Kétezer

 

 

 

 

Szuvenír Szuvenír

sobre el Napfogyatkozás Szigliget agosto 11, 11:26–14:13 h.
(August 2081 quelque part on the globalizált GLOBO)
 
AZNAP (után) MÁSNAP mikor négymilliárdan látták
a nagy Mennyei Ceremóniát
 
(a globalizálódó de öröktőlfogva szabálytalanul
globalizált Glóbusnak ama boldog
 
sávjaiban ahol pontos menetrend szerint előreláthatólag
szabadszemmel látni leendett)
 
szigorúan szabadalmazott fekete ókulárékkal oltalmazva
szemüket a fekete látvány
 
elől az irreverzibilis vakságtól reszkető ártatlan retinákkal
a szétszóratott emberi népnek
 
ez összesereglett békés Nagy Családja Nagy
Összebékülésében és Összecsődülésében
 
az ősellenség Nagycsaládok Keresztapáinak áldásos
védnöksége alatt a Nagytudósok
 
és Nagytudatlanok az asztrológok és asztronómók
zoológok és neológok csillag-
 
ászok és csillagmások csillagjósok és csillagcsalók
ortodoxok és alternatívok
 
mind más-mást hirdető ám a Nagy Élmény Nagy
Várakozásában ezegyszer egyhúron
 
pendülő korifeusok és sarlatánok egyszerre bizalomkeltő
és fenyegető margináliái
 
mellett a közszolgálati és közkereskedelmi Közvetítők
közösen kegyes konyha-
 
és percre- és mindenrekész közreműködésének
köszönhetően a terroristák és a terrorizáltak
 
és a terroristaellenes kommandók a frissen
kihantolt tömegsírok névtelen
 
nevezetességei és a sírok betemetői és a tömeggyilkosok
vérbosszulói a bér- (vagy nem-
 
bér-) gyilkosságra készülő rendőrszázadosok és az őket
felbérelő némberek (vagy csak
 
táncbavitt Katák) a Távol-Nyugati „új” (vagy régi)
fasiszta ámokfutó tömegmészáros
 
a megtalálhatatlan szerzetesi magányába visszavonultan
mély meditációba merült
 
huszonhatszoros börtönszökevény bankrabló és a
bankrablókat őrző (vagy nem is őrző)
 
börtönőrök valamint a börtönszökevény szentté avatását
illetve a halálbüntetés azonnali
 
hazai visszaállítását aláírásokban és feliratokban
egyszerre követelő gyüldék és gyülevények
 
a Mélyafrikai hutuk és tuccik közül azok akiknek tetemei
nem úszattak lefelé az Aruvimi
 
(vagy az Ubangi) véreres árján mint egykor az
elszabadult tutajok a Tiszán az itt meg ott
 
meg amott elöntött árterek lakosai rájukdőlt födelük
beroskadt kapufélfáik alatt Óperencián
 
túl és Óperencián innen Távol-Keleteken az újból kiújult
etyepetye-csetepaték a Közel-
 
Keleteken soha félbe se szakadt pata-cseték a Közép-
Keleten épp ekkoriban a legújabb
 
atom-bajonettek hegyén lejtett bráhma- vagy
sámántáncok ötezer év óta betanult
 
mozdulatokkal hajladozó szereplői mind mind mind
végtelen körtáncba fonódva bámulók
 
a Napra amelyet lassú de biztos harapásokkal
sötétbeborult csontvázára csupaszít a
 
kölcsönfényét vesztett fekete Hold miként az Öreg
Halász-vonszolta Nagyhalat a Cápa
 
vagy ahogy eltakarják és kitakarják egymást férfi a nőt
nőstény a hímet miközben
 
a legnagyobb Négydimenziós Panoráma Mozivászon két
Szupersztárja nyilvánosan eljátssza
 
egymással a Teremtés legdrámaibb koreográfiáját zsúfolt
proszcéniumok és parterrek előtt
 
valamint azok előtt is akikről semmit se tudunk akik csak
részvétlenül nyaralnak a nyárban
 
