|
Szálinger Balázsnak, az Első Pesti Vérkabaré szerzőjének
| Sárkánynak alig nyolcszor hét sovány |
| esztendőt elég volt élnie – csak még egy |
| még soványabb hét esztendő hiányzott |
| volna hogy annyi mocskos árkot megúszva |
| elérjen oda amit később Vészkorszaknak |
| neveztek azok akiket nem fenyegetett a vész – |
| Buda kies dombjai között bújkáló fia nem is |
| győzte (uramisten!) áldani apjának korai halálát |
| jaj hogy nem kellett megérnie a mocsarat ahol |
| őt is elsüllyeszthetik – míg a felszínen |
| bűzösen fakadó buborékok jelzik majd a |
| bűvös szók elmerülő agyát – jaj micsoda szörnyű |
| fiúi öröm az egyetlen öröm amit akkor magáénak |
| mondhatott az átkozott apa áldásos halála – bár |
| minden este más ágyon elszenderedve minden |
| reggel más ágyon ébredezve mégis ott látta |
| maga előtt a rég holt apát huszadmagával egy |
| lukba zárva – de aki ott is párduceleganciájával |
| meggyszínű mellényben, szuroksötét hajakkal |
| valami hokedlira kuporodva bal tenyerébe hajtva |
| arcát jobbjával középső ujjai közé fogva arany |
| tollát gyöngybetűit szórja szanaszét itt is egy |
| fényes kutyanyelvre „bűvös szótárát” amely |
| Kosztolányi szerint „magába foglalja a magyar |
| nyelv ékköveit” csak szórja a mocskok |
| mocskába – de a fiú felocsúdik a rémlátásból |
| újból örül örül hogy nincs apja nincs apja a |
| gettóban se máshol el se kaphatják a razziák sehol |
| egy lélek (?) se nyúlhat hozzá vérragacsos kezekkel |
| sehol sem található ezen a Földön ahol mindez találtatik… |
|