Ahol van
| mindenben halogatja a kezdést |
| mert attól fél hogy be kell fejeznie |
|
| reggel nehezére esik megnyitni |
| aztán éppolyan nehezére esik |
| a kádból se akaródzik kiszállnia |
| hagyja hogy teste körül kihűljön |
| ahogy körülötte lassan kihűl |
|
| mindenütt rossz neki ahol van |
| de akárhol legyen ott is jó |
| pedig bárhol jobb lenne ahol |
|
|
A költő
| Itt szobroz vacogó kéjvágyban lesve a placcon |
|
Ihlete jöttét mint kurva macsó stricijét. |
|
A költészet
| Egyesek (sokasok) egyre (másra) azt prédikálják – |
|
ennek az átmeneti (vagy milyen?) időnek |
| És valóban – ennek a (bizonyára?) „átmeneti” |
| Ennek a (valóban?) átmeneti időnek – |
|
csak a költészet a költészete |
|
Visszája
Tudománytalan hozzászólás
az Alföld fordításról rendezett konferenciájához
(Debrecen, 1998. november)
VARIÁNS vagy DEVIÁNS VÁLTOZAT vagy ÁTHOZAT |
|
vagy egyik se egyszerűen csak |
|
A NEMÉN ÉNBEN AZ ÉN-NEM-ÉN |
|
|
Pharmakon
|
„Kezdjük újra”* …hogyha újra lehetne |
| …összeszedni ami szétszóratott… |
| a Végefelé NagyHiúÁbrándja… |
| újra össze… de hogy lehetne új-ra |
| s össz-re szőni a sérült szöveget |
| ha nem élteti „Platón patikája” |
| ha nincs rá gyógyír se méregvarázsszer |
|
(logosz? – csak grammata) s az újrakezdés |
| megint csak kezdés amit nem lehet |
| folytatni csak újra újra s megújra- |
| ismételni aminek folytatása |
| nincsen mindig csak ismételhető |
| mindig folytathatatlan újrakezdés |
| vég nélkül újrakezdett folytonos |
| folytathatatlansága a szövegnek |
| aminek mindig újra vége van
|
|
Időzavar
„…magyarázd meg, Istenem, mi az idő…”
Augustinus
Egy kis régi éji költészet
| mintha a nyelvből minden szó kihullana |
| s nem maradna más csak a légbe meredt |
| grammatika száraz ágbogai |
|
| mintha az agyból kiperegne minden eszme |
| csak a leszakadt idegek huzalai |
| himbálóznának benne keresztül-kasul |
|
| egyetlen nap alatt rátört a fákra az |
| előrelátható de megelőzhetetlen kis |
| őszi katasztrófa és lesodort minden levelet |
|
| elázott csuszamlós tetemek a földön ahol |
| hamarost összesöpri mindet az éles téli szél |
|
|
Papucsvásár
| magadnak már nem kell lecserélni |
| épp jó lesz bevonulni vele az |
| ispotályba a pizsamával együtt |
| amit már régen elkülönítettél erre az |
| alkalomra itt-ott még megtetszik |
| valami de máris eszedbe jut elég |
| amid van talán még túlsok is |
| fontos és hogy mi nem fölösleges már |
| nem is tudod próbáld-e ki még azt a |
| tűzről pattant kis szövegszerkesztőt hátha |
| kikopog belőled valami olyat ami |
| valahol elveszett szerezz-e be egy |
| új rizsma papírt mindig szeretted ha |
| itt tornyosul az asztalon ki tudja |
| mikor kezdődik el egy vakonlelt frázissal |
| a réghalogatott drámacentológia |
| de aztán rájössz megteszi már ez a jó kis |
| toll is elég lesz hogy elakadj vele |
|
Egy mondókára
| én elmegyek te itt maradsz |
| de mi lesz hogyha nincs veled |
| nem lesz veled az Emlitett |
| ha elmegyek s te itt maradsz |
| ha elmegyek és nem nyomok |
| selymes fejed búbjára egy |
| barackot mint szoktam vala |
| s nem mondom azt hogy most megyek |
| de majd jövök majd megjövök |
| (s az is mi nem – ami tilos |
| s majd megjövök hiszen tudod |
| ha késve is de itt leszek |
| de te tudod hogy megjövök |
| vársz a párnákba gömbölyödsz |
| és vársz de nem csak nem jövök |
| csak nem rezzent a késztetés |
| nagymessziről is felneszel |
| hogy feltápászkodj kényesen |
| de nem jövök csak nem jövök |
| nincs semmi jel mégis kimész |
| az ajtóhoz szokás szerint |
| ott gubbasztasz és várva vársz |
| s hiába vársz már este lett |
| nincs világos és nincs sötét |
| fény és homály összefolyik |
| csak te vagy szilárd és konok |
| ha nem jövök s te itt maradsz |
|
Agnosztikon
| Egyszer volt hol nem volt |
|
|
Ostromutáni akrosztikon*
|
Gyöngyinek, mikor az ínség napjaiban
a csokoládés metélt csodájával
ismertette meg minden jótól elszokott ínyünket.
