Empedoklészből
– szabadon –

(Gyűlölet és barátság) Mindkettő ugyanaz lesz, mint amiképp ugyanaz volt, És ez a két hatalom – hiszem én – nem lesz soha özvegy, Így lesz minden időknek minden végtelenéig.   (Reciprok) Tenger, a Föld veritéke… (a Föld veritéke, a tenger…)   (Az istenek természete) Egy a Halál Születéssel, az Ébrenléttel az Álom, Mozgás és Pihenés, Rútságokkal koszorúzott Fenség, hangtalanul megszólalt Csend a Beszédben.   (Nyaktalanul) Nyaktalanul sarjadt itt számtalan arc, s körülöttük Szertebolyongtak pőre karok; vállról leszakítva, Homlok nélkül kószáltak szemek egymagukban.   (Más ittlévőktől) Más ittlévőktől nől emberi főben az elme…   (Istennek…) Istennek feje nincs, sem a törzsén emberi végtag, Hátából nem nő ki a vállán két meredő ág, Nincs gyors lába, se térdei, sem szőrös nemiszerve, Tiszta merő szellem, nincs rá más szó, csak a szentség, Gondolatától alapjaiban rendül meg a kozmosz.   (Ó Gyász!…) Ó Gyász! Ó nyomorult népség fajtája, halandók, Kétszeres átok alatt mily konfliktusba sodor, mily Szörnyü nyöszörgés közt történik meg születéstek!   (Mert…) Mert élőket tesz holttá, torzítva alakjuk (S holtakat élőkké)…