankóval jön, behoz három poharat.
GIZI
Maga ne ugráljon folyton.
BELLA
Mindig este főzök. De néha annyira fáradt vagyok, hogy akkor se.
BÉLA
Szeretitek tejföl nélkül? Mert mi úgy szeretjük.
BÉLA
Nekünk nem kell, mi tejföl nélkül szeretjük.
Géza kinyitja az üveget, tölt a három pohárba.
BÉLA
Nem kell erőltetni. Elég egy családban egy alkoholista. Nevet.
GÉZA
Legalább több marad nekünk. Nevet, koccint, hárman isznak.
Bella tálal két tányérba, a harmadikat is kézbe veszi.
BELLA
Csak egy keveset. A másik tányért is megrakja.
GIZI
Ez nekem sok. Majd én kevesebbet.
Bella a negyedik tányért is megrakja, leteszi.
BELLA
Ez igazán nem sok. Csinálok valami salátát.
GÉZA
Nem kérünk, köszönjük.
Bella kimegy a konyhába, Gizi feláll, utánamegy.
Bella nyers uborkát vesz elő a kamrából, utána fejes salátát, a csaphoz viszi, megmossa. Gizi szeleteli az uborkát. Együtt csinálják a salátát.
BÉLA
Nem rossz.
Géza megint tölt kettejüknek felhajtják.
Én már alapoztam.
GÉZA
Én is. Még bent. Névnap volt.
Kis csönd, ülnek, nézik a tévét.
GIZI
Hozok egy kis borsot.
BELLA
Nekem is van. Paprikát tegyek rá?
Gizi benéz a kamrába, elővesz egy üveg ecetet, Bella átveszi.
BELLA
Ha titeket nem zavar…
Gizi két fej hagymát is kivesz a kamrából. Pucolja. Bella uborkát szeletel, hirtelen elsírja magát, leül a hokedlira.
GIZI
Na! Ne! Nem kell úgy kikészülni. Na.
Bella sír, a könnyeit törülgeti, megint szeleteli az uborkát.
BÉLA
Biztosan nálunk is ittak.
BÉLA
Még nem. Talán a jövő héten.
GÉZA
Addig örülj, amíg itthon lehetsz.
GÉZA
Cserélnék veled, öregem.
Csönd, nézik a tévét. Gizi és Bella salátát készít.
BÉLA
Kiált. Ki fog hűlni, gyertek!
Csönd, nézik a tévét. Gizi és Bella hagymát vág.
BÉLA
Ha nem jöttök, most nem kapnék salátát.
Csönd, Géza rágyújt, feláll, kinéz az ablakon.
Nyolckor fut a Horváthné. Minden este.
GÉZA
Megnézzük. Himbálóznak a mellei, mi?
BÉLA
A mellei? Azok igen. Nevet. Jó hosszúak. Csak nem látni elég jól, magasan vagyunk.
GÉZA
Egészen kicsi mellei voltak még húsz évvel ezelőtt. Amikor majdnem kijutott az olimpiára.
BÉLA
Hát, azóta megnyúltak neki.
GÉZA
Sovány kis csaj volt.
GÉZA
Semmi se volt rajta. Ott futkározott a grund mellett, ahol laktam. Akkor is át lehetett látni a combjai között, ha vigyázzba állt. A melle pedig befelé horpadt neki.
BÉLA
Most meg lóg. Meg kéne fogni egyszer.
GÉZA
Tisztára szivacs lehet. Mi? Töf-töf, összenyomod annyi sem marad, mint egy pingponglabda.
BÉLA
Nem hord melltartót. Ez fix.
GÉZA
Aztán panyókára veti futás közben, mi?
Eljátssza, mindketten kuncognak. Gizi és Bella beviszi a salátát, Gizi a szemét törölgeti, kuncogás megszakad.
BELLA
Hagymát is vágtunk.
GIZI
Most minek gyújtottál rá?
GÉZA
Nem tudtam, meddig csináljátok.
GIZI
Minek gyújtasz rá folyton?
Bella kimegy a konyhába, kifújja az orrát.
Bella beviszi a hamutartót a szobába.
BÉLA
Csak füstölj nyugodtan.
Leülnek, Géza elnyomja a cigarettát. Béla a széknek támasztja a mankót, amely ott is marad. Esznek, közben nézik a tévét.
GÉZA
Igen. – Nagyon finom.
BELLA
Lehet, hogy tejföllel jobb lenne.
GIZI
Kár, hogy már vacsoráztunk.
BELLA
Ülj odébb, nem látnak tőled.
GÉZA
De, mondtam, hogy látok.
Béla odébb húzza a székét, megigazítja a mankót.
Nem kellett volna.
GÉZA
Persze. Az előbb is jó volt.
Esznek, csönd, néha odanéznek a tévére. Hosszú evésszünet.
GÉZA
Nagyon finom. Tejfölhöz nem menne a saláta.
BÉLA
Mért, a salátába jó lenne a tejföl.
GIZI
Nagyon jó ez a saláta.
Csönd, esznek, néha tévét néznek. Hosszú szünet.
BELLA
Kenyeret kér valaki?
Nemet dünnyögnek. Bella kimegy behozza a kenyeret. Béla és Géza vesz belőle. Esznek. Csönd.
GIZI
Milyen fura hangja van ennek a tévének.
BÉLA
Mert nem itt szól, hanem a Maszákéknál. Adjak rá hangot?
GÉZA
Az előbb csavarta le, nem emlékszel?
Béla feláll, mankó nélkül a tévéhez megy, felcsavarja a hangot.
GIZI
Én azt hittem, ez szól.
BÉLA
Ugye? Minden szót hallani. Lecsavarja, vár, felcsavarja, visszamegy, leül, eszik. Csönd.
GÉZA
Nem, köszönöm, elég.
BÉLA
Tejföllel jobb lett volna.
GIZI
Ne gyújts rá azonnal.
GÉZA
Nem is akartam rágyújtani.
BÉLA
Nyugodtan, minket nem zavar.
GÉZA
Ti csak egyetek nyugodtan, én nem bírok többet.
Csönd, hárman esznek, nézik a tévét.
GÉZA
Majd én. Tölt a három pohárba. Bellához. Magának még mindig nem?
BELLA
Nem szeretem, mit csináljak.
GÉZA
Hát akkor isten, isten.
Koccintanak, isznak, esznek. Bella feláll.
BELLA
Nekem elég. Valami gyümölcsöt?
GIZI
Isten őrizz, de hogy!
GÉZA
Üljön vissza, nekünk ez bőven elég volt.