Buda, 1945. február 24-én
Ottlik Géza és Gyöngyi
Riadó utca 10. alatti lakásán
|
Oh, csokoládés tészta, komor ragyogásu, te édes! |
|
Téged zeng ma dalom, te a legméltóbb ma a dalra! |
|
Téged zenglek a rég-pihenő, ernyedt-huru lanton. |
|
Látom a fénylő csíkokat úszni, vigan tekeregni |
|
Iriszesen csillámló, sűrü sötét anyagukban, |
|
Könnyed iramlással hogy szöknek száraz inyemre. |
|
Gyöngy ragyog így a buvárnak, a rossz költőnek egy új rím, |
|
Ygy csak a korty az epedtnek, mint minekünk ez az étek. |
|
Örvendjünk feleim, jöjj Géza, köré telepedjünk |
|
Néma mosollyal a forró tálak elé, mit áldott |
|
Gyöngyink szent művészete tölt és rak pupozottra. |
|
Ygy falatozzunk csendben, s érezzük, hogy e perc itt |
|
Inségünkben a drága jövendő záloga, Ámen. |
|
Időzavar 1
A kromatika rőtvad palástjával a vállán |
|
|
Találós kérdés
| Minden lehetett volna jobb. |
| És lehetett volna rosszabb. |
| (A kettő össze is cserélhető.) |
|
| Végességükben végtelenített lehetőségek Mœbius-szalagja. |
|
| „Changeant” szövésű – innen úgy onnan meg így sejlik föl. |
| Egyik oldala másik oldal is. |
| Akárhogy fordul mindig csak magába |
|
| Előre minden kiszámíthatatlan. Csak a vége felől |
|
| És minden részidő kezdettől fogva telve a |
|
| Neve – ha volt – neve-sincs lesz. |
|
Volt-nincs a neve bármely név és bármily sok marad utána – a |
| valóságnak nevezett semmiben. A semmi valóságába bújva. |
|
|
Elszalasztott euthanáziák
Ekkor meg akkor vagy amakkor |
|
Most nem kellene várni mikor és hol |
|
Minden élőlény számtalanszor |
|
Elszalasztotta már a jó halált
|
|
Gondold meg milyen jó lehetett volna |
|
Ekkor meg akkor vagy amakkor |
|
|
Időzavar 2
Ma százhárom éve született |
|
És mintha már százharmincezer éve |
|
E virágjában száraszegett |
|
Szigliget, 1999. augusztus 14. |
|
Bölcs mondóka
vigyázz hogy el ne vétsed |
|
vigyázz hogy le ne késsed |
|
|
Adam Mickiewicz Ősök című hatezer-kétszázhetvennyolc soros drámai költeményének (kissé) rövidített változata
(Bella István fordítása nyomán) |
Bella Istvánnak
| Bennünk most is sort állnak az Ősök |
| Heted- ha nem éppen százhetediziglen |
| S mivoltunk ott hordták már ez ős Ők
|
|
| Kisértenek minket miképpen kisértjük |
| Mi azokat akik majd nyomunkba térnek |
| Nem tehettek értünk – nem tehetünk értük |
|
Csak kisértet lehet a kisértett |
|
| Lettünk akik voltak – lesznek aki lettél |
| Nem gabalyodhatsz ki ebből a gabalyból |
| Előttünk utánunk ugyanaz a tett kél |
|
S mindig ugyanaz a jaj szól |
|
| Tudták amit tudtak – tudjuk akik tudjuk |
| De bár feledni is tudnánk néha-néha |
| Útjaik utunkat mely nekik is útjuk |
|
|
Időzavar 3
Elvégzi a mindig újra módosítandó módosításokat |
|
Lázasan félti elveszteni ami még az övé |
|
Mint egy remegő kis állat szőrén |
|
Amelyre valaki rátette a kezét |
|
Érzi hogy éppúgy ki van szolgáltatva az egérnek |
|
Mint egy elkapott egér a kéznek |
|
Kihagyó emlékezetét az elektronika emlékezetére hagyja |
|
Elfelejtett memoárjait a gép memóriájába rejti |
|
|
Sláger
che sara che sara che sara |
che sara della mia vita che sara |
|
| A cinke kis teste ha kezedbe veszed |
| A cica farka ha görcsbe mered |
| A giliszta ahogy a földben tekereg |
| A sas ahogy a szirt körül kereng |
| Az odvuk szájában sürgő termeszek |
| A bálna ahogy szűri a vizet |
| Az albatrosz ha násztáncban tipeg |
| Ez rezegteti a nyárfalevelet |
| Ki mondja meg? ki mondja meg? |
| Ez a kérdés amire nincs felelet |
| Mégsem teheted hogy fel ne tedd |
| Amíg ott zihál kezedben az életed |
| Ki mondja meg? ki mondja meg? |
|
To be or not csak ez az egy |
| Ettől szűköl vinnyog vacog nyüszít |
| Héj pikkely toll szőr bőr alatt |
| Minden létre vergődött pillanat |
|
(Őszi)Kék
| Mégis azért is minden halogatás nélkül |
| Sebtiben kapkodva lázasan leírni |
|
| Leírni lázasan kapkodva sebtiben. |
| Habogva. Úgy-ahogy. Leírhatatlanul. |
| Míg bele nem vész a szokott mocsokba. |
| A hetvenkilencszerháromszázhatvanöt napokba |
| (Belevéve a szökőévek toldalékait is). |
| Talán még egy se volt ilyen. Ilyen.
|
| Mintha a kékfestőből frissen kiterítenék |
| Ezt a koratavaszi késődélutánt a víz fölé. |
| Se Leonardo se Pablo nem látta ezt a kéket |
| Ahogy nagy ívben az esti sötétbe hajlik. |
| Ropogós sima érintetlen folttalan. |
| Egyetlen foltja a 12m,55 fényességű |
| Millióéves aranyezüst patinás ifjú telihold |
| Magasan a mélyben sejlő folyó fölött |
| Körös-körül a híd s a partok gyöngyház klárisaival. |
| Az utca és a tér. A város. A világ. |
| Micsoda odvas aluljárók sarába rekedtek |
| A hetvenkilencszerháromszázhatvanöt napok. |
|
| S hogy tündököl az egy amit majd itthagyok. |
|
|
Változatok az Énekek énekére
Nóta mala
Koncert előtt – Koncert után
| senki nem ül velem szembe |
| ami elvész az sincs veszve |
| egyszer volt de mindig leszve |
| az se kell és nem kell ez se |
| még egy alkony Budapestje |
| a híd fölött kékre festve |
| s hullócsillagként a versbe |
|
| nem emel mennybe a koncert |
| zene sem kinál tilos szert
|
| nem szállok pokolra koncért |
| nem vonz a lét hogyha konkrét |
| nem vonz ami benne absztrakt |
|
| befútt a hamu mint Pompéit |
| – – – – – – – – – – – – – – – – |
| ne kérdezd úgysem tudom mért |
|
|
Kis dal
amit Heinrich Heine kihagyott a „Buch der Lieder”-ből
| szerettem – most gyűlölöm |
|
| hisz ha volt – a szerelem |
|
| gyűlölöm? – úgy nem is szerettem |
| (tudják bennem – mind a ketten) |
|
|
Kis drámaelemzés
a Phaedra-Story előadás margójára
| billogával megpörkölt húsok |
| a nemiségük lakatlan szigetére |
| kivetettek vérnőszők önkielégítők |
| szelid Artemisz kegyetlen parancsát |
| vetheti itt közibük varázsövét arany Aphrodité |
| lődözheti szeleburdi nyilait szárnyas Erósz |
|
|
egy fallosz és egy vulva sem |
|
még a pimaszul hevenyészett |
|
kisded cseléd-bluette csele |
|
se lehet Troizénban esélyes |
|
| senki se sérti meg a nászágy tisztaságát |
| mint világszerte percenként milliók |
| ebben a vérgőzös trágár tragédiában |
| mindenki szemérmetlenül szűz marad |
|
|
Változat az Énekek Énekéhez
| ha nem tudtam más ajándékot hozni |
| ha nem tudlak mással megajándékozni |
| ha nem tudlak megajándékozni magammal |
| hajlítsd a csípőd köré szavaimat |
|
ahogy a kezem körébe hajol |
|
ahogy a combom közébük szorul |
| ha nem tudlak magammal megajándékozni |
| fogadd magadba sóvár nemlétemet |
|
Une ballade – vieux jeu
| Combok ti karcsúk és ti teltek |
| Kik engem sohasem öleltek |
| Egymásból szikrát csiholók |
| – Tán ők is megbánták kicsit |
|
| Tűzben reszkető csillagok |
| Arany ezüst foglalatokban |
| Hajnal-harmatban csillogók |
| De mélységük feltárhatatlan |
| Mint az űri Fekete Lyukban |
| – Ők is bánhatják már kicsit |
|
| Háríthatatlan katasztrófa |
| Földrengés csillagrobbanás |
| A hegy a völgymélybe fúródva |
| A völgy a hegy csúcsába dől |
| Hol csak belül van nincs kivül
|
| És nincs alul és nincs fölül |
| S a parázsba vetett parázsban |
| – – – – – – – – – – – – – – – |
|
| Herceg mikor már nincs idő |
| Magasban egymást el nem érve |
| Mert itt a vége fuss el véle |
| Végül is szerepet cserélve |
| – Tán ők is bánják egy kicsit |
|
Szigliget, 2000. január 9. |
|
Szuvenír Szuvenír
sobre el Napfogyatkozás Szigliget agosto 11, 11:26–14:13 h.