(mivelhogy nyár van) vagy csak nagyokat falnak (ha
nem éppen felkopik az álluk) és
 
mindközönségesen állnak valahol védőszemüveg híján
szemüket a földre sütve (mint
 
máskor is annyiszor) vagy csoda szemüvegükkel amivel
gőgösen fölfele nézve titkon
 
bele lehet kukkantani eme röpke ritka Nagy Randevú
sikamlós Történetébe ahogy
 
a Szereplők békésen egymásra találnak majd békében
elválnak az oszladozó homályban
 
diszkréten bár interkontinentális vastaps közepette
lelépve a Színről ahogy illik
 
Szia Viszlát 82 év múlva ugyanitt ugyanekkor (Mi az nekik)
És történt ami történt
 
És újra kivilágosodott és újra bésötétedett És mintha
semmi se történt volna
 
MÁSNAP (az AZNAP utáni) korareggel valaki ott állt
egyesegymagában a tóparton és csak a mindent
 
betöltő csönd fojtotta torkába a kiáltást mikor a támadó
nap vérarany tőrét a tó színének
 
sebezhetetlen lágyékába meritette meg se rezdült és
semmise történt csak a vadkacsák húzták
 
végig láthatatlan nyílegyenes vonalukat a vízen csak a
nádas kettőzte meg magát árnyékával a
 
simaság tükörszimmetriájában a fű a kövek a pad amiből
semmi se marad szuvenír szuvenír
 
se emlék se varázslat a semmi semmijének a semmije
amit se asztrológ se zoológ se Péter
 
se Pál se geométer se nomen se logosz se füszisz
jegyében senki nem fog se befogni se
 
kiszámítani se elképzelni se látni csak az az egy árva
Lantos aki egymaga látta és aki hiába
 
törekszik mindétig (reménytelenül is) a pontosságra s
bár az is megesik hogy némi fontosságot
 
tulajdonít magának tudja hogy (így se amúgy se)
sehogyse sohase fontos és azt is tudja hogy
 
senki se ő se fogja látni amit csak ő látott senki más és soha
soha többé

 

 

 

Szám( )isztika

…a „kerekszámok” ősi-ósdi sámániája. A
„80” – képzelgi még a kisgyerek – „elér
hető”. (Kiváltképp ha egybeesik a bűvös
2000-rel. Hiszen a Világ is kerek, nemde?
2000 – a nyerő. A szuperkerek. 1999 –
semmi.) Hiába hogy benne a számrendszer
első számát az utolsó követi – méghozzá
háromszor. De a 3 nem kerek (bár annál ba
bonásabb). Vagy a 2002 – egymásbavillanó
tükörszimmetriájával. Nyilván azért is
számlál 100 helyett az én Talizmánom is
101 szonettet. Vajon miért is nem
1001-re várta a Magas Quadrivium is az
Alacsony Tömeg is az Apokalipszis villám
patájú Quadrigáját?
patájú Quadrigáját? A „80” még elérhető?
Akinek szerencséje (?) van elérni a
70-et óhatatlanul (vagy bevallatlanul
netán röstellve is) a 80-at tűzi ki
„célul”. A világért sem 79-et és nem is
81-et. Hiszen a Világ kerek (ha
olykor némi hegyes kiszögellésekkel is).
Hátmég a Föld, a Gömb (ha itt-ott némi
horpaszokkal és dudorokkal is). De persze
ha netán eléri, menten azzal sem fogja
beérhetni. Következnék a következő évtized.
Se több se kevesebb. Vagy lehet hogy
akkor már csak egyesével (netán kettesével)
számolunk? Hiszen a kettes számrendszerre
van szülve az informatika.
van szülve az informatika. De ami majd Azután jön
bármilyen szám után bármely időben az már
elfogadhatatlan (miközben az élet bármely
pillanatában kell-nem kell el kell fogad
nunk). Vagy tán mégis könnyebben elfogadható
ha minél később toppan elénk? Ki tudja?
És ki fogja megtudni valaha is? Ifjan hal az kit
istenek szeretnek. Mondták a görögök. Kerek a
Világ és kerek az ő Tudatlansága most és
mindörökké.
mindörökké. Ámen. (Vagyis: Vége.) Tehát:
sohasem lesz kerek.