Bella visszaül. Csönd. Béla és Gizi eszik. Szünet.
BELLA
Feláll, megfogja a salátás tálat, kifelé indul. Hozzak még?
GIZI
Isten ments.
Bella kimegy a salátás tállal, vizet ereszt bele a mosogatóba.
Mosogat? Segítek.
BÉLA
Dehogy, csak így szokta, rögtön evés után.
BÉLA
Nem kell, egyen még.
Gizi a saját tálját és Géza tálját, meg a két salátás tálat az evőeszközökkel ráteszi a tálcára.
GIZI
Bélához. Maga csak egyen nyugodtan.
Gizi kiviszi a tálcát a konyhába, Bella mellett berakja a mosogatóba. Béla leteszi a kést, villát, kifelé néz.
GÉZA
Egyél még. Cigarettát vesz elő, rágyújt.
Csönd. A nők mosogatnak. Béla a tálat nézi, nem eszik. Géza bámulja a tévét.
GÉZA
Az a kurvaság, hogy nem lehet elválni.
BÉLA
Ti elválhattok, nincs gyerek.
GÉZA
De van lakás, öregem. Másfél szoba.
BÉLA
Itt mindenkinek ez van.
Kis csönd. Béla tölt két pohárba, Géza koccint vele.
GÉZA
Ezt nem lehet kétfelé cserélni. Azt mondja, az egész az ő pénzéből van. Nem is igaz. Beszállhatnánk egy nagyobba, ha ezt eladjuk, és ha felépül, kettőre cserélhetnénk. De az néhány év. Addig megint albérletben, együtt. Tizenöt éve kibírtuk. Most nem. Vállalati kölcsönt is kapnék. De ő nem. Az istennek se.
Csönd. A nők mosogatnak, törülgetnek.
Pedig ez az üzlet, apukám. Most jó hitelt adnak. Az államnak tartozni a legjobb üzlet. De hát magyarázhatsz neki.
Csönd. Bella bejön a szobába, Béla elől elveszi a tányért és a salátás tálat, a késsel és villával együtt rárakja a magával hozott tálcára, a jénait is ráteszi, kiviszi, a konyhában belerakja a mosogatóba. Gizi törülget.
Ez a másfél szoba most megér minimum félmilliót. Minimum. Ennyivel beszállhatok egy háromszobásba, adó nincs, mert lakásra megy. Mire felépül, másfél millió. Akkor elcserélem egy ekkorára, és vehetek még egy ekkorát. Akkor is, ha a kis lakás fajlagosan többet ér.
BÉLA
Ez nekünk nem megy. Gyerekkel, albérletbe?
Csönd.
Pedig lenne egy külön szobám.
Csönd, nézik a tévét.
GIZI
A múltkor, pénteken, nem, talán csütörtökön, vagy mégis pénteken, szóval találkoztam vele a lépcsőházban, azt mondja: csókolom, én meg: jó napot. Nevet. El is pirult. Nagyon megnyúlt.
BELLA
Meg. Bella az edényeket berakja a szekrénybe. Valami édességet?
Bella a frizsiderre néz, észreveszi, hogy a dugó ki van húzva a konnektorból.
BELLA
Megint kihúzta! A múltkor úszott az egész lakás, leolvadt, ő meg döglött bent az ágyon, észre se vette!
Bella bedugja a dugót, leül a hokedlira. Gizi a másikra ül.
Mindig az elektromos szerkentyűivel vacakol. Mást se tud kitalálni.
Csönd.
BÉLA
Mi se tudtunk elválni. A lakás miatt. Hova menjek? És akkor még a gyereket is neki ítélték volna.
GÉZA
Mi még akkor nem is laktunk itt.
BÉLA
Kijöttem a kórházból, egy nappal korábban, és egy pasas cuccai voltak itt.
BÉLA
Mi ez? – kérdezem. Semmi, mondja. Meg se próbált tagadni. Mi? Tizenegy éve!
GÉZA
Na, erre iszunk. Tölt, koccintanak, nézik a tévét.
BELLA
Tudom is én. Azt mondja, gyógyul neki. Jár vele.
GIZI
Akkor jó. Fekszenek nálunk ilyenek.
BELLA
Folyton mutogatja, hogy gyógyul. Neked is meg fogja mutatni.
BELLA
Akkor is meg fogja mutatni. Bella feláll, megpróbálja elzárni a csapot.
GIZI
Nálunk is csöpög, képtelen megjavítani. Egy mérnök, és még erre se képes.
Bella tovább próbálkozik, most a mosogatóra tett fogóval.
BELLA
Nem érdekes, csak a csöpögést nem bírom. Folyton hallom.
GIZI
Adjak füldugót? Én füldugóval alszom. Horkol.
Ráncigálja a csapot, Gizi nézi.
BÉLA
Ez a kurva lakás. Hogy örültünk, amikor kaptuk. Szövetkezeti, minden.
GÉZA
Ja, te melós vagy. Úgy könnyű.
BÉLA
A frászt könnyű. Könnyű?
BÉLA
Könnyű a fenét. Az anyósoméknál laktunk évekig. Rohadt vén boszorkány. Egy hétfejű sárkány. Vállalati kölcsön, nem mozdulhattam évekig. Most is ott rohadok. Mehettem volna máshova, hívtak, ötven fillérrel többet adnak, minden, akkor már mehettem volna, hát nem közbejött a lábam? Az első műtét. Pont akkor.
BÉLA
Az gyógyul. Feltűri a nadrágszárát, mutatja.
BÉLA
Már kétszer rendbe jött. Aztán kivetette. Most a combcsontból ültettek át.
GÉZA
Az a jó. A combcsontból. Azt nem veti ki.
BÉLA
Ugye? A hülyék. Kezdhették volna ezzel. Kétszer kínlódtam hiába. Tudod, hogy fáj?
BÉLA
Nem is a műtét, hanem aztán. Az nem igaz. De már gyógyul.
Csönd, nézik a tévét.
GÉZA
Ezek mit csinálnak? Géza feláll, kimegy a konyhába.
GÉZA
Tudom. A múltkor is csöpögött.
BELLA
Mondom neki, hogy csinálja meg, de nem hajlandó.
GÉZA
Ezt ne így, meg kiszakad a falból! Nincs elzárója!
GIZI
Segíts már egy kicsit.
Átveszi a fogót, nézi a csapot. Béla feláll, mankóval kimegy a konyhába.
BÉLA
Hagyjátok a francba, úgyse lehet megcsinálni.
GÉZA
Várjál, megpróbálom.
