Tiszteletlen tisztelgések
Egy festménysorozat alá
| Messere Schéner mostanság csak lábbeliket fest: |
|
Fél- meg egész lábtyűk, lakkcsuka, lomha mamusz, |
| Könnyü topán, tipegő, topogó, fényesre kiglancolt |
|
Bálicipő, sportos, gömbölyü vagy hegyes orr, |
| Pántos arany szandál, barbár teletalpu koturnus, |
|
Ó-kincstári bakancs, new-divatú Adidas. |
| Hosszu sorokban, kúszva, zihálva vonulnak a vásznon, |
|
Párosan és együtt, sárosan és porosan, |
| Pusztán, utcán, szélben, hóban, jóban, rosszban, akár a |
|
Lemmingek csapata, folytonos útba levők, |
| Mind egyirányban, ez árván kóválygó paralellák, |
|
Mint kit a végzete vár végtelen randevura… |
| Tudja a Mester: nem marad úgyse a Földön utánunk |
|
Más, csak az ő talpuk porkavaró nyomai. |
|
TV-kritika
Eszenyi Tangójára
Lába köré csavarja az egészet |
Vesztére nyer nyerve veszít |
S „Így már jó” – nyögve két térde közt |
Aztán feszített-szatén szoknyájáról |
Felszárnyalva és összerogyva |
Suta nyelvejtéssel nyelvet öltve |
A „Nem lettem volna az aki vagyok”-on borongva |
|
Tiszteletlen tisztelgések
|
Hommage à Johann Sebastian Bach
| Ki nem vesztette még el az eszit |
| Aki nem játszik az nem is veszít |
|
|
|
Hommage à la „democratie”
Őróla mindenki csak egyet gondol |
És még kettő sem lesz belőle |
Egymást tiporva szöknek a cirkusz-porondról |
Hogy lottón ússzanak fel a szép jövőbe |
|
|
|
Hommage à Bartók
Nyüzsög itt bányarém posztmoderngróf olajbáró |
Allegróan vidul a barbáró
|
Jön-e még egyszer egy igazi barbár – ó!
|
|
|
|
Hommage à Kurtág
Ha az ujj a billentyűkön átég |
(Ki tudná ha nem Kurtágék?) |
Akkor lobban lángra csak a Játék
|
|
|
Kurtág György
…pas à pas – nulle part…
című, Samuel Beckett francia verseire írt
kompozíciójának (Op. 36, 1993–1998) szövegei
|
Kurtágéknak
lépésről lépésre – sehova
képzeld csak
(egész kis haláltánc)
|
Hommage à Gösta Neuwirth
| mindegyikkel más és ugyanez |
| a szerelem hiánya minddel |
| a szerelem hiánya minddel |
|
|
Erik Satie emlékének
| de esze megnyugtatta hogy |
|
|
Hommage à Jan van Vlijmen
|
| Alig hagyta el a kolostort |
| És viharutáni csend honolt ott |
|
|
Sulyok Ferencnek
| egy hátraarc aztán a léptek |
|
| mire vársz még oly makacsul |
|
|
Empedoklesz után (vagy előtt)…
(vagy minden időkre)…
(A 350–354. sz. töredékek nyomán)*
| …mást mondok nektek: sem az egy, sem mind a halandó |
| nem született, és nem hal végül szörnyü halállal; |
| csak keverednek, s átalakulnak az így-keveredtek |
| – s kezdettől ezt hívja az emberi faj születésnek. |
|
| Ők meg, amint kikerültek mind a szabad levegőre, |
| emberré, vaddá, bokrokká vagy madarakká |
| vált gyökerekként, ezt nevezik kezdet- s eredetnek, |
| szétválásuknak téves neve sanyaru végzet. |
| Bár magam is e szokott szólást használva beszélek. |
|
| Oktalanok! mert nem gondolnak messzire, és úgy |
| vélik, hogy lehet az, ami annak előtte sosem volt,
|
| vagy meghalhat bármi is, elpusztulva egészen. |
|
| Mert nem kelhet a nem lévőből semmi se létre, |
| és ami lett, annak kiveszése merő lehetetlen, |
| mert ott lesz mindig, hova minden időkre helyezték. |
|
| …bölcs az a férfi, ki nem forgatna fejében olyasmit, |
| hogy míg éljük az életet (így említi szokásunk), |
| addig tart létünk jó s rossz dolgok közepette, |
