Jeruzsálem pusztulása
Szomorújáték két felvonásban
TITUS VESPASIANUS, Flavius Vespasianus római császár fia, a Júdeában katonáskodó rómaiak fő hadi vezére
GESSIUS FLORUS, megszökött jeruzsálemi helytartó
FLAVIUS IOSEPHUS, Matathias fia, volt főpap, Galileának igazgatója
MATATHIAS, elaggott öreg, egykor főpap
BERENICE, I. Agrippának, Nagy Heródes unokájának leánya, II. Agrippának, elűzetett jeruzsálemi királynak húga, királynő
ADIABEEN, jeruzsálemi vitéz
RÓMAI ÉS JERUZSÁLEMI KATONÁK, NÉP.
A dolog esik Jeruzsálemben és a közeli római táborban, Krisztus születése után hetven évvel, Vespasianus uralkodásának második esztendejében.
A mű eredeti címe: „Jeru’sálem’ pusztulása. Eredeti vitézi szomorú játék öt felvonásokban. Flavius Josephus’, akkoriban volt Galileai Igazgató’ régtalált Írásaiból: szerzette Katona Jósef H. J. 1814.” A későbbi kiadások alapjául szolgáló szöveg Pest vármegyétől került a Nemzeti Színház könyvtárába. A drámát mind 1814-ben, mind 1833-ban a cenzúra engedélyezte, de színpadra soha nem került.
Korábban már felmerült a gyanú, hogy Katonának ez a műve is átdolgozás, forrását azonban nem sikerült megtalálni. Valószínűbb, hogy valóban eredeti drámáról van szó. Bayer József szerint „mintha csak Bánk bánjához készült előtanulmány volna, úgy hat ma az olvasóra”. Gyulai felhívta a figyelmet Titus és II. Endre, Mária és Melinda rokonságára; Bayer ezt kiterjesztette Simon és Petur, János és Mikhál, Florus és Biberach, sőt Berenice és Gertrudis hasonlóságára is.
Van ebben jó adag túlzás. Kétségtelen, hogy Katona szélsőséges és meglehetősen általános típusokkal dolgozott a Jeruzsálem pusztulásában, nem csoda tehát, hogy a „jó király” (Titus), a „gonosz intrikus” (Florus), a „szerencsétlen nő” (Mária), aki megőrül, valamilyen formában a Bánk bánban is megtalálható. Egyes szereplőket mindkét drámában egy-egy ismétlődő kiszólással jellemez. A két műnek azonban alapvetően más mind a problematikája, mind a dramaturgiája. A Bánk bán a klasszicizmus módszerei szerint fűzött jelenetezésre és pszichológiai elemzésre épül, a Jeruzsálem pusztulása pedig a korban divatos rémdráma és lovagdráma módszereire, vagyis a lélekrajzot nem tekinti a szerző feladatának. Az sem mellékes különbség, hogy a Jeruzsálem pusztulása prózában íródott; ekkoriban a magasztos téma, ha irodalmi rangú megformálást akart a költő kölcsönözni neki, főképpen ha tragédiáról volt szó, a kánon szerint verset követelt. Tragédia a Jeruzsálem pusztulása, de nem a klasszicizmus esztétikájának megfelelő tragédia, inkább a benne előforduló szörnyűségek miatt nevezi annak a szerző, pontosabban szomorújátéknak hívja, és ez a műfaji meghatározás elég
tág abban a korban ahhoz, hogy akár színházi ponyvát is jelenthessen. Ponyva a Jeruzsálem pusztulása annak rendje és módja szerint, hiszen ismert szerző (Flavius) történetírását helyezi a színpadra, és mindössze egyetlen jelenet Katona eredeti leleménye, Matathias és felesége toronybéli kockázása, bár lehetséges, hogy ezt az ötletet, lévén kézenfekvő és korábban is, azóta is a drámaírók kedvelt játéka, máshonnan merítette. A döntő eltérés azonban az, hogy a Jeruzsálem pusztulásában Katona még nem tesz kísérletet a nemzeti tragédia megteremtésére. Flavius adattömegéből kiválasztja a drámailag hatásosnak tűnőket, és – minthogy epikus történet akkoriban még ábrázolhatatlan a színpadon – megpróbálja ezeket egymással oksági viszonyba hozni, cselekménybe állítani.
Drámatörténeti szempontból a mű azért fontos, mert a XIX. században nálunk csak töredékesen létező drámatípus honosítási kísérlete. A reformkortól kezdődően a magyar szomorújáték természetesen a nemzeti tematikára összpontosított, és ez később szinte valamennyi magyar tragédia ideológiáját meghatározta. A Jeruzsálem pusztulása kiesik a sorból, mert nem akart beleszólni a politikai és ideológiai csatározásokba, amelyek megírása idején egyébként nyomokban is csak halványan tűntek még elő. Színpadi mű, amelynek bevallott célja, hogy a közönséget minél erősebb, tehát minél szörnyűbb hatásokkal bombázza a színpadról. Vad, barbár mű, amilyen a kor európai színpadain nagy számban létezett, és amilyen – az eltérő társadalmi, politikai helyzet miatt – Kelet-Európában meglehetősen ritka, és ami van, azt is kivetette a nemzeti emlékezet. Ezért nem került soha színpadra. Soha nem volt időszerű, a közönséget érdeklő aktualitásokkal nem hangzott össze. Annyira nem volt aktuális drámának tekinthető, hogy még a cenzúra sem tiltotta be.
Az azonban a Bánk bánra való hivatkozás nélkül is érezhető, hogy a szerzőnek kifejezetten erős a színpadi tehetsége. A dráma kaotikus, következetlen, voltaképpen nincs központi vonala, szétesik. Egyes jelenetei azonban annyira vadak, hogy azóta se igen írtak ilyen színpadilag hatásos jeleneteket magyarul.
Először a kecskeméti Katona József Színház ajánlotta fel, hogy dolgozzam át a művet mai színpadra, ez különböző okok miatt nem valósult meg. A második javaslatot Ruszt József tette, aki évekkel ezelőtt már hozzákezdett a mű átdolgozásához. A Várszínház ajánlatát elfogadtam, mert azonnal kiderült, hogy mindenben egyetértek a rendezővel. Mai viszonyok között én is a kétszer ötven perces játékidőt tartom ideálisnak. Ruszt József is tisztában volt vele, hogy nem szokásos „átigazításról”, vagyis a nyelv modernizálásáról és dramaturgiai összevonásokról van szó, hanem voltaképpen ki kell találni a darabot, lehetőleg megőrizve Katona valamennyi vad, hatásos jelenetét, például a kockázást, a gyerekgyilkosságot és a gyerek megfőzetését, a szellem megjelenését stb. A fővonal, amelyre a mű épülhetne, az eredetiben következetlen. Titus alakjáról és Berenicéhez fűződő kapcsolatának motiválatlanságáról van szó, amely a cselekmény előrehaladtával képtelenségekhez is vezet. Én eleinte hajlottam arra, hogy az egész Berenice-vonalat hagyjuk el, Ruszt azonban, hatásos szerep lehetőségét érezve benne, ragaszkodott hozzá.
Az átdolgozás elején úgy gondoltam, hogy Katona nyelvét természetesen modernizálni kell. Ez azonban Katonáétól idegen szemléletet erőszakolt volna a drámára, valójában teljesen új művet kellett volna írnom Flavius: A zsidó háború című műve alapján. XX. századi mű született volna így, Katona művétől függetlenül. Rá kellett jönnöm, hogy a nyelvet, amennyire lehetséges, meg kell tartanom; ebből következett, hogy át kellett vennem jellemábrázolási technikáját, és ami fontosabb, naiv-romantikus szemléletét is. Kiderült, hogy ez a naiv, ma már mosolyt keltő szemlélet rendkívül nagy dramaturgiai terheket bír el, segítségével sok mindent el lehet mondani világról, emberről, amit a mai, ironikus-kívülálló szemlélettel soha. Az általam írt új jelenetek nemcsak stílusban kapcsolódnak az eredetihez, hanem azok is ennek a szemléletnek a termékei.
Ezáltal sokkal többet sikerült megőriznem az eredeti szövegből, mint kezdetben gondoltam. Nem a kegyelet vezérelt, nem is a megrendelő szempontja, mely szerint – érthetően – itt Katona műve a fontos, hanem Katona valóban kivételes drámai tehetsége. Arra törekedtem ugyanis, hogy elkerüljem az átdolgozások igen gyakori hibáját, a drámaiság szétoldását valamely képzelt erkölcsiségben. Az átdolgozott dráma szövegének így durván kétharmada eredeti vagy alig változtatott Katona-szöveg. Számos jelenetet sikerült csekély változtatással átmentenem ebbe a változatba. Néhány helyen megőriztem Katona szövegét, csak más szituációba helyeztem.Teljesen új jelenet mindössze három íródott (az esszénusok gyűlése, Eleazár és csapata öngyilkossága, a diadalmenet), ezek mind Flaviusból, vagyis Katona forrásából kerültek a drámába.
A kisebb változtatások kétfélék. Részben a szereplők szájába adtam pár pontos, Flavius által közölt adatot a háború pusztításairól, részben kihagytam drámailag mellékes motívumokat. (Berenice férjére való utalás, a színpadra nem lépő Nicanor halála, Titus családi állapotának taglalása), két szereplőnek markánsabb jellemet kölcsönöztem (Adiabeen és Júdás), kihagytam Mária önfeláldozását és Júdás halálát. Egyetlen szereplőt hagytam el, Mária kisfiát. Új szereplő nem került a drámába.
A legnagyobb dramaturgiai változtatás Titus és Berenice szerepét érinti, illetve Iosephus magatartásának az eredetiben is meglévő kétlakiságát hangsúlyozza. Berenice ellentmondásosságát megtartottam, de igyekeztem konkrétabbá tenni. Titus pedig, ebben a formájában, az átdolgozás terméke. Semmi sem maradt belőle a „jó királyból”, vagyis II. Endre előképéből. Erről mi másfél száz évvel Katona után már nem tudunk ugyanúgy gondolkodni. Az új Titust is igyekeztem azonban a naiv-romantikus szemléletben megfogalmazni.
Kidolgozhattam volna határozatlan, jó szándékú figurát is, mint Katona próbálkozott vele, ez azonban óhatatlanul epizálta volna a drámát, amelyben csak a tömbszerű, önmagukban drámai jelenetek éltek igazán. Így Titust is egyetlen jellemvonás felől ragadtam meg, úgy, ahogy Katona a többi figurát jellemezte. Unatkozó, amorális szörnyeteg lett belőle. A motívumok itt is Katonából, illetve Flaviusból valók. Gonosz játékaiért azonban engem terhel a felelősség.
A komolyabb dramaturgiai változtatások a drámának körülbelül ötödét adják. Aki már dolgozott át valaha színművet, tudja, hogy ennél kevesebb változtatás aligha elképzelhető. Mindamellett örülnék, ha láthatnám, milyen más átdolgozások lehetségesek. Az eredeti szöveg megtalálható bármikor, azt nem mossa el egy átdolgozás. Talán akad még vállalkozó.
Spiró György
Sötét. Rabszolgák játszanak fuvolán. Fény. Középen Titus ül a pusztaságban egyedül.
TITUS
Unalmas, gyötrelmesen unalmas az élet. Én, aki császár leszek egykor, amint atyám, a mostani császár utolsót ráng hörögve, császárként is unni, utálni fogom az életet mindhalálig. Ez a sivatag, itt, ez a pusztaság Jeruzsálem összerontatott falai alatt, ez az én otthonom, ez az én lelkem. Ez a nyivákolás a fuvolán e bús rabok által, ezek az én beszáradt könnyeim. Miféle csoda érhet még engemet, ki látom a gyilkolás minden indokát, hiszen az egymás kócbelébe vájó bábokat én rángatom, én uszítom merő unalomból?! Az istenek csapása rajtam, hogy számomra kiismerhető az ember, ez a vérengző vadaknál vérengzőbb vadállat. Átlátszó az ember. Egymásnak ugratom őket gyermekkorom óta, ők egymás nyakába mélyesztve metszőfogukat hemperegnek, ránganak soha másképpen, mindig ugyanúgy, unalmasan: életre-halálra. Mennyivel többet nyújtanak e téren a tigrisek, a hiénák, a hüllők! Azok játszani tudnak. Meglepetést okozni képes az állat, soha az ember. Kiszámítható az ember, mert bír az értelemmel. Én pedig, hogy múlassam időmet, eljátszom velük játékaimat újra meg újra, hol nősténybe, hol kanba mélyesztem karmomat, lázongó nedveimnek kutatván kiutat, és bámulom a kiszámíthatóság egyhangú csodáját:
egyformán zokog mind, aki veszít és fájdalmában nyüszít, a nyertes egyformán vijjongva nyerít, dobálva örömében tagjait, a haldokló sohase tud kitalálni mást: ráng és hörög, a csecsszopó visítva mászik ki a fényre, mindezt az emberi fajta söpredéke, a költő hazug szavakkal felmagasztosítja, hogy hatalmának örvendjen a mindenkori császár, a bábok bábja, e lárvák felkent uralkodója, kivé majd magam is leszek, ha orvul le nem döfnek egyszer. De nem döfnek le. Ezek engem? Ezek soha. Ezek csak emberek.
Jön Florus, kezében zacskó.
FLORUS
Rengeteg arany, uram! Menekülő zsidók cipelték a hasukban odaátról, mi szépen kimetéltük.
FLORUS
Kétszázból, uram. Ők bélbe kötve hozták, én bőrbe kötve hozom.
FLORUS
Én voltam a negyedik.
TITUS
Hárman szedjétek holnap. Úgy vélem, három hóhér is elég nekik. Ez most a tiéd.
Titus feláll, a zenészekkel el.
FLORUS
Menekülnek a férgek, hozzánk menekülnek: Levetik magukat a falról, szétloccsan az agyvelejük, széttörik a csontjuk, másznak hozzánk hason, a bendőjüket nyomja az arany. Azt képzelik, megvárjuk, míg kipotyog belőlük. Megvárhatnánk éppen, de hol marad akkor a kéj? Hol marad a visításuk, mikor a hasukból a belük kifordul? Mikor a szemük fennakad? Ha serpenyőbe vetném haláltusájuk látványát és ezt a pénzt itt, bizony a látvány többet nyom. De mindkettővel bírni nékem a legnagyobb öröm.
Jön Berenice.
FLORUS
Még egy menekülő. Nő. Meglátjuk, mivel viselős.
BERENICE
Erszényt vesz elő. Jótevő érc! Milyen szükséges vagy te a sors forgásához! Nélküled nem találni sem ügyeskedőt, sem hű hazafit, te parancsolsz a gonoszságnak, és erőszakos sírja vagy a becsületnek. Mily érdektelen volna az élet, ha te, arany, minden útfelen található volnál!
FLORUS
Mi jót hozol nekem, asszonyság?
BERENICE
Florus! Helytartó!
FLORUS
Berenice! Kis szünet. Mi hoz téged a római táborba?
BERENICE
Hogy felvilágosítsam dolgaidról azokat, kik személyedben vérengző vadat táplálnak.
FLORUS
Berenice most is a régi.
BERENICE
Florus is a régi.
FLORUS
Elfeledkezel magadról. Itt nem zsidók között vagy, zsidó királynő.
BERENICE
Bánod, ugye, hogy nem öltél meg hajdan a többi ártatlanok között?
FLORUS
Megtehetem ugyanezt későbben is.
BERENICE
Elbeszélem én szórul szóra, mit cselekedtél népemmel, te álnok!
FLORUS
Amit cselekedtem, arról számot adtam régen.
BERENICE
Számot adsz újra.
FLORUS
Ha nem volnának szépségeddel némely terveim, már halva feküdnél. De élve hagylak, mert hulládat bírni később is tudom, de bírni fogom előbb az élőt.
BERENICE
Én néked szerelmes csókot adok, de csak mikor függni látlak.
FLORUS
Ártatlant Róma nem bánt.
BERENICE
Ártatlanság! Minő szó vagy, hogy ilyen állatnak ajkára jöhetsz!
FLORUS
Berenice semmit sem vethet másnak szemére, ha az ártatlanságról kell szólani.
FLORUS
Mit keresel te most a római táborban? Nincs itt atyád. Nincs itt bátyád. Kivel fogsz itt hálni?
BERENICE
Rettegj, álnok, mert én Titus szívét elbolondítom, és ő első zálogául szeretetének a fejedet egy karóra döfi!
FLORUS
Sok szerencsét. Csak azt nem hiszem, hogy Titushoz engednélek.
FLORUS
Vélem kell jönnöd.
BERENICE
Félre, vagy torkodba ütöm e tőrt!
FLORUS
Nevet. A hősnő! Elveszi a tőrt. Ezért egy csókot érdemelsz.
FLORUS
Csak csendesen, édes párom. Mi már a mai világban nem ismerünk többé oly erkölcsöt, mely lármát jogosan ütne.
Jön Titus.
TITUS
Ki ez az asszony? – Berenice!
FLORUS
Ismered őt, vezérem?
BERENICE
Titus! Tégy vezérségedhez illő dolgot! Rabod leszek egész életemben, csak add hóhérok kezére ezen semmirekellőt, ne kelljen látnom többé!
BERENICE
Soha többé más kérésem nem lesz hozzád! Nézz a szemébe, fővezér, és látni fogod benne a miatta kiontott vérnek özönét.
TITUS
Különösen beszélsz, királynő.
BERENICE
Szabadítsd meg a földet az emberiség átkától! Elbeszéljem, mit cselekedett?
TITUS
Mindent tudok. Róma igazságosnak találta minden cselekedetét, és szabad lett.
BERENICE
Igazságosnak! A fösvénység e sátána addig gyötrötte a szegény zsidókat, míg kénytelenek voltak fölkelni ellene! Csalt, rabolt, tolvajlott, s míg a vének kéréssel járultak elébe, leöletett hatszázharminc férfit! Ártatlanokat! Én mezítláb, nyírt fejjel könyörögtem előtte kegyelemért, ő csak hahotázott, és folytatta az öldöklést esztelenül! Még római méltóságot viselőket sem kímélt meg e gaz, keresztre vonta őket is! A nép akkor lerombolta az Antónia-várat, nehogy Florus a kincstárba is betörjön. Nem ilyen helytartók védik Róma érdekeit vezér! A háborúnak oka áll előtted! Hiába csöndesítettem a népet mellet verve, jajongva, könyörögve, Florus újra és újra fajtalankodásra, rablásra vetemedett!
BERENICE
Tudod! Érzéketlen, te! Tudod!
TITUS
A zsidóság a dolgot csak azon oldalról nézi, mely a rómaiakat nem jó színben tünteti fel.
BERENICE
Húszezer embert végeztetett ki Florus összesen, húszezer embert!
TITUS
Mert fellázadtak szinte az összes városok.
BERENICE
Fellázadtak, fel bizony. Lázadni is fognak mindaddig, amíg ilyen helytartókat küld a nyakukra Róma!
FLORUS
Hogyan is tűrheted e beszédet, vezérem!
TITUS
Te csak hallgass, túl sok van a rovásodon
BERENICE
Ó, Titus! Hát emlékezel még Alexandriára, hol húgodnak neveztél becézve, jövendő fővezér!
TITUS
Sok éve annak, Berenice.
BERENICE
Változtam azóta? Kibontja a haját. Fölöttem nem múlnak az évek. Fölötted elmúltak-e vajon?
TITUS
Azt mondod: mezítláb, nyírt fejjel járultál Florus elébe.
BERENICE
Úgy könyörögtem hozzá hasztalan.
BERENICE
Úgy. És mezítlen lábbal.
TITUS
Emlékezel még rá kopaszon?
Florus zavarban.
TITUS
Semmi szőr se volt a fején?
BERENICE
Semmi, vezérem, semmi!
FLORUS
Nem nagyon. Éles késsel borotválta le.
BERENICE
Képzeld magad elé szégyenemet, Titus! Hajkoronám nélkül, én. Megborzadok most is, hogy visszagondolok. De vedd eszedbe, Titus, a kiömlött vérhez képest szégyenem szinte semmiség.
TITUS
Úgy, úgy. És most mit kívánsz tőlem, királynő?
BERENICE
Mentsd meg a várost, kérlek. Nyomorúság gyötri a várost. A bitorlók, kik engem is elűztek, a törvényt lábbal tiporják, hallatlan ínségnek okozói, hogy említeni is rettentő.
TITUS
Hallgass – fáj hallanom.
BERENICE
Tulajdon szememmel láttam: a férj a feleségnek, az ifjú szülőnek, az anya kisdedének szájából vonja ki az ételt, a végső enyhületért sopánkodó betegeknek kezéből ragadják el a pohárt, melyet szájukhoz visznek, hogy cseréppé száradt nyelvüket pár cseppel nedvesítsék!
TITUS
Ne tovább, kírálynő. Mit tegyek?
BERENICE
Foglald el utolsó rohammal a várost, iktass vissza királynői méltóságomba ismét, gyilkold le a bitorlókat, mind egy szálig!
TITUS
S mi hasznom ebből?
BERENICE
Rabszolgákat nyersz, fővezér. Ha várakozol, nem marad ember élve. Mi célod lehet avval, ha ezrek és ezrek halnak éhen, szomjan? Ha romhalmazra hágnak megkésve győző katonáid? Ha nem marad semmi rabolnivaló? Kit viszel Rómába a diadalmenetbe, ha valahány lakója csak van Jeruzsálemnek, mind felemészti egymást?
Jön Iosephus.
IOSEPHUS
Vezérem, Titus! Menekülő zsidókat mészárolt le Florus!
TITUS
Iosephus, barátom, mit hallok?
IOSEPHUS
Ó, Róma, miért nem fojtottad meg szülöttedet, mielőtt a nap keletjét láthatta volna! Némely zsidók, kik Jeruzsálemben az ínséget megunván hozzánk átmentették magukat, most megfeszíttettnek Florus parancsolatára!
FLORUS
Azoknak különleges vétségeik voltak, mint a fővezér is tudja.
IOSEPHUS
Másoknak alattomban kezüket vágatta le, és visszazavarta Jeruzsálembe, hol szökésük miatt szörnyen bűnhődni fognak.
IOSEPHUS
Másoknak – adj erőt, egek ura, a legrettentőbbet elbeszélnem –, másoknak, kiknek volt bátorságuk, hogy aranyukat zsebükben átmentsék, és találtak utánuk a szemétben párat, ebből Florus irtóztató gondolatra jött, és aki gyanúsnak tetszett előtte, annak hasát felhasíttatta, s belükben turkált a szerencsétleneknek az elnyelt aranyért!
TITUS
Iszonytató! Florus, mit tettél! S mindezt egy római, egy római tette! Vasra veretlek, megkínzatlak, átkozott!
TITUS
Hallgass! Ó, hogy a nagy lánc, mely az elemeket összecsatolja, széjjel nem szakadt ezen iszonytató cselekedetkor, és az egész teremtést fejedre nem omoltatja! Jupiter! S mindezt egy római cselekedte! Pusztulj innét! De előbb kihallgatlak, kínvallatásnak vetlek alá, átkozott!
Titus Florusszal el.
BERENICE
Miért bámulsz így rám, Matathias fia?
IOSEPHUS
Valójában nem tudom, Agrippának lánya, szerencse vagy szerencsétlenség hoz-é tégedet ide – meglehet, egyszerre mind a kettő.
BERENICE
Te azon bámulsz, ájtatos ember, mi hoz ide engemet, én pedig azt kérdezhetném tőled, hogy mi hozza az ellenség táborába a buzgó zsidót?
IOSEPHUS
Gúnyolódásod nem érdekel. Tudhatod, fogságba estem.
BERENICE
Félénk lelkű! Másoknak volt bátorságuk élve az ellenség kezébe nem esni! Ó, bolondok, kik papra bíztátok szerencséteket!
IOSEPHUS
Én a két Galilea kormányzója voltam! Negyvenkét napig védtem vitézül Jotapatát! Aphaca, Samaria, Gadara már mind elestek, de Jotapata állott! Hasztalan rohant az ellenség reánk, mindenkor visszavettettek, magát Vespasianust, Titus fővezér atyját sebekkel megrakva vitték el városunk alól a római táborba! Éheztettek minket, ostromgépek sokasága jött ellenünk, tócsákba gyűlt a vérünk a vár alatt, de így is csak árulással tudtak betörni. Így lett vége Jotapatának.
BERENICE
És Iosephus Flavius dicsőségének.
IOSEPHUS
Nem! Azt még Jotapatának omladékai sem temethették el! Én egy kútnak üregébe vontam magamat negyven társammal, azon elszánással, hogy inkább ott vesszek, mintsem a rómaiak közé essem. Soká rejtőztünk ott, nekünk évek múltak lenn a mélyben, másoknak kint három nap csupán, míg rejtekhelyünk végre kitudódott – egy asszony árult el. Készítették a rómaiak a tüzet, hogy a kútból kifüstöljenek, mert hasztalan szólítottak minket megadásra – ekkor javasoltam én társaimnak, hogy mindegy immár, adjuk meg magunkat. Mert szép dolog a hősiesség, de holtak ritkán tudnak vitézkedni, és van olyan helyzet, midőn az áldozat értelmetlen.
BERENICE
Most hát Iosephus Róma érdekében vitézkedik.
IOSEPHUS
Nem úgy, asszony! Mert társaim a megadást, mit javasoltam, elvetették, én pedig a többséggel tartottam, mint vezérhez illő. Sorsot vetettünk akkor, és akire a sors keze rámutatott, azt szomszédja ledöfte. Így haltunk sorra, egymás után…
BERENICE
Látom én, így haltál te is.
IOSEPHUS
Mert a sors, a végzet, Izraelnek istene megóvott! Utolsónak maradtam a sorban véletlenül egy társammal – és nem maradt már időnk sorsot vetni, ránk törtek a rómaiak, társamat leölték, engemet pedig nyomban a római táborba kényszerítettek.
BERENICE
Nagy játékos voltál mindig, ájtatos ember – ugye, a kockát is te vetetted mindannyiszor? Hogy most hazád ellen munkálkodjál!
IOSEPHUS
Rútul megcsalod magadat, Berenice. Én Títust ide azért követtem, hogy amennyiben lehet, ezen szép Jeruzsálemnek ha tökéletes boldogságot nem is, legalább enyhülést szerezhessek. Szüntelen a falak alatt járok, életem veszélyeztetésével szólítom a zsidókat a maguk megadására, Titust pedig kegyességre buzdítom, az ostromtól tartóztatom – hazám ellen munkálkodom-é?
BERENICE
Igen, Iosephus, mert a zsidóságnak jobb lenne már a végső vereség. Kisebb véráldozattal a nagyobbtól megmenekülnének. Én azért jöttem ide, hogy Titust a mielőbbi ostromra rávegyem.
IOSEPHUS
Királynő! Néped árulója vagy!
BERENICE
Mulatságos áruló szájából hallani e vádat. Ha áruló nem vagy, hogyan maradhattál életben az ellenség táborában?
IOSEPHUS
A sors akarta így. Midőn elfogtak, jóslatot mondtam Vespasianusnak, vezérünk atyjának, mert előre láttam, hogy rövidesen császár lesz belőle.
BERENICE
Ő pedig elhitte, a hiú lélek.
IOSEPHUS
Nem hitte el azonnal. De én megmondtam neki, hogy megjósoltam azt is jó előre: Jotapata a harc negyvenhetedik napján fog elesni, és e jóslatom megtörténtét a zsidó foglyok igazolták előtte.
BERENICE
Összebeszéltetek.
IOSEPHUS
Nem lett-é valóban Vespasianus a császár? Kétled-é, hogy előttem a jövőnek titkai nincsenek?
BERENICE
A jövőt úgy forgatod, ahogy akarod, ím mit sem tudsz a jelenről. Tudod-é, mi folyik Jeruzsálem falai között? Az erősebbek mint a kutyák a ganéjon rágódnak, és ha a bitorlók fegyveresei meglátják, marokkal szorítják ki a falatot a torkukból. Nyersen rágódnak szegények bezárt pincéikben az elrejtett, penészes gabonájukon – mert ha füstöt látnak a katonák, elragadják az ételt a tűztől, és a tulajdonos jószívűségét karddöféssel jutalmazzák. Az erőtlenek négykézláb mászkálnak egy morzsa ganéj után, és jaj a boldogtalannak, ha a vérszomjúzó bitorlók meglátják őket: „vágjátok agyon az erőtleneket, mit kínlódjanak!” – ezek az ő szavaik.
IOSEPHUS
Irgalmatlan! Mit mészárlod szívemet!
BERENICE
A te elaggott szülőid is!
BERENICE
Egy szűk toronyban sínylődnek, tőled várván szabadulásukat onnét, hová miattad zárattak!
BERENICE
Gondolod-é, hogy a téged utáló Jeruzsálem nem fogja őket feláldozni, mielőtt segítségükre lehetnél? Láttam őket a toronyba kísértetni, körülnéztek még egyszer a világban, és hangoztatták mosolyogva egymásnak.
IOSEPHUS
„Van egy jutalmazó isten – egy halhatatlanság:” Ezek atyám szavai. Én nem zúgolódom.
BERENICE
Megvetlek tégedet! Megvetlek, mert gyávaságodat hazug, utálatos elveiddel palástolod utólag, és ha rád nézve vészes vállalkozásba fognál, visszarettensz, még ha szülőid pusztulása is az ára! Udvarolsz az ellenség vezérének, ki hosszú idő óta egykedvűen éhezteti a várost, szülővárosodat, halálra ítélve benne mindenkit, aki él még.
IOSEPHUS
Engem Titushoz háládatosság kapcsol: életemet mentette meg közbenjárása atyjánál. Én életemet, míg bírhatok vele, szererencsétlen honfitársaim életének hosszabbítására tettem, noha elbízakodottságukban, hevességükben nem érdemlik ezt. Nem a zsidók ínségének fő oka, hanem ők maguk.
BERENICE
Ők maguk, ugye? Mint római szólasz róluk, és már észre sem veszed magad. Szégyen, gyalázat.
IOSEPHUS
Te pedig Titust néped kiirtására sarkallod – szégyen, gyalázat. Mit keresel itt, zsidók királynője? Elkergettek a lázadó zsidók – neked kötelességed volt vésztörvényszékük elé állani és halni kezeiktől, mert ők is a te néped. Te azonban árulójuk lettél. Nem vagy már királynő, Berenice! Az enyém semmiképpen!
BERENICE
Háládatlan, lázadó senkiházi! De ne félj, elbolondítom én Titus szívét, és az első, kinek fejét kérem, a tiéd lesz, áruló pap, szülőidnek méltatlan fattya!
Jön Florus.
FLORUS
Fogoly zsidóink, szűnjetek most, fővezérünk hívatja Iosephust.
IOSEPHUS
Megyek hozzá, és elmondom: óvakodjék Berenicétől. El.
BERENICE
Mondd csak, mondd! Nekem nagyobb a hatalmam fölötte, én nő vagyok! – Tehát te még cipeled tagjaidat a földön, átkozott!
FLORUS
Látod, asszonyom, a fejem még nem karóra való. – Királynő, királynő, hogyan is képzelted uralkodó létedre, hogy helytartóit büntetheti Róma! Kételkednem kell királynői jártasságodban, asszonyom. Mivé lenne a birodalom, ha orgyilkos, bűnöző, vérben és rablott aranyban tobzódó hivatalnokát nem védené meg mindenáron? Ki vállalna helytartói méltóságot ezentúl? Zsoldosnak sem állna senki ha nem szabad a rablás. Az én fejem csak akkor hull, mikor Rómának vége lesz. De nem fogod megérni e percet, asszonyom. Eltart ez így századokra, mert a birodalom pillére a gyilkosság, a rablás, és birodalmamnak én büszkesége vagyok.
Jön Titus.
BERENICE
E torzszülött még él! Népem gyilkosa, Róma nevének szennyfoltja él! És Titus hagyja ezt!
TITUS
Királynő, a szörnyű vádakat, mik Florusra zuhognak, felfogni képtelen vagyok. Ő tagad. Az indokom azonban, hogy semmi módon vádaskodásnak hinni nem tudok, az képzeletem gyöngesége. Emberről ily vadállati tetteket nem képzelek.
BERENICE
Te jó vagy, emberséges, kegyelmes, mint igaz római. Ha szobrot állít néked egyszer hazád, legjobbik énjét szemlélheti benne sok-sok eljövendő nemzedék.
TITUS
Berenice, terhes a hízelgés szívemnek.
BERENICE
Igazságomat így nevezned sértő.
TITUS
Nem akarlak bántani, királynő. Ha szobrot kapok egyszer, bizton tudom, hogy bronzkönnyek peregnek majd szeméből. Meglehet, jó vagyok – de búskomor bizonnyal. Imént is egész valómat feldúlták Iosephus hírei – királynő, való, hogy szülei toronyban sínylődnek?
TITUS
Egek. Bizalmas barátom szívét micsoda görcsbe ránthatta e hír.
FLORUS
Borzasztó dolog a háború. Ó, bárcsak béke, béke lenne már!
BERENICE
Ne halogasd a végső támadást, vezér! Láthatod: a tirannusi kényszer mivé teszi a szenvedő zsidókat. Megmentőjük légy, ők istenkét imádnak majd ha baráti, segítő sereged a lázadó zsidókat szétveri.
TITUS
Megszomorodva a fejedelem elől egy embernek se kelletik elmenni.
TITUS
Florus, menj, fúvasd meg a harci kürtöket. Kezdődjék tehát az utolsó ostrom, majd mikor a parancsot kiadom.
Florus el.
Berenice, megosztom véled gondjaimat. Kétségek között hányódom. Két zsidó bizalmasom, egy királynő és egy főpap buzdít engem népét megmentenem – egyikőjük békével, másikuk háborúval érvel, de én, pártatlan római, mit tegyek? Ó, bárcsak átérezném szenvedésteket, mit, magam hasonló szörnyűséget sosem tapasztalván, nem tudok. Képzelhetetlen iszonyat, hogy kopasz fővel járultál egy bőszült fenevad elébe.
BERENICE
Nyugtasd bokrosodó képzeletedet, uram – engedd nekem, hogy hajammal beborítsam tűnődő homlokodat, hogy hajammal, mint egykor, sok éve már, most ismét megkoronázzalak.
TITUS
Nincs ideje most a szép emlékezésnek, bánatom, érzem, múlhatatlan.
BERENICE
Haját Titus fejére borítja. Hajamnak selymessége mit sem változott – a te homlokod ráncos lett azóta. Érzed bőrömnek illatát? Még alexandriai tenger sója borítja, ízleld ismét.
TITUS
Nem szabadulhatok nyírt fejed képétől, holott el nem képzelhetem. Micsoda szörnyűség hajkoronád nélkül látni téged. Bizonnyal aki látta, hatalmas haragra gerjedt.
BERENICE
Feledd ezt, Titus. Hadd csiklandjalak hajammal.
TITUS
Nem! – Kérlek, Berenice, vedd ez ollót (Ollót vesz elő.), és nyírd le újra teljesen.
TITUS
Akarom, hogy szégyened látványa erőt vegyen államférfiúi megfontolásaimon, hogy büntethessem Florust érdeme szerint. Vedd ez ollót, éles. Kérlek, tedd meg.
BERENICE
Haragodban mit teszel majd?
TITUS
Megbüntetek minden vétkest, zsidót, rómait egyaránt.
Berenice elveszi az ollót, és vagdossa a haját, míg kopasz nem lesz teljesen. Titusz elégedetten figyeli, fokozatosan izgalomba jön.
TITUS
Még azt a tincset ott, királynő. Úgy. Most hadd szemléljelek.
Forgatja a szégyenkező Berenicét.
TITUS
Mutasd, hogyan térdepeltél Florus előtt.
Berenice letérdel.
BERENICE
Zokogtam. Könyörögtem. Csúsztam a porban.
TITUS
Könyörögj úgy, mint akkor tetted.
TITUS
Nevetlek, királynő. Csúszol a porban előttem, és nyikkanásra se nyílik az ajkad!
TITUS
Itt fetrengsz előttem csupaszon, mint a féreg, te, a zsidók királynője! Mulatságos.
BERENICE
Gyűlöllek téged is, álnok, alattomos, képmutató hiéna! Ilyenek a rómaiak mind! A hazugság, a vérontás birodalma a tiétek, a rablás ott fészkel a véretekben, gyávák vagytok menthetelenül, kell a torz lelketeknek porban fetrengve látni megalázott állapotában azt, aki nemesebb nálatoknál! Átok reátok! Átok a meggyilkoltak, megcsonkítottak nevében, és azok nevében is, kik csak ezután kerülnek húscafatos karmaitok közé!
TITUS
Felzokog. Borzasztó! Kibírhatatlan! Iszonytató!
Berenice zavartan nézi a zokogóTitust, aki melléje térdel.
TITUS
Hogy ilyen szavakra sem lágyult meg Florus keményszíve! Ó, királynőm, galád embernek kell annak lennie, ki e látványt gond nélkül hordja emlékezetében azóta is. Hiszek neked, királynő, minden vádat elhiszek. Aljas, förtelmes Florus! Hogy ilyen emberekkel kell nekem Rómáért harcolván egyeznem, az a sors csapása rajtam.
BERENICE
Egyik szavad más szavadat cáfolja.
TITUS
Én az előbb Florusként viselkedtem, édes Berenicém. Lám, te is annak tartottál engemet, súlyos átkot mondván arra, kinek valaha lábainál térdepeltél. Hiszem, hogy Titust ilyen átokkal sújtani soha nem tudnád.
BERENICE
Nem. Nem hiszem. Titus erre nem szolgál okkal.
TITUS
Becsülöm áldozatodat, királynő. Gyönyörű hajéked holtan hever a porban, a fény visszataszítóan csillog tar koponyádon, nőiséged szinte kétes, férfi undor nélkül nem nézhet rád – és te meghoztad e legnagyobb női áldozatot néped érdekében. Becsüllek, Berenice. Elfordul. Menj most, kérlek, előlem, e látvány felkavarja gyomromat. Kérlek, akkor jöjj csak elém, ha szép hajad ismét a csípődig ér.
BERENICE
Elküldesz engem, hajdani kedvesedet? Kit becsülsz, hiszen sorsa könnyekre fakasztott? Hová küldesz engemet?
TITUS
Hol nem látnak ilyennek.
BERENICE
Ígérem, nem kerülök színed elé, ha mind Florusnak, mind Iosephusnak fejét karóba ütteted.
TITUS
Bárcsak megtehetném, Berenice.
TITUS
Nem tehetem, királynő. Az ember háborgását a fővezéri lehűti.
BERENICE
A hajamat hiában nyírtam el?
TITUS
Nem, nem hiában. Visszafordul felé. Így tetszel nekem. Én szeretem a torzat. Minden vágyam teljesülve volna, ha egyúttal púpos lennél, Berenicém.
BERENICE
Förtelem fattya, most meghalsz!
Berenice az ollót Titusba akarja döfni, Titus lefogja, fogva tartja.
TITUS
Te igazán meg akartál ölni?
BERENICE
Ó, hogy nem sikerült!
TITUS
Ó, Berenice! Csupán te tudtad azon érzést énbennem ismét felébreszteni, mely az én első feleségem halálával a hidegség hamujába temetődött, s melyet nemrég elhajított második feleségem sem tudott lángra gerjeszteni. Törvényeink szerint én szabad vagyok – te légy győzedelmeimnek koronája, Berenice!
BERENICE
Ölj meg inkább, kérlek!
TITUS
Én téged igazán szeretlek – akarsz-é engemet holtig boldoggá tenni?
TITUS
Akarsz-é feleségem lenni?
TITUS
Ó, Berenice, te nem szeretsz engem!
TITUS
Csupán te tudtál egy életbe, melynek célja nem volt, valódi célt alkotni – ez a szenvedély. Érzem, hogy élek – egy érzeményért, melyet ezrek és ezrek nem éreznek. De csakugyan élnek-é azok? Nem! Csak félig él, ki nem szeret. Csak midőn két egyenlően érző szív tesz ki egy életet, csak akkor van az élet a maga tökéletességében.
BERENICE
Mikor szólasz komolyan, mikor nem?
TITUS
Te kételkedel bennem. Ez lesújt. Hát ilyennek ismertél meg valaha? Te nem ismersz engemet, így társam sem lehetsz. Ó, nem ezt vártam az élettől! Elengedi, elfordul.
BERENICE
Hátulról megöleli. Én szeretlek!
TITUS
Jer, királynő, a frigyet híveinknek megjelentjük!
Mindketten el.
Jön Simon.
SIMON
A gyehennára veletek, veszett éhezők! Hát hogyan elégítselek én ki benneteket? Mit ordítoztok a fülembe segítségért? Hatalmamban vagyon-é Mózes vesszeje, hogy nektek vízforrást szerezzek? Igyatok vért! Korbácsoljátok egymást a sírásig, és könnyeteket adjátok sikoltó gyermekeiteknek. Vagy ha irigyli ezt tőlük tulajdon szomjúságotok, csapkodjátok őket a falhoz, és igyatok vért. Ha pedig könyörületes szívetek vagyon, a véneknek és betegeknek verjetek karót a torkukba, hogy ne kínlódjanak a világon. Menjetek innét! mert akit utolérek, megsüttetem és feltálalom a többinek!
Jön Adiabeen.
ADIABEEN
Uram, jó, hogy itt talállak –
SIMON
Neked is csak olyan bolond természeted van, hogy csak úgy tudsz életet tartani, ha baromként más barmot hánysz a gyomrodba! De csak rajta, ti istenek! meglátjuk, milyen isten erősebb, az övék sokasága, vagy a miénk, az egyetlen! És ha el fog Jeruzsálem esni, akkor is ölni fogok, amíg csak utolsó csontjaimat emelhetem! Bár olyan mélyen gázolhatnék vérben, hogy a színén buborékot fújhatnék, és azokat epémmel együtt köphetném a rómaiak szemei közé, ők pedig szemük világát a vérrel törölnék ki gödréből!
ADIABEEN
Uram, ha megszűntél, jelentenék.
SIMON
Ismét ellenséges mozdulatok?
ADIABEEN
Nem, uram, hanem a templomban lárma történt.
ADIABEEN
János elrabolta az edényeket.
SIMON
Jól tette. Az éhség kényszerít.
ADIABEEN
De mi haszna? Van mit venni érte?
SIMON
Legalább az sem marad az ellenségnek.
ADIABEEN
Eleazár a seregével ellene szegült.
ADIABEEN
Mert János a kincsből senkinek sem adott, csak a maga felekezetének.
SIMON
Halál és bélpokol! azt ne tegye!
ADIABEEN
A papság széthasogatott ruhával rohant a nép köze, melynek csüggedése háborgásra változott. Az aggok a róluk megfeledkező Istent káromolva ősz fejüket a templom falába verik.
SIMON
Nevet. Már ez szép dolog. De a kincsből mind, aki kardot visel, egyaránt osztozzon. Hadd dögöljenek a többiek. Megyek osztozkodni – és megtekintem, milyen cifráságokat fest az emberi vér és agyvelő Salamon atyánk dicső épületén. El.
ADIABEEN
Ilyen emberekért ontsam én a véremet? Ezek hát az elöljárók, kiknek tisztelését Mózes parancsolta? De mi gondom velük, én a templomot védem, én Jeruzsálemért hadakozom, és ha nem lesz is Jeruzsálem, sem templom nem lesz, a templomot akkor is védem, holtom után is: földből előmeredő csontjaimmal döföm keresztül az idegent, ki a templom felszántott helyére hág!
Jön Mária, karjában alélt kisgyermek.
ADIABEEN
Boldogtalanok! mit kerestek itt?
ADIABEEN
Szerencsétlen előttem merészled ezt mondani? Nem tudod, hogy az éhenhalókat agyonütni kötelessége a katonának?
ADIABEEN
Dögöljek éhen helyetted én? Szánakozom rajtad, mást nem tehetek. Hallod? A lármás vezérek errefelé tódulnak, siess, boldogtalan, vagy odaleszel gyermekeddel együtt.
MÁRIA
Hozzájuk akartam folyamodni.
ADIABEEN
Fuss, fuss, siess!
Adiabeen kivonszolja a gyereket hordozó Máriát.
Jön Simon, János, Eleazár seregekkel.
SIMON
Halál és bélpokol! – énvelem mertek ellenkezni!
JÁNOS
Te adj számot a kiontott vérről – különben mi gondom arra.
Kardot rántanak.
ELEAZÁR
Közébük áll. Megálljatok, különben a fejeteken rontatom össze kardjainkat!
JÁNOS
Aki valamit szerez, bírhatja. Ez még a római táborban is így van.
SIMON
Aki a közösséget fosztogatja, az tolvaj és keresztfára való.
JÁNOS
Saját ítéletedet mondottad önfejedre. – Eleazár, állj félre közülünk, mert én ezt a vérszomjúzót reszketni tanítom.
JÁNOS
Reszketsz, vagy sem, mi gondom arra. De az én akaratom, az fog teljesedni, vagy minden kincset a Jordánba hányok, és mindent összerontok magam körül, ha mindjárt az lészen is utolsó órám – mi gondom nékem arra!
SIMON
Majd én megnyitom a kapukat Titusnak, és egyaránt gázolok baráti és ellenséges vérben!
ELEAZÁR
Alávaló nyomorultak, kik kényetekért hazátokat rontjátok össze!
SIMON
Midőn már erőm az öldökléshez nem lesz, felhágok akkor az emberi testek halmazára, és vért frecsegő torokkal fogom győzedelmi énekemet ordítani! Mert boldog, aki uradalmával együtt hazájának és népének is láthatja végső pusztulását!
ELEAZÁR
Nem ismertek engem? Ha magamat erőszakkal a háládatlan Jeruzsálem fejévé tudtam tenni, titeket is meg foglak zabolázni, hisz annyira vagytok alattam, mint Mózes alatt a nép, midőn ő a sínai hegyen állott!
SIMON
Eleazár, zabolázd inkább kevélységedet!
JÁNOS
Mi gondom nékem arra!
ELEAZÁR
Az én felekezetem volt az, mely magára merte venni mindjárt a veszedelem elején a szabadságért harcoló zelóta nevet, illő tehát, hogy első is maradjon, és aki ellenkezik ezentúl, összetörőm és - szaggatom, és ha az ínség egész Jeruzsálemet semmivé teszi; az utolsó, aki mint cédrus egyenesen áll meg a falon, az a zelóták feje, Eleazár lészen!
JÁNOS
Ej, mi gondom nékem arra! El a csapatával.
SIMON
Utána! Utána! El a csapatával.
ELEAZÁR
Gyilkolni mind a más felekezetűeket, asszonyokat, véneket, kisdedeket egyaránt! El a csapatával.
Jön Adiabeen, Júdás, kísérők, valamennyiük fején csuklya.
ADIABEEN
Lehajol. Emberhaj. Megálljunk. Ez itt szent hely.
Valamennyien leülnek, csak Adiabeen áll, kötényt ölt fel, baltát vesz elő.
ADIABEEN
Esszénusok, testvéreim! Ítélkezhetünk, mert százan összegyűltünk, és közöttünk mind a négy fokozatban levők egyaránt találtatnak. A tárgy, melyről szavaznunk kelletik, sajnálatos. Egyik testvérünk vétett felekezetünk törvényei ellen. Tetten érték őt, midőn egyedül étkezett, senkivel meg nem osztva eleségét. E vétség magában is súlyos: megszegte közös étkezésünk szabályát. Más vétséget is elkövetett azonban, mert látták, hogy étkezés előtt nem imádkozott.
Zúgás.
JÚDÁS
Mardosott az éhség!
ADIABEEN
Testvérünk ezúttal is vétett felekezetünk törvenyei ellen, mert szólt, mielőtt szólhatott volna. Az önmegtartóztatás parancsa ellen vétett korábban is, most is. Bűnét az imént másodszor követte el, ez súlyosbítja helyzetét. – Testvéreim, fájlalom az ő ballépését. Ismerjük őt valamennyien. Az egyévnyi próbaidőt derekasan kiállta. Titoktartásban jeleskedett. Nem házasodott meg. Nővel soha nem érték tetten. A gazdagságot megvetette. Vagyonát, amije volt, megosztotta velünk. Ruháját, amióta keblére vonta őt felekezetünk, nem váltotta, nem tisztálkodott. A józanok életét élte. Elmondhattam mindezt boldogan, mer testvérem védélmére mondhattam el. A bűn azonban bűn, bárki követte el. A körülményeknek felekezetünk erejét, hitünk mélységét változtatniuk nem szabad. Rendkívüli a helyzet, de felekezetünk már számos nehéz próbát kiállt. Mi valljuk, hogy e mostani próbát Isten küldte reánk, hogy hívei megpróbáltassanak. Istenünk tette, és nem a végzet, mint azt a farizeusok állítják csalárd módon, istenünk tette, és nem az emberek szabad akaratából lett így, miként azt az álnok szadduceusok hangoztatják. Testvérünk pedig nem állta az Istentől való próbát. Ezért kegyetlen ítéletre javaslom testvérünket:
közösségünkből kivettessék, ételt senkitől el ne fogadjon, füvet legelve vonszolja magát kebelünkön kívül, mígnem a halhatatlanság birodalmába röppen a lelke. – Most, bűnös testvérem, téged illet a szó. Védekezz, ha tudsz.
JÚDÁS
Feláll. Bűnömet nem tagadom. Mardosott az éhség, és a rothadó maradékot megpillantván ima nélkül esett rá elgyöngült testem. De tudom, hogy éhség gyötör mást is, mindenkit, titeket is, testvéreim; mind a zsidókat, éhségem tehát nem menti cselekedetemet. Töredelmesen bevallom bűnömet, és tőletek csak azt kérem, mi felekezetünk nagy törvénye: könyörületet. Ha római kínozna, nevetném, amint vértanúink tették eddig és teszik ezután is, mert nagy a mi erőnk: mi hisszük, hogy lelkünk nem halandó. De az bírhatatlanul fájó, ha hitsorsosa kínozza az embert. Ezt is elviselném örömmel, ha nem tudnám: testvéreimnek még hasznára válhatok elevenen. Ezért kérem a kegyelmet, a köz, a felekezet érdekében, szentül fogadván: többé nem fogok botolni.
ADIABEEN
Érveid értelmesek. Ha felekezetünk itt lévő, tagjait az ész belátása kormányozza, ügyed nyerve van, noha ennél értelmesebb érveléssel mondhatnám azt is: kiűzetésed közülünk, tehát majdani éhhalálod a szűkös javakból többet juttat: társaidnak. De ítéljenek ők. Én csupán azt forgatom elmémben; vajon értelmes gondolkodás tartja-é fönn felekezetünket? Vajon ebben vagyon-é a mi hagyományunk? Így erősebb testvéreink joggal öldösnék le gyöngébb társainkat, hogy ne éhezzenek tovább. Ami azonban bennünket összekapcsol, az a hit, az a vallás, az a templom, bennünk, valamennyi testvérünk lelkében. Ez a mi hagyományunk. S ha valamely testvérünkben e templom összedől, azt menteni sem erőnk nincsen, sem jogunk. Mi közös templomot választottunk magunknak. Elődeinktől, sok ezeréves templomunk építőitől törvényeket kaptunk örökül. Ha ki vét ezek ellen, ám építsen magának oly templomot, melyet szolgálni képes. De a mi templomunk érintetlen maradjon tőle! Nincs éhség, nincs ínség, mely templomunkat porba dönthet. – De minek mondom mindezt? Tudjuk jól valamennyien. Ítéljetek hát testvérünk dolgában. Leül.
JÚDÁS
Kis szünet után. Nézzetek lelketek mélyére, irigység vagyon benne, mert én ettem, és ti nem. Az irigység is bűn, törvényeink ellen való! Bűnös indulatra nem szabad ítélni!
Csönd. Szünet. Júdás leszaggatja magáról a csuklyát, Adiabeen elveszi tőle.
ADIABEEN
Testvérünk ítélt önmaga fölött. – Testvéreim, induljunk dolgunkra. Volt testvérünk szintén menjen a maga dolgára. – Kérlek benneteket, imádkozzatok elhunyt testvérünk lelkéért.
Adiabeen és csuklyások el.
JÚDÁS
Vagyok én olyan hithű, mint ti vagytok, irigyek! Füvet legeltek hamarosan valamennyien! Bosszúmat római fegyverek hozzák! Én vitézül hadakozom ellenük majd, ádázabbul, mint bíráim képesek! Meglátjuk, ki a bűnösebb, testvéreim, mert bűnösökké váltok mind, bűnösebbé nálamnál, de én kegyelmesebb leszek hozzátok, mint voltatok ti, irigyek, férgek, hozzám! El.
Jön Mária a gyermekével a karján.
MÁRIA
Itt bizonyosan találni étket – lásd, kicsim, itt hajfonatok vannak – játszódj velük, míg étket nem találunk. Nem játszol velük. Nem vagy jó gyermek. Hallgatsz szemrehányón, holott én csakis neked keresem az ételt!
Jön Simon katonákkal.
MÁRIA
Vezér. Egy falatot csupán!
SIMON
Átkozott légyen a ti sápadt arcotok! Nem tudjátok, hogy én ezt utálom? Undorító éhező vázak! Asszony, egy keresztfára függesztelek, és nyakadba akasztatom a gyermekedet!
Simon a katonákkal el.
MÁRIA
Látod ezek jó emberek voltak, nem bántottak minket. Jó jelnek vélem. Akad majd olyan ember is, ki mindenét megosztja vélünk.
Jön Eleazár, katonákkal.
MÁRIA
Tudom én azt? Éhező, karjában éhezővel. Tudom, te ki vagy: a kevély Eleazár. Atyámat is így hívták – jó ember volt. Gonoszak közt is kevésbé gonosznak kell lennie, kit Eleazárnak hívnak.
MÁRIA
Eleazár lánya, Mária – születésem helye Vatezobra, túl a Jordánon – az ellenség elől futottam Jeruzsálembe, mely nyitva volt ősi törvény szerint minden menekülőnek, de itt –
MÁRIA
Csak éhségre találtam.
ELEAZÁR
És én etesselek meg? Nem látod? Magam is fosztogatásra indultam felekezetemmel.
MÁRIA
Ó, ha sikerrel járnál!
ELEAZÁR
Nektek adjam? Vessz el gyermekeddel! Értetek talán az enyémek közül éheztessek egyet is?
MÁRIA
A neved szeretetre méltó – erős vagy, szép vagy – adj ennem, én is szép leszek! Rabszolgád leszek, ágyasod!
ELEAZÁR
Becstelen asszony! Szebbekben dúskálhatok kenyérhajért, mint te vagy! A gyönge vesszen mind. Kétségbeesés legyen a sorsod.
Eleazár el a katonákkal.
MÁRIA
Ez volt az utolsó? Nem lehet. Fiam, ne sírj! Rázza.
Ne légy oly hallgatag! Harapdáld le tulajdon testedet, ha éhes vagy! Mi közöm nékem hozzád? Ki tehet róla, hogy testemből egykor kiszakadtál? Ha Isten akart, Isten is veszejt el, hogy ne hurcoljalak magammal, átkozott! Boldogtalan féreg, minek jöttél a világra? Éhség, éhség! Tigrist volnék képes széjjelszaggatni! – A háború, a nyomorúság, az ínség, a zsarnokság közepette minek élnél? A rómaiak közt rabszolgaságra jutsz, az éhség pedig előbbre való a szolgaságnál, s mindezeknél iszonytatóbbak a tirannusok!
Jön Simon katonákkal.
SIMON
Az asszony a gyermekével! Még élnek az orcátlanok? Közelebb megy, felnevet. Hagyjátok őket, kínlódjanak még kicsit, ezek már érettek a halálos tusára. Menjünk tovább, túl sok az élő még. – A gabonát, mit elloptak a többi vezérek és mi megleltük, fel kell gyújtani. Hadd égjen. Dögöljön éhen mind. Ha pusztulunk is, pusztuljunk mulatva.
Simon a katonákkal el.
MÁRIA
Utálatos, ártatlan arc, minek bámulsz rám égő, tiszta szemekkel? A keresztfára szültelek én téged? Nem, mert nem hagyom. Ez van még hátra az ínségből, legyen meg tehát.
Megfojtja a gyermeket, el.
Tűz gyullad, Rómaiak jönnek ételekkel, nevetve mutogatják, közöttük jön Iosephus is, a nézőkhöz beszél.
IOSEPHUS
Kegyelmezzetek magatoknak, társaitoknak, a templomnak és a hazátoknak! Ne legyetek kegyetlenebbek az idegeneknél. Adjátok meg magatokat – előttetek nem újság már és nem ismeretlen a szolgaság. A szerencse most a rómaiakhoz költözött, és az Isten, ki az uradalmat mindenkor a nagy hatalmak révén gyakorolja, most Itáliában vagyon. Hiszen már részben elveszett a város, még egy ostrom, és minden rommá lészen – vagy ha ez meg nem történne is, éhségtek fog a rómaiak mellett harcolni! – Ti úgy gondoljátok, hogy én az árulótok vagyok. De tudjátok meg: rég semmivé lett volna Jeruzsálem, ha én, Iosephus Flavius a római táborban nem volnék. Kínjaitoknak s mi ezzel egy: élteteknek hosszabbítója én vagyok. Fáj nékem az egyik, boldogít a másik. Nyomorultak, gondoljátok meg: ki ellen berzenkedtek? Mikor nem volt az Isten oltalmazótok, ha megbántattatok? Jussanak eszetekbe Istenünk és Atyáink csodatételei, midőn e szent helyet veszély fenyegette! Voltak csodák, igen, de mostan csoda nincs, lássátok be tehát, hogy ti nem a rómaiakkal: ti az Istennel magával ellenkeztek! Néktek szárazak voltak eddig a források e vidéken – Titusnak bőven öntik vizeiket. Földjeitek bőven teremnek most is – de ott már római kéz arat! Úgy vélem tehát, hogy Isten elhagyta ezt a helyet, és a rómaiakhoz költözött, kik ellen ti most lázadtok. Lázadtam én is,
és volt célja e harcnak: kicsiny nemzet a csekély engedményt is véres harccal vívhatja csak ki az óriás ellenében. De van határa e harcnak, ez a belátás és az indulat határa, mely az Istentől pártolt nagy nemzet vezéreinek szívében húzódik. Voltak városok már, hol e határt mi általhágtuk. Scythopolisban tizenháromezer zsidó mészároltatott le, Alexandriában ötezer zsidó, Joppéban nyolcezer-négyszáz; a damaszkusziak, bár sokuk felesége zsidó volt, előlük titokban szövetkezve tízezer társunkat vágák le egyetlen éjszakán; most százezres sereget állított ki Róma, de Jeruzsálem nem tanult e példákon. Hatszázezer hullát dobtatok ki Jeruzsálem védfalain át eddig, veszett lázadók! Jól tudják a rómaiak, hogy egy véka búza ára nálatok már ötezer korona, hogy egyetlen lat szénahulladékért nyolc koronát is adnak; hogy a városban nincs macska, sem egér, mert felfaltátok azt is – nem jobb-é nektek nem éhezni többé, rabszolgaként is akár? Róma nagy, mert nála az Isten, sok ezer rabszolga kell neki harci játékokra, vadállatok elé, vagy áldozatként máglyán égetni el – de addig is élet az élet, testvéreim! És megmarad a város, legalább a romja, és megmarad a templom! – Isten mindent lát, mi rejtve van, látja nyomorult sorsotokat, de nem kegyelmez. Látja mi van az én szívemben – hallja, mi
van az ajkamon – ha le akar sújtani rám árulásomért, lesújt majd. De mégsem mondhatok mást: vessétek el fegyvereiteket, könyörüljetek romlott hazátokon! Könyörüljetek rajtam, ki nem csábítlak hazúg szóval, nem ígérek nektek szolgaságnál jobb életet. Fordítsátok szemeteket vissza, és lássátok méltóságát annak, mit széjjelrontottatok! Szent Atyáink elkeseredve fognak idetekinteni; midőn nemsokára csak az omladékot szemlélhetik. Tekintsétek feleségteket gyermekeiteket, atyátokat, kiket nemsokára a had vagy az éhség teszen semmivé. Tudom ezt, és több ennél: érzem, mert velük együtt forognak veszedelemben tulajdon szülőim is – de ha úgy vélitek, csakis az ő kedvükért mondom én mindezt, úgy öljétek meg őket! és vegyétek tulajdon véremet is boldogulástok váltságaképpen – én mindenre kész vagyok, ha szómra hajlotok. Segítséget nyújt Róma barátian, fogadjátok el jobbját, különben kiirtja egész népünket dühödten! Ez az utolsó pillanat! Nincs időtök! Gondolkozzatok!
Szünet.
Jön Florus.
FLORUS
Még mindig sátrukban fetrengenek jókora kortyokban nyeldeklik a szerelem nektárját. Ez aztán a gyönyörűség, látni a más örömét, és oldalvást ácsorogni, éhen-szomjan! Már előre elképzeltem jövendőmet Jeruzsálem kincsei között, de lám, elég egy-egy jajgatás attól a szürke zsidótól, elég egy könnycsepp a csalárd Berenicétől, és minden megváltozott! Miért vannak mindig felül más hatalmasok, kik részesülnek minden jóban, helyettem? Temérdek fáradozás vitt engem a helytartói méltóságra, de mi vagyok most? Kiebrudalt helytartó, kivel senki sem számol! Ha marad egyetlen kő Jeruzsálemből, arra sem engem ültet már a hatalom, csak egy hízelkedő zsidót, egy bujálkodó zsidó asszonyt, kiknek annyi az érdemük, hogy ellenségnek születtek!
Jön Titus ásítozva.
TITUS
Már megint reggel van?
FLORUS
Reggel van, vezérem.
FLORUS
Parancsolsz, vezérem?
TITUS
Minek van folyton reggel?
FLORUS
Valóban, uram, ily kéjes éjszakának örökké volna jó tartania.
TITUS
Kéjes éjszakád volt?
FLORUS
Énnekem? Fájdalom, nem.
TITUS
Rosszul aludtál volna?
FLORUS
Éppen az, hogy aludtam.
TITUS
Aludni jó. Álmodni nemvolt; nemlesz csodákat. Álmodtál, Florus?
FLORUS
Nem tudom. Nem hiszem.
TITUS
Elégedetlennek látszol, barátom. Holott boldog lehetnél, hogy annyi főbenjáró vétked után is élve hagytalak.
FLORUS
Vétkem, nekem? Vezérem! Az az asszony telebeszélte a füledet! Az az asszony szép, és akkor tud sírni, amikor akar!
TITUS
Szépnek mondod? Mondják, tulajdon atyjának és bátyjának tetszett valóban, hiszen együtt éltek vele. De nekem éppenséggel nemigen tetszik.
FLORUS
A hollósötét, éjsima hajkoronája, mely kibontva derekára tekerődzik mint a kígyó, és léptei nyomán hullámzik, paskolván gömbölyded, ringó alfelét, az sem tetszik neked, vezérem? Mint függönyt vonni szép dús hajzatát combjairól, melyek közt a dombon bizonnyal selymes, fekete hajzat kunkorul elő –
TITUS
Szőrökkel álmodtál, ha mondom.
FLORUS
Egyetlen szavát se hidd, vezérem! Külleme megcsal, bévül hüllőhideg rém lapul!
TITUS
Kiált. Berenice! Ne fésülködj ily soká!
Jön Berenice, Florus elképed, meglátva kopaszságát.
Összeölelkeznek.
TITUS
Florushoz. Arcod szégyenpírban ég, remélem. Ily látványra sem lágyult meg szíved, könyörtelen ember!
BERENICE
Látom elképedésedet; hajdani helytartó. Nem láttál jövődbe, midőn előtted térdepeltem könyörögve. Láss csodát most, akad még római, kinek szíve így is értem dobog!
TITUS
Kedvesem, nyírd le hajzatodat fejedről újra meg újra mindazon óráig, mígnem ismét visszanyered uradalmadat a felszabadított Jeruzsálem fölött. Kérlek erre, mert nem akarom feledni elhivatásomat, mely tégedet a trónra visszahelyezni szólít. Ne feledjem soha a szegény zsidók szenvedését, látva lenyírt koponyádat.
BERENICE
A szegény zsidók szenvedésére emlékeztetlek, mit nékik a dühödten vérengző Florus szerzett. Állj boszút rajta, Titus!
FLORUS
Titus! Csalárd ez a nő! Leányságát tulajdon atyja vette el! Bátyával élt förtelmes, fajtalan életet! Mindenki tudja ezt, csupán te vagy gyanútlan, fővezérem!
FLORUS
Ma életben tartok zsidó menekülőket ők majd vallanak!
TITUS
Berenice, igaz lelkedre valld meg, így volt-e, hogyan Florus állítja?
BERENICE
Így volt, vezér. De mások a mi erkölcseink! Csak tégedet szeretlek csakugyan!
TITUS
Én így bűnbe kevertetve állok, melyet inkább utálok a tízszeres halálnál! Ó, te rettenetesen megcsaltál engemet, Agrippa leánya! Ez a csalattatás végtelenül lealacsonyít!
BERENICE
Emlékezz vissza Alexandriára! Én akkor még atyámmal és bátyámmal éltem volt elébb, mi boldogok lehettünk mégis!
TITUS
Már akkor eloroztad becsületemet! – Titus, mi voltál te egy órával ezelőtt, és mi vagy mostan? – Miképpen áll itt és szegezi reszketve a földre szemeit? Egy közönséges útonálló angyal volna hozzád képest, feslett asszony!
TITUS
Csak hengerítsd minden gonoszságnak terhét énreám! Bájos tekintetednek ellenére az elragadtatástól visszariadtam volna, ha szörnyű életed bevallod – és én tiszta maradtam volna! Oly ártatlanul ajánlottam neked szívemet és szeretetemet kezemmel együtt, hogy egészen beláthattál a lelkembe, és te ezért jutalmul magamat is förtelmessé teszel!
BERENICE
Titus, igaztalanul bánsz velem! Csupán te vagy a lelkemnek férje!
TITUS
Ne tovább, királynő! Tégedet oly megromolva látlak magam előtt, ezen remeke a természetnek mind testben, mind lélekben annyira meg van vesztegetve a feslettségtől, hogy könnyeimet vissza nem tarthatom – elhagylak örökre.
BERENICE
Örökre! Tudod-é, mit tesz ez a szó? Az őrületnél lesz boldogtalababb az asszony, ki téged oly igen szeretett. Tűz éled agyában – düh a lelkében – a vére nem hűl ki, míg bosszút nem vesz rajtad, hűtelen!
FLORUS
Hűtelen! Még ő mondja, hogy hűtelen!
TITUS
Távozz, királynő! vagy itthagylak.
BERENICE
Nálám nélkül nem! Én követlek mindenhová. Árnyékod leszek. Ki tudja az árnyékot megtartóztatni, hogy árnyék vetőjét kövesse, hacsak az élet világosságát el nem ragadják előle? Ha egy bútól összeroncsolt teremtés téged meg nem lágyíthat, legalább egy szánakozó tekintetedet ki fogja csalni!
TITUS
Eressz, Berenice. Karjaim között nem fogod látni többé magadat. Meglátom majd, hogy a szeretet helyébe léphet -e még a barátság – nem tudom.
BERENICE
Minden lehet még, amit csak te akarsz, édes Titus!
TITUS
Ó, fekete nap, mely kinyilatkoztattad, hogy boldogságom foszló köd volt csupán! El.
BERENICE
Nem! Te még nem ismersz engemet. Egy asszony jobban ért a csaláshoz, mint száz férfi, és te csak egy férfi vagy, vezér. Nem mint árnyék, hanem mint rontás szelleme fogok én szüntelen sarkadban járni. A rómaiak mind kerüljenek engem mint pestist, és ha valamelyikük hagyja még magát tőled elbolondíttatni, tőröm mentse meg hitszegésedtől azon szerencsétlent. Mennyed lehettem volna, poklod akarok lenni ezután.
FLORUS
Úgy rémlik nekem, mintha fel volnál indulva, asszonyom.
BERENICE
Ördögi vigyorgásod egykor megsértett engemet. Röhögj most is!
FLORUS
Csak tudnám, miért!
BERENICE
Röhögj, hiszen tökéletesen célodat érted.
FLORUS
Berenice, én szeretlek.
BERENICE
Szeretsz? Gyakorta hallom e szót – de most köszönöm. Miképpen legyek e bókért háládatos?
FLORUS
Hiszen még semmit sem tettem –
FLORUS
Bízz bennem. Itt a tőröm. Titus –
FLORUS
Kívánj tőle egy búcsúölelést, és döfd a szívébe. Az embereim már készek.
BERENICE
Ide a tőrt gyorsan, mert a gondolkodási idő előtt szül megbánást!
Jön Iosephus, Berenice elrejti a tőrt.
IOSEPHUS
Királynő! Hová lett fejednek éke?
BERENICE
Titushoz könyörgök, rimánkodom így népemért, de hiába. Ó, Iosephus, pedig én már beláttam igazságodat: óvni kell népünket, és Titust az ostromtól tartóztatni mindenáron!
IOSEPHUS
Ezért könyörögtél hozzá?
BERENICE
Ezért. De látom már, hogy Titusban gyűlölet él a szegény zsidók irányában, és nem hatják meg e kegyetlen embert könnyeim.
IOSEPHUS
Az nem lehet. Én Titust talpig becsületes férfiúnak ismerem, bizonyságom erre, ahogyan velem, hajdani ellenségével, a zsidó pappal és hadvezérrel bánik. Valamely hirtelen szóval megbánthattad őt.
BERENICE
Csalatkozol, mert színlelt barátsága elvakít. Szégyellem feltárni előtted, mit rólad mondott nevetve, gúnyolva téged.
IOSEPHUS
Mit mondott rólam?
BERENICE
Mégsem mondhatom el. Részrehajló, hamisító emlékezettel vádolnál engem.
IOSEPHUS
Azért csak mondd el.
BERENICE
Rosszul tenném, fájdalmat okoznék vele. Hidd inkább, mit hittem én is, hogy háládatlan népünk elől baráthoz menekültünk.
IOSEPHUS
Bármit mondasz, nem hiszek neked. Számtalanszor adta már eddig Titus tanújelét jóságának irántam és népem iránt. Ő nem gyűlöli népünket. Gyötrelmes neki ez a háború. De háborúzik, mert fellázadt egy nép a birodalom ellen, melynek Róma a székhelye és császára az ő atyja. Nem is a lázadást magát utálja ő. Lázadások voltak, lesznek is. Hanem gyűlöli e lázadás mikéntjét, mely példa nélkül álló, és kell, hogy példa másoknak ne legyen. Hallatlan dolog, mit Eleazár vad zelótái műveltek Jeruzsálemben: felgyújtották a levéltárat, hol az adósleveleket őrizték. Mi lesz a világban, ha minden adóslevél lángra gyúl? Simon hadai a gazdagokat fosztogatták. Mi lesz a világban, ha kedvet kapnak ehhez mások is? Ananus főpapot lemészárolták, gúnyból tudatlan parasztfiút tettek a helyébe, Phanist, kit utóbb szintén leöltek. Mi lesz a világban, ha megszűnik a tekintély, a vallás? Foglyokat szabadítottak ki a börtönökből János hadai, lábbal tiporták az igazságszolgáltatást, Simon seregében a férfiak egymással üzekednek – mi lesz így a világban, királynő? Nem volt, nem lesz soha birodalom, mely eltűrhetné mind e bűnöket! Van különbség lázadás és lázadás között. Egyiket letörni kell,
másikat gyökerestül kiirtani. Túl messzire mentek fenekedésükben a zsidók, leverni őket nem elég. Az írmagjukat kell kiölni!
BERENICE
Te gondolkodol így, a zsidó?
IOSEPHUS
Így gondolja Titus. Ha nem volnék zsidó, így vélekednék magam is. De mert zsidó vagyok, mentem Titus előtt azon kevesek életét, kik a világ rendje ellen véteni nem akarnak. Vannak ily bölcsek, érvelek én, és vannak Jeruzsálemben csecsszopók még, akikből jó római rab lehet. A túlélésnek rabság az ára. Népem maradéka érdekében mérséklem tehát Titust, ő pedig hajlik a szavamra, mert születésétől fogva jó, nemes lelkű, természete ártatlan, szinte gyermeki. Gyakran sírt előttem, midőn négyszemközt maradtunk, és én megütődve e tisztaságtól szintén sírni kezdtem. Bárki állana az ő helyébe, hasonlíthatatlanul lenne rosszabb nála. Ezért nem hiszek róla semmi rosszat, hanem tudom, hogy hazugságot beszélsz róla, mert félreismered.
BERENICE
Gyűlölöm képmutató bölcsességedet! Ha igazat szólsz, önösen, gyáván teszed azt is. Cáfolhatatlan érveket találsz magadnak, okos Iosephus, ha irhádat kell mentened. De jobban hiszek én minden, bölcsességnél a gyűlöletnek, mely bensőmben uralkodik, és még válogatni is tud: én, aki a világban mindent erősen utálok, legerősebben utállak tégedet. Utálom a lázadást, de inkább utálom azt, aki lázadni sohasem mert. A zelóták terrorja méltóságomat, személyemet fenyegette, de megvetlek tégedet, mert nem volt merszed velük együtt üvölteni. Utálom a zsidókat, de téged megvetlek, mert elfajultál tőlük.
IOSEPHUS
Beszélhetsz, királynő, érdekünk közös: Titustól várjuk sorsunk jobbra fordulását népünknek pusztulása árán.
BERENICE
Az meglehet, hogy érdekünk közös. De mégsem egyformák vagyunk.
Berenice a tőrt Iosephusba döfi, aki oldalán megsebesül.
IOSEPHUS
Összegörnyed. Királynő –
FLORUS
Lefogja Berenicét. Titus! Vezérem! Titus!
Berenice harap, nem tud kiszabadulni. Jön Titus.
FLORUS
Civakodnak a zsidók, ahogyan szokták. Berenice megszúrta Iosephust.
BERENICE
Kár, hogy karcolás!
FLORUS
Vigyázz, Titus, téged is leszúrhat, ez a terve!
BERENICE
Becstelen! Hisz te bujtottál engem!
TITUS
Rossz napja van mindenkinek. Én is csak ásítozom hajnal óta. Égi jelnek vélem. Florus, fúvasd meg a harci kürtöket. Ideje már a végső támadásnak.
FLORUS
Vezérem! Végre! El, kezében a tőrrel.
Iosephus az oldalát, Berenice a csuklóját fogja.
TITUS
Haszontalan gyermekek, ejnye. Szabad folyást engedni a lelki felbuzdulásnak nem méltó érett emberhez. Egy főpap, egy királynő nem tudná ezt? Mégiscsak barbárnak kell tartanom a népet, mely főméltóságra ilyen embereket emelt. Bölcsebb nálatok a műveletlen; vértől frecsegő zelóta, ki saját belét ontja inkább, semhogy római fogságba essék, és ott kegyelemért rimánkodva a másik rab zelótát ócsárolja. Őt állati bölcsesség vezérli, rabságot nem tűr, elvész inkább. Ti azonban, fáj erről szólanom, csak emberi bölcsességgel bírtok. Nagyot csalódtam bennetek.