(August 2081 quelque part on the globalizált GLOBO)
|
AZNAP (után) MÁSNAP mikor négymilliárdan látták |
| a nagy Mennyei Ceremóniát |
|
(a globalizálódó de öröktőlfogva szabálytalanul |
| globalizált Glóbusnak ama boldog |
|
sávjaiban ahol pontos menetrend szerint előreláthatólag |
| szabadszemmel látni leendett) |
|
szigorúan szabadalmazott fekete ókulárékkal oltalmazva |
| szemüket a fekete látvány |
|
elől az irreverzibilis vakságtól reszkető ártatlan retinákkal |
| a szétszóratott emberi népnek |
|
ez összesereglett békés Nagy Családja Nagy |
| Összebékülésében és Összecsődülésében |
|
az ősellenség Nagycsaládok Keresztapáinak áldásos |
| védnöksége alatt a Nagytudósok |
|
és Nagytudatlanok az asztrológok és asztronómók |
| zoológok és neológok csillag- |
|
ászok és csillagmások csillagjósok és csillagcsalók |
| ortodoxok és alternatívok |
|
mind más-mást hirdető ám a Nagy Élmény Nagy |
| Várakozásában ezegyszer egyhúron |
|
pendülő korifeusok és sarlatánok egyszerre bizalomkeltő |
|
mellett a közszolgálati és közkereskedelmi Közvetítők |
|
és percre- és mindenrekész közreműködésének |
| köszönhetően a terroristák és a terrorizáltak |
|
és a terroristaellenes kommandók a frissen |
| kihantolt tömegsírok névtelen |
|
nevezetességei és a sírok betemetői és a tömeggyilkosok |
| vérbosszulói a bér- (vagy nem- |
|
bér-) gyilkosságra készülő rendőrszázadosok és az őket |
| felbérelő némberek (vagy csak |
|
táncbavitt Katák) a Távol-Nyugati „új” (vagy régi) |
| fasiszta ámokfutó tömegmészáros |
|
a megtalálhatatlan szerzetesi magányába visszavonultan |
|
huszonhatszoros börtönszökevény bankrabló és a |
| bankrablókat őrző (vagy nem is őrző) |
|
börtönőrök valamint a börtönszökevény szentté avatását |
| illetve a halálbüntetés azonnali |
|
hazai visszaállítását aláírásokban és feliratokban |
| egyszerre követelő gyüldék és gyülevények |
|
a Mélyafrikai hutuk és tuccik közül azok akiknek tetemei |
| nem úszattak lefelé az Aruvimi |
|
(vagy az Ubangi) véreres árján mint egykor az |
| elszabadult tutajok a Tiszán az itt meg ott |
|
meg amott elöntött árterek lakosai rájukdőlt födelük |
| beroskadt kapufélfáik alatt Óperencián |
|
túl és Óperencián innen Távol-Keleteken az újból kiújult |
| etyepetye-csetepaték a Közel- |
|
Keleteken soha félbe se szakadt pata-cseték a Közép- |
| Keleten épp ekkoriban a legújabb |
|
atom-bajonettek hegyén lejtett bráhma- vagy |
| sámántáncok ötezer év óta betanult |
|
mozdulatokkal hajladozó szereplői mind mind mind |
| végtelen körtáncba fonódva bámulók |
|
a Napra amelyet lassú de biztos harapásokkal |
| sötétbeborult csontvázára csupaszít a |
|
kölcsönfényét vesztett fekete Hold miként az Öreg |
| Halász-vonszolta Nagyhalat a Cápa |
|
vagy ahogy eltakarják és kitakarják egymást férfi a nőt |
|
a legnagyobb Négydimenziós Panoráma Mozivászon két |
| Szupersztárja nyilvánosan eljátssza |
|
egymással a Teremtés legdrámaibb koreográfiáját zsúfolt |
| proszcéniumok és parterrek előtt |
|
valamint azok előtt is akikről semmit se tudunk akik csak |
| részvétlenül nyaralnak a nyárban |
|
(mivelhogy nyár van) vagy csak nagyokat falnak (ha |
| nem éppen felkopik az álluk) és |
|
mindközönségesen állnak valahol védőszemüveg híján |
| szemüket a földre sütve (mint |
|
máskor is annyiszor) vagy csoda szemüvegükkel amivel |
| gőgösen fölfele nézve titkon |
|
bele lehet kukkantani eme röpke ritka Nagy Randevú |
| sikamlós Történetébe ahogy |
|
a Szereplők békésen egymásra találnak majd békében |
| elválnak az oszladozó homályban |
|
diszkréten bár interkontinentális vastaps közepette |
| lelépve a Színről ahogy illik |
|
Szia Viszlát 82 év múlva ugyanitt ugyanekkor (Mi az nekik) |
|
És újra kivilágosodott és újra bésötétedett És mintha |
|
|
MÁSNAP (az AZNAP utáni) korareggel valaki ott állt |
| egyesegymagában a tóparton és csak a mindent |
|
betöltő csönd fojtotta torkába a kiáltást mikor a támadó |
| nap vérarany tőrét a tó színének |
|
sebezhetetlen lágyékába meritette meg se rezdült és |
| semmise történt csak a vadkacsák húzták |
|
végig láthatatlan nyílegyenes vonalukat a vízen csak a |
| nádas kettőzte meg magát árnyékával a |
|
simaság tükörszimmetriájában a fű a kövek a pad amiből |
| semmi se marad szuvenír szuvenír
|
|
se emlék se varázslat a semmi semmijének a semmije |
| amit se asztrológ se zoológ se Péter |
|
se Pál se geométer se nomen se logosz se füszisz |
| jegyében senki nem fog se befogni se |
|
kiszámítani se elképzelni se látni csak az az egy árva |
|
Lantos aki egymaga látta és aki hiába |
|
törekszik mindétig (reménytelenül is) a pontosságra s |
| bár az is megesik hogy némi fontosságot |
|
tulajdonít magának tudja hogy (így se amúgy se) |
| sehogyse sohase fontos és azt is tudja hogy |
|
senki se ő se fogja látni amit csak ő látott senki más és soha |
|
|
Szám( )isztika
| …a „kerekszámok” ősi-ósdi sámániája. A |
