Történetpszichológiai tanköltemény öt prózai tételben

1. az igazságért – nem ilyenért vagy amolyanért hanem magáért azért csak azért bármilyen is – vívott egymást szülő és egymást temető küzdelmeink csúfos kudarcot hoztak visszamenőleg is a századokat temető és századokat szülő századoknak 2. a mostani legutolsónak kiterített foltos irhája itt fekszik a lábunk alatt mindenki jogos prédájaként az eszmék prehisztorikus dzsungelében méghozzá igazságosan – csak persze immáron nem az „igazság” végképp devalválódott jegyében 3. amelyet egyébiránt ő maga devalvált már jóelőre mikor azt az igazságot írta vadonatúj bankóira hogy nem is az igazságért küzdtenek vala ők a századokat szülő és századokat temető századok sorra az igazságért szállván harcba – vélelmük szerint 4. íme hát akkor mégiscsak megtétetett az igazság végre valahára igazság tétetett a földön a való igazsága nevében az igazság-tagadó igazság maga teremtette meg – hurrá! – a maga csúfos bukásának épp ezért megdönthetetlen igazságát 5. bezárul a bűvös kör – a bűnös? az üdvös? – amelyből se kitörés se oda betörés többé nem lehet csak önmagunkba lehet mindig újra visszatérni az önmagába mindig visszatérő kör kerületén kiszámíthatatlanul mint a kétszer r-szer π