Une ballade – vieux jeu

Régimódi ballada
Combok ti karcsúk és ti teltek
Térdek magukba kulcsolók
Kik engem sohasem öleltek
Egymásból szikrát csiholók
Nyíló csukódó csillagok
Megbánhatatlan bánatok
Súlyos rakományát viszik
Semmiben eltűnő hajók
– Tán ők is megbánták kicsit
Tűzben reszkető csillagok
Arany ezüst foglalatokban
Hajnal-harmatban csillogók
De mélységük feltárhatatlan
Mint az űri Fekete Lyukban
Minden örökre elveszik
E mennyei-pokoli lobban
– Ők is bánhatják már kicsit
A villámló találkozás
Háríthatatlan katasztrófa
Földrengés csillagrobbanás
A hegy a völgymélybe fúródva
A völgy a hegy csúcsába dől
Meteorok köröskörül
Egyik a másikon belül
A láthatatlan éjszakában
Hol csak belül van nincs kivül
És nincs alul és nincs fölül
A körül körül a körül
A kárhozatban üdvözül
Ahogy hús hússal egyesül
S a parázsba vetett parázsban
A hiány égő húsa sül
– – – – – – – – – – – – – – –
 

Ajánlás

Herceg mikor már nincs idő
Bánatra se jóvátevésre
Testek kerengnek széditő
Magasban egymást el nem érve
Mert itt a vége fuss el véle
Nekem neked nekünk nekik
Végül is szerepet cserélve
– Tán ők is bánják egy kicsit
 

Szigliget, 2000. január 9.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]