| „80” – képzelgi még a kisgyerek – „elér |
| hető”. (Kiváltképp ha egybeesik a bűvös |
| 2000-rel. Hiszen a Világ is kerek, nemde? |
| 2000 – a nyerő. A szuperkerek. 1999 – |
| semmi.) Hiába hogy benne a számrendszer |
| első számát az utolsó követi – méghozzá |
| háromszor. De a 3 nem kerek (bár annál ba |
| bonásabb). Vagy a 2002 – egymásbavillanó |
| tükörszimmetriájával. Nyilván azért is |
| számlál 100 helyett az én Talizmánom is |
| 101 szonettet. Vajon miért is nem |
| 1001-re várta a Magas Quadrivium is az |
| Alacsony Tömeg is az Apokalipszis villám |
| patájú Quadrigáját? |
A „80” még elérhető? |
| Akinek szerencséje (?) van elérni a |
| 70-et óhatatlanul (vagy bevallatlanul |
| netán röstellve is) a 80-at tűzi ki |
| „célul”. A világért sem 79-et és nem is |
| 81-et. Hiszen a Világ kerek (ha |
| olykor némi hegyes kiszögellésekkel is). |
| Hátmég a Föld, a Gömb (ha itt-ott némi |
| horpaszokkal és dudorokkal is). De persze |
| ha netán eléri, menten azzal sem fogja |
| beérhetni. Következnék a következő évtized. |
| Se több se kevesebb. Vagy lehet hogy |
| akkor már csak egyesével (netán kettesével) |
| számolunk? Hiszen a kettes számrendszerre |
| van szülve az informatika. |
| van szülve az informatika. |
De ami majd Azután jön |
| bármilyen szám után bármely időben az már |
| elfogadhatatlan (miközben az élet bármely |
| pillanatában kell-nem kell el kell fogad |
| nunk). Vagy tán mégis könnyebben elfogadható |
| ha minél később toppan elénk? Ki tudja? |
| És ki fogja megtudni valaha is? Ifjan hal az kit |
| istenek szeretnek. Mondták a görögök. Kerek a |
| Világ és kerek az ő Tudatlansága most és |
| mindörökké. |
Ámen. (Vagyis: Vége.) Tehát: |
|
Hosszú, hosszú sorok
| Ha még a Könyvesnek becézett boszorkányijesztő nagy királynak |
| Is törvénnyel kellett elvágnia hitüktől a hazai izmaelitákat – |
|
| Ha a Szabadság szobra alatt még nemrég is a szolgatartó szolga inger |
| Úgy rendelte hogy csak a hátsó peronon utazhasson a feketének becézett nigger – |
|
| Ha cselesen úgy rendezi mainapjaink bősz balgasága |
| Hogy vesszőfutás legyen a romának becézett cigánygyerekek ballagása – |
|
| Ha még ama bölcsnek becézett Sarastro varázsos fuvolával kísért E-dúr áriája |
| Is Nem embernek (Kein Mensch) becézi azt „akit itt nem hat át ez a hit” akkor mindhiába – |
|
| Csak a „nincsen remény” Vörösmartyja marad az egyedüli remény |
| S becenevünknek az eredendő díszes epitheton Sárkányfogvetemény –
|
|
|
Une autre ballade – vieux jeu
| „Négy elmúlt már de még nem öt” |
| Ölelt át apád versbefontan |
| Egyszercsak kis eszedbe öt- |
| Lött: Kétezerben leszek nyolcvan |
| (Annyi leszek ha annyi voltam |
| És nem jött értem a Ladik) |
| S bár még nincs itt de már ihol van |
| E Nyolcvan – te Kétezredik |
|
| Ha nem évül el okafogytan |
| Más fontosabb okok között |
| A Kőre rákerül e Nyolcvan |
| Nem mindegy? utóbb vagy előbb? |
|
To be or not csak eltelik |
| Hogy Nyolcvan – vagy Kétezredik |
|
| E korban pogrom volt a program |
| Nyílt vagónok előtt vacogtam |
| Várva hogy egy szurony belök |
| S most e hívságos cél előtt |
| S Nyolcvan lesz – e Kétezredik |
|
| Herceg mindig azt boldogoltam |
| A halállal matrác-sírokban |
| Heinék Keatsek Rimbaud-k Adyk |
| Hátha még itt bújkál titokban |
| Szögesdrótra rótt verssorokban |
| S kivált téged – Kétezredik |
Szigliget, 2000. január 7. |
|
|
Még egy régimódi ballada
| Kis nagyothallással megvert gyerekség |
| Rájátszásként friss öregségi vakság |
| Szúrós szögesdrótok és tompa elmék |
| Mézédes csókok véráztatta akták |
| (Vagy fordítva ha netán úgy akarják) |
| Az ördögfiókák az istenatták |
| Rendesen bekerítették őkelmét |
| Kész csoda hogy megélte élte nagygyát |
| S most csak ámul hogy mindezt ingyen agygyák |
| – Az üdvösséghez Herceg! mondd mi kell még? |
|
| Volt ez meg az bátorság és ijedség |
| S ami jöhet még csak semleges aggság |
| Végtelen lét után a végtelen vég |
| (Ahogy új matematikák sugajják) |
| A röpke plusz után a mínusz naccság |
| És közben kisebb-nagyobb gyenge-agyság |
| Szánjuk-e vagy bámuljuk-e őkelmét |
| Fogja kávéját nyalja ki az alját |
| S fusson – az istenért – ha kiutat lát |
| – Az üdvösséghez Herceg mennyi kell még? |
|
| De halál elől csak halál a mencség |
| A kis ürdöng őbenne veri lantyát |
| A tűz nem a pokolban – odabent ég |
| Titkait a lángok nyaldosva falják |
| Nehéz léptével csak egy út marad hát |
| Mely minden régi sebet újra feltép |
| Mi más kisérthetné meg még őkelmét |
| Mint a kétség láncából kiszakadt vágy |
| A semmi útjain letenni terhét |
| – Herceg az üdvösséghez ennyi kell még |
|
| Herceg az üdvösséghez mondd mi kell még? |
| Kettő közül választhat földi vendég:
|
|
„Pénz az egész világ” – zúgják Mayernék |
|
„Könyv az egész világ” – súgják Mallarmék |
| – Herceg az üdvösséghez ennyi kell még |
|
|
Millenniumi mesék
|