IOSEPHUS
Csalatkozol, vezér!
BERENICE
Bocsásd meg hevességünket, Titus!
TITUS
Megbocsátó természetem vagyon, tudhatjátok. De búskomorrá tesz, hogy látnom kell az embert mezítlen természetében. Miféle kultúra a tiétek, ha rólatok ily könnyen lefoszlik?
IOSEPHUS
Méltatlanok vagyunk, de kultúránkat ne ócsárold!
TITUS
Na nézd! A hang egy lázadóé!
BERENICE
A sebtől van, mit oldalán ütöttem. Nem lázadunk, vezér, és szemrehányásodat megforgatjuk szűkös elménkben.
TITUS
A mindenkori alkalmazkodásod, királynő, ugyancsak elszomorít engem. Ha megsebezted őt, okod volt rá. Ne védd később azt, akit gyűlölsz.
IOSEPHUS
Ne bántsd, hiszen nő!
TITUS
Ezen összetartás közöttetek valami képtelen dolog. Hárman állunk e helyen, két zsidó, egy római. Ti mégsem fojtogattok, míg szemem kipottyan üregéből. A túlerővel bánni nem tanulhatok. Az istenek is széjjeltárják karjaikat: ilyen nép valóban pusztulni való. El.
BERENICE
Fussunk utána, hátha jobb kedvre derítjük!
IOSEPHUS
Most, hogy népünket kiirtani indul?
BERENICE
Érzem én, az Isten azt kívánja, hogy népéből legalább mi ketten megmaradjunk.
Berenice kitámogatja Iosephust.
Jön Mathatias és Felesége, utóbbi kezében kocka.
FELESÉG
Olyan sötét van, semmit se látni.
MATATHIAS
Hozzászokunk ehhez is, és látni fogunk. Mihez hozzá nem szokik az ember! Ez legfőbb erőnk, mely életben tart, ez legfőbb gyöngeségünk, mert életben tart. Vesd a kockát.
MATATHIAS
Add hát ide. Dob. Kilenc.
FELESÉG
Te pedig vesztettél.
MATATHIAS
Hál’ istennek, én halok meg hamarébb.
MATATHIAS
Hiszen én vesztettem.
FELESÉG
Az igaz, de én nyertem.
MATATHIAS
Tehát én halok meg hamarébb, mert vesztettem.
FELESÉG
De bizony én, mert én nyertem a hamarábbi halált.
MATATHIAS
Ellenkezőleg. Én elvesztettem a játékot, vagyis az életet.
FELESÉG
Nem a halált tettük-e nyereségnek? Azt pedig én nyertem el.
MATATHIAS
Nem így volt, nem állapodtunk meg, ki hal előbb: a nyertes-é, a vesztes-é.
FELESÉG
Igen is megállapodtunk! De ha akarod, dobjunk még egyszer.
MATATHIAS
Én nem dobok újra, mert én vesztettem!
FELESÉG
Akkor én se dobok újra, mert én nyertem!
Kis szünet.
MATATHIAS
Valahogy soha nem tudtunk egyezni semmiben.
FELESÉG
Ebben az egyben igazad van.
MATATHIAS
Mulatságos, mennyit civódtunk.
MATATHIAS
Veszekedésben telt az életünk.
FELESÉG
Én nem akartam. Mindig te veszekedtél.
MATATHIAS
Miről tudtunk mi annyit vitázni?
MATATHIAS
Nekem most egyetlen folyamként látszik az életünk, és a bizonyos benne csak az, hogy együtt voltunk mindig. Ami annak előtte volt, az nincs is már.
FELESÉG
Mindig együtt voltunk, és civódtunk.
MATATHIAS
Ami előtted volt, álom. Ami most van velünk itt a toronyban, az sem való. Hiszen nekünk házunk van valahol, és ott élünk.
FELESÉG
Gyermekünk van, akit nevelünk. Iosephusnak hívjuk.
MATATHIAS
Aki nem hagy el bennünket öreg napjainkra. Látogatnak minket barátaink. Te főzöl, én pedig beszélgetek velük. Valahol bizonyosan megvannak e beszélgetések, miket soha senki föl nem jegyzett.
FELESÉG
És a házunk, ahol élünk? Hol van az már?
MATATHIAS
Volt két egyforma ház. Az egyik áll még mostan is, benne mi lakunk, és barátaink szívesen látogatnak. A másik házat ledőlni látom, amint összerontják, felgyújtják a katonák. De az a ház, amelyben élünk, az nem dől össze, helyén van benne minden ereszték, sötétben is biztosan járok szögleteiben, és érzem főztödnek illatát.
FELESÉG
Emlékszem, hogyan jósoltad meg látnokként mindazt, ami lett. Hogy szétdúlnak mindent, Jeruzsálem eltűnik a föld színéről. Boldog lehetsz most, látnok.
MATATHIAS
Jóslataim igazak, de nem attól, hogy valóra váltak. Jóslataim most is hangzanak a házban, hol bort szürcsölünk barátainkkal, és természetünk törvényeit latolgatjuk. Két egyforma ház van, és van két egyforma igazság. Egyikből nem juthatsz át a másikba, nincs kapu, idősövénye zárja el őket. A mindig ép ház boldog lakói sejthetik a végzetet, az összerontott házban senki sem lakik. E vak torony lakói csakis az ép ház otthonos zugait hordhatják emlékezetünkben.
FELESÉG
Velünk vész az emlékezetünk.
MATATHIAS
Ki tudja? Mi törvényeket rég nem sejtünk, tudjuk őket. De van hely még, és főképpen van idő, hol sejtik csupán. A sejtés birodalma tágasabb a tudásénál, tudó van kevesebb, tudó kevés él, azt is hamarosan legyilkolják. A félelem a sejtők boldogsága. Az fél, kinek van még háza, élete. A féltenivaló, mit kaptunk, nem vész velünk, mert részesít belőle Isten minden halandót. Kinek valaha háza lesz, hol reszkethet a sorstól, mi vagyunk. Kiket megöltek úgy, ahogyan minket fognak, most is figyelnek irigyen. Érzem tekintetüket. Hallom, amint összesúgnak, ránk mutatva: „Teljes életet éltek ők, volt boldogságuk, volt kínszenvedésük, bölcsen múlnak el.”
FELESÉG
Vessünk kockát megint.
MATATHIAS
Az meghal. Vesd a kockát.
MATATHIAS
Ennél bizonyosan többet dobok.
FELESÉG
Hogyisne, akkor én újra játszom.
MATATHIAS
Azt nem szabad. Én úgyis többet vetek. Dob.
MATATHIAS
Hét! Nekem is hét! Egyszerre fogunk meghalni!
FELESÉG
Istenem, csak ezt add meg nekünk!
Jön Júdás az edénnyel.
MATATHIAS
Képzeld, egyszerre fogunk meghalni!
JÚDÁS
Az jó lesz. Addig is szereztem ételt. Liszt. Nem túl dohos.
FELESÉG
Nagy szerencsétlenségünkben éppolyan nagy szerencse, hogy te vagy a torony őre.
JÚDÁS
Egyétek. Sajnálnám, ha pocsékba menne az eleség, mit nem könnyen szereztem. Siessetek, míg magunk vagyunk.
MATATHIAS
Mi nem eszünk, ha nem veszel belőle.
FELESÉG
Vének vagyunk, étel nélkül is kibírjuk. Te fiatal vagy.
JÚDÁS
Én nem eszem, mert nem szabad. Ne kérdezzétek okát. Csak füvet szabad legelnem, mit föléltek már úgyis az éhezők.
MATATHIAS
Mi sem eszünk. Jobb is nekünk, ha kihuny az élet belőlünk lassan.
FELESÉG
Ne vedd sértésnek, Júdás. Keress nálunknál éhesebbet.
JÚDÁS
Hogy kínjait elnyújtsa? Inkább szétszórom a szélben. Az edényt mint egy ablaknál kiborítja. Repüljön utána a cserép is; haszontalan jószág. Elhajítja, mélybe néz utána. Imádkozzunk, hogy adja az Isten éhen vesznünk, mielőtt megölnek.
Mindhárman eltűnnek.
Jön Mária, üstöt hoz, alája gyújt, kanállal kavarja, dúdol. Jön Adiabeen katonákkal.
ADIABEEN
Utálatos hazug! Nézzétek ezen asszonyt, gyermekével könyörgött nekem ételért, és lám, most főzésben foglalatoskodik, holott a város éhezik! Hol a gyermeked, asszony, hogy legalább annak adj belőle?
ADIABEEN
Vegyétek el ételét. Nem kaphat belőle semmit.
MÁRIA
Én már jóllaktam. Sok maradt, egyétek. Hús van benne, lakmározzatok!
ADIABEEN
Hús! Nagy Isten!
MÁRIA
Főtt hús, puha, omlatag! Kivesz az üstből egy kis kezet. Gyermekkezecske. Zabáljátok. Kivesz egy kis lábat. Lábacskája is van. Kivesz egy májat. Májacskája is van. A szívét ne kérjétek, megettem.
MÁRIA
A levágott bárány. Nagyobb részét meghagytam. Egyétek.
MÁRIA
Van itt hús elég, ne legyetek gyöngébbek egy asszonynál, és ne legyetek egy anyánál könyörületesebbek. Ha utáljátok áldozatomat, úgy is jó, nekem marad az egész, máskor is meg fogok éhezni.
ADIABEEN
Menjünk innét. Förtelmes a hely. – El az üsttől, embert nem eszünk! Nem halljátok? Ez parancs!
Katonák az üst körül szimatolnak.
MÁRIA
Fűszer nem volt. Sótalan. De puha. Omlós. Fiatal. Velejét szívjátok ki. Zsenge a csontja, ropogós. Éheztettem vágás előtt, ettől ízletes.
Katonák húzódoznak, Mária kavarja az üstöt. Jön Simon csapattal.
SIMON
Támadnak a rómaiak, betörtek a várba. Minden csapat velem a templomhoz! Mit bámultok mozdulatlanul?
ADIABEEN
Ott az üstben – gyermekét főzte meg az asszony.
SIMON
Jól tette. Ha jutna rá időnk, megfőznénk az asszonyt is.
Jön János csapattal.
SIMON
Ez a nap összebékít bennünket. Feledkezzünk el az egyenetlenségről.
JÁNOS
Azt is lehet. Mi gondom nékem arra!
Jön Eleazár csapattal.
ELEAZÁR
Nálam is betörtek. Embereim harcban pusztulnak, némelyek éhségtől hullnak el, mielőtt dárda érné aszott testüket. Ma végezzük valamennyien.
JÁNOS
Ideje régen. Nem sajnállak titeket.
ADIABEEN
A templomhoz! A templomot nem adjuk! Látjátok ezen asszonyt! – éhségében megfőzte gyermekét – az éhségét az ellenség okozta – bosszút állunk szégyenéért, esküszöm!
ADIABEEN
Szánakozásra méltó teremtés! Isten látja vétkét, és látja jól, hogy szükségében megveszett. Lesújt Isten mindazokra, kik e szörnyű tettre sarkallták szegényt, általunk áll bosszút! Szentünk legyen ez asszony, bosszúnk szentje!
MÁRIA
Szépen beszélni tudtok, de ételt sosem adtatok nekünk.
SIMON
Acsargó féreg, agyvelődet loccsantom a falra!
ELEAZÁR
Hagyd el, pusztul úgyis. – A templomhoz mindannyian!
JÁNOS
A templomban temetkezünk, fiúk.
Mária kivételével mind előjön. Jön Titus, Florus, Iosephus, Berenice, római katonák.
TITUS
Érdekes táj. Ez volt Jeruzsálem? Nyoma sincs.
FLORUS
Egy asszony. Élnek még zsidók. Megöljem?
TITUS
Főzőcskél. Nem vagyok megelégedett. Hol itt az éhezés, mit ecseteltetek? – Mit főzöl, asszony?
MÁRIA
Tulajdon gyermekemnek húsát. Omlós, puha, egyétek.
Rómaiak visszahőkölnek.
BERENICE
Förtelmes asszony!
IOSEPHUS
Nem hazudtunk neked, vezér. Ilyen hatalmas éhínség sosem volt.
FLORUS
Ilyen ez a nép. Rabszolgaként tengődni, arra sem érdemes. Kitömve kell őt Rómába vinni bizonyság gyanánt, hogy milyen vadakkal háborúztunk.
TITUS
Lesújt e látvány. Ismertem zsidókat eddig, kik palástolták előlem eredendő barbárságukat. Most felnyílt szemem: nem emberekkel állunk szemben itt.
IOSEPHUS
Nem minden zsidó ilyen!
FLORUS
Ha népeddel éheznél, mit elárultál, Iosephus, bizony te is embert ennél. A véretek ilyen.
BERENICE
Mekkora fájdalom kell, hogy magzatát megfőzze! A lázadóké bűne, kik éheztetéssel elméjét összezavartak.
TITUS
Királynő, feleségül hogyan vennélek ezután? Minden gondom lenne, hogy közös gyermekünket vérengző karmaidból kiragadjam. Rettenetes!
BERENICE
Hogyan gondolhatsz ilyent énfelőlem?!
FLORUS
Minden zsidó ilyen.
IOSEPHUS
Adj kezünkbe fegyvert, és látsz oly zsidókat, kik harcolnak a bűn ellenében!
BERENICE
Fegyvert nekünk, és mi nálatoknál bőszebben öldössük le a megmaradt zsidókat!
TITUS
Utolsó próbatételként megengedem.
BERENICE
Titus! Nagy lélek!
TITUS
Fegyvert e két zsidónak. – A templom övék még, ott vannak a kincseik, gyerünk. A gyilkos asszonyt magunkkal visszük élve.
MÁRIA
Az üstöt itt hagyjátok, pazarlók? Hús van benne! Étel!
FLORUS
Visszük azt is, bizonyság gyanánt.
Mind el.
Jön Matathias, Feleségét támogatja.
MATATHIAS
Júdás, barátunk! – Itt sincs. Eltűnt, midőn a torony kapuját a rómaiak bezúzták. Így hát szabadok vagyunk.
FELESÉG
Vigyél tovább, a templomig.
MATATHIAS
Ott vagyunk már. Leülteti a földre.
FELESÉG
Hála Istennek. Nem látok. Bizonyosan ez a templom?
FELESÉG
Itt már végem lesz bizonnyal.
MATATHIAS
Nekünk egyszerre kell meghalnunk!
FELESÉG
A fiam nincs itt?
FELESÉG
Már látom őt! Már látom!
MATATHIAS
Meghal! Istenem! Tehát nincsen segítség? Hová forduljak? Istenem, nincs irgalmad egy kétségbeesett öregnek kiáltására?
MATATHIAS
Élsz még? Élsz! Egyszerre haljunk meg! Én a lángok közé vetem magam – bárcsak égne a templom! Követ hengerítek fejemre, csak adj erőt hozzá, uram! Kést keríts a kezembe, uram, hogy felnyiszáljam szikkadt ereimet! Kétségbe vagyok esve! Istenem, istenem, ne hagyjál el engem!
FELESÉG
Nem főztem neked ma – Meghal.
MATATHIAS
Irgalmas Isten! Ráborul a halottra.
Jön Eleazár, Adiabeen, katonák.
ELEAZÁR
Elvesztek a szem elől mindazok, kiket vezérként imádtatok. Hallgattatok volna csak engem, a kevélynek bélyegzettet, Jeruzsálem még most is állana.
ADIABEEN
Úton-útfélen hevernek megöletett atyánkfiai. Légy te bosszulójuk, adj parancsot.
ELEAZÁR
Szent hely omladékain állunk, életünk végpontján. Halál vagy szabadság vagyon immár csak hátra, boldogságunk Jeruzsálem romjai alá temetődött. Halál és szabadság vagyon hátra, mert ha a szabadság lehetetlen, lehetséges és szabad a halál. De addig élni fogunk, öldökölni bosszúálló angyal gyanánt. Halál minden római fejére!
ADIABEEN
Halál és szabadság! A templomért! A templom hűlt helyéért!
Mind el.
Jön Titus, Iosephus rómaiak. Tűz.
TITUS
Ég a templom. De milyen különös, nehéz szagot hord a szél.
IOSEPHUS
Megpecsételve a szerencsétlenség. Itt én sokszor beszéltem az Istennek szavait – itt hallgatott engem egykor az ájtatos zsidó nép – innét kergették el egykor a hamis prófétákat, kik ama keresztre feszített Jézus bolond tanait hirdették – most odavan. Néhány darab oszlop –
Kívülről sikoltozás, jajgatás.
IOSEPHUS
A nép végső oltalomért a templomba menekült, most benne égnek mindahányan. Az én egész népem.
TITUS
Kettő nem ég benn – ha ugyan meg nem haltak már ők is.
IOSEPHUS
Szent Izrael! Ezek az én szülőim! Melléjük borul. Csöndesen szenderedtetek által egy jobb életbe, hol szent atyáink kiterjesztett karokkal várnak, hol Istenünk nyájának csak a pusztulást mutatja odalent.
MATATHIAS
Meghalni se lehet már! Felül.
MATATHIAS
Te vagy az? Anyád meghalt.
IOSEPHUS
Istenem – én örülök, hogy egyikőtök él!
MATATHIAS
Te örülsz? Kit nemzettem én?
TITUS
Megható és fölemelő jelent. Ó, istenek, lépjetek elő lakotokból nyájas tekintettel e boldogtalanok elébe, és adjátok meg orcáiknak az életpír jelét, szívüknek pedig egy sugarát a reménységnek!
Jön Florus, János.
FLORUS
Húzza. Ide, rabló, a törvény elébe!
JÁNOS
Semmirekellő római, fölöttem nincsen törvény!
TITUS
Kicsoda e durva ember?
FLORUS
Rablóvezér és lázadó.
JÁNOS
Gyertek velem ökölre, meglátjuk, ki győzi jobban.
JÁNOS
Én vagyok a Giscalai János, Jeruzsálem ura. Éppen ide akartam jönni, mert sem elszökni, sem elbújni római elől nem akartam, ez a semmirekellő római azonban a virtusát akarta rajtam kimutatni.
Római katonák morognak.
JÁNOS
No rajta csak, morogjatok, mi gondom nékem arra? Anélkül is már többé úr nem lehetek – tégy velem, vezér, amit akarsz, mi gondom nékem arra?
TITUS
Majd atyám, a császár ítéljen.
JÁNOS
Atyád, a császár? Ostoba egy ember ő igazán. De hiszen ítéljen a teve, mi gondom nékem arra?
TITUS
Vigyétek! Örökös fogság az ítélete!
JÁNOS
Gondoltam. Meg is ölhetnél. Mindegy az nekem.
Elviszik Jánost. Jön Berenice, egy római katonát vonszol maga után.
BERENICE
Florus, emberiség söpredéke, te! Kit az isten bélpoklul eresztett a zsidók közé, hogy végső pusztulásukat te fejezd be! Te pestise a dicső római névnek, könnyekből és vérből hízott állat, ki isteneidnek nevét mind bemocskolod!
BERENICE
A katonát Florus elé löki. Ismered ezt? Ismered? Ó, ti, kik a kárhozatot éretlen agyvelő szüleményének gondoljátok, tekintsetek erre, és szóljatok, mit fog ezzel a gyehenna nélkül az örök mindenhatóság cselekedni?
BERENICE
Ha ezt a dögöt Róma nem szülte volna, sohasem vált volna porrá Jeruzsálem! Nézzétek ezt! Ez gyújtotta fel a templomot! De nem ő vétkes, ő eszköz volt csupán! Megragadja Florust. Ez a parancsoló! Ez fosztott ki engemet minden kincseimből, mit a templomba hordtak be a népek!
FLORUS
Így beszélnek egy fő rómaival, vezér!?
BERENICE
Hatezren égnek bent, hatezren!
TITUS
Ettől van hát ez a szag.
BERENICE
Felmérhetetlen gazdagság enyész most! Arany, drágakő, mindenem!
TITUS
Fájlalom, Florus, hogy ennyire nincsen szerencséd. Neked szántam a templom összes kincseit, hű helytartóm.
FLORUS
Most mondod? Eressz! Kitépi magát, roham a tűz felé.
BERENICE
Neki szántad, Titus?! Itt minden az enyém!
TITUS
Csillapodj, kedvesem. Florus a tűzbe száguld, jól megég majd. Ami pedig a tiéd volt királynő, az most is a tiéd, visszakapod ezennel. Mit csak látsz itt, mind eme pusztulás, e romok, mindez a tiéd.
Berenice lerogy.
LÉLEK
A süllyesztőből. Titus Vespasianus!
LÉLEK
Titus Vespasianus! Feljön a süllyesztőből, mindenki hőköl, csak Titus nem. Békesség nektek, hódítók. El akar menni.
LÉLEK
Magadról kérdezz inkább, és felelj.
LÉLEK
Nézzél magadba egyszer, és felelj.
TITUS
Szellem vagy? Valódi kísértet?
LÉLEK
Próbáld ki. Ölj meg, ha akarsz. Nevet.
TITUS
Én kívánom, hogy létezz. Az ismert világot bejártam, szűk nekem. Kerestem sokáig a mást, de soha nem találtam. Én kívánom, hogy légy nem ember, volnál bár visszajáró holtnak lelke, gonosznál gonoszabb, avagy másminő, hatalmasabb világoknak a követe, világoké hol minden valódi valóság, hol nem tanulható ki semmi könnyedén! Az vagy-é, akit én kívánok, akit én áhítok szüntelen?
LÉLEK
Megtudod majd. Kövess, ha vagyon bátorságod. Én a holtakhoz megyek. Indul, reszketve utat nyitnak neki.
TITUS
Indul utána. Vezess!
LÉLEK
A tűzön át megyünk.
TITUS
Mit bánom én! Nem félek semmitől!
MATATHIAS
Ez Simon hangja! Ő zárt a toronyba, ő okozta hitvesem vesztét!
LÉLEK
Elárultattam! Leplét Titusra veti, kardot ránt, de rárohannak, megkötözik, Titus leveti a leplet, vicsorog, Simon nevet. Majdnem sikerült.
TITUS
Legyen a képed római gyermekek köpésének célja, a velő forrjon szét csontjaidban, egyetlen temetés se bocsásson téged Charon ladikjába, temetetlen heverj a vadállatoknak eledeléül kitéve, előtte azonban lassan morzsolják szét péppé csontjaidat az aréna oroszlánjai a tömeg üvöltése közepette! Átkozott, hogy ember vagy te is!
SIMON
Csak arra kérlek, hogy végórám előtt küldj hozzám egy zsidó papot, hogy midőn lelkemért imádkozik az ájtatos, hadd szorítsam ki a lelkét a gégéjén.
SIMON
Vagy engedd meg azt, hogy végórám előtt a kezem fejeit vagdossák el, és én még lássam a vérem gyönyörű frecskedezését! Jó lesz nekem, ha utolsó órámban is vérben állhatok, ha máséban nem, legalább a magaméban.
TITUS
Rómában Jupiter temploma előtt te leszel az áldozat.
SIMON
Akkor én egész Róma előtt megátkozom valamennyi isteneiteket, és az áldozó papot úgy oldalba rúgom, hogy azonnal megdöglik.
Elviszik Simont.
Jön Florus összeégve, mögötte katonái hozzák Adiabeent és Júdást.
FLORUS
A kincs sehol, csak megégett hullák nagy halomban, mint a szénné lett fahasábok egymásra dobálva. Ezek maradtak élők.
ADIABEEN
Összerontottátok templomunkat, leöltétek népünket, elrablottátok hazánkat. Mire emberi gonoszság csak képes, megcselekedtétek velünk. Minket rabbá tesztek, hogy utóbb mulassatok halálsikolyunkon. Meglehet, nem hagytok életben egyetlen zsidót sem. Lesznek zsidók mégis a világon, ha nem tudják is: ők azok. Semmi, ami volt már, nem pusztul el, tovább él. Legyőzvén minket erősek lesztek, más népeket leigáztok, melyek rabságukban zsidóvá fognak lenni véletek szcmben, bár nem tudnak majd róla, és lázadnak majd éppen úgy, ahogy mi tettük. Lesznek megalázott kicsi népek, és lesznek istenes gondolatok bátor fejekben. Emberi a ti gonoszságotok, mert gonosz az ember. És emberi a mi vallásunk, mert istenhívő az ember. Az úristen pedig mindig kiválasztja a neki tetszőket, és megáldja őket, nehéz sorsot juttatván őnékik, hogy gondolkodjanak róla és higgyék őt és legyenek. Így leszen mindig, valameddig nagy birodalmak támadnak a földön, kik leigáznak gyöngébbeket. Így lesznek zsidók is újra meg újra, míg él az ember.
JÚDÁS
Együtt vagyunk megint egy kötelékben, látod-e, Adiabeen.
ADIABEEN
Nem vagy te vakon hívő, de ha isten megbocsátja vétkedet; én megbocsátok.
MATATHIAS
A jó Júdás! Legalább őt mentsd meg, fiam!
IOSEPHUS
Azt az egyet szabadítsd meg, vezér!
TITUS
Kötözzétek el a másiktól.
JÚDÁS
Nem, köszönöm. Inkább megosztom a sorsát.
TITUS
Mindegy nekem. Vigyétek őket.
Elvezeti Adiabeent és Júdást.
FLORUS
Az egyik bitorló menekül a maradék zsidókkal.
Florus el a katonákkal.
MATATHIAS
E nyomorúság képe az ifjúság vérét is megfagylalhatná. Ó, emberi kábaság, és kábasága az ifjúságnak! Miért nem adjátok át magatokat a halálnak fiatalon, dúsan, hogy a halálnak fegyvere még ép szíveteket járja át hirtelen? Ó, hogy a fájdalom a lelket hamarább megrepeszti, mintsem az életet! Hogy még élnem kelletik – nem, az nem lehet. Hiszen merő fehér hajszálaim vannak! Ó, fiam, a te fél századod is őszíti immár a fejedet – ó, ne engedd egészen megfehéredni, mert az vég nélküli nyomorúságot von maga után. Engedjetek engemet megőrülni – őrültnek lenni mégis jobb, mint kétségbeesettnek! Hiszen a kocka másképpen mutatott! – Ölj meg engem fiammal együtt, légy kegyes, vezér!
TITUS
Márpedig élni fogtok nekem, kik itt maradtatok. – Szedelőzködjünk. Te is, kopasz királyném, Rómába megyünk.
BERENICE
Rómába! Én édes Titusom!
Mind el.
Jön Eleazár katonákkal, nőkkel, gyerekekkel.
ELEAZÁR
Nézzétek amott a felséges várost, földdel egyenlővé tették. Nézzétek amott az omladékokban Salamon templomát – századokon át emelték őseink, 2177 évig állt helyén, míg egyetlen éjjelnek, egyetlen hajnalnak prédájául esett. Sírok hát, és lássátok: könnyeim igaz indulatból származnak. Lássátok: a mezőn római csapatok közelednek mindenünnen, körülzárattunk. Mi vagyunk kilencszázhatvanan. Siessünk hát elébe a felséges halálnak. Könyörüljünk magunkon; feleségeinken és gyermekeinken, amíg lehet magunktól könyörületességet várni. Úgyis csak halálra születtünk, valamint azok is, kik általunk születtettek, és ők is amott, kik gyilkolásunkra sietnek felénk. Gondoskodjunk halálunkról, míg életben vagyunk. Ezért hát, testvéreim, sorsoljunk magunk közül tízet, kik halálba segítik a többit, azok pedig majd sorsoljanak egyet, ki átsegít kilencet, végül ő is búcsúzzék majd, és legyen szabad ő is.
Kis szünet.
Látom tekintetekben a kérlelést. Úgy legyen hát, hogy előbb az apák öljék le gyermekeiket, asszonyaikat, és azután őket a tíz kisorsolt. Így legyen?
ELEAZÁR
Bocsássa meg nekünk az isten, hogy több rómait nem tudunk leölni.
Apák leölik gyermekeiket, a feleségüket, eldobják a kardjukat, halott gyermekeiket, feleségeiket ölelik át melléjük fekve, úgy végez velük a tíz, azokból egy leszúr kilencet, majd kardjába dől. Diadalmas zene, sötét.
Szól a diadalmas zene, a fuvolások most kürtöket fújnak: Világos. Jön Titus.
TITUS
Egymillió-egyszázezer halott, kilencvenhétezer fogoly. Büszke lehetnék valóban: ekkora szenvedést a krónikák szerint előttem senki sem okozott a földön. De én voltam-e kiváltója e csinos szenvedésnek? Nem, hanem az emberek tették szépen a dolgukat, én néztem, mást se tettem, néztem őket. Valaha, ifjúkoromban e szabad szemlélődés szórakoztatott. De jött a csömör, azóta engem halál, kínlódás, nyomor látványa sem vidámít. Mindig ugyanazt, mindig ugyanúgy, sohase másképp, sohase mást. Így múlik el az én időm is merő unalomban, eljátszom játékaimat újra meg újra, hol ezt, hol azt a játékát a lélek meggyötrésének. De kevés a játék, nem tudnak sokféle hangot játékszereim, egyetlen, végtelen, kongó hangot adnak ők megütődve. Tökéletlen hangszerek mind. – Vonulnak most a diadalmenetben, a tömeg pedig egyetlen hangfekvését hallatja: üvölt.
Üvöltés. Zene. Bevonulnak az életbenmaradottak.
Gessius Florus. Dicső helytartónk. Vérengző hóhér. Vitéz római.
Florus meghajol, taps, üvöltés.
Flavius Iosephus, zsidó hadvezér, pap, kedvenc árulónk. Történetíró lesz belőle.
Iosephus meghajol, taps, üvöltés.
Simon, Giorónak fia, Jeruzsálem hajdani tirannusa. János, Lezzin fia Giscalából, Jeruzsálem hajdani tirannusa. Simon széttépetik még ma. János holtáig rab marad, ketrecben mutogatjuk.
Simon és János meghajol, taps, üvöltés.
Matathias, özvegy, Iosephus árulónak atyja. Gyakorta könnyezik.
Matathias meghajol, taps, üvöltés.
Berenice, Agrippa király lánya, másik Agrippa király húga, zsidó királynő, hajkoronája legendásan gyönyörű, most éppen szellőzteti koponyáját.
Berenice meghajol, taps, üvöltés.
Mária, Eleazár vatezobrai polgár leánya, ki gyermekét megölte, és húslevest főzött belőle.
Mária meghajol, taps, üvöltés.
Adiabeen, szigorú szektafőnök, derék esszénus. Nabathának fia Jeruzsálemből.
Adiabeen meghajol, taps, üvöltés.
Júdás, Dudnak fia, toronyőrző, kit szektája kivetett magából.
Júdás meghajol, taps, üvöltés.
És jönnek mind a többiek, jönnek a holtak! Jön Matathias felesége, Iosephusnak anyja. Éhezés végzett vele.
Feleség csontváza meghajol, taps, üvöltés.
Jön Mária kisfia, finom leves lett.
Kisfiú csontváza, meghajol, taps, üvöltés.
Jön kevély Eleazár, jeruzsálemi Simonnak fia, a harcos zelóták feje, és társai szintén jönnek.
Eleazár csontvázként rengeteg csontvázzal együtt meghajol, taps, üvöltés. Szól a diadalmas zene. Körtánc.
Így járnak körbe-körbe ők, a győztes söpredék üvölt, visít és tapsol boldogan. Az üvöltés a túlélők előjoga. Így járnak mindig körbe-körbe, élők és holtak, gyilkosok és legyilkoltak, így folyik ezen hosszú, egyhangú diadalmenet, így tart a diadalmenet a kezdetek óta a legvégső óráig, és ott halad a menet élén a győztes hadvezér is, a majdani császár, minden majdani császár nevében ott lépked délcegen Titus, a győztes, aki szintén hulla lesz.
Meghajol, taps, üvöltés, beáll a körmenetbe, zene, üvöltés, sötét.
Az imposztor
Major Tamásnak
Történik Vilnában, az 1810-es évek második felében.
A Tartuffe-ből idézett részleteket Vas István fordította.
Az adott színház, valóságos színpada üresen. Hátul és oldalt a valódi falak, kifelé támasztva pár díszletelem mindenféle előadásokból. A színpad két szélén egy-egy proszcéniumpáholy, ütött-kopottak, de valamilyen stukkódísz van rajtuk. Az előadás nyitott színpaddal indul.
Rövid ideig csend, a színpad üres, majd hátul megjelenik Bogusławski. Lassan előbbre jön. Útiköpeny van rajta, a kezében utazótáska, valahol a szín közepén leteszi, körülnéz. Előrejön, a nézőteret szemléli, mintha üres lenne. Megnézi magának a két páholyt. Felnéz a magasba. Esetleg a torkát köszörüli. Hátramegy a táskához, leguggol, kinyitja, valamit keres.
Jön Díszletező és Kellékes bal oldalról, elöl, nem veszik észre Bogusławskit. A Kellékes, ő a fiatalabb, valamit dudorász.
DÍSZLETEZŐ
Megverték, aztán kiengedték. Hajnalban. Egész nap nem kapott enni. Aztán kilökték.
KELLÉKES
Vodkát se adtak neki?
DÍSZLETEZŐ
Vodkát se. A fejét csóválja. Hajnalban kirúgták, és még vodkát se adtak neki. De minden pénzét elszedték.
KELLÉKES
A pénzt, azt elveszik. Szerintem ezért csinálják. Nincs is mindig elfogatási parancsuk. Kinézik maguknak, na, ennek van pénze, ezt lefogjuk egy napra. És lefogják.
DÍSZLETEZŐ
Nem szeretem, hogy vernek. Üveget vesz elő, meghúzza. Kellékes is meghúzza. Engem ne verjenek, az istenit!
KELLÉKES
Pár pofon az egész. A rend kedvéért. A lényeg: ne pofázz vissza, akkor pár pofonnal megúszod.
DÍSZLETEZŐ
Komolyan mondom, jobb lenne, ha túlesnék rajta. Minden áldott nap várom: na, most jönnek értem. És nem jönnek.
KELLÉKES
Örülj neki. Azt hiszed, ha már egyszer bevittek, többé nem visznek? Haha, ilyen nincs! Engem már háromszor vittek. Ezeknek mindegy, ezek csak úgy, találomra.
DÍSZLETEZŐ
Azért a feljelentés számít.
KELLÉKES
Persze hogy számít! De ki jelentene föl engem? Engem!
Vállat von, meghúzza az üveget.
Bogusławski felveszi a táskát, köhint, előbbre jön. Díszletező és Kellékes megdermed.
BOGUSŁAWSKI
Alázatos tiszteletem az uraknak.
Díszletező és Kellékes nézi, morognak valamit.
Szabad érdeklődnöm: ez itt a vilnai színház?
Kellékes felnevet.
DÍSZLETEZŐ
Mért, mit gondol, bátyuska, mi ez? A nagy szibériai tajga?
BOGUSŁAWSKI
Torkát köszörüli. Én csak úgy benéztem. Gondoltam, ha ez a vilnai lengyel színház, megnézem magamnak.
KELLÉKES
Hát csak nézze meg jól. Pár év múlva összedől. Lesz nagy csattanás, lesz nagy puffanás.
DÍSZLETEZŐ
Méregeti Bogusławskit. Ha arra számít az úr, hogy kap valami munkát, akkor kár is fáradnia. Csődbe ment a színház, uram. Mi is csak úgy vagyunk itt, régi rossz szokásból. Nekünk már nincsen hova mennünk. De ha az úrnak van valami mestersége, próbálkozzék máshol.
BOGUSŁAWSKI
Leteszi a táskát. Holnap továbbutazom. Adnak valamit ma este? Megnézném.
DÍSZLETEZŐ
Körbemutat. Látja ezt a sürgés-forgást? Mindig ez van premier előtt.
KELLÉKES
Nevet. Nemigen lesz előadás ma este. Nem jött meg a művész.
DÍSZLETEZŐ
Az úr lengyel. Tudja, ki jött volna? Maga Bogusławski! Kis szünet. De nem jött meg.
KELLÉKES
Én se jönnék az ő helyében. Egy Bogusławski nem való ide.
DÍSZLETEZŐ
Tudja, ki az a Bogusławski, uram?
BOGUSŁAWSKI
Valami rémlik…
DÍSZLETEZŐ
A legnagyobb lengyel színész, uram! A mi Molière-ünk és Kotzebue-nk és Talmánk egy személyben!
BOGUSŁAWSKI
Igen, persze…
KELLÉKES
Varsóban játszik. Varsóban, uram! Oda menjen, ha színházat akar látni. Ott évek óta dúl a háború Bogusławski körül, ezzel vannak tele a lapok.
DÍSZLETEZŐ
Igen, mert ki akarják készíteni. De ő nem hagyja magát! Mert ő nagy színész, uram! Ilyen máshol nincsen, sehol a világon, csak Varsóban.
BOGUSŁAWSKI
És idejön Vilnába? Játszani?
DÍSZLETEZŐ
A direktor szerette volna. Meg is hirdette, hogy fellép nálunk Bogusławski. A Mester.
KELLÉKES
Mert az ő nevére mindenki bejön. Akkora híre van.
DÍSZLETEZŐ
Én rögtön mondtam: mért pont ide jönne a Mester? Amikor mehet ő Párizsba, Bécsbe, Pétervárra! Alig győzi visszautasítani az ajánlatokat. De ő nem megy, ő lengyel színész, neki Varsóban a helye. Bizalmasan. Tudja, mit csináltak vele, amikor a cár megverte Napóleont? Elvették a színházát. Azt hitték, ezzel kész, vége. De nem ismerték azok Bogusławskit.
BOGUSŁAWSKI
És nem jön ide?
KELLÉKES
Két napja itt kéne lennie, ma este lenne az előadás.
DÍSZLETEZŐ
Valami angol darab. Vagy német.
KELLÉKES
Azt is ő fordította.
KELLÉKES
Minden jó darabot ő fordított. És írt, mindenfélét. Operát. Mindent.
DÍSZLETEZŐ
Úgy volt, hogy a saját operájában lép fel, de nem engedték.
BOGUSŁAWSKI
Nem engedték?
KELLÉKES
Illetve mi ezt nem tudhatjuk.
BOGUSŁAWSKI
Talán ezért nem jön. Biztosan megírták neki.
DÍSZLETEZŐ
A direktor megírta neki. Ez biztos. Ezt mondták. De nem kapott választ.
KELLÉKES
Megsértődött. Egy Bogusławskival ezt nem lehet. Neki még van önérzete, uram. Neki még van.
BOGUSŁAWSKI
Ez a darab, ez a…
BOGUSŁAWSKI
Az. Meg van hirdetve mára?
KELLÉKES
Meg hát. Este idejön a sok nép, és semmi. Pedig annyi jegyet eladtak, többet, mint ahányan beférnek!
BOGUSŁAWSKI
És nem lesz előadás?
DÍSZLETEZŐ
Szerintem lesz, megtanulták a szöveget, már egy hete magolják. Akkor derült ki, hogy ez lesz. Szerintem a direktor fog beugrani. Mert a direktor is színész. Csak hát nem olyan. Nem akkora. Amúgy nem rossz ember. Nem azért. De nem tud akkora lenni. Úgyhogy lesz valami előadás, nehogy visszakérjék a pénzt.
KELLÉKES
Így is vissza fogják követelni.
DÍSZLETEZŐ
Botrány persze lesz, nem mondom. Iszik. A direktor két napja iszik bánatában. Mert két napja nem jön Bogusławski.
KELLÉKES
Ez nekünk is nagy csapás. Ha jönne, megkapnánk a múlt havi pénzünket.
DÍSZLETEZŐ
Ha az egészet nem is…
KELLÉKES
De valamennyit. És láthatnánk!
DÍSZLETEZŐ
A Mestert! Iszik, kínálja Bogusławskit, az meghúzza. De hát nekünk ez nem jár. Ez itt, uram, a sötét provincia. Itt már sose lesznek csodák.
Hátul feltűnik Każyński.
KAŻYŃSKI
Kiabál. Tíz óra múlt! Wróbel! Wróbel! Üvölt. Tíz óra elmúlt! A rohadt mindenit ennek az egésznek! Kirohan.
Jön Ügyelő, álmos, hóna alatt példány.
ÜGYELŐ
Minek ordibál? Most minek ordibál? Úgyse lesz előadás, akkor minek?
KELLÉKES
Tiszteletem, Wróbel úr.
ÜGYELŐ
De minek ordibál? Ordít. Próbához! Hölgyek és urak, próba! Első felvonás végig, összes szereplő!
Feltűnnek a színészek: Rogowski, Kamińska, Kamiński, Pięknowska, Rybak, Niedzielski, Damse, Skibińska, Skibiński, Súgónő. A színészek láthatólag szerény fizetésből élnek, a nők vedlett próbaruhában, valamennyien gyűröttek, álmosak.
ÜGYELŐ
Ordít. Próbához! Összes szereplő!
ÜGYELŐ
Kellékeshez. Hol a fenébe van a súgóasztal?
Kellékes kifelé indul.
ÜGYELŐ
Hol az isten haragjába van a súgóasztal?!
Kellékes eltűnik, Díszletező utánaballag.
SKIBIŃSKI
Egészen be van dagadva a torkom. A huzattól. Krákog. Be van dagadva.
Színészek kedvetlenül ácsorognak, Damse leül a földre, Rybak átlép a jobb páholyba, leül. Kellékes asztalkát hoz, Díszletező két széket, leteszik elöl, a jobb páholy elé. Jön Hrehorowiczówna.
HREHOROWICZÓWNA
Lesz próba, gyerekek?
A többiek is mormogva köszöntik. Súgónő leül, az asztalra leteszi a példányát.
SÚGÓNŐ
Adjatok már egy lámpát!
Kellékes kiballag.
KAMIŃSKI
Reggel húztam… mondtam a direktornak, elfogadta…
Súgónőhöz megy, lapozza a példányt.
Kellékes petróleumlámpát hoz, leteszi az asztalra, csavargatja a kanócot. Súgónő a táskájából tintatartót és tollat vesz elő.
SÚGÓNŐ
Biztos, hogy belement?
KAMIŃSKI
Biztos. Ez itt kimarad, idáig…
SÚGÓNŐ
Ludwika! Változik a végszavad…
Pięknowska odamegy, belenéz a példányba. Jön Każyński.
KAŻYŃSKI
Emelt hangon. Ez így nem megy. Ez így nem fog menni, kérem! Ordít. Tűrhetetlen! – Wróbel!
ÜGYELŐ
Előjön a takarásból. Tessék.
KAŻYŃSKI
Tíz óra réges-rég elmúlt!
KAŻYŃSKI
Miért nem folyik a próba? Miért nem?!
ÜGYELŐ
Gondoltam, megvárjuk, amíg a direktor úr kijön a szobájából…
KAŻYŃSKI
Maga ne gondoljon semmit! Maga nem ezért kapja a fizetését! Nélkülem is lehet próbálni!
ÜGYELŐ
Gondoltam, amíg a direktor úrnál bent vannak az urak…
KAŻYŃSKI
Maga ne gondoljon semmit Körülnéz. Mindenki megvan?
KAŻYŃSKI
Miért nem kezdjük? Ember, mit áll itt? Kezdjük!
Hrehorowiczówna, Kamińska, Pięknowska, Skibińska, Kamiński és Skibiński a szín jobb szélére megy, a többi oldalt leül a földre. Ügyelő kimegy, kintről szól.
Hrehorowiczówna nagy léptekkel középre lohol, Kamińska Pięknowska, Skibińska, Kamiński és Skibiński utána.
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
Kedves menyem, ne vedd zokon, de kérlek, |
| |
|
Merőben helytelen egész viselkedésed… |
A színészek leállnak.
BOGUSŁAWSKI
Alázatos tiszteletem.
KAŻYŃSKI
Maga kicsoda? Mit keres itt? Azonnal takarodjék! Ordít. Kifelé! Elegem van magukból!
Ügyelő kijön a takarásból.
BOGUSŁAWSKI
Kérem, direktor úr…
KAŻYŃSKI
Elegem van! Elővesz egy kéziratköteget, hadonászik vele. Ezt adjuk ma este, érti? Az összes pecsét rajta van! Ma reggel is kaptam kettőt! Nézze meg! A Tartuffe, látja?
BOGUSŁAWSKI
Itt valami félreértés forog fenn, direktor úr. Én nem erre szerződtem.
Kis csönd, Każyński nem érti.
BOGUSŁAWSKI
Én a saját operámra szerződtem, direktor úr.
Bámulják Bogusławskit, aki a helyzetet kiélvezvén meghajol.
HREHOROWICZÓWNA
Bogusławski!… A Mester!
BOGUSŁAWSKI
Ha nem csalódom, Hrehorowiczówna művésznőhöz van szerencsém. Sokat hallottam magáról. Örülök, hogy személyesen is megismerhetem.
Hrehorowiczówna odamegy, Bogusławski kezet csókol neki.
HREHOROWICZÓWNA
Bogusławski!… Milyen öreg!
BOGUSŁAWSKI
Maga se lett fiatalabb, amióta nem láttam. Rekedten nevet.
KAMIŃSKA
Jézusmária! A Mester!
KAŻYŃSKI
Pillanat, kérem… Ön… hogy úgy mondjam…
Bogusławski előveszi a zsebéből az útlevelét, Każyński átveszi, belepillant, visszaadja. Csönd.
BOGUSŁAWSKI
De hát mit álldogálunk ilyen feszélyezetten, gyerekek? Próbáljatok nyugodtan. Ha már itt vagyok, végignézem.
KAŻYŃSKI
Hogyhogy végignézi? Ma este játszani fog! A Tartuffe-öt!
BOGUSŁAWSKI
Nem hinném. Elővesz egy levelet. Itt az áll, hogy az operámban lépek fel, holnapután.
KAŻYŃSKI
De én megírtam! Istenem! Megírtam! Csak maga… A Mester nem válaszolt!
BOGUSŁAWSKI
Ez az utolsó levél, amit kaptam.
KAŻYŃSKI
A posta! Az isten verje meg őket! Direkt nem zártam le a borítékot! – Mester, ki van plakátozva… itt lesz a gubernátor! Minden széken ketten fognak ülni! Könyörgök, Mester!
Bogusławski hallgat.
HREHOROWICZÓWNA
Mester, vállalja el, kérem.
ROGOWSKI, KAMIŃSKA, SKIBIŃSKA
Vállalja el! Kérjük!
KAŻYŃSKI
Nem lehet elhalasztani! Maga a gubernátor!… Én játszottam volna, de ha itt a Mester!…
BOGUSŁAWSKI
Nem fog menni.
KAŻYŃSKI
A Mester mindenre képes! Tudjuk!
BOGUSŁAWSKI
Nem megy. Nincs rá szerződésem.
KAŻYŃSKI
Felrohan, és írat egy szerződést!
Ügyelő kifelé indul.
BOGUSŁAWSKI
Wróbel? Várjon.
Ügyelő megáll.
BOGUSŁAWSKI
Előveszi a szerződést. Ebben a szerződésben az áll, hogy kapok a két fellépésért…
KAŻYŃSKI
De nem érvényes! Nem engedték! A Mester játszhat, de az operája be van tiltva! Én azzal érveltem; hogy a Mester operája a kibékülést szorgalmazza… már a Kosciuszko-felkelés előtt azt szorgalmazta! De itt nem lehet!… Mert a lengyel–orosz viszonyról szól… Azzal is érveltem, hogy az ön operáját mindenki látta Varsóban… a nagyherceg… a cár… és tapsoltak… De itt nem lehet azt, amit Varsóban igen… Itt mindent erősebben cenzúráznak. Nem én tehetek róla.
BOGUSŁAWSKI
A két fellépésért kapok összesen kétezer zlotyt. Mármost a Tartuffe, ezek szerint, csak ma este megy.
BOGUSŁAWSKI
A szöveget se tudom. Ez, direktor úr, beugrásnak számít. Hát mondja meg, érdemes ezt vállalnom?
Csönd.
Én a kétezer zlotys ajánlatra is azt válaszoltam, hogy kevés.
KAŻYŃSKI
Nem kaptam meg. Esküszöm!
BOGUSŁAWSKI
Wróbel fiam, ne fáradjon. – Direktor úr, próbáljanak nyugodtan, s ha megengedi, én nézném.
KAŻYŃSKI
Hogyhogy nem tudja a szöveget?
BOGUSŁAWSKI
Azt nem állítom, hogy Molière úr darabja ismeretlen a számomra. De soha nem játszhattam. Soha. Varsóban is cenzúráznak időnként.
KAŻYŃSKI
A szövegre csap. Ez a maga fordítása, Mester!
BOGUSŁAWSKI
Az enyém? Én fordítottam volna?
Valóban elképedve veszi kezébe a szöveget, belenéz.
HREHOROWICZÓWNA
Vagy negyedszázada loptam el a kéziratot Varsóban.
HREHOROWICZÓWNA
Én. Amikor a Mestert akartam látni… Huszonnyolc éve… talán harminc…
BOGUSŁAWSKI
Tényleg én fordítottam?
Hrehorowiczówna bólint.
KAMIŃSKA
Nagyon szép szöveg.
BOGUSŁAWSKI
Visszaadja a kéziratot Każyńskinak. Mindegy. Sose játszottam. A bal páholyhoz megy, lábát átvetve belép, leül, a táskáját lerakja maga mellé.
KAŻYŃSKI
A páholy elé járul. Mester Ön nem is sejti, mit jelent ön a vilnai lengyelek számára… Soha nem kértek jegyet ennyien! Soha! Én itt a csőd szélén állok… Borzasztó nehéz egy ilyen színházban. Nehéz? Lehetetlen! Soha nem adhatok igazán jó darabot, nem engedi a cenzúra… Csak azért vagyunk még, mert lengyelül játszunk… Ön sokat jelent, Mester, rengeteget, mindent! A lengyelséget, amely cserbenhagyott minket. Ön nem sejtheti, milyen izgalommal vártuk… Odaátról a nagy Bogusławskit! A lengyel színház atyját!
BOGUSŁAWSKI
Nagyon megtisztelő.
KAMIŃSKA
A páholyhoz járul. Mester, én gyerekkorom óta arról álmodozom, hogy egyszer, egyetlenegyszer az életben önnel léphetek fel. Most itt van tőlem karnyújtásnyira! Közelebb lép. Játsszék velem, könyörgök! Én nagyon jó színésznő vagyok!
BOGUSŁAWSKI
Milyen bájos.
Kis csönd.
KAŻYŃSKI
Nem is tudom… A többiekhez. Kérleljétek! Bogusławskihoz. Nem lehet olyan nagy dolog az ön számára egy ilyen beugrás… Úgy hírlik, már bocsánat, hogy ön sose tudja a szövegét… úgyis a súgó után tetszik játszani…
BOGUSŁAWSKI
Vidoran. Így hírlik?
KAMIŃSKA
Mondhat a Mester Molière helyett akármit, mi majd áthidaljuk… Csak legyen ott közöttünk!
KAŻYŃSKI
Akármit nem tehet! Legalább fél tucat illető ül majd a nézőtéren; példánnyal a kezükben! Nem lehet mást mondani! A szövegre csap. Ez van jóváhagyva! Bogusławskihoz. Egy-két helyen át kellett írnunk… a vallást nem szabad bántani… a „vallás” szó sem hangozhat el… Egyébként maradt az egész szöveg! Ha bele tetszene pillantani… Nyújtja a szöveget.
RYBAK
Kéreti magát, felveri a saját árát. Játssza inkább a direktor úr.
KAŻYŃSKI
Rybak! Maga fogja be a száját! Kirúgom, hallja?
RYBAK
Mit könyörögnek térden állva? Ha maga az atyaúristen lenne is!… Ez megalázó!
BOGUSŁAWSKI
Vidáman. Igazat beszél a fiatalúr. Ültében meghajol Rybak felé. Én tényleg csak több pénzt akarok. Każyńskihoz. Ha már ennyit zötyögtem a postakocsin, egye fene, háromezerért megcsinálom.
KAŻYŃSKI
Háromezer! Uramisten! Tudja, mennyit kap nálunk egy vezető színész havonta? Nyolcszázat, uram, nyolcat!
ROGOWSKI
Ennyit nem kap nálunk egy vezető színész. A többiek kevesebbet nem kapnak.
BOGUSŁAWSKI
Én erről nem tehetek, fiam. – Ne hívtatok volna vendégművészt. A művészetet meg kell fizetni. Én ugyanis ebből élek.
SKIBIŃSKA
Nem szép a Mestertől, hogy zsarolni tetszik.
BOGUSŁAWSKI
Széttárja a karjait. Tehetek mást, asszonyom? Én magukat sose láttam. Lehet, hogy tehetségtelen az egész banda, én pedig magukkal együtt megbukom. Akkor legalább fizessenek! Każyńskihoz. Mennyi a bevétel, fiam?
KAŻYŃSKI
El vagyok adósodva, Mester! Hallhatta: kénytelen vagyok visszatartani a gázsijukat!
BOGUSŁAWSKI
A ma esti bevétel mennyi?
KAŻYŃSKI
Ezt így hirtelen nem tudom.
BOGUSŁAWSKI
Tudod, fiam, hogyne tudnád. Végignéz a nézőtéren. Nem olyan kicsi ez a színház. Ha minden széken ketten ülnek – te mondtad, fiam! –, az, kérlek… Hangtalanul mozog a szája, fejszámol.
KAŻYŃSKI
Megadom a kétezret.
BOGUSŁAWSKI
Tovább számol magában.
HREHOROWICZÓWNA
Add meg neki, fiam! Mit számít az a pár rongyos bankó? Úgyis csődbe mentünk!
KAŻYŃSKI
Wróbel! Írasson szerződést háromezerről.
Ügyelő kifelé indul.
BOGULAWSKI
Na! Feláll, fogja a táskáját, kilép a páholyból, kifelé indul.
BOGUSŁAWSKI
Csak van itt valami fogadó, nem? Szeretnék lepakolni, tisztálkodni… Két napja utazom.
BOGUSŁAWSKI
Ja. Nyújtja a kezét. A szöveget. Ti kezdjétek el a próbát nyugodtan, én úgyis csak a harmadik felvonásban jövök.
Każyński átadja a szöveget, Bogusławski elveszi, kimegy. Ügyelő utána. Kis csönd.
PIĘKNOWSKA
Ez a rozoga vénember – ez a nagy Bogusławski?
ROGOWSKI
Nem is olyan magas.
KAMIŃSKI
Még jó, hogy nem hagyták énekelni. Ennek semmi hangja sincs. Ez hörög.
KAŻYŃSKI
Rogowskihoz. Valamelyik nadrágod jó lesz rá… Paróka van… Csak a kabátodat kell bevenni.
ROGOWSKI
És én miben játszom?!
KAŻYŃSKI
Amiben a Kotzebue-t.
ROGOWSKI
Uramisten! Az nem megy Molière-hez! Hogy nézek majd ki! Egy lila kabátban!…
KAŻYŃSKI
Nagyon megnyerő leszel. Súgónőhöz. Húzza alá végig Tartuffe szövegét. Végig fogja neki súgni, érti? Minden szót.
Súgónő sóhajt.
KAŻYŃSKI
Kezdjük! Tapsol. Wróbel!
RYBAK
Felment a szerződésért.
KAMIŃSKA
Hozzálép, vállára teszi a kezét. Most, hogy minden jóra fordult, nyugodtan elmehetünk a kocsmába. Visszajövünk egy óra múlva, és elkezdjük vele a harmadik felvonástól. Próbálunk egy hete, a könyökünkön jön ki. Na! Gyere! Igyunk egyet a nagy riadalomra.
NIEDZIELSKI
Talán az én kabátom is jó rá. A fehér.
Każyński ránéz, legyint, kifelé indul. A színészek kimennek, Díszletező, Kellékes, Súgónő marad ott.
KELLÉKES
Ez egy madárijesztő.
SÚGÓNŐ
Micsoda kappanhangja van! Lehet, hogy mindig ez volt neki?
DÍSZLETEZŐ
Lehet, hogy ez nem is a nagy Bogusławski. Az nem ilyen. A fejét csóválja. Nekünk egy másikat küldtek. Ez nem az igazi.
Kimennek.
A színpad üres. Jön Bogusławski köpeny nélkül, kezében a példány. Leül a súgónő székére. Ül, fáradt. A lábát masszírozza. Krákog. Állát kezébe hajtva ül, aztán sóhajt, kézbe veszi a példányt, fellapozza az első jelenetét. Hangosan olvassa.
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Ó, bárcsak, asszonyom, megőrizné az ég |
| |
|
Az ön lelkének és testének erejét |
| |
|
S áldja meg életét úgy, ahogyan kívánja |
| |
|
Isten híveinek alázatos paránya… |
Felnéz, megpróbálja kívülről.
| |
|
Ó, bárcsak, asszonyom, őrizze meg az ég… |
Belenéz a példányba.
Felnéz.
| |
|
Ó, bárcsak, asszonyom, megőrizné az ég… |
Nem tudja folytatni, belenéz a példányba, olvassa hangtalanul, felnéz.
| |
|
Ó, bárcsak, asszonyom, megőrizné az ég |
| |
|
Az ön lelkének és testének erejét… |
Belenéz a példányba, majd felnéz.
Belenéz.
| |
|
S áldja meg életét úgy, ahogyan kívánja Isten… paránya. |
Belenéz.
| |
|
Isten híveinek alázatos paránya. |
| |
|
S áldja meg életét úgy, ahogyan kívánja |
| |
|
Isten… híveinek alázatos paránya. |
Sóhajt, belenéz, felnéz.
Megáll, nem néz bele.
| |
|
Ó, bárcsak, asszonyom… megőrizné az ég |
| |
|
Az ön lelkének és testének erejét… |
Nem tudja folytatni, földhöz vágja a példányt. Ül, sóhajt, letérdel, kezdi összeszedegetni a széthullt lapokat. Megáll, térden mondja.
| |
|
Ó, bárcsak, asszonyom, megáldaná az ég |
| |
|
Az ön lelkének és testének erejét |
Káromkodva.
Szedegeti össze a lapokat, oldalszám szerint kezdi összeállítani őket.
Jön Rybak. Megáll hátul, szembefordul egy falnak támasztott díszletelemmel, haját fésüli kezével, mintha tükörbe nézne, egyszerre teátrálisan hátrahőköl, és artikulátlanul felüvölt. Bogusławski megdermed, odakapja a fejét. Rybak háttal a rivalda felé botladozik, kezét a szeme elé emelve üvölt, majd hirtelen csönd.
RYBAK
Megfordul, észreveszi a földön Bogusławskit. Pardon. Elvesztett valamit?
BOGUSŁAWSKI
Csak a példány. Kiesett a kezemből.
Rybak odamegy, letérdel, segít a kéziratlapok elrendezésében. Bogusławski nézi.
BOGUSŁAWSKI
Elárulná, miért ordított annyira?
RYBAK
Hogy én? Felnevet. A másik énem.
Bogusławski kicsit csodálkozik.
RYBAK
Van egy darabom… nincs megírva, ötlet.
BOGUSŁAWSKI
Abban ordibálnak így?
Szedegetik a lapokat.
BOGUSŁAWSKI
Figyelemre méltó darab lesz, ha megírja. Nekem a szívem is megállt egy pillanatra.
RYBAK
Elégedetten nevet. Ez a célja. Feltérdel. Ugyanis minden tükör. Körös-körül csupa tükör. Ez a díszlet… Nincs más, csak tükrök. Nincs külső világ, csak az emberi. Tud követni?
BOGUSŁAWSKI
Eddig még sikerült.
RYBAK
Mindenki tükröződik. Egy darabig. De aztán (Elcsuklik a hangja, felugrik.), aztán egyszerre az egyik tükörből kilép az egyik főszereplő tükörképe… ugyanolyan arc, ugyanaz a jelmez – és elkezd élni. És a többi tükörkép is, mind… És azt élik, amit az eredeti alak gondol… a lelke mélyén… Mindenkiből kettő van… Érti?
RYBAK
Egy jó és egy gonosz.
RYBAK
És senki se tudja, melyik tükörképpel hogyan kell… mit lehet neki mondani… irtózatos kavarodás, mert mindenkiből kettő van… és ők is tükröződnek a tükrökben…
Rybak legyint, visszatérdel.
BOGUSŁAWSKI
Érdekes. Mért nem írja meg?
RYBAK
Ezt? Maga előadná Varsóban?
BOGUSŁAWSKI
Már nem az enyém a színház. Én már csak színész vagyok, nem pedig direktor.
Szedegetik össze a lapokat.
BOGUSŁAWSKI
Maga színész?
RYBAK
Hát, olyasmi. A játék maga nemigen érdekel… nem szeretek föllépni. Én inkább az egészet szeretem… elgondolni, a darab alapján. Ami aztán lesz, ahogyan itt eljátsszák, az borzasztó. Vagy írni… nem tudom. Nekem valahogy megjelenik az írott szó, képekben. Jó ez valamire, Mester?
BOGUSŁAWSKI
Előfordulhat.
RYBAK
Mondja, ön tényleg jó színész – volt?
Feltápászkodik, a példányt az asztalra teszi.
BOGUSŁAWSKI
Maga mit játszik a Tartuffe-ben?
RYBAK
Felnevet. A rendőrbiztost, a végén. Aki hozza a deus ex machinát. A király kegyét.
RYBAK
Gyűlölöm ezt a szerepet! Gyűlölöm! Każyński azt mondja – Każyński a direktorunk –, azt mondja: „legyél kackiás és daliás” Jó instrukció, mi?
BOGUSŁAWSKI
Egészen pontos.
Rybak feláll. Jön Niedzielski, a kezében fehér kabát.
RYBAK
Hát, sok sikert Mester.
Rybak kimegy, Bogusławski tűnődve néz utána.
NIEDZIELSKI
Mester, a kabátom talán illik önre.
Bogusławski belebújik a kabátba, lötyög rajta. Niedzielski a zsebéből szabókrétát és gombostűket vesz elő, a gombostűket a szájába veszi, letérdel, a kabátot tapogatja.
BOGUSŁAWSKI
Milyen fiú ez?
NIEDZIELSKI
Rybak? Habókos. Nem szereti a színészeket. Van valami felsőbb szempontja. Fiatal.
BOGUSŁAWSKI
Te vagy itt a szabó?
NIEDZIELSKI
Színművész vagyok. De voltam szabó is. Itt egyáltalán nincs jelmeztár, csak a saját ruháink.
Tűzdeli a kabátot.
BOGUSŁAWSKI
Nem kár ezért a szép kabátért?
NIEDZIELSKI
Majd lefogyok. Szabók sincsenek. Elmentek. Van összesen egy díszletezőnk. Festő egy se, mi magunk festjük a díszleteket. Szíveskedjék megfordulni.
Bogusławski megfordul.
BOGUSŁAWSKI
Meg tudtok élni?
NIEDZIELSKI
Megélniiiii? Azt nem. Feláll. Szíveskedjék levetni, beveszem.
Bogusławski leveti a kabátot, átadja.
NIEDZIELSKI
Kérem. Felhívom szíves figyelmét az ügyelőnkre. Besúgó. Egyébiránt erélyes és pontos ügyelő, rendkívül hasznos, mondhatni, nélkülözhetetlen tagja társulatunknak.
Meghajol kimegy.
Bogusławski leül, fellapozza a példányt, olvassa, mozog a szája. Jön Kamińska.
BOGUSŁAWSKI
Páran már jöttek, elmentek.
Kamińska közelebb megy, megáll, nézi Bogusławskit.
BOGUSŁAWSKI
Maga nagyon csinos.
KAMIŃSKA
Én vagyok Kamińska, a vilnai csillag.
Kis csönd.
Vigyen el innét! Vigyen föl Varsóba!
BOGUSŁAWSKI
Ha még enyém lenne a színház…
KAMIŃSKA
Kár, hogy ön ennyire vén. Ön engem már nem fog elvinni innét.
Csönd, Kamińska leül a másik székre.
Ez itt maga a nyomorúság. Félre ne értsen, engem itt irigyelnek, és joggal. Férjem van, színész, szeretőm van, a direktor, aki minden főszerepet rám oszt… kegyeimért cári tisztek versengenek… a gubernátor bálján is megjelenhetek… egyedül én nem szűkölködöm itt, már vettünk két házat a férjemmel, kiadhatjuk, életünk végéig elélünk… Nem tud elvinni innét?!
BOGUSŁAWSKI
Nincsen színházam.
KAMIŃSKA
Ez olyan nyomorúság!… Látja, önhöz is csak azért vagyok őszinte, mert hátha belém szeret egy vénember utolsó fellángolásával, és elvisz innét. Hát nem maga a nyomorúság? Egy rozzant aggastyánt akarok elbolondítani, én, a viruló ifjúság!
BOGUSŁAWSKI
Maga elég rafinált, leányom. De én szeretem az ilyet.
Kamińska feláll, Bogusławskihoz megy.
KAMIŃSKA
Tudja, mi a legszörnyűbb? Hogy itt nem kell jól játszani. És mert nem kell, nem is lehet. Itt még olyan szépnek se kell lenni, mint én vagyok. Itt elég, ha a színpadon lengyelül beszélünk, és a közönség máris könnyben úszik és véresre veri a tenyerét! Itt nem kell a jó színész, Mester! Ez iszonyú! Ez!
Kis csönd.
BOGUSŁAWSKI
Én azért jöttem ide, mert Varsóban féléves lakbérhátralékom van. Most majd kifizetek négy hónapot. Én már nem vagyok a nagy Bogusławski. Én egy árny vagyok, egy kísértet, aki csak azt nézi, honnan rabolhat pénzt a maradék tolvajösztönével. Ahol engem sose láttak, vagy nagyon régen, ott még megfizetnek. Ott is csak egyszer. Amíg rá nem jönnek, mi vagyok.
Kis csönd.
KAMIŃSKA
Tudja, amikor meghallottam, hogy ön idejön… én hetekig boldog voltam! Megint tudtam reménykedni!
BOGUSŁAWSKI
Legalább volt néhány boldog hete. Nem?
KAMIŃSKA
Hát persze. – Köszönöm.
Kamińska gyorsan kimegy. Bogusławski utánanéz. Felveszi a példányt, lapozza. Jön Damse óvatosan, szerényen, Bogusławskihoz megy, megáll.
DAMSE
Damse vagyok, Mester, színész.
DAMSE
Tudom, tudom! Mielőtt a többiek rájöttek volna, én már éreztem! Nagy tisztelője vagyok a Mester művészetének.
DAMSE
Sose láthattam játszani, de otthon őrzöm a kritikákat… néhány metszetem is van a Mesterről. Persze a többiek nyilván ugyanezt állítják, ugye? Már jöttek udvarolni, persze! De nekik egyetlen metszetük sincs! Csak úgy mondják!
Bogusławski a szerepét lapozza.
DAMSE
Jó darab. Leül a másik székre. Kár, hogy nálunk nincs elég színész – nem lehet kiosztani. Például Orgon szerepét se lehet.
DAMSE
Rogowskira osztotta a direktor – na hiszen! Keserűen nevet. Rogowski mint Orgon! Nevet. Elképesztő!
BOGUSŁAWSKI
Maga jobb lenne?
DAMSE
Én? Ó, nem, én nem azért mondtam…
BOGUSŁAWSKI
Hát akkor minden rendben, igaz?
A kézirat felett rámosolyog Damséra.
Lassan jön Skibiński.
DAMSE
Csak azt kívántam érzékeltetni, hogy itt nem lehet… Tehetségtelen alkoholisták, mind. A Mester nem ilyenhez van szokva, úgyhogy ne tessék meglepődni, ha nem lesz egyetlen partnere sem…
Skibiński odaér hozzájuk, lapos üveget vesz elő, meghúzza, visszateszi a zsebébe.
SKIBIŃSKI
Nincs még próba? Leül a földre. Ez a furcsa az egészben. A próba.
SKIBIŃSKI
Hogy még vannak próbák. Nem is értem. Már rég semmi értelme, mégis próbálunk, játszunk valami csacskaságot, magoljuk a szöveget, kiállunk, gesztikulálunk, hangokat hallatunk…
DAMSE
Elittad az eszedet, az a baj.
SKIBIŃSKI
Nem ittam el eléggé, az a baj. Nem az, hogy én már feldobom a talpam, nekem már nem sokáig kell húznom, de ez az egész… Amikor a pályát kezdtem, megvolt még Lengyelország… Aztán elveszett, de voltak illúziók… felkelés… Napóleon… háború… De most már illúziók sincsenek. Nincs illúzió, Mester! Elviszik az embereket, nem is egy viccért, csak mert lehet, egy napra, kettőre… csak mert más az anyanyelvünk és másképp vetjük a keresztet… De még ez se baj, Mester! Ez se baj! Csak az, hogy nincsen egyetlen kis apró, gügye illúzió se! Hogy az nincs!
DAMSE
Sajnos önök odaát, Varsóban, nem tudják, Mester. Nem azt mondom, hogy ön, de minket Varsóból senki sem segít! Mi le vagyunk írva. Nem vagyunk a térképen.
BOGUSŁAWSKI
Nem én szignáltam a Szent Szövetséget.
SKIBIŃSKI
Házasodnak és válnak… csalnak és hazudnak… isznak, pofozzák egymást… ez se lenne baj, de beleőrülnek! Pedig ha lenne valami, valami ezen kívül, akkor nem kéne beleőrülni! A feleségem is, ő játssza Dorine-t, az a termetes asszonyság… majd mindjárt jön… az első házasságából volt egy fia, beállt a seregbe, elesett valahol Poroszországban, a visszavonuláskor. Ez tragédia, igen, de az nem természetes, hogy ne tudja kiheverni! Van már öt éve, és éjszaka, álmában a fiát hívogatja, a harcmezőn jár álmában, a hullák között… ez nem természetes! Négy-öt éve még lehetett volna gyerekünk, de nem akart… nem tudott…, mert visszajön a fia, és mit szól egy féltestvérhez! Ez nem természetes! Meghúzza az üveget. Nekem mindegy, én már kihúzom, amíg muszáj, én nyugodt vagyok, de ők… ők még szeretnének valamit, és csak az van, hogy feljelentik egymást, gyűlölködnek… nem rosszaságból, csak mert nincsen illúzió! Nincsen jövő, Mester! Elveszett! Ön is csak ezért lehet itt. Mert a Mester a múlt, amibe ezek az őrültek belekapaszkodnak. Egy ilyen csontvázba, mint a Mester.
DAMSE
Nagyon jó bőrben van a Mester, ahhoz képest. Nagyon. De ő nyilván nem iszik.
Bogusławski a kezét nyújtja, Skibiński átadja a flaskát, Bogusławski meghúzza, megtörli, továbbadja Damsénak.
DAMSE
Nem szoktam… minden reggel két órát futok…
Damse meghúzza, visszaadja Skibińskinek, aki szintén meghúzza, majd elteszi a flaskát.
SKIBIŃSKI
Mindegy. Nem szoktam én beszélni. Csak most mindenki kiborult a Mester miatt, hogy jön valaki… Úgy látszik, még rám is hatott valamennyire.
Csönd.
BOGUSŁAWSKI
Én egy vendégjátékra szerződtem. Semmi másra.
SKIBIŃSKI
Persze, Mester. Tudom. De azért vigyázzon, ez itt magába húzza, befalja az embert, és nem ereszti.
Jön Hrehorowiczówna.
HREHOROWICZÓWNA
Fantasztikus! Elterjedt, hogy megjött Bogusławski! Ilyen még nem volt, már délelőtt feltűntek a jegyüzérek! Ha minden jól megy, estére még a csendőrséget is kivezénylik!
BOGUSŁAWSKI
Aztán szép, tisztes unalomban folyik le az előadás.
HREHOROWICZÓWNA
Az én szimatom mást mond. Elég megbízható, tapasztalt orrom van. Lesz még itt botrány ma este.
BOGUSŁAWSKI
Se testem, se lelkem nem kívánja.
HREHOROWICZÓWNA
Nem attól függ, Mester. Magának magyarázzam? Én például érzem, hogy ma este ritka zseniális leszek.
BOGUSŁAWSKI
Én pedig folyton belesülök.
HREHOROWICZÓWNA
Nem az számít.
DAMSE
A személyiség számít! A személyiség!
BOGUSŁAWSKI
Hrehorowiczównához. Egész életemben szerettem volna eljátszani a Tartuffe-öt. Soha nem engedték. Most már eljátszhatom, vén vagyok és veszélytelen. Így aztán valahogy örülni se tudok igazán.
HREHOROWICZÓWNA
Még a Mesternek is lámpaláza van? Na! Ez megnyugtató!
BOGUSŁAWSKI
Mondja, hogy lehet az, hogy Vilnában szabad, amit Varsóban nem?
HREHOROWICZÓWNA
Tudja, minket itt ajnároznak… a tenyerükön hordanak… Folyton azt követelik: „Játsszatok már valami merészet, forradalmit…”
Bogusławski nevet.
HREHOROWICZÓWNA
Véletlen is lehet. Nem olyan műveltek és okosak ezek. Hiba volna túlbecsülni őket.
BOGUSŁAWSKI
Napokig törte a fejét egy csomó felelős férfiú.
HREHOROWICZÓWNA
Nincsen tökéletes szisztéma, Mester. Ezt is emberek csinálják. Ők is tévedhetnek olykor.
BOGUSŁAWSKI
De ekkorát?! Remekművet engedni?! Furcsállom.
Jön Skibińska, Súgónő, Pięknowska.
PIĘKNOWSKA
Mester… ha esetleg pár sort az emlékkönyvembe…
Átnyújt egy bőrbe kötött füzetet. Súgónő szolgálatkészen tintába mártja a tollat, Bogusławski elveszi a tollat, Pięknowska boldogan nyitja ki az emlékkönyvet.
BOGUSŁAWSKI
Én leszek az első?
PIĘKNOWSKA
Eddig nem járt itt ekkora… Megzavarodik. Lehetőleg rímeket, ha lehet…
Bogusławski térdére fekteti az emlékkönyvet, gondolkozik. Jön Rogowski.
ROGOWSKI
Mi van? Itt van már?
Rogowski lábujjhegyen közelebb jön, csönd, tisztelettel figyelik a körmölő Bogusławskit. Jön Rybak, Kamińska, észleli a csöndet, közelebb óvakodnak.
BOGUSŁAWSKI
Befejezi az írást, átadja. Tessék.
PIĘKNOWSKA
Olvassa, elpirul. Szép.
ROGOWSKI
Tessék felolvasni! Tessék azonnal felolvasni!
Pięknowskának nem jön ki hang a torkán, átadja a könyvet Hrehorowiczównának.
