A kert
Történik 1954. május 24-én, hétfőn, egy budai villa kertjében.
Jobbról a ház repkénnyel befuttatott fala, a bejárati zsalugáteres ajtó nyitva. A ház előtt kőkerítéssel ellátott terasz. A kertben magas tölgyek és fenyők, gondozott pázsit, kissé elhanyagolt bokrok. A fák lombja fölött és között ég. Kerítés nem látszik.
A szereplők egytől egyig fiktívek.
A dráma ötletét Karinthy Márton Bánat című filmnovellája adta.
Verőfény. A házból rádión Mozart G-dúr triója hallatszik. A szirten sokáig senki, majd jön balról Tudós és Anna, megállnak. Tudós kopott szürke öltönyben, ingben, lábán nyikorgóan új cipő. Anna kék rakott szoknyában, pöttyös blúzban.
Csönd.
ANNA
És ők itt élnek? Ebben a kertben?
Csönd.
Tudós a ház felé indul.
ANNA
Itt élnek… ebben a házban…
Tudós bólint.
ANNA
Ez egy paradicsom! Nem is tudom… Fantasztikus.
Tudós áll.
ANNA
Hogy így is élnek emberek…
A házból kijön Katika.
KATIKA
Kit tetszenek keresni az elvtársak?
KATIKA
A főosztályvezető elvtársat?
KATIKA
Be vannak jelentve az elvtársak?
TUDÓS
Ő hívott minket, levélben.
KATIKA
Ha szabad lenne a levelet, elvtárs.
KATIKA
Sajnálom. A főosztályvezető elvtárs különben sincs itthon. Tessék máskor. Előtte tessék bejelentkezni telefonon.
TUDÓS
Pompás. Annához. Elmegyünk.
ANNA
Miért mennénk el? Meghívtak!
TUDÓS
Cerberusról nem volt szó.
ANNA
Nem Cerberus. Csak egy lány.
TUDÓS
Felőlem nőnemű is lehet. Egy Cerbera. Na menjünk.
ELVIRA
A házból. Jött valaki, Katika?
KATIKA
Két elvtárs. Egy elvtárs meg egy elvtársnő.
ELVIRA
A házból. Mindjárt megyek!
Csönd, csak a zene szól. Tudós, Anna, Katika vár. Az ajtóban megjelenik Elvira, megáll, elképed.
ELVIRA
Dönci! Édes drága Döncikém! Uramisten! Tudós felé siet.
ELVIRA
Megáll. Szervusz. Kis csönd. Istenem… Akkor te már!… Boldogan nevet, szinte ugrándozik. Katika, látja? Látja?!
Katika megdöbbenve hallgat.
ELVIRA
Hihetetlen! Hála az égnek! Mutasd magad… Nem is változtál. Ugye? Semmi bajod! Dönci!… A feleséged?
TUDÓS
Anna. Anna, ez Elvira.
A két nő kezet fog.
ELVIRA
Anna… Szervusz, Anna.
ELVIRA
Ez egy új feleség, vagy a régi?
ELVIRA
Még fogja Anna kezét. Milyen fiatal vagy! Szegény kislány…Megcsókolja, Anna zavartan hagyja. Katika, székeket! – Isztok kávét, ugye? – Katika, kávét is!
Katika bemegy a házba. Szól a zene, csönd.
ELVIRA
Nem tudtam… nem tudtuk… Azt se tudtuk meg rögtön… János is csak sokkal később hallotta, magánkívül volt, minden követ megmozgatott… Istenem, legalább három éve! – Kértek enni? Lesz minden, János meghagyta, tíz személyre főzzünk… Mondott valamit reggel, meglepetés lesz… De hogy ekkora! Ő már tudta! És nem szólt! – Nem szokott szólni… Elugrott valahova, vidékre, kocsival, biztos felolvas… Alig van itthon… De majd jön… Dönci! Hát itt vagy! – Katika!
Katika hoz két fonott széket, leteszi a teraszra.
ELVIRA
Ő Katika. Háztartási alkalmazott. Ő közben lett… Alig maradt időm dolgozni, kénytelenek voltunk…
ELVIRA
Rendes, dolgos, tiszta lány… Ő már a harmadik, de ő rendes. – Köszönöm, Katika.
Katika visszamegy a házba.
ELVIRA
Gyertek, üljetek le! – Dönci!
A teraszra lépnek. A házból kijön Cuki: szép, fiatal, fekete nő, virágos pongyolában.
Kis csönd.
ELVIRA
Ez Cuki. Így hívjuk magunk között. Nagyon kedves lány. Most nálunk lakik. Németül tanul.
Kis csönd.
Cuki, ez itt egy nagy ember, igazi nagy ember, a kevesek közül. Tudós. A barátom! – És a felesége. Anna.
Kezet fognak. Katika még két fonott széket hoz, leteszi, visszamegy a házba.
Leülnek. Szól a zene. Csönd.
ELVIRA
Persze hogy tud. Publikált olaszul, franciául…
Katika fonott asztalt hoz, leteszi, visszamegy.
CUKI
Szörnyű egy nyelv. Hetek óta tömik a fejemet, hogy eszközeset meg részeseset, hát egy kukkot se értek. Folyton fejgörcsöket kapok tőle! Ilyen nyelv nincs is.
ELVIRA
Hát, nem könnyű. Nem könnyű.
CUKI
Nekem nincs rossz fejem a tanuláshoz, János szerint jó fejem van, de én már akkor kenyeret kerestem, az elemiben… És most tessék.
ELVIRA
Nagyon fontos, hogy az ember tudjon németül. Világnyelv.
CUKI
Nehéz mindent pótolni… János szerint nem késő… Ismeritek?
ANNA
Én csak a verseit… nem mindet…
ELVIRA
Nemsokára jönnie kell.
Jön Katika tálcával, rajta kávé, négy tányér, négy csésze, cukor, tej. Leteszi, szétrakja. Csönd, szól a zene. Katika bemegy a házba.
Cukrot raknak a kávéba, kavargatják.
ANNA
Ez a kert… Fantasztikus kert!
ELVIRA
Kicsit el van vadulva. Nehéz kertészt kapni. De még így is szép.
Isszák a kávét.
CUKI
Olyan kedvesek mind… Elvira is, igazán…
ELVIRA
A házat is tataroztatni kéne, tavalyra ígérték… Télen már beázott, pont a műtermem, felhajtottunk egy tetőfedőt, piszmogott hetekig, nem tudtam dolgozni. Tudóshoz. A padlástérből csináltattunk műtermet, idelenn mindent összekentem… meg jöttek a vendégek, és félig kész műveken álmélkodtak… nem volt nekem való… Szép műterem, nagy ablaka van a hátsó kertre. Örülnék, ha megnéznétek.
CUKI
János dolgozószobája is a kertre néz, a földszinten. Nem nagy szoba, de rengeteg könyv van benne! Ott szokott dolgozni. Fákra néz, bokrokra… nagyon sok madár van, meg is írta egy csomó versében. Megmutatom, jó? Feláll, Annához. Gyere.
ELVIRA
Menj csak! Aztán majd megmutatom a műtermet.
Cuki és Anna bemegy. Csönd, szól a zene, isszák a kávét.
ELVIRA
Bájos teremtés… Csönd. Már rehabilitáltak?
ELVIRA
Dehogynem! Úgy hallottuk, mindenkit. Már az, hogy kiengedtek… hál’ istennek…
TUDÓS
Engem el sem ítéltek, nincs hát miért rehabilitálniuk.
ELVIRA
Én ehhez nem értek, de ha bent voltál, muszáj, hogy rehabilitáljanak.
Csönd, szól a zene.
ELVIRA
Milyen kedves a feleséged… Csönd. Jól vagy? Kicsit megöregedtél, a vonásaid… kicsit ráncos vagy… különben semmi… Én már kezdek őszülni… Van úgy, hogy nem sikerül… Nem fontos. Csönd, majd felugrik. Ne haragudj, idegesít ma ez a Mozart.
Bemegy a házba. Tudós ül. Kis ideig még zene, aztán csönd. Anna és Cuki a fönti ablakból szólal meg.
ANNA
Tudod, mit látni a dolgozószobából? Az egész várost! Az OTI-tornyot, a Kossuth hidat, a Margit hidat, a Szigetet, a Bazilikát, még Csepelt is, a Gellért-hegyet, a várat, az egész várost, egészen Cinkotáig!
CUKI
Ott írja a verseit meg a cikkeit. Télen a cinkéknek szalonnát rak az ablakba.
Tudóshoz. Nem nézi meg?
Csönd. Tudós ül. Madárcsicsergés. Gépkocsiberregés, leáll, csönd.
Jön Doki rövid ujjú, csíkos ingben, hosszúnadrágban, Öcsi rövid tiroli bőrnadrágban, nadrágtartóban, kockás, rövid ujjú ingben, Prof sötétszürke öltönyben, ingben, fekete nyakkendőben.
ÖCSI
Ott ültem alattuk, két szektorral arrébb, de nem voltak messze, nincs mese, ott ült a sleppjében!
ÖCSI
Véletlen? Hetekkel ezelőtt szétosztották a jegyeket! Olyan nincs, hogy egy főávós véletlenül kerüljön Nagy Imre mellé! Olyan nincs!
ÖCSI
Nem értitek? A legfinomabb módja az átállásnak! Elegáns. Nem kell hűségnyilatkozat, semmi, akár véletlen is lehet, ő csak úgy ott ül. És mindenki látja. A slepp is látja! Naná, hogy tudják, mi ez a véletlen! Zseniális!
ÖCSI
De csitt, szívem. Valaki ül a teraszon.
Közelebb mennek.
ÖCSI
Eb legyek, ha ez nem a Dönci!
ÖCSI
De, de, ez a Dönci! A terasz felé megy, megáll. Mi az, Dönci, már téged is kiengedtek? – Fiúk, ez vagy a Dönci, vagy a szelleme kísért! – Szevasz, Dönci!
ÖCSI
Fellép a teraszra. Sehol semmi kékfolt a képeden. Megvan a füled, megvan az orrod – mindened megvan? – Állítólag, mielőtt kiengedik a pácienst, felhizlalják, felpumpálják, adnak neki új körmöket, pótherét, egy-két vesét is…
TUDÓS
Nehogy felkavarodjon a gyomrotok, a kényes.
ÖCSI
Fiúk, ez tényleg a Dönci!
Doki és Prof is fellép a teraszra.
Kis csönd.
TUDÓS
Széttárja a karjait. Igazán nem rajtam múlott.
ÖCSI
János reggel hívott, nagy meglepetés lesz, jöjjünk fel délután, hozzam Lajoskát…
PROF
Szóval te vagy a meglepetés.
Csönd, madárcsicsergés.
ÖCSI
Na de minek is ácsingózunk ily megilletődötten. Leül. Foglaljatok helyet, fiúk.
Doki és Prof is leül, csönd.
Kis csönd.
PROF
Megvan. Kis csönd. Dolgozik. Éjjel-nappal írja a könyveit.
ÖCSI
Etelka fantasztikus, én mondom. Ki se mozdul, csak ír, csak ír… Nevet. Én meg folyton bütykölök. Az a dög, állandóan lerohad. Mindent zörög, folyton szerelem. Ez ám a szerelem! Nevet. Topolino. Egy stoppolino! Annyit stoppolom! Nevet.
Csönd, madárcsicsergés.
TUDÓS
Jól. Önmagában az, hogy van időjárás… Napszakok és évszakok… Van idő… Sose tudtuk, hány óra.
Csönd.
ÖCSI
Mázlid van, hogy tavasszal engedtek ki.
DOKI
Télen hó lenne. Az is szép.
Csönd.
ÖCSI
Komolyan mondom, én szívesen ülnék egy kicsikét. Mindjárt jobban tudnám becsülni, amit így… Fintorog, nevet. Dönci, nem tudnád elintézni? Beszélj már velük ez ügyben! Nevet.
Csönd, madárcsicsergés. Kijön a házból Elvira kisestélyiben.
ELVIRA
Profhoz. Etelka nem jött?
ÖCSI
Őt is alig tudtam rávenni… Dolgozni akart! Ilyen verőfényben! Nevet.
ELVIRA
Nagyon sajnálom, hogy Etelka nem jön. Jó lenne leülni vele egyszer beszélgetni. – Nem tudom, érdemes-e megvárnunk Jánost, talán valami hideget addig is…
TUDÓS
A műtermedet mutogatja.
ELVIRA
Gyerekek, Dönci elhozta a feleségét!
DOKI
Még előtte vetted el, ugye?
ÖCSI
Kíváncsivá tettél. Mert ez szép. Megható. Komolyan. A nők időnként fantasztikusak tudnak lenni. Én mondom.
ELVIRA
Az jó. Az jó. Mit írsz?
ELVIRA
Azt mondtad, dolgozol.
TUDÓS
Segédkönyvtáros vagyok.
Kis csönd.
ELVIRA
Az olyan, mint a raktáros?
ÖCSI
Mi??? Te cipeled ki a könyveket a kuncsaftoknak?!
ÖCSI
Nevet. Nahát! Nagyon jó! – A Dönci, könyveket cipel! Az évszázad legjobb vicce!
ELVIRA
Profhoz. Lajoska, nem vennéd oda magadhoz? Valami kutatónak vagy ilyesminek.
ELVIRA
Persze. Neked ez semmi.
PROF
Szívesen, hogyne… bár az nem ilyen egyszerű, sajnos. De megpróbálom, feltétlenül.
TUDÓS
Én nem megyek oda, ahol te vagy az igazgató.
ÖCSI
Nevet. Na, Lajoska, megkaptad.
PROF
Valami bajod van velem?
Tudós hallgat.
PROF
Én tehetek róla, hogy engem nem vágtak a sittre?
Csönd.
ÖCSI
Talán olvasta egynémely cikkedet, és nem ért velük egyet.
PROF
Istenkém, olykor én se értek egyet magammal – na és?
ÖCSI
Látod, ez az objektivitás.
Kis csönd. Jön Katika átöltözve: fehér fityulában, fehér kötényben, tálcán bort hoz poharakkal.
KATIKA
Kezicsókolom, szabadság.
Katika leteszi a bort és a poharakat, a tálcával visszamegy a házba.
ÖCSI
Beleszagol az üvegbe. Szerintem kékfrankos. Valódi. A poncihterektől. Tölt a poharakba.
Öcsi neki is tölt.
ELVIRA
Hát akkor… a szerencsés visszatérésre, hogy úgy mondjam. Egészségedre, Lajoska…
Koccintnak, isznak.
ÖCSI
Isteni, mi? Van ott a Lövérekben egy idegenvezető, hogy a fenébe hívják… Annak van ilyen bora.
TUDÓS
Profhoz. Etelka mit ír?
Kis csönd.
ÖCSI
Tudóshoz. Kint voltál?
PROF
Mért, én se voltam kint. A rádiót hallgattam.
ÖCSI
Mit vagy úgy megsértve? Százezer ember híján az egész ország Szepesit hallgatta.
PROF
Csak leszögeztem, hogy én se voltam kint.
ÖCSI
Nahát én kint voltam. Mit játszottak a fiúk! Hát ha most nem nyerjük meg a vébét! A brazilok se vernek meg minket. Istenem, micsoda gólok voltak! Amikor a Kocsisnak elsült a süket bal lába! Még a Tóth kettő is bepotyogott a hálóba a lasztival együtt. Én csak azt sajnáltam, hogy a Czibor nem lőtt gólt, borzasztó, mit kacsázott, valahányszor elment, az angolok már összeszarták magukat, mámorító volt, mámorító! A végén már az egész csapat rájátszott, hadd lőjön gólt ő is… peche volt… Hét-egyre a világon senki se számított, még én se!
DOKI
Majd megnézzük a híradóban.
Az ajtóban megjelenik Cuki és Anna, Cuki egybeszabott fürdőruhában.
Csönd, Cuki visszatartja a teraszra induló Annát.
TUDÓS
Ági hogy van? Hány éves most? Tizenöt? Tizenhat?
Csönd.
Csönd.
PROF
Ági nem meghalt, hanem öngyilkos lett. Leugrott a hatodikról. Ez így talán pontosabb.
ÖCSI
János fordított nemrég valami verset, abban volt az, hogy „Az ember, akár a szalmaszál, egy fuvallat is megtöri”, aztán mire kész lett, lefújták… Nem volt elég optimista.
Csönd.
CUKI
Nézzétek, ez itt Anna. A teraszra vezeti Annát. Képzeljétek: tanítónő! Gyerekeket tanít! Az nagyon szép, nem? Hát ő tanítónő.
ÖCSI
Felpattan. Gyönyörű foglalkozás. Mit foglalkozás? Hivatás! Kezet csókol Annának.
Doki és Prof is feláll, kezet fognak Annával, gálánsan meghajolva.
CUKI
Ugye, milyen szép lány? Amikor mondtam neki – képzeljétek, elpirult! Nem tudja magáról!