Szálinger Balázsnak, az Első Pesti Vérkabaré szerzőjének
| Sárkánynak alig nyolcszor hét sovány |
| esztendőt elég volt élnie – csak még egy |
| még soványabb hét esztendő hiányzott |
| volna hogy annyi mocskos árkot megúszva |
| elérjen oda amit később Vészkorszaknak |
| neveztek azok akiket nem fenyegetett a vész – |
| Buda kies dombjai között bújkáló fia nem is |
| győzte (uramisten!) áldani apjának korai halálát |
| jaj hogy nem kellett megérnie a mocsarat ahol |
| őt is elsüllyeszthetik – míg a felszínen |
| bűzösen fakadó buborékok jelzik majd a |
| bűvös szók elmerülő agyát – jaj micsoda szörnyű |
| fiúi öröm az egyetlen öröm amit akkor magáénak |
| mondhatott az átkozott apa áldásos halála – bár |
| minden este más ágyon elszenderedve minden |
| reggel más ágyon ébredezve mégis ott látta |
| maga előtt a rég holt apát huszadmagával egy |
| lukba zárva – de aki ott is párduceleganciájával |
| meggyszínű mellényben, szuroksötét hajakkal |
| valami hokedlira kuporodva bal tenyerébe hajtva |
| arcát jobbjával középső ujjai közé fogva arany |
| tollát gyöngybetűit szórja szanaszét itt is egy |
| fényes kutyanyelvre „bűvös szótárát” amely |
| Kosztolányi szerint „magába foglalja a magyar |
| nyelv ékköveit” csak szórja a mocskok |
| mocskába – de a fiú felocsúdik a rémlátásból |
| újból örül örül hogy nincs apja nincs apja a |
| gettóban se máshol el se kaphatják a razziák sehol |
| egy lélek (?) se nyúlhat hozzá vérragacsos kezekkel |
| sehol sem található ezen a Földön ahol mindez találtatik… |
|
| anyjának fia reggeltől estelig bujdokolva Buda |
| kies dombjai között a becsapódó lövedékek elől |
| szlalomozva a zenélő havon az ordítozó járőrök |
| szalagos karjából kicsusszanva hálás és élés híján |
| minden este más ágyra kuporodva minden reggel |
| más vackon ocsúdva az anyja fiának az anyját kellett |
| látnia ahogy huszadmagával didereg a konyhasarokban |
| minden reggel és minden este próbál összeütni vala- |
| mit az ütött-kopott spóron – valaha a leglégiesebb |
| rétestésztát lebegtető varázslatos ujjaival – most a |
| rothadt krumplit válogatja a muslicaörvény sötét
|
|
baldachinja alatt – ott a felnyársalt város túlsó |
| fertályán azon a másik féltekén – amely mintha |
| a Föld másik oldala lenne az Óperenciás Tengeren is |
| túl – Budapest poklából újra idilli Pest-Buda – ahol |
| már fellobban a béke lidérce mint Patmoszon ahol |
|
közel van de nehéz megfogni az istent – megfoghatatlan |
| hogy mégis micsoda öröm látni (hacsak lelki szemeivel |
| is) hogy ott van ott kell lennie él él túléli túlélte él él Éli
|
|
Éli élni fog – megfoghatatlanul élni |
|
|
Nagypapa citeráján
A „Törpikékkel” versengve
| minden szépet-jót kívánok |
| meg egy böhöm rendőr-kocsit |
| mindenkit majd megsiketít. |
|
Írja ezt ki mindig csak ír |
|
Nincs több helyem itt a vég. |
Szigliget, 1993. január 30. |
|
| Így fog majd a jövő nyáron |
| Nem tud majd utunkba állni |
| Sokszor csókol Nagypap(usk)a.*
|
Szigliget, 1993. január 30. |
|
| míg nagyokat mondanak a NAGYOK |
| (ha úgy tetszik „tomiságot”) |
| Én meg már csak arra várok |
| hogy gyorsan repülök haza |
| és együtt elmegyünk valahova |
Cerisy-La-Salle, 1995. július |
| Drága-kis nagyranőtt Tomcsika |
| Aki már rég nem jár Oviba |
| (ezt csak a rím miatt írja a |
| kicsit már butuska Nagypapa |
| utcákban bármelyik emberfia |
| tudja jól hogy Ő az Iskola |
| Dehát már ilyen a Nagypapa |
| Nincs mása amivel játszana |
| Se Lego se cselló se baba |
| Se Action-Man-hegymászóruha |
| Csak a rímek meg a cezura |
| Itt ül bambulva az ablaka |
| Alatt és csak úgy bámul maga |
| Elé mint ki több rímet soha |
| Nem talál arra hogy: a-a-a –
|
| de majd ha egy hét múltán haza |
| érkezik tömérdek Super(a) |
| Rudival lesz tele batyuja. |
|
| Most nincsen szájában afta |
| Csak a keze közt egy tip-top |
| Lep meg lop el soha így még |
| Hát egyet majd én is szerzek |
|
| Hogyha Rudit hirdetni kell |
| S Tomcsi majd azt is kiötli |
| Hogy legyen Hyper-fölötti |
| De Rudinak nem is kell ám |
| Hírverés se csacska reklám |
| Olyan mint egy klakk-és-frakk |
| Kívül fénylik mint a lakk |
| S mi a legfőbb jellemzője? |
|
Csak ne legyen fújj-fújj-év |
(Ahogy Tomcsi-Momcsi mondta |
Hogyha nem ízlett a torta |
Ne hordjon össze se elnök |
Lehessen gyerek a felnőtt – |
A cselló se szögön lőgjön |
Vegyen toronyórát lánccal |
Feledjük végleg az „átkost” |
Bár még köztünk itt viháncol |
|
Újabb levlap Tominak – Tomiból *
Van itt Marci van itt Marcsi |
Van itt Ancsi van itt Kancsi |
Van itt copfos van itt loncsos |
Van nagyon jó és nagyon rossz |
Hisz parkszerte kergetőznek |
Az egész Ház folyton játszik |
|
Szigliget, 2000. június 11. |
|
|
Hommage à Tomi
Ki örvendhetne verses tiszteletnek |
Hisz vele osztozol a díjon |
Kéjenc Díván-ján élvezkedő Háfiz |
|
|
Tiszteletlen tisztelgések
Egy festménysorozat alá
| Messere Schéner mostanság csak lábbeliket fest: |