 

 

 

Hosszú, hosszú sorok

Ha még a Könyvesnek becézett boszorkányijesztő nagy királynak
Is törvénnyel kellett elvágnia hitüktől a hazai izmaelitákat –
Ha a Szabadság szobra alatt még nemrég is a szolgatartó szolga inger
Úgy rendelte hogy csak a hátsó peronon utazhasson a feketének becézett nigger –
Ha cselesen úgy rendezi mainapjaink bősz balgasága
Hogy vesszőfutás legyen a romának becézett cigánygyerekek ballagása –
Ha még ama bölcsnek becézett Sarastro varázsos fuvolával kísért E-dúr áriája
Is Nem embernek (Kein Mensch) becézi azt „akit itt nem hat át ez a hit” akkor mindhiába –
Csak a „nincsen remény” Vörösmartyja marad az egyedüli remény
S becenevünknek az eredendő díszes epitheton Sárkányfogvetemény –

 

 

 

Une autre ballade – vieux jeu

Másik régimódi ballada
„Négy elmúlt már de még nem öt”
Ölelt át apád versbefontan
Egyszercsak kis eszedbe öt-
Lött: Kétezerben leszek nyolcvan
(Annyi leszek ha annyi voltam
És nem jött értem a Ladik)
S bár még nincs itt de már ihol van
E Nyolcvan – te Kétezredik
Ha nem évül el okafogytan
Más fontosabb okok között
A Kőre rákerül e Nyolcvan
Nem mindegy? utóbb vagy előbb?
Ez a se-kevesebb se-több
To be or not csak eltelik
A Lét nem méri az időt
Hogy Nyolcvan – vagy Kétezredik
E korban pogrom volt a program
De óvott engem őszi köd
Nyílt vagónok előtt vacogtam
Várva hogy egy szurony belök
S most e hívságos cél előtt
Álmod azzal kecsegtetik
Hogy átléped a küszöböt
S Nyolcvan lesz – e Kétezredik
 

Ajánlás

Herceg mindig azt boldogoltam
Aki ifjan egyezkedik
A halállal matrác-sírokban
Heinék Keatsek Rimbaud-k Adyk
Az Igazak az Igazik
Hátha még itt bújkál titokban
Ama harminc és hat Cadik
Szögesdrótra rótt verssorokban
S kivált téged – Kétezredik
 

Szigliget, 2000. január 7.

 

 

 

Még egy régimódi ballada

Pentaton
 

(Ámulás)

Kis nagyothallással megvert gyerekség
Rájátszásként friss öregségi vakság
Szúrós szögesdrótok és tompa elmék
Mézédes csókok véráztatta akták
(Vagy fordítva ha netán úgy akarják)
Az ördögfiókák az istenatták
Rendesen bekerítették őkelmét
Kész csoda hogy megélte élte nagygyát
S most csak ámul hogy mindezt ingyen agygyák
– Az üdvösséghez Herceg! mondd mi kell még?
 

(Volt-nincs-van)

Volt ez meg az bátorság és ijedség
S ami jöhet még csak semleges aggság
Végtelen lét után a végtelen vég
(Ahogy új matematikák sugajják)
A röpke plusz után a mínusz naccság
És közben kisebb-nagyobb gyenge-agyság
Szánjuk-e vagy bámuljuk-e őkelmét
Fogja kávéját nyalja ki az alját
S fusson – az istenért – ha kiutat lát
– Az üdvösséghez Herceg mennyi kell még?
 