HREHOROWICZÓWNA
Olvas.
| |
|
„Tiszta szívemből kívánom, leányom, |
| |
|
hogy minden óhajodat adja meg az ég, |
| |
|
mint Vilnában ma este teljesül az álmom |
| |
|
és eljátszhatom végre Tartuffe szerepét.” |
SÚGÓNŐ
Jaj, de szép! jaj, de szép!
Pięknowska elveszi a könyvet, kirohan.
SÚGÓNŐ
Mester… egy ereklyét, ha bátorkodhatok kérni…
BOGUSŁAWSKI
Zavartan. Nincs nálam semmi…
SÚGÓNŐ
Bármi lehet, csak a Mesteré legyen… Kérem szépen!
Letérdel Bogusławski lábai elé.
SÚGÓNŐ
Az én szerencsétlen életem… a hűségjutalmát… Én a színházért mindent adok, mindenemet… Itt élek egyedül, nyomorgok… nem panaszként… Mert ez a sorsom…
Bogusławski idegesen babrál a kezével a kabátján, megfog egy gombot, hirtelen leszakítja, és átadja.
SÚGÓNŐ
Köszönöm! Köszönöm!
Megcsókolja a gombot, feláll, lelkesülten bámulja a gombot. Kis csönd. Jön Każyński és Ügyelő.
Bogusławski feláll, olvassa a szerződést.
Jön Díszletező és Kellékes, két padot hoznak, leteszik jobboldalt, oda ülnek majd a jelenetben nem szereplők a próbán. Jön Niedzielski a bevett fehér kabáttal.
BOGUSŁAWSKI
A pénzt előre kérem.
Ügyelő kisiet. Kis csönd. Bejön Pięknowska, könyv nélkül.
KAŻYŃSKI
Torkát köszörüli. Addig is… Addig is, Bogusławski úr, engedje meg, hogy bemutassam önnek a társulatot… és a szereposztást. Hrehorowiczówna asszony, a darabban ő lesz Pernelle asszony, Orgon anyja.
Hrehorowiczówna meghajol.
KAŻYŃSKI
Rogowski úr, ő alakítja szegény Orgont, akit elvakít Tartuffe ármánykodása.
Rogowski előrelép, meghajol.
KAŻYŃSKI
Kamińska asszony, társulatom éke… bármely színházban ő lenne a kedvenc. Ő játssza Elmirát, Orgon második feleségét.
Kamińska pukedlizik.
ROGOWSKI
Édes feleségem! Elmirám!
KAŻYŃSKI
Orgon fiát Kamiński úr játssza, kiváló jellemszínész, komikus szerepekben is megérdemelt sikert arat.
Kamiński meghajol.
KAŻYŃSKI
Marianne, Orgon lánya szerepében a fiatal és szépreményű Pięknowska kisasszony.
Pięknowska pukedlizik, szipog.
ROGOWSKI
Aztán jól viselkedj, lányom! Ahhoz mész férjhez, akihez adlak!
KAŻYŃSKI
Valér, a szerelmese Damse úr. Megbízható, törekvő, szorgalmas…
Damse előrelép, meghajol. Rogowski megfenyegeti az ujjával.
KAŻYŃSKI
Skibiński úr, nagy múltú, tapasztalt művészünk alakítja Orgon sógorát, Cléante-ot.
Skibiński biccent.
Felesége, Skibińska asszony játssza a szolgálólányt, Dorine-t.
Skibińska bólogat.
A lojális urat, aki a darab végén jön mint törvényszolga, Niedzielski úr adja elő, aki operaénekesnek indult, de nálunk sajnos nincsen opera.
Niedzielski bólint.
A rendőr hadnagyot, aki a végén a király kegyét hozza, Rybak úr játssza, drámákat ír titokban.
Rogowski nevet, Rybak biccent. Kis csönd. Jön Ügyelő kezében pénz. Megáll. Każyński közelebb inti. Ügyelő átadja a pénzt Bogusławskinak, aki akkurátusan, ujját megnyálazva átszámolja. A társulat mozdulatlanul, némán, ellenségesen figyeli. Bogusławski befejezi a számolást, bólint, aláírja a szerződést a súgóasztalon, átadja Każyńskinak, aki ráfúj, összehajtja, zsebre teszi.
HREHOROWICZÓWNA
Felháborodva.Ez ráért volna, Mester.
BOGUSŁAWSKI
Kabátzsebébe gyűri a pénzt. Kezdhetjük.
ÜGYELŐ
Harmadik felvonás, első jelenet. Skibińska asszony, Kamiński úr.
Nevezettek középen maradnak, a többiek leülnek a padra. Súgónő az asztalához ül. Rybak a jobb páholyba ül. Każyński a közönségnek háttal, a rivaldánál áll, kicsit jobbra.
Sötét.
Mint az első felvonás végén. A szín közepén Skibińska és Kamiński. Elöl, jobbra Każyński áll. Súgónő jobboldalt az asztalnál. Baloldalt áll Ügyelő, Díszletező, Kellékes a szín mélyén. Rybak a jobb páholyban ül. A többiek a padokon. A bal páholyban új szereplő: Chodźko.
KAMIŃSKI
| |
|
Hadd lássam őt: majd mérséklem magam. |
SKIBIŃSKA
| |
|
Jön már, menjen hamar, maga haszontalan. |
Kamiński hátramegy, onnét nézelődik.
Bogusławski feláll szöveggel a kezében.
KAŻYŃSKI
Jobbról jön a Mester.
Bogusławski Skibińska felé indul.
SÚGÓNŐ
Már elrakhatod az ostort s a szőrcsuhámat…
Bogusławski megáll, a szövegbe néz.
BOGUSŁAWSKI
Itt valami nem stimmel. Körülnéz. Vagy rosszul emlékszem? Itt még valakinek be kéne jönnie.
KAŻYŃSKI
Tartuffe szolgájának, de kihúztuk.
KAŻYŃSKI
Persze. Ebben az egyetlen jelenetben jön be, de itt is néma. Soha többé nem kerül elő. Nincs is rajta a szereplőlistán. Még Molière is megfeledkezett róla. Hanyagság.
Bogusławski hallgat.
KAŻYŃSKI
Ha megkérhetném, Mester, hogy kezdje el…
BOGUSŁAWSKI
Édes fiam, te azt hiszed, hogy Molière bármiről is megfeledkezett volna? Beír egy néma szereplőt véletlenül? Eltűnődtél te egyetlen pillanatra is, ki ez a szolga? Aki máshol nem kerül elő?
KAŻYŃSKI
De hát semmi szerepe sincs!
Bogusławski a bal páholyhoz megy, meghajol Chodźko felé.
BOGUSŁAWSKI
Itt is ül egy néma szereplő.
KAŻYŃSKI
Chodźko úr. Ő írja a színikritikákat. Kitűnő tolla van.
CHODŹKO
Feláll, meghajol. Mester… ha szabad így szólítanom…
Bogusławski a rivaldánál a nézőteret szemléli.
BOGUSŁAWSKI
Milyen sokan vannak.
KAŻYŃSKI
Kinéz a nézőtérre, ideges. Be szoktak ülni páran… a próbákra is…
BOGUSŁAWSKI
Ó, én a próbákon is nagyon szeretem a közönséget. Visszafordul Każyńskihoz. Édes fiam, ez a Tartuffe nem egyedül van ám. Van neki egy úgynevezett szolgája. Említik az első két felvonásban. Ő is pimasz és felfuvalkodott, akár Tartuffe. Hiába nincs szövege, ha egyszer megjelenik, és ott van! Egyáltalán, kicsoda ez a Tartuffe? Édes fiam?
KAŻYŃSKI
Hát aki meg van írva… egy álszent…
BOGUSŁAWSKI
De honnan jön ő meg az úgynevezett néma szolgája? Honnan tudjuk, hogy éppen Orgonnál van keresnivalójuk?
KAŻYŃSKI
Tartuffe véletlenül találkozik Orgonnal a templomban, erre szöveg van, és Orgonnak megtetszik Tartuffe ájtatossága…
BOGUSŁAWSKI
Véletlenül! Egy drámában!
KAMIŃSKA
Orgon egy üldözött barátja iratait rejtegeti, és fél… rá is bízza a titkot Tartuffe-re, aki visszaél vele…
BOGUSŁAWSKI
Helyes. De honnan tud a ládikáról Tartuffe?
ROGOWSKI
Én adom át neki, miután már befogadtam a házamba.
BOGUSŁAWSKI
Így van. Orgon fél, és később Tartuffe-re bízza a ládikát. De mi van előtte? Honnan tudja Tartuffe és társa, hogy Orgon fél, és a félelmét kihasználhatják?
KAŻYŃSKI
Értem, mire céloz, Bogusławski úr. Nem, kérem, ez nincs benne a darabban, ezt visszautasítom!
BOGUSŁAWSKI
Már hogyne lenne, éppenséggel ebben a jelenetben! A néma szereplő! Egy másik Tartuffe! Aki szintén tudja, miért fél Orgon a királytól. Ezért pimasz ő is. Csak éppen nem szereti annyira a nőket, mint Tartuffe.
KAŻYŃSKI
Ez rossz szándékú belemagyarázás.
BOGUSŁAWSKI
Igen? Zseni volt Molière, ha szabad érdeklődnöm?
BOGUSŁAWSKI
Akkor tessék megadni neki a tiszteletet, és tessék figyelmesen elolvasni a darabját. Hanyagság! Amit nem érünk fel ésszel, az rögtön a zseni hanyagsága. Mindig ez van. Sok-sok buta embert!…
RYBAK
Bejövök itt némán… és játssza el más a végén a rendőrbiztost.
KAŻYŃSKI
Ordít. Nem jön be senki sehová! Ez a darab nem a titkosrendőrség magánakciójáról szól! Itt én vagyok a direktor! A színház az enyém!
Kis csönd.
BOGUSŁAWSKI
Ne légy ideges, fiam. Megveregeti a vállát. Mi itt dramaturgiai kérdésekről beszélgetünk. Nem érdemes ide politikát keverni.
Hrehorowiczówna felnevet.
BOGUSŁAWSKI
Én nem ragaszkodom semmihez. Ahogy akarjátok, gyerekek. A pénzedért, fiam, azt játszom, amit kérsz. Súgónőhöz. Mehetünk.
SÚGÓNŐ
Már elrakhatod az ostort s a szőrcsuhámat…
SKIBIŃSKA
Jobb lenne, ha Tartuffe némán jönne be, meglátná a mellemet, és rögtön azzal kezdené, hogy fedjem be.
BOGUSŁAWSKI
Jó. Helyes. A szövegét nézi. Odáig húzzuk, hogy: „Még mielőtt beszél…”
Súgónő húz, Każyński odamegy az asztalkához, nézi. Bogusławski visszamegy jobbra. Megindul Skibińska felé, zsebkendőt vesz elő, Skibińska mellét bámulva.
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Még mielőtt beszél, e keszkenőt vegye… |
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Nézni sem bírom a keblét: födje be. |
SÚGÓNŐ
A megbotránkozást az efféle okozza…
BOGUSŁAWSKI
Bólint, a szövegbe nézve folytatja.
| |
|
Ettől gerjedhetünk vétkes gondolatokra. |
SKIBIŃSKA
| |
|
Csak ennyi kell, s az úr már kísértésbe jön? |
| |
|
És minden hús iránt ilyen fogékony ön? |
BOGUSŁAWSKI
Kiszól Każyńskinak. Itt van. Ez az emberi Tartuffe-ben, és ez okozza a vesztét.
KAŻYŃSKI
Igen… Talán ha kicsit igyekeznénk… este bemutató.
BOGUSŁAWSKI
Ilyenkor kell ráérősen, nyugodtan dolgozni; a sietség a legrosszabb. – Mit mondok?
SÚGÓNŐ
Ha énvelem beszél…
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Ha énvelem beszél, beszéljen jámborabban, |
| |
|
Vagy itthagyom magát ebben a pillanatban. |
SKIBIŃSKA
| |
|
Asszonyom idejön most mindjárt, s arra kéri, |
| |
|
Kegyeskedjék vele valamit megbeszélni. |
Skibińska leül a padra, feláll Kamińska és Bogusławskihoz megy.
KAMIŃSKA
| |
|
Beszélni akarok, önnel, uram, titokban, |
| |
|
Jó, hogy most e helyen tárgyalhatunk nyugodtan. |
SÚGÓNŐ
Az én lelkemre is…
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Az én lelkemre is nagy boldogság derül, |
| |
|
Hogy együtt lehetünk, kettesben, egyedül. |
KAŻYŃSKI
Kamiński úr jöjjön előbbre, ettől kezdve intenzíven hallgatózik.
Kamiński előbbre jön.
BOGUSŁAWSKI
Kamińskihoz. Tudod, miért kell hallgatóznod?
BOGUSŁAWSKI
Miért hallgatózol?
KAMIŃSKI
Így van megírva.
Kamińska felnevet.
KAŻYŃSKI
Mert gyűlöli Tartuffe-öt, és bizonyítékokat gyűjt ellene.
BOGUSŁAWSKI
Igen… és mert szerelmes fiatal mostohaanyjába.
KAŻYŃSKI
Ez nincs benne a darabban.
BOGUSŁAWSKI
Benne van. Orgon mondja ki, később.
BOGUSŁAWSKI
Negyedik felvonás, harmadik jelenet.
Mindenki lapozni kezd.
KAŻYŃSKI
Inkább ezt a jelenetet folytassuk.
BOGUSŁAWSKI
Kérem. Kamińskihoz.Viszonyod van a mostohaanyáddal.
SÚGÓNŐ
Itt van!
| |
|
„Orgon: Szolgálatára, de nekem elég a látszat, |
| |
|
Mert az a gaz fiam, tudom, kedves magának!” |
BOGUSŁAWSKI
Kamińskihoz. Téged a féltékenység kényszerít hallgatózni.
KAŻYŃSKI
Nem mindegy? Így is, úgy is hallgatózik.
BOGUSŁAWSKI
Nem mindegy. Én, Tartuffe, elég régen élek a családban, hogy minden titkukat ismerjem. Tudom, hogy Elmira csalja Orgont.
KAMIŃSKA
Csalom a férjemet?
BOGUSŁAWSKI
Vagy legalábbis szeretné.
KAŻYŃSKI
Ennek semmi jelentősége sincs!
BOGUSŁAWSKI
Már hogyne volna.
KAMIŃSKA
Ön ebből szűri le, hogy megkörnyékezhető vagyok.
BOGUSŁAWSKI
Talán. Nem biztos. Ezt majd meglátjuk. De fontosabb, hogy maga nem szereti a férjét, és ezt Orgon érzi! Különben miért szeretne Orgon énbelém? Rogowskihoz. Mitől hiszel annyira bennem?
ROGOWSKI
Hát… mert vak vagyok.
HREHOROWICZÓWNA
És a félelem a ládikába zárt veszélyes iratok miatt. Aki fél, kénytelen korlátlanul bízni valakiben. Akárkiben. Különben megőrül.
BOGUSŁAWSKI
Igen. De Orgon nemcsak bízik bennem, hanem imád is. Mint az apját… mint egy istent. Miért?
KAŻYŃSKI
Mert elvakultnak írta meg Molière.
BOGUSŁAWSKI
Nem vakulunk el csak úgy. Ahhoz valami kell. Rogowskihoz. Téged nem szeret a feleséged, túl fiatal, érdekből ment hozzád, és csal, vagy meg akar csalni a fiaddal. Nem szeret a fiad, mert a vetélytársad. Nem szeret a lányod, mert szeretője van. Neked nem maradt más, csak én, Tartuffe. Az ember csak a gyűlölettől vagy a szeretettől képes elvakulni.
ROGOWSKI
Pardon. Engem Elmira szeret. Végig hű marad hozzám! Ez így van megírva! Elmira átlát Tartuffe furfangjain!
BOGUSŁAWSKI
Nézzük csak meg! A súgónőhöz megy, a példányban mutatja, honnan kéri. Ugyanaz a jelenet, kicsit később.
SÚGÓNŐ
Elmira: Ön nem vágyódhatik…
KAMIŃSKA
| |
|
Ön nem vágyódhatik, tudom, földi dologra. |
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Ne higgye, nincs az én szívem kőből faragva. |
Leteszi a példányt az asztalra, Kamińska felé megy, közben leinti a súgónőt.
| |
|
Szerelmünk, amely az örök szépségre gerjed, |
| |
|
Nem tiltja a múló széphez vonzó szerelmet. |
| |
|
Érzékeinket is könnyen ragadja meg |
| |
|
Az isten műve, a tökéletes remek. |
| |
|
A legszebb nőkben is az ég visszfénye csábít, |
| |
|
De önben tárja fel legtitkosabb csodáit, |
| |
|
És arcára olyan szépséget vetített, |
| |
|
Mely elbűvöli a szemeket s szíveket, |
| |
|
S ha önre néztem, a halandó, földi bájban |
| |
|
A természet örök teremtőjét csodáltam. |
| |
|
Saját ábrázatát mintázta meg az ég |
| |
|
A képben, mely után szívem epedve ég. |
| |
|
Féltem előbb, hogy ez a vágy, mely titkon égve |
| |
|
Keletkezett, talán a sátán tőrvetése, |
| |
|
S úgy döntöttem, hogy önt többé nem láthatom, |
| |
|
Mert üdvösségemet gátolja, asszonyom. |
| |
|
De, ó, elbűvölő szépség, most már megértem, |
| |
|
Hogy vétkes nem lehet ez az én szenvedélyem, |
| |
|
És mert e szenvedély erényes is lehet, |
| |
|
Ezután átadom hevének szívemet. |
| |
|
Nyugalmamat az ön ítéletére bízom, |
| |
|
Mert öntől függ csupán az üdvöm vagy a kínom, |
| |
|
Igen, én teljesen önre bízom magam: |
| |
|
Boldog legyek-e vagy végképp boldogtalan. |
Csönd, Kamińska elfordul.
KAMIŃSKI
Édesem, nem ez a szöveged.
SÚGÓNŐ
Bocsánatkérően. Szép, gáláns vallomás hangzott el itt előttem…
Csönd.
KAŻYŃSKI
Volnál szíves a szöveget mondani?
SÚGÓNŐ
Darálja.
| |
|
De be kell vallanom, egy kissé meglepődtem. |
| |
|
Úgy érzem, nem elég erős az ön szíve. |
| |
|
Nem illenék kicsit bölcsebbnek lennie? |
BOGUSŁAWSKI
Kamińskához.
| |
|
Ha meglátom az ön mennyei bájait, |
| |
|
Szívem behódol és már nem okoskodik. |
| |
|
Furcsának tűnhetik, tudom, ez a beszédem… |
| |
|
Végre is, asszonyom, nem vagyok angyal én sem. |
| |
|
S ha mégis sértené önt ez a vallomás, |
| |
|
Szépsége az oka, tudja meg, semmi más. |
| |
|
Amint rám ragyogott emberfölötti fénye, |
| |
|
Egész bensőmet az ön rabjául igézte… |
Csönd.
SÚGÓNŐ
Így áll a szövegben… pontosan.
KAŻYŃSKI
Ez nem szerelmes darab! Ez nem Abélard, ez Tartuffe! Kiforgatja Molière szövegét… ezt mind, mind egy gonosztevő mondja, egy álszent, egy… egy sátán! Kamińskához. Te pedig ezen nem hatódsz meg, nem bizony, mert nagyon jól tudod, hogy hazudik.
BOGUSŁAWSKI
Każyńskihoz. Talán rosszul olvastad el a darabot, fiam. Atyáskodva átfogja a vállát. Olvassuk el együtt a szöveget. A súgónőhöz irányítja. Egészen feltűnő, fiam, hogy ez a darab legköltőibb része. Lehetséges volna, hogy Molière véletlenül ajándékoz Tartuffe-nek ilyen szép monológot? A súgónő példánya fölé hajol, olvassa.
| |
|
Nézzen tükrébe és akkor rögtön megérti… |
Magyarázólag.
Nincs a színen tükör, fiam; itt a tükör Tartuffe szeme. Nagyon szép szituáció. Tovább olvas.
| |
|
Nézzen tükrébe és akkor rögtön megérti, |
| |
|
Hogy vak én sem vagyok, s hogy hús és vér a férfi. |
| |
|
Emberi gyöngeség ez, ne ítélje meg |
| |
|
Határt nem ismerő, vad szenvedélyemet. |
Magyarázólag. Tartuffe itt igazat mond. Végig igazat mond. Amúgy is ő az egyetlen szenvedélyes alak a darabban. Ha nem lenne az, nem volna megleshető és leleplezhető. Ha nem lenne igazán szerelmes, megelégedne Orgon vagyonával. És ha ez a vallomás nem hatna Elmirára, azonnal rohanna, és elmondaná a férjének. De nem rohan, és nem mondja el, fiam. Damisnak kell közbeavatkoznia… Lapoz a súgónő példányában.
| |
|
Nem, anyám, nem, ez nem maradhat titokban… |
KAMIŃSKI
| |
|
Nem, anyám, nem, ez nem maradhat titokban, |
| |
|
Mindent hallottam itt, napnál világosabban. |
| |
|
Tán a jóságos ég működött közre itt, |
| |
|
Hogy tönkretegyem egy áruló cseleit, |
| |
|
És hogy az ég maga rajtam át bosszút álljon |
| |
|
E pimaszságon és ilyen képmutatáson, |
| |
|
S apám ismerje meg a gazembert, aki |
| |
|
Magának mer, anyám, szerelmet vallani. |
KAMIŃSKA
| |
|
Nem, Damis, jobb, ha a bölcsebb úton megindul, |
| |
|
És bocsánatomat megérdemli ezentúl. |
BOGUSŁAWSKI
Hol volt Tartuffe vallomásiban pimaszság és képmutatás? Hol volt? Miért áruló Tartuffe? Kit árult el? Orgont? Nem! Saját magát! Őszinte volt. Ez a tragikus vétke. Meg se próbál tagadni ebben a jelenetben! Meg se mukkan! Mert valóban kiadta magát!
ROGOWSKI
Megbocsásson, Mester, de az első két felvonásban elég sok rosszat elmondanak Tartuffe-ről! Elmondják, milyen pimasz és képmutató!
BOGUSŁAWSKI
Igen, fiam, elmondják, és Tartuffe olyan is. Csakhogy Tartuffe most jelenik meg először, és azonnal egy őszinte, lírai szerelmi vallomást ajándékoz neki Molière. Nem különös?
KAŻYŃSKI
A Mester valóban mesterien csavarja a szót. De azt mivel magyarázza – és kérem, magyarázza is el, mert mi, úgy látszik, buták vagyunk és nem tudunk olvasni –, hogy Tartuffe aztán minden gazságot elkövet, amivel az első két felvonásban vádolták?
BOGUSŁAWSKI
Nagyon jó kérdés! Kinek van tippje, gyerekek?
Kis csönd.
RYBAK
Bosszút áll. Jogos bosszút, mert legőszintébb érzelmét használják fel ellene.
KAŻYŃSKI
Fogja be a pofáját!
Kis csönd.
KAŻYŃSKI
Írja meg a saját Tartuffe-jét, jó? De mi itt egyelőre Molière-ét játsszuk, és nem a magáét!
HREHOROWICZÓWNA
Rybak úr Molière darabjáról gondolkozik.
NIEDZIELSKI
A saját példányát lapozva feláll. Bátorkodom a következő jelenetre utalni… Itt áll ugye Elmira és Tartuffe, Damis által leleplezve… és most jön Orgon. Damis azonnal elmondja az apjának, mit látott. Erre Elmira nagyon dühös lesz… Gyanúsan dühös…
KAMIŃSKA
| |
|
Igen, én nem tudom, e sok hiú beszéd |
| |
|
Miért zavarja meg egy férj nyugodt eszét. |
| |
|
Mert nem ilyesmitől függ a mi büszkeségünk, |
| |
|
Csak azt kell tudni, hogy ellene mivel éljünk. |
| |
|
Én így vélekedem, s ha rám hallgat, Damis, |
| |
|
Hallgatott volna az ilyenről maga is. |
Kamińska a pad felé megy.
ROGOWSKI
| |
|
Hát lehetséges ez? Mit hallok! Ő, nagy isten! |
BOGUSŁAWSKI
És én csak itt kezdek alakoskodni, azzal, hogy mindent bevallok, de túlzott önostorozással:
| |
|
Ó, testvérem, igen, a bűnöm feneketlen,
|
| |
|
Igen, bűnös vagyok, nyomorult, zaklatott,
|
| |
|
Aljas gonosztevők között a legnagyobb,
|
| |
|
Minden pillanatom új bűn, mocsokban élek, |
| |
|
Lelkemet ellepik gennyes, rothadt fekélyek…
|
S a többi. De a nézőben még él Tartuffe előző vallomásának szépsége! A néző nem tartja bűnnek a szerelmét, mert Molière sem tartja annak. Én a nézők helyében azért drukkolnék, hogy Tartuffe vágja ki magát.
ROGOWSKI
Mert én jóhiszemű vagyok!
HREHOROWICZÓWNA
Ettől vagy nevetséges.
ROGOWSKI
A közönség az én pártomon áll. Nem fog nevetni rajtam, azt garantálom!
BOGUSŁAWSKI
Érdekes, hogy Orgon nem a feleségére haragszik. Damist fenyegeti azzal, hogy kitekeri a nyakát… az az Orgon, aki pár jelenettel később elmondja: tud róla, hogy ez a gaz fiú kedves a feleségének. Ha Tartuffe önostorozása túlzott, legalább ennyire túlzott Orgon dühe is. Rogowskihoz.
Ettől jó szerep a tiéd. Valójában Orgon a főszereplő…
KAŻYŃSKI
Gyönyörű, mély, bonyolult lelki életet vázol itt fel a Mester minden szereplőben… Nagyon izgalmas és tanulságos, de nincs az a társulat, amelyik ezt képes lenne eljátszani, és nincs az a közönség, amelyik mindezt fel tudná fogni odalentről.
HREHOROWICZÓWNA
Honnan tudod? Próbálkoztunk ilyennel valaha?
KAŻYŃSKI
Talán még nem. Talán nem volt rá sem időnk, sem tehetségünk. Lehet, hogy szegény közönségünket bonyolult és mély darabok lapos és unalmas előadásaival gyötörjük. Talán ha Bogusławski úr itt élne közöttünk, ha minden bemutató előtt hetekig tanítana minket drámát olvasni és szerepet elemezni, talán akkor megokosodnánk némileg. Sajnos azonban Bogusławski úr hamarosan elhagy minket. Úgyhogy én nem is kérek tőle mást, mint hogy este szépen játssza végig a szerepét. Ő bizonyára zseniális lesz, mi hozzá képest dilettánsok leszünk, de ezzel az ő nagysága csak még inkább kiugrik valamennyiünk legnagyobb örömére.
BOGUSŁAWSKI
Én csak akkor arathatok sikert, ha van mit és van kivel játszanom.
DAMSE
Ó, a Mester egyedül is képes rá!
BOGUSŁAWSKI
Nem, fiam. Nem vagyok rá képes partnerek nélkül. Ha nincs kihez őszinte szerelmi vallomást intéznem, az őszinteségem hamis lesz, mert nem lesz köztem és közöttetek kapcsolat. Każyńskihoz. Te itt, fiam, mintegy a rendező szerepében tündökölsz. Az a jó rendező, aki a színészeiből valami mélyet és igazat csal elő. Ez a te feladatod, fiam. Örülj, hogy néhány színészed őszinte érzelemre képes a színpadon.
KAŻYŃSKI
Nehogy azt higgye, Mester, hogy ezt a gyönyörű őszinteséget odalent is érzékelni fogják.
BOGUSŁAWSKI
Milyen alapon becsülöd le a közönséget, amely eltart téged? Azt hiszed, nem tudom, hogy rám való tekintettel tripla áron adtad a jegyeket? – Édes fiam, a színházban semmi sem számít, sem a szép hang, sem a jó megjelenés, sem a szakmai tudás, sem a rutin, mert csak egyetlen dolog hat a közönségre: az őszinteség. Azt, fiam, minden közönség, a legbutább is, a legműveltebb is, csalhatatlanul megérzi. A színész egyetlen művészete az, hogy képes őszinte lenni. Aki pedig erre nem képes… Legyint. – Az a te szerencséd, hogy jó a társulatod. Én nem azzal jöttem ide, hogy jól akarok játszani. Én a pénzért jöttem, amit egy szerep ledarálásáért kapok. De ilyen társulatban még sincs hozzá pofám. Ez az igazság.
Csönd.
KAŻYŃSKI
Köszönjük a leckét.
Csönd.
KAŻYŃSKI
Szorít az idő. Ezzel talán a Mester is egyetért. Jól vagy rosszul, de este elő kell adnunk a Tartuffe-öt, amely a Mester jutalomjátéka. Amelyet a Mester először játszhat életében. Amely szinte rá van írva. Hogy én harcoltam ki a Mester számára, az most mellékes. Végül is a siker, ha lesz, az enyém is. Folytassuk. Szövegösszemondást kérek, nem átélést. És a mozgások rögzítését. Kínos lenne, ha este a Mester beleütközne a többiekbe, vagy ha kiderülne, hogy végig se olvasta a szerepét.
BOGUSŁAWSKI
Jó. Eljátszom. Ezért fizetsz. De előadás után azonnal indulok. Legyen itt a postakocsi.
ÜGYELŐ
Itt lesz a postakocsi.
KAŻYŃSKI
Kérem, Mester, előadás után várjon egy kicsit… annyira talán nem siet. Akkor lesz a fogadás, a színpadon… A gubernátor személyesen fog kezet minden szereplővel.
BOGUSŁAWSKI
Szorít az idő, sajnos.
KAŻYŃSKI
Ez önnek semmiség. Nem volt könnyű megnyernünk a gubernátort… Ez rendkívül jelentős aktus. Az itteni lengyelség színészeink révén első ízben foghat kezet a cár gubernátorával! A Mester Varsóban bizonyára magasabb méltóságokkal is kezelhet, de nálunk a gubernátor nagyobb úr, mint Varsóban a nagyherceg. Személyesen tőle függ sok ezer lengyel sorsa. A hangulatától. Gondolja meg, Mester. Gondolja meg azt is, hogy a gubernátor személyesen engedélyezte önnek a Tartuffe-öt.
BOGUSŁAWSKI
Nem kértem rá. A kézfogót sem kértem. Még a nevét sem tudom.
BOGUSŁAWSKI
Nem kérdeztem a nevét! Każyinskihoz. Én játszani jöttem, nem pedig reprezentálni.
KAŻYŃSKI
Itt, Mester, az egyik nem megy a másik nélkül. De ha úgy gondolja, Mester, a fogadáson való részvételéért külön fellépti díjat fizetek. Mennyit parancsol?
BOGUSŁAWSKI
Nekem csak a színészetem eladó.
KAŻYŃSKI
Érdekes felfogás. Kis csönd. Én, őszintén szólva, őszintén, mint jó színészhez illő, én sose láttam játszani a Mestert. Én a nagy nevet hívtam meg vendégszerepelni. Én, Mester, őszintén szólva a nagy névért fizetek. És a nagy névre jön be a közönség, nem pedig az ön színészi tehetségére, bár mily szoros kapcsolat van… vagy volt is az ön neve és tehetsége között. Önnek a neve eladó, Mester.
BOGUSŁAWSKI
Jó! – De gondold meg: én Varsóban azért illegetem magam olykor gubernátorszerűségek előtt, hogy engedjenek játszani. De itt? Ahol semmi hasznom belőle? Csak az öncélú megalázkodás?
HREHOROWICZÓWNA
Miért nem próbálunk? Próbáljunk! Micsoda dolog ez! Tessék dolgozni mindenkinek! A direktor úr is dolgozzon, az istenit, ha előadást akar!
Kis csönd.
DAMSE
A hatodik jelenetnél tartottunk.
ROGOWSKI
A súgónőhöz megy. Vegyük a hetedik jelenettől, egyedül maradok Tartuffe-fel…
BOGUSŁAWSKI
Felveszi a példányát, lapozza. Felőlem mehet.
ROGOWSKI
Középre megy. Onnan mondom, hogy kitagadom a fiamat… a hatodik jelenet végén…
Kamiński középre siet, Bogusławski is.
ROGOWSKI
| |
|
Itt nincs többé helyed – azonnal takarodj! |
| |
|
Visszatérni ne merj, a színedet se lássam! |
ROGOWSKI
| |
|
Nincs mit keresned e házban. |
| |
|
Kitagadlak, bitang, rögtön hordd el magad, |
| |
|
Nem kapsz semmit, csupán apai átkomat. |
Kamiński a padhoz megy, leül.
| |
|
Hogy egy szent emberen ilyesmit elkövessen! |
BOGUSŁAWSKI
Olvas.
| |
|
E szenvedésemet bocsásd meg neki, Isten! |
Rogowskihoz.
| |
|
Ha tudná, hogy nekem mekkora kínt okoz, |
| |
|
Hogy testvérem előtt rágalmaz a gonosz… |
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Hálátlanok mind, és e gondolatra |
| |
|
Lesújtott lelkemet a kín majd széthasítja… |
SÚGÓNŐ
Borzasztó fájdalom…
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Borzasztó fájdalom… Szívem úgy elszorul… |
SÚGÓNŐ
Hogy bele is halok…
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Hogy bele is halok… Tűrnöm kell szótlanul. |
ROGOWSKI
Kamiński felé.
| |
|
Mért is kíméltelek? Már sajnálom… Gazember! |
| |
|
Mért nem ütöttelek agyon, itt, két kezemmel? |
BOGUSŁAWSKI
Olvas.
| |
|
Látom, hogy itt milyen komoly zavart okoztam. |
| |
|
Fivérem, azt hiszem, ideje, hogy búcsúzzam. |
ROGOWSKI
| |
|
Nem, nem, maradjon itt, nem élem túl, ha elhagy. |
BOGUSŁAWSKI
Kívülről.
| |
|
Jó, maradok, habár e tűrés kínja túl nagy. |
| |
|
Kényes a becsület, kötelez a barátság, |
| |
|
Hogy elkerüljük a pletykát s a gyanú árnyát, |
| |
|
Kerülöm hitvesét, és vele ön se lát… |
ROGOWSKI
| |
|
Nem, találkozzanak, beszéljen a világ… |
Każyńskihoz. Itt esetleg átmegyek oda.
KAŻYŃSKI
Jó, menj át. Nekem mindegy.
ROGOWSKI
Bogusławski másik oldalára megy.
| |
|
Nem, találkozzanak, beszéljen a világ. |
| |
|
Csak örülök, ha az embereket dühítjük, |
| |
|
S inkább azt akarom, mutatkozzanak együtt, |
| |
|
Sőt még mással fogom őket dühíteni: |
| |
|
Ön lesz örökösöm, de az egyedüli. |
| |
|
Nem is halogatom, nyélbeütöm azonnal |
| |
|
S megajándékozom önt egész vagyonommal. |
| |
|
Egy hű és jó barát, akit vőül veszek, |
| |
|
Nem kedvesebb-e, mint asszony, szülő, gyerek? |
| |
|
Nos, elfogadja-e, amit önnek kínálok? |
Bogusławski hallgat.
SÚGÓNŐ
Isten akarata – ez az, amit kívánok.
ROGOWSKI
Każyńskihoz. Most visszamegyek, az jobb helyzet.
Każyński vállat von, Rogowski visszamegy.
ROGOWSKI
| |
|
Szegény! Intézzük el írásban az ügyet, |
| |
|
Hogy megpukkadjanak sorban az irigyek. |
Csönd.
ROGOWSKI
Fantasztikusan jó szerep ez az Orgon! Egy ennyire elvakult, hülye pasas! Isteni szerep!
BOGUSŁAWSKI
Mégis megszólal. Minek örülsz annyira, itt a végén, amikor engem jelölsz ki egyedüli örökösödül?
ROGOWSKI
Kérem? – Hát annak, hogy „megpukkadjanak sorban az irigyek!”
BOGUSŁAWSKI
Én a helyedben egyáltalán nem örülnék.
ROGOWSKI
Azt mondom, hogy ezzel fogom őket dühíteni… És meg is csinálom. Ennek ez a hülye Orgon örül. Ennyire hülye.
BOGUSŁAWSKI
Inkább szerencsétlen. Hinni akar Tartuffe-ben, és meg akarja tartani magának. „Vőül veszi”, hogy ne menjen el. Neki adja a vagyonát. Nehogy elmenjen. Ez nem düh és nem bosszú Orgon részéről; hanem könnyes szerelmi vallomás, bensőséges ima Tartuffe-höz. Legalábbis szerintem.
ROGOWSKI
Sírjak közben? Kis csönd. Sírós hangon kezdi újra.
| |
|
Nem, találkozzanak, beszéljen a világ. |
| |
|
Csak örülök, ha az embereket dühítjük… Szipog.
|
| |
|
S inkább azt akarom, mutatkozzanak együtt… |
Kuncogás, Rogowski abbahagyja.
KAŻYŃSKI
Csináld úgy, ahogy eredetileg csináltad.
ROGOWSKI
Gúnyosan. De a Mester biztos jobban tudja!
BOGUSŁAWSKI
Menjünk tovább.
ROGOWSKI
De nem, kérem, Mester, csak tanítson! Rám fér!
KAŻYŃSKI
Ne húzzuk az időt.
RYBAK
Orgon meg akarja venni Tartuffe szeretetét…
KAŻYŃSKI
Magát nem kérdezte senki. Menjünk tovább.
ÜGYELŐ
Negyedik felvonás, első jelenet. Skibiński úr, Bogusławski úr.
Skibiński feláll a padról.
ROGOWSKI
De én jó színész akarok lenni! Itt a nagy alkalom, a Mester végre megtaníthat rá, és akkor tessék!
HREHOROWICZÓWNA
Fogd már be a szádat!
ROGOWSKI
Csókolom a kacsóját.
ROGOWSKI
Én? Ripacs? Igen? Köszönöm.
KAŻYŃSKI
Senki se mondta, hogy ripacs vagy. Csináljuk!
ROGOWSKI
Rosszul hallottam volna?
KAMIŃSKA
Buta, üres, lelketlen, tehetségtelen ripacs vagy.
ROGOWSKI
Hah! Szívéhez kap.
KAŻYŃSKI
Kamińskához. Megtiltom!
ROGOWSKI
Én ripacs! Huszonöt év színpadi gyakorlatom után most végre kiderült! Ez fáj! Jaj, de nagyon fáj!
KAŻYŃSKI
Kuss legyen végre! Aki még egy szót szól, kirúgom! Nem érdekel, kicsoda, kirúgom!
Csönd.
ÜGYELŐ
Negyedik felvonás, első jelenet. Skibiński úr, Bogusławski úr.
Skibiński középre megy Rogowski szívéhez szorított kézzel a padhoz támolyog, lerogy.
SKIBIŃSKI
| |
|
Ez a botrány, igen, a várost körbejárta |
| |
|
S elhiheti nekem, hogy nem az ön javára… |
KAŻYŃSKI
Közbeszól. Ugorjunk. A Mester majd megtanulja a szövegét. Ötödik felvonás… mielőtt bejön a Rendőr hadnagy…
Rybak feláll, kilép a jobb páholyból.
SÚGÓNŐ
Lapoz. Honnan vegyük?
KAŻYŃSKI
Odamegy. Onnan, hogy már minden kiderült… Már Pernelle asszony is belátta, hogy Tartuffe gonosztevő…
Hrehorowiczówna, feláll középre megy.
SÚGÓNŐ
Negyedik jelenet… A húzások után…
ÜGYELŐ
Lapoz a saját példányában. Niedzielski úr, Hrehorowiczówna asszony, Rogowski úr, Kamiński úr, Pięknowska kisasszony, Skibińska asszony, Kamińska asszony, Skibiński úr.
Nevezettek középre mennek, Rybak és Bogusławski leül a padra.
NIEDZIELSKI
Rogowskihoz, tárgyilagosan.
| |
|
Üdvözlöm önt, uram. Az ég bosszúja érje |
| |
|
Az ellenségeit, önt meg kegye kísérje. |
| |
|
Engedje meg, uram, mert azért zavarom csak, |
| |
|
Hogy egy rendeletet a házon végrehajtsak… |
NIEDZIELSKI
| |
|
Uram, csak semmi izgalom. |
| |
|
Egy kis fölszólítás, ez a hivatalom, |
| |
|
Kilakoltatni önt s övéit s persze minden |
| |
|
Ingóságot, bútort elszállíttatni innen. |
| |
|
Jogerős rendelet és haladéktalan… |
NIEDZIELSKI
| |
|
Igen, ha úgy tetszik, uram. |
| |
|
Hiszen most már e ház, ezt tudjuk mind a ketten, |
| |
|
A jó Tartuffe úré, megfellebbezhetetlen. |
NIEDZIELSKI
| |
|
Jól tudom, uram, hogy egy millió miatt |
| |
|
Sem türne lázadást vagy villongásokat |
| |
|
S mint hű alattvaló és tisztességes ember |
| |
|
Elszenvedi, amit a törvény szava rendel. |
| |
|
Viszontlátásra! A jóságos Isten óvja!… |
ROGOWSKI
| |
|
Csapjon le mennyköve beléd és megbízódba! |
Niedzielski meghajol, a padhoz megy, leül.
ROGOWSKI
Hrehorowiczównához.
| |
|
Nos, világos-e már Tartuffe sok árulása? |
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
Úgy vagyok, mint aki égből potyog a sárba! |
DAMSE
Feláll a padról, besiet.
| |
|
Bocsánat, Orgon úr, meg kell zavarnom itt, |
| |
|
De a fenyegető veszély rákényszerít. |
| |
|
A gazember, aki sokáig csalta önt, |
| |
|
Fejedelmünk elé kihallgatásra ment. |
| |
|
S előadta, hogy ön tudva rejtette itt |
| |
|
Egy fölségáruló titkos papírjait, |
ROGOWSKI
| |
|
Az ember igazán förtelmes bestia! |
DAMSE
| |
|
Most a kis haladék is végzetes hiba, |
| |
|
Hintóm a kapuban: jöjjön, fő a sietség, |
| |
|
S itt van ezer arany a költségekre: tessék. |
ÜGYELŐ
Bogusławski úr, Rybak úr!
Bogusławski és Rybak feláll, középre sietnek.
BOGUSŁAWSKI
Megállítja az induló Rogowskit; a súgónő segítségével mondja ettől kezdve.
| |
|
Lassan, uram, minek szaladni? Csak nyugodtan: |
| |
|
Megpihenhet hamar egy jó, közeli lyukban. |
| |
|
Letartóztatjuk, és e percben már fogoly. |
ROGOWSKI
| |
|
Áruló! Ezzel a fogással búcsúzol? |
PIĘKNOWSKA
| |
|
Mondhatom, igazán dicsőségére válik, |
| |
|
Hogy miért jött s milyen megbizatással áll itt. |
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Dicsőség bármilyen megbízás, amelyet |
| |
|
Az a hatalom ad, melytől ez is ered. |
ROGOWSKI
| |
|
S arra emlékszel-e, te hálátlan gazember, |
| |
|
Hogy honnan húztalak ki irgalmas kezemmel? |
BOGUSŁAWSKI
| |
|
No, igen, jól tudom, mennyire segített, |
| |
|
De a trón érdeke áll mindenek felett, |
| |
|
Ez kívánja, e szent függés, jogos erőszak, |
| |
|
Hogy most minden egyéb hálát szívembe fojtsak, |
| |
|
Jó barátot, szülőt, feleséget, s ha kell, |
| |
|
Magamat is velük áldozom érte fel. |
Rybakhoz.
| |
|
Uram, túl sok idő vész el a nyelvelésben |
| |
|
Hát végrehajtani a parancsot ne késsen. |
RYBAK
Bogusławskihoz.
| |
|
A börtönbe, amely lakhelye lesz ezentúl, |
| |
|
Én majd kisérem önt, s ön azonnal elindul. |
RYBAK
| |
|
E kérdésére nem magának felelek. |
Rogowskihoz.
| |
|
A veszélyből, uram, térjen magához újra. |
| |
|
Uralkodónkat a hazugság undorítja, |
| |
|
Szeme az emberi szívekbe lát bele, |
| |
|
S nem téveszti meg a csalók művészete… |
Rybak abbahagyja.
KAŻYŃSKI
Maguk, ott hátul! Mit mondtam maguknak? Mikor fordítsák be a kulisszákat? Mit mondtam? Részeg banda?! – Wróbel! Maga miért nem üvölt rájuk, amikor kell?!
ÜGYELŐ
Bocsánat. Díszletezőhöz és Kellékeshez, akik előbbre kullognak. Amikor Rybak azt mondja, hogy „A börtönbe, amely lakhelye lesz ezentúl, én majd kísérem önt, s ön azonnal elindul”, rögtön be kell fordítani a kulisszákat. Ahogy megbeszéltük!
KAŻYŃSKI
Csináljuk újra. Wróbel! Maga pedig a gyertyákat!
KAŻYŃSKI
Most is legyen meg! Jelezze a gyertyákat valamivel!
ÜGYELŐ
A súgónő melletti széket felvéve. Rybak úr.
RYBAK
Onnan, hogy megszólalok?
RYBAK
Bogusławskihoz.
| |
|
A börtönbe, amely lakhelye lesz ezentúl, |
| |
|
Én majd kisérem önt, s ön azonnal elindul. |
ÜGYELŐ
Most!
Hátralohol, leteszi a széket. Díszletező és Kellékes két oldalról befordít egy-egy falat, az egyikre nagy fehér lengyel, a másikra nagy fekete cári sas van festve. Ügyelő a két fal között befordít egy harmadikat, azon nagyméretű egyenruhás alak, koszorúkkal körülvéve: I. Sándor cár képe.
KAŻYŃSKI
Itt mindenki rohanjon szét két oldalra! Nem látni tőletek a cárt!
A színészek két oldalra húzódnak, és a sasokat meg a képeket nézik.
KAŻYŃSKI
Na végre Bogusławski úr, folytassa.
Bogusławski némán nézi a hátteret.
ÜGYELŐ
A cár képe alól. Bogusławski úr!
Bogusławski hallgat.
KAŻYŃSKI
Na, csináljuk meg még egyszer, folyamatosan.
Színészek visszamennek középre, a kulisszákat visszafordítják. Ügyelő hátul marad.
RYBAK
| |
|
A börtönbe, amely lakhelye lesz ezentúl, |
| |
|
Én majd kísérem önt, s ön azonnal elindul. |
Színészek szétszaladnak, megjelenik a két sas és a kép.
Csönd.
RYBAK
| |
|
E kérdésére nem magának felelek. |
Rogowskihoz.
| |
|
A veszélyből, uram, térjen magához újra. |
| |
|
Uralkodónkat a hazugság undorítja, |
| |
|
Szeme az emberi szivekbe lát bele |
| |
|
S nem téveszti meg a csalók művészete. |
| |
|
Tiszta és átható szemének sugara |
| |
|
Belehatolt e szív aljas zugaiba. |
| |
|
Ő hirhedett csaló, kit a fejedelem |
| |
|
Már régóta keres, mindig más neveken. |
| |
|
Uralkodónk, kit a csalás visszataszít, |
| |
|
Meggyűlölte gonosz hálátlanságait, |
| |
|
Most még e legnagyobb szörnytettét is kivárta, |
| |
|
S engem csupán azért adott szolgálatára, |
| |
|
Hogy lássuk csak, mit is mer még a szemtelen, |
| |
|
És leleplezzük itt, ön előtt, hirtelen. |
KAŻYŃSKI
Lelkesebben, az istenit! Az uralkodódról beszélsz! És tessék a páholy felé fordulni! Ott ül majd a gubernátor! Mintha maga cár ülne ott!
RYBAK
| |
|
Ezzel hálálja meg azt az odaadást, |
| |
|
Mellyel ön valaha az ő pártjára állt; |
| |
|
És így mutatja meg, hogy jó szíve a bajban |
| |
|
Megjutalmazza azt, ki jól szolgálta hajdan. |
| |
|
Hogy nem felejti el soha az érdemet, |
| |
|
S emlékezete nem a rosszat őrzi meg. |
KAŻYŃSKI
Mindenki letérdel! A kép felé fordulva! Wróbel megfújja a kürtöt!
Színészek a kép felé fordulva letérdelnek. Ügyelő szája elé tett kézzel trombitál.
KAŻYŃSKI
Homlokot a földre! Mindenki!
Megteszik.
ÜGYELŐ
Páholy felé fordulni!
Megteszik.
Karokat kitárni!
Megteszik.
Csönd, színészek feltápászkodnak.
KAŻYŃSKI
Rybakhoz. Lelkes legyél nekem, fiam, és daliás! Ügyelőhöz. Megvan már az egyenruhája?
ÜGYELŐ
Estére meglesz. Csak tegnap vettünk méretet.
KAŻYŃSKI
Nehogy nekem rosszul álljon rajta!
KAŻYŃSKI
Cári testőrtiszti egyenruhát kapsz. Úgy becsüld meg magad. Pattogós légy és rajongó.
Rybak hallgat.
KAŻYŃSKI
Amikor azt mondod, hogy „emlékezete nem a rosszat őrzi meg”, ez az utolsó mondat a darabban, akkor széles gesztust teszel, a képre mutatva, ezzel te vezényled a letérdelést. Mutatja. A taps alatt így maradtok, térdelve. Végig. Feláll. Na. Wróbel! Hány óra?
KAŻYŃSKI
Meg lehet ebédelni. – A Mestert megkérem, tanulja szorgalmasan a szövegét, majd a súgó végszavazik.
KAŻYŃSKI
Nem lesz ez rossz előadás. Majd a színészeim segítik a Mestert. Minden vitán túl és fölött boldogok vagyunk, hogy ön itt van és vállalta a fellépést. Ez nekünk nagyon sokat jelent.
NIEDZIELSKI
Hozza a fehér kabátot. Felpróbálná, Mester?
Bogusławski belebújik, Niedzielski forgatja.
KAŻYŃSKI
Nagyon jó! – Jó. Este hatra mindenki legyen itt, utána lezárják a színházat… Maga a gubernátor… tessék erre gondolni. Ne tessék vitába elegyedni a civilekkel, akik a kötelességüket teljesítik, amikor minden zugba benéznek majd. Aki nem ér ide hatra, azt a csendőrség vezetteti elő. – Wróbel! Maga velem jön.
Każyński és Wróbel kimegy.
Chodźko kilép a páholyból a színpadra.
CHODŹKO
Engedje meg, Mester, hogy kifejezzem sokak, mondhatnám egész Vilna háláját, amiért ön megtisztelt bennünket, és időt szakított rá, hogy nálunk is fellépjen. Biztos, hogy ez az este színháztörténetünk nagy pillanata lesz. Bizalmasan. Az az igazság, hogy a Tartuffe-öt voltaképpen én harcoltam ki a Mesternek. Nekem jutott eszembe. Miért ne játszhatná a Mester ezt a nagyszerű szerepet? Persze nem volt könnyű rábírnom őket… Nem volt könnyű. Egyáltalán, itt nem is jutott eszébe senkinek, hogy meg is hívhatnák a Mestert…
BOGUSŁAWSKI
Én ajánlkoztam levélben.
CHODŹKO
Igen? Ezt nem tudtam. De akkor is, az ön ajánlkozásától függetlenül, nekem eszembe jutott. És most hadd tolmácsoljam sokak háláját… Bizalmasan. A gubernátor eleinte habozott… jó-e neki a Tartuffe, vagy nem jó… Én megragadtam az alkalmat, hogy ad a véleményemre, és kifejtettem neki, mennyire alkalmas ez a darab arra, hogy a vilnai lengyelek kifejezhessék lojalitásukat. Ez megragadta a képzeletét… Szerencsére igen művelt, intelligens ember. A direktor hiába érvelt volna neki, ő nem ismeri a lelkéhez a kulcsot…
HREHOROWICZÓWNA
Gyerekek, ha már itt vagyunk, igyunk valamit…
Int, Kellékes tálcán pohárakat hoz, Díszletező öt üveg pezsgőt.
ROGOWSKI
Tapsol. Á-á-á! Remek ötlet!
HREHOROWICZOWNA
Mégiscsak ünnep ez… Akárhogy is…
RYBAK
Szörnyű, hogy a legjobb műveket is a szolgálatukba állíthatják! Borzasztó, milyen gyönge a művészet! Már nincs olyan szférája az életnek, amelyik ne az övék volna!
HREHOROWICZÓWNA
Talán mindig így volt. Szegény Molière is… Muszáj volt ilyenre írnia a végét, különben neki vége…
SKIBIŃSKI
Így is vége lett.
HREHOROWICZÓWNA
Fene tudja… még kicsit megnyugtató is. Nekik se volt könnyebb. Ettől a mi életünk is valahogy igazibb… Hogy ugyanis ez ilyen. És hogy most ezt érem… hogy része vagyok valaminek… talán ez a művészet.
NIEDZIELSKI
Nem olyat rossz a darab
vége, kérem. Ha szabad megjegyeznem, el lehet játszani ironikusan is… hogy a deus ex machina csak fintor legyen. El lehetne játszani, egyszer.
Közben Díszletező kinyitott pár üveget, tölt, Kellékes körbekínál, mindenki vesz egy poharat.
HREHOROWICZÓWNA
Hát, isten hozta minálunk, Mester.
Sorban koccint mindenkivel, isznak.
CHODŹKO
Fantasztikus, milyen kritikát fogok írni az előadásról. Biztos, hogy Varsóban is olvasni fogják. Hasznos lesz a Mesternek… pályájának ebben a nehéz szakaszában… amikor mindenfelől támadják a Mestert. Talán különösen hangzik, de nálunk bizonyos értelemben nagyobb a liberalizmus, mint Varsóban…
BOGUSŁAWSKI
Maga kicsoda?
CHODŹKO
Megütközve. Chodźko… én vagyok itt a kritikus… már bemutattak a Mesternek…
BOGUSŁAWSKI
Ja. Pardon. Niedzielskihez.Lehetnél egy kicsit gúnyosabb. Értem, hogy tárgyilagosan és személytelenül mondod, a hivatal ilyen. De te hivatalnokot játszol. Embert. Aki élvezi a hatalmát.
NIEDZIELSKI
Gúnyosan.
| |
|
Üdvözlöm önt, uram. Az ég bosszúja érje |
| |
|
Az ellenségeit, önt meg kegye kisérje. |
| |
|
Engedje meg, uram, mert azért zavarom csak, |
| |
|
Hogy egy rendeletet a házon végrehajtsak… |
NIEDZIELSKI
| |
|
Igen, ha úgy tetszik, uram. – Köszönöm, Mester. |
Kis csönd, Rogowski a tálcára teszi a poharát, amely már a súgóasztalra került.
ROGOWSKI
Na, megyek harapni egyet.
Kifelé indul, visszafordul.
PIĘKNOWSKA
Mester… nem lehetne, hogy én is szerelmes legyek Tartuffe-be? Úgy, mint Orgon!
Nevetnek.
PIĘKNOWSKA
Csak egy kicsit!
BOGUSŁAWSKI
Mosolyog. Majd egy másik darabban.
CHODŹKO
Ha élhetek az alkalommal… van itt egy ifjú hölgy… ma este nem játszik… igen tehetséges.
BOGUSŁAWSKI
Maga kicsoda?
CHODŹKO
Chodźko… én írom a lapba a kritikákat…
BOGUSŁAWSKI
Ja. Pardon. Tudja, a fejem. Niedzielskihez. Azt mondtad, hogy a díszleteket is ti festitek.
BOGUSŁAWSKI
A szín mélye felé int a fejével. Ezeket is?
NIEDZIELSKI
Csak a két sast. A képmást eddig nem láttuk.
RYBAK
A bőr lesül a képemről! Damséra néz, aztán vállat von. És még cári egyenruhában is leszek! Hogy menjek végig az utcán?
SKIBIŃSKI
Komédiás vagy, fiam. Ez a dolgod. Tudod, hány egyenruhát hordtam én már színpadon? Valahány megszállónk csak volt! Mindig én voltam a megszállóm.
RYBAK
A legszívesebben be se jönnék a jelenetre! Jó kis botrány lenne, mi? Várják a cár kegyét, és nem jön!
Kamińska felnevet.
SÚGÓNŐ
Eszedbe ne jusson!
RYBAK
Ne anyáskodj velem folyton!
BOGUSŁAWSKI
Megér neked egy vicc pár év Szibériát?
RYBAK
Sóhajt. Nem nagyon.
SKIBIŃSKI
Úgyis mindegy, úgyse az számít, mit játszunk, csak az, hogy játszunk még egyáltalán. És hogy itt a Mester.
RYBAK
Meg hogy fogadás lesz utána. Gúnyosan. Fogadás!
KAMIŃSKA
Nem utána lesz, hanem az utolsó szünetben.
CHODŹKO
Tényleg az utolsó szünetben lesz, én is így értesültem, a legmegbízhatóbb forrásból.
BOGUSŁAWSKI
Kamińskához. Biztos?
CHODŹKO
Így is nagy dolog! Amióta béke van, ez az első eset, hogy a gubernátor kezet fog a lengyel kultúrával. Nem kívánhatjuk tőle, hogy előadás után még itt maradjon… Első lépésnek ez is jelentős.
KAMIŃSKI
A feleségem sok ilyen bizalmas információt tud. Öngúnnyal. De hogy honnan veszi őket? Megfoghatatlan! Én például sose tudok semmit.
CHODŹKO
Itt lesz egy csomó adjutáns is… meg a csendőrségtől páran…
CHODŹKO
Chodźko a nevem. Kritikus vagyok.
BOGUSŁAWSKI
Már bemutatkozott. Mondja csak, igaz, amit az utcán hallottam, hogy itt csak úgy elviszik az embereket egy-két napra?
Csönd.
Feljelentés nélkül is?
CHODŹKO
Úgy nem. Úgy nem szoktak… Ahhoz feljelentés kell.
BOGUSŁAWSKI
Írásban, vagy elég szóban is?
CHODŹKO
Ha az ügy fontos, gondolom, nem tudom, ha a bejelentő tekintélyes személyiség, talán szóban is, de nem tudom. Különben elég sok a rémhír, a pletyka; és nem kell mindjárt elhinni.
BOGUSŁAWSKI
És mindig kiengedik őket?
CHODŹKO
Mindig! Ha a gyanú nem volt alapos.
BOGUSŁAWSKI
De alapos gyanú nélkül azért beviszik őket.
CHODŹKO
Nem tudom. Én ebben nem vagyok illetékes.
KELLÉKES
Már a franciák is ezt csinálták, amikor átvonultak.
HREHOROWICZÓWNA
Ami van, azt most már megisszuk.
Díszletező tölt.
CHODŹKO
Köszönöm, nekem ne, így is elkéstem már… Akkor este, Mester!
Meghajol, kisiet.
HREHOROWICZÓWNA
Egészségetekre, gyerekek….
Isznak.
SKIBIŃSKA
Mester, egy pillanatra… Félrevonja Bogusławskit.
Ha nem veszi tolakodásnak… én úgy érzem, hogy Każyńskinak– a direktorunknak – valamiben igaza van. Ez a közönség nem értené, amit a Mester szeretne.
BOGUSŁAWSKI
Csak az számít, hogy lengyelül legyen.
SKIBIŃSKA
Nem, mert ők szerették a francia truppot is, meg a németet… bohózatokat adtak és rémdrámákat. Én rég nem jártam Varsóban… de a miénk szerintem nem olyan közönség, mint a varsói. Itt régimódian kell játszani. Itt nem is az, hogy megmaradt valami régi… ami máshol már nincs… inkább nem akarnak változni a korral… mert az csak rosszabb lenne nekik… akkor fel kéne adni mindenféle emléket… önmagukat… nem tudom. De biztos, hogy aki itt jó a színpadon, az nagyon jó, aki gonosz, az nagyon gonosz, így szeretik. Szép, hogy ön szerint Tartuffe ilyen bonyolult lélek… szerelmes… bosszút áll… ez biztos így is van… de minálunk minden egyszerűbb… egyértelműbb, azt hiszem. Az életben is. A Mester nálunk akkor arathat sikert a Tartuffe-ben, ha nagyon gonosz, és még a szemét is meresztgeti hozzá, ha nagyon vicces… Nálunk ennek örülnek… És ha az ilyet szereti a közönség… akkor nekünk meg kell adnunk nekik, nem?
BOGUSŁAWSKI
Tűnődik. Ühüm.
SKIBIŃSKA
Ne haragudjon, hogy szóltam… Nem biztos, hogy igazam van. Bocsásson meg. Zavartan elmegy.
Skibiński Bogusławskihoz megy.
SKIBIŃSKI
Nem kell komolyan venni… Meg van zavarodva szegény… Mit mondott a fiáról?
BOGUSŁAWSKI
A fiáról? Semmit. A színházról beszélt.
SKIBIŃSKI
A színházról? Hihetetlen. Folyton a fia… aki elesett. Az első házasságából.
Kamińska jön Bogusławskihoz, elvonja Skibińskitől.
KAMIŃSKA
Felindulva. Mester… én estére bepakolok, elhozom az utazótáskámat…
Bogusławski nem érti.
KAMIŃSKA
Elmegyek magával!
KAMIŃSKA
Varsóba! Mindegy! Lehet, hogy csak egy hétig tart, vagy két napig, de nem érdekes! Akkor is megér egy pályát, egy életet… ha olyan, mint az enyém!
Bogusławski zavartan hallgat.
KAMIŃSKA
Ne értsen félre, nem akarok én főszerepet Varsóban… semmilyen szerepet sem akarok! Egy emberrel akarok élni, néhány napig, legalább egyszer az életben!
BOGUSŁAWSKI
Nagyon megbánná…
KAMIŃSKA
Mit törődik vele? Az az én dolgom! Legföljebb megbánom. Na és?
Kamiński közeledik hozzájuk.
BOGUSŁAWSKI
Tudja, kedvesem, az úgy van, hogy az ember a próbán vagy a színpadon olyasmire is képes, amire az életben nem.
KAMIŃSKI
Bocsánat, zavarok?
BOGUSŁAWSKI
Dehogy; ezt még befejezem. – Persze ez alkat kérdése is. Én például, azt hiszem, őszintétlen vagyok az életben. Mélyen és szenvedélyesen őszintétlen, hogy a színpadon adhassam ki azt, amit… amitől az életben talán meg is halnék. Én soha nem közvetlenül nyilvánulok meg… Engem azért lehet szeretni, mert nagy lettem, és azért lettem nagy, mert óvakodtam szeretni – így ment el az életem, és ez már így is marad. Maga más alkat, maga a színpadon is úgy él, mint az életben… Szép alkat a magáé. Szebb, mint az enyém.
KAMIŃSKA
Alkat! Mit beszél nekem alkatról?!
KAMIŃSKI
Nem megyünk enni?
BOGUSŁAWSKI
Menjenek csak. Menjenek.
Kamińska elrohan, Kamiński utána ballag. Bogusławski visszamegy a többiekhez.
HREHOROWICZÓWNA
Ne legyen szomorú, Mester… A kép felé int. Mindig van valamilyen kép. De mindig van színház is.
DÍSZLETEZŐ
Ha megengedi a Mester… van nekem még nagyapámtól egy szép tőröm… most hadd adjam át a Mesternek.
BOGUSŁAWSKI
Zavartan. Nem tudom, rászolgáltam-e… Különben is, családi ereklye…
DÍSZLETEZŐ
Nyújtja a tőrt, amelyet kivesz a tokjából, olvassa rajta a felírást. „Becsület és haza.” Fogadja el, kérem.
HREHOROWICZÓWNA
Jöjjön, Mester, gyertek ti is, főzök nektek valamit.
Balra indulnak, Damse leszakad, kimegy jobbra.
SÚGÓNŐ
Istenien főz, istenien!
BOGUSŁAWSKI
Rybakhoz. Ne haragudj… hogy is hívnak téged?
RYBAK
Antoni Rybak. Miért?
BOGUSŁAWSKI
Semmi. Antoni Rybak. Valamiért szimpatikus vagy nekem. Örülnék, ha bármi történik is, megtartanál jó emlékezetedben.
BOGUSŁAWSKI
Tudod, az jutott eszembe… jobb lenne a darab, ha egy Tartuffe-monológgal érne véget… mondjuk, az ő megalázkodásával… ami persze szintén cselszövés… hogy megússza…
BOGUSŁAWSKI
Persze beleírni nem szabad. Tudom. Na, menjünk. Antoni Rybak.
Mind el.
Áttetsző fehér kortina van leeresztve a rivalda mögött, amely szabadon hagyja a két páholyt. A páholyok üresek. A nézőtér kissé elsötétedik. Az áttetsző kortina mögött láthatóvá válik a színpad, amelyen ott van a Tartuffe díszlete: egy szalon stilizált belseje pamlaggal, karosszékekkel, asztalkával, mögöttük kék horizont, oldalt takarások. A színpadon ott van az összes színész jelmezben, valamint Każyński, Chodzkó, Súgónő, Díszletező és Kellékes ünnepi ruhában, a Gubernátor tábornoki cári egyenruhában, adjutánsok szintén egyenruhában. Folyik a pezsgőzés. A jelenet bábjátékszerűnek látszik, az arcok nem vehetők ki tisztán, a mozdulatok szögletesnek tűnnek.
GUBERNÁTOR
Én különben is igen nagyra tartom az önök kultúráját.
CHODŹKO
Fordít. Én különben is igen nagyra értékelem az önök kultúráját.
GUBERNÁTOR
Bár gyöngén beszélek lengyelül, mindent el tudok olvasni.
CHODŹKO
Bár nem beszélek elég jól lengyelül, mindent el tudok olvasni.
GUBERNÁTOR
Az önök szép balladái…
CHODŹKO
Az önök gyönyörű balladái…
GUBERNÁTOR
Az önök hazafias költészete…
CHODŹKO
Az önök hazafias költészete…
GUBERNÁTOR
Nemcsak rám gyakorol megrázó hatást…
CHODŹKO
Nemcsak rám hat megrázólag…
GUBERNÁTOR
Az egész orosz intelligencia önökre figyel.
CHODŹKO
Értelmiségünk figyel önökre…
GUBERNÁTOR
Ifjú költőink lengyelül tanulnak.
CHODŹKO
A fiatal orosz költők lengyelül tanulnak.
KAŻYŃSKI
Mi mindent megteszünk, ami erőnkből telik.
CHODŹKO
Mindent megtesznek, erejükhöz mérten.
KAŻYŃSKI
Célunk a megbékélés folyamatának elősegítése.
CHODŹKO
Céljuk a megbékélés támogatása.
GUBERNÁTOR
Sok évszázados ellenségeskedésünk éppen most van szűnőben.
CHODŹKO
Évszázados szembenállásunk ma már szűnőfélben.
GUBERNÁTOR
Hála cárunk emberséges, bölcs politikájának.
CHODŹKO
Hála cárunk őfelsége humánus, bölcs politikájának.
GUBERNÁTOR
Az előadás pedig csodálatos.
CHODŹKO
Az előadás csodálatos.
GUBERNÁTOR
Nem is értem, miért nem engedélyeztem eddig a Tartuffe előadását.
CHODŹKO
Nem értem, miért nem engedélyezték eddig a Tartuffe előadását.
GUBERNÁTOR
Nem értem, miért nem engedélyeztem.
CHODŹKO
Mármint ön, tábornok úr?
GUBERNÁTOR
Mármint én. Nevet, többen vele nevetnek.
CHODŹKO
Nem is értem, eddig miért nem engedélyeztem.
Każyński is, Bogusławski is nevet.
GUBERNÁTOR
Bogusławskihoz. Ce Molière! Plein d’esprit, ce type!
BOGUSŁAWSKI
Oui, tout de même, il a quelque chose dans les tripes.
GUBERNÁTOR
Bizarre, cette pièce ne l’a pas complètement vidé.
BOGUSŁAWSKI
Elle lui a causé pas mal d’ennuis.
GUBERNÁTOR
Mais il s’en est tiré. Chodzkóhoz. Minden színész jól játszik, de Bogusławski úr különösen.
CHODŹKO
Minden színész remekül játszik, de főleg Bogusławski úr.
GUBERNÁTOR
Az első pillanattól kezdve gonosz…
CHODŹKO
Rögtön az elején gonosz…
GUBERNÁTOR
Mindvégig visszataszító…
GUBERNÁTOR
Maga az ördög!
GUBERNÁTOR
Egyszóval nagyszerű.
CHODŹKO
Nagyszerű alakítás.
GUBERNÁTOR
Alig várom a végkifejletet.
CHODŹKO
Alig várom a folytatást.
KAŻYŃSKI
Máris folytatjuk az előadást. De megragadva az alkalmat, hogy ön itt… Csaknem három éve beadtam egy kérelmet… hogy némi dotációt, ha szíveskedne…
Chodźko halkan fordít.
KAŻYŃSKI
Majdnem. Még nincs három éve. Tetszik látni, hogy mi itt az ön érdekeit… Mi így is mindent megteszünk, de oly szegényes a kivitel… Ez a darab is többet érdemelne…
Chodźko halkan fordít.
KAŻYŃSKI
Hivatalosan is az ön színháza lehetnénk… Ön gyakrabban láthatna el tanácsaival minket…
Chodźko halkan fordít.
GUBERNÁTOR
Hogy aztán én tartsam a hátamat, mi?
CHODŹKO
Hogy aztán enyém legyen a felelősség?
KAŻYŃSKI
De ezt nem muszáj… ez nem lényeges… csak a dotációt…
Chodźko halkan fordít.
GUBERNÁTOR
Legyint. Jó, megadom.
Taps, üdvrivalgás a színpadon.
KAŻYŃSKI
Megadta! Megadta! Köszönjük, tábornok úr, lelkünk minden melegével!…
Gubernátor elhárító mozdulatot tesz.
Csönd lesz.
GUBERNÁTOR
Bogusławskihoz. Est-ce que vous me feriez l’honneur de passer dans ma loge?
BOGUSŁAWSKI
Merci de cette faveur.
Gubernátor, Bogusławski, Chodźko adjutánsok ki jobbra.
KAŻYŃSKI
Mindenki a helyére! Wróbel, ahogy visszajön, feltekerheti a függönyt! A képek rendben legyenek hátul!
Każyński, Díszletező, Kellékes hátul a díszleteket vizsgálja, Súgónő kimegy jobbra.
HREHOROWICZÓWNA
Valami közös ajándék kellene a Mesternek…
KAMIŃSKA
Ilyen pocsék ripacskodást én még életemben nem láttam! Semmit se csinál abból, amit a próbán fecsegett! Semmit! Pont az ellenkezőjét! Én próbálok beleszeretni, de nem lehet! Nincs nő, aki el akarná csábítani az ilyet!
HREHOROWICZÓWNA
Mégis sikere van.
KAMIŃSKA
Őszinteség a színpadon! Na hiszen! Hatásvadász, ócska ripacskodás.
ROGOWSKI
Emberi kapcsolat! Partnerek! Magasztos eszmék! Aztán az első szóra ugrik a gubernátor páholyába, riszálni a seggét.
SKIBIŃSKI
Ne irigykedj már annyira.
ROGOWSKI
A nagy, varsói vendégművész! Bogusławski hangját utánozva. „Egyetlen dolog hat a közönségre: az őszinteség. Azt, fiam, a legbutább is, a legműveltebb is csalhatatlanul megérzi.”Nevet; Kamińskihoz. Még te is jobban játszol nála.
KAMIŃSKI
Még én is? Hogyhogy még én is?
Każyński és Ügyelő előbbre jön.
KAŻYŃSKI
Wróbel, figyeljen ide… Itt van már a postakocsi?
ÜGYELŐ
Már a kezdés előtt megjött.
KAŻYŃSKI
Előadás után rögtön lekíséri és beülteti. Megvárja, amíg elindul. Előadás után azonnal. Érti?
KAŻYŃSKI
Nehogy aztán meggondolja magát, és itt maradjon a nyakunkon.
ÜGYELŐ
El is kísérhetem a városhatárig.
KAŻYŃSKI
Az. még jobb lesz.
Hrehorowiczówna hozzájuk lép.
HREHOROWICZÓWNA
Maciej… valami szép ajándékot kéne…
HREHOROWICZÓWNA
Nem, előadás után. Egy kis ünnepség keretében. A gubernátor már úgyse lesz itt.
KAŻYŃSKI
Ő mondta, hogy siet.
HREHOROWICZÓWNA
Ugyan! Rá lehet beszélni. Erre vár. Ez a legkevesebb, amivel tartozunk neki.
KAŻYŃSKI
Egyetlen fellépésért ekkora összeget még senkinek se fizettem.
HREHOROWICZÓWNA
Viszont megkaptad a dotációt. Az kicsivel több.
KAŻYŃSKI
Ezért nem neki tartozom hálával.
HREHOROWICZÓWNA
Dehogynem!
KAŻYŃSKI
Nem is játszik jól. Így mi is tudunk.
KAŻYŃSKI
Miért? Jól játszik?
HREHOROWICZÓWNA
És a próba? Csak a próba minden pénzt megért!
KAŻYŃSKI
Ne tessék nekem azt állítani, hogy őszintén be tetszett neki dőlni!
HREHOROWICZÓWNA
Én még soha nem tanultam ennyit senkitől!
KAŻYŃSKI
Tisztátalan dolgok ezek… Gyanús az nekem, hogy a művészet, hogy ennyire bonyolult a művészet… Ugyan! Üres hókuszpókusz az egész.
HREHOROWICZÓWNA
Elég rég vagyok a pályán…
KAŻYŃSKI
Hála istennek, hogy még rajta tetszik lenni.
HREHOROWICZÓWNA
Már nem sokáig….Most is alig kapok levegőt… az én koromban…
HREHOROWICZÓWNA
Szédülök… Fogjatok meg…
Ügyelő odaugrik, megtartja az eldőlni készülő Hrehorowiczównát. Páran közelebb jönnek.
PIĘKNOWSKA
Hívjunk orvost?
KAŻYŃSKI
Nem kell! Hrehorowicównához. Kérem szépen, ne tessék ezt csinálni!
SKIBIŃSKI
Az izgalom! Én is teljesen be vagyok rekedve.
KAMIŃSKA
Hagyjuk ki a jelenetét?
KAŻYŃSKI
Kérem szépen, ne tessék ezt velem… A többiekhez. Menjetek innét!
SKIBIŃSKI
Hessegeti a többieket. Nem kap levegőt, ne álljátok körül!
ROGOWSKI
Le kéne fektetni. Hogy a feje legyen alul.
KAŻYŃSKI
Drága művésznő!… Csak a tapsig tessék kibírni! A tapsig!
SÚGÓNŐ
Bejön. Kölnivíz! A halántékára! Kenegeti Hrehorowiczówna halántékát. Húzzuk ki a jelenetét, hadd pihenjen, aztán a tapsra már bejöhet.
ROGOWSKI
Az egyik legjobb jelenetem van vele! Hrehorowiczównához. Tessék mélyeket lélegezni!