GÉZA
Biztos. El kéne zárni a főcsapot.
BELLA
Látod, ő azonnal nekifog.
GÉZA
Csak próbálgatom, de el kéne zárni a vizet. Azt meg nem lehet.
Piszmognak.
BELLA
Viszek be valami édességet. Kutat a kamrában.
GÉZA
Menj be a szobába, jó?
GIZI
Mért, nem csinálok semmit.
GIZI
Pont tőlem nem férsz el.
Géza leteszi a fogót. Csönd.
GIZI
Pont tőlem nem fértél el.
Géza cigarettát vesz elő.
GÉZA
Most rá fogok gyújtani. Rágyújt.
BELLA
Az asztalról a tálcára rakja a befőtteket. Menjünk be.
Bella és Gizi bemegy a szobába, Bella leveszi a terítőt, kimegy az erkélyre, lerázza. Gizi leül, nézi a tévét.
GÉZA
Kéne nekem egy jó kis betegség. Fél évig. Szanatórium.
GÉZA
Kinyúlni egy kicsit. Olvasgatni.
BÉLA
Még nagyon fájt, amikor már bementem. Ácsorogtam ott a mankóval, jé mondják, szevasz, mi van, a töködet is átültették? – és semmi.
BÉLA
Valahova muszáj. Hova lehet menni?
GÉZA
Tűnődik. Moziba. Meccsre.
BÉLA
Én? Mi a francot? Ide nem fér semmi.
Béla bemegy a kamrába, kihozza az üveget, nyújtja, Géza meghúzza, aztán Béla is meghúzza, csönd.
GÉZA
Ha én egyszer néhány hónapig otthon lehetnék!
Leülnek a hokedlikra.
BELLA
Ezek mért nem jönnek?
GIZI
Hagyd. Legalább nem látom egy kicsit.
Bella másik terítőt vesz elő a szekrényből, felrakja az asztalra, Gizi a kenyeret lerakja egy székre. Bella leül, nézi a tévét.
BÉLA
Állati szarul alszom. Nem tudok aludni. És olyanokat álmodok!
GÉZA
Lehet, hogy meghal a nagybátyja, (Befelé int a fejével.) és örököl. Az közös szerzemény, nem? Lehet, hogy pár százezer. A lakás meg az örökség, akkor el lehetne válni. Egyedül kibírnám albérletben. Mennyi, másfél év? Kettő? Egy ugyanilyet biztos tudnék építeni.
BÉLA
Teljesen hülye álmok. Valami nagy tengeren vagyok, sose láttam a tengert, és meg vagyok kötözve, a szám is betömve, baromira dobál a tenger, és klassz nők úszkálnak a vízben, de nem lehet, meg vagyok kötözve.
Csönd. Bella feláll, a tévéhez megy megnézi a tévéújságot.
GIZI
Mit csinálnak ezek kint?
BELLA
Mutogatja a szerkentyűit. Lámpát szerelt a mankójába.
GIZI
Nem maszekol semmit?
GIZI
Pedig neki van szakmája. Nem csak egy hülye mérnök, aki nem ért semmihez.
Bella felveszi az öntözőkannát, a virágokhoz megy, felsikít.
Géza felugrik, besiet a szobába, Béla utána ballag a mankóval, Gizi felugrik.
BELLA
Folyik a víz! Folyik! Mindig ez van!
Bella kirohan a konyhába, mosogatórongyot kap fel, rohan be, törülgeti az állványt és a padlót, Béla nézi.
Megfogja a virágokat, kettesével kiviszi őket az erkélyre Bella padlót töröl, csönd.
GÉZA
Esetleg ha beüvegeznénk az erkélyt. Talán adnak rá engedélyt.
GIZI
Visszajön az erkélyről. Nem üvegezel be semmit.
GÉZA
Mért, még fűteni is lehetne. Elég nagy erkély.
GIZI
Aztán koszt csinálsz.
GÉZA
Nagyobb lenne a hasznos alapterület.
GIZI
Nem üvegezel be semmit.
BÉLA
Egy ilyen erkélyt beüvegezni?
GÉZA
Ki lehetne rakni a szekrényeket.
GIZI
Azokat nem. Azokat a szép bútorokat te nem fogod tönkretenni. Cseresznyefa. Még nagyapámtól. Azokat nem.
Bella kimegy a konyhába, kicsavarja a rongyot a mosogatóba, megy vissza a szobába törülni.
BÉLA
Ezt már nem kell, felszárad.
BELLA
Fel fog jönni a padlószőnyeg.
BÉLA
Akkor leragasztom. Volt már ilyen. Feljött utána? Feljött utána egyszer is?
Géza kimegy az erkélyre, nézelődik lefelé. Bella kimegy a konyhába, száraz rongyot vesz elő, beviszi, azzal törli a padlót. Gizi kiviszi a kenyeret a konyhába, berakja a konyhaszekrénybe. Visszamegy, a tálcáról az asztalra teszi a befőtteket, leül, nézi a tévét. Béla kimegy a mankóval az erkélyre. Csönd. Bella kiviszi a rongyot a konyhába, kezet mos, megpróbálja elzárni a csapot.
GÉZA
Cseresznyefa. Még jó, hogy nem paliszander.
Csönd. Géza és Béla nézelődik lefelé.
Nem fut a Horváthné.
BÉLA
Lehet, hogy ma nem fut. Pedig szokott. Körbeloholja az Ábécét. A múltkor az a félfülű kutya, tudod, hát majdnem elkapta. Állt a Horváthné a falnál, és sikított! Sikít, nevet. És hadonászott, hessegette a kutyát! Hadonászik, nevet. Félórát vinnyogott, így! Hadonászik, hátát a házfalnak vetve, nevet, Géza is nevet.
A kutya rég ott se volt, ő meg hadonászik! Mindenki őt nézte! Hát, az volt a műsor!
Nevetnek.
BÉLA
Visszaszól. Semmi. Dumálunk.
Csönd.
GÉZA
Tőlünk nem látni ilyen messzire.
GÉZA
Csökkenti a lakás értékét, ha csak a szemközti házra látni. Pech.
Csönd, nézelődnek. Bella megtörli a kezét, bemegy a szobába, leül.
BELLA
Gyere be, csináld meg a képet!
Béla bejön a mankóval az erkélyről.
BÉLA
Ezt? Jó ez. A tévéhez megy, csavargatja. Most jó?
GIZI
Jó. Még egy kicsit. Nem úgy, fordítva.
Béla ácsorog, nézi a képet. Csönd. Bejön Géza, ácsorog, a sarokba megy, felemeli a padlókefét.
