Ambivalenciák
|
Hommage à Szophoklész
*
Füst Milán emlékének
*
Lossonczy Tamásnak, szeretettel
|
|
„Ifjan hal az, kit istenek szeretnek”, mondtam ifjan én, |
| az ógörög bölcsek tanácsát hirdetvén könnyelmüen – |
| de közben mindig a nagy öregeket környékezve meg, |
| lehet, hogy csak merő önzésből, náluk keresvén vigaszt, |
| de úgy éreztem, hogy vigaszként én is visszahozhatok |
| nekik az ifjúságnak édes szájízéből valamit. |
| Még mindig őket környékezem, most is, az öregeket, |
| az öregebbeket (kik egyre ritkulnak már körülem). |
| (Lehet, hogy talán mégis őket szeretik az istenek?) |
| Csak egyet igyekszem köztük messziről elkerülni – és |
|
|
|