HREHOROWICZÓWNA
Pihegve. Istenem… ha én nem lennék ennyire öreg… öreg és fáradt… istenem…
ÜGYELŐ
Nem tudom, meddig lehet ezt…
KAŻYŃSKI
Tessék megnyugodni, minden úgy lesz, minden! Megígérem!
HREHOROWICZÓWNA
Egy kis vizet kérek…
Súgónő kirohan, Hrehorowiczówna kiszabadul az Ügyelő karjaiból.
ROGOWSKI
Tessék vigyázni!… Każyńskihoz. Támogassuk az öltözőbe.
ROGOWSKI
Tetszik tudni járni?
HREHOROWICZÓWNA
Elhaló hangon. Múló rosszullét volt… Köszönöm, gyerekek…
Kitámogatják a színről, mindenki elmegy utána Każyński és Ügyelő kivételével.
KAŻYŃSKI
Ügyelőhöz. Ahogy megbeszéltük.
Każyński Hrehorowiczówna után siet, Ügyelő kimegy balra.
A jobb páholyban megjelenik Gubernátor, Bogusławski, Chodźko és néhány adjutáns; Bogusławski kivételével leülnek a helyükre. Gubernátor a nézőket szemléli.
GUBERNÁTOR
Szépen összegyűltek az ön tiszteletére.
Chodźko halkan fordítja Bogusławskinak.
BOGUSŁAWSKI
Úgy vélem, hogy ma este az ön jelenléte az igazi esemény.
Chodźko halkan fordítja Gubernátornak.
GUBERNÁTOR
Azért a tapsot ön fogja learatni.
Chodźko fordít.
BOGUSŁAWSKI
Én azt szeretném, ha egy képmás aratna sikert ma este.
Chodźko fordít.
GUBERNÁTOR
Bravó! Ön olyan jól forgatja a szót, mintha nemcsak a színpadon játszaná az álszent Tartuffe szerepét.
Chodźko fordít.
BOGUSŁAWSKI
A főszereplő megválasztása Każyński direktor urat dicséri.
Chodźko fordít.
GUBERNÁTOR
Nevet. Azt hiszi, ezzel most kisiklott?
BOGUSŁAWSKI
Nem figyel Chodźko fordítására. Tábornok úr… Szeretném, ha baj nélkül érne véget az előadás…
Gubernátor felfigyel, Bogusławskira néz. Bogusławski közelebb hajol hozzá, Chodźko a háttérben marad.
BOGUSŁAWSKI
Úgy hallottam, hogy az egyik színész, Antoni Rybak a neve, Antoni Rybak… egy késsel neki akar esni a képmásnak… éppen a legnagyszerűbb pillanatban… az egyenruhája bélésébe rejtette a kést… Előveszi az ajándékba kapott tőrét. Még ennél is hosszabb… cári egyenruha, testőrtiszti.
Gubernátor dermedten ül, Bogusławski elteszi a kést, Gubernátor int a fejével, az egyik adjutáns felugrik, odahajol.
BOGUSŁAWSKI
Antoni Rybak….
GUBERNÁTOR
Feltűnés nélkül.
Adjutáns kisiet a páholyból. Gubernátor ismét mosolyog. Chodźko az adjutáns után bámul, nem érti, miért ment el.
GUBERNÁTOR
Mindig sejtettem, hogy a legnagyobb színészek… ilyenek.
Chodźko halkan fordít.
GUBERNÁTOR
A művészek, az igaziak, ilyenek. És hogy köztük és köztünk van valami mélységes rokonság.
Chodźko fordít.
BOGUSŁAWSKI
Van, tábornok úr, biztosíthatom.
Chodźko fordít.
GUBERNÁTOR
Nos, kedves művész úr, felajzva várom a harmadik felvonást.
Bogusławski meghajol, kimegy a páholyból. A bal páholyban megjelenik Każyński, leül.
GUBERNÁTOR
Ettől féltünk mi annyira? Ezt kellett nekem lenyomoztatnom?
CHODŹKO
Veszélyes hírben áll.
GUBERNÁTOR
Ez? Tudja, mi ez? Egy színész.
Az áttetsző kortina mögött Kamińska, Rogwoski, Skibiński, jobbról jön Bogusławski, balról belép Ügyelő.
ÜGYELŐ
Kezdhetjük, Mester?
KAMIŃSKA
Egy pillanat, Mester. Ön előadás után azonnal útnak indul… Ez az utolsó alkalom… Hadd adjam át önnek a társulat néhány önt szerető tagjának ajándékát. Nyújtja a kezét.
BOGUSŁAWSKI
Ez micsoda? Átveszi.
KAMIŃSKA
Gombok, Mester. A ruháinkról. Úgy véltük, így jövünk ki a legolcsóbban.
ROGOWSKI
Kárörvendve nevet. Ez jó! Nagyon jó! Hát ez óriási!
Kis csönd, Bogusławski áll, maga elé mered, aztán zsebre vágja a gombokat, és kisiet balra. Kamińska jobbra megy ki.
ÜGYELŐ
Figyelem, kezdjük az utolsó felvonást! Rogowski úr, Skibiński úr! Nézőtér sötét!
A nézőtéri világítás kialszik. Skibiński és Rogowski kimegy jobbra. Felmegy az áttetsző kortina. Rogowski és Skibiński besiet jobbról.
ROGOWSKI
| |
|
Nem is tudom – jaj, hihetetlen! |
SKIBIŃSKI
| |
|
Én azt tanácsolom, fontoljuk meg mi ketten, |
| |
|
Hogy mit tegyünk, ha már így fordult az eset. |
ROGOWSKI
| |
|
Ez a kazetta, ez még veszélyes lehet: |
| |
|
Nekem a legnagyobb gondot most ez okozza. |
SKIBIŃSKI
| |
|
De mi is hát ez a titokzatos kazetta? |
ROGOWSKI
| |
|
Argas barátomé e kazetta – szegény |
| |
|
Titokban bízta rám még annak idején, |
| |
|
Amikor menekült, az én kezembe adta, |
| |
|
Tudom, iratait rejti ez a kazetta, |
| |
|
S ettől függ élete és minden birtoka. |
SKIBIŃSKI
| |
|
Hogyan bízhattad ezt Tartuffe gondjaira? |
ROGOWSKI
| |
|
Lelkiismereti kérdés volt ez valóban; |
| |
|
Elmondtam titkomat; megbíztam árulómban, |
| |
|
És elhittem neki, rábírt érveivel, |
| |
|
Hogy az iratokat jobb, ha ő rejti el, |
| |
|
Mert így, ha kutatás indul meg a dologban, |
| |
|
Találok kiutat s tagadhatok nyugodtan… |
| |
|
Én befogadtam őt, koldus volt, nincstelen: |
| |
|
De több áhítatos alak nem kell nekem. |
| |
|
Ha rájuk gondolok, dühömben forr a vérem; |
| |
|
S már jöhet ezután, ott ütöm, ahol érem. |
SKIBIŃSKI
| |
|
Azért, mert rászedett egy szemtelen gazember |
| |
|
Sivár erkölccsel és dagályos intelemmel, |
| |
|
Hirtelen azt hiszed, hogy mindenki ilyen, |
| |
|
S igazi áhítat sehol meg nem terem? |
Jön Kamiński.
KAMIŃSKI
| |
|
Apám! Igaz-e, hogy e gaz megfenyegette, |
| |
|
S ami jót tett vele apám, már elfeledte, |
| |
|
S többet is mert ez a rongy felfuvalkodott, |
| |
|
S kezébe tőrt apám nagy jósága adott? |
ROGOWSKI
| |
|
Igen, így van, fiam, s kínom már tűrhetetlen. |
KAMIŃSKI
| |
|
Apám, csak bízza rám: a két fülét lemetszem. |
| |
|
Én elintézem őt, agyoncsapom, levágom. |
SKIBIŃSKI
| |
|
Kissé fiatalos megoldás ez, barátom. |
| |
|
Jobb lesz indulatát lecsillapítani: |
| |
|
Korunk a rend kora, és nem jár jól, aki |
| |
|
Erőszakoskodik és megsérti a törvényt. |
Jön Hrehorowiczówna, Pięknowska, Kamińska, Sibinska.
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
Milyen rettenetes titkok ezek? Mi történt? |
ROGOWSKI
| |
|
Buzgón befogadok egy embert nyomorában, |
| |
|
Jobban saját öcsém, az sem élhetne nálam, |
| |
|
Jótéteményemet naponta élvezi, |
| |
|
Lányomat s pénzemet odaadom neki, |
| |
|
Ő pedig azalatt, sötét terveit szőve, |
| |
|
A gazember pimasz szemet mer vetni nőmre, |
| |
|
Birtokomból elűz és letaszítana |
| |
|
Oda, ahonnan én húztam ki valaha. |
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
Nem, fiam, én nem hihetem sehogy sem, |
| |
|
Hogy része van neki egy rossz cselekedetben. |
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
A jámborokat irigység környezi. |
ROGOWSKI
| |
|
Tessék? Mit mond, anyám? Hogy kell ezt érteni? |
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
Kölönös életet élnek itt a tiéid, |
| |
|
S tudod, hogy őt milyen gyűlölettel kísérik. |
ROGOWSKI
| |
|
De mondtam már, anyám, láttam saját szememmel. |
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
Nem is tudod, milyen gonosz az irigy ember. |
ROGOWSKI
| |
|
Ez a beszéd, anyám, mondhatom, esztelen. |
| |
|
Láttam – és tanu rá a saját két szemem. |
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
A látszat, istenem, gyakran tévútra visz. |
| |
|
S hányszor csalódhatik az ember szeme is! |
ROGOWSKI
| |
|
Ha más gyötörne így, tudnám, hogyan beszéljek, |
| |
|
De inkább hallgatok – úgy elöntött a méreg. |
SKIBIŃSKA
Rogowskihoz.
| |
|
Csak visszakapta a magáét – ez szabály; |
| |
|
Nem akart hinni s most hitelre nem talál. |
SKIBIŃSKI
| |
|
Hány perc vész kárba e mihaszna semmiségre, |
| |
|
És legfőbb ideje már intézkedni végre. |
| |
|
Ha Tartuffe fenyeget, nem kis veszedelem. |
KAMIŃSKI
| |
|
Hogyan? Lehet-e hát, hogy ilyen szemtelen! |
KAMIŃSKA
| |
|
Nem tudom hinni, hogy ez így mehetne végbe: |
| |
|
Túlontúl feltűnő hálátlan cselszövése. |
SKIBIŃSKI
Rogowskihoz.
| |
|
Csak ne bízz ebben: a módot majd megleli, |
| |
|
Hogy a pör ellened sikerüljön neki. |
| |
|
Kevesebb okkal is vitt már gonosz hínárba |
| |
|
Ártatlanokat a cselszövők intrikája. |
KAMIŃSKA
| |
|
Ha tudom, hogy ez a fegyver van a kezében, |
| |
|
Ilyen nagy zűrzavart nem keltek semmiképpen. |
Jön Niedzielski.
ROGOWSKI
| |
|
Ki ez? Ki ez az úr? Skibińskához. Menjen, kérdezze meg, |
| |
|
Most aztán szívesen látok vendégeket! |
NIEDZIELSKI
Rogowskihoz, gúnyosan.
| |
|
Üdvözlöm önt, uram. Az ég bosszúja érje |
| |
|
Az ellenségeit, önt meg kegye kisérje. |
| |
|
Engedje meg, uram, mert azért zavarom csak, |
| |
|
Hogy egy rendeletet a házon végrehajtsak. |
NIEDZIELSKI
| |
|
Uram, csak semmi izgalom. |
| |
|
Egy kis fölszólítás, ez a hivatalom, |
| |
|
Kilakoltatni önt s övéit s persze minden |
| |
|
Ingóságot, bútort elszállítatni innen. |
| |
|
Jogerős rendelet és haladéktalan… |
NIEDZIELSKI
| |
|
Igen, ha úgy tetszik, uram. |
| |
|
Hiszen most már e ház, ezt tudjuk mind a ketten, |
| |
|
A jó Tartuffe úré, megfellebbezhetetlen. |
NIEDZIELSKI
| |
|
Jól tudom, uram, hogy egymillió miatt |
| |
|
Sem türne lázadást vagy villongásokat |
| |
|
S mint hű alattvaló és tisztességes ember |
| |
|
Elszenvedi, amit a törvény szava rendel… |
| |
|
Viszontlátásra! A jóságos Isten óvja! |
ROGOWSKI
| |
|
Csapjon le mennyköve beléd és megbízódba! |
Niedzielski meghajol, kimegy.
ROGOWSKI
Hrehowiczównához.
| |
|
Nos, világos-e már Tartuffe sok árulása? |
HREHOROWICZÓWNA
| |
|
Úgy vagyok, mint aki égből potyog a sárba. |
Jön Damse.
DAMSE
| |
|
Bocsánat, Orgon úr, meg kell zavarnom itt, |
| |
|
De a fenyegető veszély rákényszerít. |
| |
|
A gazember, aki sokáig csalta önt, |
| |
|
Fejedelmünk elé kihallgatásra ment. |
| |
|
S előadta, hogy ön tudva rejtette itt |
| |
|
Egy fölségáruló titkos papírjait. |
ROGOWSKI
| |
|
Az ember igazán förtelmes bestia! |
DAMSE
| |
|
Most a kis haladék is végzetes hiba, |
| |
|
Hintóm a kapuban: jöjjön, fő a sietség, |
| |
|
S itt van ezer arany a költségekre: tessék. |
Jön Boguslawki.
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Lassan, uram, minek szaladni? Csak nyugodtan: |
| |
|
Megpihenhet hamar egy jó, közeli lyukban. |
| |
|
Letartóztatjuk, és e percben már fogoly. |
Néhány színész kifelé tekinget, hol marad Rybak. Każyński is észreveszi, megrémül.
ROGOWSKI
| |
|
Áruló! Ezzel a fogással búcsúzol? |
PIĘKNOWSKA
| |
|
Mondhatom, igazán dicsőségére válik, |
| |
|
Hogy miért jött s milyen megbizatással áll itt! |
Każyński a színpadra integet kérdőn, de nem veszik észre.
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Dicsőség bármilyen megbízás, amelyet |
| |
|
Az a hatalom ad, melytől ez is ered. |
ROGOWSKI
| |
|
S arra emlékszel-e, te hálátlan gazember, |
| |
|
Hogy honnan húztalak ki irgalmas kezemmel? |
BOGUSŁAWSKI
| |
|
No, igen, jól tudom, mennyire segített, |
| |
|
De a trón érdeke áll mindenek felett, |
| |
|
Ez kívánja, e szent függés, jogos erőszak, |
| |
|
Hogy most minden egyéb hálát szívembe fojtsak, |
| |
|
Jó barátot, szülőt, feleséget, s ha kell, |
| |
|
Magamat is velük áldozom érte fel. |
Hátrafordul, de Rybak nincs ott. Kis szünet. Każyński feláll, rémülten integet. Színészek rémülten, páran arcukat kezükkel eltakarva állnak. Bogusławski vigyorog.
Gubernátor páholyában ideges mozgás.
Bogusławski széles mozdulattal hátramutat, ahol hirtelen befordul a három kulissza: a sasok és a cár képmása. Gubernátor felugrik, liheg, Bogusławski Gubernátor felé fordul, áll, majd gyors léptekkel a jobb páholy elé megy, térdre veti magát.
BOGUSŁAWSKI
| |
|
Ön az, Tábornok Úr? Ön folyton üldöz engem, |
| |
|
Ön előtt ismerős e káros, ferde jellem, |
| |
|
Ismeri vétkeim, ismeri cselvetésem, |
| |
|
Minket nem ismer így talán maga az ég sem. |
| |
|
Ön mégis utolért! Hát megadom magam, |
| |
|
S bármi a büntetés, nincs ellene szavam. |
| |
|
Uralkodónk kegyét terjessze ki e házra, |
| |
|
Engem vigyenek el bilincsben, megalázva, |
| |
|
Én megérdemlek minden büntetést, bármi vár, |
| |
|
E házat pedig áldja meg – maga a cár! |
Kürtszó. Gubernátor felugrik, kirohan a páholyból, Chodźko és adjutánsok utána.
KAŻYŃSKI
Wróbel! Függöny!
Ügyelő átrohan hátulról előre; balra a színészek között, és eltűnik. Pár civil tűnik fel a járásokban riadtan. Każyński kirohan a páholyából. Lemegy az áttetsző kortina.
A kortina mögött nagy mozgás, hangzavar, fejetlenség, ismeretlenek vágtatnak át a színen.
ÜGYELŐ
Kintről. Direktor úr! Direktor úr! – Rybak! Rybak!
Ügyelő átrohan a színen.
DAMSE
Üvölt. Rybak! Rybak!
Adjutánsok loholnak át a színpadon, nyomukban civilek. A hangzavar és a fejetlenség lassan elül. Felmegy a kortina. A színen félig még jelmezben, félig már civilben, paróka nélkül a színészek Bogusławski és Rybak nélkül. Kellékes közöttük áll; Díszletező, Ügyelő, Súgónő és Każyński nincs ott. Rogowski a díszletpamlagon hever, arcát kezébe temetve. Kamińska az egyik széken ül, mintha fejbe vágták volna. Szünet. Csönd.
ROGOWSKI
Kész, vége! Végünk van! Visznek minket Szibériába! Kis csönd. Megölöm azt a barmot! Kitekerem a nyakát! Egyszerűen nem jön be a jelenetre!
PIĘKNOWSKA
Nem értem. A szünetben még itt volt… pezsgőzött ő is.
DAMSE
Leitta magát. Most alszik valahol.
ROGOWSKI
Tönkretette a pályámat! Az életemet! A Mester is! Csak áll és vigyorog! Egy örökkévalóságig áll és vigyorog! Mért nem talált ki valamit?!
ROGOWSKI
Nahát, az volt a legkínosabb! Mindenki röhögött! Az volt a legszörnyűbb!
HREHOROWICZÓWNA
Megmentette az előadást, nem?
ROGOWSKI
Inkább ne tette volna! Niedzielskihez. Neked kellett volna! De te csak bámulsz kintről, mint egy hülye! Mért nem jöttél be Rybak helyett? Te voltál közülünk az egyetlen odakint!
NIEDZIELSKI
Én a törvényszolga vagyok. Nem jöhetek be rendőrként.
SKIBIŃSKI
Wróbelnak kellett volna bejönnie.
ROGOWSKI
Végünk! Vége a színháznak!
HREHOROWICZÓWNA
Miért, mi történt? Szépen lement az előadás. Mibe tudnak belekötni? A Mester megmentette.
ROGOWSKI
De hogyan! Uramisten, most is remegek tőle! Ekkora botrányt! És az a hülye Wróbel még kürtöl is a végén! – Tudjátok, mi lesz? Hogy mi megbeszéltük Rybakkal… összeesküvés! Ez lesz!
Berohan Ügyelő.
ÜGYELŐ
A direktor? Kis csönd. Direktor úr! Direktor úr! Kirohan.
Körülnéznek.
ROGOWSKI
Biztos elment. Neki könnyű. Jött, játszott, elmegy. De mi!
HREHOROWICZÓWNA
Miért, mit tehetnek velünk?
NIEDZIELSKI
Mi rendesen játszottunk.
KAMIŃSKI
És a Mester megmentette az előadást…
Jön Súgónő, a kezeit tördeli.
SÚGÓNŐ
Nincsen sehol! Nincs az épületben!
ROGOWSKI
Na ja. Várta a postakocsi.
SKIBIŃSKA
Szerencsétlen fiú. Minimum kivégzik.
Súgónő felzokog, lerogy a másik székre.
SÚGÓNŐ
Nincs az épületben… Mindent átkutattak…
DAMSE
A rohadék. Szerintem írásban határoljuk el magunkat…
KAMIŃSKI
Nem jött be, istenkém… A Mester azonnal kapcsolt… Nem?
SKIBIŃSKA
Ahogy ott álltam… iszonyú csönd… és érzem, jön lentről fölfelé… árad fölfelé… valami néma, hatalmas öröm…
HREHOROWICZÓWNA
Kár is beszélni róla.
ROGOWSKI
Magának is könnyű, magának nincs sok hátra.
SKIBIŃSKA
Gyerekek, ez pokoli siker volt!
Kis csönd.
KAMIŃSKA
Hova lett a Mester?
ROGOWSKI
Niedzielskihez. Elvitte a szép, fehér kabátodat.
NIEDZIELSKI
Legalább marad emléke rólam.
DAMSE
A legkevesebb, hogy bezárják a színházat. Ez a legkevesebb. Majd ránk fogják, hogy mi Rybakkal együtt!…
KAMIŃSKI
Miért? Attól, hogy elfelejtett bejönni?
ROGOWSKI
Felugrik. Igen, azért! Ezt nem lehet megbocsátani! Itt a gubernátor, és ő csak úgy, egyszerűen… Ez súlyosabb, mintha kórusban éltettük volna Napóleont!
HREHOROWICZÓWNA
Kamińskához. Nem kéne beszélned velük Rybak érdekében? Szegény fiú, véletlenül elfelejtette…
HREHOROWICZÓWNA
Én nem tudok más magyarázatot. De szerintem ők se tudnak.
Kis csönd. Betántorog sápadtan, csapzottan Każyński, lerogy a pamlagra, csönd.
DAMSE
A direktor urat keresi.
Kellékes előrejön, átad egy lapos üveget, Każyński meghúzza.
KAŻYŃSKI
Mától a színházban szesztilalom van, világos? Aki megszegi, repül. Rendelet. Meghúzza az üveget, körbenéz, csodálkozik. A dotációt nem vonták vissza. Felnevet, csönd. Nem lesz kritika. Nincs, aki megírja. Chodzkót kirúgták. Felnevet. Velem csak azért üvöltöztek… csak azért, mert színpadra állítottam a cár képét. Csodálkozva. Pedig ők utasítottak rá… És hogy soha többé, különben… Remegés fogja el, iszik.
ROGOWSKI
És velünk mi lesz?!
SKIBIŃSKI
Bezárják a színházat?
KAŻYŃSKI
Játszani fogunk. Mindenki. Rendelet. Iszik. Wróbel ki van rúgva.
KAŻYŃSKI
Nem tudom. Rendelet.
NIEDZIELSKI
Nem igazán kifizetődő, ha valaki… ügyelő.
PIĘKNOWSKA
És Rybak? Vele mi lesz?
KAŻYŃSKI
Honnan tudjam? Remeg, iszik.
Jön Díszletező karján a fehér kabát.
DÍSZLETEZŐ
Niedzielskihez. A művész úr öltözőjében volt, a széken.
Csönd, Niedzielski átveszi a kabátot.
KAMIŃSKA
Hol van a Mester?
DÍSZLETEZŐ
Elment a kocsival.
DÍSZLETEZŐ
Láttam. A tömeg nem vette észre… pedig éppen őt éltették, meg a direktor urat… aztán szétverték őket, és mindenki hazament.
KAŻYŃSKI
Éltettek, engem?
DÍSZLETEZŐ
Igenis. Mint hazafit, kérem.
Csönd.
KAŻYŃSKI
Felnevet. Jól megkapták tőlünk! Reszketett az egész tisztikar!
Csönd.
HREHOROWICZÓWNA
Kár ennyit beszélni róla. Minden szépen elrendeződött.
KAŻYŃSKI
Nem tudom. Ők mondták. Ez a hivatalos. Ezért van mostantól szesztilalom.
Inna, de az üveg üres. Díszletező lapos üveget ad át, Każyński meghúzza.
PIĘKNOWSKA
És ők honnan tudják?
KAŻYŃSKI
Ők mindent tudnak.
Hrehorowicówna felnevet. Csönd. Jön Rybak, az arca véres, az egyenruha cafatokban lóg róla, ragyog az örömtől.
RYBAK
A Mester? Hol a Mester?
SÚGÓNŐ
Felsikolt. Antoni!
Elképedés.
KAŻYŃSKI
Maga ki van rúgva.
RYBAK
Tudom, már mondták. – A Mester?
KAŻYŃSKI
Mondd csak, ha meg nem sértelek… hol voltál te az utolsó felvonás alatt?
RYBAK
Nevet. Jöttek és elvittek.
RYBAK
Hát ők. Egy csomó katona, meg civilek… ültem az öltözőben, berontottak, nekem estek, szétszabdalták a kabátomat… hogy hol a kés… hova dugtam…
RYBAK
Ezt kérdeztem én is, erre kaptam az első pofont. Nevet. Micsoda szerencse, micsoda véletlen, hogy éppen akkor vittek el….
RYBAK
Nem kellett bejönnöm! Most nem kell szembe köpnöm magam… Én magamtól nem mertem volna… gyáva voltam. És milyen buta! Boldogan nevet. Biztos, hogy elment a Mester? Meg szeretném csókolni a kezét!
HREHOROWICZÓWNA
Elment, kész.
KAŻYŃSKI
Szóval téged lefogtak…
RYBAK
Vidáman. Az adjutáns, aki vallatni kezdett… le van fokozva. Éppen pofozott, amikor berohant egy ezredes, ordított, letépte a rangjelzését… Engem seggbe rúgott, azt ordította: „Magából nem lesz nemzeti hős, nem lesz mártír, hiába is szeretné!” – és akkor kiengedtek.
Każyński felnevet, elharapja.
RYBAK
Ki vagyok tiltva Vilnából. Elővesz egy papírt, nézi. Harmadosztályú hivatalnok lettem. Írnok leszek, Grodnóban. Reggel kell indulnom. – Miért pont Grodnóban? Nevet. Milyen volt? Tapsoltak? Félelmetes volt? Mondjátok már!
Każyński feláll.
KAŻYŃSKI
Mindenki menjen haza. Én beteg vagyok, engem ez nagyon megviselt… Tessék hazamenni! Kimegy.
SKIBIŃSKA
Álltunk és vártunk… vártuk, hogy bejössz…
KAMIŃSKA
Csend volt… A Mester nevetett…
RYBAK
Gonoszul? Győztesen?
KAMIŃSKI
Każyński ordított a páholyból…
SKIBIŃSKA
Hátul befordultak a képek…
DÍSZLETEZŐ
Muszáj volt… így se volt végszó rá…
RYBAK
Persze, a végszó az enyém… És?
NIEDZIELSKI
A gubernátor felugrott…
KAMIŃSKA
Borzasztó sokáig tartott… szinte órákig…
SKIBIŃSKA
Csönd volt, és úgy örültek odalent… úgy örültek!
KAMIŃSKA
A Mester térdre vetette magát…
SKIBIŃSKA
A gubernátor páholyánál…
KAMIŃSKI
Rögtönzött egy szép monológot, a darab verselésében… hogy ő bevallja a bűneit, mert a gubernátor mindent tud róla… a bűneit…
KAMIŃSKI
Nevettek… a gubernátor nem…
PIĘKNOWSKA
Wróbel megfújta a kürtöt…
RYBAK
Így képzeltem!… csak a rögtönzést nem… Zseniális! Amíg pofoztak, elképzeltem……. most jön be a Mester nélkülem… most mondja… most fordul felém, de én nem vagyok… és csönd… halálos csönd…
Feléje fordulnak.
KAMIŃSKI
Ő ezt előre tudta!
HREHOROWICZÓWNA
Semmit sem tudhatunk biztosan, gyerekek.
KAMIŃSKI
De igen! És a Mester… számított ránk! Hogy mi segíteni fogjuk… és mi segítettük… mert álltunk, és hallgattunk… És akkor elmondhatta a rögtönzést… amitől még inkább… Én végig éreztem valamit. Igen. Ösztönösen. Mi nagyon jó partnerei voltunk a Mesternek!
Kamińska hozzámegy, megsimogatja a fejét, szomorúan mosolyog.
HREHOROWICZÓWNA
Vannak barátaim Grodnóban, majd megadom a címüket.
RYBAK
Köszönöm. – És most zötyög egy közönséges postakocsiban… Édesdeden szunyókál… Neki ez semmi. Egy vendégjáték. Még keresett is rajta.
SÚGÓNŐ
Meglátogatlak Grodnóban…
Rybak legyint.
RYBAK
Te csak maradj itt. Örülj, hogy színházban élhetsz. – Örüljetek.
HREHOROWICZÓWNA
Gyerekek, szerintem eljöhetnétek vacsorázni. – Antoni, ha összepakoltál, gyere te is.
RYBAK
Utolsó vacsora. Köszönöm.
Mind el Hrehorowiczówna után; Rogowski és Damse másik oldalon megy ki. Ott marad Díszletező, Kellékes, Rybak.
DÍSZLETEZŐ
Na, pakoljunk.
Kiviszik a pamlagot, a két széket, az asztalkát, Rybak nézi őket. Díszletező és Kellékes visszajön.
DÍSZLETEZŐ
Figyeljen rám, Rybak úr. Én megmondom magának; hogy ezt az egészet ki csinálta. Ezt az egészet a Mester csinálta!
Kellékes bólogat.
DÍSZLETEZŐ
Magát is ő vitette el egy kicsit…
Kellékes meglepődik.
DÍSZLETEZŐ
Tudja, miért? Mert őneki a kisujjában van minden. Neki a cáriak között, a tisztek között is vannak emberei. Mindenütt. Még a cár környezetében is, higgye el nekem, én ezt tudom. Ez az egész, Rybak úr, meg volt beszélve. Már úgy jött ide, hogy ez lesz.
KELLÉKES
Bogusławski mindig így csinálja. Megjelenik valahol, csodát tesz, és eltűnik. Ez a módszere.
DÍSZLETEZŐ
Mert neki mindenütt megvannak az emberei. Akikre számíthat. Itt is tudta rögtön, kivel hányadán áll.
KELLÉKES
Így van. Mert ha én például nem fordítom be a sast… De ő tudta, hogy be fogom fordítani. Mert ő tudja, ki az ő embere.
DÍSZLETEZŐ
Hát, isten áldja, Rybak úr.
KELLÉKES
Mondja meg a Mesternek, ha látja…
DÍSZLETEZŐ
Ott is. Sokfelé jár. Mindenhová elvetődik, legalább egyszer.
KELLÉKES
Mondja meg neki… hogy mi tudjuk. Csak ennyit.
DÍSZLETEZŐ
Na, isten áldja.
Díszletező, Kellékes kimegy. Rybak körbejár a színpadon, szemlélődik.
RYBAK
Milyen rég volt, amikor én színész voltam… Amikor itt játszott Bogusławski, a Mester… Még egyszer körülnéz. Hát, itt is voltunk egyszer. Kimegy.
A kert
Történik 1954. május 24-én, hétfőn, egy budai villa kertjében.
Jobbról a ház repkénnyel befuttatott fala, a bejárati zsalugáteres ajtó nyitva. A ház előtt kőkerítéssel ellátott terasz. A kertben magas tölgyek és fenyők, gondozott pázsit, kissé elhanyagolt bokrok. A fák lombja fölött és között ég. Kerítés nem látszik.
A szereplők egytől egyig fiktívek.
A dráma ötletét Karinthy Márton Bánat című filmnovellája adta.
Verőfény. A házból rádión Mozart G-dúr triója hallatszik. A szirten sokáig senki, majd jön balról Tudós és Anna, megállnak. Tudós kopott szürke öltönyben, ingben, lábán nyikorgóan új cipő. Anna kék rakott szoknyában, pöttyös blúzban.
Csönd.
ANNA
És ők itt élnek? Ebben a kertben?
Csönd.
Tudós a ház felé indul.
ANNA
Itt élnek… ebben a házban…
Tudós bólint.
ANNA
Ez egy paradicsom! Nem is tudom… Fantasztikus.
Tudós áll.
ANNA
Hogy így is élnek emberek…
A házból kijön Katika.
KATIKA
Kit tetszenek keresni az elvtársak?
KATIKA
A főosztályvezető elvtársat?
KATIKA
Be vannak jelentve az elvtársak?
TUDÓS
Ő hívott minket, levélben.
KATIKA
Ha szabad lenne a levelet, elvtárs.
KATIKA
Sajnálom. A főosztályvezető elvtárs különben sincs itthon. Tessék máskor. Előtte tessék bejelentkezni telefonon.
TUDÓS
Pompás. Annához. Elmegyünk.
ANNA
Miért mennénk el? Meghívtak!
TUDÓS
Cerberusról nem volt szó.
ANNA
Nem Cerberus. Csak egy lány.
TUDÓS
Felőlem nőnemű is lehet. Egy Cerbera. Na menjünk.
ELVIRA
A házból. Jött valaki, Katika?
KATIKA
Két elvtárs. Egy elvtárs meg egy elvtársnő.
ELVIRA
A házból. Mindjárt megyek!
Csönd, csak a zene szól. Tudós, Anna, Katika vár. Az ajtóban megjelenik Elvira, megáll, elképed.
ELVIRA
Dönci! Édes drága Döncikém! Uramisten! Tudós felé siet.
ELVIRA
Megáll. Szervusz. Kis csönd. Istenem… Akkor te már!… Boldogan nevet, szinte ugrándozik. Katika, látja? Látja?!
Katika megdöbbenve hallgat.
ELVIRA
Hihetetlen! Hála az égnek! Mutasd magad… Nem is változtál. Ugye? Semmi bajod! Dönci!… A feleséged?
TUDÓS
Anna. Anna, ez Elvira.
A két nő kezet fog.
ELVIRA
Anna… Szervusz, Anna.
ELVIRA
Ez egy új feleség, vagy a régi?
ELVIRA
Még fogja Anna kezét. Milyen fiatal vagy! Szegény kislány…Megcsókolja, Anna zavartan hagyja. Katika, székeket! – Isztok kávét, ugye? – Katika, kávét is!
Katika bemegy a házba. Szól a zene, csönd.
ELVIRA
Nem tudtam… nem tudtuk… Azt se tudtuk meg rögtön… János is csak sokkal később hallotta, magánkívül volt, minden követ megmozgatott… Istenem, legalább három éve! – Kértek enni? Lesz minden, János meghagyta, tíz személyre főzzünk… Mondott valamit reggel, meglepetés lesz… De hogy ekkora! Ő már tudta! És nem szólt! – Nem szokott szólni… Elugrott valahova, vidékre, kocsival, biztos felolvas… Alig van itthon… De majd jön… Dönci! Hát itt vagy! – Katika!
Katika hoz két fonott széket, leteszi a teraszra.
ELVIRA
Ő Katika. Háztartási alkalmazott. Ő közben lett… Alig maradt időm dolgozni, kénytelenek voltunk…
ELVIRA
Rendes, dolgos, tiszta lány… Ő már a harmadik, de ő rendes. – Köszönöm, Katika.
Katika visszamegy a házba.
ELVIRA
Gyertek, üljetek le! – Dönci!
A teraszra lépnek. A házból kijön Cuki: szép, fiatal, fekete nő, virágos pongyolában.
Kis csönd.
ELVIRA
Ez Cuki. Így hívjuk magunk között. Nagyon kedves lány. Most nálunk lakik. Németül tanul.
Kis csönd.
Cuki, ez itt egy nagy ember, igazi nagy ember, a kevesek közül. Tudós. A barátom! – És a felesége. Anna.
Kezet fognak. Katika még két fonott széket hoz, leteszi, visszamegy a házba.
Leülnek. Szól a zene. Csönd.
ELVIRA
Persze hogy tud. Publikált olaszul, franciául…
Katika fonott asztalt hoz, leteszi, visszamegy.
CUKI
Szörnyű egy nyelv. Hetek óta tömik a fejemet, hogy eszközeset meg részeseset, hát egy kukkot se értek. Folyton fejgörcsöket kapok tőle! Ilyen nyelv nincs is.
ELVIRA
Hát, nem könnyű. Nem könnyű.
CUKI
Nekem nincs rossz fejem a tanuláshoz, János szerint jó fejem van, de én már akkor kenyeret kerestem, az elemiben… És most tessék.
ELVIRA
Nagyon fontos, hogy az ember tudjon németül. Világnyelv.
CUKI
Nehéz mindent pótolni… János szerint nem késő… Ismeritek?
ANNA
Én csak a verseit… nem mindet…
ELVIRA
Nemsokára jönnie kell.
Jön Katika tálcával, rajta kávé, négy tányér, négy csésze, cukor, tej. Leteszi, szétrakja. Csönd, szól a zene. Katika bemegy a házba.
Cukrot raknak a kávéba, kavargatják.
ANNA
Ez a kert… Fantasztikus kert!
ELVIRA
Kicsit el van vadulva. Nehéz kertészt kapni. De még így is szép.
Isszák a kávét.
CUKI
Olyan kedvesek mind… Elvira is, igazán…
ELVIRA
A házat is tataroztatni kéne, tavalyra ígérték… Télen már beázott, pont a műtermem, felhajtottunk egy tetőfedőt, piszmogott hetekig, nem tudtam dolgozni. Tudóshoz. A padlástérből csináltattunk műtermet, idelenn mindent összekentem… meg jöttek a vendégek, és félig kész műveken álmélkodtak… nem volt nekem való… Szép műterem, nagy ablaka van a hátsó kertre. Örülnék, ha megnéznétek.
CUKI
János dolgozószobája is a kertre néz, a földszinten. Nem nagy szoba, de rengeteg könyv van benne! Ott szokott dolgozni. Fákra néz, bokrokra… nagyon sok madár van, meg is írta egy csomó versében. Megmutatom, jó? Feláll, Annához. Gyere.
ELVIRA
Menj csak! Aztán majd megmutatom a műtermet.
Cuki és Anna bemegy. Csönd, szól a zene, isszák a kávét.
ELVIRA
Bájos teremtés… Csönd. Már rehabilitáltak?
ELVIRA
Dehogynem! Úgy hallottuk, mindenkit. Már az, hogy kiengedtek… hál’ istennek…
TUDÓS
Engem el sem ítéltek, nincs hát miért rehabilitálniuk.
ELVIRA
Én ehhez nem értek, de ha bent voltál, muszáj, hogy rehabilitáljanak.
Csönd, szól a zene.
ELVIRA
Milyen kedves a feleséged… Csönd. Jól vagy? Kicsit megöregedtél, a vonásaid… kicsit ráncos vagy… különben semmi… Én már kezdek őszülni… Van úgy, hogy nem sikerül… Nem fontos. Csönd, majd felugrik. Ne haragudj, idegesít ma ez a Mozart.
Bemegy a házba. Tudós ül. Kis ideig még zene, aztán csönd. Anna és Cuki a fönti ablakból szólal meg.
ANNA
Tudod, mit látni a dolgozószobából? Az egész várost! Az OTI-tornyot, a Kossuth hidat, a Margit hidat, a Szigetet, a Bazilikát, még Csepelt is, a Gellért-hegyet, a várat, az egész várost, egészen Cinkotáig!
CUKI
Ott írja a verseit meg a cikkeit. Télen a cinkéknek szalonnát rak az ablakba.
Tudóshoz. Nem nézi meg?
Csönd. Tudós ül. Madárcsicsergés. Gépkocsiberregés, leáll, csönd.
Jön Doki rövid ujjú, csíkos ingben, hosszúnadrágban, Öcsi rövid tiroli bőrnadrágban, nadrágtartóban, kockás, rövid ujjú ingben, Prof sötétszürke öltönyben, ingben, fekete nyakkendőben.
ÖCSI
Ott ültem alattuk, két szektorral arrébb, de nem voltak messze, nincs mese, ott ült a sleppjében!
ÖCSI
Véletlen? Hetekkel ezelőtt szétosztották a jegyeket! Olyan nincs, hogy egy főávós véletlenül kerüljön Nagy Imre mellé! Olyan nincs!
ÖCSI
Nem értitek? A legfinomabb módja az átállásnak! Elegáns. Nem kell hűségnyilatkozat, semmi, akár véletlen is lehet, ő csak úgy ott ül. És mindenki látja. A slepp is látja! Naná, hogy tudják, mi ez a véletlen! Zseniális!
ÖCSI
De csitt, szívem. Valaki ül a teraszon.
Közelebb mennek.
ÖCSI
Eb legyek, ha ez nem a Dönci!
ÖCSI
De, de, ez a Dönci! A terasz felé megy, megáll. Mi az, Dönci, már téged is kiengedtek? – Fiúk, ez vagy a Dönci, vagy a szelleme kísért! – Szevasz, Dönci!
ÖCSI
Fellép a teraszra. Sehol semmi kékfolt a képeden. Megvan a füled, megvan az orrod – mindened megvan? – Állítólag, mielőtt kiengedik a pácienst, felhizlalják, felpumpálják, adnak neki új körmöket, pótherét, egy-két vesét is…
TUDÓS
Nehogy felkavarodjon a gyomrotok, a kényes.
ÖCSI
Fiúk, ez tényleg a Dönci!
Doki és Prof is fellép a teraszra.
Kis csönd.
TUDÓS
Széttárja a karjait. Igazán nem rajtam múlott.
ÖCSI
János reggel hívott, nagy meglepetés lesz, jöjjünk fel délután, hozzam Lajoskát…
PROF
Szóval te vagy a meglepetés.
Csönd, madárcsicsergés.
ÖCSI
Na de minek is ácsingózunk ily megilletődötten. Leül. Foglaljatok helyet, fiúk.
Doki és Prof is leül, csönd.
Kis csönd.
PROF
Megvan. Kis csönd. Dolgozik. Éjjel-nappal írja a könyveit.
ÖCSI
Etelka fantasztikus, én mondom. Ki se mozdul, csak ír, csak ír… Nevet. Én meg folyton bütykölök. Az a dög, állandóan lerohad. Mindent zörög, folyton szerelem. Ez ám a szerelem! Nevet. Topolino. Egy stoppolino! Annyit stoppolom! Nevet.
Csönd, madárcsicsergés.
TUDÓS
Jól. Önmagában az, hogy van időjárás… Napszakok és évszakok… Van idő… Sose tudtuk, hány óra.
Csönd.
ÖCSI
Mázlid van, hogy tavasszal engedtek ki.
DOKI
Télen hó lenne. Az is szép.
Csönd.
ÖCSI
Komolyan mondom, én szívesen ülnék egy kicsikét. Mindjárt jobban tudnám becsülni, amit így… Fintorog, nevet. Dönci, nem tudnád elintézni? Beszélj már velük ez ügyben! Nevet.
Csönd, madárcsicsergés. Kijön a házból Elvira kisestélyiben.
ELVIRA
Profhoz. Etelka nem jött?
ÖCSI
Őt is alig tudtam rávenni… Dolgozni akart! Ilyen verőfényben! Nevet.
ELVIRA
Nagyon sajnálom, hogy Etelka nem jön. Jó lenne leülni vele egyszer beszélgetni. – Nem tudom, érdemes-e megvárnunk Jánost, talán valami hideget addig is…
TUDÓS
A műtermedet mutogatja.
ELVIRA
Gyerekek, Dönci elhozta a feleségét!
DOKI
Még előtte vetted el, ugye?
ÖCSI
Kíváncsivá tettél. Mert ez szép. Megható. Komolyan. A nők időnként fantasztikusak tudnak lenni. Én mondom.
ELVIRA
Az jó. Az jó. Mit írsz?
ELVIRA
Azt mondtad, dolgozol.
TUDÓS
Segédkönyvtáros vagyok.
Kis csönd.
ELVIRA
Az olyan, mint a raktáros?
ÖCSI
Mi??? Te cipeled ki a könyveket a kuncsaftoknak?!
ÖCSI
Nevet. Nahát! Nagyon jó! – A Dönci, könyveket cipel! Az évszázad legjobb vicce!
ELVIRA
Profhoz. Lajoska, nem vennéd oda magadhoz? Valami kutatónak vagy ilyesminek.
ELVIRA
Persze. Neked ez semmi.
PROF
Szívesen, hogyne… bár az nem ilyen egyszerű, sajnos. De megpróbálom, feltétlenül.
TUDÓS
Én nem megyek oda, ahol te vagy az igazgató.
ÖCSI
Nevet. Na, Lajoska, megkaptad.
PROF
Valami bajod van velem?
Tudós hallgat.
PROF
Én tehetek róla, hogy engem nem vágtak a sittre?
Csönd.
ÖCSI
Talán olvasta egynémely cikkedet, és nem ért velük egyet.
PROF
Istenkém, olykor én se értek egyet magammal – na és?
ÖCSI
Látod, ez az objektivitás.
Kis csönd. Jön Katika átöltözve: fehér fityulában, fehér kötényben, tálcán bort hoz poharakkal.
KATIKA
Kezicsókolom, szabadság.
Katika leteszi a bort és a poharakat, a tálcával visszamegy a házba.
ÖCSI
Beleszagol az üvegbe. Szerintem kékfrankos. Valódi. A poncihterektől. Tölt a poharakba.
Öcsi neki is tölt.
ELVIRA
Hát akkor… a szerencsés visszatérésre, hogy úgy mondjam. Egészségedre, Lajoska…
Koccintnak, isznak.
ÖCSI
Isteni, mi? Van ott a Lövérekben egy idegenvezető, hogy a fenébe hívják… Annak van ilyen bora.
TUDÓS
Profhoz. Etelka mit ír?
Kis csönd.
ÖCSI
Tudóshoz. Kint voltál?
PROF
Mért, én se voltam kint. A rádiót hallgattam.
ÖCSI
Mit vagy úgy megsértve? Százezer ember híján az egész ország Szepesit hallgatta.
PROF
Csak leszögeztem, hogy én se voltam kint.
ÖCSI
Nahát én kint voltam. Mit játszottak a fiúk! Hát ha most nem nyerjük meg a vébét! A brazilok se vernek meg minket. Istenem, micsoda gólok voltak! Amikor a Kocsisnak elsült a süket bal lába! Még a Tóth kettő is bepotyogott a hálóba a lasztival együtt. Én csak azt sajnáltam, hogy a Czibor nem lőtt gólt, borzasztó, mit kacsázott, valahányszor elment, az angolok már összeszarták magukat, mámorító volt, mámorító! A végén már az egész csapat rájátszott, hadd lőjön gólt ő is… peche volt… Hét-egyre a világon senki se számított, még én se!
DOKI
Majd megnézzük a híradóban.
Az ajtóban megjelenik Cuki és Anna, Cuki egybeszabott fürdőruhában.
Csönd, Cuki visszatartja a teraszra induló Annát.
TUDÓS
Ági hogy van? Hány éves most? Tizenöt? Tizenhat?
Csönd.
Csönd.
PROF
Ági nem meghalt, hanem öngyilkos lett. Leugrott a hatodikról. Ez így talán pontosabb.
ÖCSI
János fordított nemrég valami verset, abban volt az, hogy „Az ember, akár a szalmaszál, egy fuvallat is megtöri”, aztán mire kész lett, lefújták… Nem volt elég optimista.
Csönd.
CUKI
Nézzétek, ez itt Anna. A teraszra vezeti Annát. Képzeljétek: tanítónő! Gyerekeket tanít! Az nagyon szép, nem? Hát ő tanítónő.
ÖCSI
Felpattan. Gyönyörű foglalkozás. Mit foglalkozás? Hivatás! Kezet csókol Annának.
Doki és Prof is feláll, kezet fognak Annával, gálánsan meghajolva.
CUKI
Ugye, milyen szép lány? Amikor mondtam neki – képzeljétek, elpirult! Nem tudja magáról!
CUKI
Jól van, na, nem bántlak én téged. – Mi az, ti már isztok? Tölt egy pohárba, Annának nyújtja. János kapja Sopronból.
ÖCSI
Nem kell erőltetni. Egy tanítónő legyen öntudatos.
ELVIRA
De üljetek le. – Katika! – Üljetek le.
Anna és Cuki leül.
ELVIRA
Hogy tetszett a műterem?
ANNA
Szép. A kilátás… Még szebb, mint lentről. Nem is tudtam, hogy ilyen szép ez a város. Innét felülről.
Jön Katika.
ELVIRA
Katika, székeket, legyen szíves.
Katika visszamegy a házba.
Kis csönd.
ÖCSI
Mindenki ért hozzá. Maga is közönség. Nem is akárki: egy tanítónő! Szóval milyenek?
ANNA
Meglepett… hogy a kertet festi. Elvirához. Hogy a kertet fested.
ELVIRA
Miért, mit kéne festenem?
ANNA
Nem tudom. Talán a kertet.
ELVIRA
Tényleg, hogy tetszettek? Tudóshoz. Öt hónapja volt a gyűjteményes kiállításom, egyik recenzió jobb volt, mint a másik. Nem is hiszem őket. János miatt dicsérnek. Azt hiszik, ezzel jópontokat gyűjthetnek nála. Pedig nem János festi a képeimet. Annához. Nekem aztán őszintén megmondhatod.
ANNA
Nem. Semmi. Nem értek hozzá, de nagyon szépek. Igazán szépek. Olyan… zöldek.
ANNA
A kert kevésbé zöld, talán.
Csönd. Katika hoz két fonott széket, leteszi, visszamegy a házba. Öcsi, Prof és Doki leül. Csönd.
ÖCSI
Tudóshoz. Már nem kubista képeket csinál, realista lett. Tájképfestő. Mondhatni, Rjepin modorában. Nevet. Fák, növények, virágok, tisztások, indák és kacsok…
ELVIRA
Van Gogh is festett virágokat!
ÖCSI
Mondtam én, hogy nem? Nagyon szép kis napraforgókat mázolt, persze. Nagyon különbözőképpen lehet virágokat föstögetni.
ELVIRA
Fessek martinászokat?
Öcsi széttárja a karjait.
ELVIRA
Akkor inkább a kertet, nem?
Jön Katika, újabb két széket hoz, visszamegy a házba.
CUKI
Elvira csodaszép virágokat tud festeni. Nézem a kezét… Bámulatos. Senkit se láttam így rajzolni. Dolgoztak, mint a megszállottak, a mester igazított, ők töröltek, megint rajzoltak, főleg szénnel, órákig ott álltam meztelenül, ők pedig dolgoztak, de, egyik se volt olyan tehetséges, mint Elvira.
ÖCSI
Na ja, remegett a kezük. De egy virág… Még egy teljesen pucér virág is… az más. Nevet, Cukira néz. Hát, faszmeresztő teste van.
CUKI
Éhes makk disznókat álmodik.
ELVIRA
Nem értem, hol marad János. Már rég itthon kéne lennie.
CUKI
Reggel nagyon föl volt dobva. Mosolygott, dudorászott…
DOKI
Nem szeretem, ha nagyon föl van dobva.
CUKI
Én szeretem. Annához. Olyankor fantasztikus, mire képes.
Csönd. Motorzúgás. Fék. Elvira feláll. Katika kijön a házból.
Balról jön János sötét öltönyben, fehér rövid ujjú ingben, nyakkendőben, mögötte Leporics kockás, kihajtott ingben, szürke nadrágban, Parancsnok fehér ingben, fehér, hosszú tenisznadrágban, teniszcipőben. Parancsnok kissé előbbre jön, tétovázva megáll. Leporics hátul marad. János középre siet, visszafordul, diadalmasan Parancsnokra mutat.
JÁNOS
Na?! Mit szóltok?! Kit hoztam?!
ÖCSI
Felugrik. A Parancsnok!
Elvira, Doki, Prof elképedve bámul. Doki és Prof feláll. János leveti a zakóját, a teraszra siet, a zakót az egyik székre teszi. A nyakkendőt magán hagyja.
JÁNOS
Szájon csókolja Cukit, majd Elvirát. Szervusz, Dönci! Kezet ráz Tudóssal, aki feláll. Ő a feleséged? Kezet csókol Annának, aki szintén feláll. Jaj, de kedves! – Szervusz, Lajoska! Örülök, hogy itt vagy! Megöleli. Mit gondoltok, miről beszélnek a betegek a tébolydában? Hát persze hogy a hét-egyről! Ők is hallgatták, és a legsúlyosabb skizofrének is boldogok! Mégiscsak nagy dolog a foci. Igaz, Parancsnok? Egyáltalán, a technika! Hogy ott is van rádió. Az órájára néz. Lekéstük a G-dúr triót. Mindegy, majd fölteszem… kíváncsi lettem volna… Ha nem kell kereket cserélni… Szóval, gyerekek, itt a meglepetés!
Visszafordul, Parancsnok áll, mögötte Leporics aznapi Szabad Néppel legyezi magát. Kis csönd.
DOKI
Kihoztad a tébolydából?!
JÁNOS
Úgy döntöttem, hogy nálunk fog lakni. Pár napig, próbaidőre. És ha jól érzi magát, akkor végleg.
JÁNOS
Van itt hely elég. És annyira hiányzott, évek óta!
ÖCSI
És csak úgy kieresztették?
JÁNOS
Persze. Miért? Nem ártott soha senkinek.
JÁNOS
Hogy kicsoda? Költő. Ő volt közülünk a legtehetségesebb. Együtt indultunk harminchétben…
JÁNOS
Bizony. A Parancsnok. Ő eszelte ki a legjobb ugratásokat. Micsoda mókáink voltak… Hát igen. Aztán, pár éve, még a háború alatt, elvonult… Bevitték ide, oda, aztán kint volt egy ideig, Pesten, aztán lekerült az erdőbe. Csodaszép kert! Szinte arborétum. És a betegek szabadon mászkálnak, képzeljétek! Aki akar, dolgozhat is. Semmi kényszer. A szabadság birodalma! Gyuszi remekül csinálja.
ELVIRA
És odaadta, neked?
JÁNOS
Miért ne? A Parancsnoknak semmi baja. Gyuszi azt mondja, csak el kell látni, egyébként egészséges. Egész úton Mallarméról és a parnasszistákról beszélgettünk, a szelleme tökéletesen ép. Írt odalent néhány gyönyörű verset… A zsebeit kutatja. Nem sokat, de azok nagyszerűek… Hova tettem…
LEPORICS
Ottfelejtettük, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Na mindegy, Gyuszi úgyis gyűjti és másolja őket, lassan meglesz a kötet… Na? Jó kis meglepetés, mi? Diadalmasan mosolyogva áll.
ELVIRA
Parancsnokhoz megy. Szervusz.
PARANCSNOK
Szervusz. Szervusztok.
Kis csönd.
Kis csönd.
ELVIRA
Gyere, ülj le közöttünk.
PARANCSNOK
Köszönöm. Áll, kis csönd.
DOKI
Odaviszek egy széket.
Kis csönd, Doki felvesz egy széket, odaviszi Parancsnokhoz, a színpad közepétől kicsit balra, leteszi, csönd.
PARANCSNOK
Hosszan nézi a széket. Vécépapír… van?
JÁNOS
Van. Vécépapír van. Katika! Hozzon ki vécépapírt.
JÁNOS
Mennyit? Mennyit is… Egy csomaggal.
Katika bemegy a házba. Csönd. Állnak.
Kis csönd.
Csönd. Katika kijön egy csomag vécépapírral.
JÁNOS
Persze. Adja csak oda.
Katika Parancsnokhoz megy, messziről nyújtja a vécépapírt. Parancsnok elveszi.
Katika visszafut a teraszra.
JÁNOS
Nevet. Nem kell félni, nem harap!
Parancsnok a székhez lép, megszemléli, majd komótosan dörzsölni kezdi a vécépapírral. A többiek nézik. Csönd. Parancsnok dörzsöl.
JÁNOS
Semmi, csak úgy. János is elképedve nézi.
JÁNOS
Gyuszi azt mondja, tudod, akiről már meséltem… Azt mondja, mindent lassan csinál. Reggel elkezd készülődni, estig készülődik. A reggelit jó, ha estére megeszi. De egyébként normális.
Parancsnok dörzsöl.
JÁNOS
Dönci, úgy örülök, hogy végre látlak! Rossz volt… Mintha én ültettelek volna le! Lelkifurdalásom volt… Röhej, mi? De főleg az, hogy nem lehetett felugrani hozzád… egy sorral… egy rímmel… Hál’ istennek most… Nem ülünk le?
Leülnek, Katika és Leporics áll.
JÁNOS
Leporics elvtárs, kérem, fáradjon a konyhába.
LEPORICS
Köszönöm, főosztályvezető elvtárs.
Felmegy a teraszra, leteszi a Szabad Népet a korlát párkányára, bemegy a házba, Katika utána.
ANNA
Miért vagy te Dönci?
TUDÓS
Amiért a Parancsnok Parancsnok. Rám ragadt. Nem emlékszem.
ÖCSI
Tizenhárom éves korában A kőszívű ember fiai közül leginkább Ödönre hasonlított.
ÖCSI
Hát hogy Dönci lehessen belőle.
DOKI
Ődöngeni szeretett, magányosan… Először Ődöngő lett, aztán Ődön… Ődönci.
ELVIRA
Fellép a teraszra. Nézzétek!
Odanéznek, Parancsnok a saját ruháját dörzsöli vécépapírral. Csönd.
JÁNOS
Semmi baja, hagyni kell. Csüccs.
Elvira is leül. Öcsi tölt. Csönd. Parancsnok elmélyülten dörzsöli magát.
JÁNOS
Hát gyerekek mit is mondják. Boldog vagyok, na.
Ismét együtt a banda. A régi társulat. Mindenki. Megjött végre Dönci, megjött a Parancsnok… Ki hitte volna, hogy lehetséges?… Elérzékenyülve mosolyog. Ennyi a pohárköszöntő. Isten éltessen bennünket.
Koccintanak, János megcsókolja a három nőt, Elvirát és Cukit szájon, Annát homlokon.
Odanéznek, Parancsnok még mindig magát dörzsöli.
JÁNOS
Majd kér. Hagyni kell, hadd csinálja, ami jólesik neki. Tudóshoz. És ti? Rámosolyog Annára. Végre megismerhetem. Ilyennek képzeltem. Ilyen fiatalnak, ilyen bájosnak, ilyen hűségesnek. Ezért is örülök annyira, hogy eljöttetek. Nem voltam egészen biztos benne… Ugye, Dönci?… Úgy éreztem, össze kell csődítenem a régi bandát. Nincs veszve semmi, nem?
Csönd.
Odanéznek.
Katika kijön.
KATIKA
Máris. Visszamegy.
Csönd. Parancsnokot nézik, aki határozatlanul áll. Katika jön tálcával, rajta vizeskancsó, pohár. Odaviszi, megáll, fél.
Elveszi a kancsót, és a vizet lassan, gondosan a székre önti. Csönd. Parancsnok vécépapírral dörzsöli a vizes széket. Katika visszasiet a teraszra a tálcával.
KATIKA
Ráöntötte a székre!
JÁNOS
Nem baj. Rámosolyog Katikára. Köszönöm.
Nézik a dörzsölő Parancsnokot.
ELVIRA
Dokihoz, halkan. Ez milyen betegség?
Nézik a dörzsölő Parancsnokot.
CUKI
Ott lent, a diliházban, ott is ezt csinálta?
JÁNOS
Nem ezt csinálta. Ott nem csinált semmit. Beszélgettünk. Teljesen normálisan. Nem csinált semmit, beszélgettünk.
ELVIRA
Halkan. Rögtön megismert?
JÁNOS
Rögtön. És nem kell sugdolózni előtte. Rögtön megismert.
JÁNOS
Örült. Igen, örült.
Csönd, Parancsnok a széket dörzsöli.
ÖCSI
Az órájára néz. Na jó, van még idő… Hatkor kezdik a közvetítést.
JÁNOS
Majd kihozzuk a rádiót. Van hosszabbító. – Kihozná, Katika?
KATIKA
Máris. Bemegy a házba.
Csönd, nézik a dörzsölő Parancsnokot.
PARANCSNOK
Fölegyenesedik. Van még víz?
JÁNOS
Korlátlan mennyiségben. – Várjál, ott a slaug, megnyitom a csapot.
Feláll, a ház mögül kihozza az összetekert slaugot. Leguggol, a kert közepén levő csapra erősíti a végét. A másik végét Parancsnok kezébe nyomja, visszamegy a csaphoz, leguggol.
János óvatosan megnyitja a csapot. Kezd víz folyni a csapból. Parancsnok tartja a slaugot, majd a feje fölé emeli és magára irányítja. János pár pillanatig döbbenten nézi, majd elzárja a csapot. Parancsnok így is vizes lesz. János feláll, tanácstalan.
PARANCSNOK
Igen. Egyelőre. Köszönöm. Rámosolyog Jánosra, majd a vécépapírral magát, a ruháját kezdi dörzsölni.
Jön Katika néprádióval és hosszabbítóval.
Csönd, Parancsnokot nézik. Katika a terasz párkányára teszi a rádiót, bedugja a hosszabbítót, amelynek a vége az ajtóban tűnik el.
Nézik Parancsnokot, aki dörzsöli magát. János a teraszra megy, leül. Csönd. Az ajtóban megjelenik Leporics, a száját törli a kezével, megáll, ő is nézi Parancsnokot.
TUDÓS
Néprádió.
Rámerednek.
Néprádió.
Kis csönd.
CUKI
Mi ebben az érdekes?
TUDÓS
Jánoshoz. Volt nektek egy világvevőtök. Orion.
TUDÓS
Soha nem volt semmi baja. Azon hallgattuk egy darabig a BBC-t. Amíg be nem kellett szolgáltatni. Aztán 45-ben visszakaptátok.
ELVIRA
Vissza. Nem ugyanazt a készüléket, de azonos típust.
TUDÓS
Még… mikor is? Még negyvenkilencben is hallgattam nálatok. Szép hangja volt.
ELVIRA
Lent van a pincében. Valami kiégett benne.
ÖCSI
Mi ebben az érdekes?
TUDÓS
Feláll, a rádióhoz megy. Milyen elmés szerkezet! Kossuth adó, Petőfi adó meg ez a fehér köröcske, közepén a fehér ponttal. Nemrég egy családnál megkérdeztem, mi az. Egy nyolcéves kisfiú legyintett, és azt mondta: „Az a külföld.” És valóban, bejön ott valami zörej, külföldiül. Talán szlávul. De beszűrődik olasz is. Nagyon jól ki van találva. Olyan megnyugtató, hogy csak egy picike, zavaros külföld van, de magyar adó kettő is. Extra Hungariam non est radio. Ez a zseniális kis szerkezet tökéletesen megoldja az ember valamennyi magyarságkomplexusát. Nincs is külföld. Csak a magyar haza van.
LEPORICS
Meg lehet azt bütykölni, hogy bejöjjön rajta a külföld, akinek kell.
TUDÓS
Igen, épp ez volt a technikai probléma: hogyan lehet a kondenzátort a Kossuthról egyenesen a Petőfire ugratni. Hogy köztük ne foghassunk másik állomást. Ezt volt nehéz kitalálni. De hál’ istennek, kitalálták. Visszamegy a székéhez, leül.
JÁNOS
Ez a rádió nagyon olcsó. Jártam olyan tanyán, ahol épp csak bevezették a villanyt, de már ott volt a néprádió. Pedig nem voltak gazdag emberek! És úgy hallgatták, mintha az Úristen szólna hozzájuk! A nép magyarul tud, nem külföldiül. Magyarul kell szólni hozzá.
Kis csönd.
LEPORICS
Ha a főosztályvezető elvtárs akarja, én átszerelem, hogy lehessen fogni mást is… Úgy egyszerűbb is… A kondenzátor ugyanis…
JÁNOS
Nem kell.
Kis csönd.
Ha akarnám, felhozhatnám azt a világvevő Oriont a pincéből. Csak egyetlen csöve égett ki. De nekem nagyon jó a néprádió, Leporics elvtárs.
Tudós felveszi a párkányról a Szabad Népet, lapozgatja.
KATIKA
Még mindig csinálja!
Odanéznek. Parancsnok dörzsöli magát.
TUDÓS
Megvan!
Ránéznek.
Engedelmetekkel, a mai Szabad Népben van egy költemény. Nem idézném végig, csak néhány szakaszát… A címe: Okos derűvel.
Kis csönd. Tudós körülnéz, majd belekezd.
| |
|
Nézem Julit. Párnás kezét, |
| |
|
Állának gödrét, cseppnyi halmát, |
| |
|
okosan-derűs kék szemének |
| |
|
szívszorító, meleg bizalmát, |
| |
|
mely, mint a fény, kihuny és lobban – |
| |
|
okosan-derűs kék szemében |
| |
|
bizony, végtelen bizalom van.” |
Felnéz.
Elég egyszer, vagy olvassam fel újra?
TUDÓS
Én speciel négyszer futottam neki reggel, de most sem értem. „Cseppnyi halmát.” „Szívszorító, meleg bizalmát.” „Ragyogást, mely, mint a fény, kihuny és lobban” … A ragyogás fényjelenség, nem? Aligha mérhetem fényjelenséghez – hiszen az.
Kis csönd.
| |
|
„… okosan-derűs kék szemében |
| |
|
bizony, végtelen bizalom van. |
| |
|
miénk, elvtársak, kommunisták, |
| |
|
mosolyában az a jövő szól, |
| |
|
amelynek mi fejtjük meg titkát, – |
| |
|
mert fájdalomban és örömben |
| |
|
a nagy kert szép gyümölcse érik; |
| |
|
s hogy sohasem csalódtak bennünk – |
| |
|
majd unokáink elmesélik.” |
Felnéz.
Mi lehet az, hogy „… mosolyában az a jövő szól, amelynek mi fejtjük meg titkát…”?
PROF
Mit nem értesz? Ott a jövő a mosolyában.
PROF
A jövő mindig rejtelmes.
TUDÓS
Aha. És szól. Rejtelmesen. Mosolyban.
PROF
Ez költészet. Nem lehet szó szerint lefordítani.
TUDÓS
Aha. „… S hogy sohasem csalódtak bennünk, majd
unokáink elmesélik.” …Szép bonyolultan van mondva.
Olvas.
| |
|
„… Juli még nem tud ülni sem, |
| |
|
de majd felül s megtanul járni …” |
Felnéz.
A titkos jövőben.
Olvas.
| |
|
„… Szemében majd kibontakoznak |
Ez szép. Mi az, hogy eleven csoda? Költészet. S a csodák kibontakoznak. A szemében. Nem a kicsi leány látja majd a csodákat, nem, a csodák kibontakoznak, hol? A szemében. Miből? A pupillából? A szemfenékből? És elevenek!
Olvas.
| |
|
„…S elnézi ő is kis fiát, |
| |
|
állának gödrét, cseppnyi halmát…” |
Megáll, felnéz.
Neki is van halma. Pedig fiú. Jó, lehet, hogy fiú lesz. De hogy neki is van cseppnyi halma… A fütyijét hívja halomnak?
ÖCSI
Biztos rímhelyzetben van.
TUDÓS
Hogyne. Költészet. De hogy egy kisfiúnak olyan halma legyen, mint egy kislánynak…
ELVIRA
Feláll, Tudós mögé megy a lapba néz, olvas. Talán az állának a halma.
ELVIRA
Mind a kétszer az van, hogy „állának gödrét, cseppnyi halmát”. Akkor ez az áll halma. Az áll gödre, és az áll halma.
Kis csönd.
TUDÓS
Állhalom! Gyönyörű, új szó! Pompás neologizmus! Gödröcskés állhalom. Lehet. Sőt biztos! Ez a megfejtés! Köszönöm, Elvira!
Olvas.
| |
|
”…S elnézi ő is kis fiát, |
| |
|
állának gödrét, cseppnyi halmát, |
| |
|
s megérlelik forró szívükben |
| |
|
a kommunizmus szép bizalmát.” |
Kis csönd.
Szép.
Lerakja az újságot.
TUDÓS
Semmi. Így kell szólni magyarul a néphez. Nem külföldiül, nem, nem, csakis magyarul.
ÖCSI
Mit akarsz? Te vagy az egyetlen kerek e hazában, aki végigolvasta. Megrendelték a kongresszusra, kiizzadta, kész.
PROF
Lehet, hogy nem tökéletes alkotás, de szükség van rá. Ezt te is tudod. Ilyenre szükség van.
ELVIRA
Nem kell, Lajoska… Dönci szúrós lett némileg. Érthető. Nem kell…
TUDÓS
Igen, igen. Ezt egy mai Petőfi írta. Az egységbe forrott nemzetnek az ő dalnoka.
JÁNOS
Nem én írtam ezt a verset!
TUDÓS
Akár te is írhattad volna.
Csönd. Elvira a székéhez csörtet, leül.
CUKI
Nem is rossz vers. Szép vers! Mindenki ugyanígy szereti a kislányát, ha van neki!
CUKI
Profra néz. Bocsánat. – Képtelenség, hogy mindig vigyázni kell, mit mond az ember.
JÁNOS
Nem kell vigyázni, édesem. Mi így szeretünk, ilyen őszintének.
ÖCSI
Parancsnokra mutat. Ez mit bámul? – Percek óta bámul valamit. Tisztára katatón. – Mit nézel, Parancsnok?
PARANCSNOK
Vakondtúrás is van.
Odanéznek, csönd. Madárcsicsergés.
Vakondtúrás.
Csönd. Parancsnok megint a széket kezdi dörzsölni.
ELVIRA
Feláll, Parancsnokhoz megy, áll, nézi. Ezt miért csinálod? Piszkos a szék, azért?
Kis csönd. Parancsnok bocsánatkérő mosollyal néz Elvirára, majd a többiekre, és folytatja.
ELVIRA
Segíthetek? Hogy neked ne kelljen annyit…
PARANCSNOK
Nem! Csak én! Csak én!
ELVIRA
Jól van, na, jól van…
ELVIRA
Nem csináltam semmi rosszat! Segíteni akartam! Minek szólsz bele?
TUDÓS
Annához. Ne igyál annyit.
ANNA
Mi az, hogy annyit? Még bele se nyaltam!
Kis csönd.
JÁNOS
Emeli poharat. Hát akkor, Anna egészségére. Mindenkinek tölt, isznak.
Tudja, Anna, mi valamikor arra szövetkeztünk, a Parancsnok, a maga férje meg én, vagy húsz éve, egész emberöltő, hogy ha mindenki gyöngének bizonyul is körülöttünk, mi akkor sem engedünk, semmilyen körülmény hatására sem… És felkutattuk magunknak a hajdanvolt férfiakat, a bölcselőket, a költőket, akik ellent tudtak állni a gonosznak. Pátosza volt a vállalkozásunknak akkor, és később, amikor minket, akiket itt lát, egy egész ország üldözött, akkor a hajdani méltó emberek példája segített elviselnünk azt, amit valaha rájuk is kirótt a sors. Bűntelenek voltunk, Anna, s bár zaklattak és vadásztak ránk, lélekben aligha volt nemesebb és nyugodtabb nálunk, mert segítettek ők, a hajdani szépek és gyöngédek, a régi bölcsek, akik a méregpoharat is mosolyogva ürítették ki. Szűkös kis szobákban bújtuk a szerzőket… egy-egy szép, világos, máig ható megfogalmazásuk határtalan örömmel töltött el bennünket… abban a szennyáradatban körülöttünk… s ha nem minden ház homlokán ragyogott a szellem napvilága, legalább abban a kis szobában égett a villany, a Doki szüleinél…
Kis csönd.
DOKI
Ott kaptam rá a latinra. De rég volt. Aztán – mire használom ma?!
JÁNOS
Aztán, a felszabadulás után, Anna, nem sejtett energiák szabadultak föl bennünk, akik túléltük, és hiába voltak halottaink szép számmal, az akkor nem számított, repített minket az öröm, az ihlet, és a meggyőződés, hogy most éppen mi, akik a legjobbat óvtuk meg a feledéstől, mi, a legmagasztosabb hagyomány őrzői, mi szüntetjük meg a földön a fátumot, a babonát, a lélek ellenőrizhetetlenül gomolygó, gyanús lidérceit… És aztán – ránk tört az üresség. Mintha a csontvelőnket szívta volna ki valami hatalom, amelyet nem ismertünk addig. Akkor eszméltünk rá, hogy a háború alatt nemcsak az életünkre vadásztak, nem: a lelkünket akarták megmérgezni hetedíziglen. Csalódtunk, Anna, de nem ideákban: önmagunkban csalódtunk elsősorban.
| |
|
„Kit anya szült, az mind csalódik végül, |
| |
|
ki így, Tudós vállára teszi a kezét.
|
| |
|
ki úgy, hogy maga próbál csalni…” |
Mint én.
Kis csönd.
DOKI
Mások nemcsak próbálkoztak vele.
JÁNOS
Csaltam. Én is. Mert nem olyan könnyű szembenézni az űrrel.
PROF
A tévedés még nem csalás. Tévedni pedig sokféleképpen lehet. A szándéktalan tévedés nem íratik fel. A szándék tiszta, és ma is feddhetetlen.
JÁNOS
Még is az egykori üldöztetést reprodukálják ma az idegsejtjeink. Még nem tudjuk kivetni magunkból az űrt. Nem csak én, Dönci. Egyikünk sem. Most, amikor egy olyan rendszer haszonélvezői vagyunk, amelyben megtörténhetnek… ilyenek. Most, amikor úgy élünk, ahogy kevesen. Igaz, Cuki? Nagyon kevesen. Vissza kell idéznünk a régi önmagunkat, amikor még együtt voltunk abban a füstös kis szobában, mi, akik élünk, és ők, akiknek a mi kínjainkról nem lehetett már tudomásuk, mert ez volt a legnagyobb adomány, amit kaphattunk. Ma már tudjuk. Elherdáltuk. Igen. De az nem lehet, hogy végleg!
ÖCSI
Annához. Tudja, miket műveltünk mi a háború alatt a maga férjével?
ANNA
Nem tudom. Nem volt annyi időnk, hogy… hogy mesélhetett volna.
ÖCSI
Felnevet. Képzelje, Annácska, mikor is? 43 szilveszterén… Igen, mert 44-ben én már egy szekrényben laktam, oda is szartam, a szekrénybe… Szóval 43 szilveszterén Dönci javasolta, csöngessünk be egy idegen lakásba…
DOKI
Nem a Dönci javasolta, hanem a Parancsnok.
ÖCSI
Jó, a Parancsnok, de a Dönci is ott volt.
ÖCSI
Na. Állítsunk be egy vadidegen lakásba… mint állítólagos távoli rokonok…
ÖCSI
Igen, erdélyi menekültek. Be is csöngettünk, ott a műegyetemnél… hogy hívják azt az utcát… majdnem a rakparton… Röhög. Ajtót nyitottak, a Dönci ment elöl, levágott egy eszelős dumát… a pasi azt hitte, tényleg a felesége rokonai vagyunk… A nő azt hitte, a férje rokonai…
DOKI
Volt, ott feldíszített karácsonyfa, gyertyák, kocsonya, minden…
ÖCSI
A nej, százhúsz kiló, a lánya, nyolcvan kiló… Hogy ott mi volt élősúlyban!
DOKI
János azonnal megbaszta a feleséget…
ÖCSI
Egy frászt! Én a nejnél álltam sorba!
DOKI
A Prof felitta az egész készletet…
PROF
Már bocsánat, a Parancsnok is ivott… Ő csak nézte a nőket, ő soha nem nyúlt hozzájuk, de inni, azt ivott.
