|
Gyöngyinek, mikor az ínség napjaiban
a csokoládés metélt csodájával
ismertette meg minden jótól elszokott ínyünket.
Buda, 1945. február 24-én
Ottlik Géza és Gyöngyi
Riadó utca 10. alatti lakásán
|
Oh, csokoládés tészta, komor ragyogásu, te édes! |
|
Téged zeng ma dalom, te a legméltóbb ma a dalra! |
|
Téged zenglek a rég-pihenő, ernyedt-huru lanton. |
|
Látom a fénylő csíkokat úszni, vigan tekeregni |
|
Iriszesen csillámló, sűrü sötét anyagukban, |
|
Könnyed iramlással hogy szöknek száraz inyemre. |
|
Gyöngy ragyog így a buvárnak, a rossz költőnek egy új rím, |
|
Ygy csak a korty az epedtnek, mint minekünk ez az étek. |
|
Örvendjünk feleim, jöjj Géza, köré telepedjünk |
|
Néma mosollyal a forró tálak elé, mit áldott |
|
Gyöngyink szent művészete tölt és rak pupozottra. |
|
Ygy falatozzunk csendben, s érezzük, hogy e perc itt |
|
Inségünkben a drága jövendő záloga, Ámen. |
|