CUKI
Jól van, na, nem bántlak én téged. – Mi az, ti már isztok? Tölt egy pohárba, Annának nyújtja. János kapja Sopronból.
ÖCSI
Nem kell erőltetni. Egy tanítónő legyen öntudatos.
ELVIRA
De üljetek le. – Katika! – Üljetek le.
Anna és Cuki leül.
ELVIRA
Hogy tetszett a műterem?
ANNA
Szép. A kilátás… Még szebb, mint lentről. Nem is tudtam, hogy ilyen szép ez a város. Innét felülről.
Jön Katika.
ELVIRA
Katika, székeket, legyen szíves.
Katika visszamegy a házba.
Kis csönd.
ÖCSI
Mindenki ért hozzá. Maga is közönség. Nem is akárki: egy tanítónő! Szóval milyenek?
ANNA
Meglepett… hogy a kertet festi. Elvirához. Hogy a kertet fested.
ELVIRA
Miért, mit kéne festenem?
ANNA
Nem tudom. Talán a kertet.
ELVIRA
Tényleg, hogy tetszettek? Tudóshoz. Öt hónapja volt a gyűjteményes kiállításom, egyik recenzió jobb volt, mint a másik. Nem is hiszem őket. János miatt dicsérnek. Azt hiszik, ezzel jópontokat gyűjthetnek nála. Pedig nem János festi a képeimet. Annához. Nekem aztán őszintén megmondhatod.
ANNA
Nem. Semmi. Nem értek hozzá, de nagyon szépek. Igazán szépek. Olyan… zöldek.
ANNA
A kert kevésbé zöld, talán.
Csönd. Katika hoz két fonott széket, leteszi, visszamegy a házba. Öcsi, Prof és Doki leül. Csönd.
ÖCSI
Tudóshoz. Már nem kubista képeket csinál, realista lett. Tájképfestő. Mondhatni, Rjepin modorában. Nevet. Fák, növények, virágok, tisztások, indák és kacsok…
ELVIRA
Van Gogh is festett virágokat!
ÖCSI
Mondtam én, hogy nem? Nagyon szép kis napraforgókat mázolt, persze. Nagyon különbözőképpen lehet virágokat föstögetni.
ELVIRA
Fessek martinászokat?
Öcsi széttárja a karjait.
ELVIRA
Akkor inkább a kertet, nem?
Jön Katika, újabb két széket hoz, visszamegy a házba.
CUKI
Elvira csodaszép virágokat tud festeni. Nézem a kezét… Bámulatos. Senkit se láttam így rajzolni. Dolgoztak, mint a megszállottak, a mester igazított, ők töröltek, megint rajzoltak, főleg szénnel, órákig ott álltam meztelenül, ők pedig dolgoztak, de, egyik se volt olyan tehetséges, mint Elvira.
ÖCSI
Na ja, remegett a kezük. De egy virág… Még egy teljesen pucér virág is… az más. Nevet, Cukira néz. Hát, faszmeresztő teste van.
CUKI
Éhes makk disznókat álmodik.
ELVIRA
Nem értem, hol marad János. Már rég itthon kéne lennie.
CUKI
Reggel nagyon föl volt dobva. Mosolygott, dudorászott…
DOKI
Nem szeretem, ha nagyon föl van dobva.
CUKI
Én szeretem. Annához. Olyankor fantasztikus, mire képes.
Csönd. Motorzúgás. Fék. Elvira feláll. Katika kijön a házból.
Balról jön János sötét öltönyben, fehér rövid ujjú ingben, nyakkendőben, mögötte Leporics kockás, kihajtott ingben, szürke nadrágban, Parancsnok fehér ingben, fehér, hosszú tenisznadrágban, teniszcipőben. Parancsnok kissé előbbre jön, tétovázva megáll. Leporics hátul marad. János középre siet, visszafordul, diadalmasan Parancsnokra mutat.
JÁNOS
Na?! Mit szóltok?! Kit hoztam?!
ÖCSI
Felugrik. A Parancsnok!
Elvira, Doki, Prof elképedve bámul. Doki és Prof feláll. János leveti a zakóját, a teraszra siet, a zakót az egyik székre teszi. A nyakkendőt magán hagyja.
JÁNOS
Szájon csókolja Cukit, majd Elvirát. Szervusz, Dönci! Kezet ráz Tudóssal, aki feláll. Ő a feleséged? Kezet csókol Annának, aki szintén feláll. Jaj, de kedves! – Szervusz, Lajoska! Örülök, hogy itt vagy! Megöleli. Mit gondoltok, miről beszélnek a betegek a tébolydában? Hát persze hogy a hét-egyről! Ők is hallgatták, és a legsúlyosabb skizofrének is boldogok! Mégiscsak nagy dolog a foci. Igaz, Parancsnok? Egyáltalán, a technika! Hogy ott is van rádió. Az órájára néz. Lekéstük a G-dúr triót. Mindegy, majd fölteszem… kíváncsi lettem volna… Ha nem kell kereket cserélni… Szóval, gyerekek, itt a meglepetés!
Visszafordul, Parancsnok áll, mögötte Leporics aznapi Szabad Néppel legyezi magát. Kis csönd.
DOKI
Kihoztad a tébolydából?!
JÁNOS
Úgy döntöttem, hogy nálunk fog lakni. Pár napig, próbaidőre. És ha jól érzi magát, akkor végleg.
JÁNOS
Van itt hely elég. És annyira hiányzott, évek óta!
ÖCSI
És csak úgy kieresztették?
JÁNOS
Persze. Miért? Nem ártott soha senkinek.
JÁNOS
Hogy kicsoda? Költő. Ő volt közülünk a legtehetségesebb. Együtt indultunk harminchétben…
JÁNOS
Bizony. A Parancsnok. Ő eszelte ki a legjobb ugratásokat. Micsoda mókáink voltak… Hát igen. Aztán, pár éve, még a háború alatt, elvonult… Bevitték ide, oda, aztán kint volt egy ideig, Pesten, aztán lekerült az erdőbe. Csodaszép kert! Szinte arborétum. És a betegek szabadon mászkálnak, képzeljétek! Aki akar, dolgozhat is. Semmi kényszer. A szabadság birodalma! Gyuszi remekül csinálja.
ELVIRA
És odaadta, neked?
JÁNOS
Miért ne? A Parancsnoknak semmi baja. Gyuszi azt mondja, csak el kell látni, egyébként egészséges. Egész úton Mallarméról és a parnasszistákról beszélgettünk, a szelleme tökéletesen ép. Írt odalent néhány gyönyörű verset… A zsebeit kutatja. Nem sokat, de azok nagyszerűek… Hova tettem…
LEPORICS
Ottfelejtettük, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Na mindegy, Gyuszi úgyis gyűjti és másolja őket, lassan meglesz a kötet… Na? Jó kis meglepetés, mi? Diadalmasan mosolyogva áll.
ELVIRA
Parancsnokhoz megy. Szervusz.
PARANCSNOK
Szervusz. Szervusztok.
Kis csönd.
Kis csönd.
ELVIRA
Gyere, ülj le közöttünk.
PARANCSNOK
Köszönöm. Áll, kis csönd.
DOKI
Odaviszek egy széket.
Kis csönd, Doki felvesz egy széket, odaviszi Parancsnokhoz, a színpad közepétől kicsit balra, leteszi, csönd.
PARANCSNOK
Hosszan nézi a széket. Vécépapír… van?
JÁNOS
Van. Vécépapír van. Katika! Hozzon ki vécépapírt.
JÁNOS
Mennyit? Mennyit is… Egy csomaggal.
Katika bemegy a házba. Csönd. Állnak.
Kis csönd.
Csönd. Katika kijön egy csomag vécépapírral.
JÁNOS
Persze. Adja csak oda.
Katika Parancsnokhoz megy, messziről nyújtja a vécépapírt. Parancsnok elveszi.
Katika visszafut a teraszra.
JÁNOS
Nevet. Nem kell félni, nem harap!
Parancsnok a székhez lép, megszemléli, majd komótosan dörzsölni kezdi a vécépapírral. A többiek nézik. Csönd. Parancsnok dörzsöl.
JÁNOS
Semmi, csak úgy. János is elképedve nézi.
JÁNOS
Gyuszi azt mondja, tudod, akiről már meséltem… Azt mondja, mindent lassan csinál. Reggel elkezd készülődni, estig készülődik. A reggelit jó, ha estére megeszi. De egyébként normális.
Parancsnok dörzsöl.
JÁNOS
Dönci, úgy örülök, hogy végre látlak! Rossz volt… Mintha én ültettelek volna le! Lelkifurdalásom volt… Röhej, mi? De főleg az, hogy nem lehetett felugrani hozzád… egy sorral… egy rímmel… Hál’ istennek most… Nem ülünk le?
Leülnek, Katika és Leporics áll.
JÁNOS
Leporics elvtárs, kérem, fáradjon a konyhába.
LEPORICS
Köszönöm, főosztályvezető elvtárs.
Felmegy a teraszra, leteszi a Szabad Népet a korlát párkányára, bemegy a házba, Katika utána.
ANNA
Miért vagy te Dönci?
TUDÓS
Amiért a Parancsnok Parancsnok. Rám ragadt. Nem emlékszem.
ÖCSI
Tizenhárom éves korában A kőszívű ember fiai közül leginkább Ödönre hasonlított.
ÖCSI
Hát hogy Dönci lehessen belőle.
DOKI
Ődöngeni szeretett, magányosan… Először Ődöngő lett, aztán Ődön… Ődönci.
ELVIRA
Fellép a teraszra. Nézzétek!
Odanéznek, Parancsnok a saját ruháját dörzsöli vécépapírral. Csönd.
JÁNOS
Semmi baja, hagyni kell. Csüccs.
Elvira is leül. Öcsi tölt. Csönd. Parancsnok elmélyülten dörzsöli magát.
JÁNOS
Hát gyerekek mit is mondják. Boldog vagyok, na.
Ismét együtt a banda. A régi társulat. Mindenki. Megjött végre Dönci, megjött a Parancsnok… Ki hitte volna, hogy lehetséges?… Elérzékenyülve mosolyog. Ennyi a pohárköszöntő. Isten éltessen bennünket.
Koccintanak, János megcsókolja a három nőt, Elvirát és Cukit szájon, Annát homlokon.
Odanéznek, Parancsnok még mindig magát dörzsöli.
JÁNOS
Majd kér. Hagyni kell, hadd csinálja, ami jólesik neki. Tudóshoz. És ti? Rámosolyog Annára. Végre megismerhetem. Ilyennek képzeltem. Ilyen fiatalnak, ilyen bájosnak, ilyen hűségesnek. Ezért is örülök annyira, hogy eljöttetek. Nem voltam egészen biztos benne… Ugye, Dönci?… Úgy éreztem, össze kell csődítenem a régi bandát. Nincs veszve semmi, nem?
Csönd.
Odanéznek.
Katika kijön.
KATIKA
Máris. Visszamegy.
Csönd. Parancsnokot nézik, aki határozatlanul áll. Katika jön tálcával, rajta vizeskancsó, pohár. Odaviszi, megáll, fél.
Elveszi a kancsót, és a vizet lassan, gondosan a székre önti. Csönd. Parancsnok vécépapírral dörzsöli a vizes széket. Katika visszasiet a teraszra a tálcával.
KATIKA
Ráöntötte a székre!
JÁNOS
Nem baj. Rámosolyog Katikára. Köszönöm.
Nézik a dörzsölő Parancsnokot.
ELVIRA
Dokihoz, halkan. Ez milyen betegség?
Nézik a dörzsölő Parancsnokot.
CUKI
Ott lent, a diliházban, ott is ezt csinálta?
JÁNOS
Nem ezt csinálta. Ott nem csinált semmit. Beszélgettünk. Teljesen normálisan. Nem csinált semmit, beszélgettünk.
ELVIRA
Halkan. Rögtön megismert?
JÁNOS
Rögtön. És nem kell sugdolózni előtte. Rögtön megismert.
JÁNOS
Örült. Igen, örült.
Csönd, Parancsnok a széket dörzsöli.
ÖCSI
Az órájára néz. Na jó, van még idő… Hatkor kezdik a közvetítést.
JÁNOS
Majd kihozzuk a rádiót. Van hosszabbító. – Kihozná, Katika?
KATIKA
Máris. Bemegy a házba.
Csönd, nézik a dörzsölő Parancsnokot.
PARANCSNOK
Fölegyenesedik. Van még víz?
JÁNOS
Korlátlan mennyiségben. – Várjál, ott a slaug, megnyitom a csapot.
Feláll, a ház mögül kihozza az összetekert slaugot. Leguggol, a kert közepén levő csapra erősíti a végét. A másik végét Parancsnok kezébe nyomja, visszamegy a csaphoz, leguggol.
János óvatosan megnyitja a csapot. Kezd víz folyni a csapból. Parancsnok tartja a slaugot, majd a feje fölé emeli és magára irányítja. János pár pillanatig döbbenten nézi, majd elzárja a csapot. Parancsnok így is vizes lesz. János feláll, tanácstalan.
PARANCSNOK
Igen. Egyelőre. Köszönöm. Rámosolyog Jánosra, majd a vécépapírral magát, a ruháját kezdi dörzsölni.
Jön Katika néprádióval és hosszabbítóval.
Csönd, Parancsnokot nézik. Katika a terasz párkányára teszi a rádiót, bedugja a hosszabbítót, amelynek a vége az ajtóban tűnik el.
Nézik Parancsnokot, aki dörzsöli magát. János a teraszra megy, leül. Csönd. Az ajtóban megjelenik Leporics, a száját törli a kezével, megáll, ő is nézi Parancsnokot.
TUDÓS
Néprádió.
Rámerednek.
Néprádió.
Kis csönd.
CUKI
Mi ebben az érdekes?
TUDÓS
Jánoshoz. Volt nektek egy világvevőtök. Orion.
TUDÓS
Soha nem volt semmi baja. Azon hallgattuk egy darabig a BBC-t. Amíg be nem kellett szolgáltatni. Aztán 45-ben visszakaptátok.
ELVIRA
Vissza. Nem ugyanazt a készüléket, de azonos típust.
TUDÓS
Még… mikor is? Még negyvenkilencben is hallgattam nálatok. Szép hangja volt.
ELVIRA
Lent van a pincében. Valami kiégett benne.
ÖCSI
Mi ebben az érdekes?
TUDÓS
Feláll, a rádióhoz megy. Milyen elmés szerkezet! Kossuth adó, Petőfi adó meg ez a fehér köröcske, közepén a fehér ponttal. Nemrég egy családnál megkérdeztem, mi az. Egy nyolcéves kisfiú legyintett, és azt mondta: „Az a külföld.” És valóban, bejön ott valami zörej, külföldiül. Talán szlávul. De beszűrődik olasz is. Nagyon jól ki van találva. Olyan megnyugtató, hogy csak egy picike, zavaros külföld van, de magyar adó kettő is. Extra Hungariam non est radio. Ez a zseniális kis szerkezet tökéletesen megoldja az ember valamennyi magyarságkomplexusát. Nincs is külföld. Csak a magyar haza van.
LEPORICS
Meg lehet azt bütykölni, hogy bejöjjön rajta a külföld, akinek kell.
TUDÓS
Igen, épp ez volt a technikai probléma: hogyan lehet a kondenzátort a Kossuthról egyenesen a Petőfire ugratni. Hogy köztük ne foghassunk másik állomást. Ezt volt nehéz kitalálni. De hál’ istennek, kitalálták. Visszamegy a székéhez, leül.
JÁNOS
Ez a rádió nagyon olcsó. Jártam olyan tanyán, ahol épp csak bevezették a villanyt, de már ott volt a néprádió. Pedig nem voltak gazdag emberek! És úgy hallgatták, mintha az Úristen szólna hozzájuk! A nép magyarul tud, nem külföldiül. Magyarul kell szólni hozzá.
Kis csönd.
LEPORICS
Ha a főosztályvezető elvtárs akarja, én átszerelem, hogy lehessen fogni mást is… Úgy egyszerűbb is… A kondenzátor ugyanis…
JÁNOS
Nem kell.
Kis csönd.
Ha akarnám, felhozhatnám azt a világvevő Oriont a pincéből. Csak egyetlen csöve égett ki. De nekem nagyon jó a néprádió, Leporics elvtárs.
Tudós felveszi a párkányról a Szabad Népet, lapozgatja.
KATIKA
Még mindig csinálja!
Odanéznek. Parancsnok dörzsöli magát.
TUDÓS
Megvan!
Ránéznek.
Engedelmetekkel, a mai Szabad Népben van egy költemény. Nem idézném végig, csak néhány szakaszát… A címe: Okos derűvel.
Kis csönd. Tudós körülnéz, majd belekezd.
| |
|
Nézem Julit. Párnás kezét, |
| |
|
Állának gödrét, cseppnyi halmát, |
| |
|
okosan-derűs kék szemének |
| |
|
szívszorító, meleg bizalmát, |
| |
|
mely, mint a fény, kihuny és lobban – |
| |
|
okosan-derűs kék szemében |
| |
|
bizony, végtelen bizalom van.” |
Felnéz.