| ám azelőtt s azután semmik voltunk és semmi leszünk is… |
|
|
Empedoklészből
– szabadon –
| Mindkettő ugyanaz lesz, mint amiképp ugyanaz volt, |
| És ez a két hatalom – hiszem én – nem lesz soha özvegy, |
| Így lesz minden időknek minden végtelenéig. |
|
| Tenger, a Föld veritéke… (a Föld veritéke, a tenger…) |
|
| Egy a Halál Születéssel, az Ébrenléttel az Álom, |
| Mozgás és Pihenés, Rútságokkal koszorúzott |
| Fenség, hangtalanul megszólalt Csend a Beszédben. |
|
| Nyaktalanul sarjadt itt számtalan arc, s körülöttük |
| Szertebolyongtak pőre karok; vállról leszakítva, |
| Homlok nélkül kószáltak szemek egymagukban. |
|
| Más ittlévőktől nől emberi főben az elme… |
|
| Istennek feje nincs, sem a törzsén emberi végtag, |
| Hátából nem nő ki a vállán két meredő ág, |
| Nincs gyors lába, se térdei, sem szőrös nemiszerve, |
| Tiszta merő szellem, nincs rá más szó, csak a szentség, |
| Gondolatától alapjaiban rendül meg a kozmosz. |
|
| Ó Gyász! Ó nyomorult népség fajtája, halandók, |
| Kétszeres átok alatt mily konfliktusba sodor, mily |
| Szörnyü nyöszörgés közt történik meg születéstek! |
|
| Mert élőket tesz holttá, torzítva alakjuk |
|
|
Félrebeszélés – cerclage-műtét után
a sok kevesebb mint a több |
|
villan egymásra – váltva – |
(egyike „részleg leválva” |
ahogy a sebész bűvészkezével |
|
|
Töredékek
|
Hommage à Diogenész
| – …Ez Esgyé telefonja… Kérem hagyjon üzenetet… |
| – Semmi… Nem fontos… Csak egy kicsit szerettem volna magamra találni… |
|
|
Hommage à Sziszüphosz
| …mióta az eszemet tudom hajszoltan |
| hajszolva csak a verset görgetem |
| magam előtt – mint a gyerek a gurigát |
| a (szent) szkarabeusz a galacsint – |
| hogy ne is mondjam mint a sziklát a |
| titán (akit egyik első versemben |
| megidéztem illendő ódai módra |
| vakmerő szapphói strófákban) |
| máris azzal a titáni tudattal |
| hogy az isteni átok elől sose lesz |
| menekvés… (hová is lehetne?) |
|
|
Hommage à Pégaszosz
| …ébredés és elalvás között (beleértve |
| az éjszakai felriadásokat is) folytonosan |
| ott sajog szügyemben a múzsai ló félhold- |
| patája de mégse érek el soha a Helikónhoz |
| sohasem fakasztom fel a Hippokréné forrás |
| vizét (micsoda kép- és mítosz-zavar de |
| mi más idézhetné fel ezt a képtelen hely- |
| zetet) mintha a ló volna a lovas és a |
|
|
Hommage à Pindarosz
| Minden halott jó. A legjobb. (vö: A legjobb
|
|
a víz. I. olimpiai óda – ie. V. század). Feleim |
| akik még nem lettetek por és hamu, de a hús és vér |
| oly romlandó zűrzavarába bezárva éltek |
| velem együtt – haragudjak-e a porra és hamura |
| a sárra és mocsokra amivé lettek a voltak? Töprengjek-e azon |
| hogy jót vagy semmit? A semmiről? Hiszen a legrosszabbnak is |
| volt egy jó szava ha nem hozzám hát tehozzád vagy másvalakihez egy |
| feledhetetlen megmozdulása a labdatéren egy szemevillanása amely |
| – ha nem is arany, de – mint éjszakában égő
|
|
tűz, kicsillog a fejedelmi kincs közepéből? (lásd: ugyanott) Feleim, mit akartok |
| a föld alatt lakozóktól itt a földön? Igazságot? a férgek |
| jonhaiban vándorlóktól? Jóságot? a semmitől? Voltak aki voltak |
| lettek aki lettek és nem lesznek soha többé. Legjobb
|
|
a víz. Világra szüli a magzatot. A föld színén fenntartja az élőt. |
| Ismeretlen útjára sodorja a holtat. Legjobb a víz.
