Szuvenír Szuvenír
sobre el Napfogyatkozás Szigliget agosto 11, 11:26–14:13 h. (August 2081 quelque part on the globalizált GLOBO)
|
AZNAP (után) MÁSNAP mikor négymilliárdan látták |
a nagy Mennyei Ceremóniát |
|
(a globalizálódó de öröktőlfogva szabálytalanul |
globalizált Glóbusnak ama boldog |
|
sávjaiban ahol pontos menetrend szerint előreláthatólag |
szabadszemmel látni leendett) |
|
szigorúan szabadalmazott fekete ókulárékkal oltalmazva |
szemüket a fekete látvány |
|
elől az irreverzibilis vakságtól reszkető ártatlan retinákkal |
a szétszóratott emberi népnek |
|
ez összesereglett békés Nagy Családja Nagy |
Összebékülésében és Összecsődülésében |
|
az ősellenség Nagycsaládok Keresztapáinak áldásos |
védnöksége alatt a Nagytudósok |
|
és Nagytudatlanok az asztrológok és asztronómók |
zoológok és neológok csillag- |
|
ászok és csillagmások csillagjósok és csillagcsalók |
ortodoxok és alternatívok |
|
mind más-mást hirdető ám a Nagy Élmény Nagy |
Várakozásában ezegyszer egyhúron |
|
pendülő korifeusok és sarlatánok egyszerre bizalomkeltő |
|
mellett a közszolgálati és közkereskedelmi Közvetítők |
|
és percre- és mindenrekész közreműködésének |
köszönhetően a terroristák és a terrorizáltak |
|
és a terroristaellenes kommandók a frissen |
kihantolt tömegsírok névtelen |
|
nevezetességei és a sírok betemetői és a tömeggyilkosok |
vérbosszulói a bér- (vagy nem- |
|
bér-) gyilkosságra készülő rendőrszázadosok és az őket |
felbérelő némberek (vagy csak |
|
táncbavitt Katák) a Távol-Nyugati „új” (vagy régi) |
fasiszta ámokfutó tömegmészáros |
|
a megtalálhatatlan szerzetesi magányába visszavonultan |
|
huszonhatszoros börtönszökevény bankrabló és a |
bankrablókat őrző (vagy nem is őrző) |
|
börtönőrök valamint a börtönszökevény szentté avatását |
illetve a halálbüntetés azonnali |
|
hazai visszaállítását aláírásokban és feliratokban |
egyszerre követelő gyüldék és gyülevények |
|
a Mélyafrikai hutuk és tuccik közül azok akiknek tetemei |
nem úszattak lefelé az Aruvimi |
|
(vagy az Ubangi) véreres árján mint egykor az |
elszabadult tutajok a Tiszán az itt meg ott |
|
meg amott elöntött árterek lakosai rájukdőlt födelük |
beroskadt kapufélfáik alatt Óperencián |
|
túl és Óperencián innen Távol-Keleteken az újból kiújult |
etyepetye-csetepaték a Közel- |
|
Keleteken soha félbe se szakadt pata-cseték a Közép- |
Keleten épp ekkoriban a legújabb |
|
atom-bajonettek hegyén lejtett bráhma- vagy |
sámántáncok ötezer év óta betanult |
|
mozdulatokkal hajladozó szereplői mind mind mind |
végtelen körtáncba fonódva bámulók |
|
a Napra amelyet lassú de biztos harapásokkal |
sötétbeborult csontvázára csupaszít a |
|
kölcsönfényét vesztett fekete Hold miként az Öreg |
Halász-vonszolta Nagyhalat a Cápa |
|
vagy ahogy eltakarják és kitakarják egymást férfi a nőt |
|
a legnagyobb Négydimenziós Panoráma Mozivászon két |
Szupersztárja nyilvánosan eljátssza |
|
egymással a Teremtés legdrámaibb koreográfiáját zsúfolt |
proszcéniumok és parterrek előtt |
|
valamint azok előtt is akikről semmit se tudunk akik csak |
részvétlenül nyaralnak a nyárban |
|
(mivelhogy nyár van) vagy csak nagyokat falnak (ha |
nem éppen felkopik az álluk) és |
|
mindközönségesen állnak valahol védőszemüveg híján |
szemüket a földre sütve (mint |
|
máskor is annyiszor) vagy csoda szemüvegükkel amivel |
gőgösen fölfele nézve titkon |
|
bele lehet kukkantani eme röpke ritka Nagy Randevú |
sikamlós Történetébe ahogy |
|
a Szereplők békésen egymásra találnak majd békében |
elválnak az oszladozó homályban |
|
diszkréten bár interkontinentális vastaps közepette |
lelépve a Színről ahogy illik |
|
Szia Viszlát 82 év múlva ugyanitt ugyanekkor (Mi az nekik) |
|
És újra kivilágosodott és újra bésötétedett És mintha |
|
|
MÁSNAP (az AZNAP utáni) korareggel valaki ott állt |
egyesegymagában a tóparton és csak a mindent |
|
betöltő csönd fojtotta torkába a kiáltást mikor a támadó |
nap vérarany tőrét a tó színének |
|
sebezhetetlen lágyékába meritette meg se rezdült és |