ÖCSI
Igen, a Parancsnok ebből a szempontból már akkor sem volt teljesen… Etelka viszont elrohant. Etelka a mi Professzorunk felesége, Annácska, most nincs itt, de ma is a felesége neki… Szóval a Dönci a lányát. Aztán a lányát előbb-utóbb mindenki… A Parancsnokot kivéve… A férj látta, de nem akarta látni, mert a rokonok, ugye… karácsony… háború… hülye egy pali volt… Aztán mi elkotródtunk… Azok reggel, a dicső 44-es év első napján nyilván azt hitték, angyalok jártak náluk… Angyali üdvözlet!
Röhög, Doki vele nevet, csönd.
Csönd.
ÖCSI
Mért, mit kellett volna tennünk? Az se volt biztos, hogy megérjük a másnapot! A feddhetetlen és bigott állampolgár is csak egyszer él, hát még mi! Mi egyszer sem élünk!
JÁNOS
Annácska, nem kell egészen szó szerint vennie, amit Öcsi mond… Ő író. Mindent kiszínez, kikerekít…
ÖCSI
Kikerekítek? Hát mesélhetnék!
JÁNOS
Most nem mesélsz.
Csönd.
Ez a kis anekdota, Anna, talán már ez is az űr volt. S hogy kitöltsük valamivel, hinni akartunk és szeretni. És őszintén színleltünk hitet és szerelmet, és nem tudtuk, mit cselekszünk. Őszintén, amíg nem történt meg mindaz, ami… amiben, valamelyest, nekünk is részünk lett. Nem tudhattuk előre. De most már tudjuk. És ha nem tudjuk visszavívni magunknak azt az őshamvasságot, a kedélynek ama könnyedségét, tágasságát, melegségét, amivel indultunk valaha… az igazi, mélységes gyanútlanságot, a megbocsátásra való eredendő képességet… ami nem veszhetett ki nyom nélkül belőlünk…
KATIKA
Kijön. Tálalva van. Visszamegy.
ELVIRA
Feláll. Nem jó hidegen. Én csináltam a salátát. Azt javaslom, gyertek.
ÖCSI
Minden várhat, csak a kaja nem. Nevet, feláll.
DOKI
Tudóshoz. Eldorádó. Tekintsd meg.
Prof feláll, bemegy a házba.
JÁNOS
Leporics elvtárs, ha kér még…
LEPORICS
Nem, köszönöm, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Akkor egy pohárkával.
LEPORICS
Ma még van egy utunk.
LEPORICS
Noteszt vesz elő. Az Akadémiára. Petőfi forradalmi költészete.
JÁNOS
Kiment a fejemből. Akkor egy kis gyümölcsöt…
LEPORICS
Már ettem. De akkor veszek még.
DOKI
Ez mi lesz, ebéd vagy vacsora?
ÖCSI
Nevet. Ha Pesten lennénk, pestebéd lenne… Nevet. Tudom, Budán vagyunk… ne beszéljek budaságot! Diné, szupé szoaré! Amin egy börtöntöltelék meg egy tébolyult van felszolgálva! Na menjünk. Zaba!
Elvira, Doki, Öcsi, Leporics az ajtó felé indul.
CUKI
Jánoshoz. Imádom, amikor így beszélsz. Hogy tudsz beszélni! Imádom!
JÁNOS
Kedvesem!… Megcsókolja, majd a ház felé irányítja, és Parancsnokhoz megy. Gyere, készen van a kaja.
Cuki, Elvira, Doki, Öcsi, Leporics nézik Parancsnokot.
PARANCSNOK
Abbahagyja a dörzsölést, nézi a széket, aztán beleül, felnéz, tűnődik. Köszönöm.
Csönd.
JÁNOS
Kihozzuk, ha itt akarsz enni.
PARANCSNOK
Nem, köszönöm… ma, már ettem…
JÁNOS
Igen… igaz… elég rég volt. Kis csönd. Szólj majd, ha éhes vagy.
JÁNOS
A teraszra megy Tudóshoz. Gyertek.
Anna feláll. Elvira, János, Doki, Öcsi, Cuki, Leporics nézi.
TUDÓS
Ülve marad. Nem tudom.
Csönd.
Te csak menj.
ANNA
Lehetnél hozzájuk kedvesebb. Ha már meg vagyunk híva. Nem kéne folyton piszkálni őket.
Csönd.
ANNA
A többiekhez. Mindjárt megyünk!
Elvira, János, Doki, Öcsi, Cuki, Leporics bemegy a házba.
Csönd.
ANNA
Olyan jó lenne, ha tudnál örülni valaminek. Szörnyű, hogy itt is úgy ülsz, mint otthon, ilyen tragikus képpel. Ott ülünk savanyúan mindennap.
TUDÓS
Úgy látszik, még ezt is túléltük valamennyien. Majdnem valamennyien. Csak Ági ment rá.
TUDÓS
Lajos lánya. Öngyilkos lett.
TUDÓS
Hát a Prof… Ott ült.
Csönd.
Okos, szép, kedves lány volt. Semmi nem volt benne Etelka keménységéből, csak az okossága… Ó volt az egyetlen gyerek a társaságban… A csodájára jártunk… Úgy éreztük, a miénk is… Ő volt valahogy a biztosíték… Ha még születnek ilyen gyerekek… Akkor mégis van valami remény… Hogy legalább biológiailag nincs teljesen elrontva az egész…
Csönd.
ANNA
Ez a Cuki, ez mindenfélét összehordott a műteremben… Hogy ő János szeretője, és ezért lakik itt… János kitartja… János az ő legjobb „gazdája”, így mondta…
TUDÓS
Hogy micsodája János neki?
ANNA
A gazdája. Hogy volt neki János előtt sok ilyen gazdája, de János a legjobb.
TUDÓS
Menjünk el. Jó? Menjünk el. Ez nekem elég rossz. Én ezeket valaha tényleg szerettem. Nem jó látni, hogy… ez lett belőlük.
Csönd.
ANNA
Miért, érdekesek… Nagyon kedves emberek!
ANNA
Élvezik, hogy élnek! Hogy van kert, van bor, ilyenek.
TUDÓS
Túl szép nekünk ez a kert. Tudod, kié? Az államé. Szolgálati kert. Előre kapták, aztán meg is szolgálják becsülettel.
ANNA
Meghívtak. Így nem lehet viselkedni. Nem lehet mindenkit állandóan. Mi rosszat tettek nekünk? Olyan leszel, mint ő. A Parancsnokra mutat. Pontosan olyan. Nem mondhatom, hogy öröm veled élni.
A házból kijön János.
JÁNOS
Mi van, nem jöttök? Kis csönd, odamegy hozzájuk.
ANNA
Mi még nem vagyunk éhesek. Nemrég ettünk.
JÁNOS
Leül. Gyerekek, mi van veletek? Segíthetek?
ANNA
Nem segíthet. Ezen maga sem. Senki.
ANNA
Ezen nem lehet. Tudja, mi a szörnyű? Nem az, hogy ő három évig, ártatlanul… mert ártatlanul, nekem elhiheti. Nem az, hogy engem kirúgtak, hogy elárusító voltam, hogy zaklattak, váljak el, egy osztályárulótól… mert az olyan természetes volt, hogy nem válok el, akkor se, ha éhen döglök… Ez volt az egyetlen módja, hogy túléljem. Nem őmiatta, magam miatt. Nekem volt valakim. Valami biztos. A rács mögött. Ki se tudták lopni onnét. Akinek három éven át csomagot lehetett küldeni. Érti? Csomagot, valakinek, aki az enyém, aki létezik, és csak az enyém.
JÁNOS
Hagyd! Gyönyörű, amit mond!
ANNA
Olyan rövid ideig voltunk együtt előtte, pár hónapig… ő volt nekem minden! Nem ismertem, így könnyű, mi? Esküszöm, kevés embernek volt olyan lelki nyugalma azokban az években, mint nekem. Mert ő távol volt. Nem lehetett látni, s egyre fontosabb lett, és egyre tökéletesebb… Akit éppen megfeszítenek, és ehhez képest az én bajaim… én kimehettem a Margit-szigetre… Érti?
ANNA
És remélhettem, hogy úgy jön vissza, olyan fiatalon, mint amikor elvitték pizsamában, kócosan…
ANNA
Ott álltam hálóingben, öten jöttek, bekerítették a gangot… mintha egy fegyveres rablót!
ANNA
Így éltem túl. Különben megőrültem volna. Mit tépelődtem, mit küldjek neki, mire van szüksége! Mondták, hogy úgyse kapja meg, ellopják, én mégis éjszakákon át… abból a pár nyomorult forintból… De így tudtam elviselni. Hálás lehetek a sorsnak, hogy elvitték. Csak azért nem, hogy kiengedték.
Csönd.
ANNA
Becsönget egy férfi… egyszerűen becsönget, egy ember… hasonlít rá, nem is néz ki rosszul, de nem olyan… Nem neki küldtem a csomagokat… és erre egyszerűen becsönget, és bejön… az én szobámba, amit neki takarítottam, mint az eszelős, néha naponta kétszer, aki bármelyik pillanatban betoppanhat, megjöhet reggel, de éjjel is, majd másnap, vagy holnapután, de megjön, és erre bejön egy férfi… mintha egyszerűen hazajönne. És néz rám, mint a megmentőjére.
Csönd.
TUDÓS
Nem kell ilyet kimondani, Anna. Akkor sem, ha most így gondolod. Mert végleges lesz.
Csönd.
ANNA
Bocsánat. – Ne haragudj. Menjünk, jó? Én akartam idejönni, nem kellett volna. Menjünk el.
JÁNOS
Csak nem képzeli, hogy elengedem? Egy ilyen fantasztikus embert? Tudja, micsoda érték és milyen ritka manapság az olyan asszony, mint maga? Itt nincsenek nők. Nemcsak most. Nem voltak soha. A nőhiányból csiholnak erényt a költőink, Vajda, Ady, József Attila… De milyen nehezen! Juhász Gyula is… Mit szenvedett, hogy a méltatlant felmagasztosítsa! Szegény Babits, mi láttuk még, ott a Krisztinában, a barna szobájában… nem volt az nő, az költőnő volt, egy Szabó Lőrincnek jó néhány éjszakára, de egy Babitsnak, társnak? Egy nőimitátor, egy olyan óriás mellett, mint Babits! Itt a férfiak társ nélkül élik végig az életet, pótlékra vadásznak, malátakávé kávé helyett, sehol egy méltó asszony, aki partner lehetne, testi, lelki, szellemi partner! És ha nincs, úgy teszünk, mintha lenne… elhitetjük vele, magunkkal… És nincs. Nincsen partner.
ANNA
Nem vagyok én neki partner. Cipeli haza a könyveket, mindenféle nyelveken, már a címüket sem értem.
JÁNOS
Az nem számít, Anna. A nőnek nem ezt kell tudnia. Mást. Amit maga tud.
ANNA
Nincs neki arra szüksége. Én csak gátolom.
JÁNOS
Azt maga nem tudhatja. Maga túlságosan fiatal, nincs még önbizalma. De nincs az az ember, akinek maga ne lehetne a méltó partnere. Én ismerem magát. Ahogy megláttam, éreztem, hogy maga valaki…
TUDÓS
Feláll. Megyek, harapok valamit. Te csak udvarolj a feleségemnek.
ANNA
Most mit vagy ilyen?!
TUDÓS
Jó. Nem leszek ilyen. Megéheztem. Ti csak vitassátok meg, mire is van nekem szükségem. Befelé indul. Szegény Babits. Milyen csúnyákat írtál róla nemrég. Szegény burzsoá óriás. Bemegy a házba.
Csönd.
JÁNOS
Megbántottam.
Csönd.
Igazán nem akartam! Ellenkezőleg. Szörnyű, hogy egy ilyen embernek… ilyen nehéz legyen az élete… hogy éppen neki… Ő volt a legvidámabb fickó közöttünk.
JÁNOS
A legfontosabb emberem a világon. Akkor is, ha évekig nem láttam. Elég volt tudnom, hogy létezik. Most mégis… én se találom hozzá a hangot…
Anna tölt magának, felhajtja.
JÁNOS
Persze hogy ilyen szúrós lett. Ennyi baj után. És abba mar bele, aki segítené. Az is érthető, hogy féltékeny.
ANNA
Ő? Egy szakadt könyv fontosabb neki bárkinél.
JÁNOS
Rá van írva a képére. Ahogy magára néz. Meg arra, aki csak pár szót vált magával. – Én is féltékeny lennék a helyében.
ANNA
Semmi oka nem lenne rá! Semmi!
JÁNOS
Magát se bántani akarom…
Kis csönd.
JÁNOS
Segíteni akarok magán.
ANNA
Nekem nem kell a maga segítsége. Nem vagyok rászorulva.
JÁNOS
Én a barátom érdekében akarok segíteni magán is. Nekem maga nem fontos. Ha a barátom oldalán más nőt látok, aki félszemű, féllábú és púpos, akkor annak próbálok segíteni.
Kis csönd.
ANNA
Nem gondolja, hogy előbb kellett volna elkezdenie? Ha már annyira a barátja.
ANNA
Még mielőtt elvitték volna.
JÁNOS
Dönci zárkózott el, már akkor… de igaza van, nem kellett volna hagynom.
ANNA
És miből gondolja, hogy pont a maga segítségére van rászorulva?
JÁNOS
Mert nincsen neki más, aki támogassa.
Kis csönd.
ANNA
Talán mert érzéketlen vagyok.
JÁNOS
Az ember a cél érdekében olykor túloz.
JÁNOS
Valószínűleg ez történt.
ANNA
Nem nagy skalp az enyém, de nem szabad kihagyni a gyűjteményből. Lehet, hogy ez Cukinál bejön…
ANNA
Cukinál, ha jól értettem a nevét. Fent, a műteremben hosszan ecsetelte a maga férfiúi vonzerejét. Hát, amikor megláttam magát, kicsit csalódtam. Nem nézném ki magából, hogy képes egyszerre két nővel élni. Vagy vannak mások is?
ANNA
Nem gondolja, hagy ez erkölcstelen?
JÁNOS
Nem gondolom. Nem rosszat teszek velük, hanem jót. Felszabadítom őket, hogy bátran tegyék azt, ami természetes és örömet okoz. Akkor lennék erkölcstelen, ha megvonnám tőlük magamat.
JÁNOS
Ó, nem. Hiszen én is élvezem. Nekem ehhez természet adta jogom van. Másnak is van, és én soha senkit sem korlátozok ebben a jogában, csak éppen élek a magaméval.
Kis csönd.
JÁNOS
Szörnyekkel vagyok körülvéve! Lassan olyan leszek, mint ők! Csalom Elvirát, és ő tűri! Eljátszhatja mellettem a méltóságos asszonyt és az ünnepelt festőművészt. Cuki a Kincses Kalendáriumot bújja, imádja az operettet, és halálosan szerelmes Sárdy Jánosba…„Áz án návám, áz án návám Kukoricá, Kukoricá Jééé-nos!”
János nevet, Anna szomorúan nézi.
JÁNOS
A fiúk… akik derék, makulátlan gyerekek voltak hajdanán… Elnézem az öcsémet – mintha magamat látnám görbe tükörben, a manírjaimat… A Dokiból minden emberi érzés kiveszett, egy metélőgép, nem érdekli semmi, csak a karrier… Lajos pedig… a mi nagyszerű Professzorunk…
JÁNOS
Az én lelkemen gyilkosságok száradnak! Döncit is meggyilkoltam, tudom… nem közvetlenül, fel is menthetném magam, de nem teszem!
Kis csönd.
ANNA
Ne ezt! Mást mondjon!
ANNA
Tudom én? Magának kell tudnia!
Kis csönd.
JÁNOS
Én nem tudok semmit. Én csak azt tudom, hogy szükségem van magára. Amikor megláttam, történt valami. Jókora ütést éreztem a gyomrom tájékán. Ne higgye, hogy túlzok! Van úgy, hogy a tekintet az egész látványt magába falja. Az egész embert, osztatlanul, a külsővel. A lelket is. Ez történt velem, nincs még félórája.
Kis csönd.
Maga partner. Méltó. Magával vívni, küzdeni lehet. Egyenrangú. Független. Személyiség. Maga nagyon nagy tét, a legnagyobb: a másik ember révén: én magam!
Kis csönd.
Csak az a kár, hogy nem egyenlő feltételek között találkoztunk. Túl sok minden tapad hozzám: hatalom, dicsfény, költészet, holott mindehhez semmi közöm. Én egy villamosmegállóban szerettem volna találkozni magával, kopott felöltőben, nyűtt aktatáskával, jelentéktelenül… és úgy megszólítani!
JÁNOS
Irigyelek mindenkit, aki egyértelmű helyzetben van. Persze illetlen ilyet mondanom, de még Döncit is. Mert ez a tárgyatlan lelkifurdalás, ez az indokolatlan álmatlanság, ez a valami általános, meghatározhatatlan bűnben való részesség érezte, amit racionálisan könnyű megcáfolni, érzelmileg mégsem lehet letudni, ezt nem kívánom senkinek. Ez pedig ma, bizonyos életszínvonal fölött kivédhetetlen ebben az országban egy morális lény számára.
ANNA
Költözzön albérletbe.
JÁNOS
Nevetni fog: nagyon komolyan forgattam az agyamban! És végiggondoltam. Nem adom föl ezt a kertet, mert van egy életfilozófiám, és azt nem akarom föladni, nem is fogom, ez pedig az öröm. Az életnek boldognak, ragyogónak kell lennie, csodásnak, tüneményesnek; az én dolgom, hogy az örömet éljem és hirdessem, akkor is, ha nem lehet, annál inkább… Ez az én modernségem! Hamlet miért nem lesz öngyilkos? Gondolkozott már ezen? Öngyilkos lenne ő boldogan, de fél: „mi álmok jőnek a halálban”! A túlvilági szörnyűségtől fél, és a kisebb rosszat, az életet választja. Shakespeare korában még az volt a magától értetődő, hogy élni rossz. Rohannának a halálba, és csak a pokol képzete tartja őket vissza. Az, hogy élni jó, az az utolsó pár száz év fölfedezése. Nekünk odaát a semmi van – az nekünk az abszolut rossz, és ehhez képest az élet a valami, a jó… Maga is ezt hiszi. Ebben a hiedelemben nőttünk fel valamennyien. És ezt én helyeslem, mert ez a fejlettebb! Ez Európa, ez a reneszánsz, ez a felvilágosodás, ez a forradalom! Ebből én nem visszakozom semmiféle vallásba, semmiféle misztikába, semmiféle keleti tespedtségbe és beletörődésbe… ez a harc! Maga szenved, Anna, és azt hiszi, mert a hibbantak, a gyöngék erre próbálják rávenni, hogy a szenvedésben, a nyomorban erkölcsi
nagyság és nemesség van, holott maga egészséges, ép ember, örömre született és boldogságra…
Anna feláll, átöleli János nyakát.
Az érzékek és az érzelmek okosabbak nálunk, Anna, hál’ istennek. Nem az a bátorság, Anna, hogy képesek vagyunk támogatni egy nyomorultat…
JÁNOS
Az a bátorság, ha tőlünk idegen, ránk oktrojált erkölcsiségünket, személyiségünk látszólag integráns részét le tudjuk vetkezni, hogy, valóban természetesen, örömet okozva és kapva…
Anna lehúzza János fejét, megcsókolja, lehúzza a földre. János lehúzza Anna bugyiját. Szeretkezés hangokkal. Parancsnok fátyolos szemmel nézi őket. Madárcsicsergés. Nagy sokára megjelenik az ajtóban Leporics, öklével a száját törli. Észreveszi a szeretkezőket, figyelmesen bámulja őket, majd az órájára néz.
LEPORICS
Bocsánat, főosztályvezető elvtárs.
A szeretkezés abbamaradt, János feltérdel.
LEPORICS
Indulnunk kell az Akadémiára.
JÁNOS
Igen.
Feláll, begombolja a sliccét, megigazítja a nyakkendőjét, ujjaival megfésüli a haját, lenéz a hanyatt fekvő Annára.
Szerelmem, kedvesem, most el kell mennem, Petőfi forradalmi költészete, fél óra, várj meg itt! Visszajövök érted!
János kisiet balra, Leporics fölveszi János székre tett zakóját, utánamegy. Madárcsicsergés. Anna felül, feláll, kicsit támolyog, iszik az üvegből. Észreveszi Parancsnokot, aki félrefordítja a fejét.
ANNA
Parancsnokhoz megy. Maga itt volt?
PARANCSNOK
Messze vagyok én, kisasszony… Odakint halkan havazik. Mindig.
Anna visszamegy a teraszra, áll. Csönd. Madárcsicsergés. Autózúgás, elhal, Anna felkapja a bugyiját a kőről, sietve eltűnik jobbra a ház mögött a kertben.
Csönd, madárcsicsergés. Parancsnok ül. A házból kijön Elvira, Cuki, Öcsi, Doki, Prof, Tudós, mögöttük Katika.
ÖCSI
Most már teljesen világos, miért kapott ki a Honvéd a Rapidtól, a Vörös Lobogó meg az Ausztriától. Megmondták a fiúknak: tegyetek úgy, mintha nem lennétek formában! Annál nagyobb lesz a hepaj, ha lemossátok az angolokat! Mért pont ma kezdődik a pártkongresszus? Világos: bekalkulálták, hogy elkalapáljuk az angolokat! Itt ma akkora nemzeti egység van, de akkora!…
DOKI
És ha tegnap kikapunk?
ÖCSI
Akkor ma itt már kapitalizmus lenne, öregem. Két hete, amikor a jugók egy-nullra verték az angolokat, az egész Központi Vezetőségnek lógott az orra. Ez a Tito megint kiszúrt velünk! Kisebb lesz a győzelmünk értéke!
ELVIRA
Jánossal hagytad, nem?
CUKI
János elment előadni. Az Akadémiára.
Kis csönd, Tudós Parancsnokhoz megy.
TUDÓS
Annát nem láttad? Anna… A feleségem.
Csönd.
PARANCSNOK
Persze, Dönci. Szervusz.
TUDÓS
Szervusz.
Kis csönd.
Itt volt a feleségem… Jánossal hagytam.
PARANCSNOK
Itt volt. Sétál. A kertben.
PARANCSNOK
János elment. Gépkocsin.
ELVIRA
Teljesen kihűl az ebéded! Nem akarsz enni?
Kis csönd.
ELVIRA
Katika, hozza ki a kulit, terítsen meg azon… amíg meleg.
KATIKA
Máris, nagyságos asszony. Bemegy a házba.
ELVIRA
Úgy gondoltam, a bólét meg a gyümölcsöt kint fogyasztjuk el.
ELVIRA
Igen… Olyan nyomott a levegő!… De talán megússzuk. – A bólét magam csináltam.
CUKI
Isteni neve van, bólé! Olyan… varázsos! Korábban sose hallottam róla, először itt, valami nagyon furát képzeltem, amit Afrikában isznak a szerecsenek… De tényleg jó.
DOKI
Nem megy még? A rádióhoz lép, bekapcsolja. Felhangzik a „Gyere, Bodri kutyám.”
ÖCSI
Táncol a kongresszus. Nevet.
PROF
Ez még a „Jó munkáért szép muzsikát”.
DOKI
Elzárja a rádiót. Ez a hülye nyári időszámítás! Teljesen meg vagyok kavarodva.
Jön Katika a szervizasztallal, Parancsnok széke mellé tolja, visszasiet a házba.
PROF
Mért, ha még téli időszámítás lenne, akkor később kezdődne, nem? Akkor még csak most menne a Mozart.
DOKI
Ja. Most egy órával később van.
ÖCSI
Hogyhogy később? Korábban!
PROF
Dehogy korábban! A hat óra most hét óra, nem?
ÖCSI
Azért korábban! Mert hatkor!
PROF
Most mondom, hogy hétkor van hat óra!
ÖCSI
Te hülye vagy! Tegnap nulla órakor előre kellett állítani!
DOKI
Ezért később, Öcsi. Számolj utána. Egy órával több, az egy órával később.
Öcsi a fejét rázza, de elhallgat.
ELVIRA
Csak a kutyák nem tudják. Tudóshoz. Rengeteg kutya lett itt újabban. Kutyát tartanak… meghívnak vacsorára, de azért félnek… azt hiszik, a kutya majd megvédi őket… Kis csönd. Ezek most egy órával később kezdenek ugatni. Vagyis ugyanakkor.
ÖCSI
Csak az embert lehet ennyire átverni! Nevet.
Jön Katika abrosszal, tálcával, megteríti a szervizasztalt, rárakja a tányérokat, evőeszközt.
ELVIRA
Katika, majd a gyümölcsöt és a bólét.
KATIKA
Mindjárt. Visszamegy a házba.
Elvira, majd öcsi, Doki, Prof, Cuki leül.
ELVIRA
Dönci, nem ülsz le?
ELVIRA
Hadd nézze meg a kertet. Ő még nem látta.
ÖCSI
Néha szabadon kell engedni az asszonyt, hadd higgye szegény, hogy nem is olyan rabszolga. Nevet.
Tudós is leül a teraszon. Katika ételt hoz, lerakja a szervizasztalra. Csönd.
KATIKA
Jó étvágyat kívánok. Csönd. Tessék étkezni.
Csönd. Katika visszamegy a teraszra. Nézik az üldögélő Parancsnokot.
KATIKA
Máris hozom a többit. Bemegy a házba.
Nézik az üldögélő Parancsnokot.
CUKI
Hátha olyan, aki nem eszik húst. Neve is van az ilyennek.
ÖCSI
Ha éhes, majd eszik. Hagyni kell.
CUKI
Tudóshoz. Te se kajáltál valami sokat.
PROF
Értsük ezt átvitten is?
Kis csönd.
ELVIRA
Mások is ültek már néhány évet, a régi rendszerben is ültek, mégse lettek ennyire… ennyire…
ELVIRA
Ennyire érzékenyek…
Tudós felnevet.
CUKI
Biztos rossz volt neki.
ELVIRA
Nekünk is rossz! Minket is megvisel! Az, hogy ilyen dolgok megtörténhettek… az minket nagyon megvisel! De nem kell így, alaptalanul!
ÖCSI
Dokihoz. Tudod, mi lesz? Ezek most tömegestül kiözönlenek a börtönből, és érdemeikre hivatkozva, a sebeiket mutogatva szépen mindenkit kitúrnak a helyéről. Ez lesz. Tudóshoz. Nem rólad beszélek, Döncike, természetesen. Dokihoz. Mibe fogadunk?
ÖCSI
Na, csak figyelj. Mi leszünk az eszme árulói, és ők az igazhitűek. Persze, ha kint maradtak volna ők se lennének olyan makulátlanok. De hát bevitték a mázlistákat, és megúszták. Most majd jönnek az erkölcsös szöveggel.
DOKI
Nincsenek ők annyian. Aki megmaradt, örül, hogy lyuk van a seggén.
Jön Katika gyümölcstálakkal, lerakja az asztalra, visszamegy.
ELVIRA
Tudóshoz. Ne haragudj, idegesek vagyunk. Ez a fülledtség. Vegyetek.
TUDÓS
Cukihoz. Nagyon különös ez nekem, kedves Cuki. Ezek itt a legjobb barátaim voltak egykor. Amikor még nem volt nekik hatalmuk. Tényleg. És elképesztően sokat jelentettek nekem. Egy egész hazát. Egy ideális, egy ideákban létező országot. Ezek miatt nem emigráltam, amikor kellett volna. Nem furcsa?
Jön Katika, tálcán hozza a bólét, lerakja, áll.
Katika elképed, bemegy a házba.
DOKI
Na. Ezt fejezzük be. A rádióhoz megy, kinyitja. Felhangzik a Sportinduló. Sokan dolgoznak jól ebben az országban. Elzárja a rádiót, Parancsnokhoz megy. Egyél egy kicsit. Tudod, mi ez? Bélszín! Békebeli!
PARANCSNOK
Köszönöm. Még egy kicsit… Mindjárt fogok enni. Az jó, enni. Csak egy kicsit még…
DOKI
Odalent milyen a koszti?
Kis csönd.
PARANCSNOK
Nagyon jó a koszt. Bőséges.
Kis csönd.
Mindjárt. Ne haragudj.
DOKI
Nem sürgetlek. Ahogy neked jó. Visszamegy a teraszra; Elvirához. Nem volt valami fényes ötlet Jánostól.
Doki visszaül, epret vesz magának, eszik.
ÖCSI
A vonalai! Nevet, csönd.
Tudós feláll, eltűnik jobbra a ház mögött a kertben.
ÖCSI
Na, ezek se lesznek hosszú életűek együtt.
CUKI
Pedig milyen helyes lány!
CUKI
Ez a Dönci, ez nem is olyan öreg. Ha nem lenne ideges, egész jó pasas lenne.
ÖCSI
Lefeküdnél vele, mi?
ELVIRA
Nem fog menni, Cukika. Döncinek elvei vannak.
CUKI
Mért, neked is kellett volna?
ELVIRA
Mi barátok voltunk. Barátok. Tudod, mi az?
ÖCSI
Nevet. Döncinek nem kellett Elvirka. Dönci másodnaponta eljárt a kuplerájba, hogy letudja a hormonait és zavartalanul élhessen a szellemnek.
DOKI
Szerelmes a feleségébe, Cuki. Elveszett a nemes ügy számára.
ÖCSI
Szerintem impotens. Ezeknek évekig bánatosan lóg utána.
CUKI
Szeretnél te ilyen férfi lenni.
Balról a kertből jön Anna. Ránéznek. Anna megáll Parancsnoktól balra.
ANNA
Még nem jött vissza?
ELVIRA
Téged keres a kertben, édesem.
ANNA
Nem hallottam az autót.
Kis csönd.
ÖCSI
Felnevet. Dönciről beszélünk. Ő ment kegyed után a kertbe.
Kis csönd.
ELVIRA
Megmelegíttetem az ebédet, édesem.
ELVIRA
Legalább egy kis gyümölcsöt.
ANNA
Nem. Köszönöm.
Csönd. Parancsnokhoz.
Gyönyörű ez a kert.
Parancsnok ránéz, hallgat.
Érdemes volna megnéznie. Tényleg.
PARANCSNOK
Én inkább itt…
ANNA
Körbevezetem, jó? Én már bejártam. Hátul, ahol lejt, egész vad.
ELVIRA
Évek óta lugast tervezünk oda…
ANNA
Kár lenne elrondítani vele.
ÖCSI
Nevet. Nem teljesen azonos a hölgyek ízlése.
ANNA
Nekem ez a kert úgy jó, ahogy van.
ELVIRA
Ó! Kis csönd. Örülök, hogy ennyire tetszik neked a kertünk.
ANNA
Nem jó, hogy maga csak ül itt egy helyben… Sétálnia kéne… Szívesen beszélgetnék magával.
PARANCSNOK
Nem, én inkább itt… Védekezőn felemeli a kezét, az ökleit a szeme elé tartja, távcsövet formál. Ami történik… az mind, mind esőző fátyol mögött… Maga is ott van… Nevet. Jó, hogy ott van… Semmi baj… Én meg itt vagyok…
Kis csönd. Katika megjelenik az ajtóban, áll.
ANNA
Jó, ne értsen félre, én nem…
Parancsnok leengedi a kezét, bocsánatkérően mosolyog. Anna is rámosolyog biccent, a teraszra megy leül, sóhajt, elmosolyodik. Kis csönd.
ÖCSI
Nem könnyű vele. Nem akadt még olyan nő… Látja, még maga sem! A fejét csóválja. Próbálkozzék velünk. Én például szívesen maradnék magával édes kettesben! Nevet. Tanítónő még nem volt. Volt már postáskisasszony, gyógyszerésznő, hajóskapitány felesége, könyvtárosnő író-olvasó találkozón… Az utolsó kötetemben megírtam párat, olvasta?
ÖCSI
Idén jelent meg! A legjobb kötetem!
ANNA
Sajnos a gyöngébbeket sem olvastam. Rámosolyog Öcsire.
DOKI
Felnevet. Ejnye! Tanítónő, és nem olvas!…
ANNA
Annyi mindent kéne… nem jutok hozzá. Klasszikusokat. Mindent.
ELVIRA
Biztosan rengeteget dolgozik.
ANNA
Nem a tanítás, hanem ami azon kívül van…
CUKI
Én úgy szeretnék tanítani! Pici gyerekeket! Az olyan szép lehet!
ANNA
Ha nem negyvenöten szoronganának egy osztályban… és nem ülnének bent egész nap… a napközisek… Ott kucorognak hátratett kézzel, pedig szaladgálniuk kéne. De tízpercben is csak libasorban mehetnek körbe. Nekem kell vezényelnem, síppal a számban… Mennek körbe, mint a rabok, hat-nyolc éves kölykök… Itt például jó iskolát lehetne csinálni.
ANNA
Szép nagy kert van. Nagyon élveznék! A házban elférne hetven-nyolcvan gyerek. Két tanár éppen elég lenne. Főznék is rájuk. Az a kaja, amit adnak nekik, az ehetetlen. Hátul
csúszdát lehetne csinálni. A kisebb szobákban játszhatnának. Az ebédlőben lenne az osztályterem, a műteremben a napközisek… Semmi sem kéne… néhány pad meg asztal… Aki unja az órát, menjen ki szaladgálni nyugodtan… Kis csönd. Ez maguknak biztosan unalmas.
ÖCSI
Dehogy! Ellenkezőleg! Nagyon érdekes!
Csönd.
ANNA
Köszönöm. Vesz magának, kanalazza. Nagyon finom.
Csönd. Jön balról, a kertből Tudós, Parancsnok székétől balra megáll, Parancsnok Tudóst nézi. Tudós ránéz.
TUDÓS
Te meddig fogsz itt ülni? Egész nap?
PARANCSNOK
Mért?… Jó itt.
TUDÓS
Máshol is éppen ilyen jó, mi? Bárhol. Mindenütt.
TUDÓS
Hát, tudod… Összerázkódik, csönd.
ÖCSI
Hadd üljön ott. Nem mindegy?
TUDÓS
Hány éve ücsörögsz te akárhol? Hét? Nyolc? Kis csönd. Nem számoltad. Minek is számolni… Uramisten. A teraszra megy megáll; Annához. Mindenütt kerestelek.
PROF
A feleséged, kérlek, rajong ezért a kertért. Mintegy a sajátjának tekinti.
Anna tölt magának.
TUDÓS
Ne igyál éhgyomorra. Egész nap nem ettél.
ANNA
De igenis, ettem! Két kiflit az iskolában, nagyszünetben.
TUDÓS
Mikor volt az! Amikor nem is reggelizel soha.
ANNA
Mert reggel rohanok.
Kis csönd.
ELVIRA
Ülj le, Dönci… Egy kis epret?
TUDÓS
Nem, köszönöm. Inkább elmegyünk.
ELVIRA
Máris? Még csak most jöttetek!
TUDÓS
Igen, de van egy csomó dolgom. Egy csomó dolgunk van.
ANNA
Én szívesen maradok.
ELVIRA
Látod! – Annyi év után igazán eltölthetsz velünk egy délutánt.
ÖCSI
Mért, pont most mész kiszolgálni a kuncsaftokat?
ANNA
Ma délelőttös volt, mint én is. Haza akar menni olvasni.
TUDÓS
Kicsit sok a restanciám.
DOKI
Nem hinném, hogy túl sok jelentős könyvet írtak volna az elmúlt három évben.
DOKI
Azt te már mindet olvastad.
TUDÓS
Akkor újraolvasom. Megváltozott a szempontom azóta. Annához. Gyere.
ÖCSI
Hadd maradjon! – Hogy te milyen erőszakos lettél! Nem ismerek rád. Hadd maradjon, ha jól érzi magát!
ANNA
Nekem most jó. Most éppen nyugalom van bennem. Olyan, mint… Mint gimnazista koromban, egyszer; már jártak a villamosok, reggel mentem az iskolába, vártam a villamost, éjjel sikerült megoldanom a példát, jött a villamos, az ablakán lángolt a nap, egészen vörösen, átnéztem Budára, a Rózsadombon is lángoltak az ablakok, minden olyan éles volt, tiszta, minden volt… létezett… én is… Nem tartoztam senkinek semmivel… Ilyen a kegyelem állapota, talán. Az a reggel, az volt a legszebb az életemben.
Csönd. Tudós leül. Csönd.
CUKI
Tudóshoz. Egyél inkább valamit. Nem ettél semmit. Csak azt a szelet kenyeret rágcsáltad.
DOKI
Nincs neked gyomorfekélyed véletlenül?
TUDÓS
De van. Azt mindenki beszerez.
DOKI
Annál többet kell enni. Hogy lekösd a gyomorsavat.
ANNA
Nem eszik. Nekem időm nincs, meg engem nem érdekel, nekem jó a gyomrom, de ő akarattal nem eszik. Csak olyat, amilyet a börtönben. Kenyeret, meg valami vacak löttyöt főz magának, zsíros mócsingok úszkálnak benne… Direkt mócsingot vesz. Nem hagyja, hogy jót főzzek neki. Készül vissza.
Kis csönd.
DOKI
Na ne hülyéskedj, Dönci! Most engedtek ki!
ÖCSI
Felnevet. Nahát! Ez isteni! A Dönci készül vissza!
ELVIRA
Dönci, te tényleg?…
CUKI
És ezért nem eszik? Mért nem eszik, ha attól fél…? Annál többet kéne ennie! Nálunk egy csomósor nem volt kaja, de ha volt, rögtön bezabáltuk az egészet. Amíg van, addig kell jóllakni! Micsoda hülyeség, hogy nem eszik! – Katika! Ugye, mindent föl kell falni, ha éppen van?!
KATIKA
Hát igen. Csak a maradékot kell elásni. Vagy a kútba…
CUKI
Mindent meg kell enni! Pláne, ha nem biztos, hogy másnap lesz!
DOKI
Mondd csak… te komolyan azt hiszed, hogy visszavisznek?
TUDÓS
Nevet. Ki van zárva, elvileg?
ANNA
Azt mondja… hogy minden állapot csak átmeneti. Főleg, amikor jó valami. Nem kell neki bedőlni, ezt szokta mondani. Hogy ez a csapda. – Jól mondom?
PROF
Mi a csapda, kérlek? Az, hogy végül is kiengedtek, és van mit enned? Örülnék, ha megmagyaráznád.
TUDÓS
Talán az lesz a baj, ha elfeledkeznek szerény személyemről, és nem visznek vissza. Ki tudja? Hátha így akarnak tönkretenni! Nevet. De nem óhajtom untatni a társaságot.
ÖCSI
De, csak untasd… Ez valami pszichózis lehet nálad…
DOKI
Félsz, hogy… elfelejted? Vagy mi az isten? Attól tartasz, hogy… elpuhulsz? Annához. Ágyban alszik?
DOKI
Nem maga, ő… Nem a padlón alszik?
TUDÓS
Nem hoztam ki magammal a priccset, ha erre gondolsz.
Kis csönd.
TUDÓS
Volt nekem még pár éve is néhány záloglevelem… még a Monarchiából. Hadikölcsönök tizenhatból, tizenhétből. Nagyapám vette őket… ebbe ment tönkre. Aztán elkallódtak. Mindegy. Szépen rájuk volt nyomtatva, mikor lesz húzás. Mint ma a Békekölcsönnél. Emlékszem, az utolsó húzás 1990-ben lett volna. Nevet. Ők még azt hitték, lehet előre látni, lehet tervezni. Ha tizenhatban a Monarchia kibocsát egy kötvényt, akkor 1990-ben is lesz még Monarchia, már csak a kibocsátás ténye miatt is. Így is építkeztek. Nemzedékekre előre. Minden tartós volt és megbízható. Mulatságos, mai szemmel nézve… Különös tudatuk lehetett nekik…
ELVIRA
Ne haragudj, Dönci, de olyat gondolni, hogy téged megint bevisznek… Amikor most ismerték el, hogy tévedtek!…
TUDÓS
Nem biztos, hogy tévedtek.
ELVIRA
Hogyhogy nem tévedtek? Miket beszélsz?
TUDÓS
Lehet, hogy én tévedtem, aki azt hittem, engem nem lehet… és nem kell elvinni. De már miért ne kéne? Nemcsak engem, bárkit. Nem kell ahhoz különösebb indok. Meg szokták indokolni, persze. De még csak azt se kell. A javakból hiány van… el kell venni attól, akinek van… mindegy, micsoda, lakás vagy egy jó könyv… De még ez se kell. Szükség van rabszolgákra. Létünk alapja a kényszermunka. Ehhez képest minden egyéb átmeneti, véletlen, tünékeny és gyönge. Csak hát erről könnyű megfeledkezni. Van, aki meg se tanulja… Egy-két heti bőséges kaja, és az ember olyan hülye lesz, mint volt előtte.
Csönd.
PROF
Hogy gondolod, kérlek? Hogy a mi társadalmunk… a kényszermunkán alapul?
TUDÓS
Minden társadalom, Lajoskám… Nemcsak ez a miénk. Mindegyik, ha ez téged megnyugtat. Tudod, Lajoskám… a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy a rabszolgaság, a feudalizmus… meg akármi más, ami valaha volt… a törzsi társadalom, például… hogy mindez eltűnt volna. Nem tűnt e1. Megmaradt. Európa mélyén, odalent, minden megvan. Egy köztörvényes reflexeiben… egy börtönőr érzelmi életében… minden megmaradt. Odafönt hirdettek, ma is hirdetnek ezt-azt… az olyanok, mint mi vagyunk. Nemcsak hirdetik: van úgy, hogy el is hiszik, őszintén… Na de azért most már, egy ilyen század közepén, Lajoskám, most már látni kell… Illene… Ez a diadalmas kannibalizmus évszázada, Lajoskám. Mindegy, minek nevezed… fasizmusnak, akárminek… Nem azért mondom ezt, hogy igazat adj nekem… nem akarlak én meggyőzni… ezért elvárom, hogy te se akarj meggyőzni engem. Addig jó neked, amíg vannak illúzióid, világmegváltó koncepciód… amíg hirdetsz valamit, bármit, csak ne az igazság legyen… Én nem akarom bántani a világnézetedet, Lajoskám, jó az neked, és ha följelentesz, amiért így gondolkodom, becsületes maradhatsz a magad szemében, jó világnézet a tiéd, elismerem… Nem is azért mondom, csak éppen ha már rákérdeztél… Profra mosolyog.
ELVIRA
Egyáltalán nem szoktál főzni?
ELVIRA
Azért ugye szoktál főzni, édesem?
ANNA
Főzni? Néha… De úgyse eszi meg. Jeget mindig veszek. Tudóshoz. Ha menni akarsz, a jégszekrényben van tej, tojás… kenyeret vegyél.
Kis csönd.
Hogy főzzek? Mikor? Én magamnak, egyedül, soha nem főztem. És olyan hülye beosztásom van… Ezen a héten szerdáig délelőttös vagyok, csütörtöktől délutános, a jövő héten fordítva…
Kis csönd.
PROF
Hogy gondolod, hogy mit csinálok én?
DOKI
Nem gondol semmit, filozófiai rendszere van neki, azt adta elő.
PROF
Volt a rendszerében egy passzus, ami rám vonatkozott…
ÖCSI
Ugyan, hagyd a francba, sértett ember, sértegetni akar. Nem érdekes.
PROF
Hogy maga szó nélkül tűri, hogy a férje… ilyen nézeteket hangoztat… nyilvánosan… Valóban, azt kell mondanom, nem az volt a tévedés, hogy bevitték… hanem hogy kiengedték.
TUDÓS
Ebben van igazság. A börtön, mint a nevelés, az új ember formálásának eszköze, talán nem elég, hatékony. Feláll. Na, menjünk. Nekem erre nincs időm.
TUDÓS
Erre, pocsékolni itt az időmet.
ELVIRA
Hogyhogy pocsékolod?
TUDÓS
Lehet, hogy nektek van időtök. Nekem nincs.
ÖCSI
Nevet. Csak nem visznek vissza már holnap reggel?
TUDÓS
Hajnalban. Hajnali kettőkor, háromkor… Lehet, hogy nem visznek soha többé csak majd elpatkolok egyszer. Az is elég nagy baj, nem? – Anna, kérlek…
ANNA
Egyetlen délutánon nem múlik! – Amióta hazajött… az egy téboly. Olvas, rohangál a szobában, mormol maga elé, káromkodik… Éjszaka arra ébredek: mászkál, felgyújtja a villanyt, lapoz, harákol, így jár a térde, mint egy eszelősnek…
Csönd.
TUDÓS
Ez a dolgom, nem gondolod?
ELVIRA
János is ilyen! Eszébe jut egy téma, egy sor, egy kép, és nem nyugszik, amíg be nem fejezte! – Ez nagyon jó jel.
TUDÓS
János nagyon pontosan tudja, mit kell írni. Boldog ember. Én azonban… Olvasom őket, a szerzőket, sokat hazudtak a szerzők, túl sokat… kásahegyeken rágom át magam, amíg eljutok egy-egy véletlen mondatig… ahol összedőlt a formás kártyavár… amit szorgosan építettek, ők meg az elődeik… Az időmet rabolják ők is, mindenki… Élők, holtak, mindenki az én időmet rabolja! Nekem rohannom kell… Támogatni azt, ami annyira gyönge, hogy meg sem érdemli… Éppen, mert olyan semmi, olyan csenevész… Ami nem a rabszolgaság… És mindenki rendelkezhet az időmmel, csak én nem… Itt nem lehet éjjel fölkelni… Tűnődni, azt nem szabad… Persze ez is illúzió, az én dolgom… Tudom én… Mintha volna célom, amely felé rohannom kell, tökéletesítendő úgymond elfogadhatatlan természetemet… Ez is Európa, a mondvacsinált, a fejlődésmesketéjével… Igen, nyoma sincs bennem alázatnak, bölcsességnek, nyoma sincs! Talán kevés ehhez a hárem év… Nem is volt egészen három… Azt mondták bent a bölcsek, pont három év után jön a nagy változás… akkor válik valami véglegessé, akkor törik meg a személyiség, pont három év után… Néhány hétig még igazán bent tarthattak volna! Úgy jöttem ki, ahogy bementem… nem tanultam semmit… Csak a
türelmem fogyott el…
Csönd, Tudós végignéz rajtuk, majd Annára néz. Annához.
Van egy vers… odabent egyszer az eszembe jutott… Mondogattam magamban, hogy elfogadjam az igazságát… mert szép…
| |
|
Either man’s work or his own gifts; who best |
| |
|
Beat His mild yoke, they serve Him best. His state |
| |
|
Is kingly. Thousands at his bidding speed |
| |
|
And post o’er land and ocean without rest; |
| |
|
They also serve who only stand and wait.” |
Ezt egy olyan ember írta, aki éppen megvakult… Még a háború előtt került a kezembe, aztán elfelejtettem… Nem sejtettem, hogy tudom kívülről. Lefordítottam fejben… Hogy majd elmondom neked. Nem volt rá alkalom.
| |
|
„…Nincs szüksége az Úrnak |
| |
|
Emberi műre s enművére sem; |
| |
|
Kegyes igáját hordjuk mind. Király |
| |
|
Ő mindünkön. Ha hív, ezrek loholnak |
| |
|
Pihenő nélkül földön s tengeren; |
| |
|
S az ő szolgája, ki csak áll és vár.” |
Csönd.
Csönd.
CUKI
Énhozzám nem jártak német meg francia nevelőnők! Tehetek én róla?
Csönd.
PARANCSNOK
Az utolsó sor nincs megoldva.
TUDÓS
„They also serve who only stand and wait.” Na igen… Talán egyszer összejön magyarul is… Ha megadja az Úr…
PARANCSNOK
Hogy is van nálad?
TUDÓS
S az ő szolgája, ki csak áll és vár…
PARANCSNOK
Nehézkes. Szó szerinti.
PARANCSNOK
S őt szolgálja az is, ki áll és vár… S őt szolgálja az is, aki csak áll… Nem elég jó. S az ő szolgája az is, aki vár… S az ő szolgája az is, aki áll…
TUDÓS
Mind a két ige fontos!
PARANCSNOK
Nekem mondod?! They also serve who only stand and wait… A stand azért, mert a többiek speed… Loholnak, ez jó nálad, loholnak… De az is őt szolgálja, aki áll… De őt szolgálja az is, aki áll… Az „aki áll” pompás rím a királyra… A király szép helyen van nálad…
TUDÓS
Az eredetiben is. His state – is kingly… De a várakozás… At his bidding… Az Úr parancsára, várakozni…
PARANCSNOK
De rabja az is, aki várva áll… És rabja, aki várakozva áll… S ő rabja, aki várakozva áll… S az ő rabja, ki várakozva áll…
TUDÓS
S őt szolgálja, ki várakozva áll.
PARANCSNOK
S az ő rabja, ki várakozva áll.
TUDÓS
Milton még szolgálatról tudott, Parancsnok. A rabságról te tudsz.
PARANCSNOK
They also serve who only stand and wait… Tűnődik, hangtalanul motyog, csönd.
CUKI
Nem is olyan őrült… Bocsánat.
Kis csönd.
ELVIRA
A Parancsnok mindig zseniálisan fordított… Már kamaszkorában, emlékszem, költői versenyt rendeztek… Ő meg János, aztán Dönci… Lajoska is írt még verset akkoriban… meg szegény Tóni, aki elpusztult… Volt nekik egy versenyük, Villon, valamelyik ballada, már nem emlékszem, melyik, az volt a feladat, hogy Petőfi, Arany, Ady és Babits modorában lefordítani… isteni stílusparódiák voltak, de mind Villon volt mégis… János eltette, aztán elveszett az ostrom alatt.
ÖCSI
Speciel az enyém volt a legjobb. Én is verseltem, és az enyém volt a legjobb!
Csönd.
PARANCSNOK
S az is szolgál, ki várakozva áll… Nem! És szolgál mind, ki várakozva áll… A „mind” ügyetlen, tudom, ne szóljatok közbe!… S szolgál az is, ki várakozva áll. Ez az! Hogy volt előtte?…
| |
|
Ő mindünkön. Ha hív, ezrek loholnak |
| |
|
Pihenő nélkül földön s tengeren; |
| |
|
S szolgál az is, ki várakozva áll.” |
Csönd.
Csönd.
TUDÓS
Igen. Ő a költő. Én csak magyarázni tudom. Más műfaj.
PARANCSNOK
De hogy ilyen hamar megoldottuk… az sajnálatos. Nem tetsző az Úrnak. Gyanús.
Csönd.
TUDÓS
They also serve who only stand and wait. Szolgál az is, ki várakozva áll. Tökéletes. Talán jobb is, mint az eredeti… Az only fölösleges. Gyöngíti a közlést…
Sötétebb lesz.
PARANCSNOK
Ha hív… Nem igazi! Nem hív!
Odanéznek, Parancsnok feláll, remeg.
PARANCSNOK
At his bidding… Nem hív, hanem parancsol! Parancsol? De miért parancsol? Rossz az egész! Váratlanul sírni kezd.
ELVIRA
Parancsnok! Dokihoz. Csinálj valamit! Sír!
PARANCSNOK
Ha szól… Ha szólít… De nem, az is hívás! Az is parancs! Nem jó, nem jó, nem jó! Zokog.
DOKI
Feláll. Van valami nyugtató?
ÖCSI
Hagyjátok a francba, majd János.
KATIKA
Én nem megyek oda többé! Nem megyek oda!
ELVIRA
Feláll. Valami nyugtató…
PARANCSNOK
At his bidding… Nem jó… Tökéletlen! Nem igaz! Minek parancsolna az Úr! Ő nem olyan! Milton is tökéletlen! Milton is csal! Hazudik! Rossz! Rossz! Rossz! Zokog, visszarogy a székbe, rázza a zokogás. Csönd.
DOKI
Nincs valami nyugtató?
ELVIRA
Altasd el… mindegy…
ÖCSI
János persze elmegy, itt hagyja a nyakunkon.
CUKI
Hozok altatót! Berohan a házba.
Parancsnok zokog, remeg a székben.
ELVIRA
Menj már oda, az istenért! Még meghal itt nekünk!
DOKI
És mit csináljak vele? Harapjam le a fülét? Mit csináljak vele?
ELVIRA
Orvos vagy! Azért tartunk, mert orvos vagy!
DOKI
Fingom sincs az ilyenről! Széttrancsírozom a húst, kivágom a belet, visszavarrom a hasat, de hova tegyem a lelkét? Honnan vágjam ki? Hol székel?
PROF
Őrült. Kész. Ha ránk támad, mi vagyunk többen.
KATIKA
Vitessék el innét! Kérem szépen!
Cuki jön ki orvosságos üvegcsével.
CUKI
Tőled, a festőládából.
ÖCSI
Felnevet. Félretetted öngyilkolni, mi?
KATIKA
Vigyék el! Kérem szépen! Vigyék el!
ELVIRA
Fogja be a száját!
PROF
Ne ordítson! Ne ordítson!
Csönd.
Parancsnok remeg, de már nem zokog.
DOKI
Cukihoz. Vidd vissza.
CUKI
Elviráé. Leteszi az asztalra. Majd Elvira visszadugja a festődobozába.
DOKI
Leül, Tudóshoz. Máskor fordíts jobb verset, jobban.
ÖCSI
Nevet. Jó kis alakítás volt, mi? „Milton rossz!” Mi az isten.
ELVIRA
Katikához. Maga ne visítson, jó? Legyen szíves. Ne visítson, mert kiadom a munkakönyvét.
KATIKA
Meg fog ölni… érzem… – Bocsánat, nagysasszony. Befut a házba.
ELVIRA
Az a szörnyű, hogy egyszerűen nem lehet lányt kapni. Mennek az iparba.
Parancsnok mozdulatlanul ül, csönd. Prof az órájára néz, feláll a rádióhoz megy.
PROF
Hat óra elmúlt. Lekéstük az elejét. Már beszél.
Kinyitja a rádiót. Vastaps.
A vastaps tart.
ELVIRA
Az abrosz… Katika!
ÖCSI
Zápor. A fene beléje.
A vastaps eláll.
RÁKOSI HANGJA
Ha visszatekintünk a felszabadulás óta eltelt időre, megállapíthatjuk, hogy ezeréves történelmünk folyamán…
Felállnak, nagyon esik.
RÁKOSI
…népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt.
Katika kijön. Elvira int, berohan a házba. Prof, Öcsi, Doki besiet a házba. Cuki áll. Anna és Tudós feláll.
Alig egy évtized folyamán gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje, alapjában változott meg gazdaságunk szerkezete, megváltozott országunkban a termelési mód, megváltoztak a termelési viszonyok.
Katika az edények egy részével bemegy Cuki beviszi a bólét.
Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben, a bankszervezetben egyeduralkodóvá lett a szocialista gazdaság rendje.
Anna bemegy a házba.
Az ipari üzemek, a közlekedés szervei, a bankok köztulajdonba, a munkásosztály államának tulajdonába kerültek.
Katika kijön, további edényeket szed össze.
Állami vagy szövetkezeti lett a kereskedelem zöme. A munkásosztály alapjában megvalósította a kisajátítók kisajátítását.
Katika be az edényekkel és az abrosszal.
Jelentős szocialista szektor keletkezett a mezőgazdaságban, amely az egész mezőgazdasági termelés egyharmadát öleli fel. Alapjában változott meg országunk társadalmának szerkezete is. Megváltoztak maguk az osztályok, megváltozott az osztályok egymáshoz való viszonya.
Katika kirohan, felborogatja a székeket.
Megszűnt létezni a földesurak, a földbirtokosok osztálya. Mint osztály megszűnt az ipari burzsoázia. E kizsákmányoló osztályoknak a mai Magyarországon csak maradványai vannak.
Katika berohan.
Az utolsó kizsákmányoló osztály, a falusi burzsoázia, a kulákok osztálya szűk térre vonult vissza. Számban, öntudatban, műveltségben, szervezettségben hatalmasan megnőtt, tapasztalatokban meggazdagodott társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály, a hatalom jelenlegi birtokosa.
Parancsnok égnek emeli az arcát, fürdeti az esőben, nevet.
A munkásosztályból emelkedett ki mindenekelőtt az a széles vezető réteg, amely jelenleg államunkat, népgazdaságunkat, társadalmunkat irányítja. A háború előttihez képest munkásosztályunk létszáma kereken félmillióval, azaz mintegy 50 százalékkal emelkedett. A munkásosztályon belül megszűnt az évtizedek óta tartó szakadás. Munkásosztályunk egységes, szervezett, politikailag egyetlen céltudatos erő által irányított nemzetvezető osztállyá lett…
Katika kirohan, felkapja a rádiót, berohan vele a házba. Csönd. Parancsnok egyedül ül a színen, fürdeti az arcát az esőben, mosolyog. Csönd. Zápor. Aztán a zápor lassan eláll. Kivilágosodik. Parancsnok ül, mosolyog.
PARANCSNOK
Ebben a korban is… Még ebben a korban is! Esett az eső!
Boldogan nevet, csönd.
Parancsnok ül a székben, ruhája vizes. Mellette a szervizasztalon elázott az étel. A házból érthetetlenül szól a Rákosi-beszéd. Az ajtóban kisvártatva megjelenik Elvira, megáll, visszaszól.
ELVIRA
Katika! A kuli, a teríték! Elázott! Vigye be!
Csönd. Elvira mellett megjelenik Cuki. Parancsnokra néz.
CUKI
Csuromvíz! Visszamegy.
Kijön a teraszra Doki, Öcsi, Prof, Anna.
Megjelenik Tudós. Katika jön tálcával, lemegy a kertbe, tétován megáll.
ÖCSI
Nevet. Nem mer odamenni hozzá.
Kis csönd. Jön Cuki törülközővel, Parancsnokhoz megy.
Parancsnok ránéz.
CUKI
Egykettő. Nekem ne kapj tüdőgyulladást.
Parancsnok leveszi az ingét, Cuki elveszi, a szervizasztalra csapja, majd dörzsölni kezdi a törülközővel Parancsnok fejét, felsőtestét.
ÖCSI
Még mindig nem mer odamenni! Nevet.
Anna a székéhez megy, döntögeti, szalvétával szárogatja, dörzsöli.
ELVIRA
Vigye már azt a terítéket!
Katika odalopakszik, gyorsan tálcára szedi az ételt, besiet a házba.
CUKI
Vedd le a gatyádat, az is vizes.
CUKI
Nem feleselünk. Egykettő.
Parancsnok feláll, gyorsan leveszi a nadrágját, visszaül alsónadrágban, szégyenlősen takargatja magát.
Ne félj, nem harapom le. A nadrágot az asztalkára csapja, majd letérdel Parancsnok elé, a lábát dörzsöli a törülközővel.
Anna leül a székére.
ELVIRA
Katika! Törülje le a székeket!
Nézik Cuki működését. Jön Katika feltörlőruhákkal, törli a székeket. Anna ül. Csönd.
CUKI
Befejezte a törlést, feláll, nézi Parancsnokot. Szép, kisportolt tested van.
Parancsnok összerázza magát.
Kár, hogy be vagy csavarodva.
Parancsnok bocsánatkérően mosolyog.
Tényleg sose voltál nővel?
Csönd.
Kár egy ilyen testért. Felveszi az asztalról a nadrágot meg az inget, bemegy a házba.
Csönd. Öcsi leül Anna mellé.
ÖCSI
Ha nagysád megengedi, hogy mellé telepedjek… Nevet, csönd.
Doki, Prof, Elvira is leül korábbi helyére. Katika az asztalt törli, kifacsarja a vizet a kőkorlát mögött a kertben újra töröl.
ELVIRA
Elég lesz, Katika. Fölteheti a teát.
Katika bemegy. Csönd. Kijön Cuki.
CUKI
Kiteregettem a fregolira.
Cuki leül a helyére, csönd.
ELVIRA
Kiált. Katika! A rádiót, legyen szíves!
TUDÓS
Elvira, köszönjük a szíves vendéglátást. Nagyon kellemes volt. – Szervusztok. – Anna…
ELVIRA
Ne menjetek még. Legalább Jánost várjátok meg, nagyon fájlalná…
TUDÓS
Szűk ez az ország, úgyis egymásba ütközünk.
ANNA
Még a vihar is milyen szép itt… A városban semmi, csak zuhog és sötét van. De itt igazi a vihar is, vadabb. Feláll, a terasz végén, a kőkorláton kihajolva a ház fala mögött kinéz jobbra. Milyen szép most a város, innét is látni… Elképesztő, hogy ott lakom lent… egy bérházban, én… Nézd meg, milyen fények vannak… gyönyörű.
TUDÓS
Látjuk még a buszról.
ELVIRA
Annyira nem ettetek semmit, becsomagolnék nektek egy kis elemózsiát. Egy kis hazait. Nevet. Legyen valami abban a jégszekrényben.
Anna áll a terasz végén.
ANNA
Különös, hogy én ott lakom lent.
ANNA
Valahol ott megy el az életem. Arra vagyok ítélve, hogy ott éljek… Egész életemben.
TUDÓS
Majd az első két Kossuth-díjamból veszek egy házat a Sváb-hegyen. Gyere már.
ANNA
Nem megyek. Itt maradok.
ÖCSI
Biztos a teát forralja.
TUDÓS
Na jó, én elmegyek. A busszal lemégy a Moszkva térig… Meddig jár a busz?
ELVIRA
Nem is tudom, mi a kocsival szoktunk…
ANNA
Én tényleg itt maradok.
TUDÓS
Jó, már hallottam. Akkor itt maradsz. Balra indul.
ELVIRA
Dönci, kérlek… Én kérlek!
TUDÓS
Megáll, Elvirához. Nincs jogod kérni!… Anna akart idejönni, ő követelte… És akkor váratlanul fölmerült bennem az arcod… Amilyen volt… Ezért jöttem föl mégis… Ez volt a hübrisz.
ANNA
Nem hiszem, hogy este hazamegyek.
ANNA
Nincs kedvem hazamenni. Soha többé
Csönd. Jön Katika a teával, leteszi az asztalra.
ELVIRA
Már kétszer szóltam a rádióért!
KATIKA
Bocsánat, nem hallottam a rádiótól. Bemegy a házba.
TUDÓS
Jó, ezt majd otthon megbeszéljük.
ANNA
Ne haragudj rám. Nem akarlak én bántani téged… Csak így alakult Kis csönd. Beleszerettem Jánosba. Összefeküdtem vele. Az előbb.
Csönd. Jön Katika a rádióval.
RÁKOSI HANGJA
…Mindez azt jelenti, hogy a régi burzsoá nemzet helyén új nemzet van kialakulóban; az évről évre; hónapról hónapra, napról napra mindjobban szocialistává váló magyar nemzet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nép mindinkább azonosul a nemzettel, a nép és a nemzet eggyé válnak. Most lett ezeréves történelme folyamán először a magyar nép az ország igazi gazdája.
Nagy taps. Cuki a rádióhoz lép s elzárja.
ANNA
Úgyhogy én nem megyek haza veled. Nem megyek haza hozzád.
Sóhajt, visszaül a székére, csönd.
ÖCSI
Csak tudnám, mit esznek rajta a nők! Nem is sportol… Minden nőt meg tud dumálni! Annához. Mondja, mivel vette le a lábáról? Hátha én is!…
ANNA
Kedves volt a mosolya. Úgyhogy maga hiába.
Doki feláll, beviszi a házba a rádiót.
PROF
Ha már ilyen szépen vagyunk… Én most megteázom. Tölt magának a teából, csönd. Gyere, Dönci, teázni. Vagy annyira sietsz? Nem lehet annyi dolgod… Megvár a Világszellem. Nevet.
ÖCSI
Izgatottan. Tudja, Annácska, mi volt mindig János jelszava? „Lyuk, lyuk, darázs nincs benne!” Döncinek is ez volt a jelszava valaha… Derekasan tartottuk magunkat ezen elvhez, még a legnehezebb időkben is… Cuki a maga módján, az ő népi bölcsességével szokta mondogatni, hogy „Nem szappan, nem kopik”… Igaz, Cuki? Ez is erre az esetre vonatkozik… Úgyhogy nehogy azt képzelje, hogy János részéről ez komoly! Szó sincs róla! Neki nincsenek érzelmei, vegye tudomásul! Azok nekem vannak! Én megbecsülném magát, esküszöm! Mi az, hogy neki kedves a mosolya! Az enyém is az! Annára vicsorog. Ez nem kedves? Az arcberendezésem egészen hasonló! Csak nekem érzelmeim is vannak!
PROF
Hát nem édes? Nevet, iszik a teából.
CUKI
Nem volt túl sok időtök… Hamar összejött ez nektek.
PROF
Felnevet. Magának tovább tartott, mi? Pedig magának ez a szakmája.
CUKI
Én is lehetek még tanítónő… Elvégzem a főiskolát levelezőn!
ANNA
Kérlek szépen, ne állj ott olyan szerencsétlenül… És ne nézz így rám! Három évig el volt dugulva a lefolyó, és nem hagytam, hogy kipucolják, mert a te hajad volt benne… Hetente leporoltam a könyveidet, lerámoltam őket a polcról, és ugyanúgy tettem vissza, hogy mindent úgy találj… Nem költöztem vissza anyámhoz, pedig hívott… A másik szobába berakták a rendőréket, éjszaka üvöltöztek, verekedtek, ott maradtam… Minden évben eltettem kovászos uborkát, ahogy szereted: fokhagymával. Ott rohadt az üvegben…
Csönd.
PROF
Az jó lehet, a fokhagymás kovászos uborka.
Csönd.
ANNA
Sehogy. Nem tudom. Mindegy.
PROF
Öcsi majd a stoppolinójával ideszállítja a stafírungját, Anna kedves. Vagy nem is kell, Elvira majd ad mindent, ágyneműt, lepedőt, mindent…
ELVIRA
Ne légy ízetlen, kérlek!
PROF
Én? Én csak segíteni szeretnék a fiatalokon. Nevet. Csak azt ne mondd, édes Elvirám, hogy ez lenne az első eset…
ÖCSI
Költözzön hozzám! Figyeljen ide, költözzön hozzám! Én is szép helyen lakom… Külön szobája lesz, szép nagy parkra néz… Szeparálva van… Én annyit keresek, hogy az nem igaz… Megjelenik évente két könyvem… Saját autóm van… Jánosnak csak a hivatali…
ÖCSI
János úgyis otthagyja… Nem kell maga neki…
PROF
Érdekes… Lehet, hogy nekem nincs szemem az ilyesmihez… De én nem hittem volna, Döncikém, hogy a feleséged kurva.
CUKI
Á, dehogy kurva! Én aztán ismerek eleget. Csak buta még. Fiatal. Tudóshoz. Élni akar egy kicsikét. Mondd már. Úgyis visszamegy hozzád. Addig, ha akarod, én szívesen lefekszem veled.
ÖCSI
Mért nem énvelem? Mindenki csak másokkal!
PROF
Öcsihez. Olvastam valahol: a patkányoknál az van, hogy ha egy nőstény patkány terhes, viszont erősebb hímmel kerül össze, elvetél, és azonnal teherbe esik az erősebbtől. Ez van, Öcsikém. Tudóshoz. Ez van.
TUDÓS
Ilyen nincs! Úgy ülsz ott, mintha közéjük tartoznál!
TUDÓS
Mintha nem együtt jöttünk volna el hazulról… két órája… Nem érzed, hogy hamis, ahogy ott ülsz?!
ANNA
Ne, kérlek… Nem illik hozzád…
TUDÓS
Micsoda? Mi nem illik hozzám?
Csönd.
ELVIRA
Egy kis teát, Annácska?
ELVIRA
Teát. Nem kérsz egy kis teát?
ANNA
Nem szoktam teázni. Stafírungom sincs. A mi köreinkben nincsen stafírung.
PROF
Azt hittem, van. Bocsásson meg, Anna kedves. Tudja, én rég nem jártam a nép közt… Úgy emlékszem, szokott lenni stafírung. De ha a maga köreiben nincs!… – Egy kis teát, Dönci! Igazán megvárhatnád Jánost, nagyon örülne!
ÖCSI
Annácska, jöjjön velem, ez nem magának való. Jánosnak nem is maga kell… minden nő kell neki… Én meg tudnám magát becsülni, higgye el nekem… Agglegény vagyok… Minek állna közéjük, harmadiknak? A hárembe? Legyem észnél!…
PROF
Harmadiknak?! És a többi? Akik leugrálnak az emeletekről?
ELVIRA
Egyszer megrajzollak titeket… csupa ronda, förtelmes, karmos, disznófejű kétéltű, pikkelyes farkú, kopoltyús, nyáladzó, gennyedző amőba…
PROF
Magadat is pacázd oda a képre, mint a régi mesterek… ártatlan, fedeles szárnyú, röpke szitakötő… Aki nem vadászik… akire viszont, szegénykére, mindenki vadászik… Holott, ugye, Cukit semlegesítendő, mégis csak te csábítgattad ide Ágit… Ha már te nem, legalább Cuki se… Te voltál az!
ELVIRA
Te meg vagy tébolyodva!
ELVIRA
Szóljon már rá valaki!
Csönd.
ANNA
Tudóshoz. Jobb lenne, ha elmennél. Neked ott vannak a könyveid. Neked nem kell az élet. Azt neked pótolják a könyvek, hogy éjszaka virrasztasz és tűnődöl.
Doki kijön a házból, megáll.
DOKI
Eddig semmit. Most kezdte a külpolitikát.
ELVIRA
Dönciék másik szobájába társbérlőket raktak… Valami rendőrt…
DOKI
Ki kell őket rúgni. Fekszenek nálunk páran, akik… El tudom intézni. Csak szólni kell.
TUDÓS
Annához. Te nem tudod… neked fogalmad sincs… Tudod, kinek a kertjében?… Kivel?… A legnagyobb gazemberek egyike… aki csak élhet.
TUDÓS
Egy talpnyalonc… egy inkvizítor… egy elegáns orvos, aki Auschwitzban szelektál a gázba…
TUDÓS
Nem olvastad a verseit? Nem? Itt biztos megvan… Majd megmutatják. Egy egész polc. A fele már megtelt, a másik felét ezután írja tele ez a mocsok… Áruló… Pimasz… Bértollnok… Tudom kívülről… Mindent, amit írt… Egyetlen sora sem marad meg, egy sem… de én tudni fogom kívülről… a halálom után is tudni fogom…
| |
|
„Ellenség átkából azt én már látom, |
| |
|
Hogy ez a nagy Sztálin nekem barátom, |
| |
|
Éljen hát, éljen ez a nagy Sztálin, |
| |
|
Míg fölcseperednek az én pulyáim…” |
Ő írta! Azt is, hogy:
| |
|
„Éjszaka a csendben álmodik békén |
| |
|
A csöppnyi árva koreai lány, |
| |
|
Kicsiny ágyához lép Rákosi Mátyás, |
| |
|
Betakargatja, végigsimít haján…” |
Ilyeneket írt ez a szemét…
| |
|
„Bízzá1 őbenne, aki benned bízik, |
| |
|
Aki érted virraszt, rád gondol és tanít, |
| |
|
Emeld föl a szemed fénylő csillagodra, |
| |
|
Tekinteted bátran kövesse Rákosit…” |
A rímei, a rímei!
| |
|
„Hazánkra küldött az ellen viperákat, |
| |
|
Erős kezével ő azokat lefogta, |
| |
|
Dühös kígyóitól hazánkat, a drágát, |
| |
|
Most már örökkétig ő megtisztította…” |
Csönd. Az ég vörösödni kezd.
ANNA
Ez aljas dolog volt tőled.
TUDÓS
Ilyeneket írt! És meg fogja írni az ellenkezőjét! Újabban virágokra, méhecskékre specializálódott… Szorgos méhecskékre! Hallod? Nem hallod? Mit ülsz ott?!
DOKI
Ne kiabálj! Nem kell kiabálni! Nem olyan nagy dolog. Igyál teát. Nem kell itt jelenetet rendezni. Odamegy hozzá. Szerencséd, hogy mi vagyunk csak itt. Mi nem hallottunk semmit. De fogd be a szádat, légy szíves. Nem volt elég három év? Ne kiabálj. Szomszédok is vannak.
TUDÓS
Nem jó, ha följelentenek, hogy ilyesmiket hallgatsz.
Tudós a teraszra megy, leül a székébe, csönd.
PROF
Mit szóljak akkor én? Nekem a lányomat csábította el! Persze ha nem egy lányom lett volna, hanem öt… Megdöglik egy, oda se neki, marad négy! És lehet őket szeretni. De csak egy volt! Egyetlenegy!
PROF
Nem vagyunk öregek, dehogy! De újra végigcsinálni, tejet szerezni, vitamint, szőnyegbombázáskor… Húst! Takargatni az óvóhelyen, ne kapjon tüdőgyulladást… Ha akkor már majdnem felnő…
Csönd.
Csináljak, még egyet? Nem csinálok. Azt már nem tudnám szeretni. Úgy már nem. – És még te beszélsz? Attól, hogy leültettek és kínlódtál egy kicsikét, még nincs jogod ítélkezni fölöttünk! Vedd tudomásul: János írhat rossz verset zsákszám, attól ő még nem süllyed a senkiházi kis homo novusok szintjére soha, akik most teleírják a lapokat… Mi megszenvedtük ezt a világnézetet, és vállaljuk! Tudatosan! Tanuld meg végre, hogyan kell fölülemelkedni!
TUDÓS
Nem mertél bosszút állni, és még hivalkodni merészelsz a gyávaságoddal! Uramisten!
ELVIRA
Félek… Csinálj már valamit! Félek!
DOKI
Ne hisztizz! Elájulni sem kell. Leül, tölt a teából. Egy rohadt numera miatt ekkora cirkuszt csinálni?! Meg vagytok ti veszve!
Csönd.
Múlt héten felrohant hozzám a klinikára. A szíve. Extrázik. Főzettem neki egy jó erős duplát. Mit gondoltok, mi borította ki? Az Irodalmi Újság. Az a cikk a Litgazból.
DOKI
Ő rakta elém, hogy tessék, itt az ő halálos ítélete. Fehér volt, mint a fal. Kizártak pár faszit a szovjet írószövetségből. Az egyiket, hogy hívják, azért, mert négyszer nősült.
ÖCSI
Volosin. Így hívják.
CUKI
János nősülni csak egyszer nősült.
DOKI
De szeretőket tart. Attól retteg, hogy jön egy új garnitúra, a puritánok, és ő lesz az egyes számú közellenség. Hülye. És akkor nem tudja lecsavarozni… Siránkozott ott nekem… Nem tudja, írjon-e most Juhász meg Illyés ellen… Felszólaljon-e az írószövetség közgyűlésén… Lapuljon, amíg ennyire hülye! Várja meg, mi lesz! Hadd tépjék a szájukat a többiek, majd jól elgaloppírozzák magukat.
CUKI
Ő költő! Ő nem számítgat, neki ihlete van!
ÖCSI
Puncika, most egy kicsit fogd be a szeméremajkadat, jó?
CUKI
Attól, hogy neked csak pornóképekre áll fel, attól még!…
DOKI
Elvirához. Majd légy szíves megmondani neki: Ne írjon most se ódát, se ellenódát. A Comédie Francaise elment Moszkvába… Churchill óvatosan nyilatkozik… A SZU belépett a Munkaügyi Szervezetbe… Gheorgiu Dejt kirúgták… Várni kell! – Na. Iszik a teából.