|
|
|
Hommage à la nature
| …az évelő (még mindig évelő) bíborlilás |
| ciklámen mely a teraszon e télutón megint |
| kivirágzott – vadabbul mint az első tavaszán – |
| messzire ágaskodva a nap felé |
| ma reggel egyszerre lehanyatlott |
| sokáévelt és ívelt elgyöngült szárai |
| beleroskadtak ebbe a váratlan kései |
| őrjöngő ifjúságba Már semmi érvelés |
| nem hozza vissza hosszú évelését… |
|
|
Hommage à Borges
| csak don Jorge Luistól tanultam |
| (ha nem épp ő találta ki) |
| Ha csak árnyat mondtak volna |
| oda se neki rá se rázzunk |
| de e fél árny mögött ott lapul |
|
|
„Miért inkább”
Gyászban megbánó válasz sírontúlra Simon Balázs kérdésére |
Tóth Krisztinának ajánlva
|
Nem a semmi?” – Mivelhogy a létről |
| Azt hisszük, tudunk valamit, de |
| A semmiről semmit se sejtünk, azt |
| Sem, hogy semmi-e vagy valami – ha |
| Csak a semmi-közelbe Szorítottnak |
| Felhorzsolt hámsejtjei közé be nem fész
|
|
Keli magát valami (néma-lőtt-galamb-)
|
| Sejtelem, legalábbis annyi, a
|
| Galambszaros lichthóf-ablakhoz döntve |
|
Homlokát, hogy talán egyáltalán még |
|
Inkább a lét is semmi – a Semmi is |
|
Birtokviszonyok
…mert mindenkinek a sorsa |
|
|
Búcsú a búcsúztatásnak
(bár sírni sem sírunk már) |
(de őértük ritkán éneklünk siratót) |
(ha nem is nyugszunk bele) |
hiába idézzük legszebb közös emlékeinket |
és sosem lesznek közelebbiek) |
|
|
Ne most
| Ne most Halogatja – mint mindig minden |
| dolgát ügyest bajost vegyest – mintha valami |
| mindig hiányzott volna még bár tudta hogy |
|
| hogy végül majd akkor is hiányozni fog |
| és minden beteljesedést felfal a hiány |
| halogatta hogy a légyotton se légyen ott |
|
| hogy ne kelljen leírnia a végén azt a szót
|
| hogy még ne érjen egymáshoz az itt s az ott |
| mint az óralapon a mutatók |
|
| mindig mindent halogatott |
| a perchez mikor többé nincs mit halogatnia |
| se még se meddig se miért
|
|
| nem zúdul váratlanul nyakába a várva |
| várt merénylő csók a kijáratot elállva |
| nem kell (vele együtt) kimenekülnie (előle) az üres éjszakába |
|
| és aztán bánni bánni bánni mégse bánva |
| nem várnak tetőzést a felrakott versfalak |
| már minden csak utánnyomat csak másolat |
|
|
Balatonboglár, 1920
| Nem volt folyóvíz a falusi házban. |
| (Később nagypapa fogja bevezetni.) |
| Lavórban fürdették az újszülöttet. |
| Apa nem volt jelen a fürdetésnél. |
| (Fővárosi szűk zugában szorongott.) |
| Durván kb. húszmillió halottal |
| Számoltak el az életben maradtak |
| (A spanyol-járványt is hozzácsatolva) |
| A levegőben is gyilkolva egymást |
| (A gázzal és tankokkal egyetemben |
| Légierőt először hasznosítva). |
| Nem látsztak hiányozni a hiányzók. |
| Úgy látszott megint világ a világ. |