semmise történt csak a vadkacsák húzták |
|
végig láthatatlan nyílegyenes vonalukat a vízen csak a |
nádas kettőzte meg magát árnyékával a |
|
simaság tükörszimmetriájában a fű a kövek a pad amiből |
semmi se marad szuvenír szuvenír
|
|
se emlék se varázslat a semmi semmijének a semmije |
amit se asztrológ se zoológ se Péter |
|
se Pál se geométer se nomen se logosz se füszisz |
jegyében senki nem fog se befogni se |
|
kiszámítani se elképzelni se látni csak az az egy árva |
Lantos aki egymaga látta és aki hiába |
|
törekszik mindétig (reménytelenül is) a pontosságra s |
bár az is megesik hogy némi fontosságot |
|
tulajdonít magának tudja hogy (így se amúgy se) |
sehogyse sohase fontos és azt is tudja hogy |
|
senki se ő se fogja látni amit csak ő látott senki más és soha |
|
|
Szám( )isztika
…a „kerekszámok” ősi-ósdi sámániája. A |
„80” – képzelgi még a kisgyerek – „elér |
hető”. (Kiváltképp ha egybeesik a bűvös |
2000-rel. Hiszen a Világ is kerek, nemde? |
2000 – a nyerő. A szuperkerek. 1999 – |
semmi.) Hiába hogy benne a számrendszer |
első számát az utolsó követi – méghozzá |
háromszor. De a 3 nem kerek (bár annál ba |
bonásabb). Vagy a 2002 – egymásbavillanó |
tükörszimmetriájával. Nyilván azért is |
számlál 100 helyett az én Talizmánom is |
101 szonettet. Vajon miért is nem |
1001-re várta a Magas Quadrivium is az |
Alacsony Tömeg is az Apokalipszis villám |
patájú Quadrigáját? |
A „80” még elérhető? |
Akinek szerencséje (?) van elérni a |
70-et óhatatlanul (vagy bevallatlanul |
netán röstellve is) a 80-at tűzi ki |
„célul”. A világért sem 79-et és nem is |
81-et. Hiszen a Világ kerek (ha |
olykor némi hegyes kiszögellésekkel is). |
Hátmég a Föld, a Gömb (ha itt-ott némi |
horpaszokkal és dudorokkal is). De persze |
ha netán eléri, menten azzal sem fogja |
beérhetni. Következnék a következő évtized. |
Se több se kevesebb. Vagy lehet hogy |
akkor már csak egyesével (netán kettesével) |
számolunk? Hiszen a kettes számrendszerre |
van szülve az informatika. |
van szülve az informatika. |
De ami majd Azután jön |
bármilyen szám után bármely időben az már |
elfogadhatatlan (miközben az élet bármely |
pillanatában kell-nem kell el kell fogad |
nunk). Vagy tán mégis könnyebben elfogadható |
ha minél később toppan elénk? Ki tudja? |
És ki fogja megtudni valaha is? Ifjan hal az kit |
istenek szeretnek. Mondták a görögök. Kerek a |
Világ és kerek az ő Tudatlansága most és |
mindörökké. |
Ámen. (Vagyis: Vége.) Tehát: |
|
Hosszú, hosszú sorok
Ha még a Könyvesnek becézett boszorkányijesztő nagy királynak |
Is törvénnyel kellett elvágnia hitüktől a hazai izmaelitákat – |
|
Ha a Szabadság szobra alatt még nemrég is a szolgatartó szolga inger |
Úgy rendelte hogy csak a hátsó peronon utazhasson a feketének becézett nigger – |
|
Ha cselesen úgy rendezi mainapjaink bősz balgasága |
Hogy vesszőfutás legyen a romának becézett cigánygyerekek ballagása – |
|
Ha még ama bölcsnek becézett Sarastro varázsos fuvolával kísért E-dúr áriája |
Is Nem embernek (Kein Mensch) becézi azt „akit itt nem hat át ez a hit” akkor mindhiába – |
|
Csak a „nincsen remény” Vörösmartyja marad az egyedüli remény |
S becenevünknek az eredendő díszes epitheton Sárkányfogvetemény –
|
|
|
Une autre ballade – vieux jeu
„Négy elmúlt már de még nem öt” |
Ölelt át apád versbefontan |
Egyszercsak kis eszedbe öt- |
Lött: Kétezerben leszek nyolcvan |
(Annyi leszek ha annyi voltam |
És nem jött értem a Ladik) |
S bár még nincs itt de már ihol van |
E Nyolcvan – te Kétezredik |
|
Ha nem évül el okafogytan |
Más fontosabb okok között |
A Kőre rákerül e Nyolcvan |
Nem mindegy? utóbb vagy előbb? |
To be or not csak eltelik |
Hogy Nyolcvan – vagy Kétezredik |
|
E korban pogrom volt a program |
Nyílt vagónok előtt vacogtam |
Várva hogy egy szurony belök |
S most e hívságos cél előtt |
S Nyolcvan lesz – e Kétezredik |
|
Herceg mindig azt boldogoltam |
A halállal matrác-sírokban |
Heinék Keatsek Rimbaud-k Adyk |
Hátha még itt bújkál titokban |
Szögesdrótra rótt verssorokban |