Elég egyszer, vagy olvassam fel újra?
TUDÓS
Én speciel négyszer futottam neki reggel, de most sem értem. „Cseppnyi halmát.” „Szívszorító, meleg bizalmát.” „Ragyogást, mely, mint a fény, kihuny és lobban” … A ragyogás fényjelenség, nem? Aligha mérhetem fényjelenséghez – hiszen az.
Kis csönd.
| |
|
„… okosan-derűs kék szemében |
| |
|
bizony, végtelen bizalom van. |
| |
|
miénk, elvtársak, kommunisták, |
| |
|
mosolyában az a jövő szól, |
| |
|
amelynek mi fejtjük meg titkát, – |
| |
|
mert fájdalomban és örömben |
| |
|
a nagy kert szép gyümölcse érik; |
| |
|
s hogy sohasem csalódtak bennünk – |
| |
|
majd unokáink elmesélik.” |
Felnéz.
Mi lehet az, hogy „… mosolyában az a jövő szól, amelynek mi fejtjük meg titkát…”?
PROF
Mit nem értesz? Ott a jövő a mosolyában.
PROF
A jövő mindig rejtelmes.
TUDÓS
Aha. És szól. Rejtelmesen. Mosolyban.
PROF
Ez költészet. Nem lehet szó szerint lefordítani.
TUDÓS
Aha. „… S hogy sohasem csalódtak bennünk, majd
unokáink elmesélik.” …Szép bonyolultan van mondva.
Olvas.
| |
|
„… Juli még nem tud ülni sem, |
| |
|
de majd felül s megtanul járni …” |
Felnéz.
A titkos jövőben.
Olvas.
| |
|
„… Szemében majd kibontakoznak |
Ez szép. Mi az, hogy eleven csoda? Költészet. S a csodák kibontakoznak. A szemében. Nem a kicsi leány látja majd a csodákat, nem, a csodák kibontakoznak, hol? A szemében. Miből? A pupillából? A szemfenékből? És elevenek!
Olvas.
| |
|
„…S elnézi ő is kis fiát, |
| |
|
állának gödrét, cseppnyi halmát…” |
Megáll, felnéz.
Neki is van halma. Pedig fiú. Jó, lehet, hogy fiú lesz. De hogy neki is van cseppnyi halma… A fütyijét hívja halomnak?
ÖCSI
Biztos rímhelyzetben van.
TUDÓS
Hogyne. Költészet. De hogy egy kisfiúnak olyan halma legyen, mint egy kislánynak…
ELVIRA
Feláll, Tudós mögé megy a lapba néz, olvas. Talán az állának a halma.
ELVIRA
Mind a kétszer az van, hogy „állának gödrét, cseppnyi halmát”. Akkor ez az áll halma. Az áll gödre, és az áll halma.
Kis csönd.
TUDÓS
Állhalom! Gyönyörű, új szó! Pompás neologizmus! Gödröcskés állhalom. Lehet. Sőt biztos! Ez a megfejtés! Köszönöm, Elvira!
Olvas.
| |
|
”…S elnézi ő is kis fiát, |
| |
|
állának gödrét, cseppnyi halmát, |
| |
|
s megérlelik forró szívükben |
| |
|
a kommunizmus szép bizalmát.” |
Kis csönd.
Szép.
Lerakja az újságot.
TUDÓS
Semmi. Így kell szólni magyarul a néphez. Nem külföldiül, nem, nem, csakis magyarul.
ÖCSI
Mit akarsz? Te vagy az egyetlen kerek e hazában, aki végigolvasta. Megrendelték a kongresszusra, kiizzadta, kész.
PROF
Lehet, hogy nem tökéletes alkotás, de szükség van rá. Ezt te is tudod. Ilyenre szükség van.
ELVIRA
Nem kell, Lajoska… Dönci szúrós lett némileg. Érthető. Nem kell…
TUDÓS
Igen, igen. Ezt egy mai Petőfi írta. Az egységbe forrott nemzetnek az ő dalnoka.
JÁNOS
Nem én írtam ezt a verset!
TUDÓS
Akár te is írhattad volna.
Csönd. Elvira a székéhez csörtet, leül.
CUKI
Nem is rossz vers. Szép vers! Mindenki ugyanígy szereti a kislányát, ha van neki!
CUKI
Profra néz. Bocsánat. – Képtelenség, hogy mindig vigyázni kell, mit mond az ember.
JÁNOS
Nem kell vigyázni, édesem. Mi így szeretünk, ilyen őszintének.
ÖCSI
Parancsnokra mutat. Ez mit bámul? – Percek óta bámul valamit. Tisztára katatón. – Mit nézel, Parancsnok?
PARANCSNOK
Vakondtúrás is van.
Odanéznek, csönd. Madárcsicsergés.
Vakondtúrás.
Csönd. Parancsnok megint a széket kezdi dörzsölni.
ELVIRA
Feláll, Parancsnokhoz megy, áll, nézi. Ezt miért csinálod? Piszkos a szék, azért?
Kis csönd. Parancsnok bocsánatkérő mosollyal néz Elvirára, majd a többiekre, és folytatja.
ELVIRA
Segíthetek? Hogy neked ne kelljen annyit…
PARANCSNOK
Nem! Csak én! Csak én!
ELVIRA
Jól van, na, jól van…
ELVIRA
Nem csináltam semmi rosszat! Segíteni akartam! Minek szólsz bele?
TUDÓS
Annához. Ne igyál annyit.
ANNA
Mi az, hogy annyit? Még bele se nyaltam!
Kis csönd.
JÁNOS
Emeli poharat. Hát akkor, Anna egészségére. Mindenkinek tölt, isznak.
Tudja, Anna, mi valamikor arra szövetkeztünk, a Parancsnok, a maga férje meg én, vagy húsz éve, egész emberöltő, hogy ha mindenki gyöngének bizonyul is körülöttünk, mi akkor sem engedünk, semmilyen körülmény hatására sem… És felkutattuk magunknak a hajdanvolt férfiakat, a bölcselőket, a költőket, akik ellent tudtak állni a gonosznak. Pátosza volt a vállalkozásunknak akkor, és később, amikor minket, akiket itt lát, egy egész ország üldözött, akkor a hajdani méltó emberek példája segített elviselnünk azt, amit valaha rájuk is kirótt a sors. Bűntelenek voltunk, Anna, s bár zaklattak és vadásztak ránk, lélekben aligha volt nemesebb és nyugodtabb nálunk, mert segítettek ők, a hajdani szépek és gyöngédek, a régi bölcsek, akik a méregpoharat is mosolyogva ürítették ki. Szűkös kis szobákban bújtuk a szerzőket… egy-egy szép, világos, máig ható megfogalmazásuk határtalan örömmel töltött el bennünket… abban a szennyáradatban körülöttünk… s ha nem minden ház homlokán ragyogott a szellem napvilága, legalább abban a kis szobában égett a villany, a Doki szüleinél…
Kis csönd.
DOKI
Ott kaptam rá a latinra. De rég volt. Aztán – mire használom ma?!
JÁNOS
Aztán, a felszabadulás után, Anna, nem sejtett energiák szabadultak föl bennünk, akik túléltük, és hiába voltak halottaink szép számmal, az akkor nem számított, repített minket az öröm, az ihlet, és a meggyőződés, hogy most éppen mi, akik a legjobbat óvtuk meg a feledéstől, mi, a legmagasztosabb hagyomány őrzői, mi szüntetjük meg a földön a fátumot, a babonát, a lélek ellenőrizhetetlenül gomolygó, gyanús lidérceit… És aztán – ránk tört az üresség. Mintha a csontvelőnket szívta volna ki valami hatalom, amelyet nem ismertünk addig. Akkor eszméltünk rá, hogy a háború alatt nemcsak az életünkre vadásztak, nem: a lelkünket akarták megmérgezni hetedíziglen. Csalódtunk, Anna, de nem ideákban: önmagunkban csalódtunk elsősorban.
| |
|
„Kit anya szült, az mind csalódik végül, |
| |
|
ki így, Tudós vállára teszi a kezét.
|
| |
|
ki úgy, hogy maga próbál csalni…” |
Mint én.
Kis csönd.
DOKI
Mások nemcsak próbálkoztak vele.
JÁNOS
Csaltam. Én is. Mert nem olyan könnyű szembenézni az űrrel.
PROF
A tévedés még nem csalás. Tévedni pedig sokféleképpen lehet. A szándéktalan tévedés nem íratik fel. A szándék tiszta, és ma is feddhetetlen.
JÁNOS
Még is az egykori üldöztetést reprodukálják ma az idegsejtjeink. Még nem tudjuk kivetni magunkból az űrt. Nem csak én, Dönci. Egyikünk sem. Most, amikor egy olyan rendszer haszonélvezői vagyunk, amelyben megtörténhetnek… ilyenek. Most, amikor úgy élünk, ahogy kevesen. Igaz, Cuki? Nagyon kevesen. Vissza kell idéznünk a régi önmagunkat, amikor még együtt voltunk abban a füstös kis szobában, mi, akik élünk, és ők, akiknek a mi kínjainkról nem lehetett már tudomásuk, mert ez volt a legnagyobb adomány, amit kaphattunk. Ma már tudjuk. Elherdáltuk. Igen. De az nem lehet, hogy végleg!
ÖCSI
Annához. Tudja, miket műveltünk mi a háború alatt a maga férjével?
ANNA
Nem tudom. Nem volt annyi időnk, hogy… hogy mesélhetett volna.
ÖCSI
Felnevet. Képzelje, Annácska, mikor is? 43 szilveszterén… Igen, mert 44-ben én már egy szekrényben laktam, oda is szartam, a szekrénybe… Szóval 43 szilveszterén Dönci javasolta, csöngessünk be egy idegen lakásba…
DOKI
Nem a Dönci javasolta, hanem a Parancsnok.
ÖCSI
Jó, a Parancsnok, de a Dönci is ott volt.
ÖCSI
Na. Állítsunk be egy vadidegen lakásba… mint állítólagos távoli rokonok…
ÖCSI
Igen, erdélyi menekültek. Be is csöngettünk, ott a műegyetemnél… hogy hívják azt az utcát… majdnem a rakparton… Röhög. Ajtót nyitottak, a Dönci ment elöl, levágott egy eszelős dumát… a pasi azt hitte, tényleg a felesége rokonai vagyunk… A nő azt hitte, a férje rokonai…
DOKI
Volt, ott feldíszített karácsonyfa, gyertyák, kocsonya, minden…
ÖCSI
A nej, százhúsz kiló, a lánya, nyolcvan kiló… Hogy ott mi volt élősúlyban!
DOKI
János azonnal megbaszta a feleséget…
ÖCSI
Egy frászt! Én a nejnél álltam sorba!
DOKI
A Prof felitta az egész készletet…
PROF
Már bocsánat, a Parancsnok is ivott… Ő csak nézte a nőket, ő soha nem nyúlt hozzájuk, de inni, azt ivott.
ÖCSI
Igen, a Parancsnok ebből a szempontból már akkor sem volt teljesen… Etelka viszont elrohant. Etelka a mi Professzorunk felesége, Annácska, most nincs itt, de ma is a felesége neki… Szóval a Dönci a lányát. Aztán a lányát előbb-utóbb mindenki… A Parancsnokot kivéve… A férj látta, de nem akarta látni, mert a rokonok, ugye… karácsony… háború… hülye egy pali volt… Aztán mi elkotródtunk… Azok reggel, a dicső 44-es év első napján nyilván azt hitték, angyalok jártak náluk… Angyali üdvözlet!
Röhög, Doki vele nevet, csönd.
Csönd.
ÖCSI
Mért, mit kellett volna tennünk? Az se volt biztos, hogy megérjük a másnapot! A feddhetetlen és bigott állampolgár is csak egyszer él, hát még mi! Mi egyszer sem élünk!
JÁNOS
Annácska, nem kell egészen szó szerint vennie, amit Öcsi mond… Ő író. Mindent kiszínez, kikerekít…
ÖCSI
Kikerekítek? Hát mesélhetnék!
JÁNOS
Most nem mesélsz.
Csönd.
Ez a kis anekdota, Anna, talán már ez is az űr volt. S hogy kitöltsük valamivel, hinni akartunk és szeretni. És őszintén színleltünk hitet és szerelmet, és nem tudtuk, mit cselekszünk. Őszintén, amíg nem történt meg mindaz, ami… amiben, valamelyest, nekünk is részünk lett. Nem tudhattuk előre. De most már tudjuk. És ha nem tudjuk visszavívni magunknak azt az őshamvasságot, a kedélynek ama könnyedségét, tágasságát, melegségét, amivel indultunk valaha… az igazi, mélységes gyanútlanságot, a megbocsátásra való eredendő képességet… ami nem veszhetett ki nyom nélkül belőlünk…
KATIKA
Kijön. Tálalva van. Visszamegy.
ELVIRA
Feláll. Nem jó hidegen. Én csináltam a salátát. Azt javaslom, gyertek.
ÖCSI
Minden várhat, csak a kaja nem. Nevet, feláll.
DOKI
Tudóshoz. Eldorádó. Tekintsd meg.
Prof feláll, bemegy a házba.
JÁNOS
Leporics elvtárs, ha kér még…
LEPORICS
Nem, köszönöm, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Akkor egy pohárkával.
LEPORICS
Ma még van egy utunk.
LEPORICS
Noteszt vesz elő. Az Akadémiára. Petőfi forradalmi költészete.
JÁNOS
Kiment a fejemből. Akkor egy kis gyümölcsöt…
LEPORICS
Már ettem. De akkor veszek még.
DOKI
Ez mi lesz, ebéd vagy vacsora?
ÖCSI
Nevet. Ha Pesten lennénk, pestebéd lenne… Nevet. Tudom, Budán vagyunk… ne beszéljek budaságot! Diné, szupé szoaré! Amin egy börtöntöltelék meg egy tébolyult van felszolgálva! Na menjünk. Zaba!
Elvira, Doki, Öcsi, Leporics az ajtó felé indul.
CUKI
Jánoshoz. Imádom, amikor így beszélsz. Hogy tudsz beszélni! Imádom!
JÁNOS
Kedvesem!… Megcsókolja, majd a ház felé irányítja, és Parancsnokhoz megy. Gyere, készen van a kaja.
Cuki, Elvira, Doki, Öcsi, Leporics nézik Parancsnokot.
PARANCSNOK
Abbahagyja a dörzsölést, nézi a széket, aztán beleül, felnéz, tűnődik. Köszönöm.
Csönd.
JÁNOS
Kihozzuk, ha itt akarsz enni.
PARANCSNOK
Nem, köszönöm… ma, már ettem…
JÁNOS
Igen… igaz… elég rég volt. Kis csönd. Szólj majd, ha éhes vagy.
JÁNOS
A teraszra megy Tudóshoz. Gyertek.
Anna feláll. Elvira, János, Doki, Öcsi, Cuki, Leporics nézi.
TUDÓS
Ülve marad. Nem tudom.
Csönd.
Te csak menj.
ANNA
Lehetnél hozzájuk kedvesebb. Ha már meg vagyunk híva. Nem kéne folyton piszkálni őket.
Csönd.
ANNA
A többiekhez. Mindjárt megyünk!
Elvira, János, Doki, Öcsi, Cuki, Leporics bemegy a házba.
Csönd.
ANNA
Olyan jó lenne, ha tudnál örülni valaminek. Szörnyű, hogy itt is úgy ülsz, mint otthon, ilyen tragikus képpel. Ott ülünk savanyúan mindennap.
TUDÓS
Úgy látszik, még ezt is túléltük valamennyien. Majdnem valamennyien. Csak Ági ment rá.
TUDÓS
Lajos lánya. Öngyilkos lett.
TUDÓS
Hát a Prof… Ott ült.
Csönd.
Okos, szép, kedves lány volt. Semmi nem volt benne Etelka keménységéből, csak az okossága… Ó volt az egyetlen gyerek a társaságban… A csodájára jártunk… Úgy éreztük, a miénk is… Ő volt valahogy a biztosíték… Ha még születnek ilyen gyerekek… Akkor mégis van valami remény… Hogy legalább biológiailag nincs teljesen elrontva az egész…
Csönd.
ANNA
Ez a Cuki, ez mindenfélét összehordott a műteremben… Hogy ő János szeretője, és ezért lakik itt… János kitartja… János az ő legjobb „gazdája”, így mondta…
TUDÓS
Hogy micsodája János neki?
ANNA
A gazdája. Hogy volt neki János előtt sok ilyen gazdája, de János a legjobb.
TUDÓS
Menjünk el. Jó? Menjünk el. Ez nekem elég rossz. Én ezeket valaha tényleg szerettem. Nem jó látni, hogy… ez lett belőlük.
Csönd.
ANNA
Miért, érdekesek… Nagyon kedves emberek!