| (Bár közben még mindenfelé nyomultak |
| A tarka fehér, vörös terrorok.) |
| De a világvégének vége lett. |
| S ha vége lett mért ne kezdődjön újra. |
| Új diktátumok háromszögeléssel |
| Osztották szét a holtaknak a békét. |
| Elkezdtek újra szülni és születni. |
| Törvénykeztek. Például jó előre |
| Példásan megvonták az újszülöttől |
| A majdan szerzendő tudás jogát. |
| De hát hol volt az még? Mesés jövőben. |
| (Mely – tudnivaló – kiszámíthatatlan.) |
| Még körötte is az új béke lengett. |
| Kertjükben éppúgy izzottak a rózsák, |
| Mint a pákák a műhely parazsában. |
| Ablaka alatt pillangolt a jázmin. |
| Az idő a tért is bekebelezte. |
| Az egész földkerekségre kiterjedt. |
| (Csak nem tudta merre hová s mivé lesz.) |
| Épp nyolcvan év hiányzott Kétezerhez. |
|
Summa sin’ laude
| Apám anyám egyszülött fiam anyja. |
| Csak haláluknak halálával élek. |
| Minden harmadik gondolatom az
|
| Nem a halál. Csak az hogy szégyen élnem. |
| Általuk áldottan vagy átkozottan. |
| Ha nem én vagyok én. De ki ha én nem. |
|
Évjáratom eltűnik a bozótban. |
| Ki így ki úgy be- és kijárta útját. |
| Se így se úgy nem találhatva nyitját. |
| Nincsenek pártomon. Se ellenem. |
| Akár mind össze is cserélhetem. |
| És érdemük szerint tisztelhetem. |
| Nem várhatni tőlük se jót se rosszat. |
| Az útfélen mind egy árokba roskadt. |
|
Néhány szökevény még a limesekben. |
| Kifulladva botorkál elesetten. |
| Velem együtt. Más-más titkos arányban. |
| De megkerülhetetlen egy irányban. |
|
Nemcsak egy gém, a játszma is lecsengett. |
| Nincsen kinek ászt ütni védhetetlent. |
| Nincs pár akivel megnyerni a szettet. |
| Se mögöttem se előttem se szemben. |
| Olykor már önmagamon is túltettem. |
|
Az élet kezdete csupa igéret. |
| A végére nem marad más dicséret. |
| Csak a háton a hullafolt. Az érem. |
| (Látta apámon tizenhatodik évem.) |
| Meghalni (– lehet –) csak pontosan szépen… |
| (Vagy csontcsikorgató csillagtörésben…) |
|
Ambivalenciák
|
Hommage à Szophoklész
*
Füst Milán emlékének
*
Lossonczy Tamásnak, szeretettel
|
|
„Ifjan hal az, kit istenek szeretnek”, mondtam ifjan én, |
| az ógörög bölcsek tanácsát hirdetvén könnyelmüen – |
| de közben mindig a nagy öregeket környékezve meg, |
| lehet, hogy csak merő önzésből, náluk keresvén vigaszt, |
| de úgy éreztem, hogy vigaszként én is visszahozhatok |
| nekik az ifjúságnak édes szájízéből valamit. |
| Még mindig őket környékezem, most is, az öregeket, |
| az öregebbeket (kik egyre ritkulnak már körülem). |
| (Lehet, hogy talán mégis őket szeretik az istenek?) |
| Csak egyet igyekszem köztük messziről elkerülni – és |
|
|
Lento
| Lassan egyre lassabban járni |
| Útközben csak úgy meg-megállni |
| Magad előtt is úgy csinálni |
|