BÉLA
Ventilátor. Itt úgyse lehet padlókefét használni.
Béla bedugja a dugót a konnektorba, bekapcsolja, tartja a kefét, mind a három ventilátor forog, a gép nagyon zúg.
BELLA
Kapcsold már ki, semmit se hallok!
BELLA
Kapcsold ki!
Béla kikapcsolja.
Egész nap ezt hallgatom! Szétmegy a fejem!
GÉZA
De csak akkor működik, ha tartod.
BÉLA
Igen, muszáj fogni. Egy állvány kéne. Majd kitalálok valamit.
Béla a villanykapcsolóhoz megy a mankóval, leoltja a villanyt, bekapcsolja a mankóba épített elemlámpát, pásztázza őket.
BELLA
Elég volt, kapcsold fel a villanyt.
Béla pásztáz még egy darabig, aztán felgyújtja a villanyt. Géza kézbe veszi a mankót, nézegeti.
BÉLA
Kifúrtam, és beletettem egy elemlámpát. Itt lehet kapcsolni, kívül.
GÉZA
Ügyes. Kapcsolgatja. Beadhatnád találmánynak.
Béla kiveszi Géza kezéből a mankót, leül, a mankót a széknek támasztja. Géza is leül. Csönd. Nézik a tévét.
GÉZA
Nincs itt egy centiméter?
GIZI
Ne kezdd már megint.
BÉLA
Centiméter? Biztos van.
GÉZA
Csak lemérem faltól falig.
GÉZA
A szobát. Állítólag egyforma méretűek, de ahogy nálunk dolgoznak! Fél négyzetméter eltérés már minimum hatezer forint.
GIZI
Folyton a négyzetmétereid!
BÉLA
Hol van a centiméter?
Béla feláll, kimegy a konyhába, kutat a kamrában.
GÉZA
Ha mondjuk jön a vevő, lemérem előtte. És akkor többet kell fizetnie, mert nem a tervrajz számít.
GIZI
Nem adjuk el a lakást, érted? Én nem megyek albérletbe. Soha többé Az a lakás az enyém.
GÉZA
Azt te csak hiszed. Én is adtam bele. Majdnem a felét.
GIZI
Az anyám adta az egészet.
GÉZA
Nem vitatkozunk, jó? Nem itt.
Csönd. Bella bejön a centiméterrel.
Bella leül, nézik a tévét.
BELLA
Mire kell a centiméter?
Csönd, nézik a tévét.
BÉLA
Hozhatnál valami édességet.
GIZI
Nem, nem, köszönjük.
BELLA
Van kompót. Hozok tányért. Kimegy a konyhába, a szekrényből tányérokat, kanalakat vesz elő, beviszi.
GÉZA
Ennyi év házasság után minden közös szerzemény.
GIZI
Majd az ügyvéd megmondja. Nekem te ne szövegelj. Semmi se úgy van. Vedd tudomásul, hogy én tudom.
Bella kitálalja a kompótot.
GÉZA
Köszönjük. Cigarettát vesz elő, rágyújt.
GIZI
Hátha valaki enni akar.
GÉZA
Akkor majd eloltom. Igen? Majd ha esztek, eloltom.
Gizi maga elé veszi a tányért, eszik. Géza fújja a füstöt, nem oltja el a cigarettát. Béla felugrik, az erkélyhez megy és kilép, nézelődik, visszaszól.
BÉLA
Nem fut. Lehet, hogy elpasszoltuk.
Géza feláll, kimegy az erkélyre, néznek lefelé.
BELLA
Folyton a Horváthné mellét nézi. Távcsöve is van. Ezzel szórakozik.
BELLA
Egész nap ezt várja. A Horváthné este futni szokott. Majdnem minden este, ő meg várja.
Csönd.
GÉZA
Arra is gondoltam, hogy csinálok egy fals centimétert. Amelyiken egy méter csak nyolcvan centi. Jön a vevő, én lemérem, nyerek rajta húsz százalékot. Na? Egész szép összeg. Százezer, öregem. Vannak hülye palik, bevehetik.
GÉZA
Nem érdekes. Á, úgyse érdekes.
Néznek lefelé.
BELLA
Már a kölyök is rajta röhög.
GIZI
Volt már neki magömlése?
BELLA
Folyton az van neki. Nem győzöm mosni.
BELLA
Egy hülye melák. Olyan, mint az apja.
Béla és Géza bejön a szobába, leülnek. Nézik a tévét. Géza meghúzza az üveget. – Télen természetesen minden kimenetelkor nagykabátot vesznek, és maguk mögött behajtják az ajtót.
BÉLA
Á, nem kell. Átveszi az üveget, ő is meghúzza.
Csönd, nézik a tévét.
BELLA
Addig tapizod, amíg megint be fog gyulladni.
BÉLA
Egyszer se gyulladt be. Ez már nem is fog. Felgyűri a nadrágszárát. Szépen gyógyul. Maga ért hozzá.
BÉLA
Kétszer kivetette, a marhák, más csontját ültették át, naná, hogy kivetette. Akkor innen vettek, a combomból. Feljebb akarja húzni a nadrágot, nem megy. Na mindegy. Ezt nem veti ki, ez az enyém. Ezt nem veti ki, igaz?
BELLA
Tűrd vissza a gatyádat. Mégiscsak.
BÉLA
Miért? Szakember. Biztos már sok ilyet látott.
GIZI
Látok én vért, gennyet, felfekvést, tályogot, mást se látok. És mit össze nem tudnak szarni! Elképesztő. Alig kapnak kaját, mégis folyton összeszarják magukat. Takarítónő, az nincs, a vécét is mi pumpáljuk, tele van vattával, hányadékkal, azt is nekünk kell, mindent.
GIZI
Mért, nem így van? – Maga volt kórházban, láthatta. Ezt csináljuk, bagóért. És akkor azt hiszik, gavallérok, ha odacsúsztatnak egy húszast a szaros kezükkel.
BÉLA
Nem tudom, velünk nagyon kedvesek voltak. Mosolyogtak, megkérdezték, hogy érezzük magunkat. Nagyon jó kórház volt. Főleg az utolsó. Kistévét is be lehetett vinni. Volt a kórteremben kettő, az egyik színes.
BELLA
Nem veszünk kistévét. Elég ez a nagy.
BÉLA
Ezt most mért mondod? Én nem azért mondtam!
GIZI
Tévézni, azt nálunk is lehet. Bámulják a tévét, és összeszarják az ágyat.
Csönd.