Csönd.
PARANCSNOK
Halkan jönnek.
Ránéznek. Parancsnok hallgatózik.
PARANCSNOK
Halk surrogással jönnek.
Csönd.
Gépkocsizúgás. Fék. Csönd Bálról besiet János, mögötte Leporics.
JÁNOS
Mit mondott? Mondott valamit? Beszél még, nem? Nagy Imrét is adták? Hol a rádió? Csönd. Mi van?
Csönd.
PROF
Téged itt nagyon várnak, kérlek.
JÁNOS
Siettem, ahogy tudtam. Kérdéseket tettek föl. Hogyan lehet ma valaki Petőfi… Miről írna egy mai Petőfi… Elesne-e a mai Petőfi Koreában… Nevet. Nem tudtam elszabadulni! Két színművészetis verseket is mondott… Végig kellett ülni… Csak akkor jöhettem el, amikor bekapcsolták a rádiót… Bevágtuk magunkat a kocsiba… Valami baj van?
PROF
A kis tanítónő nagyon vár téged.
JÁNOS
Nagyon kedves. Rámosolyog Annára. Hol a rádió? Bevittétek? Itt is esett? Az órájára néz. Még nem lehet vége, ilyen hamar…
ÖCSI
A kis tanítónő beléd szeretett.
JÁNOS
Nevet. Megtisztelő.
Anna feláll, csönd.
JÁNOS
Annácska… Milyen bájos! Tudóshoz. Micsoda mázlid van vele! – De üljön le, Annácska, csak nem akarnak már indulni? Maradjanak még! Borzasztóan sajnálom, hogy el kellett ugranom… Éppen ma… Kiment a fejemből… Nem kéne ennyi mindent vállalnom. Dolgozni is alig tudok már! Parancsnok felé fordul. És ő? Nem volt vele semmi baj, igaz? Kis csönd. Levetkőzött? Kis csönd. Nem baj, meleg van. A legszívesebben én is… Leporics elvtárs, most már igazán ihat.
LEPORICS
Köszönöm, főosztályvezető elvtárs. A beszédet, azt meghallgatnám.
JÁNOS
Mért nem hallgatjátok? Az egész ország hallgatja! Ettől függ a sorsunk, az ég áldjon meg! Csak nem romlott el? Átmegyünk a szomszédba!…
ÖCSI
Még csak a külpolitikánál tart.
CUKI
Lefeküdtél vele? Annával.
JÁNOS
Mit tudom én! Mit számít az most?!
CUKI
Anna azt mondja, hogy lefeküdtetek. Amíg mi ettünk.
JÁNOS
Amíg ti ettetek? Csönd, Annára mosolyog. Mit mondjak, olyan bájos, szép, kedves lány, hogy bizony örömmel. Nem vicceltem: tényleg irigylem Döncit.
JÁNOS
Kérem?
Csönd.
Leporics elvtárs, érti?
LEPORICS
Nem értem, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Annára mosolyog. Én se nagyon.
ANNA
Ő is látta… A Parancsnok.
JÁNOS
A Parancsnok? János Parancsnokhoz megy. Hogy vagy?
Parancsnok ránéz.
Nem fázol?
JÁNOS
Nem volt semmi baj?
JÁNOS
Parancsnok, én nem értem egészen, miről beszél ez a kedves kislány. Te érted?
Csönd. János visszamegy a teraszra.
Az az igazság, hogy jöhettem volna előbb… De volt egy színművészetis kislány… olyan szépen, lelkesen, átéléssel szavalt… Igaz, Leporics elvtárs?
JÁNOS
A Szeptember végént mondta… Az ugyan nem forradalmi vers… Nevet. De nagyon szépen mondta. Úgyhogy muszáj volt még beszélnem vele… Nagyon megtetszett, na. Mosolyog. Fantasztikus érzés látni, hogy a fiatalok milyen érzékenyek, tehetségesek… tele vannak hittel. Tanulhatnánk tőlük! Leül. Dönci, útközben eltűnődtem… Mi lenne, ha írnál nekünk? Bármit. Szerintem most olyan a helyzet, hogy nyugodtan publikálhatsz. Szaktanulmányt, recenziót, akármit. Nem akarlak rábeszélni, de ha valami eszedbe jut, gondolj rám… jó?
TUDÓS
Ha valami eszembe jut. Gúnyosan Annára nevet. Hogyne.
Csönd. Anna berohan a házba. Csönd.
ELVIRA
Katika, tegyen föl vizet, legyen szíves…
JÁNOS
Ha nincs, nem kell. Katikára mosolyog. Úgyis megitattak kávéval. – Hallottátok, hogy Nagy Lajos kórházban van? Szegény, állítólag az utolsókat rúgja…
ÖCSI
Ja, hogy ezért kapott most munkaérdemrendet.
JÁNOS
Persze. A múlt héten összehívtuk a szerkesztőket… emlékszámot szeretnénk. Fölvetettem, hogy írassunk esetleg Füst Milánnal is… Talán sikerül kiharcolnom. – Dönci. Jó lenne. Ha van hozzá erőd… Ne csak a hülyék írjanak róla.
TUDÓS
Neked… én… nem írok.
JÁNOS
Nekem?! Nem nekem! Szegény Nagy Lajos, hogy elnyomták az utóbbi években!… mert tisztességes maradt. Legalább a halála után!…Most éppen lehet írni róla… Nem biztos, hogy két hónap múlva is lehet… Ki kell használnunk ezt most… Az, hogy egyáltalán fölmerülhet, hogy Füst Milánt, ezt a burzsoát felkérjük… És hogy nem kiabálták, hogy reakciós vagyok, hanem elgondolkoztak… Ebben, Dönci, neked feltétlenül részt kell venned. Nem szabad hagyni, hogy visszakanyarodjunk a személyi kultuszhoz. Gondolkozz rajta, kérlek. Minden jó szándékú, tiszta emberre szükségünk van. Luxus volna hagyni, hogy begubózz… egy ilyen ember, akinek ilyen tolla van! „Vétkesek közt cinkos, aki néma”!
TUDÓS
Téged kéne megírni – ha érdekes lennél. Nem vagy az. És ha megírnálak is… Itt már nem lesz botrány semmiből. Ahhoz morál kéne.
Kis csönd. Parancsnok felnéz a ház teteje felé, megdermed, eltorzul az arca.
JÁNOS
Ó, én nem vagyok érdekes… én teszem a dolgomat, mikor hogyan lehet… De az ifjúság, amely még lelkesedik, őszintén, hittel… Azt kéne megírnunk egyszer, Dönci. Tudod… én minden konfliktus, zűrzavar ellenére… nagyon-nagyon szeretnék újra egy címlapon szerepelni veled.
Katika észreveszi a dermedt Parancsnokot, szemével követi a pillantását, megdermed felsikolt. Cuki is felnéz.
CUKI
Jézusom! Szája elé kapja a kezét.
DOKI
Felnéz, feláll, dermedten bámul fölfelé.
ÖCSI
Felnéz, idegesen felnevet.
TUDÓS
Felnéz, összerázkódik. Anna Mit csinálsz? Ne!… Maradj ott! Felmegyek! Dermedten áll.
ELVIRA
Nem néz fel, remegés fogja el.
PROF
Maga elé meredve ül, befogja a fülét.
Csönd. Szünet. Fentről lezuhan Anna teste, nagyot csattan a kőkorlát mögött a földön. A test a teraszról és a korláttól nem látszik. Csönd. Vinnyogó hangok a terasz mögül.
ELVIRA
Istenem!… Istenem! Nem bírom látni… Remeg, sírógörcsöt kap.
Cuki a terasz mögé rohan. Doki utána indul. Tudós utánuk rohan.
TUDÓS
Anna! Ne halj meg! Ne hagyd el magad… erőlködj…
Vinnyogás.
Csönd. Vinnyogás. Katika kijön.
DOKI
Persze hogy él! Menj innét, nem férek hozzá! Leguggol, ő sem látszik.
TUDÓS
Anna! Én vagyok az! Nézz rám!
Tudós arrébb megy, reszketve áll, néz a földre. Csönd. Parancsnok arcán enyhül a görcs.
ÖCSI
Ezt most miért? Miért?!
PROF
Ez csak másfél emelet, legföljebb. Másfél. Mi az a másfél emelet?! Vicsorogva nevet.
Elvira reszket. Csönd.
DOKI
Feláll. Nem tudom, lehet, hogy törések… talán a gerince… Megmaradhat. Ha nincs komoly belső sérülés. Esetleg megbénul… Senki se nyúljon hozzá. Kilép a terasz mögül. Valahogy be kéne szállítani…
LEPORICS
Hívom a mentőket.
DOKI
Az sok idő… Esetleg a Tátrával…
LEPORICS
Nem túl veszélyes?
Kis csönd.
DOKI
Itt rossz helyen van. Körülnéz. Ki kell vinni az utcára. Leesett egy fáról, vagy ilyesmi.
ELVIRA
Istenem, ilyen!… Zokog.
DOKI
Nyugalom. Valami kemény deszka…
JÁNOS
A nagy gyúródeszka. Pici nő. Ráfér. Katika! A gyúródeszkát! Azonnal!!
Katika berohan a házba.
CUKI
Nem szabad megmozdítani! Elszakad a gerince! A nővérem ápolónő!
DOKI
Fogd be a szádat! Én vagyok az orvos!
Csönd.
TUDÓS
Anna, ne hunyd le… Én majd ápollak… Felépülsz! Akármi lesz, én veled maradok… Ne félj…
Vinnyogás. Katika jön egy jókora gyúródeszkával. Doki elveszi, hátramegy leguggol.
DOKI
Jöjjön már ide valaki!
Öcsi odamegy. Ráteszik a gyúródeszkára Annát. Halk vinnyogás.
ELVIRA
Nem bírom ezt a hangot, nem bírom…
JÁNOS
Édesem, mindjárt vége… Nem kell…
ELVIRA
Mindig ezt fogom hallani… Mindig!
DOKI
A lábát… lelóg… fogd már meg!
Tudós is odamegy. Fölemelik a gyúródeszkát, a lelógó lábakat Tudós fogja.
Doki, Öcsi, Tudós lassan átvonul a gyúródeszkán fekvő Annával a kertben balra, Katika keresztet hány utánuk indul, a szín közepén megáll. Prof ültében megfordul, nézi a menetet. János Elvira mellett áll. Elvira elfordul, hallgat. Parancsnok előremered, hallgatózik. Csönd. Doki, Öcsi, Tudós eltűnik balra, Cuki utánuk szalad. Csönd. Sötétebb lesz.
PROF
Másfél emelet, annyi sincs.
LEPORICS
Elég magas emelet. Régi építés. Öt méter is megvan.
PROF
Tizennyolc méter, az igen. Tizennyolc! Vicsorog majd fölnevet. Dönci is megkapta. Megkapta a Dönci. Nem lesz olyan nagy pofája. Megkapta.
Csönd. Öcsi és Doki visszajön.
DOKI
Almafáról esett le, kint az utcán.
JÁNOS
Iszonytató, hogy nem lehet segíteni az embereken! Nem hagyják! Mindig ez lesz belőle! A Parancsnok is… Áthatolhatatlan!
DOKI
Nem erről volt szó! A Parancsnokról nem volt szó! Nem, mertél Dönci szemébe nézni, idecibáltad a Parancsnokot… Üvölt. Megmondtam, kikkel ült együtt Dönci a börtönben! Nem megmondtam?! Megbeszéltük, hogy megnyerjük Döncit, nem megbeszéltük?! Az egyetlen kapcsolatunk hozzájuk! … Az egyetlen! És erre rámászol a feleségére! Hogy nem tudsz csomót kötni a farkadra!!!
Csönd.
ELVIRA
Tudod, mi vagy! Hentes!
DOKI
Gúnyosan bólint. Hívom a mentőket.
Doki bemegy a házba. Alkonyodik.
JÁNOS
Katika, valami töményet!
KATIKA
Parancsnokhoz. Úgy kell nekik! Mind így végzi! Mind!
Befut a házba.
ELVIRA
Fel kell mosni a helyét! Addig nem merek odanézni… Fel kell mosni?
JÁNOS
Jó, majd Katika szépen felmossa. – Hogy van?
ÖCSI
Elég ronda. Összerázkódik, bemegy a házba.
Jön Katika egy üveg pálinkával.
JÁNOS
Édesem… Már hogyne kéne… – Katika, poharakat, legyen szíves.
Katika leteszi az üveget az asztalra, visszamegy a házba. Szürkül.
JÁNOS
Milyen hűvös lett. Alig megy le a nap… Hiába, ez még csak tavasz.
JÁNOS
Fel, szívecském. Már mondtam. Nem hallottad?
Katika megjelenik az ajtóban tálcával, rajta poharak, leteszi, bemegy a házba.
JÁNOS
Profhoz lép. Gyere, igyunk egyet.
Prof feláll.
Prof bemegy a házba. Elvira tölt, iszik. Balról jön Cuki.
CUKI
Már beszél. Kis csönd. Otthagytam őket, lelkiznek.
Elvira bemegy. Kis csönd.
Fölmegyek a szobámba.
Cuki bemegy a házba, János is befelé indul.
LEPORICS
Ezzel itt mi legyen?
János megáll, hátrafordul, Parancsnokra mered.
JÁNOS
Na igen… Kora reggel vigye vissza a tébolydába, jó? Utána egész nap szabad lesz.
LEPORICS
Köszönöm, főosztályvezető elvtárs.
JÁNOS
Az órájára néz. Valamit akartam… Mit akartam… Mindenről lekéstem ma… A G-dúr trióról is lekéstem! Fejét csóválja, befelé indul. Na, jöjjön, most már igazán ihat!
LEPORICS
Nem fog ez itt megfázni?
János vállat von, bemegy a házba. Leporics utánamegy. Csönd. Szürkület. A házban felgyullad a villany Katika behajtja a zsalugáteres ajtót, a réseken árad ki a villanyfény. Kis szünet. Halk sziszegés… Parancsnok felneszel. Lenéz a földre. A slaug váratlanul tekergőzni kezd, felpúposodik, mint egy kígyó. Parancsnok elmosolyodik. Sziszegés. Neszek. Árnyak. A házban megszólal a G-dúr trió Parancsnok mélyeket lélegzik, izgatott. A kertben lassan, halkan neszezve dinoszauruszok jelennek meg, a növényevő fajták között pár tyrannoszaurusz is. Szól a G-dúr trió. Fuvallat támad. A fák lombja is neszez. Parancsnok boldogan nevet. Az őslények lassan, békésen ellepik a kertet.
Esti műsor
Középfajú naturalista színmű szünet nélkül
BELLA, a felesége, negyven körül
GIZI, a felesége, negyven körül
ZSOLTI, Béla és Bella fia, tizenhat körül
Színhely: lakótelepi másfél szobás lakás. Balról a lépcsőház felfelé és felfelé vezető lépcsővel. A hosszú előszobából balról jobbra nyílik: a vécé, a konyha a kamrával, a kisszoba és jobb oldalt a nagyszoba. A nagyszobából jobbra nyílik az erkély, attól jobbra semmi: a fekete ég. A lakás belmagassága 2,60 m. A konyhában szemközt ablak, alatta frizsider, jobbra gáztűzhely mosogató, fölötte konyhaszekrény. Bal oldalt, hátul, kamraajtó. A bal oldali falnál asztal, két hokedli. A kisszobában szemközt kis ablak, alatta radiátor, mellette kis íróasztal székkel, baloldalt ágy jobbra szekrény a kisszoba nagyon zsúfolt. A nagyszobában szemközt szekrénysor, kicsit jobbra nagy képernyős tévé tévéasztalon, jobbra a sarokban virágállvány virágokkal, a jobb oldali falon ablak és erkélyajtó az ablak alatt radiátor, bal oldali falnál kettős ágy, az ágy és a szekrénysor találkozásánál üres sarok, a tévével szemben, a közönséghez közelebb asztal négy székkel. Ez a szoba is nagyon zsúfolt.
A darab játszható mindennap, amikor tévéadás van; adásszüneti napon nem játszható. A televízió a játék alatt mindvégig be van kapcsolva, a műsorok szövege mindvégig hallható és érthető, este hét óra tíz perctől a játék végéig. A televízióban az aznapi, valóságos műsor megy: esti mese, tévétorna, tévéhíradó, főműsor, illetve vasárnap A hét és a főműsor. Rendkívüli műsorok esetén a darab szintén játszható.
A szín sötét. Lépések, baloldalt a lépcsőházban kigyullad a villany, kisvártatva megjelenik Béla, jön fel a lépcsőn, megáll, kulccsal kinyitja az előszobaajtót, belép az előszobába, felgyújtja a villanyt, leveszi a cipőjét, az ajtó mellé készített papucsba bújik, becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot, benne hagyja a zárban. Bemegy a szobába, felgyújtja a villanyt. A lépcsőházban kialszik a villany. Béla bekapcsolja a tévét, amelyben az este hét óra tíz perckor esedékes aznapi műsor megy. Béla bámulja egy darabig, körülnéz.
BÉLA
Hol vagy? Csönd. Itthon vagy? Csönd.
Béla kimegy az előszobába, bemegy a vécébe, becsukja maga után az ajtót, kis szünet, vízöblítés, Béla kijön, becsukja a vécéajtót. Kinyitja a konyhaajtót, felgyújtja a villanyt, Bella a konyhaasztalnál ül, kezében kés és pucolandó krumpli, előtte tálon felszeletelt kolbász és kemény tojás, ül.
BÉLA
Minek ülsz itt a sötétben?
Csönd. Béla bemegy a szobába, bevágja maga mögött az ajtót. Bella kimegy az előszobába, leoltja a villanyt, visszamegy a konyhába, leül, pucolja és szeleteli a krumplit. Béla nézi a tévét, közelebb megy, állítja a fényt és a hangot, nézi. Körülnéz, leül egy székre, ül, feláll, kimegy az előszobába, benyit a kisszobába, felgyújtja a villanyt, a kisszoba üres.
Csönd Béla kijön a kisszobából, bemegy a konyhába.
BÉLA
Azt kérdeztem, hol van a kölyök?
BELLA
Honnan tudjam? Elment.
BÉLA
Folyton elmegy. Hova ment?
BÉLA
Mért nem tudod? Biztos koncertre ment. Mindig oda megy.
BÉLA
Te vagy az anyja. Nem te vagy az anyja?
Csönd. Bella pucolja a krumplit. Béla leül a másik hokedlira, kezébe vesz egy kanalat, dobol vele az asztalon.
BÉLA
Nem dobolok. Leteszi a kanalat, feláll, benyit a kamrába, kivesz egy megkezdett pálinkásüveget.
Béla meghúzza az üveget, visszaül a hokedlira, csönd. Bella pucol.
BELLA
Oltsd el a villanyt a kisszobában.
Csönd. Béla feláll, kinyitja a konyhaszekrényt, nézeget befelé, becsukja. Benéz a kamrába, kivesz egy befőttesüveget.
BELLA
Ne egyél, mindjárt kész a vacsora.
Béla leül, leteszi az üveget az asztalra, nem vesz belőle. Nézi, hogyan pucolja Bella a krumplit.
Bella pucol.
BÉLA
Ma nem vittem mankót. Csönd. Körbejártam a tömböt. Néztem az ajtók üvegében, ahogy megyek. Nem is sántítok.
BELLA
Ezért nem gyógyul a lábad. Folyton mászkálsz vele.
BÉLA
A doktor azt mondta, használjam. Az jót tesz.
BELLA
Ha már lementél, bevásárolhattál volna.
BELLA
Nem is voltam itthon. Mert cipeltem a szatyrokat. Én folyton szatyrokat cipelek.
BÉLA
Tehetek én róla? Én tehetek róla? Mivel cipeljek én? A lábammal? Mi? Azzal?
Csönd, Bella pucolja a krumplit.
BÉLA
Nem is látszik, hogy sántítok. Ha valaki nem tudja, nem veszi észre.
Csönd, Bella pucolja és szeleteli a krumplit. Béla fogja a pálinkásüveget, bemegy a szobába, leül egy székre, iszik az üvegből, nézi a tévét, ül, leteszi az üveget a szék mellé, feláll, a szekrény és az ágy közötti sarokból előveszi a lefektetett padlókefét, a korongok helyére ventilátorok vannak szerelve, bedugja a konnektorba, felemeli a padlókefe fejét, bekapcsolja, nagy zúgással forogni kezdenek a ventilátorok. Béla a sarokban álló virágokhoz megy, a levelek lebegnek a széltől, Béla nézi, közelíti távolítja a padlókefét.
BELLA
Zárd el! Zárd már el! Szétmegy a fejem!
Közelít a padlókefével a belógó csillár felé, de az nem mozog. Zúg a padlókefe. Kopogás fentről, még egyszer, Béla kisvártatva elzárja a padlókefét, lefekteti a földre. Leül, nézi a tévét, ül, feláll, kimegy a konyhába.
BÉLA
A Maszákék dörömböltek. Nevet. Megüti őket a guta.
Csönd, Bella jénaiba önti a felszeletelt krumplit, Béla nézi, leül a hokedlira.
BÉLA
Mikor jön haza a kölyök?
BÉLA
Majd kap két nagy frászt, amikor megjön.
Bella a felszeletelt tojást és kolbászt is a jénaiba rakja, lefedi, berakja a sütőbe, meggyújtja a gázt, kis lángra teszi, leveszi a kötényt, az ablakkilincsre akasztja, bemegy a szobába, megáll, nézi a tévét, leül egy székre. Csönd. Bella feláll, kihúzza a konnektorból a padlókefe dugóját, a sarokba állítja a padlókefét. Áll, az ablakhoz megy, kinéz, bámul, kifelé. Visszaül a székre, bámulja a tévét. Csönd. Béla feláll, benéz a kamrába, kivesz még egy befőttesüveget, leteszi az asztalra, nézi. Kezébe veszi a kanalat, a két üveget ütögeti. Bella feláll, kimegy az előszobába, bemegy a kisszobába, eloltja a villanyt. Áll, felgyújtja a villanyt, kinyitja a kis íróasztal fiókját, turkál benne. Béla feláll, kimegy az előszobába, bemegy a kisszobába, nézi, mit kutat Bella.
Bella pár kazettát, tollakat, szemetet, papírokat rak az asztalra, turkál bennük.
BÉLA
Van neki valahol egy pornólapja.
Béla kinyitja a szekrényt, turkál benne. Az egyik kabát zsebéből fényképet húz ki, nézi.
BÉLA
Fénykép. Valami zenekar. Csupa hülye szakállas buzi.
Bella feláll, odamegy kiveszi a képet Béla kezéből, nézi.
BELLA
Melyik zsebben volt?
BÉLA
Ebben.
Bella visszateszi a fényképet, más zsebekben turkál, nem talál semmit.
Pedig volt neki egy pornóújságja. A fiókban tartotta.
Bella felhajtja a díványt, az ágynemű tartóban kutat, nem talál semmit.
Tudnám, hova dugja.
Bella visszasöpri az asztalról a fiókba a holmikat, becsukja a fiókot, ül. Béla áll. Csönd.
BELLA
Mit állsz itt? Hetek óta könyörgök, hogy javítsd meg a vízcsapot!
BÉLA
Hogy az istenbe javítsam meg, ha nem lehet elzárni a főcsapot!
BÉLA
Két hete mást se csinálok. Le van betonozva a főcsap, nem lehet elzárni!
BELLA
Akkor is megőrülök. Éjjel-nappal csöpög. Nem hallod? Most is csöpög! Szétmegy a fejem.
BÉLA
Rángassam ki a falból? Az egész lakást elönti a víz! Hogy nem lehet ezt felfogni! Nem lehet, elzárni a főcsapot!
BELLA
Ahelyett, hogy a hülye elektromos micsodáiddal szórakozol.
BÉLA
Zárd el a főcsapot te, jó? Keresd meg a gondnokot. Hívja ki a vízműveket.
BELLA
Még ennyit se várhat el az ember.
Bella kimegy a konyhába, benéz a kamrába, visszateszi a két befőttesüveget a kamrába, leül az egyik hokedlira. Béla leül a kis szobában a székre, kihúzza az asztalfiókot, turkál benne. Csönd.
Béla feláll, kimegy a konyhába.
BELLA
Nincs. Ne üvöltözz folyton, jó? És oltsd el a villanyt a kölyöknél.
BÉLA
Délben is hideget ettem.
BELLA
Mért nem főzöl magadnak? Itthon rohadsz egész nap.
Béla kimegy a konyhából, bemegy a szobába, bevágja az ajtót.
BELLA
Ne csapkodj, jó? Ne csapkodj!
Csönd. Béla áll bámulja a tévét. Bella feláll, bemegy a kisszobába, eloltja a villanyt, visszamegy a konyhába, leül. Béla leül, meghúzza az üveget. Feláll, a sarokhoz megy felemeli a padlókefét, kirohan vele a konyhába.
BÉLA
Megmondtam, hogy ne állítsd fel, tönkremegy a ventilátor! Megmondtam! Igen? Megmondtam, és te felállítod! Hogy képzeled?!
Bella feláll, bemegy a szobába, bevágja az ajtót, leül csönd. Béla a padlókefe alját nézegeti, kihúzza a frizsider dugóját a konnektorból, piszkálja a ventilátort, bedugja a padlókefe dugóját, beindítja, működik. Bella feláll, az öntözőkannával megöntözi a virágokat, a radiátor párologtatójába is önt vizet, a kannát visszateszi a virágállványra, visszaül, nézi a tévét. Csönd. Béla kikapcsolja, majd lefekteti a padlókefét a kőre, kinyitja a sütőt, szagolgat, mosogatóruhával megfogja a jénait, kiveszi, leveszi a fedőjét, nézi.
BÉLA
Nincs benne tejföl.
Csönd.
Nincs benne tejföl! Leteszi a mosogatóruhát, bemegy a szobába. Nincs benne tejföl!
Béla áll, sarkon fordul, bevágja az ajtót, kimegy a konyhába, kinyitja a frizsidert, kutat benne, becsukja.
BÉLA
Nincs itthon tejföl!
Bella ül, nézi a tévét. Béla bemegy a szobába.
BELLA
Vettél volna tejfölt.
BÉLA
Honnan tudjam, mit főzöl? Mért nem vettél te?
BELLA
Mert fel voltam pakolva. Két kezem van, érted? Két kezem van.
BÉLA
Tejföl nélkül rakott krumpli!
BÉLA
Tejfölt! Ilyenkor! Honnan?
BELLA
Akkor megeszed tejföl nélkül.
BÉLA
Rakott krumpli tejföl nélkül!
Béla leül egy másik székre. Csönd. Nézik a tévét.
BELLA
Kérjél a szomszédban.
BELLA
Akkor megeszed tejföl nélkül.
Csönd, nézik a tévét. Bella feláll, kimegy a konyhába, megáll.
Most minek vetted ki? Megmondtam, hogy nincs kész! Minek vetted ki?
Csönd, Béla nézi a tévét. Bella visszateszi a fedőt, a jénait visszarakja a sütőbe. Felegyenesedik, belebotlik a padlókefébe.
Vidd innét ezt a szart, mert kihajítom!
BÉLA
Hozzá ne nyúlj!
Béla kirohan a konyhába, felkapja a padlókefét, beviszi a szobába, megáll. Bella leült a hokedlira. Csönd. Béla a sarokba fekteti a padlókefét, leül, nézi a tévét. Meghúzza az üveget, feláll, kimegy a konyhába, leül a másik hokedlira, csönd.
Holnap benézek.
Csönd.
A mankót is viszem, ne mondják, hogy szimulálok. Heherészik, csönd. Talán a jövő héten már kiírnak.
Csönd.
Téged persze nem érdekel. Mit érdekel ez téged? Béla kinyitja a frizsidert, benéz.
BELLA
Ne egyél vacsora előtt.
BÉLA
Délben is csak valami szar hideget ettem!
Béla becsukja a frizsidert, csönd. Felgyűri a nadrágszárát, a lábszárát nézegeti.
Béla nézegeti a lábát, aztán visszagyűri a nadrágját.
Béla bemegy a szobába, a tévé tetejéről leveszi a rádióújságot, nézi.
Visszateszi az újságot a tévére, felveszi a kannát, megöntözi a virágokat, visszateszi a kannát a padlóra. Csönd. Leül, nézi a tévét, meghúzza az üveget. Ül, feláll, kimegy a konyhába, áll.
BELLA
Akkor se mászkálj itt folyton. Bent is mindenki folyton mászkál. Az agyamra mennek. Folyton mászkálnak.
BÉLA
Neked az lenne jó, ha mindig délutános lennék, mi? Csak ne legyek itthon! Ne is találkozzunk! Te meg azt csinálsz, amit akarsz! Akkor jó neked, ha én a kórházban döglök! Te meg éled világodat!
Bella feláll, bemegy a szobába, bevágja az ajtót, leül, meghúzza az üveget, ül, bámulja a tévét. Csönd. Béla bemegy a szobába, leül a másik székre, nézi a tévét. Csönd.
BÉLA
Menjünk el. Na? Valahova. Moziba.
BÉLA
Hol a moziműsor?
Bella hallgat. Béla feláll, a rádióújság alatt kutat.
Nincs itt a szerdai. Hallod?
Bella hallgat. Béla kimegy a konyhába, kinyitja a mosogatószekrényt, kutat a szemétláda mellett, feláll, bemegy a szobába.
Nincs meg a szerdai.
BÉLA
Ezt is a gyerekre fogod, mi?
BELLA
Mit fogok én a gyerekre? Hadd halljam! Mit fogok én a gyerekre?
Béla kimegy a szobából, bemegy a kisszobába, felgyújtja a villanyt, körülnéz, kihúzza az íróasztal fiókját, turkál benne, becsukja, bemegy a szobába.
Csönd. Béla leül, nézik a tévét.
BÉLA
Mi az, hogy annyit? Nem is iszom!
Bella feláll, fogja az üveget, kimegy a szobából, a kisszobában leoltja a villanyt, bemegy a konyhába, az üveget a kamrába rakja, kinyitja a sütőt, visszacsukja, leül a hokedlira. Csönd.
Tejföl nélkül!
Csönd, Béla feláll, kimegy a konyhába, leül a másik hokedlira. Csönd.
Esetleg kérek egy pohár tejfölt.
BÉLA
A Horváthnénak biztos van. Vagy a Maszákéknak.
Csönd.
Csak nem lenne jó, ha ideszoknának.
Csönd.
A Vereséknek biztos van. De oda nem. Azokhoz nem.
Csönd.
Olyan hülye dolog, beállítani, kérek egy pohár tejfölt. Mert a feleségem képtelen venni egy pohár tejfölt. Szégyen.
Csönd.
BÉLA
Hova tetted az üveget?
Csönd. Béla benyit a kamrába, előszedi az üveget, meghúzza.
BELLA
Egész nap piáltál, mi?
BÉLA
Nem piáltam egész nap. És mi közöd hozzá.
BELLA
Reggel még tele volt.
BELLA
A májad is tönkre fog menni.
BÉLA
Hadd menjen. Érdekel is téged.
BELLA
Mert olyan sokat keresel. Amióta táppénzen vagy, jó sokat keresel.
BÉLA
Én tehetek róla? Mondd meg. Én tehetek róla? Látom én, mintha a fogadat húznák, amikor adni kell az orvosnak. Jó lenne, ha feldobnám már a talpamat, mi? Az lenne a jó! Megint meghúzza az üveget. Még a kórházban is jobb volt. Ennél még az is. Ott legalább törődtek az emberrel. Megkérdezték, mi bajom.
BELLA
Elkártyázhattál négyszáz forintot.
BÉLA
Csak kétszáznegyvenet. Hát aztán? Az is jó volt. Lehetett kártyázni. Voltak mindenféle emberek. Meséltek. És én is meséltem és odafigyeltek.
BELLA
Csak tudnám, miről meséltél.
BÉLA
Akármiről. Mindenről! Amiről neked nem lehet.
Bella feláll, bemegy a szobába. Csönd. Bella leül, nézi a tévét. Béla feláll, vizet iszik a csapból, elzárja, a csap csöpög, próbálja jobban elzárni, nem megy. Bemegy a szobába, áll.
Fel kéne jelenteni őket. Röhej.
BELLA
Ezt mondod évek óta.
BÉLA
Olyan nincs, hogy a csap fölé ne tegyenek elzárót. És nem tettek.
BELLA
Hallgass már, nézem a tévét.
Béla a tévéhez megy, a kontrasztot állítja.
BELLA
Minek nyúlsz hozzá? Az előbb jó volt!
Béla tovább csavargatja.
Hagyd abba! Elrontod!
BÉLA
Mikor rontottam el? Mondd meg! Mikor rontottam el?
Bella feláll, kimegy a konyhába, kinyitja a csapot, iszik, elzárja, csöpög, próbálja jobban elzárni, nem megy.
Soha nem rontottam el semmit! Olyan még nem volt!
Leül, nézi a tévét, Bella bemegy a szobába.
BELLA
Most jobban folyik.
BÉLA
Persze. Mindent csak én rontok el. Meg a gyerek. Nincs is itthon. Ezt is ránk fogod?
BELLA
Mit fogok én a gyerekre? Hadd halljam! Mi?
Béla kimegy a konyhába, Bella utána. Béla szemléli a csapot, kinyitja a mosogató alatti szekrényt, elővesz egy harapófogót, megpróbálja azzal jobban megszorítani.
El fogod törni.
BÉLA
Most mit hisztizel? Feléje fordul. Most mit hisztizel? Mi? Mondd meg! Mit hisztizel?
A lépcsőházban kigyullad a villany. Bella bemegy a szobába, leül, nézi a tévét. Béla próbálja elzárni a csapot. Lépések a lépcsőházban, felülről jön le a lépcsőn Géza és Gizi, mindketten papucsban, Géza kezében pálinkásüveg. Megállnak az ajtó előtt. Kis szünet. Géza becsönget. Csönd.
Csöngettek!
Bella feláll, kijön az előszobába.
Nem nyitod ki?
Béla leteszi a fogót, kijön az előszobába.
Nem vitt kulcsot a kölyök?
Béla kinyitja a kisablakot.
Á-á-á!…
Béla kinyitja az ajtót.
GÉZA
Csókolom. Szervusz. Gondoltuk…
GIZI
Nem akarunk zavarni.
BÉLA
Gyertek. Na, gyertek.
GÉZA
Hoztam egy üveget, hátha.
Géza és Gizi bejön az előszobába, Béla becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot.
BÉLA
Úgyis most fogunk vacsorázni.
GÉZA
Azt hittük, ti már ettetek. Mi már ettünk.
BELLA
Jöjjenek. Mindjárt kész a vacsora.
GIZI
Mi már ettünk. Úgyhogy mi nem.
BÉLA
Ugyan, nem fog megártani.
GIZI
Azt hittük, már ettek. Én nem is tudom.
BELLA
Semmi különös, egy kis rakott krumpli. Azt igazán lehet.
Bemennek a szobába. Béla a kamrából mankót vesz elő, azzal sántikál utánuk.
BELLA
Csavard le a tévét.
GIZI
Csak hagyjátok, nem zavar.
BÉLA
Lecsavarja a hangot. Hallgassátok!
Csönd, a tévéhang tompán, de érthetően hallatszik.
A Maszákék. Mindig bömböl náluk.
GÉZA
Nálunk is hallani. Ez az egész nincsen szigetelve.
BELLA
Üljenek le.
Géza, Gizi leül.
Vedd elő az eszcájgot.
GÉZA
Mi már tényleg ettünk.
Bella és Béla, az utóbbi mankóval, kimegy a konyhába. Béla előszed négy tányért, kést, villát, tálcára teszi, mankóval beviszi. Bella kiveszi a sütőből a jénáit, tálcára rakja, beviszi. Béla mankóval kimegy.
GIZI
Béla után. Üljön le, majd mi segítünk!
BELLA
Nem kell. Tud az járni.
BELLA
Csak rakott krumpli van.
Béla mankóval jön, behoz három poharat.
GIZI
Maga ne ugráljon folyton.
BELLA
Mindig este főzök. De néha annyira fáradt vagyok, hogy akkor se.
BÉLA
Szeretitek tejföl nélkül? Mert mi úgy szeretjük.
BÉLA
Nekünk nem kell, mi tejföl nélkül szeretjük.
Géza kinyitja az üveget, tölt a három pohárba.
BÉLA
Nem kell erőltetni. Elég egy családban egy alkoholista. Nevet.
GÉZA
Legalább több marad nekünk. Nevet, koccint, hárman isznak.
Bella tálal két tányérba, a harmadikat is kézbe veszi.
BELLA
Csak egy keveset. A másik tányért is megrakja.
GIZI
Ez nekem sok. Majd én kevesebbet.
Bella a negyedik tányért is megrakja, leteszi.
BELLA
Ez igazán nem sok. Csinálok valami salátát.
GÉZA
Nem kérünk, köszönjük.
Bella kimegy a konyhába, Gizi feláll, utánamegy.
Bella nyers uborkát vesz elő a kamrából, utána fejes salátát, a csaphoz viszi, megmossa. Gizi szeleteli az uborkát. Együtt csinálják a salátát.
BÉLA
Nem rossz.
Géza megint tölt kettejüknek felhajtják.
Én már alapoztam.
GÉZA
Én is. Még bent. Névnap volt.
Kis csönd, ülnek, nézik a tévét.
GIZI
Hozok egy kis borsot.
BELLA
Nekem is van. Paprikát tegyek rá?
Gizi benéz a kamrába, elővesz egy üveg ecetet, Bella átveszi.
BELLA
Ha titeket nem zavar…
Gizi két fej hagymát is kivesz a kamrából. Pucolja. Bella uborkát szeletel, hirtelen elsírja magát, leül a hokedlira.
GIZI
Na! Ne! Nem kell úgy kikészülni. Na.
Bella sír, a könnyeit törülgeti, megint szeleteli az uborkát.
BÉLA
Biztosan nálunk is ittak.
BÉLA
Még nem. Talán a jövő héten.
GÉZA
Addig örülj, amíg itthon lehetsz.
GÉZA
Cserélnék veled, öregem.
Csönd, nézik a tévét. Gizi és Bella salátát készít.
BÉLA
Kiált. Ki fog hűlni, gyertek!
Csönd, nézik a tévét. Gizi és Bella hagymát vág.
BÉLA
Ha nem jöttök, most nem kapnék salátát.
Csönd, Géza rágyújt, feláll, kinéz az ablakon.
Nyolckor fut a Horváthné. Minden este.
GÉZA
Megnézzük. Himbálóznak a mellei, mi?
BÉLA
A mellei? Azok igen. Nevet. Jó hosszúak. Csak nem látni elég jól, magasan vagyunk.
GÉZA
Egészen kicsi mellei voltak még húsz évvel ezelőtt. Amikor majdnem kijutott az olimpiára.
BÉLA
Hát, azóta megnyúltak neki.
GÉZA
Sovány kis csaj volt.
GÉZA
Semmi se volt rajta. Ott futkározott a grund mellett, ahol laktam. Akkor is át lehetett látni a combjai között, ha vigyázzba állt. A melle pedig befelé horpadt neki.
BÉLA
Most meg lóg. Meg kéne fogni egyszer.
GÉZA
Tisztára szivacs lehet. Mi? Töf-töf, összenyomod annyi sem marad, mint egy pingponglabda.
BÉLA
Nem hord melltartót. Ez fix.
GÉZA
Aztán panyókára veti futás közben, mi?
Eljátssza, mindketten kuncognak. Gizi és Bella beviszi a salátát, Gizi a szemét törölgeti, kuncogás megszakad.
BELLA
Hagymát is vágtunk.
GIZI
Most minek gyújtottál rá?
GÉZA
Nem tudtam, meddig csináljátok.
GIZI
Minek gyújtasz rá folyton?
Bella kimegy a konyhába, kifújja az orrát.
Bella beviszi a hamutartót a szobába.
BÉLA
Csak füstölj nyugodtan.
Leülnek, Géza elnyomja a cigarettát. Béla a széknek támasztja a mankót, amely ott is marad. Esznek, közben nézik a tévét.
GÉZA
Igen. – Nagyon finom.
BELLA
Lehet, hogy tejföllel jobb lenne.
GIZI
Kár, hogy már vacsoráztunk.
BELLA
Ülj odébb, nem látnak tőled.
GÉZA
De, mondtam, hogy látok.
Béla odébb húzza a székét, megigazítja a mankót.
Nem kellett volna.
GÉZA
Persze. Az előbb is jó volt.
Esznek, csönd, néha odanéznek a tévére. Hosszú evésszünet.
GÉZA
Nagyon finom. Tejfölhöz nem menne a saláta.
BÉLA
Mért, a salátába jó lenne a tejföl.
GIZI
Nagyon jó ez a saláta.
Csönd, esznek, néha tévét néznek. Hosszú szünet.
BELLA
Kenyeret kér valaki?
Nemet dünnyögnek. Bella kimegy behozza a kenyeret. Béla és Géza vesz belőle. Esznek. Csönd.
GIZI
Milyen fura hangja van ennek a tévének.
BÉLA
Mert nem itt szól, hanem a Maszákéknál. Adjak rá hangot?
GÉZA
Az előbb csavarta le, nem emlékszel?
Béla feláll, mankó nélkül a tévéhez megy, felcsavarja a hangot.
GIZI
Én azt hittem, ez szól.
BÉLA
Ugye? Minden szót hallani. Lecsavarja, vár, felcsavarja, visszamegy, leül, eszik. Csönd.
GÉZA
Nem, köszönöm, elég.
BÉLA
Tejföllel jobb lett volna.
GIZI
Ne gyújts rá azonnal.
GÉZA
Nem is akartam rágyújtani.
BÉLA
Nyugodtan, minket nem zavar.
GÉZA
Ti csak egyetek nyugodtan, én nem bírok többet.
Csönd, hárman esznek, nézik a tévét.
GÉZA
Majd én. Tölt a három pohárba. Bellához. Magának még mindig nem?
BELLA
Nem szeretem, mit csináljak.
GÉZA
Hát akkor isten, isten.
Koccintanak, isznak, esznek. Bella feláll.
BELLA
Nekem elég. Valami gyümölcsöt?
GIZI
Isten őrizz, de hogy!
GÉZA
Üljön vissza, nekünk ez bőven elég volt.
Bella visszaül. Csönd. Béla és Gizi eszik. Szünet.
BELLA
Feláll, megfogja a salátás tálat, kifelé indul. Hozzak még?
GIZI
Isten ments.
Bella kimegy a salátás tállal, vizet ereszt bele a mosogatóba.
Mosogat? Segítek.
BÉLA
Dehogy, csak így szokta, rögtön evés után.
BÉLA
Nem kell, egyen még.
Gizi a saját tálját és Géza tálját, meg a két salátás tálat az evőeszközökkel ráteszi a tálcára.
GIZI
Bélához. Maga csak egyen nyugodtan.
Gizi kiviszi a tálcát a konyhába, Bella mellett berakja a mosogatóba. Béla leteszi a kést, villát, kifelé néz.
GÉZA
Egyél még. Cigarettát vesz elő, rágyújt.
Csönd. A nők mosogatnak. Béla a tálat nézi, nem eszik. Géza bámulja a tévét.
GÉZA
Az a kurvaság, hogy nem lehet elválni.
BÉLA
Ti elválhattok, nincs gyerek.
GÉZA
De van lakás, öregem. Másfél szoba.
BÉLA
Itt mindenkinek ez van.
Kis csönd. Béla tölt két pohárba, Géza koccint vele.
GÉZA
Ezt nem lehet kétfelé cserélni. Azt mondja, az egész az ő pénzéből van. Nem is igaz. Beszállhatnánk egy nagyobba, ha ezt eladjuk, és ha felépül, kettőre cserélhetnénk. De az néhány év. Addig megint albérletben, együtt. Tizenöt éve kibírtuk. Most nem. Vállalati kölcsönt is kapnék. De ő nem. Az istennek se.
Csönd. A nők mosogatnak, törülgetnek.
Pedig ez az üzlet, apukám. Most jó hitelt adnak. Az államnak tartozni a legjobb üzlet. De hát magyarázhatsz neki.
Csönd. Bella bejön a szobába, Béla elől elveszi a tányért és a salátás tálat, a késsel és villával együtt rárakja a magával hozott tálcára, a jénait is ráteszi, kiviszi, a konyhában belerakja a mosogatóba. Gizi törülget.
Ez a másfél szoba most megér minimum félmilliót. Minimum. Ennyivel beszállhatok egy háromszobásba, adó nincs, mert lakásra megy. Mire felépül, másfél millió. Akkor elcserélem egy ekkorára, és vehetek még egy ekkorát. Akkor is, ha a kis lakás fajlagosan többet ér.
BÉLA
Ez nekünk nem megy. Gyerekkel, albérletbe?
Csönd.
Pedig lenne egy külön szobám.
Csönd, nézik a tévét.
GIZI
A múltkor, pénteken, nem, talán csütörtökön, vagy mégis pénteken, szóval találkoztam vele a lépcsőházban, azt mondja: csókolom, én meg: jó napot. Nevet. El is pirult. Nagyon megnyúlt.
BELLA
Meg. Bella az edényeket berakja a szekrénybe. Valami édességet?
Bella a frizsiderre néz, észreveszi, hogy a dugó ki van húzva a konnektorból.
BELLA
Megint kihúzta! A múltkor úszott az egész lakás, leolvadt, ő meg döglött bent az ágyon, észre se vette!
Bella bedugja a dugót, leül a hokedlira. Gizi a másikra ül.
Mindig az elektromos szerkentyűivel vacakol. Mást se tud kitalálni.
Csönd.
BÉLA
Mi se tudtunk elválni. A lakás miatt. Hova menjek? És akkor még a gyereket is neki ítélték volna.
GÉZA
Mi még akkor nem is laktunk itt.
BÉLA
Kijöttem a kórházból, egy nappal korábban, és egy pasas cuccai voltak itt.
BÉLA
Mi ez? – kérdezem. Semmi, mondja. Meg se próbált tagadni. Mi? Tizenegy éve!
GÉZA
Na, erre iszunk. Tölt, koccintanak, nézik a tévét.
BELLA
Tudom is én. Azt mondja, gyógyul neki. Jár vele.
GIZI
Akkor jó. Fekszenek nálunk ilyenek.
BELLA
Folyton mutogatja, hogy gyógyul. Neked is meg fogja mutatni.
BELLA
Akkor is meg fogja mutatni. Bella feláll, megpróbálja elzárni a csapot.
GIZI
Nálunk is csöpög, képtelen megjavítani. Egy mérnök, és még erre se képes.
Bella tovább próbálkozik, most a mosogatóra tett fogóval.
BELLA
Nem érdekes, csak a csöpögést nem bírom. Folyton hallom.
GIZI
Adjak füldugót? Én füldugóval alszom. Horkol.
Ráncigálja a csapot, Gizi nézi.
BÉLA
Ez a kurva lakás. Hogy örültünk, amikor kaptuk. Szövetkezeti, minden.
GÉZA
Ja, te melós vagy. Úgy könnyű.
BÉLA
A frászt könnyű. Könnyű?
BÉLA
Könnyű a fenét. Az anyósoméknál laktunk évekig. Rohadt vén boszorkány. Egy hétfejű sárkány. Vállalati kölcsön, nem mozdulhattam évekig. Most is ott rohadok. Mehettem volna máshova, hívtak, ötven fillérrel többet adnak, minden, akkor már mehettem volna, hát nem közbejött a lábam? Az első műtét. Pont akkor.
BÉLA
Az gyógyul. Feltűri a nadrágszárát, mutatja.
BÉLA
Már kétszer rendbe jött. Aztán kivetette. Most a combcsontból ültettek át.
GÉZA
Az a jó. A combcsontból. Azt nem veti ki.
BÉLA
Ugye? A hülyék. Kezdhették volna ezzel. Kétszer kínlódtam hiába. Tudod, hogy fáj?
BÉLA
Nem is a műtét, hanem aztán. Az nem igaz. De már gyógyul.
Csönd, nézik a tévét.
GÉZA
Ezek mit csinálnak? Géza feláll, kimegy a konyhába.
GÉZA
Tudom. A múltkor is csöpögött.
BELLA
Mondom neki, hogy csinálja meg, de nem hajlandó.
GÉZA
Ezt ne így, meg kiszakad a falból! Nincs elzárója!
GIZI
Segíts már egy kicsit.
Átveszi a fogót, nézi a csapot. Béla feláll, mankóval kimegy a konyhába.
BÉLA
Hagyjátok a francba, úgyse lehet megcsinálni.
GÉZA
Várjál, megpróbálom.
GÉZA
Biztos. El kéne zárni a főcsapot.
BELLA
Látod, ő azonnal nekifog.
GÉZA
Csak próbálgatom, de el kéne zárni a vizet. Azt meg nem lehet.
Piszmognak.
BELLA
Viszek be valami édességet. Kutat a kamrában.
GÉZA
Menj be a szobába, jó?
GIZI
Mért, nem csinálok semmit.
GIZI
Pont tőlem nem férsz el.
Géza leteszi a fogót. Csönd.
GIZI
Pont tőlem nem fértél el.
Géza cigarettát vesz elő.
GÉZA
Most rá fogok gyújtani. Rágyújt.
BELLA
Az asztalról a tálcára rakja a befőtteket. Menjünk be.
Bella és Gizi bemegy a szobába, Bella leveszi a terítőt, kimegy az erkélyre, lerázza. Gizi leül, nézi a tévét.
GÉZA
Kéne nekem egy jó kis betegség. Fél évig. Szanatórium.
GÉZA
Kinyúlni egy kicsit. Olvasgatni.
BÉLA
Még nagyon fájt, amikor már bementem. Ácsorogtam ott a mankóval, jé mondják, szevasz, mi van, a töködet is átültették? – és semmi.
BÉLA
Valahova muszáj. Hova lehet menni?
GÉZA
Tűnődik. Moziba. Meccsre.
BÉLA
Én? Mi a francot? Ide nem fér semmi.
Béla bemegy a kamrába, kihozza az üveget, nyújtja, Géza meghúzza, aztán Béla is meghúzza, csönd.
GÉZA
Ha én egyszer néhány hónapig otthon lehetnék!
Leülnek a hokedlikra.
BELLA
Ezek mért nem jönnek?
GIZI
Hagyd. Legalább nem látom egy kicsit.
Bella másik terítőt vesz elő a szekrényből, felrakja az asztalra, Gizi a kenyeret lerakja egy székre. Bella leül, nézi a tévét.
BÉLA
Állati szarul alszom. Nem tudok aludni. És olyanokat álmodok!
GÉZA
Lehet, hogy meghal a nagybátyja, (Befelé int a fejével.) és örököl. Az közös szerzemény, nem? Lehet, hogy pár százezer. A lakás meg az örökség, akkor el lehetne válni. Egyedül kibírnám albérletben. Mennyi, másfél év? Kettő? Egy ugyanilyet biztos tudnék építeni.
BÉLA
Teljesen hülye álmok. Valami nagy tengeren vagyok, sose láttam a tengert, és meg vagyok kötözve, a szám is betömve, baromira dobál a tenger, és klassz nők úszkálnak a vízben, de nem lehet, meg vagyok kötözve.
Csönd. Bella feláll, a tévéhez megy megnézi a tévéújságot.
GIZI
Mit csinálnak ezek kint?
BELLA
Mutogatja a szerkentyűit. Lámpát szerelt a mankójába.
GIZI
Nem maszekol semmit?
GIZI
Pedig neki van szakmája. Nem csak egy hülye mérnök, aki nem ért semmihez.
Bella felveszi az öntözőkannát, a virágokhoz megy, felsikít.
Géza felugrik, besiet a szobába, Béla utána ballag a mankóval, Gizi felugrik.
BELLA
Folyik a víz! Folyik! Mindig ez van!
Bella kirohan a konyhába, mosogatórongyot kap fel, rohan be, törülgeti az állványt és a padlót, Béla nézi.
Megfogja a virágokat, kettesével kiviszi őket az erkélyre Bella padlót töröl, csönd.
GÉZA
Esetleg ha beüvegeznénk az erkélyt. Talán adnak rá engedélyt.
GIZI
Visszajön az erkélyről. Nem üvegezel be semmit.
GÉZA
Mért, még fűteni is lehetne. Elég nagy erkély.
GIZI
Aztán koszt csinálsz.
GÉZA
Nagyobb lenne a hasznos alapterület.
GIZI
Nem üvegezel be semmit.
BÉLA
Egy ilyen erkélyt beüvegezni?
GÉZA
Ki lehetne rakni a szekrényeket.
GIZI
Azokat nem. Azokat a szép bútorokat te nem fogod tönkretenni. Cseresznyefa. Még nagyapámtól. Azokat nem.
Bella kimegy a konyhába, kicsavarja a rongyot a mosogatóba, megy vissza a szobába törülni.
BÉLA
Ezt már nem kell, felszárad.
BELLA
Fel fog jönni a padlószőnyeg.
BÉLA
Akkor leragasztom. Volt már ilyen. Feljött utána? Feljött utána egyszer is?
Géza kimegy az erkélyre, nézelődik lefelé. Bella kimegy a konyhába, száraz rongyot vesz elő, beviszi, azzal törli a padlót. Gizi kiviszi a kenyeret a konyhába, berakja a konyhaszekrénybe. Visszamegy, a tálcáról az asztalra teszi a befőtteket, leül, nézi a tévét. Béla kimegy a mankóval az erkélyre. Csönd. Bella kiviszi a rongyot a konyhába, kezet mos, megpróbálja elzárni a csapot.
GÉZA
Cseresznyefa. Még jó, hogy nem paliszander.
Csönd. Géza és Béla nézelődik lefelé.
Nem fut a Horváthné.
BÉLA
Lehet, hogy ma nem fut. Pedig szokott. Körbeloholja az Ábécét. A múltkor az a félfülű kutya, tudod, hát majdnem elkapta. Állt a Horváthné a falnál, és sikított! Sikít, nevet. És hadonászott, hessegette a kutyát! Hadonászik, nevet. Félórát vinnyogott, így! Hadonászik, hátát a házfalnak vetve, nevet, Géza is nevet.
A kutya rég ott se volt, ő meg hadonászik! Mindenki őt nézte! Hát, az volt a műsor!
Nevetnek.
BÉLA
Visszaszól. Semmi. Dumálunk.
Csönd.
GÉZA
Tőlünk nem látni ilyen messzire.
GÉZA
Csökkenti a lakás értékét, ha csak a szemközti házra látni. Pech.
Csönd, nézelődnek. Bella megtörli a kezét, bemegy a szobába, leül.
BELLA
Gyere be, csináld meg a képet!
Béla bejön a mankóval az erkélyről.
BÉLA
Ezt? Jó ez. A tévéhez megy, csavargatja. Most jó?
GIZI
Jó. Még egy kicsit. Nem úgy, fordítva.
Béla ácsorog, nézi a képet. Csönd. Bejön Géza, ácsorog, a sarokba megy, felemeli a padlókefét.
BÉLA
Ventilátor. Itt úgyse lehet padlókefét használni.
Béla bedugja a dugót a konnektorba, bekapcsolja, tartja a kefét, mind a három ventilátor forog, a gép nagyon zúg.
BELLA
Kapcsold már ki, semmit se hallok!
BELLA
Kapcsold ki!
Béla kikapcsolja.
Egész nap ezt hallgatom! Szétmegy a fejem!
GÉZA
De csak akkor működik, ha tartod.
BÉLA
Igen, muszáj fogni. Egy állvány kéne. Majd kitalálok valamit.
Béla a villanykapcsolóhoz megy a mankóval, leoltja a villanyt, bekapcsolja a mankóba épített elemlámpát, pásztázza őket.
BELLA
Elég volt, kapcsold fel a villanyt.
Béla pásztáz még egy darabig, aztán felgyújtja a villanyt. Géza kézbe veszi a mankót, nézegeti.
BÉLA
Kifúrtam, és beletettem egy elemlámpát. Itt lehet kapcsolni, kívül.
GÉZA
Ügyes. Kapcsolgatja. Beadhatnád találmánynak.
Béla kiveszi Géza kezéből a mankót, leül, a mankót a széknek támasztja. Géza is leül. Csönd. Nézik a tévét.
GÉZA
Nincs itt egy centiméter?
GIZI
Ne kezdd már megint.
BÉLA
Centiméter? Biztos van.
GÉZA
Csak lemérem faltól falig.
GÉZA
A szobát. Állítólag egyforma méretűek, de ahogy nálunk dolgoznak! Fél négyzetméter eltérés már minimum hatezer forint.
GIZI
Folyton a négyzetmétereid!
BÉLA
Hol van a centiméter?
Béla feláll, kimegy a konyhába, kutat a kamrában.
GÉZA
Ha mondjuk jön a vevő, lemérem előtte. És akkor többet kell fizetnie, mert nem a tervrajz számít.
GIZI
Nem adjuk el a lakást, érted? Én nem megyek albérletbe. Soha többé Az a lakás az enyém.
GÉZA
Azt te csak hiszed. Én is adtam bele. Majdnem a felét.
GIZI
Az anyám adta az egészet.
GÉZA
Nem vitatkozunk, jó? Nem itt.
Csönd. Bella bejön a centiméterrel.
Bella leül, nézik a tévét.
BELLA
Mire kell a centiméter?
Csönd, nézik a tévét.
BÉLA
Hozhatnál valami édességet.
GIZI
Nem, nem, köszönjük.
BELLA
Van kompót. Hozok tányért. Kimegy a konyhába, a szekrényből tányérokat, kanalakat vesz elő, beviszi.
GÉZA
Ennyi év házasság után minden közös szerzemény.
GIZI
Majd az ügyvéd megmondja. Nekem te ne szövegelj. Semmi se úgy van. Vedd tudomásul, hogy én tudom.
Bella kitálalja a kompótot.
GÉZA
Köszönjük. Cigarettát vesz elő, rágyújt.
GIZI
Hátha valaki enni akar.
GÉZA
Akkor majd eloltom. Igen? Majd ha esztek, eloltom.
Gizi maga elé veszi a tányért, eszik. Géza fújja a füstöt, nem oltja el a cigarettát. Béla felugrik, az erkélyhez megy és kilép, nézelődik, visszaszól.
BÉLA
Nem fut. Lehet, hogy elpasszoltuk.
Géza feláll, kimegy az erkélyre, néznek lefelé.
BELLA
Folyton a Horváthné mellét nézi. Távcsöve is van. Ezzel szórakozik.
BELLA
Egész nap ezt várja. A Horváthné este futni szokott. Majdnem minden este, ő meg várja.
Csönd.
GÉZA
Arra is gondoltam, hogy csinálok egy fals centimétert. Amelyiken egy méter csak nyolcvan centi. Jön a vevő, én lemérem, nyerek rajta húsz százalékot. Na? Egész szép összeg. Százezer, öregem. Vannak hülye palik, bevehetik.
GÉZA
Nem érdekes. Á, úgyse érdekes.
Néznek lefelé.
BELLA
Már a kölyök is rajta röhög.
GIZI
Volt már neki magömlése?
BELLA
Folyton az van neki. Nem győzöm mosni.
BELLA
Egy hülye melák. Olyan, mint az apja.
Béla és Géza bejön a szobába, leülnek. Nézik a tévét. Géza meghúzza az üveget. – Télen természetesen minden kimenetelkor nagykabátot vesznek, és maguk mögött behajtják az ajtót.
BÉLA
Á, nem kell. Átveszi az üveget, ő is meghúzza.
Csönd, nézik a tévét.
BELLA
Addig tapizod, amíg megint be fog gyulladni.
BÉLA
Egyszer se gyulladt be. Ez már nem is fog. Felgyűri a nadrágszárát. Szépen gyógyul. Maga ért hozzá.
BÉLA
Kétszer kivetette, a marhák, más csontját ültették át, naná, hogy kivetette. Akkor innen vettek, a combomból. Feljebb akarja húzni a nadrágot, nem megy. Na mindegy. Ezt nem veti ki, ez az enyém. Ezt nem veti ki, igaz?
BELLA
Tűrd vissza a gatyádat. Mégiscsak.
BÉLA
Miért? Szakember. Biztos már sok ilyet látott.
GIZI
Látok én vért, gennyet, felfekvést, tályogot, mást se látok. És mit össze nem tudnak szarni! Elképesztő. Alig kapnak kaját, mégis folyton összeszarják magukat. Takarítónő, az nincs, a vécét is mi pumpáljuk, tele van vattával, hányadékkal, azt is nekünk kell, mindent.
GIZI
Mért, nem így van? – Maga volt kórházban, láthatta. Ezt csináljuk, bagóért. És akkor azt hiszik, gavallérok, ha odacsúsztatnak egy húszast a szaros kezükkel.
BÉLA
Nem tudom, velünk nagyon kedvesek voltak. Mosolyogtak, megkérdezték, hogy érezzük magunkat. Nagyon jó kórház volt. Főleg az utolsó. Kistévét is be lehetett vinni. Volt a kórteremben kettő, az egyik színes.
BELLA
Nem veszünk kistévét. Elég ez a nagy.
BÉLA
Ezt most mért mondod? Én nem azért mondtam!
GIZI
Tévézni, azt nálunk is lehet. Bámulják a tévét, és összeszarják az ágyat.
Csönd.
BELLA
Béla felgyűrt nadrágjára néz. Most mi van, szellőzteted?
BÉLA
Jót tesz neki. Már alig látszik. Persze az igazi seb belül van. A csontban. Láttam röntgenen. Az egész testemről csináltak egy csomó felvételt.
GIZI
Nem jó a sok röntgen. Árt.
GIZI
Nem kell hagyni. Veszélyes.
GÉZA
Semmi baja se történik.
GIZI
Te tudod, vagy én tudom? Tanultuk, hogy baj lesz belőle.
GÉZA
Marhaság. Minden ápolónő azt hiszi magáról, hogy orvos.
GÉZA
Semmi, öregem. Látod, hogy gyógyul! Na.
GIZI
Nahát, én tudok eseteket. Ott hagyják a palit egész nap az alagsorban, egyszerűen elfelejtik. Jó huzatos, mindjárt a proszektúra mellett.
GIZI
Olyan is van, hogy kinyírják a palit. Ilyen volt, hogy rossz vért kötöttek be neki. Annak is ez volt, csontritkulás. Besárgult, nézi a docens, nem baj, mondja. Jöttek is a tepsivel. Ez így megy.
GÉZA
Mért, őneki semmi baja se lett.
GIZI
Tiszta véletlen. Kap egy csomó röntgent, kész.
GIZI
Még szép, hogy fáradt vagyok! Fáradt se legyek? Folyton éjszakázom, hosszúzom, még fáradt se legyek? Akinek nincs kölyke, éjszakázzon. Most mit mondjak? Éjszakázom.
GÉZA
Ki tehet róla, hogy nincs gyerekünk?
GIZI
Na, még az hiányozna. Egy gyerek. Na, még csak azt. Mosni a pelenkát. Virrasztani, mert bömböl. Egy csomó pénzt kidobni. Aztán felnő, bömbölteti a magnót, kitúr a lakásból, mehetünk a szemétdombra. Még csak az kéne. Így is eleget visítoznak itt a lépcsőházban.
Csönd. Nézik a tévét.
BELLA
Hát, nehéz. Sose mehetünk sehova, mindig a gyerekre kell vigyázni.
BÉLA
Mért, most sincs itthon.
BELLA
Ők szabadok. Járhatnak moziba. Minden.
BÉLA
Mi is mehetnénk. Mondtam is, hogy menjünk. Te nem akartál.
BELLA
Én már az idejét se tudom, mikor mentünk valahova.
BÉLA
Pont ma este mondtam, hogy menjünk.
BELLA
Hova mentünk volna?
Csönd.
Mire jön a HÉV meg a busz, már jöhetünk vissza.
Csönd.
BÉLA
Egyszer az életben jöttünk volna taxival.
GÉZA
Vegyetek valami használt kocsit.
GIZI
Az egy átok, a kocsi. Mindig rossz.
GÉZA
A szerelő is megmondta: úgy jó a Trabant, ha szar. Nevet.
GIZI
Csak a pénzt zabálja. Alig megyünk vele, így is havi kétezer. Biztosítás, Casco, miazisten, zabálja a benzint, és mindig valamit ki kell cserélni, mert lerobban.
GÉZA
Ez ilyen. Akkor is megéri.
GIZI
Mást se csinálsz, mint pucolod. – Mást se csinál, mint pucolja. – Éjjel-nappal. Ilyen tisztító, olyan szivacs, nem is megyünk vele. Aztán ha kéne, persze hogy nem lehet menni, nincs ablaktörlő.
GÉZA
Mit csináljak, ha lelopják! Én lopom le?
GIZI
Más meg tudja bütykölni, te folyton mászkálsz a szerelőhöz.
GÉZA
Mert annak van alkatrésze! Én lejárom a lábamat, akkor se kapok! Én is meg tudnám csinálni!
GIZI
Mert te olyan ügyes vagy.
Csönd.
GÉZA
Akkor is jó dolog, na. Szabadon mozoghatunk. A szabadság, az jó. Minden évben utazunk, nem? Voltunk Pozsonyban, Prágában, és voltunk kétszer Jugóban.
GIZI
Oda nem is kocsival mentünk!
GÉZA
Hoztam egy rádiót beépített kazettával meg vekkerrel, kvarc, kint is feketén vettem, különben állati drága, itthon elpasszoltam a duplájáért, bejött az útiköltség.
BÉLA
Emlékszem, mutattad.
GÉZA
Ja tényleg. Marha jó rádió volt. Digitális vekker, minden.
Csönd, nézik a tévét.
BELLA
Még csak az hiányozna nekünk egy ilyen rádió. Azzal mennél a vécére is. Csinálnál belőle hajszárítót, amelyik világítani is tud.
Csönd. Nézik a tévét. Vízzubogás kezdődik, nem akar elmúlni.
BÉLA
Na basszák meg! Megint elszarták a vécét! A Veresék. Folyton ez van.
Feláll, letűri a nadrágját, kimegy a kamrába, seprűt vesz elő, addigra Bella is kimegy az előszobába.
BELLA
Ne! Ne csináld, levered a tapétád.
BÉLA
De az istenit; megint nem fogunk aludni éjjel!
BELLA
De ne, nincs értelme!
BÉLA
Akkor felmegyek, és kipofozom a vécéjéből.
BELLA
Ne, tedd le a seprűt, add ide!
Géza kijön az előszobába.
GÉZA
Mi az, mész megverni?
BÉLA
Nem, csak felkopogok, amilyen süketek, ők nem is hallják, a Veres bemegy a szobába, ott ő nem hallja, csak mi lent.
BELLA
Nézze meg, milyen a tapéta ott fönt! Folyton döfködi a seprűvel, pedig ettől sose lett jó a vécéjük!
Bella elveszi a seprűt, beviszi a kamrába, becsukja a kamraajtót, visszamegy a szobába. A víz zúg. Bella leül, nézi a tévét, Béla és Géza az előszobában áll nézik a mennyezetet.
BÉLA
Nem ettől szokott, ez nem a fűtővíz, ez semmi, lemegy a csövön, csak a zaj.
Néznek fölfelé.
BÉLA
Napokig megy. Az egy állat, a Veres. Ötpercenként járnak vécére. Mert zabálnak. Tudod, mit zabálnak? Bifszteket, velős csontot, borjút, mindent! Idejön a szaga a szellőzőn. Naná, hogy fosnak tőle. Írógépet is püföl, éjjel kettőkor jön rá. Azt is jobban hallani itt, mint nála.
BÉLA
Nem, azok csak a tévét. Mindegy, egyszer agyonverem. Hallod? Hallod ezt? Most még nem vagyok elég részeg, de ha egyszer az leszek, fölmegyek és agyonverem. Rohadt szemét.
GÉZA
Jól van, nem kell mindjárt.
BÉLA
Nem kell mindjárt. Jött egyszer is havat lapátolni? Jött? Láttad a pofáját? Jött ásni, amikor mindenki? Soha!
GÉZA
Jól van, gyere, menjünk be.
BÉLA
Mert neki mi prolik vagyunk. Mert neki egyeteme van. És leszar minket.
GÉZA
Nekem is van diplomám.
BÉLA
Az más, te egy hülye mérnök vagy, csórikám. De ez a szemét, az isten tudja, miből él. Veri az írógépet, és Zsigulija van. Mi? Neked mid van? Egy szar Trabantod!
GÉZA
Jól van, na, gyere, igyunk egyet.
BÉLA
A rohadt szemét. Hallod? Hallod? A seggét nem tudja rendesen kitörölni, de azért megvan neki mindene. Egész nap otthon döglik, nem kell neki bélyegeznie, csak püföli a szar írógépet. De nem baj, ha egyszer lesz itt valami, én fölmegyek becsöngetek, és kitekerem a nyakát! Érted? Nagyot fog nézni!
Géza betuszkolja a szobába Bélát, Béla leül székbe, Géza nyújtja az üveget.
BÉLA
Nem kell. Eltolja az üveget, ül maga elé meredve.
Csönd. A víz zúg, aztán hirtelen abbamarad. Csönd.
Béla komoran hallgat.
GÉZA
Biztos az úszó akadt ki. Az nekünk is mindig kiakad. Finoman kell meghúzni, úgyis akkor kezd jönni a víz, amikor visszaengedi az ember.
BÉLA
A rohadt szemét. Az ilyenek miatt van az egész.
BELLA
Hagyd már abba! Nem folyik a víz, nem hallod?
BÉLA
Tudom én. Azért, mert befogom a számat, azért még tudom. Tudok én mindent.
BELLA
Nem kellett volna innod.
BÉLA
Tudtam. Azt is tudom. Mindent tudok.
BÉLA
Mit nem kell? Mi? Most mit nem kell?
BELLA
Hallgass már, nem hallom a tévét!
Csönd, nézik a tévét, Béla komoran bámul maga elé.
BÉLA
Ez a hülye műsor, ez is miatta van. Ezek miatt.
GIZI
Biztos nem fáj a lába, ha ilyenért képes dühöngeni.
GÉZA
Így van. Ez jó jel. Gyere, öregem. Igyál.
Béla meghúzza az üveget, csönd.
BELLA
Ne, még nem kell, ezt nézzék végig.
BELLA
Ugyan, még itt a kompót.
GIZI
Mi úgyis csak úgy átugrottunk.
GÉZA
Gondoltuk, benézünk, tíz percre. Géza feláll. Majd gyertek fel.
BELLA
Persze, fölmegyünk.
Gizi feláll.
GIZI
Nagy már a srác, elvan egyedül.
GÉZA
Na, öreg, még van egy kicsi az üvegben.
GÉZA
Minek? Van még fent.
Géza és Gizi Bella kíséretében kimegy az előszobába. Béla is feláll, utánuk megy.
GIZI
Tényleg szörnyű, hogy minden áthallatszik. Úgyis alig alszom, és akkor a mindenféle zaj. Hiába a füldugó, szagok is vannak.
GÉZA
Nálunk a szellőző zúg. Az rosszabb, mint a vécé.
GIZI
Az borzasztó. Az egy olyan rezgő vinnyogás. És nem lehet lelőni.
GÉZA
Mert nincs lichthóf. Ez a baj. Régen tudták, mit miért csinálnak.
BÉLA
Felmegyünk.
Bella kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót, Gizi és Géza kimegy. Géza megnyomja a gombot, a lépcsőházban felgyullad a villany.
Szervusz. Csókolom.
Bella becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot. Csönd. Géza és Gizi felmegy a lépcsőn, eltűnnek, a villany még ég.
BELLA
Még csak ez kellett.
BÉLA
Miért? Mit csináltam? Mondd meg, mit csináltam!
BELLA
Neked mindegy, ki van itt, te csak piálsz, aztán nézhetem.
BÉLA
Semmi rosszat nem tettem! Az isten verje meg, hát mit tettem én?
Béla bemegy a szobába, leveti magát a székre, nézi a tévét. Bella bemegy tálcára rakja a tányérokat, a befőttet, mindent, Béla nem mozdul. Bella kiviszi a tálcát a konyhába, az edényéket berakja a mosogatóba, a befőttesüvegeket berakja a kamrába. Megnyitja a vízcsapot, mosogat.
BÉLA
Bentről. Hagyd a fenébe, majd segítek, csak ezt végignézem.
Bella nem szól, mosogat. Béla kisvártatva feláll, kimegy a konyhába.
Mondom, hogy hagyd a fenébe, majd én.
A lépcsőházban kialszik a villany.
BÉLA
Megint kezded? Mi? Hát már megint kezded?
Béla bemegy a szobába, bevágja az ajtót. Bella mosogat, Béla áll, nézi a tévét, kimegy az erkélyre, lefelé nézelődik. Csönd. Bella a tányérokat a csöpögtetőbe teszi. Megtörli a kezét, bemegy a szobába, felveszi az üveget, kiviszi a kamrába. Visszamegy a szobába.
BELLA
Gyere be, megfázol.
BÉLA
De nagyon fontos neked az egészségem.
Bella észreveszi a hamutartót, kiviszi a konyhába, kinyitja a mosogató alatti szekrényt, kiveszi a szemétkosarat, beleönti a hamut.
BELLA
Levihetnéd a szemetet!
Bella visszateszi a szemétkosarat, rácsukja az ajtót, bemegy a szobába.
BELLA
Levihetnéd a szemetet.
BÉLA
Pont most?
Bella felnyitja az ágyat, kiveszi az ágyneműtartóból az ágyneműt, a székekre rakja, visszacsukja az ágyneműtartót, felteszi a lepedőt. Béla bejön az erkélyről.
Hülye ez a csaj. Árt a röntgen! Miért? Mit kaptam tőle? Rákot? Az már kijött volna. Hülye csaj. Pofázik összevissza.
Csönd, Bella ágyaz.
Jó, hogy tőlünk van kilátás. Ők a szemközti házra látnak. A mienk jobb.
Csönd, Bella ágyaz.
És nekünk nem is került annyiba. Az övék öröklakás. Nekik sokkal többe került.
Bella felegyenesedik.
BELLA
Hajlandó vagy levinni a szemetet?
BÉLA
Mért pont most?!
Bella kimegy a konyhába, kiveszi a szemétkosarat, kiviszi az előszobába, leteszi az ajtó elé. Béla kimegy az előszobába.
Megmondtam, hogy leviszem! A kurva életbe!
BELLA
Ne káromkodj! Nem bírom, ha káromkodsz! Nem bírom!
Bella berohan a szobába, bevágja az ajtót. Béla a fogait csikorgatja, nézi a szemétvödröt, aztán fogja és visszateszi a mosogató alá, bevágja a szekrényajtót. Csönd. Bella kinyitja a szekrényt, és kiveszi a hálóingét, becsukja a szekrényt, a lépcsőházban kigyullad a villany. Béla leül a konyhában. Bella leveszi a pulóverét, a székre teszi összehajtva. Lerúgja a papucsát, leveszi a zokniját, megszagolja, kis tűnődés után kisimítva a székre teszi. A tévére néz, leül a székre, nézi a tévét. A lépcsőházban jön fölfelé Zsolti, a fülén nagy füllhallgató, a magnós rádióra van kapcsolva. Megtörli a lábát, becsönget.
