Jegyzet prózában

Visszanézve (és visszanézni nem könnyű) úgy vélem, hogy kamaszkoromban a harmincas évek végén kezdődött költői pályám középpontját az úgynevezett „mesék” három könyve képezi (Mesék a mese ellen 1967; A mesék második könyve 1971; A Mesék könyve 1974). Ezek tetőzik be az előttük álló köteteket – vagy inkább hagyják fedél nélkül azoknak sokhelyütt omladozó falait. És ezek alapozzák meg a máig utánuk következő gyűjteményeket, amelyeknek anyagából ez a válogatás létrejött. Azok (nyilván kevesek) számára, akik netán a válogatás mögött álló választék iránt is érdeklődnének, ide iktatom a hat kötet címét: Épp ez 1976, Részletek egy megírhatatlan versesregényből 1981, Palimpszeszt 1990, Nem titok 1992, A negyedik szoba 1994, Törésvonalak 1997.

Ugyancsak „úgy vélem”, hogy amennyire e költészet első része, az indulás határozott hangja után többször is elvesztette eredeti karakterét, megcsuklott, a maga ellentétébe fordult, majd újból visszakanyarodott ahhoz, az utolsó hat kötetben sajátos egységbe rendeződött. Így alkalmasnak látszott arra, hogy gondos „utószürettel” talán egy hetedik egység is megteremthető legyen belőle, amely az előbbiek legjavát képviselve, talán egy sűrűbb, új és önálló tartalmat is kínál. Ezért is mellőztem e huszonöt év termésének összegyűjtésében a kronológiát; az egyes ciklusok sem a régebbi kötetek sorrendjét, sem az időrendet nem tartják be; csak hellyel-közzel egy-egy vers tapad egy aláírt évszámmal az időhöz.

A versek más, tartalmi, tematikus, ciklikus vonzatokkal követik egymást, nyitnak meg és zárnak le, vagy éppen hagynak abba, vagy alkotnak egymást metsző köröket.

Végül, mintegy valami zenei záradékként (amely esetleg preludium is lehet), néhány, kötetben még meg nem jelent vers jelzi a sem kötetekbe, sem más rendbe nem zárható időt.