ANNA
Élvezik, hogy élnek! Hogy van kert, van bor, ilyenek.
TUDÓS
Túl szép nekünk ez a kert. Tudod, kié? Az államé. Szolgálati kert. Előre kapták, aztán meg is szolgálják becsülettel.
ANNA
Meghívtak. Így nem lehet viselkedni. Nem lehet mindenkit állandóan. Mi rosszat tettek nekünk? Olyan leszel, mint ő. A Parancsnokra mutat. Pontosan olyan. Nem mondhatom, hogy öröm veled élni.
A házból kijön János.
JÁNOS
Mi van, nem jöttök? Kis csönd, odamegy hozzájuk.
ANNA
Mi még nem vagyunk éhesek. Nemrég ettünk.
JÁNOS
Leül. Gyerekek, mi van veletek? Segíthetek?
ANNA
Nem segíthet. Ezen maga sem. Senki.
ANNA
Ezen nem lehet. Tudja, mi a szörnyű? Nem az, hogy ő három évig, ártatlanul… mert ártatlanul, nekem elhiheti. Nem az, hogy engem kirúgtak, hogy elárusító voltam, hogy zaklattak, váljak el, egy osztályárulótól… mert az olyan természetes volt, hogy nem válok el, akkor se, ha éhen döglök… Ez volt az egyetlen módja, hogy túléljem. Nem őmiatta, magam miatt. Nekem volt valakim. Valami biztos. A rács mögött. Ki se tudták lopni onnét. Akinek három éven át csomagot lehetett küldeni. Érti? Csomagot, valakinek, aki az enyém, aki létezik, és csak az enyém.
JÁNOS
Hagyd! Gyönyörű, amit mond!
ANNA
Olyan rövid ideig voltunk együtt előtte, pár hónapig… ő volt nekem minden! Nem ismertem, így könnyű, mi? Esküszöm, kevés embernek volt olyan lelki nyugalma azokban az években, mint nekem. Mert ő távol volt. Nem lehetett látni, s egyre fontosabb lett, és egyre tökéletesebb… Akit éppen megfeszítenek, és ehhez képest az én bajaim… én kimehettem a Margit-szigetre… Érti?
ANNA
És remélhettem, hogy úgy jön vissza, olyan fiatalon, mint amikor elvitték pizsamában, kócosan…
ANNA
Ott álltam hálóingben, öten jöttek, bekerítették a gangot… mintha egy fegyveres rablót!
ANNA
Így éltem túl. Különben megőrültem volna. Mit tépelődtem, mit küldjek neki, mire van szüksége! Mondták, hogy úgyse kapja meg, ellopják, én mégis éjszakákon át… abból a pár nyomorult forintból… De így tudtam elviselni. Hálás lehetek a sorsnak, hogy elvitték. Csak azért nem, hogy kiengedték.
Csönd.
ANNA
Becsönget egy férfi… egyszerűen becsönget, egy ember… hasonlít rá, nem is néz ki rosszul, de nem olyan… Nem neki küldtem a csomagokat… és erre egyszerűen becsönget, és bejön… az én szobámba, amit neki takarítottam, mint az eszelős, néha naponta kétszer, aki bármelyik pillanatban betoppanhat, megjöhet reggel, de éjjel is, majd másnap, vagy holnapután, de megjön, és erre bejön egy férfi… mintha egyszerűen hazajönne. És néz rám, mint a megmentőjére.
Csönd.
TUDÓS
Nem kell ilyet kimondani, Anna. Akkor sem, ha most így gondolod. Mert végleges lesz.
Csönd.
ANNA
Bocsánat. – Ne haragudj. Menjünk, jó? Én akartam idejönni, nem kellett volna. Menjünk el.
JÁNOS
Csak nem képzeli, hogy elengedem? Egy ilyen fantasztikus embert? Tudja, micsoda érték és milyen ritka manapság az olyan asszony, mint maga? Itt nincsenek nők. Nemcsak most. Nem voltak soha. A nőhiányból csiholnak erényt a költőink, Vajda, Ady, József Attila… De milyen nehezen! Juhász Gyula is… Mit szenvedett, hogy a méltatlant felmagasztosítsa! Szegény Babits, mi láttuk még, ott a Krisztinában, a barna szobájában… nem volt az nő, az költőnő volt, egy Szabó Lőrincnek jó néhány éjszakára, de egy Babitsnak, társnak? Egy nőimitátor, egy olyan óriás mellett, mint Babits! Itt a férfiak társ nélkül élik végig az életet, pótlékra vadásznak, malátakávé kávé helyett, sehol egy méltó asszony, aki partner lehetne, testi, lelki, szellemi partner! És ha nincs, úgy teszünk, mintha lenne… elhitetjük vele, magunkkal… És nincs. Nincsen partner.
ANNA
Nem vagyok én neki partner. Cipeli haza a könyveket, mindenféle nyelveken, már a címüket sem értem.
JÁNOS
Az nem számít, Anna. A nőnek nem ezt kell tudnia. Mást. Amit maga tud.
ANNA
Nincs neki arra szüksége. Én csak gátolom.
JÁNOS
Azt maga nem tudhatja. Maga túlságosan fiatal, nincs még önbizalma. De nincs az az ember, akinek maga ne lehetne a méltó partnere. Én ismerem magát. Ahogy megláttam, éreztem, hogy maga valaki…
TUDÓS
Feláll. Megyek, harapok valamit. Te csak udvarolj a feleségemnek.
ANNA
Most mit vagy ilyen?!
TUDÓS
Jó. Nem leszek ilyen. Megéheztem. Ti csak vitassátok meg, mire is van nekem szükségem. Befelé indul. Szegény Babits. Milyen csúnyákat írtál róla nemrég. Szegény burzsoá óriás. Bemegy a házba.
Csönd.
JÁNOS
Megbántottam.
Csönd.
Igazán nem akartam! Ellenkezőleg. Szörnyű, hogy egy ilyen embernek… ilyen nehéz legyen az élete… hogy éppen neki… Ő volt a legvidámabb fickó közöttünk.
JÁNOS
A legfontosabb emberem a világon. Akkor is, ha évekig nem láttam. Elég volt tudnom, hogy létezik. Most mégis… én se találom hozzá a hangot…
Anna tölt magának, felhajtja.
JÁNOS
Persze hogy ilyen szúrós lett. Ennyi baj után. És abba mar bele, aki segítené. Az is érthető, hogy féltékeny.
ANNA
Ő? Egy szakadt könyv fontosabb neki bárkinél.
JÁNOS
Rá van írva a képére. Ahogy magára néz. Meg arra, aki csak pár szót vált magával. – Én is féltékeny lennék a helyében.
ANNA
Semmi oka nem lenne rá! Semmi!
JÁNOS
Magát se bántani akarom…
Kis csönd.
JÁNOS
Segíteni akarok magán.
ANNA
Nekem nem kell a maga segítsége. Nem vagyok rászorulva.
JÁNOS
Én a barátom érdekében akarok segíteni magán is. Nekem maga nem fontos. Ha a barátom oldalán más nőt látok, aki félszemű, féllábú és púpos, akkor annak próbálok segíteni.
Kis csönd.
ANNA
Nem gondolja, hogy előbb kellett volna elkezdenie? Ha már annyira a barátja.
ANNA
Még mielőtt elvitték volna.
JÁNOS
Dönci zárkózott el, már akkor… de igaza van, nem kellett volna hagynom.
ANNA
És miből gondolja, hogy pont a maga segítségére van rászorulva?
JÁNOS
Mert nincsen neki más, aki támogassa.
Kis csönd.
ANNA
Talán mert érzéketlen vagyok.
JÁNOS
Az ember a cél érdekében olykor túloz.
JÁNOS
Valószínűleg ez történt.
ANNA
Nem nagy skalp az enyém, de nem szabad kihagyni a gyűjteményből. Lehet, hogy ez Cukinál bejön…
ANNA
Cukinál, ha jól értettem a nevét. Fent, a műteremben hosszan ecsetelte a maga férfiúi vonzerejét. Hát, amikor megláttam magát, kicsit csalódtam. Nem nézném ki magából, hogy képes egyszerre két nővel élni. Vagy vannak mások is?
ANNA
Nem gondolja, hagy ez erkölcstelen?
JÁNOS
Nem gondolom. Nem rosszat teszek velük, hanem jót. Felszabadítom őket, hogy bátran tegyék azt, ami természetes és örömet okoz. Akkor lennék erkölcstelen, ha megvonnám tőlük magamat.
JÁNOS
Ó, nem. Hiszen én is élvezem. Nekem ehhez természet adta jogom van. Másnak is van, és én soha senkit sem korlátozok ebben a jogában, csak éppen élek a magaméval.
Kis csönd.
JÁNOS
Szörnyekkel vagyok körülvéve! Lassan olyan leszek, mint ők! Csalom Elvirát, és ő tűri! Eljátszhatja mellettem a méltóságos asszonyt és az ünnepelt festőművészt. Cuki a Kincses Kalendáriumot bújja, imádja az operettet, és halálosan szerelmes Sárdy Jánosba…„Áz án návám, áz án návám Kukoricá, Kukoricá Jééé-nos!”
János nevet, Anna szomorúan nézi.
JÁNOS
A fiúk… akik derék, makulátlan gyerekek voltak hajdanán… Elnézem az öcsémet – mintha magamat látnám görbe tükörben, a manírjaimat… A Dokiból minden emberi érzés kiveszett, egy metélőgép, nem érdekli semmi, csak a karrier… Lajos pedig… a mi nagyszerű Professzorunk…
JÁNOS
Az én lelkemen gyilkosságok száradnak! Döncit is meggyilkoltam, tudom… nem közvetlenül, fel is menthetném magam, de nem teszem!
Kis csönd.
ANNA
Ne ezt! Mást mondjon!
ANNA
Tudom én? Magának kell tudnia!
Kis csönd.
JÁNOS
Én nem tudok semmit. Én csak azt tudom, hogy szükségem van magára. Amikor megláttam, történt valami. Jókora ütést éreztem a gyomrom tájékán. Ne higgye, hogy túlzok! Van úgy, hogy a tekintet az egész látványt magába falja. Az egész embert, osztatlanul, a külsővel. A lelket is. Ez történt velem, nincs még félórája.
Kis csönd.
Maga partner. Méltó. Magával vívni, küzdeni lehet. Egyenrangú. Független. Személyiség. Maga nagyon nagy tét, a legnagyobb: a másik ember révén: én magam!
Kis csönd.
Csak az a kár, hogy nem egyenlő feltételek között találkoztunk. Túl sok minden tapad hozzám: hatalom, dicsfény, költészet, holott mindehhez semmi közöm. Én egy villamosmegállóban szerettem volna találkozni magával, kopott felöltőben, nyűtt aktatáskával, jelentéktelenül… és úgy megszólítani!
JÁNOS
Irigyelek mindenkit, aki egyértelmű helyzetben van. Persze illetlen ilyet mondanom, de még Döncit is. Mert ez a tárgyatlan lelkifurdalás, ez az indokolatlan álmatlanság, ez a valami általános, meghatározhatatlan bűnben való részesség érezte, amit racionálisan könnyű megcáfolni, érzelmileg mégsem lehet letudni, ezt nem kívánom senkinek. Ez pedig ma, bizonyos életszínvonal fölött kivédhetetlen ebben az országban egy morális lény számára.
ANNA
Költözzön albérletbe.
JÁNOS
Nevetni fog: nagyon komolyan forgattam az agyamban! És végiggondoltam. Nem adom föl ezt a kertet, mert van egy életfilozófiám, és azt nem akarom föladni, nem is fogom, ez pedig az öröm. Az életnek boldognak, ragyogónak kell lennie, csodásnak, tüneményesnek; az én dolgom, hogy az örömet éljem és hirdessem, akkor is, ha nem lehet, annál inkább… Ez az én modernségem! Hamlet miért nem lesz öngyilkos? Gondolkozott már ezen? Öngyilkos lenne ő boldogan, de fél: „mi álmok jőnek a halálban”! A túlvilági szörnyűségtől fél, és a kisebb rosszat, az életet választja. Shakespeare korában még az volt a magától értetődő, hogy élni rossz. Rohannának a halálba, és csak a pokol képzete tartja őket vissza. Az, hogy élni jó, az az utolsó pár száz év fölfedezése. Nekünk odaát a semmi van – az nekünk az abszolut rossz, és ehhez képest az élet a valami, a jó… Maga is ezt hiszi. Ebben a hiedelemben nőttünk fel valamennyien. És ezt én helyeslem, mert ez a fejlettebb! Ez Európa, ez a reneszánsz, ez a felvilágosodás, ez a forradalom! Ebből én nem visszakozom semmiféle vallásba, semmiféle misztikába, semmiféle keleti tespedtségbe és beletörődésbe… ez a harc! Maga szenved, Anna, és azt hiszi, mert a hibbantak, a gyöngék erre próbálják rávenni, hogy a szenvedésben, a nyomorban erkölcsi
nagyság és nemesség van, holott maga egészséges, ép ember, örömre született és boldogságra…
Anna feláll, átöleli János nyakát.
Az érzékek és az érzelmek okosabbak nálunk, Anna, hál’ istennek. Nem az a bátorság, Anna, hogy képesek vagyunk támogatni egy nyomorultat…
JÁNOS
Az a bátorság, ha tőlünk idegen, ránk oktrojált erkölcsiségünket, személyiségünk látszólag integráns részét le tudjuk vetkezni, hogy, valóban természetesen, örömet okozva és kapva…
Anna lehúzza János fejét, megcsókolja, lehúzza a földre. János lehúzza Anna bugyiját. Szeretkezés hangokkal. Parancsnok fátyolos szemmel nézi őket. Madárcsicsergés. Nagy sokára megjelenik az ajtóban Leporics, öklével a száját törli. Észreveszi a szeretkezőket, figyelmesen bámulja őket, majd az órájára néz.
LEPORICS
Bocsánat, főosztályvezető elvtárs.
A szeretkezés abbamaradt, János feltérdel.
LEPORICS
Indulnunk kell az Akadémiára.
JÁNOS
Igen.
Feláll, begombolja a sliccét, megigazítja a nyakkendőjét, ujjaival megfésüli a haját, lenéz a hanyatt fekvő Annára.
Szerelmem, kedvesem, most el kell mennem, Petőfi forradalmi költészete, fél óra, várj meg itt! Visszajövök érted!
János kisiet balra, Leporics fölveszi János székre tett zakóját, utánamegy. Madárcsicsergés. Anna felül, feláll, kicsit támolyog, iszik az üvegből. Észreveszi Parancsnokot, aki félrefordítja a fejét.
ANNA
Parancsnokhoz megy. Maga itt volt?
PARANCSNOK
Messze vagyok én, kisasszony… Odakint halkan havazik. Mindig.
Anna visszamegy a teraszra, áll. Csönd. Madárcsicsergés. Autózúgás, elhal, Anna felkapja a bugyiját a kőről, sietve eltűnik jobbra a ház mögött a kertben.
Csönd, madárcsicsergés. Parancsnok ül. A házból kijön Elvira, Cuki, Öcsi, Doki, Prof, Tudós, mögöttük Katika.
ÖCSI
Most már teljesen világos, miért kapott ki a Honvéd a Rapidtól, a Vörös Lobogó meg az Ausztriától. Megmondták a fiúknak: tegyetek úgy, mintha nem lennétek formában! Annál nagyobb lesz a hepaj, ha lemossátok az angolokat! Mért pont ma kezdődik a pártkongresszus? Világos: bekalkulálták, hogy elkalapáljuk az angolokat! Itt ma akkora nemzeti egység van, de akkora!…
DOKI
És ha tegnap kikapunk?
ÖCSI
Akkor ma itt már kapitalizmus lenne, öregem. Két hete, amikor a jugók egy-nullra verték az angolokat, az egész Központi Vezetőségnek lógott az orra. Ez a Tito megint kiszúrt velünk! Kisebb lesz a győzelmünk értéke!
ELVIRA
Jánossal hagytad, nem?
CUKI
János elment előadni. Az Akadémiára.
Kis csönd, Tudós Parancsnokhoz megy.
TUDÓS
Annát nem láttad? Anna… A feleségem.
Csönd.
PARANCSNOK
Persze, Dönci. Szervusz.
TUDÓS
Szervusz.
Kis csönd.
Itt volt a feleségem… Jánossal hagytam.
PARANCSNOK
Itt volt. Sétál. A kertben.
PARANCSNOK
János elment. Gépkocsin.
ELVIRA
Teljesen kihűl az ebéded! Nem akarsz enni?
Kis csönd.
ELVIRA
Katika, hozza ki a kulit, terítsen meg azon… amíg meleg.
KATIKA
Máris, nagyságos asszony. Bemegy a házba.
ELVIRA
Úgy gondoltam, a bólét meg a gyümölcsöt kint fogyasztjuk el.
ELVIRA
Igen… Olyan nyomott a levegő!… De talán megússzuk. – A bólét magam csináltam.