BELLA
Béla felgyűrt nadrágjára néz. Most mi van, szellőzteted?
BÉLA
Jót tesz neki. Már alig látszik. Persze az igazi seb belül van. A csontban. Láttam röntgenen. Az egész testemről csináltak egy csomó felvételt.
GIZI
Nem jó a sok röntgen. Árt.
GIZI
Nem kell hagyni. Veszélyes.
GÉZA
Semmi baja se történik.
GIZI
Te tudod, vagy én tudom? Tanultuk, hogy baj lesz belőle.
GÉZA
Marhaság. Minden ápolónő azt hiszi magáról, hogy orvos.
GÉZA
Semmi, öregem. Látod, hogy gyógyul! Na.
GIZI
Nahát, én tudok eseteket. Ott hagyják a palit egész nap az alagsorban, egyszerűen elfelejtik. Jó huzatos, mindjárt a proszektúra mellett.
GIZI
Olyan is van, hogy kinyírják a palit. Ilyen volt, hogy rossz vért kötöttek be neki. Annak is ez volt, csontritkulás. Besárgult, nézi a docens, nem baj, mondja. Jöttek is a tepsivel. Ez így megy.
GÉZA
Mért, őneki semmi baja se lett.
GIZI
Tiszta véletlen. Kap egy csomó röntgent, kész.
GIZI
Még szép, hogy fáradt vagyok! Fáradt se legyek? Folyton éjszakázom, hosszúzom, még fáradt se legyek? Akinek nincs kölyke, éjszakázzon. Most mit mondjak? Éjszakázom.
GÉZA
Ki tehet róla, hogy nincs gyerekünk?
GIZI
Na, még az hiányozna. Egy gyerek. Na, még csak azt. Mosni a pelenkát. Virrasztani, mert bömböl. Egy csomó pénzt kidobni. Aztán felnő, bömbölteti a magnót, kitúr a lakásból, mehetünk a szemétdombra. Még csak az kéne. Így is eleget visítoznak itt a lépcsőházban.
Csönd. Nézik a tévét.
BELLA
Hát, nehéz. Sose mehetünk sehova, mindig a gyerekre kell vigyázni.
BÉLA
Mért, most sincs itthon.
BELLA
Ők szabadok. Járhatnak moziba. Minden.
BÉLA
Mi is mehetnénk. Mondtam is, hogy menjünk. Te nem akartál.
BELLA
Én már az idejét se tudom, mikor mentünk valahova.
BÉLA
Pont ma este mondtam, hogy menjünk.
BELLA
Hova mentünk volna?
Csönd.
Mire jön a HÉV meg a busz, már jöhetünk vissza.
Csönd.
BÉLA
Egyszer az életben jöttünk volna taxival.
GÉZA
Vegyetek valami használt kocsit.
GIZI
Az egy átok, a kocsi. Mindig rossz.
GÉZA
A szerelő is megmondta: úgy jó a Trabant, ha szar. Nevet.
GIZI
Csak a pénzt zabálja. Alig megyünk vele, így is havi kétezer. Biztosítás, Casco, miazisten, zabálja a benzint, és mindig valamit ki kell cserélni, mert lerobban.
GÉZA
Ez ilyen. Akkor is megéri.
GIZI
Mást se csinálsz, mint pucolod. – Mást se csinál, mint pucolja. – Éjjel-nappal. Ilyen tisztító, olyan szivacs, nem is megyünk vele. Aztán ha kéne, persze hogy nem lehet menni, nincs ablaktörlő.
GÉZA
Mit csináljak, ha lelopják! Én lopom le?
GIZI
Más meg tudja bütykölni, te folyton mászkálsz a szerelőhöz.
GÉZA
Mert annak van alkatrésze! Én lejárom a lábamat, akkor se kapok! Én is meg tudnám csinálni!
GIZI
Mert te olyan ügyes vagy.
Csönd.
GÉZA
Akkor is jó dolog, na. Szabadon mozoghatunk. A szabadság, az jó. Minden évben utazunk, nem? Voltunk Pozsonyban, Prágában, és voltunk kétszer Jugóban.
GIZI
Oda nem is kocsival mentünk!
GÉZA
Hoztam egy rádiót beépített kazettával meg vekkerrel, kvarc, kint is feketén vettem, különben állati drága, itthon elpasszoltam a duplájáért, bejött az útiköltség.
BÉLA
Emlékszem, mutattad.
GÉZA
Ja tényleg. Marha jó rádió volt. Digitális vekker, minden.
Csönd, nézik a tévét.
BELLA
Még csak az hiányozna nekünk egy ilyen rádió. Azzal mennél a vécére is. Csinálnál belőle hajszárítót, amelyik világítani is tud.
Csönd. Nézik a tévét. Vízzubogás kezdődik, nem akar elmúlni.
BÉLA
Na basszák meg! Megint elszarták a vécét! A Veresék. Folyton ez van.
Feláll, letűri a nadrágját, kimegy a kamrába, seprűt vesz elő, addigra Bella is kimegy az előszobába.
BELLA
Ne! Ne csináld, levered a tapétád.
BÉLA
De az istenit; megint nem fogunk aludni éjjel!
BELLA
De ne, nincs értelme!
BÉLA
Akkor felmegyek, és kipofozom a vécéjéből.
BELLA
Ne, tedd le a seprűt, add ide!
Géza kijön az előszobába.
GÉZA
Mi az, mész megverni?
BÉLA
Nem, csak felkopogok, amilyen süketek, ők nem is hallják, a Veres bemegy a szobába, ott ő nem hallja, csak mi lent.
BELLA
Nézze meg, milyen a tapéta ott fönt! Folyton döfködi a seprűvel, pedig ettől sose lett jó a vécéjük!
Bella elveszi a seprűt, beviszi a kamrába, becsukja a kamraajtót, visszamegy a szobába. A víz zúg. Bella leül, nézi a tévét, Béla és Géza az előszobában áll nézik a mennyezetet.
BÉLA
Nem ettől szokott, ez nem a fűtővíz, ez semmi, lemegy a csövön, csak a zaj.
Néznek fölfelé.
BÉLA
Napokig megy. Az egy állat, a Veres. Ötpercenként járnak vécére. Mert zabálnak. Tudod, mit zabálnak? Bifszteket, velős csontot, borjút, mindent! Idejön a szaga a szellőzőn. Naná, hogy fosnak tőle. Írógépet is püföl, éjjel kettőkor jön rá. Azt is jobban hallani itt, mint nála.