Mintha csak ez volna a rendje |
|
| Nem álomszárnyon szállva szállni |
| Az ihlettel is csínján bánni |
|
Váratlanul jön rád sosem vár |
|
| Még vendégséget is rendezni |
| Szakácsmagadért is kitenni |
| Hisz enni úgyis kell Csak ennyi |
|
Nem kár ha rámegy egy egész nap |
|
| Együtt még valamibe bízni |
| Egy tiltott tüzes kortyot inni |
|
| Napok is tudnak lassan múlni |
| Láthatni őket kútba fúlni |
| De nem kútból kincset felhúzni |
|
Mit is kezdhetni már a kinccsel |
|
| A szemből szökő villanásra |
| Lassan csak akkor nézve hátra |
| Mikor már az a szem nem látja |
|
| Lassan még arra emlékezni |
| Amiről azt se tudni ez mi |
| Idő nem fogja feljegyezni |
|
Sosem lesz helye semmi tárban |
|
| Aztán villámgyorsat zuhanni |
| Járdán Úttesten Nem maradni |
| Jogsértőgyorsan elsuhanni |
|
Mint egy rendszámnélküli jármű |
|
|
Kispróza
| Langy éjszaka Kora április |
|
| Sehol egy lélek csak a fák |
| Nincs kocsi mely elédbe vág |
|
| A kocsik a szolgalmi útnak |
| Két oldalán sorban alusznak |
|
| Ahogy elalvás előtt a kicsik |
|
| Itt-ott ráhull a lámpa fénye |
|
| Ahogy a sorra sor felelget |
| Mintha versbe írnám a verset |
|
| Kinek? Nekem? A gyerekeknek? |
|
| Ennek-annak – tán másnak is |
| (Gördeszkás kis Tamásnak is?) |
|
| Mintha csak egy vonalas irka |
|
| Vagy csak úgy a tavaszi légbe |
| Még egy sor Még egy Abba kéne |
|
| Hagyni Vagy még kicsit eljátszom |
|
| Ahogy az öreg Vejnemöjnen |
| (Ki ugyancsak nem adta könnyen) |
|
| Én is megyek Csak még egy ének |
|
| Mint jó gyerek szájat mosok |
|
| Mosom kezem Megmosom arcom |
| Lefekszem És én is elalszom |
|
|
Szonett – bővített szeptimmel
melyben a Szerző felfedi mestersége címerét
|
„Modernnek kell lenni mindenestül” (?)
(Rimbaud – felülírva)
|
| Borzongó gerinccel vonzom a Régit |
| Vad varázslatok Szelid szentiment |
| Eszementek mondják rám Eszement
|
| Fércelt álcák mögé menti a bőrit |
|
| Ahogy jön jön zuhan ront rám a Végit- |
| Élet Élet mely már csak Testament |
| Milliom vers járja át testemet |
| Amelynek cellájába zárva Még Itt
|
|
| Mint új laikus Másoló Barát |
| Lúdtoll helyett Xerox fölé hajolva |
| (Képe így marad kései korokra) |
| A végső percben mássá- újra- át- |
| És felülírnám mindezt az egészet |
|
| Időtlen időkből fakadt Költészet |
| Hullámverése átcsap minden gáton |
| Nem tereli aklokba semmi kánon |
|
| Ez a kínom a dínom és a dánom |
| Az őssejtet kéne kipreparálnom |
| Nyákjával nyirkával is mindenáron |
|
| Árkon-bokron túl Óperenciákon |
| A Bibloszt újonnan bábelizálón |
| Megcsomózva-szétcibálva a Hálón |
|
| Szentségtörő hittel bálványimádom |
|
Itt még minden Pléiade az én Pléiade-om |
|
|
Gnóma
| AKÁRHOGY VOLT ÉS LESZ AKÁRMI |
| NEM LEHETETT MEG NEM TALÁLNI |
|
|