CUKI
Isteni neve van, bólé! Olyan… varázsos! Korábban sose hallottam róla, először itt, valami nagyon furát képzeltem, amit Afrikában isznak a szerecsenek… De tényleg jó.
DOKI
Nem megy még? A rádióhoz lép, bekapcsolja. Felhangzik a „Gyere, Bodri kutyám.”
ÖCSI
Táncol a kongresszus. Nevet.
PROF
Ez még a „Jó munkáért szép muzsikát”.
DOKI
Elzárja a rádiót. Ez a hülye nyári időszámítás! Teljesen meg vagyok kavarodva.
Jön Katika a szervizasztallal, Parancsnok széke mellé tolja, visszasiet a házba.
PROF
Mért, ha még téli időszámítás lenne, akkor később kezdődne, nem? Akkor még csak most menne a Mozart.
DOKI
Ja. Most egy órával később van.
ÖCSI
Hogyhogy később? Korábban!
PROF
Dehogy korábban! A hat óra most hét óra, nem?
ÖCSI
Azért korábban! Mert hatkor!
PROF
Most mondom, hogy hétkor van hat óra!
ÖCSI
Te hülye vagy! Tegnap nulla órakor előre kellett állítani!
DOKI
Ezért később, Öcsi. Számolj utána. Egy órával több, az egy órával később.
Öcsi a fejét rázza, de elhallgat.
ELVIRA
Csak a kutyák nem tudják. Tudóshoz. Rengeteg kutya lett itt újabban. Kutyát tartanak… meghívnak vacsorára, de azért félnek… azt hiszik, a kutya majd megvédi őket… Kis csönd. Ezek most egy órával később kezdenek ugatni. Vagyis ugyanakkor.
ÖCSI
Csak az embert lehet ennyire átverni! Nevet.
Jön Katika abrosszal, tálcával, megteríti a szervizasztalt, rárakja a tányérokat, evőeszközt.
ELVIRA
Katika, majd a gyümölcsöt és a bólét.
KATIKA
Mindjárt. Visszamegy a házba.
Elvira, majd öcsi, Doki, Prof, Cuki leül.
ELVIRA
Dönci, nem ülsz le?
ELVIRA
Hadd nézze meg a kertet. Ő még nem látta.
ÖCSI
Néha szabadon kell engedni az asszonyt, hadd higgye szegény, hogy nem is olyan rabszolga. Nevet.
Tudós is leül a teraszon. Katika ételt hoz, lerakja a szervizasztalra. Csönd.
KATIKA
Jó étvágyat kívánok. Csönd. Tessék étkezni.
Csönd. Katika visszamegy a teraszra. Nézik az üldögélő Parancsnokot.
KATIKA
Máris hozom a többit. Bemegy a házba.
Nézik az üldögélő Parancsnokot.
CUKI
Hátha olyan, aki nem eszik húst. Neve is van az ilyennek.
ÖCSI
Ha éhes, majd eszik. Hagyni kell.
CUKI
Tudóshoz. Te se kajáltál valami sokat.
PROF
Értsük ezt átvitten is?
Kis csönd.
ELVIRA
Mások is ültek már néhány évet, a régi rendszerben is ültek, mégse lettek ennyire… ennyire…
ELVIRA
Ennyire érzékenyek…
Tudós felnevet.
CUKI
Biztos rossz volt neki.
ELVIRA
Nekünk is rossz! Minket is megvisel! Az, hogy ilyen dolgok megtörténhettek… az minket nagyon megvisel! De nem kell így, alaptalanul!
ÖCSI
Dokihoz. Tudod, mi lesz? Ezek most tömegestül kiözönlenek a börtönből, és érdemeikre hivatkozva, a sebeiket mutogatva szépen mindenkit kitúrnak a helyéről. Ez lesz. Tudóshoz. Nem rólad beszélek, Döncike, természetesen. Dokihoz. Mibe fogadunk?
ÖCSI
Na, csak figyelj. Mi leszünk az eszme árulói, és ők az igazhitűek. Persze, ha kint maradtak volna ők se lennének olyan makulátlanok. De hát bevitték a mázlistákat, és megúszták. Most majd jönnek az erkölcsös szöveggel.
DOKI
Nincsenek ők annyian. Aki megmaradt, örül, hogy lyuk van a seggén.
Jön Katika gyümölcstálakkal, lerakja az asztalra, visszamegy.
ELVIRA
Tudóshoz. Ne haragudj, idegesek vagyunk. Ez a fülledtség. Vegyetek.
TUDÓS
Cukihoz. Nagyon különös ez nekem, kedves Cuki. Ezek itt a legjobb barátaim voltak egykor. Amikor még nem volt nekik hatalmuk. Tényleg. És elképesztően sokat jelentettek nekem. Egy egész hazát. Egy ideális, egy ideákban létező országot. Ezek miatt nem emigráltam, amikor kellett volna. Nem furcsa?
Jön Katika, tálcán hozza a bólét, lerakja, áll.
Katika elképed, bemegy a házba.
DOKI
Na. Ezt fejezzük be. A rádióhoz megy, kinyitja. Felhangzik a Sportinduló. Sokan dolgoznak jól ebben az országban. Elzárja a rádiót, Parancsnokhoz megy. Egyél egy kicsit. Tudod, mi ez? Bélszín! Békebeli!
PARANCSNOK
Köszönöm. Még egy kicsit… Mindjárt fogok enni. Az jó, enni. Csak egy kicsit még…
DOKI
Odalent milyen a koszti?
Kis csönd.
PARANCSNOK
Nagyon jó a koszt. Bőséges.
Kis csönd.
Mindjárt. Ne haragudj.
DOKI
Nem sürgetlek. Ahogy neked jó. Visszamegy a teraszra; Elvirához. Nem volt valami fényes ötlet Jánostól.
Doki visszaül, epret vesz magának, eszik.
ÖCSI
A vonalai! Nevet, csönd.
Tudós feláll, eltűnik jobbra a ház mögött a kertben.
ÖCSI
Na, ezek se lesznek hosszú életűek együtt.
CUKI
Pedig milyen helyes lány!
CUKI
Ez a Dönci, ez nem is olyan öreg. Ha nem lenne ideges, egész jó pasas lenne.
ÖCSI
Lefeküdnél vele, mi?
ELVIRA
Nem fog menni, Cukika. Döncinek elvei vannak.
CUKI
Mért, neked is kellett volna?
ELVIRA
Mi barátok voltunk. Barátok. Tudod, mi az?
ÖCSI
Nevet. Döncinek nem kellett Elvirka. Dönci másodnaponta eljárt a kuplerájba, hogy letudja a hormonait és zavartalanul élhessen a szellemnek.
DOKI
Szerelmes a feleségébe, Cuki. Elveszett a nemes ügy számára.
ÖCSI
Szerintem impotens. Ezeknek évekig bánatosan lóg utána.
CUKI
Szeretnél te ilyen férfi lenni.
Balról a kertből jön Anna. Ránéznek. Anna megáll Parancsnoktól balra.
ANNA
Még nem jött vissza?
ELVIRA
Téged keres a kertben, édesem.
ANNA
Nem hallottam az autót.
Kis csönd.
ÖCSI
Felnevet. Dönciről beszélünk. Ő ment kegyed után a kertbe.
Kis csönd.
ELVIRA
Megmelegíttetem az ebédet, édesem.
ELVIRA
Legalább egy kis gyümölcsöt.
ANNA
Nem. Köszönöm.
Csönd. Parancsnokhoz.
Gyönyörű ez a kert.
Parancsnok ránéz, hallgat.
Érdemes volna megnéznie. Tényleg.
PARANCSNOK
Én inkább itt…
ANNA
Körbevezetem, jó? Én már bejártam. Hátul, ahol lejt, egész vad.
ELVIRA
Évek óta lugast tervezünk oda…
ANNA
Kár lenne elrondítani vele.
ÖCSI
Nevet. Nem teljesen azonos a hölgyek ízlése.
ANNA
Nekem ez a kert úgy jó, ahogy van.
ELVIRA
Ó! Kis csönd. Örülök, hogy ennyire tetszik neked a kertünk.
ANNA
Nem jó, hogy maga csak ül itt egy helyben… Sétálnia kéne… Szívesen beszélgetnék magával.
PARANCSNOK
Nem, én inkább itt… Védekezőn felemeli a kezét, az ökleit a szeme elé tartja, távcsövet formál. Ami történik… az mind, mind esőző fátyol mögött… Maga is ott van… Nevet. Jó, hogy ott van… Semmi baj… Én meg itt vagyok…
Kis csönd. Katika megjelenik az ajtóban, áll.
ANNA
Jó, ne értsen félre, én nem…
Parancsnok leengedi a kezét, bocsánatkérően mosolyog. Anna is rámosolyog biccent, a teraszra megy leül, sóhajt, elmosolyodik. Kis csönd.
ÖCSI
Nem könnyű vele. Nem akadt még olyan nő… Látja, még maga sem! A fejét csóválja. Próbálkozzék velünk. Én például szívesen maradnék magával édes kettesben! Nevet. Tanítónő még nem volt. Volt már postáskisasszony, gyógyszerésznő, hajóskapitány felesége, könyvtárosnő író-olvasó találkozón… Az utolsó kötetemben megírtam párat, olvasta?
ÖCSI
Idén jelent meg! A legjobb kötetem!
ANNA
Sajnos a gyöngébbeket sem olvastam. Rámosolyog Öcsire.
DOKI
Felnevet. Ejnye! Tanítónő, és nem olvas!…
ANNA
Annyi mindent kéne… nem jutok hozzá. Klasszikusokat. Mindent.
ELVIRA
Biztosan rengeteget dolgozik.
ANNA
Nem a tanítás, hanem ami azon kívül van…
CUKI
Én úgy szeretnék tanítani! Pici gyerekeket! Az olyan szép lehet!
ANNA
Ha nem negyvenöten szoronganának egy osztályban… és nem ülnének bent egész nap… a napközisek… Ott kucorognak hátratett kézzel, pedig szaladgálniuk kéne. De tízpercben is csak libasorban mehetnek körbe. Nekem kell vezényelnem, síppal a számban… Mennek körbe, mint a rabok, hat-nyolc éves kölykök… Itt például jó iskolát lehetne csinálni.
ANNA
Szép nagy kert van. Nagyon élveznék! A házban elférne hetven-nyolcvan gyerek. Két tanár éppen elég lenne. Főznék is rájuk. Az a kaja, amit adnak nekik, az ehetetlen. Hátul
csúszdát lehetne csinálni. A kisebb szobákban játszhatnának. Az ebédlőben lenne az osztályterem, a műteremben a napközisek… Semmi sem kéne… néhány pad meg asztal… Aki unja az órát, menjen ki szaladgálni nyugodtan… Kis csönd. Ez maguknak biztosan unalmas.
ÖCSI
Dehogy! Ellenkezőleg! Nagyon érdekes!
Csönd.
ANNA
Köszönöm. Vesz magának, kanalazza. Nagyon finom.
Csönd. Jön balról, a kertből Tudós, Parancsnok székétől balra megáll, Parancsnok Tudóst nézi. Tudós ránéz.
TUDÓS
Te meddig fogsz itt ülni? Egész nap?
PARANCSNOK
Mért?… Jó itt.
TUDÓS
Máshol is éppen ilyen jó, mi? Bárhol. Mindenütt.
TUDÓS
Hát, tudod… Összerázkódik, csönd.
ÖCSI
Hadd üljön ott. Nem mindegy?
TUDÓS
Hány éve ücsörögsz te akárhol? Hét? Nyolc? Kis csönd. Nem számoltad. Minek is számolni… Uramisten. A teraszra megy megáll; Annához. Mindenütt kerestelek.
PROF
A feleséged, kérlek, rajong ezért a kertért. Mintegy a sajátjának tekinti.
Anna tölt magának.
TUDÓS
Ne igyál éhgyomorra. Egész nap nem ettél.
ANNA
De igenis, ettem! Két kiflit az iskolában, nagyszünetben.
TUDÓS
Mikor volt az! Amikor nem is reggelizel soha.
ANNA
Mert reggel rohanok.
Kis csönd.
ELVIRA
Ülj le, Dönci… Egy kis epret?
TUDÓS
Nem, köszönöm. Inkább elmegyünk.
ELVIRA
Máris? Még csak most jöttetek!
TUDÓS
Igen, de van egy csomó dolgom. Egy csomó dolgunk van.
ANNA
Én szívesen maradok.
ELVIRA
Látod! – Annyi év után igazán eltölthetsz velünk egy délutánt.
ÖCSI
Mért, pont most mész kiszolgálni a kuncsaftokat?
ANNA
Ma délelőttös volt, mint én is. Haza akar menni olvasni.
TUDÓS
Kicsit sok a restanciám.
DOKI
Nem hinném, hogy túl sok jelentős könyvet írtak volna az elmúlt három évben.
DOKI
Azt te már mindet olvastad.
TUDÓS
Akkor újraolvasom. Megváltozott a szempontom azóta. Annához. Gyere.
ÖCSI
Hadd maradjon! – Hogy te milyen erőszakos lettél! Nem ismerek rád. Hadd maradjon, ha jól érzi magát!
ANNA
Nekem most jó. Most éppen nyugalom van bennem. Olyan, mint… Mint gimnazista koromban, egyszer; már jártak a villamosok, reggel mentem az iskolába, vártam a villamost, éjjel sikerült megoldanom a példát, jött a villamos, az ablakán lángolt a nap, egészen vörösen, átnéztem Budára, a Rózsadombon is lángoltak az ablakok, minden olyan éles volt, tiszta, minden volt… létezett… én is… Nem tartoztam senkinek semmivel… Ilyen a kegyelem állapota, talán. Az a reggel, az volt a legszebb az életemben.
Csönd. Tudós leül. Csönd.
CUKI
Tudóshoz. Egyél inkább valamit. Nem ettél semmit. Csak azt a szelet kenyeret rágcsáltad.
DOKI
Nincs neked gyomorfekélyed véletlenül?
TUDÓS
De van. Azt mindenki beszerez.
DOKI
Annál többet kell enni. Hogy lekösd a gyomorsavat.
ANNA
Nem eszik. Nekem időm nincs, meg engem nem érdekel, nekem jó a gyomrom, de ő akarattal nem eszik. Csak olyat, amilyet a börtönben. Kenyeret, meg valami vacak löttyöt főz magának, zsíros mócsingok úszkálnak benne… Direkt mócsingot vesz. Nem hagyja, hogy jót főzzek neki. Készül vissza.
Kis csönd.
DOKI
Na ne hülyéskedj, Dönci! Most engedtek ki!
ÖCSI
Felnevet. Nahát! Ez isteni! A Dönci készül vissza!
ELVIRA
Dönci, te tényleg?…
CUKI
És ezért nem eszik? Mért nem eszik, ha attól fél…? Annál többet kéne ennie! Nálunk egy csomósor nem volt kaja, de ha volt, rögtön bezabáltuk az egészet. Amíg van, addig kell jóllakni! Micsoda hülyeség, hogy nem eszik! – Katika! Ugye, mindent föl kell falni, ha éppen van?!
KATIKA
Hát igen. Csak a maradékot kell elásni. Vagy a kútba…
CUKI
Mindent meg kell enni! Pláne, ha nem biztos, hogy másnap lesz!
DOKI
Mondd csak… te komolyan azt hiszed, hogy visszavisznek?
TUDÓS
Nevet. Ki van zárva, elvileg?
ANNA
Azt mondja… hogy minden állapot csak átmeneti. Főleg, amikor jó valami. Nem kell neki bedőlni, ezt szokta mondani. Hogy ez a csapda. – Jól mondom?
PROF
Mi a csapda, kérlek? Az, hogy végül is kiengedtek, és van mit enned? Örülnék, ha megmagyaráznád.
TUDÓS
Talán az lesz a baj, ha elfeledkeznek szerény személyemről, és nem visznek vissza. Ki tudja? Hátha így akarnak tönkretenni! Nevet. De nem óhajtom untatni a társaságot.
ÖCSI
De, csak untasd… Ez valami pszichózis lehet nálad…
DOKI
Félsz, hogy… elfelejted? Vagy mi az isten? Attól tartasz, hogy… elpuhulsz? Annához. Ágyban alszik?
DOKI
Nem maga, ő… Nem a padlón alszik?
TUDÓS
Nem hoztam ki magammal a priccset, ha erre gondolsz.
Kis csönd.
TUDÓS
Volt nekem még pár éve is néhány záloglevelem… még a Monarchiából. Hadikölcsönök tizenhatból, tizenhétből. Nagyapám vette őket… ebbe ment tönkre. Aztán elkallódtak. Mindegy. Szépen rájuk volt nyomtatva, mikor lesz húzás. Mint ma a Békekölcsönnél. Emlékszem, az utolsó húzás 1990-ben lett volna. Nevet. Ők még azt hitték, lehet előre látni, lehet tervezni. Ha tizenhatban a Monarchia kibocsát egy kötvényt, akkor 1990-ben is lesz még Monarchia, már csak a kibocsátás ténye miatt is. Így is építkeztek. Nemzedékekre előre. Minden tartós volt és megbízható. Mulatságos, mai szemmel nézve… Különös tudatuk lehetett nekik…
ELVIRA
Ne haragudj, Dönci, de olyat gondolni, hogy téged megint bevisznek… Amikor most ismerték el, hogy tévedtek!…
TUDÓS
Nem biztos, hogy tévedtek.