S kivált téged – Kétezredik |
Szigliget, 2000. január 7. |
|
|
Még egy régimódi ballada
Kis nagyothallással megvert gyerekség |
Rájátszásként friss öregségi vakság |
Szúrós szögesdrótok és tompa elmék |
Mézédes csókok véráztatta akták |
(Vagy fordítva ha netán úgy akarják) |
Az ördögfiókák az istenatták |
Rendesen bekerítették őkelmét |
Kész csoda hogy megélte élte nagygyát |
S most csak ámul hogy mindezt ingyen agygyák |
– Az üdvösséghez Herceg! mondd mi kell még? |
|
Volt ez meg az bátorság és ijedség |
S ami jöhet még csak semleges aggság |
Végtelen lét után a végtelen vég |
(Ahogy új matematikák sugajják) |
A röpke plusz után a mínusz naccság |
És közben kisebb-nagyobb gyenge-agyság |
Szánjuk-e vagy bámuljuk-e őkelmét |
Fogja kávéját nyalja ki az alját |
S fusson – az istenért – ha kiutat lát |
– Az üdvösséghez Herceg mennyi kell még? |
|
De halál elől csak halál a mencség |
A kis ürdöng őbenne veri lantyát |
A tűz nem a pokolban – odabent ég |
Titkait a lángok nyaldosva falják |
Nehéz léptével csak egy út marad hát |
Mely minden régi sebet újra feltép |
Mi más kisérthetné meg még őkelmét |
Mint a kétség láncából kiszakadt vágy |
A semmi útjain letenni terhét |
– Herceg az üdvösséghez ennyi kell még |
|
Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még? |
Kettő közül választhat földi vendég:
|
„Pénz az egész világ” – zúgják Mayernék |
„Könyv az egész világ” – súgják Mallarmék |
– Herceg az üdvösséghez ennyi kell még |
|
|
Millenniumi mesék
Szálinger Balázsnak, az Első Pesti Vérkabaré szerzőjének
Sárkánynak alig nyolcszor hét sovány |
esztendőt elég volt élnie – csak még egy |
még soványabb hét esztendő hiányzott |
volna hogy annyi mocskos árkot megúszva |
elérjen oda amit később Vészkorszaknak |
neveztek azok akiket nem fenyegetett a vész – |
Buda kies dombjai között bújkáló fia nem is |
győzte (uramisten!) áldani apjának korai halálát |
jaj hogy nem kellett megérnie a mocsarat ahol |
őt is elsüllyeszthetik – míg a felszínen |
bűzösen fakadó buborékok jelzik majd a |
bűvös szók elmerülő agyát – jaj micsoda szörnyű |
fiúi öröm az egyetlen öröm amit akkor magáénak |
mondhatott az átkozott apa áldásos halála – bár |
minden este más ágyon elszenderedve minden |
reggel más ágyon ébredezve mégis ott látta |
maga előtt a rég holt apát huszadmagával egy |
lukba zárva – de aki ott is párduceleganciájával |
meggyszínű mellényben, szuroksötét hajakkal |
valami hokedlira kuporodva bal tenyerébe hajtva |
arcát jobbjával középső ujjai közé fogva arany |
tollát gyöngybetűit szórja szanaszét itt is egy |
fényes kutyanyelvre „bűvös szótárát” amely |
Kosztolányi szerint „magába foglalja a magyar |
nyelv ékköveit” csak szórja a mocskok |
mocskába – de a fiú felocsúdik a rémlátásból |
újból örül örül hogy nincs apja nincs apja a |
gettóban se máshol el se kaphatják a razziák sehol |
egy lélek (?) se nyúlhat hozzá vérragacsos kezekkel |
sehol sem található ezen a Földön ahol mindez találtatik… |
|
anyjának fia reggeltől estelig bujdokolva Buda |
kies dombjai között a becsapódó lövedékek elől |
szlalomozva a zenélő havon az ordítozó járőrök |
szalagos karjából kicsusszanva hálás és élés híján |
minden este más ágyra kuporodva minden reggel |
más vackon ocsúdva az anyja fiának az anyját kellett |
látnia ahogy huszadmagával didereg a konyhasarokban |
minden reggel és minden este próbál összeütni vala- |
mit az ütött-kopott spóron – valaha a leglégiesebb |
rétestésztát lebegtető varázslatos ujjaival – most a |
rothadt krumplit válogatja a muslicaörvény sötét
|
baldachinja alatt – ott a felnyársalt város túlsó |
fertályán azon a másik féltekén – amely mintha |
a Föld másik oldala lenne az Óperenciás Tengeren is |
túl – Budapest poklából újra idilli Pest-Buda – ahol |
már fellobban a béke lidérce mint Patmoszon ahol |
közel van de nehéz megfogni az istent – megfoghatatlan |
hogy mégis micsoda öröm látni (hacsak lelki szemeivel |
is) hogy ott van ott kell lennie él él túléli túlélte él él Éli
|
Éli élni fog – megfoghatatlanul élni |
|
|
|