BÉLA
Nem, azok csak a tévét. Mindegy, egyszer agyonverem. Hallod? Hallod ezt? Most még nem vagyok elég részeg, de ha egyszer az leszek, fölmegyek és agyonverem. Rohadt szemét.
GÉZA
Jól van, nem kell mindjárt.
BÉLA
Nem kell mindjárt. Jött egyszer is havat lapátolni? Jött? Láttad a pofáját? Jött ásni, amikor mindenki? Soha!
GÉZA
Jól van, gyere, menjünk be.
BÉLA
Mert neki mi prolik vagyunk. Mert neki egyeteme van. És leszar minket.
GÉZA
Nekem is van diplomám.
BÉLA
Az más, te egy hülye mérnök vagy, csórikám. De ez a szemét, az isten tudja, miből él. Veri az írógépet, és Zsigulija van. Mi? Neked mid van? Egy szar Trabantod!
GÉZA
Jól van, na, gyere, igyunk egyet.
BÉLA
A rohadt szemét. Hallod? Hallod? A seggét nem tudja rendesen kitörölni, de azért megvan neki mindene. Egész nap otthon döglik, nem kell neki bélyegeznie, csak püföli a szar írógépet. De nem baj, ha egyszer lesz itt valami, én fölmegyek becsöngetek, és kitekerem a nyakát! Érted? Nagyot fog nézni!
Géza betuszkolja a szobába Bélát, Béla leül székbe, Géza nyújtja az üveget.
BÉLA
Nem kell. Eltolja az üveget, ül maga elé meredve.
Csönd. A víz zúg, aztán hirtelen abbamarad. Csönd.
Béla komoran hallgat.
GÉZA
Biztos az úszó akadt ki. Az nekünk is mindig kiakad. Finoman kell meghúzni, úgyis akkor kezd jönni a víz, amikor visszaengedi az ember.
BÉLA
A rohadt szemét. Az ilyenek miatt van az egész.
BELLA
Hagyd már abba! Nem folyik a víz, nem hallod?
BÉLA
Tudom én. Azért, mert befogom a számat, azért még tudom. Tudok én mindent.
BELLA
Nem kellett volna innod.
BÉLA
Tudtam. Azt is tudom. Mindent tudok.
BÉLA
Mit nem kell? Mi? Most mit nem kell?
BELLA
Hallgass már, nem hallom a tévét!
Csönd, nézik a tévét, Béla komoran bámul maga elé.
BÉLA
Ez a hülye műsor, ez is miatta van. Ezek miatt.
GIZI
Biztos nem fáj a lába, ha ilyenért képes dühöngeni.
GÉZA
Így van. Ez jó jel. Gyere, öregem. Igyál.
Béla meghúzza az üveget, csönd.
BELLA
Ne, még nem kell, ezt nézzék végig.
BELLA
Ugyan, még itt a kompót.
GIZI
Mi úgyis csak úgy átugrottunk.
GÉZA
Gondoltuk, benézünk, tíz percre. Géza feláll. Majd gyertek fel.
BELLA
Persze, fölmegyünk.
Gizi feláll.
GIZI
Nagy már a srác, elvan egyedül.
GÉZA
Na, öreg, még van egy kicsi az üvegben.
GÉZA
Minek? Van még fent.
Géza és Gizi Bella kíséretében kimegy az előszobába. Béla is feláll, utánuk megy.
GIZI
Tényleg szörnyű, hogy minden áthallatszik. Úgyis alig alszom, és akkor a mindenféle zaj. Hiába a füldugó, szagok is vannak.
GÉZA
Nálunk a szellőző zúg. Az rosszabb, mint a vécé.
GIZI
Az borzasztó. Az egy olyan rezgő vinnyogás. És nem lehet lelőni.
GÉZA
Mert nincs lichthóf. Ez a baj. Régen tudták, mit miért csinálnak.
BÉLA
Felmegyünk.
Bella kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót, Gizi és Géza kimegy. Géza megnyomja a gombot, a lépcsőházban felgyullad a villany.
Szervusz. Csókolom.
Bella becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot. Csönd. Géza és Gizi felmegy a lépcsőn, eltűnnek, a villany még ég.
BELLA
Még csak ez kellett.
BÉLA
Miért? Mit csináltam? Mondd meg, mit csináltam!
BELLA
Neked mindegy, ki van itt, te csak piálsz, aztán nézhetem.
BÉLA
Semmi rosszat nem tettem! Az isten verje meg, hát mit tettem én?
Béla bemegy a szobába, leveti magát a székre, nézi a tévét. Bella bemegy tálcára rakja a tányérokat, a befőttet, mindent, Béla nem mozdul. Bella kiviszi a tálcát a konyhába, az edényéket berakja a mosogatóba, a befőttesüvegeket berakja a kamrába. Megnyitja a vízcsapot, mosogat.
BÉLA
Bentről. Hagyd a fenébe, majd segítek, csak ezt végignézem.
Bella nem szól, mosogat. Béla kisvártatva feláll, kimegy a konyhába.
Mondom, hogy hagyd a fenébe, majd én.
A lépcsőházban kialszik a villany.
BÉLA
Megint kezded? Mi? Hát már megint kezded?
Béla bemegy a szobába, bevágja az ajtót. Bella mosogat, Béla áll, nézi a tévét, kimegy az erkélyre, lefelé nézelődik. Csönd. Bella a tányérokat a csöpögtetőbe teszi. Megtörli a kezét, bemegy a szobába, felveszi az üveget, kiviszi a kamrába. Visszamegy a szobába.
BELLA
Gyere be, megfázol.
BÉLA
De nagyon fontos neked az egészségem.
Bella észreveszi a hamutartót, kiviszi a konyhába, kinyitja a mosogató alatti szekrényt, kiveszi a szemétkosarat, beleönti a hamut.
BELLA
Levihetnéd a szemetet!
Bella visszateszi a szemétkosarat, rácsukja az ajtót, bemegy a szobába.
BELLA
Levihetnéd a szemetet.
BÉLA
Pont most?
Bella felnyitja az ágyat, kiveszi az ágyneműtartóból az ágyneműt, a székekre rakja, visszacsukja az ágyneműtartót, felteszi a lepedőt. Béla bejön az erkélyről.
Hülye ez a csaj. Árt a röntgen! Miért? Mit kaptam tőle? Rákot? Az már kijött volna. Hülye csaj. Pofázik összevissza.
Csönd, Bella ágyaz.
Jó, hogy tőlünk van kilátás. Ők a szemközti házra látnak. A mienk jobb.
Csönd, Bella ágyaz.