ELVIRA
Hogyhogy nem tévedtek? Miket beszélsz?
TUDÓS
Lehet, hogy én tévedtem, aki azt hittem, engem nem lehet… és nem kell elvinni. De már miért ne kéne? Nemcsak engem, bárkit. Nem kell ahhoz különösebb indok. Meg szokták indokolni, persze. De még csak azt se kell. A javakból hiány van… el kell venni attól, akinek van… mindegy, micsoda, lakás vagy egy jó könyv… De még ez se kell. Szükség van rabszolgákra. Létünk alapja a kényszermunka. Ehhez képest minden egyéb átmeneti, véletlen, tünékeny és gyönge. Csak hát erről könnyű megfeledkezni. Van, aki meg se tanulja… Egy-két heti bőséges kaja, és az ember olyan hülye lesz, mint volt előtte.
Csönd.
PROF
Hogy gondolod, kérlek? Hogy a mi társadalmunk… a kényszermunkán alapul?
TUDÓS
Minden társadalom, Lajoskám… Nemcsak ez a miénk. Mindegyik, ha ez téged megnyugtat. Tudod, Lajoskám… a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy a rabszolgaság, a feudalizmus… meg akármi más, ami valaha volt… a törzsi társadalom, például… hogy mindez eltűnt volna. Nem tűnt e1. Megmaradt. Európa mélyén, odalent, minden megvan. Egy köztörvényes reflexeiben… egy börtönőr érzelmi életében… minden megmaradt. Odafönt hirdettek, ma is hirdetnek ezt-azt… az olyanok, mint mi vagyunk. Nemcsak hirdetik: van úgy, hogy el is hiszik, őszintén… Na de azért most már, egy ilyen század közepén, Lajoskám, most már látni kell… Illene… Ez a diadalmas kannibalizmus évszázada, Lajoskám. Mindegy, minek nevezed… fasizmusnak, akárminek… Nem azért mondom ezt, hogy igazat adj nekem… nem akarlak én meggyőzni… ezért elvárom, hogy te se akarj meggyőzni engem. Addig jó neked, amíg vannak illúzióid, világmegváltó koncepciód… amíg hirdetsz valamit, bármit, csak ne az igazság legyen… Én nem akarom bántani a világnézetedet, Lajoskám, jó az neked, és ha följelentesz, amiért így gondolkodom, becsületes maradhatsz a magad szemében, jó világnézet a tiéd, elismerem… Nem is azért mondom, csak éppen ha már rákérdeztél… Profra mosolyog.
ELVIRA
Egyáltalán nem szoktál főzni?
ELVIRA
Azért ugye szoktál főzni, édesem?
ANNA
Főzni? Néha… De úgyse eszi meg. Jeget mindig veszek. Tudóshoz. Ha menni akarsz, a jégszekrényben van tej, tojás… kenyeret vegyél.
Kis csönd.
Hogy főzzek? Mikor? Én magamnak, egyedül, soha nem főztem. És olyan hülye beosztásom van… Ezen a héten szerdáig délelőttös vagyok, csütörtöktől délutános, a jövő héten fordítva…
Kis csönd.
PROF
Hogy gondolod, hogy mit csinálok én?
DOKI
Nem gondol semmit, filozófiai rendszere van neki, azt adta elő.
PROF
Volt a rendszerében egy passzus, ami rám vonatkozott…
ÖCSI
Ugyan, hagyd a francba, sértett ember, sértegetni akar. Nem érdekes.
PROF
Hogy maga szó nélkül tűri, hogy a férje… ilyen nézeteket hangoztat… nyilvánosan… Valóban, azt kell mondanom, nem az volt a tévedés, hogy bevitték… hanem hogy kiengedték.
TUDÓS
Ebben van igazság. A börtön, mint a nevelés, az új ember formálásának eszköze, talán nem elég, hatékony. Feláll. Na, menjünk. Nekem erre nincs időm.
TUDÓS
Erre, pocsékolni itt az időmet.
ELVIRA
Hogyhogy pocsékolod?
TUDÓS
Lehet, hogy nektek van időtök. Nekem nincs.
ÖCSI
Nevet. Csak nem visznek vissza már holnap reggel?
TUDÓS
Hajnalban. Hajnali kettőkor, háromkor… Lehet, hogy nem visznek soha többé csak majd elpatkolok egyszer. Az is elég nagy baj, nem? – Anna, kérlek…
ANNA
Egyetlen délutánon nem múlik! – Amióta hazajött… az egy téboly. Olvas, rohangál a szobában, mormol maga elé, káromkodik… Éjszaka arra ébredek: mászkál, felgyújtja a villanyt, lapoz, harákol, így jár a térde, mint egy eszelősnek…
Csönd.
TUDÓS
Ez a dolgom, nem gondolod?
ELVIRA
János is ilyen! Eszébe jut egy téma, egy sor, egy kép, és nem nyugszik, amíg be nem fejezte! – Ez nagyon jó jel.
TUDÓS
János nagyon pontosan tudja, mit kell írni. Boldog ember. Én azonban… Olvasom őket, a szerzőket, sokat hazudtak a szerzők, túl sokat… kásahegyeken rágom át magam, amíg eljutok egy-egy véletlen mondatig… ahol összedőlt a formás kártyavár… amit szorgosan építettek, ők meg az elődeik… Az időmet rabolják ők is, mindenki… Élők, holtak, mindenki az én időmet rabolja! Nekem rohannom kell… Támogatni azt, ami annyira gyönge, hogy meg sem érdemli… Éppen, mert olyan semmi, olyan csenevész… Ami nem a rabszolgaság… És mindenki rendelkezhet az időmmel, csak én nem… Itt nem lehet éjjel fölkelni… Tűnődni, azt nem szabad… Persze ez is illúzió, az én dolgom… Tudom én… Mintha volna célom, amely felé rohannom kell, tökéletesítendő úgymond elfogadhatatlan természetemet… Ez is Európa, a mondvacsinált, a fejlődésmesketéjével… Igen, nyoma sincs bennem alázatnak, bölcsességnek, nyoma sincs! Talán kevés ehhez a hárem év… Nem is volt egészen három… Azt mondták bent a bölcsek, pont három év után jön a nagy változás… akkor válik valami véglegessé, akkor törik meg a személyiség, pont három év után… Néhány hétig még igazán bent tarthattak volna! Úgy jöttem ki, ahogy bementem… nem tanultam semmit… Csak a
türelmem fogyott el…
Csönd, Tudós végignéz rajtuk, majd Annára néz. Annához.
Van egy vers… odabent egyszer az eszembe jutott… Mondogattam magamban, hogy elfogadjam az igazságát… mert szép…
| |
|
Either man’s work or his own gifts; who best |
| |
|
Beat His mild yoke, they serve Him best. His state |
| |
|
Is kingly. Thousands at his bidding speed |
| |
|
And post o’er land and ocean without rest; |
| |
|
They also serve who only stand and wait.” |
Ezt egy olyan ember írta, aki éppen megvakult… Még a háború előtt került a kezembe, aztán elfelejtettem… Nem sejtettem, hogy tudom kívülről. Lefordítottam fejben… Hogy majd elmondom neked. Nem volt rá alkalom.
| |
|
„…Nincs szüksége az Úrnak |
| |
|
Emberi műre s enművére sem; |
| |
|
Kegyes igáját hordjuk mind. Király |
| |
|
Ő mindünkön. Ha hív, ezrek loholnak |
| |
|
Pihenő nélkül földön s tengeren; |
| |
|
S az ő szolgája, ki csak áll és vár.” |
Csönd.
Csönd.
CUKI
Énhozzám nem jártak német meg francia nevelőnők! Tehetek én róla?
Csönd.
PARANCSNOK
Az utolsó sor nincs megoldva.
TUDÓS
„They also serve who only stand and wait.” Na igen… Talán egyszer összejön magyarul is… Ha megadja az Úr…
PARANCSNOK
Hogy is van nálad?
TUDÓS
S az ő szolgája, ki csak áll és vár…
PARANCSNOK
Nehézkes. Szó szerinti.
PARANCSNOK
S őt szolgálja az is, ki áll és vár… S őt szolgálja az is, aki csak áll… Nem elég jó. S az ő szolgája az is, aki vár… S az ő szolgája az is, aki áll…
TUDÓS
Mind a két ige fontos!
PARANCSNOK
Nekem mondod?! They also serve who only stand and wait… A stand azért, mert a többiek speed… Loholnak, ez jó nálad, loholnak… De az is őt szolgálja, aki áll… De őt szolgálja az is, aki áll… Az „aki áll” pompás rím a királyra… A király szép helyen van nálad…
TUDÓS
Az eredetiben is. His state – is kingly… De a várakozás… At his bidding… Az Úr parancsára, várakozni…
PARANCSNOK
De rabja az is, aki várva áll… És rabja, aki várakozva áll… S ő rabja, aki várakozva áll… S az ő rabja, ki várakozva áll…
TUDÓS
S őt szolgálja, ki várakozva áll.
PARANCSNOK
S az ő rabja, ki várakozva áll.
TUDÓS
Milton még szolgálatról tudott, Parancsnok. A rabságról te tudsz.
PARANCSNOK
They also serve who only stand and wait… Tűnődik, hangtalanul motyog, csönd.
CUKI
Nem is olyan őrült… Bocsánat.
Kis csönd.
ELVIRA
A Parancsnok mindig zseniálisan fordított… Már kamaszkorában, emlékszem, költői versenyt rendeztek… Ő meg János, aztán Dönci… Lajoska is írt még verset akkoriban… meg szegény Tóni, aki elpusztult… Volt nekik egy versenyük, Villon, valamelyik ballada, már nem emlékszem, melyik, az volt a feladat, hogy Petőfi, Arany, Ady és Babits modorában lefordítani… isteni stílusparódiák voltak, de mind Villon volt mégis… János eltette, aztán elveszett az ostrom alatt.
ÖCSI
Speciel az enyém volt a legjobb. Én is verseltem, és az enyém volt a legjobb!
Csönd.
PARANCSNOK
S az is szolgál, ki várakozva áll… Nem! És szolgál mind, ki várakozva áll… A „mind” ügyetlen, tudom, ne szóljatok közbe!… S szolgál az is, ki várakozva áll. Ez az! Hogy volt előtte?…
| |
|
Ő mindünkön. Ha hív, ezrek loholnak |
| |
|
Pihenő nélkül földön s tengeren; |
| |
|
S szolgál az is, ki várakozva áll.” |
Csönd.
Csönd.
TUDÓS
Igen. Ő a költő. Én csak magyarázni tudom. Más műfaj.
PARANCSNOK
De hogy ilyen hamar megoldottuk… az sajnálatos. Nem tetsző az Úrnak. Gyanús.
Csönd.
TUDÓS
They also serve who only stand and wait. Szolgál az is, ki várakozva áll. Tökéletes. Talán jobb is, mint az eredeti… Az only fölösleges. Gyöngíti a közlést…
Sötétebb lesz.
PARANCSNOK
Ha hív… Nem igazi! Nem hív!
Odanéznek, Parancsnok feláll, remeg.
PARANCSNOK
At his bidding… Nem hív, hanem parancsol! Parancsol? De miért parancsol? Rossz az egész! Váratlanul sírni kezd.
ELVIRA
Parancsnok! Dokihoz. Csinálj valamit! Sír!
PARANCSNOK
Ha szól… Ha szólít… De nem, az is hívás! Az is parancs! Nem jó, nem jó, nem jó! Zokog.
DOKI
Feláll. Van valami nyugtató?
ÖCSI
Hagyjátok a francba, majd János.
KATIKA
Én nem megyek oda többé! Nem megyek oda!
ELVIRA
Feláll. Valami nyugtató…
PARANCSNOK
At his bidding… Nem jó… Tökéletlen! Nem igaz! Minek parancsolna az Úr! Ő nem olyan! Milton is tökéletlen! Milton is csal! Hazudik! Rossz! Rossz! Rossz! Zokog, visszarogy a székbe, rázza a zokogás. Csönd.
DOKI
Nincs valami nyugtató?
ELVIRA
Altasd el… mindegy…
ÖCSI
János persze elmegy, itt hagyja a nyakunkon.
CUKI
Hozok altatót! Berohan a házba.
Parancsnok zokog, remeg a székben.
ELVIRA
Menj már oda, az istenért! Még meghal itt nekünk!
DOKI
És mit csináljak vele? Harapjam le a fülét? Mit csináljak vele?
ELVIRA
Orvos vagy! Azért tartunk, mert orvos vagy!
DOKI
Fingom sincs az ilyenről! Széttrancsírozom a húst, kivágom a belet, visszavarrom a hasat, de hova tegyem a lelkét? Honnan vágjam ki? Hol székel?
PROF
Őrült. Kész. Ha ránk támad, mi vagyunk többen.
KATIKA
Vitessék el innét! Kérem szépen!
Cuki jön ki orvosságos üvegcsével.
CUKI
Tőled, a festőládából.
ÖCSI
Felnevet. Félretetted öngyilkolni, mi?
KATIKA
Vigyék el! Kérem szépen! Vigyék el!
ELVIRA
Fogja be a száját!
PROF
Ne ordítson! Ne ordítson!
Csönd.
Parancsnok remeg, de már nem zokog.
DOKI
Cukihoz. Vidd vissza.
CUKI
Elviráé. Leteszi az asztalra. Majd Elvira visszadugja a festődobozába.
DOKI
Leül, Tudóshoz. Máskor fordíts jobb verset, jobban.
ÖCSI
Nevet. Jó kis alakítás volt, mi? „Milton rossz!” Mi az isten.
ELVIRA
Katikához. Maga ne visítson, jó? Legyen szíves. Ne visítson, mert kiadom a munkakönyvét.
KATIKA
Meg fog ölni… érzem… – Bocsánat, nagysasszony. Befut a házba.
ELVIRA
Az a szörnyű, hogy egyszerűen nem lehet lányt kapni. Mennek az iparba.
Parancsnok mozdulatlanul ül, csönd. Prof az órájára néz, feláll a rádióhoz megy.
PROF
Hat óra elmúlt. Lekéstük az elejét. Már beszél.
Kinyitja a rádiót. Vastaps.
A vastaps tart.
ELVIRA
Az abrosz… Katika!
ÖCSI
Zápor. A fene beléje.
A vastaps eláll.
RÁKOSI HANGJA
Ha visszatekintünk a felszabadulás óta eltelt időre, megállapíthatjuk, hogy ezeréves történelmünk folyamán…
Felállnak, nagyon esik.
RÁKOSI
…népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt.
Katika kijön. Elvira int, berohan a házba. Prof, Öcsi, Doki besiet a házba. Cuki áll. Anna és Tudós feláll.
Alig egy évtized folyamán gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje, alapjában változott meg gazdaságunk szerkezete, megváltozott országunkban a termelési mód, megváltoztak a termelési viszonyok.
Katika az edények egy részével bemegy Cuki beviszi a bólét.
Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben, a bankszervezetben egyeduralkodóvá lett a szocialista gazdaság rendje.
Anna bemegy a házba.
Az ipari üzemek, a közlekedés szervei, a bankok köztulajdonba, a munkásosztály államának tulajdonába kerültek.
Katika kijön, további edényeket szed össze.
Állami vagy szövetkezeti lett a kereskedelem zöme. A munkásosztály alapjában megvalósította a kisajátítók kisajátítását.
Katika be az edényekkel és az abrosszal.
Jelentős szocialista szektor keletkezett a mezőgazdaságban, amely az egész mezőgazdasági termelés egyharmadát öleli fel. Alapjában változott meg országunk társadalmának szerkezete is. Megváltoztak maguk az osztályok, megváltozott az osztályok egymáshoz való viszonya.
Katika kirohan, felborogatja a székeket.
Megszűnt létezni a földesurak, a földbirtokosok osztálya. Mint osztály megszűnt az ipari burzsoázia. E kizsákmányoló osztályoknak a mai Magyarországon csak maradványai vannak.
Katika berohan.
Az utolsó kizsákmányoló osztály, a falusi burzsoázia, a kulákok osztálya szűk térre vonult vissza. Számban, öntudatban, műveltségben, szervezettségben hatalmasan megnőtt, tapasztalatokban meggazdagodott társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály, a hatalom jelenlegi birtokosa.
Parancsnok égnek emeli az arcát, fürdeti az esőben, nevet.
