Kurtág György
…pas à pas – nulle part…
című, Samuel Beckett francia verseire írt
kompozíciójának (Op. 36, 1993–1998) szövegei

Kurtágéknak

 

lépésről lépésre – sehova

lépésről lépésre
sehova
senki-egymaga
nem tudja hogyan
kis léptekkel
sehova
konokan
 

törpe

Hommage à Roland Moser

 
törpe – kilencvenéves
utolsót nyömmög
„legalább egy jó széles
koporsót – könyörgök”
 

oktáva

Pierre Bouleznek címezve

 
hazamenni
éjszaka
villanyt
gyújtani
eloltani hogy lássunk
lássuk az éjjelt
arcunkat az
ablakra tapasztva
 

képzeld csak
(egész kis haláltánc)

Ligeti Györgynek

 
képzeld csak ha ez
egy napon ez
egy szép napon
képzeld csak
ha egy napon
egy szép napon ez
megszakadna
elképzeled
 

éjszaka

éjjel te aki annyit
könyörögsz hajnalért
könyörgök éjjel
jöjj el
 

hallgasd ezeket

hallgasd ezeket
ahogy
szótlanul
szót szóba
öltenek
lépés
lépésre
egyik
a másik után
 

oktáva (még egyszer)

Kurtág Izabellának

 
hazamenni
éjszaka
villanyt
gyújtani
eloltani hogy lássunk
lássuk az éjjelt
arcunkat az
ablakra tapasztva
 

ringató

Hommage à Heinz Holliger

 
halottat e halott
legyek között
egy beszökő fuvallat
ringatja a pókot
 

…honnan…

honnan ered
a hang amely ezt
suttogja keresd
a másik életed
 

jönnek ők a nők…

Hommage à Gösta Neuwirth

 
jönnek ők a nők
mások és ugyanezek
mindegyikkel más és ugyanez
a szerelem hiánya minddel
más lesz
a szerelem hiánya minddel
ugyanez
 

álom

Henri Pousseur-nek

 
végenincs
álom
átgázol minden
akadályon
 

jelenés

Jehuda Elaknának

 
egy éjjel az árnya
egyszer csak ott volt
szétterült haloványra
sápadt és eloszlott
 

a bolondja…

Brunner Panninak

 
sohatöbbé mondja
a bolondja
de menten
visszavonja
 

a semmi legalján

Erik Satie emlékének

 
a semmi legalján
némi leskelődés után
mintha szemével látná
hogy valami mozog
de esze megnyugtatta hogy
talán csak eszébe jutott
 

szemben a rosszal

a rosszal
szembeszállva
mígnem mosolyt csal
a szádra
 

leltár

Hommage à Jan van Vlijmen

 
végül is
mindent számba véve
egy negyedmilliomnyi
negyedóra
nem számolva
a holtidőkkel
 

mozzanat

régvolt indulás
régi megállók
hiányzó
indulás
hiányzó
megállók
 

La calma

Alig hagyta el a kolostort
És viharutáni csend honolt ott
 

Dieppe

Sulyok Ferencnek

 
még egy utolsó apály
egy döglött kavics
egy hátraarc aztán a léptek
a régi fények felé
 

szilárd léptekkel

szilárd léptekkel
már semmivel se törődve
csak úgy megy maga elé
cél nélkül előre
 

…horgonyt fel…

fekete nővér
ki vagy a pokolba’
keresztül-kasul
belegabalyodva
mire vársz még oly makacsul
 

keringő

Helmuth Lachenman-nak

 
a túltengés teszi
hogy minden ami
létezik
mindaz ami van
még az is
meg ez
még létezve sem
létezik
mit szólsz ehhez
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]