Még egy régimódi ballada
Kis nagyothallással megvert gyerekség |
Rájátszásként friss öregségi vakság |
Szúrós szögesdrótok és tompa elmék |
Mézédes csókok véráztatta akták |
(Vagy fordítva ha netán úgy akarják) |
Az ördögfiókák az istenatták |
Rendesen bekerítették őkelmét |
Kész csoda hogy megélte élte nagygyát |
S most csak ámul hogy mindezt ingyen agygyák |
– Az üdvösséghez Herceg! mondd mi kell még? |
|
Volt ez meg az bátorság és ijedség |
S ami jöhet még csak semleges aggság |
Végtelen lét után a végtelen vég |
(Ahogy új matematikák sugajják) |
A röpke plusz után a mínusz naccság |
És közben kisebb-nagyobb gyenge-agyság |
Szánjuk-e vagy bámuljuk-e őkelmét |
Fogja kávéját nyalja ki az alját |
S fusson – az istenért – ha kiutat lát |
– Az üdvösséghez Herceg mennyi kell még? |
|
De halál elől csak halál a mencség |
A kis ürdöng őbenne veri lantyát |
A tűz nem a pokolban – odabent ég |
Titkait a lángok nyaldosva falják |
Nehéz léptével csak egy út marad hát |
Mely minden régi sebet újra feltép |
Mi más kisérthetné meg még őkelmét |
Mint a kétség láncából kiszakadt vágy |
A semmi útjain letenni terhét |
– Herceg az üdvösséghez ennyi kell még |
|
Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még? |
Kettő közül választhat földi vendég:
|
„Pénz az egész világ” – zúgják Mayernék |
„Könyv az egész világ” – súgják Mallarmék |
– Herceg az üdvösséghez ennyi kell még |
|
|
|