És nekünk nem is került annyiba. Az övék öröklakás. Nekik sokkal többe került.
Bella felegyenesedik.
BELLA
Hajlandó vagy levinni a szemetet?
BÉLA
Mért pont most?!
Bella kimegy a konyhába, kiveszi a szemétkosarat, kiviszi az előszobába, leteszi az ajtó elé. Béla kimegy az előszobába.
Megmondtam, hogy leviszem! A kurva életbe!
BELLA
Ne káromkodj! Nem bírom, ha káromkodsz! Nem bírom!
Bella berohan a szobába, bevágja az ajtót. Béla a fogait csikorgatja, nézi a szemétvödröt, aztán fogja és visszateszi a mosogató alá, bevágja a szekrényajtót. Csönd. Bella kinyitja a szekrényt, és kiveszi a hálóingét, becsukja a szekrényt, a lépcsőházban kigyullad a villany. Béla leül a konyhában. Bella leveszi a pulóverét, a székre teszi összehajtva. Lerúgja a papucsát, leveszi a zokniját, megszagolja, kis tűnődés után kisimítva a székre teszi. A tévére néz, leül a székre, nézi a tévét. A lépcsőházban jön fölfelé Zsolti, a fülén nagy füllhallgató, a magnós rádióra van kapcsolva. Megtörli a lábát, becsönget.
Béla kimegy az előszobába, kinyitja a kisablakot, becsukja, kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
BÉLA
Mért nem viszel kulcsot?
Belép Béla mellett az előszobába.
BÉLA
Azt kérdeztem, mért nem viszel kulcsot!
Zsolti nem hallja, a zene ritmusára bemegy a kisszobába, felgyújtja a villanyt, leül, a rádiót az asztalra teszi, bámul maga elé, hallgatja a zenét. Béla kétszer ráfordítja a kulcsot, bemegy a kisszobába.
BÉLA
Üvölt. Kérdeztem valamit!
ZSOLTI
Rémülten feléje, fordul. Mi van?
BÉLA
Veszed le a füledről! Veszed le azonnal!
Zsolti leveszi a fejéről a fülhallgatót, hülyén bámul. Bella kijön a szobából, benéz a kisszobába.
BELLA
Ne ordítozz a gyerekkel, hallod?
BÉLA
Ez a rohadt rádió, mindig ezt hallgatja!
BELLA
Hadd hallgassa. Te vetted neki.
BÉLA
Éjjel-nappal a fülén ez a vacak!
BÉLA
Te ne szólj bele! Mit pofázol bele?
BELLA
Nem tűröm, hogy ordibálj a gyerekkel!
Kis csönd. A lépcsőházban kialszik a villany.
Béla kimegy a konyhába, benyit a kamrába, kiveszi az üveget, meghúzza, leül.
BELLA
Te pedig ne feleselj apáddal, megértetted?
Csönd.
BELLA
Veszed le a cipődet azonnal?
Zsolti lassan lehajol.
BELLA
Na, igyekezz, igyekezz, mert kapsz két akkora frászt, hogy attól koldulsz.
Bella kimegy a kisszobából, bemegy a szobába, kézbe veszi a hálóinget, nézi, a szekrény egyik fiókjából kiveszi a varrókészletet, leül az ágyra, befűzi a tűbe a cérnát, stoppolni kezd. Zsolti kifűzi a cipőit, leveszi őket, visszateszi a fejére a füllhallgatót, az orrát túrja, csönd. Béla feláll kimegy a konyhából, megáll a kisszoba ajtajában.
BÉLA
Jól van, na. Nincs semmi.
Csönd. Zsolti felnéz, bambán nézi.
Mi a francot hallgatsz folyton?
BÉLA
Kérdőn mutat a saját fülére. Mit hallgatsz?
Zsolti megérti, bólint, a fülhallgatóról átkapcsol a rádióra, megszólal a Bizottság „Szerelem” című száma. Zsolti leállítja, leveszi a fülhallgatót, visszatekeri a szalagot, a szám elejére áll.
Zsolti bekapcsolja a magnót, nagy hangerőre állítja. Megszólal a szám. Béla hallgatja, egyre vörösebb lesz a feje. Hirtelen Zsoltihoz lép, felrángatja a székről, leken neki két pofont. Zsolti bömböl. Bella levágja a hálóinget, kirohan.
BÉLA
Rohadt buzeránsok! Ezek a szemét buzeránsok! Felkapja a rádiót, kikapcsolja, toporzékol.
Buzi banda! Szemét buzik!
Bella kikapja Béla kezéből a rádiót, leteszi az asztal végébe Zsolti bömböl.
Ha még egyszer! Ha csak még egyszer!
Béla berohan a szobába, ledobja magát az ágyra. Csönd. Bella kimegy a kisszobából. Zsolti az ágyra fekszik, hüppög. Bella kimegy a konyhába, leoltja a villanyt. Az előszobában is leoltja a villanyt. Bemegy a szobába.
BELLA
Ne feküdj az ágyra ruhában!
Béla felül, ül, aztán lerúgja a papucsát, leveszi a zokniját, feláll, a zoknit egy székre teszi, leveszi a kötött mellényét, összehajtja, a székre teszi. Az ablakhoz megy, kibámul.
BÉLA
Hozzá se nyúltam.
Bella keresi a vekkert, megtalálja a tévé tetején. Beállítja, felhúzza.
Kurva nagy a hold, figyeled?
Bella leül, folytatja a hálóing stoppolását. Béla visszafordul az ablakból.
Mit csinál most?
BELLA
Hagyd békén.
Béla kifele indul.
Most hova mész?
BÉLA
Hugyozni.
Béla kimegy az előszobába, felgyújtja a villanyt, kinyitja a vécéajtót, becsukja maga után. Bella stoppol. Vízöblítés, Béla kijön, becsukja maga mögött a vécéajtót. Megy a szoba felé, megáll a kisszoba ajtajában. Benéz. Zsolti az ágyon fekszik. Csönd.
Alszol?
Csönd. Béla felgyújtja a kisszobában a villanyt.
Jól van, na, nincs harag. Mi? Nincs harag. Hallod?
Csönd, Béla beljebb megy.
Ha lesz pénzünk, kapsz egy, mondjuk, egy sztereó lemezjátszót. Na?
Csönd, Zsolti elfordul a faltól, kinyitja a szemét, hunyorog.
De csak ha viselkedsz. Érted?
Csönd.
Na. Béla kimegy, becsukja maga után a kisszoba ajtaját, bemegy a szobába.
Nincs semmi baja. Már nem sír.
