Ne most

Ne most Halogatja – mint mindig minden dolgát ügyest bajost vegyest – mintha valami mindig hiányzott volna még bár tudta hogy hogy végül majd akkor is hiányozni fog és minden beteljesedést felfal a hiány halogatta hogy a légyotton se légyen ott hogy ne kelljen leírnia a végén azt a szót hogy még ne érjen egymáshoz az itt s az ott mint az óralapon a mutatók mindig mindent halogatott most már elért a perchez mikor többé nincs mit halogatnia se még se meddig se miért nem zúdul váratlanul nyakába a várva várt merénylő csók a kijáratot elállva nem kell (vele együtt) kimenekülnie (előle) az üres éjszakába és aztán bánni bánni bánni mégse bánva nem várnak tetőzést a felrakott versfalak már minden csak utánnyomat csak másolat (s ha még én vagyok én) (s ha az még az enyém) halogatom halálomat (Ne most)