|
Fél- meg egész lábtyűk, lakkcsuka, lomha mamusz, |
| Könnyü topán, tipegő, topogó, fényesre kiglancolt |
|
Bálicipő, sportos, gömbölyü vagy hegyes orr, |
| Pántos arany szandál, barbár teletalpu koturnus, |
|
Ó-kincstári bakancs, new-divatú Adidas. |
| Hosszu sorokban, kúszva, zihálva vonulnak a vásznon, |
|
Párosan és együtt, sárosan és porosan, |
| Pusztán, utcán, szélben, hóban, jóban, rosszban, akár a |
|
Lemmingek csapata, folytonos útba levők, |
| Mind egyirányban, ez árván kóválygó paralellák, |
|
Mint kit a végzete vár végtelen randevura… |
| Tudja a Mester: nem marad úgyse a Földön utánunk |
|
Más, csak az ő talpuk porkavaró nyomai. |
|
TV-kritika
Eszenyi Tangójára
Lába köré csavarja az egészet |
Vesztére nyer nyerve veszít |
S „Így már jó” – nyögve két térde közt |
Aztán feszített-szatén szoknyájáról |
Felszárnyalva és összerogyva |
Suta nyelvejtéssel nyelvet öltve |
A „Nem lettem volna az aki vagyok”-on borongva |
|
Tiszteletlen tisztelgések
|
Hommage à Johann Sebastian Bach
| Ki nem vesztette még el az eszit |
| Aki nem játszik az nem is veszít |
|
|
|
Hommage à la „democratie”
Őróla mindenki csak egyet gondol |
És még kettő sem lesz belőle |
Egymást tiporva szöknek a cirkusz-porondról |
Hogy lottón ússzanak fel a szép jövőbe |
|
|
|
Hommage à Bartók
Nyüzsög itt bányarém posztmoderngróf olajbáró |
Allegróan vidul a barbáró
|
Jön-e még egyszer egy igazi barbár – ó!
|
|
|
|
Hommage à Kurtág
Ha az ujj a billentyűkön átég |
(Ki tudná ha nem Kurtágék?) |
Akkor lobban lángra csak a Játék
|
|
|
Kurtág György
…pas à pas – nulle part…
című, Samuel Beckett francia verseire írt
kompozíciójának (Op. 36, 1993–1998) szövegei
|
Kurtágéknak
lépésről lépésre – sehova
képzeld csak
(egész kis haláltánc)
|
Hommage à Gösta Neuwirth
| mindegyikkel más és ugyanez |
| a szerelem hiánya minddel |
| a szerelem hiánya minddel |
|
|
Erik Satie emlékének
| de esze megnyugtatta hogy |
|
|
Hommage à Jan van Vlijmen
|
| Alig hagyta el a kolostort |
| És viharutáni csend honolt ott |
|
|
Sulyok Ferencnek
| egy hátraarc aztán a léptek |
|
| mire vársz még oly makacsul |
|
|
Empedoklesz után (vagy előtt)…
(vagy minden időkre)…
(A 350–354. sz. töredékek nyomán)*
| …mást mondok nektek: sem az egy, sem mind a halandó |
| nem született, és nem hal végül szörnyü halállal; |
| csak keverednek, s átalakulnak az így-keveredtek |
| – s kezdettől ezt hívja az emberi faj születésnek. |
|
| Ők meg, amint kikerültek mind a szabad levegőre, |
| emberré, vaddá, bokrokká vagy madarakká |
| vált gyökerekként, ezt nevezik kezdet- s eredetnek, |
| szétválásuknak téves neve sanyaru végzet. |
| Bár magam is e szokott szólást használva beszélek. |
|
| Oktalanok! mert nem gondolnak messzire, és úgy |
| vélik, hogy lehet az, ami annak előtte sosem volt,
|
| vagy meghalhat bármi is, elpusztulva egészen. |
|
| Mert nem kelhet a nem lévőből semmi se létre, |
| és ami lett, annak kiveszése merő lehetetlen, |
| mert ott lesz mindig, hova minden időkre helyezték. |
|
| …bölcs az a férfi, ki nem forgatna fejében olyasmit, |
| hogy míg éljük az életet (így említi szokásunk), |
| addig tart létünk jó s rossz dolgok közepette, |
| ám azelőtt s azután semmik voltunk és semmi leszünk is… |
|
|
Empedoklészből
– szabadon –
| Mindkettő ugyanaz lesz, mint amiképp ugyanaz volt, |
| És ez a két hatalom – hiszem én – nem lesz soha özvegy, |
| Így lesz minden időknek minden végtelenéig. |
|
| Tenger, a Föld veritéke… (a Föld veritéke, a tenger…) |
|
| Egy a Halál Születéssel, az Ébrenléttel az Álom, |
| Mozgás és Pihenés, Rútságokkal koszorúzott |
| Fenség, hangtalanul megszólalt Csend a Beszédben. |
|
| Nyaktalanul sarjadt itt számtalan arc, s körülöttük |
| Szertebolyongtak pőre karok; vállról leszakítva, |
| Homlok nélkül kószáltak szemek egymagukban. |
|
| Más ittlévőktől nől emberi főben az elme… |
|
| Istennek feje nincs, sem a törzsén emberi végtag, |
| Hátából nem nő ki a vállán két meredő ág, |
| Nincs gyors lába, se térdei, sem szőrös nemiszerve, |
| Tiszta merő szellem, nincs rá más szó, csak a szentség, |
| Gondolatától alapjaiban rendül meg a kozmosz. |
|
| Ó Gyász! Ó nyomorult népség fajtája, halandók, |
| Kétszeres átok alatt mily konfliktusba sodor, mily |
| Szörnyü nyöszörgés közt történik meg születéstek! |
|
| Mert élőket tesz holttá, torzítva alakjuk |
|
|
Félrebeszélés – cerclage-műtét után
a sok kevesebb mint a több |
|
villan egymásra – váltva – |
(egyike „részleg leválva” |
ahogy a sebész bűvészkezével |
|
|
Töredékek
|
Hommage à Diogenész
| – …Ez Esgyé telefonja… Kérem hagyjon üzenetet… |
| – Semmi… Nem fontos… Csak egy kicsit szerettem volna magamra találni… |
|
|
Hommage à Sziszüphosz
| …mióta az eszemet tudom hajszoltan |
| hajszolva csak a verset görgetem |
| magam előtt – mint a gyerek a gurigát |
| a (szent) szkarabeusz a galacsint – |
| hogy ne is mondjam mint a sziklát a |