Béla kimegy az előszobába, kinyitja a kisablakot, becsukja, kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
BÉLA
Mért nem viszel kulcsot?
Belép Béla mellett az előszobába.
BÉLA
Azt kérdeztem, mért nem viszel kulcsot!
Zsolti nem hallja, a zene ritmusára bemegy a kisszobába, felgyújtja a villanyt, leül, a rádiót az asztalra teszi, bámul maga elé, hallgatja a zenét. Béla kétszer ráfordítja a kulcsot, bemegy a kisszobába.
BÉLA
Üvölt. Kérdeztem valamit!
ZSOLTI
Rémülten feléje, fordul. Mi van?
BÉLA
Veszed le a füledről! Veszed le azonnal!
Zsolti leveszi a fejéről a fülhallgatót, hülyén bámul. Bella kijön a szobából, benéz a kisszobába.
BELLA
Ne ordítozz a gyerekkel, hallod?
BÉLA
Ez a rohadt rádió, mindig ezt hallgatja!
BELLA
Hadd hallgassa. Te vetted neki.
BÉLA
Éjjel-nappal a fülén ez a vacak!
BÉLA
Te ne szólj bele! Mit pofázol bele?
BELLA
Nem tűröm, hogy ordibálj a gyerekkel!
Kis csönd. A lépcsőházban kialszik a villany.
Béla kimegy a konyhába, benyit a kamrába, kiveszi az üveget, meghúzza, leül.
BELLA
Te pedig ne feleselj apáddal, megértetted?
Csönd.
BELLA
Veszed le a cipődet azonnal?
Zsolti lassan lehajol.
BELLA
Na, igyekezz, igyekezz, mert kapsz két akkora frászt, hogy attól koldulsz.
Bella kimegy a kisszobából, bemegy a szobába, kézbe veszi a hálóinget, nézi, a szekrény egyik fiókjából kiveszi a varrókészletet, leül az ágyra, befűzi a tűbe a cérnát, stoppolni kezd. Zsolti kifűzi a cipőit, leveszi őket, visszateszi a fejére a füllhallgatót, az orrát túrja, csönd. Béla feláll kimegy a konyhából, megáll a kisszoba ajtajában.
BÉLA
Jól van, na. Nincs semmi.
Csönd. Zsolti felnéz, bambán nézi.
Mi a francot hallgatsz folyton?
BÉLA
Kérdőn mutat a saját fülére. Mit hallgatsz?
Zsolti megérti, bólint, a fülhallgatóról átkapcsol a rádióra, megszólal a Bizottság „Szerelem” című száma. Zsolti leállítja, leveszi a fülhallgatót, visszatekeri a szalagot, a szám elejére áll.
Zsolti bekapcsolja a magnót, nagy hangerőre állítja. Megszólal a szám. Béla hallgatja, egyre vörösebb lesz a feje. Hirtelen Zsoltihoz lép, felrángatja a székről, leken neki két pofont. Zsolti bömböl. Bella levágja a hálóinget, kirohan.
BÉLA
Rohadt buzeránsok! Ezek a szemét buzeránsok! Felkapja a rádiót, kikapcsolja, toporzékol.
Buzi banda! Szemét buzik!
Bella kikapja Béla kezéből a rádiót, leteszi az asztal végébe Zsolti bömböl.
Ha még egyszer! Ha csak még egyszer!
Béla berohan a szobába, ledobja magát az ágyra. Csönd. Bella kimegy a kisszobából. Zsolti az ágyra fekszik, hüppög. Bella kimegy a konyhába, leoltja a villanyt. Az előszobában is leoltja a villanyt. Bemegy a szobába.
BELLA
Ne feküdj az ágyra ruhában!
Béla felül, ül, aztán lerúgja a papucsát, leveszi a zokniját, feláll, a zoknit egy székre teszi, leveszi a kötött mellényét, összehajtja, a székre teszi. Az ablakhoz megy, kibámul.
BÉLA
Hozzá se nyúltam.
Bella keresi a vekkert, megtalálja a tévé tetején. Beállítja, felhúzza.
Kurva nagy a hold, figyeled?
Bella leül, folytatja a hálóing stoppolását. Béla visszafordul az ablakból.
Mit csinál most?
BELLA
Hagyd békén.
Béla kifele indul.
Most hova mész?
BÉLA
Hugyozni.
Béla kimegy az előszobába, felgyújtja a villanyt, kinyitja a vécéajtót, becsukja maga után. Bella stoppol. Vízöblítés, Béla kijön, becsukja maga mögött a vécéajtót. Megy a szoba felé, megáll a kisszoba ajtajában. Benéz. Zsolti az ágyon fekszik. Csönd.
Alszol?
Csönd. Béla felgyújtja a kisszobában a villanyt.
Jól van, na, nincs harag. Mi? Nincs harag. Hallod?
Csönd, Béla beljebb megy.
Ha lesz pénzünk, kapsz egy, mondjuk, egy sztereó lemezjátszót. Na?
Csönd, Zsolti elfordul a faltól, kinyitja a szemét, hunyorog.
De csak ha viselkedsz. Érted?
Csönd.
Na. Béla kimegy, becsukja maga után a kisszoba ajtaját, bemegy a szobába.
Nincs semmi baja. Már nem sír.
BELLA
Udvaroltál neki, mi?
BELLA
Így nem lehet. Ez így nem megy.
A tévé elé lép, nézi. A lépcsőházban kigyullad a villany.
BELLA
Holnap későn jövök. Vegyél kaját. Tudsz járni.
BELLA
Mindjárt felírom.
A lépcsőházban jön le a lépcsőn Géza, az ajtó elé lép, becsönget.
Ki az isten?
Béla belebújik a papucsba, kimegy az előszobába. Zsolti kinyitja a kisszoba ajtaját, kinéz. Béla kinyitja az ajtón a kisablakot.
Béla kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
GÉZA
Arra gondoltunk, feljöhetnétek.
GÉZA
Van még pia. Nincs olyan késő. Mi úgyis nézzük a tévét.
GÉZA
Nincs késő. Na? Szólj az asszonynak.
BÉLA
Éppen le akart feküdni.
Béla előremegy, Géza utána, Béla belép a szobába, Bella felnéz.
BÉLA
Felmehetnénk még egy kicsit.
Géza belép a szobába.
GÉZA
Nincs meg késő. Na? Jöjjenek fel. Fél óra.
Zsolti visszafekszik az ágyra.
BÉLA
Hát, menjünk. Én úgyse tudok elaludni.
GÉZA
Na, akkor megyek, megmondom az asszonynak, hogy jönnek. Bélához. Nem kell felöltözni. Gyertek így, ahogy vagytok.
A lépcsőn jön lefelé Gizi, leér, becsönget.
Ez ő lesz. Azt hiszi, ittragadok. Jön ellenőrizni. Hátha nem is ide jöttem. Papucsban.
Béla kimegy, kétszer elfordítja a kulcsot, kinyitja az ajtót.
BÉLA
Persze. Mindjárt megyünk.
GIZI
Van nálunk is minden, tévé, melegszendvics, minden.
GIZI
Csak be kell dobni a sütőbe.
Gizi bemegy az előszobába, megáll a kisszobánál.
GIZI
Szervusz. Már itthon vagy?
Géza kijön az előszobába.
BÉLA
Így fekve nem is látni. Állj fel, fiam.
GIZI
Nem kell, így is látni.
BÉLA
Azért csak álljon fel. Kelj fel, fiam, köszönj szépen.
Zsolti feltápászkodik.
Bella kijön a hálóinggel a kezében.
GIZI
Szép nagy gyerek. Egy férfi.
BELLA
El is tekereg folyton.
ZSOLTI
Mért, még nincs is kilenc.
BELLA
Folyton visszabeszél és koncertre jár. Túl jó dolga van neki.
ZSOLTI
Nem is koncerten voltam.
GIZI
Nem is koncerten volt.
GIZI
Hanem hol voltál? A lányoknál, mi? Ilyen szép, erős férfi biztos a lányokhoz jár.
BÉLA
Felelj, fiam, ha kérdeznek.
Csönd.
GIZI
Egy dacos férfi. Hát, hogy megnőtt! Nem is igaz.
BÉLA
Hol voltál, ha szabad érdeklődnöm? Ha nem koncerten voltál?
ZSOLTI
Hát vezetőképzőn. Anyunak mondtam, amikor elmentem.
BELLA
Nekem te nem mondtál semmit. Mi az, hogy vezetőképző?
Csönd.
ZSOLTI
Én megléptem, ők még szövegelnek.
GIZI
Na és mit szövegelnek?
Csönd.
ZSOLTI
Hát, nem tudom, csak úgy szövegelnek.
BELLA
Soha semmit nem lehet kihúzni belőle.
GIZI
Nagyon helyes. Csak legyen dacos. Nagyon helyes.
GÉZA
Menjünk, jó? – Jöttök, ugye?
Géza az ajtóhoz megy.
Géza és Gizi kimegy a lépcsőházba, Géza megnyomja az automata kapcsoló gombját, becsukja maga mögött az ajtót, felmennek a lépcsőn. Béla bemegy a szobába, felhúzza a zokniját, belebújik a papucsba, felveszi a kötött szvettert. Zsolti visszafekszik az ágyra. Bella bemegy a szobába, leteszi a hálóinget, a vekkerre néz.
BÉLA
Nem lehet őket megsérteni.
Bella felveszi a székről a pulóverét, felhúzza, felveszi a zokniját.
BELLA
De ne sokáig. És ne légy megsértve, ha felállok. Nekem muszáj felkelnem.
BÉLA
Nekem is muszáj volt. Korábban, mint neked.
Bella a szekrényhez lép, kinyitja, kutat benne.
Bella kivesz két-három szoknyát, lefekteti őket az ágyra, válogat.
Bella kiválaszt egyet, leveszi a szoknyáját, összehajtja, a székre fekteti, felveszi a szoknyát, lekapcsolja, teljesen kinyitja a szekrény ajtaját, belülről tükör van, nézi magát.
BÉLA
Mondtam, hogy nem kell.
Bella leveszi a szoknyát, felvesz az ágyról egy másikat, azt veszi fel, bekapcsolja. Béla toporog, közbe nézi a tévét. Bella nézi magát a tükörben. Béla felveszi a mankót, kimegy vele az előszobába, benéz a kisszobába.
BÉLA
Mi most felugrunk anyáddal. Ne csinálj koszt, érted?
Zsolti fekszik, nem felel, Bella eloltja a szobában villanyt, kijön az előszobába, becsukja az ajtót, bemegy a konyhába, a kamrából kivesz egy üveg befőttet.
Béla kimegy az ajtón, a lépcsőházban megnyomja az automata kapcsoló gombját, felgyullad a lépcsőházi villany. Bella eloltja a villanyt az előszobában, kimegy a lépcsőházba. Béla becsukja az ajtót, kétszer ráfordítja a kulcsot, zsebre teszi. Felmennek a lépcsőn, Béla mankóval, eltűnnek. Zsolti felül, hallgatózik. Feláll, kimegy az előszobába, bemegy a szobába, felgyújtja a villanyt, a tévéhez lép, nézi, kikapcsolja. Hallgatózik, a tévé hangja tompán, de érthetően áthallatszik. Zsolti eloltja a szobában a villanyt, becsukja maga mögött a szobaajtót, bemegy a kisszobába, bekapcsolja a rádiót, tekeri rajta a kazettás magnót. Megáll, kipróbálja, megint tekeri, egy szám elejére áll. A lépcsőházban kialszik a villany. Zsolti lefekszik az ágyra, ölében a rádió. Feláll, leoltja a kisszobában a villanyt, visszafekszik, beindítja a magnót. A magnó nagyon hangosan a Bizottság „Szerelem” című vokális számát játssza.
Csirkefej
Színhely: külvárosi belső udvar. Szemben balra hosszú kocsibehajtó, annak mélyén ajtó. A kocsibehajtótól jobbra Vénasszony lakásajtaja. Jobbra garázs, elöl Apa lakásajtaja. Balra Nő lakásajtaja, balra elöl Tanár lakásajtaja. A közepén poroló.
Délután. A porolón akasztott macska lóg. A kocsibehajtó mélyéről jön Vénasszony, kezében szatyor, vér csöpög belőle.
VÉNASSZONY
Cicamica, cicamica, macskuszka, kssz, kssz! Gyere szépen, kssz, kssz! Lakásajtaja előtt leteszi a földre a szatyrot, táskájából kulcsot keres. Macskuszka, macskuszka, merre tekeregtél? Kinyitja az ajtót, visszafordul. Gyere szépen, meghoztam a macskakaját! Beviszi a szatyrot, kis szünet, kijön. Felolvadt a csirkefej – nem volt rendesen mélyhűtve – de még nem rohadt, macskuszka, megszagoltam, és nem zöld még – most legalább tíz napig nem kell a gazdinak elmenni – Kis csönd. Ha tudnád, mekkora sor állt – majdnem nem is jutott – de éppen jutott még – imádkoztam végig, hogy jusson még – nagyon vitték, ilyen nagy zsákokban volt a csirkefej – húsz kilót is vittek – aszittem, nem fog jutni – de jutott. Szerencsénk van, macskuszka, tudod? Csak ez a hosszú út – és közben felolvad, folyik a vér – ez a hosszú út – pedig két nejlonba tettem – nézik a villamoson, folyik a vér – Na gyere szépen, adok belőle, ebből a frissből – aztán nekiállok, széttrancsírozom – berakom a mélyhűtőbe – hogy legyen neked finom csirkefejed – nincs is ilyen dolga senkinek, meg se érdemled – cicamica, kssz, kssz!
Elindul az udvarban, keresi a macskát.
Nem is ettél reggel – hol a francba tekeregsz – biztos éhes vagy már – most az egészet beraktam a mosogatóba – adok belőle – aztán szétverem a baltával – mert belül fagyott – berakom a mélyhűtőbe – lesz finom macskapapi – elég lesz két hétre – de tizenkét napra biztos – legalább tizenkét napra – jó dolga van a kis szőrállatnak – hova lettél, cicamica?
Meglátja a porolón a macskát, csönd, artikulálatlanul felüvölt, áll, remegni kezd, odalép, remegő kézzel megfogja a madzagot, rángatja, letépi, ölbe kapja a döglött macskát, berohan, még üvölt, majd elhal hangja, csönd.
A kocsibehajtóból jön Srác és Haver. Srác Apa ajtajához megy, lenyomja a kilincset, rángatja, az ajtó nem nyílik.
HAVER
Nincs itthon, mi?
Srác dörömböl, csönd.
Nincs itt senki, mi?
SRÁC
Mér nincs itthon? Bazmeg. Mér nem jön?
SRÁC
De mér nincs itthon? Hazajövök, akkor mér nincs itthon? Dörömböl, rugdossa az ajtót.
SRÁC
Honnan lenne? Mi? Hülye.
SRÁC
Mert nem adtak. Csába.
HAVER
Nekem adott a fater.
SRÁC
Jó van, bazmeg, neked adott. Leszarom, bazmeg.
HAVER
Mér nem adott neked a faterod.
SRÁC
Csába. Kussoljá má, bazmeg.
HAVER
Na jó, akkor menjünk.
HAVER
Most itt fogsz maj szobrozni, bazmeg?
SRÁC
Csába! Én elképzeltem! Hazaérek, itthon van, elképzeltem bent az egészet – jövök haza, és itt van Apu – egy csomószor láttam, bazmeg, és jó volt – kurva jó volt, bazmeg – elképzeltem, érted? Kimegyünk meccsre, sört iszunk, minden.
HAVER
Ma nincs is meccs, bazmeg.
SRÁC
Elképzeltem, bazmeg, érted?
HAVER
De ma sehol sincs meccs.
SRÁC
Leszarom, bazmeg. Én elképzeltem – egy csomószor – én mindenre emlékszek, bazmeg – mindenre – mér nincs itthon?!
SRÁC
Üljél le a seggedre, bazmeg. Menjél a francba.
HAVER
Most mi van? Most mi van? Mi a franc van?
SRÁC
Semmi, bazmeg. Hülye fasz.
HAVER
Mér, hát maj megjön.
SRÁC
Fogjad be a pofádat, hülye.
Kis csönd, Haver leül.
A többiek aludtak, bazmeg – én meg láttam, hogy jövök haza, és akkor má itt is voltam – és az volt, amit akartam – és ez volt – ez volt nekem külön – mindig tudtam ezt látni – ezt az udvart – horkolnak – nem lehet aludni – éjjel bejön az ügyeletes, hogy rejszol-e valaki –
Haver vihog.
Tilos rejszolni – de attól még van minden, bazmeg – mindig ég egy lámpa, hogy lásson az ügyeletes – ez nem mindenhol van – most nekem jó, alsó ágyon vagyok – nem süt a pofámba –
HAVER
Én fölső ágyra mennék, ha már.
HAVER
Az a jobb, szerintem, a fölső ágy.
SRÁC
Jó van, bazmeg, az jobb. Te tudod. Ágyazzál meg a fölső ágyon – lerugdalnak, ha az ágyukra állsz – én is lerúgom, aki az én ágyamra áll – ágyazzál meg két perc alatt – mer jön az ügyeletes, bazmeg, és ha nem elvágólag van, akkora frászt kapsz, hogy beszopod a protkót, bazmeg. Csak menjél a fölső ágyba.
Kis csönd.
De nem ám, hogy te választod, bazmeg. Hogy te mondd meg, mit akarsz. Úgy pofán vágnak, hogy kihányod a dobhártyádat, bazmeg. Nem úgy van. Ha elszakad, bazmeg, a cipőfűződ, hopp egy frász. Ebéd van, kilötykölöd a levest, hopp egy frász. És meglökik a könyöködet, bazmeg, amikor viszed a tálcát, meg a kanalat emeled – naná – és nem ám, hogy beköpöd őket, bazmeg, éjjel jön a pokróc, keresheted a vesédet reggelig.
SRÁC
Ellopják a reszelődet, bazmeg, bekenik zsírral – nem tudod ám, kicsoda – ők. Aztán te is kened, bazmeg, két hét múlva úgy kened, mint a kurva isten – és leokádják a ruhádat bazmeg – aztán te is holtpicsarészegen leokádod nekik – nem ám úgy van.
SRÁC
A reszelőt bazmeg. Micsodát! A töködet!
SRÁC
Az övékét. Ilyen egy hülyét. Az övékét.
SRÁC
Mindegy, bazmeg, kinézel egy gyöngébbet, és azt baszogatod – ez kell – akkor befogadnak. Mer ha nem – akkor kibasznak veled. Mer ha te nem olyan vagy – hát nézheted, bazmeg – nézheted.
HAVER
Az ott valami – mégis – valami, bazmeg – itt mi van? Ott mégis valami.
SRÁC
Mindent lehet nekik, bazmeg. Mindent. Melózunk a gyárba, feketén, mi lopjuk az anyagot, bütyköljük nekik, amit eladnak – ez van, mi visszük ki azt is – mer ha nem, kicsinálnak – a kurva anyjukat – és megy a szöveg – legyünk hálásak – van ám szöveg, bazmeg – egy nagy család, ők a miazisten – az izénk – hogy ők a szüleink, a nevelőink, minden – és örüljünk, hogy luk van a seggünkön, érted, bazmeg.
HAVER
Mér, mindenhol szövegelnek – nekünk is – ez megy.
SRÁC
És akkor nekem ez van – ez az udvar, bazmeg egy csomószor láttam – ilyen, csak nagyobb volt – nem tom – de nagyobb volt minden, magasabb – csak Apu lenne itthon!
HAVER
Mér, mit akarsz tőle, mér, hát írt?
SRÁC
Kussoljál, bazmeg, hülye.
HAVER
Mér, te mondtad, hogy nem is írt – te mondtad.
SRÁC
Szájon váglak, bazmeg, aztán összevarrhatod bazmeg.
HAVER
Mér, mit akarsz a faterodtól – asse tudja, hol vagy.
Srác hirtelen pofon vágja Havert, az az arcához kap, bambán néz.
HAVER
Most mér? Most mér?
SRÁC
Fogod má be.
Kis csönd.
Hülye. Örüljé, hogy ennyit kaptá, bazmeg – mit pofázol hülye. Ha benn lenné – akkor megtanulnád bazmeg – én még szóltam is –azok nem is szólnak bazmeg – piál a nevelő bazmeg – nem tudják kirúgni, mer kevés van – és nem ám hogy tudod, miér kapod – mert utál minden kölyköt – csak a lakásér van ott – mer adnak nekik lakást benn – és piál. Na. – Ez mi?
SRÁC
Garázsra mutat. Ez mi a franc?
HAVER
Hát garázs. Nem? Garázs.
SRÁC
Itt nem volt garázs! Ez itt nem volt!
SRÁC
Mér van itt garázs?! Pont itt? Mér van?!
Kis csönd.
HAVER
Jó van, most itt fogunk szobrozni, bazmeg? Menjünk már el. Menjünk ki. A térre.
SRÁC
Mér, ott mi van, bazmeg? Mi? Mi van ott?
HAVER
Hát semmi – ülünk – nézünk – én ott ülök, nézek – hátha jön valaki – szoktak jönni – te is jöttél most, nem? Nézem, ez olyan, mondom, majdnem olyan, bazmeg, jön közelebb, nézem, hát majdnem olyan. Mi? És örültem, bazmeg, mit kell pofozkodni, örültem bazmeg, hogy jössz. Hogy lesz akkor valami balhé. Végre lesz valami – sose szokott lenni semmi – csak ülök ott, nézek – mit kell akkor? Soha nem volt, hogy beköpjelek, soha – mér – volt?
HAVER
Mér, én emlékszek! Én mindenre emlékszek! Elvittek, itt maradtam bazmeg haver nélkül, asse tudtam, mér vittek el, és azóta semmi, jöttem, bazmeg, kérdeztem, senkise tudta, de attól én még emlékszek!
SRÁC
Rég volt bazmeg. Én azóta – ez a nyolcadik intézet bazmeg nekem azóta – a nyolcadik bazmeg – nekem már jöhetnek – tudok én mindent – jöhet nekem akárki bazmeg – nehéz engem átverni bazmeg. Engem már nehéz. Én rögtön látom, kinek kell pitizni – és nekem is pitiznek bazmeg rögtön, én már kiszúrom. Voltak bazmeg hülye nevelők, szeretik a kölköket, bazmeg, nyalnak-falnak, cöcögnek, bazmeg, együtt éreznek, aztán kihúzzák a lábukat bazmeg és nézheted. Én már nem dőlök be – az van, öregem – ami van, az van – hiába a nagy szöveg bazmeg – látom, még a keményebb nevelők is be vannak szarva, apukám, és nem mernek ám akármit akárkivel – hát velem se lehet már mindent bazmeg.
Kis csönd.
HAVER
Hol a macska, az a kurva macska?
HAVER
Lemászott bazmeg! Nevet. Leugrott bazmeg, mi? A macska! Mutatja az elszakított madzagot.
HAVER
Leszedte, mi? Nevet. Odavolt, mi? Bazmeg. Biztos odavolt. Kár, hogy nem láttuk. A kurva macska. Hogy kalimpált! Meg akart karmolni, a dög. Nevet. Rángott neki a négy lába. Hülye macska. Megnéztem volna, ahogy leszedi.
Srác az ajtóhoz megy, dörömböl.
Mi van, közben megjött a faterod, vagy mi az isten?
SRÁC
Mér nincs itt, a kurva életbe, egyszer jövök haza, mérnincs itt?!
HAVER
Gyere már bazmeg, maj visszajövünk.
SRÁC
Mér lehet velem mindent? Az isten bassza meg! Mér lehet velem mindent?!
HAVER
Na gyere már bazmeg.
A kocsibehajtótól jön Nő, mindkét kezében szatyrok.
Leteszi a szatyrokat, keresi a kulcsát, kinyitja mind a két zárt, Srác és Haver nézi.
NŐ
Visszafordul, Sráchoz. Mi az. Te vagy az?
Kis szünet.
Hazaengedtek?
NŐ
Mert őt se láttuk évek óta.
Kis szünet.
NŐ
És most már itt is maradsz?
SRÁC
Nem – ez csak három nap – nem tetszik tudni, Apu hol van?
NŐ
Nem.
Felveszi a szatyrokat.
Hogy megnőttél. Ragadnak rád a csajok, mi? Hát igen.
Nő bemegy, becsukja az ajtót, kis csönd.
Nézik az ajtót.
HAVER
A csöcsei, mi? Bazmeg.
SRÁC
Á, ez nem is jó nő. Ez?
HAVER
Azér elég jó. Mér, te nem vágnál be neki? Nem?
SRÁC
Hát akkor bazd meg, bazmeg. Köszönni se mersz neki, bazmeg.
HAVER
Mit köszönjek neki, bazmeg, sose köszöntem neki, nem is ismerem.
SRÁC
Itt mászkálsz évek óta, hogyhogy nem ismered, bazmeg.
HAVER
Mér köszönjek neki? Mi? Mér köszönjek? Le van szarva.
Kis csönd.
Menjünk má a francba, most minek itt – Itt nincsen semmi – maj visszajövünk – vagy menjé be hozzá és bazd meg – na gyere má bazmeg.
SRÁC
A kurva életbe hogy nincs itt – mér nem úgy van, ahogy kéne – soha semmi – a kurva életbe.
HAVER
Na gyere má bazmeg.
Mindketten el.
Kijön Vénasszony, sír. Tanár ajtajához megy, kopog.
TANÁR
Háziköntösben, papucsban kijön az ajtaján, megáll, nézi. Kezicsókolom.
Vénasszony hüppög.
VÉNASSZONY
Még meleg volt! Még meleg volt! – Ha csak tíz perccel hamarabb hazaérek – ha jön a villamos – Most én mihez kezdjek a napjaimmal?! Sír.
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Jövök haza, tanár úr – hozom neki a piacról – hozom neki a csirkefejet – fél órát álltam sorba – és nem jött a villamos – aszittem, már nekem nem jut – álltak sorba – és vártam – és kiolvadt a csirkefej – nézték – akkor hazaérek, hívom, szólítom, nem jön – aszittem, eltekergett pedig nem is evett reggel – és akkor meglátom – Zokog. ott lóg – felakasztották – a porolón – minek van itt ez a poroló – minek van itt – a kicsi, vékony nyakán – a nyakán – spárga a nyakán – tanár úr – a vékony, kis nyakán – Zokog.
TANÁR
Borzasztó.
Kis csönd.
De legalább szép élete volt.
Vénasszony felzokog.
Mindent meg tetszett érte tenni, ez a legfontosabb – Igen – Nehéz ilyenkor bármit is mondani – Nagyon szép cica volt, egészséges, kedves, csinos kis állat – én is igen kedveltem.
Vénasszony zokog.
Én szundítottam, hogy még az óra előtt kipihenjem magam – nagyon sajnálom, hogy ilyesmi – elítélem – de hát most már nincs mit tenni –
Vénasszony zokog.
De igen szép élete volt, ez a legfontosabb, egy macskának nem is lehetett volna szebb élete – mint neki volt –
VÉNASSZONY
Aljas – utolsó gyilkosok – mind –
TANÁR
Ne tessék haragudni, nekem fel kell készülnöm az órára – délelőtt öt órám volt – egyetlen lyukasórával – nagyon sajnálom –
Nő megjelenik az ajtóban, figyel.
VÉNASSZONY
Mennyit vártam – a csarnokban – az orvosnál – mennyit vártam, amikor beteg volt – fohászkodtam érte – amikor bent tartották, vittem neki csirkefejet – és ha nem volt – nem lehet mindig kapni – mer bedarálják – takarmánynak – amikor nem volt, májat vittem – marhamájat – mer disznómájat nem szabad – szereztem neki nyugati gyógyszert – amikor kellett – mer nekik ott bent nem volt – mennyit törődtem vele – szép fényes volt a szőre – vittem oltásra – és akkor megfogják – megfogják azt a kis állatot megfogják – azt az ártatlan kis állatot – és felhúzzák – a nyakába spárga – felhúzzák – biztos engem hívott – amikor – és én nem voltam – nem segíthettem rajta – mit gondolhatott akkor – mit gondolhatott – Zokog.
TANÁR
Hát ha nem tetszett itthon lenni – el tetszett menni – éppen neki tetszett vásárolni –
VÉNASSZONY
Pedig még reggel is – eszembe jutott – még lett volna neki két napra – nem kellett volna – éreztem valami hang mondta, hogy van még neki két napra – hogy ne ma – akkor most is élne – de én nem hallgattam – a hangra –
NŐ
Megdöglött a macskája?
NŐ
És mi volt, felakasztották?
TANÁR
Úgy látszik. – Elnézést, hogy én csak így –
Vénasszony zokog, harákol.
Még rosszul lesz.
TANÁR
Hát valahova – a porolóra – Elnézést, még nem vagyok felöltözve. Vénasszonyhoz. Hozok valami nyugtatót – tetszik engem hallani?
TANÁR
Vénasszonyhoz. Tessék rám figyelni – Ez így nem lesz jó, ki tetszik fulladni – ez megviseli a szívet – nem szabad ennyire –
NŐ
Hát ő – hazaengedték – az előbb találkoztam vele, jöttem haza – fél órát álltam sorba a közértben – fel voltam pakolva – jövök be – egy nagydarab srác – hát ő az –
TANÁR
Tessék szíves lenni megnyugodni egy kicsit. – Hoznék valami nyugtatót, ha meg tetszik engedni –
NŐ
Erre a porolóra? Ide? Ez volt?
TANÁR
Vénasszonyhoz. Kérem szépen, tessék rám figyelni –
VÉNASSZONY
Mocskos banda – utolsó gyilkosok – az egész fajtájuk –
NŐ
Biztos ő volt – jövök haza – fel voltam pakolva – egyszerre látom, hogy itt őgyelegnek – ő meg a haverja – fel se ismertem, de aztán eszembe jutott, hogy mióta nem láttam nem is tudom, mióta – jó régen – nagyon megnőtt, de azért ő volt – amikor nyitottam az ajtót, akkor jutott eszembe, hogy kerül ide – amikor intézetbe van – biztos megszökött.
TANÁR
Itt folyton mászkálnak, mindenféle idegenek.
NŐ
Nem tudom, nem mászkál itt senki.
TANÁR
Itt mindenféle férfiak szoktak mászkálni.
NŐ
Nem tudom, én nem szoktam látni senkit.
VÉNASSZONY
Egy védtelen kis állatot – egy kis állatot – hogy lehet ilyet – ezek így születtek – nem is emberek –
TANÁR
Kérem szépen, ne tessék így beszélni, nem szabad, hogy ilyen indulatok támadjanak az emberben, az teljességgel helytelen.
VÉNASSZONY
Nekem maga nem mondja meg, micsináljak!
TANÁR
Bocsánatot kérek, talán nem –
VÉNASSZONY
Nekem maga nem mondja meg, hiába tanult ember, mégse mondja meg! Maga nem fogja nekem megmondani, hogy én mit érezzek!
TANÁR
Kérem, én távolról sem erről – Én csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy gyilkosnak nevezni – mindenkit – egy macska miatt – bár igen kedves állat volt – az mégsem helyénvaló.
VÉNASSZONY
Meggyilkolni egy védtelen kis állatot – azt lehet?! Az egyetlen lény volt – az egyetlen – Zokog.
NŐ
Nem kell bántani. Minek bántja?!
TANÁR
Én nem bántom. A macskát se bántottam, kérem. Igen kedves állat volt. És igen sajnálatos, hogy – nagyon sajnálom, de mégis –
Vénasszony zokog.
NŐ
Maga látta? Lógott? Fel volt akasztva?
TANÁR
Nem láttam, kérem.
Vénasszony zokog.
Nagyon sajnálom, én, úgy látszik, nem tehetek semmit – Ha nyugtató kell neki, tessék szíves lenni szólni – nekem föl kell készülnöm az órára. Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.
VÉNASSZONY
Ez is itt – csak azt tudja mondani, hogy nem kell – mit nem kell? Nem kell! Lett volna az övé – most micsinálna? Micsinálna?
NŐ
Én nem is merek sötétedés után hazajönni – de hogy jöjjek én folyton taxin? – Hol keresek én annyit? – Cipelem haza a munkát, de annyit nem lehet keresni – borzasztó alakok mászkálnak –
VÉNASSZONY
Mit pofázik bele? Mindenbe belepofáznak. Mer egy tanult ember? Attól még nem kell belepofázni!
NŐ
Az ember mást se csinál, csak fél –
VÉNASSZONY
Mi az, hogy nyugtató – állok sorba a csarnokba – piacon – tülekednek, lökdösődnek – én is ott állok, hogy hozzak neki valamit – erre megjövök, itt lóg felakasztva, és akkor még én vegyek be nyugtatót! Semmi részvét nincs az emberekben! Semmi!
NŐ
A nyakánál volt felkötve? És úgy lógott?
NŐ
A macska. A cicus. Fel volt kötve?
Vénasszony sír.
Most hol van? Ott van bent? Bent van?
Vénasszony mutatja, zokog.
Rondán néz ki? – a szeme – ki van neki guvadva?
Vénasszony zokog.
Tessék elásni. Minél gyorsabban. Nem jó, hogy ott van – elkezd rohadni – el kell ásni.
VÉNASSZONY
Annyira jó cica volt – lehetett vele –beszélgetni lehetett – ha inni akart, bemászott a kádba – nem is mászott bele, csak elindult arra – a kád felé – és akkor már tudta, hogy én ebből tudom – és először megköszönte az ételt – ha éhes volt, akkor is – odajött, dörgölődzött – és csak aztán esett neki – akkor is, ha nagyon éhes volt – és hogy meg tudott sértődni – ült a falnak fordulva – akár fél napig is – és nem állt velem szóba akkor – és hálás tudott lenni – hálás – ahogy senki – annyi évig éltünk együtt – tizenkét évig – tizenkét évig – és ebből kilencet csak ővele – kilencet – odamászott az ágyba – oda a lábamhoz – befészkelte magát – és aludt – és olyan, olyan – olyan bizalom volt benne – igen, bizalom – ha mélyen aludt, a hátára feküdt – az egyik kezével eltakarta a szemét – mint egy gyerek – ott feküdt védtelenül, mer tudta, hogy bennem meg lehet bízni – soha nem bántottam – soha senki – egy ilyen kis állatot – és erre most – és erre most –
Sír. Csönd.
NŐ
Igen – jó, hogy a néninek volt macskája – talán egy macska – az jó.
Csönd. A kocsibejáróból jön Apa.
Az ajtajához megy, keresi a kulcsát.
NŐ
Nézze meg, micsinált a kölke, nézze meg!
NŐ
Teljesen ki van borulva, nézze meg!
Apa a Vénasszonyra néz, bámul.
A maga hülye kölke! A magáé! Arról beszélek!
NŐ
Felakasztotta a macskáját! Ide, a porolóra! Felkötötte! A fia, igen, a fia! Még jó, hogy csak egy macskát! Még jó!
APA
Hol van macska? Mit akar? Hol a fiam? Mi? Mit akar? Már megint mit akarnak? Mi az istent akarnak már megint?
NŐ
Hát én nem is csodálom. Én nem csodálom. Persze hogy ez lett a kölkéből, egy szadista állat, az lett.
APA
Most mi kell? Mi az isten kell? A kurva isten haragja kell? Hol a fiam, mi? Hát hol van? Intézetbe van, nem? Hát nem ott van? Mit akar? Mi a kurva istent akar? Mindig hazudoznak. Össze-vissza. Mindig. De most mit akarnak? Nem ő vitette el? Mi? Nem ő? Nem volt elég? Mér, nem keresek? Keresek vagy nem keresek? Én dolgozok. Nem dolgozok? Mi kell még, mi? Micsináltam én? Kivel? Milyen macska? Mit akarnak folyton! Micsinálok én? Nem csinálok semmit! A rohadt életbe már!
NŐ
A maga fia megölte a macskáját, érti? Megölte.
APA
Jól tette. Nagyon jól tette. Nincs is itt! Mér, itt van? Már mióta nincs itt! Hol van? Itt van?
Kinyitja a lakásajtaját, kitárja.
Itt van? Igen? Tessék megnézni, ha itt van. Hát hol van? Tessék idejönni. Maga. Jöjjön ide, nézze meg. Mi? Hol van? Jöjjön ide a vénasszony is. Nézze meg. Hol van? Mi? A kurva életbe?
TANÁR
Kilép az ajtaján, ingben, zakóban van, de még nyakkendő nélkül, papucsban. Kérem szépen, ha lehetséges, ne üvöltsön. Nagyon, kérem.
APA
Hogy ne üvöltsek? Folyton baszogatnak! Folyton engem baszogatnak! Miért! Mi? Maga tanult ember, az istenit, mondja meg, micsináltam én?
TANÁR
Kérem szépen, legyen szíves, ne üvöltsön. Így nem tudok dolgozni.
Tanár visszamegy, becsukja az ajtót.
APA
Azér, mer ő tanult ember? Azér kell? Mindig engem? Mit ártottam neki? Egy hülye. Egy barom. Hiába tanult ember. Ő is csak itt lakik. Egy fasz.
Apa bemegy, bevágja az ajtót.
NŐ
Ha nekem egyszer lesz pénzem, én elmegyek innét a francba. Mér kell nekem itt élnem?
Vénasszony csöndesen sír.
Tessék már abbahagyni. Tessék bemenni – tessék elásni valahova – jó? Tessék bemenni. Úgy. Tessék vigyázni. És tessék elásni – minél hamarabb – el kell ásni.
Vénasszony bemegy, Nő becsukja az ajtaját, a garázsajtóhoz megy, megvizsgálja a lakatot, aztán bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.
A kocsibejáróból jön két rendőr, megállnak, körülnéznek.
TÖRZS
Kurva hosszú ez a kocsibejáró.
TÖRZS
E olyan régi izé. Amikor még lovas kocsik jártak.
Csönd.
TÖRZS
Az ilyenbe be tudnak jönni. Este. Mer sötét. Úgyhogy bejönnek.
Kis csönd.
TÖRZS
Nappal nem érdekes, mer nappal van. Csak este. Mer villany nem szokott lenni. Az nincs. Kurva sötét.
Kis csönd.
TÖRZS
Ha éjjel bejössz – a hátad vesd az egyik falnak – érted?
KÖZEG
Hát van itt – meg van ott. Fal.
TÖRZS
Mindegy, bazmeg, az egyiknek. Nem mindegy? Mindegy. Az egyiknek. Hogy ne jöhessenek hátulról. Érted? És úgy menjél. Lassan.
TÖRZS
De nem muszáj bejönni. Látod – kurva sötét. És hagyod a francba.
TÖRZS
Bemész a kocsmába– bemész – bementek – mindig ketten vagy – bemész – nem csinász semmit. Úgyis félnek tőled bazmeg. Bent vagy, aztán kimész. Érted. Piát ne fogadj el – mindig akarnak itatni – hogy ez meg az – haverkodnak – mer félnek. Érted. Te nem mutatod bazmeg, hogy, be vagy szarva. Mer félnek. Ha igazoltatsz, akkor másoka. Érted. Akik nincsenek ott folyton.
KÖZEG
Hát hogy nincsenek ott.
KÖZEG
Hát akik nincsenek ott folyton. Honnan tudom, hogy nincsenek ott folyton?
TÖRZS
Mert te ott vagy folyton, és látod, hogy kik vannak ott folyton.
KÖZEG
Ja.
Csönd.
Itt micsinálunk?
TÖRZS
Itt vagyunk bazmeg. Nem kell csinálni semmit.
TÖRZS
Körülnézünk, mer ez a körzetünk ez itt, ez is, hadd lássanak, és elmegyünk.
TÖRZS
Mer nincsenek itt. Vagy bent vannak. Körülnézünk, és elmegyünk.
Csönd.
KÖZEG
És most micsinálunk?
TÖRZS
Itt vagyunk. Ez a munka bazmeg.
Csönd.
KÖZEG
Volt nálunk poroló.
Csönd.
KÖZEG
Nem is tudom, hova lett.
KÖZEG
Hát a poroló. Ottan nálunk. A micsodámnál. A mostohaanyámnál. Még az elsőnél. Ilyen volt nálunk. De aztán nem volt. Nem is tudom, mikor – nem is figyeltem – csak úgy elvitték – de mikor?
Csönd. Kijön Apa.
APA
Ki vagyok bukva, bazmeg. Folyton valami.
APA
Jövök haza – jó szar melóm volt – mindig ez van – nem lehet befogni se – rohangálok a két gép között – szar a tokmányom – akkor jövök a buszon – állati tömeg, minden – és akkor jövök haza – és nekem esnek – üvöltenek – asse tudom, mi bajuk – mindig csak engem baszogatnak – mindig ez van – a kurva anyjukat.
APA
Nincs is itt – már mióta – mer elvitték mind a kettőt – nővére is volt neki, azt is – és rám fogják bazmeg – teljesen ki vagyok bukva. Nem isztok?
APA
Jó van, azér még lehet.
APA
Komolyan mondom – ezt így nem – hogy a francba lehet kibírni – csába – jövök haza, és akkor ez van. Tényleg nem isztok? Házi.
APA
Érted, jövök haza – elegem volt már kurvára – és akkor ez. Nem elég nekem, hogy úgyse, soha – és akkor ez is.
Kijön Vénasszony fején fekete kendő, ölében a döglött macska, megáll középen, nézik.
VÉNASSZONY
Nem tudom – el kell ásni.
Csönd, Vénasszony áll.
KÖZEG
Macska. Meg van dögölve.
VÉNASSZONY
Nem tudom – én nem is – még meleg volt – most el kell ásni – nem tudom…
Csönd. Vénasszony leteszi a macskát, áll, aztán bemegy a lakásba.
APA
Ezt fogja rám bazmeg. A macskáját.
APA
Hogy a kölköm – amikor nincs is idehaza – már mióta. Vén kurva.
Vénasszony kijön, ásóval.
VÉNASSZONY
El kell temetni. Körülnéz.
APA
Ide nem. Ez kert – itt nem fognak dögök rohadni – itt nem.
Vénasszony ránéz. Csönd.
Olyan nincs – hogy ide dögöket – aztán majd jönnek a legyek.
VÉNASSZONY
Aszonták, el kell temetni – most hova? –
Csönd.
TÖRZS
Szerintem nem tudom, de el lehet.
APA
Kaparja el – nekem nyolc – csak ne ide – ez az én kertem.
TÖRZS
Mér, ez nemcsak a tied – ez egy közös belső udvar.
APA
Nem érdekel – hozzon engedélyt – a tanácstól – mittudomén.
Vénasszony áll, sír.
TÖRZS
Na ugorjál, ássál neki.
KÖZEG
Na, mama, adja ide, majd én.
VÉNASSZONY
Nem! Menjen innét! Menjen innét!
Közeg vállat von. Csönd. Vénasszony ásni kezd. Nő megjelenik az ajtóban, nézi. Vénasszony ás, nézik. Vénasszony megfogja a macskát, magához öleli, megsimogatja, megcsókolja, berakja a gödörbe.
KÖZEG
Koporsó nincs? Nevet.
Vénasszony ránéz, aztán kezével a gödörbe söpri a földet. Nézik. Vénasszony térdelve a tenyerével egyengeti a földet, térdel, csönd.
KÖZEG
Halkabban. Ez imádkozik?
Vénasszony térdel, talán imádkozik, feláll, bemegy a lakásába.
APA
Hát ez bolond – nem? – ez teljesen bolond – sirat egy szar macskát – ez hülye.
TÖRZS
Közeghez. Nem kell pofázni. Gyászol, bazmeg. Van olyan.
TÖRZS
Te emberekkel foglalkozol bazmeg, ez a legszarabb. Úgyhogy tudjál kussolni.
Kijön Vénasszony, kezében a szatyor, amiből csöpög a vér.
VÉNASSZONY
Micsináljak ezzel? Most ezzel micsináljak? A sírhoz megy, megáll. Két hétre – két hétre elég – sorba álltam – cipeltem haza – nem jött a villamos – micsináljak most vele? Benn a tálkája – a konyhába – a mosogató előtt – az ő kis tálkája –
Vénasszony berohan.
TÖRZS
Hát a kajája, vagy mi.
Vénasszony kijön, kezében műanyag tálka.
VÉNASSZONY
Ez volt a tálkája – most micsináljak vele –
Csönd.
Nézem – a konyhába – látom a tálkáját – és sírok. Nem lehet, hogy nézzem – nem lehet – az ő tálkája – nem lehet, hogy ott hagyjam. Tizenkét éve – végig ebből – ez volt a tálkája. Ott volt mindig – a mosogató alatt – végig – kiráncigálta az ételt – végighurcolta a kövön – mindig fel kellett hogy mossak utána – tizenkét évig – mindennap – mit szentségeltem –
Áll, megpróbálja eltörni a tálkát, nem megy, leteszi a földre bemegy a lakásába.
APA
Hát ez hülye. Komolyan mondom – ilyen nincs – és erre hallgatnak – nemhogy rám, csak erre – följelent – és akkor ennek hisznek, ennek! Ezt mér nem látja a tanács?! Ezt mér nem?!
Vénasszony kijön, kezében balta. A tálhoz megy, rávág a baltával, püföli, amíg szét nem megy. Az összefagyott csirkefejekkel teli szatyrot is püföli, a többi nézi.
VÉNASSZONY
Nesze – itt a kajád – nesze – a tied – nesze –
Tanár megjelenik az ajtóban, már cipőben, még nyakkendő nélkül, nézi.
VÉNASSZONY
Az ásóval és a lábával nyomkodja a földbe a törmeléket. Sose volt hely az én kajámnak – a mélyhűtőbe – most lesz – az én kajám lesz benne – a mélyhűtőbe – cipeltelek doktorhoz – amikor meggyűlt a lábad – vettem gyógyszert – nyugati gyógyszert – soha többet senkiért – soha többé – elegem van – Tapossa a földet. Nesze – nesze – Liheg, ádázul körülnéz, levágja az ásót a balta mellé, berohan a lakásába, bevágja maga mögött az ajtót. Csönd.
APA
Ez egy őrült – ezt be kell zárni – mi? – teljesen hülye – és följelent – kijönnek – szaglásznak – hogy nincs rend – nem adok neki enni – pedig ők nem adtak lakást – semmit – és akkor még ők jönnek – mer a vénasszony – a hülye – hogy ő veszi őket magához – ez itt – ki kérte rá? Mi köze hozzá? – és akkor jönnek bazmeg – leég a bőr a pofámról – micsináljak én velük egyedül – táppénzen voltam, nem? Mondja meg a tanár úr! Nem? – és akkor jönnek – szaglásznak – nálam – a rohadt életbe – csóválják a hülye fejüket – amikor az ilyet be kéne zárni – egy őrült –
Tanár bemegy, becsukja az ajtót. Csönd. Nő bemegy becsukja az ajtót. Csönd.
TÖRZS
Na. – Hát akkor mi megyünk – maj visszanézünk.
APA
Mér, hát nem egy őrült? – és akkor elviszik nekem mind a kettőt – őmiatta bazmeg – mér, én micsináltam?
KÖZEG
Ez a poroló – nálunk is volt ilyen – de hogy hova lett? Nem is értem. Kár, hogy nem tudok már oda hazamenni – hogy megkérdezzem – mikor –
Törzs és Közeg kifelé indul.
APA
Ez egy hülye – én mondom – elkaparja a macskáját – komolyan mondom –
Törzs és Közeg eltűnik a kocsibejáróban.
Szevasztok! Kis csönd. Elkaparja a macskáját – komolyan mondom –
Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.
Kijön Vénasszony, megáll. Áll, aztán elindul Nő lakása felé, megáll, Tanár lakása elé megy, megáll, kopog. Tanár kinyitja az ajtót, még nyakkendő nélkül van, kezében könyv.
VÉNASSZONY
Ne haragudjon, tanár úr – hogy így most – hogy zavarom –
TANÁR
Dehogy, csak éppen órára készülök.
VÉNASSZONY
Ne tessék haragudni, tanár úr – de most valahogy –
TANÁR
Hát persze. Sóhajt. Éppen órára készülök, de – Tessék bejönni.
VÉNASSZONY
Nem, én nem – de ez most olyan, hogy nekem muszáj – mer ne tessék félni, én már megnyugodtam – én nem fogok – én már nem vagyok olyan – hogyhíjják – olyan – olyan zavarodott – amilyen voltam, amikor az előbb – ugye olyan voltam?
VÉNASSZONY
De én már – tessék elhinni – én már megnyugodtam – tényleg – és most nem is azért – csak nagyon tud fájni – de a tanár úr ne féljen – nem fogok sírni – én már nem – csak úgy tud fájni –
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Mer én tudtam ám – mindig féltem – ettől – hogy mi lesz velem, ha egyszer – ha egyszer – Elcsuklik a hangja, kis csönd. Nem fogok sírni, tanár úr – ne tessék félni – mer én féltem, hogy mi lesz akkor – és úgy gondoltam, hogy ha én halok meg előbb – hogy hátha túlél – csúnya dolog volt – csúnya dolog ez tőlem – tudom én – mer mi lett volna akkor ővele – ki etette volna – meg akartam csak úszni – hogy ne kelljen gyászolnom – hogy ő gyászoljon engem – ez nem volt szép tőlem.
TANÁR
Igen – ezzel így vagyunk – egy ideig –
VÉNASSZONY
Mer én elképzeltem – hogy ha ő – akkor mi lesz – ha ő fog előbb – ha – még sírtam is – előre – hogy akkor – hogy mondjam – tetszik érteni – mintha már, pedig élt még – .de sírtam, hogy előre – hogyhívják – hogy legyászoljam – tetszik érteni – de azt nem lehet – nem – én csak sírni akartam akkor – és jó is volt erre gondolni – tényleg – mert akkor tudtam sírni – muszáj sírnia az embernek néha – muszáj – de ez most nem olyan – egészen nem olyan – mint ahogy én akkor – nem is tudom, de egészen más – tessék mondani, tanár úr – ne tessék haragudni de – mer ez most olyan rossz – van Isten?
Kis csönd.
TANÁR
Miért tetszik kérdezni?
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Mer ha nincs – nem tudom, de ha nincs – akkor én az egészet – az egészet nem értem. Akkor semmit se, tanár úr. De ha van – ha van, akkor – tetszik érteni – mer ha van, akkor engem talán mégis valahogy – Ő – tetszik érteni – Ő büntet – és akkor ez – akkor ez – ez akkor rendben van. Mer ha Ő, akkor én – megérdemlem – még ezt is – megérdemlem. Még ezt is, tessék elhinni.
Kis csönd.
Kell hogy legyen, tanár úr. És énnekem ez – ez jár, jár ez – mer sokat vétkeztem. Igen. És akkor ez most – akkor ez – hogyhívják – akkor ez – kell – akkor ez – ennek így kellett lennie – és ezt nekem el kell viselnem – ezt is – mer megérdemeltem. Igen. Én nem jártam templomba, tanár úr – csak egészen kicsi koromba – aztán nem – én erről nem is gondolkoztam – csak később – de akkor se – akkor se igazán erről – nem úgy – csak amikor ültem ott a rendelőbe – az ambulancián – sokan voltak – papagájjal, macskával, kutyával, aranyhörcsöggel – tengerimalaccal, fehéregérrel – voltak ott szemét emberek is – kóbor kutyákat fogdostak össze – vitték be – egy húszasért – hogy kísérletezzenek velük – gonosz emberek voltak – ez meglátszik – én rögtön fölismerem – a kutyák meg – szegények – nem sejtették – buták – de a többiek rendes emberek voltak – voltak gyerekek – és öreg nénikék-bácsikák – néztem őket – és fohászkodtam: istenem, csak én ne legyek olyan, mint ők – akinek csak a macskája maradt – így fohászkodtam – azok mind rendes emberek voltak – én meg azon gondolkoztam, hogy miért sújtja ennyire őket a sors. Ezen gondolkoztam. Egyszer – mikor volt – egyszer volt egy kedves néni – nem is
tudom, nyolcvan-kilencven éves lehetett – barázdás volt neki az arca – csupa barázda – egy kiscicát hozott – annyi maradt neki, egy kiscica – a cica testvére már meghalt, nemrég – és az is beteg lett – aki megmaradt, az is – és a néni nagyon félt – hát ő mesélte, hogy volt nekik egy csókájuk – nagyon okos csóka volt – és amikor meghalt a férje – a néninek – akkor a csóka pontosan tudta, mi történt – és nem evett – és éhen halt. Nagyon okos csóka volt, mesélte a néni. Nagyon okos csóka.
Csönd.
Én ott sokat ültem – folyton baja volt – meg jó volt – lehetett beszélgetni – folyton panaszkodtak – mindig csak ők – engem nem hallgattak meg – engem nem – de azét jó volt – ültem ott, és gondolkoztam – hogy mitől ilyen szerencsétlenek az emberek – nem mind – csak akinek nincsen családja – de nagyon sok embernek nincsen családja, tanár úr – nagyon sok embernek nincsen – magának sincs már, tanár úr, ugye – például – ne tessék haragudni – hogy mitől van ez így. És megöregszik az ember – és ott marad egyedül – és ez iszonyú – ennél nincs is rosszabb – és nem lesz, aki elsiratná – hogy mitől van ez. De én erről akkor nem is gondolkoztam igazán – ahogy kell – mer nekem ott volt a macskám –
VÉNASSZONY
Nem akarom feltartani, tanár úr – de ez most – ez most – Amíg fiatal az ember, asziszi, lehet még valami – akkor is, ha nem reméli, mer nem tud nem remélni – amikor az ostrom alatt meghalt a kislányom – egészen pici volt még – de akkor nem úgy volt – sokan haltak meg akkoriban – és aszittem, lehet még – nem lett – nem volt jó az én házasságom, tanár úr – de akkor is aszittem, lehet még valami – pedig nem lehetett – és amikor rohadt a férjem lába – még nem itt tetszett lakni, tanár úr –
TANÁR
Még nem itt laktam.
VÉNASSZONY
Cukros volt, és kezdett rohadni a lábujja – aztán tovább – levágták neki térdből – mankóval járt ápoltam sokáig – pedig nem is szerettem – de becsülettel ápoltam, mer ha már nem szeretem, legalább ápoljam – és levágták neki tőből – és ápoltam és eltemettem szépen – még akkor se gondolkoztam erről igazán – mer volt dolgom – mer reménység volt bennem, biztosan volt bennem reménység, hogy lesz valami még – aszittem, az nem lehet, hogy ne legyen valami. És az rossz volt, amikor nyugdíjba kellett mennem, az nagyon rossz volt, de akkor meg ott volt a macskám – és bedolgoztam – az jó volt – keveset fizettek, és dühös lehettem – és még akkor se kellett elgondolkoznom – tanár úr, kell, hogy legyen isten – aki a bűneimért sújt engem ennyire!
VÉNASSZONY
Tetszik tudni, mér sújt engem ennyire az Isten? Mer nem voltam jó. Azér van minden. Nem szerettem az uramat. Ezt így most kimondom, tanár úr, mer muszáj. Nem tudtam szeretni – én erre nem is gondoltam sokáig – csak amikor aszonta, hogy a macskát jobban szeretem nála, már nem volt lába, amikor ezt mondta, akkor jöttem rá, hogy a macskát tényleg jobban szeretem nála – és azt hazudtam neki, hogy hülye, pedig nem volt hülye – ő is tudta – de láttam hogy jólesik neki – ezér is mondtam – tényleg jobban szerettem a macskámat, és őt nem szerettem. Hiába ápoltam – főztem rá – nem szerettem. Ez bűn volt. Ne tessék – tudom én. És hiába járok a sírjához – fizetek nekik külön – de így se gondozzák – És volt nekem nagyobb bűnöm is – Még a nyilas időkbe – pont az ostrom előtt – jöttek, hogy rejtsem el őket – és én féltem – és aszontam, menjenek innét, mer féltem – mindenki félt – el is kapták őket, később mesélték – és nem jöttek vissza. Megtagadtam tőlük – mer féltem, mindenki félt – még élt akkor a kislányom – de ők énmiattam haltak meg, tanár úr, ez történt – ezt nem mondtam el senkinek, de ez történt, tanár úr –
TANÁR
Nem biztos, hogy emiatt –
VÉNASSZONY
Én azt tudom, tanár úr, hogy miattam – én tudom – pedig én ezt akkor rögtön elfelejtettem, és nem is gondoltam rá később, de biztos, hogy ez nagy bűn volt, tanár úr. És ha ennyire sújt engem az Isten – ennyire – akkor ez nagyon nagy bűn volt. És voltak más ilyen bűnök is, amikbe beleestem – volt egy csomó –
VÉNASSZONY
Én negyvenhatban elvetéltem – mer éheztem – mindenki éhezett a városba – de mér nem szereztem kaját? Tessék mondani, tanár úr, mér nem? Lehetett volna, még akkor is, amikor az egész város éhezett. És aztán lett volna egy gyerekem megint, és akkor már tilos volt a kaparás, mégis kikaparták, mer úgy, döntöttünk a férjemmel, hogy muszáj – rosszul keresett – és én is úgy gondoltam – mer akkor rossz volt a világ – de most már tudom, hogy az is bűn volt – nagy bűn – mer a világ mindig rossz úgyis – mindig rossz – tudom én – és akkor nem is tőle akartam gyereket – nem is tudom, kitől –
TANÁR
Tessék nézni, az emberek sok ilyen bűnt elkövetnek, mindenki, és mégsem egyformán sújtja őket az Isten. Én azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga Istene, tetszik tudni. Mindenkinek a magáé. Mert ő belül van, tetszik tudni. És vannak, akik ezt sosem érzik. Azokban nincs Isten. Attól még ők is emberek, csak másmilyenek – egy kicsit – és nekünk nem szabad lenéznünk őket, mert ők is emberek. Éppen, mert nekünk van. Van valakink, aki bennünk van. És mi emiatt képesek vagyunk szenvedni. Igazán mélyen érezni és szenvedni. És ettől mi gazdagok vagyunk, mérhetetlenül gazdagok. És ez jó. Ez adomány, az Úrtól. Velünk ő kivételez, mert szenvedünk. Mi az ő kegyeltjei vagyunk.
VÉNASSZONY
Én nem tudom – de biztos nézi az embert, ha ennyire tud sújtani. És a legapróbb vétek se kerüli el a figyelmét – ennek így kell lennie – mer ha nem így lenne, akkor – akkor hiába kínlódnánk – ilyen nyomorultul – de így talán – valami – hogyhívják – van ennek valami – tetszik tudni –
VÉNASSZONY
Az! Tanulsága! Hogy mi történt velünk. Nem, tanár úr? Ne tessék haragudni, hogy feltartom a tanár urat –
VÉNASSZONY
Én most arra gondolok – hogy ideje – hogy ideje jónak lennem – Mit szól hozzá a tanár úr?
TANÁR
Nos – én úgy gondolom, hogy eddig is jó tetszett lenni, és azok a bűnök, amelyekről említést tetszett tenni, azok nem olyan súlyos bűnök –
VÉNASSZONY
De ha nem nagy bűnök, mér sújt engem az Isten?!
Kis csönd.
TANÁR
Igen – talán mégis bűnök voltak – igazi bűnök – főbenjáró bűnök –
VÉNASSZONY
Ugye? – és énnekem most – nekem most – vezekelnem kell – ez az! – miattuk – most ezt csinálom – de ha jó leszek – még lehetek jó egy ideig – akkor talán valamit helyre lehet hozni – és még nekem is lehet jobb, mint ez –
TANÁR
Hogyne. Semmi sem helyrehozhatatlan.
VÉNASSZONY
Én most nem tudom – fölkelek reggel – és akkor micsinálok, tanár úr? Magamér nem megyek ki a csarnokba – pedig ott olcsóbb – és most már a macskának se kell vennem semmit – fölkelek reggel – akkor micsinálok? De ha most jó leszek – akkor még lehet valami – tetszik érteni, tanár úr. Akkor még lehet.
VÉNASSZONY
Hogy tegyek valami jót, tanár úr?
Kis csönd.
TANÁR
Most így hirtelen nem is tudom –
VÉNASSZONY
Olyan kéne, ami soká tart. Ami valahogy – olyan, ami – nehéz.
VÉNASSZONY
Nem tudom – kitakarítanék a tanár úrnál – mindennap – ingyen –
TANÁR
Köszönöm szépen, de én magam szeretek takarítani.
VÉNASSZONY
De én ingyen –
TANÁR
Nem arról van szó, csak én szeretem magam csinálni.
VÉNASSZONY
Értem. Nem tudom – esetleg ezeknek itt – az asszony úgyis majd megint elmegy –
TANÁR
Ezeknek?! Visszafogadja a feleségét, folyton – ahelyett hogy egyszer a sarkára állna – meg is érdemli. Ezeknek kár, de majd kitaláljuk. Minden bizonnyal kitaláljuk. Én itt vagyok, tessék nyugodtan megbízni bennem, és ki fogjuk találni. Most éppen órára készülök, de azután kitaláljuk. És tessék nyugodt lenni, mert már a szándék is felíratik.
TANÁR
A jó szándék már önmagában is számít. És ki fogjuk találni. Nekem most – Kezicsókolom. Kezicsókolom.
Tanár bemegy becsukja az ajtót. Vénasszony áll, aztán kopog Nő, ajtaján. Nő kinyitja.
VÉNASSZONY
Ne haragudj, hogy zavarlak –
VÉNASSZONY
Takarítanék nálad – ingyen, ingyen – mindennap – bevásárolok neked – nekem van időm – borzasztó sok időm van nekem – és az jó – bevásárolni – útközben – meg a sorbaállás közben – mindig van valami – vannak arcok – lehet nézni –
NŐ
De nem, köszönöm – én így jól elvagyok –
VÉNASSZONY
De hát mondd meg, micsináljak! Mondd meg! Mondd meg!
VÉNASSZONY
Így laksz egyedül – csinos vagy – fiatal – és itt élsz egyedül – neked egy férfi kéne – szerzek neked – tudod, mit, én szerzek neked.
NŐ
Ne tessék. Majd én. Tele vagyok pasikkal.
VÉNASSZONY
Ugyan, a te pasasaid – egyetlen éjszaka után otthagynak – asziszed, nem látom?
NŐ
Mert olyanok. Nem érdekes. Nekem jó így.
VÉNASSZONY
Olyan nincs, hogy neked ne kerüljön – egy jóravaló ember – hogy neked ne legyen – olyan nincs.
VÉNASSZONY
Nem szabad, hogy legyen – én már tudom – én már ebbe tönkrementem – szüljél – akárkitől – minek zabálod azt a hülye óvszert – neked család kell – majd én segítek –
NŐ
Hol tetszik majd keresni?
NŐ
Hát azt a pasit. Nekem évente húsz palim van. Minimum. Legalább tizenöt. Hol tetszik majd nekem megtalálni?
VÉNASSZONY
Majd utánajárok – nekem van időm majd – majd találok egyet – itt van a tanár úr –
NŐ
A tanár úr! Tíz évvel akar öregebb lenni, mint amilyen – direkt görnyedten jár – amikor tudja, hogy nézik – a tanár úr! Nekem nem kell segíteni – tessék inkább beszerezni egy új macskát.
VÉNASSZONY
Azt nem! – többé soha – én őt nem csalom meg – akkor se, ha – akkor se, ha már – nem él – nem – valahányszor megcsaltam az uramat – mindig rossz volt – pedig nem is szerettem – mégis rossz volt –
NŐ
Ja, ha van kit megcsalni!
Kis csönd.
Tessék szépen megnyugodni, most izgatott tetszik lenni, de el fog múlni, és akkor minden rendeződik.
VÉNASSZONY
Nem érted? – Nem érted. – Nem az, hogy – hogy meghalt – nem az – Nem érted – A tanár úr se érti – hiába művelt ember – ha nem érti –
NŐ
Az nem érti – az semmit – nem ért az semmit. – Hát jó, akkor tessék bejönni, van egy kis konyakom, bent kaptam, az egyik pasitól, le akar fektetni, én meg nem fogok, amíg kapom a konyakot, hát tessék, bejönni, az jót fog tenni –
VÉNASSZONY
Nem tudom – hát nincs egy hely – ahol – úgy ellehet az ember – amíg még van –
NŐ
Mért, én is, hazajövök – hozom a munkát, rajzolok, méretezek, nem egy öröm – de ha nem hozom haza – akkor micsináljak? Hova tudok én menni? Fölmegyek a barátnőmhöz, és leisszuk magunkat. De nem mehetek oda mindennap. Ő jön hozzám, bőgünk, és leisszuk magunkat, de nem jöhet hozzám mindennap nem is győznénk – elmegyek az anyámhoz – minden szombat délután – és akkor a szombat délután le lett tudva – az érettségi találkozón – tavaly – mutogatták a kölykök fényképét – egy csomóan már el is váltak! – ülök itt este – egyedül – az még jobb is – mert biztos, hogy büdösek – gombájuk van – trichomonászuk – csupa idegen – ülök, és fölteszek egy lemezt – iszom – anélkül már el se tudok aludni –
VÉNASSZONY
Nem tudom – ez az egész – én ha ideges vagyok – nem tudom – fát vágok – pedig már annyi okos dolgot kitaláltak – mindenfélét – de azt, hogy hogy kéne élnie az embernek, ha már nem is fiatal –
VÉNASSZONY
Ha nekem nem esik el a bátyám – biztos lett volna egy csomó haverja – akkor lettek volna udvarlóim egy csomó – de hát – figyelj ide – énnekem van egy kis pénzem – el van dugva a falba – hogy legyen – összespóroltam – még amikor bedolgoztam – hogy majd legyen – meg ha elvettem belőle, mindig visszatettem – még a nyugdíjamból is – inkább csak levest ettem – úgyhogy megvan – mer arra gondoltam, mi lesz, ha valami súlyos baja lesz – és sokba kerül – pedig nem is igaz, hogy sokba került – nem is igaz – vagy hogy elutazunk – hülyeség, nem is engedte, hogy vigyék – vettem olyan kosarat – leszíjaztam – de akkor is fogni kellett, mer fölfeszítette – nagyon erős volt – és úgy sírt, a kosárba – mégis aszittem, elutazunk egyszer – tudnám hová?! – most mihez kezdjek vele?
NŐ
Jól jön az még, ne tessék félni, ahogy mennek föl az árak.
VÉNASSZONY
De az kell nekem – minek az nekem – azt odaadnám – biztos van, akinek nagyon kéne –
NŐ
Nekem ne tessék, nekem van pénzem, tetszik látni, kijövök, még garázsom is van – pár éve nem hittem volna – hogy nekem lesz lakásom, meg garázsom – hát lett – az lett. Elsírja magát.
VÉNASSZONY
De hát nincs baj –
NŐ
Most vegyek egy macskát? Azt abajgassam? És ha megdöglik? Vegyek egy kutyát? Korai az még nekem – Sír.
NŐ
Hogy lehet az – hogy hazajövök – és rohangálok a szobában – az én szobámban – az enyém – kivártam – nem én tehetek róla, hogy meghalt a bácsi – én ápoltam – olyan büdös volt – feléje se nézett senki.
VÉNASSZONY
Mér, én vettem neki almát –
NŐ
Senki – csak én – én szagoltam – de én nem tehetek róla – hogy az nekem jó volt, hogy ő meghal – mért, én öltem meg? Úgy ápoltam, mintha a lánya lettem volna – és megsirattam – elsirattam – és akkor enyém lett az Ő szobája is – de én maradtam a kicsiben – és éjjel felriadok – recseg a padló – pedig megcsináltattam – egy csomó pénzt kidobtam – nem is térítették az egészet – mégis recseg a padló – a szekrény is recseg – pedig kidobtam az övét – vettem újat – de abban is ott van a bácsi – majdnem minden éjjel – mintha megmérgeztem volna – vagy csak bosszút áll, hogy én még élek – zabálom a nyugtatót – felhozok pasikat, hogy ne kelljen egyedül hallgatnom, ahogy recseg – csak altatóval tudok – pedig az még korai nekem – mér nincs már zárda – olyan jó hűvös – Á, ez az egész – Ne tessék haragudni. Ne tessék rám haragudni.
VÉNASSZONY
Mér – én a konyhába ülök – fűtök a villanyrezsóval – a konyha mégse olyan nagy –
NŐ
Ne tessék haragudni – én úgyis el fogok költözni – én ezt el fogom cserélni – garázzsal együtt – úgy kaphatok két egész szobát – a másfélért meg a garázsért – odaadom a kocsit is – és berendezem az én szobámat – és még egyet berendezek, teljesen – hogy ha jön, legyen neki – csak jó messze legyen innét – az biztos jobb lesz, és meg fog oldódni. Ne tessék haragudni. És tessék elhinni, hogy én szerettem azt a cicát. Tényleg. Úgyhogy – tessék elhinni – amit most megtehetek – én tényleg.
VÉNASSZONY
Ha akarod – én itt alszom éjjel – nálad – és akkor nem fog recsegni –
NŐ
De nem! Nem! Én senkivel se bírok egy szobában! Nem bírom a szagát senkinek! Ez az én lakásom, az enyim!
VÉNASSZONY
Jó – én nem – én nem – vagy lehet, hogy te nálam – ott biztos nincs bácsi –
NŐ
Dehogy megyek – én ezt a lakást berendeztem – minden bútort – én mázoltam – dehogy megyek – hazajövök, becsukom az ajtót, mindenki menjen a fenébe – lehetett volna telefonom – egy pasas azzal akart megdumálni, hogy ő szerez – nekem aztán ne szerezzen – ide nem fognak mászkálni telefonálni – az egész környékről – ide nem – még csak az kéne –
NŐ
Mert irigyelnek – állati, milyen irigyek az emberek – hogy nekem sikerült – mi a franc sikerült nekem? – de én gürcöltem érte – pedig nekem aztán senki se segített – soha – hát gürizzenek ők is. Mit képzelnek? Ide senki nem fog betelepedni a nyakamra – azt nem –
VÉNASSZONY
Mér – én akarok, én? – édes lányom, én akarlak kitúrni? Nahát rohadjál meg a lakásodban, a garázsodban, fordulj föl a lakásodban, édes lányom!
Berohan a lakásába, bevágja az ajtót.
NŐ
Mindenki menjen a francba! Hagyjanak békén! Elegem van!
Berohan, bevágja maga után az ajtót, hallani, hogy lánccal el is reteszeli. Tanár megjelenik az ajtajában, kinéz, morog, visszamegy, becsukja az ajtót.
Jön Csitri és Bakfis, megállnak Tanár ajtaja előtt.
CSITRI
A Laca meg most a Marával jár, de csak smárolnak, az Ildi mondta, hogy csak smárolnak, az Ildi odavan, még mindig bele van zúgva a Lacába, de a Laca le se szarja, pedig csak smárol a Marával, az Ildi szerint még a mellét se fogta meg. Baromi nagy tenyere van a Lacának, mi?
BAKFIS
A jegyzeteiben lapoz. Aha.
CSITRI
Hagyd már a francba, most minek?
BAKFIS
Várjál, mindjárt. Olvas. „A szimbolista jelkép akkor hiteles, hogyha többértelmű, mivel a lényeget ragadja meg, s csak a dolgok felszíne egyértelmű” Felnéz. Csak a dolgok felszíne egyértelmű. Csak a dolgok felszíne egyértelmű. Olvas. „A szimbolizmus elutasítja a pozitivivi… a pozitív… a po-zi-ti-viz-mus egysíkúnak, naivnak érzett oksági magyarázatát…” Felnéz. Oksági magyarázatát. Oksági magyarázatát…
CSITRI
Figyelj? Baromi nagy tenyere van Lacának, mi? Mekkora lehet a fasza?
BAKFIS
Hát nagy. Olvas. „…oksági magyarázatát, de magát a létezést éppúgy adottságként fogja fel, s így olyan világot mutat fel, amely – okok, előzmények híján – titokzatos és elrendelésszerű.” Felnéz. Titokzatos és elrendelésszerű. Titokzatos és elrendelésszerű…
CSITRI
Te a Mara helyében hagynád, hogy megdugjon?
BAKFIS
Most hagyjál, jó? Sokat lapoz, olvas.
„Para… paradox módon a partás… a par-ti-ku-laritás motívumán – a személyes, külön az én számára teremtett istenképzeten – át fejeződött ki az anti… antipar… az anti-par-ti-ku-laritás… a nembeli igény…”
BAKFIS
Vállat von, olvas. „A beléolvadó nembeli jelleg…” Felnéz. Nembeli jelleg, nembeli jelleg, nembeli jelleg…Olvas. „…az egész emberiségért való felelősségérzés magyarázza… hogy a nembeliségnek oly tipikus motívumaival…” Felnéz. Mi az, hogy nembeli jelleg?
BAKFIS
Nembeli jelleg. Mi az?
CSITRI
Faszom tudja. Te nő vagy, a Laca meg férfi, nem?
Kis csönd.
BAKFIS
Olvas. „…a nembeliségnek oly tipikus motívumaival kapcsolódott egybe az isten képzete, mint a történelmi idő.”
Felnéz, csönd.
CSITRI
Te, a Marának nincs is melle. Van melle a Marának?
CSITRI
Nincs is neki melle. Szerinted kinő még neki? Szerintem már nem fog neki kinőni. Nekem lesz egy palim, kocsija lesz, Mazda – vagy Honda – hosszú lesz a hajam – és lobogni fog – majd akkor nézd meg –
BAKFIS
Olvas. „…a nembeliségnek oly tipikus motívumaival kapcsolódott egybe az isten képzete, mint a történelmi idő…” Kis csönd, elsírja magát.
BAKFIS
A könnyeit törölgeti, szipog. Nem is tudom, minek írtam ki… egy csomó mindent kiírtam… Olvas. „…Valamennyi szimbólum – közvetlenül vagy közvetve – a középpontban álló személyiségre utal. A névszók és igék megke… megkettőzése vagy éppen halmozása pedig azt érzékelteti, hogy ezek külön-külön, sőt együtt sem képesek maradéktalanul kifejezni az alanyt…”
CSITRI
Muti? Elveszi a füzetet, lapozza. Kurva sokat írtál ki. Ez mind a tankönyv?
BAKFIS
Nemcsak. Még valami olyan vastag.
CSITRI
Olvas. „Elkülönült a természeti és a szellemi ember…” Felnéz, sóhajt, olvas. „…Az előbbi biológiai börtönbe, halálba, szexbe…” Felvihog, olvas.„… Az előbbi biológiai börtönbe, halálba, szexbe való zártságát látva istenként tündökölt az ember másik arca, szellemi arca.” Felnéz. Te hülye vagy. Olvas. „Isten szerelmeként fogalmazódott meg az embertisztelet, a magunk szerelme: a prométeszi… a prométe… a pro-mé-the-uszi humanizmus.” Felnéz, fúj egyet, olvas. „Vallásos formában, a feje tetejére fordítva bár…” Felnevet, olvas. „…de egy mélyen evilági érzés – az ant-ro-po-ló-giai optimizmus – fejeződött ki rajta keresztül.”