A munkásosztályból emelkedett ki mindenekelőtt az a széles vezető réteg, amely jelenleg államunkat, népgazdaságunkat, társadalmunkat irányítja. A háború előttihez képest munkásosztályunk létszáma kereken félmillióval, azaz mintegy 50 százalékkal emelkedett. A munkásosztályon belül megszűnt az évtizedek óta tartó szakadás. Munkásosztályunk egységes, szervezett, politikailag egyetlen céltudatos erő által irányított nemzetvezető osztállyá lett…
Katika kirohan, felkapja a rádiót, berohan vele a házba. Csönd. Parancsnok egyedül ül a színen, fürdeti az arcát az esőben, mosolyog. Csönd. Zápor. Aztán a zápor lassan eláll. Kivilágosodik. Parancsnok ül, mosolyog.
PARANCSNOK
Ebben a korban is… Még ebben a korban is! Esett az eső!
Boldogan nevet, csönd.
Parancsnok ül a székben, ruhája vizes. Mellette a szervizasztalon elázott az étel. A házból érthetetlenül szól a Rákosi-beszéd. Az ajtóban kisvártatva megjelenik Elvira, megáll, visszaszól.
ELVIRA
Katika! A kuli, a teríték! Elázott! Vigye be!
Csönd. Elvira mellett megjelenik Cuki. Parancsnokra néz.
CUKI
Csuromvíz! Visszamegy.
Kijön a teraszra Doki, Öcsi, Prof, Anna.
Megjelenik Tudós. Katika jön tálcával, lemegy a kertbe, tétován megáll.
ÖCSI
Nevet. Nem mer odamenni hozzá.
Kis csönd. Jön Cuki törülközővel, Parancsnokhoz megy.
Parancsnok ránéz.
CUKI
Egykettő. Nekem ne kapj tüdőgyulladást.
Parancsnok leveszi az ingét, Cuki elveszi, a szervizasztalra csapja, majd dörzsölni kezdi a törülközővel Parancsnok fejét, felsőtestét.
ÖCSI
Még mindig nem mer odamenni! Nevet.
Anna a székéhez megy, döntögeti, szalvétával szárogatja, dörzsöli.
ELVIRA
Vigye már azt a terítéket!
Katika odalopakszik, gyorsan tálcára szedi az ételt, besiet a házba.
CUKI
Vedd le a gatyádat, az is vizes.
CUKI
Nem feleselünk. Egykettő.
Parancsnok feláll, gyorsan leveszi a nadrágját, visszaül alsónadrágban, szégyenlősen takargatja magát.
Ne félj, nem harapom le. A nadrágot az asztalkára csapja, majd letérdel Parancsnok elé, a lábát dörzsöli a törülközővel.
Anna leül a székére.
ELVIRA
Katika! Törülje le a székeket!
Nézik Cuki működését. Jön Katika feltörlőruhákkal, törli a székeket. Anna ül. Csönd.
CUKI
Befejezte a törlést, feláll, nézi Parancsnokot. Szép, kisportolt tested van.
Parancsnok összerázza magát.
Kár, hogy be vagy csavarodva.
Parancsnok bocsánatkérően mosolyog.
Tényleg sose voltál nővel?
Csönd.
Kár egy ilyen testért. Felveszi az asztalról a nadrágot meg az inget, bemegy a házba.
Csönd. Öcsi leül Anna mellé.
ÖCSI
Ha nagysád megengedi, hogy mellé telepedjek… Nevet, csönd.
Doki, Prof, Elvira is leül korábbi helyére. Katika az asztalt törli, kifacsarja a vizet a kőkorlát mögött a kertben újra töröl.
ELVIRA
Elég lesz, Katika. Fölteheti a teát.
Katika bemegy. Csönd. Kijön Cuki.
CUKI
Kiteregettem a fregolira.
Cuki leül a helyére, csönd.
ELVIRA
Kiált. Katika! A rádiót, legyen szíves!
TUDÓS
Elvira, köszönjük a szíves vendéglátást. Nagyon kellemes volt. – Szervusztok. – Anna…
ELVIRA
Ne menjetek még. Legalább Jánost várjátok meg, nagyon fájlalná…
TUDÓS
Szűk ez az ország, úgyis egymásba ütközünk.
ANNA
Még a vihar is milyen szép itt… A városban semmi, csak zuhog és sötét van. De itt igazi a vihar is, vadabb. Feláll, a terasz végén, a kőkorláton kihajolva a ház fala mögött kinéz jobbra. Milyen szép most a város, innét is látni… Elképesztő, hogy ott lakom lent… egy bérházban, én… Nézd meg, milyen fények vannak… gyönyörű.
TUDÓS
Látjuk még a buszról.
ELVIRA
Annyira nem ettetek semmit, becsomagolnék nektek egy kis elemózsiát. Egy kis hazait. Nevet. Legyen valami abban a jégszekrényben.
Anna áll a terasz végén.
ANNA
Különös, hogy én ott lakom lent.
ANNA
Valahol ott megy el az életem. Arra vagyok ítélve, hogy ott éljek… Egész életemben.
TUDÓS
Majd az első két Kossuth-díjamból veszek egy házat a Sváb-hegyen. Gyere már.
ANNA
Nem megyek. Itt maradok.
ÖCSI
Biztos a teát forralja.
TUDÓS
Na jó, én elmegyek. A busszal lemégy a Moszkva térig… Meddig jár a busz?
ELVIRA
Nem is tudom, mi a kocsival szoktunk…
ANNA
Én tényleg itt maradok.
TUDÓS
Jó, már hallottam. Akkor itt maradsz. Balra indul.
ELVIRA
Dönci, kérlek… Én kérlek!
TUDÓS
Megáll, Elvirához. Nincs jogod kérni!… Anna akart idejönni, ő követelte… És akkor váratlanul fölmerült bennem az arcod… Amilyen volt… Ezért jöttem föl mégis… Ez volt a hübrisz.
ANNA
Nem hiszem, hogy este hazamegyek.
ANNA
Nincs kedvem hazamenni. Soha többé
Csönd. Jön Katika a teával, leteszi az asztalra.
ELVIRA
Már kétszer szóltam a rádióért!
KATIKA
Bocsánat, nem hallottam a rádiótól. Bemegy a házba.
TUDÓS
Jó, ezt majd otthon megbeszéljük.
ANNA
Ne haragudj rám. Nem akarlak én bántani téged… Csak így alakult Kis csönd. Beleszerettem Jánosba. Összefeküdtem vele. Az előbb.
Csönd. Jön Katika a rádióval.
RÁKOSI HANGJA
…Mindez azt jelenti, hogy a régi burzsoá nemzet helyén új nemzet van kialakulóban; az évről évre; hónapról hónapra, napról napra mindjobban szocialistává váló magyar nemzet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nép mindinkább azonosul a nemzettel, a nép és a nemzet eggyé válnak. Most lett ezeréves történelme folyamán először a magyar nép az ország igazi gazdája.
Nagy taps. Cuki a rádióhoz lép s elzárja.
ANNA
Úgyhogy én nem megyek haza veled. Nem megyek haza hozzád.
Sóhajt, visszaül a székére, csönd.
ÖCSI
Csak tudnám, mit esznek rajta a nők! Nem is sportol… Minden nőt meg tud dumálni! Annához. Mondja, mivel vette le a lábáról? Hátha én is!…
ANNA
Kedves volt a mosolya. Úgyhogy maga hiába.
Doki feláll, beviszi a házba a rádiót.
PROF
Ha már ilyen szépen vagyunk… Én most megteázom. Tölt magának a teából, csönd. Gyere, Dönci, teázni. Vagy annyira sietsz? Nem lehet annyi dolgod… Megvár a Világszellem. Nevet.
ÖCSI
Izgatottan. Tudja, Annácska, mi volt mindig János jelszava? „Lyuk, lyuk, darázs nincs benne!” Döncinek is ez volt a jelszava valaha… Derekasan tartottuk magunkat ezen elvhez, még a legnehezebb időkben is… Cuki a maga módján, az ő népi bölcsességével szokta mondogatni, hogy „Nem szappan, nem kopik”… Igaz, Cuki? Ez is erre az esetre vonatkozik… Úgyhogy nehogy azt képzelje, hogy János részéről ez komoly! Szó sincs róla! Neki nincsenek érzelmei, vegye tudomásul! Azok nekem vannak! Én megbecsülném magát, esküszöm! Mi az, hogy neki kedves a mosolya! Az enyém is az! Annára vicsorog. Ez nem kedves? Az arcberendezésem egészen hasonló! Csak nekem érzelmeim is vannak!
PROF
Hát nem édes? Nevet, iszik a teából.
CUKI
Nem volt túl sok időtök… Hamar összejött ez nektek.
PROF
Felnevet. Magának tovább tartott, mi? Pedig magának ez a szakmája.
CUKI
Én is lehetek még tanítónő… Elvégzem a főiskolát levelezőn!
ANNA
Kérlek szépen, ne állj ott olyan szerencsétlenül… És ne nézz így rám! Három évig el volt dugulva a lefolyó, és nem hagytam, hogy kipucolják, mert a te hajad volt benne… Hetente leporoltam a könyveidet, lerámoltam őket a polcról, és ugyanúgy tettem vissza, hogy mindent úgy találj… Nem költöztem vissza anyámhoz, pedig hívott… A másik szobába berakták a rendőréket, éjszaka üvöltöztek, verekedtek, ott maradtam… Minden évben eltettem kovászos uborkát, ahogy szereted: fokhagymával. Ott rohadt az üvegben…
Csönd.
PROF
Az jó lehet, a fokhagymás kovászos uborka.
Csönd.
ANNA
Sehogy. Nem tudom. Mindegy.
PROF
Öcsi majd a stoppolinójával ideszállítja a stafírungját, Anna kedves. Vagy nem is kell, Elvira majd ad mindent, ágyneműt, lepedőt, mindent…
ELVIRA
Ne légy ízetlen, kérlek!
PROF
Én? Én csak segíteni szeretnék a fiatalokon. Nevet. Csak azt ne mondd, édes Elvirám, hogy ez lenne az első eset…
ÖCSI
Költözzön hozzám! Figyeljen ide, költözzön hozzám! Én is szép helyen lakom… Külön szobája lesz, szép nagy parkra néz… Szeparálva van… Én annyit keresek, hogy az nem igaz… Megjelenik évente két könyvem… Saját autóm van… Jánosnak csak a hivatali…
ÖCSI
János úgyis otthagyja… Nem kell maga neki…
PROF
Érdekes… Lehet, hogy nekem nincs szemem az ilyesmihez… De én nem hittem volna, Döncikém, hogy a feleséged kurva.
CUKI
Á, dehogy kurva! Én aztán ismerek eleget. Csak buta még. Fiatal. Tudóshoz. Élni akar egy kicsikét. Mondd már. Úgyis visszamegy hozzád. Addig, ha akarod, én szívesen lefekszem veled.
ÖCSI
Mért nem énvelem? Mindenki csak másokkal!
PROF
Öcsihez. Olvastam valahol: a patkányoknál az van, hogy ha egy nőstény patkány terhes, viszont erősebb hímmel kerül össze, elvetél, és azonnal teherbe esik az erősebbtől. Ez van, Öcsikém. Tudóshoz. Ez van.
TUDÓS
Ilyen nincs! Úgy ülsz ott, mintha közéjük tartoznál!
TUDÓS
Mintha nem együtt jöttünk volna el hazulról… két órája… Nem érzed, hogy hamis, ahogy ott ülsz?!
ANNA
Ne, kérlek… Nem illik hozzád…
TUDÓS
Micsoda? Mi nem illik hozzám?
Csönd.
ELVIRA
Egy kis teát, Annácska?
ELVIRA
Teát. Nem kérsz egy kis teát?
ANNA
Nem szoktam teázni. Stafírungom sincs. A mi köreinkben nincsen stafírung.
PROF
Azt hittem, van. Bocsásson meg, Anna kedves. Tudja, én rég nem jártam a nép közt… Úgy emlékszem, szokott lenni stafírung. De ha a maga köreiben nincs!… – Egy kis teát, Dönci! Igazán megvárhatnád Jánost, nagyon örülne!
ÖCSI
Annácska, jöjjön velem, ez nem magának való. Jánosnak nem is maga kell… minden nő kell neki… Én meg tudnám magát becsülni, higgye el nekem… Agglegény vagyok… Minek állna közéjük, harmadiknak? A hárembe? Legyem észnél!…
PROF
Harmadiknak?! És a többi? Akik leugrálnak az emeletekről?
ELVIRA
Egyszer megrajzollak titeket… csupa ronda, förtelmes, karmos, disznófejű kétéltű, pikkelyes farkú, kopoltyús, nyáladzó, gennyedző amőba…
PROF
Magadat is pacázd oda a képre, mint a régi mesterek… ártatlan, fedeles szárnyú, röpke szitakötő… Aki nem vadászik… akire viszont, szegénykére, mindenki vadászik… Holott, ugye, Cukit semlegesítendő, mégis csak te csábítgattad ide Ágit… Ha már te nem, legalább Cuki se… Te voltál az!
ELVIRA
Te meg vagy tébolyodva!
ELVIRA
Szóljon már rá valaki!
Csönd.
ANNA
Tudóshoz. Jobb lenne, ha elmennél. Neked ott vannak a könyveid. Neked nem kell az élet. Azt neked pótolják a könyvek, hogy éjszaka virrasztasz és tűnődöl.
Doki kijön a házból, megáll.
DOKI
Eddig semmit. Most kezdte a külpolitikát.
ELVIRA
Dönciék másik szobájába társbérlőket raktak… Valami rendőrt…
DOKI
Ki kell őket rúgni. Fekszenek nálunk páran, akik… El tudom intézni. Csak szólni kell.
TUDÓS
Annához. Te nem tudod… neked fogalmad sincs… Tudod, kinek a kertjében?… Kivel?… A legnagyobb gazemberek egyike… aki csak élhet.
TUDÓS
Egy talpnyalonc… egy inkvizítor… egy elegáns orvos, aki Auschwitzban szelektál a gázba…
TUDÓS
Nem olvastad a verseit? Nem? Itt biztos megvan… Majd megmutatják. Egy egész polc. A fele már megtelt, a másik felét ezután írja tele ez a mocsok… Áruló… Pimasz… Bértollnok… Tudom kívülről… Mindent, amit írt… Egyetlen sora sem marad meg, egy sem… de én tudni fogom kívülről… a halálom után is tudni fogom…
| |
|
„Ellenség átkából azt én már látom, |
| |
|
Hogy ez a nagy Sztálin nekem barátom, |
| |
|
Éljen hát, éljen ez a nagy Sztálin, |
| |
|
Míg fölcseperednek az én pulyáim…” |
Ő írta! Azt is, hogy:
| |
|
„Éjszaka a csendben álmodik békén |
| |
|
A csöppnyi árva koreai lány, |
| |
|
Kicsiny ágyához lép Rákosi Mátyás, |
| |
|
Betakargatja, végigsimít haján…” |
Ilyeneket írt ez a szemét…
| |
|
„Bízzá1 őbenne, aki benned bízik, |
| |
|
Aki érted virraszt, rád gondol és tanít, |
| |
|
Emeld föl a szemed fénylő csillagodra, |
| |
|
Tekinteted bátran kövesse Rákosit…” |
A rímei, a rímei!
| |
|
„Hazánkra küldött az ellen viperákat, |
| |
|
Erős kezével ő azokat lefogta, |
| |
|
Dühös kígyóitól hazánkat, a drágát, |
| |
|
Most már örökkétig ő megtisztította…” |
Csönd. Az ég vörösödni kezd.
ANNA
Ez aljas dolog volt tőled.
TUDÓS
Ilyeneket írt! És meg fogja írni az ellenkezőjét! Újabban virágokra, méhecskékre specializálódott… Szorgos méhecskékre! Hallod? Nem hallod? Mit ülsz ott?!
DOKI
Ne kiabálj! Nem kell kiabálni! Nem olyan nagy dolog. Igyál teát. Nem kell itt jelenetet rendezni. Odamegy hozzá. Szerencséd, hogy mi vagyunk csak itt. Mi nem hallottunk semmit. De fogd be a szádat, légy szíves. Nem volt elég három év? Ne kiabálj. Szomszédok is vannak.
TUDÓS
Nem jó, ha följelentenek, hogy ilyesmiket hallgatsz.
Tudós a teraszra megy, leül a székébe, csönd.
PROF
Mit szóljak akkor én? Nekem a lányomat csábította el! Persze ha nem egy lányom lett volna, hanem öt… Megdöglik egy, oda se neki, marad négy! És lehet őket szeretni. De csak egy volt! Egyetlenegy!
PROF
Nem vagyunk öregek, dehogy! De újra végigcsinálni, tejet szerezni, vitamint, szőnyegbombázáskor… Húst! Takargatni az óvóhelyen, ne kapjon tüdőgyulladást… Ha akkor már majdnem felnő…
Csönd.