| titán (akit egyik első versemben |
| megidéztem illendő ódai módra |
| vakmerő szapphói strófákban) |
| máris azzal a titáni tudattal |
| hogy az isteni átok elől sose lesz |
| menekvés… (hová is lehetne?) |
|
|
Hommage à Pégaszosz
| …ébredés és elalvás között (beleértve |
| az éjszakai felriadásokat is) folytonosan |
| ott sajog szügyemben a múzsai ló félhold- |
| patája de mégse érek el soha a Helikónhoz |
| sohasem fakasztom fel a Hippokréné forrás |
| vizét (micsoda kép- és mítosz-zavar de |
| mi más idézhetné fel ezt a képtelen hely- |
| zetet) mintha a ló volna a lovas és a |
|
|
Hommage à Pindarosz
| Minden halott jó. A legjobb. (vö: A legjobb
|
|
a víz. I. olimpiai óda – ie. V. század). Feleim |
| akik még nem lettetek por és hamu, de a hús és vér |
| oly romlandó zűrzavarába bezárva éltek |
| velem együtt – haragudjak-e a porra és hamura |
| a sárra és mocsokra amivé lettek a voltak? Töprengjek-e azon |
| hogy jót vagy semmit? A semmiről? Hiszen a legrosszabbnak is |
| volt egy jó szava ha nem hozzám hát tehozzád vagy másvalakihez egy |
| feledhetetlen megmozdulása a labdatéren egy szemevillanása amely |
| – ha nem is arany, de – mint éjszakában égő
|
|
tűz, kicsillog a fejedelmi kincs közepéből? (lásd: ugyanott) Feleim, mit akartok |
| a föld alatt lakozóktól itt a földön? Igazságot? a férgek |
| jonhaiban vándorlóktól? Jóságot? a semmitől? Voltak aki voltak |
| lettek aki lettek és nem lesznek soha többé. Legjobb
|
|
a víz. Világra szüli a magzatot. A föld színén fenntartja az élőt. |
| Ismeretlen útjára sodorja a holtat. Legjobb a víz.
|
|
|
Hommage à la nature
| …az évelő (még mindig évelő) bíborlilás |
| ciklámen mely a teraszon e télutón megint |
| kivirágzott – vadabbul mint az első tavaszán – |
| messzire ágaskodva a nap felé |
| ma reggel egyszerre lehanyatlott |
| sokáévelt és ívelt elgyöngült szárai |
| beleroskadtak ebbe a váratlan kései |
| őrjöngő ifjúságba Már semmi érvelés |
| nem hozza vissza hosszú évelését… |
|
|
Hommage à Borges
| csak don Jorge Luistól tanultam |
| (ha nem épp ő találta ki) |
| Ha csak árnyat mondtak volna |
| oda se neki rá se rázzunk |
| de e fél árny mögött ott lapul |
|
|
„Miért inkább”
Gyászban megbánó válasz sírontúlra Simon Balázs kérdésére |
Tóth Krisztinának ajánlva
|
Nem a semmi?” – Mivelhogy a létről |
| Azt hisszük, tudunk valamit, de |
| A semmiről semmit se sejtünk, azt |
| Sem, hogy semmi-e vagy valami – ha |
| Csak a semmi-közelbe Szorítottnak |
| Felhorzsolt hámsejtjei közé be nem fész
|
|
Keli magát valami (néma-lőtt-galamb-)
|
| Sejtelem, legalábbis annyi, a
|
| Galambszaros lichthóf-ablakhoz döntve |
|
Homlokát, hogy talán egyáltalán még |
|
Inkább a lét is semmi – a Semmi is |
|
Birtokviszonyok
…mert mindenkinek a sorsa |
|
|
Búcsú a búcsúztatásnak
(bár sírni sem sírunk már) |
(de őértük ritkán éneklünk siratót) |
(ha nem is nyugszunk bele) |
hiába idézzük legszebb közös emlékeinket |
és sosem lesznek közelebbiek) |
|
|
Ne most
| Ne most Halogatja – mint mindig minden |
| dolgát ügyest bajost vegyest – mintha valami |
| mindig hiányzott volna még bár tudta hogy |
|
| hogy végül majd akkor is hiányozni fog |
| és minden beteljesedést felfal a hiány |
| halogatta hogy a légyotton se légyen ott |
|
| hogy ne kelljen leírnia a végén azt a szót
|
| hogy még ne érjen egymáshoz az itt s az ott |
| mint az óralapon a mutatók |
|
| mindig mindent halogatott |
| a perchez mikor többé nincs mit halogatnia |
| se még se meddig se miért
|
|
| nem zúdul váratlanul nyakába a várva |
| várt merénylő csók a kijáratot elállva |
| nem kell (vele együtt) kimenekülnie (előle) az üres éjszakába |
|
| és aztán bánni bánni bánni mégse bánva |
| nem várnak tetőzést a felrakott versfalak |
| már minden csak utánnyomat csak másolat |
|
|
Balatonboglár, 1920
| Nem volt folyóvíz a falusi házban. |
| (Később nagypapa fogja bevezetni.) |
| Lavórban fürdették az újszülöttet. |
| Apa nem volt jelen a fürdetésnél. |
| (Fővárosi szűk zugában szorongott.) |
| Durván kb. húszmillió halottal |
| Számoltak el az életben maradtak |
| (A spanyol-járványt is hozzácsatolva) |
| A levegőben is gyilkolva egymást |
| (A gázzal és tankokkal egyetemben |
| Légierőt először hasznosítva). |
| Nem látsztak hiányozni a hiányzók. |
| Úgy látszott megint világ a világ. |
| (Bár közben még mindenfelé nyomultak |
| A tarka fehér, vörös terrorok.) |
| De a világvégének vége lett. |
| S ha vége lett mért ne kezdődjön újra. |
| Új diktátumok háromszögeléssel |
| Osztották szét a holtaknak a békét. |
| Elkezdtek újra szülni és születni. |
| Törvénykeztek. Például jó előre |
| Példásan megvonták az újszülöttől |
| A majdan szerzendő tudás jogát. |
| De hát hol volt az még? Mesés jövőben. |
| (Mely – tudnivaló – kiszámíthatatlan.) |
| Még körötte is az új béke lengett. |
| Kertjükben éppúgy izzottak a rózsák, |
| Mint a pákák a műhely parazsában. |