(Haláltánc)

De halál elől csak halál a mencség
A kis ürdöng őbenne veri lantyát
A tűz nem a pokolban – odabent ég
Titkait a lángok nyaldosva falják
Nehéz léptével csak egy út marad hát
Mely minden régi sebet újra feltép
Mi más kisérthetné meg még őkelmét
Mint a kétség láncából kiszakadt vágy
A semmi útjain letenni terhét
– Herceg az üdvösséghez ennyi kell még
 

Ajánlás

Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még?
Kettő közül választhat földi vendég:
„Pénz az egész világ” – zúgják Mayernék
„Könyv az egész világ” – súgják Mallarmék
– Herceg az üdvösséghez ennyi kell még

 

 

 

Millenniumi mesék

 

Sárkány a Gettóban

Szálinger Balázsnak, az Első Pesti Vérkabaré szerzőjének

 
Sárkánynak alig nyolcszor hét sovány
esztendőt elég volt élnie – csak még egy
még soványabb hét esztendő hiányzott
volna hogy annyi mocskos árkot megúszva
elérjen oda amit később Vészkorszaknak
neveztek azok akiket nem fenyegetett a vész
Buda kies dombjai között bújkáló fia nem is
győzte (uramisten!) áldani apjának korai halálát
jaj hogy nem kellett megérnie a mocsarat ahol
őt is elsüllyeszthetik – míg a felszínen
bűzösen fakadó buborékok jelzik majd a
bűvös szók elmerülő agyát – jaj micsoda szörnyű
fiúi öröm az egyetlen öröm amit akkor magáénak
mondhatott az átkozott apa áldásos halála – bár
minden este más ágyon elszenderedve minden
reggel más ágyon ébredezve mégis ott látta
maga előtt a rég holt apát huszadmagával egy
lukba zárva – de aki ott is párduceleganciájával
meggyszínű mellényben, szuroksötét hajakkal
valami hokedlira kuporodva bal tenyerébe hajtva
arcát jobbjával középső ujjai közé fogva arany
tollát gyöngybetűit szórja szanaszét itt is egy
fényes kutyanyelvre „bűvös szótárát” amely
Kosztolányi szerint „magába foglalja a magyar
nyelv ékköveit” csak szórja a mocskok
mocskába – de a fiú felocsúdik a rémlátásból
újból örül örül hogy nincs apja nincs apja a
gettóban se máshol el se kaphatják a razziák sehol
egy lélek (?) se nyúlhat hozzá vérragacsos kezekkel
sehol sem található ezen a Földön ahol mindez találtatik…
 

Anya a Gettóban

anyjának fia reggeltől estelig bujdokolva Buda
kies dombjai között a becsapódó lövedékek elől
szlalomozva a zenélő havon az ordítozó járőrök
szalagos karjából kicsusszanva hálás és élés híján
minden este más ágyra kuporodva minden reggel
más vackon ocsúdva az anyja fiának az anyját kellett
látnia ahogy huszadmagával didereg a konyhasarokban
minden reggel és minden este próbál összeütni vala-
mit az ütött-kopott spóron – valaha a leglégiesebb
rétestésztát lebegtető varázslatos ujjaival – most a
rothadt krumplit válogatja a muslicaörvény sötét
baldachinja alatt – ott a felnyársalt város túlsó
fertályán azon a másik féltekén – amely mintha
a Föld másik oldala lenne az Óperenciás Tengeren is
túl – Budapest poklából újra idilli Pest-Buda – ahol
már fellobban a béke lidérce mint Patmoszon ahol
közel van de nehéz megfogni az istent – megfoghatatlan
hogy mégis micsoda öröm látni (hacsak lelki szemeivel
is) hogy ott van ott kell lennie él él túléli túlélte él él Éli
Éli élni fog – megfoghatatlanul élni

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]