Szám( )isztika

…a „kerekszámok” ősi-ósdi sámániája. A
„80” – képzelgi még a kisgyerek – „elér
hető”. (Kiváltképp ha egybeesik a bűvös
2000-rel. Hiszen a Világ is kerek, nemde?
2000 – a nyerő. A szuperkerek. 1999 –
semmi.) Hiába hogy benne a számrendszer
első számát az utolsó követi – méghozzá
háromszor. De a 3 nem kerek (bár annál ba
bonásabb). Vagy a 2002 – egymásbavillanó
tükörszimmetriájával. Nyilván azért is
számlál 100 helyett az én Talizmánom is
101 szonettet. Vajon miért is nem
1001-re várta a Magas Quadrivium is az
Alacsony Tömeg is az Apokalipszis villám
patájú Quadrigáját?
patájú Quadrigáját? A „80” még elérhető?
Akinek szerencséje (?) van elérni a
70-et óhatatlanul (vagy bevallatlanul
netán röstellve is) a 80-at tűzi ki
„célul”. A világért sem 79-et és nem is
81-et. Hiszen a Világ kerek (ha
olykor némi hegyes kiszögellésekkel is).
Hátmég a Föld, a Gömb (ha itt-ott némi
horpaszokkal és dudorokkal is). De persze
ha netán eléri, menten azzal sem fogja
beérhetni. Következnék a következő évtized.
Se több se kevesebb. Vagy lehet hogy
akkor már csak egyesével (netán kettesével)
számolunk? Hiszen a kettes számrendszerre
van szülve az informatika.
van szülve az informatika. De ami majd Azután jön
bármilyen szám után bármely időben az már
elfogadhatatlan (miközben az élet bármely
pillanatában kell-nem kell el kell fogad
nunk). Vagy tán mégis könnyebben elfogadható
ha minél később toppan elénk? Ki tudja?
És ki fogja megtudni valaha is? Ifjan hal az kit
istenek szeretnek. Mondták a görögök. Kerek a
Világ és kerek az ő Tudatlansága most és
mindörökké.
mindörökké. Ámen. (Vagyis: Vége.) Tehát:
sohasem lesz kerek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]