| Ablaka alatt pillangolt a jázmin. |
| Az idő a tért is bekebelezte. |
| Az egész földkerekségre kiterjedt. |
| (Csak nem tudta merre hová s mivé lesz.) |
| Épp nyolcvan év hiányzott Kétezerhez. |
|
Summa sin’ laude
| Apám anyám egyszülött fiam anyja. |
| Csak haláluknak halálával élek. |
| Minden harmadik gondolatom az
|
| Nem a halál. Csak az hogy szégyen élnem. |
| Általuk áldottan vagy átkozottan. |
| Ha nem én vagyok én. De ki ha én nem. |
|
Évjáratom eltűnik a bozótban. |
| Ki így ki úgy be- és kijárta útját. |
| Se így se úgy nem találhatva nyitját. |
| Nincsenek pártomon. Se ellenem. |
| Akár mind össze is cserélhetem. |
| És érdemük szerint tisztelhetem. |
| Nem várhatni tőlük se jót se rosszat. |
| Az útfélen mind egy árokba roskadt. |
|
Néhány szökevény még a limesekben. |
| Kifulladva botorkál elesetten. |
| Velem együtt. Más-más titkos arányban. |
| De megkerülhetetlen egy irányban. |
|
Nemcsak egy gém, a játszma is lecsengett. |
| Nincsen kinek ászt ütni védhetetlent. |
| Nincs pár akivel megnyerni a szettet. |
| Se mögöttem se előttem se szemben. |
| Olykor már önmagamon is túltettem. |
|
Az élet kezdete csupa igéret. |
| A végére nem marad más dicséret. |
| Csak a háton a hullafolt. Az érem. |
| (Látta apámon tizenhatodik évem.) |
| Meghalni (– lehet –) csak pontosan szépen… |
| (Vagy csontcsikorgató csillagtörésben…) |
|
Ambivalenciák
|
Hommage à Szophoklész
*
Füst Milán emlékének
*
Lossonczy Tamásnak, szeretettel
|
|
„Ifjan hal az, kit istenek szeretnek”, mondtam ifjan én, |
| az ógörög bölcsek tanácsát hirdetvén könnyelmüen – |
| de közben mindig a nagy öregeket környékezve meg, |
| lehet, hogy csak merő önzésből, náluk keresvén vigaszt, |
| de úgy éreztem, hogy vigaszként én is visszahozhatok |
| nekik az ifjúságnak édes szájízéből valamit. |
| Még mindig őket környékezem, most is, az öregeket, |
| az öregebbeket (kik egyre ritkulnak már körülem). |
| (Lehet, hogy talán mégis őket szeretik az istenek?) |
| Csak egyet igyekszem köztük messziről elkerülni – és |
|
|
Lento
| Lassan egyre lassabban járni |
| Útközben csak úgy meg-megállni |
| Magad előtt is úgy csinálni |
|
Mintha csak ez volna a rendje |
|
| Nem álomszárnyon szállva szállni |
| Az ihlettel is csínján bánni |
|
Váratlanul jön rád sosem vár |
|
| Még vendégséget is rendezni |
| Szakácsmagadért is kitenni |
| Hisz enni úgyis kell Csak ennyi |
|
Nem kár ha rámegy egy egész nap |
|
| Együtt még valamibe bízni |
| Egy tiltott tüzes kortyot inni |
|
| Napok is tudnak lassan múlni |
| Láthatni őket kútba fúlni |
| De nem kútból kincset felhúzni |
|
Mit is kezdhetni már a kinccsel |
|
| A szemből szökő villanásra |
| Lassan csak akkor nézve hátra |
| Mikor már az a szem nem látja |
|
| Lassan még arra emlékezni |
| Amiről azt se tudni ez mi |
| Idő nem fogja feljegyezni |
|
Sosem lesz helye semmi tárban |
|
| Aztán villámgyorsat zuhanni |
| Járdán Úttesten Nem maradni |
| Jogsértőgyorsan elsuhanni |
|
Mint egy rendszámnélküli jármű |
|
|
Kispróza
| Langy éjszaka Kora április |
|
| Sehol egy lélek csak a fák |
| Nincs kocsi mely elédbe vág |
|
| A kocsik a szolgalmi útnak |
| Két oldalán sorban alusznak |
|
| Ahogy elalvás előtt a kicsik |
|
| Itt-ott ráhull a lámpa fénye |
|
| Ahogy a sorra sor felelget |
| Mintha versbe írnám a verset |
|
| Kinek? Nekem? A gyerekeknek? |
|
| Ennek-annak – tán másnak is |
| (Gördeszkás kis Tamásnak is?) |
|
| Mintha csak egy vonalas irka |
|
| Vagy csak úgy a tavaszi légbe |
| Még egy sor Még egy Abba kéne |
|
| Hagyni Vagy még kicsit eljátszom |
|
| Ahogy az öreg Vejnemöjnen |
| (Ki ugyancsak nem adta könnyen) |
|
| Én is megyek Csak még egy ének |
|
| Mint jó gyerek szájat mosok |
|
| Mosom kezem Megmosom arcom |
| Lefekszem És én is elalszom |
|
|
Szonett – bővített szeptimmel
melyben a Szerző felfedi mestersége címerét
|
„Modernnek kell lenni mindenestül” (?)
(Rimbaud – felülírva)
|
| Borzongó gerinccel vonzom a Régit |
| Vad varázslatok Szelid szentiment |
| Eszementek mondják rám Eszement
|
| Fércelt álcák mögé menti a bőrit |
|
| Ahogy jön jön zuhan ront rám a Végit- |
| Élet Élet mely már csak Testament |
| Milliom vers járja át testemet |
| Amelynek cellájába zárva Még Itt
|
|
| Mint új laikus Másoló Barát |
| Lúdtoll helyett Xerox fölé hajolva |
| (Képe így marad kései korokra) |
| A végső percben mássá- újra- át- |
| És felülírnám mindezt az egészet |
|
| Időtlen időkből fakadt Költészet |
| Hullámverése átcsap minden gáton |
| Nem tereli aklokba semmi kánon |
|
| Ez a kínom a dínom és a dánom |
| Az őssejtet kéne kipreparálnom |
| Nyákjával nyirkával is mindenáron |
|
| Árkon-bokron túl Óperenciákon |
| A Bibloszt újonnan bábelizálón |
| Megcsomózva-szétcibálva a Hálón |
|
| Szentségtörő hittel bálványimádom |
|
Itt még minden Pléiade az én Pléiade-om |
|
|
Gnóma
| AKÁRHOGY VOLT ÉS LESZ AKÁRMI |
| NEM LEHETETT MEG NEM TALÁLNI |
|
|