Csináljak, még egyet? Nem csinálok. Azt már nem tudnám szeretni. Úgy már nem. – És még te beszélsz? Attól, hogy leültettek és kínlódtál egy kicsikét, még nincs jogod ítélkezni fölöttünk! Vedd tudomásul: János írhat rossz verset zsákszám, attól ő még nem süllyed a senkiházi kis homo novusok szintjére soha, akik most teleírják a lapokat… Mi megszenvedtük ezt a világnézetet, és vállaljuk! Tudatosan! Tanuld meg végre, hogyan kell fölülemelkedni!
TUDÓS
Nem mertél bosszút állni, és még hivalkodni merészelsz a gyávaságoddal! Uramisten!
ELVIRA
Félek… Csinálj már valamit! Félek!
DOKI
Ne hisztizz! Elájulni sem kell. Leül, tölt a teából. Egy rohadt numera miatt ekkora cirkuszt csinálni?! Meg vagytok ti veszve!
Csönd.
Múlt héten felrohant hozzám a klinikára. A szíve. Extrázik. Főzettem neki egy jó erős duplát. Mit gondoltok, mi borította ki? Az Irodalmi Újság. Az a cikk a Litgazból.
DOKI
Ő rakta elém, hogy tessék, itt az ő halálos ítélete. Fehér volt, mint a fal. Kizártak pár faszit a szovjet írószövetségből. Az egyiket, hogy hívják, azért, mert négyszer nősült.
ÖCSI
Volosin. Így hívják.
CUKI
János nősülni csak egyszer nősült.
DOKI
De szeretőket tart. Attól retteg, hogy jön egy új garnitúra, a puritánok, és ő lesz az egyes számú közellenség. Hülye. És akkor nem tudja lecsavarozni… Siránkozott ott nekem… Nem tudja, írjon-e most Juhász meg Illyés ellen… Felszólaljon-e az írószövetség közgyűlésén… Lapuljon, amíg ennyire hülye! Várja meg, mi lesz! Hadd tépjék a szájukat a többiek, majd jól elgaloppírozzák magukat.
CUKI
Ő költő! Ő nem számítgat, neki ihlete van!
ÖCSI
Puncika, most egy kicsit fogd be a szeméremajkadat, jó?
CUKI
Attól, hogy neked csak pornóképekre áll fel, attól még!…
DOKI
Elvirához. Majd légy szíves megmondani neki: Ne írjon most se ódát, se ellenódát. A Comédie Francaise elment Moszkvába… Churchill óvatosan nyilatkozik… A SZU belépett a Munkaügyi Szervezetbe… Gheorgiu Dejt kirúgták… Várni kell! – Na. Iszik a teából.
Csönd.
PARANCSNOK
Halkan jönnek.
Ránéznek. Parancsnok hallgatózik.
PARANCSNOK
Halk surrogással jönnek.
Csönd.
Gépkocsizúgás. Fék. Csönd Bálról besiet János, mögötte Leporics.
JÁNOS
Mit mondott? Mondott valamit? Beszél még, nem? Nagy Imrét is adták? Hol a rádió? Csönd. Mi van?
Csönd.
PROF
Téged itt nagyon várnak, kérlek.
JÁNOS
Siettem, ahogy tudtam. Kérdéseket tettek föl. Hogyan lehet ma valaki Petőfi… Miről írna egy mai Petőfi… Elesne-e a mai Petőfi Koreában… Nevet. Nem tudtam elszabadulni! Két színművészetis verseket is mondott… Végig kellett ülni… Csak akkor jöhettem el, amikor bekapcsolták a rádiót… Bevágtuk magunkat a kocsiba… Valami baj van?
PROF
A kis tanítónő nagyon vár téged.
JÁNOS
Nagyon kedves. Rámosolyog Annára. Hol a rádió? Bevittétek? Itt is esett? Az órájára néz. Még nem lehet vége, ilyen hamar…
ÖCSI
A kis tanítónő beléd szeretett.
JÁNOS
Nevet. Megtisztelő.
Anna feláll, csönd.
JÁNOS
Annácska… Milyen bájos! Tudóshoz. Micsoda mázlid van vele! – De üljön le, Annácska, csak nem akarnak már indulni? Maradjanak még! Borzasztóan sajnálom, hogy el kellett ugranom… Éppen ma… Kiment a fejemből… Nem kéne ennyi mindent vállalnom. Dolgozni is alig tudok már! Parancsnok felé fordul. És ő? Nem volt vele semmi baj, igaz? Kis csönd. Levetkőzött? Kis csönd. Nem baj, meleg van. A legszívesebben én is… Leporics elvtárs, most már igazán ihat.
LEPORICS
Köszönöm, főosztályvezető elvtárs. A beszédet, azt meghallgatnám.
JÁNOS
Mért nem hallgatjátok? Az egész ország hallgatja! Ettől függ a sorsunk, az ég áldjon meg! Csak nem romlott el? Átmegyünk a szomszédba!…
ÖCSI
Még csak a külpolitikánál tart.
CUKI
Lefeküdtél vele? Annával.
JÁNOS
Mit tudom én! Mit számít az most?!
CUKI
Anna azt mondja, hogy lefeküdtetek. Amíg mi ettünk.
JÁNOS
Amíg ti ettetek? Csönd, Annára mosolyog. Mit mondjak, olyan bájos, szép, kedves lány, hogy bizony örömmel. Nem vicceltem: tényleg irigylem Döncit.
JÁNOS
Kérem?
Csönd.
Leporics elvtárs, érti?
LEPORICS
Nem értem, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Annára mosolyog. Én se nagyon.
ANNA
Ő is látta… A Parancsnok.
JÁNOS
A Parancsnok? János Parancsnokhoz megy. Hogy vagy?
Parancsnok ránéz.
Nem fázol?
JÁNOS
Nem volt semmi baj?
JÁNOS
Parancsnok, én nem értem egészen, miről beszél ez a kedves kislány. Te érted?
Csönd. János visszamegy a teraszra.
Az az igazság, hogy jöhettem volna előbb… De volt egy színművészetis kislány… olyan szépen, lelkesen, átéléssel szavalt… Igaz, Leporics elvtárs?
JÁNOS
A Szeptember végént mondta… Az ugyan nem forradalmi vers… Nevet. De nagyon szépen mondta. Úgyhogy muszáj volt még beszélnem vele… Nagyon megtetszett, na. Mosolyog. Fantasztikus érzés látni, hogy a fiatalok milyen érzékenyek, tehetségesek… tele vannak hittel. Tanulhatnánk tőlük! Leül. Dönci, útközben eltűnődtem… Mi lenne, ha írnál nekünk? Bármit. Szerintem most olyan a helyzet, hogy nyugodtan publikálhatsz. Szaktanulmányt, recenziót, akármit. Nem akarlak rábeszélni, de ha valami eszedbe jut, gondolj rám… jó?
TUDÓS
Ha valami eszembe jut. Gúnyosan Annára nevet. Hogyne.
Csönd. Anna berohan a házba. Csönd.
ELVIRA
Katika, tegyen föl vizet, legyen szíves…
JÁNOS
Ha nincs, nem kell. Katikára mosolyog. Úgyis megitattak kávéval. – Hallottátok, hogy Nagy Lajos kórházban van? Szegény, állítólag az utolsókat rúgja…
ÖCSI
Ja, hogy ezért kapott most munkaérdemrendet.
JÁNOS
Persze. A múlt héten összehívtuk a szerkesztőket… emlékszámot szeretnénk. Fölvetettem, hogy írassunk esetleg Füst Milánnal is… Talán sikerül kiharcolnom. – Dönci. Jó lenne. Ha van hozzá erőd… Ne csak a hülyék írjanak róla.
TUDÓS
Neked… én… nem írok.
JÁNOS
Nekem?! Nem nekem! Szegény Nagy Lajos, hogy elnyomták az utóbbi években!… mert tisztességes maradt. Legalább a halála után!…Most éppen lehet írni róla… Nem biztos, hogy két hónap múlva is lehet… Ki kell használnunk ezt most… Az, hogy egyáltalán fölmerülhet, hogy Füst Milánt, ezt a burzsoát felkérjük… És hogy nem kiabálták, hogy reakciós vagyok, hanem elgondolkoztak… Ebben, Dönci, neked feltétlenül részt kell venned. Nem szabad hagyni, hogy visszakanyarodjunk a személyi kultuszhoz. Gondolkozz rajta, kérlek. Minden jó szándékú, tiszta emberre szükségünk van. Luxus volna hagyni, hogy begubózz… egy ilyen ember, akinek ilyen tolla van! „Vétkesek közt cinkos, aki néma”!
TUDÓS
Téged kéne megírni – ha érdekes lennél. Nem vagy az. És ha megírnálak is… Itt már nem lesz botrány semmiből. Ahhoz morál kéne.
Kis csönd. Parancsnok felnéz a ház teteje felé, megdermed, eltorzul az arca.
JÁNOS
Ó, én nem vagyok érdekes… én teszem a dolgomat, mikor hogyan lehet… De az ifjúság, amely még lelkesedik, őszintén, hittel… Azt kéne megírnunk egyszer, Dönci. Tudod… én minden konfliktus, zűrzavar ellenére… nagyon-nagyon szeretnék újra egy címlapon szerepelni veled.
Katika észreveszi a dermedt Parancsnokot, szemével követi a pillantását, megdermed felsikolt. Cuki is felnéz.
CUKI
Jézusom! Szája elé kapja a kezét.
DOKI
Felnéz, feláll, dermedten bámul fölfelé.
ÖCSI
Felnéz, idegesen felnevet.
TUDÓS
Felnéz, összerázkódik. Anna Mit csinálsz? Ne!… Maradj ott! Felmegyek! Dermedten áll.
ELVIRA
Nem néz fel, remegés fogja el.
PROF
Maga elé meredve ül, befogja a fülét.
Csönd. Szünet. Fentről lezuhan Anna teste, nagyot csattan a kőkorlát mögött a földön. A test a teraszról és a korláttól nem látszik. Csönd. Vinnyogó hangok a terasz mögül.
ELVIRA
Istenem!… Istenem! Nem bírom látni… Remeg, sírógörcsöt kap.
Cuki a terasz mögé rohan. Doki utána indul. Tudós utánuk rohan.
TUDÓS
Anna! Ne halj meg! Ne hagyd el magad… erőlködj…
Vinnyogás.
Csönd. Vinnyogás. Katika kijön.
DOKI
Persze hogy él! Menj innét, nem férek hozzá! Leguggol, ő sem látszik.
TUDÓS
Anna! Én vagyok az! Nézz rám!
Tudós arrébb megy, reszketve áll, néz a földre. Csönd. Parancsnok arcán enyhül a görcs.
ÖCSI
Ezt most miért? Miért?!
PROF
Ez csak másfél emelet, legföljebb. Másfél. Mi az a másfél emelet?! Vicsorogva nevet.
Elvira reszket. Csönd.
DOKI
Feláll. Nem tudom, lehet, hogy törések… talán a gerince… Megmaradhat. Ha nincs komoly belső sérülés. Esetleg megbénul… Senki se nyúljon hozzá. Kilép a terasz mögül. Valahogy be kéne szállítani…
LEPORICS
Hívom a mentőket.
DOKI
Az sok idő… Esetleg a Tátrával…
LEPORICS
Nem túl veszélyes?
Kis csönd.
DOKI
Itt rossz helyen van. Körülnéz. Ki kell vinni az utcára. Leesett egy fáról, vagy ilyesmi.
ELVIRA
Istenem, ilyen!… Zokog.
DOKI
Nyugalom. Valami kemény deszka…
JÁNOS
A nagy gyúródeszka. Pici nő. Ráfér. Katika! A gyúródeszkát! Azonnal!!
Katika berohan a házba.
CUKI
Nem szabad megmozdítani! Elszakad a gerince! A nővérem ápolónő!
DOKI
Fogd be a szádat! Én vagyok az orvos!
Csönd.
TUDÓS
Anna, ne hunyd le… Én majd ápollak… Felépülsz! Akármi lesz, én veled maradok… Ne félj…
Vinnyogás. Katika jön egy jókora gyúródeszkával. Doki elveszi, hátramegy leguggol.
DOKI
Jöjjön már ide valaki!
Öcsi odamegy. Ráteszik a gyúródeszkára Annát. Halk vinnyogás.
ELVIRA
Nem bírom ezt a hangot, nem bírom…
JÁNOS
Édesem, mindjárt vége… Nem kell…
ELVIRA
Mindig ezt fogom hallani… Mindig!
DOKI
A lábát… lelóg… fogd már meg!
Tudós is odamegy. Fölemelik a gyúródeszkát, a lelógó lábakat Tudós fogja.
Doki, Öcsi, Tudós lassan átvonul a gyúródeszkán fekvő Annával a kertben balra, Katika keresztet hány utánuk indul, a szín közepén megáll. Prof ültében megfordul, nézi a menetet. János Elvira mellett áll. Elvira elfordul, hallgat. Parancsnok előremered, hallgatózik. Csönd. Doki, Öcsi, Tudós eltűnik balra, Cuki utánuk szalad. Csönd. Sötétebb lesz.
PROF
Másfél emelet, annyi sincs.
LEPORICS
Elég magas emelet. Régi építés. Öt méter is megvan.
PROF
Tizennyolc méter, az igen. Tizennyolc! Vicsorog majd fölnevet. Dönci is megkapta. Megkapta a Dönci. Nem lesz olyan nagy pofája. Megkapta.
Csönd. Öcsi és Doki visszajön.
DOKI
Almafáról esett le, kint az utcán.
JÁNOS
Iszonytató, hogy nem lehet segíteni az embereken! Nem hagyják! Mindig ez lesz belőle! A Parancsnok is… Áthatolhatatlan!
DOKI
Nem erről volt szó! A Parancsnokról nem volt szó! Nem, mertél Dönci szemébe nézni, idecibáltad a Parancsnokot… Üvölt. Megmondtam, kikkel ült együtt Dönci a börtönben! Nem megmondtam?! Megbeszéltük, hogy megnyerjük Döncit, nem megbeszéltük?! Az egyetlen kapcsolatunk hozzájuk! … Az egyetlen! És erre rámászol a feleségére! Hogy nem tudsz csomót kötni a farkadra!!!
Csönd.
ELVIRA
Tudod, mi vagy! Hentes!
DOKI
Gúnyosan bólint. Hívom a mentőket.
Doki bemegy a házba. Alkonyodik.
JÁNOS
Katika, valami töményet!
KATIKA
Parancsnokhoz. Úgy kell nekik! Mind így végzi! Mind!
Befut a házba.
ELVIRA
Fel kell mosni a helyét! Addig nem merek odanézni… Fel kell mosni?
JÁNOS
Jó, majd Katika szépen felmossa. – Hogy van?
ÖCSI
Elég ronda. Összerázkódik, bemegy a házba.
Jön Katika egy üveg pálinkával.
JÁNOS
Édesem… Már hogyne kéne… – Katika, poharakat, legyen szíves.
Katika leteszi az üveget az asztalra, visszamegy a házba. Szürkül.
JÁNOS
Milyen hűvös lett. Alig megy le a nap… Hiába, ez még csak tavasz.
JÁNOS
Fel, szívecském. Már mondtam. Nem hallottad?
Katika megjelenik az ajtóban tálcával, rajta poharak, leteszi, bemegy a házba.
JÁNOS
Profhoz lép. Gyere, igyunk egyet.
Prof feláll.
Prof bemegy a házba. Elvira tölt, iszik. Balról jön Cuki.
CUKI
Már beszél. Kis csönd. Otthagytam őket, lelkiznek.
Elvira bemegy. Kis csönd.
Fölmegyek a szobámba.
Cuki bemegy a házba, János is befelé indul.
LEPORICS
Ezzel itt mi legyen?
János megáll, hátrafordul, Parancsnokra mered.
JÁNOS
Na igen… Kora reggel vigye vissza a tébolydába, jó? Utána egész nap szabad lesz.
LEPORICS
Köszönöm, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Az órájára néz. Valamit akartam… Mit akartam… Mindenről lekéstem ma… A G-dúr trióról is lekéstem! Fejét csóválja, befelé indul. Na, jöjjön, most már igazán ihat!
LEPORICS
Nem fog ez itt megfázni?
János vállat von, bemegy a házba. Leporics utánamegy. Csönd. Szürkület. A házban felgyullad a villany Katika behajtja a zsalugáteres ajtót, a réseken árad ki a villanyfény. Kis szünet. Halk sziszegés… Parancsnok felneszel. Lenéz a földre. A slaug váratlanul tekergőzni kezd, felpúposodik, mint egy kígyó. Parancsnok elmosolyodik. Sziszegés. Neszek. Árnyak. A házban megszólal a G-dúr trió Parancsnok mélyeket lélegzik, izgatott. A kertben lassan, halkan neszezve dinoszauruszok jelennek meg, a növényevő fajták között pár tyrannoszaurusz is. Szól a G-dúr trió. Fuvallat támad. A fák lombja is neszez. Parancsnok boldogan nevet. Az őslények lassan, békésen ellepik a kertet.
|