Csönd, Csitri még egyszer átolvassa magában, ráncolja a homlokát.
CSITRI
Semmi, csak azt akarja mondani, hogy van egy létező és szerencsétlen ember, és van egy boldogabb, aki csak el van képzelve, és az az isten. Tovább olvas hangtalanul, felnevet. Figyelj! Olvas. „Tudatosodott az embernek mint történelmi-társadalmi lénynek, mint szellemi lénynek egyik legfőbb vonása: evilágisága, földi halhatatlansága. Közösségi volta. Nembelisége. Egy grammatikai po-é-tikum – a megsűrült középfok…” Megáll, felkiált. Megsűrült! De jó! Kiabálva olvassa. „…a megsűrült középfok – nem utolsósorban ennek volt mintegy hírhozója. A Magunk szerelmé-ben l00 versre mindössze 47,8 középfok esett, a kései költeményekben 56,6-ra ugrott ez a szám. S a megnőtt gyakoriság, mint oly sokszor a lírában, a belső lényegi mondandóval állott itt kapcsolatban.” Felnéz, vigyorog. Na?! Megsűrült középfok! Ez így volt a könyvben?
CSITRI
Megsűrült középfok! Isteni!
CSITRI
Hova sietsz, te hülye?
BAKFIS
Nekem muszáj, hogy felvegyenek! Nekem muszáj! Én nem bírom – én el akarok menni – és el is fogok – mert engem fölvesznek vidékre – érted? – teneked kinyalják a seggedet – de én nem bírom – érted? – a hülye rohadt apám – a hülye rohadt anyám – én nem bírom!
CSITRI
Ne hisztizz nekem, te hülye barom.
Csönd.
Aki hülye, az hülye. A fejed tetejére állhatsz –
Csönd.
Megsűrült középfok!
Felvihog, bekopog Tanár ajtaján. Kijön Tanár öltönyben, nyakkendőben.
CSITRI, BAKFIS
Csókolom, tanár úr!
TANÁR
Kezüket csókolom. Tessék befáradni.
Lányok bemennek, Tanár utánuk, becsukja az ajtót.
Kijön Vénasszony, kezében papír. Habozik, majd Nő ajtajához lép, bekopog. Nő kinyitja az ajtót, amennyire a lánc engedi.
VÉNASSZONY
Ez itt – kérlek szépen –
NŐ
Ne tessék haragudni – bocsánatot kérek –
NŐ
Ne tessék haragudni – hogy az előbb –
VÉNASSZONY
Á, nem érdekes –
NŐ
Nem akartam – ki vagyok borulva – nem úgy gondoltam –
VÉNASSZONY
Ezt olvasd el, hogy jó-e így –
VÉNASSZONY
Nézd meg – hogy jó-e – kérlek szépen –
Nő leveszi a láncot, kinyitja az ajtót, kijön, elveszi a papírt, olvassa.
VÉNASSZONY
Rajta van a címe is – hogy végrendelet –
VÉNASSZONY
Ültem bent – megint sírtam – aztán le kellett térdelnem – a konyhában – fura, hogy a konyhában – térdeltem – és akkor fohászkodtam – és akkor is sírtam – és akkor egyszerre – nem tudom – mintha egy hang tényleg – nem is értem – de olyan volt – szóltak hozzám – hogy mit kell – kinek –
NŐ
Tükrös szekrény – fotel – meg az ágy –
VÉNASSZONY
Dupla ágy – epedás – csináltattuk – több mint negyven éve – nagyon jó, erős dupla ágy – tömör fából – akkor még az volt.
NŐ
Hogy mindezt kire tetszik hagyni? Ezt mindet?
VÉNASSZONY
Hát őrá – olyan kedves kisfiú – szegényke – hogy szeretett engem – ahogy ellátta az apját – azt a hülye állatot – és hogy örült, amikor bejöhetett hozzám melegedni – sose ment be a szobába – csak az ajtóban – egész kék volt – de ez így jó lesz – mer ahogy ott térdeltem – akkor történt – mintha valaki – súgták nekem – hallottam – nem is tudom, olyan – hang volt – és olyan világos lett – meg is nyugodtam – és akkor már tudtam, mit kell csinálni. Úgyhogy akkor leültem – összeírtam mindent, amim van – semmit se hagytam ki – végigjártam a lakást, nem maradt ki semmi –
NŐ
Igen – és én most micsináljak?
VÉNASSZONY
Hát mondd meg, hogy jó-e ez így, vagy kell még valami – mer ez tényleg szép dolog – ez szép – és kell, hogy szabályos legyen.
NŐ
Hát biztos jó – csak nem tudom – szerintem a srác volt – aki a macskát –
VÉNASSZONY
Odaírtam címnek, hogy végrendelet – látod – ott van.
NŐ
Ott van. De szerintem – nem pont neki kéne – szerintem –
VÉNASSZONY
A végén ott van a dátum is – máma – meg hogy itt írtam – és aláírtam – nem tudom, valamilyen pecsét, az kell-e rá –
NŐ
Nem tudom – nem hiszem –
VÉNASSZONY
És hogy ez az egy – ez elég-e –
NŐ
Biztos, mert saját kezűleg tetszett –
VÉNASSZONY
Hát akkor írd alá.
VÉNASSZONY
Mer kell két tanú – tudom – hallottam, hogy kell két tanú – mindenhez kell tanú –
NŐ
Jó, én aláírhatom, persze – és akkor mi lesz? Mondjuk, ő örököl mindent, ha meg tetszik halni – de hát remélhetőleg sokáig tetszik még élni –
VÉNASSZONY
Hát pár évet még talán.
NŐ
És majd utána kapja meg?
VÉNASSZONY
Utána hát. Addig kell nekem is, amim van, mert használom.
NŐ
Igen – jó, én aláírhatom – de ilyen sürgős? Még van idő, addig tízszer is meg tetszik majd gondolni.
VÉNASSZONY
Ezt én soha. Ez így lesz. Ott térdeltem a konyhakövön – és egyszerre – úgy lett, hogy így kell lennie. És így lesz.
NŐ
Igen – nem is tudom – én még ilyenben nem tanúskodtam. Ha most aláírom, és valaki megtámadja – és én aláírtam –
VÉNASSZONY
Hogyhogy megtámadja? Micsodát?
NŐ
Jó, mindegy, csak eltűnődtem –
VÉNASSZONY
Mér nem írod már alá?
NŐ
Alá fogom írni – úgyis két tanú kell –
VÉNASSZONY
Ha kettő, akkor kettő.
NŐ
Talán lehetne a tanár úr is. Bekopog Tanár ajtaján, kis szünet, megint kopog.
TANÁR
Kinyitja az ajtót. Tessék.
NŐ
Tanár úr, van itt egy probléma –
TANÁR
Most órát tartok. Tessék utána.
NŐ
Igen, de ha meg tetszene mondani, hogy kell-e két tanú, ilyenek.
TANÁR
Kérem, én most dolgozom. Tessék majd utána. Tanár becsukja az ajtót.
NŐ
Ne zavarjuk a tanár urat. Addig még át tetszik gondolni – és ha majd akkor is így tetszik gondolni – majd akkor –
VÉNASSZONY
Én nem értem! Soha semmit nem lehet egyszerűen! Soha semmi se akkor, amikor kellett volna! Mér van ez így?
NŐ
De hát jó lesz kicsit később is –
VÉNASSZONY
Nem lesz jó! Én annyi mindent akartam, és később sose lett semmi! Nekem nincs annyi időm! Nekem nincs időm!
NŐ
Jaj istenem, most mér tetszik –
VÉNASSZONY
Te ezt nem érted – én se tudtam soká – nem is lehet tudni, amíg van idő – hogy nincs idő –
NŐ
Nagyon jó egészségnek tetszik örvendeni.
VÉNASSZONY
Hát ez az – hogy semmi bajom – mégis el kell menni – Sír.
NŐ
Jaj istenem, ne tessék, most miért?
VÉNASSZONY
Végig nem volt semmi – és nem lehetett érteni semmit az egészből – hosszú volt és unalmas – mégis valahogy – csak egy-két perc volt – amikor álmodok – akkor látom – hogy mennyire most volt – sokszor álmodok – ott futkosok a kertbe – régen – ott az anyám – az apám – és akkor azt hiszem – még az álomba – hogy lehet még bármi – csak közben félek, félek, hogy meghalnak – az anyám az apám – és nézem, hogy beteg már az anyám – mer tudom, hogy az lesz – de még nem beteg – de nagyon félek, hogy az lesz – és az apám egész fiatal – nem is értem – még nem esett el – hogy erre én hogy emlékezhetek – lehettem mennyi – négyéves – de már tudom előre – amit nem szabad előre tudni – és akkor nem tudom – mikor felébredek – hogy örüljek, mer láttam őket – vagy hogy borzasztó az egész –
Vénasszony zokog, Nő toporog.
NŐ
Nem tudom – tessék bejönni, van konyakom –
VÉNASSZONY
Dühösen. Mér nem írod alá? Ennyit se kérhet az ember – hogy odafirkantsák a nevüket – ennyit se!
VÉNASSZONY
Az ember soha semmi rosszat nem tesz – egész életében – csak segít – másokon – és akkor ez van – ha neki kell valami!
VÉNASSZONY
Mér, fárasztó? Letörik a kezed?
VÉNASSZONY
A tanár úr is, művelt ember, de ha segíteni kell, ő se!
Nekiesik Tanár ajtajának, dörömböl. Tanár dühösen kinyitja az ajtót.
TANÁR
Ne zavarjanak! Micsoda dolog ez!
VÉNASSZONY
Igen! Micsoda dolog! Az ember segítségért könyörög, és akkor – és akkor –
Nő integet Tanárnak.
VÉNASSZONY
Mer mindegy, hogy valaki ott rohad meg – maguk mellett! Pedig egy szó – de mindenkinek mindegy! Ez az igazság!
Csitri és Bakfis megjelenik az ajtóban, vihognak.
VÉNASSZONY
Végigkínlódtam – jó – végig – jó – de ez már! Mikor volt – az én életemben – mikor? Mondják meg! Mikor? És akkor az ember megírja – későn – de végre – megteszi – valamit – jót – és akkor még ezt is – míg ezt se egy aláírást nem képesek – az is sok nekik –
Sír, a lányok halkan vihognak.
NŐ
Megírta a végrendeletet, alá kéne írni – két tanú –
TANÁR
Tessék ideadni.
Elveszi Vénasszonytól, olvassa, kis csönd.
Ezt mindet rá tetszik hagyni? Őrá?
Vénasszony bólint, szipog kifújja az orrát.
Jó, ebben nem találok semmi kivetnivalót. Szépen aláírjuk, és akkor minden rendben lesz. Tollat keres a zsebében.
BAKFIS
Nyújt egy tollat. Tessék, tanár úr, kérem.
TANÁR
Köszönöm. Aláírja a papírt, nyújtja a Nőnek.
NŐ
Nem tudom – személyi szám is kell, ilyenek.
TANÁR
Kérem szépen. Visszaveszi a papírt, ír.
NŐ
Én nem tudom kívülről. Mingyár. Bemegy a lakásába, kis csönd.
TANÁR
Nahát akkor, tetszik látni, meg lehet oldani mindent. Szépen megoldódik minden. És igazán nem kell dörömbölni.
VÉNASSZONY
Ott térdeltem – bent a kövön – és fohászkodtam – a konyhában – hogy segítsen meg az isten – és tetszik látni, megsegített. Ő sugallta ezt nekem. Biztos, hogy ő volt.
TANÁR
Igen. Akkor szépen megoldódott minden.
VÉNASSZONY
Köszönöm szépen, tanár úr.
VÉNASSZONY
Jó, hogy vannak jó emberek. Én mindig tudtam, hogy a tanár úr ilyen.
TANÁR
Igen. Most ne tessék haragudni, de órám van.
Tanár betuszkolja a lányokat, bemegy becsukja az ajtót.
VÉNASSZONY
Mégis jó – hogy vannak jó emberek –
Vár, kopog Nő ajtaján, kis szünet.
NŐ
Kinyitja az ajtót, áll. Nem tudom, hova raktam –
VÉNASSZONY
Mindegy, majd ha megkerül, ráírod.
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Tessék. Nyújtja a papírt.
Csönd.
NŐ
Talán jobb lenne – ha még meg tetszene gondolni – pont őneki – mire jó az –
NŐ
Úgyis elveszik tőle – elisszák – üvöltöznek – ezek meg se fogják várni – hogy majd még tetszik – ezek ilyenek –
És én ezt nem bírom. Jobb lenne, ha ki tetszene maradni belőle. Énnekem már volt ügyem a bíróságon – hát attól mentsen meg az isten – egy aláírás, és aztán olyan bonyodalmak – Jobb, ha nem tetszik, én mondom. Vagy tessék elmenni – hova is – hogyhívják – ha el tetszik menni a micsodához – a közjegyzőhöz, ez az, van olyan, hogy közjegyző, az ráüti a pecsétet – az a legjobb, és akkor nem keveredik bele az ember. Különben én mindenben, bármikor, tessék elhinni.
Kis csönd, Nő becsukja az ajtót, hallani a láncot. Csönd.
VÉNASSZONY
Összetépi a papírlapot, Nő ajtaja elé szórja. Nesze, te féreg – nesze – nesze – takarítsad el! Berohan, bevágja az ajtót.
A kocsibejáró felöl jön Srác és Haver.
SRÁC
De lóvét nem adnak – csak ha valamelyik hülye szaki helyett – az addig megy a vécére rejszolni – egyszer volt, hogy adott a fasz egy ötvenest – van egy ilyen bőrszar – hogyhívják – nyakba tud lógni – egy olyan bőrizé –
SRÁC
Ja. Akkor felváltottam csupa bélásra – hogy tele legyen – mer szerettem volna, hogy telt legyen – akkor tele volt –
SRÁC
Mer ahogy adnak valamit – mindjár elpiáljuk – piálnak ám keményen – az egy milliárdos bazmeg – ott az a maszek – van neki két mercije bazmeg – kettő – de rendes tag – mer ha kérjük, nyitva van tizenegyig – tovább is – két mercije van bazmeg – a kurvák faszát.
HAVER
Ez jó bazmeg. Nevet. Ez jó. A kurvák faszát! Ez jó!
SRÁC
Az egy jó hely – odamegyünk bazmeg – és elsöpörnek – pedig kemény hely – és akkor elkezdi a Karesz – elkezd üvölteni – és nem mer szólni senki bazmeg – mer mi vagyunk a farkasok – olyan is volt, hogy egyedül mentem – és elkezdtem üvölteni – valami számot – és nem mertek szólni – pedig egyedül voltam –
SRÁC
Meg lehet szökni éjjel – sokszor megszöktem bazmeg – összecsavartam egy csomó lepedőt – és úgy le – a harmadikról –
SRÁC
Látod bazmeg – most is kijöttem – fogtam magam és kisétáltam – az őr csak nézett bazmeg – ezt se meri akárki –kiscsajok is – ott várnak lent – ketten-hárman – és akkor bazmeg ami belefér – egész éjjel – és akkor amikor vége van, akkor fel a lepedőn bazmeg –
SRÁC
Leszopnak bazmeg – aztán kapnak egy frászt – és kész –
SRÁC
Mer jó vagyok náluk. Kurvára bírnak. És csak velem.
Csönd.
Van ott minden – van egy titkos alagút – mindenki tudja egy csomó géppuska is van odalenn – csak még nem találjuk – de meglesz – és akkor – akkor bazmeg – hú –
Kijön Vénasszony, kezében törött mankó.
HAVER
Halkan. Vigyázz bazmeg – a vén csaj –
Csönd, Vénasszony a felásott földbe szúrja a mankót, nyomja lefelé, amíg megáll.
Vénasszony ránéz, nem látja.
SRÁC
Csókolom – nem tetszik megismerni?
SRÁC
Én vagyok – nem tetszik megismerni?
VÉNASSZONY
Kicsodát?
Csönd.
Mi?
Csönd.
Te – te?
VÉNASSZONY
Jézusmária – nem igaz – ez nem is igaz –
Csönd.
SRÁC
Köszönjél má bazmeg –
VÉNASSZONY
Te nagyobb vagy, mint – az apádnál is – uramisten –
SRÁC
Erős is vagyok – szoktam edzeni – van olyan, hogy eltolni a falat – az egy edzés – nem tolom el, de attól erős leszek –
VÉNASSZONY
Ennyit nőni – ilyen rövid idő alatt –
VÉNASSZONY
Ez valami – én aszittem – olyan vékony kis nyakad volt – olyan kis vézna fiú voltál – olyan értelmes, szomorú szemed – olyan riadt kis pofád – hogy lehet ilyet – hogy lehet –
SRÁC
Hát nem tom – de jó, mer most má nem tudnak megverni – most má nem mernek szemétkedni –
Kis csönd.
VÉNASSZONY
Nem tudom – emlékszel? – bejöttél hozzám amikor kizártak – bejöttél melegedni – emlékszel?
VÉNASSZONY
Adtam neked kaját – de te nem akartál enni, csak fáztál – emlékszel?
SRÁC
De nem, én ettem – volt olyan izé – tészta – valamivel –
SRÁC
Hát lehet – olyan tészta –
VÉNASSZONY
Mi lehetett – túrós csusza? De mikor csináltam én túrós csuszát?
SRÁC
Kicsit olyan hogyhíjják volt – olyan – na – paprikás. Az volt. De jó volt.
VÉNASSZONY
Akkor grenadírmars volt!
VÉNASSZONY
De, akkor grenadírmars volt! Nem emlékszel?
VÉNASSZONY
Hát persze! És hogy szeretted – persze, hogy grenadírmars volt!
Csönd.
VÉNASSZONY
Haverhoz. Úgy ette – úgy falta szegényke – pedig tiltakozott, hogy nem is éhes –
VÉNASSZONY
Mer volt úgy, hogy az apja nem adott neki három napig – ő meg étlen-szomjan –
SRÁC
De nem, csak úgy volt, hogy – mer éppen nem volt pénze – azér nem –
VÉNASSZONY
Ugyan, volt annak pénze!
SRÁC
De nem – tényleg – nem!
VÉNASSZONY
Téged küldött, hogy lopjál kaját, nem? Ő meg feküdt – hogy a feleségét gyászolja – aki elment kurválkodni!
SRÁC
De nem! Beteg volt! Ki volt írva!
VÉNASSZONY
Beteg! Ahogy téged elvittek az intézetbe –rögtön talpra állt – mer nem volt, aki etesse! Még ő volt beteg!
SRÁC
Kussoljá, te hülye barom állat!
Csönd.
Nem úgy volt – most hiába tetszik mondani – nem úgy volt – láza is volt – rendesen ki volt írva – ki az isten gondozta volna – hát kicsoda?
VÉNASSZONY
Most mit véded – nem is fűtött – át voltál fagyva – tiszta kék voltál – nem emlékszel?
SRÁC
Jó, mer hideg volt –
VÉNASSZONY
De azért ő fűtött – amikor te elmentél az iskolába – mi az hogy – csak délutánra hűlt ki – hogy te sajnáld – láttam én – hogy te sajnáld –
VÉNASSZONY
Hogyhogy nem? Láttam!
VÉNASSZONY
Sapkád se volt – én kötöttem – én adtam kölcsön a lábost – és akkor könyörögtem, hogy adják vissza – és ki se mosták – súrolhattam a mocskot – még az anyád, amikor itt volt –
Csönd.
Hát most itt vagy – ez jó – hogy éppen most – de én ezt tudtam – kértem – és megadta az Úr – Nem tudom, ha éhes vagy – most főzhetek valamit – Ez olyan – hogyhívják az ilyet – ez kegy – az Úrtól –
SRÁC
Aput nem tetszett látni?
VÉNASSZONY
Hát most itt vagy – Haverhoz.
Olyan kedves, okos kisfiú volt – hát akkor én most bemegyek, és írok még egyet – hogy jó legyen neki, tudod?
VÉNASSZONY
Nem tudom – majd nem fér be az ágyba – de majd veszek egy hosszút – ezt nem gondoltam – és te még nőni fogsz?
HAVER
Vihog. Fogsz még nőni, bazmeg?
VÉNASSZONY
Hogy beszélsz? Ne beszélj így!
Csönd.
VÉNASSZONY
Én most megmondom neked – hogy én ezt éreztem – és még régen – vettem mindent – csecsemőholmit is – meg gyerekholmit – olyan szépeket – mer láttam a kirakatban, és tetszettek – jó volt megfogni – az anyagot – én mindent vettem – és elrejtettem – nehogy megtudja a férjem – lent van a pincébe – naftalinba – majd nem tudom –, lehet, hogy kinőtted – pedig te mindig kisebb voltál – amikor én ezeket vettem – de milyen jó lesz neked, ahogy megnősülsz – a gyerekednek – akkor ezeket is hozzáírom – most bemegyek, és megírom újra – istenem – az ember már egészen odavan – és akkor hirtelen – a csoda – Mosolyog, bemegy becsukja az ajtót.
Csönd.
HAVER
Hát ez teljesen dilis, a vén csaj –
SRÁC
Nem is igaz – én csak azér mentem be, mer hideg volt – nem is igaz, hogy ettem – hazudik a szemét vén kurva – mivel fűtött volna apu – mi a kurva istennel fűtött volna – mivel!
HAVER
Nem vette észre, a macskát –
SRÁC
Kussoljá má, mert szétverem a fejed bazmeg!
SRÁC
Mér, nincs itt senki – a kurva életbe –
HAVER
Mér, hátha megjött –
SRÁC
Ne pofázz bazmeg – ne pofázz –
Csönd. Srác lelkierőt gyűjt, bekopog, csönd. Szünet. Srác erősebben kopog, aztán belerúg az ajtóba. Apa kinyitja.
APA
Üvölt. A kurva életbe! –
Csönd.
Csönd.
Csönd.
Csönd.
APA
De nagy vagy.
Csönd.
Megszöktél? Megszöktél, vagy mi van?
SRÁC
Nem szöktem meg! Nem szöktem meg! Elengedtek!
SRÁC
Három napra! Elengedtek!
Csönd.
APA
Szóval elengedtek. Csönd. Nahát – szia. – Elengedtek – és papír is van? Hogy elengedtek? – Mer aztán jönnek – szaglásznak – aztán még én leszek a hibás – érted.
SRÁC
Van – mér nem hiszed – mér nem hiszed –
APA
Jó, én elhiszem – csak érted – Nahát akkor kiengedtek?
Csönd.
Hány napra, mit mondtál?
APA
Az jó, három napra, az jó. Mi ez? Szünet? Vagy micsoda?
Kis csönd.
Azér írhattál volna – előre – megírhattad volna – hogy jössz. Meg kellett volna írnod – hogy mikor jössz – máskor írd meg előre – hogy mikor jössz. Mi? Mondjál valamit.
APA
Mér nem tudtad – nem mondták vagy micsoda?
Csönd.
APA
Jó van – nem baj – nem mondták, nem mondták – jó van – akkor nem is tudhattad – mikor jössz – látod semmi baj – itthon vagyok – még jó – hogy itthon vagyok. Kis csönd. Voltál már itt – amíg én nem – voltál már? Máma?
APA
Te, figyelj ide – mondjad – hozzányúltál te ahhoz a macskához? Mi? A vénasszony macskájához – de ne hazudjál nekem!
HAVER
Nem is láttunk semmilyen macskát.
APA
Megdöglött neki és rám fogja – de biztos?
APA
Nekem megmondhatjátok – hülye vénasszony – úgy kell neki – mi? Na. Nyugodtan – nem hallja senki – hozzányúltatok?
APA
Nem? Jó van – na jó – akkor jó van.
Csönd.
APA
Hát akkor hazajöttél – három napra – érezd jól magad – nem?
Csönd. Állnak.
HAVER
Jó, akkor én most elmegyek – maj visszanézek.
SRÁC
Nem tom – megyek én is –
APA
Most hova mész?! Mit kell folyton elmászkálni?! Nem mész sehova!
HAVER
Te csak maradjál – maj visszanézek – szia, csókolom. Kiszalad, csönd.
APA
Csak menjél utána – ha ez neked ennyi – hogy végre hazajöhetsz – annyi idő után – és akkor nem bírod ki az apáddal – hát csak menjél.
Csönd.
Azér ha írtál volna – akkor lett volna kaja – valami – minden – mégis jobb lett volna – máskor azér próbáld meg –
SRÁC
De hát nem lehetett – nem akartak – mer kell az a baszás – a izé – a tanácsi papír – de a tanácsi izé – a gyámügyes – nem adja – ha nem kéri a szülő – nem kérte – nem kérted – anélkül tilos – de aztán a dirihelyettes – már nem bírta – hogy folyton járok a nyakára – egy rendes tag – az engedett el – tanácsi papír nélkül – amit nem is szabad neki –
APA
Igen? Hát én nem tudtam – nékem nem mondták –
SRÁC
Én megírtam – még régen – hogy hívjál haza – és akkor a tanácsi faszi kiszáll –
APA
Ide? Ide nem száll ki senki – eleget mászkáltak itt nekem – a kurva anyjukat – Kis csönd. Mér – nem is írtál – nem is kaptam meg – tényleg – mér, mikor?
SRÁC
Hát rég – nem tom már – másfél éve – nem tom
APA
Én nem kaptam meg – semmit – biztos elveszett – ide nem is jár postás – nem kaptam semmit –
Csönd, állnak.
Na és – milyen ott lent – ?
APA
Mit mondtál, hol van?
SRÁC
Hát a francba – ahol az üzem. Mi egy tanya mellett.
APA
De először nem oda vittek –
SRÁC
Nem – itt voltam – egy olyan gyűjtőbe – a gyivibe – úgy hívják – aztán meg mindenfelé – nem tom – dobálják az embert valahogy –
SRÁC
Jó. Olyan is volt – olyan hely – hogy nem jó – de inkább jó. Lehet repetázni – minden.
APA
Nekem ne mondd – biztos éheztetnek a rohadtak – lopják a kaját –
SRÁC
De nem – tényleg – lopnak – de kaját nem – ha kaját, akkor is elég –
Csönd.
SRÁC
Hát nem tom. Ami kell – lógunk.
APA
És mi van – szakmát tanulsz – ?
SRÁC
Ja. De az nemigen van – sorjázunk – ilyenek – lógunk – lehet lógni –
Csönd.
APA
Az a hülye nővéred – az már biztos keres –
SRÁC
Nem tom – mer a testvéreket szétdobálják – úgy hogy nem tom hovalett –
APA
Á, az már biztos keres – egyszer se írt – kurva lett, mi?
SRÁC
Nem tom.
Csönd.
Egyszer állati balhé volt – békát raktak be – a nevelőnek az ágyába –
SRÁC
Ja – de nem tudták, ki volt.
SRÁC
Hát a fafejű – volt egy olyan – egy barom – arénázott egész éjjel – kizavartak – ott álltunk vigyázzba – de nem köpött senki – állati balhé volt –
Csönd.
Sok béka volt – ott sok a béka – cigarettáztattuk őket – be kell dugni a szájába – szívja, szívja – feldagad – és szétpukkad –
Csönd.
APA
Te ne cigizz nekem – hallod? Nehogy má cigizzél –
Csönd.
APA
Hát itthon nincs semmi – a Feró elment –
APA
Ja – akinek volt az a totókulcsa – tudod –
APA
Ja – elment maszekolni – egyszer visszajött – aszongya, ötször annyit keres – biztos hazudik – de biztos, hogy keres – öltönyben jött vissza – még jó, hogy nem volt rajta olyan izékesztyű – kesztyű – meccsre se jár ki – jó, mi?
Csönd.
SRÁC
Egyszer azt álmodtam – naon szar volt – azt álmodtam – hogy levágták a lábad – a gép – nem tom – és szaladtál felém – valahogy egy lábon – és ömlött a véred a másikból – ami nem volt – és én szaladtam előled – te meg egy lábon –
APA
Hogy a lábamat – levágták –?
SRÁC
Nem tom – azt így nem tom – nem volt semmi? – a lábaddal.
Kis csönd.
SRÁC
Én meg – az is volt – féltem – hogy spén megy a szemembe – és kiveszik – a szememet – kivették – az egészet – láttam azzal amelyikből kivették – hogy mit vettek ki – de sose megy bele semmi.
Kis csönd.
SRÁC
Garázsra mutat. Ez itt micsoda – ez nem volt – ez micsoda?!
APA
Garázs – azé a hülye csajé – van neki kocsija – bent áll – mer nem tudja vezetni bazmeg – ötször megbukott bazmeg – jó, mi? Nevet.
SRÁC
De mér garázs – hogyhogy ide –
Kis csönd.
SRÁC
Az olyan jó volt – a fészer – mindig oda lehetett – a fészer –
APA
El volt korhadva – szétment – mér?
Kis csönd.
Hogyhogy ilyen nagy vagy bazmeg –
Kis csönd.
SRÁC
Zsebéből papírzacskót vesz ki, kibontja. Apu – nézd –
SRÁC
Én csináltam – lemezből – fűrésszel – állatok – nézd – előrajzolás nélkül –
APA
Kezébe vesz egy-két kis figurát, nézi. Ez mi?
SRÁC
Fordítva kell tartani – tehén –
SRÁC
Mindenféle állatok – csak úgy elkezdem és állat lesz – először odaadtam a csajoknak – mer tetszett nekik – aztán egy tízesér egyet – jó mi?
SRÁC
Kurva jól tudok köszörülni – képzeld – nem tudtam hogy tudok – modták hogy ilyen nehéz, olyan nehéz – egész apró fúrófejet is tudok – a mester is velem csináltatja – képzeld –
APA
Az jó.
Kis csönd.
Egy kicsit ledőltem – az előbb – olvastam –
Kis csönd.
SRÁC
Apu – én már farkas vagyok.
SRÁC
Farkas – mert amíg ott a nevelő – vagy a szakik – addig kussolnak – de elmennek – és éjszaka mindenkit a farkasok – állati erősek – aki nem nyal be nekik, azt kurvára szétbasszák –
SRÁC
Hát a banda – nem lehet meglógni, – szétvernek amíg kicsi voltam aszittem hogy lehet ugrálni – egyszer kórházba is vittek – emiatt – itt ez a két fogam, ezt is kiverték. Mutatja.
SRÁC
De most már én is farkas vagyok – mindegy ha új hely – én már ott is tudom – hogy kell rögtön farkas lenni – már amikor nyolcadikba jártam már akkor – azóta rögtön kinézem ki a főnök – meg lehet érezni – én megmondom neki hogy oké – én nem akarok kibaszni vele – pedig nem is mindig a legerősebb – de azt lehet látni –
Kis csönd.
APA
Én a legjobb korba vagyok – ez a legjobb kor – még nem is vagyok negyven – mi? – tizenhattól negyvenötig most hozzám minden nő passzol – de én már nem ám úgy – én válogatós lettem – a kurva anyád elvitte a legjobb éveimet – kifacsart – mint egy rongyot – de soha többé – megtanulja az ember mit lehet és mit nem lehet – jönnek a kiscsajok bent is – vannak ilyen kiscsajok – csak a köpeny van rajtuk – kombiné se – semmi – vigyorognak ám kurvára – de én vigyázok magamra – én már megtanultam – mit lehet és mit nem lehet –
Csönd.
APA
Én? Jól. Mér – hogy lennék – semmi különös – melózok – én napközbe melózok – délelőtti műszak – de majd kitaláljuk – mi legyen – arra a három napra – nem tom – majd elmegyünk – ide–oda – minden –
SRÁC
És – nem tom – ellát valaki?
APA
Engem? Nem kell – minek engem ellátni –
SRÁC
Nem tom – mint én – régen –
APA
Á – nem kell – hol van az má – á –
Csönd.
Nagyon rendes voltál – tényleg – hogy amikor én kivoltam – akkor olyan rendes voltál – hogy pont akkor vittek el –amikor én ki voltam – rohadt dögök – a hülye nővéred le se szart – csak te – és akkor fogtak és elvittek –
Csönd.
Jó, hát majd – bent egy kupleráj van – mindegy – nem minden van ott ahol volt – de majd rendet rakunk –
APA
Á – minek – majd meglesz –
Kis csönd.
Te – arra gondoltam – micsoda fasság – hogy ott valami hülye szakmát tanulsz – mér nem mész el melózni – keresnél.
SRÁC
Hát nem tom – mindenki oda jár –
APA
Egy fasság. Nézz meg engem – én ha akarom – bazmeg az öreg szakik nem keresnek annyit – mint én – ha akarnám – csak mi az istennek – te – mi lenne – ha mondjuk kijönnél – vissza – és elmennél melózni – ilyen nagy darab kölök – nem is tudom – minek szakma – te is keresnél – én is – az már lóvé, mi? – ha kiengednének – mer így mit kapsz – évekig melózol nekik – nem adnak semmit – csak ha felszabadulsz – és akkor is megnézheted – nem tom – gyere haza – megdumáljuk őket – jó, kijönnek szaglászni megint – a kurva anyjukat – de megdumáljuk őket – van nekünk dumánk bazmeg – mi ketten, mi? Nevet.
Csönd.
SRÁC
Apu – itt akarok maradni – apu – Elsírja magát.
Kis csönd.
APA
Ne bőgj – mér – én mit mondok – na –
SRÁC
Olyan szar – kurva szar – Sír.
APA
Na – mondom – el lesz intézve –
SRÁC
Nem akarok visszamenni!
APA
Nem akarsz, nem akarsz – jó – én is ezt mondom – maj megcsináljuk – most itt vagy – mit mondtál, mennyi? Meddig maradsz?
APA
Hogy mikor mész el? – holnap?
APA
Jó – akkor ez néked három nap – mi? – az jó – ne bőgjél má – az előbb mondtad hogy jó ott – nem mondtad? – a kaja – a farkasok – Mér, én mit mondtam – hogy majd hazajössz – és egy kalap pénzt fogunk keresni – de most majd menjél vissza – mer jönnek hogy megszöktél – jönnek a nyakamra – és megin én iszom meg a levét – tudom én – akkor hiába – nem érted?
Csönd.
Jó, ez most három nap – hát mit akarsz csinálni? – Micsináljunk?
APA
Mér nem tudod? – én tudjam? – én a te korodba tudtam – csajokat hajkurásztam – moziba mentem – ilyenek – akkor nem volt tévé – fociztunk – a haverokkal – ti ott lent – fociztok?
APA
Mér nincs? – ezér nem lesz nekünk aranycsapatunk – mindig mondom – mert nincsenek grundok – az újág is megírja, még sincs – mér nincs ott pálya?
SRÁC
Nem tom – pingpongasztal volt – elvitték – egy nevelő – nála van –
APA
A pingpongasztal? És nem az övé, mi? – a tiétek – és elvitte – mi?
SRÁC
Én már nem láttam – mesélték –
APA
Ilyenkor ki kéne állni – hogy vigye vissza – mér nem álltok ki? – nem kell hagyni – így vesznek el mindent – mert hagyjátok –akkor kurva isten hogy elveszik – mond hogy én mondtam –
Csönd.
Jó – most mondjuk elmegyünk – jó? – mászkálunk – vagy menjél moziba – nem tom mit adnak – adok pénzt – kapsz egy húszast – jó? – én addig olvasok – mer szoktam olvasni – meló után – kapsz egy húszast –
Csönd.
Meg addig rendet rakok – nem volt időm – de most hogy itt vagy – ez mégis jó – hogy hazajöttél – rendet rakok –
Csönd.
A kocsibejáróból jön Előadónő, mindkét kezében cekker, abban étel, ital, valamint aktatáska. Megáll.
ELŐADÓNŐ
Jó napot kívánok. Ez a negyvennégy?
ELŐADÓNŐ
Nem értem, nincs kint a házszám. Itt bolyongok félórája, se házszám, se utcanév…
APA
Mer leesett – én akkor csináltam egyet – kiraktam – fel volt rakva – mer a régi már teljesen – olyan izé volt – lekopott – de jött a tanács – hogy nem izé – szabvány – leszedették – hogy majd ők – azóta nincs.
ELŐADÓNŐ
Nem értem, a szomszéd telekre, arra a fakerítésre huszonnyolc van kiírva… Kérdeztem, senki se tudta.
APA
A postás is – nem jön be – mert aszongya nem kötelező – ha nincs szám – lakik itt egy vénasszony – az kiáll oda ki – amikor várja a nyugdíjat – mer a postás nem jön be – mi nem is vagyunk. Nevet.
ELŐADÓNŐ
Leteszi a cekkereket a földre, aktatáskájából kivesz egy tervrajzot, kibontja, nézegeti. Nem értem… itt nem ez van.
ELŐADÓNŐ
A tanácstól vagyok.
APA
Kérem szépen – itt a fiam – elvitték állami gondozásba – de rossz neki ott – tessék kiengedni.
ELŐADÓNŐ
Gyámügy. A rajzot nézegeti.
APA
Elvitték – teljesen jogtalanul a nővérét is – tessék bejönni – nálam rend van – tisztaság – én dolgozok – és akkor elveszik a gyerekeimet!
ELŐADÓNŐ
Mondom, hogy a gyámügy. Van gyámügyi előadó. Tessék hozzá fordulni. Körülnéz. Nem értem.
APA
Tessék őt kiengedni – és engem kijelölni – a izének – a hogyhívjáknak – aki neki a – tetszik tudni –
APA
Az az! Mer lehet – tudom én –
ELŐADÓNŐ
Gyámügy. A garázsra mutat. Ez mi?
APA
Azé a nőé – aki ott lakik –
APA
Ez? Mondom – garázs – azé a nőé –
SRÁC
Fészer volt ott – fészer – az enyém –
APA
Majd én kihívom – ne tessék fáradni – Kopog Nő ajtaján, csönd, megint kopog.
NŐ
Kinyitja, de csak résnyire, a lánc nem engedi. Mi az?
APA
Jöjjön ki – a tanács jött a garázs miatt.
NŐ
Hogyhogy a tanács? Megkaptam az engedélyt, az az enyém.
APA
A tanács aszongya lakóház.
Nő leveszi a láncot, kijön, Előadónőhöz megy.
NŐ
Az elvtársnő a tanácstól?
NŐ
Ez az én garázsom. Megkaptam az engedélyt – bent van, ki tudom hozni. Itt nem volt semmi, egy bódé, korhadt fából. Én csináltattam.
ELŐADÓNŐ
Ezen a rajzon nem szerepel.
NŐ
Hogyhogy nem szerepel? Én bent voltam a tanácsnál, megvan másfél éve.
ELŐADÓNŐ
Mikor szálltak ki ide tőlünk?
NŐ
Nem tudom… Apához. Kiszálltak?
APA
Amikor elvitték a gyerekeimet – a fiamat is – jogtalanul – mer a vénasszony följelentett – pedig őrült – most ásta el a macskáját – most mondja meg, elásta – nem? Nem elásta?
ELŐADÓNŐ
Ez mi, ez kert? Mert nálam kert van.
ELŐADÓNŐ
Nem belső udvar?
Kis szünet.
NŐ
Én nem tudom. Mért, van különbség?
Kis csönd.
A tanár úr biztos tudja – és ő megmondhatja, hogy ez garázs – Tanár ajtajához megy, kopog, szünet, megint kopog, Tanár kinyitja.
TANÁR
Könyörgök, hagyjanak már dolgozni!
NŐ
Bocsánat, de az elvtársnő a tanácstól – tessék mondani, ez kert vagy udvar? És az ott az én garázsom, tessék neki megmondani!
TANÁR
Kérem – én százszor kértem önöket – hogy ne zavarjanak tanítás közben –
NŐ
De a tanácstól vannak!
ELŐADÓNŐ
Tanárhoz. Ez a negyvennégy?
ELŐADÓNŐ
Itt semmi se úgy van. Le kell ellenőriznem, a gázbekötés miatt, de a szomszéd telek a huszonnyolc, és nincs rajta szám. Ez a garázs nincs is.
TANÁR
Egy pillanat. Milyen gázbekötés?
ELŐADÓNŐ
Hát bekötik magukhoz a gázt.
ELŐADÓNŐ
A következő negyedévben.
TANÁR
Kérem, én úgy tudom, hogy ezt az egészet szanálni fogják.
TANÁR
Ha szanálják, minek bekötni a gázt? Jó lett volta, ha korábban kapjuk, de ha itt úgyis az egészet lebontják, minek most már bevezetni?
ELŐADÓNŐ
Benne volt a tervben, hogy itt gáz lesz. Nem volt kapacitás. Most lett.
TANÁR
Ez a tanácsnak egy csomó pénzébe kerül.
ELŐADÓNŐ
Így van. Úgyhogy örüljenek, hogy ezt kapják.
TANÁR
Ha most bevezetik, mi használjuk pár hónapig, félévet, egy évet, aztán jön a buldózer, és eltakarítja ezt az egészet. A közműveket áthelyezik. Egy csomó költség. Építenek olyan tízemeletes kaszárnyát, mint amilyen itt a környéken már van. Új csöveket fektetnek…
TANÁR
Nem lenne ésszerűbb, ha most már nem kötnék be?
ELŐADÓNŐ
Ezzel maga ne törődjön. Jóvá van hagyva.
NŐ
Ne tessék akadékoskodni, tanár úr, ha van gáz, akkor jobb lakást kell felajánlaniuk cserébe.
TANÁR
Ez akkor is pazarlás, kérem. Az állam kidob egy csomó pénzt hiába.
Csitri és Bakfis érdeklődéssel figyel a Tanár ajtajában.
ELŐADÓNŐ
Így van. Biztos, hogy ez a negyvennégy?
ELŐADÓNŐ
Ahogy nézem a méretek se stimmelnek.
TANÁR
Kérem szépen, ha már bevezetik a gázt – jó, vezessék be. De akkor talán mégsem kéne szanálni. Nincs ez rossz állapotban, meg a többi ház sem a környéken – egy csomót rendbe hozattak nem is, olyan rég – egy, olyan magas házba, alig férnek többen, mint ahány házat le fognak bontani. És itt vannak szép kertek is, gyümölcsösök, azt mind meg kell majd semmisíteni. Kár értük.
ELŐADÓNŐ
Határozat van. Maga örüljön, hogy mindent megkapnak ingyen.
TANÁR
Ezek az épületek téglából épültek – alá vannak pincézve, az állaguk megfelelő, ezek még kibírnak negyven-ötven évet, többet, mint egy előre gyártott lakótelep.
ELŐADÓNŐ
Kérem szépen, tessék engem békén hagyni. Én megkapom a feladatot, és tisztességgel végrehajtom. Tessék a panaszirodához fordulni. Hétfőn hosszú félfogadás.
APA
Tessék papírt adni, hogy itt nálam rend van, én nem iszok, én dolgozok, ő is keres, tessék megnézni, mekkora!
ELŐADÓNŐ
Magyarázzák meg neki, hogy a gyámügy.
APA
Maga a tanácstól van – én most a tanácshoz fordulok – tessék tanúsítani, – hogy mi volt – amikor elment a feleségem – itt maradtam – én ki voltam facsarva – és a fiam látott el – mer én nem tudtam felkelni – igen – és ő hozott nekem kaját – mindent – takarított – mosott – mer a nővére is elkóborolt – ha nincs a fiam – akkor én ott döglök bele – egész kicsi gyerek volt még – de szerzett mindent – és akkor följelentettek – és a tanács elvitte – így volt? Mondják meg! Így volt?!
NŐ
Így, mer a néni segíteni akart, hogy magához veszi, és akkor szálltak ki, és akkor figyelt fel az állam – de nem lehetett a nénihez, mert veszekedtek volna – úgyhogy elvitték –
ELŐADÓNŐ
Sóhajt, a Srácra néz. És?
APA
Vissza akar jönni – mer nem jó ott neki – miér nem jöhet vissza?!
SRÁC
Hadd maradjak itt – én nem tom – én bent mindig elképzeltem – hogy visszajöhetek – és akkor apuval – itt – pedig nem is írt – de én szeretnék itt – ővele – Elsírja magát.
ELŐADÓNŐ
Tessék bemenni a gyámügyre.
APA
Kinyitja a lakásajtaját. Tessék jönni – itt rend van – tisztaság – tessék megnézni – itt van neki helye –
Tanár visszamegy, betuszkolja a lányokat, becsukja az ajtót.
ELŐADÓNŐ
Majd kijön a gyámügyes, érti? Visszarakja a tervrajzot az aktatáskába, felveszi a cekkereket.
NŐ
Kérem szépen, ez a garázs, erre van engedély – meg tudom mutatni – bent van – én ezért a garázzsal együtt – nekem jár egy kétszoba-összkomfort – tessék felmérni –
ELŐADÓNŐ
Majd még kijönnek.
Vénasszony kijön a lakásából, tiszta, kissé túl fiatalos ruhában, kirúzsozva, kezében papír.
VÉNASSZONY
Ordít. Maga menjen onnan!
ELŐADÓNŐ
Ijedten elugrik.
VÉNASSZONY
Letapossa a sírt! A sírt! Menjen onnan!
NŐ
Tessék várni – ez csak egy macska – felakasztották neki –
Előadónő kifelé indul, Apa utána rohan, megragadja a karját.
APA
Ez a rohadt vénasszony – most följelentem – mer elvitette a fiamat – ez volt –
APA
Nem volt joga! Nem volt joga! Egy őrült – elássa ide a macskáját – őrült – és ennek hisz a tanács!
NŐ
Vénasszonyhoz. A tanácstól jött –
VÉNASSZONY
Előadónőhöz. Tessék ezt nekem aláírni – végrendelet – mer csak a tanár úr hajlandó – senki más – tessék nekem aláírni –
VÉNASSZONY
Mindent erre hagyok – erre a fiúra itt – mindent – a bútort – mindent – a pénzemet is – tízezer forint – azt is – újra megírtam – tessék aláírni –
ELŐADÓNŐ
Nem írok alá semmit – eresszenek – maguk meg vannak veszve – adok én maguknak gázt –
APA
Elvitette a fiamat – hogy ő akar a gyámja lenni – ismerjük ezt – mer akkor ő kapja a pénzt – mint a gyámja – persze –
VÉNASSZONY
Nem érti, maga barom, hogy a fiára hagyom mindenemet?! Nem érti?!
VÉNASSZONY
Ez végrendelet – rá hagyok mindent – a pénzemet – tízezer forint – azt is – és magamhoz fogom venni – majd írok kérvényt –
APA
Van pénze mi? De az én zsebemből kilopja – én azt kiszámoltam – mer a gyámsági segély minimum havi négyszáz – én azt tudom – nem vagyok hülye – asziszi én nem tudom? Eddig 9600 forintot lopott ki a zsebemből – ennyit – 9600-at – kiszámoltam!
VÉNASSZONY
Hogy mit? – én loptam, magától?
APA
Mer ha én lettem volna a izéje – a gyámja – a kölöknek – ennek, a lányomat nem is számolom – akkor ez annyi idő alatt ennyi! – Ez ki lett számolva! – Ennyivel tartozik!
VÉNASSZONY
Hát ez – hát ez –
APA
Maga feljelentett – hogy csak fekszek – Előadónőhöz. Ez jelentett fel – hogy csak fekszek – mer ki voltam nyírva – mer ez itt – ez akarta megkaparintani a pénzt – a kölök után – jól kiszámolta! Nahát nem kapta meg – mer jött a gyámügyes – az látta mi van – de én se kaptam meg – a kurva életbe – én se! Vénasszonyhoz. Mer ha maga nem olyan rohadt szemét – akkor megkapom!
NŐ
Az úgy volt, hogy jött a gyámügyes – és látta, hogy itt balhé lenne – azér nem akarta, hogy a néni – aki igazán csak jót akart – tessék elhinni.
APA
Hát én ki is tekertem volna a nyakát – ki én –
NŐ
Szegény fiú olyan rendes volt – ápolta az apját – lógott az iskolából, melózott – hogy legyen pénz – kirúgták az iskolából, hogy pénzt lop –
SRÁC
Nem is loptam! Csak a nővéremtől! Nem is loptam!
NŐ
Az apja csak feküdt – kiírták – a fiú főzött is rá, takarított, minden – elég szerencsétlen dolog volt, hogy akkor jött a tanács – én tudom, hogy a tanács jót akart –
ELŐADÓNŐ
Kiszabadítja magát. Menjenek a gyámügyre! Kiszalad a kocsibejárón.
VÉNASSZONY
Utánakiált. Legalább írja alá – kell két tanú – írja alá!
Előadónő eltűnik.
APA
A kocsibejáróban Előadónő után kiált. Nem is vertem – soha! Mindenki veri a kölkét – én soha! Kis csönd, Srác felé. Mér – vertelek?
APA
Nahát! Egy-két frász, de verni –azt soha! Onnan kell elvinni, ahol agyonverik – de onnét soha – csak tőlem – amikor nagyok – amikor már keresnek – ez azér is van –mer ha nincsenek itt – akkor nem adnak nagyobb lakást – erre megy ki – tudom én! Mer a tanács is – mér kell beleszólni az ember életébe – mér kell – amikor úgyis kurva nehéz – akkor mér kell belepofázni – mér kell!
NŐ
Jót akartak – higgye el, hogy jót akartak – az egy nagyon rendes gyámügyes volt.
APA
Akkor is mit szólnak bele – az életbe – mit szólnak bele – Vénasszonyhoz. Rohadt spicli.
VÉNASSZONY
Magával nincs mit beszélnem. A fiára hagyom mindenemet, érti? De magával nincs mit beszélnem. Nőhöz. Veled se – gyáva szemét – egy ilyet nem tud aláírni – de nem baj – mert az Úr nem akarja, hogy a rossz uralkodjon a világon – Sráchoz. majd meglátod –
NŐ
Hogy én vagyok szemét! Én itt védem a nénit – és akkor – és akkor – mindig be tetszett tenni – mindig – el tetszett űzni az egyetlent – a mérnököt – aki evezett –
VÉNASSZONY
Mi? Én? Kicsodát?
NŐ
Az egyetlen pasas volt – de rá tetszett szállni – hogy jöjjön kávézni – itt tetszett lesni, mikor jön – és nem bírta – az egyetlen pali volt – aki –
VÉNASSZONY
Te meg vagy őrülve.
NŐ
Én? Én? Miket tetszett mondani a bácsinak – rólam – végig – tudom én – elmondta a bácsi – hogy én csak a lakásért – végig ez ment – mert én fiatal vagyok és szép – aljas tetszett lenni – féltékenységből – tudom én –
VÉNASSZONY
Mi? Én? Az egy vénember volt!
NŐ
Fiatalabb volt a néninél!
VÉNASSZONY
Egy rozoga vénember! Csak megszántam – mer te csak amit muszáj volt – és itt rohadt egyedül egész nap – hát addig én behívtam – vettem neki almát – te meg féltél hogy én akarom a lakását – mer csak az aljasság ami a fejetekbe van – csak az –
NŐ
Itt tetszik leskelődni – amikor én a tanár úrral beszélgetek, rögtön ki tetszik rohanni – hogy nehogy énvelem –
APA
Nevet, Sráchoz. Hallod? Tépik egymást – jó, mi? Nevet.
NŐ
Maga fogja be – csak leskelődni tud!
APA
Hülye kurva – lefekszik mindenkinek – asziszi nem látom – mindenkivel – folyton kint a csöcse hogy lássam – rohadt kurva –
NŐ
Majd én mindenkit – mindenkit –
Berohan, bevágja maga mögött az ajtót, lánccsörgés.
VÉNASSZONY
Mer neki kellett volna a macskám – el akarta édesgetni – és az a hülye dög – még dörgölődzött is hozzá –
APA
A macskája. Nevet. A hülye macskája! Megdöglött a macskája, néni drága! Kifingott a cicus! „Macskuszka, macskuszka, ksssz, kssz, cicmic!” Nevet, ugrálni kezd a mankó körül, indiánüvöltést hallat, Srácnak integet.
SRÁC
Nevet. Apu – apu – Csatlakozik hozzá, ő is körbeugrálja vele a mankót, indiánüvöltéssel.
VÉNASSZONY
Nézi az ugrálókat, kihúzza magát, mozdulatlanul áll. Istenem – hála néked istenem hogy újra – hogy figyelmeztetsz engem istenem –
Apa és Srác ugrál, időnként kezüket a szájuk előtt lebegtetve üvöltenek egyet-egyet.
VÉNASSZONY
Te tudod istenem hogy mért kell ezt – te tudod istenem –
Apa és Srác abbahagyja, lihegnek, Apa átkarolja Srácot, az hozzábújik a nála alacsonyabb apához.
VÉNASSZONY
Szétmaszatolja a könnyeit, szétmázolja a rúzsát. Nem baj, istenem – semmi se baj – akkor is – akkor is – Bemegy a házba, behajtja az ajtót.
APA
Liheg. Na bazmeg – mi? Nevet, liheg. Hej bazmeg – jaj!
SRÁC
Nevet. Apu – hú bazmeg –
A kocsibejáróból jön Anya, fel van pakolva cekkerekkel, megáll.
APA
Krákog. Kéne mozogni – mi? Focizni – fejelni – vagy valami – Fújtat.
Srác észreveszi Anyát, odébb lép, rosszul lesz, leül a garázs elé, meredten nézi az anyját, csönd.
Csönd.
APA
Semmi bazmeg – semmi – itt a kölköd – nem látod?
Anya odanéz, hallgat.
APA
Na menje má be – rakjál rendet az istenit – még kaját se tudok neki adni – hol a picsába tekeregsz – amikor hazajön – és rakjál rendet bazmeg – kiviszed az ágyadat a konyhába – mer ő ott fog bent aludni – velem – érted bazmeg? – ne nézz nekem – ne nézz – és pakold el a rohadt cuccaidat érted –
Anya bemegy a lakásba, csönd.
Az anyád most itt van – már elég rég visszajött – most itt van – visszajött – és itt van – legalább főz, nem? – most rúgjam ki? – akkor mi van? – legalább amíg itt van – főz, nem? – Most mi van? Most mi van bazmeg? Mér nem mondasz neki valamit – az anyád neked – az istenit.
Csönd.
Nincs is semmi – közöttünk – visszajöhet, micsináljak – hova menjen – folyton kirúgják – hát hova menjen – főzzön – nem érdekel – csináljon amit akar – menjen férjhez – ha akad olyan állat – de folyton visszajön – nem jön össze neki. Nevet. Kinek kell egy ilyen vén csaj? – Nem megy az úgy – ő csak hiszi – hát én nem szólok bele – férfiba még nem öreg az ember – ha ennyi idős – még nem is vagyok negyven – én még akármit – mi? Ez a legjobb kor. – Hozzám most tizenhattól negyvenötig minden nő passzol – de én már vigyázok – én már megtanultam – mit lehet és mit nem lehet.
Csönd.
Most mit ülsz – anyád főz – bemegyek. Kis csönd. Majd gyere be – biztos kell kaja, mi? – Hát majd gyere. Bemegy a lakásába, becsukja az ajtót.
Csönd. Srác ül a garázsajtó előtt, hallgat.
A kocsibejáróból jön Haver, megáll.
HAVER
Mi van?
Csönd. Haver Srác mellé ül a garázs elé.
Ültem kint – vártam, hogy jöjjön valaki – nem jött senki.
Csönd.
Mi van?
SRÁC
Feláll, fölveszi a baltát. Szétverem a fejét – szétverem –
Haver hallgat.
Szétverem a fejét! Nekiesik a garázsajtó lakatjának, leveri, közben ordít.
HAVER
Elvisszük a kocsit?
SRÁC
Liheg, ledobja a baltát. A kurva anyját –
NŐ
Kijön. Jesszusom! Micsináltok! Miért! Visszamenekül, az ajtót résnyire nyitva hagyja, ráteszi a láncot, rémülten bámul kifelé.
Haver kinyitja a garázsajtót, befelé néz.
HAVER
Nem mer kijönni bazmeg – Nevet.
NŐ
Ne csináljátok – kérlek szépen – ne!
SRÁC
Üljé má le a seggedre.
SRÁC
Nem. Üljé le a seggedre!
Haver leül, csönd.
Csönd.
HAVER
Odavan a csaj – Nevet.
Csönd. Nő rémülten néz. Csönd.
Tanár kijön Csitrivel és Bakfissal.
TANÁR
Hát akkor a jövő héten.
CSITRI
Igen, tanár úr. Papírpénzt vesz elő.
NŐ
Nem, semmi – csak elnézést – hogy zavartam – óra közben –
TANÁR
Semmi baj – semmi baj –
Csönd.
Még annyit szeretnék mondani – hogy ez a fohász, ez a szépséges, mélyről fakadó, emberi fohász, ez a kétségbeesett fohász, ez, kérem, nemcsak azért a század magyar költészetének és nemcsak magyar költészetének talán legnagyobb költeménye, mert ugyanazzal az élménnyel küszködik, mint ugyanebben a korban a legnagyobbak, például Dosztojevszkij és Nietzsche, mint már mondtam, és nemcsak azért, mert azóta sem, ahogy mondják, azóta sem veszített az aktualitásából, minthogy azóta is pontosan ebben a helyzetben van a világ, az egész világ, kérem. Hanem ez a szépséges, emberi, kétségbeesett, mélyről fakadó fohász, ez a rettenetes, önkínzó kiáltás, kérem, a hitetlenül hívő lélek páratlanul pontos és szépséges feltárulkozása, és merem állítani, hogy ebben még a legnagyobbakat is fölülmúlja. Mert ebben a versben nem azért menekül az Úrhoz, mert megtért, mert az Úristen van, mert hiszi, hogy létezik, mint egy másik versében mondja, egy öreg isten, ez nem a gyönge ember menekülése, hanem olyan felnőtt, komoly emberé, aki felméri, mi történik, ha erről a már soha többé fel nem támasztható istenről lemondunk, kérem.
Csitri közben Haverral szemezik.
S hogy ez a komoly ember mennyire tisztában van gyöngeségével, s hogy emiatt ez az ember mégse gyönge, hiszen bevallja, azt világosan kifejezi, amikor azt írja:
| |
|
„Adjuk Neki hittel magunkat, |
| |
|
Ó mégis csak legjobb Kísértet, |
| |
|
nincs már semmi hinnivaló, |
| |
|
higyjünk hát a van-vagy-nincs Úrnak.” |
Tessék megfigyelni, hogy eddig Istennek szólította, és most egyszerre Kísértetnek hívja, nagy betűvel természetesen. A Kísértet rossz szellem is lehet, kérem. Tehát ezzel azt mondja a költő: akár van ilyen Isten, akár nincs, akár jó, akár rossz, mindenképpen kell hogy létezzen, akkor is, sőt főleg akkor, amikor „nincs már semmi hinnivaló”. Ez a komoly, kétségbeesett ember hallatlanul mély gondolata. Azt mondja ezzel a költő: bármi legyen is az a valami, az a szellemi természetű az ember fölött, lehet akár végzetes, ellenséges is az emberrel szemben, az még mindig jobb, mint ha nincs. És ezt fejezi ki olyan gyönyörűségesen az utolsó szakaszban, a magyar költészet legszebb négy sorában, amit kérek megtanulni kívülről:
| |
|
„Mert ő mégis legjobb Kisértet |
| |
|
S mert szörnyűséges, lehetetlen, |
| |
|
Az Élet, az Élet, az Élet:” |
Bakfis papírpénzt csúsztat Csitri kezébe.
Tessék megfigyelni, kérem, hogy ez az akár jó, akár rossz Kísértet itt „legjobb Kísértetként” aposztrofáltatik. Mindegy tehát, milyen, csak létezzen. S a magyarázat: szörnyűséges és lehetetlen, hogy először is senkié az élet – tessék megfigyelni a paradoxont, hogy a költőtől független szörnyűséges jelző hogyan keveredik a költő lelkének kétségbeesett felkiáltásával, a lehetetlennel; s hogy utána először az következik: senkié az élet. És csak azután jön az igazán mély, nagy gondolat, amelyet azóta sajnos az élet igazolt mindmáig, a legszörnyűbb prófécia, amit valaha költő kimondott, a legsúlyosabb kasszandrai jóslat, amely beteljesedett:
| |
|
„S mert szörnyűséges, lehetetlen, |
Mert az ember nem méltó az életre, mert az ember, ha az élet fölött hatalmat nyer, tönkreteszi.
Kis csönd.
Úgyhogy tessék megtanulni, nem is csak utolsó szakaszt, hanem az utolsó kettőt. Kis csönd. És majd ha erre maguk is rájönnek, akkor ez a nyolc sor felidéződik magukban, akkor is, ha most nem értik még egészen.
BAKFIS
De értjük, tanár úr.
TANÁR
És ha felidéződik, akkor, bármily különös, meg fognak nyugodni. Meg fognak nyugodni, mert úgy érzik majd, hogy maguk is valami nagynak a részei, valami olyan szörnyűségnek, amelyben, maguk előtt már olyan gyönyörű lelkű emberek is szenvedtek, mint amilyen Ady Endre volt. És akkor maguk megérzik majd a szépséges nagy közösséget, amelybe az emberek tartoznak – azok az emberek, akik az Életet csak tönkretenni képesek – de ha ezt megérzik, akkor megjelenik magukban az a Szellem, az a Kísértet, amelyről Ady Endre beszél – megjelenik magukban Úr.
Tanár könnyezik, csönd. Lányok állnak. Csönd.
TANÁR
Krákog. Úgyhogy, kérem, az utolsó nyolc sort kívülről megtanulni – Nekem most el kell mennem –
CSITRI
Köszönjük szépen, tanár úr. Nyújtja a pénzt.
TANÁR
Igen – Elveszi. Köszönöm. Úgyhogy egy hét múlva.
Tanár gyorsan bemegy a lakásába, az ajtót nyitva hagyja. Csitri és Bakfis vihog.
Tanár kijön, kezében szatyor.
TANÁR
Elfelejtettem bevásárolni – amikor jöttem haza az iskolából, és nem volt nálam szatyor – sietek – kezüket csókolom. Nőnek. Kezit csókolom.
CSITRI, BAKFIS
Csókolom, tanár úr!
Tanár kisiet a kocsibejárón át.
CSITRI
Milyen helyes fiú.
HAVER
Néznek. Mi? Néznek.
NŐ
Halkan. Szervusz. Szervusztok.
Haver feláll, kicsit közelebb megy a lányokhoz.
CSITRI
Helyes srác – amelyik ül. Mi?
Haver megáll.
CSITRI
Úgy látszik, nem tud felállni.
Haver felröhög.
CSITRI
Mint komor bikáé, olyan az ülése.
BAKFIS
Felnevet, aztán abbabagyja. Nem kell ezekkel.
Csitri és Bakfis megindul a kocsibejáró felé, Nő hallgat, figyel.
CSITRI
Visszanéz. Nem tud jönni.
HAVER
Sráchoz. Gyere már bazmeg –
CSITRI
Dühösen. Gyere már.
Csitri és Bakfis kimegy a kocsibejárón.
HAVER
Ezt most minek kellett bazmeg – minek – nem láttad hogy fasz kell nekik? – nem láttad bazmeg?!
SRÁC
Kussoljál a kurva anyádat.
Nő rémülten hallgat.
HAVER
Visszamegy Sráchoz, leül. Most mi van – mi?
Csönd.
Jó kis csajok – minek kellett –
Csönd.
Mi van – a faterod elment? – vagy mi van?
Csönd.
Mér nincs kulcsod bazmeg – mondtam neked hogy legyen – nekem van –
Csönd.
Figyelj – néz – a csaj – néz –
SRÁC
Fogd be a pofádat te hülye barom állat –
Csönd.
Elszedte aputól a pénzt – tízezer forintot – rohadt vén dög –
SRÁC
Rohadt vén dög – miatta van minden –
HAVER
Mi? az a vén csaj – akinek a macskája – ?
SRÁC
Nőhöz. Mit néz?! Most mit néz?! Mit néz?!
SRÁC
Elvette a fészert – az enyém volt – mér vette el?! Elsírja magát, csönd.
NŐ
Én nem tudtam – ne haragudj – nem tudtam –
NŐ
Mit adjak neked – ha akarsz valamit – én szívesen –
SRÁC
Menjen a francba! – ne nézzen!! – szétverem a kocsiját, ha néz!!
NŐ
Ne – azt ne – nem nézlek – de azt ne –
Nő behúzódik, de az ajtót nyitva hagyja résnyire.
HAVER
Szétverjük – a kocsiját – ? Mi?
Csönd. Jön Tanár, kenyér, tej, bor, felvágott a szatyorban. Nő a lépéseket hallva az ajtóba áll.
TANÁR
Nem vittem szatyrot reggel – elfelejtettem – úgyhogy most kellett bevásárolnom – öt órám volt, elfelejtettem. És óra után el kellett mennem – még délután – mert nem lehet NDK-füldugót kapni – pedig az a legjobb – csak hiánycikk. Az a legjobb. A fiúk felé. Szervusztok. Nőhöz. Folyton a tévé – úgyhogy altató is kell –
NŐ
Igen, már sokszor tetszett mondani.
TANÁR
De az altató még mindig kevésbé – Csáth Géza ópiumot szívott – tetszett olvasni? Majd mesélek róla – nagyon szép novellái vannak – Hát, kezicsókolom.
Tanár bemegy a lakásába, kulcsra zárja. Csönd.
Srác kézbe veszi a baltát, nézi. Nő becsukja az ajtót, hallani a lánccsörgést és a zárakat. Csönd.
SRÁC
Ellopta aputól – a pénzét –
HAVER
A vén csaj? Jó, hogy legalább a macskáját kinyírtuk – mi?
Srác leteszi a baltát, csönd.
Mit vagy oda – semmi – bemegyünk, és visszaadja bazmeg –
Csönd.
Naná hogy visszaadja bazmeg – nem mer az nyikkanni – bemegyünk és visszaadja –
Csönd.
HAVER
Felveszi a baltát. Maj meglátja ezt – kurvára beszarik bazmeg – aztán öregem ott a pénz –
Csönd.
SRÁC
Mer kilencezer-hatszázat lopott – és van neki tízezer. Úgyhogy négyszáz az enyim.
HAVER
Mér – én is megyek – Nem?
HAVER
Maj neked egyedül odaadja – hülye.
Csönd.
SRÁC
Akkor kétszáz a tied.
HAVER
Mér kétszáz – ötezer.
SRÁC
Lófasz. Apué kilencezer-hatszáz.
Csönd.
HAVER
Hát tudod – a te apád bazmeg –
SRÁC
Vigyázzál a pofádra – kaphatsz még bazmeg –
Csönd.
HAVER
Nem tom – kéne izé – zokni – amit a fejünkre –
Csönd.
A kocsibejáróból jön Törzs és Közeg. Srác és Haver feláll, Haver kezében a balta.
TÖRZS
Szia. – Ez kicsoda?
HAVER
Hát a izé – hát ő az.
TÖRZS
Személyi igazolványt.
Srác előveszi, odaadja, Törzs lapozza.
TÖRZS
Jé, te vagy az? Meg se ismerlek. Közeghez. A fia.
TÖRZS
De te intézetbe vagy – nem?
HAVER
Megszökött! Nekem mondta! Megszökött!
Csönd, Srác Haverra néz, elővesz egy papírt, odaadja, Törzs nézi, majd Közegnek nyújtja.
TÖRZS
Szabályos eltávozási engedély?
Közeg tanulmányozza.
TÖRZS
Nem téged kérdeztelek.
Kis csönd.
KÖZEG
Pecsét van. Dátum van.
Közeg bólint.
TÖRZS
Visszaveszi. Ez egy szabályos eltávozási engedély. Hány napra?
TÖRZS
Nem téged kérdeztelek.
Közeg belenéz a papírba.
TÖRZS
Ez egy szabályos eltávozási engedély három napra. Visszaadja a papírt Srácnak, az elteszi. A személyi igazolványba nem szabad semmit se tartani.
TÖRZS
Én nem azt mondtam, hogy van benne, hanem hogy nem szabad benne tartani semmit. Ezt mondtam?
Csönd.
Ezt mondtam?
TÖRZS
A személyi igazolványt mindig magánál kell tartsa az ember.
SRÁC
Nálam volt – nem volt nálam?
TÖRZS
Nem azt mondom, hogy nem volt nálad. Azt mondtam, hogy nem volt nálad? Közeghez. Ezt mondtam?
TÖRZS
Sráchoz. Ezt mondtam?
TÖRZS
A személyi igazolvány nem lehet gyűrött.
Csönd.
Ez nem gyűrött. Elveszítését azonnal jelenteni kell az illetékes rendőrhatóságnál.
Csönd.
Na. Tessék.
Srác visszaveszi az igazolványt, elteszi.
Apáddal már találkoztál?
Nő résnyire kinyitja az ajtót, figyel.
TÖRZS
Na jó. Hát csak folytassátok.
Csönd.
Mi van? Mér? Micsináltatok eddig?
Csönd. Nő visszahúzódik, zárak, lánccsörgés. Srác Vénasszony ajtaja felé indul, Haver kis habozás után követi. Srác benyit, mindketten bemennek. Csönd.
KÖZEG
Kurva, mi? – biztos kurva – picsán kéne rúgni – minek baszik folyton – Nevet.
TÖRZS
Ez vicc volt bazmeg? Hülye vicc!
Kis csönd.
KÖZEG
Én nem – nem – én tényleg – én egyenruhába alszok – olyan jó – csak mikor nappal – amikor néznek –
Csönd.
TÖRZS
Na. – Az ilyen kis krapekok ráhamisítanak egy másik dátumot – kikaparják a régit – vagy hipóval – azt nézni kell – meg azt hazudják, hogy volt csak elveszett – a vonaton –
TÖRZS
De ez egy rendes srác – amikor kivolt neki az apja – akkor ellátta – ápolta – pedig kivolt az apja – amikor másodszor hagyta ott az asszony – akkor még jó nő volt – a nővére meg csavargott – üzletszerűen kéjelgett – szóval rendes srác.
Csönd. Közeg a falnak dől.
Kivagy, mi?
TÖRZS
Én nem mondtam – hogy ez könnyű – egész nap mászkálni – ide – oda – fáj a lúdtalpad bazmeg – mi?
KÖZEG
Nem – csak a hátam –
TÖRZS
Hát ez az – ez van – hidegbe – melegbe – nyeled a port – a füstöt – hogy rend legyen – hát ez az.
Csönd.
Maj megszokod – meg hogy vigyázni kell – figyelni – de maj megszokod.
Csönd. Hirtelen sikoltás, zuhanás, csönd. Közeg elugrik a faltól, rémülten körülnéz.
TÖRZS
Idegesen. Mi van – beszartál?
Csönd.
TÖRZS
Semmi bazmeg – biztos a tévé – valami krimi. Csönd, fülelnek.
TÖRZS
Na jó – itt is voltunk – akkor menjünk –
Vénasszony lakásából sápadtan jön ki Srác és Haver, mindkettő keze és inge véres, megállnak.
HAVER
Mér kellett neki – mér –
Mindkettőnek hányingere van. Törzs és Közeg bámul, aztán egyszerre ugranak, rávetik magukat Srácra és Haverra. Leteperik őket. Srác és Haver nem ellenkezik. Egymáshoz bilincselik őket.
TÖRZS
Közeghez, Srácon és Haveron térdelve. Nézd meg –
Közeg habozva bemegy. Csönd. Közeg kijön, rosszul van, aztán lassan, mélyeket lélegezve földerül.
KÖZEG
Felderített cselekmény! Felderített cselekmény!
Törzs és Közeg felráncigálja Srácot és Havert, futólépésben vezetik ki őket a kocsibejárón át, eltűnnek.
Nő kinyitja az ajtót, leveszi a láncot, kijön, szipog, kezében új lakat, a garázsajtóhoz megy fölrakja, a régit a kezébe veszi, visszaindul, megáll, Tanár ajtajához megy, bekopog, vár, aztán bemegy a saját ajtaján, bezárkózik.
Csönd. Kijön Apa és Anya.
ANYA
Jött ma az izé – hülyék – én egész nap csak – én nem – egész nap rohangáltak – én meg – annyi időm se – hogy kimenjek szarni – és az a tudod – meghalt mi? – nekem ez gyanús – bemonta a rádió – gyanús – tízkor – de nem tudtam kimenni – a többiek – le se szartak – az Erzsi – naná – megfájdult a fejem – de azok is kinyiffannak – ja és jövök haza – a templomnál – tényleg a szívébe? – mi? azzal a izével – azzal a – na – olyan fa – durung – na – a végén – kampó – vas – mi? – nem értem – de hát ez izé – szörnyű – azok meg ott mászkálnak – folyton – annyi időm se hogy szarjak – még nekik nagy a pofájuk –
ANYA
Mér – elegem van – jönnek – Az Erzsi is – hülye csaj – jön nekem – dumája az van neki – közben én – de én megmondtam – mér ne – amikor a górék is – mi? – maj meglátod –
APA
Kussoljá, a kurva anyádat!
Csönd. Nő lakásából megszólal Leonard Cohen „Who by fire” című dala. Apa felneszel.
APA
Már vannak nála – hallod?! – már vannak nála!
Csönd, szól a szám.
Na. Itt a kölök – rakjál rendet bazmeg – mer az neki rossz – ha látja hogy átrendeztük a szobát – maj te kimész a konyhába – amíg itt van –
ANYA
Mér menjek ki – hova? – és monta a rádió – hogy a – na – tudod –
APA
Mer kimész bazmeg – azér – és majd hazajön bazmeg és akkor is úgy lesz –
APA
Hazajön – és akkor én leszek kijelölve – én leszek a izéje – na – én leszek neki – én leszek a gyámja – ez az – és az legalább havi négyszáz – érted – mer engem jelölnek ki – mert most azt lehet – erős kölök – jó erős kölök – majd elmegy melózni – francnak kell a szakma – ez megkeres rögtön legalább négy rongyot – ötöt – erős kölök bazmeg – érted – mennyit eszik egy ilyen – mondd hogy ezret megeszik maj kap még nem tudom – egy rongyot – marad kettő – marad három – érted – úgyhogy most menjél a kurva anyádat – rakjál rendet –
ANYA
Rendet rakok neked – kihajítom a hülye könyveket –
APA
Na csak azt próbáld meg te szemét – csak azt próbáld meg –
ANYA
Kihajítom – mesék – hetvenhét magyar népmese – egy ilyen vén állat – és meséket olvas –
APA
Mer azok szépek bazmeg – és semmi közöd hozzá – hogy én micsinálok – verd a seggedet a földhöz hogy itt lehetsz – úgyhogy most takarodjá be – és az lesz amit én mondok!
Anya bemegy. Csönd.
Na. – Mer itt az lesz – ahogy én akarom.
Befelé indul a lakásába.
Mi megy abba a kurva tévébe?
Bemegy, bevágja az ajtót.
|