BELLA
Udvaroltál neki, mi?
BELLA
Így nem lehet. Ez így nem megy.
A tévé elé lép, nézi. A lépcsőházban kigyullad a villany.
BELLA
Holnap későn jövök. Vegyél kaját. Tudsz járni.
BELLA
Mindjárt felírom.
A lépcsőházban jön le a lépcsőn Géza, az ajtó elé lép, becsönget.
Ki az isten?
Béla belebújik a papucsba, kimegy az előszobába. Zsolti kinyitja a kisszoba ajtaját, kinéz. Béla kinyitja az ajtón a kisablakot.
Béla kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
GÉZA
Arra gondoltunk, feljöhetnétek.
GÉZA
Van még pia. Nincs olyan késő. Mi úgyis nézzük a tévét.
GÉZA
Nincs késő. Na? Szólj az asszonynak.
BÉLA
Éppen le akart feküdni.
Béla előremegy, Géza utána, Béla belép a szobába, Bella felnéz.
BÉLA
Felmehetnénk még egy kicsit.
Géza belép a szobába.
GÉZA
Nincs meg késő. Na? Jöjjenek fel. Fél óra.
Zsolti visszafekszik az ágyra.
BÉLA
Hát, menjünk. Én úgyse tudok elaludni.
GÉZA
Na, akkor megyek, megmondom az asszonynak, hogy jönnek. Bélához. Nem kell felöltözni. Gyertek így, ahogy vagytok.
A lépcsőn jön lefelé Gizi, leér, becsönget.
Ez ő lesz. Azt hiszi, ittragadok. Jön ellenőrizni. Hátha nem is ide jöttem. Papucsban.
Béla kimegy, kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
BÉLA
Persze. Mindjárt megyünk.
GIZI
Van nálunk is minden, tévé, melegszendvics, minden.
GIZI
Csak be kell dobni a sütőbe.
Gizi bemegy az előszobába, megáll a kisszobánál.
GIZI
Szervusz. Már itthon vagy?
Géza kijön az előszobába.
BÉLA
Így fekve nem is látni. Állj fel, fiam.
GIZI
Nem kell, így is látni.
BÉLA
Azért csak álljon fel. Kelj fel, fiam, köszönj szépen.
Zsolti feltápászkodik.
Bella kijön a hálóinggel a kezében.
GIZI
Szép nagy gyerek. Egy férfi.
BELLA
El is tekereg folyton.
ZSOLTI
Mért, még nincs is kilenc.
BELLA
Folyton visszabeszél és koncertre jár. Túl jó dolga van neki.
ZSOLTI
Nem is koncerten voltam.
GIZI
Nem is koncerten volt.
GIZI
Hanem hol voltál? A lányoknál, mi? Ilyen szép, erős férfi biztos a lányokhoz jár.
BÉLA
Felelj, fiam, ha kérdeznek.
Csönd.
GIZI
Egy dacos férfi. Hát, hogy megnőtt! Nem is igaz.
BÉLA
Hol voltál, ha szabad érdeklődnöm? Ha nem koncerten voltál?
ZSOLTI
Hát vezetőképzőn. Anyunak mondtam, amikor elmentem.
BELLA
Nekem te nem mondtál semmit. Mi az, hogy vezetőképző?
Csönd.
ZSOLTI
Én megléptem, ők még szövegelnek.
GIZI
Na és mit szövegelnek?
Csönd.
ZSOLTI
Hát, nem tudom, csak úgy szövegelnek.
BELLA
Soha semmit nem lehet kihúzni belőle.
GIZI
Nagyon helyes. Csak legyen dacos. Nagyon helyes.
GÉZA
Menjünk, jó? – Jöttök, ugye?
Géza az ajtóhoz megy.
Géza és Gizi kimegy a lépcsőházba, Géza megnyomja az automata kapcsoló gombját, becsukja maga mögött az ajtót, felmennek a lépcsőn. Béla bemegy a szobába, felhúzza a zokniját, belebújik a papucsba, felveszi a kötött szvettert. Zsolti visszafekszik az ágyra. Bella bemegy a szobába, leteszi a hálóinget, a vekkerre néz.
BÉLA
Nem lehet őket megsérteni.
Bella felveszi a székről a pulóverét, felhúzza, felveszi a zokniját.
BELLA
De ne sokáig. És ne légy megsértve, ha felállok. Nekem muszáj felkelnem.
BÉLA
Nekem is muszáj volt. Korábban, mint neked.
Bella a szekrényhez lép, kinyitja, kutat benne.
Bella kivesz két-három szoknyát, lefekteti őket az ágyra, válogat.
Bella kiválaszt egyet, leveszi a szoknyáját, összehajtja, a székre fekteti, felveszi a szoknyát, lekapcsolja, teljesen kinyitja a szekrény ajtaját, belülről tükör van, nézi magát.
BÉLA
Mondtam, hogy nem kell.
Bella leveszi a szoknyát, felvesz az ágyról egy másikat, azt veszi fel, bekapcsolja. Béla toporog, közbe nézi a tévét. Bella nézi magát a tükörben. Béla felveszi a mankót, kimegy vele az előszobába, benéz a kisszobába.
BÉLA
Mi most felugrunk anyáddal. Ne csinálj koszt, érted?
Zsolti fekszik, nem felel, Bella eloltja a szobában villanyt, kijön az előszobába, becsukja az ajtót, bemegy a konyhába, a kamrából kivesz egy üveg befőttet.
Béla kimegy az ajtón, a lépcsőházban megnyomja az automata kapcsoló gombját, felgyullad a lépcsőházi villany. Bella eloltja a villanyt az előszobában, kimegy a lépcsőházba. Béla becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot, zsebre teszi. Felmennek a lépcsőn, Béla mankóval, eltűnnek. Zsolti felül, hallgatózik. Feláll, kimegy az előszobába, bemegy a szobába, felgyújtja a villanyt, a tévéhez lép, nézi, kikapcsolja. Hallgatózik, a tévé hangja tompán, de érthetően áthallatszik. Zsolti eloltja a szobában a villanyt, becsukja maga mögött a szobaajtót, bemegy a kisszobába, bekapcsolja a rádiót, tekeri rajta a kazettás magnót. Megáll, kipróbálja, megint tekeri, egy szám elejére áll. A lépcsőházban kialszik a villany. Zsolti lefekszik az ágyra, ölében a rádió. Feláll, leoltja a kisszobában a villanyt, visszafekszik, beindítja a magnót. A magnó nagyon hangosan a Bizottság „Szerelem” című vokális számát játssza.